Ártalomcsökkentés: Az alkohollal és illegális drogokkal összefüggésben olyan stratégiák és programok, melyek közvetlenül az alkohol és illegális drogok fogyasztásából eredő egyes ártalmak csökkentésére összpontosítanak egyéni és társadalmi szinten. A kifejezést főleg olyan stratégiákra és programokra alkalmazzák, melyek úgy kívánják mérsékelni az ártalmakat, hogy nem követelik meg az absztinenciát. Ártalomcsökkentés például a tűcsere, amely csökkenti a tűmegosztást és így a fertőző betegségek terjedését az intravénás kábítószer-fogyasztók között, míg más károkat nem befolyásol.
Egészség: A teljes fizikai, szociális, és mentális jóllét állapota és nem pusztán a betegség vagy rokkantság hiánya. Az egészség a mindennapi élet erőforrása és nem az élet célja. Az egészség pozitív fogalom, amely hangsúlyozza a társadalmi és személyes forrásokat csakúgy, mint a fizikai képességeket.
Egészségfejlesztés: Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely képessé teszi az embereket arra, hogy megértsék és növeljék befolyásukat a saját egészségük meghatározói felett annak érdekében, hogy egészségük jobb legyen.
Az Ottawai Karta öt tevékenységi területet jelöl ki prioritásként:
- egészséget támogató politikai gyakorlat,
- egészséget támogató környezet biztosítása,
- egészségbarát közösségi tevékenységek támogatása,
- egyéni képességek fejlesztése,
- az egészségügyi ellátórendszer új hangsúlyainak megteremtése.
A Dzsakartai Nyilatkozat szintén öt tevékenységi területet jelöl ki prioritásként a 21. századra:
- az egészséget megcélzó társadalmi felelősségvállalás támogatása,
- a „beruházás az egészségbe” megközelítés érvényre juttatása,
- az együttműködés kiszélesítése az egészségfejlesztés érdekében,
- a közösségi erőforrások növelése és az egyén képessé tétele egészsége javítására,
- infrastruktúra biztosítása az egészségfejlesztés számára.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény meghatározásában az egészségfejlesztés az a folyamat, amely során az egyén növeli jártasságát saját egészségének javítása érdekében, képességet szerez az egészséges életvitel fenntartására és a változó környezethez való alkalmazkodásra. Az egészségfejlesztés a lakosság egészséggel kapcsolatos ismereteinek bővítésére, az egészséges magatartásra, az egészséget veszélyeztető ártalmak és megbetegedések megelőzésére irányuló tevékenység.
Egészséget támogató/egészségbarát környezet: Az egészséget támogató környezet védelmet nyújt az egészséget veszélyeztető ártalmakkal szemben, és lehetőséget biztosít a lakosság egészségi állapotának javítására. A környezet az emberek mindennapi életterét jelenti, otthonaikat, munkahelyeiket, a helyi közösséget, valamint azokhoz a forrásokhoz való hozzáférést is, amelyek egészségük védelmét szolgálják. Az egészségbarát környezet megteremtéséért számos - politikai, közgazdasági, társadalmi - síkon is cselekedni kell.
Egészséget veszélyeztető magatartás: Olyan egyéni és/vagy közösségi viselkedés, amelynek hatásaként nagyobb valószínűséggel fordul elő valamilyen megbetegedés. A betegségmegelőzés fő célja az egészséget veszélyeztető magatartásformák megváltoztatása, amelynek hagyományos eszköze az egészségnevelés. Az egészségfejlesztés azonban tágabban értelmezi a problémát, miszerint az egészséget veszélyeztető magatartás a kedvezőtlen életkörülményekkel való megküzdési stratégia lehet. Az egészséget veszélyeztető magatartást kezelő programoknak tehát az életvezetési készségek fejlesztését és az egészséget támogató környezet biztosítását is magukba kell foglalniuk.
Egészségfejlesztési program: Adott célcsoportra megtervezett tevékenységek rendszere, amely hatékonyan alkalmazható valamilyen megbetegedés vagy rendellenesség megelőzésére. A cél a kockázat csökkentése a megbetegedéssel vagy rendellenességgel szemben. Az egészségfejlesztési program a célcsoport egészséget veszélyeztető magatartását kívánja megváltoztatni, gyakran egészségnevelési programot is alkalmazva.
Egészségnevelés: Az egészségnevelés nem csupán az információk továbbadását jelenti, hanem a motiváció felkeltését, a képességek és az önbizalom fejlesztését az egészség javítása érdekében.
Egészségpolitika: Makroszinten intézmények (különösen a kormány) formális dokumentuma, amely az egészséggel kapcsolatos szükségleteinket célozza meg prioritások és tevékenységek meghatározásával, a rendelkezésre álló források és a politikai érdekek figyelembevételével. Mikro szinten a csoportnak, a közösségnek, a helyi önkormányzatnak a törvényi kereteken belül az igényekhez, lehetőségekhez igazított, az egészséget szolgáló stratégiája, prioritásrendszere. Az egészségpolitika törvényhozáson vagy más jellegű szabályozáson keresztül rendelkezik az egészségügyi ellátásról és programokról és az ezekhez való hozzáférésről. Az egészségpolitikát meg kell különböztetni az egészséget támogató társadalompolitikától, mivel az előbbi elsősorban az egészségügyi ellátásban és programokban érdekelt.
