174. § Az Rtv.
1. 3. § (1) bekezdésében „Az adó alanya” szövegrész helyébe „Az adó alanya – illetőségétől függetlenül –” szöveg,
2. 3. § (2) bekezdésében „az adó alanya” szövegrész helyébe „az adó alanya – illetőségétől függetlenül –” szöveg
lép.
175. § Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 6. § (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Nemzetközi szervezet, ennek tisztségviselői és családtagjaik, idegen állam, idegen állam magyarországi diplomáciai, konzuli és egyéb képviselete, ezek tagjai és családtagjaik illetékmentességére nézve nemzetközi szerződés, ennek hiányában a viszonosság az irányadó. A viszonosságon alapuló illetékmentesség természetes személyek esetén kizárólag a szolgálati kötelezettséggel összefüggő illetékügyek tekintetében alkalmazható.”
176. § Az Itv. 17/D. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A kedvezményezett illetékkötelezettsége a vagyon tényleges megszerzése napján keletkezik.”
177. § Az Itv. 21. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Ha a (2) és (4) bekezdésben említett esetekben a magánszemély legkésőbb a lakásvásárlás illetékkiszabásra történő bejelentésig
a) nyilatkozik, hogy a lakásvásárlását követő egy éven belül a másik lakástulajdonát értékesíti és
b) kéri, hogy az állami adóhatóság a vagyonszerzés után járó illetéket a (2) bekezdés alkalmazásával állapítsa meg,
akkor az állami adóhatóság a vásárolt lakás forgalmi értékét megállapítja, az illetékkiszabási eljárást pedig – döntés közlése nélkül – felfüggeszti. Ha a magánszemély az (5) bekezdésben foglaltak szerint igazolja, hogy a lakásvásárlást követő egy éven belül a másik lakástulajdonát eladta, az állami adóhatóság a felfüggesztett eljárást – külön döntés meghozatala nélkül – folytatja és a (2) bekezdésben foglaltak szerint állapítja meg a fizetendő illeték összegét. Ha a magánszemély a lakásvásárlást követő egy éven belül a másik lakástulajdona értékesítésének tényét – az (5) bekezdésben foglaltak szerint – nem igazolja, akkor az állami adóhatóság a vásárolt lakás forgalmi értéke után illetéket, továbbá – ezzel egyidejűleg – az illeték összege után, a magánszemély nyilatkozata benyújtásának napjától a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresével számított pótilletéket szab ki. A pótilletéket az adózás rendjéről szóló törvény szerinti késedelmi pótlék számításával azonos módon kell számítani.”
178. § Az Itv. 26. § (19) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(19) Az (1) bekezdés y) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazása során, ha a magánszemély egy éven belül több lakástulajdont cserél, vásárol, illetve értékesít, minden egyes lakáscserével, lakásvásárlással szemben – a szerzést közvetlenül megelőző vagy követő, azonos jogcímű – egyetlen értékesítést lehet figyelembe venni. Az (1) bekezdés y) pontja szerinti illetékmentesség, valamint e bekezdés alkalmazása során nem minősül tehernek a lakástulajdonhoz kapcsolódó haszonélvezet, használat joga. Az (1) bekezdés y) pontjában meghatározott illetékmentességi rendelkezést lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog magánszemélyek általi megszerzésekor megfelelően kell alkalmazni.”
179. § Az Itv. 73. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A közigazgatási hatósági eljárási illetéket
a) az eljárás megindításakor az eljárást kezdeményező iraton illetékbélyeggel vagy
b) az ügyszám megjelölésével, az eljáró hatóság felhívásában szereplő határidőn belül banki átutalással
kell megfizetni a (2)–(4), a (4a), a (7) és (8), valamint a (11) bekezdésben foglaltak kivételével.
(2) A járási hivatalnál és a kormányablaknál nem elektronikus úton kezdeményezett közigazgatási hatósági eljárás illetékét – ha jogszabály másként nem rendelkezik –
a) az eljárás megindítását megelőzően készpénz-átutalási megbízás útján, vagy
b) amennyiben a járási hivatalban vagy a kormányablakban erre lehetőség van, az eljárás megindításával egyidejűleg
ba) elektronikus fizetési és elszámolási rendszeren keresztül,
bb) bankkártyával vagy
bc) házipénztárba készpénzzel, vagy
c) az eljárás megindítását megelőzően átutalással
kell megfizetni az adópolitikáért felelős miniszter rendeletében megjelölt számla javára azzal, hogy a házipénztárba fizetett illetéket készpénz-átutalási megbízással a járási hivatal és a kormányablak naponta fizeti meg az említett számla javára.”
180. § Az Itv. 73/A. §-át megelőző alcím és az Itv. 73/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„Felhívás az illeték megfizetésére
73/A. § (1) Ha az ügyfél a kérelmet az illeték megfizetése nélkül nyújtja be, az eljáró hatóság – elektronikusan kezdeményezett eljárás esetén a 73. § (6) bekezdésében meghatározott határidő eredménytelen leteltét követően – 8 napon belül felhívja az ügyfelet a kérelemhez kapcsolódó ügyszám és a fizetendő illeték összegének megjelölésével az illeték megfizetésére. Ezzel egyidejűleg figyelmezteti arra, hogy amennyiben az illeték megfizetését elmulasztja és a hatóság az eljárást az illetékfizetési kötelezettség elmulasztására tekintettel végzéssel nem szüntette meg, az ügyfélnek a 82. §-ban említett mulasztási bírságot is meg kell fizetnie.
(2) Ha az ügyfél az illeték megfizetésének mellőzését kérte, a hatóság döntéséig az (1) bekezdésben foglalt felhívásnak nincs helye.
(3) Az ügyfél a felhívásban megjelölt illetéket az ügyszámra hivatkozással a felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül átutalással, illetve – ha a megfizetni elmulasztott illeték lerovására illetékbélyegben is lehetőség lett volna, választása szerint – zárt borítékban feladott válaszbeadványon illetékbélyegben történő lerovással fizeti meg. A figyelmeztetés megtörténtét, illetve a felhívás elküldését az iraton fel kell jegyezni vagy a jelen levő ügyféllel igazoltatni kell.
(4) Ha az ügyfél az illeték megfizetésére vonatkozó felhívás közlését követő 8 napon belül illetékfizetési kötelezettségének nem tesz eleget és az eljáró hatóság az eljárást végzéssel nem szüntette meg, az illetékhiányról leletet kell készíteni. A lelet alapján az illetéket, a felhívás költségét és a mulasztási bírságot az illetékes állami adóhatóság írja elő.”
181. § (1) Az Itv. 74. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bírósági eljárási illetéket illetékbélyeggel az eljárást kezdeményező iraton kell megfizetni, kivéve, ha jogszabály más fizetési módot is megenged, vagy ha az illeték viseléséről a bíróság az eljárást befejező határozatában dönt.”
(2) Az Itv. 74. §-a a következő (1a)–(1d) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A 10 000 forintot meghaladó eljárási illeték kiszabás alapján készpénz-átutalási megbízás útján vagy az állami adóhatóság által meghatározott számlaszámra átutalással, illetve amennyiben erre lehetőség van, bankkártyával is megfizethető. Ebben az esetben az illetékköteles iratot annak egy másolatával az illetékes állami adóhatósághoz kell benyújtani. Az állami adóhatóság az irat illetékkiszabásra történő bemutatását az eredeti iraton igazolja, és arra felvezeti az ügy adóhatósági ügyszámát is. Az állami adóhatóság az e bejelentés alapján hozott fizetési meghagyást – annak jogerőre emelkedését követő 8 munkanapon belül – az eljáró bíróságnak is megküldi.
(1b) Ha a keresetindítási határidő legalább 31 nap és a bírósági eljárás kezdeményezésekor fizetendő illeték összege az 500 000 forintot meghaladja, az eljárási illetékkötelezettség önadózással is teljesíthető. Ebben az esetben az eljárást kezdeményező fél az állami adóhatósághoz elektronikus bevallást nyújt be, amelyben meg kell jelölni az eljárást kezdeményező fél (valamint képviselője) azonosító adatait, az adószámát vagy adóazonosító jelét, a per tárgyát, a pertárgyértéket, az ellenérdekű fél (valamint képviselője) nevét, lakóhelyét, székhelyét, a fizetendő illeték összegét, valamint az eljáró bíróság nevét. Az állami adóhatóság a fél (vagy képviselője) hiánytalanul kitöltött elektronikus bevallása alapján elektronikus úton ügyszámot küld a fél (vagy képviselője) részére. A bevallás önellenőrzéssel történő módosítására legkésőbb a bevallott eljárási illeték teljes összegének megfizetéséig van lehetőség.
(1c) Az (1b) bekezdés szerint bevallott illetéket az állami adóhatóság elektronikus bírósági eljárási illetékbevételi számlája javára átutalással kell megfizetni, legkésőbb a bevallás benyújtását követő munkanapon. Az átutalás közlemény rovatában fel kell tüntetni az ügyszámot és az eljárást kezdeményező fél adószámát vagy adóazonosító jelét.
(1d) Az (1b) bekezdés szerinti bevallás, továbbá az önellenőrzéssel módosított, javított bevallás (a továbbiakban együtt: bevallás) tartalmáról az állami adóhatóság legkésőbb annak beérkezésétől számított 8. munkanapon papír alapú igazolást küld az eljárást kezdeményező fél (vagy képviselője) és az eljáró bíróság részére, amennyiben az állami adóhatóság az eljárást kezdeményező fél adószámláján nem tart nyilván 5000 forintot meghaladó önadózással teljesítendő bírósági eljárási illetéktartozást. Az igazolás tartalmazza a bevallott illeték összegét, az állami adóhatóság által kiadott ügyszámot, valamint a bevallásban szereplő valamennyi adatot. Az eljárást kezdeményező fél az eredeti igazolást az eljárást kezdeményező irathoz köteles csatolni.”
182. § Az Itv. 78. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A bírósági értesítés alapján kibocsátott fizetési felhívásban megjelölt illeték a felhívás közlésétől számított 30. napon válik esedékessé.”
183. § Az Itv. 81. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha az adózó bírósági eljárás kezdeményezése nélkül fizetett a 74. § (1c) bekezdése szerint bírósági eljárási illetéket, a megfizetett illeték visszatérítésének kizárólag akkor van helye, ha a bevallásban feltüntetett bíróság igazolást állít ki arról, hogy az adózó nem nyújtott be keresetlevelet a 74. § (1b) bekezdése szerinti ügyszám feltüntetése mellett.”
184. § Az Itv. 87. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha a vagyonszerző a 26. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott 15 év letelte előtt a mentességgel érintett ingatlant elidegeníti vagy igazolhatóan nem sportcélra használja, hasznosítja, a mentesség alkalmazásának hiányában járó illetéket az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal megnövelt összegben kell megfizetnie.”
185. § Az Itv.
