Időállapot: közlönyállapot (2014.I.3.)

1/2014. (I. 3.) OGY határozat - a Nemzeti Fejlesztés 2030 - Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióról 2/4. oldal

A klímaváltozás hazánkat is érintő negatív hatásai (szárazodás, extrém időjárási események gyakoribbá válása, hőhullámok, árvizek stb.) veszélyeztetik a nemzetgazdaság kiemelkedő fontosságú erőforrásait, így a termőföldet és az élelmiszer-termelést, az egészséges ivóvízellátást, illetve a vagyontárgyakat, esetenként az emberi életet is. Az egyre nagyobb árvizek és súlyos hőhullámok már most is komoly károkat okoznak. A klímaváltozás nemzetgazdasági kockázatot jelent
Közismert és tudományosan is egyértelműen alátámasztott, hogy a Kárpát-medencére, Magyarországra, benne a legmélyebb térszíni fekvésű részeket képező alföldekre az időjárási és hidrológiai szélsőségek a jellemzőek. Évről évre egyre igazabbá válik az állítás, hogy a víz vagy túl sok, vagy túl kevés. Akár egy éven belül is nagy lehet a belvíz veszély és az aszályérzékenység is ugyanazon a területen. Ennek egyik oka a légköri csapadék igen nagy tér- és időbeni változékonysága, a nagy intenzitású záporok gyakoriságának és súlyosságának a növekedése, a talaj potenciális vízraktározó képességének mérsékelt volta, illetve kihasználatlansága. Az elmúlt 100 év legsúlyosabb aszályos éveinek gyakoriságát vizsgálva megállapítható, hogy 1931–1970 között 5 ilyen év volt (12,5%), 1971–2010 között viszont 9 év (22,5%), azaz gyakoriságuk majdnem megduplázódott. Egyre gyakoribb a
szélsőséges időjárás

26. ábra: Az aszályindex területi eloszlása az 1931–2010 közötti tíz legaszályosabb évben (Forrás: Nemzeti Aszálystratégia)

Az utóbbi években tapasztalható hőhullámok 15–40%-os többlethalálozást idéztek elő, ami esetenként országos szinten 200–1200 ember idő előtti halálozását jelenti. További kockázati tényezőként a klímaváltozás következtében már Európában, és így hazánkban is megjelen(het)nek olyan vírusbetegségek – pl. Dengue-láz, Nyugat-nílusi láz, amelyek komoly járványügyi-közegészségügyi kockázatot hordoznak. A hőhullámok és új vírusok egyre több áldozatot követelnek

1.4.4 A katasztrófavédelem szerepe a környezeti katasztrófák elhárításában

Ahogy a fentebbi fejezetekben is említésre került, hazánk ár- és belvíz-veszélyeztetettsége Európában egyedülálló. Az elmúlt évtizedekben kialakult elöntések súlyos károkat okoztak mind a lakosság magántulajdonában, mind pedig a mezőgazdaságban illetve a közvagyonban. Részben az így kialakult veszélyhelyzetek, részben pedig az ajkai vörösiszap katasztrófa újragondolásra késztette a katasztrófavédelem addigi rendszerét. Rendkívül nagy hazánkban az árvízveszély
2012. január 1-jén hatályba lépett, az Alaptörvénnyel összhangban meghozott 2011. évi CXXVIII. törvény megteremtette az egységes katasztrófavédelmi rendszert, mellyel hazánk biztonságosabbá vált, a jövőben pedig az állam mellett a polgárok is kiveszik a részüket a katasztrófavédelmi feladatokból. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság alapvető feladatai nem változtak, így működése célja továbbra is „a katasztrófák hatósági megelőzése, a bekövetkező polgári veszélyhelyzetekben a mentés végrehajtása, a védekezés megszervezése és irányítása, a káros következmények felszámolása, a helyreállítás-újjáépítés megvalósítása”, ugyanakkor pl. ár-, belvíz vagy egyéb katasztrófák esetén a lakosság bevonható a védekezésbe. A hatékonyság érdekében történő átszervezéssel világos alá- és fölérendeltségi viszonyok és felelősségi körök alakultak ki, határozottabbá váltak az irányítási rendszerek, ezzel pedig jelentősen csökkent a vészhelyzetekre történő válaszadások reakcióideje. Nő a lakosság szerepe a katasztrófák elleni védekezésben

1.4.5 Összefoglaló környezetstratégiai üzenetek

Kulcskérdés az épített környezet értékeinek és a természeti erőforrásoknak a megőrzése, a termőföld, a vízkészlet és a bioszféra védelme és fenntartható hasznosítása, és a klímaváltozáshoz való adaptálása, ami rövid távon is intézkedéseket igényel. Már most számolni kell az éghajlatváltozás hatásaira való felkészüléssel. Hosszú távon fontos cél a környezeti nevelés, a környezeti szemlélet mind szélesebb körben történő elterjesztése, az energiatakarékosság, az újrahasznosítás, a megújuló energiára épülő helyi energiatermelési és -ellátási rendszerek kiépítése és a települési lakó-élő környezet megőrzése, javítása.
Középtávon megvalósítani szükséges környezetstratégiai feladatok Hosszú távú fejlődést megalapozó környezetstratégiai területek
– az épített környezet értékeinek és a természeti erőforrások védelme, természet- és tájvédelem, környezetvédelem, örökségvédelem, a települési környezet védelme és élhetőbbé tétele, a kedvező táji adottságok megőrzése, a táj szerkezetének és karakterének kedvezőtlen irányú változásának – a fenntarthatóságot, az épített környezet és a természeti erőforrások mennyiségi, minőségi védelmét és a gazdasági versenyképességet, megélhetést, a foglalkoztatást és az önellátást egyidejűleg biztosító gazdasági tevékenységek és ágazatok fejlesztése
lassítása, megállítása – szemléletváltás a vízgazdálkodásban, vízmegtartás, -pótlás
– agrár- és erdő környezetgazdálkodási rendszerek és -elvezetés komplex, a gazdálkodással, tájszerkezettel
működtetése összhangban történő működtetése
– természeti erőforrásaink és ásványkincseink nemzeti kézben tartása, kiemelten a termőföld és a víz védelme, fenntartható használata – energiatakarékosság, alternatív, megújuló energiára épülő helyi energiatermelési és ellátási rendszerek kiépítése
– az épített környezet értékeinek védelme, valamint az épített
– az épített örökség fenntartható fejlesztése örökség erőforrásként való használata
– integrált, a vízkészlet megőrzését és fenntarthatóságát – barnamezős beruházások szorgalmazása
szolgáló vízgazdálkodás – a fenntarthatóság elvrendszerét erősítő környezeti nevelési és
– klímaadaptáció, negatív hatások csökkentése szemléletformálási feladatok erősítése
– környezettudatosság növelése, az újrahasznosítást és a – érték alapú település illetve városrehabilitáció, valamint
takarékos anyag-, energia-, térhasználatot ösztönző szabályozás, szemléletformálás innovatív városfejlesztés.
1.5 Térszerkezeti folyamatok, mélyülő területi különbségek
A rendszerváltozást követő időszakban a települések nagyobb fejlesztési lehetőségeinek nagyobb szabadsága és a szocialista központi tervezés, gazdasági irányítás megszűnése új korszakot hozott az ország területi képének alakulásában is. A valós társadalmi-gazdasági folyamatokhoz korábban csak részben igazodó, viszonylagos és nem is teljes körű területi kiegyenlítést szolgáló területpolitika helyett a spontán folyamatok szerepe erősödött a térszerkezet alakításában. Ennek természetes következménye az eltérő fejlődési úton haladó térségek közötti különbségek fokozódása, markánsabbá válása. Egyre jobban Markánsabb különbségek, eltérő fejlődési utak
kirajzolódnak, nem kis részben a duális gazdasági szerkezetnek is köszönhetően, a gazdasági-technológiai húzótérségek, funkcionális alapon szerveződő térségek. A területi különbségek fő törésvonalai a fejlett és a leszakadó térségek, a nagyvárosok és a kistelepülések között húzódnak, emellett fokozottan jelentkezett két sajátos térszerkezeti problémarendszer hatása: Budapest és a vidéki országrész kapcsolata és a roma népesség egyre inkább területi szegregálódáshoz vezető sorsa.

Magyarországnak kedvező geopolitikai helyzete van Európa szívében. Az országon áthaladó nemzetközi jelentőségű közlekedési útvonalak és Budapest makroregionális központi szerepe kiemelkedő fejlesztési potenciálokat jelent az ország számára.
Térszerkezeti erőforrásaink, értékeink:
– Az ország geopolitikai helyzete kedvező, jelentős fejlesztési potenciált képez.
– Közlekedési hálózatok csomópontjában fekszünk.
– Budapest makroregionális szinten jelentős városunk.
– A Balaton nemzetközi jelentőségű rekreációs térségünk.
– Vidéki térségeink az ökológiai diverzitás megőrzésében és Európa éléskamrájaként betöltött szerepük, táji, természeti és kulturális értékeik alapján felértékelődnek.
– Az ország határ menti térségeiben komoly fejlesztési potenciált rejt a határvárosok határon átnyúló térszervező ereje, továbbá a határ két oldala közti hagyományosan meglévő kapcsolattartási viszonyok.

1.5.1 Távolodó centrumok és perifériák

Hazánkban a rendszerváltozást követő két évtized során a területi társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek elmélyültek, így mára a hasonló népességű országok közül Magyarország egyike (az egy lakosra jutó GDP alapján) a legnagyobb területi különbségekkel rendelkező országoknak. Magyarország 175 kistérsége közül 94 hátrányos helyzetűnek minősült, amelyek összes területe az ország területének 57,2%-a, népessége kb. 3 millió fő volt 2010-ben. A 3152 település közül 1580 település elmaradott társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból, ezek népessége 1 millió 640 ezer fő, az átlagos településméretük pedig 1038 fő volt 2010-ben. Kedvezőtlen helyzetük fő okai között említhető ezen térségek gazdasági funkcióvesztése, a valódi gazdasági, funkcionális központ szerepét ellátó városok hiánya, és rossz elérhetőségük. A perifériális térségek egy része már korábban is jelentős hátrányt halmozott fel, határmenti elzártsága, az őket elkerülő vagy éppen a rendszerváltozáskor bedőlt szocialista iparosítás, elégtelen funkciókkal rendelkező térségi központjaik következtében, az elmúlt 20 évben pedig többnyire tovább erősödtek ezek a kedvezőtlen tendenciák (saját erőforrásokra épülő, belülről generált fejlődésre képtelenség, elvándorlás és idősödés, gazdasági funkciók elvesztése, stb.). Végül a rendszerváltozáskor még stabilnak tűnő, de a versenyt tartósan nem bíró iparra, mezőgazdaságra és élelmiszeriparra építő térségek helyzetének romlása is hozzájárult ma kirajzolódó területi képükhöz. Tovább gyűrűző
kelet-nyugati
„lejtő”
Az újonnan leszakadóban levő, de még nem egyértelműen periférikus helyzetű térségek megjelenése Zala, Somogy, Veszprém, Tolna, Baranya és Fejér megyékben a legszembetűnőbb. A perifériális térségek földrajzilag nemcsak hazánk határmenti perifériáin találhatók, de belső perifériáink is jól kirajzolódnak (pl. Közép-Tiszavidék, dunántúli belső megyehatárok Somogy-Tolna, Veszprém-Vas, Somogy-Zala területe). Kevésbé markáns, de tetten érhető a megyehatárokon kialakult kedvezőtlenebb helyzetű térségek lassú belső perifériává válása is (pl. Fejér és Tolna, Veszprém és Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyék közti határ egyes szakaszai). A közismert és évszázadok óta létező kelet-nyugati „lejtő” mellett a Dél-Dunántúl egyre határozottabb leszakadásával kialakult a 2000-es évek elejére a Dunántúlon egy erős észak-dél lejtő is. Napjainkra az ország gazdasági-társadalmi fejlettségét kifejező legtöbb mutató inkább egy fejlett északnyugati és két erősen leszakadó délnyugati és északkeleti térséget rajzol ki, melyeket két, szűkebb környezeténél versenyképesebb tengely (Budapest–Pécs és Budapest–Szeged) és néhány nagyváros (pl. Nyíregyháza, Debrecen, Szolnok) tagol. Újonnan leszakadó térségek is megjelennek
A társadalmi-gazdasági elmaradottság a helyi társadalom életének minden szegmensét áthatja, egyik legfontosabb velejárója az alacsony foglalkoztatottság. A válság éveiben, 2007–2010 között a munkanélküliség – a periférikus térségekben – az országos átlag ütemének kétszeresével nőtt (2007-ben átlagosan 9,9% 2010-ben 11,5%-ra emelkedett), és 2010-ben ezekben a falvakban az egy főre jutó jövedelem alig közelítette meg az országos átlag 68%-át, igaz 2000-ben még ennél is kevesebb, 61% volt. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági folyamatokat súlyosbítja a társadalmi ellátó rendszerek működésének elégtelensége nyomán kialakult állapot, illetve a munkavállalási hajlandóságot kevéssé ösztönző juttatási rendszerek megléte. A külföldi tőke határozottabb bevonására és/vagy a helyi gazdaság fejlesztésére tett kísérletek nem jártak eredménnyel. Lényegi előrelépés csak az infrastruktúra fejlesztések terén valósult meg, például az országos átlag ütemét is felülmúlóan javuló csatornázottság esetében, ám ezek hatása a lemaradás csökkentésében nem érvényesült. Pozitívumként könyvelhető el, hogy több gyorsforgalmi út is elérte az országhatárt (elmaradott kistérségeket, külső és belső perifériákat is érintve) ezeken kívül azonban csupán néhány új bekötő és összekötőút épült. A periférikus térségekben a munkanélküliek számának növekedése meghaladta az országos átlagot

27. ábra: Társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések (2010) (Forrás: KSH)

1.5.2 Város és falu ellentétes utakon

A nagy térszerkezeti törések a településrendszerben is jól érzékelhetőek. A gazdasági jelentőségüket, népességmegtartó erejüket elvesztett települések túlnyomó része a falvak, és különösen az aprófalvak közül került ki. Elsősorban a Nyugat- és Dél-Dunántúl, kisebb mértékben a Felső-Tiszavidék és az Északi-középhegység nevezhető aprófalvas településszerkezetűnek. A falvak többségét elöregedés és elvándorlás jellemzi, ami a szociális problémák mellett a települések fennmaradását is veszélyezteti. A nagyobb falvak népességcsökkenése miatt az aprófalvak tábora folyamatosan új tagokkal bővül, 1990-ben még 964 darab 500 fő alatti lakosú településünk volt, míg 2010-ben már 1063 darab, összesen 274 ezer fős lakossággal. Az aprófalvas térségek vándorlási vesztesége a 2000-es években 2000 fő körül állandósult. Társadalmi problémáikat jelzi, hogy a munkanélküliségi ráta és a szociális segélyezettek aránya is körülbelül kétszeresen haladta meg az ország többi részének átlagát. Pozíciójukat elvesztő falvaink
A tervezettek ellenére e területeken a közszolgáltatások elérhetőségének és a munkába járás feltételeinek javítására nem történtek célzott beavatkozások, valamint a közlekedésfejlesztés területén sem volt jelentős előrelépés, hiszen a közutak állapota, a közösségi közlekedési szolgáltatások minősége és mennyisége a lakosság igényeinek nem felel meg. Megnehezíti ezekben a térségekben az infrastruktúra fejlesztését, hogy az igen kis lakosságszám miatt sokszor irracionálisan nagyok az egy főre eső költségek (pl. a csatornázás, a hulladékkezelés, a közösségi közlekedés és az útfelújítás terén). Noha a fejlődés kétségtelen, hiszen 1990-ben mindössze 51(!) lakás volt csatornahálózatba kötve az aprófalvas településeken, 2010-ben viszont 36579, ez is csak 27,1%-os csatornázottságot jelent. A közösségi közlekedési kapcsolatok és az alternatív (pl. mobil) szolgáltatások fejlesztése a legtöbb esetben elmaradt az intézményi racionalizálástól, hiányzik az e tényezőket együtt kezelő integrált elgondolás. Ennek a hiányosságnak tudható be, hogy az egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális (közművelődési) intézmények elérhetősége többnyire tovább romlott, vagy alig javult. 1990-ben és 2000-ben az 500 fő alatti településeken egyaránt 54 háziorvos működött, és 2010-ben is csak 69. Aprófalvas vidékeink elnéptelenedése, valamint a vidéki „gettók” kialakulása, kiemelten a roma népesség által magas arányban lakott térségekben súlyos társadalmi-gazdasági teherként nehezedik ránk. Azonban aprófalvas térségeinkről általánosságban elmondható, hogy a lehetséges új funkciók továbbra is kihasználatlanok. Aprófalvas térségeink elnéptelenednek
A térszerkezet átalakulásának nyertesei a nagyobb városok. A Dunántúl északi része és Budapest közvetlen agglomerációja mellett a jelentősebb és versenyképesebb vidéki városok – különösen a nagyvárosok – szigetszerűen emelkednek ki környezetükből. A vidéki nagyvárosok szerepe főként az Alföldön jelentős. Szeged, Debrecen, Nyíregyháza és Kecskemét a térség fejlődésének központjai és a gazdasági-technológiai innovációs eredmények terjedéséhez „steppingstone”-ként szolgálnak. Városaink a befektetők és a munkavállalók számára is vonzóak voltak. A statisztikai adatok tükrében elmondható, hogy 2010-ben csak az 50 ezer főnél népesebb városok migrációs egyenlege volt pozitív. Jövedelmi viszonyaik (az 50–100 ezer fő közti városokban az egy főre jutó nettó jövedelem az országos átlag 116%-a, a 100 ezer főnél népesebb városokban 111,6%-a), és foglalkoztatási viszonyaik rendre kedvezőbbek voltak az országos átlagnál (2000-ben csak a 10 ezer főnél népesebb települések munkanélküliségi rátája volt 5% alatt, míg 2010-ben is csak a 10 ezer főnél népesebbeké volt 10% alatt). Az alföldi nagyvárosok szerepe kiemelkedő
A városok fejlődése azonban számos, főleg a fejlődés koordinálatlanságával magyarázható kedvezőtlen folyamatot is elindított. Különösen erősen jelentkezett a szuburbanizáció – az a folyamat, melynek során a városközpontok népessége csökken, de a külső területein elhelyezkedő részek népessége növekszik – és a városok terjeszkedése, amely alapvetően rendezi át a településközi viszonyokat, elsősorban a nagyvárosok körül, de gyakran középvárosaink környékén is. A városi terek koordinálatlan, rendezetlen növekedése átlépi azok adminisztratív határait, a tágabb környezet átalakulásához vezetve, miközben a városmagban funkcióvesztés, illetve válságterületek kialakulása figyelhető meg. Mindezt az ingázási, közlekedési, intézményi kapcsolatok sűrűsödése, az infrastruktúrafejlesztés igényeinek robbanásszerű növekedése kíséri. A szuburbanizáció a főváros mellett az aprófalvas vagy tanyás térségbe ágyazott nagyvárosok esetén a legerőteljesebb (Szeged, Győr, Kecskemét, Nyíregyháza, Debrecen, Zalaegerszeg, Kaposvár, stb.). Városi terek koordinálatlan, rendezetlen növekedése

1.5.3 Az ország többi részétől elhúzó főváros

Budapest és a „vidék”, vagyis az ország többi részének kapcsolata is mélyen meghatározza hazánk térszerkezetét. A főváros fejlődése a rendszerváltozás óta töretlen volt a 2008-as válságig, és bár nemzetközi jelentősége – az elmúlt 10 évben – érdemben nem változott, a többi hazai térségét jóval meghaladó tempóban fejlődött. Míg 2000-ben még három megye egy főre jutó GDP-je haladta meg a fővárosi átlag felét, és öt a 40%-át, addig 2010-ben már csak két megye fajlagos GDP-je haladta meg a fővárosi 40%-át, és csak egyetlen a felét. Az ország
településhálózatát a főváros uralja
Az ország településhálózatában kimagasló a főváros jelentősége. Kiváló közlekedési helyzetének, a nagyszámú magasan képzett munkavállalónak és magas szintű üzleti szolgáltatásainak köszönhetően egyre növekvő gazdasági erejével túlsúlya – a meglevő demográfiai mellett – gazdasági téren is egyre erősebb. Budapest fejlődésének alakulása kihat a városkörnyék lehetőségeinek alakulására és fordítva, a városkörnyéki változások és tendenciák befolyásolják a Főváros fejlesztési célkitűzéseinek megvalósítását.
Alapvető problémának számít, hogy a főváros egyértelmű dominanciáját hazánkban a regionális központok nem tudják ellensúlyozni. A gazdasági súlyon (jövedelem nagysága) és elérhetőségi viszonyokon alapuló gravitációs számítások alátámasztják azt a tényt, amely szerint a főváros dominanciája kifejezetten erős, és a regionális pólusok csak korlátozottan képesek kisugárzó hatás kifejtésére. Budapest gazdasági teljesítménye alapvetően befolyásolja az ország teljesítőképességét, továbbá Budapest fejlődése erőteljesen kihat az ország egészének társadalmi-gazdasági fejlődésére is. Mindezek révén környezetét is fokozottan átalakította, a rendkívül erős szuburbanizáció gyakorlatilag a város részévé tett több környező települést, mint Budaörs, Érd, Törökbálint, a közvetlen, napi ingázást jelentő vonzáskörzete pedig Kecskemétig, Szolnokig terjed. Az ipar és logisztika kitelepülése a fővárosból a vonzáskörzetben indított el intenzív gazdasági fellendülést. Mindez egy erős migrációs hullámot indított el az ország többi részéből is az agglomeráció felé, mely mára már szinte önálló gazdasági térséggé vált. Ugyanakkor a 2000-es évek közepétől a kiköltözés tendenciája csökkent, és évtizedek után először növekedni kezdett a főváros lakossága.
Budapest emellett egy kiterjedtebb, az ország határain átnyúló vonzástérrel is rendelkezik. A Győr–
Pozsony–Bécs fejlődési tengely kiterjedt vonzástere miatt Budapest vonzereje a Nyugat-Dunántúlon kevésbé érvényesül. Fővárosunk határon átnyúló hatása leginkább Közép- és Kelet-Szlovákia területén, Kárpátalján, Erdély nyugati vidékein, a Vajdaságban és Horvátország északkeleti területein érzékelhető. Budapest korábban deklarált nemzetközi, makroregionális szerepkörének növelése terén nem történt érdemi előrelépés.
Budapest szerepe a Nyugat-Dunántúlon kevésbé érvényesül

1.5.4 A roma népesség térszervező erővé vált

28. ábra: Magas arányú roma népességgel rendelkező térségek és települések
(Forrás: KSH 2011-es népszámlálás adatai)

Romának összesen 315 583 fő vallotta magát a 2011-es népszámláláson, ami az ország lakónépességének 3,18%-a. Az országos átlag kétszeresét meghaladó arányú roma lakossággal 46 kistérség rendelkezett, ezek összlakossága az ország 13,7%-át jelenti. A korábban az ország többi részénél alacsonyabb természetes fogyás a 2000-es évek második felében már kedvezőtlenebb volt az országos átlagnál, 2010-ben –4,7 volt ezer főre, a migrációs egyenleg folyamatosan romló értékeket mutatva elérte a –8,5-öt ezer főre vetítve. A foglalkoztatás-hiányos, illetőleg a szociális segélyben részesítettek magas arányával rendelkező A romák egyre nehezebb helyzetbe kerülnek
térségek számottevő része tartozik a magas arányú roma népességgel rendelkező térségek közé. Ezen térségek változatlanul súlyos foglalkoztatási gondjait mutatja, hogy mindvégig a 2000-es években a munkanélküliségi ráta az ország többi részének átlagát több mint kétszeresen haladta meg, az egy főre jutó jövedelem értéke pedig kevesebb, mint kétharmada volt, mint az ország többi részében. Az adófizetők aránya ugyan nagyobb mértékben emelkedett, mint az ország többi részén, azonban 2010-ben még így is csak 38,3% volt, szemben a többi térség 44,3%-os átlagával. Mindemellett e célcsoport leghátrányosabb helyzetű, gyakran telepeken élő szegmense képtelen bekapcsolódni e fejlesztésekbe. Ezekben a térségekben, jellemzően kistelepüléseken, vagy nagyobb települések peremén élő lakosság számára a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés jelentősen korlátozott, az elérhető szolgáltatások minősége pedig jelentősen alulmúlja az országos átlagot. A közösségi közlekedés leépítésével az itt élők számára a településükről való kimozdulás is problémát jelent, gyakorlatilag a térbeli mobilitás és a társadalmi mobilitás teljes eszköztelensége, izoláció jellemzi az aprófalvas kistérségekben és a szegregált telepeken élő családok nagy részét. Az egészségügyi és szociális helyzet mellett ezen térségekben még kritikusabbá vált a közbiztonság is, és ez tartós társadalmi feszültséghez vezetett, ennek ellenére a telepek helyzetének kezelésére csupán kisléptékű kísérleti kezdeményezések történtek. A térségekben a roma kultúra értékeinek széles körű bemutatására, elsajátítására, gazdasági tevékenységekben való hasznosítására, a térségfejlesztési erőforrást jelentő magyar és roma identitás elmélyítésére sem valósultak meg célirányos kezdeményezések a közszféra irányából. E térségekben az infrastrukturális ellátottság valamelyest javult, azonban míg a csatornázott lakások aránya országos szinten a 70%-ot közelíti, addig a térségben ez mindössze 45%.

