Az Országgyűlés a környezet és az emberi egészség védelme, a környezetterhelés mérséklése, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás, az erőforrás-felhasználás hatásainak csökkentése, hatékonyságának javítása, továbbá a hulladékképződés, illetve a képződő hulladék káros hatásainak megelőzése, mennyiségének és veszélyességének csökkentése, továbbá a használt termékek újrahasználata, a fogyasztási láncban szereplő anyagok termelési-fogyasztási körforgásban tartása, valamint a hulladék minél nagyobb arányú anyagában történő hasznosítása, és a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása érdekében a következő törvényt alkotja:
1. § (1) A törvény hatálya kiterjed
a) minden hulladékra, a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel,
b) azokra az állati melléktermékekre, ideértve a belőlük származó feldolgozott termékeket, amelyeket a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekről szóló jogszabályok alapján lerakásra szánnak,
c) a hulladékképződés megelőzését szolgáló tevékenységekre, valamint
d) a hulladékgazdálkodásra és a hulladékgazdálkodási létesítményekre.
(2) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában e törvény hatálya kiterjed
a) a szennyvízre,
b) az ásványi nyersanyagok kutatásából, kitermeléséből, feldolgozásából és tárolásából származó hulladékra,
c) az állati melléktermékekre, ideértve a belőlük származó feldolgozott termékeket, ha azokat égetésre, valamint biogáz- vagy komposztáló üzemben történő hasznosításra szánják, valamint
d) a nem vágás következtében elpusztult és ártalmatlanításra kerülő állatokra, ideértve a járványos állatbetegségek leküzdése érdekében leölt állatok tetemeit is.
(3) Nem terjed ki a törvény hatálya
a) a levegőbe kibocsátott légnemű anyagokra,
b) a radioaktív hulladékra,
c) a hatástalanított robbanóanyagokra,
d) a természetes állapotában meglévő ki nem termelt földre, beleértve a ki nem termelt szennyezett talajt, valamint a földhöz tartós jelleggel rögzített építményeket, beleértve a használaton kívüli, elhagyott, romos épületeket is,
e) a szennyezetlen talajra és más, természetes állapotában meglévő olyan anyagra, amelyet építési tevékenység során termelnek ki, és azt a kitermelés helyén természetes állapotában építési tevékenységhez használják fel,
f) a fekáliára – ha arra a (2) bekezdés c) pontja nem terjed ki –, a trágyára, a szalmára, valamint a mezőgazdasági termelőtevékenység vagy erdőgazdálkodás, illetve fafeldolgozás során képződő egyéb nem veszélyes természetes anyagra, amelyet a mezőgazdaságban, az erdészetben vagy biomasszaként energia előállítására használnak a környezetre és az emberi egészségre veszélytelen eljárással vagy módszerrel,
g) a vizek és vízi utak kezelése, árvízmentesítés, vízkárelhárítás vagy talajfeltöltés (a talaj minőségének javítása) céljából a felszíni vizekben áthelyezett üledékre, iszapra, amely az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők egyikével sem rendelkezik.
2. § (1) E törvény alkalmazásában
1. anyagában történő hasznosítás: bármilyen hasznosítási művelet az energetikai hasznosítás kivételével;
2. ártalmatlanítás: minden olyan kezelési művelet, amely nem hasznosítás; a művelet abban az esetben is ártalmatlanítás, ha az másodlagos jelleggel anyag- vagy energiakinyerést eredményez; az ártalmatlanítási műveletek nem kimerítő listáját a 2. melléklet tartalmazza;
3. biohulladék: a biológiailag lebomló, parkokból származó vagy kerti hulladék, háztartásokban, éttermekben, étkeztetőkben és kiskereskedelmi tevékenységet folytató létesítményekben képződő élelmiszer- és konyhai hulladék, valamint az ezekhez hasonló, élelmiszer-feldolgozó üzemekben képződő hulladék;
4. biológiailag lebomló hulladék: minden szervesanyag-tartalmú hulladék, amely aerob vagy anaerob úton biológiailag lebomlik vagy lebontható, ideértve a biohulladékot is;
5. elkülönített gyűjtés: olyan gyűjtés, amelynek során a hulladékáramot a hulladék fajtája és jellege szerint elkülönítik, lehetővé téve annak egyedi módon történő kezelését;
6. elkülönítetten gyűjtött hulladék: olyan hulladék, amelyet fajta és jelleg szerint elkülönítve gyűjtenek, ide nem értve a vegyes hulladékot;
7. előkezelés: a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőző előkészítő művelet; az előkészítő műveletek nem kimerítő listáját a 2. és 3. melléklet tartalmazza;
8. energetikai hasznosítás: hasznosítási művelet, amelynek során a hulladék energiatartalmát kinyerik, ideértve a biológiailag lebomló hulladékból történő energia-előállítást, valamint az olyan anyaggá történő feldolgozást, amelyet üzemanyagként, illetve tüzelőanyagként használnak fel;
9. életciklus-szemlélet: olyan összehasonlító megközelítési mód, amely a megelőzés, valamint a hulladékgazdálkodás során az elővigyázatosságra és a fenntarthatóságra vonatkozó általános környezetvédelmi elvekre, a műszaki megvalósíthatóságra, továbbá az erőforrások védelmére és a gazdasági életképességre vonatkozó szempontokra figyelemmel, az általános környezeti és gazdasági hasznok, költségek, valamint az emberi, egészségügyi és társadalmi hatások felmérésére irányul;
10. építési-bontási hulladék: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti építési tevékenységből származó hulladék;
11. ésszerű nyereség: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló, 2011. december 20-i 2012/21/EU bizottsági határozat 5. cikk (5) bekezdése szerinti nyereség;
12. feltöltés: olyan hasznosítási vagy ártalmatlanítási művelet, amelynek során meghatározott célra alkalmas hulladék felhasználásával hulladéknak nem minősülő anyagokat helyettesítenek kitermeléssel érintett területek helyreállításakor vagy tájrendezéskor;
13. fogyasztó: aki a terméket továbbértékesítési cél nélkül a gyártótól vagy a forgalmazótól átveszi vagy megvásárolja;
14. forgalmazó: terméket viszonteladónak, illetve fogyasztónak átadó, értékesítő gazdálkodó szervezet;
15. gazdálkodó szervezet: a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint az egyéni vállalkozó, ide nem értve azt a költségvetési szervet, amelyet az államháztartásról szóló törvény szerint közfeladat ellátására hoztak létre;
16. gyártó: termék előállítója, továbbá – ha a terméket nem Magyarország területén állítják elő – az, aki a terméket gazdasági tevékenysége körében Magyarország területén elsőként forgalomba hozza;
17. gyűjtés: a hulladék összeszedése hulladékkezelő létesítménybe történő elszállítás céljából, amely magában foglalja a hulladék előzetes válogatását és előzetes tárolását is;
18. gyűjtőedény: szabványosított mérettel rendelkező hulladékgyűjtő edényzet, hulladékgyűjtő zsák, valamint az elkülönített hulladékgyűjtés céljából üzemeltetett eszköz, berendezés;
19. gyűjtőhely: a hulladékgyűjtő pont, a hulladékgyűjtő udvar, az át-, illetve visszavételi hely, valamint a munkahelyi gyűjtőhely és az üzemi gyűjtőhely;
20. hasznosítás: bármely kezelési művelet, amelynek fő eredménye az, hogy a hulladék hasznos célt szolgál annak révén, hogy olyan más anyagok helyébe lép, amelyeket egyébként valamely konkrét funkció betöltésére használtak volna, vagy amelynek eredményeként a hulladékot oly módon készítik elő, hogy ezt a funkciót akár az üzemben, akár a szélesebb körű gazdaságban betölthesse; a hasznosítási műveletek nem kimerítő listáját a 3. melléklet tartalmazza;
21. háztartási hulladék: a háztartásokban képződő vegyes, elkülönítetten gyűjtött, valamint nagydarabos hulladék, ideértve a lakásokban, lakóingatlanokban, a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben, valamint a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein képződő hulladékot;
22. háztartási hulladékhoz hasonló hulladék: az a vegyes, illetve elkülönítetten gyűjtött hulladék, amely a háztartásokon kívül képződik, és jellegében, összetételében a háztartási hulladékhoz hasonló;
23. hulladék: bármely anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles;
24. hulladékbirtokos: a hulladéktermelő, továbbá bármely jogalany, akinek vagy amelynek a hulladék a birtokában van;
25. hulladékfajta: az az anyagfajta – így különösen fa, fém, papír, üveg, kompozit, műanyag, biológiailag lebomló –, amelyből az adott hulladék képződik;
26. hulladékgazdálkodás: a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, az ilyen műveletek felügyelete, a kereskedőként vagy közvetítőként végzett tevékenység, továbbá a hulladékgazdálkodási létesítmények és berendezések üzemeltetése, valamint a hulladékkezelő létesítmények utógondozása;
27. hulladékgazdálkodási közszolgáltatás: a közszolgáltatás körébe tartozó hulladék átvételét, elszállítását, kezelését, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatással érintett hulladékgazdálkodási létesítmény fenntartását, üzemeltetését biztosító, kötelező jelleggel igénybe veendő szolgáltatás;
28. hulladékgazdálkodási létesítmény: a hulladékkezelő létesítmény – ideértve az átrakóállomást, a válogatóművet, a hulladékhasznosító vagy a hulladékártalmatlanító létesítményt –, továbbá a hulladékgazdálkodási tevékenységek végzését biztosító telephely, telephelyen belül vagy közterületen kialakított elkülönített terület, amely magában foglalja a hulladékgazdálkodás végzéséhez szükséges, így különösen a környezet biztonságát szolgáló építményeket, kiszolgáló helyiségeket, gyűjtőhelyet;
29. hulladékjelleg: a hulladék veszélyes vagy nem veszélyes jellemzője;
30. hulladékolaj: bármely ásványi vagy szintetikus kenőolaj vagy ipari olaj, amely az eredeti rendeltetési célra tovább nem használható, így különösen a használt motorolaj és sebességváltó-olaj, kenőolaj, turbinaolaj és hidraulikaolaj;
31. hulladékolaj regenerálása: olyan újrafeldolgozási művelet, amely által alapolajat állítanak elő a hulladékolaj finomításával, így különösen az abban található szennyezőanyagok, oxidációs termékek és adalékanyagok eltávolításával;
32. hulladéktermelő: akinek tevékenységeiből hulladék képződik (eredeti hulladéktermelő), vagy bárki, aki előkezelést, keverést vagy egyéb olyan kezelési műveletet végez, amely a hulladék jellegében vagy összetételében változást eredményez;
33. hulladéktípus: a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendeletben meghatározott hulladékjegyzék szerinti kódszámmal ellátott anyag vagy hulladék;
34. ingatlantulajdonos: aki vagy amely az ingatlan tulajdonosa, vagyonkezelője, birtokosa, illetve használója, ideértve azt az esetet is, amikor az ingatlan tulajdonosa, vagyonkezelője, birtokosa, illetve használója egyben a hulladék termelője, birtokosa;
35. kereskedő: bármely gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó, amelynek vagy akinek megbízása alapján képviselője vagy más megbízott jár el a hulladék megvásárlásánál és az azt követő értékesítésénél, ideértve azt az esetet is, amikor a kereskedő nem lesz a hulladék tényleges birtokosa;
36. kezelés: hasznosítási vagy ártalmatlanítási műveletek, ideértve a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőző előkészítést is;
37. közszolgáltató: az a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel rendelkező és e törvény szerint minősített gazdálkodó szervezet, amely a települési önkormányzattal kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés alapján hulladékgazdálkodási közszolgáltatást lát el;
38. közvetítő: olyan gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó, amely vagy aki más nevében intézi a hulladék hasznosítását vagy ártalmatlanítását, ideértve azt az esetet is, amikor a közvetítő nem lesz a hulladék tényleges birtokosa;
39. megelőzés: az anyag vagy termék hulladékká válását megelőzően hozott olyan intézkedés, amely csökkenti
a) a hulladék mennyiségét, többek között a termékek újrahasználata vagy a termékek élettartamának meghosszabbítása révén,
b) a képződött hulladék környezetre és emberi egészségre gyakorolt káros hatásait, vagy
c) az anyagok és a termékek veszélyes anyag tartalmát;
40. nagydarabos hulladék: az ingatlantulajdonostól a közszolgáltató által nem rendszeres jelleggel átvett olyan hulladék, amely a közszolgáltatás keretében rendszeresített gyűjtőedény méreteit meghaladja (lom);
41. szállítás: a hulladék telephelyen kívüli mozgatása;
42. tárolás: a hulladék hasznosítást, illetve ártalmatlanítást megelőző, hulladékkezelő létesítményben vagy tárolótelepen történő ideiglenes elhelyezése, ide nem értve a hulladék elszállítást megelőző előzetes tárolását;
43. települési hulladék: a háztartási és a háztartási hulladékhoz hasonló szilárd hulladék;
44. újrafeldolgozás: olyan hasznosítási művelet, amelynek során a hulladékot termékké vagy anyaggá alakítják annak eredeti használati céljára, akár más célokra; ez magában foglalja a szerves anyagok feldolgozását, de nem tartalmazza az energetikai hasznosítást és az olyan anyaggá történő feldolgozást, amelyet feltöltési műveletek során használnak fel;
45. újrahasználat: olyan művelet, amelynek révén a hulladéknak nem minősülő terméket vagy alkatrészét újrahasználják arra a célra, amelyre eredetileg szolgált;
46. újrahasználatra előkészítés: tisztítással, javítással, valamint ellenőrzéssel végzett hasznosítási művelet, amelynek során a hulladékká vált terméket vagy alkatrészét előkészítik arra, hogy bármilyen egyéb előkezelés nélkül újrahasználható legyen;
47. vegyes hulladék: a háztartási és a háztartási hulladékhoz hasonló hulladéknak az a különböző fajtájú és összetételű hulladékot tartalmazó része, amelyet az elkülönítetten gyűjtött hulladéktól eltérő külön gyűjtőedényben gyűjtenek;
48. veszélyes hulladék: az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők legalább egyikével rendelkező hulladék;
49. veszélyes-hulladékégető mű: olyan hulladékkezelő létesítmény, amelyben a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről szóló miniszteri rendeletben meghatározott feltételek szerint veszélyes hulladékot égetnek;
50. visszavétel: olyan szolgáltatás, amelynek során a hulladéknak nem minősülő használt elemet, akkumulátort, illetve csomagolását, valamint a használt elektromos és elektronikus berendezést, illetve csomagolását a gyártó vagy a forgalmazó a fogyasztótól visszaveszi.