1. 16. § (2d), 17. § (2d) és 26. § (2d) bekezdésében az „átalakulása” szövegrész helyébe az „átalakulása, egyesülése, szétválása” szöveg,
2. 23/A. § (1) bekezdésében a „26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti” szövegrész helyébe a „társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozása részére történő” szöveg,
3. 23/A. § (6) bekezdésében a „tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feltüntetése” szövegrész helyébe a „pénzügyi lízingbeadás tényének feltüntetése és a futamidő végén tulajdonjog-átszállást eredményező pénzügyi lízingszerződés” szöveg, a „tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feltüntetésével” szövegrész helyébe a „pénzügyi lízingbeadás tényének feltüntetésével” szöveg,
4. 26. § (1) bekezdés t) pontjában az „a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozások közötti átruházása” szövegrész helyébe az „a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23. pont a)–e) alpontja szerinti kapcsolt vállalkozások közötti átruházása” szöveg,
5. 26. § (8) bekezdésében az „átalakul” szövegrész helyébe az „átalakul, egyesül, szétválik” szöveg,
6. 69. §-ában „az illeték fizetésére kötelezett fél” szövegrész helyébe „a vagyonszerző” szöveg,
7. 78. § (1) bekezdésében az „A 16. §” szövegrész helyébe az „Az 5. § (1) bekezdés a)–b), h)–l) és n)–p) pontjai, a 16. §” szöveg,
8. 79. § (1) bekezdésében a „16. § (2) bekezdésében, 17. § (2) bekezdésében, 21. § (2) és (4) bekezdésében és 26. § (2) bekezdésében” szövegrész helyébe a „16. § (2a)–(2e) bekezdésében, 17. § (2a)–(2e) bekezdésében, 21. § (2) és (4) bekezdésében és 26. § (2a)–(2e) bekezdésében” szöveg,
9. 92. §-ának (1) bekezdésében a „tulajdonjog fenntartással történő eladás” szövegrész helyébe a „pénzügyi lízingbeadás” szöveg,
10. 102. § (1) bekezdés o) pontjában a „pénzeszközöket és a pénzköveteléseket” szövegrészek helyébe a „pénzeszközöket, pénzköveteléseket, aktív időbeli elhatárolásokat és kölcsönöket” szöveg
lép.
186. § Hatályát veszti az Itv.
1. 2. § (3) bekezdésében az „a belföldön már nyilvántartásba vett gépjármű és pótkocsi, illetve az ezekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok, továbbá” szövegrész,
2. 13. § (8) bekezdése,
3. 26. § (1) bekezdésének m) pontjában a „45. §-ának (1) bekezdése alapján vételi joggal rendelkező, továbbá” szövegrész,
4. 26. § (10) bekezdésének b) pontjában a „vagy gépjárművek pénzügyi lízingbe adását” és a „, vagy gépjárművek pénzügyi lízingbe adásából” szövegrészek,
5. 64. §-át megelőző alcím címe,
6. 73. § (3a) bekezdése,
7. 73. § (4) bekezdésében a „, az elektronikus kapcsolattartás részletes eljárási szabályairól szóló külön jogszabály szerint” szövegrész,
8. 87. § (2) és (5) bekezdésében „(a határozat jogerőre emelkedését követő naptól)” szövegrész,
9. 102. § (3) bekezdésében az „f) és l)–m) továbbá s) pontjaiban foglaltak” szövegrész.
187. § (1) A pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Pti. tv.) 3. § (4) bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az (1) és (2) bekezdéstől eltérően nem keletkeztet pénzügyi tranzakciós illetékfizetési kötelezettséget]
„k) a kincstár által vezetett nemzetgazdasági számlákon és az azokhoz kapcsolódóan nyitható alszámlákon megvalósuló fizetési művelet,”
(2) A Pti. tv. 3. § (4) bekezdése a következő n) és o) ponttal egészül ki:
„n) a kincstár által, a köznevelési, a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi humánszolgáltatások után nem állami intézmény fenntartójának biztosított hozzájárulás, a támogató szolgáltatás, a közösségi ellátások, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a szociális foglalkoztatás, az utcai szociális munka és a krízisközpontok támogatásának folyósítására vezetett lebonyolítási számlán megvalósuló fizetési művelet,
o) a kincstár által az önkormányzatok forgótőke kezelésére, nettófinanszírozás lebonyolítására vezetett számlán megvalósuló fizetési művelet.”
188. § (1) A Pti. tv. 6. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:
(A pénzügyi tranzakciós illeték alapja)
„h) a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés esetén a fizető fél ugyanazon készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel lebonyolított előző naptári évi fizetési műveletei.”
(2) A Pti. tv. 6. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az (1) bekezdés h) pontjának alkalmazásában ugyanazon készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősül a pénzügyi tranzakciós illeték kiszámításának alapjául szolgáló naptári évben a fizető fél számára kibocsátott olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz, amely az alábbi okok valamelyikére tekintettel kerül kibocsátásra:
a) lejáró készpénz-helyettesítő fizetési eszköz helyett,
b) elveszett, ellopott készpénz-helyettesítő fizetési eszköz helyett,
c) érintés nélküli készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása az érintés nélküli funkcióval nem rendelkező készpénz-helyettesítő fizetési eszköz helyett, ha mindkét készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatának fedezetét ugyanazon fizetési számla biztosítja.”
189. § A Pti. tv. 7. § (1) bekezdése a következő e)–f) ponttal egészül ki:
(A pénzügyi tranzakciós illeték mértéke)
„e) a 6. § (1) bekezdés h) pontja szerinti illetékalap esetén – az f) pont szerinti kivétellel – 800 forint,
f) érintés nélküli fizetési funkcióval rendelkező készpénz-helyettesítő fizetési eszköz ezen funkciójának használatával végrehajtott műveletet is tartalmazó, a 6. § (1) bekezdés h) pontja szerinti illetékalap esetén 500 forint.”
190. § A Pti. tv. 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A pénzforgalmi szolgáltató, a pénzváltási tevékenység végzésére jogosult hitelintézet és a pénzváltás közvetítésére jogosult kiemelt közvetítő a pénzügyi tranzakciós illetékfizetési kötelezettséget havonta, a teljesítési napot követő hónap 20. napjáig állapítja meg, és az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon vallja be és fizeti meg. A fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés esetén a pénzforgalmi szolgáltató a naptári év első hónapjának 20. napjáig állapítja meg, vallja be és fizeti meg illetékkötelezettségét. Amennyiben a pénzforgalmi szolgáltató, pénzváltási tevékenység végzésére jogosult hitelintézet vagy a pénzváltás közvetítésére jogosult kiemelt közvetítő a bevallás benyújtását követően tárja fel, hogy valamely művelet nem illetékköteles, akkor az ezen művelettel kapcsolatos, a fizetendő illetéket csökkentő tételt jogosult a feltárás napját magában foglaló hónapról szóló bevallásban figyelembe venni.”
191. § A Pti. tv. a következő 13. §-sal egészül ki:
„13. § E törvénynek az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvénnyel a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés esetére a 6. § (1) bekezdés h) pontja, a 6. § (3) bekezdése, valamint a 7. § (1) bekezdés e)–f) pontja szerint megállapított illetékkötelezettséget a pénzforgalmi szolgáltató első alkalommal 2015. január 20-ig, állapítja meg, vallja be és fizeti meg.”
192. § A Pti. tv.
1. 6. § (1) bekezdés a) pontjában a „b)–g)” szövegrész helyébe a „b)–h)” szöveg;
2. 7. § (1) bekezdés a) pontjában az „a pénzügyi tranzakciós illeték alapjának 0,3 százaléka” szövegrész helyébe az „az e)–f) pont szerinti kivétellel a pénzügyi tranzakciós illeték alapjának 0,3 százaléka” szöveg
lép.
193. § (1) Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvény (a továbbiakban: Módosító tv.) 219–224. §-a nem lép hatályba.
(2) Hatályát veszti a Módosító tv. 430. § (8) bekezdése.
194. § Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Az adókötelezettséget érintő jogviszony (szerződés, ügylet) alanyainak ellenőrzése során ugyanazt a vizsgálattal érintett és már minősített jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően, a jogviszony egyik alanyánál tett megállapításait hivatalból köteles figyelembe venni a jogviszony másik alanyának ellenőrzése során.”
195. § Az Art. 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Ha törvénnyel, kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződéssel érintett jogviszonyok, ebből származó jövedelmek tekintetében a rendelkezésre álló tényeknek vagy a vonatkozó nemzetközi szerződés rendelkezéseinek államok közötti eltérő értelmezése azt eredményezi, hogy az adott jogviszonyból származó jövedelmet egyik állam sem tekinti belföldön adóztathatónak, akkor Magyarország nem mentesíti ezt a jövedelmet az adóztatás alól.
(3) Az (1)–(2) bekezdés szerinti esetekben az adóhatóság az adót az összes körülményre, különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel – ha az adó alapja így nem állapítható meg, becsléssel – állapítja meg.”
196. § (1) Az Art. 5. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Adóügyekben nem kell alkalmazni a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény)
„a) az eljárás megindítására, az újrafelvételi eljárásra, a hatósági szolgáltatásra, a végrehajtási eljárásra és az ügyfél kérelmére történő ellenőrzés lefolytatására, az ügyintézési rendelkezésre, elektronikus irat előterjesztése esetén az ügyintézési határidő kezdetére vonatkozó szabályait,”
(2) Az Art. 5. §-a a következő (2b) bekezdéssel egészül ki:
„(2b) Az adóhatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelése esetén e törvény biztosítási intézkedésre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza. Adóügyekben az ideiglenes biztosítási intézkedés a határozat jogerőre emelkedésével nem veszti hatályát.”
197. § Az Art. 20. §-a a következő (7c) bekezdéssel egészül ki:
„(7c) Az állami adóhatóság kérelemre, visszamenőleges hatállyal törli a külföldön élő magánszemély Tbj. 39. § (2) bekezdés szerinti járulékfizetési kötelezettségét, ha a magánszemély hitelt érdemlően igazolja (különösen a tartózkodást, illetve az egészségbiztosítási jogviszonyt igazoló okirattal), hogy
a) huzamos ideje, életvitelszerűen Magyarország területén kívül tartózkodik, és
b) tartózkodási helyén annak jogszabályai szerinti egészségbiztosítási rendszer hatálya alatt áll.”
198. § Az Art. 20/B. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint belföldön nem letelepedett, illetve belföldön letelepedésre nem kötelezett, de a Közösség másik tagállamában letelepedett adóalany mentesül a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól abban az esetben, ha belföldön kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adóraktározási eljárás hatálya alatt álló terméket értékesít adómentesen a Közösség másik tagállamába, és az adómentesség érvényesítéséhez az adóraktár üzemeltetőjét hatalmazza meg.”
199. § (1) Az Art. 22. § (1) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:
(Az általános forgalmi adó alanya az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy)
„j) az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 89/A. §-ában meghatározott adóraktár üzemeltetőjeként jár el.”
(2) Az Art. 22. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat megváltoztatását – az e)–g) és j) pont kivételével – a változtatást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. Ha az adózó az alanyi adómentességre, illetve a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító értékhatárt az adóév közben lépte túl, a bejelentést a 23. § (3) bekezdés szerint kell megtenni. Az adózó az (1) bekezdés e) pontja szerinti nyilatkozattétel és annak változásának bejelentése alól mentesül, ha kizárólag az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott közösségi adómentes termékértékesítést mint közösségi kereskedelmi kapcsolatot, közvetett vámjogi képviselő vagy adóraktár üzemeltető igénybevételével létesít.”
(3) Az Art. 22. §-a a következő (17) bekezdéssel egészül ki:
„(17) Az adózó a bevallások utólagos adóellenőrzésének megkezdését megelőzően, az adó megállapításához való jog elévülési idején belül, az adóhatósághoz benyújtott kijavítási kérelem útján kezdeményezheti az (1) bekezdés b)–d), valamint h)–i) pontja szerinti választása módosítását, amennyiben a módosítás az adó, adóalap, költségvetési támogatás összegét – az adózó benyújtott bevallását figyelembe véve – nem érinti.”
200. § Az Art. a következő 22/D. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Az élelmiszer-értékesítést végző kezelőszemélyzet nélküli automataberendezések bejelentése
22/D. § (1) Az élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző automata berendezést (a továbbiakban: automataberendezés) üzemeltető adózó köteles a külön jogszabályban meghatározott adattartalommal az állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelenteni:
a) az értékesítés megkezdését, legkésőbb az értékesítés megkezdését megelőző napon,
b) az értékesítés megszüntetését, legkésőbb az azt megelőző napon,
c) az értékesítésnek az adózó érdekkörén kívül eső okból bekövetkezett megszűnését, legkésőbb az értékesítés megszűnésének napján,
d) haladéktalanul, a külön jogszabályban meghatározott adattartalomban bekövetkezett bármely változást.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti bejelentés igazgatási szolgáltatási díjköteles. A díj mértéke 30 000 Ft, amelyet az állami adóhatóság által meghatározott számla javára kell megfizetni.”
