Időállapot: közlönyállapot (2010.VIII.13.)

2010. évi XC. törvény - egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról 2/3. oldal

„(10) A Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv ellenőrzési jogköre kiterjed

a) a kormánydöntések végrehajtásának ellenőrzésére,

b) a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalapok, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, és – a Kormány irányítása vagy felügyelete alá nem tartozó költségvetési szervek kivételével – a központi költségvetési szervek belső ellenőrzésére,

c) a gazdálkodó szervezeteknek, a közalapítványoknak, az alapítványoknak, a kistérségi, megyei, térségi és regionális területfejlesztési tanácsoknak és – a pártok kivételével – a társadalmi szervezeteknek a központi költségvetésből, alapokból juttatott pénzbeli és nem pénzbeli támogatások – ideértve a nemzetközi szerződések alapján kapott támogatásokat és segélyeket is –, és az említett szervezetek részére az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyon felhasználásának ellenőrzésére,

d) a b)–c) pontban foglaltakkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre, az ezekre kötött szerződések teljesítésének vizsgálatára, ebben a vonatkozásában azon szerződő felekre is, amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban közreműködnek, és

e) a tartósan állami tulajdonban lévő, valamint az olyan gazdasági társaságok – ide nem értve az MNB-t – ellenőrzésére, amelyekben az állami közvetlen vagy közvetett befolyás mértéke – a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései alapján számítva – legalább ötven százalék,

f) a Kormány, a Kormány tagja, vagy az irányításuk vagy felügyeletük alá tartozó költségvetési szerv által alapított vagy támogatott alapítványok, közalapítványok ellenőrzésére.”

56. § Az Áht. az alábbi 121/D. §-sal egészül ki:

„121/D. § A költségvetési szerv vezetője és gazdasági vezetője köteles rendszeres továbbképzésen részt venni az államháztartási belső kontrollok témakörében. A továbbképzés részletszabályait az államháztartásért felelős miniszter rendeletben szabályozza.”

57. § (1) Az Áht. 122. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(1) Aki költségvetési vagy európai uniós forrásokból származó támogatásban részesül, köteles a támogatások lebonyolításában részt vevő és a támogatást ellenőrző szervezetekkel együttműködni, az ellenőrzést végző szerv – így különösen az Európai Számvevőszék és az Európai Bizottság illetékes szervezetei, az Állami Számvevőszék, a Kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv, a fejezetek ellenőrzési szervezetei, a kincstár, és az európai uniós támogatásokkal kapcsolatban az irányító hatóságok, a kifizető, az igazoló és az ellenőrzési hatóság – képviselőit ellenőrzési munkájukban a megfelelő dokumentumok, számlák, a megvalósítást igazoló okmányok, bizonylatok rendelkezésre bocsátásával, valamint a fizikai teljesítés vizsgálatában a helyszínen is segíteni. Ha a kedvezményezett az ellenőrzés során az ellenőrző szervek munkáját akadályozza, a támogatás érvényét veszti, és a kedvezményezett az addig igénybe vett támogatást köteles visszafizetni.”

(2) Az Áht. 122. §-a az alábbi (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A Kormány által az európai uniós és egyéb nemzetközi támogatások ellenőrzésére kijelölt szerv ellenőrzési jogköre kiterjed a külön kormányrendeletben meghatározott forrásokból nyújtott támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzésekre

a) a lebonyolításban érintett intézményeknél,

b) a támogatásban részesülő jogi személyeknél, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteknél és természetes személyeknél,

c) a támogatásokkal összefüggésben megvalósított beszerzésekre, az ezekre kötött szerződések teljesítésének vizsgálatára, ebben a vonatkozásban azon szerződő felekre is, amelyek a szerződés teljesítéséért felelősek, vagy abban közreműködnek.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott szerv feladatát, hatáskörét, szervezetét, ellenőrzésének részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.”

58. § (1) Az Áht. 124. § (2) bekezdés cs)–d) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

cs) a 100/A. § (1) bekezdése, 100/B. § (1) bekezdése, 100/D. §-a és 100/E. §-a szerinti értékhatárt (előirányzat-hányadot);

d) a költségvetési szervek egyes típusai – ideértve a felsőoktatási intézményeket, a Magyar Honvédséget, a nemzetbiztonsági szolgálatokat, a rendvédelmi szerveket, a külképviseleteket, a Magyar Tudományos Akadémia nem gazdasági társaság formájában működtetett intézményeit és a társadalombiztosítási költségvetési szerveket –, valamint a társadalombiztosítási pénzügyi alapok költségvetése tervezésének, pénzellátásának, előirányzat-felhasználásának, kincstári gazdálkodásának és nyilvántartásának – e törvény előírásaival összehangolt – sajátosságainak megfelelő szervezeti és eljárási rendjére vonatkozó, a kincstári rendszer általános szabályaitól eltérő részletes szabályait, továbbá a Magyar Honvédség szervei, valamint a rendvédelmi szervek tekintetében a 49. § (5) bekezdésében meghatározott irányítási jogok középirányító szervre történő átruházásának részletszabályait;”

(2) Az Áht. 124. § (2) bekezdés f)–g) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

f) a költségvetési (fő)felügyelő megbízásának feltételeit, módját, az ezzel kapcsolatos kizárási, összeférhetetlenségi okokat és körülményeket, a 46/A. § (6) bekezdés szerinti nagy összegű kötelezettségvállalás értékhatárát, a 46/A. § (6) bekezdés szerinti szabályzatok és intézkedések körét, a költségvetési (fő)felügyelő tevékenységével, helyettesítésével, beszámolásával kapcsolatos részletes szabályokat;

g) a kincstári költségvetés tartalmi és formai követelményeit, kiadásának rendjét, az elemi költségvetés készítésével kapcsolatos követelményeket [97. § (1) és (2) bekezdés];”

(3) Az Áht. 124. § (2) bekezdés i) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

i) a szervezeti és működési szabályzat és a költségvetési szervek belső szabályzatai államháztartási szempontú követelményeit;”

(4) Az Áht. 124. § (2) bekezdés n) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép;

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

n) a 100/A. § (3) bekezdése szerinti tevékenységek körét és a kifizetések feltételeit;”

(5) Az Áht. 124. § (2) bekezdés p)–q) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

p) az előirányzatok módosítása, átcsoportosítása rendjének részletszabályait, a 100/B. § (1) bekezdés szerinti többletbevétel megállapításának módját, a felhasználás engedélyezésének rendjét;

q) az előirányzat-maradvány, pénzmaradvány, vállalkozási maradvány megállapításának, felhasználhatóságának, jóváhagyásának részletes szabályait;”

(6) Az Áht. 124. § (2) bekezdés s) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

s) az európai uniós és egyéb nemzetközi támogatások ellenőrzésére kijelölt szerv feladatát, hatáskörét, szervezetét, ellenőrzésének részletes szabályait;”

(7) Az Áht. 124. § (2) bekezdés x) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

x) a kötelezettségvállalás, ellenjegyzés, a szakmai teljesítés igazolása, az utalványozás, érvényesítés jogosultsági és összeférhetetlenségi szabályait, eljárásrendjét, a fedezet rendelkezésre állásának vizsgálatára és a kötelezettségek nyilvántartására vonatkozó előírásokat, a személyi juttatások előirányzatából évközi megtakarítása terhére tartósan vállalható kötelezettségek – ideértve az illetményemelést is – szabályait, továbbá a költségvetési szervek előirányzat-felhasználási tervének [100/C. § (1) bekezdés] tartalmi követelményeit, kiadásának és aktualizálásának rendjét;”

(8) Az Áht. 124. § (2) bekezdés zsd) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

zsd) a költségvetési szervek gazdasági szervezetének és gazdasági vezetőjének feladatait, a gazdasági szervezettel nem rendelkező költségvetési szerv pénzügyi-gazdasági feladatainak ellátását, a gazdasági vezető képesítési előírásait, továbbá a 91. § (2) bekezdése szerinti belső szabályzatok tartalmi követelményeire vonatkozó részletszabályokat;”

(9) Az Áht. 124. § (2) bekezdés zsh)–zsk) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(2) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg]

zsh) a költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat kötelezettségvállalással terhelt maradványából a központi költségvetést vagy – a 24/B. § (8) bekezdés szerinti költségvetési szervek esetén – az irányító szervet megillető részt;

zsi) a költségvetési szervek alapításának, átalakításának, megszüntetésének részletes szabályait;

zsj) Kormány irányítása vagy felügyelete alatt álló rendvédelmi szervekről, a honvédelemért felelős miniszter irányítása alá tartozó költségvetési szervekről, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatokról a kincstárnál nyilvántartásba vehető adatok körét, a kincstári nyilvántartásba nem vehető adatokat nyilvántartó szerv kijelölését, továbbá az ezen adatokra vonatkozó nyilvántartás sajátos eljárási szabályait;

zsk) a költségvetési szervek 90. § (1) bekezdés g) pontja szerinti besorolásának részletszabályait, szempontjait.”

(10) Az Áht. 124. § (4) bekezdés f) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(4) Felhatalmazást kap az államháztartásért felelős miniszter arra, hogy]

f) az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben a törzskönyvi nyilvántartásba bejegyzendő további adatok körét, a nyilvántartásba vétel, a nyilvántartás vezetésének szabályait, a nyilvántartásból történő adatlekérdezés és adatszolgáltatás, valamint a nyilvántartáshoz gépi adatfeldolgozási eszközzel történő csatlakozás szabályait,”

[rendeletben szabályozza.]

(11) Az Áht. 124. § (4) bekezdés i)–j) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[(4) Felhatalmazást kap az államháztartásért felelős miniszter arra, hogy]

i) a 100/B. § (1) bekezdés szerinti többletbevétel felhasználhatóságára irányuló kérelem elbírálásának, az engedély megadásának eljárásrendjét,

j) a költségvetési szervek vezetői és gazdasági vezetői 121/D. § szerinti továbbképzésének részletes szabályait,”

[rendeletben szabályozza.]

59. § Az Áht. 124/A. § c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy]

c) az európai uniós és egyéb nemzetközi forrásból származó támogatásokat ellenőrző szervet”

[rendeletben jelölje ki.]

60. § Az Áht. 128. és 129. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„128. § E törvény VII. fejezetének alkalmazásában jogszabályon, 93. § (1) és (6) bekezdésének, 100/C. § (1) bekezdésének alkalmazásában törvényen az Országgyűlés Hivatala tekintetében az Országgyűlés – az Alkotmány 24. § (4) bekezdése alapján megalkotott – Házszabályát is érteni kell.

129. § A 100/L–100/M. §-ban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény 1. számú mellékletében felsorolt gazdálkodó szervezetekre.”