Elterelés, elterelt: A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény lehetőséget ad a „kábítószer birtoklása” bűncselekmény bizonyos, törvényben meghatározott eseteiben az elkövető számára a büntetés elkerülésére. A törvény 180. §-a tartalmazza azokat a tényállásokat, amikor nem büntethető az eljárás alá vont személy, feltéve, ha vállalja, hogy egy legalább 6 hónapig tartó folyamatos
- kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, vagy
- kábítószer-használatot kezelő más ellátásban, vagy
- megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vesz részt.
Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha az eljárás alá vont személy a bűncselekmény elkövetését megelőző két éven belül
- nem részesült elterelésben, továbbá
- kábítószer-kereskedelem vagy kábítószer birtoklása miatt büntetőjogi felelősségét nem állapították meg.
A büntetés elkerülésére az elterelés biztosít lehetőséget, amely a droghasználat és a droghasználat következtében megjelenő problémák súlyosságától függően többféle eljárást jelenthet. A drogfüggő vagy problémás droghasználó kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben vagy kábítószer-használatot kezelő más ellátásban, a kevés pszichoszociális problémával jellemezhető alkalmi használó, illetve „egyszer kipróbáló” pedig megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vesz részt. A szakzsargonban az elterelésben részt vevő személyt nevezzük eltereltnek.
ESPAD: Alkohollal és más drogokkal kapcsolatos európai iskolakutatás (European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs). Az Európa Tanács által kezdeményezett, független kutatói csoportok által, nemzetközi szabványok alapján megvalósított kutatás a fiatalkorúak szerfogyasztási szokásairól. Adatfelvétele jellemzően négyévente történik.
Evidencia adatbázis: A kutatási eredményeket tartalmazó, ellenőrzött módszertan szerint működő kutatási adatbankok. Az evidencia fokozatai egyre szigorúbb és szélesebb körű kutatások összegzése nyomán tett megállapításokat jelentenek.
Extramurális: „Falakon kívüli”, tehát intézményeken kívül kezdeményezett és megvalósuló tevékenység.
HBSC: Iskoláskorú gyerekek egészségmagatartása (Health Behaviour in School-Aged Children). Az Egészségügyi Világszervezet által kezdeményezett és nemzetközi szabványok alapján zajló egészségmagatartás-vizsgálat. Magyarországon 1985 óta zajlanak ezek a vizsgálatok, négyévenkénti ismétlődéssel. A „Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja, 2010” nemzetközi kutatás 2010. évi felméréséről készült nemzeti jelentés.
Helyettesítő vagy szubsztitúciós kezelés: A szerfüggőség kezelése egy másik helyettesítő szer adásával. A kezelés célja, hogy megszüntesse vagy csökkentse az eredeti szer fogyasztását, különösen, ha az illegális, és csökkentse a szerhasználat speciális módjából (pl. intravénás használat) eredő károkat és az ezzel járó egészségügyi veszélyeket (pl. tűmegosztás) és szociális következményeket (pl. bűncselekmények).
Kereslet-csökkentés: Tág fogalom, amelyet azon drogpolitikai intézkedések és programok széles körével kapcsolatban használnak, melyek az illegális szerek megszerzésének és használatának vágyát és az arra irányuló tevékenységet kívánják csökkenteni. A drogok iránti kereslet az alábbi módszerekkel csökkenthető: prevenciós és oktatási programokkal, melyek felvilágosítják a használókat vagy potenciális használókat az illegális szerekkel való kísérletezés és/vagy a további használat kockázatairól; helyettesítő programokkal (pl. metadon), kezelési programokkal, melyek az absztinenciára, a használt mennyiségek és a használat gyakoriságának csökkentésére koncentrálnak; büntetőeljárás alternatívájaként nyújtott képzési vagy kezelési programokkal; átfogó szociálpolitikával, mely mérsékli a drogfogyasztással összefüggő egyéb befolyásoló tényezőket, mint például munkanélküliség, hajléktalanság vagy iskolából való kimaradás.
Kezelési Igény Indikátor: Az EMCDDA Kezelési igény indikátora (a továbbiakban TDI, az angol eredeti Treatment Demand Indicator-ból) fontos szerepet játszik az epidemiológiai kulcsindikátorok között. Ezek biztosítják a kábítószer-használat, illetve következményei összehasonlíthatóságát az EU-tagállamaiban. A TDI egyike annak az öt epidemiológiai kulcsindikátornak, amelyek átfogóan mutatják be a kábítószer-használat helyzetét a EU-tagállamokban, valamint az e téren érvényesülő tendenciákat. A TDI a kezelőhelyek éves forgalmát méri a kezelésbe kerülők számának, valamint az először kezelésbe kerülők számának (kezelési incidencia) segítségével. A kezelést kereső emberek számáról szóló információ betekintést enged a problémás kábítószer-használat általános trendjeibe és a kezelőintézmények forgalmára, szervezetére is rálátást enged. A kezelési igény adatok főleg a járóbeteg kezelőhelyek adataiból származnak.