29. ábra: Magas arányú roma népességgel rendelkező térségek helyzete az ország többi részéhez viszonyítva
(forrás: KSH)

Nagyvárosainkban hasonló problémaként jelenik meg a településrész-alapú szegregáció, amely az egyes kerületekbe, városrészekbe gyakran etnikai alapon is elkülönülő, alacsonyabb státusú népesség koncentrálódását jelenti. A szegregáció gyakran idézi elő a környezet fizikai leromlását, slumosodását is, amely csökkenő színvonalú közszolgáltatásokkal, szelektív elvándorlással párosulva önmagát erősítő tendenciát eredményez. Nagyvárosainkban a település alapú szegregáció okoz problémát
A roma társadalmi-gazdasági integrációt illetően meghatározó, hogy az Országgyűlés 2007-ben elfogadta a Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervét, és a 2008–2009. évekre szóló kormányzati intézkedési tervet. A feladatokat egyrészt szociális, másrészt területi szempontok alapján határozták meg. Azonban a térségek adottságaihoz igazodó átfogó és integrált szakpolitikai kezdeményezések nem indultak el. Az integrált oktatás-, a foglalkoztatás- és szociálpolitikára egyaránt kiterjedő fejlesztések ma is hiányoznak. Az oktatási kezdeményezéseket tekintve csak az antiszegregációs törekvések kaptak jelentősebb hangsúlyt, a sajátos adottságokra szabott pedagógiai fejlesztések csak elenyésző hányadban jelentek meg (a helyzetre szabott módszertan, roma identitású tanári közösségek, együttélési programok). A társadalmi integrációban fontos szerepet tölthetnek be a közösségi terek, kulturális intézmények nonformális és informális tanulási programjai és ingyenesen elérhető szolgáltatásai. A korszerű környezetben szervezett kulturális programok révén lehetőség van a felzárkózás elősegítésére és az esélyegyenlőség növelésére. Hiányoznak az
integrált fejlesztések

1.5.5 Átértékelődő határmenti térségek

A határmenti együttműködési térségek területi értelemben kiterjedhetnek a határ közvetlen környezetére vagy nagyobb térségekre. Az EU támogatásból működő határmenti programok hagyományosan a határt érintő megyéket tekintik a fejlesztés földrajzi célterületének. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a főbb vonásokat, amelyek Magyarország hét határszakaszát jellemzik, és amelyek alapján a határmenti és határon átnyúló fejlesztés legfontosabb közös céljai meghatározhatóak. Határmenti megyék jellemzői
A Szlovákiával közös – a hét közül a leghosszabb – határtérségben az egyik legnagyobb kihívást a nem teljes körűen kiépített közlekedési infrastruktúra jelenti. Bár az elmúlt néhány évben a közlekedési és kommunikációs infrastruktúra jelentősen javult mindkét oldalon, a transz-európai folyosók több eleme is átszeli a térséget, még mindig tapasztalhatók kisebb hiányosságok az észak-déli irányú közlekedési kapcsolatokban: továbbra is szűk keresztmetszetet jelent a határátkelés, különösen a határ nyugati szakaszán, ahol a Duna két oldala közti kapcsolat még nem kielégítő. Magyarország – Szlovákia
A határ társadalmi és gazdasági szempontból is mutat egyfajta kettősséget, a határszakasz nyugati és keleti fele jelentősen különböző adottságokkal bír. Rohamosan fejlődő gazdasági központok, dinamikusan növekvő, versenyképes vállalatokkal, multinacionális cégekkel és versenyképes kis- és középvállalkozásokkal leginkább a határ nyugati szakaszán találhatók. A magyar–szlovák üzleti kapcsolatok száma ugyanakkor meglehetősen kevés, ami gyengíti a térség versenyképességét.
A határtérség gyengesége, hogy a munkaerő-piaci együttműködés nem kielégítő szintű. A térség bizonyos területein magas a munkanélküliség, ugyanakkor közvetlenül a határ mentén a nagyobb gazdasági központok esetenként munkaerőhiánnyal küzdenek. Egyes területeken (pl. Esztergom környéke) az utóbbi évtizedben javult a munkaerő-piaci kapcsolódás, de még mindig jelentős fejlesztési lehetőségek vannak.
A térség rendelkezik több olyan egységes városi területtel (pl. Komárom-Révkomárom, Esztergom–
Párkány), amelyek integrált fejlesztése elsősorban a határmenti együttműködés keretében valósítható meg. Szintén integráltan kezelendőek egyes kiemelt fejlesztési övezetek, különös tekintettel a Miskolc–Kassa régióra, amelynek integrált fejlesztése a határszakasz egész keleti, sok problémával küzdő szakaszára húzóerőként hathat.
A térség fontos erősségeként könyvelhető el, hogy számos felsőoktatási intézménnyel rendelkezik. Az intézmények minőségi oktatást nyújtanak és a kutatás-fejlesztési tevékenységhez is bázisul szolgálnak. Az egyetemek, valamint az egyetemek és a vállalkozások közötti együttműködés szintje azonban még alacsony.
A határtérség természeti környezete kettős képet mutat: egyrészt számos természetvédelmi terület fekszik a határ mindkét oldalán, másrészt azonban a korábbi nehézipari tevékenység következményeként sok a komoly környezeti károkkal sújtott és szennyezett terület is. A határtérség jelentős kulturális örökségi értékkel rendelkezik, amelyek társadalmi és gazdasági erőforrásként való használata még fejlesztendő terület. Magyarország és Szlovákia egyik összekötő kapcsolata lehet ezen a területen a Duna menti kulturális útvonal valamint a Limes útvonal megvalósulása.
A határ mentén fejlett szolgáltató szektor működik (beleértve az egészségügyet is). A kapacitások közös használata azonban csak elvétve tapasztalható, mely elsősorban a finanszírozási és nyelvi akadályok és a szolgáltató intézmények közötti alacsony fokú együttműködés következménye. A határmenti együttműködés intenzitását segíti, hogy a szlovák oldalon a határ mentén tömbben élő magyar kisebbség kettős kapcsolódásával az együttműködés motorjává válhat. A határ-menti kapcsolatok élénkítését összehangolt képzési programok, nemzetközi ösztöndíjak és gyakornoki programok szervezése is elősegítené.
A magyar–ukrán határrégió gazdasági struktúrája kiegyensúlyozatlan. Az innováció hiánya, egyes térségekben a magas munkanélküliség, valamint a mezőgazdaság magas aranya komoly akadályokat jelentenek a fejlődés szempontjából. Ugyanakkor a kiváló turisztikai lehetőségek, néhány lendületesen fejlődő város és a rendelkezésre álló munkaerő stabil alapot nyújthatnak a régió gazdasági teljesítményének fokozatos javulásához. Magyarország – Ukrajna
Jelentős, főként kelet-nyugat irányú közlekedési forgalom halad át a területen, amely motorja lehetne a növekedésnek, e téren a fejlődés legnagyobb gátja a túlterhelt és elmaradott szállítási infrastruktúra. Az európai színvonalhoz képest a környezeti infrastruktúra is elmaradott.
Kiemelendő jelentőségű kitörési pont lehet a Záhony–Csap–Ágcsernyő köré integrálható, három országra kiterjedő logisztikai potenciál.
A régió egyedülálló természeti erőforrásokkal rendelkezik, amelyek kihasználása jelentősen hozzájárulhat a turizmus fejlődéséhez. Ugyanakkor a rendszerek sebezhetősége óvatos megközelítést es a fenntarthatósági elvek szigorú betartását igényli.
A régióban az egyetemek és beruházások léte alapot adhat a fokozatos integrált gazdaságfejlesztésnek, ám az oktatási rendszer kínálata és a gazdaság szükséglete között az összhang nem megfelelő. Az elöregedő népesség és a vidéki lakosság magas aranya a fejlődés komoly gátja lehet. Ugyanakkor a közös kulturális örökség, a nemzetiségek hagyományos békés együttműködése és a határ mentén tömbben élő magyar kisebbség híd szerepe egyedülálló lehetőségeket is nyújthatnak.
A magyar–román határmenti térség soknemzetiségű és ennek következtében multikulturális hagyományokban gazdag terület. Mindez kifejezésre jut a helyi közösségek rendszeres, határon átnyúló együttműködésében, amely megfelelő alapot nyújt a határon átnyúló kapcsolatok további erősítéséhez és a térség integrált fejlesztésének ösztönzéséhez. A legfontosabb városok nagyrészt egymást kiegészítő erősségekkel rendelkeznek, amit fejlesztési stratégiáik aktívabb összehangolásának érdekében ki lehetne használni. Magyarország – Románia
A térséget – elsősorban a törékeny gazdaságszerkezet következtében – viszonylag fejletlen gazdaság jellemzi. Az átalakulás már megkezdődött, a térségben egyre növekszik a külföldi befektetések mértéke és azon belül is a magyar tőkebefektetések aránya. A már meglévő jól működő kereskedelmi kapcsolatok megfelelő alapot képeznek a kölcsönös előnyökre építő integráltabb gazdaságfejlesztéshez.
A határmenti térséget a mérsékelttől a magas szintig terjedő munkanélküliség jellemzi, a régión belül is nagy eltérésekkel. A munkanélküliek iskolázottsági szintje többnyire alacsony, ami korlátozza elhelyezkedési lehetőségeiket.
A két oldal közt meglévő jelentős bérszínvonalbeli különbségek mértéke jelenleg olyan magas, hogy azok kizárólag a hazánk irányába történő munkaerőmozgás lehetőségét vetik fel, erre azonban a magyar határszél gyenge munkaerőfelszívó-képessége miatt jelenleg kevés alkalom kínálkozik.
A magyar–szerb határmenti terület munkanélküliségi és gazdasági aktivitással kapcsolatos mutatói lényegesen rosszabbak az európai uniós átlagnál. A határszakasz a közeljövőben schengeni határ marad, ahol szigorú határellenőrzés van érvényben, részben emiatt az átmenő áruforgalom viszonylag alacsony. A gazdasági élet szereplői közötti intenzívebb kommunikáció, üzleti partnerkereső lehetőségek, valamint a gazdasági és a kutatási-oktatási szektor közötti együttműködés – különösen a kutatás-fejlesztés és az innováció terén – gazdaságélénkítő hatásúak lehetnek. Magyarország – Szerbia
A közös kulturális örökség képezheti a fejlődés motorját, azonban a felújítások nehéz finanszírozása, a közös turistautak és azok marketingjének hiánya következtében ez a lehetőség nincs megfelelően kihasználva. A közösségek a határ mindkét oldalán szorgalmazzák a kapcsolatfelvételt és együttműködést, közvetlen, emberek közötti tevékenységek formájában is.
A magyar–horvát határrégió egyszerre küzd munkaerőhiánnyal és magas strukturális munkanélküliséggel. Horvátország uniós csatlakozása határon átnyúló munkalehetőségeket teremthet, ezt a folyamatot azonban fejlett munkaerő-piaci rendszer még nem támogatja. Sok lehetőség rejlik a határon átnyúló üzleti kapcsolatok és beszállítói hálózatok kialakításában, amit a vállalkozásfejlesztés hatékony hálózatának, illetve az üzleti szereplők és a kutatási és oktatási ágazatok sokkal intenzívebb kapcsolatának is támogatnia kell. Magyarország – Horvátország
A horvát határszakasz esetében a határ túloldala híján van a jelentős térszervező erővel rendelkező központoknak. E helyzet jó alkalmat jelent Pécs pozícióinak javítására. Funkcionális vonzóképességének erősítésével Pécs betöltheti a tágabb térség főközpontjának szerepét.
A Mura–Dráva–Duna folyók ökoszisztémája a fejlődés egy fenntartható formájának alapját képezheti a határtérség számára, amit segíthet a turisztikai infrastruktúra kiépítése, és a határtérség egységes termékként történő népszerűsítése. A felszíni és a felszín alatti vizek minőségének védelme és a térségre jellemző árvízveszély is hatékonyabban kezelhető határon átnyúló összefogással.
Horvátország uniós csatlakozásával minden út és vasútvonal, amely a közös határt metszi, vám- és útlevél-ellenőrzéstől mentes nemzetközi határátkelő ponttá vált, ami minden téren növeli az intenzívebb együttműködés lehetőségét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a határ két oldalán élő közösségek közötti közvetlen személyes együttműködések fontosak és támogatandóak.
A magyar szlovén határtérség gazdasági szerkezetében hasonló, de jellegében nagyon eltérő régiókból és megyékből áll. Az inkább idegenforgalmi és kulturális térségek (pl. gyógyfürdők), valamint a jellemzően mezőgazdasági területek azonban egyaránt küzdenek azokkal a hátrányokkal, amik a határok periferiális jellegéből adódnak: öregedő és csökkenő lakosság, a vállalkozói szellem, kezdeményezőkészség, innováció, a gazdasági csoportosulás, hálózatépítés alacsony szintje. A gazdaságok mérete túl kicsi a hatékony termeléshez és a támogatások felhasználásához, a legtöbb gazdálkodó 40 évnél idősebb. Magyarország – Szlovénia
Nemzetközileg és határon túlról is rossz a térség elérhetősége, alacsony a közszolgáltatásokat nyújtó intézmények határon átnyúló koordináltsága az egészségmegőrzés, kockázat-megelőzés, az energia-, információs- és kommunikációs technológiák, és a közlekedéstervezés területén. Korlátozott a felső- és középiskolai oktatás kínálata, amely nem biztosítja az élethosszig tartó tanulás lehetőségét.
A térség fő potenciálját a termál- és ásványvizek, természetvédelmi területek (Goricko Regionális Park, Mura folyó, Őrség Nemzeti Park, szőlőföldek, a Dráva folyó, Pohorjei hegységek), a megújuló energia helyi forrásai, a kulturális értékek gazdagsága (épített örökség, hagyományos mesterségek, művészetek, vallások, etnikai csoportok) jelenthetik.
Az osztrák–magyar határrégió évekkel az EU keleti bővítése után is sok szempontból őrzi az Európa nyugati és keleti része között betöltött híd-szerepet, és az ehhez kapcsolódó prosperitást. Kiemelkedő gazdasági adottságait jellemzi a régióban alapított vállalatok egyre növekvő száma, a dinamikus szolgáltató szektor, a jól képzett munkaerő, az ipari területek valamint az innovációs és technológiai központok nagy száma, a fellendülőben levő gazdasági klaszterek, a határon átívelő hálózati tevékenységek, valamint minőségi mezőgazdasági területek. A régió déli része azonban prosperitásban messze elmarad az északi területekétől. Magyarország – Ausztria
A határtérség emellett gazdag természeti erőforrásokban és számos védett ökoszisztémának ad otthont. Itt is jellemző a meleg vizű termál- és gyógyforrások, valamint a közös kulturális emlékhelyek nagy száma.

1.5.6 A mobilitás kettős problematikája

A periférikus térségek egyik legfontosabb problémája a helyben hiányzó munkalehetőség. Ugyanakkor a hazai mobilitás – szerkezeti problémáiból adódóan –, nem képes megfelelni a munkaerő-piac elvárásainak, az elmaradott térségek kisjövedelmű társadalmi rétegeire jellemző alacsony migrációs hajlandóság miatt. Az 1990-es évek legvégén bekövetkezett ingatlanár robbanás a városokban és a frekventált térségekben, valamint a bérlakások rendszerének összeomlása rendkívül megnehezítette a rugalmas lakásváltást, különösen a vidéki falvakból érkező munkavállalók számára. A falvak és a városok közötti 5–10-szeres ingatlanár különbségek a perifériák munkavállalóit helyhez kötik. Ennek ellenére a városokba vándorlás továbbra is jellemző, azonban ez sokszor csak olyan kedvezőtlen anyagi feltételekkel lehetséges, ami a belső fogyasztópiacot is érzékelhetően korlátozza. Részben ez is állt a 2010-es évek devizahitel válságának hátterében. Ezeket a korlátokat a közlekedési, főleg a közösségi közlekedési hálózatok alig tudják csökkenteni, a kis fokú mobilitás az egész ország gazdaságát visszahúzó jelenséggé vált. A mobilitási nehézségek oldása érdekében került bevezetésre 2012-ben a lakhatási támogatás, amelynek célja annak megkönnyítése, hogy az álláskeresők munkaerő-piaci helyzetük javítása érdekében olyan munkalehetőséget is elfogadhassanak, amely esetében a munkavégzés helye az állandó lakóhelyüktől távol esik. A magas ingatlanárak miatt nehéz a falvakból a városokba költözni

1.5.7 A területi szemlélet gyengén érvényesül

A területi szemlélet a magyar közgondolkodásban és szakpolitikákban nem kapott az elmúlt évtizedekben olyan mértékű hangsúlyt, hogy valóban meghatározó szempontként érvényesülhetett volna. A tervekben, amennyiben az adott szakterület nem kívánta meg eleve a határozott területi szemléletet, gyakorlatilag az országos szint jelent meg, a területiség elvétve volt hangsúlyos. A különböző területi szinteket tekintve igen szembetűnő a szomszédos országokkal való kapcsolatban a területiség hiánya. A Kárpát-medence integrációjának irányába nem történt érdemi előrelépés. A határon túli magyarsággal és a környező államokkal kialakítandó fejlesztéspolitikai és gazdasági kapcsolatok nem mélyültek el. Az uniós támogatású határ menti és transznacionális programok keretében sem került sor célzott közös összmagyar, vagy egyéb Kárpát-medencei dimenziójú fejlesztéspolitikai, gazdaságfejlesztési, vagy intézményi, közszolgáltatás-szervezési együttműködésekre. Ugyanakkor az ország aktív résztvevője az európai területpolitikai együttműködéseknek (ESPON, EUKN, URBACT). A Visegrádi országok – kibővülve Romániával és Bulgáriával (V4+2) – közös területi együttműködési kezdeményezést indítottak el 2007-ben, deklarálva, hogy az együttműködés terén meghatározó a térség közös területi stratégiájának megalkotása. A határon túli magyarok lakta térségek gazdasági-
kulturális lehetőségei kihasználatlanok

1.5.8 Összefoglaló területi stratégiai üzenetek

Az ország kettészakadása nem csupán társadalmi probléma, a globális versenyben hatalmas erőforrások mennek veszendőbe emiatt. A leszakadó térségek, vidéki térségek, külső és belső perifériák foglalkoztatási és szociális problémáinak kezelése sürgető kérdés, melynek megoldását minél hamarabb meg kell kezdeni. E hosszú távú feladatban jelentkezik Magyarország és ezen belül Budapest makroregionális vezető szerepének erősítése, a város-vidék kapcsolatok megújítása, valamint a minőségi életet biztosító városok kialakítása.
Középtávon megvalósítani szükséges
stratégiai feladatok
Hosszú távú fejlődést megalapozó
térségstratégiai területek
– a leszakadó térségek, vidéki térségek, külső és belső – Magyarország meghatározó makroregionális és térszervező
perifériák, foglalkoztatási és szociális problémáinak kezelése szerepe
– a határ menti térségek elérhetőségének fejlesztése és a határon – Budapest makroregionális vezető szerepe
átnyúló kapcsolatainak erősítése – városhálózat és várospolitika, korszerű és minőségi életet
biztosító városok,
– városok és várostérségek átfogó, városhálózati együttműködéseken alapuló fejlesztések
– vidéki térségeink gazdasági és kulturális alapokra helyezett megújítása, város-vidék kapcsolatok megújítása
– a vidéki térségek tehetséggondozó hálózatainak fejlesztése.
2. Fejlesztéspolitikai és területfejlesztési célkitűzések
2.1 Nemzeti jövőkép
Magyarország 2030-ban Kelet-Közép-Európa egyik vezető gazdasági és szellemi központja lesz, lakosságának biztonságos megélhetést biztosító, az erőforrások fenntartható használatára épülő versenyképes gazdasággal, azzal összefüggésben gyarapodó népességgel, megerősödött közösségekkel, javuló életminőséggel és környezeti állapottal.
E vízió eléréséhez gazdaság- és társadalomstratégiai fordulatra, az ebbe az irányba megkezdett lépéseink folytatására van szükség.
Jövőképünk szerint 2030-ra az ország közel két évtizede fenntarthatóan fejlődik, a gazdasági teljesítményünk és a foglalkoztatás jelentősen bővül. Patrióta gazdaságpolitika mellett az ország gazdasági teljesítménye és GDP-je jelentősen nő, ami helyi és térségi szinten is fokozatos, mérhető életminőség javulást eredményez az alábbi célkitűzések megvalósítása révén:
– Az ország Kelet-Közép-Európa egyik legvonzóbb és legkedvezőbb gazdasági- és üzleti környezetét
Gazdaság- és társadalom-
stratégiai fordulatra alapozzuk jövőképünket
biztosító országa.
– Jelentős beruházások valósulnak meg, melyek hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez és tekintettel vannak a természeti erőforrások védelmére, valamint a környezeti fenntarthatósági szempontokra. Erős hazai ipar alakul ki, ami jelentős részben az itthoni kis- és középvállalkozások hálózatára épül, részben pedig a globális nagyvállalatok rendszeréhez kapcsolódik.
– A gazdaság duális szerkezete oldódik, a hazai középvállalatok megerősödnek.
– Agrár- és élelmiszergazdaságunk megerősödve, növekvő szerepet vállal a nemzetgazdasági teljesítményben és az exportban, a vidéki térségek fejlődésében és a foglalkoztatásban.
– A környezetbarát közlekedési infrastruktúránk kulcselemei magas szinten kiépítettek, és állapotfenntartásuk megfelelően biztosított. Az infrastruktúra további, folyamatos fejlesztése hozzájárul a fenntartható jellegű gazdasági fejlődéshez.
– Magas minőségű és széles körben elérhető oktatási rendszerünk versenyképes tudást közvetít, amivel hatékonyan hozzájárul a piacképes tudás és készségek megszerzéséhez, illetve a megszerzett képességek szinten tartásához és megújításához az életpálya során.
– Az ország lakossága fizikailag és mentálisan is egészséges, munkaerő-piaci helyzetének megfelelően képzett. A munkaerő-piacon versenyképes tudással, képzettséggel, készségekkel rendelkezik, önmaga biztonságos megélhetését képes megteremteni.
– A magas innovációs potenciálunk megfelelően szolgálja a gazdaság és a társadalom további fenntartható fejlődését.
Magyarország fekvését és adottságait kihasználva fokozatosan növeli gazdasági súlyát, az ország kiegyensúlyozott és szerteágazó nemzetközi gazdasági kapcsolatokat tart fenn, a térségben betöltött szerepe erős: Az ország regionális központtá válik
– Magyarország a térség egyik jelentős regionális központjaként működik, mind a gazdaságszervezés, mind a tudás és az innováció, mind a logisztika terén.
– Ez a szerepkör jelentős európai funkciókat biztosít Budapest számára, de kiemelt szereppel rendelkeznek a többi nagyvárosaink is, amelyek az európai, különösen a kelet-közép-európai, kárpát-medencei városhálózatba beágyazódva a gazdaság- és társadalmi fejlődés központjai.
Természeti és kulturális erőforrásaink felelős és hatékony kihasználásával gazdasági fejlődésünkben az önerő kulcsszerepet játszik:
– Megújuló energia potenciálunkra építve energiafüggőségünk jelentősen csökken, előtérbe kerül az energiatakarékosság és -hatékonyság, valamint a megújuló energiaforrások növekvő használata.
– Kiemelkedő termálvíz kincsünkre és ásványvizeinkre építve virágzó gyógyturizmus és fürdőkultúra működik, amely még további fejlődési lehetőségeket rejt magában.
– Meglévő és folyamatosan fejlődő szakmai tudásunk alapján a vizeinkkel való fenntartható gazdálkodás a tájfenntartás, az agrárium és a klímavédelem támogatója.
– Kiváló minőségű és nagy kiterjedésű termőföldjeink stratégiai erőforrásunkat képezik, amelyre sokszínű, virágzó, a környezeti adottságokkal összhangban lévő, azokat megőrző és a helyben élőket gazdagító agrár- és élelmiszergazdaság épül.
– A magyar kultúra, zene, nyelv, hagyományok és az épített örökség sokszínűsége, egyedisége kiváló alapot nyújt a turizmus fejlesztéséhez, a kreatív és innovatív iparágak számára, valamint nemzeti összetartozásunk erősítéséhez.
Természeti erőforrásaink, kultúránk biztos fejlődési alapot nyújt
A XXI. században meghatározó lesz az innováció és a tudás szerepe, melyben Magyarország Európa számos országához képest versenyelőnnyel rendelkezik. Ennek alapját tudományos és szellemi kapacitásunk, kreativitásunk, valamint európai viszonylatban is jó oktatásunk, felsőoktatásunk képezi, amiben kiemelt figyelmet kapnak a nemzetközi élvonalhoz kapcsolódó kutatási programok, a megszerzett tudás szinten tartása, az egész életen át tartó tanulás, a nyelvtanulás, a piacképes szakképzés, a tanulható alap- és vállalkozói kompetenciák és a kreativitás fejlesztése: Az ország megtartja tehetségeit
– Erős a jelenlétünk a tudásra építő speciális iparágakban (bionika, környezettechnológia, IKT-elektronika, vegyipar, orvosi berendezések és eszközgyártás, gyógyszeripar), amelyek lehetőséget adnak a piaci résekben rejlő gazdasági lehetőségek kihasználására.
– Az ország meg tudja tartani tehetségeit, az „agyelszívás” megáll, külföldi tapasztalatszerzéssé, a globális tudástérben való részvétellé alakul, és a magyar emberek tehetségüket saját hazájuk javára kamatoztatják.
– Magyarországon is kiépül és folyamatosan fejlődik egy olyan inspiráló környezet, amelyben az egyetemek, kutató intézetek és a hazai vállalatok kapcsolatrendszere korszerű termékeket, eljárásokat, technológiákat eredményez, ami a hazai gazdaság fejlődésének egyik fontos alapja.
Az évtizedek óta tartó negatív népesedési trend megáll, és megfordul:
– A családbarát intézményekkel, közszolgáltatásokkal, munkaszervezéssel, a megélhetés biztonságának növelésével elérjük, hogy az ország lakosságszáma gyarapodásnak induljon.
– A nemzeti összetartozás erősödésével és a helyi gazdaság fellendülésével a határon túli magyarság fogyása is megáll.
Megtörténik a
demográfiai
fordulat
A lakosság lelki és testi egészségének megőrzésével értékteremtő képességünket javítjuk és mindenki számára biztosíthatóvá tesszük a biztonságos megélhetés lehetőségét. Egészséges életmód, gyógyító központ
– Megteremtjük az egészséges társadalom alapjait, ami a megelőzésre, az egészséges életmódra, a mozgásra és a helyes táplálkozásra építve jelentősen javítja az emberek egészségi állapotát.
– Magyarország gyógyfürdőivel, gyógyvizeivel, gazdag és sokszínű természeti környezetével, egészségipari szolgáltatásaival gyógyító központként működik.
A társadalom megújítása terén is komoly kihívások előtt áll az ország. Fontos, hogy növekedjék a társadalmi elégedettség és kohézió: Megerősödő társadalom
– A társadalmi értékrendben központi szerepet kap a jól végzett munka megbecsülése.
– Az új munkahelyek létrehozása mellett szükséges bevezetni és támogatni a munkahelyeken az új foglalkoztatási formák széles körét. Javítani kell az esélyegyenlőségi célcsoportok kilátásait, az elszegényedett rétegek felemelését, a diszkriminációval sújtott etnikai kisebbségek integrációját. A munka világán keresztül lehetővé válhat a különböző helyzetű társadalmi csoportok integrációja, társadalmi felzárkózása.
– A széles bázisú és társadalmi befogadáson alapuló középosztályba történő könnyebb bekerülés elősegíti a társadalmi kohéziót. A legsérülékenyebb csoportok, mélyszegénységben élők esélyeinek növelésén keresztül, a társadalmi különbségek csökkenésével párhuzamosan a társadalmi összetartozás és a közösségek megerősödnek.
– A természeti erőforrásainkkal való fenntartható bánásmód és a táj védelme beépül a köztudatba és a társadalmi értékrend részévé válik.
– A hagyományok ismerete és tisztelete, valamint a kulturális örökségek védelme és fenntartható hasznosításának szükségessége beépül a köztudatba és a társadalmi értékrend részévé válik.
Az ország eltérő társadalmi, gazdasági és környezeti adottságú területei egy sokszínű, ugyanakkor egységes nemzeti területi rendszert alkotnak: Egységes területi rendszer: eltérő
– Az országban eltérő területi adottságokkal rendelkező markáns térségi rendszerek léteznek és állnak egymással szoros munkamegosztásban. A térségi alternatívákban egy stabil háttérrel rendelkező, többközpontú, megújulás-orientált területi rendszer bontakozik ki, ahol a térségek helyi potenciáljaikat kihasználva fejlődnek.
– Térségeink az elérhetőség és hozzáférhetőség révén a helyi feltételekhez igazodva hasonló színvonalon képesek biztosítani a térség lakóinak létbiztonságát és életminőségét.
– Magyarország területi rendszere az európai térbe ágyazódva, számos gazdasági és társadalmi kapcsolattal kötődik a határon túli magyarlakta térségekhez, továbbá szoros kulturális, gazdasági és környezeti együttműködésben áll a Kárpát-medence és Közép-Európa országaival.
adottságokkal az egységes fejlődésért
A gazdaság megújulásával, az elérhetőség és a közlekedési kapcsolatrendszer javulásával, valamint a hatékony és célirányos térségi beavatkozásokkal az ország területi különbségei nem nőnek tovább. A versenyképesen fejlődő térségek, városok hálózata az eddig leszakadó térségeket ismét bekapcsolja az ország vérkeringésébe:
– A gazdaságfejlesztés valamennyi térségben fejlődést eredményez.
Térségi különbségek
csökkennek, városaink térségszervező
szerepe nő
– A városok és térségek kapcsolatának erősítése, a város-vidék közötti szoros együttműködés segíti a területi szintű gazdaságfejlesztési szemlélet megújulását, amihez a decentralizáltabbá váló közlekedési rendszer is hozzájárul.
– Az ország minden lakója számára biztosítottá válik az intézmények, a munkahelyek és a települések elérhetősége, valamint a hozzájuk tartozó szolgáltatások hozzáférhetősége. A közlekedési hálózatoknak a gazdaság és társadalom igényei szerinti fejlesztésével egy fenntartható fejlődést biztosító térbeli kapcsolatrendszer alakul ki.
– A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági adottságokkal és folyamatokkal sújtott területek integrációja megindul, ezáltal biztosítottá válik a térségek társadalmi munkamegosztásba történő bekapcsolódása, aminek hatására az életkörülmények közelítenek az országos átlaghoz.
– Az infokommunikációs fordulattal, az információhoz és a kommunikációhoz való gyors és korszerű hozzáférés mindenhol biztosított.
Jelentős kihasználatlan potenciál rejlik még a vidéki térségeinkben, ahol az ország gazdasági és társadalmi tartalékainak nagy része található. Jövőképünkben a vidék egy sajátos, vonzó értékekkel rendelkező, értékeinek felismerésével szívesen választott élettér, ahol a fiatalok megtalálják a jövőjüket, boldogulásukat: Vidéki térségeink
potenciáljára
építünk
– A helyi piacok és a helyi gazdaság fejlesztése egyrészt hozzájárul a belföldi piacok visszaszerzéséhez, másrészt komoly gazdasági lehetőségeket hordoz a helyi, falusi közösségek és vidéki térségek számára. A helyi- és a megújuló energiaforrások felhasználásával részben autonóm térségi ellátórendszerek épülnek ki, amelyek munkahelyeket teremtenek és javítják az ellátásbiztonságot.
– A vidéki települések könnyebb elérhetősége révén, illetve a megélhetés lehetőségét biztosító helyi gazdasággal a vidéki elvándorlás megáll, megfordul, és egyre több fiatal választja a vidéki településeket, térségeket.
– Falvaink, tanyáink korszerű módon megújulnak, adott esetben új funkciókat nyernek.
– Korszerű és versenyképes családi gazdaságok, kis- és középüzemek működnek vidéken, kiegyensúlyozott szerkezetben a nagyobb gazdaságokkal, biztosítva a vidéki lakosság egy részének a foglalkoztatását, megélhetését, a megtermelt értékekkel növekvő mértékben hozzájárulva a nemzetgazdasághoz, biztosítva az ország egészséges élelmiszerellátását.
A területpolitikai jövőképpel a Térszerkezeti jövőképünk (3.1.1) fejezet foglalkozik részletesen.