61. § Az Áht. 48. § g) pontjában az „illetve a 98. § (4) bekezdése” szövegrész helyébe az „a 100/F. § (4) bekezdése” szöveg, 49. § (7) bekezdésében az „(5) és (6) bekezdésben” szövegrész helyébe az „(5) bekezdésben” szöveg, és 83/A. §-ában az „e törvény 87. és 90–100/E. §-ait” szövegrész helyébe az „e törvény 97–100/G. és 100/J. §-ait” szöveg lép.

62. § (1) A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény (a továbbiakban: MTAtv.) 15. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) A főtitkár hivatalból elnöke az AKT-nak.”

(2) Az MTAtv. 17. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) A kutatóközpontokat és a – nem kutatóközponti szervezeti egységként működő – kutatóintézeteket a Közgyűlés határozattal hozza létre, szervezi át, sorolja át és szünteti meg, amelynek alapján az Akadémia elnöke írja alá az alapításról, átszervezésről, átsorolásról, megszüntetésről rendelkező okiratot. Az eljárási szabályokat az Alapszabály rögzíti.”

(3) Az MTAtv. 18. § (1) és (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(1) Az akadémiai kutatóközpont és a kutatóintézet költségvetési szerv. Az akadémiai kutatóközpont keretein belül működő kutatóintézet a kutatóközpont szervezeti egysége. A kutatóközpont és a kutatóintézet autonóm módon vesz részt az Akadémia közfeladatainak megoldásában, önállóan is vállal közfeladatokat, továbbá egyéb tevékenységet is végezhet. Tudományos tevékenységéről és gazdálkodásáról évente beszámolót készít, amelyet az Akadémia az e törvényben és az Alapszabályban leírtak szerint értékel.

(2) A kutatóközpont tevékenységét a főigazgató, a kutatóintézetét az igazgató irányítja, a tudományos tanács vagy más intézeti testületi szerv közreműködésével.”

(4) Az MTAtv. 19. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(1) Az MTA Titkársága az Akadémia köztestületi feladatait szervező, az Akadémia kutatóhálózatának és más intézményeinek igazgatási, gazdálkodási, pénzügyi, vagyonkezelési és ellenőrzési feladatait ellátó költségvetési szerv. A Titkárság közfeladatokat ellátó alkalmazottai köztisztviselők.”

63. § (1) Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 140/A. § (2) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(2) Az OET jogi személy, gazdálkodására a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Tevékenységét a miniszter irányítja.”

(2) Az Eütv. 149/C. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(1) A RET jogi személy, gazdálkodására a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”

64. § (1) A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 16. § (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(3) A költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény alapító okirata tartalmazza az intézmény vállalkozási tevékenységének felső határát.”

(2) Az Ftv. 30. § (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(3) A felsőoktatási intézményben kollégiumi, informatikai, szociális, kulturális, sport, könyvtári, levéltári, múzeumi, egészségügyi szolgáltató és egyéb (például: közoktatási, gyakorlati képzést biztosító tanműhely, művészeti gyakorlóhely, valamint termelő) feladatot ellátó szervezeti egység hozható létre.”

(3) Az Ftv. 120. § (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(4) A felsőoktatási intézmény vállalkozási tevékenységet folytathat, feltéve, hogy az alapfeladatainak ellátását nem veszélyezteti. A költségvetési szervként működő felsőoktatási intézményt bevétele után állami befizetési kötelezettség nem terheli.”

(4) A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 95/B. § (6)–(9) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(6) Önállóan működő és gazdálkodó közgyűjtemény vezetője az lehet, aki a 95. §-ban meghatározott szakirányú felsőfokú végzettségen túlmenően államháztartási, vezetési ismeretekkel és vezetői gyakorlattal rendelkezik, továbbá az intézménnyel közalkalmazotti jogviszonyban áll, illetve akivel ilyen jogviszonyt létesítenek.

(7) A (6) bekezdésben meghatározott államháztartási, vezetési ismeretekkel rendelkezőnek kell tekinteni azt, aki legalább a miniszter által külön jogszabályban meghatározottak szerint akkreditált vezetői ismereteket nyújtó tanfolyam eredményes elvégzését igazoló okirattal rendelkezik.

(8) A (7) bekezdésben előírt képesítést a 2010. január 1-je után létrejövő új megbízások esetén a megbízást követő 1 éven belül, a 2010. január 1-jén érvényben lévő és még legalább 2 évig tartó megbízások esetében 2011. december 31-ig kell megszerezni. Amennyiben a képesítés megszerzése nem történik meg, a megbízás e törvény erejénél fogva megszűnik.

(9) Az önállóan működő és gazdálkodó közgyűjtemény az éves munkatervét gyűjteményfejlesztéssel, gyűjteményfeltárással, kutatással, műtárgyvédelemmel, szolgáltatással, bemutatással kapcsolatos szakmai mutatók alapján készíti el.”

(5) A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 100. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza]

b) az önállóan működő és gazdálkodó közgyűjtemény éves munkatervéhez szükséges, gyűjteményfejlesztéssel, gyűjteményfeltárással, kutatással, műtárgyvédelemmel, szolgáltatással, bemutatással kapcsolatos kiemelt szakmai mutatókat,”

(6) A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 100. § (3) bekezdés g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(3) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben szabályozza]

g) a muzeális intézmények tevékenységével összefüggő szakmai követelményeket,”

65. § (1) Hatályát veszti az Áht. 12. § (9) bekezdése, 18/J. §-a, 24. § (13) bekezdése, 36. § (1) bekezdés f) pontja, 49. § (5) bekezdés b), d) és s) pontja, 49. § (6) bekezdése, 71. § (3) bekezdése, 85. §-a, 100/K. §-a, 100/L. § (4) bekezdés a) pontja és (7) bekezdése, 125. § (4) bekezdése és 126. §-a.

(2) Hatályát veszti az Áht. 49. § (5) bekezdés m) pontjában az „– a vállalkozó közintézet kivételével –” szövegrész, 86/I. § (6) bekezdésében a „– kivéve a 94. §-ban foglaltakat –” szövegrész, 100/N. § (7) bekezdésében az „, a 100/K. §-ban foglaltak betartásával” szövegrész, 100/O. § (1) bekezdésében „, a költségvetési szerv megszűnése tekintetében pedig a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényben foglaltak – e §-ban foglalt eltérésekkel –” szövegrész, 100/P. § (2) bekezdésében a „közszolgáltató” szövegrész és 127. §-ában a „költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény, valamint a” szövegrész.

66. § (1) Hatályát veszti

a) a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény (a továbbiakban: Kt.),

b) a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény 9. § (4)–(17) bekezdése és 35. § (2) bekezdés e) pontja,

c) a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 95/B. § (1)–(5) és (10) bekezdése, és 99. §-a,

d) az Eütv. 156/E–156/J. §-a és az azt megelőző cím, és 247. § (2) bekezdés v) pontja,

e) a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 6/A. §-a,

f) az Ftv. 7. § (8) bekezdése, 36/A–36/G. §-a és az azt megelőző cím, 115. § (2) bekezdés i) pontja, 120. § (9) bekezdése, 123. § (3) bekezdése, 124. §-a, 132/A. §-a, 136/B. §-a és 142/A. §-a.

(2) Hatályát veszti az MTAtv. 20. § (8) bekezdés második mondata, 21. § (9) bekezdésében a „(közintézetek, közüzemek és vállalkozó közintézetek)” szövegrész, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 22. § (1) bekezdés b) pontjában a „részelőirányzatai terhére lefolytatandó beszerzések tekintetében a központi költségvetési szerv jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége,” szövegrész, az Ftv. 16. § (1) bekezdésében az „– és kiegészítő” szövegrész, 23. § (2) bekezdésének utolsó mondata, 30. § (1) bekezdésének utolsó mondata, 115. § (2) bekezdés b) pontjában az „– állami felsőoktatási intézmény esetén a költségvetési szervek jogállásáról szóló törvény 3. § (2) bekezdésében előírt egyetértéshez, hozzájáruláshoz nem kötött intézkedésével –” szövegrész, 135. § (2) bekezdésének utolsó mondata és 136. § (6) bekezdésében a ,„ valamint 100. §-ának (1) bekezdésében” szövegrész.

67. § 2011. január 1-jén hatályát veszti az Áht. 100/A. § (2) bekezdésében a „vagy a (3) bekezdésben megjelölt dologi kiadások előirányzata terhére, ha a szellemi tevékenység ellátása a tervezettől eltérően a továbbiakban a létszám-előirányzat keretein belüli foglalkoztatással történik” szövegrész és a 100/A. § (3) bekezdése.

V. Fejezet

A beruházások megvalósításához kapcsolódó engedélyezési eljárások egyszerűsítése érdekében egyes törvények módosítása

68. § Az Itv. mellékletének XV. fejezete a következő 4. ponttal egészül ki:

„4. Illetékmentes és igazgatási szolgáltatási díjmentes a Kormány által rendeletben kihirdetett veszélyhelyzet folytán bekövetkezett építménykárok helyreállításával összefüggő bontási, elvi építési, építési, módosított építési és használatbavételi engedélyezési eljárás, valamint az eljárásban közreműködő szakhatóságok eljárása.”

69. § Az Itv.

a) mellékletének XV. fejezet 1. pont i) alpontjában a „c), f), g) és h) pontok” szövegrész helyébe a „c), f) és h) pont” szöveg, és

b) mellékletének XV. fejezet 3. pontjában az „intézkedés” szövegrész helyébe az „intézkedés kezdeményezése” szöveg

lép.

70. § Hatályát veszti az Itv. mellékletének XV. fejezet 1. pont g), k) és l) alpontja.

71. § (1) A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„67. § (1) Előzetes vizsgálatot kell lefolytatni, ha a tervezett tevékenység a környezetvédelmi hatóság döntésétől függően környezeti hatásvizsgálat köteles, továbbá ha az előzetes vizsgálatot törvény írja elő.

(2) A környezetvédelmi hatóság az előzetes vizsgálat alapján hozott határozatát az előzetes vizsgálati eljárás iránti kérelem hatósághoz történő megérkezésétől számított 33 munkanapon belül hozza meg, ha az ügyben közmeghallgatás tartása szükséges, az ügyintézési határidő 45 munkanap. Országhatáron átterjedő jelentős környezeti hatással kapcsolatos, jogszabályban meghatározott nemzetközi eljárás időtartama az ügyintézési határidőbe nem számít be.

(3) A környezethasználó előzetes konzultációt kezdeményezhet a környezetvédelmi hatóságnál, ha a tervezett tevékenység nem a környezetvédelmi hatóság döntésétől függően környezeti hatásvizsgálat köteles, vagy ha kizárólag egységes környezethasználati engedélyezési eljárás köteles.”