(2) Az e törvény hatálya alá tartozó állati mellékterméket az (1) bekezdés 23. pontja szerinti fogalommeghatározással összhangban kell értelmezni.
(3) Az élelmiszer- és konyhai hulladékra vonatkozó előírásokat
a) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) szóló, 2009. október 21-i 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben,
b) a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló 1069/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a 97/78/EK tanácsi irányelvnek az egyes minták és tételek határon történő állat-egészségügyi ellenőrzése alóli, az irányelv szerinti mentesítése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2011. február 25-i 142/2011/EU bizottsági rendeletben, valamint
c) a nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre vonatkozó állategészségügyi szabályok megállapításáról szóló miniszteri rendeletben
meghatározott eltérésekkel összhangban kell értelmezni.
(4) A kitermelt szennyezetlen talaj és más, természetes állapotában meglévő olyan anyag hulladékstátuszát, amelyet nem a kitermelés helyén használnak fel, az (1) bekezdés 23. pontja szerinti fogalommeghatározással, valamint a melléktermékre, illetve a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó rendelkezésekkel összhangban kell értelmezni.
(5) A közvetítő szervezetre a közvetítőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(6) A hulladék e törvény szerinti behozatalára, kivitelére és átszállítására a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet) szerinti szállítás fogalmat kell alkalmazni.
(7) A hulladékgazdálkodással összefüggő, e törvényben nem szabályozott fogalmak, továbbá rendelkezések tekintetében a Polgári Törvénykönyvről szóló törvényt, a számvitelről szóló törvényt, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvényt, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényt (a továbbiakban: Kvt.) kell alkalmazni.
(8) Törvény vagy kormányrendelet az egyes hulladéktípusok és -fajták képződésének megelőzése érdekében, valamint a hulladékgazdálkodási tevékenységek vonatkozásában e törvénnyel összhangban álló további rendelkezéseket állapíthat meg.
3. § A hulladékot eredményező tevékenységek, valamint a hulladékgazdálkodás során – a Kvt.-vel összhangban – a következő alapelveket kell érvényesíteni:
a) az újrahasználat és az újrahasználatra előkészítés elve: a hulladékképződés megelőzése érdekében a termékek újrahasználatát, javítását, újratöltését, a hulladék újrahasználatra előkészítését, az újrahasználati és javító hálózatok kiépítését jogi, gazdasági és műszaki eszközökkel, valamint az anyag vagy tárgy beszerzésére vonatkozó kritériumok és számszerűsített célok kitűzésével kell elősegíteni;
b) a kiterjesztett gyártói felelősség elve: a gyártó felelős a termék és a technológia jellemzőinek a megelőzés és a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából történő kedvező megválasztásáért, ideértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességének, élettartamának és újrahasználhatóságának, javíthatóságának, továbbá a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből képződő hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését; a kiterjesztett gyártói felelősség alapján a gyártó felelős továbbá a visszavitt termék visszaváltásáért, visszavételéért, illetve a termékből származó hulladék átvételéért, illetve a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben meghatározott további hulladékgazdálkodási tevékenységek elvégzéséért, amelyek az e tevékenységekért vállalt pénzügyi felelősséget is magukban foglalják;
c) az önellátás elve: az Európai Unió tagállamaival együttműködésben biztosítani kell, hogy Magyarország területén a hulladék ártalmatlanítására, valamint a vegyes hulladék hasznosítására alkalmas hulladékgazdálkodási létesítmények önálló hálózata jöjjön létre, illetve működjön, figyelembe véve a földrajzi adottságokat, valamint azt, hogy bizonyos hulladék esetében különleges hulladékgazdálkodási létesítményekre van szükség; az önellátás elve nem jelenti azt, hogy Magyarországnak a hasznosító létesítmények teljes skálájával kell rendelkeznie;
d) a közelség elve: biztosítani kell, hogy a c) pont szerinti hálózat lehetővé tegye a hulladék egyik legközelebbi, a célnak megfelelő hulladékgazdálkodási létesítményben és a leginkább alkalmas módszerek, valamint technológiák segítségével történő hasznosítását vagy ártalmatlanítását, figyelembe véve a környezeti adottságokat, a környezeti és gazdasági hatékonyságot, az elérhető legjobb technikát, valamint az adott hulladék különleges kezelési igényét; a közelség elve nem jelenti azt, hogy Magyarországnak a hasznosító létesítmények teljes skálájával kell rendelkeznie;
e) a szennyező fizet elve: a hulladéktermelő, a hulladékbirtokos vagy a hulladékká vált termék gyártója felelős a hulladék kezeléséért, a hulladékgazdálkodás költségeinek megfizetéséért;
f) a biológiailag lebomló hulladék hasznosításának elve: elő kell segíteni a biológiailag lebomló hulladék elkülönített gyűjtését és hasznosítását annak érdekében, hogy a hasznosítás után a természetes szervesanyag-körforgásba minél nagyobb tisztaságú anyag kerülhessen vissza, valamint a hulladéklerakókon lerakásra kerülő települési hulladék biológiailag lebomló tartalma csökkenjen;
g) a költséghatékony hulladékgazdálkodási közszolgáltatás biztosításának elve: a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást a költséghatékony környezetvédelmi célok megválasztásával és a közszolgáltatást igénybe vevő lakosság fizetőképessége szerint fenntartható üzemeltetési költségekre figyelemmel úgy kell tervezni és fejleszteni, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó feladatok ellátása a legkisebb mértékben tegye szükségessé a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj emelését;
h) a keresztfinanszírozás tilalmának elve: a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díját úgy kell megállapítani, hogy az maradéktalanul fedezetet nyújtson a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás indokolt költségeire és ráfordításaira, valamint a közszolgáltató e tevékenységével kapcsolatos ésszerű nyereségére; az ésszerű nyereség nem tartalmazhatja a hulladékgazdálkodási közszolgáltatáson kívül eső egyéb gazdasági tevékenységei költségeinek, ráfordításainak fedezetét.
4. § Minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben érintse, vagy a környezet terhelése és igénybevétele csökkenjen, ne okozzon környezetveszélyeztetést vagy környezetszennyezést, biztosítsa a hulladékképződés megelőzését, a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a hulladék hasznosítását, továbbá környezetkímélő ártalmatlanítását.
5. § (1) A hulladékképződés megelőzése, a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében előnyben kell részesíteni:
a) az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását;
b) az anyag termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását;
c) a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot, továbbá a kevesebb szennyező anyagot, illetve kisebb környezetterhelést eredményező termékek előállítását;
d) a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását.
(2) A hulladékképződés megelőzése érdekében törekedni kell arra, hogy a technológiából származó, de a technológiai folyamatba visszavezetett gyártási maradék, anyag, valamint a már használt, de eredeti céljára ismételten felhasználható termék, illetve melléktermék a gyártásfelhasználás ciklusban maradjon. Az anyag vagy termék, illetve melléktermék a gyártásfelhasználás ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká.
6. § (1) Hulladékgazdálkodási tevékenységet az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül úgy kell végezni, hogy az ne jelentsen kockázatot a környezeti elemekre, ne okozzon lakosságot zavaró (határértéket meghaladó) zajt vagy bűzt, és ne befolyásolja hátrányosan a tájat, valamint a védett természeti és kulturális értékeket.
(2) Aki olyan hulladékgazdálkodási tevékenységet végez, amely a tevékenység jellegéből fakadóan a környezeti elemekre, az emberi egészségre, a tájra, valamint a védett természeti és kulturális értékekre kockázatot jelent, gondoskodik arról, hogy a kockázatot a lehető legkisebbre csökkentse.
(3) A hulladékban rejlő anyag, energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladék lehető legnagyobb arányú újrahasználatra előkészítésére, újrafeldolgozására, valamint a nyersanyagok hulladékkal történő helyettesítésére.
(4) A hulladékgazdálkodáshoz használt technológia, berendezés, eszköz vagy anyag alkalmazását, illetve forgalmazását jogszabály engedélyhez vagy alkalmassági vizsgálathoz, referenciához, valamint minősítéshez kötheti.
7. § (1) A hulladékképződés megelőzése és a hulladékgazdálkodás során az alábbi tevékenységek elsőbbségi sorrendként történő alkalmazására kell törekedni:
a) a hulladékképződés megelőzése,
b) a hulladék újrahasználatra előkészítése,
c) a hulladék újrafeldolgozása,
d) a hulladék egyéb hasznosítása, így különösen energetikai hasznosítása, valamint
e) a hulladék ártalmatlanítása.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységek közül azt kell választani, amely az összességében legjobb környezeti eredményt biztosító megoldást hordozza magában, és elősegíti az e törvény szerinti hasznosítási és ártalmatlanítási célkitűzések megvalósítását.
(3) Az összességében legjobb környezeti eredményt biztosító megoldás érvényesülése érdekében bizonyos hulladékáramok esetében az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység a hulladékhierarchia szerinti elsőbbségi sorrendtől eltérően is megválasztható. Ennek indokoltságát a hulladékképződés és a hulladékgazdálkodási tevékenységek által gyakorolt összhatásokat bemutató életciklus-szemléleten alapuló vizsgálati elemzéssel kell igazolni.