30. ábra: Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció célrendszere

2.2 Hosszú távú (2014–2030) fejlesztési célkitűzések

2.2.1 Átfogó fejlesztési célok

A nemzeti jövőkép elérése érdekében az OFTK négy hosszú távú, 2030-ig szóló átfogó fejlesztési célt és ezek elérése érdekében tizenhárom specifikus célt, köztük hét szakpolitikai jellegű és hat területi célt fogalmaz meg. A specifikus célok nemzeti jelentőségű ágazati és területi tématerületeket ölelnek fel. A célok a társadalom és a gazdaság egészének
A célok – az OFTK hosszú távú teljes tervezési szemléletének megfelelően – a társadalom és a gazdaság egészének, valamint minden ágazatnak, térségi és helyi szereplőknek szólnak, beleértve a társadalom és a gazdaság környezethez való viszonyulását, a környezeti szempontokat, továbbá kirajzolják azokat a fejlesztési súlypontokat is, amelyekre a középtávú – fókuszált – fejlesztési feladatok épülhetnek.
A célrendszer a fordulatot igénylő területekre és a lehetséges kitörési pontokra irányul az alábbiak szerint:
szólnak
1. Értékteremtő, foglalkoztatást biztosító gazdasági fejlődés
Célunk a meglévő értékeket megőrző, kiszámítható, érték-, tudás- és munkaalapú, hozzáadott értéket és közhasznokat eredményező, valamint a takarékos és hatékony erőforrás-felhasználásra épülő gazdasági növekedés, fejlődés és jövedelemtermelés biztosítása, a globális gazdasághoz való felzárkóztatás és a hazai foglalkoztatás jelentős bővítése.
A cél elérése érdekében kiemelt eszközök a gazdaságba történő beruházások és a vállalkozásfejlesztés támogatása, a kis- és középvállalkozások, a családi gazdaságok, a nemzeti vállalatok megerősítése és piaci lehetőségeik szélesítése, a biztonságos élelmiszerellátás, a helyi gazdaság megerősítése, a helyi közösségek autonóm, önfenntartó és öngondoskodó erejének a helyreállítása.
2. Népesedési fordulat, egészséges és megújuló társadalom
Célunk a népességszám növelése, a gyermekvállalás ösztönzése. Továbbá cél a népesség szellemi, erkölcsi, tudásban, készségekben és értékekben való gyarapodásának elősegítése, az alsó-, az alsó-közép- és a középosztály, valamint a kis közösségek és családok felemelése-megerősítése, a nemzeti, közösségi és egyéni felelősségvállalás és értékátadás növelése.
Kiemelt célunk a társadalmi megújulás és gyógyulás elősegítése, az egészséges életmód, a sport és a mozgás, a kultúrához való hozzáférés és a közművelődés biztosítása, valamint az egészséges táplálkozás ösztönzése. Ehhez kapcsolódik az egészségi állapot javítása, a hatékony közegészségügy és egészségügyi szolgáltatások, a megelőzés és rekreáció biztosítása, a kulturális örökség megőrzése.
Célunk a nemzeti hagyományokat tiszteletben tartó, hatékony és jó állam létrehozása, a közszolgáltatások megújítása. Ennek keretében a növekvő társadalmi biztonság – kiemelt figyelmet fordítva a lakossági közbiztonság, a szociális, családi és személyi biztonság, az információbiztonság, a munkahelyi biztonság – megteremtésére.
3. Természeti erőforrásaink fenntartható használata, értékeink megőrzése és környezetünk védelme
Célunk a hosszú távú gazdasági potenciálunkat és életfeltételeinket biztosító természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás megteremtése, az erőforrások megőrzése a jövő generációinak számára, mind mennyiségben, mind minőségben.
Célunk az élelmiszer-, az energia-, a környezet-, valamint a klímabiztonság megteremtése, az egészséges ivóvíz ellátás, az élővilág sokféleségének, a tájak sokféleségének és értékeinek, illetve az épített örökség értékeinek megőrzése, az egészséges élet környezeti feltételeinek és jobb minőségének biztosítása, a fenntartható életmód, termelés és fogyasztás elősegítése.
4. Térségi potenciálokra alapozott, fenntartható térszerkezet
Célunk egy területileg összehangolt, harmonikusan és fenntartható módon működő, a meglevő
térszerkezet értékeit megtartó, a makroregionális és globális kapcsolatokban aktívan részt vevő térszerkezet kialakítása, amelyben az ország, a Kárpát-medence és Európa szempontjából egyaránt jól együttműködő, értékeket teremtő és védő partnerként vehet részt az ország minden térsége és települése. Egyaránt fontos az európai integráció, a közép-európai kohézió megteremtése.
A többközpontú térszerkezet megvalósítása érdekében szükséges az ország Budapest központúságának oldása, a gazdasági fejlődést biztosító beruházások területi terítése, a térségi versenyképességet segítő térszerkezet, térségi kapcsolatok kialakítása, erősítése.
A térségi integráció, térségi kapcsolatok és együttműködések elmélyítéséhez szükséges a város-vidék kapcsolatok megújítása, a térségi autonómia, az önellátó és önfenntartó képesség erősítése.
A területi kohézió és a térségi esélyegyenlőség erősítéséhez kiegyensúlyozott térszerkezet, területi kiegyenlítődés, a perifériák és elmaradott térségek felzárkóztatása, a térségi sajátosságoknak megfelelő térségi fejlődési pályák kialakítása szükséges.

2.2.2 Specifikus célkitűzések

Az átfogó célok elérése érdekében az OFTK tizenhárom specifikus célt tűz ki, köztük hét szakpolitikai jellegű célt és hat területi célt. A specifikus célok nemzeti jelentőségű ágazati és területi tématerületeket ölelnek fel. A célok – az OFTK hosszú távú teljes tervezési szemléletének megfelelően – a társadalom és a gazdaság egészének, valamint minden ágazatnak, térségi és helyi szereplőknek szólnak, továbbá kirajzolják azokat a fejlesztési súlypontokat is, amelyekre a középtávú – fókuszált – fejlesztési feladatok épülhetnek
Specifikus céljainkat a lehetséges kitörési pontokra és fordulatot igénylő területek alapján határoztuk meg, az alábbiak szerint:

2.2.2.1 Szakpolitikákban érvényesítendő specifikus célok

1. Versenyképes, innovatív gazdaság
Célunk a magyar gazdaság újra-pozícionálása, kedvező helyzetét visszaszerezni és megerősíteni a külföldi és belföldi piacokon egyaránt. A gazdasági ágazataink és erőforrásaink, értékeink fenntartható használatára alapozva növelni szükséges az ország versenyképességét, importkiváltó gazdasági termelését, a foglalkoztatás ösztönzését és a megélhetés biztosítását.
Beavatkozási területek:
– a fejlődési potenciált hordozó ágazatok (pl.: autó- és járműipar; elektronikai iparágak; híradástechnika; egészségipar; gyógyszeripar; orvosi berendezés és eszközgyártás; élelmiszeripar; építő- és építőanyag-ipar; logisztika; gépipar, szerszámgyártás; vegyipar, környezetvédelmi ipar) fejlesztése,
– a települések gazdasági csomóponti szerepének és fejlesztői kapacitásának erősítése,
– a vállalkozások kreatív és innovatív fejlesztéseinek a támogatása,
– a geotermális és megújuló energetikai potenciál kihasználása, az energiahatékonyság növelése és a zöld gazdaság előmozdítása,
– a kis- és középvállalkozások és a helyi gazdaság szerepének megerősítése, kiépítése,
A magyar gazdaság újra-pozícionálása
– kis- és középvállalkozás-barát gazdasági környezet kialakítása, innovációs szerepkörük erősítése a hazai kutatás-fejlesztésben, innovatív foglalkoztatás-ösztönző programokkal tovább növelni és megerősíteni a hazai foglalkoztatásban betöltött szerepüket,
– a gazdaság dualitásának mérséklése érdekében szükségszerű a gazdasági szereplők közötti horizontális és vertikális integrációk erősítése, valamint integrált, környezetkímélő és intelligens közlekedésfejlesztést megvalósítani.
2. Gyógyító Magyarország, egészséges társadalom, egészség- és sportgazdaság
Célunk a gyógyító és gyógyuló Magyarország megteremtése, ennek keretében az egészségügyi szolgáltatások és -ellátások biztosítása, az egészséges életmódra való törekvés ösztönzése, kiemelt tekintettel a sportra, a rekreációra és az egészséges táplálkozásra. Ép és egészséges ország, elismert egészségipari-
Beavatkozási területek:
– az egészségipar, a termál- és egészségturizmus illetve a szabadidő gazdaság fejlesztése, ehhez kapcsolódva a gyógyvizek hasznosítása és a ráépülő gyógyfürdők szolgáltatásainak fejlesztése és bővítése,
– a belföldi turizmus erősítése a kiemelt turisztikai vonzerők fejlesztésével, a nemzeti kulturális és épített örökség megőrzésével, fenntartható hasznosításával és az üzleti turizmusban rejlő lehetőségek kiaknázásával,
– a gyermekvállalást ösztönző társadalompolitikai, és gazdasági programok indítása,
– családbarát gyermekellátó intézményrendszer kialakítása,
– az egészséges életmódot, a rekreációt, a sportot, a mozgást, az egészséges életet lehetővé tevő közösségi terek biztosítása,
– az egészségtudatosság ösztönzésére irányuló társadalmi és településfejlesztési programok megvalósítása,
– az egészségügyi ellátások minőségének javítása, az egészségügyi szolgáltatások (rehabilitáció, szűrőprogramok, kábítószer-, alkohol- és dohánytermékek fogyasztásával kapcsolatos preventív programok stb.) bővítése és a részvételi szándék erősítése,
– az egészségügyi, gyermek- és idősellátással, szociális ellátással és mentálhigiénével kapcsolatos közösségi szolgáltatások biztosítása és bővítése.
központ
3. Életképes vidék, egészséges élelmiszertermelés és -ellátás
Célunk a vidéki térségek népességeltartó és népességmegtartó képességének javítása, ennek érdekében tájaink értékeinek, erőforrásainak megőrzése, a sokszínű és életképes agrártermelés, az élelmezési és élelmiszerbiztonság megteremtése, a vidéki gazdaság létalapjainak biztosítása, a vidéki foglalkoztatás növelése, a vidéki közösségek megerősítése, a vidéki népesség életminőségének javítása. Megtartó vidéki Magyarország
Beavatkozási területek:
– a foglalkoztatást és a természeti erőforrások fenntartható módon történő felhasználását biztosító, életképes agrár- és élelmiszergazdaság, valamint termelés szerkezet kialakítása,
– törekedni kell az egészséges élelmiszerek előállítására, a hozzáadott érték növelésére, valamint kiemelten kell foglalkozni a kertészet és az állattenyésztés fejlesztésével, az ökológiai gazdálkodás erősítésével a genetikai alapok, és a GMO-mentesség megőrzése érdekében,
– a minőségi magyar termékek, élelmiszer-feldolgozás megtartása, „újjáélesztése”, az élelmiszerbiztonság erősítése,
– a helyi és magyar termékekkel kapcsolatos fogyasztói tudatosság erősítése, a helyi termékekre épülő közétkeztetés és a gasztronómiai kultúra javítása,
– a természet-, táj- és környezetvédelem szerepének erősítése, a biológiai sokféleség megőrzése, a vidéki örökség, vidéki térségeink táji, társadalmi, gazdálkodási és építészeti értékeinek megőrzése és értékalapú fejlesztése, a hagyományápolás és a helyi identitás erősítése,
– kiegyensúlyozott város-vidék kapcsolatok megteremtése,
– a vidéki értékekre és az ott történő települési infrastrukturális és szolgáltatási fejlesztésekre alapozva a vidéki életforma presztízsének javítása, a fiatalok vidékre településének ösztönzése,
– kiegyensúlyozott föld- és birtokszerkezet kialakítása,
– az önfenntartó családi gazdaságok erősítése, a saját szükségletre történő kertművelés és állattartás ösztönzése, demográfiai, szociális földprogramok és komplex tájgazdálkodási programok megvalósítása,
– a kulturális és közösségi létesítmények, könyvtárak, népfőiskolák, tájközpontok, kutatóintézetek hálózatának bővítése és megerősítése,
– a helyi értékek és történetekhez kapcsolódó kulturális szolgáltatások fejlesztése az egyéni tudás, a versenyképesség megszerzése érdekében,
– a helyi és vidéki térségek gazdasági együttműködéseinek a javítása, a helyi termékek piacszervezésének és a közvetlen értékesítés lehetőségeinek az erősítése,
– a helyi gazdaság bel- és külpiacainak pozicionálása, a termelők érdekeltségével és részvételével megvalósuló kereskedelmi hálózatok, értékesítési csatornák kialakítása,
– gazdasági diverzifikáció valamint a vidéki térségek bekapcsolása a gazdaságba és a turizmusba.
4. Kreatív tudásalapú társadalom, piacképes készségek, K+F+I
Célunk a kreatív képességeinkre, tudásunkra építő értékteremtés, ennek érdekében az információs-kommunikációs háttér javítása, az ehhez szükséges megfelelő és korszerű képzési rendszer létrehozása, ami biztosítja a piacképes és gyakorlati tudás megszerzését, illetve kedvező szellemi és innovációs környezetet biztosít a fejlesztéseknek. Ezáltal egy kezdeményező, akár egész életen át tartó, önálló tanulásra képes, fejlett munkakultúrájú munkaerő-piaci kínálat teremthető meg az országban. Tudás- és kreatív tőkéjét kihasználó Magyarország
Beavatkozási területek:
– a tehetség és kreativitás itthoni kibontakoztatása az ország általános gazdasági, társadalmi, kulturális és szellemi értékeinek fejlődése érdekében,
– a tudásgazdaság kiépítése és erősítése az ehhez kapcsolódó felsőoktatási intézmények és kutatóközpontok fejlesztése, valamint az egymással és a gazdasági szereplőkkel való együttműködéseik erősítése,
– a gazdaságot és a társadalmat szolgáló innovációk, K+F ösztönzése és a kulturális kreatív tevékenységek támogatása. Az élethosszig tartó tanulásra ösztönzés, az emberek munkaerő-piaci esélyeinek növelése, az iskolai lemorzsolódás csökkentése a tudás- és készségfejlesztés lehetőségeinek a biztosításával,
– a szakképzés fejlesztése, különösen a hiányszakmákban. A felnőttképzés minőségi, rendszerszintű fejlesztése,
– a köznevelés integrált, komplex fejlesztése, a megfelelő kutatási eredmények, innovatív oktatási módszerek alkalmazása, köznevelési hálózatfejlesztés,
– oktatást és kutatást támogató adatbázisok fejlesztése és építése,
– a korai iskolaelhagyás megelőzését támogató szolgáltatások és programok fejlesztése
– digitális fordulat, a digitális kompetenciák fejlesztése és az infokommunikációs hozzáférés bővítése.
5. Értéktudatos és szolidáris, öngondoskodó társadalom
Célunk egy olyan szolidáris, felelős és összetartó, értékeit ismerő és valló társadalom kialakítása, amelyik képes mind a helyi közösségi, mind a nemzeti szintű megújulásra.
Beavatkozási területek:
Tudatos, közösségi alapon szerveződő Magyarország
– a kulturális hagyományok és örökség megőrzése, az identitás erősítése a kulturális értékekhez és szolgáltatásokhoz, valamint a közművelődéshez történő hozzáférés biztosításával,
– a közösségi és családi életre nevelés, az öngondoskodási képesség és a társadalmi befogadás, felelősségvállalás, valamint a szolidaritás erősítése,
– a közösségi életet és a gyermekvállalást ösztönző, családbarát közszolgáltatások kialakítása,
– a közösségi és társadalmi értékek és értékrendek szerepének erősítése, megteremtése,
– a szegénységi küszöb alatt élők számának jelentős csökkentése,
– a társadalmi, környezeti, fogyasztói és pénzügyi tudatosság elterjedésének elősegítése,
– a közösségek bekapcsolásának elősegítése a globális hálózatokba, valamint az ehhez szükséges készségek, képességek és feltételek megteremtése,
– közösségi és szociális gazdaságfejlesztés, a szociális jellegű foglalkoztatás (pl.: közfoglalkoztatás) és önkéntesség erősítése.
6. Jó állam: szolgáltató állam és biztonság
Célunk a magyar közszféra hatékonyabb szerepvállalása a közjó, a munka, a rend, a biztonság és a tudás szolgálatában.
Beavatkozási területek:
Szolgáltató közszféra az ország javáért
– stratégiailag vezérelt, célzott fejlesztéspolitika,
– nemzeti és nemzetközi kapcsolatok erősítése, kiemelten a Kárpát-medencei térségben,
– a közszolgáltatások megújítása, valamint a növekvő társadalmi biztonság – kiemelt figyelmet fordítva a lakossági közbiztonság, a szociális, családi és személyi biztonság, az információbiztonság, a munkahely biztonság – megteremtésére.
7. Stratégiai erőforrások megőrzése, fenntartható használata, és környezetünk védelme
Célunk a természeti erőforrásokkal való takarékos és hatékony gazdálkodás, így a fenntartható energia- és hulladékgazdálkodás, a zöldgazdaság-fejlesztés, a stratégiai természeti erőforrások (a víz, a talaj, az ásványkincsek) fenntartható használata, a biodiverzitás megőrzése, a természeti értékek védelme, a környezetminőség javítása, és a környezetbiztonság erősítése. További cél a fenntartható életmód, fogyasztás és termelés elterjesztése, a környezettudatosság erősítése. Természeti erőforrásait megőrző Magyarország
Beavatkozási területek:
– természeti erőforrásaink fenntartható és stratégiai szemléletű védelme, és takarékos használata,
– az élővilág, a termőföld, a talajok és a vízbázisok védelme, az ivóvízminőség javítása, illetve a tájgazdálkodási keretekbe illeszkedő vízgazdálkodás,
– az energiahordozókkal, építőipari alapanyagokkal való fenntartható gazdálkodás és az ásványkincsek védelme,
– a biológiai- és táji sokszínűség, valamint a hazai erdők védelme, megőrzése,
– a zöldgazdaság bővítése, a környezetvédelmi ipar fejlesztése, energiatakarékosság és -hatékonyság, energiabiztonság, a megújuló energiaforrások térségi autonóm energiaellátási rendszerekben való fenntartható hasznosítása, a geotermikus energia komplex hasznosítása, a földhő hasznosítása,
– a fenntartható hulladékgazdálkodás (megelőzés, újrahasznosítás, ártalmatlanítás) feltételeinek megteremtése,
– a klímabiztonság megteremtése, a települési és intézményi klímavédelem, valamint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás,
– a környezetvédelem és a környezetbiztonság,
– a környezeti oktatás, nevelés és szemléletformálás erősítése.

2.2.2.2 Területi specifikus célok

1. Az ország makroregionális szerepének erősítése
Célunk az ország központi fekvéséből adódó fejlesztési potenciál kibontakoztatása, makroregionális központi funkcióinak erősítése.
Beavatkozási területek:
Magyarország közép-európai csomópont
– a makro-regionális kapcsolatrendszer fejlesztése és erősítése a Duna-térség és a V4+2 együttműködés gazdaságfejlesztési kereteibe illeszkedve,
– a Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési és vidékfejlesztési együttműködések kialakítása, erősítése, a Kárpát-medencei térszervező szerep erősítése, és a Kárpát-medencei térségi és településközi kapcsolatok szélesítése,
– a határ menti térségek fejlesztése az elérhetőségen, a gazdasági és kulturális kapcsolatokon keresztül,
– a térszerkezet funkcionális fejlesztése, a térszerkezeti tengelyek és központok fejlesztése.
2. A többközpontú térszerkezetet biztosító városhálózat
Célunk a településhálózat egységes elvek alapján történő fejlesztése, a többszintű településhálózati kapcsolatok kiegyensúlyozott működtetése, korszerű várospolitika és városfejlesztés, a városhálózati kapcsolatrendszer javítása, a térszerkezet funkcionális fejlesztése, Budapest és térsége fejlesztési potenciáljának kiteljesítése, ugyanakkor a többközpontú térszerkezet kialakítása. Kiegyenlített,
működő
kapcsolatokkal
rendelkező
Beavatkozási területek:
– az egységes és fenntartható várospolitika megteremtése, a funkcionális várostérségek, mint módszer és elv alkalmazása,
– a nagyvárosok fejlesztése a térségközponti és térségszervező szerepük tovább gyűrűző hatásának erősítésével, a határon átnyúló városkapcsolataik fejlesztésével, valamint a megújuló településhálózattal és az elérhetőség megújuló rendszereivel,
településhálózat
– a városhálózat területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztésének megvalósítása,
– a városok sajátos gazdasági profillal történő fejlesztése,
– a város-vidék kapcsolatok erősítése.
3. Vidéki térségek népességeltartó képességének növelése
Célunk – a Nemzeti Vidékstratégiával összhangban – a vidéki térségek táji és közösségi értékeire, természeti erőforrásaira, táji, kulturális, valamint épített örökségeire és értékeire alapozott fejlesztése. Célunk továbbá a speciális térségi vidékfejlesztési problémák kezelése, az elmaradott vidéki térségek felzárkóztatása, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása és a foglalkoztatás növelése a hátrányos helyzetű vidéki térségekben. Eltartóképességét saját értékei alapján megszervezni képes vidék
Beavatkozási területek:
– a kialakult város-vidék kapcsolatok illetve településstruktúra és a gazdálkodási hagyományok függvényében differenciált, integrált vidékfejlesztés,
– a tanyás és aprófalvas térségek fejlesztése, valamint a leszakadó vidéki térségek, többek között a Cserehát, az Ormánság felzárkóztatása és a Tisza-völgy komplex fejlesztése,
– a klímaváltozás hatásai által különösen érintett vidéki térségek (pl.: a Duna-Tisza közi Homokhátság) esetében növelnünk kell a térségek alkalmazkodó képességét. (E törekvés nem kizárólagosan a vidéki térségeket érinti, a kedvezőtlen klímahatások ellen a városainkban is védekezni kell.)
4. Kiemelkedő táji értékű térségek fejlesztése * 
Célunk a kiemelkedő táji értékeket képviselő térségek, kultúrtájak értékőrző fejlesztése, a táji értékeikben rejlő potenciál kibontakoztatása és az egyedi karakterükre építő térség integrált kezelése. Egyedi tájkarakterrel rendelkező térségek
Beavatkozási területek:
– a táji értékekre és a tájkarakterre alapozott térségfejlesztés,
– a térségek sajátos gazdasági profillal történő fejlesztése (pl.: a kultúrtájak és a turisztikai térségek fenntartható fejlesztése),
– a Balaton és térsége programalapú fejlesztése, egységes keretben történő kezelése.
integrált kezelése
5. Területi különbségek csökkentése, térségi felzárkóztatás és gazdaságösztönzés
Célunk a leszakadó, hátrányos helyzetű térségek, külső és belső perifériák fejlesztése speciális gazdaságpolitikai eszközökkel, a saját meglévő társadalmi és gazdasági erőforrásaik kibontakoztatásával, valamint a közszolgáltatásokhoz, a tudáshoz, a közművelődéshez történő hozzáférés biztosításával, elérhetőségének javításával. Esélyteremtés a felzárkóztatáshoz a lemaradó térségek számára
Beavatkozási területek:
– a perifériák, leszakadó vidéki térségek becsatolása az ország gazdasági és társadalmi vérkeringésébe,
– a határmenti települések és határon átnyúló térségek (várospárok) együttműködésének, fejlődésének biztosítása gazdasági kapcsolataik újraélesztésével,
– az ipari válságtérségek fejlesztése,
– a mélyszegénységben élő térségek és az etnikumok (pl.: romák) által sűrűn lakott térségek, települések felzárkóztatása, gazdasági alapjainak erősítése,
– szabad vállalkozási zónák, speciális gazdasági övezetek kialakítása és alkalmazása, valamint a nagyvárosok körül tudásintenzív, innováció-orientált befektetési zónák kialakítása.
6. Összekapcsolt terek: az elérhetőség és a mobilitás biztosítása
Célunk egy olyan közlekedési struktúra kialakítása, ami elősegíti a társadalmi mobilitást, a különböző területi szintek gyors és könnyű elérhetőségét, ezáltal kialakítva egy dinamikus térségi kapcsolatrendszert, amelynek révén valamennyi szolgáltatás elérhetővé válik egy település vagy térség szűkebb és tágabb környezetének egyaránt. Így biztosítható, hogy az egyes térségek képesek legyenek hatékonyan kiaknázni gazdasági potenciáljukat, ezzel erősítve a piaci versenyképességüket. Elérhető települések és szolgáltatások
Beavatkozási területek:
– helyi szinten egyrészt a városon belüli közlekedés fejlesztése, másrészt a város és vonzáskörzete közötti mobilitás biztosítása,
– térségi szinten a foglalkoztatási központok elérhetőségének biztosítása,
– országos szinten a többközpontú fejlődés elve alapján, illetve a hagyományostól eltérő településhálózat-fejlesztési megoldások alkalmazásával a centralizáltság oldása és a transzverzális kapcsolatok erősítése.

31. ábra: Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció célrendszerének kapcsolata

32. ábra: Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció területi jellegű specifikus céljainak kapcsolódása az uniós és a hazai célkitűzésekhez

2.3 Középtávú (2014–2020) fejlesztési prioritások
A fejlesztéspolitika elsődleges keretét az Európai Unió kohéziós és vidékfejlesztési politikája illetve a
2014–2020-as programozási és fejlesztési időszakban rendelkezésre álló uniós fejlesztési források képezik. Ezért az OFTK a nemzeti szükségletekből és sajátosságokból kiindulva középtávon (2014–2020) kijelöli azokat a stratégiai fókuszokat, amelyek az ország hosszú távú céljainak a kibontakozását szolgálhatják. Ezek a fókuszok a beavatkozási területeket szándékosan koncentrálják, bizonyos értelemben szűkítik. A 2014–20-as programozási és fejlesztési időszak forrásait – amelyek a 2007–2013-as programozási és fejlesztési időszakhoz képest szűkebbek lesznek – döntően a stratégiai jelentőségű, gazdasági és társadalmi szempontból nagy hozzáadott értéket produkáló területeken kell majd felhasználni. Ez egyben megfelel és hozzájárul a következő európai uniós fejlesztési és programozási időszak által elvárt tematikus koncentráció szempontjának az érvényesítéséhez.
Nemzeti prioritások érvényesítése a 2014–2020-as fejlesztéspolitikában
Ennek többek között az is a célja, hogy a fejlesztéspolitikai beavatkozások gazdasági és társadalmi hatásait már középtávon mérhetővé és számszerűsíthetővé tegye. A stratégiai fókuszok által meghatározott nemzeti prioritások kialakítása során egyrészt igazodni kell – a fejlesztési források döntő részét biztosító – az Európai Unió által megfogalmazott programozási keretekhez és elvárásokhoz, másrészt azokat érvényesíteni kell a hazai tervezés és végrehajtás során. A nemzeti prioritások során azonosított fejlesztési tématerületek az európai uniós források felhasználásának keretét képező 2014–2020-as fejlesztési programok tématerületeit is megalapozzák.
Az OFTK céljai kijelölik a 2014–2020-as Európai Unió fejlesztési és programozási időszakához kötődő hazai fejlesztéspolitika fő területeit, figyelembe véve az Európai Unió 2014–2020 között meghatározott tematikus célkitűzéseit és prioritásait.
Az OFTK-ban megfogalmazott ágazati és területi fejlesztések a dokumentum 3. fejezetében kerülnek részletes bemutatásra.

