húzódó gyűrűnek a városai többnyire dinamikusan fejlődnek, a fővároshoz közeli fekvésük és eleve meglevő ipari/logisztikai potenciáljuk lehetővé teszi, hogy a termelés és a logisztika terén feladatokat vegyenek át a fővárostól. A fejlesztéspolitikának ugyanakkor figyelmet kell fordítani arra is, hogy meggátolja ezen vár sok funkcionális kiüresedését Budapest elszívó hatása miatt. | ||
A belső gyűrű városai között kiemelt szereppel bír Székesfehérvár, amely földrajzilag a belső városhálózat szerves része, funkcióiban azonban kiemelkedik közülük. Térszervező jelentősége miatt a korábbi pólusvárosi funkciókat továbbra is szükséges fejleszteni, illetve fenntartani. Székesfehérvár így az ország középső térségéhez, a fővároshoz szoros kapcsolatrendszerrel kapcsolódó városként a külső és a belső gyűrű közötti közvetítő, összekapcsoló szerepet is magára vállalhatja. Eközben a belső gyűrű gazdaságfejlesztési lehetőségeit, a meglevő kiváló logisztikai és ipari hátteret is képes kihasználni, miközben a kultúra, oktatás, K+F terén a nagyvárosi gyűrű magas szintű szolgáltatásai al fokozottabban képes önerejére épülő gazdasági fejlődést indukálni. | Székesfehérvár összekötő kapocs a külső nagyvárosi és a belső gyűrű között | |
A nagyvárosok belső ívén több kisebb város is található, melyek hasonló adottságokkal bírnak, például Komárom, Dorog, Tata, Oroszlány, Esztergom, Hatvan, Jászberény, Gyöngyös. A kiváló közlekedési elérhetőségre épülhet az egyes városok közötti gazdasági munkamegosztás, beszállítói együttműködések vagy összehangolt fejlesztések formájában. | ||
A belső gyűrű városai közül csak Komárom, Esztergom és Balassagyarmat határon túlnyúló kapcsolatai emelhetők ki, ahol a közvetlen határon túli térségekkel való ellátórendszeri kapcsolatok és funkciók megosztása fejlesztési lehetőségeket rejt. Az előbbi kettő tulajdonképpen már egy határon átnyúló kis agglomerálódott városias térség része (Révkomárommal és Párkánnyal), fejlesztésükben ez hangsúlyos elem kell, hogy legyen. Jó lehetőség van Nagyszombat, Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megye közreműködésével egy nagyobb, koordináltan működő határon átnyúló várostérség vagy növekedési zóna kialakulásának is. | ||
A belső gyűrű kis és nagyvárosai közötti további funkciómegosztást szolgálná a városok közötti közlekedés fejlesztése, beleértve a közösségi közlekedés fejlesztését is, csak néhány esetben indokolt a gyűrű egyes városai (Salgótarján, Esztergom) és Budapest közötti elérhetőség jelentős javítása is. A belső gyűrűn belüli, a Budapestet elkerülő és tehermentesítő kapcsolatok egyik fontos eleme lehetne a gyűrű szaki közlekedési kapcsolatainak kiépítése, mely határon átnyúló nemzetközi együttműködésben valósítható meg. | Javítandók a belső városgyűrűn belüli k zlekedési kapcsolatok | |
A belső gyűrű fővárostól (és a nemzetközi reptértől) nagyjából egy órán belüli elérhető városai Budapesttel, agglomerációjával és az érintett megyékkel együttműködve egy olyan üzleti régiót alakíthatnak ki az ország szívében, amelyet globális szinten is jelentőssé tehet a majdnem négymilliós lakosságszáma és a gazdasági teljesítménye. Erre a helyi adó-, befektetési-, innovációs- és közlekedési politika és a fejlesztések összehangolásával, térségi szintű kezelésével van reális lehetőség. | Globális léptékű üzleti régió az ország szívében | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – Innováció- és tudásbázisú gazdaság, kreativitás orientált környezet kialakítása. – Gazdasági szempontokat is integráló városfejlesztés, átlátható együttműködésben a piaci szereplőkkel. – Megbízható, kiszámítható fejlesztési beavatkozások, tervezett területkínálat. – Beruházásokat ösztönző, az országos tervekhez illeszkedő gazdasági (ipar) területek kiajánlása térségileg összehangolt módon. | ||
– Minőségi lakóterületekkel, magas használati értékű zöldfelületekkel rendelkező város – attraktív városképpel – kialakítása. – Reális helyzetértékelésre épített vízió, megújulni képes kitörési pontokon alapuló stratégia megalkotása. – Jövedelemtől és életkortól függetlenül használható, mozgásra, egészséges életmódra és kreativitásra ösztönző, tiszta (köz)területek kialakítása. |
39. ábra: Városhálózat
3.1.5 Az egyes nagytérségek megújulását biztosító fejlesztések
3.1.5.1 A területpolitika és a vidékfejlesztés szempontjai, valamint nemzeti prioritásai
Magyarország alapvetően vidékies típusú ország, valamennyi vidéki térségi lehatárolás (pl. OECD) szerint az ország területének túlnyomó többsége vidéki térségnek minősül tájhasználatában, gazdaságában és népességi jellemzőiben. Az elmúlt évtizedek trendjei hazánkban – összhangban az agrár- és élelmiszergazdaság nemzetgazdasági súlyának csökkenésével – általában a vidéki térségek leértékelődéséhez vezettek. Számos vidéki térségünk válságba került, népessége elvándorol vagy elöregszik, a mezőgazdaság és élelmiszer-feldolgozás népességeltartó képessége alacsony, és ennek szerepét a gazdasági diverzifikáció egyelőre nem tudta pótolni. Átfogó stratégiára épülő vidékpolitikai fordulatra van szükség a város-vidék kapcsolatok megújításával, a falvak, tanyák gazdasági létalapjának megerősítésével, a vidék érték alapú fejlesztési lehetőségeinek felismerésével. | ||
A vidékpolitika funkciói A fenti szakpolitikai keretekbe illeszkedő vidékpolitika funkciója a vidéki térségek fenntartható fejlődésének biztosítása, melynek elemei: | ||
– A táj, a természeti értékek és erőforrások védelme és fenntartható használata, az ökoszisztéma szolgáltatások megőrzése, a környezetminőség javítása. – Egészséges és biztonságos élelmiszer előállítás és -ellátás. – Megélhetés, kedvező életfeltételek és életminőség biztosítása a vidéki népesség számára. | ||
Vidékpolitikai jövőkép Gazdasági funkciójukban megerősödött, a működő és fejlődő helyi gazdaságra, benne az európai többfunkciós, ökoszociális funkciókat (tájfenntartás, természeti erőforrások és biodiverzitás megőrzése, népességmegtartás és foglalkoztatás) teljesítő, jó minőségű, egészséges élelmiszereket előállító mezőgazdaságra és azzal szoros kapcsolatban lévő élelmiszer-feldolgozásra épülő, közösségeiben megújult, a helyben lakóknak perspektívát nyújtó, minőségi életfeltételeket biztosító vidéki települések és térségek. | ||
Átfogó vidékpolitikai célkitűzések – Város-vidék kapcsolatok megújítása a kölcsönös együttműködésre, előnyökre alapozva. – Vidéki települések, falvak, tanyák fejlesztése, gazdasági létalapjuk megerősítése. – Vidéki gazdaság, kiemelten az agrár- és élelmiszergazdaság helyi gazdaságfejlesztésbe illeszkedő fejlesztése, erősítése, foglalkoztatási szerepének növelése, a helyi gazdaságfejlesztése. – A vidéki munkaerő, különösen a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők megtartásának és megtelepedésének támogatása. | ||
A vidékfejlesztés beavatkozási térségei – Általános jellemzők által kijelölt vidéki térségek. – Speciális táji, környezeti problémák, adottságok alapján kijelölt vidéki térségek. – Jelentős társadalmi hátrányokkal, problémákkal rendelkező vidéki térségek. – Speciális vidékfejlesztési feladatot jelentő térségi problémák. – Helyi, térségi, vidékfejlesztési együttműködések. | ||
Általános jellemzők által kiielölt vidéki térségek A vidéki térségek lehatárolására több módszertan létezik, az általánosan használt OECD lehatárolás szerint a 120 fő/km2 népsűrűség alatti térségeket tekintjük vidéki térségnek. A tervezési-statisztikai szerepen túl ennek jelentősége az uniós vidékfejlesztési támogatások célterületeinek kijelölésében van. |
40. ábra: Vidéki térségek
41. ábra: Harmonikus vidéki területhasználat
3.1.5.2 Speciális táji, környezeti problémákkal, adottságokkal rendelkező vidéki térségek fejlesztési feladatai
A Homokhátság komplex fejlesztése | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A 2001–2008 között működő Homokhátsági Speciális Célprogram folytatása, kiemelten a szárazságtűrő és alternatív növények termesztésbe vonása, az erre vonatkozó termesztési és fajtakísérletek, modellértékű tájgazdálkodási projektek megvalósítása, a vízgazdálkodás, a tájhasználat és a gazdálkodás összhangját megteremtő gazdálkodási rendszerek, agrotechnikai módszerek terjesztése. – A megváltozott éghajlati feltételekhez alkalmazkodó gazdálkodási formák elterjesztése. – A Duna és a Tisza vízgazdálkodási jellegű programjaihoz, beavatkozásaihoz illeszkedve a Homokhátság vízgazdálkodási problémáinak átfogó rendezése, a táj-és környezetgazdálkodási szempontokkal összhangban. – A belvízrendszerek felülvizsgálata, belvízelvezetés, a táji fenntarthatóságot veszélyeztető mértékben vízigényes kultúrák és ipari tevékenységek visszaszorítása. – A területhasználat, a gazdálkodás és a vízgazdálkodás összehangolása, szükséges esetekben a terület- és gazdálkodási forma váltásának elősegítése. – A népességmegtartást és a tájfenntartást biztosító agrár- és élelmiszergazdaság működésének biztosítása, bővítése, a speciális táji körülményeknek megfelelő korszerű technológiák használatának elősegítése. – A tanyai gazdaságok fennmaradásának, piacra jutásának segítése, annak érdekében, hogy tájfenntartó és megélhetést biztosító szerepüket betölthessék. | ||
Tisza-völgy: a víz- és az agrárgazdálkodás komplex hazai nagytérsége | ||
A Tisza-völgy szélsőséges csapadékviszonyai és tágabb térségének életét is meghatározó vízgazdálkodási lehetőségei miatt igényel önálló, térségileg integrált környezetgazdálkodási és -védelmi szempontokra épülő fejlesztéspolitikát. A nemzetközi együttműködés szükségessége csak fokozza a térség tudatos tervezésének magvalósítását. A Tisza menti térségek együttműködését a folyó és a felszíni vizek mennyiségi-minőségi megőrzésére, a tájgazdálkodásra és a fenntartható ár- és belvízvédelemre kell építeni. Mindez szorosan kapcsolódik a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének (VTT) komplex programjához. A Tisza-térség problémája és hasznosítása azonban nem kizárólagosan helyi vízügyi jellegű, szorosan összefügg a hazai és felvízi területek víz- és területhasználatával, ezért a fejlesztéseket komplexen, térségi összefüggésrendszerben szükséges meghatározni, fokozottan építve a nemzetközi kapcsolódásokra. A Tisza-tó és térsége fejlődése, a törekvések támogatása szempontjából lényeges, hogy az idegenforgalom, a vízgazdálkodás, a természetvédelem és a térségfejlesztés egy több megyén átnyúló, integráltan kezelendő rendszert alkot. Mindezen szempontokat figyelembe véve szükséges továbbra is biztosítani a feltételeket a Tisza-tó közvetlen és tágabb környezetébe tartozó települések társadalmi-gazdasági felzárkóztatása érdekében, melynek alapja a térség társadalmi-gazdasági erőforrásainak aktivizálása, ily módon elősegítve az életkörülmények javítását, a térségi szereplők hatékony együttműködésének megalapozását, a fejlesztések összehangolását. | A Tisza völgye természetes és szükséges együttműködési lehetőségeket kínál | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A táji rendszer működőképességének biztosítása, valamint a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtése az ökológiai kritériumok maximális figyelembevétele mellett. – A vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése, alkalmazkodás a klímaváltozás kihívásaihoz. | A tájhasználat igazítása az egyes területek ökológiai adottságaihoz és a | |
– A Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságának növelése, egyrészt az árvízszintek csökkentését eredményező, nagyvízi meder vízszállító képességének javítása és a hazai ártéren kiépíthető árapasztó tározók megvalósítása, másrészt a jelenlegi árvízvédelmi rendszer előírások szerinti kiépítése révén. – A Tisza menti, természetes (mély)árterek reaktiválása, bevonása a vízgazdálkodásba. A rendszeres, sekélyvízi elárasztásra alapozott ártéri tájgazdálkodási rendszerek megvalósítása. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése még hiányzó elemeinek megvalósítása, és eredeti céljainak megfelelő működtetése. – A tájhasználat igazítása az egyes területek ökológiai adottságaihoz és a lehetséges vízpótláshoz, a szántóművelés kiváltása az arra alkalmatlan területeken. – A Tisza-térségi nemzetközi kapcsolatrendszerének fejlesztése a határon átnyúló vízgazdálkodási, turisztikai, híd- és vízi közlekedés terén. | lehetséges vízpótláshoz, a Vásárhelyi Terv Tovább- fejlesztéséhez |
3.1.5.3 Jelentős társadalmi hátrányokkal, problémákkal rendelkező, kiemelt felzárkóztatást igénylő vidéki térségek fejlesztése
A vidékfejlesztési, vidékpolitikai célkitűzésekkel összhangban a tartósan elmaradott, periférikus helyzetű vidéki térségek (pl. Cserehát, Ormánság, Dél-Cserhát) válsága a különösen gyenge elérhetőség mellett a környezetüket ellátni képes érdemi térségi központok hiányából, a népesség kedvezőtlen kor-, illetve képzettségi összetételéből és rossz gazdasági szerkezetéből, valamint az erőforrások szűkösségéből (tőkehiány, képzett munkaerő elvándorlása) adódik. A főként inaktív, eltartott népességgel rendelkező településekben sokszor nem az idősödés, illetve elnéptelenedés jelent veszélyt, sokkal inkább a szegregáció, illetve a magas termékenység, ami az alacsony iskolázottságú fiatalok magas arányával a szegénység újratermelődéséhez vezethet. A kedvezőtlen szociális és gazdasági helyzetből adódóan a lakosság elhanyagolja, sőt gyakran kényszerűen feléli az épített, a természeti környezeti és kulturális értékeket. A fejlesztéspolitika sokszor elhanyagolt területei voltak a megyehatárok menti területek, ezek öröksége ma is tovább él. Fejlesztésükben a megyék szerepe kiemelt jelentőségű, hiszen itt kisebb léptékű, helyi adottságokra szabott, ugyanakkor térségileg összehangolt, komplex beavatkozásokra van szükség. A megyehatárokon kialakult belső perifériák problémáinak kezelésében is kulcsszereplők a megyék. Ahol releváns, a határon átnyúló kapcsolatok erősítése, és a szomszédos országok vidéki térségeivel történő együttes kezelés megteremtése feltétlen szükséges ezen értékek védelme érdekében. | Periférikus térségeink egyre nehezebb helyzetben | |
A Cserehát fejlesztése | ||
Az ország észak-keleti részén fekvő Cserehát hazánk egyik legfejletlenebb területe. A zömében aprófalvas településekből álló térségben a munkanélküliség jelentősen meghaladja az országos átlagot, főleg a belső-csereháti településeken, ahol gyakori, hogy csak a falu életét irányító, kiszolgáló közintézményeknél dolgozó embereknek van munkája. A Cserehát településein nagyon magas a roma népesség aránya, az iskolákban gyakori a szegregáció. A rossz elérhetőség, a gyenge infrastruktúra gátolja a helyi gazdaság fejlődését. A térségben ugyanakkor sok kihasználatlan lehetőség is rejlik, leginkább az értékes természeti környezet. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A tervi előzményekre és a helyi kezdeményezésekre építve hosszú távú, átfogó térségi fejlesztési program megvalósítása a Csereháton, melynek középpontjában a helyi gazdaság fejlesztése áll. – A háztáji gazdálkodás, az élelmiszertermelés ösztönzése, a kiskerti termelési kultúra újjáélesztése, | Átfogó térségi fejlesztési program megvalósítása, melynek | |