(4) A (3) bekezdés szerinti hulladékáramokat, valamint a vizsgálati elemzésre vonatkozó szabályokat az életciklus-szemléleten alapuló vizsgálati elemzés elvégzésének részletes szabályairól szóló kormányrendelet határozza meg.
8. § Valamely anyagot vagy tárgyat, amely olyan előállítási folyamat során képződik, amelynek elsődleges célja nem az ilyen anyag vagy tárgy előállítása, a következő feltételek együttes teljesülése esetén nem hulladéknak, hanem mellékterméknek lehet tekinteni:
a) további felhasználása biztosított,
b) előállítását követően – a szokásos ipari gyakorlattól eltérő feldolgozás nélkül – közvetlenül felhasználható,
c) az előállítási folyamat szerves részeként állítják elő,
d) a környezetet és az emberi egészséget hátrányosan nem érinti, és
e) további használata jogszerű, azaz meghatározott módon történő felhasználása tekintetében az anyag vagy tárgy megfelel a termékre, a környezet- és egészségvédelemre vonatkozó összes jogszabályi előírásnak.
9. § (1) Hasznosítási műveleten átesett anyag vagy tárgy a továbbiakban nem tekintendő hulladéknak a következő feltételek együttes teljesülése esetén:
a) meghatározott célra rendeltetésszerűen, általános jelleggel használják,
b) rendelkezik piaccal vagy van rá kereslet,
c) megfelel a rendeltetésére vonatkozó műszaki követelményeknek és a rá vonatkozó jogszabályi előírásoknak, szabványoknak, és
d) használata összességében nem eredményez a környezetre vagy az emberi egészségre káros hatást.
(2) Azt az anyagot vagy tárgyat, amely az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülése esetén megszűnik hulladéknak lenni, hasznosítottnak kell tekinteni, és
a) a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló kormányrendeletben,
b) a hulladékká vált gépjárművekről szóló kormányrendeletben,
c) az elem- és akkumulátorhulladék átvételéről és kezeléséről szóló kormányrendeletben,
d) az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladék átvételéről és kezeléséről szóló kormányrendeletben, és
e) a tárgykörbe tartozó további uniós jogi aktusok átültetését szolgáló vagy más hazai jogszabályban
meghatározott hasznosítási és újrafeldolgozási célok alkalmazásában is megszűnik hulladéknak lenni, amikor az ezekben a jogszabályokban előírt újrafeldolgozási, illetve hasznosítási követelmények teljesülnek.
10. § (1) A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó feltételek teljesítéséhez szükséges egyedi, illetve részletes előírásokat – ideértve a szennyező anyagok határértékeit, továbbá az anyag vagy tárgy lehetséges káros környezeti hatásainak elkerülésére vonatkozó szabályokat – a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének végrehajtására kiadott uniós jogi aktus állapítja meg a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel.
(2) Ha egy hulladékáram vonatkozásában a hulladékstátusz megszűnésének feltételeiről uniós jogi aktus nem rendelkezik, a hulladékstátusz megszűnésének további feltételeit, valamint az ilyen feltételek teljesítéséhez szükséges részletes előírásokat miniszteri rendelet állapítja meg.
(3) A hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó 9. § (1) bekezdés szerinti feltételeknek való megfelelés igazolására alkalmas minőségbiztosítási rendszer tanúsítását jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő tanúsító szervezet végezheti.
(4) A hulladékstátusz megszűnésének igazolására alkalmas minőségbiztosítási rendszert az arra feljogosított tanúsító szervezet negyedévente ellenőrzi.
(5) A hasznosítási művelet útján előállított anyag vagy tárgy 9. § (1) bekezdés szerinti feltételeknek való megfelelését a termék megfelelőségének és biztonságának ellenőrzéséért felelős hatóság, illetve piacának felügyeletéért felelős hatóság ellenőrzi.
(6) Ha a hasznosítási művelet útján előállított anyag vagy tárgy nem felel meg a 9. § (1) bekezdés szerinti feltételeknek, az (5) bekezdés szerinti hatóság tájékoztatja a gyártó telephelye szerint illetékes környezetvédelmi hatóságot.
11. § (1) A kezelésre vonatkozó hulladékgazdálkodási engedéllyel vagy hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezet kezdeményezésére az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (a továbbiakban: OHÜ) a gazdálkodó szervezetet minősíti. A minősítés tartalmazza a gazdálkodó szervezet osztályba sorolását.
(2) Az a gazdálkodó szervezet minősíthető, amely a hulladékgazdálkodási engedélyhez, illetve hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedélyhez kötött tevékenységét a kezdeményezést megelőző 1 évben folyamatosan végezte, és a (11) bekezdésben meghatározott kormányrendeletben előírt hulladékgazdálkodási feltételeket teljesíti.
(3) A minősített gazdálkodó szervezet a minősítés szerinti osztálynak megfelelő jogosultságokat gyakorolhat.
(4) A minősítésre irányuló kezdeményezést az OHÜ-nek kell megküldeni. A minősítést az OHÜ a kezdeményezés beérkezésétől számított 90 napon belül elvégzi.
(5) Az osztályba sorolást, valamint a minősítési kezdeményezés elutasítását az OHÜ írásban megindokolja.
(6) Az OHÜ a minősítés alapjául szolgáló feltételeknek való megfelelést ellenőrzi, és a minősítést a (11) bekezdés szerinti kormányrendeletben meghatározott esetekben módosíthatja vagy visszavonhatja.
(7) A kezdeményezés benyújtója bírósághoz fordulhat, ha
a) az OHÜ a minősítésre irányuló kezdeményezést elutasítja,
b) az OHÜ által elvégzett minősítés jogszabálysértő, vagy
c) a minősítést az OHÜ 90 napon belül nem végzi el.
(8) A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
(9) A pert – a (7) bekezdés c) pontjának kivételével – a minősítési okirat közlésétől számított 30 napon belül kell megindítani az OHÜ ellen. A perindításra rendelkezésre álló határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye.
(10) Jogszabálysértés esetén a bíróság az OHÜ-t a minősítés megismétlésére, vagy – a (7) bekezdés c) pontja esetén – a minősítés elvégzésére kötelezi.
(11) A kezdeményezés tartalmi követelményeit, a minősítés részletes szabályait, a minősítés rendjét, valamint a minősítés alapján gyakorolható jogosultságokat a Kormány rendeletben határozza meg.
12. § (1) A hulladékot a kezelésre történő elszállítás érdekében a hulladékbirtokos – amennyire az műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból megvalósítható – elkülönítetten gyűjti. Az elkülönítetten gyűjtött hulladékot más hulladékkal vagy eltérő tulajdonságokkal rendelkező más anyagokkal összekeverni tilos.
(2) A hulladékbirtokos a saját ingatlanán, telephelyén, illetve az általa jogszerűen használt ingatlanon, telephelyen képződött hulladékot az ingatlan területén, illetve a telephelyen – így különösen a munkahelyi gyűjtőhelyen vagy az üzemi gyűjtőhelyen – hulladékgazdálkodási engedély nélkül gyűjtheti.
(3) Törvény, kormányrendelet, illetve miniszteri rendelet a hulladékbirtokost kötelezheti a hulladék meghatározott anyagfajta – így különösen a papír, fém, műanyag, biológiailag lebomló, építési-bontási, illetve üveg – vagy hulladéktípusok szerinti elkülönített gyűjtésére, a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá arra, hogy az ilyen módon előzetesen válogatott hulladékot a közszolgáltatónak vagy egy hulladékkezelőnek átadja.
(4) Az előzetes tárolásra és az előzetes válogatásra a hulladék gyűjtésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
13. § (1) A kereskedő és a közvetítő tevékenységét – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – nyilvántartásba vétel alapján végzi.
(2) Az a kereskedő, illetve közvetítő, akinek a tevékenységével érintett hulladék a birtokába kerül, tevékenységét csak hulladékgazdálkodási engedéllyel végezheti.
(3) A közvetítő és a kereskedő hulladékot csak kezelésre vonatkozó hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezetnek adhat át.
(4) A közvetítő és a kereskedő az átvett hulladékot a hulladékkezelőnek változatlan formában adja át. A hulladék összetételének, típusának, fajtájának, jellegének vagy bármilyen tulajdonságának megváltoztatását a közvetítő és a kereskedő csak kezelésre vonatkozó hulladékgazdálkodási engedéllyel végezheti.
(5) Az a közvetítő, illetve kereskedő, akinek a hulladék nem kerül birtokába, ugyanúgy felel a hulladék átvételéért és hulladékkezelőnek történő átadásáért, mintha a hulladék birtokába került volna.
(6) A kereskedőre és a közvetítőre a kereskedelemről szóló törvény, valamint a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet előírásai is vonatkoznak.
(7) A közvetítő és a kereskedő a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó hulladékkal nem rendelkezhet, illetve azzal kapcsolatos szállítási, közvetítői és kereskedelmi tevékenységet nem végezhet.
14. § (1) Az a szállító, aki hulladékot üzletszerűen szállít, tevékenységét hulladékgazdálkodási engedély birtokában végzi.
(2) A hulladék szállítója felelős a hulladék rendeltetési helyére történő biztonságos eljuttatásáért, figyelemmel a hazai és nemzetközi szállítmányozási és fuvarozási szabályokra.
(3) Szállításból eredő szennyezés esetén a hulladék szállítója gondoskodik a hulladék összegyűjtéséről és elszállításáról, a terület szennyezésmentesítéséről, valamint az eredeti környezeti állapot helyreállításáról.
(4) Ha a hulladék szállításáról a kereskedő, illetve a közvetítő maga gondoskodik, akkor rá a szállítóra vonatkozó szabályokat is megfelelően alkalmazni kell.
15. § (1) A hulladék hasznosítója azt a hasznosítási műveletet alkalmazza, amely a hasznosítandó hulladék vonatkozásában az összességében legjobb környezeti eredményt biztosítja.
(2) Hasznosítási művelet a környezetvédelmi hatóság által kiadott hulladékgazdálkodási engedély birtokában végezhető.
(3) Ha a hasznosítási művelet elvégzéséhez a hulladék más hulladékkal vagy eltérő tulajdonságokkal rendelkező más anyagokkal való összekeverése szükséges, a hulladékkezelő a hasznosítandó hulladékot csak abban az esetben keverheti össze más hulladékkal vagy eltérő tulajdonságokkal rendelkező más anyagokkal, ha az összességében legjobb környezeti eredmény másképp nem biztosítható. Ilyen művelet csak kezelésre vonatkozó hulladékgazdálkodási engedéllyel végezhető.
(4) Hulladékégető műben vagy hulladék-együttégető műben hulladékégetés vagy hulladék-együttégetés akkor engedélyezhető, ha az égetés vagy együttégetés elektromos-, illetve hőenergia termelésre irányul vagy cement-, tégla-, illetve építőipari cserép- és kerámiagyártásra. Hulladékégető műben vagy hulladék-együttégető műben égetni vagy együttégetni csak olyan hulladékot lehet, amely anyagában nem hasznosítható. Veszélyes hulladék kizárólag veszélyes-hulladékégető műben égethető.
(5) A hasznosításra kerülő nem veszélyes hulladék a hasznosítási művelet megkezdéséig a hulladékkezelő telephelyén legfeljebb 3 évig tárolható.
(6) A környezetvédelmi hatóság a hulladéklerakás engedélyezésekor a 92. § (3) bekezdésre tekintettel meghatározza a települési hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakón hasznosítható építési-bontási hulladék mennyiségét.
16. § (1) A hasznosításra nem kerülő hulladékot ártalmatlanítani kell. A hulladék ártalmatlanítója az ártalmatlanítandó hulladék vonatkozásában azt az ártalmatlanítási műveletet alkalmazza, amely az összességében legjobb környezeti eredményt biztosítja.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel a hulladék ártalmatlanítása során úgy kell eljárni, hogy a hulladék okozta környezetterhelés csökkenjen, a környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatások megszűnjenek, és ezek a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy a hulladék anyagi minőségének megváltoztatásával kizárásra kerüljenek.
