Időállapot: közlönyállapot (2011.XII.14.)

2011. évi CLXX. törvény

a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról * 

Az Országgyűlés a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó, rászorult természetes személyek lakhatási problémáinak megoldása, valamint a gazdasági válság hatásainak tompítása érdekében, összhangban Magyarország gazdasági lehetőségeivel, a következő törvényt alkotja:

I. FEJEZET

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

1. Értelmező rendelkezések

1. § E törvény és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabály alkalmazásában

a) háztartás: az egy lakóingatlanban együtt lakó, ott bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező természetes személyek közössége,

b) hiteladós: az a természetes személy, akinek pénzügyi intézménnyel szemben jelzáloghitel-szerződésből eredő lejárt és nem teljesített fizetési kötelezettségéből a mindenkori kötelező legkisebb munkabér havi összegének kétszeresét, és e törvény hatálybalépésének napján száznyolcvan napot elérő vagy meghaladó késedelmes tartozása áll fenn,

c) hitelező: az a pénzügyi intézmény és az a pénzügyi intézménynek nem minősülő jogosult, akinek javára a lakóingatlanon jelzálogjogot jegyeztek be az ingatlan-nyilvántartásba,

d) jelzáloghitel-szerződés: a hiteladós és a pénzügyi intézmény között létrejött kölcsönszerződés, ideértve az életbiztosítási szerződéssel vagy lakás-élőtakarékossági szerződéssel kombinált kölcsönszerződést is, amelynek hitelkockázati fedezete Magyarország területén lévő lakóingatlanon alapított jelzálogjog,

e) kényszerértékesítési kvóta: a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvényben ekként meghatározott fogalom,

f) lakóingatlan: a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban

fa) lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan – ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki – a hozzá tartozó földrészlettel,

fb) tanyaként feltüntetett lakó-, gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttese,

g) pénzügyi intézmény: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben meghatározott fogalom, ideértve az Európai Unió más tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban székhellyel rendelkező és ott jogszerűen tevékenységet végző, Magyarország területén határon átnyúló szolgáltatást nyújtó pénzügyi intézményt is,

h) szociálisan rászorult személy: aki a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján aktív korúak ellátásában részesül,

i) természetes személy:

ia) a magyar állampolgár és az a személy, akit törvény alapján a magyar állampolgár jogai illetnek meg,

ib) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, aki a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát – a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerint – Magyarország területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint Magyarországon bejelentett lakóhellyel rendelkezik,

ic) a harmadik országbeli állampolgár, ha a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény alapján bevándorolt vagy letelepedett jogállással rendelkezik,

id) a hontalan, ha a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény alapján ilyen jogállásúnak ismerték el,

j) végrehajtás alá vont ingatlan: az a lakóingatlan, amelyet – a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével – végrehajtás alá vontak,

k) zálogkötelezett: a hiteladós személyétől eltérő azon természetes személy, akinek lakóingatlanán pénzügyi intézménnyel kötött jelzáloghitel-szerződés biztosítékaként jelzálogjogot jegyeztek be az ingatlan-nyilvántartásba.

II. FEJEZET

A NEMZETI ESZKÖZKEZELŐ

2. A Nemzeti Eszközkezelő jogállása

2. § (1) A Nemzeti Eszközkezelő az állam által alapított egyszemélyes zártkörűen működő részvénytársaság, amelynek részvénye forgalomképtelen.

(2) A Nemzeti Eszközkezelő felett az alapítói jogokat az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. útján gyakorolja.

(3) A Nemzeti Eszközkezelő nem alakulhat át, nem válhat szét, más társasággal nem egyesülhet.

(4) A Nemzeti Eszközkezelő

a) alapítására és működésére a gazdasági társaságokról szóló törvényt,

b) az állami vagyonnal való gazdálkodására az állami vagyonról szóló törvényt

az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

3. A Nemzeti Eszközkezelő feladatai

3. § (1) A Nemzeti Eszközkezelő

a) a hiteladós által – ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van, a zálogkötelezettel együttesen – megvételre felajánlott, a hiteladós vagy a zálogkötelezett lakhatását biztosító lakóingatlant az állam nevében és javára megvásárolja,

b) az általa megvásárolt lakóingatlan vonatkozásában eljár az állam tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése érdekében,

c) az általa megvásárolt lakóingatlan felett vagyonkezelői jogot gyakorol,

d) a vagyonkezelésében lévő állami vagyont közvetlenül vagy magánjogi szerződés útján hasznosítja,

e) a vagyonkezelésében lévő állami vagyonnal kapcsolatos magánjogi jogviszonyokban képviseli az államot,

f) az állami feladatok ellátása során az állami vagyont használó természetes személyek részére az állami tulajdon használatához szükséges szolgáltatásokat nyújt.