201. § Az Art. a következő 22/E. §-sal és az azt megelőző címmel egészül ki:
„A termékek közúti fuvarozásával kapcsolatos bejelentési kötelezettség
22/E. § (1) Útdíjköteles gépjárművel végzett, közúti fuvarozással járó
a) az Európai Unió más tagállamából Magyarország területére irányuló termékbeszerzést vagy egyéb célú behozatalt,
b) Magyarország területéről az Európai Unió más tagállamába irányuló termékértékesítést vagy egyéb célú kivitelt,
c) belföldi forgalomban nem végfelhasználó részére történő első adóköteles termékértékesítést
(a továbbiakban együtt: közúti fuvarozással járó tevékenység) kizárólag érvényes Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (a továbbiakban: EKAER) számmal rendelkező adózó folytathat.
(2) A közúti fuvarozással járó tevékenységet folytatni kívánó adózó az EKAER szám megállapítása érdekében köteles az állami adó- és vámhatósághoz a 11. számú melléklet szerinti adattartalommal bejelentést tenni.
(3) A közúti fuvarozással járó tevékenységet folytatni kívánó adózót bejelentése alapján az állami adó- és vámhatóság nyilvántartásba veszi és a bejelentés alapján EKAER számot állapít meg a számára.
(4) Az (1)–(3) bekezdés szabályait alkalmazni kell a kockázatos élelmiszerek esetében akkor is, ha a terméket olyan gépjárművel fuvarozzák, amely nem útdíj köteles, és egy fuvarozás keretében ugyanazon címzett részére fuvarozott termékek tömege a 200 kg-ot vagy az adó nélküli ellenértéke a 250 000 forintot meghaladja, illetve egyéb kockázatos termékek esetében, ha a terméket olyan gépjárművel fuvarozzák, amely nem útdíjköteles, és egy fuvarozás keretében ugyanazon címzett részére fuvarozott termékek tömege az 500 kg-ot vagy az adó nélküli ellenértéke az 1 millió forintot meghaladja.
(5) Amennyiben az adózó az (1) bekezdés a) és c) alpontja szerinti tevékenységét kockázatos termékekkel végzi, továbbá amennyiben a (4) bekezdés szerinti közúti fuvarozással járó tevékenységet folytat – a bérmunka céljára történő közúti fuvarozással járó tevékenység kivételével – kockázati biztosítékot köteles nyújtani.
(6) Mentes az (1)–(5) bekezdés szerinti kötelezettség alól
a) a Magyar Honvédség, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, továbbá a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvény szerinti rendvédelmi szerv és az Országgyűlési Őrség gépjárműve,
b) a Magyarországon szolgálati céllal tartózkodó vagy átvonuló külföldi fegyveres erők és a Magyarországon felállított nemzetközi katonai parancsnokságok hivatali vagy szolgálati gépjárműve, valamint az egyéb szervezetek nemzetközi szerződés, nemzetközi egyezmény és viszonosság alapján mentességet élvező gépjárműve,
c) a katasztrófavédelemről szóló törvény értelmében meghatározott katasztrófa által okozott károk megelőzésében vagy elhárításában részt vevő gépjármű,
d) a nemzetközi szerződés, nemzetközi egyezmény (NATO, Schengheni Megállapodás) és viszonosság körébe tartozó jármű,
e) a nem kereskedelmi jellegű (térítés nélküli) humanitárius segélyszállítmányokat szállító gépjármű.
(7) Az (1) és (4) bekezdések szerinti tevékenységgel kapcsolatos bejelentési kötelezettségre és az (5) bekezdés szerinti kockázati biztosítékra vonatkozó részletes szabályokat a 11. számú melléklet tartalmazza.
(8) Az állami adó- és vámhatóság az adózó bejelentése alapján az alábbi adatokat veszi nyilvántartásba és szerepelteti az EKAER-ben:
a) EKAERszám,
b) feladó adatai (név, adóazonosító szám),
c) felrakodás címe,
d) címzett adatai (név, adóazonosító szám),
e) kirakodás (átvétel) címe,
f) kockázatos termék belföldre irányuló közúti fuvarozása esetén a kirakodási címen található ingatlant az adott jogügylet kapcsán jogszerűen használó vállalkozás adatai (név, adóazonosító szám), amennyiben e vállalkozás nem azonos a címzettel,
g) termék belföldre irányuló közúti fuvarozása esetén arra vonatkozó adat, hogy az átvételi címre érkezés, valamint az Európai Unió valamely más tagállamába irányuló közúti fuvarozás esetén a gépjárműre történő felrakodás megkezdésének bejelentése mely elérhetőség(ek)ről lehetséges (telefonszám, e-mail cím),
h) az EKAER számhoz tartozó termék(ek):
ha) általános megnevezése,
hb) a vám-és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. számú mellékletének (a Kombinált Nómenklatúrának) a bejelentéskor hatályos szövege szerinti vámtarifaszám (4 számjegyig, kockázatos termék esetén 8 számjegyig),
hc) az egyes termékmegnevezésekhez (tételekhez) tartozó bruttó tömeg kg-ban,
hd) veszélyes termék fuvarozása esetén a veszélyességi bárca száma,
he) a termék könnyebb beazonosítása érdekében az adott termék adózónál használt cikkszáma, amennyiben ez az adat rendelkezésre áll,
i) a termék közúti fuvarozásának indoka, ami lehet:
ia) termékértékesítés,
ib) termékbeszerzés,
ic) bérmunka,
id) egyéb cél,
j) amennyiben a termék közúti fuvarozásának indoka termékbeszerzés vagy termékértékesítés, az egyes termékmegnevezésekhez (tételekhez) tartozó adó nélküli ellenérték, egyéb célú közúti fuvarozás esetén az egyes termékmegnevezésekhez (tételekhez) tartozó adó nélküli beszerzési ár vagy az ahhoz hasonló termék adó nélküli beszerzési ára, ilyen ár hiányában pedig az adó nélküli előállítási érték.
k) a termék közúti fuvarozásához használt gépjármű forgalmi rendszáma,
l) az Európai Unió más tagállamából Magyarország területére irányuló fuvarozás, valamint belföldi feladási címről belföldi rakodási címre történő fuvarozás esetén a termék fuvarozására használt gépjármű kirakodási (átvételi) helyre érkezésének időpontja,
m) a Magyarország területéről az Európai Unió más tagállamába irányuló fuvarozás esetén, a termék fuvarozására használt gépjárműre történő felrakodás megkezdésének időpontja.
(9) Az adózó (törvényes képviselője, állandó meghatalmazottja) az EKAER elektronikus felület eléréséhez az ügyfélkapun keresztül felhasználónevet és jelszót igényel. A (2) bekezdés szerinti bejelentést az adózó vagy az a személy teljesítheti, akinek részére az adózó vagy törvényes képviselője, állandó meghatalmazottja az EKAER elektronikus felületén a bejelentés megtételéhez szükséges felhasználónevet és ahhoz kapcsolódó jelszót igényelt.
(10) A (9) bekezdés szerinti, az EKAER elektronikus felületen történő bejelentéshez szükséges felhasználónévvel és jelszóval rendelkező személyek által teljesített valamennyi bejelentés az adózó nevében tett jognyilatkozatnak minősül.
(11) A (9) bekezdés szerinti, adózó nevében eljáró személyek addig az időpontig teljesíthetnek bejelentést, amíg az adózó (törvényes képviselője, állandó meghatalmazottja) az EKAER elektronikus felületén vissza nem vonja az erre vonatkozó jogosultságukat.”
202. § Az Art. 24. §-a a következő (17) bekezdéssel egészül ki:
„(17) Az állami adóhatóság az automata berendezést üzemeltető adózó bejelentése alapján nyilvántartásba veszi az általa működtetett automata berendezést és a bejelentés napján, annak alapján automata berendezésenként regisztrációs számot állapít meg, amelyről elektronikus úton értesítést küld számára.”
203. § Az Art. 31. § (2) bekezdése a következő 25a–25c. ponttal egészül ki:
[A munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. § (4) bekezdésének l), p), r), s), t) és v) pontjaiban meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig elektronikus úton bevallást tesznek az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettségeket eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról – kivéve a kamatjövedelem adóról –, járulékokról és/vagy az alábbi adatokról:]
„25a. az Európai Unió más tagállamában illetőséggel rendelkező személy részére vezető tisztségviselői jogviszonyával összefüggésben fizetett tiszteletdíj összegéről,
25b. az Európai Unió más tagállamában illetőséggel rendelkező személy részére életbiztosítási szerződés alapján történő biztosítói teljesítésről,
25c. az Európai Unió más tagállamában illetőséggel rendelkező személy részére ingatlan birtoklásának, használatának átengedéséből és hasznainak szedéséből, az ingatlan feletti rendelkezési jog gyakorlásából származó jövedelemmel (így különösen az ingatlan értékesítéséből, bérbeadásából, haszonbérbe adásából, az ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jog ellenérték fejében történő alapításából, az arról való lemondásból, illetve a joggyakorlás átengedéséből származó jövedelemmel) összefüggésben kifizetett bevétel (jövedelem) összegéről,”
204. § Az Art. 31/B. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Az általános forgalmi adó összesítő jelentésre kötelezett adózó választása szerint a kötelezettségének az (1)–(2) és (4)–(5) bekezdésben meghatározott értékhatár figyelembevétele nélkül is eleget tehet.”
205. § Az Art. 33. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az adóévben átalakuló, egyesülő, szétváló adózó – ideértve az átalakulással, egyesüléssel, szétválással létrejött adózót, az átvevőt és a fennmaradót is – az átalakulás, egyesülés, szétválás napjától számított 30 napon belül társaságiadóelőleg-bevallást tesz.”
206. § Az Art. 43. § (2a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (2b)–(2c) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti átvezetés az adózó megszűnése miatt nem lehetséges, a büntetőeljárás során hozott jogerős határozatban megállapított összeget az elkövető kötelezettségeként kell előírni és annak rendezése érdekében az elkülönített számlára megfizetett összeget az elkövető adószámlájára kell átvezetni, kivéve a (2b) bekezdés második mondatában meghatározott esetet.
(2b) Amennyiben a büntetőeljárás eredményeként nem állapítják meg a bűnügyi letéti számlára megfizetést teljesítő magánszemély büntetőjogi felelősségét, vagy alacsonyabb elkövetési értéket állapítanak meg, mint amennyit a bűnügyi letéti számlára korábban megfizetett, akkor az előbbi esetben a megfizetett összeg, az utóbbi esetben pedig a többletként jelentkező különbözet visszatérítésére akkor kerülhet sor, ha a magánszemélynek nincs köztartozása. Ugyanígy kell eljárni azokban az esetekben is, amikor a (2) bekezdés szerinti adózónak – önkéntes teljesítés vagy eredményes végrehajtás következtében – már nem áll fenn adótartozása, azonban az elkövetőnek köztartozása van.
(2c) A (2b) bekezdés szerinti köztartozások esetén a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti követelésfoglalásnak van helye.”
207. § (1) Az Art. 52. §-a a következő (12a) bekezdéssel egészül ki:
„(12a) A nyugdíjat folyósító szerv az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény 19/A. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott jövedelemkategóriát érintő automatikus információcsere teljesítése érdekében a rendelkezésre álló azonosító adatok alapján az Európai Unió más tagállamában illetőséggel rendelkező személy részére kifizetett nyugellátás adóévi összegéről az adóévet követő év január 31-ig az adózó azonosításához rendelkezésre álló adatok feltüntetésével elektronikus úton adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.”