(2) A Kvt. 74. § (2) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A környezetvédelmi hatóság az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében – teljes körű vagy részleges – felülvizsgálatra kötelezi akkor is, ha]

c) a 67. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben nem kérelmezett előzetes vizsgálatot, továbbá a környezeti hatásvizsgálat vagy az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó tevékenységet környezetvédelmi engedély vagy egységes környezethasználati engedély nélkül kezdett meg vagy folytat;”

72. § (1) A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 8. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A Tanács munkájában

szavazati joggal rendelkező tagként vesznek részt:]

ab) a Kormány részéről: a területfejlesztésért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter), valamint a Kormány határozatában kijelölt további nyolc miniszteri képviselő,”

(2) A Tftv. 8. § (6) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(6) Az egységes kormányzati álláspont kialakítása és képviselete érdekében a miniszteri képviselőkkel és a tagsággal nem rendelkező miniszterekkel az őket érintő napirendekkel kapcsolatos előzetes egyeztetésekről a miniszter gondoskodik, valamint kialakítja a tagsággal nem rendelkező miniszterek és a Tanács közötti egyeztetés rendjét. A Tanács titkárságának feladatait a kormányzati területfejlesztési feladatokért felelős szerv látja el, amelynek képviselője állandó meghívottként részt vesz a Tanács ülésén.

(7) A Tanács ülésén

a) miniszteri képviselőként állami vezető járhat el, akit akadályoztatása esetén az érintett miniszter által írásban teljes körű állásfoglalásra felhatalmazott személy helyettesíthet;

b) a szavazati joggal rendelkező többi tagot – akadályoztatásuk esetén – a tag által írásban állásfoglalásra teljes körűen felhatalmazott képviselő helyettesítheti, az akadályoztatás okáról a Tanács elnökét a kijelölő iratban tájékoztatni kell;

c) a tanácskozási joggal rendelkező tagokat – akadályoztatásuk esetén – a tag által véleménynyilvánításra írásban felhatalmazott képviselő helyettesítheti.”

(3) A Tftv. II. fejezete a következő 9/A. §-sal és 9/B. §-sal egészül ki:

„9/A. § A területrendezésért felelős miniszter

a) kidolgozza az Országos Területrendezési Tervet, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervét, valamint a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervét;

b) kidolgozza a határmenti térségek országhatáron átnyúló, közös területrendezési terveit;

c) összehangolja a területrendezési terveket, valamint a központi államigazgatási szervek területrendezéssel kapcsolatos feladatait;

d) elősegíti a területrendezési és a településrendezési tervek összhangját;

e) gondoskodik a területrendezéssel kapcsolatos információs rendszerről, az adatszolgáltatás rendjéről és a területrendezés szakmai követelményeiről.

9/B. § A területfejlesztési stratégiai tervezésért felelős miniszter

a) koncepciókat és javaslatokat készít az országos területfejlesztési politika megalapozására, annak célkitűzéseit érvényesíti tervezési, szervező és információs feladataiban;

b) kidolgozza az országos fejlesztési koncepciót, valamint az országos területfejlesztési koncepciót, összehangolja az országos és a térségi területfejlesztési koncepciókat és programokat;

c) elősegíti a területfejlesztési koncepciók és programok összhangját.”

(4) A Tftv. 17. § (6) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A regionális fejlesztési tanács tagjai:]

b) a Kormány részéről a miniszter képviselője, valamint a Kormány által meghatározott további nyolc miniszteri képviselő;”

(5) A Tftv. 23/C. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Határ menti térségek esetében az egyeztetésbe a területrendezésért felelős minisztert és – a külpolitikáért felelős miniszter útján – a szomszédos országok területrendezésért felelős szerveit is be kell vonni.

(3) A 6. § d) pontjában foglalt tervek kivételével a tervjavaslatot és a megyei területrendezési terv elfogadásáról szóló rendelettervezetet az egyeztetést követően az elfogadott és el nem fogadott vélemények indoklásával együtt állásfoglalásra meg kell küldeni a területrendezésért felelős miniszternek.”

(6) A Tftv. 23/C. § (5)–(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(5) A megyei önkormányzat a területrendezési tervről szóló rendeletét a területrendezésért felelős miniszter állásfoglalásának beszerzését követően fogadhatja el. A területrendezésért felelős miniszter egy hónapon belül adja ki állásfoglalását, ha e határidőn belül nem nyilatkozik, úgy állásfoglalását egyetértőnek kell tekinteni.

(6) A megyei önkormányzat a terv elfogadásáról szóló rendeletét a kihirdetéstől számított 15 napon belül megküldi a területrendezésért felelős miniszternek.

(7) A megyei főjegyző a terv elfogadásáról szóló rendeletet előzményeivel (tervjavaslattal, az elfogadott és el nem fogadott vélemények indoklásával, az állami főépítész szakvéleményével és a területrendezésért felelős miniszter állásfoglalásával) együtt küldi meg a közigazgatási hivatalnak.”

(7) A Tftv. 23/D. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A térségi területfelhasználási engedélykérelmet két hónapon belül kell elbírálni. A (3) bekezdés szerinti eljárás esetében az ügyintézési határidő 22 munkanap.”

(8) A Tftv. 24/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„24/A. § A területfejlesztéssel, illetve a területrendezéssel összefüggésben megőrzendő dokumentumok gyűjtéséről, határozatlan idejű megőrzéséről, nyilvántartásáról és hasznosításáról a miniszter, illetve a területrendezésért felelős miniszter gondoskodik.”

(9) A Tftv. 27. § (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg]

j) a területfejlesztés intézményei törvényességi felügyeletének részletes szabályait;”

(10) A Tftv. 27. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) Felhatalmazást kap a területrendezésért felelős miniszter, hogy a tervtanács működésének szabályait rendeletben állapítsa meg.”

73. § A Tftv. 19. § (1) bekezdésében a „miniszter” szövegrész helyébe a „területrendezésért felelős miniszter” szöveg lép.

74. § Hatályát veszti a Tftv.

a) 9. § (1) bekezdés a) és b) pontja,

b) 9. § (1) bekezdés d) pontjában a „területrendezési” szövegrész,

c) 9. § (1) bekezdés g) pontjában a „, területrendezési tervek és a településrendezési tervek” szövegrész,

d) 9. § (1) bekezdés h) pontjában a „, területrendezési” szövegrész,

e) 23. § (5) bekezdése, és

f) 27. § (2) bekezdés d) pontja.

75. § (1) Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 12. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

„12. Integrált településfejlesztési stratégia: stratégiai szemléletű, a településfejlesztési koncepcióban foglaltak megvalósítását szolgáló dokumentum.”

(2) Az Étv. 7. § (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(4) A (3) bekezdés szerinti településfejlesztési koncepció és településszerkezeti terv – a vonatkozó előírásoknak megfelelően – településfejlesztési tervként egyszerre is elkészíthető és egy határozattal megállapítható. A településfejlesztési tervet a 9. § és a 10. § (3) bekezdés előírásai szerint kell véleményeztetni.

(5) A településfejlesztési koncepcióban foglaltak megvalósítása érdekében a városok és több település közös fejlesztési tervezése esetén integrált településfejlesztési stratégiát kell készíteni. Az integrált településfejlesztési stratégia meghatározza a települések településfejlesztési tevékenységét, összehangolja a különböző szakpolitikai megközelítéseket, összefogja és ütközteti az érintett partnerek (üzleti szektor, civil szektor, közszféra szereplői, lakosság) céljait, elvárásait, meghatározza a fejlesztési célokat, azok finanszírozási módját, továbbá a megvalósítás és fenntartás módját is összefüggéseiben kezeli.”

(3) Az Étv. 8. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az (1) bekezdésben foglaltak érvényesülése – különösen a természet- és a környezetvédelem, az erdők és a természetes (felszíni és felszín alatti) vizek védelme, az ár- és belvízvédelem, valamint a termőfölddel és a területekkel való takarékos bánás – érdekében az alábbi követelményeknek kell érvényt szerezni:]

a) a települések rendezése során a település közigazgatási területét érintő árvíz, belvíz, valamint csapadékvíz szakszerű és ártalommentes elvezetését, vagy részbeni összegyűjtését és helyben tartását az adottságok és a lehetőségek figyelembevételével, a belterületi és külterületi vízrendezés összehangolásával biztosítani kell,”

(4) Az Étv. 9. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A településrendezési eszköz a (2)–(6) bekezdésben előírt véleményeztetési eljárás lefolytatása nélkül nem fogadható el. A településszerkezeti terv és a helyi építési szabályzat – a 9/A. §-ban és a 9/B. §-ban meghatározott esetek kivételével – legkorábban a megállapításuktól számított 30. napon léptethetők hatályba.”

(5) Az Étv. 9/A. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A településrendezési eszköz módosítása esetén a 9. § (3) bekezdés szerinti véleményeztetés elhagyható, ha]

b) a módosítás elírás javítása, rajzi feldolgozásból, méretarányból adódó pontatlanság javítása, vagy magasabb szintű jogszabályi változás átvezetése érdekében történik.”

(6) Az Étv. a következő 9/B. §-sal egészül ki:

„9/B. § A Kormány által rendeletben kihirdetett veszélyhelyzettel érintett települések a településrendezési eszközeinek a veszélyhelyzet következményei felszámolásához, valamint a további károk mérsékléséhez szükséges módosítása során, a veszélyhelyzet feloldásától számított fél éven belül a 9. § (2)–(7) bekezdésétől a következők szerint térhetnek el:

a) a településrendezési eszköz módosítására tett javaslatnak a veszélyhelyzet jellegének megfelelő szakterületi jogosultsággal rendelkező szakértő által készített szakvéleményen kell alapulnia,

b) az elkészített településrendezési eszközt a polgármesternek egyeztető tárgyaláson az érdekelt államigazgatási szervekkel ismertetnie kell, a tárgyalás meghívójához az elkészített településrendezési eszközt mellékelnie kell,

c) az egyeztetett településrendezési eszközre vonatkozó végső szakmai véleményét az állami főépítész 5 munkanapon belül kiadja, és

d) a településrendezési eszköz módosítása azonnal hatályba léptethető.”

(7) Az Étv. 35. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az építési engedély iránti kérelem benyújtása előtt elvi építési engedély kérhető az építés megvalósításához szükséges követelmények előzetes tisztázása céljából.”

(8) Az Étv. 53/A. § (5) bekezdésének helyébe az alábbi rendelkezés lép:

„(5) Az építésügyi és építésfelügyeleti hatóságok által jogerősen és végrehajthatóan kiszabott bírságok – a (7) bekezdésben foglaltak kivételével – adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek, melyek behajtása az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.”

(9) Az Étv. a következő 53/B. §-sal egészül ki:

„53/B. § Azon építési beruházás építésügyi hatósági eljárására, amely legalább – az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet szerint számított – 90 millió forint építmény értékű, és ipari vagy szolgáltatási rendeltetésű, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ngtv.) rendelkezéseit kell alkalmazni, az Ngtv. 2. §-a kivételével.”