falusi kispiacok, helyi piacok létesítése. – Mikro- és családi vállalkozások létrehozásának ösztönzése. – Szociális gazdasági formák kialakításának elősegítése, szociális földprogramok támogatása. – A falusi- és ökoturizmus fejlesztése, sajátos kínálati struktúra kialakítása, egymást kiegészítő prioritások, desztinációk mentén. A turisztikai desztinációk elérhetőségének javítása. – Megújuló energiára alapuló térségfejlesztés: biomassza, egyéb alternatív energiaforrások. Helyi energetikai rendszerek, intelligens hálózatok és autonóm ellátási rendszerek fejlesztése. – Erdősítés és az erdőgazdaságban, fafeldolgozásban, valamint az erdőgazdálkodásban rejlő további lehetőségek kiaknázása, fenntartható fejlesztése. – Az elérhetőség és a mobilitás javítása (utak állapotának javítása, buszhálózat fejlesztése). – Az oktatás színvonalának növelése és képzések szervezése, az iskolák felújítása, bővítése, a felnőttképzés támogatása; fiatalok közösségi tevékenységeinek támogatása; munkahelyi képzések támogatása, gazdasági oktatás bevezetése. – Határon átnyúló fejlesztések. | középpontjában a helyi gazdaság fejlesztése áll | |
Az Ormánság komplex fejlesztése, Ős-Dráva program | ||
A dél-baranyai Ormánság hazánk egyik legelmaradottabb térsége, fejlődési problémái évtizedekre nyúlnak vissza. Az 1800-as évek elején még virágzó ártéri gazdálkodás folyt a térségben, amelynek azonban a Dráva szabályozása véget vetett, és az Ormánság gyors hanyatlásnak indult. Jelenleg a gyenge infrastrukturális ellátottsággal rendelkező aprófalvas térségben nagyon magas a munkanélküliség, és az alacsony életszínvonalból, a foglalkozási lehetőségek hiányából adódóan igen jelentős az elvándorlás. A lakosság jelentős része roma. | Különösen rossz helyzetben van a Cserehát és az Ormánság | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – Komplex víz- és tájgazdálkodási rendszer kiépítése, a folyószabályozás előtti állapot lehetőség szerinti visszaállításával, csatornák, tavak létesítésével, a helyi, történeti és kurrens szaktudásra egyaránt alapozva. – A táji adottságokhoz igazodó mezőgazdaság fellendítése, a tájgazdálkodás, ökológiai gazdálkodás, szövetkezések keretében a legelők és a gyümölcsösök területének növelése, a méhészeti, a haltermelési kultúrák és általánosságban a helyi termékek, helyi feldolgozás (helyi termékláncok) fejlesztése. – A helyi gazdaság, a szociális gazdaság, a foglalkoztatás koordinációja. – Erdősítés és az erdőgazdaságban, fafeldolgozásban, valamint az erdőgazdálkodásban rejlő további lehetőségek kiaknázása, fenntartható fejlesztése. – A roma lakosság képzése, jövedelemtermelő munkához juttatása, önellátásra való képességének megteremtése. – A leromló települések műszaki, épített környezeti és társadalmi, közösségi megújítása. – A turizmus fejlesztése, a turisztikai desztinációk elérhetőségének és szolgáltatásainak javítása. – A határon átnyúló kapcsolatok erősítése, fejlesztése. | Az Ős-Dráva program keretében komplex víz- és tájgazdálkodási rendszer kiépítése |
3.1.5.4 Speciális vidékfejlesztési feladatot jelentő térségek fejlesztése
Tanyás térségek fejlesztése | ||
A tanya – mint hagyományos gazdálkodási, települési és létforma – a magyar társadalmi, településszerkezeti- és gazdaságtörténeti örökség több évszázados múltra visszatekintő része. Az elsősorban az Alföldre jellemző tanyák száma az elmúlt évtizedekben jelentősen lecsökkent, és a fennmaradó tanyák egy része is elvesztette hagyományos mezőgazdasági funkcióját. A tanyák épületállománya leromlott, infrastruktúrájuk fejletlen, közművekkel való ellátottságuk alacsony szintű. Külterületi jellegük miatt többségében nehezen elérhetők. A közbiztonsági problémák megoldása szintén kihívást jelent a tanyavilág számára. A rossz elérhetőség, valamint a kedvezőtlen demográfiai mutatók és szociális adottságok következtében a térség lakossága nehezen tud védekezni a klímaváltozás negatív hatásaival (pl. szárazságok, hőhullámok) szemben. Tanyás vidékeink ugyanakkor megfelelnek a fenntartható fejlődés, az integrált vidékfejlesztés és a többfunkciós mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljének, és megfelelő fejlesztésekkel minden esély megvan arra, hogy a tanyarendszer korszerű formában megújuljon. | A tanyás településszerkezet érték és lehetőség is | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A Tanyafejlesztési Program kiterjesztése. – A tanyás térségek átfogó fejlesztési programjának és cselekvési tervének megvalósítása. – A tanyás térségek, tanyás külterülettel rendelkező önkormányzatok, illetve a tanyai gazdálkodók, lakosok számára érdemi és közvetlen fejlesztési forrás biztosítása, a meglévő tanyák megőrzése, a gazdasági termelésbe való visszaintegrálása. – Hosszú távú tanyaprogram keretében a tanyákra vonatkozó jogi szabályozás szükséges alakítása, melynek szempontjai: a tanyai lakosság önkormányzati képviselete, a tanyás külterületre vonatkozó településfejlesztési és -rendezési tervezés, szabályozás megújítása, a közbiztonság javítása, a szolgáltatások elérhetőségének javítása (pl. tanyabusz szolgáltatás), az infrastrukturális fejlesztés (a környezeti szempontok figyelembevételével), a tanyai birtokrendezés. – A tanyák tevékenység diverzifikációjának segítése: az önellátást szolgáló termelés mellett a termékek és szolgáltatások piacán való megjelenésének támogatása, a „több lábon állás” ösztönzése. | A tanyás térségek hosszú távú, átfogó fejlesztési programjának megvalósítása | |
Aprófalvas térségek fejlesztése | ||
Az ország településhálózatának mintegy harmada 500 főnél kisebb lélekszámú aprófalu. Társadalmuk kiemelten sérülékeny, többségüket rendkívül kedvezőtlen demográfiai és társadalmi folyamatok jellemzik, amely a gazdasági teljesítményükre is negatív hatással van. A demográfiai és a társadalmi problémák halmozottan jelentkeznek azon aprófalvak esetében, amelyek térszerkezeti, településhálózati szempontból és gazdaságilag is perifériális térségben, a gazdasági centrumoktól távol találhatók. Számos aprófalu küzd közlekedési, elérhetőségi nehézségekkel, s ez a munkába és az iskolába járást is ellehetetleníti. A társadalmi és infrastrukturális problémák következtében e térség települései különösen ki vannak téve a klímaváltozás negatív hatásainak. | Magas szintű sérülékenység az aprófalvakban | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A napi munkába járás, ingázás igényeihez maximálisan illeszkedő akadálymentes és fenntartható közösségi közlekedés fejlesztése, a hiányzó térségi kapcsolatok kiépítése különösen a zsáktelepülések, határ menti települések esetében. – Az aprófalvak gazdasági létalapját biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése. Helyi, autonóm ellátási, energetikai rendszerek kialakítása. – A szociális és önellátó gazdaság kialakulásának, tartós és fenntartható működésének ösztönzése. | Az aprófalvak gazdasági létalapját biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése. | |
– A helyi népesség szociális, egészségügyi, adminisztrációs igényeinek minél kevesebb utazással történő kielégítése, rendszeres mobil szolgáltató rendszerek kiépítésének támogatása. – A klímaváltozás elleni védekezés elősegítése az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésével és az agrárium átalakításával (pl. szárazságtűrő, a helyi ökoszisztémába illeszkedő növények elterjesztése). – A helyben élő tehetséges fiatalok mentorálása. Hosszú távú programmal szükséges őket segíteni taníttatásuk és elhelyezkedésük során. Helyben maradást és letelepedést segítő programokkal az értelmiség helyben tartásának segítése. – Helyi közösségek kialakulásának, fejlesztési programjaik közös kidolgozásának segítése, a kultúrához való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása, kulturális örökség megőrzése. – Az aprófalvak falusi turizmushoz, öko- és aktív turizmushoz kapcsolódó infrastruktúrájának és a kapcsolódó szolgáltatások kínálatának térségileg összehangolt fejlesztése. – Az aprófalvas térségekben található nagy számú üresen álló ingatlan felmérése, koncepció kidolgozása a hasznosításukra. |
3.1.5.5 Helyi, térségi vidékfejlesztési együttműködések
A hazai vidékpolitika fontos eszköze az uniós vidékfejlesztési politika keretében kialakított és támogatott (LEADER) helyi vidékfejlesztési közösségek működése. Ezek a helyi vidékfejlesztési közösségek önállóan, autonóm módon, partnerségben, a helyi önkormányzati, gazdasági és civil szektor együttműködésében szerveződnek. A helyi szinten megvalósítható vidékfejlesztési beavatkozásokat a helyi vidékfejlesztési közösségek által tervezett helyi vidékfejlesztési stratégiák alapján célszerű megvalósítani, mely így programalapú, a helyi közösségi részvételre építő, széles körű térségi és közösségi fejlesztési hatásokat generáló végrehajtást tesz lehetővé. A helyi vidékfejlesztési közösségek nemzetközi együttműködési lehetősége is fontos eleme a vidékpolitikának. A területfejlesztési, városfejlesztési, szakágazati fejlesztéspolitikai eszközökkel összehangolva, együttműködve a helyi vidékfejlesztési közösségek és programok a jövőben még jelentősebb szerepet játszhatnak a helyi és térségi szintű fejlesztésekben. | Közösségi részvételre építő helyi vidékfejlesztési programok |
3.1.6 Kiemelkedő táji értékű térségek fejlesztése
A természeti adottságok, a rájuk épülő gazdálkodás és az emberi építőmunka egyedi és különleges helyi szinergiákkal bíró térségek sorát hozták létre hazánkban. Ezek megőrzése nemcsak környezeti és kulturális, néprajzi értékeiket védi, de sokszor közösségi összetartozásunk jelképei is egyben. Gazdaságilag és a tág értelemben vett rekreáció, idegenforgalom és megelőző egészségvédelem szempontjából is országunk fontos és értékes színterei. | Sajátos táji értékű térségeink számos lehetőséget hordoznak |
3.1.6.1 A Balaton-térség fejlesztése
A Balaton-térség hazánk egyik legkarakteresebb, nagy kiterjedésű tájegysége, mely ökológiai egységet is alkot, ahol a társadalmi és gazdasági folyamatok egyedülállóan nagy mértékben a környezeti tényezőktől függnek. A térséget a kiemelkedő természeti, kultúrtörténeti és táji értékei, valamint az ezekre épülő idegenforgalma és tájgazdálkodása az ország legmarkánsabb, önálló fejlesztési célokra igényt tartó térségévé teszik, így a területfejlesztés is egyik legfontosabb feladatának tekinti a térség környezeti és társadalmi szempontból is fenntartható fejlesztésének, az értékek megőrzésének biztosítását. A térség olyan természeti és gazdasági egységet képez, melynek kezelése nem bontható meg. Turisztikai, mezőgazdasági bevételei révén a nemzetgazdaság jelentős tényezője. Bár nem önálló tervezési-statisztikai területi egység, | A Balaton és térsége egyedülálló érték | |
az egységes tervezés és támogatáspolitika igénye és szüksége itt a legerősebb az országban. A mindenkori fejlesztésnek a még meglevő táji, kulturális és természeti adottságokat tiszteletben tartva szabad csak megvalósulnia. A Balaton-térség fejlesztésének alapvető célja, hogy a környezet, a táj értékeinek megőrzésével és fejlesztésével, a turisztikai kínálat diverzifikálásával a térség adottságainak szélesebb körű hasznosításával, valamint az érintett számos szereplő partnerségét biztosító stabil intézményrendszer megteremtésével egy fenntartható módon versenyképes Balaton térség jöjjön létre. Különleges agglomerálódó várostérséget alkotnak a Balaton körüli települések. Az itteni települési- és üdülőterületek további, káros összenövésének már szigorú területrendezési szabályozás is próbál gátat vetni, de a fejlesztéspolitikának sem szabad a Balaton menti beépítések fokozására ösztönözni a helyi szereplőket és a befektetőket. Az összenövés nem csak környezeti szempontból rendkívül káros, de a térség fő erőforrását képező turisztikai vonzerőt is felemésztheti. A Balaton-parti városhalmaz ugyanakkor rendkívül hasonló gazdasági, társadalmi és környezeti eredetű településfejlesztési, településszerkezeti problémákkal és lehetőségekkel rendelkezik, ezért egységes kezelése és a települések fejlesztési együttműködése elengedhetetlen. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A fenntartható és versenyképes turizmus megteremtése, a térség változatos vonzerőire épített új és komplex turisztikai termékek kialakítása, magas színvonalú szolgáltatások biztosítása. – A szezon meghosszabbítása egész éves kínálati programcsomagok megteremtésével, ennek érdekében térségi turisztikai hálózatok, tematikus utak kialakítása, megerősítése. – Egységes térségi turisztikai menedzsment mellett a turisztikai kínálat területileg differenciált tervezésével a vendégforgalom területi szétterítése, a háttérterületek adottságain (borvidék, nemzeti park, hegyek, erdők, aprófalvak, történelmi emlékek, népi hagyományok gasztronómia stb.) alapuló alternatív turisztikai termékek kínálatának kifejlesztése és „értékesítése” a parttól távolabbi településeken. – A Balaton, a vizes élőhelyek és egyéb természeti területek ökológiai és kémiai állapotának megóvása és további javítása, a vízszint ingadozásból fakadó problémák mérséklése, a Balaton-part terhelésének korlátozása, a nádasok védelme, a térség élő és élettelen természeti értékeinek megőrzése. – A térség további beépítésének megakadályozása, tájrehabilitáció, a tájsebek kezelése, az eróziós és deflációs hatások mérséklése (magaspart és pincevédelem). – Az ingatlanállomány rehabilitációja, valamint a városiasodott környezet kínálta területeken új funkciókkal való hasznosítása (pl. lakófunkciók, tudásalapú gazdasági tevékenységek, országos közigazgatási, közszolgáltatási funkciók). – A Balaton-felvidék aktív tájképvédelme, a természetvédelemre, táji adottságokra épülő gazdálkodási módok kialakítása, fejlesztése. – A kulturális örökség magas szintű védelme, tudatosítása és bemutatása. – Egységes, turisztikai vonzerőként is szolgáló balatoni közösségi közlekedési rendszer megteremtése. – Települési együttműködés és egységes elvek mentén zajló fenntartható városfejlesztés a Balaton városgyűrűjében. – A Balaton illegális feltöltésének megakadályozása. – A Balaton törvényt és egyéb jogszabályokat figyelmen kívül hagyó beruházások, építkezések leállítása, az eredeti állapot visszaállítása. | ||
– A Balaton-térség háttér településeinek fejlesztése. |