(2) A Nemzeti Eszközkezelő az (1) bekezdésben meghatározott feladatait az állam teherbíró képességéhez igazodva, a társadalmi szükségletek, a célszerűség és a gazdaságosság szempontjai figyelembevételével, a rendelkezésére álló források erejéig látja el.

4. § (1) Ha a Nemzeti Eszközkezelő a 3. § (1) bekezdésben meghatározott feladatai ellátása során közreműködőt vesz igénybe, a közreműködőnek rendelkeznie kell mindazon személyi, tárgyi és biztonsági feltétellel, amely biztosítja a kiszervezett tevékenység maradéktalan és szakszerű ellátását és a személyes adatok védelmét.

(2) A Nemzeti Eszközkezelő a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakástörvény) 10. § (1) bekezdésében meghatározott feladatait jogszabályban kijelölt költségvetési szerv, 100%-os állami tulajdonban vagy 100%-os önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaság, vagy ezek 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság kizárólagos jog alapján látja el.

5. § (1) A Nemzeti Eszközkezelő és a pénzügyi intézmény a lakóingatlanok Nemzeti Eszközkezelő általi megvásárlása érdekében történő együttműködésre vonatkozó keretszerződést köt.

(2) A keretszerződés tartalmazza különösen a hiteladós, illetve a zálogkötelezett által e törvény alapján benyújtandó igazolások és nyilatkozatok a Nemzeti Eszközkezelő részére történő megküldésének módját, valamint a lakóingatlanok megvásárlásának kezdeményezésére szolgáló formanyomtatvány formai és tartalmi követelményeit.

4. A Nemzeti Eszközkezelő vagyonkezelésére vonatkozó szabályok

6. § A lakóingatlant a Nemzeti Eszközkezelő abban az állapotban veszi át az eladótól, és adja bérbe, amelyben az az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában van.

7. § (1) A Nemzeti Eszközkezelőt a vagyonkezelésében lévő állami tulajdonú lakóingatlanok után vagyonkezelési díjfizetési kötelezettség és visszapótlási kötelezettség nem terheli.

(2) A Nemzeti Eszközkezelő a vagyonkezelés során

a) az állami vagyont elsődlegesen bérleti szerződés alapján bérbeadással hasznosítja,

b) kezdeményezheti a vagyonkezelésében lévő lakóingatlan ingyenes önkormányzati tulajdonba adását,

c) a lakóingatlant elidegenítheti.

(3) A Nemzeti Eszközkezelő a megüresedett lakóingatlant nyilvános pályázat keretében vagy az állami adóhatóság lakóingatlan fekvése szerinti területi szerve útján az Elektronikus Árverési Felületen értékesítheti.

III. FEJEZET

A LAKÓINGATLAN MEGVÁSÁRLÁSÁNAK SZABÁLYAI

5. A lakóingatlan megvásárlásának feltételei

8. § (1) A Nemzeti Eszközkezelő a hiteladós által – ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van, a zálogkötelezettel együttesen – megvételre felajánlott lakóingatlant abban az esetben vásárolja meg, ha

a) a hiteladós vagy a vele egy háztartásban élő házastársa vagy élettársa szociálisan rászorult személynek minősül,

b) a hiteladós bejelentett lakóhelye 2011. szeptember 28-án és azt követően folyamatosan az állam számára megvételre felajánlott lakóingatlan,

c) a hiteladós vagy a vele egy háztartásban élő házastársa vagy élettársa a háztartásban legalább két gyermeket nevel, akikre tekintettel a hiteladós a vele egy háztartásban élő házastársa vagy élettársa családi pótlékra jogosult,

d) a hiteladósnak – vagy ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van, a zálogkötelezettnek – más lakhatást biztosító használati joga nincs, illetve ha a hiteladósnak – vagy ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van, a zálogkötelezettnek – más lakhatást biztosító használati joga van, abban az esetben az adott ingatlan már nem felelne meg a benne lakó személyekre számítandó méltányolható lakásigénynek, amennyiben a hiteladós – vagy ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van, a zálogkötelezett – és megvételre felajánlott lakóingatlanban lakó közeli hozzátartozója is az adott ingatlanban lakna,