(2) Az Art. 52. §-a a következő (19a) bekezdéssel egészül ki:
„(19a) A (19) bekezdés szerinti megkeresések teljesítésére nyitva álló határidő a végrehajtási eljáráshoz szükséges megkeresések tekintetében 8 nap, az ellenőrzési eljáráshoz szükséges megkeresések tekintetében 15 nap.”
(3) Az Art. 52. §-a a következő (22) bekezdéssel egészül ki:
„(22) Ha a tényállás tisztázásához szükséges, az állami adó- és vámhatóság megkeresi a belföldön letelepedett, telekommunikációs szolgáltatást nyújtó adózót az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló törvény szerinti elektronikus kereskedelemi szolgáltatásnak a szolgáltatás nyújtójára, valamint a szolgáltatás ellenértékére vonatkozó forgalmi adatai az elektronikus kereskedelmi szolgáltatást igénybevevő személyhez nem köthető módon történő beszerzése érdekében. A belföldön letelepedett, telekommunikációs szolgáltatást nyújtó adózó a megkeresést 15 napon belül teljesíti.”
208. § Az Art. 85/A. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Az adóhatóság az adóhatósági igazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmező a nyomtatványhoz csatolja annak magyar nyelvű szakfordítását. Nincs szükség szakfordításra, ha a nyomtatvány angol nyelvű, vagy ha a két- vagy többnyelvű nyomtatvány teljes körű angol nyelvű szöveget is tartalmaz.”
209. § Az Art. 88. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a § a következő (6a) és (6b) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Az általános forgalmi adó alanyának tulajdonában lévő kereskedelmi mennyiségű termék csak a termék eredetét hitelt érdemlő módon igazoló dokumentum (különösen fuvarlevél vagy számla) birtokában fuvarozható. Az állami adó- és vámhatóság nyilatkozattételre kötelezheti a kereskedelmi mennyiségű termék fuvarozását végző személyt arról, hogy mely általános forgalmi adóalany javára végzi a fuvarozási tevékenységet, továbbá ellenőrizheti a termék eredetét, és az általános forgalmiadó-alany tulajdonjogát hitelt érdemlő módon igazoló dokumentumok (különösen fuvarlevél vagy számla) meglétét.
(6a) Az állami adó- és vámhatóság a (6) bekezdés szerinti, a termék fuvarozását végző személy nyilatkozata alapján a termék fuvarozásában érintett címzettet, feladót és fuvarozót nyilatkozattételre kötelezheti:
a) a fuvarozott termék megnevezéséről, mennyiségéről,
b) a szállítóeszköz megnevezéséről, forgalmi rendszámáról,
c) a termék átvételéről, kirakodásának címéről,
d) az EKAER számról,
e) amennyiben a kirakodási cím nem az általános forgalmi adóalany székhelye, telephelye, fióktelepe, úgy az ingatlan használatának jogcíméről.
(6b) Amennyiben kockázati tényezők – különösen a rakomány jellege, a szállítmány és a rendeltetési hely, illetve a fuvarozott termék mennyisége és a gépjármű típusa közötti összhang hiánya, folyamatban levő végrehajtási eljárás, közösségi adószám hiányában végzett közösségi kereskedelmi tevékenység, kirakodási helyként be nem jelentett telephely feltüntetése – indokolják, valamint abban az esetben, ha a termék fuvarozásában érintett általános forgalmiadó-alany a (6a) bekezdés szerinti nyilatkozattételt megtagadja – az élőállat, valamint a gyorsan romló termékek kivételével – az állami adó- és vámhatóság a szállítóeszközön a termék azonosságának biztosítása érdekében hatósági zárat alkalmazhat. A hatósági zár lehet hatósági pecséttel ellátott csomagzár vagy raktérzár. Az állami adó- és vámhatóság az alkalmazott hatósági zár sértetlenségét belföldön ellenőrizheti, illetve a hatósági zár alkalmazása indokának megszűnése esetén intézkedik annak eltávolítása iránt.”
210. § Az Art. 97. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Ha az adóhatóság ellenőrzése során olyan, több adózót – egymással összefüggő módon – érintő kapcsolatot, tényt, körülményt észlel, amellyel összefüggésben az adótörvényekben foglalt rendelkezések megkerülése vélelmezhető, azt az érintettek tudomására hozhatja.”
211. § (1) Az Art. 132. §-a a következő (2b) bekezdéssel egészül ki:
„(2b) Az adózónak a tartós feltételes adómegállapítás iránti kérelemben meg kell jelölnie, hogy
a) a kérelem benyújtásának adóévére, valamint az azt követő két adóévre vagy
b) a kérelem benyújtását követő három adóévre
vonatkozóan kéri a tartós feltételes adómegállapítás alkalmazhatósága megállapítását.”
(2) Az Art. 132. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a § a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelező. A feltételes adómegállapítást érdemben érintő jövőbeni jogszabályváltozás, nemzetközi jogi kötelezettségváltozás vagy tényállásváltozás (tartalmi változás) esetén – annak hatálybalépésétől, illetve időpontjától kezdődően – a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható.
(3a) A tartós feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságát – a (2a) bekezdés kivételével – a jogszabályváltozás nem, csak a tényállás megváltozása érinti. A feltételes adómegállapítási eljárás során hozott határozat kötőereje – a tartós feltételes adómegállapítás kivételével – a határozat kiadmányozását követő ötödik adóév utolsó napjáig tart, amely egyszer, további két évvel meghosszabbítható a 132/A. § szerinti eljárásban.”
(3) Az Art. 132. §-a a következő (13) bekezdéssel egészül ki:
„(13) Az adópolitikáért felelős miniszter az adózó kérelmére megállapítja az adózó által előzetesen felszámított általános forgalmi adó megosztására alkalmazandó számítási módszer megfelelőségét a kérelemben megjelölt részletes tényállás alapján. Egy kérelemként nem terjeszthető elő ügyletre (ideértve a jövőbeni és a jövőbeni ügyletnek nem minősülő ügyleteket is) és előzetesen felszámított általános forgalmi adó megosztására alkalmazandó számítási módszerre irányuló kérelem. E kérelem vonatkozásában a feltételes adómegállapításra vonatkozó szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell.”
212. § Az Art. 132/A. § (1) bekezdése és az azt megelőző alcím helyébe a következő rendelkezés lép:
„A feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságának és a kötőerő meghosszabbításának megállapítása
132/A. § (1) Az adópolitikáért felelős miniszter kérelemre megállapítja:
a) a feltételes adómegállapítás során hozott határozat (e bekezdés alkalmazásában a továbbiakban: határozat) alkalmazhatóságát, ha a határozat jogerőre emelkedését követően hatályba lépett jogszabályváltozás, nemzetközi jogi kötelezettségváltozás, megvalósult vagy a jövőbeni tényállásváltozás a határozat rendelkező részében foglaltakat érdemben nem érinti, vagy
b) a határozat kötőerejének – a tartós feltételes adómegállapítás kivételével – egyszer, további két adóévre vonatkozó meghosszabítását, ha az a) pontban megjelölt tényállásváltozásra, nemzetközi jogi kötelezettségváltozásra, jogszabályváltozásra nem került sor,
c) az a) és b) pontra együttesen irányuló kérelem esetén az alkalmazhatóságot és a határozat kötőerejének további két adóévvel történő meghosszabbítását.”
213. § Az Art. 136/B. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben az adó megfizetésére kötelezett a helytállási kötelezettségét megalapozó utólagos adómegállapítás tárgyában hozott határozatot az (1) bekezdés szerinti fellebbezésben vitatja, a fellebbezést elbíráló másodfokú adóhatóság elsőként az utólagos adómegállapítás jogszerűsége kérdésében dönt. Amennyiben a felettes szerv megállapítja, hogy az utólagos adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő, a fellebbezést benyújtó adó megfizetésére kötelezettel szemben a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot korlátozza vagy megszünteti. Az utólagos adómegállapítás jogszerűsége, a végrehajtási jog korlátozása és az adó megfizetésére kötelezés tárgyában a másodfokú adóhatóság egy határozatban dönt. A határozat meghozatalára nyitva álló határidő az iratoknak a másodfokú adóhatósághoz történő megérkezését követő naptól számított 60 nap.”
214. § Az Art. 164. § (1a) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A bíróság által jogerősen megállapított)
„e) csődbűncselekmény (Btk. 404. §),”
(esetén, ha azt adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el, az adó megállapításához való jog nem évül el mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.)
215. § (1) Az Art. 172. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki
„(1a) Amennyiben az adózó az (1) bekezdés l) pontja szerinti jogsértést ismételten követi el, úgy a kiszabható mulasztási bírság összege magánszemély adózó esetén 500 ezer forintig, más adózó esetén 1 millió forintig terjedhet.”
(2) Az Art. 172. §-a a következő (19a) bekezdéssel egészül ki:
„(19a) Amennyiben az állami adó- és vámhatóság ellenőrzése során megállapítja, hogy az adózó a fuvarozott termék vagy annak egy része tekintetében nem tett eleget a 22/E. § (1)–(4) bekezdése szerinti kötelezettségnek, úgy a termék vagy annak be nem jelentett része igazolatlan eredetűnek minősül, és az állami adó- és vámhatóság az adózó terhére az igazolatlan eredetű áru értékének 40 százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.”
216. § Az Art. 173. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adóhatóság, ha a magánszemély, illetőleg más adózó terhére egyéni vállalkozói tevékenység bejelentéséhez, cégbejegyzéshez kötött tevékenység vagy adóköteles tevékenység adószám hiányában történő végzése miatt mulasztási bírságot szab ki, a bejelentés, illetőleg cégbejegyzés nélkül folytatott tevékenység eszközét, termék-előállítás esetén annak eredményét, az árukészletet – a romlandó áruk és az élő állatok kivételével a kiszabott bírság összegének mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja, és erről a bírságot kiszabó határozatban rendelkezik. A lefoglalást az adóhatóság két hatósági tanú jelenlétében végzi, és arról jegyzőkönyvet vesz fel, a lefoglalt ingóságot zár alá veszi vagy az adózó költségére elszállíttatja és megőrzi. Amennyiben az állami adó- és vámhatóság a 22/E. § (1)–(4) bekezdése szerinti kötelezettség elmulasztása miatt mulasztási bírságot szab ki, a fuvarozott terméket – a romlandó áruk és az élő állatok kivételével a kiszabott bírság összegének mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja, és erről a bírságot kiszabó határozatban rendelkezik. A lefoglalásról az állami adó- és vámhatóság jegyzőkönyvet vesz fel, a lefoglalt ingóságot zár alá veheti vagy az adózó költségére elszállíttatja és megőrzi.”
217. § (1) Az Art. 175. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Ha uniós jogi aktus, illetve azt végrehajtó vagy átültető jogszabály egy jövedelemmel összefüggésben automatikus információcserét ír elő, az adóhatóság nyomtatványt rendszeresíthet, amely tartalmazza az adott jövedelemmel kapcsolatos adatszolgáltatásra, illetve a jövedelem bevallására szolgáló sorokat.”
(2) Az Art. 175. § (4a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4a) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy az élelmiszer-értékesítést kezelőszemélyzet nélkül végző automata berendezés adókötelezettségével és a bejelentési eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj beszedésével, kezelésével, nyilvántartásával, visszatérítésével kapcsolatos részletes szabályokat rendeletben határozza meg.”
(3) Az Art. 175. §-a következő (17a) bekezdéssel egészül ki:
„(17a) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenység végzéséhez szükséges engedély kibocsátásának és visszavonásának feltételeit, a nyilvántartás vezetésének szabályait, az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, valamint az engedéllyel rendelkezők kötelező továbbképzésére vonatkozó részletes szabályokat – azzal, hogy az eljárás során méltányossági eljárásnak nincs helye –, valamint a továbbképzési programok szervezésére és lebonyolítására jelentkező szervezetek pályázatának elbírálásáért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét.”