3.1.6.2 Különleges táji értékekkel, rekreációs funkciókkal bíró övezetek
Speciális adottságaik miatt érdemes a különleges táji értékekkel rendelkező kultúrtájakat fejlesztéspolitikai szempontból külön kezelni. A természeti környezet, az ahhoz igazodva kialakult, abba harmonikusan illeszkedő gazdálkodási és településrendszer, valamint a tájformáló, tájképi értékű településkép és kulturális értékek együttese pótolhatatlan és a jövő számára megőrzendő rendszert alkot, amelyeknek védelme, értékeik kibontakoztatása, fenntartható fejlesztése elengedhetetlen. Ilyen harmonikus és egyedi tájegység például Tokaj-Hegyalja, Pannonhalma, az Őrség, a Fertő-tó környéke, a Hortobágy, Bugac, a Villányi borvidék vagy az Ormánság. Az idegenforgalom szempontjából is komoly vonzerőt jelentenek ezek a térségek, az aktív, vagy éppen passzív rekreációt egyaránt szolgálhatják. A megőrzés és a hasznosítás összhangjának megvalósítása érdekében területileg specifikált, integrált beavatkozásokra van szükség. A jelentősebb idegenforgalmat vonzó térségek többnyire éppen egyediségükkel vonzzák a látogatókat, természeti, kulturális értékeik, társadalmi-gazdasági adottságaik a körzet karakterétől függően jelentősen különbözhetnek. A fejlesztéspolitika célja ezért az idegenforgalom általános kedvező hatásai jobb érvényesülésének támogatása (gazdasági és infrastrukturális fejlődés, munkahelyteremtés, a helyi értékek kiaknázása, kulturális sokszínűség, a kulturális örökség értékeinek kibontakoztatása és a turizmusba kapcsolása, kapocs a népcsoportok között), illetve a vele járó kedvezőtlen hatások (fokozott környezeti terhelés és beépítés, közlekedési terhelés emelkedése, egyoldalú gazdasági struktúra, potenciális társadalmi feszültségek) csökkentése vagy megelőzése. Ezek a térségek a „silver economy”, vagyis az idősebb korosztályok fogyasztására, kiszolgálására épülő gazdaság központi terei is egyben, lehetőséget adnak akár külföldi nyugdíjasok letelepedésének segítésére is. A kultúrtájak előzetes lehatárolását az alábbi térkép mutatja. | Különleges értékű kultúrtájaink védelme és fenntartható idegenforgalmi hasznosítása |
42. ábra: Kultúrtájak
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A jellegzetes táji környezethez alkalmazkodó, hagyományőrző és a tájképet megőrző gazdálkodás támogatása (szőlők, legelők, kisparcellás gazdálkodás). – A kulturális örökség megőrzése. Az épített örökség mellett a településszerkezet és településkép is megőrzendő érték ezekben a térségekben. – Az épített örökség és a tájhasználat megőrzését támogatja a térségre jellemző hagyományos mesterségek, haszonvétek, iparágak megőrzése és fenntartható fejlesztése. – A helyi közösségek, helyi identitástudat fejlesztése, erősítése. – A jellegzetes táji sajátosságokra épülő fenntartható turizmus fejlesztése, a helyi értékek bemutatása, a lokális adottságokhoz alkalmazkodó idegenforgalmi infrastruktúra, szálláshelyek, desztináció menedzsment kialakítása. – Az idegenforgalom igényei szerint alakuló, koncentrált területhasználat kialakulásának megelőzése vagy tudatos irányítása; a túlzott mértékű, a táj- és településképet romboló beépítés megakadályozása. – Az időben és térben koncentrált vendégforgalom szétterítése, a szezon meghosszabbításával, sokoldalú turisztikai kínálattal. – Több lábon álló gazdasági szerkezet fejlesztése, az idegenforgalomtól való túlzott függés legalább szezonális csökkentése a turizmus igényeivel, érdekeivel összhangban. – A „Silver economy” lehetőségeinek kihasználása. – A kellemes környezetben alkotóhelyek és távmunka lehetőségek biztosításával a kvaterner és K+F szektorbeli munkahelyek teremtése. – A fokozott környezeti terhelés megelőzése, illetve környezettechnológiai fejlesztésekkel annak kezelése, a vízellátás, a hulladékgazdálkodás, a szennyvízkezelés, a zajvédelem, a levegőminőség-védelem fejlesztése fokozott prioritás ezekben a térségekben. – A helyi lakosság számára is hosszú távon élhető, vonzó lakóhelyként kell megőrizni a frekventált településeket, amit célirányos ingatlanpolitikával, szabályozással, képzésekkel, a fiatalok munkahelyhez és lakáshoz jutásának támogatásával, családbarát települések kialakításával lehet segíteni. – A turisztikailag frekventált térségekben a vízparti turizmus esetében árnyékolási fejlesztések megvalósítása. |
3.1.6.3 Turisztikai Desztináció Menedzsment (TDM)
A kiemelt táji értékű térségek, települések fejlesztéséhez szorosan kapcsolódik a turizmus speciális térségi eszközét jelentő TDM, amely egy adott földrajzi területen található vonzerők moduláris (szabadon kombinálható) termékké alakításának, hálózatba szervezésének, a termékek desztinációba ágyazott piaci versenyképessége megteremtésének és értékesítésének folyamata, melynek célja – a fenntartható fejlődés megőrzése mellett – a turisztikai piaci siker elérésével a földrajzi terület fejlődésének elősegítése, valamint az ott élők jólétének növelése. A TDM szervezeteken keresztül valósulhat meg a magyar turizmusirányítás biztos alapjainak lefektetése, a versenyképes turisztikai termékfejlesztés megalapozása, és a helyi gazdaság megerősítése, továbbá a jövedelemtermelő és egyes térségekben lakosságmegtartó képességének növelése. A turisztikai kínálat fenntartható fejlesztésének és versenyképes működésének előmozdítása érdekében a jelenleg egymástól nagyrészt függetlenül működő szervezetek, illetve függetlenül végzett tevékenységek összehangolására kerül sor a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában (NTS). | ||
A jelenleg működő TDM szervezetek ugyan számos kihívással küzdenek, de hosszútávon jelentős térségszervező hatással bírnak. A TDM szervezetek nem csak a kiemelt gazdasági térségekben, hanem az ország egész területén létrejöhetnek. Kialakításuk során figyelembe kell venni: kompetenciájának megteremtését, hatáskörének tisztázását, szervezeti formáját, partnerségi kapcsolatait, területi lehatárolását. |
3.1.7 A területi különbségek csökkentése, térségi felzárkóztatás és gazdaságösztönzés
43. ábra: Elmaradott térségek
3.1.7.1 A leszakadó és szerkezetátalakítási problémákkal küzdő térségek felzárkóztatása
A magyarországi válságterületek kialakulásukban és problémarendszerükben két jól elkülöníthető csoportot alkotnak. Az egyik a vidékies térségeké, amelyek részletes fejlesztési céljait a vidéki térségek megújítását taglaló fejezet tartalmazza. Másik csoportjuk az ipari válságövezeteké. Igen hasonlóak a magas arányú roma népességgel rendelkező térségek is. Azonban a szegregáció csökkentésében és a roma közösségek társadalmi problémáinak megoldásában a szokásos gazdaság és térségfejlesztésen túlmutató megközelítés szükségessé teszi önálló fejlesztési célok kijelölését. | A perifériák két típusa eltérő megközelítést kíván | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A foglalkoztatás bővítése, a lakosság képzettségbeli szintjének emelése. – A térségközpontban elérhető szolgáltatások mennyiségi és minőségi fejlesztése, illetve méltányos elérhetőségének megteremtése. – A közlekedési, kommunális infrastruktúra biztosítása, fejlesztése az életminőség javítása és a foglalkoztathatóság érdekében. – Közösségépítés, a társadalmi kohézió erősítése, a térségek közösség megtartó erejének növelése. – Az egészség- és környezettudatosság formálása a lakosság körében, az egészségügyi és szociális szolgáltatások fejlesztése. – A köznevelés komplex, integrált szemléletű fejlesztése a leszakadó térségek, társadalmi rétegek integrációjának segítésében. – A térségek lakossága számára a mobilitás lehetőségeinek megteremtése a munkahelyekkel jobban ellátott és kedvezőbb életkörülményeket biztosító helyszínekre. | ||
Ipari válságterületek fejlesztése | ||
Az egykori ipari övezetek nagy részén megtalálhatóak azok a különböző környezeti problémákkal sújtott területek, melyeket összefoglalóan rozsdaövezeteknek nevezünk. Ezek közé tartoznak a használaton kívül került, vagy alulhasznosított, általában leromlott fizikai állapotban lévő, esetenként műemlékvédelem alatt álló volt ipari épületek és/vagy környezetszennyezéssel terhelt egykori iparterületek, gazdasági területek, illetve használaton kívüli honvédségi területek. Többnyire nagymértékű és strukturális munkanélküliség sújtja ezeket a térségeket, a korábban meghatározó gazdasági, ágazati szerkezet pedig valószínűleg már hosszú távon sem állítható vissza, vagy fejleszthető a kívánatos mértékben. | Különleges helyzetűek a strukturális válságban levő leszakadt ipari övezetek | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A gazdasági szerkezetváltás, újraiparosítás elősegítése. – Környezetbarát technológiák preferálása, bevezetése. Helyi energetikai rendszerek, intelligens hálózatok, ipari ökoszisztémák és autonóm ellátási rendszerek fejlesztése. – A korábbi környezetkárosítások felszámolása, kármentesítés, tájrehabilitáció. – A foglalkoztatás támogatása, a felnőttképzések, az átképzések és az oktatás fejlesztése. – A környezeti nevelés bevezetése, szélesebb körű alkalmazása. – A térségi elérhetőség javítása, a meglevő infrastruktúra megújítása, a térségi szerepkör erősítése és ahol releváns, ott a határon átnyúló kapcsolatok javítása. – A leszakadó rétegek felemelése, erősebb szociális háló, mentálhigiénés szolgáltatások kiépítése, fejlesztése. – Ipari örökségvédelem, az arra alapuló további fejlesztések (pl. turisztikai, kulturális célú), és a fenntartható környezetgazdálkodás és környezeti kármentesítés támogatása. | ||
Romák által magas arányban lakott térségek fejlesztése | ||
A roma népesség jelentős része az országban területileg igen koncentráltan él, hagyományosan Észak- és Északkelet-Magyarországon, a Közép-Tiszavidéken, illetve a Dél-Dunántúlon. A romák jelentős része elsőként szorult ki a korábbi ipari központok munkaerő-piacáról és az emelkedő megélhetési költségek miatt a városokból, és koncentrálódott a leszakadóban levő vidéki térségekbe. A romák nagy részét rendkívül | A roma népesség problémái és felemelésük is térségi feladat | |
rossz életkörülmények, magas munkanélküliség, alacsony képzettség és általában rossz szociális viszonyok sújtják. A magas arányban roma népességgel rendelkező területek segítése tehát sajátos megoldásokat kíván. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A magas gyermekszám és a romák alulképzettsége miatt különös figyelmet érdemel az oktatás mennyiségi és minőségi fejlesztése. Cél a roma gyermekek minél szélesebb körű, minél korábbi bevezetése az oktatási rendszerbe, illetve az iskolázottsági szint növelése. – A hátrányos helyzetű kisgyermekek jó minőségű, kora gyermekkori szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása, növelése. – Az iskolai lemorzsolódás csökkentése vagy az oktatási rendszerből idő előtt kimaradt fiatalok iskolarendszerű képzésbe való visszavezetése érdekében folytatni kell a tanoda és a „második esély” típusú programokat, erősíteni kell az alapkompetencia-fejlesztő informális és nem formális tanulást. – A szülők és az iskola közötti együttműködés javítása, a gyermekek iskolai sikerességét támogató társadalmi környezet kialakítása. – Az alapfokú oktatásban romapedagógusok, pedagógus-asszisztensek részvételének erősítése, képzésük és térségben maradásuk ösztönzése. – Ki kell alakítani a magasan képzett egészségügyi, szociális szakemberek és pedagógusok térségben maradásának és térségbe vonzásának rendszerét. – A társadalmi befogadás erősítésével, a tehetséggondozással és az alkotásvágy, a kreativitás kifejlesztésével a saját kultúra újjáélesztése. Ezzel összefüggésben a roma kultúra identitásától is idegen, az össztársadalom és a roma populáció számára is káros szemlélet és életmód visszaszorítása. – A foglalkoztatás, a szakképzés, a lakhatás, a népegészségügy, a gyermekvédelem és a segélyezés integrált kezelése. – Komplex, integrált programok szükségesek a közösségek önszerveződésének és a roma népesség társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának támogatására. A szociális megközelítés mellett a kultúrák kölcsönös megismertetésének és közelítésének támogatása, a kölcsönös társadalmi, közösségi és környezeti felelősségérzet erősítése. – A térségi társadalmi-gazdasági kapcsolatok erősítése, a helyi gazdaság erőteljes fejlesztésével, jövedelemkiegészítő, fenntartható tájhasználat ösztönzése (földprogram, szervezett szociális erdő- és tájhasználat). – A foglalkoztatási helyzet javítása érdekében integrált képzési, foglalkoztatási és szociális programok, hagyományos kézműves, kisipari, kreatív tevékenységek felélesztése és termékeik forgalmazásának támogatása. A roma népesség visszavezetésével a munkaerő-piacra a térbeli kirekesztődés csökkentése, felszámolása. – A szociális- és lakáskörülmények javítása, környezeti infrastruktúra-rendszerek kialakítása és hatékony működtetése, telep-rehabilitációk, és az ebben valófoglalkoztatás támogatása. – Ahol releváns, határon átnyúló dimenzióban történő térségfejlesztés. |
3.1.7.2 Speciális gazdasági övezetek kialakítása
A nemzetgazdaság egésze nem lehet versenyképes, ha az ország területének jelentékeny hányadát kitevő hátrányos helyzetű térségben szinte teljesen „lebénult” a gazdasági aktivitás. A gazdaság területileg is kiegyensúlyozottabb fejlesztéséhez a támogatáspolitikán túl egyéb gazdasági ösztönzők bevezetésére is szükség van. | ||
Az egész ország gazdasági fejlődése érdekében ki kell jelölni azokat a növekedési és felzárkóztatási térségeket, ahol célzott és integrált térségi beavatkozások segítségével érdemi terület- és gazdaságfejlesztési hatás érhető el. Előbbiek olyan térségek lehetnek, amelyek kiemelkedő telephelyi lehetőségeik, jelen lévő és potenciális befektetőik, vállalkozásaik révén már most a gazdaság dinamikus zónáiként szolgálnak a hazai településszerkezetben, utóbbiak olyanok, amelyek súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdenek és csak komplex fejlesztéspolitikai megközelítéssel kapcsolódhatók be (újra) az ország gazdasági vérkeringésébe. | ||
A területileg szelektív gazdaságösztönzés eszköze lehet a speciális gazdasági övezet. Ez olyan termelési és szolgáltató területi egység, amelyre betelepülve a vállalkozások – a terület gazdasági fejlődésének fellendítése érdekében – különböző feltételek teljesítése mellett kedvezményeket vehetnek igénybe. Létrehozásának célja az ország adott térségének gazdasági fejlődése érdekében a helyi sajátosságokkal és hasznosítható erőforrásokkal összhangban álló, vállalkozásbarát környezet kialakítása, a befektetések ösztönzése, a foglalkoztatási lehetőségek bővítése. |
3.1.8 Összekapcsolt terek: az elérhetőség és a mobilitás biztosítása