(3) A hasznosítás érdekében elkülönítetten gyűjtött hulladékot ártalmatlanítani csak akkor lehet, ha a hulladék – az R 13 műveletet ide nem értve – hasznosítási műveleten esett át.
17. § (1) Ártalmatlanítási művelet a környezetvédelmi hatóság által kiadott hulladékgazdálkodási engedély birtokában végezhető.
(2) Az ártalmatlanításra kerülő nem veszélyes hulladék az ártalmatlanítási művelet megkezdéséig a hulladékkezelő telephelyén legfeljebb 1 évig tárolható.
(3) Az ártalmatlanításra vonatkozó hulladékgazdálkodási engedélynek rendelkeznie kell az ártalmatlanító létesítmény tevékenységgel érintett területének bezárást követő rekultivációjáról, utógondozásáról és a monitoringról. A monitoring idejét és tartalmát a létesítmény várható környezeti hatásaira tekintettel kell meghatározni.
(4) Az ártalmatlanító létesítmény működésével – hulladéklerakó esetén a lerakott hulladékkal – okozott környezeti károkozás elévülési ideje a létesítmény bezárásától számított 30 év.
(5) Az ártalmatlanító létesítmény üzemeltetője a hulladék kezelésének díját a hulladék fajtája, típusa, jellege és mennyisége szerint megállapítja és közzéteszi.
18. § Hulladéklerakó létesítményhez kapcsolódó tevékenység esetében a környezetvédelmi hatóság a 92. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel az ártalmatlanításra vonatkozó hulladékgazdálkodási engedélyben meghatározza a hulladéklerakón a települési hulladék részeként elhelyezhető biológiailag lebomló szerves anyag mennyiségét.
19. § (1) Hulladék Magyarország területére az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben, valamint az országhatárt átlépő hulladékszállításról szóló kormányrendeletben előírtak szerint hozható be.
(2) Magyarország területére ártalmatlanításra szánt veszélyes hulladékot, valamint ártalmatlanításra szánt háztartási hulladékot és a háztartási hulladék égetéséből származó maradékanyagot behozni tilos.
20. § (1) A környezetvédelmi hatóság a hasznosításra, valamint az ártalmatlanításra szánt hulladék behozatalával, kivitelével, illetve átszállításával szemben az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározottak alapján kifogást emel.
(2) Az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikk (1) bekezdésének c) pontjában, valamint a 12. cikk d) pontjában foglaltak alapján a környezetvédelmi hatóság a hasznosításra, illetve ártalmatlanításra szánt hulladék Magyarországra történő behozatalával, kivitelével, illetve átszállításával szemben akkor emel kifogást, ha
a) a bíróság a bejelentő, a bejelentő szervezet vezetője, vezető tisztségviselője (a továbbiakban együtt: bejelentő), vagy a címzett, a címzett szervezet vezetője, vezető tisztségviselője (a továbbiakban együtt: címzett) büntetőjogi felelősségét a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényben meghatározott környezetkárosítás, természetkárosítás vagy hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen megállapította, mindaddig, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült,
b) a bejelentő vagy a címzett hulladékgazdálkodási tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll,
c) a bejelentő vagy a címzett a Kvt. szerinti kármentesítési kötelezettségét a teljesítésre megállapított határidő lejártáig nem teljesíti.
(3) A hulladék behozatalára, kivitelére, illetve átszállítására irányuló bejelentési kötelezettség teljesítésével egyidejűleg a bejelentő és a címzett hatósági bizonyítvánnyal igazolja a környezetvédelmi hatóság részére azt a tényt, hogy vele szemben nem áll fenn a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott kizáró ok, vagy kéri, hogy e tény fennállására vonatkozó adatokat a bűnügyi nyilvántartó szerv a bejelentési kötelezettség teljesítése céljából a környezetvédelmi hatóság által benyújtott adatigénylés alapján továbbítsa. Az adatigénylés során a környezetvédelmi hatóság a bűnügyi nyilvántartó szervtől a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatokat kérheti.
(4) A környezetvédelmi hatóság a hulladék Magyarországra történő behozatalával, kivitelével, illetve átszállításával összefüggésben folytatott hatósági ellenőrzés keretében azt is ellenőrizheti, hogy a bejelentésre kötelezett vagy a címzett nem áll-e a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott kizáró ok hatálya alatt. A hatósági ellenőrzés céljából a környezetvédelmi hatóság a bűnügyi nyilvántartási rendszerből adatot kérhet. Az adatkérés kizárólag a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározottak igazolásához szükséges adatra irányulhat.
(5) A környezetvédelmi hatóság a (3) és (4) bekezdés alapján megismert személyes adatokat a hatósági bizonyítvány időbeli hatályának lejártáig, illetve a hatósági ellenőrzés időtartamára vagy a hatósági ellenőrzés alapján indított eljárás jogerős befejezéséig kezeli.
21. § A környezetvédelmi hatóság a 20. §-ban foglaltakon kívül a hulladék Magyarországra történő behozatalával, kivitelével, illetve átszállításával kapcsolatban akkor is kifogást emel, ha
a) a hulladék behozatala hasznosításra szolgáló hulladékégető műbe irányul, és megállapítást nyer, hogy ez a Magyarország területén képződött hulladék ártalmatlanítását tenné szükségessé, vagy
b) a behozni kívánt hulladék a Magyarország területén képződött hulladék hulladékgazdálkodási tervekben foglaltakkal össze nem egyeztethető módon történő kezelését eredményezné.
22. § (1) A gyártó törekszik arra, hogy a terméket és csomagolását úgy tervezze meg, alakítsa ki, továbbá olyan technológia- és termékfejlesztést hajtson végre, amely az elérhető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználással jár, valamint elősegíti a hulladékképződés megelőzését, a termék újrahasználatát, továbbá hulladékká válását követően annak környezetkímélő kezelését.
(2) A gyártó a nyers- és alapanyag, termék, illetve csomagolóeszköz közül azt igyekszik előnyben részesíteni, amelynek gyártása és felhasználása alacsonyabb anyag- és energiaigénnyel, előállítása és használata kisebb környezeti hatással, kevesebb veszélyes hulladék képződésével jár, alacsonyabb a veszélyes jelleget előidéző összetevőinek mértéke, továbbá, amely tartósabb, többször használható, és hulladékká válását követően kevésbé terheli a környezetet.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerint eljáró gyártó törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott feltételek teljesítése esetén – az abban meghatározott módon és mértékig – kedvezmény igénybevételére jogosult.
23. § (1) A gyártó közérthető módon tájékoztatja a termék fogyasztóit a termék és csomagolása hulladékgazdálkodási szempontból lényeges tulajdonságairól, a termék újrahasználhatóságáról, elhasználódása vagy hulladékká válása esetén annak feldolgozhatóságáról, valamint további kezelésének lehetőségeiről.
(2) A gyártó a terméken vagy annak csomagolásán jól látható és közérthető módon jelöli a termék és a csomagolás hulladékszegény, tartós vagy újrafelhasználható jellegét, hulladékgazdálkodási szempontból lényeges anyagösszetételét, betét- vagy letéti díjas forgalmazását.
(3) A fogyasztók tájékoztatására, valamint a terméken és a csomagoláson feltüntetendő információkra vonatkozóan az (1) és (2) bekezdésben előírt követelmények megsértése esetén a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényben (a továbbiakban: Fttv.) meghatározott hatóság jár el, ha a jogsértés az Fttv. értelmében vett fogyasztót érint. A hatóság az Fttv.-ben meghatározott szabályok szerint jár el.
(4) A gyártó az általa előállított vagy forgalomba hozott termék újrahasználatának vagy újrahasználatra előkészítésének elősegítése érdekében – ha törvény vagy kormányrendelet előírja – a termék vagy alkatrészének újrahasználatát biztosító hálózatot alakít ki és működtet.
24. § (1) A gyártó törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben meghatározott termék vagy termékcsoport vonatkozásában az arra alkalmas gyűjtőhelyen
a) az általa előállított vagy forgalomba hozott termékcsoportból származó használt terméket, illetve csomagolását a forgalmazótól, fogyasztótól visszaváltja vagy visszaveszi annak újrahasználata, valamint
b) az általa előállított vagy forgalomba hozott termékből, illetve a termék csomagolásából származó hulladékot a hulladékbirtokostól átveszi annak újrahasználatra előkészítése, hasznosítása, valamint – veszélyes hulladék esetén annak – ártalmatlanítása
érdekében.
(2) A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény az újrahasználatra visszavett használt termékre és csomagolására vonatkozó visszaváltási, visszavételi, továbbá a termékből, illetve csomagolásából származó – hasznosítás céljára átvett – hulladék fajtáira vonatkozó átvételi és hasznosítási arányokat, valamint azok mértékét és a teljesítés határidejét a műszaki és gazdasági megvalósíthatóságra, valamint az általános környezeti, egészségügyi és társadalmi hatásokra figyelemmel határozza meg.
25. § (1) A gyártó termékének forgalomba hozatalát megállapodás alapján ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a forgalmazó vállaljon kötelezettséget a termék betétdíj – tartós fogyasztási cikk esetén letéti díj – ellenében történő visszavételére a betétdíjról szóló törvényben meghatározott feltételek szerint.
(2) A gyártó azt a betét- vagy letéti díjas terméket, illetve annak csomagolását, amely után a fogyasztó betét- vagy letéti díjat fizetett, a forgalmazótól, illetve a fogyasztótól visszaváltja vagy visszaveszi, és a betét- vagy letéti díjat részére visszafizeti.
26. § (1) Ha a forgalmazó a gyártóval megállapodást kötött, a forgalmazó gondoskodik a megállapodásban foglalt,
a) általa forgalmazott használt termék, illetve csomagolás fogyasztótól történő visszaváltásáról vagy visszavételéről és a gyártónak történő átadásáról, ide nem értve a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben meghatározott termékdíjköteles terméket, valamint
b) az általa forgalmazott termékből, illetve csomagolásából származó hulladék hulladékbirtokostól történő átvételéről, elkülönített gyűjtéséről és hulladékkezelőnek történő átadásáról, ide nem értve a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben meghatározott termékdíjköteles termékből származó hulladékot.
(2) Jogszabály a forgalmazót a gyártótól függetlenül is kötelezheti az általa forgalmazott termék, illetve termékcsoportból származó használt termék, továbbá forgalmazói csomagolás fogyasztótól történő visszaváltására vagy visszavételére, valamint a termékből, illetve csomagolásából származó hulladék hulladékbirtokostól történő átvételére, elkülönített gyűjtésére vagy hulladékkezelőnek történő átadására.
27. § A forgalmazó azt a használt terméket, illetve csomagolását, amely után a fogyasztó betét- vagy letéti díjat fizetett, a fogyasztótól visszaváltja vagy visszaveszi, és részére a díjat visszafizeti.
28. § (1) A gyártó a más gyártó által előállított vagy a forgalmazó a más forgalmazó által forgalmazott használt termékből, illetve csomagolásából származó hulladékot csak hulladékgazdálkodási engedély birtokában veheti át, kivéve, ha a gyártó által gyártott vagy a forgalmazó által forgalmazott termék vagy csomagolása a más gyártó által előállított, illetve más forgalmazó által forgalmazott termékkel jellegében és funkciójában azonos.
(2) Termék forgalmazását
a) törvény vagy kormányrendelet betét- vagy letéti díj,
b) törvény termékdíj megfizetéséhez
kötheti.
(3) Törvény vagy kormányrendelet a termék fejlesztésével, forgalmazásával, használatával vagy feldolgozásával üzletszerűen foglalkozó gazdálkodó szervezetet részben vagy egészben kötelezheti a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó kötelezettségek teljesítésére.
(4) A gyártó, illetve a forgalmazó a 24–27. § alapján átvett hulladékról a hulladék birtokosaként gondoskodik.