(10) Az Étv. 53/C. §-a a következő (1) bekezdéssel egészül ki:

„(1) Amennyiben az eljárásban több mint ötven ügyfél vesz részt, az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság akkor tart közmeghallgatást, ha azt a tényállás tisztázása érdekében indokoltnak tartja. Az építésügyi hatóság a használatbavételi engedélyezési eljárás során nem tart közmeghallgatást.”

(11) Az Étv. 53/C. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője az építésügyi hatóság vagy az építésfelügyeleti hatóság jogerős másodfokú döntésének felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával.”

(12) Az Étv. III. Fejezete a következő 53/D. §-sal egészül ki:

„53/D. § (1) Az elsőfokú általános építésügyi hatóság a kihirdetett veszélyhelyzet folytán bekövetkezett építménykárok helyreállításával összefüggő építésügyi hatósági hatáskörének gyakorlását – a Kormány által rendeletben meghatározott, a feladatellátást veszélyeztető esetben – átruházza a megyeszékhely települési önkormányzat jegyzőjére.

(2) Az e törvény végrehajtására kiadott, a kihirdetett veszélyhelyzet folytán bekövetkezett építménykárok helyreállításával összefüggő engedélyezési és kötelezési eljárási szabályokról szóló kormányrendelet alapján kiadásra került bontási, építési, használatbavételi és fennmaradási engedély fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.”

(13) Az Étv. 62. § (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy]

j) a kihirdetett veszélyhelyzet folytán bekövetkezett építménykárok helyreállításával összefüggő kivételes építési követelményeket, engedélyezési és kötelezési eljárási szabályokat, tervdokumentáció tartalmi követelményeit, a kivételes tervellenőrzési, tervpályázati és tervtanácsi szabályokat, továbbá az építőipari kivitelezési tevékenység eltérő szabályait,”

[rendelettel állapítsa meg.]

(14) Az Étv. 62. § (1) bekezdése a következő z) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy]

z) a településfejlesztési terv tartalmi követelményeire vonatkozó részletes szabályokat”

[rendelettel állapítsa meg.]

(15) Az Étv. 62. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy – az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben – rendelettel állapítsa meg az építésügyi hatóságot mint szakhatóságot a szakhatósági eljárásért megillető, továbbá az építési, a bontási és a használatbavételi bejelentésre vonatkozó igazgatási szolgáltatási díjakat.”

76. § (1) A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 66. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Örökségvédelmi hatástanulmányt kell készíteni a település fejlesztési koncepciójának kidolgozása során. Amennyiben a fejlesztési koncepció készítésekor nem készült, vagy a rendezés alá vont területre nincs örökségvédelmi hatástanulmány, vagy van, de az tíz évnél régebbi, akkor azt a rendezés alá vont területre el kell készíteni. Nem kell örökségvédelmi hatástanulmányt készíteni, ha az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 9. § (2) bekezdése szerinti véleményezési eljárásban az illetékes államigazgatási szerv véleménye szerint a rendezés alá vont terület örökségvédelmi szempontból nem érintett.”

(2) A Kötv. 93. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben:]

d) állapítsa meg az örökségvédelmi hatástanulmányra vonatkozó szabályokat.”

77. § Hatályát veszti a Kötv. 66. § (2) bekezdése és 93. § (2) bekezdés i) pontja.

78. § (1) Az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: OTrT.) 9/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az országos, a kiemelt térségi vagy a megyei területrendezési tervben nem szereplő, de más rendelkezéseinek megfelelő, az energiaellátás biztonságának biztosításához szükséges atomerőműnek nem minősülő erőmű, villamosenergia-átviteli hálózat távvezeték elemei, továbbá nemzetközi és hazai szénhidrogén szállítóvezeték elemének minősülő műszaki infrastruktúra-hálózat elemei és egyéb építmény területi elhelyezésére az állami főépítész térségi területfelhasználási engedélyt ad ki.”

(2) Az OTrT. 31. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg]

b) az országos, a kiemelt térségi vagy a megyei területrendezési tervben nem szereplő, atomerőműnek nem minősülő erőmű, villamosenergia-átviteli hálózat távvezeték elemei, továbbá szénhidrogén szállítóvezeték elemének minősülő műszaki infrastruktúra-hálózat elemei és egyéb építmény területi elhelyezésére vonatkozó területrendezési hatósági eljárás részletes szabályait.”

79. § A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 63. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A hatóság közmeghallgatást tart, ha]

b) az eljárásban több mint ötven ügyfél vagy több mint öt, a 15. § (5) bekezdés alapján ügyfélnek minősülő szervezet vesz részt, kivéve, ha törvény másként rendelkezik, vagy”

80. § (1) A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ngtv.) 1. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A törvény hatálya az egyes,]

b) részben vagy egészben központi költségvetési támogatásból megvalósítandó,”

[nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokkal összefüggő, a Kormány által rendeletben meghatározott közigazgatási hatósági engedélyezési ügyekben (a továbbiakban: kiemelt jelentőségű ügy) indult eljárásokra terjed ki.]

(2) Az Ngtv. 1. § (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A törvény hatálya az egyes,]

e) legalább 90 millió forint teljes költségigényű és legalább 15 új munkahely megteremtését biztosító, vagy”

[nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokkal összefüggő, a Kormány által rendeletben meghatározott közigazgatási hatósági engedélyezési ügyekben (a továbbiakban: kiemelt jelentőségű ügy) indult eljárásokra terjed ki.]

VI. Fejezet

Egyes jogszabályoknak a devizakölcsön szerződéseket biztosító jelzálogjog korlátozása érdekében szükséges módosítása

81. § A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 261. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Természetes személy – ide nem értve az egyéni vállalkozót – devizában nyilvántartott, vagy nyújtott (deviza alapú) kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására, természetes személy tulajdonában álló ingatlanon, vagy ingatlannak természetes személy tulajdonában lévő tulajdoni illetőségére jelzálogjog nem alapítható, a felek ettől eltérő rendelkezése semmis.”

82. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény „Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jogok” alcíme a következő 16/A. §-sal egészül ki:

„16/A. § (1) Az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhető be természetes személy tulajdonában álló ingatlanra, vagy ingatlannak természetes személyt megillető tulajdoni hányadára olyan jelzálogjog, amelyet természetes személy – ide nem értve az egyéni vállalkozót – devizában nyilvántartott, vagy nyújtott (deviza alapú) kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására alapítottak.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem akadálya az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyzett jelzálogjog jogosultja személyében, vagy a jelzálogjoggal biztosított követelés pénznemében és összegében a kölcsönszerződés módosítása miatt történő változásbejegyzésnek (kölcsönkiváltás), valamint a már fennálló hitelezői követelés biztosítékául szolgáló ingatlanra bejegyzett jelzálogjog törlésével egyidejűleg másik felajánlott ingatlanra alapított jelzálogjog bejegyzésének (fedezetcsere) abban az esetben, ha a jelzálogjog és az azzal biztosított követelés mértéke a korábbinál nem terhesebb. A fedezetcserére vonatkozó rendelkezés alkalmazandó az ingatlanok megosztása vagy összevonása esetén a zálogjog törlésével egyidejűleg a megosztással vagy összevonással kialakított ingatlanra a korábbinál nem terhesebb zálogjog bejegyzésére nézve is.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak teljesítése érdekében a bejegyzés alapjául szolgáló okiratnak tartalmaznia kell a követelés eredeti és módosított összegét forintban is.”

(2) Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 91. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 82. § (1) bekezdésével megállapított 16/A. §-t csak a hatálybalépését követően megkötött jelzálogjog alapítására irányuló szerződésekre kell alkalmazni.”

83. § A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet a következő 83/A. §-sal egészül ki:

„(A Ptk. 261. §-ához)

83/A. § (1) Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 81. §-ával megállapított Ptk. 261. § (4) bekezdését csak a hatálybalépését követően kötött jelzálogjog alapítására irányuló szerződésre kell alkalmazni azzal, hogy a hatálybalépését megelőzően kötött jelzálogjoggal biztosított kölcsönszerződés tekintetében sincsen akadálya annak, hogy a szerződéses jogviszonyban történő jogutódlás (hitelezői engedményezés vagy adósi tartozásátvállalás) és a kölcsönszerződés módosítása, vagy megszüntetése és új szerződés kötése következtében az adóssal szemben zálogjogosultként más személy javára, vagy azonos hitelező azonos követelésének biztosítására a kölcsönszerződés módosítása miatt más pénznemben és összegben alapítsanak vagy jegyezzenek be jelzálogjogot (kölcsönkiváltás), valamint hogy a hitelezői követelés fedezetéül szolgáló ingatlanra bejegyzett jelzálogjog törlésével egyidejűleg másik felajánlott ingatlanra alapítsanak jelzálogjogot (fedezetcsere) abban az esetben, ha a jelzálogjog és az azzal biztosított követelés mértéke a korábbinál nem terhesebb.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítése érdekében a kölcsönszerződés módosításában meg kell jelölni a követelés eredeti és módosított összegét forintban is.”

VII. Fejezet

Egyes pénzügyi szervezeteknél és a közszférában jövedelemkorlát bevezetése

84. § (1) Az Mt. 192/B. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá tartozó munkáltatónál a Kjt. 22/B. §-a szerinti magasabb vezetői munkakört betöltő munkaviszonya csak pályázat alapján létesíthető. A pályázatra megfelelően alkalmazni kell a Kjt. 20/A–20/B. §-át. A magasabb vezetői munkakört betöltő munkavállaló tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi munkabére nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

(2) Az Mt. a következő 193/V. §-sal egészül ki:

„193/V. § A munkavállaló tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi munkabére nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

85. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 11/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó – tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére – főtanácsos vagy vezető-tanácsos besorolást kap, illetményét a besorolásától függetlenül a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg. A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

(2) A Ktv. 43. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A hivatali szerv vezetője – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – át nem ruházható hatáskörében, a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül a tárgyévet megelőző év szakmai munkája értékelése alapján – ide nem értve, ha a köztisztviselő kinevezése év közben történik, vagy áthelyezésére kerül sor – a tárgyévre vonatkozóan a köztisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét – a hivatali szervezet vezetője esetében a kinevezésre jogosult, jegyző, főjegyző esetében a polgármester – december 31-éig – helyi önkormányzatnál tárgyév március 1-jétől következő év február végéig – terjedő időszakra legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg. Az eltérítésről a hivatali szervezet vezetője minden év január 31-éig – helyi önkormányzatnál március 1-jéig – dönt. Az így megállapított eltérítés mértéke a tárgyévben nem módosítható. A főjegyző, illetve a jegyző illetményét – a teljesítményértékeléstől függően – a polgármester az e törvényben meghatározott mértéket meghaladóan is megállapíthatja. A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

(3) A Ktv. 44/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„44/B. § A képviselő-testület hivatalánál, teljesítményértékeléssel alátámasztott, kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselőnek – az éves költségvetésben megállapított létszám legfeljebb 20%-áig – a jegyző, illetve a főjegyző – a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke jóváhagyásával – az e törvényben meghatározott illetményrendszerre vonatkozó szabályoktól eltérő illetményt állapíthat meg. A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

86. § A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 21. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a közalkalmazott munkakörét, a besorolásának alapjául szolgáló fizetési osztályt és fokozatot (kinevezett vezető esetén munkaköre osztályba sorolásának megjelölését), az illetményét és a munkavégzés helyét. A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi illetmény és a havi rendszeres illetménypótlékok együttes összege nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét. A kinevezési okmányban más, a közalkalmazotti jogviszonyt érintő kérdés is meghatározható.”

87. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 96. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az igazságügyi alkalmazott illetménye alapilletményből, továbbá – ha a folyósítás e törvényben meghatározott feltételei fennállnak – pótlékokból tevődik össze. A vezetői pótlék, a beosztási pótlék és a címpótlék alapilletmény jellegű. Az alapilletmény és az alapilletmény jellegű pótlékok együttes összege nem lehet kevesebb, mint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összege. A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi alapilletmény és az alapilletmény jellegű pótlékok együttes összege nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

88. § Az Ftv. 97. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény alkalmazottjának – ideértve a gazdasági tanács tagját is – tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi járandósága (munkabére, illetménye), beleértve a (3) bekezdés szerinti járandóságot is, nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

89. § Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény a következő 39/A. §-sal egészül ki:

„39/A. § A költségvetési szervként működő előadó-művészeti szervezetnél a vezető tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi munkabére nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

90. § (1) A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 56. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó – a kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejére tekintet nélkül – vezető-főtanácsos vagy főtanácsos besorolást kap, illetményét a besorolásától függetlenül a (6) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg. A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

(2) A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 2. § (2) bekezdésében a „30–32. §, 34–37. §” szövegrész helyébe az „56–58. §, 60–63. §” szöveg, 5. § (2) bekezdésében az „illetve feladat ellátására” szövegrész helyébe a „feladat ellátására vagy közigazgatási hivatal vezetésére” szöveg, 9. § (3) bekezdésében a „felmentés” szövegrész helyébe a „lemondás, illetve felmentés” szöveg, 24. § (1) bekezdésében a „34. § (6) bekezdése” szövegrész helyébe a „34. § (3), (5) és (6) bekezdése” szöveg, 57. § (1) bekezdés a) pontjában a „19. §-ában foglaltakat a (7) bekezdés c) pontja kivételével” szövegrész helyébe a „19. §-ában foglaltakat a (8) bekezdés c) pontja kivételével” szöveg, 60. §-ában az „a 35–37. §-ban” szövegrész helyébe az „a 61–63. §-ban” szöveg lép.

(3) Hatályát veszti a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 54. § (5) és (6) bekezdésében a „tevékenységét irányító” szövegrész.

91. § (1) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 7. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az állami vezető, a kormánybiztos, a miniszterelnöki biztos, kormányhivatal, központi hivatal vezetője és helyettese tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó havi illetménye nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.”

(2) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 49. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az államtitkár ellátja a minisztérium szervezeti és működési szabályzata szerint, az abban meghatározott helyettes államtitkár tevékenységének az irányítását.”

(3) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 61. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A minisztérium hivatali szervezetét a közigazgatási államtitkár – a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztériumra vonatkozó külön törvényben megállapított eltérések kivételével – a miniszter irányítása alatt, a jogszabályoknak és a szakmai követelményeknek megfelelően vezeti. A közigazgatási államtitkár ellátja a minisztérium szervezeti és működési szabályzata szerint, az abban meghatározott helyettes államtitkár tevékenységének az irányítását.”

(4) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 62. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A helyettes államtitkár tevékenységét – a 65. § (1) bekezdése szerinti helyettes államtitkár kivételével – a minisztérium szervezeti és működési szabályzatában meghatározottak szerint az államtitkár vagy a közigazgatási államtitkár a 31. § (3) bekezdésében meghatározott esetben kormánybiztos irányítja. A minisztérium szervezeti és működési szabályzata a helyettes államtitkár tevékenységének irányítására vonatkozó, a 3. §-ban meghatározott egyes hatásköröket – az (1) bekezdés szerinti ügyek meghatározott csoportjaival összefüggésben – az államtitkár és a közigazgatási államtitkár között megoszthatja. A helyettes államtitkár tekintetében a munkáltatói jogokat a közigazgatási államtitkár gyakorolja.”

(5) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 75. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:

„(4a) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben irányítási jogkörrel ruházza fel a kormánybiztost.”

(6) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 2. § (3) bekezdésében a „meghatározott hatásköröket” szövegrész helyébe a „meghatározott egyes hatásköröket vagy ezek együttesét” szöveg, 4. § (1) bekezdésében a „törvény eltérő rendelkezése hiányában e törvény” szövegrész helyébe a „törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a” szöveg, 5. § (3) bekezdésében, 13. § (8) bekezdés b) pontjában a „vezetőként közszolgálati” szövegrész helyébe a „vezetőként betöltött” szöveg, 50. § (3) bekezdésében a „köztisztviselő” szövegrész helyébe a „közszolgálati jogviszonyban álló személy” szöveg, 60. § (5) bekezdésében a „köztisztviselői” szövegrész helyébe a „kormánytisztviselői” szöveg, 61. § (2) bekezdésében, 65. § (3) bekezdésében, 66. (3) bekezdésében, 69. § (5) bekezdésében a „köztisztviselők” szövegrész helyébe a „kormánytisztviselők” szöveg, 64. § (1) bekezdésében a „köztisztviselőkből” szövegrész helyébe a „kormánytisztviselőkből” szöveg, 65. § (2) bekezdésében, 66. § (2) bekezdésében „köztisztviselője” szövegrész helyébe „kormánytisztviselője” szöveg, 75. § (3) bekezdésében a „köztisztviselőket” szövegrész helyébe a „kormánytisztviselőket” szöveg, 75. § (4) bekezdésében a „kormánybiztost és a miniszterelnöki biztost” szövegrész helyébe a „miniszterelnöki biztost” szöveg lép.

92. § Amennyiben e törvény 84–91. §-ában meghatározott jogviszonyokban a havi munkabér, illetve illetmény – ideértve a Kjt. tekintetében a havi illetmény és a havi rendszeres illetménypótlékok, az Iasz. tekintetében a havi alapilletmény és az alapilletmény jellegű pótlékok együttes összegét, a költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény tekintetében a havi járandóságot (munkabért, illetményt), beleértve az Ftv. 97. § (3) bekezdése szerinti járandóságot is – meghaladja a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét, annak mértéke e fejezet hatálybalépésével egyidejűleg a törvény erejénél fogva a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresére csökken.

93. § Az Mt. 177. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Meg kell téríteni a munkavállalónak azt a kárát is, amely nem vagyoni kár.”

94. § Az Mt. a következő 204. §-sal egészül ki:

„204. § Ahol 2010. március 31-ét követően az Mt. 177. § (2) bekezdése alapján nem vagyoni kár megtérítéseként sérelemdíj iránti igényt nyújtottak be, azt nem vagyoni kártérítésként kell elbírálni.”

95. § A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény 53. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az elnök tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó, MNB-től származó havi keresete a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszerese.”

96. § (1) A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Pszáftv.) 11. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A Felügyelet elnökének tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó, a Felügyelettől származó havi keresete a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszerese. A Felügyelet alelnökének tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra megállapított, a Felügyelettől származó havi keresete a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset kilencszerese.”

(2) A Pszáftv. 11. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A Felügyelet elnökét a miniszterrel, a Felügyelet alelnökét a közigazgatási államtitkárral azonos juttatások illetik meg. A Felügyelet elnökét és alelnökét naptári évenként negyven-negyven munkanap szabadság illeti meg.”

VIII. Fejezet

A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása

97. § A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 9. §-a kiegészül a következő (3) bekezdéssel:

„(3) Adómentes a magánfőzésben a magánfőző által évente legfeljebb 50 liter mennyiségben előállított párlat [63. § (2) bekezdés 1. pont], feltéve, hogy az a háztartásában való személyes fogyasztásra szolgál.”

98. § A Jöt. 34. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Jövedéki termék)

a) kizárólag olyan adóraktárban állítható elő – ideértve a jövedéki termék palackozását, kis egységű kiszerelését is –, melynek működtetője e termék előállítására vonatkozó adóraktári engedéllyel rendelkezik, kivéve a párlat [63. § (2) bekezdés 1. pont] 63. § (2) bekezdésének 11. pontja szerinti előállítását;”

99. § (1) A Jöt. 63. § (2) bekezdés 1. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában:)

„1. bérfőzés: a 2208 20 19, 2208 20 99, 2208 90 33, 2208 90 39, 2208 90 51, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék (a továbbiakban: párlat) szeszfőzdében a bérfőzető részére történő előállítása;”

(2) A Jöt. 63. § (2) bekezdése kiegészül a következő 11. és 12. ponttal:

(E törvény alkalmazásában:)

„11. magánfőzés: a párlatnak a magánfőző lakóhelyén vagy gyümölcsöse helyén használható, legfeljebb 100 liter űrtartalmú, párlat-előállítás céljára kialakított desztillálóberendezésen a magánfőző által végzett előállítása évente legfeljebb 2 hektoliter tiszta szesz mennyiségig;

12. magánfőző: az a 18. életévét betöltött természetes személy, aki saját tulajdonú gyümölcsből, gyümölcsből származó alapanyagból, saját tulajdonú desztillálóberendezésen állít elő párlatot.”

100. § (1) A Jöt. 64. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adó alapja az alkoholtermék 100 térfogatszázalékos etilalkohol (a továbbiakban: tiszta szesz) tartalommal hektoliterben meghatározott, 20 °C-on mért mennyisége, illetve a magánfőzésben előállított párlat esetében a vámhatósághoz bejelentett alapanyag tömegben (szőlőbor esetén térfogatban) kifejezett mennyiségéből a 3. számú melléklet szerinti kihozatali arányszámmal számított tiszta szesz mennyisége, hektoliterben.”

(2) A Jöt. 64. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szeszfőzdében bérfőzés keretében, a bérfőzető alapanyagából előállított párlat (a továbbiakban: bérfőzött párlat) adója az (1) bekezdés szerinti adóalapra számítva egy bérfőzető részére évente

a) legfeljebb 50 liter mennyiségig 0 forint,

b) az 50 litert meghaladó mennyiségre 276 100 forint.”

(3) A Jöt. 64. §-a kiegészül a következő (5)–(8) bekezdéssel:

„(5) Az (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően az eladásra szánt bérfőzött párlat – kivéve az alkoholtermék-adóraktár engedélyese részére értékesítésre kerülő bérfőzött párlatot – adója az (1) bekezdés szerinti adóalapra számítva 276 100 forint.

(6) A magánfőzés keretében a magánfőző által évente 50 litert meghaladó mennyiségben előállított párlat, valamint a magánfőző által előállított 50 liter mennyiségen belül a 9. § (3) bekezdés rendelkezése alá nem eső párlat adója az (1) bekezdés szerinti adóalapra számítva 276 100 forint.