A tudáshoz, a munkaerőhöz a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés meghatározó a térségek gazdasági fejlődésében. Ezért elengedhetetlen, hogy megfelelő minőségű, mennyiségű, valamint a területi sajátosságokat figyelembe vevő és kiszolgáló közlekedési rendszer jöjjön létre. | A társadalmi és gazdasági fejlődés szolgáló elérhetőségi rendszerek | |
Figyelembe kell venni azonban, hogy az elérhetőség nem csak a mobilitás (közlekedés) mennyiségének és minőségének fokozásával javítható, hanem keresleti oldalról az utazási igények csökkentésével, valamint egyéb alternatív megoldásokkal, például az infokommunikációs szolgáltatások fejlesztésével is. A tudás- és információáramlás globális hálózataihoz való könnyű hozzáférés ma már gyakran a közvetlen, földrajzi közelségből adódó fizikai kapcsolatoknál is nagyobb jelentőséggel bír. Ezért szükség van a technológiai infrastruktúra kiépítésére (vezeték nélküli internet-hozzáférés a közhasználatú tereken, szélessávú internet-hozzáférés minden településen) és a digitális írástudatlanság felszámolására is. | A tudáshoz és az információhoz való hozzáférés jelentősége egyre növekszik. | |
A közlekedési infrastruktúra kötött és állandó jellegéből fakadóan ellentmondásban van a globalizációs folyamatok változékonyságával és gyorsaságával. Ahhoz, hogy a hosszú távra tervezett létesítmények alkotta hálózat megfelelően alkalmazkodni tudjon a gyors változásokhoz és azokhoz a körülményekhez, amelyek a jelen pillanatban még nem ismertek, fokozott rugalmassággal kell rendelkeznie. A rugalmasságot elsősorban az alternatív útvonalak és közlekedési módok biztosításával lehet garantálni, tekintettel az eltérő területtípusok igényeire. | Rugalmas, gyorsan alkalmazkodó hálózatok kialakítása | |
Kiemelkedően fontos szempont a közlekedési rendszer fenntarthatóságának biztosítása gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból is. A beruházásoknál a gazdasági és társadalmi jólét maximalizálására, és a negatív környezeti hatás minimalizálására kell törekedni. | Negatív környezeti és társadalmi hatások minimalizálása |
44. ábra: Stratégiai kapcsolatok szerkezete
45. ábra: Közlekedési és nemzetközi térszerkezet
46. ábra: A közlekedési hálózatok térszerkezete
3.1.8.1 A globális és európai térszervező (csomóponti) szerepünk megerősítése
Magyarország középponti földrajzi helyzetéből fakadóan alkalmas az Észak- és Dél-Európa, illetve a Nyugat- és Kelet-Európa közötti kapu szerepére. A helyzetünkből adódó potenciál kiaknázásához a közlekedés nagymértékben hozzájárulhat. Európa és Magyarország számára is fontosak a kelet-nyugati és az észak-déli kapcsolatok, a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN–T) elemei. Mindkét irányban a kapcsolatok bővítése és az útvonalak diverzifikálása szükséges. Az átmenő forgalmat a lehető legnagyobb arányban a fenntartható közlekedési módokra, elsősorban vasútra kell terelni, annak érdekében, hogy az a lehető legkisebb károkozással tudjon keresztülhaladni az ország területén. | Kapuszerepünk erősítése | |
Horizontunk azonban nem végződhet Európa határainál. Nemzetgazdasági jelentőségű kérdés gazdaságunk kelet felé történő erőteljesebb nyitása is, amelyben a közlekedési hálózatoknak kiemelt feladata van. Ugyanakkor nem csak a közvetlen légi és vasúti elérhetőségi kapcsolatok kialakítása fontos, hanem az Ázsia felé közvetítő szereppel bíró európai nagyvárosok (pl. Hamburg) felé történő csatlakozás is. | Keleti nyitás | |
A csomóponti szerepre épülő stratégia egyik példája lehet a pápai katonai repülőtér, amely azon túl, hogy helyet ad a SAC (Strategic Airlift Capability) néven ismertté vált több nemzeti stratégiai légi szállítási flottának, a pápai régió kiemelt fejlesztési beruházása lehet. A katonai célokra használt repülőtér egy olyan légi, közúti és vasúti csomópontnak adhatna helyet, amely egyedülálló fejlesztési lehetőségeket biztosítana a térség részére. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A határon átnyúló, nemzetközi közúti, vasúti, vízi és légi elérhetőség javítása, különös tekintettel az K–Ny és É–D hálózati irányokra (TEN–T). – A Duna és a Tisza belvízi és nemzetközi közlekedésben betöltött szerepének növelése, a bajai, budapesti, dunaújvárosi, győr-gönyűi, mohácsi, szegedi kikötők fejlesztése. – A közelebbi külföldi fővárosokkal, nagyobb gazdasági/kulturális központokkal való közúti kapcsolat fejlesztése. – A nagy áteresztőképességű, nehéz tehervonatokkal járható vasúti fővonalhálózati elérhetőségének javítása, valamint nemzetközi feladatokat is ellátó regionális logisztikai központok fejlesztése. – A vasúti közlekedés fejlesztésének szükségessége, a szomszédos államok együttműködésének igénye. – A szomszédos országbeli, egymáshoz viszonylag közel fekvő repülőterek együttműködése és feladatmegosztása. – Az országhatárhoz közelebb eső repülőterek versenyképességének növelése, szárazföldi közlekedési kapcsolataik javítása, a közeli térségekben felmerülő utazási igények jobb kielégítése érdekében. – A határ menti kapcsolatok erősítése, a komáromi és párkányi új hidak, Ipolymenti hidak megépítése, a kisebb átkelők, kompok fejlesztése a Duna és a Dráva mentén. |
3.1.8.2 A többközpontú fejlődés elősegítése
Az európai többközpontú területi fejlődés alapjai a legfejlettebb városok, amelyek egy többközpontú rendszer részeként együttműködnek egymással, elősegítve ezzel a saját és tágabb térségük fejlődését. A közlekedéshálózat országos és nemzetközi jelentőségű elemeinek kialakításakor is a többközpontú fejlődést kell szem előtt tartani, melynek legfontosabb eleme a centralizáltság oldása, a vidéki nagyvárosok erősítése. | A centralizáltság oldása | |
Kulcsfontosságú a saját városaink bekapcsolása az európai és a globális közlekedési hálózatokba, a hazai és a globális jelentőségű európai és nemzetközi nagyvárosok közötti közlekedési kapcsolat megteremtésével, az elérhetőség javításával. | Bekapcsolódás a globális hálózatokba | |
Emellett kiemelten fontos az országos jelentőségű központok összekapcsolása úgy, hogy Budapest megkerülésével, a belső és a külső nagyvárosi gyűrűn is elérhetők legyenek. Ezáltal a főváros és agglomerációja részben mentesülne az országos tranzitforgalom okozta terheléstől. | Városgyűrűk összekapcsolása | |
Biztosítani kell a regionális jelentőségű központok összekapcsolását, policentrikus hálózatba szervezését a másodrendű főúthálózat fejlesztésével, a megyeszékhelyek és a középvárosok esetében vasúti összeköttetéssel is. Fontos, hogy kiépüljenek azok a közvetlen, transzverzális kapcsolatok, amelyek eddig gátolták a hatékony regionális munkamegosztás kialakulását. | Regionális jelentőségű központok összekapcsolása | |
A regionális jelentőségű központok összekapcsolásán túl biztosítani kell, hogy a kis- és középvárosok – csakúgy, mint azok a települések, amelyeket maguk köré szerveznek – egymással is minél jobban összekapcsolódjanak annak érdekében, hogy a térségen belül külön-külön rendelkezésre álló erőforrások minél nagyobb mértékben kombinálhatók és helyben tarthatók legyenek. A helyi hálózatos struktúra így új gazdasági és társadalmi kapcsolatok kialakulását indukálja, és lehetővé teszi a helyi erőforrásokra épülő endogén fejlődést. | Helyi hálózatos struktúra kialakítása az endogén fejlődés érdekében | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – Az országos jelentőségű központokat összekötő, a fővárost elkerülő közvetlen (transzverzális) gyorsforgalmi utak és vasútvonalak kiépítése. – A transzverzális autóbusz- és vasúti közlekedés minőségének fejlesztése. – A fővárossal való közvetlen, ütemes közforgalmú összeköttetés, emelt kényelmi szinten. – A városgyűrűk összekapcsolása: nagyvárosi térségben lévő kis és középvárosok elérhetőségének javítása. |
3.1.8.3 A beszállítói hálózatok ösztönzése
A duális gazdasági térszerkezet oldásának, a kis- és középvállalkozások erőteljesebb integrációjának feltétele a beszállító hálózatok erősítése, amelyet az elérhetőség oldaláról is támogatni kell. Ezért biztosítani kell a beszállítók és a multinacionális vállalatok közötti sokoldalú és rugalmas elérhetőséget. Hangsúlyosan szükséges kezelni a vállalkozások számára elérhető képzések, minősítések körét, illetve ezen aspektus is megköveteli az innováció és termékfejlesztés támogatásának erősítését. |
3.1.8.4 A foglalkoztatási központok elérhetőségének javítása
Javítani kell a funkcionális és foglalkoztatási központok elérhetőségét, hogy összekötő kapocsként működhessenek vonzáskörzetük és a többi központ között. Annak érdekében, hogy a vidéki, illetve a társadalmi-gazdasági szempontból periférikus térségekben élők minél kevesebb hátrányt szenvedjenek a szolgáltatásokhoz és a munkahelyekhez való hozzáférés tekintetében, alternatív lehetőségek kiaknázásán túl elsősorban a napi munkába járást megbízhatóan lehetővé tevő közösségi, kerékpáros-és közúti közlekedés feltételeinek javítása szükséges. | A funkcionális központok elérhetőségének javítása | |
Az országos jelentőségű nagyvárosok elérhetőségét a kis- és középvárosokból is biztosítani kell a főúthálózat fejlesztésével, a közösségi közlekedés számára pedig az egyéni közlekedéssel versenyképes vasúti kapcsolatokat kell kialakítani, kiegészítve a ráhordó autóbusz hálózattal. Javítani szükséges a települések közötti kerékpáros infrastruktúraelemek kiépítettségén, a meglevők általános állapotán. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok: – Lehetőség szerint másodrendű főút, vagy jó minőségű mellékút szintű infrastruktúra biztosítása, a kerékpáros és a vasúti közösségi közlekedés fejlesztése. – A városok közötti transzverzális főúthálózat fejlesztése, burkolat megerősítése, hiányzó kapcsolatok kiépítése. – Az integrált, egymást kiegészítő vasúti és autóbusz közlekedés kialakítása. – Közvetlen elsőrendű közúti (főút vagy gyorsforgalmi út) és vasúti kapcsolat kialakítása a megyeszékhelyek között. – A határ menti közlekedési kapcsolatok kiépítése, fejlesztése. |
3.1.8.5 Hatékony és fenntartható helyi és agglomerációs mobilitás
A helyi közlekedésnek a település és a közvetlen környezetében megtalálható funkciók és szolgáltatások elérését kell biztosítania a lehető leghatékonyabb módon. Szakítva az egyoldalú mobilitási szemlélettel, az elérhetőséget az utazási igények és távolságok csökkentésével is javítani kell a vegyes területhasználat és egyéb eszközök (infokommunikációs technológiák, munkaszervezés) segítségével. | Fenntartható helyi és városkörnyéki rendszerekre van szükség | |
Határozottan növelni kell a fenntartható közlekedési módok (kiemelten a kötöttpályás, valamint egyéni fenntartható formák, például kerékpáros közlekedés) szerepét a helyi közlekedésben, megfelelő közlekedésszervezés és szemléletformálás révén. Az infrastruktúrafejlesztésnek ezen túlmenően a közlekedési módok közötti zökkenőmentes váltás biztosítására is tekintettel kell lennie (intermodális csomópontok, P+R és B+R parkolók, összehangolt menetrend). | Fenntartható közlekedési módok súlyának növelése | |
Külön kell kezelni a fővárost és agglomerációját, mint hazánk egyetlen metropolisztérségét. A hálózatok és szolgáltatások kialakításánál a fenntarthatósági szempontokat kell szem előtt tartani. A fővárosra és az agglomerációjára nehezedő közlekedési nyomás a belső nagyvárosi gyűrű erősítésével, a Budapestet elkerülő kapcsolatok kiépítésével lehet enyhíteni, illetve a távmunkát, elektronikus ügyintézést lehetővé tevő feltételek és megoldások ösztönzésével csökkenteni az utazási igényt. A napi mobilitásiingázási igények kielégítését mindenekelőtt a fenntartható közösségi közlekedési megoldások (kötött pályás, kerékpáros közlekedés) alkalmazásával kell megvalósítani. | A fővárosi agglomeráció tehermentesítése | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – Az utazási igény és távolság csökkentése vegyes területhasználattal, a tranzitforgalom kiszűrése (elkerülő útvonalak). – A városi közösségi közlekedés fejlesztése, intermodális csomópontok, P+R, B+R parkolók kiépítése. – Biztosítani kell, hogy a kis- és középvárosok a maguk köré szerveződő települések bármelyikéből elérhetők legyenek közúton és közösségi közlekedéssel. |
3.1.8.6 Speciális településhálózati típusok eltérő kezelése
Hazánk településhálózatának egyes elemei elérhetőségi szempontból különösen hátrányos helyzetben vannak. Az elsősorban a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon jellemző aprófalvas térségek és az Alföld szórványtelepülései (tanyák) központoktól távoli elhelyezkedésükkel és alacsony népességükkel komoly kihívások elé állítják a hatékony és fenntartható közlekedés megvalósítását. Ezen kihívások indokolják azt, hogy ezekben a térségekben az eddigiektől eltérő, alternatív megoldásokat is alkalmazzunk annak érdekében, hogy a közlekedési hálózat biztosítani tudja ezeknek a településhálózati szempontból sajátos helyzetű térségeknek az elérhetőségét. | Helyi speciális adottságokhoz igazodó, alternatív megoldások | |
Fejlesztéspolitikai feladatok: – A meglévő kapcsolatok fejlesztése, a hiányzó térségi kapcsolatok kiépítése, különösen a zsákfalvak, határ menti települések esetében. – Az elérhetőség javítása az információs technológiák és az internet alapú szolgáltatások fejlesztésével, a digitális írástudatlanság felszámolásával. – Az utazási igény és távolság csökkentése alternatív közlekedési megoldások alkalmazásával, főleg a kis létszámú és rugalmas személyszállítási igények kielégítésére. (Pl. mozgó közszolgáltatások rendszere, rugalmasan működtetett járatok, közös autóhasználat, kerékpárút-hálózat stb.). |
3.1.9 Térszerkezeti és térhasználati elvek
A térségi fejlesztésekben, a terület- és vidékfejlesztési beavatkozásokban, valamint a szakágazati fejlesztéspolitikákban mind a tervezésben, mind a végrehajtás során tekintettel kell lenni a természeti erőforrásokat védő térszerkezetre és a fenntarthatóságot biztosító területhasználatra. |
3.1.9.1 Természeti erőforrásaink védelme
Védendő természeti értékek Természeti értékeink meghatározóak az ország számára. Legjelentősebb természeti adottságaink és értékeink a területi tervezés, a fejlesztéspolitika számára is megkerülhetetlen, fontos minőségi tényezők. | Természeti értékeink meghatározóak a területi fejlesztések számára is. |
47. ábra: Védendő természeti értékek
Tájfenntartó mezőgazdaság, mezőgazdasági termőterületek | ||