33. ábra: Nemzeti prioritások és fejlesztési tématerületek 2014–2020

2.3.1 Patrióta gazdaság, kis- és középvállalati bázison, nagyvállalati partnerségben

A legfontosabb prioritás a magyar gazdaság újra-pozicionálása, nemzetközi versenyképességének és gazdaságszervezési szerepének az erősítése. Ennek kulcsa az export maximalizálásában és az importkiváltó gazdasági termelés ösztönzésében rejlik. Ezek a tevékenységek egyre nagyobb mértékben kell, hogy támaszkodjanak a hazai kis- és közepes vállalkozásokra, szoros együttműködésben egymással és a hazai gazdaságban jelen lévő és komoly fejlesztési potenciállal rendelkező nagyvállalatokkal és multinacionális vállalatokkal. Ehhez szükséges a nagyobb hozzáadott értéket előállító tevékenységek súlyának növelése, az ország újraiparosítása. Ennek keretében szükséges a hazai gazdaságban a stratégiai jelentőségű ágazatok fejlesztése, valamint a gazdasági hálózatok (klaszterek, beszállítói láncok) erősítése. A gazdaság világgazdasági és európai pozícióinak erősítése
A külföldi befektetések ösztönzése és a külső erőforrások bevonása továbbra is elengedhetetlen a magyar gazdaság működtetéséhez és bővítéséhez. Ezen a téren az európai gazdasági tér mellett fókuszba kell Nyitás a világgazdaság
helyezni a nemzetközi kapcsolataink irányait is. Fejlesztéseinket a lehető legnagyobb mértékben hazai erőforrásokra kell építeni: hazai alapanyagokra, a meglévő értékekre, a munkaerőre és a tudásra, azaz az adaptált vagy helyben alkotott innovációkra. dinamikus térségei felé, alapozás a hazai erőforrásokra
Fejlesztési tématerületek:
1. Innovatív gazdaságfejlesztés, kis- és középvállalkozások, stratégiai ágazatok, versenyképesség
A hazai fejlesztéspolitika központi területét képezi a hazai gazdaság fellendítése, a belső piacot dinamizáló és az exportteljesítményét növelő gazdaságfejlesztés. Kiemelten kell kezelni:
– a hazai K+F potenciálra építő kis- és középvállalkozások innovációs potenciáljának a növelését,
– az üzleti környezet fejlesztését, a gazdaság hálózatosodásának elősegítését, a kis- és középvállalkozások megerősítését, valamint a vállalkozások versenyképességének erősítését,
– a foglalkoztatás növelését, beleértve a hazai kis- és középvállalkozások foglalkoztatásának és a foglalkoztatásban betöltött szerepének növelését.
Innovációra alapozott gazdaságfejlesztés, kkv-k
2. Elérhetőség, megújuló közösségi közlekedés és tranzitgazdaság
Elsődleges fejlesztési prioritás az elérhetőség javítása a hazai térségek, települések, vállalkozások, intézmények és állampolgárok számára. Kiemelten kell kezelni:
– a közlekedési, infokommunikációs és szolgáltatási kapcsolatok javítását,
– a közösségi közlekedés valamennyi területének a megújítását, ami hozzájárul az elérhetőség és a kitűzött környezeti célok teljesítéséhez,
– az ország földrajzi helyzetéből adódó elérhetőségi és közlekedési kapcsolatok javítását, ezáltal válhat az ország az EU-ból kifelé és az oda irányuló gazdasági folyamatok „kapujává”.
Elérhetőség, közlekedés, logisztika
3. Életképes vidék, bővülő agrár- és élelmiszer-gazdaság, halászat
Az agrár- és élelmiszergazdaság fejlesztése kiemelt jelentőségű, amelynek további megerősítése mind a helyi gazdaság, mind az exportcélú termelés és feldolgozás tekintetében fontos. Kiemelten kell kezelni:
– az agrár- és élelmiszergazdaság hozzáadott értékének és gazdasági teljesítményének növelését, ami a foglalkoztatás bővülését eredményezheti, illetve az élelmiszerbiztonság és a jó minőségű élelmiszerek hozzájárulhatnak az egészségpolitikai célok teljesítéséhez,
– a feldolgozási folyamat és az élelmiszerlánc fejlesztését,
– a horizontális és vertikális integrációt, az együttműködések erősítését,
– a vidéki térségek, települések gazdaságának diverzifikációját,
– a kis- és középgazdaságok megerősítését, versenyképes termelését és a piacra jutásuk esélyének növelését.
Agrár- és élelmiszer-gazdaság, halgazdálkodás

2.3.2 Fordulat a teljes foglalkoztatottság és a tudásalapú társadalom felé

Hazánk versenyképességének erősítéséhez és gazdasági felzárkóztatásához elengedhetetlen a rendkívül alacsony foglalkoztatási rátánk felemelése 75 százalékra. Ez minél nagyobb arányban magas Gazdasági felzárkózásunk
hozzáadott értékű munkahelyek teremtésével kell, hogy megoldódjon. Középtávon a munkaerő-piacról régóta – adott esetben generációk óta – kiszorult, jellemzően alacsony képzettségű vagy más szempontból hátrányos helyzetű (pl. 55 év felettiek, kismamák stb.) emberek a munka világába történő visszavezetése (pl. szociális gazdaság, közfoglalkoztatási programok, önfoglalkoztatóvá válás) a legfontosabb feladat. Ennek hiánya egyes hazai térségek gazdasági-társadalmi rendszerének teljes összeomlásával fenyegethet már középtávon is, amit minden eszközzel el kell kerülni. Elő kell segíteni a fiatalok foglalkoztatását, fontos, hogy a munkanélküli fiatalok álláslehetőséghez, képzéshez, szakmai gyakorlathoz vagy egyéb aktív munkaerő-piaci eszközhöz juthassanak a lehető legrövidebb időn belül. Elő kell segíteni a 25 év alatti fiatalok és pályakezdők munkaerőpiacra való belépést, ösztönözni, támogatni kell a fiatalok vállalkozóvá válását. legsürgetőbb kihívása a foglalkoztatás növelése
A magas arányú foglalkoztatás érdekében a foglalkoztathatóság javításával is sokat lehet tenni. Számos egyéb tényező mellett szükséges a magyar népesség mentális és fizikai állapotának javítása, piaci szükségletekhez igazodó képzése, szakképzése. A fiatalok munkaerő-piaci helyzetének, versenyképességének javítása érdekében ösztönözni kell a duális képzés elterjesztésének, illetve az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek bővítését. A lehető legtöbb, magas életkorban stabilan munkaképes állapotú, megfelelően képzett emberre van szüksége a társadalomnak. Ehhez lényeges életmód- és szemléletváltásra van szükség. Prioritást kell, hogy élvezzen népbetegségeink kockázatának csökkentése a lakosság körében. A foglalkoztat-
hatóság javítása
Az állami foglalkoztatási programok szerepét egyre inkább a magánszférának kell átvennie, ezért az erősen munkaintenzív ágazatok (pl. mezőgazdaság, új zöldinfrastruktúrás építőipar) fejlesztése prioritást kell, hogy élvezzenek, különösen az országos jelentőségű foglalkoztatási gondokkal sújtott térségekben. Élőmunka-intenzív ágazatok fejlesztése
A megváltozott világgazdasági környezetben már középtávon meg kell kezdeni egy új foglalkoztatási rendszer kialakítását, ami igazodik az egyéneket és a családokat érintő új munkahelyi kihívásokhoz (felgyorsult élet, állandó időhiány), a világszerte csökkenő állami szociális szerepvállaláshoz (fokozott egyéni és családi szerepvállalás), és a gazdaság javuló teljesítménye mellett is egyre csökkenő élőmunka szükséglethez (egyre kevesebb teljes munkaidős állás biztosítható). Ösztönözni kell a rugalmas foglalkoztatás elterjesztését, hangsúlyosan a rugalmas munkaidő, munkaszervezés, valamint az egyéni élethelyzetet figyelembe vevő személyügyi politika alkalmazását is. A fiatalok rugalmas foglalkoztatása megkönnyíti a munka és a tanulás, a munka és a magánélet, valamint a már családdal rendelkező fiatalok esetében a munkahelyi és a családi kötelezettségek összeegyeztetését. A foglalkoztatást elsősorban a helyben történő foglalkoztatással kell megoldani. A mobilitás fontos eszköz a munkaerő-piacon, az alapvető cél azonban az, hogy az ország valamennyi térségében legyen megfelelő mennyiségű és minőségű munkalehetőség. Az új világgazdasági
környezet a
foglalkoztatási
rendszer megújítását
követeli meg
Fejlesztési tématerületek:
1. Foglalkoztatás, tudásalapú társadalom
Meghatározó társadalomstratégiai feladat a társadalom megújulásának elősegítése, amelynek során kiemelten kell kezelni:
– a tudásalapú társadalom feltételeinek kialakítását,
– az alap-, közép- és felsőfokú oktatás színvonalának emelését,
– a szakképzés színvonalának emelését, kiterjesztését, és a perspektivikus munkahelyi igényekkel való összekapcsolását,
– az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzések lehetőségének és elérhetőségének a biztosítását
Foglalkoztatás,
tudásalapú
társadalom
– köznevelés integrált szemléletű, komplex fejlesztése, a köznevelés stratégiai elemként kezelése

2.3.3 Útban az erőforrás- és energiahatékonyság, illetve az energiafüggetlenség felé

A megújuló és alternatív energiaforrások szélesebb körű, fenntartható használatával, a decentralizált térségi/lokális energetikai rendszerek kiépítésének támogatásával, az energiatudatosság fokozásával, az energiatakarékosság és -hatékonyság növelésével, a geotermikus energiapotenciálunk kihasználásával, az energiabeszerzési források diverzifikálásával csökkenthető hazánk energiafüggősége, javítható az ellátásbiztonság és létrejöhet az energiahatékony, jelentős megújuló energia potenciáljával felelősen és hatékonyan gazdálkodó magyar társadalom és gazdaság. Energiafüggőségünk csökkentésére számos lehetőségünk van
Már energiafüggőségünk kismértékű csökkentése is jelentős lökést adhat a magyar gazdaság és az államháztartás számára, amelyben az energiaimport jelenleg rendkívül nagy terhet, kiadási tételt jelent. A képzett és képzetlen munkaerőt egyaránt igénylő térségi energetikai rendszerek, valamint energiahatékonysági átalakítások a jövedelmek egyenletesebb elosztását és térségekben tartását is lehetővé teszik. Így nagymértékben hozzájárulhatnak a foglalkoztatási célok eléréséhez, valamint a leszakadt térségek felzárkóztatásához is. Ehhez építőipari szemléletváltás is szükséges: az extenzív (zöldmezős ingatlan- és infrastruktúrafejlesztő) irányok helyett intenzív hangsúlyokkal (az átalakítást, zöld infrastruktúrákat preferáló), az energiahatékonyságot is szolgálva. Zöldenergetikai reformmal a foglalkoztatás helyzete is javítható
A közösségi és az alternatív, egyéni nem motorizált közlekedés újbóli térnyerése a településeken belüli és települések közötti közlekedésben, valamint a kötöttpályás közlekedés preferálása a komplexebb élhetőségi és fenntarthatósági szempontok mellett az energiaigényünk csökkentésére is nagymértékben kihat. Környezetkímélő
közlekedési
módok
Fejlesztési tématerületek:
1. Energia-hatékonyság, fenntartható erőforrás-gazdálkodás, klíma- és környezetvédelem
Meghatározó fejlesztéspolitikai területet képez gazdaságfejlesztési és környezeti szempontból, ezért kiemelten kell kezelni:
– az energiahatékonyság javítását,
– a megújuló energiaforrások súlyának növelését,
– a természeti erőforrások mennyiségét és minőségét megőrző fenntartható erőforrás-használatot,
– a környezet- és tájgazdálkodás, kiemelten a vízgazdálkodás szerepét,
– a klímaváltozással kapcsolatos, és az ebben érintett térségek felkészülését,
– a környezet minőségét megőrző és javító környezetvédelmi beavatkozásokat.
Energia, környezet-
gazdálkodás és környezetvédelem

2.3.4 Népesedési és közösségi fordulat

A népesedési fordulat érdekében szükséges a gyermekvállalás, a gyermeknevelés megfelelő feltételeinek kialakítása, a köz- és gazdasági szféra családbarát szemléletének fokozása. Ehhez családbarát adózásra és közigazgatásra van szükség, a gyermekvállalást ösztönző munkarend és az atipikus foglalkoztatási formák bevezetését kell megvalósítani. A családi vállalkozások támogatására és a „családbarát Gyermekvállalás ösztönző komplex intézkedésekre van szükség
települések” és szolgáltatások kialakításához szükség van a napközbeni gyermekelhelyezést és nevelést biztosító közszolgáltatások (ld. bölcsőde, óvoda és napközi) újjászervezésére.
Fejlesztési tématerületek:
1. Befogadó és gyarapodó társadalom
A társadalom megújulása elősegítésének a tudásalapú társadalom feltételeinek megteremtése mellett a leszakadó rétegek felzárkózását, a leszakadást megakadályozó, az egyéni, családi és társadalmi fejlődést lehetővé tevő szociális, oktatási, foglalkoztatási beavatkozások jelentik. Társadalmi felzárkózás és megújulás
2. A gyermekvállalás ösztönzése, a népesedési kihívások kezelése
A magyar ember számára fontos érték a család, amelyre alapozva megállítható a magyar népesség csökkenése, elérhető a népesedési fordulat, amelyhez a gyermekvállalást ösztönző munkarend és atipikus foglalkoztatási formák bevezetésére, a családbarát települések, intézmények és szolgáltatások, a gyermeknevelési közszolgáltatások, bölcsődék, óvodák, iskolák, napközik családbarát újjászervezésére van szükség. A gyermekvállalás ösztönzése, családbarát szolgáltatások
3. Hatékony végrehajtás, jó állam
Fejlesztéspolitikánk sikerének fontos előfeltétele, illetve eleme a hatékonyan, a korszerű elveken működő hazai közigazgatási és végrehajtási intézményrendszer. Prioritásként kezeljük a hatékony közigazgatást és közszolgáltatásokat, a vállalkozásbarát és polgárbarát állami szolgáltató környezet megteremtését. Korszerű közigazgatás és közszolgáltatások

2.3.5 Területi integráció, térségi és helyi fejlesztések a helyi gazdaság bázisán

A leszakadó térségek többletforrásokkal való támogatása a jövőben is fontos területfejlesztési feladat, azonban egyre fontosabb, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott külső és belső perifériák, térségek felzárkóztatása külső segítséggel, de alapvetően belső erőforrásaikra építve történhet. A humán, társadalmi, természeti és gazdasági erőforrások feltárásával, kiaknázásával és térségben tartásával, a helyi gazdaság (helyi termékek, hungarikumok, tudatos fogyasztói szokások) dinamizálásával a klasszikus versenyképesség szempontjából hátrányban lévő térségek is relatív versenyképességre tehetnek szert és egy gazdaságilag, társadalmilag és környezetileg fenntartható pályára lépve ismét bekapcsolódhatnak az ország vérkeringésébe, megállítva az ország területi szétszakadását, a szegénység újratermelődését, fokozódását. Leszakadó
térségek fejlesztése
fokozottan
támaszkodjon
belső erőforrásaikra
Csökkenteni kell az életkörülményekben és a létbiztonságban az évtizedek során kialakult nagy különbségeket a térségek és esetenként településrészek között. Közös fejlesztés- és területpolitikai felelősség a leszakadt térségek hosszú távú, célzott programok keretében történő felzárkóztatása, „visszacsatolása” az ország fejlett térségeihez. Ezek hiányában az ország területi, és azzal együtt járva társadalmi szétszakadása megállíthatatlan folyamattá válhat. Lehetőség szerint a helyben való foglalkoztatással, adott esetben a mobilitás, indokolt esetben a kedvezőbb körülmények közé való elköltözés támogatásával munkához kell juttatni a jelenleg munkanélküli embereket. Az érintett térségeket egyre kilátástalanabb helyzetbe hozó etnikai és jövedelmi alapon kialakuló térségi szegregációs folyamatokat meg kell állítani a társadalmi integrációval, és a békés egymás mellett élés kultúrájának erősítésével, az öngondoskodás és a jó közösségi példák, megoldások ösztönzésével. Térségi felzárkóztatás célzott programokkal
Fejlesztési tématerületek:
1. Területi integráció, területfejlesztés, városfejlesztés
Központi fejlesztési és területfejlesztési feladat a magyarországi növekvő területi különbségek megállítása gazdaság- és társadalomfejlesztési eszközökkel, a leszakadó térségek területi felzárkóztatása, a kiegyenlített térségi fejlődés feltételeinek megteremtése. Fontos a város-vidék kapcsolatok erősítése, a településszerkezeti és térségi sajátosságokhoz igazodó fejlesztések, programok megvalósítása, integrált térségi és helyi fejlesztési programok megvalósítása, a vidéki térségek fejlesztésével összhangban és szinergiában történő városhálózati- és városfejlesztés. Területi kiegyenlítés, integrált térségi és helyi programok
2. Vidéki térségek, vidéki gazdaság és közösségek
Kiemelt fejlesztési területünket képezi vidéki térségeink, településeink sajátos vidéki értékeket megőrző, azokra építő fejlesztése, felzárkóztatása, beleértve a társadalmi, közösségi, gazdasági és infrastrukturális fejlesztéseket. Kulcsfontosságú, hogy falvaink, vidéki településeink népességmegtartó képessége erősödjék. Kiemelten fontos a vidéki térségek gazdaságának megerősítése. Az agrár- és élelmiszergazdaságon túl a vidéki térségek jövője szempontjából kulcsfontosságú a vidéki foglalkoztatást biztosító további gazdasági ágazatok fejlesztése, a gazdasági diverzifikáció, a helyi gazdaság megerősítése. Vidéki térségek fejlesztése, gazdasági diverzifikáció
3. Budapest és térsége fejlesztése
Budapest és Pest megye EU összehasonlításban a fejlett, versenyképes régiók közé tartozik. Fontos prioritás ennek a szerepének, gazdasági teljesítményének megőrzése és az egész országra fejlesztő hatással bíró fokozása. Ennek során tekintettel kell lenni a régió belső térszerkezeti sajátosságaira, kezelve speciális térségi, települési fejlesztési igényeit. Budapest és Pest megye makroregionális térség
4. Kárpát-medencei, Duna-menti nemzeti és európai területi együttműködés
Fejlesztéspolitikánk fontos eleme a makroregionális európai fejlesztési együttműködésekben való részvétel, az ilyen típusú nemzeti szerepvállalás fokozása. Ennek egyik fő térségét a Duna térsége képezi, másik fő területe a környező országokkal való együttműködés, kiemelten a Kárpát-medencei együttműködések kiteljesítése. Egyaránt fontosak a határon átnyúló, a határ menti, nemzetközi együttműködésben megvalósuló nemzeti, térségi és helyi fejlesztési programok. Nemzetközi
térségi
együttműködések
Nemzeti fejlesztéspolitikánk fontos eleme a magyar közösségek együttműködésének, az európai magyar hálózati integrációnak, helyi és közösségi fejlesztéseiknek fejlesztéspolitikai eszközökkel, direkt uniós forrásokkal történő segítése. Mindezek nemzetközi területi együttműködéseink fontos területét is képezik, a szomszédos országokkal való gazdasági együttműködés egyik pilléreként. Direkt uniós források az európai magyar hálózati integráció érdekében
2.4 Horizontális szempontok és alapelvek

2.4.1 Horizontális szempontok

A fejlesztési célok és prioritások teljesülésének három kiemelt, horizontális szempont érvényesítése is feltétele. A horizontális szempontok az átfogó gazdasági környezeti és társadalmi szempontokat jelenítik meg, amelyeket a fejlesztéspolitika, a programtervezés és a megvalósítás egészében érvényesíteni kell.
1. Befogadás – társadalmi felzárkózás, esélyegyenlőség megteremtése
A foglalkoztatás elősegítése, a mélyszegénység elleni küzdelem, a társadalmi és nemek
szerinti esélyegyenlőség megteremtése, a megkülönböztetés tilalma, a megváltozott munkaképességűek helyzetének javítása, a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek felzárkózása, a romák integrációja, a migránsok elfogadásának és beilleszkedésének segítése, a családok helyzetének javítása, családbarát megoldások, társadalmi felelősségvállalás.
A területfejlesztési szempontból kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségek és települések fejlesztésére rendelkezésre álló forrásokat meghatározott támogatási szabályok alapján indokolt felhasználni. A területfejlesztési szempontból kedvezményezett, ezen belül a leghátrányosabb helyzetű kistérségekből benyújtott pályázatokat a pályázatok értékelése során a felzárkóztatás elősegítése érdekében indokolt előnyben részesíteni.
2. Fenntartható fejlődés – fenntartható növekedés
Az erőforrás-hatékony fejlődés érdekében pl. hulladékszegény, illetve újrahasznosításra épülő, energiahatékony technológiák fejlesztése, iparstratégia- iparpolitika a megújuló energiahordozók felhasználásának növelése. A környezet állapotának megőrzése, javítása, tudatos környezetgazdálkodás, táji és természeti értékek megőrzésének egyre nagyobb arányú előtérbe helyezése, a térségi fenntarthatóság, a fenntartható életmód és fogyasztás elősegítése a szemléletformálás eszközrendszerével.
3. Értékmegőrzés és intelligens növekedés
Kulturális, gazdasági, gazdálkodási, épített, települési, közösségi értékek megőrzését, megújítását biztosító megoldások. Partnerségre épülő fejlesztések, intézményi képességek javítása és hatékony közszolgáltatások megteremtése is célként jelenik meg
A három horizontális szemponton túl mind a területi, mind a szakágazati fejlesztéspolitikában kiemelt figyelmet kell fordítani a térszerkezeti és térhasználati elvek érvényesítésére. Ezeket az elveket részletesen a 3.1.9 fejezet mutatja be.

2.4.2 Alapelvek a források felhasználására vonatkozóan

A fejlesztéspolitika keretében igénybevett források – amelyek közpénzek – esetében az alábbi alapelveket kell érvényesíteni:
Tervezési és forrás felhasználási alapelvek:
1. Nemzeti fejlesztési célok és prioritások érvényesítése
A fejlesztési források felhasználásának keretét jelentő programok tervezése és végrehajtása során az OFTK-ban és a releváns hazai stratégiákban rögzített célokat és prioritásokat érvényesíteni kell.
2. A közpénz felhasználása közhasznot eredményezzen
A fejlesztési források felhasználásában mind a tervezés, mind a végrehajtás szintjén, különösen a gazdaságfejlesztési támogatások esetében az elsődleges szempont, hogy a támogatásból megvalósított fejlesztés közösségi szinten jelentkező hasznokat eredményezzen, a támogatás mértékének megfelelő arányban. Közhaszon például a foglalkoztatás növelése vagy a környezeti állapot megőrzése, javítása.
3. Partnerség és közösségi részvétel
A fejlesztésekkel összefüggő tervezésben és végrehajtásban érvényesíteni kell a partnerséget, és lehetőség szerint a közösségi részvételt. A térségi és helyi programokban a közösségi részvételnek különösen teret kell adni.
Szakmai alapelvek:
4. Foglalkoztatáshoz való hozzájárulás
A fejlesztési források felhasználása során elsődleges szempont, hogy a támogatások a foglalkoztatás növelését, de legalább szinten tartását eredményezzék.
5. A természeti erőforrások mennyiségi és minőségi megőrzése, a környezet állapotának és értékeinek megőrzése, javítása
A fejlesztési források felhasználása nem eredményezheti a környezet állapotának, a stratégiai jelentőségű természeti erőforrások mennyiségének vagy minőségének romlását, azok megőrzését minden fejlesztés esetében biztosítani szükséges, a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontok betartásával. A gazdaságosan előállítható és kitermelhető hazai erőforrások óvó felhasználása szükséges.
6. A megtermelt értékek hasznosulása a helyi közösség javára
A fejlesztési források felhasználásával a támogatások révén előállított értékeknek a lehető legnagyobb mértékben a helyi és nemzeti közösség javára kell hasznosulnia.
2.5 A fejlesztéspolitikától elvárt eredmények
Magyarország számára az elkövetkező két évtizedben a legfontosabb fejlesztéspolitikai célkitűzés az ország és térségei gazdasági teljesítményének (GDP) és a foglalkoztatás szintjének és minőségének jelentős növelése, melyek révén az életminőség és az életkörülmények érdemi javulása érhető el. 2020 időtávlatában a Nemzeti Reform Programban rögzített célértékek adják meg a fejlesztéspolitikától elvárt eredményeket.
A Nemzeti Reform Programban (NRP) rögzített nemzeti vállalások az EU 2020 stratégiához kapcsolódóan:
– A 20–64 évesek foglalkoztatási rátájának a jelenlegi 60%-ról legalább 75%-ra növelése.
– A kutatás-fejlesztési ráfordítások bruttó hazai termékhez viszonyított szintjének 1,8%-ra növelése.
– Az üvegházhatású gázok kibocsátásának legfeljebb 10 százalékos növekedése a 2005. évi szinthez képest; a teljes energiafelhasználáson belül a megújuló energiaforrások részarányának 14,6 százalékra növelése; 10 százalékos energia megtakarítás elérése.
– A felsőfokú vagy annak megfelelő végzettséggel rendelkezők arányának 30,3 százalékra növelése a 30–34 éves népességen belül; az oktatásban, képzésben nem részesülő, legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkezők arányának 10 százalékra csökkentése a 18–24 éves népességen belül.
– A szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élő népesség számának csökkentése 450.000 fővel, ez 5 százalékpontos csökkentést jelent.
3. Szak- és területpolitikai fejlesztési irányok
E fejezet a Koncepció 2030-ig szóló átfogó és specifikus céljaihoz igazodva, a 2014–2020-ra kijelölt nemzeti, fejlesztési és gazdaságfejlesztési prioritásokra tekintettel az egyes szakpolitikák 2014–2020-ra megvalósítani kívánt fejlesztéspolitikai céljait, feladatait foglalja össze. A szakpolitikai elképzelések az OFTK 13 tematikus specifikus célkitűzése alá rendezve azok megvalósítását szolgálják, A 2030-as célok alá rendelt
2014–2020-ra vonatkozó
A középtávú, 2014–2020-ra vonatkozó szakpolitikai célok és fejlesztéspolitikai feladatok az egyes tárcák államtitkárságainak részanyagai alapján lettek összeállítva, összhangban az elfogadott szakpolitikai stratégiákkal. Az e fejezetben szereplő szakpolitikai célok, feladatok összehangolása a Koncepció nemzeti szintű fejlesztési céljaival a tervezés jelen fázisában csak részlegesen történhetett meg, ez folyamatosan történik, az EU 2014–2020-as keretrendszeréhez is igazodva. szakpolitikai célok és feladatok
3.1 Területpolitikai irányok és teendők

3.1.1 Térszerkezeti jövőképünk

Az ágazati fejlesztések területi összehangolása és az eltérő adottságú térségek eredményes fejlesztése egy komplex stratégiai térszerkezeti víziót igényel. A hazai tervezési rendszerben ezt a feladatot eddig elsősorban az OTK-ban megfogalmazott területi célok, valamint az egyes ágazatok területi orientációjának rögzítése szolgálta. Az OFTK jelen területi fejezete is ezt a funkciót látja el, sőt térszerkezeti jövőkép felvázolásával átfogóbb keretet ad ennek:
– Kijelöli az egyes sajátos tematikájú lehetőségeket hordozó és kihívásokkal küzdő beavatkozási térségtípusokat és térszerkezeti elemeket.
– A városias és vidékies terek
fejlesztésének prioritásait, általános küldetését is megadja.
– Önálló szempontokat határoz meg a térszerkezet szempontjából kiemelten fontos mobilitást, a térhasználati elveket és ágazati területi orientációt illetően.
Szükséges egy több szemponton nyugvó, stratégiai térszerkezeti vízió körvonalazása
A térszerkezet kijelölése során a meglevő, természeti vagy ember alkotta adottságokból mint kiaknázható vagy korlátozó tényezőkből, illetve a reálisan tervezhető fejlesztésekből kell kiindulnunk. Ez, a fejlesztéspolitika szempontjából releváns ágazati szempontok területi képe az egyik pillére a megalapozott és meg is valósítható, beavatkozás-centrikus térszerkezeti vízió kialakításának. A másik pillér pedig a területpolitika saját térségi beavatkozásainak rendszere.
A térszerkezeti jövőképünket összesítve kirajzolhatók azok a funkcionális térségek, melyek arculatában meghatározó – vagy a jövőben szándékoltan azzá válik – egy-egy nemzeti szinten is jelentős gazdasági, társadalmi vagy környezeti feladat ellátása. Az adott térség elsősorban e feladatellátással kapcsolódik a nemzeti szintű társadalmi és területi munkamegosztásba. A funkciók kívánt térségi és településhálózati szintű kiosztását szemlélteti az alábbi térkép. Ezek nem kizárólagos és semmiképpen nem szabályozási jellegű térségek. A „túlnyomóan települési funkciójú területek” például csak az országos léptékben is jelentős városias és ahhoz kapcsolódó agglomerációs területeket képviselik. A természetközeli gazdálkodás sem korlátozódhat a környezeti meghatározottságú gazdálkodás tereire, de ott kiemelt fontosságú. Funkcionális térszerkezeti vízió

34. ábra: Funkcionális térségek

3.1.2 Új területfejlesztési megközelítések

A változó globális és hazai folyamatokhoz igazodva a területfejlesztési politika szemléletének, megközelítéseinek megújítása is szükséges. A területfejlesztés központi célját képező, a gazdasági és társadalmi fejlettségben megmutatkozó területi különbségek csökkentése, kiegyenlítése mellett új szempontok érvényesítése szükséges. A hatékonyabb, a hazai sajátosságokra épülő fejlődést szolgáló térszerkezet kialakítása az alábbi fő elvekre épül.