(7) Egy tárgyéven belül a természetes személy vagy bérfőzetőként vagy magánfőzőként jogosult párlatot előállíttatni, illetve előállítani, és egy háztartáson belül vagy csak bérfőzetőként vagy csak magánfőzőként lehet előállíttatni, illetve előállítani párlatot.

(8) Amennyiben egy háztartásban több bérfőzető vagy több magánfőző él, a 9. § (3) bekezdésében, a 63. § (2) bekezdés 11. pontjában, e § (3) és (6) bekezdésében meghatározott éves mennyiségi korlátok szempontjából az általuk főzetett, illetve főzött mennyiségek egybeszámítandók.”

101. § (1) A Jöt. 66. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A bérfőzött párlat utáni adó összegét a szeszfőzde állapítja meg és – a 64. § (3) bekezdés b) pontja és (5) bekezdése szerinti esetben – szedi be a bérfőzetőtől. A bérfőzető a szeszfőzdének írásbeli nyilatkozatot ad a tárgyévben általa, illetve a vele egy háztartásban élő más bérfőzető által együttesen főzetett párlat mennyiségéről, továbbá arról, hogy az átvételre kerülő bérfőzött párlatból milyen mennyiséget kíván a 67. § (2) bekezdés b) pontja szerint értékesíteni, és magánfőzésben sem ő, sem a vele egy háztartásban élő más bérfőzető nem állít elő párlatot.”

(2) A Jöt. 66. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A szeszfőzde a bérfőzető részére egyszerűsített kísérő okmányt állít ki, és azzal igazolja az adó megfizetését, illetve az adóraktárban történt előállítást. A kísérő okmány egyben a terméket igazoló okmány is. A szeszfőzde által a bérfőzető részére kiállított származási igazolvány az átvételt követő 15 évig alkalmas a főzető birtokában lévő párlat származásának igazolására. A 15 év letelte után 2 évente meghosszabbítható.”

102. § A Jöt. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„67. § (1) A 64. § (3) bekezdés a) pontban megjelölt mennyiségű párlat kizárólag a bérfőzető háztartásában való személyes fogyasztás céljára szolgálhat, kivéve, ha az a (2) bekezdés szerint kerül értékesítésre.

(2) A bérfőzető a bérfőzött párlatot

a) csak az alkoholtermék-adóraktár engedélyese részére, vagy

b) – amennyiben a bérfőzető a külön jogszabály szerinti kistermelőnek minősül és megfizette a 64. § (5) bekezdés szerinti adót – palackozva, legfeljebb 2 literes kiszerelésben, zárjeggyel ellátva a külön jogszabály szerinti saját gazdasága helyén folytatott vendéglátás vagy falusi szálláshely-szolgáltatás keretében

értékesítheti.”

103. § A Jöt. kiegészül a következő alcímmel és a következő 67/A. §-sal:

A magánfőzésre vonatkozó szabályok

67/A. § (1) A magánfőző a 64. § (6) bekezdése szerinti esetben a vámhatósághoz bejelenti – az adókötelezettség keletkezését 3 munkanappal megelőzően – az adó megállapításához szükséges, a külön jogszabályban meghatározott adatokat, az adó összegét, valamint az értékesítésre szánt párlathoz igényelt zárjegyek rendelkezésre bocsátásához szükséges, a külön jogszabályban meghatározott adatokat. A bejelentés adóbevallásnak minősül.

(2) A magánfőző az (1) bekezdés szerinti bejelentésben nyilatkozik arról, hogy sem ő, sem a vele egy háztartásban élő más személy nem állíttat elő bérfőzésben párlatot.

(3) A vámhatóság az (1) bekezdés szerinti bejelentés alapján legkésőbb a bejelentés napját követő 5. munkanapon a bejelentett (bevallott) mennyiségre származási igazolványt állít ki és bocsát a magánfőző rendelkezésére, feltéve, hogy a magánfőző az adót megfizette.

(4) Magánfőzés esetén

a) a 66. § (4)–(5) bekezdésében és a 67. § (1) bekezdésében, valamint

b) a párlat értékesítésére a 67. § (2) bekezdés b) pontjában

foglaltak értelemszerűen alkalmazandók.”

104. § A Jöt. 72. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Alkoholtermék-adóraktári engedély]

b) a gyümölcs- vagy borpárlatot gyümölcsökből és bogyókból, gyümölcstörkölyből, gyümölcsmustból, szőlőből, szőlőmustból, szőlőborból és borászati melléktermékekből, illetve a sör vagy gabona alapú alkoholterméket sörből, gabonából erjesztéssel és lepárlással előállító, és/vagy a borból és a borászati melléktermékekből lepárlással boralkohol, nyersszesz vagy semleges alkohol előállítását külön jogszabály szerint végző üzemre (a továbbiakban: szeszfőzde),”

[adható.]

105. § (1) A Jöt. 73. § (1) bekezdése kiegészül a következő d) ponttal:

[Az alkoholterméknek – kivéve a 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, valamint az 5,5 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú, legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű terméket –]

d) a bérfőzető és a magánfőző által történő értékesítése, kivéve, ha a bérfőzető alkoholtermék-adóraktárnak adja el a bérfőzött párlatot,”

[a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet.]

(2) A Jöt. 73. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A zárjegy az alkoholtermék palackjára vagy legkisebb fogyasztói csomagolási egységére felhelyezett olyan bélyeg, amely igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozásra), és onnan került kiszállításra, – a bérfőzött párlat és a magánfőzésben előállított párlat esetén – továbbá azt, hogy a 64. § (5), illetve (6) bekezdés szerinti adót megfizették, továbbá azt, hogy a harmadik országból, illetve tagállamból a közösségi vámjog, illetve e törvény rendelkezései szerint került behozatalra.”

(3) A Jöt. 73. §-a kiegészül a következő (14) és (15) bekezdéssel:

„(14) A magánfőző esetén a 67/A. § (1) bekezdés szerinti bejelentés minősül a zárjegy megrendelésének. A bérfőzető a zárjegy megrendelését a külön jogszabályban foglaltak szerint nyújtja be a vámhatósághoz. Az igényelt zárjegyet a vámhatóság a bérfőzető és a magánfőző esetén a zárjegy előállítási költségének megfizetése ellenében, a bérfőzető esetén továbbá az egyszerűsített kísérő okmány vámhatóságnak történt bemutatását követően bocsátja rendelkezésre, feltéve, hogy a 64. § (5), illetve (6) bekezdés szerinti adót megfizették.

(15) Az átvett zárjeggyel a bérfőzető és a magánfőző nem köteles a vámhatóság felé elszámolni, de az átvett zárjegyeket a bérfőzető és a magánfőző legkésőbb az átvételt követő 3 napon belül köteles felhelyezni a párlat fogyasztói csomagolására.”

106. § A Jöt. 74. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vámhatóság engedélyével szabad alkoholtermék előállítására alkalmas desztillálóberendezést előállítani, – a magánfőző desztillálóberendezése kivételével – birtokolni, továbbá értékesíteni. Nem szükséges a vámhatóság engedélye a rendeltetésszerűen használt, túlnyomással üzemelő háztartási főzőedényekre, valamint a tudományos és oktatási célra használt üveg desztillálóberendezésekre.”

107. § A Jöt. 114. § (2) bekezdése kiegészül a következő k) ponttal:

[Az (1) bekezdés alá tartozónak kel tekinteni – nem értve ide a 115. § (3) bekezdésében említett termékeket –]

k) azt a párlatot, amelyet a magánfőző a 67. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését megsértve értékesít

[a továbbiakban az a)–k) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].”

108. § A Jöt. 115. §-a kiegészül a következő (7) bekezdéssel:

„(7) A 67/A. § (1) bekezdés szerinti bejelentésben az adó megállapításához szükséges adatok tekintetében valótlan adatok megadása, valamint a 67/A. § (2) bekezdés szerint tett valótlan nyilatkozat megtétele legalább 20 ezer forint összegű, de legfeljebb 200 ezer forintig terjedő jövedéki bírsággal büntetendő.”

109. § (1) A Jöt. 119. § (2) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A vámhatóság]

e) a jogosulatlanul előállított, birtokolt, vagy az arra jogosulatlan személy által használt desztillálóberendezést, a dohánygyártmány előállítására alkalmas gépet és egyéb eszközt,”

[lefoglalja.]

(2) A Jöt. 119. § (2) bekezdés kiegészül a következő h) ponttal:

[A vámhatóság]

h) magánfőzésre használt desztillálóberendezést, ha

ha) a magánfőző a 67/A. § (1) bekezdés szerinti bejelentésében az adó megállapításához szükséges adatok tekintetében valótlan adatokat ad meg,

hb) a 67/A. § (2) bekezdés rendelkezésének alkalmazásában a magánfőző valótlan nyilatkozatot tesz,

hc) a magánfőző a desztillálóberendezést a párlattól eltérő alkoholtermék előállítására használja,

hd) a magánfőző a párlatot a 67. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését megsértve értékesíti,”

[lefoglalja.]

110. § (1) A Jöt. 129. § (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza meg]

f) a zárjegy, valamint a hordós és kannás kiszerelésű borra előírt hivatalos zár alkalmazásának, a zárjegy megrendelésének, a zárjeggyel való elszámolásnak, a zárjegy felhasználásával, illetve a zárjegykészlet egyéb változásaival kapcsolatos napi adatszolgáltatás tartalmának, az adójegy igénylésének, visszavételének, alkalmazásának részletes szabályait;”

(2) A Jöt. 129. § (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben határozza meg]

h) a bérfőzött párlat bérfőzető részére történő kiadásának és a bérfőzető általi továbbértékesítésének szabályait, a 67/A. § (1) bekezdés szerinti bejelentés, részletes szabályait, valamint a magánfőző részére kiadásra kerülő származási igazolvány adattartalmára és kiállítására vonatkozó részletes szabályokat;”

111. § A Jöt. kiegészül e törvény 2. melléklete szerinti 3. számú melléklettel.

112. § A Jöt. 38. §-ának (5) bekezdésében a „jövedéki biztosíték a (2) bekezdésben meghatározott összeg fele” szövegrész helyébe a „nyújtandó jövedéki biztosíték összege feleződik” szöveg, 63. §-a (2) bekezdésének 2. pontjában a „pálinkát” szövegrész helyébe a „párlatot” szöveg, 65. §-át megelőző alcímben, (1) bekezdésének felvezető rendelkezésében és c) pontjában, (2) és (3) bekezdésében, 73. §-a (2) bekezdésének a) pontjában a „pálinka” szövegrész helyébe a „párlat” szöveg, 66. §-ának (2) és (3) bekezdésében a „bérfőzési szeszadót” szövegrész helyébe az „adót” szöveg, 66. §-ának (3) bekezdésében a „vámhatóság bérfőzési szeszadó számlájára” szövegrész helyébe a „vámhatóságnak” szöveg, 66. §-ának (2) és (5) bekezdésében az „a bérfőzési szeszadó” szövegrész helyébe az „az adó” szöveg, 66. §-ának (4) bekezdésében a „bérfőzési szeszadó” szövegrész helyébe az „adó” szöveg, 72. §-a (8) bekezdésének első mondatában az „A kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére és az etanolüzemre a jövedéki biztosítékot” szövegrész helyébe az „A jövedéki biztosítékot a kizárólag bérfőzést végző szeszfőzdére 500 ezer forint, az etanolüzemre” szöveg lép.