Kiváló talajadottságainkra alapozott kiterjedt szántóink nemcsak gazdaságilag jelentősek, de az ország stratégiai területhasználatát is nagyban meghatározzák. Az ország területének legnagyobb része jó mezőgazdasági adottságú terület, egyes térségek tájhasználatában és gazdaságában a mezőgazdaság meghatározó tényező. E kedvező adottságok megőrzése érdekében az intenzív gazdálkodás és a környezeti meghatározottságú, extenzív termelés ideális egyensúlyát kell megtalálni, a mezőgazdaság tájfenntartó szerepének érvényesítésével, a környezeti adottságokhoz igazodó tájhasználattal és gazdálkodással. A természeti adottságokra épülnek méltán híres borvidékeink, melyek a kultúrtájakhoz és az üdülőkörzetekhez hasonlóan egyedi területi tervezést, speciális gazdasági profilt, a környezethez illeszkedő fejlesztéseket kívánnak meg. | ||
Magyarország nem beépített területeinek szinte teljes egésze termőterület, mezőgazdasági adottságaink rendkívül kedvezőek. Mégis kijelölhetők azon térségek, ahol a legjobb minőségű szántók koncentrálódnak. Más térségeink pedig az extenzívebb, tájgondozó növénytermesztési, állattenyésztési vagy erdőgazdálkodási tevékenységek terepe. Ezeknek az övezeteknek a fejlesztési üzeneteivel és ajánlásaival a vidékfejlesztési fejezet foglalkozik részleteiben. |
48. ábra: Értékes természeti erőforrások: fenntartható tájgazdálkodás
Erdőterületek térségi szemléletben | ||
Erdőterületeink jelentősége messze túlmutat az amúgy kiterjedt, az ország területének ötödét kitevő terület szoros erdészeti, erdőgazdasági funkcióján. Pótolhatatlan a szerepük élőhelyként és természet közeli fajgazdagságukban a biodiverzitás megőrzésében, a talaj- klíma- és vízvédelem számára, gazdasági és közjóléti, turisztikai funkcióikban. Egyben gyakorlatilag az egyetlen – belátható időn belül – érdemben fejleszthető, gyarapítható természeti erőforrásunk. A fenntartható erdőgazdálkodási módszerek elterjesztése és a sokoldalú funkciók megtartása az ország minden részén támogatandó cél. Fontos tényező, hogy az állami tulajdon és gazdálkodás kimagasló az ágazatban. Az erdőgazdálkodást fokozott térségi szemléletben kell folytatni. | Erdeink jelentősége sokkal nagyobb puszta gazdasági szerepüknél. | |
Az erdőgazdálkodás térségi szemlélete tovább erősítendő – Az állami területeken való erdő- és vadgazdálkodást a különböző térségi szereplőkkel való fokozott együttműködésben kell megvalósítani (ebbe az irányba kell ösztönözni a magángazdálkodókat is). Az erdők funkcióit a térségi önkormányzatok, civil szervezetek és a gazdasági szereplők bevonásával közösen kell kialakítani, figyelembe véve a rekreációs, a nevelési, a tájképvédelmi és a munkahely-biztosító funkciókat egyaránt. – Az állami területeken való erdő- és vadgazdálkodás legfontosabb térségi célja, hogy az erdő minél több helyben élő számára biztosítson tartós munkahelyet, megélhetést, az erdők ökológiai állapotának fenntartása mellett. – Törekedni kell az erdő javainak minél nagyobb mértékű helyi hasznosítására, a helyi kereslet növelésére, pl. az energetika, a feldolgozó- és élelmiszeripar területén, természetesen csak az ilyen gazdálkodásra kijelölt területeken. – A nagyvad létszám nem veszélyeztetheti sem az erdők ökológiai állapotát, sem a helyi mező- és erdőgazdasági javakat, nem korlátozhatja az erdők rekreációs funkcióit. – Szorgalmazni kell az erdőterületek terület-szemléletű kezelését, melyben fontos tényezők az erdők puffer- és rekreációs funkciói, valamint a minél jobban összekapcsolódó, hálózatba összeálló erdők, | ||
a minél nagyobb összefüggő erdőtömbök kialakítása. – A klímaváltozásra válaszul a helyi adottságoknak megfelelő, a minél magasabb szintű és minél stabilabb ökológiai állapotot eredményező, az idegenhonos fajok terjedését nem támogató erdőművelésre van szükség. – Az erdő által szolgáltatott megújuló energiahordozókat csak települési, legfeljebb kistáji léptékben, és lehetőleg közösségi használatban szabad kiaknázni. – Az erdősült településeink, kistájaink fejlesztését az organikus, stabil gazdaságuk kialakítása érdekében az erdő által kínált lehetőségekre kell építeni. |
49. ábra: Az erdőterület aránya (2011) (Forrás: MGSzH)
Ásványkincs-gazdálkodás térségi szemléletben | ||
A vízgazdálkodás lehetőségei és az ásványkincsek jellegzetes eloszlása is sajátos övezeteket rajzol ki. Mindkét tényezőcsoport esetében a kedvező adottságok (pl. felszín alatti vízkészlet, energiahordozók, stb.) megőrzése és felhasználása között kell a legfenntarthatóbb megoldásokat megtalálni. Mindkét területen meghatározó jelentőségű a takarékosságra törekvés, hiszen nemzeti tartalékként szolgálhatnak a jelenleginél is kedvezőtlenebb időszakokban. | Stratégiai tartalékok az ásványkincsekben | |
Tudatosítani kell a társadalomban, hogy különösen az építőiparnak és az energiatermelésnek, de mindennapjainknak is nélkülözhetetlen erőforrásai az ásványi anyagok. Egy ésszerű, kompromisszum kész szabályozás, az állami érdeket előtérbe helyező, de a piaci szereplők számára is nyitott gazdálkodás, valamint a tájvédelmi szempontokat és az erőforrások megújulását figyelembe vevő terület-igénybevétel lehet a gazdasági fejlődés, munkahelyteremtés egyik fontos pillére. Ennek megvalósítása érdekében egy hosszú távú, és a legszélesebb látókörű ásványvagyon-gazdálkodási koncepcióra van szükség. | ||
– Területfejlesztési szempontból mielőbb szükséges felülvizsgálni az ásványvagyon-gazdálkodás lehetőségeit és korlátait a fenntarthatósági és gazdálkodási jellegű szabályozás tekintetében egyaránt, különösen a leginkább terület-igénybevétellel járó külszíni bányászati tevékenységgel kitermelhető ásványvagyon tekintetében. – A nemzeti és térségi szereplők kiegyensúlyozott partnerségére is szükség van az ásványvagyon kitermelését gyakorta ellehetetlenítő korlátozások racionalizálásához. Ugyanakkor a liberalizált piacot bizonyos esetekben korlátozni, az állami befolyást növelni szükséges, különösen egyes stratégiai jelentőségű ásványi nyersanyagok tekintetében. – Az ércek tekintetében térségi szinten is meg kell vizsgálni a másodlagos kitermelés környezetbarát lehetőségeit. – A kitermelések kialakításakor szempont kell, hogy legyen, hogy a bányászati helyszínek minél több helyi lakosnak biztosítsanak munkát. – A kitermelések járuljanak hozzá az adott kistáj gazdaságának karakteréhez, a kitermelésre minél szélesebb ipari vertikum épüljön rá helyben. – Kedvező az ásványkincsek helyi közösségi tulajdonban való kitermelése és hasznosítása. |
50. ábra: Értékes természeti erőforrások: bányászat és energetika
A klímaváltozás hatásai által legerősebben érintett övezetek, és a vízgazdálkodás | ||
A globális éghajlatváltozás a legnagyobb mértékű környezeti változás a Kárpát-medencében a 19. századi nagy folyószabályozások óta. A várható hatások elsősorban az agráriumot érintik, de az energiaellátás, a műszaki infrastruktúra, az egészségügy és a szociális ellátórendszer számára is egyre több feladatot jelentenek. Az előrejelzések alapján a legsérülékenyebb a Nagykanizsa–Budapest–Tokaj vonaltól délre húzódó országrész, míg az aszály szempontjából a Duna-Tisza-közi Homokhátság és a Tiszántúl, valamint Észak-Magyarország alacsonyabb területei. Az árvíz szempontjából leginkább veszélyeztetett területek kiterjedése kisebb, viszont itt speciális, és igen előrelátóan megtervezett, térségileg integrált beavatkozásokra van szükség. Ilyen területek főként a Sajó- és a Hernád völgye, a Felső- és | A klímaváltozás a legjelentősebb környezeti változás | |
Középső-Tiszavidék és a Körösök vidéke. Ezeken a területeken a környezeti változás nagyobb mértéke mellett szinte kivétel nélkül a védekezési és helyreállítási lehetőségeket meghatározó erőforrások korlátossága is probléma, ezért a területi tervezés számára is alapvető jelentőséggel bír. Különösen sérülékenyek az elöregedő lakosságú tanyás települések, aprófalvak, de a városokban is jelentős, bár más jellegű intézkedésekre, fejlesztésekre van szükség az alkalmazkodás érdekében (klímabarát városok kialakítása). Már most kritikus vízellátási helyzetük miatt integrált térségi programokra van szükség a Homokhátság és a Nyírség esetében. | ||
A vízgazdálkodás számos aspektusát és a fenntarthatóságot egyaránt figyelembe vevő, modern szemléletű és területi alapú tervezés már elindult. A vízügyi ágazat mellett a gazdasági szereplőknek, a területhasználatban érintett ágazatoknak és a lakossági ellátórendszerek működtetőinek is magukévá kell tenni ezen elveket, jó gyakorlatokat. Ennek érdekében a közvetlen vízhasználaton túlmutató, a vizek védelmét és hasznosítását felölelő gazdasági stratégiára is szükség van. Ennek a szemléletnek egyik mintaterülete lehet például az agrárium. Tájhasználatunkban, mezőgazdasági kultúránkban sokkal jobban kellene alapoznunk folyóvizeink természetes mozgásaira és az általuk létrehozott táji adottságokra. Folyó menti, mélyebb fekvésű területeinken célszerű lehet az ártéri gazdálkodás modern adottságokhoz igazodó felélesztése, újraindítása. | Fenntartva felhasználó vízgazdálkodás | |
– A természetes vízrajzi viszonyokhoz közeli területhasználatok, művelési módok terjedésének támogatása, a vízellátás biztonságának növelése érdekében, a vízvisszatartás és a víztakarékos technológiák alkalmazása az agráriumban, az iparban és a lakosság körében egyaránt. – Térségi vízgazdálkodási tervek készítése vagy felkészítése a változó adottságokra, az aszályos és csapadékos időszakokat egyaránt kezelni képes, integrált és környezetbarát, kisléptékű vízgazdálkodási fejlesztések, ideiglenes- és vésztározók fejlesztése és komplex tájgazdálkodási hasznosítása. A VKI-vel összhangban a térségi vízgazdálkodáshoz igazodó, a területi fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő integrált vízgazdálkodási rendszerek fokozott figyelembe vétele a gazdaságfejlesztésben. – Alkalmazkodóképes, több lábon álló agrárium kialakítása, a környezeti kihívásoknak megfelelő termékszerkezet (szárazságtűrő, ellenálló fajták; helyi feldolgozás; másodlagos haszonvétek kihasználásának fejlesztése). – Kisléptékű, kistermelők számára is gazdaságos öntözési megoldások támogatása. – Az öntözés kiterjesztése a meglevő infrastrukturális hálózatra építve, de csak a termésbiztonság növelése érdekében. – Diverzifikált, helyi energiaforrásokra épülő autonóm energetikai rendszerek kialakításával javítani szükséges az ellátásbiztonságot extrém időjárási körülmények között is; a melegebb és derültebb időszakok a napenergia felhasználásának kiterjesztését támogatják. – Klímabarát építészeti megoldások elterjesztése, közterületek és épületek felkészítése (árnyékolás, párásítás, belterületi légmozgások klímatudatos tervezése, zöldterületek növelése). – Az egészségügyi és szociális ellátás, a helyi katasztrófavédelem rendszerének felkészítése a hőhullámokkal, árvizekkel járó feladatokra, ezen keresztül a helyi közösségek önszerveződésének és klímatudatosságának erősítése. – A helyi és térségi tervezésben egyaránt jelenjenek meg a környezeti tényezők változásával összefüggő feladatok; a várható környezeti kockázatok megismerése, a kockázatértékelések, sérülékenységi vizsgálatok beépítése a tervezésbe és a tudatos felkészülés, vészhelyzeti tervek készítése. – A városok sajátos klímaváltozási kihívásaira az építésügynek, a várostervezésnek és a városfejlesztésnek figyelemmel kell lenni. |
51. ábra: A klímaváltozás hatásaival szemben leginkább sérülékeny térségek
52. ábra: Értékes természeti erőforrások: fenntartható vízgazdálkodás
Kulturális örökségi térségek | ||
A kulturális örökség térségi potenciálként, térségi összefüggésrendszerben is fontos értékét jelenti az országnak és térségeinek, településeinek. A leszakadó, hátrányos helyzetű vidéki térségek egyik legnagyobb potenciálja lehet éppen a kulturális, épített örökségük. Egyaránt fontos ezért a nemzetközi jelentőségű örökségértékek (pl. világörökségi helyszínek), a nemzeti és helyi jelentőségű örökség megőrzése, | Kulturális örökségünk térségi potenciált is jelent. | |
térségfejlesztési potenciáljuk kibontakoztatása. |
53. ábra: Védendő kulturális örökség
Turisztikai értékek és adottságok | ||
A turizmus valamennyi térségben fontos fejlesztési potenciálként jelentkezik. A nemzetközi és országos viszonylatban is kiemelkedő turisztikai értékek mellett számos, elsősorban a belföldi turizmusban hasznosuló értékünk van. Fontos, hogy a turizmusban rejlő térségfejlesztési potenciált kibontakoztassuk, ugyanakkor a turizmus ne jelentsen a térhasználatra, tájra, természeti értékekre, erőforrásokra vonatkozóan a minőségüket és a megújulásukat veszélyeztető terhelést. | Turisztikai fejlesztések a fenntarthatóságra tekintettel. |
54. ábra: Turisztikai térszerkezet
3.1.9.2 Térhasználati, területhasználati elvek, ajánlások
Általános térhasználati elvek A területfejlesztés és a területrendezés szorosan egymásra utalt. A területfejlesztés – és a területhasználat szempontjából releváns többi ágazati politika – számára a területrendezés szabályrendszere jelenti az általuk megfogalmazott térhasználati elvek, célok szilárd hátterét, érvényesülésük egyik biztosítékát. Ugyanakkor ez a szilárd szabályrendszer önmagában nem fejlesztéspolitika és nem is lehet kizárólagos területhasználati politika, hiszen nem terjedhet ki minden területi folyamatra, területi jelentőségű gazdasági, társadalmi tevékenységre. | A területfejlesztés és a területrendezés egymásrautaltsága | |
A hatékony és korszerű területrendezésnek folyamatos, rendszeresen megújuló, összehangolt rendszert kell alkotnia az ország területi képét megalkotó fejlesztési stratégiákkal, melyek közül a legátfogóbb a területfejlesztésé. A területfejlesztés elképzeléseinek tehát orientálnia kell a rendezés szabályrendszerét, leginkább stratégiai szinten, természetesen nem kizárólagosan. | A területfejlesztés orientálja a területrendezést | |
A takarékos és átgondolt területhasználat a legfontosabb térhasználati elvek egyike. A termőföld védelme, mivel rendkívül korlátozottan megújuló erőforrásról van szó, a legfontosabb célja a takarékos területhasználatnak. Hasonló, nem pótolható értékeket véd az ökológiai szempontból jelentős területek (vizes élőhelyek, gyepek, erdők stb.) megőrzése is. A kihasználatlan beépített területek, barnamezők jobb kihasználásával hosszú távon a nemzetgazdaság számára fontos erőforrásokat védünk, biztosítva ezzel a gazdasági növekedés alapfeltételeit, miközben a csökkent értékű területek értékét is növelhetjük. A barnamezős beruházások támogatása tehát nemzetgazdaságilag is fontos. A gazdaságfejlesztés hatékony területi, területhasználati orientálásának része lehet az egyes térségek gazdasági/társadalmi fejlődését szolgáló beruházások tervezésénél a fokozottabb területi megközelítés, a beruházók és a térség számára legkedvezőbb helyszínek központilag segített kiválasztása, a barnamezős területek központi nyilvántartása. | Okszerű és takarékos területhasználat | |