(5) A gyártó, illetve a forgalmazó az általa előállított, illetve forgalmazott termékcsoportba tartozó használt termékből, illetve forgalmazói csomagolásból származó hulladék átvételét a termék előállítása, illetve forgalmazása helyén hulladékgazdálkodási engedély, illetve nyilvántartásba vétel nélkül végezheti.
(6) A gyártó, illetve a forgalmazó a gyártói felelősség körébe tartozó termékcsoportba tartozó használt termékből, illetve forgalmazói csomagolásból származó hulladék – a betét- vagy letéti díjas használt terméket, csomagolását, illetve az abból visszamaradt hulladékot ide nem értve – átvételéért ellenértéket nem kérhet.
(7) A 22–27. §-ban, valamint az e §-ban foglaltakat a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény termékdíjköteles termékből származó hulladékra vonatkozó szabályaival összhangban kell értelmezni.
29. § (1) A gyártók, illetve a forgalmazók a 22–28. §-ban foglalt kötelezettségeik ellátása érdekében – a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben meghatározott kivétellel – önálló közvetítő szervezetet hozhatnak létre vagy közvetítőt bízhatnak meg azzal, hogy e kötelezettségeiket a közvetítő, illetve közvetítő szervezet a gyártóktól, illetve a forgalmazóktól díjfizetés ellenében, szerződésben rögzített feltételek mellett átvállalja, és a tevékenységi körébe tartozó hulladék elszállítását, hasznosítását vagy ártalmatlanítását szervezze és közvetítse.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség ellátására létrehozott közvetítő szervezet tevékenységét a környezetvédelmi hatóság engedélyének birtokában, kormányrendeletben meghatározott feltételekkel végzi.
(3) A környezetvédelmi hatóság az engedéllyel rendelkező közvetítő szervezetekről nyilvántartást vezet.
30. § (1) A 24. § (1) bekezdésében, valamint a 26–27. §-ban előírt követelmények megsértése esetén az eljárás lefolytatására a fogyasztóvédelmi hatóság jogosult, ha a jogsértés a fogyasztóvédelemről szóló törvény (a továbbiakban: Fgytv.) értelmében vett fogyasztót érint.
(2) Az (1) bekezdés, valamint a 23. § (3) bekezdés szerinti rendelkezés az Fgytv. alkalmazásában fogyasztóvédelmi rendelkezés.
31. § (1) A hulladékbirtokos a hulladék kezeléséről
a) az általa üzemeltetett hulladékkezelő létesítményben alkalmazott előkezelő, hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, illetve ilyen műveletek végzésére alkalmas berendezés,
b) a hulladék hulladékkezelőnek történő átadása,
c) a hulladék közvetítőnek történő átadása,
d) a hulladék kereskedőnek történő átadása,
e) a hulladék közszolgáltatónak történő átadása – ideértve a hulladék hulladékgyűjtő ponton vagy hulladékgyűjtő udvarban történő átadásának esetét is –, vagy
f) a hulladék átvételi helyen, illetve az átvételre kötelezettnek történő átadása
útján gondoskodik.
(2) A hulladékkezelő, a kereskedő és a közszolgáltató – a 43. § (1) bekezdésben meghatározott kivétellel – a hulladék birtokbavételével a hulladék tulajdonosává válik.
(3) Jogszabályban meghatározott esetekben a hulladékká vált terméket a hulladékbirtokos az átvételre kötelezettnek adja át.
(4) Ha az eredeti hulladéktermelő vagy a hulladékbirtokos a hulladékot a hasznosítást vagy ártalmatlanítást megelőző előkészítő műveletek elvégzése céljából hulladékkezelőhöz szállítja, akkor ez – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a teljes hasznosítási vagy ártalmatlanítási művelet elvégzésének felelőssége alól nem mentesíti.
(5) Ha a hulladékbirtokos a hulladékot másnak átadja – a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás keretében történő átadás kivételével –, meg kell győződnie arról, hogy az átvevő az adott hulladék szállítására, közvetítésére, kereskedelmére, illetve kezelésére vonatkozó hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkezik, vagy az adott hulladékgazdálkodási tevékenység végzéséhez szükséges nyilvántartásba vétele megtörtént.
32. § (1) A hulladékgazdálkodás költségeit – a szennyező fizet elvvel összhangban – az eredeti hulladéktermelő, illetve a hulladék adott vagy korábbi birtokosa fizeti meg. Ennek teljesítésére jogszabály (részben vagy egészben) a hulladékot eredményező termék gyártóját, forgalmazóját is kötelezheti.
(2) Akinek tevékenysége során hulladék képződik, a hulladék kezeléséről a hulladékbirtokosra vonatkozó előírásoknak megfelelően gondoskodik.
(3) Hulladékot csak kezelésre vonatkozó hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezet tárolhat.
33. § (1) A települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátását a közszolgáltatóval kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés útján biztosítja.
(2) A települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátására közbeszerzési eljárást folytat le, kivéve, ha a közbeszerzésekről szóló törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerint nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés megkötése nem tartozik a Kbt. alkalmazási körébe, vagy ha a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés megkötése a Kbt. szerinti kivételi körbe esik.
(3) Ha a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásának biztosítása céljából a települési önkormányzat közbeszerzési eljárást folytat le, a közbeszerzési eljárásban – a 34. § (4) bekezdés szerinti eltérésekkel – csak hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel, valamint az OHÜ által kiadott minősítéssel rendelkező gazdálkodó szervezet indulhat.
34. § (1) A települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátására a közszolgáltatóval írásbeli szerződést köt.
(2) A települési önkormányzat hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátására csak 1 hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződést köthet.
(3) A települési önkormányzat hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződést csak az OHÜ által minősített, valamint hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezettel köthet.
(4) A települési önkormányzat a (3) bekezdésben meghatározottaktól eltérően azzal a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel, valamint az OHÜ által kiadott minősítéssel nem rendelkező gazdálkodó szervezettel is köthet hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződést, amelynek tagjai (részes felei) valamennyien rendelkeznek az OHÜ által kiadott minősítéssel, valamint hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel.
(5) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződésnek legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:
a) a közszolgáltató, illetve a tagok (részes felek) azonosító adatait (név, cím, KÜJ-, KTJ-, KSH-azonosítók),
b) a közszolgáltatási tevékenység megnevezését,
c) a közszolgáltatási tevékenységgel érintett területet,
d) a közszolgáltatási tevékenység végzésének időtartamát.
(6) A közszolgáltató kiválasztásával, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés megkötésével, valamint a szerződésben foglaltak teljesítésével kapcsolatban a közszolgáltató kiválasztásáról és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződésről szóló kormányrendelet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(7) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés a közszolgáltatóval legfeljebb 10 évre köthető meg.
(8) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás teljesítése kizárólag törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetekben szüneteltethető vagy korlátozható.
(9) A lakosság tájékoztatása érdekében a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés közzétételéről az OHÜ a honlapján, a települési önkormányzat a helyben szokásos módon gondoskodik.
35. § A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:
a) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás tartalmát, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatással ellátott terület határait;
b) a közszolgáltató tagjai (részes felei), illetve az alvállalkozó által végzett hulladékgazdálkodási tevékenységet, továbbá a tagoknak, illetve az alvállalkozónak a közszolgáltatás egészéhez viszonyított arányát, ha a közszolgáltatást a közszolgáltató több tagja, illetve alvállalkozó végzi;
c) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés egyes tartalmi elemeit;
d) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételének miniszteri rendeletben nem szabályozott módját és feltételeit;
e) az ingatlantulajdonost terhelő, miniszteri rendeletben nem szabályozott díjfizetési kötelezettséget, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit;
f) az üdülőingatlanokra és az időlegesen használt ingatlanokra vonatkozó sajátos szabályokat;
g) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatással összefüggő személyes adatok (a természetes személyazonosító adatok, valamint a lakcím) kezelésére vonatkozó rendelkezéseket.
36. § (1) A települési önkormányzatok hulladékgazdálkodási feladataik ellátása érdekében egymással társulhatnak. A társulás tartalmát és feltételeit a helyi önkormányzatok társulásaira vonatkozó jogszabályok keretei között társulási megállapodásban állapítják meg.
(2) A hulladékgazdálkodással kapcsolatos települési önkormányzati döntés meghozatala előtt a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében közmeghallgatás tartható.
(3) A települési önkormányzat közmeghallgatást tart a települési hulladék elkülönített gyűjtésének bevezetésével kapcsolatos döntések meghozatala előtt.
37. § (1) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződést a települési önkormányzat képviselő-testülete a Polgári Törvénykönyvben meghatározottakon túlmenően akkor mondhatja fel, ha a közszolgáltató
a) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátása során a környezet védelmére vonatkozó jogszabályok vagy a rá vonatkozó hatósági döntés előírásait súlyosan megsértette, és ennek tényét a bíróság vagy a hatóság jogerősen megállapította, vagy
b) a szerződésben megállapított kötelezettségét neki felróható módon súlyosan megsértette.
(2) A felmondási idő legfeljebb 6 hónap.
(3) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés felmondása esetén a települési önkormányzat képviselő-testületének haladéktalanul intézkednie kell a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásának biztosításáról.
(4) A települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés felmondása esetén a szerződés megszűnésétől az új hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés hatályba lépéséig a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásáról gondoskodik.
(5) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés felmondása esetén a közszolgáltatás ellátásával kapcsolatos, folyamatban lévő ügyek iratait és nyilvántartásait a közszolgáltató a települési önkormányzatnak a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés megszűnése napján átadja.
(6) A települési önkormányzat a birtokában lévő és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatással kapcsolatos, folyamatban lévő ügyek iratait és nyilvántartásait a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés hatályba lépésének napján az új közszolgáltatónak átadja.
38. § (1) Az ingatlantulajdonos a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásához szükséges feltételeket a közszolgáltató részére biztosítja, és a közszolgáltatást igénybe veszi.
(2) Az ingatlantulajdonos a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásáért hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat fizet az e törvényben, valamint a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj megállapításáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendeletében meghatározott feltételek szerint.
(3) Az ingatlantulajdonos a közszolgáltató felhívására a személyes adatai közül a családi és utónevét, a lakóhelyének, tartózkodási és értesítési helyének címét megadja.
39. § (1) Az ingatlantulajdonos az érintett ingatlan területén képződő települési hulladékot gyűjti, és azt – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – a közszolgáltatónak rendszeres időközönként átadja.
(2) A természetes személy ingatlantulajdonos a települési hulladék részét képező elkülönítetten gyűjtött hulladékot kormányrendeletben, miniszteri rendeletben vagy a települési önkormányzat (Budapesten a fővárosi önkormányzat) rendeletében meghatározott feltételek szerint, hulladékgyűjtő pontra, hulladékgyűjtő udvarba, átvételi helyre vagy hulladékkezelő létesítménybe szállíthatja, és ott a jogosultnak átadhatja, illetve gyűjtőedényben elhelyezheti. E jogot a természetes személy ingatlantulajdonos csak úgy gyakorolhatja, ha a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat a közszolgáltató részére megfizette.
(3) A gazdálkodó szervezet ingatlantulajdonos a háztartási hulladékhoz hasonló hulladék részét képező elkülönítetten gyűjtött hulladék kezeléséről a 31. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint gondoskodik.
(4) Ha az ingatlantulajdonos a biohulladék komposztálásáról saját maga nem gondoskodik, a biohulladékot elkülönítetten gyűjti, és a közszolgáltatónak úgy adja át, hogy a biohulladék komposztálhatósága, illetve lebontása biztosítható legyen.
(5) Önkormányzati rendelet az ingatlantulajdonost kötelezheti a települési hulladék meghatározott anyagfajta – így különösen a papír, fém, műanyag, építési-bontási, illetve üveg – vagy hulladéktípusok szerinti elkülönített gyűjtésére.
40. § (1) A gyűjtőedénybe helyezett települési hulladék – a 43. § (1) bekezdésében meghatározott kivétellel – a hulladéktermelő tulajdonát képezi addig, amíg az a közszolgáltató birtokába kerül.