Kínálatcsökkentés: Azon tevékenységeket jelenti, amelyek a kábítószerek előállítását, termelését és terjesztését hivatottak megállítani. A termelés csökkenthető a termés megsemmisítésével, vagy más növénykultúrák termesztését támogató fejlesztési programokkal. Az illegális előállítás visszafogható közvetlenül az illegális laborok felszámolásával és a prekurzorok ellenőrzésével, míg a terjesztés csökkenthető a rendőrség és vámhatóság munkája által, illetve néhány országban katonai beavatkozással.
Komorbiditás: Különböző betegségek egyidejű fennállása ugyanazon betegen. Itt: jellemzően pszichiátriai társbetegségek fennállása a problémás szerfogyasztás, illetve szerfüggőség mellett. A szerfogyasztás szerepelhet mint ok, de a pszichiátriai megbetegedés is növelheti a szerfogyasztás kockázatát.
Közösségi szenvedélybeteg-ellátás: A személyes gondoskodást nyújtó szociális szolgáltatások része. Célja, hogy az általa gondozott szenvedélybetegek integrált és teljes jogú tagjai maradjanak a társadalomnak, illetve visszakapcsolódjanak a közösségbe. Ennek érdekében a gondozás és a pszichoszociális rehabilitáció, valamint a tanácsadás minden formáját a szenvedélybeteg otthonában, illetve lakókörnyezetében, tartózkodási helyén biztosítja.
Mediáció: (azaz közvetítés): eltérő nézeteket valló, illetve érdekeket képviselő felek közötti egyeztetési folyamat, konfliktuskezelési eljárás, amelyet erre felkészült semleges szakember, a mediátor, azaz közvetítő irányít.
Medikalizáló (pszichiatrizáló): Egy adott jelenség elsősorban orvosi (pszichiátriai) szempontú értelmezésének, kezelésének előtérbe állítása.
Mentálhigiéné: Az egészséges lélektani folyamatok és személyközi kölcsönhatások fejlesztésére, illetve a pszichés működészavarok megelőzési lehetőségeire vonatkozó szemlélet és elméletrendszer, interdiszciplináris megközelítésmód, illetve társadalmi gyakorlat, amely intézmények, szervezetek, embercsoportok - magukat egészségesnek érző emberek - mozgósítására és megváltoztatására irányul.
Motiváció: Indíték, késztetés valamely magatartásforma, viselkedésmód, cselekvés vállalására vagy éppen korlátozására, visszafogására. A drogokkal kapcsolatosan a fogyasztáscsökkentés törekvését vagy a kezelésbe vétel vállalását, a kezelésben való részvételt szokták érteni a motiváció fogalomkörében.
Multidiszciplináris: Különböző tudományterületeket, hivatásokat egyaránt érintő, felölelő.
Népegészségügy: Olyan társadalmi tevékenység, melynek célja populációs szinten az egészség fejlesztése, az élet meghosszabbítása és az élet minőségének javítása a lakosság körében, az egészségfejlesztés, a betegségmegelőzés és más egészséget befolyásolni szándékozó tevékenység által. A népegészségügyi koncepció azon az átfogó megközelítésen alapszik, hogy az életmód és az életkörülmények miként befolyásolják az egészségi állapotot. Továbbá azon a felismerésen nyugszik, hogy a különböző politikáknak, programoknak és szolgáltatásoknak erőforrásokat kell mobilizálni és beruházni az egészséges életvitel támogatása és az egészségbarát környezet kialakítása érdekében.
Önsegítés, önsegítő csoport: Az önsegítő csoportok kezdeményezői és tagjai úgy látják, hogy személyes problémájukat (leggyakrabban függőségüket) képtelenek önerőből és/vagy az egészségügyi és szociális intézmények segítségével megoldani. Az önsegítés olyan, leginkább csoportos formában megvalósuló együttműködési forma, amelyben rendszerint hasonló gondokkal küzdő emberek szervezik meg önmagukat egyetlen közös cél (a 12 lépéses anonim programok, így például a Névtelen Anyagosok esetében a szermentesség és a józanság) elérése érdekében. A rendszeres, kölcsönös, egymásnak nyújtott ingyenes segítség révén belső változási folyamatot indítanak el, amelynek mentén szellemi, lelki és szociális állapotuk javul. Legfőbb hatótényezőik és erőforrásaik: a sorsközösség, a tapasztalatok megosztása, a szolidaritás, a támogatás, az elfogadás, a spiritualitás, a biztonságos környezet és a hierarchia-mentesség. Az önsegítő csoportok hatása az önértékelésre, a megküzdési képességre, a hangulati állapotra és az aktivitásra meglepően jó, a tapasztalatok szerint gyakran felülmúlja az intézményi beavatkozások hatásfokát.