A takarékos helyhasználatot érvényesíteni kell a településfejlesztésben is. A városok szétterülésének elkerülése, a tagolt és kompakt városszerkezet kialakítása az agglomerációs településeket is erősen érinti, valódi térségi szintű térszervezési feladat. A vidékies területhasználatnál is kerülni kell a talajpusztulást, visszafordíthatatlan talajvízcsökkenést okozó tevékenységeket. Az infrastruktúra-fejlesztések tervezésénél az ezt figyelembe vevő megoldásokat kell támogatni. Mindez többek között a természeti értékek és erőforrások védelme mellett a tájnak a klímaváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességét is fokozza. | Városok szétterülésének megakadályozása | |
Napjainkban különösen fontossá vált a víz-, az energiaellátás, az infokommunikációs csatornák és a közlekedési hálózatok biztonságos és színvonalas elérhetősége minden térség, és minden település lakói számára. Külön ki kell emelni a periférikus térségek és az aprófalvak, tanyák infrastrukturális elérésének fejlesztési igényeit, mivel ezek felemelkedéséhez ezek elmaradhatatlanok. A környezeti infrastruktúra (hulladékgazdálkodási rendszerek, szennyvízkezelés) térszervezésében is meghatározó az ellátás- és környezetbiztonság, emellett a fejlesztések gazdasági, foglalkoztatási hatásait is figyelembe kell venni a tervezés során. | Biztonságos hozzáférés az infrastrukturális rendszerekhez mindenkinek! | |
A természeti értékek és erőforrások, valamint a kulturális örökség, a tájkép védelme szintén kiemelkedő feladata a területrendezésnek, amit a területfejlesztés is támogat a saját eszközeivel. A védelem mellett azonban egyre inkább a fenntarthatóság tágabb szempontjait is figyelembe kell venni, például a klímaváltozás kapcsán. A megőrzést szolgáló intézkedések rendszere mellett a kedvezőtlen változások megelőzésében is fontos szerepet kaphat a területrendezés, a korábban már említett, beruházásokat, fejlesztéseket befolyásoló szerepével. Ebben még szorosabb együttműködésre van szükség az ágazati fejlesztéspolitikákkal, hiszen a védett területek, értékek önmagukban nem elegendőek a fenntartható környezeti állapotok megőrzéséhez. Az ország teljes területén tekintettel kell lenni az anyag- és energiatakarékosságra, a biodiverzitás védelmére, a kibocsátások csökkentésére, a klímaváltozás káros hatásainak megelőzésére, illetve csökkentésére. | Értékőrzés a fenntarthatóság szolgálatában | |
A gazdaságfejlesztés, az ellátásbiztonság javítása, a kistelepülések népességmegtartó képességének erősítése, a szállítási igények csökkentése, tágabb értelemben a gazdasági, társadalmi, környezeti fenntarthatóság megőrzése vagy visszaállítása érdekében a helyi gazdaság fejlesztése, a helyben meglevő értékek felismerése, tudatos és fenntartható kiaknázása a fejlesztéspolitika egyik kiemelkedő területi célja. Ezt a térszerkezet alakításával a területrendezés is tudja támogatni, az önmagukban is élet-és fejlődőképes funkcionális térségek, városkörnyékek beemelésével a területi tervekbe, a közlekedés- és infrastruktúrafejlesztések orientálásával, a gazdaságfejlesztési célú beruházásokra vonatkozó szabályozással. Mindez nemcsak a gazdaság, az infrastruktúra, a munkahelyek ideálisabb rendszerének kialakítását segíti, de a helyi közösségeket, a működő és életképes szociális kapcsolatrendszereket, a helyi identitást is erősíti. | A helyi erőforrások használata és a gazdaság fejlesztés támogatása | |
Részletes térhasználati és területhasználati elvek | ||
A tisztább, természetesebb környezet, egészségesebb társadalom érdekében: – Zöldmezős fejlesztések helyett barnamezős fejlesztések szükségesek. – A fejlesztések helykiválasztásánál prioritást kell élveznie a meglévő ipari parkoknak, barnamezős területeknek. – Fejlesztés csak abban az esetben helyezhető el természeti, illetve kulturális értéket képviselő terület igénybevételével, ha nincs más alternatívája. – A természetes erdőtársulások nem vagy csak nagyon korlátozott léptékben képesek megújulásra, területük igénybevétele a fejlesztések során nem pótolható, nem áthelyezhető. | ||
A környezettudatos, helyi identitású, esélyegyenlőséget biztosító társadalom érdekében az értékek, közérdekű létesítmények, rendezvények elérhetősége: – A fejlesztések során a természetes folyó- és állóvizek partjainak, az erdőterületek, a hegycsúcsok, a szigetek, a fényszennyezéstől mentes éjszakai égbolt, a kilátópontok, a védett természeti és kulturális értékek nyilvános elérését, megközelíthetőségét nem szabad korlátozni (kivéve a szigorú természetvédelem alá vont területeket). Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek korábban elzárt területek hozzáférését teszik lehetővé. | ||
– Korlátozásnak minősül, ha a fejlesztések következtében a nem motorizált közlekedéssel a színhelyek megközelítése jelentősen leromlik, a szükséges idő növekedik. – Korlátozásnak minősül, ha a fogyatékkal élők hozzáférési lehetőségei nem javulnak a fejlesztések során. | ||
– A fejlesztések nem bátoríthatják a közutakon kívüli gépjárműmozgást, mely egyébként is szigorú kontroll alatt tartandó. Az ilyen jellegű szabadidős tevékenységek csak korlátozott kiterjedésű és kijelölt területeket érinthetnek, a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájak, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkező területeken nem végezhetők. – A fejlesztések megvalósítása során nem támogatható az igényekhez igazodó közösségi közlekedési eszközökkel nem látogatható új létesítmények, rendezvények megvalósítása. – Nem támogatható olyan fejlesztés, mely a társadalom fogyatékkal élő csoportjainak a létrejövő új létesítmények, rendezvények látogathatóságát nem teszik lehetővé, illetve a meglévő attrakciók hozzáférését nem javítják. | ||
A társadalmi-gazdasági folyamatok szervezésének lappangó, környezeti és kulturális értékeket degradáló hatásainak megelőzése érdekében értékmegőrzés térszervezéssel: – A fejlesztések nem darabolhatnak fel egységes ökológiai rendszereket és kultúrtájakat, társadalmi csoportok településterületét (pl. nemzetiségek). – A fejlesztések nem csökkenthetik az érintett területek nemzetiségeinek lakónépességen belüli arányát (kivéve az etnikai szegregáció-oldó kezdeményezések). – A közigazgatási átszervezésre irányuló fejlesztések nem csökkenthetik az érintett területek nemzetségeinek arányát a lakónépességen belül. | ||
A fejlesztések nem növelhetik a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájak, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkező területek terhelését, a lakó-, illetve üdülőnépességét, a területen áthaladó tranzit forgalom mennyiségét: – Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek ez utóbbit csökkentik. – A fejlesztések nem eredményezhetik a helyi lakónépesség számát sokszorosan meghaladó üdülőnépesség megjelenését a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájakon, kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkező területeken. – A fejlesztések nem akadályozhatják a határon túli magyarság, a magyarországi nemzetségek anyaországgal, illetve határon túli nemzettesttel való kapcsolatának fenntartását vagy azok kibontakozását. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek ezt erősítik. – A fejlesztések (kivéve a kombinált közlekedésre irányuló fejlesztések) nem növelhetik többszörösére a | ||
lakott területeken, a természeti és környezeti szempontból érzékeny tájakon, a kiemelt táji értékekkel (természeti és kulturális) rendelkező térségekben a koncentrált parkolási igényeket. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek ez utóbbit csökkentik. | ||
A tisztább környezet, a hatékonyabb gazdaság, a felelősségteljesebb társadalom érdekében közelebb kell hozni a társadalmat helyi környezetéhez: – A biomassza, mint megújuló energiaforrás használata csak kisléptékű autonóm energiagazdálkodási rendszerekben támogatható. Ez az energiaforrás csak akkor tekinthető megújulónak, ha felhasználása a népességhez közel történik, átlátható és nyomon követhető az újratermelése és a felelősség a fenntartható használatra. – A fejlesztéseknek szolgálniuk kell a területtel rendelkező magántulajdon gondozása iránti felelősség tudatosítását. – A fejlesztéseknek szolgálniuk kell a szűkebb helyi környezet értékeinek megismerését és tudatosítását. – A mező- és erdőgazdálkodásban a természet közeli gazdálkodási gyakorlatokat, mint fenntartható gazdálkodási módszereket kell támogatni és azokat a lakosság számára megismerhetővé kell tenni. | ||
A tisztább környezet, az egészségesebb, és a kulturális és szociális szükségleteire több időt fordító társadalom érdekében az utazási idő csökkentése és hasznosítása: – A fejlesztések nem irányulhatnak a térségek lakosságának rendszeres közlekedési idejének és távjának növelése irányába (beleértve a nem motorizált, pl. gyalogos és kerékpáros közlekedést is). A fejlesztések így nem növelhetik a napi városi munka- és lakóhely közötti ingázás idejét, távolságát (kivéve új munkahelyek létesítése). – A munkahelyteremtő fejlesztések helykiválasztásánál prioritásként kell kezelni a minél rövidebb munkába járási időt is. – A fejlesztéseknek nem szabad korlátozniuk a településen belüli nem motorizált (gyalogos, kerékpáros) ingázás lehetőségét. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek az akadályok felszámolását segítik. – A közlekedési fejlesztéseknek segíteniük kell, hogy a népesség (különösen agglomerációs és vidéki) helyben ki nem elégíthető szükségleteit időben és távolságban rövidülő utazási kényszerrel tehesse meg, melynek fejlesztésén belül: | ||
– elsődleges prioritással bír a nem motorizált (gyalogos és kerékpáros) közlekedés, illetve a központi funkcióknak az ilyen formában elérhető hatótávolságon belüli kialakítása; – másodlagos prioritással bír a közösségi közlekedés fejlesztése (valódi, az igényekhez igazodó szolgáltatásként); – harmadlagos prioritást jelent a kombinált (parkolj és utazz) rendszerek fejlesztése; – csak utolsó sorban jelenhet meg az egyéni motorizált közúti közlekedési lehetőségek fejlesztése. | ||
– A motorizált közösségi közlekedés-fejlesztésen belül kiemelt prioritással bír: | ||
– a gyalogos és kerékpáros közlekedés vasúttal (városon belül kötöttpályás, elektromos és gázüzemű is) vagy vízi közlekedéssel (másodsorban busszal) kombinált rendszerei (állomások megközelíthetősége: járható út, közvilágítás, kiszolgáló helyiségek, kerékpártárolás, kerékpárszállítás); – a vasúti (városon belül kötöttpályás, elektromos) és vízi közlekedésfejlesztés, valamint a vasút-busz, hajó-busz kombinált közlekedés. | ||
– A fejlesztések nem csökkenthetik az utazással töltött idő kulturális és szociális célú kihasználásának lehetőségeit. Prioritást kell, hogy élvezzenek azok a fejlesztési alternatívák, melyek növelik ezeket a lehetőségeket. | ||
A hatékonyabb gazdaság, biztonságosabb, tisztább környezet érdekében az áruszállítás környezeti, műszaki, közlekedésbiztonsági károkozásának csökkentése: – Az országon áthaladó tranzit áruszállítás szervezésére irányuló fejlesztésben prioritást kell, hogy élvezzen a vízi, a vasúti és a kombinált közlekedési formák használata. – Az ország területét cél- vagy kiinduló állomásnak tekintő áruszállítás szervezésére irányuló fejlesztésben prioritást kell, hogy élvezzen a vízi, a vasúti és a kombinált közlekedési formák használata. – A regionális és nemzetközi közúti közlekedési folyosók kiépítésekor minden esetben prioritást kell élveznie a tervezett elkerülő szakaszok kiépítésének. |
3.1.10 A területfejlesztés és a területrendezés összehangolása
3.1.10.1 Az OTrT és a területrendezés a területi tervezésben
A 2008-ban átfogóan módosított Országos Területrendezési Tervről (OTrT) szóló 2003. évi XXVI. törvény meghatározza az ország térségei terület-felhasználásának feltételeit, a műszaki-infrastrukturális hálózatok összehangolt térbeli rendjét, tekintettel a fenntartható fejlődésre, valamint a területi, táji, természeti, ökológiai és kulturális adottságok, értékek megőrzésére, illetve az erőforrások védelmére. Ennek értelmében meghatározza az országos jelentőségű közlekedési, energetikai hálózatokat és az egyedi építményeket, továbbá az országos övezeteket. Az ország szerkezeti tervében szereplő elemeket a megyei terv is rögzíti, illetve a jogszabályi korlátok között pontosítja. A megyei területrendezési terv a megye térszerkezetének alakítását közvetett módon és behatárolt keretek között szabályozza. | Az OTrT feladata | |
Az OTrT jogszabályi környezetének vonatkozásában kiemelendő, hogy a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény határozza meg a területfejlesztés és a területrendezés céljait és feladatait. Ennek értelmében a területrendezés feladata kiterjed a környezeti adottságok feltárására és értékelésére; a környezet terhelését, terhelhetőségét és a fejlesztési célokat figyelembe vevő területfelhasználásnak, az infrastrukturális hálózatok területi szerkezetének, illetve elhelyezésüknek; valamint az országos és térségi területrendezési, továbbá a településrendezési feladatoknak az OTK irányelveihez illeszkedő, és az ennek alapján kidolgozott ágazati koncepciókkal összhangban történő szabályozására. | ||
Jelentős szerepe van továbbá a területfejlesztési koncepció, a területfejlesztési program és területrendezési terv tartalmi követelményeiről, valamint illeszkedésük, kidolgozásuk, egyeztetésük, elfogadásuk és közzétételük részletes szabályairól szóló 218/2009. (X. 6.) Korm. rendeletnek is, mely a területfejlesztésre és a területrendezésre vonatkozó külön szabályokat tartalmazza. | ||
Az OTrT meghatározza, hogy a megyei terveknek milyen terület-felhasználási kategóriákat és térségi övezeteket és mely feltételekkel kell alkalmaznia. A megyei területrendezési terv a meglévő és tervezett országos jelentőségű térszerkezeti elemeken túl tartalmazza a meglévő és tervezett térségi jelentőségű elemeket, műszaki infrastruktúra-hálózatokat és egyedi építményeket is. Az önkormányzati rendelettel elfogadott megyei területrendezési terv a térségi szerkezeti tervet, a térségi övezeteket és a területrendezési szabályzatot foglalja magában. Ezt kiegészítik a területrendezési terv szigorú tartalmi követelményei által nem kötött, a helyi sajátosságok és tendenciák alapján kidolgozott területrendezési ajánlások és intézkedési javaslatok, melyeket a megyei közgyűlés határozattal fogad el. | Megyei területrendezési tervek lehetőségei | |
A megyei területrendezési terv térségi övezetei jelölik ki – a terület-felhasználási kategóriáktól | ||
függetlenül – azokat a sajátos jellemzőkkel, elsősorban védendő értékkel vagy a tájhasznosítás szempontjából kiemelkedő adottsággal rendelkező területi egységeket, amelyekre a területrendezési előírásokon túl fontos ágazati (természetvédelmi, környezetvédelmi, energetikai, vízgazdálkodási, honvédelmi stb.) jogszabályok is vonatkoznak. | ||