(2) Lomtalanítás során közterületen csak nem veszélyes nagydarabos hulladék helyezhető el, illetve adható át a közszolgáltatónak.
(3) Házhoz menő jellegű lomtalanítás esetében a lomtalanításra vonatkozó közszolgáltatást az ingatlantulajdonos csak a közszolgáltató által előre egyeztetett időpontban veheti igénybe, és ilyen esetben a nagydarabos hulladékot közterületen nem helyezheti el.
41. § (1) A közszolgáltató gondoskodik a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás folyamatos ellátásáról.
(2) A közszolgáltató törekszik arra, hogy a feladatkörébe tartozó hulladékgazdálkodási tevékenységeket a hulladékhierarchiára figyelemmel úgy válassza meg, hogy az e törvényben, illetve a hulladékgazdálkodási tervekben foglalt megelőzési, hasznosítási és ártalmatlanítási célkitűzések teljesülni tudjanak.
(3) A közszolgáltató a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződésben meghatározott, továbbá a (2) bekezdés szerinti célok elérése érdekében a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátására – a Kbt. előírásainak megfelelően – alvállalkozót vehet igénybe.
(4) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység végzésére jogosult közszolgáltató külön kormányrendeletben meghatározott összegben céltartalékot képez, és ennek tényét a környezetvédelmi hatóságnak, valamint az OHÜ-nek igazolja.
42. § (1) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás keretében a közszolgáltató
a) az ingatlantulajdonos által a közszolgáltató szállítóeszközéhez rendszeresített gyűjtőedényben gyűjtött települési hulladékot az ingatlantulajdonostól átveszi és elszállítja – ideértve a háztartásban képződő biohulladék, a vegyes hulladék, illetve az elkülönítetten gyűjtött hulladék elszállítását is –,
b) a lomtalanítás körébe tartozó nagydarabos hulladékot az ingatlantulajdonostól átveszi és elszállítja,
c) az általa üzemeltetett hulladékgyűjtő ponton, hulladékgyűjtő udvaron vagy átvételi helyen átvett hulladékot elszállítja,
d) a közterületen elhagyott hulladékot összeszedi, elszállítja és kezeli, ha erre a települési önkormányzattal megkötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés kiterjed,
e) gondoskodik a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó hulladék kezeléséről, valamint
f) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatással érintett hulladékgazdálkodási létesítményt fenntartja, üzemelteti.
(2) Ha a közszolgáltató hulladékkezelő létesítménnyel, illetve a közszolgáltatás körébe tartozó hulladék kezelésére alkalmas berendezéssel nem rendelkezik, a közszolgáltatás körébe tartozó hulladék kezeléséről a hulladék hulladékkezelőnek történő átadása útján gondoskodik. Ebben az esetben a hulladékkezelőnek nem szükséges hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel rendelkeznie.
(3) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe tartozó hulladék egyes típusait, fajtáit a közszolgáltató hulladékgazdálkodási tevékenységéről és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet határozza meg.
(4) A közszolgáltató évente legalább 1 alkalommal gondoskodik a lomtalanítás megszervezéséről és lebonyolításáról, illetve a lomtalanítás során közterületre helyezett hulladék elszállításáról.
(5) Közszolgáltató hulladékgazdálkodási közszolgáltatáson kívül egyéb hulladékgazdálkodási engedélyhez, illetve nyilvántartásba vételhez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet – a közszolgáltató hulladékgazdálkodási tevékenységéről és a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás végzésének feltételeiről szóló kormányrendeletben meghatározott hulladék kezelésének kivételével – nem végezhet.
43. § (1) Ha a gyűjtőedényt a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásának biztosítása céljából közterületen helyezték el, a hulladék a gyűjtőedényben történő elhelyezéssel a közszolgáltató tulajdonába kerül.
(2) A lomtalanítás során közterületre helyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi.
44. § A közszolgáltató a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenységéről – ideértve bevételeit és kiadásait – évente beszámolót készít, és azt a települési önkormányzatnak, valamint az OHÜ-nek benyújtja.
45. § (1) Ha a közszolgáltató a települési önkormányzattal hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátására szerződést kötött, a szerződésben foglalt teljesítés megkezdését megelőzően a szerződést legkésőbb 3 hónappal mondhatja fel. Ha a közszolgáltató az előírt határideig a szerződést nem mondja fel, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást a szerződésben előírtaknak megfelelően ellátja.
(2) A teljesítés megkezdését követően a közszolgáltató a Polgári Törvénykönyvben meghatározottakon túlmenően a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződést akkor mondhatja fel, ha
a) a települési önkormányzat a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződésben meghatározott kötelezettségét – a közszolgáltató felszólítása ellenére – súlyosan megsérti, és ezzel a közszolgáltatónak kárt okoz, vagy akadályozza a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás teljesítését; vagy
b) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés megkötését követően hatályba lépett jogszabály a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés tartalmi elemeit úgy változtatja meg, hogy az a közszolgáltatónak a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás szerződésszerű teljesítése körébe tartozó lényeges és jogos érdekeit jelentős mértékben sérti.
(3) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés felmondása esetén, vagy abban az esetben, ha a közszolgáltató hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedélyt bármilyen okból kifolyólag nem szerzi meg, a közszolgáltató a települési önkormányzat képviselő-testületének döntése alapján az új közszolgáltató kiválasztásáig, de legfeljebb 6 hónapig a közszolgáltatást változatlanul ellátja.
46. § (1) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat – a vegyes hulladék mennyiségével arányosan – a költségekre, továbbá az árakra, illetve a díjra vonatkozó közgazdasági összehasonlító elemzések felhasználásával úgy kell megállapítani és szabályozni, hogy
a) a díj a költséghatékony hulladékgazdálkodási közszolgáltatásra, a közszolgáltatás hatékonyságának javítására, a kapacitások hatékony igénybevételére, a közszolgáltatás minőségének folyamatos javítására, valamint a környezetterhelés csökkentésére ösztönözzön, valamint
b) az e törvény szerinti céltartalék összege, a folyamatos hulladékgazdálkodási közszolgáltatás indokolt költségei, a környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségei, a közszolgáltatás tartós ellátásához, fejlesztéséhez szükséges indokolt költségek, továbbá a hulladékgazdálkodási közszolgáltatással érintett hulladékgazdálkodási létesítmény bezárásának, rekultivációjának, utógondozásának és monitoringjának indokolt költségei figyelembevételre kerüljenek.
(2) Az (1) bekezdés alapján meghatározott díjalapot csökkenteni kell a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátásához biztosított költségvetési, önkormányzati támogatással, továbbá a hulladék hasznosításából vagy hasznosítás céljára történő értékesítéséből származó bevétellel.
47. § (1) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat legalább egyéves díjfizetési időszakra, általános forgalmi adó nélkül számított egységnyi díjtételek szerint kell meghatározni.
(2) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj egytényezős vagy kéttényezős díjként állapítható meg.
(3) A kéttényezős díj rendelkezésre állási díjból és ürítési díjból áll. A rendelkezésre állási díj a kezelt hulladék mennyiségétől függetlenül felmerülő üzemeltetési költségek, az ürítési díj a kezelt hulladék mennyiségétől függő költségek fedezetére szolgál.
(4) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat a Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) javaslatának figyelembevételével a miniszter rendeletben állapítja meg. A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj megállapításakor rendelkezni kell arról, hogy a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat megállapító rendelet mikor lép hatályba. E rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet.
(5) A Hivatal a díjmegállapítással, díjváltozással kapcsolatos javaslatát a miniszter részére minden év szeptember 30-ig megküldi.
(6) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjat a miniszter az (5) bekezdés szerinti javaslat hiányában is megállapíthatja. Ebben az esetben a miniszter megkeresheti a Hivatalt, hogy 45 napon belül tegye meg javaslatát.
(7) A közszolgáltató a Hivatalnak minden olyan tájékoztatást és adatot megad, amely a Hivatal hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjjal kapcsolatos díjelőkészítő és díjfelügyeleti tevékenységéhez szükséges. A közszolgáltató a Hivatal által megjelölt tartalommal, formában és határidőn belül eleget tesz tájékoztatási és adatszolgáltatási kötelezettségének. Ha a közszolgáltató e kötelezettségét nem, vagy nem megfelelően teljesíti, a Hivatal bírságot szabhat ki.
(8) Ha a közszolgáltató a Hivatal számára a (7) bekezdés alapján kiadott határozatában vagy az e törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben foglalt határidőn belül nem nyújt tájékoztatást vagy szolgáltat adatot, a Hivatal a tájékoztatás, adatszolgáltatás hiányában is javaslatot tehet a miniszter részére.
(9) A Hivatal az (5) és (8) bekezdés szerinti javaslatát az OHÜ-vel együttműködve, az OHÜ javaslatának figyelembevételével készíti el.
(10) Az OHÜ a (9) bekezdés szerinti esetben a Hivatal megkeresésére a megkereséstől számított 15 napon belül javaslatát elkészíti, és azt a Hivatal részére megküldi.
(11) Ha az OHÜ a (10) bekezdésben meghatározott határidőn belül a javaslatát a Hivatal részére nem küldi meg, a Hivatal ennek hiányában is javaslatot tehet a miniszternek.
48. § (1) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjra vonatkozó rendelkezések betartását a Hivatal ellenőrzi. E rendelkezések megsértése esetében a Hivatal határozattal
a) megtiltja a jogszabálysértő díj további alkalmazását, és kötelezi a közszolgáltatót a jogszerű ellenérték alkalmazására,
b) kötelezi a közszolgáltatót a rendelkezések megsértésével elért többletbevétel jegybanki alapkamat tárgyévi éves átlagával növelt összegének
ba) a sérelmet szenvedett fél részére történő visszatérítésére, vagy
bb) az általa nyújtott hulladékgazdálkodási közszolgáltatással érintett valamennyi ingatlantulajdonos részére történő visszatérítésére, ha a sérelmet szenvedett fél személye nem állapítható meg, valamint
c) bírságot szabhat ki.
(2) A Hivatal eljárására a villamos energiáról szóló törvényben meghatározott – a Hivatal eljárására vonatkozó – általános szabályokat az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(3) A bíróság a Hivatal határozatát nem változtathatja meg.
49. § (1) A Hivatal részére díjfelügyeleti tevékenységéért a közszolgáltató felügyeleti díjat fizet.
(2) A felügyeleti díj éves mértéke egyenlő a közszolgáltató által nyújtott hulladékgazdálkodási közszolgáltatással érintett település lakosainak száma és 100 forint szorzatával. A település lakosainak számát a Központi Statisztikai Hivatal által, a tárgyévet megelőzően utoljára közzétett tájékoztatási adatbázis Magyarország lakónépességének továbbszámított, éves és települési bontásban megadott adatai alapján kell meghatározni.
(3) Ha adott településen a hulladékgazdálkodási közszolgáltatást a közszolgáltató több tagja (részes fele) vagy alvállalkozó látja el, a település vonatkozásában a felügyeleti díj éves mértéke egyenlő a közszolgáltató által ellátott hulladékgazdálkodási közszolgáltatás önkormányzati rendeletben előírt aránya alapján meghatározott lakosszám és 100 forint szorzatával.
(4) A felügyeleti díj, illetve a Hivatal által kiszabott bírság adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.
50. § (1) A közszolgáltató beszámolási és könyvvezetési kötelezettségére, a beszámoló összeállítására, a könyvek vezetésére, valamint a nyilvánosságra hozatalra és közzétételre a számvitelről szóló törvény (a továbbiakban: Szt.) rendelkezéseit az e törvény szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe nem tartozó tevékenységet is végző közszolgáltató az egyes tevékenységeire olyan elkülönült nyilvántartást vezet, amely biztosítja az egyes tevékenységek átláthatóságát, valamint kizárja a keresztfinanszírozást.