(4) Az Art. 175. §-a a következő (31)–(33) bekezdéssel egészül ki:
„(31) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a pénztárgép éves felülvizsgálatához kapcsolódó valamennyi szolgáltatás hatósági árát és a hatósági árszabályozás részletes szabályait.
(32) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy az EKAER működésével kapcsolatos részletszabályokat, különösen az EKAER szám megállapításának rendjét, az EKAER elektronikus felületén történő bejelentéssel, változásbejelentéssel, a kockázati biztosíték mértékének folyamatos meghatározásával kapcsolatos szabályokat rendeletben határozza meg.
(33) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelős miniszter, hogy az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben határozza meg az EKAER működésével összefüggésben a kockázatos termékek körét.”
218. § Az Art. a következő 176/A. §-sal egészül ki:
„176/A. § (1) Az adószámmal rendelkező adózót az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések közvetlen következtében a 2014. február 28-át megelőzően megszerzett (állományba vett) befektetett eszközei után 2014-re elszámolt ráfordítások alapulvételével, ha e ráfordítások összege meghaladja a százezer forintot, adó-visszatérítés illeti meg. Az adó-visszatérítés, figyelemmel a (2)–(5) és (11) bekezdésben foglaltakra is, egyenlő a más módon (így különösen biztosító szolgáltatása révén) 2014-re bevétellel nem fedezett ráfordítások összegével, de
a) nem lehet több 5 milliárd forintnál, valamint
b) nem haladhatja meg az adózót az adóévre vállalkozási tevékenységére tekintettel adóalanyként terhelő, a központi költségvetés bevételét képező adók (a társasági adó, az egyszerűsített vállalkozói adó, a kisvállalati adó, a pénzügyi szervezetek különadója és a hitelintézetek különadója, valamint az energiaellátók jövedelemadója, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 36. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott fizetési kötelezettségek, továbbá a vállalkozói személyi jövedelemadó, a vállalkozói átalányadó és az őstermelői tevékenységből származó jövedelmet terhelő személyi jövedelemadó) 2014-re fizetett (fizetendő) összegének 50 százalékát.
(2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó ráfordítás alapjául a következő, az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések közvetlen következtében bekövetkezett gazdasági események szolgálnak:
a) tárgyi eszköz 2014. február 28. és március 31. között bekövetkezett megsérülése, megsemmisülése miatti terven felüli értékcsökkenés, kivezetés;
b) az ukrajnai székhelyű kibocsátó által kibocsátott értékpapír értékvesztése, kivezetése;
c) az ukrajnai székhellyel adóssal szemben fennálló, teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt követelés értékvesztése, kivezetése;
d) az adózó ukrajnai székhelyű kapcsolt vállalkozásában fennálló, tulajdoni részesedést jelentő befektetés értékvesztése, kivezetése;
e) a d) pontban meghatározott befektetéshez kapcsolódóan kimutatott üzleti vagy cégérték terven felüli értékcsökkenése, kivezetése.
(3) Az (1)–(2) bekezdésben előírt közvetlen, ok-okozati kapcsolat bizonyítása az adózót terheli. Az eljárás során hiánypótlásra csak egy alkalommal kerülhet sor.
(4) Az adó-visszatérítést az adózó által 2014. december 31-ig írásban benyújtott kérelem alapján az állami adóhatóság állapítja meg; a kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása estén igazolási kérelem előterjesztésének, valamint a benyújtott kérelem olyan módosításának, amely az adó-visszatérítés összege növekedését eredményezi, nincs helye. A kérelem tartalmazza az adózó megnevezését, székhelyét és adószámát és az adó-visszatérítés igényelt összegét. A kérelemhez mellékelni kell az adó-visszatérítés összegét alátámasztó, a számvitelről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő bizonylatokat.
(5) Az adó-visszatérítés teljesítése az Európai Bizottságnak a (1) bekezdésben foglaltakat jóváhagyó határozatától függ. Az Európai Bizottság határozata meghozatalának napját – annak ismertté válását követően haladéktalanul – az adópolitikáért felelős miniszter a Magyar Közlönyben közzétett egyedi határozattal megállapítja. Az adó-visszatérítés ügyében folyó eljárás tekintetében az ügyintézési határidő a miniszteri határozat közzétételének a napját követő napon, de legkorábban az (1) bekezdés b) pontjának hatálya alá tartozó adók bevallására előírt határidő leteltének napját követő napon kezdődik. Ha az Európai Bizottság az (1) bekezdésben foglaltakat nem hagyja jóvá, az állami adóhatóság az adó-visszatérítés ügyében a miniszteri határozat közzététele napját követő 10 napon belül az eljárást érdemi vizsgálat nélkül megszünteti.
(6) Az adózót megillető adó-visszatérítés összegét az adóhatóság külön számlán tartja nyilván, amelynek terhére kiutalást nem, csak átvezetést teljesíthet.
(7) Ha az igényelt adó-visszatérítés alapjául szolgáló ráfordítás más (nem az adó-visszatérítés miatt elszámolt) bevétellel történő ellentételezése (így különösen az adó-visszatérítés alapjául szolgáló értékvesztés, terven felüli értékcsökkenés visszaírása) a kérelem benyújtását követően bekövetkezett változás miatt 2020. december 31-ig, de legkésőbb az adózó megszűnésének napjáig megtörténik, az adózót a ráfordításból ellentételezett résznek megfelelő adó-visszatérítés a változás bekövetkezésének napjától – ha a változás csak az adózó számvitelről szóló törvény szerinti beszámolójának elfogadásával válik véglegessé, a beszámoló elfogadásának napjától – kezdődően már nem illeti meg. Ebben az esetben az adózó köteles adó-visszatérítési kérelmét kiegészítő kérelmet előterjeszteni, valamint, szükség esetén visszafizetési kötelezettségét haladéktalanul teljesíteni. E rendelkezés értelemszerű alkalmazásával jár el az adózó akkor is, ha (1) bekezdés b) pontjának hatálya alá tartozó adóknak az adó-visszatérítés alapjául szolgáló összege az önellenőrzés során csökkent, ha e csökkenés az adózót megillető adó-visszatérítés összegének csökkenését is eredményezi.
(8) Az adó-visszatérítéssel összefüggő adókötelezettségek teljesítése és azok ellenőrzése érdekében az adózó külön nyilvántartást vezet.
(9) Az adó-visszatérítéssel összefüggésben kiszabható adóbírság mértéke az adóhiány 100%-a. Az adó-visszatérítéssel összefüggő jogsértés esetén a jogkövetkezmények tekintetében az adózó kapcsolt vállalkozásait az adózóval egyetemleges felelősség terheli.
(10) Az (1) bekezdés szerinti adó-visszatérítés a Szerződés 107. cikk (2) bekezdés b) pontja szerinti állami támogatást tartalmaz.
(11) Az adó-visszatérítésre jogosult adózókat együttesen megillető adó-visszatérítés összege nem haladhatja meg a 15 milliárd forintot. Ha az adózók által benyújtott, az (1)–(5) bekezdés szerint jogszerű adó-visszatérítési igények összege meghaladja a 15 milliárd forintot, az egyes adózókat az adó-visszatérítés összege olyan arányban illeti meg, amilyen arányt az adott adózót jogszerűen megillető igény a jogszerű igények összességében képvisel.”
219. § Az Art. 176/H. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hatósági árat a legmagasabb árnak kell tekintetni.”
220. § (1) Az Art. 178. § 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. adókülönbözet: a bevallott (bejelentett), bevallani (bejelenteni) elmulasztott vagy a bevallás (bejelentés) alapján kivetett, kiszabott és az adóhatóság által utólag megállapított adó, költségvetési támogatás különbözete vagy a büntetőeljárás során jogerősen megállapított – és a bíróság vagy az ügyészség jogerős határozata alapján az adóhatóság által határozattal megfizetni rendelt – adóbevétel-csökkenés, vagyoni hátrány, és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás, ide nem értve a következő időszakra átvihető követelés különbözetét,”
(2) Az Art. 178. § 17. pontja a következő f) ponttal egészül ki:
(17. kapcsolt vállalkozás:)
„f) az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg;”
(3) Az Art. 178. § 30. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„30. csekély összegű (de minimis) támogatás: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági rendelet (HL L 352., 2013.12.24., 1. o.) alapján nyújtható támogatás,”
(4) Az Art. 178. § 36. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„36. kutatás-fejlesztési tevékenység: a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvényben meghatározott kutatás-fejlesztés,”
(5) Az Art. 178. §-a a következő 41–50. ponttal egészül ki:
„41. Következő időszakra átvihető követelés különbözete: az Áfa tv. 153/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján a soron következő adómegállapítási időszakban fizetendő adót csökkentő tételként figyelembe vehető összegként bevallott és az adóhatóság által utólag, a soron következő adómegállapítási időszakban fizetendő adót csökkentő tételként figyelembe vehető összegként megállapított, az adófolyószámlát nem érintő összeg különbözete.
42. EKAER szám: az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKAER) által a termék közúti fuvarozásának bejelentését követően automatikusan képzett azonosító szám, amely egy adott termék egységet azonosít.
43. Kockázatos termék: a külön jogszabály által kockázatosnak minősített élelmiszerek és egyéb termékek.
44. Végfelhasználó: a terméket személyes szükséglet kielégítését meg nem haladó mennyiségben magánszükséglete kielégítésére való felhasználás céljából vásárló természetes személy.
45. Címzett: a terméknek az Európai Unió más tagállamából Magyarország területére irányuló beszerzését vagy belföldi beszerzését megvalósító általános forgalmi adó alanya, továbbá termékbeszerzésen kívüli egyéb célból történő fuvarozás esetén az átvevő.
46. Feladó: a terméknek Magyarország területéről az Európai Unió más tagállamába irányuló, vagy első belföldi adóköteles – nem közvetlenül végfelhasználó részére történő – értékesítését megvalósító általános forgalmi adó alanya, valamint az általános forgalmi adó mentesség érvényesítése érdekében a belföldön nyilvántartásba nem vett adózó helyett eljáró közvetett vámjogi képviselő, adóraktár üzemeltetője.
47. Felrakodó: a közúti fuvarozásához használt gépjárműre a termék felrakodását végző személy.
48. Útdíjköteles gépjármű: az autópályák, autóutak és főutak használatáért fizetendő, megtett úttal arányos díjról szóló törvény szerinti útdíj köteles gépjármű.
49. Gépjármű: az útdíjköteles gépjármű és az annál kisebb össztömegű gépjármű, ideértve tehergépkocsit, vontatót – nyerges vontatót is –, valamint az ilyen gépjárműből és az általa vontatott pótkocsiból, félpótkocsiból álló járműszerelvényt.
50. Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer (EKAER): az állami adó- és vámhatóság által működtetett elektronikus rendszer, amely az Európai Unió valamely más tagállamából Magyarország területére, Magyarország területéről az Európai Unió valamely más tagállamába irányuló, a termék közúti fuvarozásával, illetve a Magyarország területén belül megvalósuló, a termék közúti fuvarozásával összefüggő adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzését szolgálja.”
221. § Az Art. a következő 203. §-sal egészül ki:
„203. § Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó-és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 20. § (7c) bekezdését a hatálybalépést követő napon folyamatban lévő eljárásokban, valamint kérelemre a hatálybalépés időpontjában jogerősen elbírált ügyekben is alkalmazni kell.”
222. § Az Art. a következő 204. §-sal egészül ki:
„204. § Azon adózok, akik 2015. január 1-jén élelmiszer-értékesítést végző kezelőszemélyzet nélküli automata berendezést üzemeltetnek, az állami adóhatósághoz elektronikus úton a 22/D. § szerinti bejelentési kötelezettségüknek 2015. március 31-ig kell eleget tenniük.”
223. § Az Art. a következő 205. §-sal egészül ki:
„205. § (1) Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 27. § (4) bekezdését először a 2014. adóévre vonatkozó bevallások tekintetében kell alkalmazni.