113. § A Jöt. 72. §-a (8) bekezdésének második mondata, 114. §-a (2) bekezdésének j) pontjában az „[a továbbiakban az a)–j) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék]” szövegrész, 119. §-a (2) bekezdésének f) pontjában a „valamint” szövegrész hatályát veszti.

114. § A pálinkáról, a törkölypálinkáról és a Pálinka Nemzeti Tanácsról szóló 2008. évi LXXIII. törvény 13. §-ának a) pontjában a „pálinka pálinkafajtánként” szövegrész helyébe a „párlat és a magánfőzésben előállított, a Jöt. 67/A. § (1) bekezdése szerint a magánfőző által a vámhatósághoz bejelentett párlat párlatfajtánként” szöveg és b) pontjának bb) alpontjában a „2008 20 19” szövegrész helyébe a „2208 20 19” szöveg lép.

IX. Fejezet

Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény módosítása

115. § Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„1. § (1) A 4. §-ban meghatározott személy járadék fizetésére, a 4/A. §-ban meghatározott személy különadó fizetésére kötelezett.

(2) A járadékból és a különadóból származó bevétel a központi költségvetést illeti meg.

(3) Az (1) bekezdésben említett járadék és különadó adónak minősül. Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései az irányadók.”

116. § A Kjtv. 4. §-át követően a következő alcímmel és 4/A. §-sal egészül ki:

Pénzügyi szervezetek különadója

4/A. § (1) A 2010. július 1-jén már lezárt üzleti évi beszámolóval rendelkező pénzügyi szervezet a 2010. évben különadó megállapítására, bevallására és fizetésére kötelezett.

(2) A pénzügyi szervezet a különadó fizetési kötelezettségét 2010. szeptember 30. napjáig állapítja meg és vallja be az e célra rendszeresített nyomtatványon az állami adóhatóságnak.

(3) A pénzügyi szervezet a különadót a 2010. évben két egyenlő részletben, 2010. szeptember 30. napjáig és december 10. napjáig fizeti meg.

(4) A különadó alapja

1. hitelintézetnél a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet szerint készített 2009. évi éves beszámoló adataiból számított módosított mérlegfőösszeg;

2. biztosítónál a biztosítók éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet szerint készített 2009. évi éves beszámoló adataiból számított korrigált díj;

3. egyéb pénzügyi szervezetnél:

a) pénzügyi vállalkozásnál a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet szerint készített 2009. évi éves beszámoló adataiból számított

aa) kamateredmény, valamint

ab) díj- és jutalékeredmény;

b) befektetési vállalkozásnál a befektetési vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet szerint készített 2009. évi éves beszámoló adataiból számított korrigált nettó árbevétel,

c) tőzsdénél a tőzsdék és az elszámolóházi tevékenységet végző szervezetek éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet szerint készített 2009. évi éves beszámoló adataiból számított korrigált nettó árbevétel,

d) árutőzsdei szolgáltatónál, kockázati tőkealap-kezelőnél a 2009. évi éves beszámoló adataiból számított korrigált nettó árbevétel,

e) befektetési alapkezelőnél az általa kezelt alapok 2009. december 31-i nettó eszközértékének, valamint az általa kezelt pénztári illetőleg egyéb portfólió vagyon 2009. december 31-i értékének együttes összege.

(5) A naptári évtől eltérő üzleti évet választó pénzügyi szervezet (4) bekezdés szerinti különadó alapját a rendelkezésre álló legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év adatai alapján állapítja meg.

(6) A különadó mértéke

a) hitelintézet esetén az adóalap 50 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,15 százalék, az e feletti összegre 0,5 százalék,

b) biztosító esetén 6,2 százalék,

c) egyéb pénzügyi szervezet esetén:

ca) pénzügyi vállalkozásnál a (4) bekezdés 3. pont a) pont aa) alpontjában meghatározott összeg 6,5 százaléka, valamint a (4) bekezdés 3. pont a) pont ab) alpontjában meghatározott összeg 6,5 százaléka,

cb) befektetési vállalkozásnál 5,6 százalék,

cc) tőzsdénél 5,6 százalék,

cd) árutőzsdei szolgáltatónál, kockázati tőkealap-kezelőnél 5,6 százalék,

ce) befektetési alapkezelőnél 0,028 százalék.

(7) A 2011. január 1-je előtt jogutód nélkül megszűnő pénzügyi szervezetnek a bevallott – ideértve az adóhatóság által megállapított – különadónak a megfizetett részletekkel csökkentett összegét a végelszámolást vagy a felszámolást lezáró adóbevallás benyújtásával egyidejűleg kell megfizetnie.

(8) A (7) bekezdés rendelkezései az irányadók az átalakulással történő megszűnés esetén is, amennyiben a jogutód nem alanya az e § szerinti különadónak. Ha az átalakuláshoz kapcsolódó soron kívül benyújtandó adóbevallás benyújtásának időpontja és az átalakulás napja között az általános szabályok szerint különadó fizetés esedékessé válik, az esedékes különadó részletfizetési kötelezettséget teljesíteni kell.

(9) Ha a pénzügyi szervezet a (7) és (8) bekezdésben nem szabályozott bármely egyéb okból kikerül e törvény hatálya alól, a bevallott – ideértve az adóhatóság által megállapított – különadónak a megfizetett részletekkel csökkentett összegét a kikerülés napját követő 30. napjáig meg kell fizetnie.

(10) A különadó bevallás mellékleteként nyújtja be az adóhatósághoz:

a) a hitelintézet az adóalap meghatározásakor számításba vett, a beszámoló adataiból számított módosított mérlegfőösszeget tartalmazó kimutatást,

b) a pénzügyi vállalkozás az adóalap meghatározásakor számításba vett, a beszámoló adataiból számított kamateredményt, valamint díj- és jutalékeredményt tartalmazó kimutatást,

c) a befektetési alapkezelő az adóalap meghatározásakor számításba vett, általa kezelt alapok megnevezését és nettó eszközértékét, valamint az általa kezelt pénztári illetőleg egyéb portfólió vagyon értékének összegét,

d) az árutőzsdei szolgáltatást nem kizárólagosan végző árutőzsdei szolgáltató az éves beszámolóban szereplő értékesítés nettó árbevételéből az árutőzsdei szolgáltatásból származó árbevételt tartalmazó kimutatást,

e) a biztosító az adóalap meghatározásakor számításba vett korrigált díjbevétel megállapítását tartalmazó kimutatást.”

117. § A Kjtv. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A 4. § alapján megállapított járadékot az adózás előtti eredmény terhére kell elszámolni. A 4/A. § alapján megállapított és bevallott különadót a 2010. évben kell az adózás előtti eredmény terhére elszámolni.”

118. § A Kjtv. 6. §-a következő (7) és (8) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A pénzügyi szervezeteket az e törvényben meghatározott különadó alap után 2011-ben 200 milliárd forint különadó fizetési kötelezettség terheli, amelynek részletes feltételeit külön törvény határozza meg.

(8) A pénzügyi szervezetek 2012. évi különadó fizetési kötelezettségének részletes feltételeit külön törvény határozza meg.”

119. § A Kjtv. 7. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„7. § E törvény alkalmazásában

1. közvetlenül érintett hitelállomány: azon kölcsönügyletek összessége, amelyek tekintetében a hitelintézet a kölcsönügylet adósa részére kedvezményes ügyleti kamat- és díjmértéket érvényesít és ezen ügyletek tekintetében az állami kamattámogatást a hitelintézet közvetlen módon a Magyar Állammal elszámolja;

2. közvetetten érintett hitelállomány: azon kölcsönügyletek összessége, amelyek tekintetében a hitelintézet a finanszírozó forrást jelzálog-hitelintézettől önálló jelzálogjog eladása és egyidejű visszavásárlása útján biztosítja, és erre tekintettel a kölcsönügylet adósa részére kedvezményes ügyleti kamat- és díjmértéket érvényesít;

3. pénzügyi szervezet: a hitelintézet, a biztosító és az egyéb pénzügyi szervezet, ideértve a fióktelep formában működő pénzügyi szervezeteket is;

4. hitelintézet: a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerinti hitelintézet;

5. biztosító: a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény (a továbbiakban: Bit.) szerinti biztosító (ide nem értve a nem jelentős biztosító egyesületeket) és a viszontbiztosítókról szóló törvény szerinti viszontbiztosító;

6. nem jelentős biztosító egyesület: a Bit. szerinti nem-élet biztosítási ágon belül kizárólag a tűz és elemi károk, az egyéb vagyoni károk és a segítségnyújtási ágazatot művelő olyan biztosító egyesület, amely éves díjbevételének és tagsági hozzájárulásának együttes összege az utóbbi három üzleti évben egyszer sem érte el a 125 millió forintot;

7. egyéb pénzügyi szervezet: a pénzügyi vállalkozás, befektetési vállalkozás, tőzsde, árutőzsdei szolgáltató, kockázati tőkealap-kezelő, befektetési alapkezelő;

8. pénzügyi vállalkozás: a Hpt. szerinti pénzügyi vállalkozás;

9. befektetési vállalkozás: a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló törvény (Bszt.) szerinti befektetési vállalkozás;

10. tőzsde: a tőkepiacról szóló törvény (a továbbiakban: Tpt.) szerinti tőzsde;

11. árutőzsdei szolgáltató: a Bszt. szerinti árutőzsdei szolgáltató;

12. kockázati tőkealap-kezelő: a Tpt. szerinti kockázati tőkealap-kezelő;

13. befektetési alapkezelő: a Tpt. szerinti befektetési alapkezelő;

14. módosított mérlegfőösszeg: az éves beszámoló mérlegében szereplő eszközök értékének együttes összege csökkentve a belföldi bankközi hitelből eredő követeléssel, a más belföldi hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások és befektetési vállalkozások által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal és részvényekkel, a belföldi pénzügyi vállalkozásoknak, befektetési vállalkozásoknak nyújtott hitelből, alárendelt és kiegészítő alárendelt kölcsöntőkéből eredő követeléssel (ideértve a velük kötött valódi penziós, óvadéki repó és sajátos szállításos repó ügyletből eredő követelést is);

15. mérlegfőösszeg: az éves beszámoló mérlegében szereplő eszközök értékének együttes összege;

16. egyszeri díj: azon életbiztosítási szerződésekből származó díj, amely egy összegben a tartam elején esedékes;

17. eseti díj: az életbiztosítási szerződéshez kapcsolódó, a szerződésben előre rögzített díjfizetési kötelezettségen felül fizetett biztosítási díj;

18. korrigált díj: a nem-élet biztosítási ágból származó megszolgált díj viszontbiztosítás nélküli összege, növelve az életbiztosítási ág bruttó díjával, csökkentve az egyszeri díjas biztosítások díjának 90 százalékával és az eseti biztosítási díjak 90 százalékával, továbbá csökkentve a halasztott kezdetű nyugdíjkiegészítő biztosításoknak az Önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 46–49. §-ainak a Felügyelet által igazoltan megfelelő díjbevételével;

19. korrigált nettó árbevétel:

a) befektetési vállalkozásoknál: a befektetési szolgáltatási tevékenység bevételei csökkentve a befektetési szolgáltatási tevékenység ráfordításaival;

b) tőzsdénél: a tőzsdei tevékenység bevételei növelve az egyéb bevételekkel;

c) az árutőzsdei szolgáltatást kizárólagosan végző árutőzsdei szolgáltatónál, kockázati tőkealap-kezelőnél: az értékesítés nettó árbevétele;

d) az árutőzsdei szolgáltatást nem kizárólagosan végző árutőzsdei szolgáltatónál az e tevékenységekből származó nettó árbevétel.