Prevalencia: Arányszám, mely adott földrajzi területen, adott idő alatt, adott feltételek vagy jellemzők előfordulását mutatja meg a társadalomban. Beszélhetünk például életprevalenciáról vagy elmúlt havi prevalenciáról. Életprevalencia: a személy élete során legalább egyszer már megvalósította az adott magatartást. Életprevalencia-érték jellemzően azon személyek számaránya egy adott közösségben, csoportban, akik életükben legalább egyszer fogyasztottak már például kábítószert. Ebbe beletartoznak azok is, akik egy alkalommal fogyasztottak szert, de azok is, akik rendszeres használók.
Rendészet: Olyan állami, közigazgatási tevékenység, amely a közbiztonság megzavarásának megelőzésére, a zavaró magatartás megakadályozására és a megzavart rend helyreállítására irányul.
Rehabilitáció: Krónikus, maradványállapottal, maradványtünetekkel járó betegségek esetében a fizikai és szellemi működés helyreállítása, különös tekintettel a munkaképességre és az önálló életvitelre.
Reszocializáció: Krónikus, maradványtünetekkel járó egészségkárosodások rehabilitációja mellett és után történő felkészítés, gondozással és képzéses fejlesztéssel a közösségbe való visszailleszkedés érdekében. Különösen pszichiátriai és szenvedélybetegek felépülését célzó közösségi ellátás fontos feladata.
Resztoratív büntetőpolitika: A károk jóvátételét, a károsodott helyzet helyreállítását célul kitűző büntetőpolitikai irányzat.
Szubszidiaritás: A társadalmi szabályozás olyan elve, amely szerint minden döntést és végrehajtást a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, a problémák keletkezési helyén, hiszen a legnagyobb hozzáértéssel a helyi szinten rendelkeznek. A felsőbb szintek beavatkozásának a szükséges minimumra kell korlátozódnia, de nyújtania kell a szükséges segítséget. (Az Európai Unió és tagállamainak működése, valamint a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok eddigi és a stratégiában tervezett tevékenysége is a szubszidiaritás elvére épül.)
Társadalmi tőke: A társas összefogást, illetve összetartozást fejezi ki egy adott közösségben. Ezek az emberek hálózatokat, normákat hoznak létre, bizalmat éreznek egymás iránt és együttműködnek a kölcsönös haszon reményében. A társadalmi tőke számtalan társas interakció eredményeként születik meg. Civil, vallásos csoportokban, családi kapcsolatokban, informális közösségi hálózatokban ölt testet, amelyeket az önkéntesség, önzetlenség és bizalom köt össze. Minél szorosabb ez a kötelék, annál valószínűbb, hogy a közösség tagjai a kölcsönös haszon érdekében együttműködnek. Így a társadalmi tőke segítségével az egészségi állapot javulását érhetjük el.
ENSZ Kábítószer Bizottsága: Az ENSZ Kábítószer Bizottsága (CND) az ENSZ központi döntéshozó testülete, amely a kábítószerekkel kapcsolatos ügyekben meghatározza a követendő irányelveket, a globális kábítószer-politikát, illetve ellenőrzi annak végrehajtását. Az ENSZ rendszerén belül ez a központi döntéshozó testület, amely minden kábítószerüggyel kapcsolatos kérdésben felelős szerepet játszik.
ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala: Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) az ENSZ illegális kábítószerek és nemzetközi bűnözés elleni fellépésének fő szerve. Legfőbb tevékenysége, hogy minden évben elkészíti Éves Jelentését a világ kábítószer-helyzetéről, amely a legátfogóbb összefoglaló elemzés a szakterületen végbemenő folyamatokról. Kutatási és elemzési tevékenységeket végez, segíti a tagállamokat a nemzetközi egyezmények ratifikálásában és alkalmazásában, illetve szakmai együttműködéseket kezdeményez a tagállamok között. Fontos feladata továbbá a CND titkársági feladatainak ellátása.
Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv: A Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv (INCB) egy, mind a kormányoktól, mind az ENSZ-től független, az ENSZ kábítószerügyi konvencióinak végrehajtását ellenőrző szervezet.
Az Európa Tanács Pompidou Csoportja: A Pompidou Csoport az Európa Tanács részeként működik, ellátva annak kábítószerrel való visszaéléssel és kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos tevékenységét. Mivel az európai uniós hatókörön túlmutat működése, ideális terepe az összeurópai együttműködéseknek. Különösen aktív a Keleti Partnerség országaiban.