(2) Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 132. § (3) bekezdésében és 132/A. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő „nemzetközi jogi kötelezettség változás” szövegrészt a hatálybalépéskor folyamatban lévő eljárásokban, valamint a hatálybalépés időpontjában jogerősen elbírált ügyekben is alkalmazni kell.
(3) Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 132. § (3a) bekezdését a hatálybalépést megelőzően kiadott határozatokra (ideértve a feltételes adómegállapítás időbeli hatályának kiterjesztés és alkalmazhatóságának megállapítása során kiadott határozatokat) is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a kötőerő kezdő időpontja az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 132. § (3a) bekezdés hatálybalépésének napja.
(4) Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 1. számú melléklet I/B/3. pont ac)–ad) alpontját a 2015. január 1-jével kezdődő adómegállapítási időszakok esetében kell először alkalmazni.
(5) Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 1. számú melléklet I/B/3. pont ab) és an) alpontját azon adózók esetében kell először alkalmazni, akik 2014. december 31-ét követően jelentkeztek be az adóhatósághoz.
(6) Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 8. számú melléklet 1/C. alpontját 2015. január 1-jét követően benyújtandó összesítő nyilatkozatok esetében kell először alkalmazni.
(7) Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 22/E. § és a 11. számú melléklet I–III. alcímei szerinti bejelentési kötelezettségeket első alkalommal a 2015. január 1-jén és azt követően megkezdett fuvarozások tekintetében kell teljesíteni.
(8) Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 11. számú melléklet IV. alcím 3. pontja szerinti biztosítékot első alkalommal e melléklet hatálybalépését követő 30. napon kell nyújtani, az eddig az időpontig az EKAER-be rögzített adatok alapján.
(9) Az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2014. évi LXXIV. törvény által megállapított 172. § (19a) bekezdését, 173. § (1) bekezdését 2015. január 15-étől kell alkalmazni.”
224. § Az Art.
1. 1. számú melléklete e törvény 10. melléklete szerint módosul,
2. 3. számú melléklete e törvény 11. melléklete szerint módosul,
3. 8. számú melléklete e törvény 12. melléklete szerint módosul,
4. a 13. melléklet szerinti 11. számú melléklettel egészül ki.
225. § Az Art.
1. 7. § (1) bekezdésében az „adótanácsadó, könyvelő,” szövegrész helyébe az „adótanácsadó, könyvvizsgáló, könyvelő,” szöveg,
2. 7. § (2) bekezdésében az „adótanácsadó, könyvelő,” szövegrész helyébe az „adótanácsadó, könyvvizsgáló, könyvelő,” szöveg,
3. 7. § (6) bekezdésében az „adótanácsadó, adószakértő vagy okleveles adószakértő” szövegrész helyébe az „adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő vagy könyvvizsgáló” szöveg,
4. 7. § (7) bekezdésében a „vagy adótanácsadónak,” szövegrész helyébe a „vagy könyvvizsgálónak, adótanácsadónak,” szöveg, a „megszerzését, az adótanácsadói,” szövegrész helyébe a „megszerzését, a könyvvizsgálói, az adótanácsadói,” szöveg,
5. 27. § (4) bekezdésében a „május 20-áig” szövegrész helyébe az „április 30-áig”, a „június 10-éig” szövegrész helyébe a „május 20-áig” szöveg,
6. 31. § (1) bekezdésében az „importáló helyett a saját nevében teljesített” szövegrész helyébe az „importáló helyett, valamint az adóraktár üzemeltetőjének az adófizetésre kötelezett helyett a saját nevében teljesített” szöveg,
7. 31/B. § (1) bekezdésében és a 31/B. § (2) bekezdésében az „összege a 2 000 000 forintot eléri” szövegrész helyébe az „összege az 1 000 000 forintot eléri” szöveg,
8. 31/B. § (3) bekezdésében az „összesen 2 000 000 forintot” szövegrész helyébe az „összesen 1 000 000 forintot” szöveg,
9. 31/B. § (4) bekezdésében a „meghaladja a 2 000 000 forintot” szövegrész helyébe a „meghaladja az 1 000 000 forintot” szöveg,
10. 31/B. § (5) bekezdésében a „meghaladta a 2 000 000 forintot” szövegrész helyébe a „meghaladta az 1 000 000 forintot” szöveg,
11. 43. § (1) bekezdésében az „Átalakulás” szövegrész helyébe az „Átalakulás, egyesülés, szétválás” szöveg,
12. 52. § (1a) bekezdésében az „Az állami adóhatóság és a vámhatóság” szövegrész helyébe az „Az adóhatóság” szöveg,
13. 54. § (4a) bekezdésében az „A hagyatéki tárgyalásra idézett örökös” szövegrész helyébe az „Az örökös” szöveg,
14. 54. § (7) bekezdés e) pontjában az „(OLAF),” szövegrész helyébe az „(OLAF), az állami támogatások európai uniós versenyszempontú vizsgálatáért felelős szervezetet,” szöveg,
15. 90. § (4) bekezdés c) pontjában az „átalakuló,” szövegrész helyébe az „átalakuló, az egyesülő, a szétváló,” szöveg,
16. 92. § (12) bekezdésében a „8. napig” szövegrész helyébe a „15. napig” szöveg, az „ellenőrzés határidejének” szövegrész helyébe az „ellenőrzés (ideértve az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzést is) határidejének” szöveg, a „számított 1 éven belül” szövegrész helyébe a „számított 180 napon belül” szöveg, a „számított 1 év utolsó napja.” szövegrész helyébe a „számított 180. nap.” szöveg, az „egyébként” szövegrész helyébe az „egyéb körben” szöveg,
17. 116. § (1) bekezdés c) pontjában a „külföldi adóhatóság egy éven túl megérkezett” szövegrész helyébe a „külföldi adóhatóság 180 napon túl megérkezett” szöveg,
18. 132. § (1) bekezdésében a „nem terjeszthető elő.” szövegrész helyébe a „nem terjeszthető elő. Az adópolitikáért felelős miniszter jövőbeni ügyletnek minősülő folyamatos teljesítésű ügylet esetén csak az általános forgalmi adó adónemet érintő adókötelezettséget vagy annak hiányát állapítja meg.” szöveg,
19. 132. § (2) bekezdésében az „a kérelem benyújtásának adóévében, és az azt követő két adóévben” szövegrész helyébe az „a (2b) bekezdésben megjelölt adóévekben” szöveg,
20. 132. § (4) bekezdésében a „75 nap,” szövegrészek helyébe a „90 nap,” szöveg, a „45 nap,” szövegrészek helyébe a „60 nap,” szöveg,
21. 132. § (7b) bekezdésben a „konzultációnként 100 ezer forint.” szövegrész helyébe a „konzultációnként 500 ezer forint.” szöveg,
22. 141. § (5) bekezdésében a „jogerős elbírálásáig. A felettes adóhatóság” szövegrész helyébe a „jogerős elbírálásáig. Az adópolitikáért felelős miniszter, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszter a felügyeleti intézkedés iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha a kérelem benyújtásával egyidejűleg az adózó az e törvényben meghatározott képviseletről nem gondoskodik. A felettes adóhatóság” szöveg,
23. 164. § (13) bekezdésében az „elévülése 6 hónappal” szövegrész helyébe az „elévülése 12 hónappal” szöveg,
24. 172. § (1) bekezdés l) pontjában a „az üzletlezárást vagy” szövegrész helyébe a „az üzletlezárást, a hatósági eljárást vagy” szöveg,
25. 172. § (20g) bekezdésében az „állami adóhatóság” szövegrész helyébe az „állami adó- és vámhatóság” szöveg,
26. 176/F. § (1) bekezdésében az „állami adóhatóság” szövegrész helyébe az „állami adó- és vámhatóság” szöveg,
27. 176/F. § (2) bekezdésében az „állami adóhatóság” szövegrész helyébe az „állami adó- és vámhatóság” szöveg,
28. 176/F. § (3) bekezdésében az „állami adóhatóság” szövegrész helyébe az „állami adó- és vámhatóság” szöveg,
29. 176/F. § (4) bekezdésében az „állami adóhatóság” szövegrész helyébe az „állami adó- és vámhatóság” szöveg,
30. 176/F. § (5) bekezdésében az „állami adóhatóságot” szövegrész helyébe az „állami adó- és vámhatóságot” szöveg,
31. 1. számú melléklet I/B/3. pont ab) alpontjában az „aj), ak) és al) pontban” szövegrész helyébe az „aj), ak), al) és an) pontban” szöveg,
32. 1. számú melléklet I/B/3. pont ad) alpontjában az „előzetesen felszámított adó különbözete az ac) pontban” szövegrész helyébe az „előzetesen felszámított adó különbözete, vagy az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása ellenértékének adó nélküli összege az ac) pontban” szöveg,
33. 1. számú melléklet I/B/3. pont ak) alpontjában a „közvetett vámjogi képviselőnek,” szövegrész helyébe a „közvetett vámjogi képviselőnek és az általános forgalmi adóról szóló törvény 89/A. §-ában meghatározott adóraktár üzemeltetőjének,” szöveg,
34. 8. számú melléklet 1. A) pont c) alpontjában a „az importáló helyett, de saját nevében” szövegrész helyébe a „az importáló helyett vagy az adóraktár üzemeltetője az adófizetésre kötelezett helyett,” szöveg, valamint az „importáló által teljesített” szövegrész helyébe az „importáló vagy az adófizetésre kötelezett által teljesített” szöveg
lép.
226. § (1) Hatályát veszti az Art.
1. 24/F. § (5) bekezdés c) pontja,
2. 34/A. §-a,
3. 44. § (3) bekezdésben az „a (3) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor” szöveg,
4. 132. § (12) bekezdésben az „Az adózó (kérelmező) kérelmére az adópolitikáért felelős miniszter – a tartós feltételes adómegállapítás kivételével – a nemzetközi szerződésekkel összefüggő adókötelezettséget érintő feltételes adómegállapítást a határozat kiadmányozásakor kihirdetett, azonban hatályba nem lépett jogszabályok alapján is kiadhatja. E § vonatkozásában a nemzetközi szerződés érvényes, ha a kötelező hatályának elismerésére Magyarország részéről a határozat kiadmányozásáig sor került.” szöveg,
5. 132/A. § (4) bekezdése,
6. 2. számú melléklet I. cím Határidők alcím 6.3. alpontja,
7. 3. számú melléklet I) pontjának 2. alpontja.
(2) Hatályát veszti az Art. 176/A. §-a.
227. § A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 1. § (2) bekezdése a következő e) és f) ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában közösségi vámjog)
„e) a vámmentességi rendelet egyes cikkeinek végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 1224/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet és 1225/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (a továbbiakban együtt: bizottsági vámmentességi végrehajtási rendeletek);
f) a Bizottság 80/2012/EU rendelete a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1186/2009/EK tanácsi rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt biológiai vagy vegyi anyagok jegyzékének megállapításáról”
(a módosításaikkal együtt.)
228. § A Vtv. 1. § (3) bekezdés 8. és 14. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„8. jövedéki termék: a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény (a továbbiakban: jövedéki törvény) hatálya alá tartozó áru.”
„14. vámhiány: a jogszerűen kiszabható vám és nem közösségi adók és díjak és az annál kisebb értékben tévesen közölt vám és nem közösségi adók és díjak különbözete, továbbá a jogszerűen kiszabható, nem közölt vám és nem közösségi adók és díjak összege, ha az nem abból eredt, hogy a vámhatóság jogszabályt sértett, vagy a rendelkezésre álló adatokat helytelenül értékelte, ide nem értve az ellenőrzés nélküli elfogadás esetét. A vámigazgatási bírság kiszabása szempontjából vámhiánynak minősül továbbá a jogellenes bejuttatás során lefoglalt és elkobzott termékek esetében a kiszámított behozatali vámok, valamint a kapcsolódó nem közösségi adók és díjak összege;”
229. § (1) A Vtv. 2/A. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az ügyfelet nem illeti meg az (1) bekezdés szerinti jog gyakorlása, ha a vámhatóság az ügyfél kérelmének megfelelő döntést hoz, vagy ha a meghallgatáshoz való jog gyakorlása a vámkódex 221. cikk (3) bekezdése alapján az Európai Unió pénzügyi érdekeit vagy a közteherviselési kötelezettség teljesítését veszélyezteti.”