e) a lakóingatlanon pénzügyi intézmény javára bejegyzett olyan jelzálogjog áll fenn, amely 2009. december 30-a előtt megkötött jelzáloghitel-szerződés alapján jött létre,

f) a jelzáloghitel-szerződés ingatlanfedezetét kizárólag az államnak megvételre felajánlott lakóingatlan képezi,

g) a lakóingatlannak a jelzáloghitel-szerződés megkötésekor megállapított forgalmi értéke Budapesten és a megyei jogú városokban a tizenöt millió forintot, egyéb településeken a tíz millió forintot nem haladta meg, és a jelzáloghitel-szerződés megkötésekor a kölcsön összege nem haladta meg a lakóingatlan jelzáloghitel kihelyezésekor megállapított forgalmi értékének a nyolcvan százalékát, az önerő növelése érdekében nyújtott állami támogatásokkal érintett jelzáloghitel-szerződések esetén a száz százalékát, de elérte a huszonöt százalékát,

h) a lakóingatlant az arra bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező pénzügyi intézmény kényszerértékesítésre jelölte,

i) a lakóingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező minden pénzügyi intézmény

ia) külön nyilatkozatban hozzájárul ahhoz, hogy a lakóingatlan tulajdonjoga az államra átruházásra kerüljön, és elfogadja a 9. § alapján a Nemzeti Eszközkezelő által fizetendő vételár 20. § szerint rá eső hányadát, és

ib) lemond a lakóingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal biztosított, a hiteladóssal szemben fennálló minden további követeléséről.

(2) Ha a lakóingatlant több jelzálogjog is terheli, az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott feltételek teljesülését azon jelzáloghitel-szerződés esetében kell vizsgálni, amelyet a hiteladós azzal a pénzügyi intézménnyel kötött, amelynél a 11. § (2) bekezdése szerinti szándéknyilatkozatot benyújtotta.

(3) A Nemzeti Eszközkezelő az (1) bekezdés szerint felajánlott lakóingatlant – az (1) bekezdés szerinti feltételekkel – abban az esetben is megvásárolja, ha az (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott feltétel a zálogkötelezett vagy a vele egy háztartásban élő házastársa vagy élettársa tekintetében és az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel a zálogkötelezett tekintetében fennáll.

6. A lakóingatlanért fizetendő vételár

9. § A lakóingatlan vételára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező pénzügyi intézmény követelésének – több ilyen követelés esetén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, legelső ranghelyen álló, jelzálogjoggal fedezett követelés – alapjául szolgáló jelzáloghitel-szerződésben megállapított forgalmi érték

a) 55%-a, ha a lakóingatlan Budapesten vagy megyei jogú városban található,

b) 50%-a, ha a lakóingatlan az a) pont hatálya alá nem tartozó városban,

c) 35%-a, ha a lakóingatlan községben található.

7. A hiteladós és a zálogkötelezett visszavásárlási joga

10. § (1) A Nemzeti Eszközkezelő az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a hiteladós vagy, ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van, a zálogkötelezett javára visszavásárlási jogot enged, amelyet a hiteladós vagy a zálogkötelezett az adásvételi szerződés megkötésének hónapját követő hatodik hónap első napjától az adásvételi szerződés megkötésének hónapját követő huszonnegyedik hónap utolsó napjáig gyakorolhat.

(2) A visszavásárlási jog a hiteladóst, vagy – ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van – a zálogkötelezettet akkor is megilleti, ha a lakóingatlan a települési önkormányzat tulajdonába kerül. A települési önkormányzat tulajdonába került lakóingatlan esetében a visszavásárlási jogot a hiteladós vagy a zálogkötelezett a települési önkormányzattal szemben gyakorolhatja.

(3) Az (1) bekezdés szerinti visszavásárlási jog megszűnik, ha a lakóingatlanra vonatkozó bérleti jog megszűnik.

(4) A visszavásárlási vételár

a) a jelzáloghitel-szerződésben meghatározott hitelösszegnek a jelzáloghitel-szerződés megkötésétől a lakóingatlan Nemzeti Eszközkezelő részére megvételre történő felajánlásáig a hiteladós által kifizetett tőketörlesztések összegével csökkentett értéke, vagy

b) a Nemzeti Eszközkezelő által a lakóingatlanért fizetett, e törvény alapján meghatározott vételárnak a Nemzeti Eszközkezelő és az eladó között megkötött adásvételi szerződés keltétől a visszavásárlási jog gyakorlásáig terjedő időszakra számított, jegybanki alapkamattal növelt összege

közül a magasabb összeg.