Az Európai Unió Tanácsának Horizontális Kábítószerügyi Munkacsoportja: Az Európai Unióban a Tanács Horizontális Kábítószerügyi Munkacsoportja (HDG) felelős a kábítószerügyekkel kapcsolatos kezdeményezésekért, vizsgálatokért és a programok koordinációjáért.
Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja: A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központjának (EMCDDA) feladata, hogy a tagországai által továbbított objektív, megbízható és összehasonlítható nemzeti szintű információk és adatok alapján európai szintű adatokat biztosítson a tagországok számára a kábítószer-probléma minden területéről és az arra adott válaszokról.
Dublin Csoport: A Dublin Csoport (Dublin Group) 1990-ben, az Egyesült Államok kezdeményezésére, az Európai Unió ír elnöksége alatt alakult, széles körű kábítószerügyi kezdeményezés, az azonosan gondolkodó országok informális koordinációs csoportja.
Europol - Európai Rendőrségi Hivatal (European Police Office): az Európai Unión belüli rendőrségi együttműködés legfontosabb intézménye. Az Europol célja, hogy javítsa az európai bűnüldöző hatóságok eredményességét és együttműködését a nemzetközi bűnözés súlyos formáinak és a szervezett bűnözésnek a megelőzésében és leküzdésében, azért, hogy munkája nyomán minden európai polgár számára biztonságosabb legyen Európában élni.
Eurojust: az Európai Unió által létrehozott szervezet, amely a tagállamok illetékes igazságügyi hatóságai közötti koordinációt ösztönzi és javítja a nyomozások és büntetőeljárások terén. A szervezet munkája során figyelembe veszi a tagállamok illetékes hatóságaitól érkezett kéréseket és a Szerződések keretében elfogadott jogszabályok által felhatalmazott testületetektől (Európai Igazságügyi Hálózat, Europol, OLAF) kapott információkat.
| Indikátor | Indikátor rövid leírása | Indikátor gyűjtését/elsődleges adatgyűjtést végző szervezet | |
| Tiltott szerek fogyasztása a felnőtt populációban (GPS) *EMCDDA-kulcsindikátor | A legfontosabb tiltott szerek fogyasztásának jellemzői (pl. élet-, elmúlt évi és elmúlt havi prevalencia) a felnőttek körében, különösen a fiatal felnőtt (18-34 éves) korcsoportban. | Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ / Nemzeti Drogmegelőzési Iroda | |
| Tiltott szerek fogyasztása a fiatalkorúak körében - ESPAD (GPS) *EMCDDA-kulcsindikátor | A legfontosabb tiltott szerek fogyasztásának jellemzői (pl. élet-, elmúlt évi és elmúlt havi prevalencia) a fiatalkorúak körében. | Szakmai konzorcium a feladatot eddig megvalósító munkacsoport (Corvinus Egyetem) és az Országos Egészségfejlesztési Intézet közreműködésével | |
| Egészségmagatartás az iskoláskorúak körében - HBSC (GPS) *EMCDDA-kulcsindikátor | A legfontosabb tiltott szerek fogyasztásának jellemzői (pl. élet-, elmúlt évi és elmúlt havi prevalencia) a fiatalkorúak körében. | Országos Gyermekegészségügyi Intézet | |
| Problémás szerfogyasztás a felnőtt népesség körében (PDU) *EMCDDA-kulcsindikátor | A teljes népességben történő vizsgálat a problémás szerfogyasztók számának becslésére (a mindenkori EMCDDA-módszertan szerint). | Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ / Országos Addiktológiai Centrum / Országos Rendőr-főkapitányság / Országos Epidemiológiai Központ / Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet / Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek / Országos Toxikológiai Intézet | |
| Kezelési Igény Indikátor (TDI) *EMCDDA-kulcsindikátor. | Illegális szerfogyasztás miatt kezelést kezdők száma és jellemzői. | Országos Addiktológiai Centrum / Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Kábítószer-fogyasztással összefüggő fertőző betegségek (DRID) *EMCDDA-kulcsindikátor | A kábítószerek fogyasztásával kapcsolatban megjelenő fertőző betegségek éves új esetei és előfordulásuk (Hepatitis B és C, HIV, továbbá tbc, egyes nemi úton terjedő betegségek). | Országos Epidemiológiai Központ és Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Kábítószer-fogyasztással összefüggő halálozások (DRD) *EMCDDA-kulcsindikátor | Az illegális szerfogyasztással kapcsolatos közvetlenül és közvetetten bekövetkező halálesetek száma. | Országos Addiktológiai Centrum / Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ / Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek, Országos Toxikológiai Intézet / egyetemi orvostani intézetek / Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet | |
| Tiltott szerek fogyasztása egyes kockázati csoportokban | Az illegális szerfogyasztás miatt leginkább fenyegetett csoportok körében mért prevalencia értékek: élet-, múlt évi, múlt havi stb. Legfontosabb csoportok és színterek: nevelőintézeti / gyermek-védelmi ellátásban részesülők, büntetés-végrehajtási intézetben lévők, hajléktalanok, prostituáltak, menekültek, éjszakai szórakozóhelyek. | Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ által koordinált célzott kutatások. | |
| Kezelésben lévők esetazonosítóval történő adatgyűjtése (TDI-prevalencia és szubsztitúciós adatgyűjtés) | Azon személyek száma és jellemzői, akik a tárgyévben illegális szerfogyasztással összefüggésben kezelésben vettek részt, beleértve ebbe a helyettesítő (szubsztitúciós) kezelésben részt vetteket is. | Országos Addiktológiai Centrum és Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Kábítószer-bűnözéssel összefüggő bűnüldözési adatok | Az ismertté vált - a kábítószerekkel kapcsolatos - bűncselekmények száma és az elkövetők jellemzői. | Egységes Nyomozó Hatósági / Ügyészségi Bűnügyi Statisztikai Rendszer / Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Kábítószer-lefoglalások | A lefoglalási események száma és a lefoglalt kábítószerek mennyisége. | Országos Rendőr-főkapitányság / Nemzeti Adó és Vámhivatal / Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet | |
| Kábítószerek utcai ára | A fogyasztók számára forgalomba kerülő illegális szerek nagykereskedelmi és átlagos utcai ára. | Országos Rendőr-főkapitányság és Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Lefoglalt kábítószerek összetétele, koncentrációja, tisztasága | Az utcai forgalomba kerülő, illetve lefoglalt kábítószerek összetétele, esetleges szennyezettsége, hatóanyag-tartalma. | Országos Rendőr-főkapitányság / Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet | |
| Új pszichoaktív anyagok (dizájner drogok) magyarországi megjelenése, korai jelzőrendszer | A nemzetközi kábítószer és pszichotrop egyezmények hatálya alá nem tartozó, ún. új szintetikus szerek megjelenése Magyarországon. | Országos Addiktológiai Centrum / Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ / Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet / Országos Rendőr-főkapitányság / Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek / Nemzeti Adó és Vámhivatal | |
| Kábítószerekkel kapcsolatba hozható közlekedési bűncselekmények, szabálysértések, balesetek száma | A kábítószer-fogyasztás közlekedésbiztonságra gyakorolt hatásainak indikátora. | Országos Rendőr-főkapitányság | |
| Általános megelőzési lefedettség mértéke iskolákban | Teljes körű iskolai egészségfejlesztést (életkornak és érettségnek megfelelő szerfogyasztást megelőző programokat is beleértve) megvalósító iskolák és tanulóik száma, a programok tartalma, az elért célcsoportok jellemzői. | Országos Egészségfejlesztési Intézet és Nemzeti Drogmegelőzési Iroda | |
| Célzott és indikált prevencióban történő részvétel mértéke | A megjelölt megelőzési programokban részt vevő, illetve célzott szolgáltatásokban részesülő tanulók száma, a programok száma, tartalma. | Országos Egészségfejlesztési Intézet / Nemzeti Drogmegelőzési Iroda / Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Helyi együttműködések, kezdeményezések | Az aktivitás meghatározott mértékét elérő Kábítószerügyi Egyeztető Fórumok (KEF) száma. A drogmegelőzés szakmai támogatásában, szervezésében érdemben részt vevő Egészségfejlesztési Irodák (EFI) száma. | Országos Egészségfejlesztési Intézet és Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Munkahelyi drogmegelőzési tevékenységek | Munkahelyi drogpolitikát bevezető munkahelyek száma, az érintett munkavállalók száma. | Országos Egészségfejlesztési Intézet | |
| Kezelő-ellátórendszer adatai | Az illegális szerfogyasztókat (is) ellátó egészségügyi és szociális intézmények, szervezetek száma. A programok száma, forgalmi adataik, szolgáltatások, hozzáférhetőség, finanszírozási adatok, a munkatársak létszáma, a szak-képzettségre vonatkozó adatok. | Országos Addiktológiai Centrum / Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet / Nemzeti Drogmegelőzési Iroda / Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal / Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Ártalomcsökkentő tevékenység | Az illegális szerfogyasztók célzott kockázatcsökkentésével foglalkozó (ártalomcsökkentő) intézmények, szervezetek száma. A programok száma, forgalmi adataik, szolgáltatások jellemzői, hozzáférhetőség, éves finanszírozási adatok. | Országos Addiktológiai Centrum / Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet / Nemzeti Drogmegelőzési Iroda / Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal / Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Büntetőeljárás alternatívájaként kezelésbe lépők, ilyen programokat befejezők száma | Az úgynevezett elterelés valamely programjában részt vevők száma, illetve az ilyen programok száma és módszertani jellemzői. | Országos Addiktológiai Centrum / Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet / Nemzeti Drogmegelőzési Iroda | |
| Büntetés-végrehajtási intézetekben történő kábítószer-fogyasztással összefüggő kezelések, megelőzés, ártalomcsökkentés, visszavezető programok | A büntetés-végrehajtási intézetekben zajló kezelési programok száma és tartalma, illetve az ilyen programokban részt vevő elítéltek száma. | Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága / Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ | |
| Média tartalmak | A kábítószer jelenség tükröződése az írott és elektronikus sajtó mérvadó és rögzített mintájában, a közlések tematikai megoszlása, a jelenség iránti jellemző viszonyulásmódok, illetve a közösség válaszkészségének / válaszképességének tükröződése a közlésekben. | Nemzeti Drogmegelőzési Iroda |
A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Nat.) kiadott Nemzeti Alaptanterv 1.1. Fejlesztési területek - Nevelési célok című fejezete meghatározza azokat a fejlesztési területeket, nevelési célokat, amelyek áthatják a pedagógiai folyamat egészét, s így közös értékeket jelenítenek meg. A célok elérése érdekében a pedagógiai folyamatban egyaránt jelen kell lennie az ismeretszerzés, a gyakoroltatás-cselekedtetés mellett a példák érzelmi hatásának is. E területek - összhangban a kulcskompetenciák alapját adó képességekkel, készségekkel, az oktatás és nevelés során megszerzett ismeretekkel, és a tudásszerzést segítő attitűdökkel - egyesítik a hagyományos értékeket és a XXI. század elején megjelent új társadalmi igényeket.