(2) A Vtv. 2/A. § (6) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A meghallgatási jogról szóló tájékoztatás szóban is történhet, ha az ügyfél jelen van az eljárási cselekménynél és a döntés)
„b) a vámáru-nyilatkozat ellenőrzési eredményével kapcsolatos, ide nem értve a 7/C. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti utólagos ellenőrzés eseteit;”
(3) A Vtv. 2/A. § (7) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A meghallgatáshoz való jogot az alábbi határozatok esetén nem kell biztosítani:
a) a vámkódex 12. cikk (1) bekezdése szerinti felvilágosítások adásához kapcsolódóan,
b) a vámkontingenshez kapcsolódó előny megtagadása esetén akkor, ha az adott vámkontingens behozatali vagy kiviteli mennyiséget elérték,
c) ha az Európai Unió vagy polgárai biztonságát, az emberi, állati, növényi élet vagy a környezet védelmét veszélyezteti,
d) ha a határozat célja más olyan határozat végrehajtásának biztosítása, amely tekintetében alkalmazták a meghallgatáshoz való jogot,
e) ha a csalás elleni küzdelem tekintetében folyó nyomozás érdekeit veszélyezteti,
f) az utólagos ellenőrzést követő hatósági eljárásban hozott határozat, ha
fa) az ügyfél az utólagos ellenőrzést lezáró jegyzőkönyvben foglaltakhoz képest új bizonyítási indítványt az észrevételében vagy a hatósági eljárás során nem terjeszt elő, vagy a hatóság új bizonyítékot nem tárt fel,
fb) hivatalból vagy ügyféli észrevétel nyomán kiegészítő ellenőrzésre nem kerül sor, vagy
fc) a hatósági eljárásban eljáró vámszerv az utólagos ellenőrzés lezárásáról szóló jegyzőkönyvhöz képest eltérő tényállást nem állapít meg,
g) az új eljárást elrendelő határozat esetén,
h) a vámigazgatási bírságot kiszabó, valamint pótlékot megállapító határozat esetében.”
230. § A Vtv. „Vámellenőrzés” alcíme a következő 6/A. §-sal egészül ki:
„6/A. § (1) A vámhatóság a vámellenőrzési tevékenységét a közösségi és a nemzeti jogszabályok szerinti szempontok alapján az állami adó- és vámhatóság vezetője által évenként február 20-ig közzétett ellenőrzési tájékoztatás alapján végzi. A vámellenőrzési irányokat úgy kell meghatározni, hogy az ellenőrzöttség tudata az ügyfeleket az önkéntes jogkövetésre ösztönözze.
(2) Az állami adó- és vámhatóság vezetőjének ellenőrzési tájékoztatása az aktuális gazdasági folyamatokra, a vámpolitikai célkitűzésekre, a jogszabályváltozásokra, a vám- és adóbevételi érdekeket leginkább sértő magatartásformákra, illetőleg a feltárt kockázatokra figyelemmel rögzíti a vámhatóság ellenőrzési kapacitásának felhasználását.
(3) Az ellenőrzési tájékoztatás tartalmazza
a) az adott év kiemelt vizsgálati céljait,
b) az ellenőrizendő főbb tevékenységi köröket,
c) az ellenőrzési típusok tervezett arányszámait.”
231. § A Vtv. 7. §-a előtti alcíme és a 7. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az utólagos ellenőrzés célja
7. § (1) A vámhatóság a közösségi vámjogszabályokban meghatározott kockázatok megfelelő kezelése – különösen a vámok és nem közösségi adók és díjak tekintetében előforduló visszaélések megakadályozása – érdekében a gazdasági esemény, az áru, az engedély, a tanúsítvány kiadása után rendszeresen ellenőrzi a nem közösségi árukkal, illetve a vámellenőrzés alá eső közösségi árukkal folytatott külkereskedelmi tevékenységet végző gazdasági szereplőket és az ezekkel kapcsolatban álló más személyeket (a továbbiakban: utólagos ellenőrzés). Az utólagos ellenőrzés célja a vámjogszabályokban és egyéb jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása. Az utólagos ellenőrzés során a vámhatóság adatot gyűjt, megállapítja a jogszerű eljárást, feltárja és megállapítja azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek megalapozzák a jogsértést és az ezek miatt indított eljárást. Az utólagos ellenőrzés lefolytatható az ügyfélnél, továbbá – ha az ügyfél meghatalmazása alapján a vámhatóság előtti ügyekben a cselekmények és alakiságok elvégzése során képviselő járt el – a közvetett vámjogi képviselőnél is.
(2) Nem minősül utólagos ellenőrzésnek, ha a vámhatóság az áru kiadása után a vámáru-nyilatkozatot ügyféli kérelemre módosítja, anélkül, hogy ezzel összefüggésben a kérelem megalapozottságának vizsgálatán túl további ellenőrzést végezne.”
232. § A Vtv. 7/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„7/A. § (1) A 7/C. § (1) bekezdés c) pontja szerinti utólagos ellenőrzés lefolytatásának szükségességét, gyakoriságát a célszerűség, a költségkímélés és az ellenőrzött működőképességére tekintettel évente az állami adó- és vámhatóság vezetője által jóváhagyott ellenőrzési tervben kell meghatározni.
(2) Az utólagos ellenőrzés hatékonyságának növelése és ezzel együtt az ügyfelek adminisztrációs terheinek mérséklése érdekében a vámhatóság a hatáskörébe tartozó ügyekben más hatóságokkal együttesen, egyidejűleg is folytathat ellenőrzést.
(3) Az állami adó- és vámhatóság vezetőjének rendelkezése szerint a vámhatóság az állami adóhatóságot az utólagos ellenőrzési tevékenységébe bevonhatja.”
233. § A Vtv. a 7/B. § előtt a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 7/B. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az ügyfelek utólagos ellenőrzésre történő kiválasztása
7/B. § (1) Kötelező az utólagos ellenőrzést lefolytatni az ügyfélnél:
a) az Állami Számvevőszék elnökének felhívására,
b) az adópolitikáért felelős miniszter utasítására.
(2) Az Állami Számvevőszék elnöke akkor élhet felhívással az ellenőrzés lefolytatására, ha a rendelkezésére álló adatok, körülmények arra utalnak, hogy a vámhatóság a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértésével mellőzi valamely ügyfél vagy ügyfélcsoport vizsgálatát, illetve a lefolytatott ellenőrzések eredménytelensége mögött a megkülönböztetés nélküli eljárás elvének megsértése áll.”
234. § A Vtv. 7/C. § előtti „Ismételt ellenőrzés” alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az utólagos ellenőrzés típusai
7/C. § (1) A vámhatóság az utólagos ellenőrzés célját
a) az adatok gyűjtésére irányuló,
b) a vámáru-nyilatkozatok egyedi felülvizsgálatára irányuló,
c) a vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenység felülvizsgálatára irányuló,
d) audit típusú,
e) ismételt
ellenőrzéssel valósítja meg.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti utólagos ellenőrzés a vizsgált tárgykör tekintetében ellenőrzéssel lezárt vámeljárást keletkeztet, így az érintett vámáru-nyilatkozatot – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – nem lehet újra utólagos ellenőrzés alá vonni az adott ellenőrzési tárgykörben.
(3) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti utólagos ellenőrzés a vizsgált tárgykör tekintetében ellenőrzéssel lezárt időszakot keletkeztet, így az érintett időszak valamennyi, érintett tevékenységét és vámáru-nyilatkozatát a vizsgált tárgykör tekintetében – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – nem lehet újra ellenőrzés alá vonni.”
235. § A Vtv. 7/D. § előtti „Felülellenőrzés” alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:
„Adatgyűjtésre irányuló utólagos ellenőrzés
7/D. § (1) A vámhatóság a nyilvántartásában és az ügyfél nyilvántartásában szereplő adatok, és az azokhoz kapcsolódó tények, körülmények valóságtartalmának, illetőleg ezek hitelességének megállapítása érdekében adatokat gyűjthet vagy helyszíni ellenőrzést végezhet.
(2) Az (1) bekezdés alapján a vámhatóság különösen
a) leltározással a közösségi és nem közösségi áruk nyilvántartását, az árukészletek, alapanyagok, félkész termékek eredetét, nyilvántartását,
b) a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát,
c) áruk előállítását, raktározását, szállítását, felhasználását, valamint az árukkal kapcsolatosan végzett tevékenységeket,
d) az áruk beszerzési és az értékesítési körülményeit, ezek személyi és tárgyi feltételeit, illetve a beszerzés és az értékesítés megtörténtét igazoló iratok valódiságát, hitelességét
vizsgálja.
(3) Ha az adatgyűjtésre irányuló utólagos ellenőrzés eredményeként feltárt adatok, tények, körülmények kétségessé teszik vagy cáfolják az ügyfél irataiban, nyilvántartásában szereplő adatok valóságtartalmát, vagy eltérnek a vámhatóság által ismert adatoktól, vagy a vámhatóság egyéb kockázatot, jogszabálysértésre utaló körülményt tapasztal, a tényállás további tisztázása érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket.
(4) Az adatgyűjtésre irányuló utólagos ellenőrzés akkor is lefolytatható, ha korábbi utólagos ellenőrzés eredményeként a vizsgált tárgykör tekintetében ellenőrzéssel lezárt vámeljárás vagy ellenőrzéssel lezárt időszak keletkezett, vagy utólagos ellenőrzés egyéb jogcímen folyamatban van.
(5) Az adatgyűjtésre irányuló utólagos ellenőrzésről készült jegyzőkönyvre az ügyfél által tett észrevétel érdemi elbírálását az utólagos ellenőrzést lefolytató vámszerv végzi el, amely végzésében
a) a 7/T. § szerinti, illetve EMGA utólagos ellenőrzés kapcsolódó vizsgálata esetén a 7/X. § (2)–(4) bekezdése szerinti kiegészítő ellenőrzést rendelhet el, vagy
b) az észrevételben foglalt ügyféli bizonyítási indítvány elutasítását indokolja,
c) az észrevételben foglaltakkal való egyetértése estén módosítja a jegyzőkönyvet és az utólagos ellenőrzés lezárásáról rendelkezik.
(6) Az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a vámhatóság megfelelő határidő tűzésével elrendelheti, hogy az ügyfél iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja. Amennyiben az ügyfél ennek határidőn belül nem tesz eleget, a vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.”
236. § A Vtv. 7/E. § előtti „Az eljárás lefolytatása” alcíme és a 7/E. § helyébe a következő alcím és rendelkezés lép:
„A vámáru-nyilatkozatok egyedi felülvizsgálatára irányuló utólagos ellenőrzés
7/E. § (1) A vámáru-nyilatkozatok egyedi felülvizsgálatára irányuló utólagos ellenőrzés érintheti a vámáru-nyilatkozaton szereplő valamennyi árut vagy azok meghatározott részét.
(2) A felülvizsgálat megvalósulhat a vámáru-nyilatkozat valamennyi rovatára irányuló teljes körű felülvizsgálattal vagy a rovatok egy meghatározott részére irányulóan.”
237. § A Vtv. a 7/F. § előtt a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 7/F. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„A vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenység felülvizsgálatára irányuló utólagos ellenőrzés
7/F. § A vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenység meghatározott időszakának felülvizsgálatára irányuló utólagos ellenőrzés az ügyfél nem közösségi árukkal, illetve a vámellenőrzés alá eső közösségi árukkal folytatott külkereskedelmi tevékenységére irányuló felülvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy az ügyfél a jogszabályokban előírt kötelezettségeinek eleget tett-e. A felülvizsgálat irányulhat a meghatározott időszak vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenységének átfogó utólagos ellenőrzésére vagy annak meghatározott részére.”