3.1.2.1 Makroregionális térkapcsolatok feltárása

Az ország területi fejlettsége, térségeinek fejlődése szoros összefüggésben van a környező regionális folyamatokkal és kapcsolatokkal. Ezért az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt kívánunk fektetni a globális, európai és makroregionális kapcsolatrendszerek feltárására a városok és a térségek között. Nemcsak Budapest és a határmenti térségek kapcsolódnak és kapcsolódhatnak más regionális központokhoz, terekhez, hanem valamennyi térség, település, a helyi közösségek és a nemzeti közösség szintjén is érvényesül ez a kapcsolatrendszer. Ezért önálló területi célként is megjelenik ez a terület.

3.1.2.2 Többközpontú fejlődés

A kiegyenlített területi fejlődés elérése érdekében a többközpontú, decentralizált fejlődés biztosítása szükséges. Ezt a célt szolgálja a városhálózati megközelítés, a belső és külső városgyűrűk, a fejlesztési tengelyek kijelölése.

3.1.2.3 Város-vidék együttműködés

Azon túl, hogy önálló területi célként is megjelenik, és önálló fejlesztéspolitikai eszközöket kap a
városfejlesztés és a vidékfejlesztés, általános elvként az OFTK – a Nemzeti Vidékstratégiával összhangban – a város-vidék együttműködést, a kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatrendszert rögzíti. Mind az országos fejlesztéspolitikában, mind a helyi szinteken törekedni kell e szempont érvényesítésére.

3.1.2.4 Természeti erőforrásainkat védő térszerkezet

Az infrastruktúra- és gazdaságfejlesztés, a települések fejlődése, a mezőgazdaság, az ipari termelés, a szolgáltatások, a közlekedés, a tranzitforgalom jelentős mértékben használja a teret, a tájakat. Ezért olyan ajánlásokat, szempontokat is megfogalmazunk, amelyekkel orientálni kívánjuk a szakpolitikákat és az erőforrásokat használókat, hogy a fenntarthatóságra, megújuló képességre tekintettel használják az erőforrásokat, amelyek közös kincseink.

3.1.2.5 Beruházásösztönző térszerkezet

A gazdaság kiegyensúlyozott növekedéséhez, a gazdaságstratégiai irányokra építve egy új, hatékony térszerkezet kialakítására van szükség, amely a területi különbségek és adottságok figyelembevételével, vonzó befektetési és fejlesztési környezetet biztosít a gazdasági szereplők számára. Tudatosan irányítani kell a hazai és külföldi beruházásokat az adott térség valós potenciáljainak, igényeinek és kitörési lehetőségeinek felismerésével, az erre épülő tervezéssel és azt hatékonyan megvalósító térségi marketinggel, gazdaságpolitikával. Mindez a globalizálódás erősödésével egyre nehezebb, azonban nélkülözhetetlen a hatékony forrásfelhasználás, a minél több érintett számára előnyös és hosszú távon is versenyképes, a nem megújuló erőforrásokat megőrző gazdaságszerkezet és a területi különbségeket csökkentő térszerkezet megvalósításához. A gazdasági
szereplők
szempontjai
szerint vonzó
telephelyi feltételek
A hatékonyan és fenntarthatóan működő gazdasági térszerkezet megvalósítása ugyanakkor nemcsak az országos és helyi gazdaságpolitika feladata, hanem jelentős szerepet kap benne a közlekedési, a kereskedelmi, a kulturális kapcsolatok rendszere, a térségi és helyi mobilitás helyzete is. A gazdaságilag is hatékony, sikeres és fenntartható térszerkezetet megalapozza az ország potenciális hub szerepe is, tervezésében pedig a „személyre szabott” városstratégiáknak is szerepe van.
Az ideális befektetés ösztönző térség létrehozásához elengedhetetlen:
– Olyan területek (zónák) kialakítása, illetve felismerése, melyek a gazdasági szereplők (nagy beruházók és kkv-k egyaránt) szempontjai szerint vizsgálva is vonzó telephelyi feltételeket és növekedési lehetőséget ajánlanak.
– E befektetések szempontjából különösen attraktív területeken a megfelelő infrastrukturális, szolgáltatási (pl. üzleti, logisztikai szolgáltatások) és intézményi háttér elérhetőségének biztosítása.
Az OFTK ennek megfelelően szempontokat, fejlesztési irányokat fogalmaz meg e területeken.

3.1.2.6 Periférikus térségek becsatolása az ország társadalmi-gazdaság vérkeringésébe

A periférikus területek elmaradottsága országos szinten is rendkívül jelentős visszahúzó erő, további leszakadásuk pedig egyre súlyosabb társadalmi feszültségeket gerjeszt. Szinte minden téren az ország többi részénél kedvezőtlenebb adottságaik érdemi külső beavatkozás nélkül egy lefelé vezető spirált hozott létre, amelyet fokozódó elvándorlás, elöregedés, társadalmi erodálódás, a természetes és épített környezet erősödő igénybevétele jellemez. Felzárkóztatásuk ezért elemi érdek. A perifériák felzárkóztatásának legbiztosabb módja, ha a helyi adottságaik figyelembevételével, a helyi erőforrásaik felhasználásával idővel önállóan is A társadalmi kohézió erősítése, a térségek közösség megtartó erejének növelése.
fejlődőképes, és tovagyűrűző gazdasági fejlődés indítható el a periféria legversenyképesebb körzeteiben, településein. A fejlődés gócpontjaiként szolgáló térségi központok megerősítése a leghatékonyabb és leggyorsabb lehetőség ennek eléréséhez. A foglalkoztatási problémák kezelése a legfontosabb kulcstényezők egyike. Az életminőséget javító, és nagy területen szétszórt, főleg infrastrukturális fejlesztések önmagukban elégtelenek és hatástalanok is, ha nem indukálnak gazdasági előrelépést is. A hatékony mobilitás, és a tágabb értelemben vett (közlekedési és információs) elérhetőség javítása azonban nem hanyagolható el.

Alapvető cél, hogy ezek a térségek és településrészek egyedi stratégiák szerint, külső erőforrások bevonásával (pl. fejlesztési többletforrások, befektetés-ösztönzés) és a belső erőforrások feltárásával (munkaerő, eladható termelési tradíciók, természeti erőforrások), lehetőleg közösségi részvétellel és erőteljes állami jelenlét mellett zárkózzanak fel, újuljanak meg. A perifériák támogatásának hatékonyabbá tétele a források koncentrálását teszi szükségessé, ezért a legnagyobb problémákkal küzdő térségeknek, a valódi szükségleteiket szolgáló célokra kell elsősorban a támogatásokat adni. Az országos tehetségsegítő programnak különösen nagy szerepe lehet a leszakadó térségek felzárkóztatásában.

3.1.2.7 Autonóm térségek

Egy térség gazdasági fejlődése, fejlesztése belső és külső erőforrásokon egyaránt alapulhat. Az elmúlt évek gazdaság- és területfejlesztési gyakorlatában az utóbbi dominált, annak ellenére, hogy bizonyos térségekben erősen korlátozott az alkalmazhatósága (pl. külső, belső perifériák). Ezekben a térségekben a helyi erőforrásokon alapuló fejlődésnek kell nagyobb teret biztosítani, de ez nem jelenti a külső erőforrások bevonásának elvetését. A két módszer optimális ötvözete révén léphetnek a térségek egy gazdaságilag, társadalmilag és környezetileg is fenntartható fejlődési pályára. Az autonóm térségek a belső erőforrásokat feltáró, annak hasznosítására törekvő működési modellt és fejlődési pályát valósítanak meg. Az importkiváltás nemzeti célkitűzése a térségekben is értelmezendő.
A helyben, helyiek által kiaknázott és felhasznált erőforrások a térséget és az ott élőket gyarapítják:
– a belső helyi erőforrások feltérképezésével és kiaknázásával, a térség/település gazdasági erőforrásainak dinamizálásával,
– a helyi közösségi javak közösségi hasznosításával, a jövedelmek egyenletes elosztásával, azaz arányaiban jelentős helyi munkahelyek teremtésével,
– a helyi közösség mozgósításával, a helyi identitás erősítésével,
– a helyi erőforrások hosszútávon is fenntartható használatának kialakításával,
– a város-vidék kapcsolat megújításával, az alkalmazkodóképesség növelésén keresztül,
– a helyi gazdasági szereplők összekapcsolásával, helyi piacok kialakításával, a jövedelmek áramlásának minél hosszabb ideig a térségen belül való tartásával.
Az erőforrások megtestesülhetnek:
– humán erőforrásban (munkaerő, ismeretanyag, tettrekészség, összefogás);
– társadalmi erőforrásokban (társadalmi szereplők együttműködése a gazdaság szereplőivel, hagyományőrzés);
– természeti és gazdasági erőforrásokban (tiszta környezet, környezetbarát energia- és élelmiszertermelés, helyi építőanyag).
Ezek helyi kiaknázásával és helyben tartásával azok a térségek is relatív versenyképességre tehetnek szert, amelyek a klasszikus versenyképesség szempontjából hátrányban vannak. Ily módon hozzájárulhatnak a nagyobb térségük és az ország versenyképességének növeléséhez is. Másrészt e fejlődési modell
ellenállóképességet, stabilitást biztosít a globális gazdaság negatív jelenségeivel, hatásaival szemben.
A helyi gazdaságfejlesztés által elérhető előnyök megvalósítását számos eszköz szolgálhatja. Az alkalmazott eszközök több szinten képesek figyelemreméltó változásokat generálni, nem csak a helyi gazdaság, de a helyi társadalom életének egyéb színterein is. A termelők térségi összefogása, az önkormányzatok helyi gazdasági szerepvállalása, a világhálón is szerveződő helyi piacok, az egymást segítő közösségek, és sok egyéb kezdeményezés jelzi, hogy megkezdődött a helyi gazdaságfejlesztési szemlélet terjedése.

35. ábra: Az autonóm térség/település modellje

3.1.2.8 Új középszint: új megyei szerepek

Az önkormányzati és területfejlesztési rendszerünk legutóbbi átalakításával a területi középszint új főszereplőivé a megyék váltak. A megyék egyik legfontosabb feladata a területfejlesztés lett, és a megyéken kívül tulajdonképpen nincs is más szereplő a középszinten (kivétel a Balaton kiemelt térsége). A megye, mint új területi főszereplő
A megyék képviselik hazánkban a térségi szerveződések hagyományos egységeit. A helyi szint feletti területi szinteken kimutatható identitásmintázat – mely ugyan hazánkban tradicionálisan nem túl erős – egyértelműen hozzájuk kötődik. A megyék a valós térszerveződésekhez is közel állnak: a megyeszékhelyek, illetve a megyei jogú városok (ahol egy megyében több megyei jogú város is van) vonzáskörzetei és tágabb gazdasági, közigazgatási és közszolgáltatási kapcsolatai jól lefedik a megyéket. A nagyobb térségek lefedésére és az európai tervezési/statisztikai rendszerhez igazodás érdekében a megyék felett álló régiók rendszere is kialakításra került. A 19 megye 7 statisztikai régiót, NUTS 2-es szintet alkot, melyek választott irányító testület hiányában nélkülözik a megyék politikai legitimitását. A megye a természetes térszerveződés terepe
Meg kell jegyezni, hogy vannak klasszikus, a megyehatárokon átlépő kis- és nagyvárosi vonzáskörzetek is, illetve olyan kisvárosi várostérségek, melyeket sokkal több szál fűz a szomszédos megye nagyvárosához, mint a megyeszékhelyhez. Mindez arra utal, hogy a megyei tervezést és fejlesztést is csak erős területi szemléletben, egymással együttműködő megyékkel lehet ellátni. (Például a Jászság, mely inkább Budapesthez, mint Szolnokhoz, Balassagyarmat térsége inkább Budapesthez, mint Salgótarjánhoz; Pápa térsége inkább Győrhöz, mint Veszprémhez kötődik, Várpalota kapcsolatai Székesfehérvár felé legalább olyan élénkek, mint Veszprém felé. Kiemelhető a Balaton körüli városok helyzete, melyeket – az egymás közötti kapcsolataikból, valamint hasonló lehetőségeikből és problémáikból adódóan – több szál köti össze egymással, mint saját megyeszékhelyeikkel.) A várostérségek kialakulásában szintén fontos tényező a térség települései és egyéb szereplői közötti együttműködési készség. Ezt a hasonló lehetőségek és kihívások, de a történelmi kapcsolatok, a hagyományok, a közös kulturális örökség is nagymértékben elősegítik. Ki kell emelni a helyi identitás, a kulturális értékek szerepét is, mely egy várostérség fejlődésének legfontosabb erőforrása lehet, mert a helyi szereplőket a térség érdekében való és együttes cselekvésre ösztönzi. Megyei tervezést és fejlesztést sem lehet területi szemlélet nélkül végezni
A megyei területfejlesztési szerepköröknek két fontos iránya lehet a jövőben. E funkciók ellátásában a megyei önkormányzat szakmai segítséget kaphat a magasabb szintű területi és kormányzati hivataloktól és ügynökségektől.
– A megyék egyrészt tervezhetnek és végrehajthatnak fejlesztéseket központilag kialakított – a kormányzati és a helyi szinttel összefüggésben meghatározott – megyei fejlesztési tárgykörökben. A tárgykört úgy kell kialakítani, hogy a megyék komplex, sokszínű tematikát integráló fejlesztéseket valósíthassanak meg a gazdaság-, közlekedés- és közszolgáltatás-fejlesztések terén. Ezekben a megyék előre ismert forrásnagyságra központilag koordinált módon, de önállóan terveznek és a terveiket saját felelősségben, kormányzati ellenőrzés mellett valósítják meg.
– Másrészt a megyéknek kell koordinálni a helyi szintű fejlesztéseket: azok lehatárolását, összehangolását, nyomon követését és értékelését. Ez természetesen jelentheti megyehatáron átnyúló helyi szerveződések (pl. várostérségek) közös kezelését is. A sikeres fejlesztésekhez a megye koordinációs támogatása mellett aktív helyi/térségi fejlesztési partnerségek működtetésére van szükség (non-profit, kormányzati, önkormányzati, for-profit szereplőkkel).
A megye koordinálja a helyi szintet, de maga is fejleszt

3.1.2.9 Város és vonzáskörzete, mint funkcionális alapegység

Funkcionális térségek – hiányzó láncszem a fejlesztéspolitikában
Magyarország területi alapú fejlesztéseinek eddigi nehézségei sok esetben abból fakadtak, hogy a fejlesztések nem a valós térszerveződések folyamataiba avatkoztak be. Az eddigi gyakorlat döntően a valós térkapcsolatokat gyakran kevéssé tükröző, közigazgatási határok mentén szerveződő területegységek fejlesztésére irányult, amelyeket nem jellemzett a települések közötti együttműködés, a kölcsönös előnyök és kompromisszumok feltárása, a városok térségük iránti felelősségvállalása. Valós térszerveződéseket követő fejlesztési beavatkozásokra van szükség
Ha javítani akarjuk a területi alapú fejlesztési beavatkozásaink hatékonyságát, akkor e téren gyökeres fordulat kell. A valós térszerveződéseket követő beavatkozási alapegységeket és területi középszintet kell kijelölni a fejlesztések számára.
A helyi szint alapegységei: a város-vidék együttműködést érvényesítő várostérségek
A városok vonzáskörzetét több funkció térbeli szerveződése jelöli ki. Egyrészt a foglalkoztatás, a munkaerő-piac, ugyanis általában a város kínál több munkahelyet a környékbeli településeken élők számára, melyeket napi ingázással érhetnek el. A városi szolgáltatásokat (közszolgáltatások, közigazgatási szolgáltatások és egyes rendszeres lakossági ellátást szolgáló üzleti szolgáltatások) a környékbeli Város és vonzáskörzet: egymás számára kölcsönösen
településekről igénybevevők lakóhelye is kijelöli a vonzáskörzet határát. Adott esetben a városi vonzáskörzetet azok a városkörnyéki települések is kijelölik, melyek termékeiket a város piacán értékesítik, illetve különböző keresleti igényeiket ott elégítik ki. szolgáltat
A városok és vonzáskörzetük egysége nem csak a város felől közelíthető meg. Város és környéke, a környező vidéki térségek kölcsönösen szolgáltatnak egymás számára. Jó esetben a város környéke kínál elsődleges helyszínt a városban élők rekreációjára, az általuk fogyasztott élelmiszer, vagy sok esetben akár iparcikkek előállítására.
A várostérségek kialakulásában szintén fontos tényező a térség települései és egyéb szereplői közötti együttműködési készség. Ezt a hasonló lehetőségek és kihívások, de a történelmi kapcsolatok, a hagyományok is nagymértékben elősegítik. Ki kell emelni a helyi identitás szerepét is, mely egy várostérség fejlődésének legfontosabb erőforrása lehet, mert a helyi szereplőket a térség érdekében való és együttes cselekvésre ösztönzi. A helyi identitás is fontos tényező
A területi fejlesztések alapegységei a városok és a vidéki térségek együttműködésére épülő, a várost és vonzáskörzetét magában foglaló várostérségek lesznek (szakmai kifejezéssel funkcionális várostérség – FVT). Lehatárolásuk alapulhat a különböző funkciók vonzáskörzeteit kimutató területi elemzésekre, de ugyanígy a térségi együttműködés hagyományokra és a térségi identitásminták eloszlására is. Mindez azt jelenti, hogy egyrészt központi szinten is meg kell határozni a szerveződések kereteit, szabályait és intézményeit. Másrészt a területi középszint, a megye koordinációja is sokat segíthet a szerveződésében és a működés nyomon követésében. A kialakításban magának a helyi szintnek is mozgásteret kell biztosítani, hogy valóban jól működő fejlesztési térségek jöjjenek létre. Központi keretek, megyei koordináció, helyi mozgástér
Az eddigi lehatárolások (pl. kistérségek) arra utalnak, hogy hazánkban a jelenlegi kistérségi léptéknek megfelelő várostérségek kialakítása indokolt. A fejlesztési egységeknek viszont nem kell a jelenlegi kistérségi határok szerint szerveződniük. Az egyes várostérségek a helyi viszonyok alapján jelentősen eltérhetnek egymástól (pl. a kisvárosok és a nagyvárosok körüli várostérségek közötti különbségek). A kistérségi rendszer ennek megfelelően átalakul, statisztikai funkciója azonban megmarad.
A várostérségek fejlesztésének szempontjai:
– Teret kell nyerniük a várostérségi települések által közösen kialakított és megvalósított fejlesztéseknek, és csökkennie kell a települési szinten kiosztott és a pályázati úton elérhető fejlesztési közpénzek jelentőségének. A fejlesztések a térség egészének javát szolgálják, az erőforrások települések közötti funkcionális és harmonikus elosztásával. Mindez dedikált forráskereteken, térségi együttműködésben kialakított helyi-térségi projektcsomagok vagy programok formájában nyilvánulhat meg, különösen az uniós fejlesztési források felhasználásakor. Tervezés és fejlesztés települési együttműködésre és programra épül
– Természetesen a nagyobb városainkban – különösen a húszezer fő feletti városainkban – külön erőforrásokat kell fordítani a városi központok fejlesztését szolgálói sajátos akciókra is (ld. városfejlesztési prioritások). Ugyanakkor kialakítandók a vidékies települések sajátosságainak megfelelő fejlesztések is, és a kettőnek szinergiában kell lennie egymással. A városokra és falvakra szabott fejlesztéseknek is teret kell engedni
– A várostérségek fejlesztéseit központilag orientálni kell, összhangban a kormányzati és megyei szintű fejlesztésekkel. Fontos, hogy e tárgykör sokszínű legyen, lehetőséget adva a komplex és integrált megközelítések alkalmazására, kiterjedve a települési infrastruktúrára, a közösségi és közúti közlekedésre, a gazdaságra és helyi gazdaságra, a foglalkoztatásra, a közszolgáltatásra, a társadalmi felzárkózásra, a tudatformálásra vagy akár a képzésekre. Sokszínű fejlesztések,
központilag kijelölt rendszerszerű
tárgykörben
– Minden területi alapú tematikus fejlesztés esetében törekedni kell arra, hogy a beavatkozás terei itt is egy vagy több várostérségből épüljenek fel (pl. a területpolitika vagy egyes ágazati politikák kiemelt térségei). Így válhat a fejlesztések területi „építőelemévé” e valós helyi szintű térszerveződés.
Együtt-tervezés: nem csak a közpénzekből megvalósuló térségi fejlesztésekben, de a települések gazdálkodásában és tervezésében (ld. terület-településrendezési és településfejlesztési tervezés, helyi adópolitika) is a térségi, a várost és vonzáskörzetét szerves egységben kezelő szemléletet és gyakorlatot kell alkalmazni. Együtt-tervezés
– Törekedni kell a természeti környezet értékeinek megőrzésére, a belső városi zöldfelületek és a várost övező ökológiailag értékes területek közti kapcsolatok erősítésére.

3.1.3 Az ország makroregionális szerepének erősítése

36. ábra: Magyarország területi integrálódásának főbb dimenziói

3.1.3.1 Találkozási, csomóponti szerep erősítése

Magyarország fejlődésének egyik fontos hajtóereje földrajzi helyzetének kihasználása, a csomóponti szerep megszerzése és az általa generált gazdasági fejlődés. Központi helyzeténél fogva hazánk összekötő kapocs a kontinens északi és déli, keleti és nyugati része között, transzkontinentális léptékben pedig az ázsiai kapcsolatok kapuja lehet az áruforgalom szempontjából megkerülhetetlen közvetítő térségek felé.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– Nyitás kelet felé: kelet-nyugati közlekedési és kereskedelmi csomóponti szerep, légi elosztó központ.
– A Kárpát-medencei hálózatok erősítése és a határon átnyúló városi együttműködések támogatása.
– Magyarország híd-szerepének érvényesítése, regionális közlekedési és kereskedelmi csomópontok megalapozása, fejlett közlekedési infrastruktúra, logisztikai és szolgáltató hálózatok csomópontjainak kialakítása a környezeti szempontok legteljesebb figyelembevételével.
– Kommunikációs és informatikai hálózatok fejlesztésével a virtuális hálózatok csomóponti szerepének megalapozása.