A Nat.-ban tudományos bizonyítékokra és nemzetközi tapasztalatokra épülve nem célzottan a különböző szerhasználatra (pl. kábítószer-fogyasztásra), illetve a szenvedélybetegségekre fókuszálva jelennek meg a pedagógiai célok, tartalmak és feladatok, hanem a rendszerszemlélet mentén az ok-okozati összefüggések figyelembevételével. Ezért számos műveltségterületen belül megfogalmazásra kerültek azok a tartalmak, amelyek a szenvedélybetegség kialakulásának megelőzését szolgálják, így különösen a testi-lelki egészségre nevelés, az önismeret, a stressz-, és konfliktuskezelés, az információgyűjtés, feldolgozás, a helyes döntés és végrehajtás módszerei, a kívánság és szükséglet fogalmának tisztázása és az értékek védelme.
A Nat.-ra épülő kerettantervek alapján a nevelési-oktatási intézmények a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendeletben meghatározottak szerint készítik el a helyi pedagógiai programjukat. A helyi pedagógiai programban a gyermekek, tanulók életkori sajátosságait szem előtt tartva az egyes évfolyamokon a drogellenes stratégiával koherensen a teljes körű egészségfejlesztés bevezetésével hatékony prevenciós munka kezdődik. A hatékonyság záloga, hogy a Nat. nevelési céljai a helyi pedagógiai programokba beépülve jelenjenek meg a köznevelés folyamatában.
A köznevelés rendszere egymásra épülő ismeretátadáson nyugszik, így a gyermekek, tanulók testi-lelki egészségnevelése is, ezért a Nat. fejlesztési feladatrendszere szorosan kapcsolódik a kisgyermekkori fejlesztés irányait meghatározó Óvodai nevelés országos alapprogramjában megfogalmazott célokhoz is.
A nevelési célok a következőképpen érvényesülnek a tartalmi szabályozás különböző szintjein és valósulnak meg a köznevelés folyamatában:
- beépülnek az egyes műveltségi területek, illetve tantárgyak fejlesztési követelményeibe, tartalmaiba;
- tantárgyak részterületeivé válhatnak, vagy önálló tantárgyként jelenhetnek meg az iskola helyi tanterve szerint;
- alsó tagozaton tematizálják a tanítói munkát, a felsőbb évfolyamokon pedig elsősorban az osztályfőnöki órák témaköreit;
- témákat, fejlesztési helyzeteket körvonalaznak a nem tanórai keretek között folyó, egyéb iskolai foglalkozások, programok számára.
A nevelési célok intézményi szintű tudatos követése, valamint a hozzájuk rendelt feladatok végrehajtása és végrehajtatása az intézményi pedagógiai kultúra és a színvonalas pedagógiai munka meghatározó fokmérője, a pedagógiai-szakmai ellenőrzés egyik fontos kritériuma.
A fejlesztési célok közül az erkölcsi nevelés, az önismeret és a társas kultúra fejlesztése, továbbá a testi és lelki egészségre nevelés mellett a családi életre nevelés is fontos szerepet kap. Ezen fejlesztési területek céljai az alábbiakban kerülnek kifejtésre:
Az erkölcsi nevelés terén a köznevelés alapvető céljaként fogalmazódik meg a tanulók erkölcsi érzékének fejlesztése, a cselekedeteikért és azok következményeiért viselt felelősségtudatuk elmélyítése, igazságérzetük kibontakoztatása, közösségi beilleszkedésük elősegítése, az önálló gondolkodásra és a majdani önálló, felelős életvitelre történő felkészülésük segítése.