238. § A Vtv. a 7/G. § előtt a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 7/G. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az audit típusú utólagos ellenőrzés
7/G. § (1) Az audit típusú utólagos ellenőrzés célja valamely, a vámhatóság által engedélyezett vámeljárás, tevékenység során alkalmazott ügyféli folyamatok, rendszerek minőségének és alkalmasságának megítélése vagy a vámhatóság által kiadott tanúsítvány feltételei meglétének újbóli értékelése. A vámhatóság a vizsgálat során ellenőrzi, hogy a tevékenység végrehajtásával összefüggésben előírt vagy a tanúsítványhoz kötődő feltételek teljesülnek-e, a folyamatokat az előírások szerint dokumentálják-e, a vonatkozó dokumentumok, feljegyzések alkalmasak-e a folyamat minőségének bizonylatolására, valamint a gazdálkodó által alkalmazott folyamatok alkalmasak-e a vámjogszabályok és egyéb jogszabályok előírásainak helyes alkalmazására.
(2) Ha az audit típusú utólagos ellenőrzés során megvizsgált ügyféli folyamatok kétségessé teszik a vámkötelezettségek szabályszerű végrehajtását, vagy a vámhatóság egyéb kockázatot, jogszabálysértést tapasztal, a jogszerű állapot helyreállítása érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket.
(3) Az audit típusú utólagos ellenőrzés akkor is lefolytatható, ha korábbi utólagos ellenőrzés eredményeként a vizsgált tárgykör tekintetében ellenőrzéssel lezárt vámeljárás vagy ellenőrzéssel lezárt időszak keletkezett, vagy utólagos ellenőrzés egyéb jogcímen folyamatban van.
(4) Az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a vámhatóság megfelelő határidő tűzésével elrendelheti, hogy az ügyfél iratait, nyilvántartásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően rendezze, pótolja. Amennyiben az ügyfél ennek határidőn belül nem tesz eleget, a vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.”
239. § A Vtv. a 7/H. § előtt a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 7/H. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ismételt ellenőrzés
7/H. § (1) A vizsgált tárgykör tekintetében ellenőrzéssel lezárt vámeljárás, illetve ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében ismételt ellenőrzésre kerülhet sor:
a) ha a vámhatóság a korábban lefolytatott utólagos ellenőrzés megállapításának végrehajtását vizsgálja,
b) az ellenőrzött ügyfél kérelmére, ha az általa feltárt új tény, körülmény tisztázása valószínűsíthetően a korábbi utólagos ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását eredményezné, feltéve, hogy az új tény, körülmény korábban nem állt, és jóhiszemű eljárás esetén nem állhatott az ügyfél rendelkezésére, illetve arról az ügyfél nem tudott, és jóhiszemű eljárás esetén nem is tudhatott,
c) ha azt az Európai Bizottság, az Európai Számvevőszék vagy külföldi hatóság által küldött megkeresés, információ, valamint ha a külföldi hatóság egy éven túl megérkezett válaszában foglalt, a vámtartozás megállapítását befolyásoló tény, adat szükségessé teszi, feltéve, hogy a vámhatóság az utólagos ellenőrzést a külföldi hatóság válaszának hiányában fejezte be,
d) felülellenőrzés keretében.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja alapján ismételt ellenőrzésnek az utólagos ellenőrzést lefolytató vámszerv vezetőjének rendelkezése alapján van helye.
(3) Az (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott ismételt ellenőrzést az utólagos ellenőrzést végző vámszerv folytatja le, míg a felülellenőrzésre a vámhatóság külön jogszabályban meghatározott szerve jogosult.”
240. § A Vtv. a 7/I. § előtt a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 7/I. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Felülellenőrzés
7/I. § (1) A vámhatóság külön jogszabályban meghatározott szerve a 7/C. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti utólagos ellenőrzés lefolytatását követően felülellenőrzést folytathat le, ha
a) azt az adópolitikáért felelős miniszter rendelte el vagy az Állami Számvevőszék elnöke felhívással élt,
b) az állami adó- és vámhatóság vezetője erre utasítást ad, amelynek alapján a vámhatóság külön jogszabályban meghatározott szerve ellenőrzi az utólagos ellenőrzést lefolytató vámszerv által korábban lefolytatott vizsgálat szakszerűségét és törvényességét,
c) a vámhatóságnak olyan, a vámtartozást befolyásoló új tény, adat, bizonyíték jut a tudomására, amely a korábbi utólagos ellenőrzéskor nem volt ismert, és a felülellenőrzés lefolytatására az állami adó- és vámhatóság vezetője utasítást ad.
(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülellenőrzés nem indítható, ha az elrendelés feltételeinek tudomásra jutásától számított 6 hónap eltelt.”
241. § A Vtv. a 7/J. § előtt a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 7/J. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Különös hatáskör az utólagos ellenőrzési eljárásban
7/J. § (1) Az Európai Unió pénzügyi érdekeit, valamint Magyarország központi költségvetését különösen veszélyeztető jogsértések felderítése, illetve a jogszerű állapot helyreállítása érdekében a vámhatóság alsó fokú szerve az állami adó- és vámhatóság vezetőjének saját hatáskörében vagy más hatóság megkeresésére kiadott utasítása alapján Magyarország területén a (2) bekezdésben meghatározott okból utólagos ellenőrzést végezhet, kezdeményezhet, megkezdett utólagos ellenőrzést magához vonhat (a továbbiakban: központosított ellenőrzés).
(2) Az (1) bekezdés szerinti központosított ellenőrzés elrendelésére abban az esetben kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló adatok, tények, körülmények valószínűsítik, hogy a vámtartozás és a nem közösségi adók és díjak megfizetésére vonatkozó kötelezettségeket a fennálló kockázat jellegére tekintettel kiemelkedő jelentőségű, a vámhatóság hatáskörébe tartozó ügyben megsértik.”
242. § A Vtv. a 7/K. § előtt a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 7/K. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Határidők az utólagos ellenőrzési eljárásban
7/K. § (1) Az utólagos ellenőrzés határideje – beleértve az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napját – 30 nap.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az utólagos ellenőrzés határideje:
a) vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenység felülvizsgálatára irányuló utólagos ellenőrzés, valamint az ismételt ellenőrzés esetében 90 nap,
b) audit típusú utólagos ellenőrzés esetében 120 nap,
c) központosított ellenőrzés esetében 120 nap.
(3) Az ellenőrzési határidőt indokolt esetben az utólagos ellenőrzést végző vámszerv vezetője egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. A meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben, az utólagos ellenőrzést végző vámszerv kérelmére a felettes szerv egyszer, legfeljebb 90 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Az így meghosszabbított ellenőrzési határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben az utólagos ellenőrzést lefolytató vámszervnek a felettes szerve által jóváhagyott kérelmére az állami adó- és vámhatóság vezetője egyszer, legfeljebb 120 napig terjedő időtartammal meghosszabbíthatja. Amennyiben az állami adó- és vámhatóság vezetője felettes szervként határidőt hosszabbított, további határidő hosszabbításnak nincs helye.
(4) A vámhatóság az ellenőrzési határidő lejártát követően ellenőrzési cselekményeket nem végezhet. Az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az utólagos ellenőrzést a törvényben előírt módon és határidőben le kell zárni.
(5) Amennyiben a felettes szerv, illetőleg a bíróság az utólagos ellenőrzés tekintetében új eljárást rendel el, az új eljárást az azt elrendelő döntés jogerőre emelkedésének napjától számított 60 napon belül meg kell indítani.
(6) Ha az ügyfél az utólagos ellenőrzést a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, az akadály fennállásának időtartama, de legfeljebb 90 nap az utólagos ellenőrzés határidejébe nem számít bele. A vámhatóság az akadály fennállásának időtartama alatt az utólagos ellenőrzést folytathatja. A vámhatóság az akadály észlelését követően haladéktalanul kötelezi az ügyfelet az akadály megszüntetésére.
(7) Ha a vámhatóság a tényállás tisztázása érdekében külföldi hatóságot keres meg, az ügyfél megkeresésről történő értesítésének postára adásától, a postai kézbesítés mellőzése esetén az értesítés átadásának napjától a külföldi hatóság válaszának az ellenőrzést folytató vámszervhez való megérkezésétől számított 8. napig eltelt időtartamot az utólagos ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni.
(8) A vámhatóság a külföldi hatóság megkeresésének időtartama alatt az utólagos ellenőrzést folytathatja. A vámhatóság az ügyfelet a külföldi hatóság megkereséséről és a külföldi hatóság válaszának az utólagos ellenőrzést lefolytató vámszervhez történő megérkezéséről 5 napon belül értesíti.
(9) Amennyiben a külföldi hatóság a megkeresésétől számított 1 éven belül nem válaszol, az utólagos ellenőrzés a válasz hiányában is befejezhető a megkereséssel nem érintett tárgykörben, ha a tényállás e tekintetben tisztázott. Ebben az esetben az ellenőrzési határidő szünetelésének utolsó napja a külföldi hatóság megkeresésének postára adásának napjától számított 1 év. A megkereséssel érintett tárgykörben a külföldi hatóságnak az utólagos ellenőrzés befejezését követően megérkező válasza esetén, szükség szerint ismételt ellenőrzés végezhető.
(10) Az utólagos ellenőrzés során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvénynek az ügyintézési határidőbe nem beszámítható időtartamra vonatkozó rendelkezését alkalmazni kell.”
243. § A Vtv. a következő 7/L. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:
„Az utólagos ellenőrzés megindítása
7/L. § (1) Az utólagos ellenőrzés az erről szóló megbízólevél kézbesítésével vagy egy példányának átadásával kezdődik. Új eljárás lefolytatása esetén megbízólevél kiállítására ismételten nem kerül sor, ebben az esetben az új eljárás az erről szóló értesítés postára adásának, postai kézbesítés mellőzése esetén átadásának napján kezdődik.
(2) Ha az ügyfél vagy képviselője, meghatalmazottja a megbízólevél átvételét megtagadja, az utólagos ellenőrzés hatósági tanú jelenlétében az erről szóló jegyzőkönyv felvételével és aláírásával kezdődik.
(3) Az utólagos ellenőrzés lefolytatására a vámhatóság szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja (a továbbiakban: ellenőr) jogosult.
(4) A helyszíni ellenőrzést az ellenőr csak akkor kezdheti meg, ha az ügyfél vagy annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van.
(5) A megbízólevélnek tartalmaznia kell:
a) az utólagos ellenőrzést végző vámszerv megnevezését,
b) a megbízólevél iktatószámát,
c) az ellenőrzött ügyfél megnevezését, székhelyét, lakóhelyét, adószámát vagy adóazonosító jelét, vámazonosító számát,
d) az utólagos ellenőrzés alapját képező jogszabályok megjelölését,
e) az utólagos ellenőrzés típusát,
f) az utólagos ellenőrzés tárgykörét, amelyre a vizsgálat irányul,
g) a vámáru-nyilatkozat egyedi felülvizsgálatára irányuló utólagos ellenőrzés, továbbá az ezen ellenőrzés lefolytatását követően végzett ismételt ellenőrzés esetében az érintett vámáru-nyilatkozat azonosító számát,
h) a vámellenőrzés alá eső külkereskedelmi tevékenység felülvizsgálatára irányuló utólagos ellenőrzés, továbbá az ezen ellenőrzés lefolytatását követően végzett ismételt ellenőrzés esetében az időszakot,
i) az ellenőr nevét,
j) az utólagos ellenőrzést lefolytató vámszerv bélyegzőlenyomatát, vezetőjének aláírását és a keltezést.”