(5) Ha a hiteladós vagy a zálogkötelezett visszavásárlási jogát gyakorolja, a lakóingatlanért általa fizetett visszavásárlási vételárból a központi költségvetést illeti meg a Nemzeti Eszközkezelő által a lakóingatlan megvásárlásakor kifizetett vételár. Ha a visszavásárlási vételár a (4) bekezdés a) pontja szerint került meghatározásra, a települési önkormányzat tulajdonába került lakóingatlan esetében a települési önkormányzatot illeti meg a visszavásárlási vételár és a Nemzeti Eszközkezelő által kifizetett vételárnak a Nemzeti Eszközkezelő és az eladó között megkötött adásvételi szerződés keltétől a visszavásárlási jog gyakorlásáig terjedő időszakra számított, jegybanki alapkamattal növelt összege közötti különbözet.

(6) A visszavásárlási jogot az ingatlanügyi hatóság a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg – a 10. § (1) bekezdés szerinti lejárati határnap adásvételi szerződésben meghatározott időpontjának feltüntetésével, a bejegyzési kérelemben foglaltaknak megfelelően – az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzi.

(7) A visszavásárlási jogot az ingatlanügyi hatóság a Nemzeti Eszközkezelő kérelmére

a) az (1) bekezdés szerinti határidő elteltét követően, vagy

b) a bérleti jogviszony megszűnése esetén a jogosult törlési engedélye vagy a bérleti jogviszony megszűnését megállapító bírósági határozat alapján

törli az ingatlan-nyilvántartásból.

8. A lakóingatlan megvásárlására vonatkozó szándék bejelentésének szabályai

11. § (1) A pénzügyi intézmény a hiteladóst és a zálogkötelezettet – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egyidejű tájékoztatása mellett – értesíti arról, ha a lakóingatlant az adott negyedéves kényszerértékesítési kvóta alapján kényszerértékesítésre jelölte.

(2) A hiteladós – ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van, a zálogkötelezettel együttesen – az értesítés kézhezvételét követő 30 napon belül a lakóingatlanon jelzálogjoggal rendelkező pénzügyi intézmény útján írásban, szándéknyilatkozat benyújtásával kezdeményezheti a lakóingatlan állam által történő megvásárlását. Ha a lakóingatlanra az ingatlan-nyilvántartásba jelzáloghitel-szerződés alapján több pénzügyi intézmény javára is jelzálogjogot jegyeztek be, a rangsorban előrébb álló pénzügyi intézménynél lehet a lakóingatlan megvásárlását kezdeményezni.

(3) A szándéknyilatkozathoz mellékelni kell

a) a lakóingatlan fekvése szerinti települési önkormányzat jegyzőjének a szándéknyilatkozat benyújtásának időpontjánál harminc napnál nem régebben kiállított igazolását a 8. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről,

b) a kincstárnak a szándéknyilatkozat benyújtásának időpontjánál harminc napnál nem régebben kiállított igazolását a 8. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről,

c) a hiteladós nyilatkozatát a 8. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről,

d) a hiteladós, vagy – ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van – a zálogkötelezett nyilatkozatát arról, hogy

da) a lakóingatlant – ha annak tulajdoni lapjából az nem állapítható meg – végrehajtás alá vonták-e,

db) a lakóingatlan tulajdonjogának az államra történő átruházása feltételeit és annak jogkövetkezményeit tudomásul veszi.

12. § (1) A pénzügyi intézmény a szándéknyilatkozat benyújtásától számított 8 napon belül megvizsgálja, hogy a 8. § (1) bekezdés a)–h) pontjában meghatározott feltételek fennállnak-e, és erről a hiteladóst, valamint ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van, a zálogkötelezettet írásban tájékoztatja.

(2) A pénzügyi intézmény a szándéknyilatkozat benyújtásától számított legkésőbb 30 napon belül dönt arról, hogy a lakóingatlan tulajdonjogának átruházásához előzetes elvi hozzájárulását adja. Ha a pénzügyi intézmény a tulajdonjog átruházásához nem járul hozzá, erről haladéktalanul tájékoztatja a hiteladóst, és – ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van – a zálogkötelezettet.