Nyitás kelet felé és csomóponti szerep erősítése

3.1.3.2 A Duna-térség fenntartható fejlesztése

A Duna térség magában foglalja a Duna teljes hazai szakaszát, a Duna hazai vízgyűjtő területére eső térségeket, a Duna menti tájakat. A térség fejlesztésének főképp turisztikai, vízgazdálkodási, természetvédelmi, illetve közlekedési relevanciája egyértelmű. A térség fejlesztése európai jelentőségű, átfogó gazdaságfejlesztési hatással járhat, például a Duna hajózhatóságának kérdésében. A Duna térség fejlesztésének kapcsolódása a kilenc EU tagállam és az öt nem EU tagállam által jegyzett Duna Régió Stratégiához vitathatatlan, tehát a makroregionális, határon átnyúló vonatkozása is jelentős. A Duna összeköt és lehetőségeket is kínál
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– A magyarországi Duna-térség fenntartható fejlesztése, természeti területeinek, tájainak és kulturális értékeinek védelme, megőrzése.
– Az itt élők életminőségének javítása, infrastrukturális feltételeik javítása, boldogulásuk elősegítése.
– A régió gazdaságának és versenyképességének, illetve az ott élők jólétének fenntartható módon történő növelése, valamint egy virágzó, fejlődő és vonzó térség létrehozása.
– Az Európai Unió Duna Makro-regionális Stratégiájának megvalósítása, kiemelten a magyarországi „Duna minősítéssel” (EUDRS minősítési rendszer) rendelkező projekteken keresztül.
A Közép-Európát összekötő folyó
lehetőségeinek kihasználása és megőrzése

3.1.3.3 Visegrádi együttműködés térségi szerepkörének erősítése

A Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia együttműködésének célja a makrorégió stabilitásának, pozíciójának erősítése a közép-európai térségben, a közös történelmi múltra és kulturális hagyományokra építve. Az együttműködés gerincét a legmagasabb szintű politikai csúcstalálkozók, a nem-kormányzati szervezetek közös tevékenysége, a kulturális intézmények és számos más hálózat kölcsönös együttműködése adja. Különösen a kultúra, a környezetvédelem, a belső biztonság, a védelem, A visegrádi
együttműködés
a tudomány és az oktatás területére fókuszál az együttműködés, emellett közös törekvések vannak a turizmus, az energiaszektor vagy az információs technológia területén is. Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia turisztikai együttműködésének fő célja, hogy összehangolt munkával és a rendelkezésre álló források egyesítésével közösen népszerűsítsék a közép-európai régió turisztikai kínálatát mind szélesebb körben, elsősorban a tengerentúli célpiacokon. A visegrádi együttműködés az utóbbi években kiterjedt a tagországok kohéziós politikai, területfejlesztési és rendezési tevékenységének összehangolására is, melynek keretében a visegrádi országok, valamint Románia és Bulgária területére közös területpolitikai dokumentumok készültek és készülnek.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– A területi kohézió erősítése a V4 országokban (policentrikus, kiegyensúlyozott területi fejlődés), közös tervezési-fejlesztési célok és cselekvések (kitekintéssel a Romániával és Bulgáriával kiegészülő V4+2 körre, valamint Szlovéniára és Horvátországra is).
– A határon átnyúló együttműködések támogatása a V4 országokban.
– Hozzájárulás a V4 országok közös álláspontjának megteremtéséhez az EU területi és fejlesztési szempontból érzékeny közös politikáiban.
Együttműködés a közép-európai régió stabilitásának, pozíciójának erősítése érdekében

3.1.3.4 Kárpát-medencei területi együttműködés, határon túli magyarlakta térségekkel való kapcsolatok erősítése

A Kárpát-medence olyan természetes ökológiai egység Európa közepében, amelynek tájait számos kulturális és történelmi kapcsolat is egybefűzi, és amely a politikai, piaci és közlekedési gátak leomlása után egy Kárpát-medencei együttműködési térség keretében is fejlődhet. Ezek az együttműködések megteremthetik a Kárpát-medencén belüli, országhatárokon átívelő régiók, vonzáskörzetek újraéledését, lehetővé teszik az adott területek, települések gyorsabb ütemű felemelkedését. Mindezen erőfeszítések terén Magyarországnak kiemelkedő szerepet kell vállalnia, összhangban az EU határmenti és transznacionális, valamint szomszédsági politikájával összhangban. A magyar gazdaság Kárpát-medencei térszervező szerepének alapja lehet az ország centrális elhelyezkedése, a térség gazdasági életében meghatározó Budapest, valamint néhány vidéki nagyváros, növekedési csomópont (hub) szerepe. Ugyanígy fontos a szomszédos országok megerősödő fővárosi és más nagyvárosi térségeinek Magyarország területére kiterjedő növekedés-ösztönző hatása is. Mindez jelentős felzárkóztatási forrás lehet Magyarország és a térség más államai számára, hasonlóan más európai határokon átnyúló gazdasági integrációkhoz. A Kárpát-medence olyan természetes földrajzi, ökológiai és gazdasági egység, amely predesztinálja a szoros együttműködést. A Kárpát-medence integrációjában központi szerepünk van
A Kárpát-medencei térségben különös jelentőséggel bír a határon túli magyar közösségek közötti együttműködés javítása, kihasználva a határon túl élő nemzetrészek híd szerepét a többségi társadalom és Magyarország között. Különösen jelentős lehetőség a határon túli magyarság településterületei felé irányuló gazdasági együttműködések elmélyítése. Ebben az anyaországgal közvetlen kapcsolatban álló, tömbben élő magyarság szerepe (pl. Csallóköz, Vajdaság) hangsúlyos. Kiemelten jelentős Székelyföld szerepe kiváló gazdasági és kulturális kapcsolatai és a fejlődési potenciálja miatt. A határon túl (nem csak a szomszédos országokban) élő magyar közösségeknek a hazai és a szomszédos országok (és a befogadó országok) stratégiáival harmonizáló gazdaságfejlesztési stratégiára van szükségük, amelyek egyszerre szolgálják a határon túli közösség, az anyaország és a partner nemzetállamok gazdasági gyarapodását. A határon túli magyarlakta térségekkel való kapcsolatok erősítése ugyanakkor nemzeti kulturális vonatkozásban is jelentős. Építeni kell a határon túli magyarság kapcsolat-
rendszerére
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– A határon túli magyar közösségek helyi gazdaságfejlesztési programjai tervezésének és megvalósításának ösztönzése, segítése.
– Összmagyar gazdasági együttműködések kialakítása, erősítése.
– Kárpát-medencei vidékfejlesztési, agrár- és élelmiszergazdasági területen megvalósuló együttműködések kialakítása, megvalósítása, a gazdasági integráció erősítése, a vállalkozói együttműködések ösztönzése.
– A helyi fejlesztési közösségek közötti együttműködések ösztönzése.
– A szomszédos országokkal való partneri viszony kölcsönös előnyök elvén alapuló elmélyítése, hozzájárulás egyes közpolitikák közös európai szintű képviseletéhez a szomszédos országokkal, illetve a határon túli magyarsággal.
– A Kárpát-medencei együttműködést segítő térszerkezeti tengelyek és térségek fejlesztése.
– Törekedni kell a közlekedési infrastruktúra Kárpát-medencei szintű összehangolt fejlesztésére.
– Az oktatási, egészségügyi, civil kapcsolatok, valamint a humán-infrastruktúra (különösen, de nem kizárólagosan a határ menti térségekben) összehangolt fejlesztése, a kulturális, közösségi együttműködések támogatása.
– Nagyvárosok közötti nagytérségi integráció megvalósítása, a határon átnyúló agglomerációk közös kezelésének támogatása.
– Természetvédelmi, környezetvédelmi, vízügyi és katasztrófavédelmi együttműködések fokozása, törekvés az egységes vízgazdálkodás megvalósítására.
Gazdasági együttműködések fokozása a határon túli magyarsággal

3.1.3.5 Regionális fejlesztéspolitikai szempontok

Székelyföld, mint a legnagyobb, összefüggő településterületű és legmagasabb egy tömbben élő népességszámot és magyar népességarányt (megyei szinten) elérő térség valós gazdaságföldrajzi egységet is képez. Székelyföld vidéke egyértelmű potenciális erőforrásokkal és elismert kulturális tőkével (hagyományok, román nyelv ismerete) rendelkezik számos gazdasági ágban jelentősek a lehetőségei (pl. turizmus, erdőgazdálkodás, élelmiszeripar, fenntartható ipari kapacitások, kereskedelem). Kompakt gazdasági egységként, nagyon jó lehetőségei vannak egy helyi-térségi gazdasági rendszer kiépítésére, erős belső piacokkal, termelői-értékesítési láncokkal. A versenyképes fejlődéshez azonban a térség elérhetőségét romániai és nemzetközi kapcsolatait elősegítő infrastrukturális beruházásokra is nagy szükség van. A sikeres gazdasági fejlődésének további feltétele, hogy érdekeit megfogalmazni és érvényesíteni képes közössége és e közösségnek határozott céljai legyenek. Székelyföld a legjelentősebb külhoni magyar összefüggő térség gazdaságfejlesztési értelemben is
A térség gazdasági és közösségi megerősödése fokozza a térség autonómiáját, és sokat tehet a szomszédos térségek és egész Románia gazdasági fejlődéséért. A Székelyföld fejlődése emellett a Magyarország és Románia közötti gazdasági kapcsolatokat is fokozhatja, mely kölcsönös – így országunk gazdasága számára is kedvező – előnyökkel jár, hiszen segíti a két ország vállalkozásainak együttműködését és a szomszédos piacokra való belépését. E folyamatoknak pedig fontos hozadéka a nemzetiségek békés együttélésének és együttműködésének szolgálata. Ezért a hazai fejlesztési kezdeményezések szempontjából a Székelyföld szilárd gazdasági alapjainak megteremtéséhez való hozzájárulás egyrészt a térség híd szerepének megerősödését célozza (Kárpát-medencei összmagyar és magyar–román gazdasági és kulturális relációkban), másrészt a közösségi identitás kibontakozását, egyúttal a nemzeten belüli és nemzetek közötti kulturális kapcsolatok felvirágoztatását. Székelyföldhöz közvetlenül, illetve közvetlen területi átfedés nélkül csatlakoznak Csángóföld magyarlakta településtérségei, melyek gazdaságilag kisebb mértékben, de kulturálisan annál inkább fontos kiegészítő jellegű térbeli értelmezési keretet adnak a fejlesztésekhez.
A Kárpát-medence valamennyi térségében és tájegységében törekedni kell olyan térségi és helyi fejlesztési programok elindítására és megvalósítására, amelyek a magyar népesség fennmaradását, gyarapodását eredményezik, a tömbmagyarság által lakott térségekben és szórványtérségekben egyaránt.

3.1.3.6 A kulturális és gazdasági kapcsolatok továbbépítése a diaszpórában élő magyar közösségekkel

A Kárpát-medencén kívüli, diaszpórában élő magyarság szerepe felértékelődött a nemzetstratégiában. Magyarország és a Kárpát-medencei magyar közösség hangsúlyozottan számít a diaszpórában élő magyar közösségekre, a befogadó államban felhalmozott szellemi potenciáljukra és kulturális örökségükre a világ magyarsága megbecsültségének és versenyképességének együttes megerősítéséért. A szórványban élő magyar közösségek és a Kárpát-medencei magyarság közötti kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése mellett a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gazdasági kapcsolatok megerősítésére, szélesítésére is. Hangsúlyosabban számítunk a
diaszpórában elő magyar közösségekre
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– A 2013 júliusában elindított Julianus-program megvalósítása, amely a világon bárhol fellelhető magyar tárgyi örökség összegyűjtése és rendszerezése révén mutatja be a magyarság értékteremtő képességét, hozzájárulva a diaszpórában élő magyar közösségek magyarságtudatának megerősödéséhez.
– A 2013. januárban elindított Kőrösi Csoma Sándor Program folytatása szükséges, melynek keretében ösztöndíjas fiatalok utaznak ki magyar diaszpóra közösségekhez azzal a céllal, hogy segítsenek az ott élőknek magyar identitásuk, magyar kulturális ismereteik, és a magyar nyelv megtartásában és elmélyítésében, illetve hogy naprakész és korrekt információval szolgáljanak számukra Magyarországról.
– A diaszpórában élő fiatalok identitásának erősítése azáltal, hogy felmenőik származási országával kapcsolatba lépve családjuk múltját, illetve saját identitásukat jobban megértsék.
– A tengeren túli országokban élő magyarok hídszerepének fokozása (fokozottabb kiaknázása) az ország külgazdasági stratégiájában megcélzott új piacokon való sikeres megjelenésben, illetve a Magyarországról és a magyarságról alkotott hiteles és tárgyilagos megítélés kialakításába.
– A diaszpóra számára kiemelten fontos információáramlás erősítése, egységesítése.
A diaszpórában
élő fiatalok
identitásának
erősítése kiemelt célkitűzés

3.1.3.7 Nemzetiségek által lakott térségeink fejlesztése

A hazai nemzetiségek hagyományos településterülete határozott területi koncentrációkat mutat. A nemzetiségeink által magas arányban lakott térségeink nyelvi, nyelvjárási és kulturális értékeinek, és identitásának megőrzése, valamint ezzel összefüggésben a gazdasági, társadalmi fejlődésük támogatása a területpolitikának is feladata. Nemzetiségeink a határon túl élő magyarsághoz hasonló híd szerepet tölthetnek be anyaországuk és más országokban élő kisebbségi csoportjaik felé. A szomszédos és távolabbi nemzetekkel való harmonikus kapcsolatrendszer egyik igen fontos pillére a hazánkban élő nemzetiségek helyzete. A határozott nemzetiségi karakterrel bíró területek kulturális, társadalmi és gazdasági fejlődésének támogatása a nyitott és toleráns magyar társadalom megvalósulását, és egyúttal a hazai területi fejlődést is szolgálja. A nemzetiségi identitástudat ismét tér- és csoportképző erővé válhat azokban a tájegységi törekvésekben, ahol a nemzetiségeknek még szerepe van, vagy ahol történelmileg szerepe volt. E térségek hazai és nemzetközi kapcsolatai egyrészt a társadalmi és személyes dimenziókban, másrészt intézményesült kulturális kooperációkban ölthetnek testet. Legalább ennyire fontos azonban, hogy ezek a térségi kapcsolatok gazdasági téren is jelentkezhetnek, például anyaországi gazdasági együttműködésekben, befektetésekben ölthetnek testet. A nemzetiségek is erős és fejlődőképes kapcsolatrendszert jelentenek
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– A kulturális identitás, a kulturális és épített örökség megőrzése, fejlesztése, kreatív hasznosítása.
– A regionális-lokális önfejlődést lehetővé tevő mechanizmusok erősítése.
– Az anyaországgal való gazdasági-befektetési kapcsolatok (hídszerep, mely gyakran határmenti dimenziókban is jelentkezhet), továbbá a térségi és települési szintű együttműködések.
– A közösségek helyi fejlesztési programjainak ösztönzése. Cél, hogy a hazai nemzetiségi belső peremtérségek a nemzeti kulturális és gazdasági fejlődés karakteres, esetenként meghatározó térségeivé váljanak, valamint megélhetést és hosszú távú életesélyeket nyújtsanak.
Nemzetiségek
mint a kulturális és
gazdasági fejlődés
lényeges tényezői

3.1.3.8 Határmenti és határon átnyúló fejlesztések

A határtérségek speciális elhelyezkedése, két fontos egyedi szempont érvényesítését teszi szükségessé a fejlesztések tervezésekor. A határok és a határmenti együttműködések egyrészt lehetőséget biztosítanak a szomszédos országok gazdasági, infrastrukturális rendszereihez való kapcsolódásra, a határon belüli és túli lakosság közötti kapcsolatok ápolására. Ezekkel a lehetőségeket kihasználva, a határon átnyúló hatás maximalizálásával erősíthető Magyarország makroregionális csomóponti szerepe. Határon átnyúló
hatás kihasználása
Az országhatár közelsége ugyanakkor, a lehetőségek mellett, hátrányt is jelent. A határtérségekre, az ország központi területeihez, hálózataihoz képest peremhelyzetből adódóan történelmileg jellemző bizonyos fokú lemaradás, marginalizálódás. E hatások kompenzálása, azaz a határtérségek közvetlen, kiemelt, felzárkóztató fejlesztése is a határmenti fejlesztések fontos célja. Peremhelyzet ellensúlyozása
A határon átnyúló fejlesztések fő céljai
A határszakaszok helyzetének áttekintése után kirajzolódnak az egyes térségekre vonatkozó legjellemzőbb fejlesztési igények, irányok. A lehetséges határmenti és határon átnyúló fejlesztési célok három témakörbe csoportosíthatók: a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a hálózatok összekapcsolása, az intézményi együttműködés és kapacitások bővítése.
Gazdasági együttműködés
A határon átnyúló kapcsolatok lehetőségeinek kihasználása és a peremrégiók felzárkóztató fejlesztése párhuzamosan valósul meg minden gazdaságfejlesztési, növekedési célú intézkedéssel. A termelés, gazdálkodás, kereskedelem beszállítói és fogyasztói köre is hatékonyan növelhető és racionalizálható a két piac összekapcsolásával. Ehhez a határok mindkét oldalán együttes erőfeszítésekre van szükség a kkv szektor gyenge pontjainak megerősítése, a vállalatközi kapcsolatok tevékeny fejlesztése, a versenyképes üzleti infrastruktúra-hálózat kialakítása, az üzleti információk hozzáférhetőségének fejlesztése, valamint a határon átnyúló turisztikai desztinációk, turisztikai tengelyek közös (TDM alapú) fejlesztése területén. Gazdasági növekedés

Határon átnyúló üzleti kapcsolatok és infrastruktúra

KKV-k együtt-
működése
Szinte az összes határszakasz küzd valamilyen szintű munkanélküliséggel, olykor súlyosabb demográfiai problémákkal. Az életminőség javításához, és ezzel a határmegyék megtartó erejének növeléséhez is alapvető feltétel a munkaerő-piac keresleti és kínálati oldalának egyensúlya, a megfelelő minőségű, jövedelmezőségű munkalehetőségek megléte. A foglalkoztatottság növelése elsődlegesen munkahelyteremtéssel, a fenntartható és versenyképes termelés és gazdálkodás volumenének növelésével, a szolgáltató szektor fejlesztésével érhető el, amelyben a határon átnyúló üzleti és munkaerő-piaci kapcsolatok is kiemelt szerepet játszhatnak. Munkahely-
teremtés
A legtöbb határszakaszra jellemző a kutatás-fejlesztési és innovációs potenciál, illetve a határon átnyúló tényleges K+F+I tevékenység alacsony szintje. Annak ellenére, hogy a kutatás-fejlesztés mindenekelőtt nemzeti és európai szinten fejlesztendő terület, az egyes határrégiókban található tudásközpontok (egyetemek, kutatóintézetek) magas száma indokolttá teszi a határon átnyúló – és az üzleti szférát is bekapcsoló – K+F+I fejlesztésének támogatását. Kutatás-fejlesztés
és innováció

Magánszféra bevonása
A határon átnyúló gazdasági együttműködés erősítésének egyik kulcsa a magánszféra közvetlen bevonása a fejlesztésekbe, amelyhez elengedhetetlenül fontos a jelenleg még fennálló adminisztratív akadályok lebontása. A gazdasági kapcsolatok előtt álló akadályok lebontása nyilvánvalóan befolyásolja a piaci viszonyokat a határtérségben, potenciálisan kedvezőtlen helyzetbe hozva egyes vállalkozásokat, elvileg a határ mindkét oldalán. Ezért a fejlesztési intézkedéseket megfelelően előkészítve, a kölcsönös és hosszú távú előnyök figyelembe vételével lehet kialakítani. Piaci verseny kezelése
A környezeti és infrastrukturális hálózatok összekapcsolása
A határon átnyúló együttműködés legmagasabb hozzáadott értéke a határrégiók konkrét földrajzi területét érintő témákban realizálódik. A közlekedés, a környezetvédelem, a katasztrófavédelem, erőforrás-gazdálkodás klasszikusan olyan területek, ahol az egy ökoszisztémát alkotó területi egységek az államhatároktól független egységben kezelendőek. Közlekedés

Környezetvédelem
A határmegyékben a közlekedési infrastruktúra, a közösségi közlekedés fejlesztése, elképzelhetetlen a szomszédos országokkal történő összehangolás, közös tervezés nélkül. Az európai és nemzeti közlekedési rendszerekhez kapcsolódó, jól megközelíthető és könnyen átjárható határtérségek előnye az életminőség és a gazdasági potenciál terén is érzékelhető. A megfelelő határtérségi közlekedési infrastruktúra segíti a migrációt, összekapcsolja a szomszédos munkaerő-piacokat, növeli a foglalkoztatottságot.
Magyarország határainak jelentős részét folyóvizek jelölik ki. A legtöbb eddigi határmenti programban komoly hagyománnyal és eredményekkel szerepeltek a folyókhoz kapcsolódó katasztrófavédelmi, vízgazdálkodási témák (felszíni és felszín alatti). A környezeti ártalmak csökkentéséhez és az optimális erőforrás-gazdálkodáshoz járulnak hozzá az energetikai, hulladékkezelési rendszerek működésének határon átnyúló összehangolását célzó együttműködések. Vízgazdálkodás

Energiafüggetlenség

Kulturális-, öko- és aktív turizmus
A környezetkímélő alternatív közlekedés (vízi közlekedés, kerékpárutak) közös fejlesztése, kiegészülve a természetvédelmi és kulturális értékek (pl. határon átnyúló natúrparkok, kulturális tematikus útvonalak) összehangolt hasznosításával és marketingjével komoly lépés lehet a határtérségek turisztikai vonzerejének növelésében, ami a gazdaságfejlesztési célok elérését is támogatja.
Intézményi együttműködés és kapacitások bővítése
A sikeres határon átnyúló együttműködéshez nélkülözhetetlen a két ország közigazgatási-, és szakintézményeinek együttműködése, és az ehhez szükséges kompetenciák és kapacitások megléte. A gazdaságfejlesztési és környezeti/ infrastrukturális célokhoz képest szerényebb forrást igénylő, kisebb léptékű intézkedések hozzájárulnak a határtérség abszorpciós kapacitásának növekedéséhez, összehangoltabb területi fejlesztéspolitikájához és eredményesebb forráskezeléséhez. Együttműködő közintézmények – sikeres közös területi fejlesztés
Az intézményi együttműködés kulcsterülete az Európai Területi Társulások támogatása. Az Európai Unió szorgalmazza európai területi társulások (ETT) alakítását. Ezek a két (vagy több) ország központi, megyei-regionális illetve helyi intézményei által létrehozott közös szervezetek lehetnének az együttműködés intézményi motorjai. Az ETT-k nyújtotta intézményi-jogi keretek lehetőséget adnak az együttműködés adminisztratív akadályainak lebontására és közvetlenül hozzájárulhatnak ahhoz, hogy intézményi értelemben a határok mind kevésbé legyenek érzékelhetőek. Az ETT-k tevékenysége potenciálisan kiterjedhet az együttműködés összes területére, közös intézmények felállítására, közös projektek és integrált fejlesztések kezdeményezésére és végrehajtására, határmenti programok és integrált területi beruházások menedzselésére stb. Európai Területi
Társulások
támogatása
A határon átnyúló együttműködés támogatásának szociális elemei lehetnek a határmenti közösségek, emberek, oktatási és kulturális intézmények kapcsolatfelvételét, a kultúrák és nyelvek kölcsönös megismerését célzó „emberek közötti” együttműködési kezdeményezések. Ehhez szorosan kapcsolódóan a határ két oldalán élő kisebbségek intenzív bevonása a két ország között kapcsolatok elmélyítésébe elősegítheti az együttműködési hajlandóság és képesség erősödését – magában hordozva a gazdasági kapcsolatok élénkítésének lehetőségét is. Emberek közötti együttműködés