20. nettó eszközérték: a befektetési alap portfóliójában szereplő eszközök – ideértve a kölcsönbe adásból származó követeléseket is – értéke, csökkentve a portfóliót terhelő összes kötelezettséggel, beleértve a passzív időbeli elhatárolásokat is;

21. belföldi bankközi hitel: a más belföldi hitelintézetnek nyújtott hitel, alárendelt kölcsöntőke és kiegészítő alárendelt kölcsöntőke, a más belföldi hitelintézetnél elhelyezett betét, valamint a más belföldi hitelintézettel szemben valódi penziós, óvadéki repó és sajátos szállításos repó ügyletből fennálló követelés együttes összege;

22. árbevétel: a Tao. tv. 4. § 4. pontjában meghatározott fogalom.”

120. § A Kjtv. 8. §-a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) E törvény 1. §-ának (1) bekezdésében az „, a 4/A. §-ban meghatározott személy különadó fizetésére” szövegrész, (2) bekezdésében az „és a különadóból” szövegrész, a (3) bekezdésében az „és különadó” szövegrész, e törvény 4/A. §-a, az 5. § (2) bekezdésének 2. mondata, a 6. §-ának (7) és (8) bekezdése és a 7. §-ának 3. és 5–20. pontja 2012. január 1-jén, a 6. § (8) bekezdése 2013. január 1-jén hatályát veszti.”

X. Fejezet

Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosítása

121. § (1) A lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Ltp.) 24. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Ha a lakás-előtakarékoskodó vagy a kedvezményezett felvette az állami támogatást, de a kormányrendeletben meghatározott időn belül nem igazolja a támogatással növelt betétösszeg lakáscélú felhasználását, illetve az utólagos ellenőrzés során nem tudja azt bizonyítani, vagy az utólagos ellenőrzés egyéb okból jogosulatlan igénybevételt állapít meg, vissza kell fizetnie a kapott állami támogatást a felvétel napjáig jóváírt betéti kamattal, valamint a felvétel napjától a visszafizetés napjáig, vagy amennyiben az állami adóhatóság lakás-takarékpénztár általi megkereséséig nem került sor a visszafizetésre, akkor a megkeresésig számított időszakra jutó mindenkori jegybanki alapkamattal növelt összegben a központi költségvetésnek. Ha a lakás-előtakarékoskodó vagy a kedvezményezett a lakás-előtakarékossági szerződés alapján felvett összeg csak egy részének lakáscélú felhasználását igazolja, visszafizetési kötelezettsége a nem igazolt összeggel arányos.”

(2) Az Ltp. 24. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (6)–(8) bekezdés számozása (7)–(9) bekezdésre módosul:

„(6) Ha a lakás-takarékpénztár megállapítja a támogatással növelt betétösszeg nem lakáscélú felhasználását, illetőleg jogosulatlan igénybevételét, az állami támogatás és járulékai megfizetése iránti követelést – a jogosult Magyar Állam nevében eljárva – polgári peres vagy nemperes eljárásban érvényesíti, amely eljárásban a lakás-takarékpénztár mentesül az eljárási illeték megelőlegezése és viselése alól. A lakás-takarékpénztáraknak ezen képviseleti joga e törvényen alapul és valamennyi támogatott szerződéssel kapcsolatos igényérvényesítésre kiterjed. A jogerős fizetési meghagyás, illetőleg a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági határozat végrehajtható okirat, amely alapján a lakás-takarékpénztár megkeresésére a tartozást az állami adóhatóság a központi költségvetés javára adók módjára hajtja be. A lakás-takarékpénztár az adózás rendjéről szóló törvény 163. §-ának (2) bekezdésében meghatározott költségminimum megelőlegezésére és viselésére nem köteles.”

122. § A Pszáftv. 6. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 22. cikk (1) bekezdése szerinti illetékes hatóságként a Felügyelet látja el az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását.”

123. § A Pszáftv. 13. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(13) A Felügyelet elnöke, illetve alelnöke megbízatásának megszűnése esetén végkielégítésre, felmentési időre nem jogosult.”

124. § A Pszáftv. 21. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7) A Felügyeleten ügyvezető igazgatói megbízás is adható azzal, hogy az ügyvezető igazgató olyan főosztályvezetői besorolással rendelkező személy, aki több főosztály vezetését látja el.”

125. § A Pszáftv. 60. § (3) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

[A 6. §]

e) (5) bekezdése a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 22. cikk (1) bekezdése”

[végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg a Felügyelet feladatkörében és eljárásában.]

126. § Hatályát veszti a Pszáftv. 11. § (4) bekezdése, 21. § (6) bekezdése, valamint a 22. § (5) és (6) bekezdése.

XI. Fejezet

A pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítéséről szóló 2008. évi CIV. törvény módosítása

127. § A pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának erősítéséről szóló 2008. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Stv.) 10. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:

„(2a) A különleges osztalékelsőbbségi részvény tulajdonosát a visszaváltási értéken felül időarányos megtérítési igény illeti meg, ha a 12. § (1) bekezdése szerinti visszaváltás időpontja olyan időszakra esik, amelyre vonatkozóan az osztalékfizetésről a közgyűlés még nem döntött, és a visszaváltási érték nem felel meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályainak.”

128. § Az Stv. 12. §-a a következő (6) és (7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A 10. § (2a) bekezdés szerinti időarányos megtérítési igényt a hitelintézetnek a számviteli szabályok szerinti rendkívüli ráfordítások között kell elszámolnia, valamint akkor is kifizethető, ha a részvény tulajdonosa az osztalékfizetésről döntő közgyűlés időpontjában már nem szerepel a részvénykönyvben.

(7) Az időarányos megtérítési igény mértékéről, a kifizetése feltételeiről és módjáról a Magyar Állam és a hitelintézet külön megállapodásban rendelkezik.”

129. § Az Stv. 24. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 127. és 128. §-ával megállapított 10. § (2a) bekezdés, 12. § (6) és (7) bekezdés a hatálybalépését megelőzően megvalósult tőkeemelésre is alkalmazható.”

XII. Fejezet

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény módosítása

130. § Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény a következő 2–5. §-sal egészül ki:

„2. § (1) Az Országgyűlés, a Kormány, a minisztérium (miniszter), az országos hatáskörű szerv (vezetője) által önállóan, vagy a felsoroltak bármelyikével közösen (a továbbiakban: állami alapító) alapított alapítványt (közalapítványt), továbbá az állami alapító által államháztartáson kívüli alapítóval közösen alapított alapítványt az állami alapító kérelmére a bíróság – nemperes eljárásban – akkor is megszünteti, ha az alapítvány (közalapítvány) céljainak megvalósítására, feladatának további ellátására többségi részesedéssel, közhasznú szervezetként, nonprofit gazdasági társaságot kíván alapítani.

(2) Az (1) bekezdés szerint megszüntetésre kerülő alapítvány (közalapítvány) vagyona – a tartozások kiegyenlítését követően – a nonprofit gazdasági társaság vagyonába kerül azzal, hogy e vagyon kizárólag a megszűnt alapítvány (közalapítvány) célja szerinti tevékenységre fordítható, és a társaság megszűnése esetén is – a tagok (részvényesek) közötti felosztása nélkül – csak e céloknak megfelelően használható fel.

(3) A megszüntetett alapítvány alapítói a nonprofit gazdasági társaságban a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezése szerint – meghatározott vagyoni hozzájárulással – taggá (részvényessé) válhatnak. Az állami alapító köteles a kisebbségi részesedés megszerzésére lehetőséget biztosítani a megszüntetett alapítvány (közalapítvány) államháztartáson kívüli alapítója számára.

(4) Az (1) bekezdés szerinti alapítvány (közalapítvány) (1) bekezdésben foglaltak szerinti megszüntetését és nonprofit gazdasági társaság létrehozását az állami alapítón kívüli bármely más alapítója is kezdeményezheti az állami alapítónál.

3. § Jogszabályban vagy az állami alapító, illetve az állami alapító felügyeleti szerve által hozott határozatban kell rendelkezni mindazon feltételekről, amelyek az alapítvány (közalapítvány) bírósági nyilvántartásból való törlésének napjával azonos fordulónapon az érintett nonprofit gazdasági társaság vagyonvesztés nélküli további működésének folyamatosságát és a megszűnt alapítvány céljait megvalósító tevékenység folytatását megfelelően biztosítják.

4. § Az állami alapító kérelmére, a 2. § szerint megindított megszüntetési eljárást soron kívül kell lefolytatni.

5. § Az állami alapító által alapított alapítvány (közalapítvány), illetve állami alapító által államháztartáson kívüli alapítóval közösen alapított alapítvány (közalapítvány) kezelő szervezetébe az állami alapító által kijelölt tag megbízatását az állami alapító indokolás nélkül visszavonhatja, és helyére más tagot jelölhet ki. A kijelölés visszavonásával érintett tag a helyére kijelölt tag bírósági nyilvántartásba vételéig nem vehet részt az alapítvány (közalapítvány) olyan vagyoni kötelezettségvállalásra irányuló döntéshozatalában, amely az alapító okiratban – ennek bírósági nyilvántartásba vételéig pedig az állami alapító által előterjesztett módosításában – meghatározott mértéket meghaladja.”

XIII. Fejezet

Záró rendelkezések

131. § Ez a törvény – a 132–147. §-ban foglalt kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.

132. § (1) Az I. Fejezet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – 2010. augusztus 15-én lép hatályba.