13. § (1) Ha a pénzügyi intézmény a lakóingatlan tulajdonjogának átruházásához előzetes elvi hozzájárulását adja, erről – a szándéknyilatkozat és a 11. § (3) bekezdésében meghatározott igazolások és nyilatkozatok megküldésével együtt – haladéktalanul értesíti a Nemzeti Eszközkezelőt, és megjelöli a saját követelésének összegét, a szándéknyilatkozattal érintett lakóingatlannak a jelzáloghitel-szerződés megkötésekor megállapított forgalmi értékét, a jelzáloghitel-szerződésben meghatározott hitelösszeget, valamint a hiteladós által a jelzáloghitel-szerződés alapján teljesített tőketörlesztések összegét.

(2) A Nemzeti Eszközkezelő az (1) bekezdés szerinti adatok beérkezésétől számított 15 napon belül értesíti valamennyi hitelezőt a szándéknyilatkozat beérkezéséről, és felhívja őket, hogy a felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül jelentsék be a követeléseik összegét, a lakóingatlannak a jelzáloghitel-szerződés megkötésekor megállapított forgalmi értékét, a jelzáloghitel-szerződésben meghatározott hitelösszeget, és a jelzáloghitel-szerződés alapján teljesített tőketörlesztések összegét. A hitelezőnek a jelzálogjoggal biztosított követelése összegét azzal a nappal mint fordulónappal kell megjelölnie, amely napon a hiteladós szándéknyilatkozatát a pénzügyi intézménynél benyújtotta.

(3) Ha ugyanazon hitelező javára a szándéknyilatkozattal érintett lakóingatlan vonatkozásában több jelzálogjogot is bejegyeztek az ingatlan-nyilvántartásba, e hitelezőt minden bejegyzett jelzálogjog tekintetében önálló hitelezőnek kell tekinteni, kivéve, ha a jelzálogjogok az ingatlan-nyilvántartásban közvetlenül egymást követő ranghelyen állnak.

(4) Nem akadálya a lakóingatlan tulajdonjoga átruházásának, ha a lakóingatlanon bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező, pénzügyi intézménynek nem minősülő hitelező a jelzálogjoggal biztosított követelésének összegéről nem nyilatkozik. Ebben az esetben a Nemzeti Eszközkezelő a hitelező javára e törvény alapján megállapítható vételár hányadot bírósági letétbe helyezéssel teljesíti, és erről tájékoztatja a pénzügyi intézménynek nem minősülő hitelezőt, a hiteladóst és – ha a lakóingatlan nem a hiteladós tulajdonában van – a zálogkötelezettet. Ha az ingatlan-nyilvántartás alapján a jelzálogjoggal biztosított követelés járulékai nem határozhatók meg pontosan, a vételárhányad számításának alapját az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog által biztosított követelés tőkeösszege képezi.

14. § (1) A Nemzeti Eszközkezelő a követelés bejelentését követő 15 napon belül a hitelezők bejelentett követelései alapján vételár-felosztási tervet készít, és tájékoztatja a hitelezőket a részükre kifizethető vételárhányadról.

(2) A pénzügyi intézmény a vételár-felosztási terv kézhezvételét követő 15 napon belül nyilatkozik arról, hogy a lakóingatlan tulajdonjogának átruházásához hozzájárul-e, a vételárfelosztási terv szerint rá eső vételárhányadból meg nem térülő, hiteladóssal szembeni követelését véglegesen elengedi, valamint a vételár rá eső részének megfizetését követően haladéktalanul kiadja a hiteladósnak a tartozáselengedő nyilatkozatot.

(3) Ha valamennyi pénzügyi intézmény hozzájárul a vételár-felosztási terv szerint rá eső vételárhányadból meg nem térülő követelése elengedéséhez, továbbá nyilatkozik arról, hogy a vételár rá eső részének megfizetését követően haladéktalanul kiadja a hiteladósnak a tartozáselengedő nyilatkozatot, a Nemzeti Eszközkezelő e tényről tájékoztatja a jelzáloggal rendelkező hitelezőket.

(4) A pénzügyi intézmény a hozzájáruló nyilatkozatához kötve van mindaddig, ameddig a Nemzeti Eszközkezelő az adásvételi szerződést a hiteladóssal, vagy – ha a lakóingatlan a zálogkötelezett tulajdonában van – a zálogkötelezettel meg nem köti, de legfeljebb a szándéknyilatkozat Nemzeti Eszközkezelő számára történő átadásától számított 90. napig.