Kisebbségek kiemelt szerepe

3.1.4 Többközpontú térszerkezetet biztosító városhálózat-fejlesztés

3.1.4.1 A város- és várostérség fejlesztési prioritásai és szempontjai

A városok és várostérségek fenntarthatósága és fenntartható fejlesztése a hosszú távú fejlődés alapvető feltétele, mivel a népesség/lakosság egyre inkább a városokban koncentrálódik. Nem véletlen, hogy az európai fejlesztési dokumentumok is szorgalmazzák a fenntartható városfejlesztési megközelítéseket (pl. Lipcsei Charta, Budapest Kommüniké). Fenntartható várostérségi fejlődés
Azon összetett társadalmi, gazdasági, ökológiai kihívások (pl. a gazdasági válság helyi következményei, demográfiai válság, klímaváltozás), melyekkel a városok szembesülnek, szükségessé teszik az integrált megközelítést. A várostérség az integráció terepe
Az ország fenntarthatóságának biztosításában játszott szerepük mellett a városok felelőssége óriási – jelentős gazdasági súlyukból adódóan – az ország gazdasági növekedésében és területi fejlődésében is. Várostérségeinknek kiemelkedően hozzá kell járulniuk az ország növekedéséhez, olyan országos jelentőségű célok eléréséhez, mint Magyarország versenyképes növekedési színhelyeinek biztosítása, a helyi és térségi gazdaságainak újjászervezése, energiafüggőségének csökkentése, klímavédelmi célkitűzéseink elérése, a foglalkoztatottság növelése, valamint a hazai társadalom egészségi állapotának javítása, továbbá a családok, illetve a helyi közösségek megerősítése. Várostérségeinknek kiemelkedően hozzá kell járulniuk az ország gazdasági növekedéséhez Várostérségek szerepe a növekedésben
A fenntartható, integrált város- és várostérség fejlesztési prioritásokat és szempontokat az alábbi pontokban foglaljuk össze:
A fenntartható és harmonikus város-vidék kapcsolat
A város-vidék egységes rendszert alkot. A városi centrumok központi funkciókat látnak el, amelyek elérhetőségét/hozzáférhetőségét biztosítani kell minden potenciális érintettnek. A városkörnyéki falvak a lakó- és rekreációs funkciókon kívül szerepet játszanak a városok élelmiszerellátásában és az ökológiai hálózatok, a városok körüli zöld gyűrűk, zöldfelületek biztosításában. Város-vidék kapcsolata
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– A város és vonzáskörzetének szereplői közötti együttműködés ösztönzése.
– A város szétterülésének megakadályozása, a kontrollálatlan városnövekedés, illetve a városkörnyéki települések egyfunkciós lakóövezetté vagy perifériává alakulásának megelőzése a városkörnyék integrált és tudatos térségi fejlesztésével.
– A beépített területek összenövésének megakadályozása.
– Központi városok belterületének vonzóvá tétele.
– Az ökológiai funkciójú területek további visszaszorulásának elkerülése.
– Zöldfelületek hálózatba
szervezése (zöld gyűrű) és minőségi bővítése.
– A városokban található központi szolgáltatások hozzáférhetőségének biztosítása: a nyitva tartás szervezése, a környéki parkolási lehetőségek biztosítása, a közösségi és alternatív, gyalogos és kerékpáros közlekedés általi megközelíthetőség lehetővé tétele, az elektronikus szolgáltatások kialakítása, kihelyezett vagy mobil szolgáltatások révén.
Fenntartható és kompakt városszerkezet kialakítása
Az erőforrások hatékony és fenntartható hasznosításának fontos alapja a kompakt településszerkezet. Kompakt városszerkezet
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– A többközpontúság kiépítése nagytérségi, és városszerkezeti szinten egyaránt.
– Intenzív együttműködés elősegítése a szereplők között, hogy mérséklődjenek a közlekedési távolságok, és így korlátozódjon az urbanizált területek terjeszkedése a hatékony energia felhasználás szerint.
Fenntartható mobilitási viszonyok megteremtése a városon belüli és város körüli utazási szükséglet mérséklése érdekében, a munkahelyek, lakóövezetek, szolgáltatási és közlekedési hálózatok elhelyezkedésének optimalizálása.
– A közlekedés racionalizálása és a fenntarthatóságának biztosítása, a környezetbarát alternatív közlekedési eszközök fejlesztése (vasút, elővárosi vasút, kerékpárutak, ahol lehet vízi közlekedés és ezek kombinációi).
– A városszerkezet tagolása beépítetlen területekkel, zöldterületekkel és a természetes szellőzést biztosító zónákkal.
– A városi zöldterületek minőségi bővítése, a közparkok szolgáltatásainak és infrastruktúrájának megújítása, hálózatba szervezése.
– A barnamezős területek (használaton kívüli ipari területek) előnyben részesítése a zöldmezős beruházásokkal szemben.
– Területileg integrált, komplex örökségvédelmi, értékvédelmi beavatkozások ösztönzése, fenntartható hasznosítása.
– Jövedelemtől és életkortól függetlenül használható, mozgásra, egészséges életmódra és kreativitásra ösztönző tiszta (köz)területek.
– Egyenlő hozzáférés
biztosítása a természeti-, az épített és a kulturális örökségeinkhez.
Az energiafüggőség csökkentése és a klímavédelem
A klímaváltozás alapvető okai és következményei nagyrészt a városi térségekben összpontosulnak. A városok mikroklímája a globális változás hatásai nélkül is jelentősen eltér a kevésbé urbanizált térségekétől, ezek a különbségek pedig a klímaváltozás hatására a későbbiekben felerősödhetnek. A klímaváltozás hatásaira koncentráló megközelítésmód és az alkalmazkodóképességet célzó intézkedések egyben lehetőséget is teremtenek az alternatív gazdasági növekedésre és a környezettudatosság növelésére. Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz a városokban
Fejlesztéspolitikai feladatok:
Helyi szabályozások, adók, pénzügyi ösztönzők és beruházások alkalmazása a városi klímavédelem érdekében.
– A zöld és kék gazdaság céljainak és elveinek követése, valamint a lokális erőforrásokra épülő helyi gazdaság erősítése.
A klímabarát építészeti megoldások előnyben részesítésének támogatása.
A környezetbarát és hatékony, energiatakarékos távfűtő rendszerek fejlesztése, távhő-
rekonstrukció.
– Jobb elérhetőség
biztosítása kevesebb közlekedési szükséglettel az optimális területhasznosítás révén.
Klímabarát, alacsony szén-dioxid kibocsátású, versenyképes és biztonságos városi tömegközlekedés kialakítása, a gyalogos és a kerékpáros közlekedés előtérbe helyezésével, valamint a szolgáltatások technikai alkalmazkodása a klímaváltozáshoz.
– A szélsőséges mikroklíma mérséklésére kiegyenlítő (kondicionáló) zöldfelületek biztosítása.
A demográfiai változások – a városi népességfogyás kezelése, a családok és a helyi közösségek megerősítése
A városok demográfiai problémáinak kezelésére átívelő, integrált beavatkozások szükségesek, kiemelt hangsúlyt fektetve a megfelelő munkalehetőségek teremtésére, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás eszközeivel. Egy városon belül is jelentős különbségek lehetnek az egyes városi területek gazdasági és társadalmi lehetőségeit illetően, vagy a környezetminőség változása szempontjából. A városoknak és az érintett szerveknek fel kell készülniük a társadalom korszerkezetének változásából következő új szükségletek kielégítésére is. Komplex megoldások a demográfiai kihívásokra
A városoknak és az érintett szerveknek fel kell készülniük a társadalom korszerkezetének változásából következő új szükségletek kielégítésére, felfedezve a helyzetből adódó kihívások mellett a lehetőségeket is. Ezzel párhuzamosan, a helyi szintről kiindulva támogatni kell a kiegyensúlyozottabb korszerkezetet célzó politikák bevezetését (beleértve a családbarát politikákat), valamint a magasabb gazdasági aktivitási arányt célzó intézkedéseket. Családbarát
városok kialakítása
Fejlesztéspolitikai feladatok:
Helyi munkaerő-piaci programok megvalósítása az idősödés miatti és az elvándorlásból fakadó munkaerő kiesés elkerülése érdekében.
– Korban, családszerkezetben, és társadalmi összetétel szempontjából vegyes lakóterületeket eredményező mechanizmusok alkalmazása.
Új és jobb minőségű szolgáltatások biztosítása az idősödő népesség számára (szociális ellátás, egészségügy, kultúra, közlekedés, akadálymentes környezet, stb.).
Közösségfejlesztő kulturális és társadalmi programok megvalósítása.
A társadalom toleranciájának fejlesztése, a migránsok befogadásának, társadalmi integrációjának elősegítése.
– Gyermekjóléti és a családokat érintő oktatási, szociális és egészségügyi szolgáltatások biztosítása megfelelő minőségben, kapacitásokkal és elérhető módon.
Családbarát foglalkoztatási és munkahelyi környezet megteremtése, a távmunka lehetőségének széles körű biztosítása.
Akadálymentes, családbarát környezet kialakítása, és a családbarát társadalmi környezet erősítése.
– A gyermekvállalás közösségi szerepének, fontosságának tudatosítása a helyi társadalom számára, a gyermeket vállalók megbecsülése, családbarát példák támogatása és népszerűsítése.
A közbiztonságot erősítő elemek az épített környezet kialakításában, társadalmi összefogás keretében, esetenként pedig infokommunikációs és térinformatikai eszközök, rendszerek alkalmazásának ösztönzése a várostérségek működésében a bizalom és a biztonság megerősödése érdekében.
Közösség- és társadalom-orientált városfejlesztés.
A leromlott városrészek hanyatlásának megállítása, megelőzése
A városok nagy kihívásokkal néznek szembe, különösen a magas munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés jelent komoly helyi szintű szociális kockázatokat. Egyes társadalmi csoportok vagy akár egész városok további elszigetelődésének megakadályozása érdekében nemcsak a magas képzettséget igénylő munkahelyek megteremtése a cél, hanem figyelmet kell fordítani az alacsonyabb képzettségű rétegek munkalehetőségeinek bővítésére, valamint a hátrányos helyzetű – különös tekintettel a leromlott városrészekben koncentrálódó – társadalmi csoportok szociális, oktatási és lakhatási helyzetének javítására, fejlesztésére is. Szegregáció megelőzése a hanyatló városrészekben
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– A helyi közösség oktatási, képzési és kulturális lehetőségeinek fejlesztése, a gyermekekre és fiatalokra összpontosító proaktív politikák kialakítása.
A fizikai környezet megújítása.
– A szegregált területek kialakulásának megelőzése,
a kialakult szociális problémák hatékony kezelése.
Városrehabilitációs tevékenység hatékonyabb működtetése és új programok bevezetése, különösen:
– fenntartható köztér-rehabilitáció, közterület-felújítási súlyponttal rendelkező komplex, funkcióbővítő városrehabilitációt megvalósító mintaprojektek,
– szociális rehabilitációs mintaprojekt,
– önkormányzati bérlakás mintaprojekt előkészítése,
– a lakóközösségek mindennapjait érintő, fenntartható, környezettudatos beruházások megvalósítását tartalmazó beruházások.
Együttműködés a többszintű kormányzás jegyében
Magyarországon az önkormányzati rendszer sajátossága, hogy minden földrajzilag önálló település egyúttal önálló önkormányzattal is rendelkezik – meglehetősen nagyfokú önállósággal és feladatkörrel. A város és vidékük kapcsolódásait területi irányítási szinteken lehet összehangolni, ez azonban Magyarországon kevéssé érvényesül. A többszintű kormányzás legfontosabb elemei a reálfolyamatok és funkcióik révén összekapcsolódó, városi térséget alkotó települések együtt kezelése, tervezése; az összes érintett rendszerszerű informálásán és együttműködésén alapuló döntéshozatal és a különböző területi döntési szintek közötti kölcsönös együttműködés. A területi szintek együttműködése
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– A kormányzati szervek városfejlesztéssel foglalkozó tevékenységeit jobban össze kell hangolni és egymással integrálni kell.
– A városok és vidékük együttműködésének elősegítése stratégiai és operatív kérdésekben (a területrendezésre, közös fejlesztésekre), a települések közös, együttes tervezési tevékenységének ösztönzése.
– Az integrált tervezés koordinációjának erősítése helyi és várostérség szinten, a várostérségek harmonikus fejlődését támogató, a koordináció kialakításához alapvető intézmények és eszközök meghatározása.
Stratégiai szemlélet a várostérségek tervezésében
A városoknak kiemelkedő jelentőségük van a nemzeti, regionális és helyi gazdaság- és társadalompolitikai célok megvalósításában, ezért nagyobb figyelmet kell kapniuk a fejlesztéspolitikában. Stratégiai szemlélet erősítése
Fejlesztéspolitikai feladatok:
Integrált városfejlesztési koncepciók és stratégiák készítését és a várostérségek együtt-tervezését ösztönözni szükséges.
– A városi klímatervezés szempontjainak beépítése a város különböző ágazati, tervezési programjaiba horizontális szempontként.
Széleskörű, rendszeres és átlátható tervezési partnerség kialakítása a városokban, bevonva a lakosságot, a civil és gazdasági szereplőket.
– A városfejlesztési eredmények nyomon követése („monitoring”), a stratégiák rendszeres felülvizsgálata, aktualizálása.
Erősebb akcióterületi megközelítés: az ágazati beavatkozásokat az egyes akcióterületeken és városrészen között össze kell hangolni.
– A települést használó célcsoportok igényeire reagáló keresletorientált várostervezés és -fejlesztés.
Területileg integrált, komplex örökségvédelmi, értékvédelmi beavatkozások ösztönzése, fenntartható hasznosítása örökségeink megóvása és az értékeinkkel való gazdálkodás megvalósítása, környezetükkel együtt.
A helyi és térségi gazdaságfejlesztés
A globalizálódó világban azok a helyi közösségek lehetnek sikeresek, amelyek felismerik helyi adottságaikat, értékeiket, és azokon alapuló fenntartható fejlesztést valósítanak meg. A hatékony és fenntartható, a külső tényezőknek kevésbé kiszolgáltatott térségi gazdálkodás érdekében előnyt kell élvezniük a környezetükbe illeszkedő, a helyi erőforrásokat sokoldalúan hasznosító és a jövedelmeket a térségben tartó kezdeményezéseknek. Helyi gazdaság és a globális kapcsolatok
Fejlesztéspolitikai feladatok:
Helyi gazdasági kapcsolatok fenntartható fejlesztése szempontrendszerének kidolgozása, különös tekintettel a helyi erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra és a mobilitási igények mérséklésére.
Közösségfejlesztés, a helyi kezdeményezések ösztönzése.
– A helyi gazdasági együttműködések és termékek előállításának és térségen belüli értékesítésének az ösztönzése.
– A város és térsége élelmiszerellátásának helyi és térségi alapokra helyezése.
Piaci helyszínek biztosítása a városban a környék árui számára.
– Az önkormányzat helyi gazdaságfejlesztési tevékenységeinek elősegítése.
Szociális gazdaság kiépítése és fejlesztése.
– Helyi érdekű képzés, szakképzés kialakítása.
Munkahelyteremtés a szuburbiában.
Stratégiai várostérség-fejlesztés
Nemzeti szinten összehangolt, reális adottságokra alapozott városgazdasági szempontokat is integráló várostérség fejlesztési, és különösen várostérségi gazdaságfejlesztési stratégiák kidolgozása és végrehajtása szükséges a nemzetgazdasági növekedés élénkítése érdekében, az alábbiak szerint:
– Olyan városi jövőképek kialakítására van szükség, melyek egységes koordináció révén elősegítik, hogy a városok térségi és gazdasági szempontoknak is megfelelve integrált stratégiai szemléletet képviselhessenek, melyekben a térségalkotó, hasonló adottságokkal rendelkező települések egymás fejlesztési intézkedéseit nem kioltva, hanem összehangolt tervezésük és fejlesztéseik révén hatékonyabb és fenntarthatóbb rendszereket alakítanak ki, egyeztetve a helyi társadalom képviselőivel, a települést használó csoportok preferenciáival.
– Városaink – döntően a nagyvárosaink – víziói kínáljanak arra is alapot, hogy a helyi egyedi adottságokra épülő kiemelt ágazatok és témák mentén, kormányzati és nagyvállalati és kutatóhelyi együttműködésben megvalósuló stratégiai gazdaságfejlesztési tervezést és fejlesztést indítsanak, így alakítva ki a hazai növekedés területileg decentralizált pilléreit.
Nemzeti jelentőségű várostérségi gazdaságfejlesztési stratégiák

37. ábra: A sikeres város stratégiájának alapelemei

3.1.4.2 A többközpontú városhálózat-fejlesztés

A területi fejlődés egyik legnagyobb kihívása napjainkban a többközpontú fejlődés biztosítása. Magyarország esetében ehhez kapcsolódva a területpolitika egyre sürgetőbb feladata Budapest túlnyomó súlyának kiegyensúlyozása. Ezzel együttesen a helyi, térségi gazdaságélénkítést, az innovációs képesség és a társadalmi jólét helyzetének javítását is el kell érni. E célok elérése érdekében az ország egészére kiterjedő, hálózati szemlélettel működő, valamint települési adottságokat és lehetőségeket egyaránt figyelembe vevő területi tervezési folyamatra van szükség a városok vonatkozásában.
A városhálózat fejlesztésének szempontjai:
– az ország többközpontúságának biztosítása
– a decentralizált térszerkezet biztosítása
– a hálózatos térszerkezet biztosítása

3.1.4.3 Budapest és a metropolisz térség fejlesztése

A budapesti nagyvárosi térség fejlődési mutatói, az Európai Unió többi nagyvárosával összevetve, több tekintetben is kiemelkedőek: az egy főre jutó GDP (vásárlóerő-paritáson) például 40,8%-kal haladja meg az európai uniós átlagot (2010). Budapest kiemelkedő teljesítménye az egész nagyvárosi térségre hatással van, a Közép-Magyarországi régió vásárlóerő-paritáson számított, egy főre jutó GDP-je 5,5%-kal haladja meg az
EU-s átlagot (2010). Budapest nemzetközi jelentőségéhez nem fér kétség, lehetőségeit tekintve pedig a főváros és térsége továbbra is jelentős fejlődési potenciállal bír, az egyetlen körzet Magyarországon, amely a globalizált világgazdaság egyik csomópontja lehet („potenciális MEGA”).
Budapest nagyvárosi térsége, mely magában foglalja a budapesti agglomerációt, Pest megye agglomeráción kívüli részeit, valamint a nagyjából egyórányi távolságra lévő nagy és kisvárosokat („belső gyűrű városait”) lakosságszáma (kb. 4 millió) és gazdasági teljesítménye alapján globális léptékben is számottevő városi koncentráció. Geopolitikai pozíciójának köszönhetően a Kárpát-medencei térség központja is egyben, de Európa keleti nyitásának kapuja is lehet a jövőben. Kiemelkedően jó közlekedési helyzete, a technikai, szellemi, anyagi fejlődés első számú közvetítőjévé tette makroregionális kapcsolataiban, de az ország belső fejlődésének is legfontosabb kiindulópontja volt mindenkor. A hazai fejlődés endogén eredményei is Budapesten csúcsosodnak ki. A különleges jelentőségű hálózati szerep a hosszú távon fenntartható fejlődés legfontosabb alapja. Budapest és nagytérsége társadalmi, gazdasági, térszerkezeti jelentőségéből fakadóan tehát megkülönböztetett fejlesztési intézkedéseket és sajátos eszközrendszert igényel. E metropolisz térség harmonikus fejlődéséhez a főváros közelebbi és távolabbi környezetével, az agglomerációval való együttműködés megteremtése elengedhetetlen.
A 21. században a globalizáció, az információs társadalom, a környezettel szemben támasztott fokozott igények és annak változásai a legfontosabb kreatív alkalmazkodást kívánó kihívások. Mindehhez a helyi adottságok (humánerőforrás kreativitása, geopolitikai helyzet, kiterjedt kulturális és közművelődési intézményrendszer, élénk kulturális élet, természeti és társadalmi adottságok sokfélesége stb.) megfelelő kiaknázása az értékekkel való fenntartható gazdálkodás kialakításához járulhat hozzá. A város és térsége fenntartható fejlődésének és előnyös versen pozíciójának érdekében szükség van egy átfogó stratégia megalkotására, a lehetséges legkedvezőbb kitörési pontok meghatározására.
Olyan fővárosra van szükség, amely térségével (metropolisz térség) sikeresen kapcsolódik be a globális munkamegosztásba, csomóponti szerepet tölt be Európa keleti nyitásában és a Nyugat-Balkán integrációjában, ahol kiemelkedően vonzó vállalkozni és élni egyaránt, miközben országos feladatait
megosztja a többi nagyvárossal, ezzel segítve az ország többközpontú fejlődését. Meg kell őrizni a főváros építészeti és kulturális örökségének értékeit, azokat erőforrásként kell használni. Mindemellett Budapest kulturális központi szerepét is erősíteni szükséges. Az érték alapú, integrált valamint innovatív városfejlesztés megvalósítása fontos feladat.
Lehetséges kitörési pontok:
Budapest – az európai központ: centrális helyéből és szerepéből adódóan egyszerre kapu és híd a kelet-nyugati, illetve észak-déli irányultságú áramlások számára. Legyen Budapest az európai városhálózat erős tagja.
– Budapesti nagyvárosi térség, a kulturális és tudásipar központja: Budapest, hagyományait tekintve kiemelt jelentőséget tulajdonít a magas hozzáadott értéket képviselő fejlesztéseknek, a K+F-ben rejlő potenciál kiaknázásának, a tehetséggondozásnak, és a kreatív- és tudásipar kiszélesítésének.
– Budapesti gazdasági régió, az ideális üzleti környezet: Budapest infrastrukturális-, jogi- és gazdasági tényezőinek továbbfejlesztésben befektetés ösztönző potenciál rejlik.
Budapesti az élhető nagyvárosi térség: a főváros polgárainak az egyéni érvényesüléshez vonzó feltételeket nyújt, a kultúrához, az oktatáshoz, az egészségügyi- és egyéb szolgáltatásokhoz egyenlő hozzáférést biztosít.
– A főváros egyediségének erősítése, különös tekintettel az épített örökség értékek kibontakoztatása, megtöltésük kulturális szellemi tartalmakkal.
– A világörökségi rész és a vele egy egységet alkotó nagykörút és kapcsolódó területeinek kulturális turisztikai célú kibontakoztatása, erőforrásként való használata.
Fejlesztéspolitikai feladatok:
– Egységes budapesti gazdasági régióként együttműködni a térség önkormányzataival (megyei, fővárosi, kerületi, települési) és a kormányzattal a többszintű kormányzás (multi-level governance) elvei szerint.
– Tervezett, koordinált, stratégia-alapú térségfejlesztés keretében összehangolt hálózatos településfejlesztést kell megvalósítani. A térség területi és települési tervezését, adó-, befektetési- és közösségi közlekedési politikáját Budapest, az agglomerációs települések, a „belső gyűrű városai”, Pest megye, valamint a területükkel érintett megyék közös cselekvéseként is értelmezni kell.
– Elő kell segíteni Budapest fejlődésével járó kisugárzó hatásának minél hatékonyabb érvényesítését, koordinált terjedését a környező térségekben. A szinergikus hatások erősítése érdekében a belső és külső térszerkezet policentrikus kiegyensúlyozására való törekvés különös tekintettel a központ és a „belső gyűrű városai” illetve a főváros és agglomerációja viszonyára.
– Aktívabb és rendszerszerűbb párbeszédre van szükség az állam, a főváros, a kerületek, a vállalkozások, a civilszervezetek és a lakosság között.
– Önfenntartó városgazdálkodási rendszer kialakítása.
– Budapest nemzetközi gazdaságszervező szerepének erősítése (pénzügyi szolgáltatások, K+F, tudás-ipar és high-tech iparágak megtelepedésének, jelenlétének ösztönzése).
– Budapest kapuvárosi szerepének erősítése az Európai Unió és a Balkán, valamint Kelet-Európa között – nyitás a déli és keleti nagyvárosok felé.
– Nemzetközi piaci folyosók csomóponti helyzetéből származó földrajzi előnyök kihasználása
(pl. makroregionális logisztikai funkció kiépítése).
– A Duna Stratégiához kapcsolódó uniós fejlesztési lehetőségek kiaknázása.
– A nemzetközi turisztikai és kulturális központ szerep erősítése. Egyedi városkarakter értékalapú megőrzése és fejlesztése.
– Nagytérségi léptékben is kiegyensúlyozott zöldfelületi rendszer, ökológiai és rekreációs szereppel rendelkező „zöld gyűrű” kialakítása (Budai-hegység, Pilis, Visegrádi-hegység, Gödöllői-dombság, Ócsai TVK, Duna-mente, Tétényi-fennsík stb.), az agglomerációs települések fizikai összenövésének megakadályozása.
– Az egészséges környezet megteremtése, értékeink megőrzése, a sokszínű területhasználat és a hatékony működésű városszerkezet, a közlekedéshálózat törekedjen a városszerkezet hatékony támogatására és kiszolgálására. Intelligens közlekedési rendszer.
– A felszíni és felszínalatti vizeknek az egészség megőrzéséhez, a gyógyturizmushoz, az egészséges és élhetőbb települési környezet megvalósításához való hozzájárulásának növelése. A város és a Duna szervesen együtt élő kapcsolatának fejlesztése.
– A Budapest körüli turisztikai örökséggyűrű létrehozása a meglévő épített értékek kibontakoztatásával.
– A térség legyen az európai zöld és kék gazdaság egyik centruma. Hatékony energiafelhasználás és klímavédelem.
– A szociális feszültségek csökkentése, a szegregáció mérséklése a főváros egyes kerületei, valamint a főváros és térsége tekintetében is (a szociális szolgáltatások és támogatások egységesítése). Befogadó és támogató társadalom kialakítása.
– Családbarát környezet és (köz)szolgáltatások, családbarát munkavállalási feltételek biztosítása (pl. digitális infrastruktúra fejlesztésével a távmunka lehetőségeinek bővítése).
– Rugalmas lakásstruktúra.
– A „Budapest Üzleti Régió” közúti, vasúti infrastruktúrájának és közösségi közlekedési kapcsolatainak, összehangolt menetrendi megoldásokkal és egységes tarifarendszerrel rendelkező közlekedési rendszerének fejlesztése. Intelligens közlekedési rendszer kialakítása. A közlekedéshálózat törekedjen a városszerkezet hatékony támogatására és kiszolgálására.
– Budapest agglomerációs lehatárolásának újraértelmezése.

38. ábra: Budapest vonzáskörzete

Budapest, a nemzetközi jelentőségű főváros

Budapest, országosan kimagasló népességszáma és népsűrűsége, valamint az ország közlekedési hálózatában, központi közigazgatásában, gazdasági és innovációs funkcióiban betöltött szerepkörei miatt önmagában is számos olyan adottsággal, lehetőséggel és problémával rendelkezik, mely országosan egyedülálló. E lehetőségek és problémák kezelése, a vonatkozó fejlesztéspolitika kialakítása jelentős hányadban a fővárosi és a kerületi önkormányzatok feladata a kormányzat támogatásával. Kiemelhetők itt a tipikus európai nagyvárosi kihívások, mint az alacsony jövedelmű népesség gyakran etnikai jellegű szegregációi, a demográfiai válságra és a klímaváltozásra való felkészülés, valamint a közlekedés-szervezés és befektetőbarát, de egyúttal fenntartható, élhető és örökségvédő városi struktúra kialakítása. (Különösen az utóbbi kettő esetében, a városkörnyékkel, az agglomerációval való szoros együttműködés is szükséges.) Az OFTK dokumentumában Budapest ezért is kapott külön fejezetet, a megyékhez hasonlóan.
Nemzeti szempontból különösen fontos, hogy saját fejlesztési igényeivel és irányaival összhangban Budapest képes legyen koordinálni és kiszolgálni az ország nemzetközi kapcsolatrendszerét. Ennek keretében Budapest váljon határokon is átívelően a nemzet fővárosává. Olyan helyszínné, amely fontos jelentéssel bír a magyarság minden tagja számára. A főváros vonzereje meg kell, hogy nyilvánuljon különösen a legmagasabb szintű közigazgatási és közszolgáltatási funkciók, a gazdaságszervezési helyszínek, a magyar és nemzetközi kulturális szolgáltatások elérésében, valamint olyan kapcsolatok biztosításában, melyeken keresztül a térségben bárki bekapcsolódhat a globális vérkeringésbe. A főváros fejlesztésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy az országos hatáskörű szolgáltatásokat egyszerűen el tudja érni minden állampolgár, függetlenül attól, hogy az ország mely térségében és településén él. Az egyoldalúan Budapest-központú közlekedési rendszerünk oldásáig a fővárosnak olyan fordítóponti szerepköröket kell vállalni, mely kényelmes kapcsolatot biztosít az ország (és a Kárpát-medence) utazóközönsége és áruszállítása számára (utóbbi esetben ügyelve a város és agglomerációjának élhetőségére is). A Budapestre rótt, kényelmes közlekedési kapcsolatot biztosító szerep esetében megkerülhetetlen a fejpályaudvarok szerepének újragondolása, közlekedési kapcsolatainak, átbocsátóképességének fejlesztése, továbbá a kelet-nyugat irányú utazások közötti legrövidebb fővároson belüli kapcsolatok megteremtése.
Pest megye és az agglomeráció: a metropolisz térség kohéziójáért

A budapesti agglomeráció kiterjedésében és funkcióiban egyedi világvárosi jelenség hazánkban, sajátos kihívásokkal és lehetőségekkel. Az agglomeráció alapvetően Pest megye északi részén húzódik, de a szomszédos megyékben is található több település, amelyeknek Budapest felé irányuló napi kapcsolatai vannak. Az agglomerációt az európai nagyvárosok közvetlen vonzáskörzetében tapasztalt kihívások jellemzik. Ezek közül kiemelhető az óriási tömegigényeket kiszolgáló közlekedés, amelyet a Budapest felé irányuló és az agglomeráción belüli kapcsolatok nehézségei mellett még a Budapest központú országos közlekedési hálózat átmenő forgalma is terhel. Szintén külön említendő a stratégiailag és térségi szinten kevéssé koordinált fokozódó beépítés és a települések összenövése, melynek eredményeként fenntarthatóságában sérül a területhasználat (ritkul az ökológia-rekreációs hálózat, károsodik a táji és kulturális örökség), a lakó és a termelő-szolgáltató funkciók kedvezőtlenül keverednek, hiányoznak a valós települési központok. Továbbá a térség az ország legkedvezőbb demográfiai adottságú területeként nagy kihívások elé állítja az oktatási-nevelési közszolgáltatásokat. Az agglomerációs kihívások eredményes kezelése csak a települési és a megyei szereplők koordinált együttműködésében képzelhető el.
Pest megyei települések többsége nem tagja az agglomerációnak, de a megye városainak mindegyike csatlakozhat a Budapest üzleti nagytérségének peremén található „belső gyűrű városai” fűzér egyes tagjai körül kialakuló markáns és specializált várostérségi gazdaságfejlesztéshez. Ez elengedhetetlen eleme annak, hogy a metropolisz térség valós gazdasági egységbe forrjon, hogy gazdasági fejlődése több központ köré szerveződjön és kiegyensúlyozottabb, összességében erőteljesebb legyen. Mindez nyilván nem támogathatja az urbanizáció területi kiterjedését, sőt, alapvetően (de nem kizárólagosan) Pest megye egyes térségeiben fejleszthető tovább a népesség-tömörülés rekreációs és egészségügyi igényeit kiszolgáló zöld gyűrű.
Ugyanakkor Pest megye önmagában is egy komplex fejlesztési térség, melynek az agglomerációs és a „belső gyűrű városai” kapcsolódások mellett léteznek önálló fejlesztési igényei, témái is. A városoknak itt is meg kell szervezniük térségük közszolgáltatását, közigazgatását, helyi gazdaságát és e megyében is megtalálható a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból országosan is elmaradott térségek problémaköre. E megyei szintű fejlesztésekkel is foglalkozik Pest megye önálló fejezete az OFTK egyik megyei decentralizált fejezeteként.