(3) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás körébe nem tartozó tevékenységet is végző közszolgáltató a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás nyújtása érdekében végzett tevékenységét éves beszámolója kiegészítő mellékletében oly módon mutatja be, mintha azt önálló vállalkozás keretében végezte volna. A tevékenység elkülönült bemutatása legalább önálló mérleget és eredménykimutatást jelent.
(4) A közszolgáltató az auditált éves beszámolóját a tárgyévre készített üzleti jelentéssel és a könyvvizsgálói jelentéssel együtt az Szt. szerinti letétbe helyezéssel egyidejűleg megküldi a Hivatalnak.
(5) A közszolgáltató a Hivatal számára biztosítja, hogy a Hivatal a közszolgáltató pénzügyiszámviteli kimutatásait, valamint az azokhoz kapcsolódó bizonylatokat és információkat – ideértve az üzleti titkot is – megismerhesse, azokba betekinthessen.
51. § Az üdülőként nyilvántartott, valamint az időlegesen használt ingatlannal rendelkező tulajdonosok esetében a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díját az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányosan – a település és az ingatlan jellegére, valamint a használat rendszerességére és az időlegességre tekintettel – kell megállapítani, de nem lehet kevesebb az éves díj 50%-ánál.
52. § (1) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek.
(2) A díjhátralék keletkezését követő 30 napon belül a közszolgáltató vagy a követelés egyéb jogosultja (a továbbiakban együtt: a követelés jogosultja) felhívja az ingatlantulajdonos figyelmét a díjfizetési kötelezettségének elmulasztására, és felszólítja annak teljesítésére.
(3) A felszólítás eredménytelensége esetén a díjhátralék megfizetésének esedékességét követő 45. nap elteltével a követelés jogosultja – a felszólítás megtörténtének igazolása mellett – a díjhátralék adók módjára történő behajtását a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (a továbbiakban: NAV) kezdeményezi.
(4) A NAV – a kezdeményezés kézhezvételétől számított 8 napon belül – jogszabályban meghatározottak szerint intézkedik a díjhátralék, a késedelmi kamat és a felmerült költségek behajtása érdekében. A behajtott díjhátralékot, késedelmi kamatot, valamint a követelés jogosultjának ezzel kapcsolatban felmerült és behajtott költségeit a NAV 8 napon belül átutalja a követelés jogosultjának.
(5) Közös tulajdonban álló ingatlan esetében az egy háztartásban életvitelszerűen élő tulajdonosok, a közös használatban álló ingatlan esetében az életvitelszerűen élő használók, illetve birtokosok felelőssége egyetemleges.
(6) Ha az (5) bekezdés szerinti behajtás eredménytelen, ennek tényéről és okáról a NAV – a behajtás eredménytelenségét követő 8 napon belül – igazolást ad a követelés jogosultjának.
53. § (1) A közszolgáltató az ingatlantulajdonos hulladékgazdálkodási közszolgáltatással kapcsolatos bejelentéseinek intézése, panaszainak kivizsgálása, orvoslása és a közszolgáltatással kapcsolatos általános tájékoztatásnyújtás biztosítása érdekében a székhelyén ügyfélszolgálatot működtet.
(2) A közszolgáltató az ügyfélszolgálat keretében az Fgytv.-ben meghatározottakon túlmenően
a) az OHÜ által kiadott minősítés szerinti osztályt,
b) az alkalmazott hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjakat,
c) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatással érintett területre vonatkozó adatokat,
d) a közszolgáltatói hulladékgazdálkodási tervet,
e) a lomtalanítással, illetve – ha a közszolgáltató házhoz menő jellegű lomtalanítást is végez – a házhoz menő jellegű lomtalanítással kapcsolatos adatokat, információkat,
f) az alvállalkozóra vonatkozó közérdekű adatokat – ha a közszolgáltató alvállalkozót alkalmaz –, valamint
g) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatással kapcsolatos egyéb közérdekű adatot, tájékoztatást
az ügyfélszolgálaton, valamint internetes honlapján mindenki számára ingyenesen hozzáférhetővé teszi.
54. § (1) Az a gazdálkodó szervezet, amely termelési hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységet végez, törekszik arra, hogy üzletpolitikáját úgy alakítsa ki, a hulladékhierarchia szerinti egyes hulladékgazdálkodási tevékenységeket úgy válassza meg, illetve olyan technológiafejlesztést hajtson végre, amely az elérhető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználással jár. A gazdálkodó szervezet elősegíti az e törvényben, valamint a hulladékgazdálkodási tervekben foglalt megelőzési, hasznosítási és ártalmatlanítási célok megvalósítását.
(2) Az (1) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet a termelési hulladékot elkülönítetten gyűjti.
(3) A termelési hulladékra a termelési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendelet előírásait kell alkalmazni.
55. § (1) Valamely anyag vagy tárgy veszélyes hulladéknak minősül, ha az a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendeletben meghatározott hulladékjegyzékben veszélyes hulladékként szerepel, és megfelel a 2. § (1) bekezdésének 48. pontjában foglalt fogalommeghatározásnak.
(2) Valamely anyag vagy tárgy akkor is veszélyes hulladéknak minősül, ha az nem szerepel a hulladékjegyzékben, de a környezetvédelmi hatóság megállapítja, hogy rendelkezik az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők valamelyikével. Minden ilyen ismeretlen összetételű és a hulladékjegyzékben nem szereplő anyagot vagy tárgyat veszélyességének megállapításáig veszélyes hulladéknak kell tekinteni.
(3) A hulladék nem minősül veszélyes hulladéknak, ha a hulladékjegyzékben veszélyes és nem veszélyes hulladékként egyaránt szerepel, de megállapításra került, hogy nem rendelkezik az 1. mellékletben meghatározott veszélyességi jellemzők egyikével sem.
56. § (1) Tilos a veszélyes hulladékot a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül más hulladékkal, illetve anyaggal összekeverni vagy hígítani.
(2) Tilos a veszélyes hulladék hígítása vagy összekeverése annak érdekében, hogy a veszélyes anyagok eredeti koncentrációja a hulladékot veszélyes hulladékká minősítő határérték szintje alá csökkenjen.
(3) Ha a hulladék keverésére a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül kerül sor, az összekevert hulladékot – amilyen mértékben műszaki, környezetvédelmi szempontból és az ésszerű költségráfordítás figyelembevételével megvalósítható – szét kell választani.
(4) A környezetvédelmi hatóság – a megvalósíthatóságtól függően – a hulladékbirtokost a hulladék szétválasztására kötelezi, ha a (3) bekezdésben foglalt kötelezettségének nem tesz eleget.
(5) A veszélyes hulladék keverése és hígítása hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezet részére akkor engedélyezhető, ha
a) a gazdálkodó szervezet által végzett tevékenység összhangban van a 6. § (1) bekezdésében foglaltakkal,
b) a keverés vagy a hígítás eredményeként a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatások csökkennek vagy nem növekednek, valamint
c) a keverési művelet megfelel az elérhető legjobb technikának.
57. § A hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló kormányrendelet alapján rendszeres adatszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó szervezet, amelynek tevékenysége során veszélyes hulladék képződik,
a) a veszélyes hulladék képződését eredményező termelő tevékenységéről anyagmérleget készít,
b) a veszélyes hulladék képződését, gyűjtését, átadását és átvételét, szállítását és kezelését nyilvántartja, azt bizonylattal igazolja, továbbá
c) tevékenységéről a környezetvédelmi hatóságnak adatot szolgáltat.
58. § (1) A hulladéktermelő a veszélyes hulladékot a nemzetközi egyezményekkel és a közösségi joggal összhangban, valamint a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően csomagolja és címkézi annak gyűjtése, szállítása, valamint tárolása során.
(2) A veszélyes hulladék szállítása során a hulladékot – elektronikus formában is kiállítható – nyomtatvánnyal kell ellátni, amely tartalmazza az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott adatokat.
(3) A hasznosításra vagy ártalmatlanításra kerülő veszélyes hulladék a hasznosítási vagy ártalmatlanítási művelet megkezdéséig a hulladékkezelő telephelyén legfeljebb 1 évig tárolható.
59. § (1) A háztartásban képződő vegyes hulladékra – a (2) bekezdést ide nem értve – az 56–58. §-ban foglaltak nem vonatkoznak.
(2) A háztartásban képződő veszélyes hulladékot a hulladéktermelő elkülönítve, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyűjti, és a kereskedőnek, a hulladékkezelőnek vagy a közszolgáltatónak átadja. A hulladék átadása esetén az 57. §-ban foglalt kötelezettségek a hulladék átvevőjét terhelik.
(3) A háztartásban képződő, elkülönítetten gyűjtött veszélyes hulladék tekintetében az 56–58. §-ban foglaltak teljesítése a hulladék szállítóját és kezelőjét terheli.
60. § (1) A hulladékolajat elkülönítetten kell gyűjteni, amennyire műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból megvalósítható.
(2) A hulladékolaj kezelője azt a hasznosítási vagy ártalmatlanítási műveletet alkalmazza, amely az összességében legjobb környezeti eredményt biztosítja.
(3) Tilos a hulladékolaj keverése más tulajdonsággal rendelkező olajjal, valamint egyéb hulladékkal és anyaggal, ha az a hulladékolaj kezelésének akadályozásával jár.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben előírtakat az 56. § (5) bekezdésében, valamint az 58. §-ban meghatározott kötelezettségek betartásával kell gyakorolni.
61. § (1) Hulladéktól a 31. §-ban meghatározottakra figyelemmel, csak kijelölt vagy arra fenntartott helyen, a környezet veszélyeztetését kizáró módon lehet megválni. Nem mentesül a hulladék birtokosára, illetve tulajdonosára vonatkozó szabályok alól az, aki a birtokában, illetve tulajdonában lévő hulladéktól nem az e törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítésével válik meg.
(2) Az ingatlanon ellenőrizetlen körülmények között elhelyezett vagy elhagyott hulladék 31. § szerinti elszállításának és kezelésének kötelezettsége a hulladék tulajdonosát vagy korábbi birtokosát terheli.
(3) Ha a hulladék tulajdonosa vagy korábbi birtokosa a (2) bekezdés szerinti kötelezettségét önként nem teljesíti, vagy nem állapítható meg a személye, illetve annak személye, aki a hulladéktól az (1) bekezdésben foglaltak megsértésével vált meg, akkor a hulladékbirtokosra vonatkozó 31. § szerinti kötelezettség azt az ingatlantulajdonost terheli, akinek az ingatlanán a hulladékot elhelyezték vagy elhagyták.
(4) Ha a közterületen elhagyott, illetve ellenőrizetlen körülmények között elhelyezett hulladék – ideértve a településtisztasági feladatok körébe tartozó hulladékot is – korábbi birtokosa vagy tulajdonosa a hulladék elszállítására és kezelésére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, a hulladék elszállításáról és kezeléséről a települési önkormányzat a közszolgáltatóval vagy más hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezettel kötött szerződés útján gondoskodik. Ha a hulladék elszállításáról és kezeléséről a települési önkormányzat a közszolgáltatóval kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés útján gondoskodik, akkor ezt a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés egyes tartalmi elemei között meg kell határozni.
(5) Az ingatlantulajdonos, illetve a (4) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet vagy közszolgáltató mentesül a felelősség alól, ha azt, aki a hulladékot az ingatlan területén, illetve közterületen elhagyta vagy jogellenesen elhelyezte, a környezetvédelmi hatóság előtt beazonosításra alkalmas módon megnevezi, és vele szemben a jogellenesség tényét bizonyítja.
(6) A környezetvédelmi hatóság a jogellenesen elhelyezett vagy elhagyott hulladék elszállítására és kezelésére kötelezi azt a személyt, aki e § rendelkezéseire figyelemmel a 31. § (1) bekezdésében megállapított kötelezettségének önként nem tesz eleget.
(7) A települési önkormányzat közterület tisztán tartására vonatkozó kötelezettségének teljesítése a hulladék jogellenes elhelyezéséért, illetve elhagyásáért felelős személyt nem mentesíti a felelősség alól.