A területrendezési terv célja tehát a terület-felhasználási igények nagytávlatú összehangolása. Ennek érdekében a terv meghatározza a térségi terület-felhasználás és a műszaki infrastruktúra-hálózatok térbeli rendjét. A tervezés feladata, hogy elősegítse a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelő térbeli szerkezet kialakítását, az elmaradott térségek fejlődését, a táji, természeti, kulturális értékek megőrzését, a természeti erőforrások védelmét. A terület-felhasználás általános szabályai, valamint a fejlesztési elhatározások térbeli fizikai elrendezése, előírásai a megvalósuló fejlesztéseken keresztül érvényesülnek. | A területrendezés hosszú távú céljai | |
A területrendezésre vonatkozó külön szabályok keretében állapítják meg a területfejlesztés és a területrendezés kapcsolatrendszerét, mely szerint a területrendezési terv a területfejlesztési koncepciókban megállapított célokkal összhangban meghatározza a térségi területhasználat módját, továbbá a térségi műszaki infrastrukturális rendszereket, a térség hosszú távú szerkezetét, a térségek célszerű hasznosítását, a környezet-, a táj- és természetvédelmi feladatokat, továbbá területi hatásvizsgálatot ír elő. | A területrendezés jogszabályi kapcsolódása a területfejlesztéshez | |
Az Országos Területfejlesztési Koncepcióról (OTK) szóló 97/2005. (XII. 20.) OGy határozat a területrendezést a területfejlesztési politika érvényesülésének hat alapvető pillére egyikeként határozza meg. Az OTK felülvizsgálata 2012 elején megtörtént, az új Országos Fejlesztési Koncepció és az Országos Területfejlesztési Koncepció (OFTK) az OTrT 2013-ban esedékes felülvizsgálatának megalapozását is szolgálja. Az OTrT felülvizsgálata során figyelembe kell venni az OFTK-ban meghatározott irányelveket, az ezekhez illeszkedő ágazati és területi/megyei fejlesztési koncepciókat annak érdekében, hogy az országos és a megyei területrendezési tervekben az ország fejlesztéspolitikájának végrehajtásához szükséges keretek megjelenítésre kerülhessenek. |
3.1.10.2 Az OFTK és az OTrT összhangjának szempontjai
Az OFTK és az OTrT elvei és szempontrendszere legyen közös, erre épülhet a két dokumentum önállóan és egymásra utalva is. Az OFTK horizontális szempontjai tágabb körben érvényesülnek, de a területrendezés/fenntartható és takarékos területhasználat elveivel is összhangban állnak. Ezen horizontális elvek a következők: | Közös elvek | |
1. Befogadás, társadalmi felzárkózás, esélyegyenlőség megteremtése 2. Fenntartható fejlődés és fenntartható növekedés 3. Értékmegőrzés és intelligens növekedés | ||
A két dokumentum közötti feladatmegosztást a jogszabályok rögzítik, azonban a közös elvekre épülve meg kell találni azokat a pontokat, ahol egymásra épülhet a két terv, pl. Balaton térség, mezőgazdasági hasznosítás térségei, közlekedési hálózatok, energetika, környezetbiztonság, kulturális és táji örökségvédelem. Egyrészt az OFTK tud az OTrT felé fejlesztéspolitikai irányokat, tartalmi igényeket megfogalmazni, másrészt az OTrT tud a megfogalmazott fejlesztési irányok, igények mellé, azok végrehajtásához területi lehatárolást, preferenciákat, szabályrendszert állítani. A kölcsönös feladatmegosztás elvéből következően a tágabb mozgástérrel rendelkező, és a szempontok, igények szélesebb spektrumát rendszerbe állító OFTK az OTrT továbbfejlesztése számára az egyik meghatározó orientáló erő. Az OTrT tartalmát meghatározó stratégiák közül ugyanis ez a legnagyobb kört felölelő dokumentum. | Szinergikus egymásra épülés | |
Az OFTK azon területi céljai, térségei, amelyek az OTrT-ben nem szerepeltethetőek, megjelenhetnek a megyei és térségi területrendezési tervekben, a megye/térség érintettségétől függően. Megyei szinten a szabályozás teret enged azon OFTK szempontok, területi célok területrendezési szabályainak megalkotásához, amelyeket országos szinten nem lehet érinteni. A megyei területrendezési terveknek ugyanakkor a megyei területfejlesztési koncepcióval is összhangban kell állniuk. Javasolt, hogy az OTrT aktuális módosítása tartalmazzon az OFTK-val összhangban olyan, a megyei rendezési tervekre vonatkozó javaslatot, amely lehetőséget ad a megyéknek egyedi térszerkezeti szabályozás megalkotására. | A megyei tervezés bekapcsolása az országos dokumentumok rendszerébe | |
Az OFTK és az OTrT egyaránt a jelenleginél nagyobb tekintettel kell, hogy legyen a szomszédos országok közös határ menti területi folyamataira, például a térségi központok fejlesztése, a területhasználat, a gazdálkodás, a közlekedés szempontjából. Ökológiai szempontból kézenfekvő és szükséges is a területhasználat összehangolt szabályozása a határ két oldalán levő természet közeli, vagy védett természeti területek esetén (természetvédelmi területek, ökológiai hálózat, Natura 2000 területek). Folyóvizeink és az őket kísérő védműveket, ártereket, valamint vízbázisokat érintő fejlesztések és az arra vonatkozó szabályozás is a határ két oldalán a lehető legnagyobb mértékben egységes kell, hogy legyen, de legalább a beavatkozások, tervek tartalmi összehangolását kell elérni. | Határon túli folyamatok fokozott figyelembe vétele | |
Javasolható, hogy a következő OTrT tartalmazzon egy környezeti szempontú átfogó területi elemzést, amely lehatárolja azokat a területeket, melyek környezetvédelmi és természetvédelmi állapota – más területekhez képest – kevésbé értékes (pl. korábban roncsolt, kármentesített területek), ugyanakkor környezeti veszélyeztetettségük is alacsony, ezáltal alkalmas helyszínt jelenthetnek a jelentősebb környezeti igénybevétellel járó fejlesztésekhez. | Fejlesztések környezeti szempontú területi orientációja | |
A tartalmi és funkcionális összhang megteremtése csak a dokumentumok összehangolt tervezési ciklusával érhető el. Ennek módja, ha mindkét dokumentum egy rendszeresen ismétlődő, egységes országos értékelésre épül, amelyből egyaránt levezethető az eddigi szabályozás (OTrT) és fejlesztéspolitika (OFTK) eredményessége és irányának helyessége. Ez alapján állíthatók fel a következő tervezési ciklus elvei és fejlesztési irányai horizontális, területi és ágazati megközelítésben egyaránt. A három dokumentum elkészítésének időbeli összhangja tenné lehetővé (1. értékelés 2. OFTK 3. OTrT) a felülvizsgált fejlesztési elvek, célok egységes platformjának kialakítását mind az OFTK, mind az OTrT számára. Az OTrT számára további kapcsolódási pontot jelentenek az ágazati szakpolitikák, tervek, amelyek keretrendszerét, céljait szintén az OFTK tartalmazza, de annál sokkal részletesebb és konkrét elvárásokat fogalmaznak meg. | Összehangolt tervezési ciklus |
55. ábra: A területfejlesztés és a területrendezés összehangolt tervezési ciklusa
A specifikus célok és fejlesztési prioritások gazdaságpolitikai hátterét és tartalmát a horizontális gazdaságfejlesztési prioritások jelölik ki. E hét gazdaságfejlesztési prioritás azokat a legfontosabb gazdaságpolitikai fókuszokat jeleníti meg, amelyek a fejlesztéspolitikát orientálják a gazdaság oldaláról, és a magyar gazdaságfejlesztési politika középtávú pilléreit képezik. | ||
1. Termelői-szolgáltatási kapcsolatok az európai gazdasági magterületekkel | ||
A magyar gazdaság újra-pozicionálásának egyik eleme az európai gazdasági központokhoz (például Németországhoz) fűződő gazdasági kapcsolatainak kiszélesítése, elmélyítése, dinamizálása, valamint a gazdasági együttműködési területek bővítése. | Intenzív gazdasági kapcsolódás Európa gazdasági | |
Az Európa fejlett gazdasági magterületeihez való intenzív, széleskörű kapcsolódás célja Magyarország közép-európai termelési, szolgáltatási funkcióinak megerősítése, a gazdasági növekedés beindítása, a munkahelyteremtés és a foglalkoztatás növelése. Ennek elemei a befektetések és beruházások ösztönzése, a beszállítói és hálózati kapcsolatok erősítése, a technológiatranszfer, az innovációs és kutatásfejlesztési együttműködések. | központjához | |
2. Makroregionális gazdasági szerepvállalás | ||
Magyarország gazdasági növekedésének egyik eleme és eszköze a makroregionális, közép-, kelet- és délkelet-európai magyar gazdasági jelenlét erősítése. A magyar gazdaság fontos növekedési potenciálja a regionális terjeszkedés, a hazai vállalatok regionális piaci pozíciójának erősítése, és a transznacionális vállalatok regionális központi funkciói számára működési feltételek biztosítása. | Regionális magyar nagyvállalatok szerepe | |
Magyarország húsz-huszonöt olyan vállalattal rendelkezik, amelyek meghatározók, illetve a közeljövőben meghatározók lehetnek a makroregionális gazdaságban („magyar multik”). Gazdasági tevékenységük, fejlesztéseik segítése, ösztönzése meghatározó eleme gazdaságpolitikai eszköztárunknak. Fejlesztésük a beszállítói kapcsolatok révén a kis- és középvállalkozások hálózatának kapcsolódását, erősödését is eredményezi. Regionális növekedési potenciálunk kihasználásának célja Magyarország gazdaságszervező funkciójának erősítése, regionális piaci pozícióink javítása, stabilizálása. | ||
3. Exportlehetőségek kihasználása, az export növelése | ||
A magyar gazdaság erős export-orientáltsága következtében gazdasági növekedésünk egyik alapfeltétele és ezért kiemelt célja exportteljesítményünk fokozása, exportunk bővítése. | A gazdasági növekedés egyik | |
Az offenzív exportstratégia egyik iránya a keleti nyitás, másik iránya a nyugati külkereskedelmi kapcsolatok megtartása, bővítése. Az exportbővítés kiemelt célterületei a világgazdaság dinamikusan növekvő térségei és az újonnan megnyíló piaci rések. Az exportoffenzíva elemei a piaci kapcsolatok kiépítése, bővítése, valamint az ehhez szükséges termékfejlesztés. | forrása az exportbővítés | |
4. Sportgazdaság, aktív rekreáció és turizmus kibontakoztatása | ||
Az ország gazdasági fellendülésében speciális gazdasági szegmensként fontos szerepet kaphat a sportgazdaság, valamint tágabban a rekreációval összefüggő gazdasági szektorok, így a rekreációs és szabadidő gazdaság, az ehhez kapcsolódó turizmus. E területek jelentős növekedési potenciált képviselnek. | A fizikai aktivitással összefüggő gazdasági szegmensek | |
Ezért a gazdaságfejlesztés kiemelt területét képezik a sport és az aktív rekreációhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek, mind a turisták, mind a helyi lakosság számára könnyen hozzáférhető szolgáltatások fejlesztése, beleértve a sport- és rekreációs gazdaságban működő vállalkozások, szervezetek fejlesztését, szolgáltatásaik javítását, bővítését, kiterjesztését, a sporthoz és az aktív rekreációhoz kapcsolódó infrastruktúra fejlesztését, a kapcsolódó turizmusfejlesztést, a sporttal, rekreációval kapcsolatos szemléletformálást, életmódváltást. E gazdasági szegmensek fejlesztése, kibontakoztatása túlmutat azok gazdasági jelentőségén, hatásuk a társadalmi tényezőkben és a zöldfelületek révén környezeti oldalon is mérhető. | potenciáljának kihasználása | |
5. Kutatás+ fejlesztés+ innováció, kreatív gazdaság és tudásgazdaság | ||
A modern gazdasági fejlődés egyik kulcsa a szellemi hozzáadott érték, ami a magyar gazdasági megújulás, növekedés egyik legfontosabb elemét képezi. A kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenységeket a jövőben együtt szükséges kezelni az innovációval (K+F+I). A szellemi és a gazdasági tőke ereje így összegződve új termékeket, szolgáltatásokat eredményezhet, gazdasági növekedéshez és bővülő foglalkoztatáshoz, új minőségi munkahelyekhez vezethet. A technológiai célú K+F+I mellett szükség van a kreatív, újító energiák kibontakoztatására, gazdaságba „csatornázására”, a kreatív gazdaság, kulturális gazdaság (pl. kulturális ipar) bővítésére, fejlesztésére, a tudásgazdaság megalapozására, erősítésére. | Szellemi hozzáadott érték és kreatív energiák a gazdaságban | |
E területek nemcsak az önálló K+F és innovációs potenciállal rendelkező nagyvállalatok, hanem a kis- és középvállalkozások fejlődésének is fontos tényezői, egyben igen jelentős foglalkoztatási potenciállal bírnak. Mindehhez szükség van a képzés, szakképzés és a felsőoktatás – a gazdaság/piac igényeivel összhangban történő – fejlesztésére. | ||
6. Egészséggazdaság és egészségipar | ||
Magyarország kedvező adottságokkal (természetes gyógytényezők, pl. gyógy- és termálvíz, gyógyiszap, gyógy-barlang stb.) rendelkezik a gyógyászatra épülő egészségiparhoz és az egészségturizmushoz. Ezek kiaknázásához hagyományai, megfelelő alapjai is megvannak. Az egészséggel kapcsolatos szolgáltatások fejlesztése növekvő jelentőségű szektor, a magyar gazdaság egyik kitörési pontja, növekedési forrása. A piacosítható egészségügyi szolgáltatások a hazai lakosság mellett az egészségturizmus egyik fontos területét is képezik (pl. fogászati szolgáltatások, plasztikai sebészet, wellness). Az egészségipar globálisan is felértékelődő piac. | Az egészségipar a gazdaság újra- pozicionálásának fontos területe | |
Az egészségipar fejlesztése gazdasági eredményként munkahelyeket teremt, erősíti a kis- és középvállalkozói szektort, hozzájárul a K+F+I fejlesztésekhez, tartós gazdasági növekedést biztosíthat, emellett szakember-igényével ösztönzi az oktatás-képzést. Egyaránt eredményezi az egészségügyi ágazat, annak háttéripara és háttér szolgáltatásai, valamint a turizmus fejlődését, újrapozícionálását. Társadalmi szerepe az emberek lelki és testi egészségi állapotának megőrzése, javítása. | ||
7. Többfunkciós agrár-és élelmiszergazdaság | ||
Magyarország agroökológiai adottságai sokszínű mezőgazdaságot, minőségi agrártermelést tesznek lehetővé. Hazánk termelési potenciálja 15–20 millió ember élelmiszerellátását teszi lehetővé, ami a kapcsolódó feldolgozóiparral és háttériparokkal együtt jelentős gazdaságfejlesztési potenciálnak tekinthető. Az emberiség lélekszámának növekedésével globálisan az élelmiszerigény növekedésére lehet számítani, az élelmiszerellátás így stratégiai jelentőségűvé válik mennyiségi és minőségi értelemben is. Ezért kiemelten fontos, hogy e területen hazai piacainkat visszaszerezzük, exportlehetőségeinket kihasználjuk. | Agrár- és élelmiszertermelési potenciálunk stratégiai jelentőségű | |
A magyar agrár- és élelmiszergazdaság fejlesztéséhez a termelési és termékszerkezet bővítésére, a hozzáadott érték növelésére, a piacra jutás támogatására van szükség. A magas hozzáadott értéket képviselő, egészséges, jó minőségű élelmiszerek előállítása amellett, hogy piaci stratégiai kérdés, egészségi kérdés is. Az agrár- és élelmiszergazdaság jelentősége túlmutat közvetlen gazdasági szerepén, hiszen tájfenntartó és a vidéki lakosságot foglalkoztató szerepe (többfunkciós mezőgazdaság) is kiemelkedő, így vidéki térségeink jövőjének, népességmegtartó erejének egyik kulcsterülete is. |
56. ábra: Gazdaságfejlesztési prioritások 2014–2020