3.1.4.4 A belső városgyűrű városainak önálló arculatra épülő fejlesztése

A fővárost és a közép-magyarországi régiót egy olyan városgyűrű öleli körbe, amely amellett, hogy egyes elemei Budapestről legfeljebb egy órán belül elérhetőek, egyben figyelemre méltó dinamikus fejlődést felmutató gazdasági központoknak is tekinthetők. Ezen városok önmagukban is életképes, változó nagyságú és profilú önálló vonzáskörzetekkel rendelkező térségi központok, kedvező földrajzi helyzetüknek és meglevő infrastrukturális feltételeiknek köszönhetően. További elérhetőségi és egyéb infrastrukturális fejlesztésekkel valós hálózatba szerveződésük kölcsönösen erősíti Budapest és közvetlen térségének (főtengely) és a körülötte elhelyezkedő már ma is sokoldalú, de továbbfejleszthető kapcsolatokkal rendelkező és bővíthető városgyűrű kapcsolatát, együttműködéseit. A meghatározott prioritások és a meglevő gazdasági lehetőségek alapján városprofilokat kell kialakítani és megvalósulásukat támogatni.
A főváros körüli belső városgyűrű városainak lehetséges kitörési pontjai:
Kecskemét megújuló mezővárosként az iparát, mező- és élelmiszergazdaságát megújító modern, szolgáltató alföldi centrum pozícióját kívánja elérni húzóágazataira támaszkodva (autóipar, élelmiszeripar, elektronika) és olyan kitörési pontokkal, mint az innovatív iparágak, gép- és járműipar („Daimler City”), élelmiszeripar, logisztika, kulturális ipar. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a Nagykőrös és Cegléd agrár-élelmiszeripari és közlekedési csomóponti potenciális logisztikai térségére.
Székesfehérvár „hagyomány és innováció a királyok városában” jelszóval a meglevő sikeres húzóágazatai (elektronika, turizmus, gépgyártás, élelmiszeripar) fejlesztése mellett a következő kitörési pontokkal kívánja fejleszteni jelenleg is erős hazai pozícióját: mechatronika-autóipar, informatika, elektronika, logisztika, innovációs és kreatív gazdasági ágak, specializált turizmus. Mindez nem csorbítja, hanem kiegészíti a város kiemelt térségi fejlesztési központi funkcióit, annak gazdasági megalapozásához járul hozzá. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. Mór és Várpalota-Pétfürdő ipari, a Velencei-tó rekreációs térségére.
Szolnok, a „Tisza fővárosa” szlogenjével a Közép-Tisza-vidék központjaként, az élhető és fenntarthatóan fejlődő régiós alközpontváros státuszának megerősítésére törekszik. A „T–City-Szolnok” programmal az IKT alapú város- és gazdaságfejlesztés útján tett meghatározó lépéseket. Szolnok hagyományosnak tekinthető húzóágazatai megtartása és fejlesztése mellett (feldolgozóipar, kereskedelem, logisztika, távközlés, élelmiszer-, papír, vegy- és gyógyszeripar, elektronika, autóipar) megújult tartalmú kitörési pontjai a logisztika, az ipar, a turizmus, az infokommunikációs szolgáltatások területeit fedik le. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. Abony, Törökszentmiklós ipari és agrár-élelmiszeripari térségére.
Tatabánya a megújuló város, Komárom-Esztergom megye gazdasági központja, versenyképes, innovációt és befektetéseket támogató, családbarát település, amely folytatja az elért eredmények megtartásához szükséges infrastrukturális és gazdasági célú fejlesztéseket, a táji környezeti szempontok figyelembevételével. Ehhez a következő húzóágazatok adnak alapot: autóipar, gumiipar, elektronika, gépipar, orvosi műszergyártás, környezetvédelmi ipar, legfontosabb kitörési pontjai: feldolgozóipar (gép-, és elektronikai ipar, high-tech ipar), logisztika. Tatabánya, Oroszlány-Tata-Komárom városokkal, városhálózati csomóponti térségként a megye gazdasági motorja.
Dunaújváros megújuló és élhető iparvárosként a monostrukturális ipari fellegvárból innovációs és szolgáltató térségközponttá kíván fejlődni, amelyben a hagyományos húzóágazatok mellett (ipar, fémkohászat, élelmiszeripar, gumiabroncs- és papírgyártás) a következő kitörési pontok kaphatnak szerepet: K+F+I, tudásintenzív és innovatív ágazatok, specializálódó vas- és acélgyártás, logisztika, üzleti és konferenciaturizmus.
Salgótarján, a „régi-új város a hegyek ölelésében”, egy megújulásra kész, vonzó középvárosként definiálja magát, amelyhez húzóágazatai mellett (fém- és építőipar, üveggyártás, autóipar) a magas szintű technológiai iparágak, ipar, autóipar, üveggyártás és a turizmus kitörési pontjai járulnak hozzá. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a Zagyva völgy ipari térségére.
Vác hangulatos, nyitott kisváros, a Dunakanyar bal partjának szellemi, ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi központja pozíció elérésére törekszik. Ehhez meglévő húzóágazatai (gumiipar, elektronika, turizmus) mellett kitörési pontként határozza meg a távmunkát is alkalmazó iparágak, a logisztika, a kereskedelem fejleszthető területeit. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a Börzsöny rekreációs, a Rétság ipari térségeire, Balassagyarmat szolgáltató-közlekedési térségére.
Gyöngyös múltja okán hagyományosan „a szőlő és a bor városa”, jelenlegi húzóágazatai alapján Heves megyében Eger után a második legjelentősebb gazdasági központ (energiaipar, vegyipar, gépipar, kereskedelem, elektronika, logisztika, turizmus, gyümölcstermesztés), amely a meglevő ágazatok
versenyképességének javítása mellett kitörési pontként a diverzifikált turizmus, az innovatív iparágak meghonosítását jelöli meg. Hatvan közlekedési és potenciális logisztikai csomópont, a várostérség közlekedési kapcsolatainak kulcsa.
Esztergom a fővárost kiegészítő intézményi funkciókkal rendelkező megerősödő, határon átnyúló regionális összefogás központjaként is működő középvárosként definiálja magát, amelyhez illeszkedik a versenyképes, tudós és dolgos város koncepciója. Ehhez alapot nyújtanak a meglévő húzóágazatok: autóipar, elektronika, gépgyártás, logisztika, gumiipar; kitörési pontként továbbfejlesztendő vagy meghonosítandó ágazatai a K+F+I igényű iparágak és az autóipar. Vonzáskörzete napjainkra közel 50 településre terjed ki, amelynek egy része szlovákiai területre esik (Ister-Granum EGTC). Jól látható növekvő súlya, térségi munkaerő-piaci központszerepe is. Esztergom kulturális, építészeti értékei, sajátos egyházi szerepköre miatt jelentős turisztikai potenciállal bír, a Dunakanyar „nyugati kapuja”, ugyanakkor a Duna menti ipari térség szerves része is.
Jászberényben fenntarthatók a jelenkorban elért gazdasági sikerek, munkahelyek és húzóágazatok (gépgyártás, vegyipar, termálturizmus) a fenntartható dinamikus növekedés megvalósításában kitörési pontot az innovatív iparágak támogatása és a turizmus további fejlesztése jelentenek. Tatabánya
Veszprém és Eger a belső gyűrű nagyvárosainak térségei földrajzilag és funkcionálisan a belső gyűrű városok térségeitől elkülönülnek. A külső és belső nagyvárosi ívet összekötő tengelyeken helyezkednek el. Szolnok
Veszprém, történetileg „a királynék városa” a legélhetőbb közép-dunántúli város pozíció betöltésére törekszik autóipari, bútoripari, élelmiszeripari, építőipari, elektronikai húzóágazatain kívül a magas tudásigényű K+F+I iparágak, a turizmus, környezetipar (ökopolisz), vegyipar kitörési pontok megerősítésével. Ennek eredményeként a belső városgyűrű iparosodott és felsőoktatási képzőhelyekkel is rendelkező nyugati tagjaival, valamint Győrrel és Budapesttel a távolabbi jövőben egy egyre sűrűsödő tudástérséget alkothat. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a kelet-balatoni medence rekreációs és Várpalota ipari térségeire. Jászberény– Gyöngyös–Hatvan
Eger a „minőség városa”-ként minőségi életkörülményeket kíván teremteni azt ezt támogató gazdasági szerkezet kialakításával. Jelenlegi húzóágazatai mellett (autóipar, dohányipar, gépgyártás, távközlés, acélipar, kiskereskedelem) kitörési pontot lát az ipar, logisztika, turizmus, borászat, élelmiszeriparterületein. Komárom
A belső gyűrű várostérségeinek fejlesztési irányai
– A fővárost tehermentesítő belső gyűrű városait összekötő közlekedési hálózatfejlesztés.
– A városok már meglevő és piacképes ipari, logisztikai funkcióit erősítő gazdaságfejlesztési politika megvalósítása, összhangban a fővárosi agglomeráció ipari és barnamezős területeinek fejlesztésével.
– A városok gazdasági profiljához illeszkedő K+F és oktatási intézmények fokozott fejlesztése, létrehozása.
– A gyűrűn belüli kapcsolatrendszerre, munkamegosztásra épülő klaszterek, beszállítói hálózatok kialakítása.
– A főváros, a fővárosi agglomeráció és a gyűrű városai közötti napi ingázási kapcsolatokat segítő közösségi közlekedési rendszer kialakítása.
– A fokozott közlekedési és ipari környezetterhelés hatásait csökkentő környezeti fejlesztések, például a zajvédelem, a környezetbiztonság javítása. A települési területek összenövésének elkerülése, a városi
Veszprém
területek körüli rekreációs zónák biztosítása.
– „Budapest Üzleti Régió” építése a belső gyűrű városai, Budapest és az agglomeráció együttműködésében, közös területi tervezéssel, összehangolt adó-, befektetési-, innovációs- és közlekedési politikával és fejlesztésekkel.

3.1.4.5 A külső városgyűrű kiemelt várostérségi fejlesztései

Magyarország gazdaságának fejlesztése a támogatáspolitikában a konkrét tartalommal feltöltött térségi szemlélet erősítését is igényli, ennek érdekében ki kell jelölni a növekedés elsődleges színtereit és hálózatait. Ezt olyan városok alkothatják, melyek kiemelkedő telephelyi lehetőségeik, jelenlévő és potenciális befektetőik, vállalataik, térségi beágyazódottságuk révén a növekedés dinamikus térségeiként jelennek meg a hazai településszerkezetben.
A 2014–2020-as időszak feladata, hogy a városok egy meghatározott csoportja a helyi adottságok és elképzelések figyelembevételével a nemzeti gazdaságpolitika által kijelölt, tematikus fókusszal rendelkező komplex térségi gazdaságfejlesztési programot hajtson végre és ez által a meglévő erős gazdasági funkciók továbbfejlesztésével mindinkább csomóponti szerepet tölthessenek be tágabb térségükben, illetve az ország gazdasági térszerkezetében.
Nemzeti szinten is kiemelt és támogatott kitörési pontokra van szükség, amelyek nem az aktuális eszközök (források) alkalmazására irányulnak, hanem kijelölik azokat a fejlődési irányokat, amelyek reális helyzetértékelésre alapozott, egyedi fejlődési lehetőségeket biztosítanak e városok és térségeik számára. A stratégiai jelentőségű irányvonalak meghatározása, a jelenlegi gazdasági funkciók alapján is kiemelkedő városok esetében elsődleges. A meghatározott prioritások és a meglevő gazdasági lehetőségek alapján városprofilokat kell kialakítani és megvalósulásukat támogatni.
A külső városgyűrűnk specializált, felülről támogatott és koordinált városi gazdaságstratégiáinak sikeréhez szükség van a gyűrű hálózatos fejlesztésére is, különösen:
– A nemzeti és nemzetközi jelentőségű nagyvárosaink (Győr, Pécs, Szeged, Debrecen, Miskolc) kiemelt, növekedést szétterítő fejlesztésére, országos jelentőségű intézményeik fejlesztésére, nemzetközi kapuszerepük kiteljesítésére.
– A gyűrű városai közötti közúti, vasúti infrastruktúrák és a közösségi közlekedés fejlesztésére, Budapest irányában főként a közösségi közlekedés fejlesztésére.
A külső városgyűrű meghatározó gazdasági szerepkörrel rendelkező városai:
A túlnyomóan gazdasági mutatók alapján elkészített gazdaságierő-potenciál számítások alapján előzetesen lehatárolásra került növekedési színtérként definiálható várostérségek többsége elsősorban megyei jogú városaink közül került ki, kiegészülve olyan szereplőkkel, amelyek gazdasági szerkezetváltásában nagy szerepet játszottak meghatározó multinacionális feldolgozóipari vállalatok és háttértérségük számára is jelentős igazodási pontot jelentenek.
Debrecen az egészségipar bázisán megújuló gazdaságszerkezet kialakításával szeretné elérni a gyógyító város pozíciót. Ebben támaszkodhat a következő húzóágazataira: élelmiszeripar, vegy- és gyógyszeripar, gépgyártás, elektronika, informatika. Kitörési pontjai: a magas tudás-igényű iparágak, a biomassza-hasznosításra épülő iparágak, vegyipar, kreatív ipar, turizmus, logisztika, orvosi műszergyártás, élelmiszeripar. Magyarország második legnagyobb városának vonzáskörzete kiterjed a Hajdúság egészére, de a közeli Nyíregyháza és Nagyvárad körzetei is számos kooperációs lehetőségeket rejtenek magukban. Debrecen kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, nemzetközi kapuszereppel (pl.: nemzetközi repülőtér), potenciálisan országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat.
Szeged, „a napfény városa” egy teljes értékű „biopolisz” megteremtésében érdekelt, melyhez kiváló alapot adnak a helyi élelmiszeripar, turizmus, olajipar, vegyipar, gumiipar, energetika húzóágazatai, s amelyeket kiegészítenek a biotechnológia, a magas K+F+I igényű iparágak, a logisztika és a turizmus kitörési pontjai. Városi vonzáskörzete csaknem egész Csongrád megyét lefedi, de nemzetközi területi együttműködések szereplője is Arad-Temesvár-Újvidék-Szabadka/Zenta térségben. Kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, fontos nemzetközi kapuszereppel, potenciálisan országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat.
Miskolc, mint a nyitott kapuk városa a közösségek, lehetőségek és élmények városa kíván lenni, amelyben kitüntetett szerepet kap a borsodi „Nanopolis” megteremtése olyan kitörési pontokra támaszkodva, mint a tudás- és high-tech alapú iparágak (anyagtudományok, mechatronika), valamint a kulturális ipar és a turizmus. Jelenlegi húzóágazatai mindehhez megfelelő alapot képesek nyújtani (logisztika, gépgyártás, vegyipar, gyógyszergyártás, acélipar, autóipar). Elsősorban a Sajó- és a Hernád völgy térségeit képes integrálni, megerősödésével Kassa felé tud terjeszkedni. Kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, nemzetközi kapuszereppel, potenciálisan országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat.
Pécs a kultúra városaként újrapozicionálja magát, olyan pozíció megszerzésére törekszik, amelyben meglévő logisztikai, építőipari és turizmusbeli húzóágazatai mellett a kulturális ipar és turizmus, az innovatív egészségipar, környezetipar, gépipar, elektrotechnika kitörési pontjai segítenék. Térsége kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl is, pl. a Baranyai-dombság és a Villányi-hegység térségeire. Kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, nemzetközi kapuszereppel, potenciálisan országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat.
Győrben, „a folyók és a találkozások városában” a jövő az egészség, a kultúra és az innováció köré épül. Magyarország járműipari központjaként elektronikai és informatikai ipari, autóipari és gépgyártási húzóágazataira támaszkodhat kitörési pontjainak (járműipar, magas K+F+I igényű iparágak, turizmus, egészségipar, logisztika, sportgazdaság, kulturális és kreatív ipar) megerősítéséhez. Győr és térsége azon kevés területegységeink közé tartozik, amely nemzetközi együttműködésekkel is integrálódik (Bécs-Pozsony), de szűkebb magyarországi vonzáskörzete is kiterjed a Szigetköz-Rábaköz térségétől a Bakonyaljáig és átnyúlik a szomszédos Komárom-Esztergom és Veszprém megyébe. Határon átnyúló vonzáskörzete kiterjed a szlovákiai Csallóközre és Mátyusföldre. Kiemelkedő nemzeti jelentőségű nagyváros, nagyon fontos nemzetközi kapuszereppel, potenciális országos hatáskörű intézményeknek is otthont adhat. Békéscsaba
Nyíregyháza három ország határánál elhelyezkedve dinamikusan fejlődő gazdasági és logisztikai központként szolgálhat a Kelet kapujaként. Húzóágazatai mellett (műanyagipar, háztartástechnika, gumiipar, autóipar, építőipar) a kívánt pozíciót erősítő kitörési pontjai a nemzetközi logisztikai, kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatások, K+F igényű iparágak és a turizmus. A megyeszékhely a Nyírség és Szatmár természetes központja, Kárpátalja/Munkács felé irányuló szorosabb térségi kapcsolatokkal.
Szekszárd adottságait és történelmi hagyományait tekintve méltán viseli a „bor és a kultúra városa” címet, de jelentős mértékben támaszkodhat a tejipar, borászat, textilipar, fémfeldolgozó-ipar, építőipar húzóágazataira, valamint a tudás alapú iparágak és az autóipari fejlesztések terén elért eredményeire is. Új közlekedési csomópontként (M6–M9) logisztikai jelentősége is nőhet, és látogatottsága a minőségi (bor-, öko-, vadász-, vízi-) turizmusra irányuló fejlesztésekkel növekedhet. Közvetlen városi vonzáskörzete kiegészül a Szekszárdi–Geresdi-dombság egyes településeivel, a Sárköz és kisebb részben a Völgység egyes területeivel, hatása a Duna mentén Pakstól Mohácsig érzékelhető.
Szombathely az osztrák-magyar határtérség régiójának kulturális, tudományos, oktatási központja pozíció megszilárdításában a meglévő gépipari, kiskereskedelemi, autóipari, textilipari, faipari és turisztikai
húzóágazatok erősítése mellett kitörési pontként határozza meg az IKT iparágak, a logisztika, a sportgazdaság és a diverzifikált turizmus területeit. A térség kiterjed a közvetlen városi vonzáskörzeten túl a Répce-Rába köze területeire (Bük/Kőszegtől Szentgotthárdig), illetve potenciálisan Felsőőr környékére.
Kaposvár „egészséges élelmiszerek a szántóföldtől az asztalig” jelszóval az egészségtudatos város pozícióját kívánja elérni az élelmiszeripar, gépipar, textilipar, építőipar, logisztika, kiskereskedelem húzóágazatainak segítségével, illetve a következő kitörési pontokkal: logisztika (Taszár), kereskedelem,
bio-, nano- és elektrotechnika, kreatív ipar, turizmus. Közvetlen városi vonzáskörzetén túl elsősorban a közeli Zselic és Külső-Somogy vidéki területeit integrálja, szoros együttműködése Dombóvár felé nyitott.
Győr
Békéscsaba az ország éléskamrájának központjaként az élelmiszertermelés és -feldolgozás, valamint a gasztroturizmus hazai fellegvára pozíciót célozza meg, ehhez kapcsolja húzóágazatait: az építőanyag-ipar, a textilipar, a gépipar, az élelmiszeripar, a nyomdaipar; illetve kitörési pontjait: a malomipar újraindítása, a gasztroturizmus, a határon túli kapcsolatok erősítése, a helyi gazdaság élénkítése, a befektetések ösztönzése, a megyeszékhelyi funkciók megerősítése. A megyeszékhely szorosabb vonzáskörzetébe esik: Békés, Sarkad, Gyula és az általuk körbezárt Körös-menti vidék.
Zalaegerszeg szintén az életminőségre helyezi fókuszát „Első látásra szeretem” mottójával, ugyanakkor gazdaságfejlesztési szempontból kevés húzóágazatát (élelmiszeripar, faipar, bútoripar, elektronika, építőipar) számos új kitörési pont definiálásával kívánja megerősíteni, illetve diverzifikálni: járműipar, elektronika, mechatronika, faipar, bútoripar, környezeti technológiák, alternatív erőforrások, egészségturizmus, gyógyturizmus, logisztika. Térsége kiterjed közvetlen városi vonzáskörzetén túl a Zalai-dombság településeire, illetve keleten Keszthely/Hévíz idegenforgalmi térségével van szoros együttműködésben. Kooperációs lehetőséget biztosít a Szombathely–Szentgotthárd iparosodott térséggel való együttműködés is. Hódmezővásárhely
Sopron, a „leghűségesebb város” a helyi összefogáson alapuló városfejlesztésben látja a jövőt, melynek gazdasági oldalát az építőipar, feldolgozóipar, gépipar, fa- papírnyomdaipar, bútoripar, élelmiszeripar, elektronika, logisztika, turizmus húzóágazatai támogatják, de kitörési pontként a turizmus (főképp a gyógy-, egészség-, aktív turizmus, illetve a gasztro- és borturizmus) primátusa mellett a jelentős K+F igényű iparágak is számításba vehetőek. Közvetlen városi vonzáskörzetén túl a Fertő-tó/Hanság vidéke (nyugaton a burgenlandi Kismartonig) és a kőszegi Alpokalja vehető számításba.
Nagykanizsa a régiók kapujában elhelyezkedve a megújuló energiák mintavárosa pozíció elérését célozza meg. Energiaigényes húzóágazatait (fémfeldolgozás, ipari gépgyártás, bútorgyártás, feldolgozóipar, energiaipar, turizmus, élelmiszeripar) a pozícióhoz kapcsolódó kitörési pontokkal kiegészítve erősítheti, mint a megújuló energiákhoz kapcsolódó és egyéb K+F+I alapú iparágak, a logisztika és a turizmus. Közvetlen városi és Csurgótól Letenyéig tartó határmenti vonzáskörzeten túl Csáktornya-Lendva irányában fűzheti szorosabbra térségi kapcsolatait. Kaposvár
Hódmezővásárhely az alföldi művészváros és a „dél-alföldi Sophia Antipolis” innovatív központ pozícióit célozza meg, melyben jelenlegi húzóágazatai mellett (építőipar, mezőgazdasági termelés, gépgyártás, textilipar, kerámiaipar, kiskereskedelem) a kreatív ipar, kulturális ipar, kerámiaipar, textilipar, innovatív iparágak, és a turizmus kitörési pontjai kerülhetnek fókuszba. Természetes szorosabban együttműködő térségét a Szeged–Makó–Orosháza–Szentes–Csongrád városnégyszög jelöli ki.
Ózd „több mint város, több mint lakóhely mottójával olyan helyi gazdasági környezetet próbál létrehozni, amelyben a közelmúlt ipari szerkezetátalakítására építő húzóágazatokon (kohászat, acélgyártás, gépgyártás, textilipar, elektronika, finommechanika) kívül a jövő beazonosított kitörési pontjainak (modern feldolgozóipar, ipari örökség hasznosítása, kreatív- és kulturális ipar – Nemzeti Kulturális Dokumentációs Logisztikai Központ, turizmus) feltételeit is biztosítani igyekszik. A közvetlen városi vonzáskörzeten túl Putnok felé elsősorban szlovákiai térségek felé nyithat a Rimaszombat-Rozsnyó vonalon. Miskolc
A külső városgyűrű várostérségeinek fejlesztési irányai
– Innováció alapú gazdaságfejlesztés, a kereskedelmi és szolgáltatási potenciál minőségi fejlesztése, regionális (esetenként országos és nemzetközi) gazdasági kapcsolatokkal és hatással, megyei, esetenként regionális foglalkoztatási vonzással.
– Országos szintű állami intézmények vidéki központokba történő telepítése.
– A gazdaságpolitikában e térségek kiemelt kezelése, a befektetési környezet javítása. Az egyes városok kialakult termelési lehetőségeihez, erőforrásaihoz igazodó ágazati szakosodás és a városok közötti munkamegosztás támogatása, összehangolt városi gazdasági profilok kialakítása.
– A térségközpont nemzetközi (nagyvárosi) hálózatokba való intenzívebb bekapcsolódásának ösztönzése, a gazdaság, a kutatás-fejlesztés, az oktatás (egyetemi központok nemzetközi oktatási-kutatási együttműködéseinek és képzési formáinak ösztönzése), fejlesztési-tervezési információcsere területén.
– Nemzetközi szinten a központi település imázsának erősítése, sajátos arculat kialakítása, a városi környezetminőség javítása, fokozott térségi és települési marketing- és márkaépítési tevékenység ösztönzése. Minőségi munkahelyek biztosítása a magasan kvalifikált munkaerő megtartása érdekében a központban.
– A központi és a térséget dinamizáló funkciók ellátásához szükséges többszintű elérhetőségi rendszer fejlesztése a gyűrű mentén (infrastruktúra-fejlesztéssel) és a főváros irányában (elsősorban közösségi közlekedésszervezéssel).
– Indokolt esetben közszolgáltatási és foglalkoztatási centrum szerepkör szerinti funkcionális alközpontok erősítése a nagyvárosok vonzáskörzetén belül.

3.1.4.6 Nemzeti és perspektivikusan nemzetközi jelentőségű nagyvárosi térségek

Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Győr, illetve a belső gyűrűből gazdasági ereje és történelmi szerepe miatt Székesfehérvár, valamint e városok vonzáskörzete tartozik ebbe a kategóriába. A Budapest-központúság oldására ezek a városok egy részben önálló területi szintet jeleníthetnek meg a fővárosi szint mellett/alatt. Népességük és gazdasági szereplőik számossága eléri azt a kritikus tömeget, ahol már számos speciális nagyvárosi kulturális és gazdasági rétegigény jelenhet meg és azok fenntarthatóan ki is elégíthetők, így elitszervező helyszínek lehetnek. Feladatuk, hogy kisugárzó hatásukkal közvetítsék a fejlődést innovatív, technikai, gazdasági, kulturális értelemben egyaránt tágabb, több megye határán túlmutató térségük és a többi nagyváros felé. E regionális léptékben maguk is generáljanak autonóm fejlődést és magas szintű feladatokat lássanak el a szolgáltatások, a kultúra, az oktatás, a közigazgatás terén. E városok felsőoktatási és egészségügyi ellátó központi helyszínekként már jelenleg is jelentősek. A szellemi élet valós vidéki alternatíváinak, országos léptékű központjainak megteremtésével az innováció helyszíneinek száma is növelhető, és a nem csak egyetlen központtól függő elit nagyobb és stabilabb teljesítményt is tud nyújtani. Különösen a kutatás-fejlesztési funkciók és e téren a gazdasági szférával való együttműködés, valamint a kulturális és ehhez kapcsolódó kulturális és kreatív ipari teljesítmény esetében fokozható e helyszínek teljesítménye. Gesztusértékű lehet egyes országos hatókörű hivatalok Budapesten kívüli nagyvárosi központba helyezése is, amivel egyben tesztelhetőek is a decentralizációs központok lehetőségei. Elképzelhető az egyes országos hatókörű intézmények „kihelyezése”, pl. örökségvédelem, területfejlesztés, szellemi tulajdon.
A határok átjárhatóságának javulásával fontos jelenség a határon átnyúló kis és nagyvárosi agglomerációk megjelenése határaink mentén. A hazánk területére átnyúló vagy potenciálisan átnyúló agglomerálódó területek esetében (tipikus példája ennek Pozsony agglomerációja) törekedni kell a közeli nagyvárosi központtal való együttműködésre a fejlesztések során, hiszen e helyzet nagy lehetőségeket rejthet az érintett települések számára, az esetleg negatív agglomerációs jelenségeket pedig érdemes csökkenteni. A hazai központú és a határ túlsó oldalán is formálódó városi vonzáskörzeteink (tipikus példája ennek Esztergom és Komárom vonzáskörzete) esetében pedig a hazai városközpont fejlesztésekor számításba szükséges/kell venni a határon túli lehetőségeket, az ottani szereplőkkel partnerségben. Határon átn úló agglomerációk
Nagyságuk és elismert felsőoktatási és kutatási műhelyeik jelenléte a nemzetközi gazdasági és kutatás-fejlesztési munkamegosztásba való bekapcsolódás lehetőségét kínálja e nemzeti jelentőségű városaink számára. Nemzetközi szerepvállalásuk egyrészt európai és globális hálózati együttműködésekben nyilvánulhat meg. Másrészt határmenti helyzetükből adódóan a határon túli térségekre terjeszthetik ki vonzerejüket, térségük kaputérségként is működhet. Ez utóbbi téren azonban e városoknak komoly versenytársai sorakoznak a határ túloldalán (Pozsony, Bécs, Graz, Maribor, Eszék, Szabadka, Temesvár, Arad, Nagyvárad, Ungvár, Kassa). A befektetésekért, a közlekedési, logisztikai és a nagytérségi gazdaságirányításért, a turisztikai, oktatási és egészségügyi vezető szolgáltató-központi szerepekért folytatott városversenyben támogatni kell e városainkat. A fejlesztéseknek azonban legalább ilyen fontos iránya a közeli, határon túli nagyvárosokkal való, kölcsönös előnyöket hozó funkciómegosztás is. Nemzeti-
nemzetközi jelentőségű városaink kaputérségek
Meg kell jegyezni, hogy a nemzeti kulturális-gazdasági decentralizációnk színhelyéül a jelentős számban vagy arányban magyarlakta határon túli Kárpát-medencei városok is szolgálha nak
A külső nagyvárosi gyűrű egyes városai nem rendelkeznek több megyére kiterjedő térszervező potenciállal, ennek ellenére fontos szerepet tölthetnek be a gyűrűn belüli térkapcsolatok fenntartásában és megyéjükön belüli térszervezésükkel. Ide sorolható Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Kaposvár, Békéscsaba, Nyíregyháza, és a domborzati és történelmi okok miatt a gyűrűn kívül elhelyezkedő Sopron és Szekszárd. Fontos termelési-szolgáltatási funkciókat és markáns gazdasági, esetleg innovációs profilokat már most is megjelenítenek, és ez a jövőben tovább erősíthető. E városokban a határon átnyúló nemzetközi foglalkoztatási és gazdasági együttműködés a városfejlesztések fontos iránya lehet. A külső nagyvárosi gyűrű többi városa is fontos térszervező
Nagyvárosaink mellett számos kisebb város (pl. Kőszeg, Mohács, Sarkad) rendelkezik a fentiekhez hasonló, de jóval kisebb területi hatókörű, jelenleg is létező és potenciális funkciókkal. E nem megyei jogú városok sorából térségi jelentőségük és nagyságuk miatt kiemelkedik Baja és Ózd.
A külső gyűrű nagyvárosi vonzáskörzetének kialakításához és a gyűrű kis és nagyvárosai közötti funkciómegosztáshoz elengedhetetlen a városok közötti közlekedési kapcsolatok jelentős javítása, mely a közösségi közlekedésszervezés mellett jelentős közúti és vasúti infrastrukturális fejlesztéseket is igényel. A városok és Budapest közötti kapcsolatoknak elsősorban a közösségi közlekedés és a kötöttpályás infrastruktúra-fejlesztésben kell megnyilvánulniuk a jövőben, illetve a Duna mentén, Győr, Dunaújváros, Mohács-Pécs és Baja irányában a vízi közlekedés terén is. Elérhetőséget javítani kell mind Budapest felé, mind oldalirányba
A másik markánsan kirajzolódó nagyvárosi csoport a Budapesttől körülbelül egyórányi útra levő városoké: Tatabánya, Dunaújváros, Kecskemét, Szolnok, Salgótarján, valamint a helyi földrajzi adottságok miatt e városi íven kívül elhelyezkedő Veszprém és Eger. Ennek a fővárostól nagyjából 40–100 km-re A fővárost
teermentesítő gyűrű