62. § (1) Hulladékgazdálkodási tevékenység – e törvényben meghatározott kivétellel – a környezetvédelmi hatóság által kiadott hulladékgazdálkodási engedély vagy nyilvántartásba vétel alapján végezhető.
(2) Hulladékgazdálkodási közszolgáltatási tevékenység a környezetvédelmi hatóság által kiadott hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedély alapján végezhető.
(3) A hulladékgazdálkodási engedély, a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedély, valamint a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet a környezetvédelmi hatóságnál kell előterjeszteni a hulladékgazdálkodási tevékenységek nyilvántartásba vételéről, valamint hatósági engedélyezéséről szóló kormányrendeletben meghatározott tartalommal.
63. § (1) A hulladék termelője, vagy – ha az nem állapítható meg – a hulladék birtokosa a hulladékot típus és jelleg szerint a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendeletben meghatározottak szerint besorolja.
(2) Ha a hulladék termelője, illetve a hulladék birtokosa besorolási kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tesz eleget, a hulladékot a hulladék termelőjének, illetve birtokosának telephelye szerint illetékes környezetvédelmi hatóság – a hulladék termelőjének, illetve birtokosának költségén – besorolja, és ennek tényét jogszabály előírásainak figyelembevételével határozatban megállapítja.
(3) Ha a hulladék termelője, illetve birtokosa besorolási kötelezettségének azért nem tesz eleget, mert az adott anyag vagy tárgy a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendelet szerinti hulladékjegyzékben nem szerepel, a hulladék termelője, illetve birtokosa erről a környezetvédelmi hatóságot haladéktalanul tájékoztatja. A hulladékjegyzékben nem szereplő anyagot vagy tárgyat a környezetvédelmi hatóság a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint minősíti, majd – ha a besorolás feltételei fennállnak – a hulladék termelőjének, illetve birtokosának költségén gondoskodik annak besorolásáról.
(4) A hulladékjegyzékben felsorolt anyag vagy tárgy akkor minősül hulladéknak, ha megfelel a 2. § (1) bekezdésének 23. pontjában foglaltaknak.
64. § (1) Ha a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló kormányrendeletben meghatározott gazdálkodó szervezet mellékterméket állít elő vagy tevékenysége során melléktermék képződik, és az előállított vagy képződött anyagot, tárgyat melléktermékként, illetve termékként használja fel, tárolja vagy forgalmazza, a gazdálkodó szervezet a melléktermék 8. § szerinti feltételeknek való megfeleléséről a melléktermék képződését vagy előállítását követő 30 napon belül tájékoztatja a környezetvédelmi hatóságot.
(2) A környezetvédelmi hatóság a melléktermék megfelelőségének és biztonságának ellenőrzéséért, illetve a melléktermék piacának felügyeletéért felelős hatóságtól az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztatás alapján a gazdálkodó szervezet által felhasznált, tárolt vagy forgalmazott melléktermék felhasználhatóságának igazolására nyilatkozatot kér. A melléktermék megfelelőségének és biztonságának ellenőrzéséért, illetve a melléktermék piacának felügyeletéért felelős hatóság a nyilatkozatot a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül a környezetvédelmi hatóságnak továbbítja.
(3) A környezetvédelmi hatóság indokolt esetben a melléktermék 8. §-ban meghatározott feltételeknek való megfelelésének igazolására a gazdálkodó szervezettől a melléktermék felhasználhatóságára vonatkozó dokumentációt kérhet, amelyet a felhívástól számított 60 napon belül a gazdálkodó szervezet a környezetvédelmi hatóságnak benyújt. Indokolt esetben a környezetvédelmi hatóság a dokumentáció benyújtásának határidejét meghosszabbíthatja.
(4) A (3) bekezdés szerinti dokumentáció tartalmazza:
a) a melléktermék előállítással vagy képződéssel járó technológia részletes ismertetését,
b) a technológia anyagmérlegét,
c) az előállított vagy képződött melléktermék összetételét, valamint
d) a melléktermék felhasználásának, forgalmazásának tervezett célját, helyét és módját.
(5) A (3) bekezdésben meghatározott dokumentációt a környezetvédelmi hatóság a dokumentáció beérkezésétől számított 3 hónapon belül határozatban elbírálja.
65. § (1) A hulladék termelője, szállítója, kereskedője, közvetítője és kezelője, valamint a közszolgáltató (a továbbiakban együtt: nyilvántartásra kötelezett) a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló kormányrendeletben meghatározott módon és tartalommal, a tevékenységével érintett hulladékról típus szerint a telephelyén nyilvántartást vezet.
(2) A hulladék szállítója, kereskedője, közvetítője, kezelője az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartásban a hulladék eredetének nyomon követhetősége céljából, a természetes személytől átvett hulladék esetében
a) a természetes személyazonosító adatokat, valamint
b) a lakcímet
tarthatja nyilván.
(3) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartást a hulladékjegyzékről szóló miniszteri rendeletben meghatározott kódszámok alapján kell vezetni.
(4) A nyilvántartást, bizonylatot a nyilvántartásra kötelezett legalább 5 évig – veszélyes hulladék esetén 10 évig – megőrzi. Hulladéklerakó esetén a hulladéklerakási tevékenységről szóló nyilvántartás nem selejtezhető.
(5) A nyilvántartásra kötelezett a nyilvántartás alapján a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló kormányrendelet szerint a környezetvédelmi hatóságnak adatot szolgáltat, továbbá nyilvántartását a hatóság felhívása esetén a hatóság rendelkezésére bocsátja.
(6) Az a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló kormányrendeletben meghatározott gazdálkodó szervezet, amely mellékterméket állít elő vagy tevékenysége során melléktermék képződik, és az előállított vagy képződött anyagot, tárgyat melléktermékként használja fel, tárolja vagy forgalmazza, a melléktermékről – a 64. § (4) bekezdésében meghatározott tartalommal – nyilvántartást vezet.
66. § (1) A közszolgáltatónak átadott települési hulladékra a 65. §-ban meghatározott nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség nem terjed ki. Az ilyen hulladék nyilvántartásáról és adatszolgáltatásáról a közszolgáltató gondoskodik.
(2) A nyilvántartásra vonatkozó 65. § (5) bekezdése szerinti kötelezettség nem terjed ki arra a hulladékra, amelytől annak birtokosa a 24–27. §-ban foglalt, a gyártóra és a forgalmazóra vonatkozó kötelezettség alapján üzemeltett át-, illetve visszavételi helyen válik meg.
(3) A visszavételi kötelezettség alá tartozó termék forgalmáról, az át-, illetve visszavett használt termékről és az abból származó hulladékról, továbbá a 24–27. §-ban foglalt, a gyártóra és a forgalmazóra vonatkozó kötelezettségek teljesítéséről az át-, illetve visszavétellel érintett gyártó, forgalmazó, kereskedő, közvetítő és hulladékkezelő – a 65. §-ban foglaltakon túlmenően – az adott termékre és az abból származó hulladékra vonatkozó jogszabályban meghatározottak szerint nyilvántartást vezet, és adatot szolgáltat a környezetvédelmi hatóságnak.
(4) A hulladék átvevője az átvett hulladékról bizonylatot ad, valamint a hulladék előző birtokosának a hulladékgazdálkodási tevékenység végzésére jogosító okiratokat, hulladékgazdálkodási engedélyt bemutatja.
67. § A hulladékgazdálkodással kapcsolatos egységes információs rendszert az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer önálló részeként a környezetvédelemért felelős miniszter alakítja ki és működteti.
68. § (1) A hulladéklerakó üzemeltetője, illetve a (2) bekezdésben meghatározott ártalmatlanítási művelet végzője (a továbbiakban együtt: járulékfizetésre kötelezett) a hulladéklerakóban elhelyezett hulladék mennyisége és fajtája, jellege, illetve típusa alapján a hulladék hulladéklerakótól történő eltérítése, valamint az e törvényben meghatározott hasznosítási arányok teljesítése érdekében hulladéklerakási járulékot fizet.
(2) A hulladéklerakási járulékot a 2. mellékletben meghatározott Dl, D2, D3, D4, D5 és D12 kóddal ellátott ártalmatlanítási művelet után kell megfizetni az 5. mellékletben meghatározott hulladékfajta, -jelleg, illetve -típus esetében és számítási mód szerint. A hulladéklerakási járulék megfizetésének kötelezettsége az 5. mellékletben meghatározott hulladék lerakásával keletkezik.
(3) A járulékfizetésre kötelezett a járulékfizetési kötelezettségét annak keletkezésétől számított 15 napon belül az illetékes környezetvédelmi hatóságnak – az e célra készített nyomtatványon – bejelenti (bejelentkezés).
(4) A hulladéklerakási járulékot a járulékfizetésre kötelezett negyedévente, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig az illetékes környezetvédelmi hatóság által megjelölt számlára befizeti.
(5) A járulékfizetésre kötelezett a hulladéklerakóban elhelyezett hulladékról naprakész nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza
a) a járulékfizetés alapjára és a megfizetett járulék összegére, valamint
b) a hulladéklerakóban elhelyezett hulladék mennyiségére és fajtájára, jellegére, illetve típusára
vonatkozó adatokat.
(6) A járulékfizetésre kötelezett a bejelentkezésen és a hulladéklerakási járulék befizetésén túlmenően az (5) bekezdésben meghatározott tartalommal az illetékes környezetvédelmi hatóság részére negyedévente, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig adatot szolgáltat. Az adatokat igazoló dokumentumokhoz csatolja a járulék megfizetését igazoló okiratok másolatát.
(7) A hulladéklerakási járulékból befolyt összeget a környezetvédelemért felelős miniszter a következőkre fordítja:
a) a hulladékképződés megelőzését szolgáló ösztönző rendszerek támogatására;
b) az elkülönített hulladékgyűjtés költségeinek fedezésére;
c) a hulladék hasznosítására vonatkozó országos célok teljesítéséhez szükséges beruházás, technológiai fejlesztés támogatására;
d) a hulladékgazdálkodással kapcsolatos általános célok érvényesítéséhez szükséges feladatok finanszírozására;
e) a hulladéklerakók rekultivációjára, a jogellenesen elhelyezett vagy elhagyott hulladék elszállítására, kezelésére;
f) a hulladékgazdálkodással kapcsolatos lakossági szemléletformálásra, illetve tájékoztatásra.
(8) A hulladéklerakási járulékból befolyt összeg kizárólag a (7) bekezdésben foglalt célokra fordítható.
69. § (1) A hulladéklerakási járulék bizonylatait a környezetvédelmi hatóság ellenőrzi.
(2) Ha a környezetvédelmi hatóság az ellenőrzése során megállapítja, hogy a járulékfizetésre kötelezett a hulladéklerakási járulékot nem vagy nem megfelelően fizette meg, a járulékfizetésre kötelezettet kötelezi
a) a megfizetendő járulék vagy
b) a nem megfelelő összegben megfizetett járulék különbözetének
kamattal növelt összegben történő megfizetésére.
(3) A járulékfizetésre kötelezett által megfizetett összeget – ha az összes tartozásnál kisebb – sorrendben (ezen belül nemenként a legrégebbi tartozástól kezdve) az adóbírságra, a mulasztási bírságra, azt követően a késedelmi pótlékra, végül a hulladékgazdálkodási járulék tartozásra kell elszámolni.
(4) Ha a járulékfizetésre kötelezett a bejelentkezési, a nyilatkozattételi, a nyilvántartási, illetve a hulladéklerakási járulék- és pótlékbefizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény adóhatóságot említ, azon környezetvédelmi hatóságot kell érteni.
(5) Nem kell hulladéklerakási járulékot fizetni
a) a környezetvédelmi hatóság által engedélyezett rekultiváció vagy kármentesítés során, ha a rekultivációval vagy kármentesítéssel érintett lerakóból hulladékot helyeznek át egy másik lerakóba,
b) a Magyar Állam vagy az Európai Unió által támogatott kármentesítés során képződő hulladék hulladéklerakóban történő elhelyezésekor.