További cél, hogy az erkölcsi nevelés életszerű legyen: készítsen fel az elkerülhetetlen értékkonfliktusokra, segítsen választ találni a tanulók erkölcsi és életvezetési problémáira. Nyújtson lehetőséget az emberi lét és az embert körülvevő világ lényegi kérdéseinek különböző megközelítési módokat felölelő megértésére, megvitatására. Az iskolai közösség élete, tanárainak példamutatása támogatja a tanulók életében olyan nélkülözhetetlen készségek megalapozását és fejlesztését, mint a kötelességtudat, a munka megbecsülése, a mértéktartás, az együttérzés, a segítőkészség, a tisztelet és a tisztesség, a türelem, a megértés, az elfogadás. A tanulást elősegítő beállítódások kialakítása - az önfegyelemtől a képzelőtehetségen át intellektuális érdeklődésük felkeltéséig - hatással lesz egész felnőtt életükre, és elősegíti helytállásukat a munka világában is.
Az önismeret és a társas kultúra fejlesztése szintén egyik fontos területe a megelőzésnek, mert az önismeret - mint a személyes tapasztalatok és a megszerzett ismeretek tudatosításán alapuló, fejlődő és fejleszthető képesség - a társas kapcsolati kultúra alapja. Elő kell segíteni a tanuló kedvező szellemi fejlődését, készségeinek optimális alakulását, tudásának és kompetenciáinak kifejezésre jutását, s valamennyi tudásterület megfelelő kiművelését. Hozzá kell segíteni, hogy képessé váljék érzelmeinek hiteles kifejezésére, a mások helyzetébe történő beleélés képességének az empátiának a fejlődésére, valamint a kölcsönös elfogadásra. Ahhoz, hogy az oktatási és nevelési folyamatban résztvevő tanulók az elsajátított készségekre és tudásra támaszkodva énképükben is gazdagodjanak, a tanítás-tanulás egész folyamatában támogatást igényelnek ahhoz, hogy tudatosuljon, a saját/egyéni fejlődésüket, sorsukat és életpályájukat maguk tudják alakítani. A megalapozott önismeret hozzájárul a kulturált egyéni és közösségi élethez, mások megértéséhez és tiszteletéhez, a szeretetteljes emberi kapcsolatok kialakításához.
A testi és lelki egészségre nevelés az egészséges életmódra neveléssel hozzásegíti a tanulókat az egészséges testi és lelki állapot örömteli megéléséhez. A pedagógusoknak ösztönözniük kell a tanulókat arra, hogy legyen igényük a helyes táplálkozásra, a mozgásra, a stresszkezelés módszereinek alkalmazására. Legyenek képesek lelki egyensúlyuk megóvására, társas viselkedésük szabályozására, a konfliktusok kezelésére. Az iskola feladata, hogy a családdal együttműködve felkészítse a tanulókat az önállóságra, a betegség-megelőzésre, továbbá a szabályok betartására a közlekedésben, a testi higiénében, a veszélyes körülmények és anyagok felismerésében, a váratlan helyzetek kezelésében. A pedagógusok motiválják és segítsék a tanulókat a káros függőségekhez vezető szokások kialakulásának megelőzésében.
A család kiemelkedő jelentőségű a gyerekek, fiatalok erkölcsi érzékének, szeretetkapcsolatainak, önismeretének, testi és lelki egészségének alakításában. A szűkebb és tágabb környezet változásai, az értékrendben jelentkező átrendeződések, a családok egy részének működésében bekövetkező zavarok szükségessé teszik a családi életre nevelés beemelését a köznevelés területére. A köznevelési intézményeknek ezért kitüntetett feladata a harmonikus családi minták közvetítése, a családi közösségek megbecsülése. A felkészítés a családi életre segítséget nyújt a gyermekeknek és fiataloknak a felelős párkapcsolatok kialakításában, ismereteket közvetít a családi életükben felmerülő konfliktusok kezeléséről. Az iskolának foglalkoznia kell a szexuális kultúra kérdéseivel is.
A Nat.-ban a következő műveltségi területeken kerültek kiemelten megfogalmazásra a testi-lelki egészséggel, az egészséges életmóddal összefüggő célok és feladatok:
1. ÉLETVITEL ÉS GYAKORLAT műveltségi területen belül az egészséges életmód, táplálkozás, tisztálkodás, öltözködés, higiénia, betegségmegelőzés, szenvedélybetegség-megelőzés, fogyatékkal élők segítése.
2. A TESTNEVELÉS ÉS SPORT műveltségi területen belül a fejlesztési feladatok között találjuk a prevenciót, az életvezetést és egészségfejlesztést, amelyen belül kiemelt területek: a prevenciós és szabadidős sporttevékenységek, az életmódot, életstílust és életminőséget befolyásoló egyéni, társas és csoportos tevékenységek.
3. EMBER ÉS TERMÉSZET műveltségi terület részeként mind a fejlesztési feladatok között, mind a közműveltségi tartalmakon belül az ember megismerése és egészsége címszó alatt részletezi a kapcsolódó feladatokat (főként az önfenntartás alcímhez rendelve).