9. A végrehajtási eljárás szünetelése és folytatása

15. § (1) Ha a 8. § (1) bekezdés a)–i) pontjában meghatározott feltételek fennállnak, és a hiteladós vagy a zálogkötelezett nyilatkozata alapján a lakóingatlant bírósági vagy közigazgatási végrehajtás alá vonták, a 11. § (1) bekezdése szerinti pénzügyi intézmény 15 napon belül kezdeményezi a végrehajtónál a végrehajtás szünetelését. A pénzügyi intézmény nyilatkozata alapján a megvételre felajánlott lakóingatlanra bejegyzett valamennyi végrehajtási jog vonatkozásában a végrehajtás a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 52. § g) pontja alapján szünetel.

(2) Ha a jelzáloghitel-szerződés szerint a hitelező a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 257. § (2) és (3) bekezdése szerint jogosult a lakóingatlant bírósági végrehajtáson kívül értékesíteni, az (1) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén a pénzügyi intézmény haladéktalanul intézkedik az iránt, hogy a lakóingatlan lekerüljön az adóhatóság Elektronikus Árverési Felületéről.

16. § (1) A végrehajtási eljárás folytatódik, ha

a) valamely pénzügyi intézmény a lakóingatlan tulajdonjogának átruházásához nem járul hozzá,

b) a Nemzeti Eszközkezelő a lakóingatlant nem vásárolja meg, vagy

c) a Nemzeti Eszközkezelő a lakóingatlant megvásárolja, de a végrehajtás nem kizárólag a lakóingatlanra vonatkozóan indult.

(2) A végrehajtás az (1) bekezdésben foglalt esetben attól a naptól folytatódik, amikor a pénzügyi intézménynek a hozzájárulása elutasításáról vagy a Nemzeti Eszközkezelőnek a vételi ajánlat visszautasításáról, vagy az ingatlan megvásárlásáról szóló tájékoztatását a végrehajtó kézhez veszi.

10. Az adásvételi szerződés megkötésének és az állam tulajdonszerzésének szabályai

17. § (1) A Nemzeti Eszközkezelő megbízza azt a pénzügyi intézményt, amelynél a szándéknyilatkozat benyújtásra került, hogy az adásvételi szerződés aláírásának tárgyi feltételeit biztosítsa. A Nemzeti Eszközkezelő az adásvételi szerződést az állam nevében megköti.

(2) Az adásvételi szerződés mellékletként tartalmazza

a) a vételár-felosztási tervet, amelyet a hiteladósnak, több hiteladós esetén minden hiteladósnak, vagy – ha a lakóingatlan a zálogkötelezett tulajdonában van – a zálogkötelezettnek írásban jóvá kell hagynia,

b) az aláírt lakásbérleti szerződést,

c) a lakóingatlanon jelzálogjoggal rendelkező pénzügyi intézménynek a vételárhányad kifizetésének feltételétől függő tartozáselengedő nyilatkozatát.

18. § (1) Az állam a lakóingatlan tulajdonjogát a hatósági árverési vétel hatályával – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel tehermentesen – szerzi meg.

(2) A megvásárolt lakóingatlanon teherként csak a következő jogok maradhatnak fenn:

a) a telki szolgalom,

b) a közérdekű használati jog,

c) az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog,

d) a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve.

19. § A Nemzeti Eszközkezelő az állam tulajdonjogának bejegyzése érdekében az adásvételi szerződést akkor nyújtja be az ingatlanügyi hatósághoz, ha a 9. § alapján fizetendő vételár 20. § szerinti hányadát a hitelezőknek kifizette. Az állam tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével egyidejűleg az ingatlant terhelő jogokat a 18. § (2) bekezdése szerint fennmaradó jogok kivételével az ingatlanügyi hatóság törli az ingatlan-nyilvántartásból.

11. A vételár felosztása

20. § A Nemzeti Eszközkezelő a vételár kifizetése során a hitelezők követelését a jelzálogjogok ranghelyének sorrendjében elégíti ki, a hitelező által a Nemzeti Eszközkezelőhöz írásban bejelentett követelés, vagy ha az alacsonyabb, a jelzálogjoghoz kapcsolódóan bejegyzett követelés 1. mellékletben meghatározott mértékében.

21. § (1) Ha a Nemzeti Eszközkezelő által fizetendő vételár meghaladja a lakóingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező jogosultak követelésének az e törvényben meghatározott mértékű kielégítéséhez szükséges összeget, és a lakóingatlant végrehajtás alá vonták, a fennmaradó vételár hányadot a Nemzeti Eszközkezelő a végrehajtó kezéhez teljesíti.

(2) Ha a lakóingatlan értékesítése miatt a hiteladósnak, vagy – ha a lakóingatlan a zálogkötelezett tulajdonában van – a zálogkötelezettnek korábbi lakásépítési vagy lakásfelújítási kedvezményből eredően, illetve bármely más korábbi állami támogatásra tekintettel az állammal szemben fizetési kötelezettsége keletkezne, a Nemzeti Eszközkezelő a vételárat a lakóingatlanra bejegyzett jelzálogjoggal rendelkező hitelezők követelésének az e törvényben meghatározott mértékű kielégítését követően elsősorban az állammal szemben fennálló kötelezettség teljesítésére fordítja.

(3) Ha a Nemzeti Eszközkezelő által fizetendő vételár meghaladja a hitelezők követelésének az e törvényben meghatározott mértékű kielégítéséhez szükséges összeget, a fennmaradó vételárhányad a hiteladóst vagy – ha a lakóingatlan a zálogkötelezett tulajdonában van – a zálogkötelezettet illeti meg azzal, hogy a Nemzeti Eszközkezelő hathavi bérleti díj összegének megfelelő összeget a bérleti jogviszony fennállásáig óvadékként visszatarthat.

IV. FEJEZET

A LAKÁSBÉRLETI SZERZŐDÉS

12. A lakásbérleti szerződés feltételei

22. § (1) A Nemzeti Eszközkezelő a hiteladóssal vagy – a 8. § (3) bekezdése szerinti esetben – a zálogkötelezettel (a továbbiakban együtt: bérlő) az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a megvásárolt lakóingatlan tekintetében határozatlan időtartamra lakásbérleti szerződést köt.

(2) A lakásbérleti szerződés alapján a bérlő köteles a megállapított lakbért a Nemzeti Eszközkezelő részére havi rendszerességgel megfizetni.

23. § A lakásbérleti szerződés létrejöttére, tartalmára és megszűnésére a Lakástörvény szabályait a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a bérlő a lakóingatlanba a lakásbérleti szerződés létrejöttét követően csak a házastársát vagy élettársát, saját, illetve házastársa vagy élettársa nevelésében álló, családi pótlékra jogosító gyermeket, továbbá a családi pótlék összegének számítása szempontjából figyelembe vett gyermeket, a zálogkötelezettet, illetve a hiteladóst fogadhatja be, a Nemzeti Eszközkezelő előzetes írásbeli hozzájárulásával,

b) a lakóingatlanra bérlőtársi jogviszonyt létesíteni nem lehet,

c) a lakásbérleti szerződés megszűnése után a volt bérlő és a lakóingatlanban visszamaradó más személyek elhelyezésre nem tarthatnak igényt,

d) a bérlő halála esetén a bérlővel annak életében együtt lakó házastársa vagy élettársa, a bérlő, illetve házastársa vagy élettársa családi pótlékra jogosító gyermeke, továbbá a zálogkötelezett, illetve a hiteladós a lakásbérleti jogot folytathatják,

e) a Nemzeti Eszközkezelő a lakásbérleti szerződésben kikötheti a bérlő lakásban történő életvitelszerű bentlakásának kötelezettségét,

f) a Lakástörvény 13. § (1) bekezdésében meghatározott lakóingatlanon belüli költségek a bérlőt terhelik.

13. A lakásbérleti szerződés felmondása

24. § (1) A Nemzeti Eszközkezelő a lakásbérleti szerződést felmondhatja, ha a bérlő vagy a háztartás más tagja az adásvételi szerződés megkötése érdekében hamisított vagy valótlan tartalmú iratokkal, nyilatkozatokkal a Nemzeti Eszközkezelőt megtévesztette.

(2) Ha a Nemzeti Eszközkezelő a lakásbérleti jogviszonyt felmondja, az üresen maradt lakóingatlanra más, az e törvény szerint bérleti jogviszony létesítésére jogosult bérlővel bérleti szerződést köthet.

V. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

14. Felhatalmazó rendelkezések

25. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg

a) a Nemzeti Eszközkezelő és a bérlő között létrejött lakásbérleti szerződésben a bérlő szociális helyzetére tekintettel érvényesíthető lakbér mértékét,

b) a hiteladósnak a Nemzeti Eszközkezelő felé keletkezett tartozásai megfizetésének elhalasztására, illetve a nem végrehajtható tartozások leírására vonatkozóan a hiteladós szociális helyzete alapján figyelembe veendő feltételeket,

c) az e törvény hatálya alá tartozó lakóingatlanok bérlők közötti cseréjéhez való hozzájárulás feltételeit.

(2) Felhatalmazást kap az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter, hogy rendeletben határozza meg a Nemzeti Eszközkezelő 4. § (2) bekezdésében megjelölt feladatainak ellátását kizárólagos jog alapján végző költségvetési szervek és gazdasági társaságok körét.

15. Hatályba léptető rendelkezés

26. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) Az 1–25. §, a 27. § és az 1. melléklet 2012. január 1-jén lép hatályba.

16. Módosító rendelkezések

27. § (1) A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 51. § (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

(A banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn abban az esetben sem, ha:)

c) a pénzügyi intézmény a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló 2011. évi CLXX. törvény 13. § (1) bekezdése alapján szolgáltat adatot.”

(2) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény

a) 17. § (1) bekezdés r) pontjában a „szociálisan rászorult természetes személy hiteladósok” szövegrész helyébe a „hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek” szöveg,

b) 26. § (1) bekezdés u) pontjában a „szociálisan rászorult természetes személy hiteladósok” szövegrész helyébe a „hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek” szöveg, a „törvény által rögzített vételi jog” szövegrész helyébe a „törvényben meghatározott visszavásárlási jog” szöveg

lép.

(3) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 33. § (2) bekezdése a következő 38. ponttal egészül ki:

(Egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében a mellékletben és a külön jogszabályokban meghatározott illetékmentes eljárásokon felül tárgyuknál fogva illetékmentes eljárások:)

„38. a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló törvény alapján a települési önkormányzat jegyzője által a szociális rászorultság fennállásáról kiállított igazolás, valamint a kincstár által a családi pótlékra való jogosultságra vonatkozóan kiállított igazolás.”

(4) A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény 8. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A kényszerértékesítésre kijelölt fedezeti ingatlan kényszerértékesítését a hitelezőnek a tárgynegyedév végéig kezdeményeznie kell, kivéve, ha a hitelező pénzügyi intézmény a lakáshitel fedezetéül szolgáló lakóingatlan tulajdonjogának – a hitelszerződésből eredő kötelezettségeinek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló törvény szerinti – átruházásához hozzájárult.”

28. § (1) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 24/B. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) A központi költségvetési szerv és a fejezeti kezelésű előirányzat kötelezettségvállalással terhelt, azonban a tárgyévet követő év június 30-áig pénzügyileg nem teljesült, továbbá meghiúsult kötelezettségvállalás miatt kötelezettségvállalással nem terhelt előirányzat-maradványának elvonásáról vagy felhasználásának további engedélyezéséről a Kormány dönt. Az elvont előirányzat-maradvány a központi költségvetést illeti meg.”

(2) Az Áht. 123/A. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A 2011. évben a 27. § (3) és (4) bekezdésében foglaltaktól eltérően

a) a fejezetet irányító szerv a (2) bekezdésben foglalt korlátozással a fejezeti kezelésű előirányzatok adott fejezeten belül – más központi költségvetési szervek előirányzatait tartalmazó cím vagy a fejezeti kezelésű előirányzatok címen belül más fejezeti kezelésű előirányzat javára – történő átcsoportosításáról,

b) a kormány a fejezeti kezelésű előirányzatok más fejezethez történő átcsoportosításáról dönthet az évközben felmerülő, az adott fejezeti kezelésű előirányzat eredeti céljával, rendeltetésével nem összefüggő többletkiadások teljesíthetősége céljából.

(2) A fejezetet irányító szerv és a kormány az (1) bekezdés szerinti jogkörét azon fejezeti kezelésű előirányzatok tekintetében gyakorolhatja, amelyek esetén a költségvetési törvény alapján a teljesítés előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül nem lépheti túl az előirányzatot.”

29. § Nem lép hatályba a Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXVI. törvény 30. § (5) és (7) bekezdése.

1. melléklet a 2011. évi CLXX. törvényhez

A B
1 A bejegyzett jelzálogjog ranghelye A hitelező kielégítésének maximális mértéke a hitelező által megjelölt vagy a jelzálogjog bejegyzésének részeként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett követelés százalékában
2 1. ranghely 80%
3 2. ranghely 50%
4 3. ranghely 25%
5 4. és további ranghelyek 10% (a hitelezők arányos kielégítésével)