3.2.1 A versenyképes, innovatív és hálózati gazdaság megvalósításának szakpolitikai feladatai
3.2.1.1 Foglalkoztatás
A magyar gazdaság egyik legfontosabb problémája hosszú ideje a foglalkoztatás nemzetközi viszonylatban kirívóan alacsony szintje. A magyar kormány legfontosabb gazdaság- és fejlesztéspolitikai célja a foglalkoztatás bővítése, amely közvetve több célt is szolgál: élénkíti a gazdasági növekedést, javítja az államháztartás egyensúlyát, stabilizálja a nagy elosztó rendszerek finanszírozását, és elősegíti a leszakadó rétegek, társadalmi csoportok, térségek felzárkóztatását is. A fenti megfontolásokat figyelembe véve | Komoly probléma a foglalkoztatás alacsony szintje | |
Magyarország a 20–64 év közötti népességre vonatkozó foglalkoztatási ráta 75 százalékra emelését – vagyis az uniós szintű céllal való teljes konvergenciát – tűzte ki célul 2020-ig. | ||
A cél elérése érdekében különösen komoly erőfeszítésekre van szükség a pályakezdők, az idősebb korcsoportok, az alacsony iskolai végzettségűek, valamint a kisgyermeket nevelők foglalkoztatásának növelése érdekében. Ennek eszközei az aktív munkaerő-piaci programok, támogatások, az ezeket megvalósító munkaügyi szervezetek megerősítése, valamint a munkaerő-piaci képzések támogatása. | A foglalkoztatás szempontjából hátrányos helyzetű célcsoportok | |
Kiemelt feladat a fiatalkorúak és pályakezdők munkaerő-piaci részvételének növelése, nem utolsósorban a kedvezőtlen demográfiai változások és az új munkahelyekhez szükséges új készség-igények megjelenése miatt. Ebből a szempontból elengedhetetlen azon képességek és kompetenciák elsajátításának támogatása, amelyek a fiatalok munkavállalási lehetőségeit növelik. Szükséges ezen szolgáltatások és támogatások személyre szabott jellegének javítása, illetve a fiatalok részére elérhető gyakornoki helyek számának növelése. | ||
Az idősebb munkavállalók munkában maradásának elősegítése érdekében a foglalkoztatáspolitika egyik kiemelt célcsoportját kell, hogy képezzék az 50 év felettiek. A nyugdíj előtt álló idősebbek vagy idősebb korúak foglalkoztatását a támogatási rendszer mellett segíteni kell a vállalkozások és általában a munkáltatók alkalmazkodóképességének javításával, továbbá a rugalmas foglalkoztatási formákhoz való hozzáférés növelésével, illetve a foglalkoztatási eszköztár célirányos bővítésével. | ||
Az alacsonyan képzettek jelentős részének az elsődleges munkaerő-piac jelenleg nem tud megfelelő munkát biztosítani, részben mert olyan területen él, ahol gyenge az elsődleges munkaerő-piac, részint, mert munkaerőként való alkalmazása komoly szociális munkára, mentorálásra, „inkubációra” szorul. Ez kettős feladatot jelent. Egyfelől a munkaerő-piacok térségi szemléletű erősítését, koordinálását, másfelől az átmeneti foglalkoztatásnak a nyílt munkaerő-piacra átvezető, egyfajta „zsilipként” működő rendszerének, az ún. szociális vállalatokra épülő kiépítését és működtetését az ezekhez kapcsolódó képzési programokkal. Javasolt a szociális vállalati rendszer fokozatos kiépítése, első lépésben kísérleti jelleggel a leghátrányosabb helyzetű térségekben, majd fokozatosan tovább bővítve a rendszert 2020-ig. | ||
A Gyes/Gyed-ről visszatérők, köztük jellemzően a kisgyermekes nők munkaerőpiacra való visszatérésének egyik alapvető feltétele a kisgyermekek megfelelő napközbeni ellátásának megoldása. Az ismeretek felfrissítésével, a munkaerőköltség célzott csökkentésével, illetve a rugalmas foglalkoztatási formákhoz való hozzáférés növelését elősegítő intézkedésekkel javítható a kisgyermekesek elhelyezkedési esélye. | ||
Az előbbieket összefoglalva megállapítható, hogy Magyarország alacsony foglalkoztatási rátája egyes munkaerő-piaci szempontból hátrányt szenvedő munkavállalói csoportoknak az európai átlagnál jóval alacsonyabb mértékű foglalkoztatásával erősen összefügg. Munkaerő-kereslet oldali problémák mellett inaktivitásuk magas szintjének a szociális juttatások, ellátások is fontos befolyásoló tényezői. | Hátrányos helyzetű munkavállalók alacsony foglalkoztatottsága | |
Magyarország a ledolgozott munkaórák számát tekintve az uniós átlag közelében van, ami azt mutatja, hogy nálunk a munkavállalási korú népességből viszonylag kevesen, azonban magas óraszámban dolgoznak, míg a részmunkaidős foglalkoztatás és egyéb, a szokásostól eltérő foglalkoztatási formák aránya igen csekély. A részmunkaidő vállalása hazánkban sok esetben nem önként választott és tartós foglalkoztatási forma, vagy az ál-részmunkaidő megjelenési formája. | Magyarországon a kevés munkavállaló sokat dolgozik | |
Keveset fordítunk munkaerő-piaci kiadásokra, majdnem 1 százalékponttal maradunk el az uniós tagállamok GDP-hez mért átlagráfordításaitól, miközben a foglalkoztatási mutatók tekintetében a legrosszabb helyzetűek közé tartozunk. A foglalkoztatás tartós növeléséhez a munkaerő-piaci kiadások GDP-hez mért arányának az EU átlagához való közelítésére, eredményes foglalkoztatáspolitikai eszközökre és hatékony munkaügyi szervezetre van szükség. A munkaügyi szervezetnek személyre szabott | Alacsonyak a hazai munkaerő-piaci programokra fordított kiadások | |
szolgáltatásokat kell nyújtania. Az egyén mindenkori munkanélküliségi állapotának aktuális jellemzőihez kell igazítania a szolgáltatási és támogatási rendszerből kiválasztott, megfelelő elemeket. | ||
A szakképzésben kiemelt cél, hogy az iskolarendszer kibocsátása, szerkezetében és mennyiségében közelítsen a munkaerő-piac valós igényeihez. A felnőttképzésben a piaci mechanizmusok felhasználásával, a jogi szabályozás és a vizsgarendszer szigorítása révén erősíteni kell a minőségi képzést, különösen a támogatott tanfolyamok esetében. | Igényeket nem kielégítő képzési rendszerek | |
Az elmúlt évek eredményeire építve szükséges – összhangban az EU foglalkoztatáspolitikájával – a rugalmas munkajogi szabályozás továbbfejlesztése, a szociális biztonság, a megfelelő szintű munkanélküli ellátás biztosítása, az újbóli elhelyezkedést hatékonyan segítő aktív munkaerő-piaci intézkedések és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek biztosítása. | Rugalmas foglalkoztatási struktúra kialakítása | |
Az egész országot lefedő tehetséggondozási rendszer szintén hozzájárul a munkaerőpiacon tapasztalható problémák kezeléséhez. A tehetségtámogató programok növelik a természettudományos és műszaki felsőoktatás utánpótlási bázisát, valamint a gyakorlatorientált szakképzésben új gazdasági potenciált létrehozó, kétkezi szakmákban tehetséges fiatalok számát. A leghátrányosabb helyzetű kistérségeket is elérő tehetségsegítő hálózatok, speciális programjaik révén elősegítik a munkavállalók jobb alkalmazkodását a munkaerő-piaci igényekhez, így növelve elhelyezkedési esélyeiket. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok – Aktív munkaerő-piaci intézkedések létrehozása. – A munkaerő-kereslet élénkítése és a munkaerő-kínálat minőségének javítása. – Az egyéni és vállalati munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolása. – Rugalmas foglalkoztatási formák előtérbe helyezése. Atipikus foglalkoztatási formák terjedésének támogatása. – Legális foglalkoztatást ösztönző gazdaságpolitika kialakítása. – A fiatalok és idősebb korosztályok vagy munkavállalók foglalkoztatásának érzékelhető növelése. – A hiányszakmák népszerűsítése különösen a pályaválasztás előtt álló fiatalok körében. – A friss diplomások munkába állásának segítése. Az idősödés kihívásainak kezelése (életkor szerint hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés, szemléletváltás megalapozása). – Intézkedések a kisgyermeket nevelő nők munkaerő-piaci távollétének rövidítése érdekében. – Fogyatékos személyek munkavállalásának támogatása, felzárkóztatási rendszer bevezetése. A munka legyen vonzó az inaktívak számára, álláskeresésre ösztönző munkanélküli ellátás megszervezése. – Az álláskeresők megfelelő támogató szolgáltatásokban és ellátásban részesüljenek a mielőbbi elhelyezkedésük és a foglalkoztathatóságuk javítása érdekében. A munkaerő-piacra való visszatérés megkönnyítése. – Mindenki számára hozzáférhető, színvonalas lehetőségek biztosítása az egész életen át tartó tanulás érdekében. Munkavállalók ösztönzése a képzéseken való részvételre. – Gazdaság igényeihez alkalmazkodó képzés-kínálat ösztönzése. – Vállalkozások ösztönzése a munkavállalói képzések támogatására. – Egy új szakmunkás és diplomás munkavállaló réteg kinevelése. – Vállalkozások foglalkoztatást segítő működési feltételeinek könnyítése, a szabályozási környezet és az adórendszer átalakítása, támogatások hatékony felhasználása. Fókuszpontok: | ||
– Legális foglalkoztatást ösztönző gazdaságpolitika. – Mikro- és kkv-k esetében munkahely-teremtési, munkahelyvédelmi vállalkozási programok támogatása. – Helyi lehetőségekre építő, a helyi munkanélküliek foglalkoztatását megszervező helyi és szociális gazdaság megerősödésének támogatása. (A szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek kapcsolatának erősítése a profitorientált szektorral, piacképes termékek és szolgáltatások nyújtása. A szektor fejlesztéséhez szükséges szakmai támogató tevékenységek indítása, finanszírozási eszközök biztosítása.) – Önfoglalkoztatási és családi foglalkoztatási formák támogatása, ösztönzése. | ||
– A munkaerő mobilitásának ösztönzése. – A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat megerősítése. – A szektorokon átívelő helyi, térségi foglalkoztatási együttműködéseket ösztönző partnerségek (foglalkoztatási paktumok) megerősítésének folytatása, a helyi gazdaság- és foglalkoztatás-fejlesztés bevált példáinak disszeminálása. – A helyi társadalmi szervezetek, a különböző térségi összefogások erősítése, a települések gazdaságfejlesztési kezdeményezéseinek és összefogásának ösztönzése, az elvándorlás visszaszorítása. – Szükséges a határon átnyúló munkaerő-migráció feltételeinek javítása, a határ menti foglalkoztatási térségek erősítése. | ||
Területi prioritások | ||
– A foglalkoztatást érintő eszköz-, illetve program szerkezetű tervezést területi szintű tervezéssel kell megalapozni. – A közfoglalkoztatás költséghatékony megújítása, a periférikus helyzetű településeken élők kedvezményezése. – A felnőttképzésben a támogatott szakmai, nyelvi és kompetenciafejlesztő képzéseket csak engedéllyel rendelkező (akkreditált) intézmények folytathatják. E képzések képzési programjai központi követelmények alapján készülnek, és előzetes minősítésen esnek át. Támogatást csak a munkaerő-piaci és területi igényeknek megfelelő képzésekben résztvevők kaphatnak. – Az országos tehetségsegítő program jelentős szerepet játszik mind a fiatalok, mind a felnőtt korosztály képzésében, az öngondoskodási szándék erősítésében, így az egyes korosztályok foglalkoztatási helyzetének javításában. |
3.2.1.2 Gazdasági versenyképesség
Kettős válság sújtja a magyar gazdaságot: az államháztartás krónikus egyensúlytalansága és a hazai vállalkozások gyenge versenyképessége. Versenyhátrányunk a régió országaival összevetve is kimutatható. Az elmúlt évek megszorító gazdaságpolitikájának következtében Magyarország jelentős mértékben önfinanszírozóvá vált, ami az államháztartás finanszírozási oldalát tekintve kedvező, de nem oldja meg a gazdaság dinamizálásának finanszírozását. A szűkös hazai és a jelentősebb uniós forrásokat olyan kitörési pontokra célszerű összpontosítani, ahol esély van arra, hogy belátható időn belül globális vagy európai szinten is versenyképes, vagyis világszínvonalú termék vagy vállalat jöhet létre. | Forrásbevonás szükséges a gazdaság dinamizálásához | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Adócsökkentés a vállalkozásokat közvetlenül érintő adók, majd pedig a foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek fokozatos csökkentésével. Az adónemek, adóeljárások és az adóadminisztráció radikális egyszerűsítése. – A hazai és uniós támogatási forrásokhoz való hozzáférés egyszerűsítése. – A versenytorzító egyensúlytalanságok, a piaci oligopol- és monopolhelyzetek felszámolása, illetve szabályozása, valamint a korrupció visszaszorítása, a gazdasági jogbiztonság visszaállítása. | ||
– A nemzeti intézmények, az állami és piaci szervezetek, a közösségi és egyéni kezdeményezések új integrációjának megteremtése. – Versenyképességi szerződések megkötése olyan nagy foglalkoztatási kapacitásokkal rendelkező vállalkozói szövetségekkel, területi vagy ágazati együttműködésekkel, amelyekben a kormány a támogatási források rugalmas elérését biztosítja, a szerződő felek pedig hitelesen elköteleződnek nagyszámú munkahely létrehozásáért és fenntartásáért. – A helyi erőforrások fokozottabb használata. – Mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása, kis- és középvállalkozások piaci helyzetének erősítése. Kis- és középvállalkozásokat összefogó hálózati gazdaság fejlesztése. – A kkv-k piacra jutását támogató, segítő, előkészítő kereskedelmi vállalatok létrehozásának ösztönzése. – Az elektronikus kereskedelembe való bekapcsolódás feltételeinek támogatása. – A kvaterner szektor erősítése a gazdaság minden területén, és az iparfejlesztéssel való kapcsolatának megteremtése. – A klaszterek jogi szabályozásának rendezése. – Országos tehetségsegítő rendszerben a műszaki és természettudományos tehetségek piacorientált kibontakoztatása. – A termelő vállalatok eszközhatékonyságának javítására tett intézkedések támogatása. | ||
Területi prioritások | ||
– Különleges, területi alapú versenyképességet javító intézkedések bevezetése (Speciális gazdasági övezetek) – Az elmaradott térségek versenyképességének javítása – Nagyvárosi térségek közép-európai, európai szintű versenyképességének megteremtése |
3.2.1.3 Az ipar horizontális és átfogó fejlesztési szempontjai
Általánosan, minden ágazat tekintetében azonosítható probléma a magas adóteher, a bonyolult és nehézkes adminisztrációs folyamatok, a változó és nehezen kiszámítható gazdasági környezet. Trendként azonosítható, hogy egyre nagyobb szakmunkáshiány jelentkezik néhány olyan kiemelt területen, mint például a járműipar. A humán erőforrás esetében probléma a mobilitás hiánya. A fejlesztések során fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az új ipartelepítések a kialakult és fejlődő meglévő szakemberállomány területi elhelyezkedéséhez igazodjanak. Számos ágazat esetében megállapítható, hogy termelése erősen import-függő, kevés hazai beszállítót alkalmaz, alacsony a hazai hozzáadott érték. | Magas adó, sok adminisztráció | |
A Kormány tíz, nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő iparágat jelölt ki, amelyek a magyar gazdaság kitörési pontjait képezhetik, ezért azokat kiemelt ágazatként kezeli: – Autó- és járműipar; – Elektronikai iparágak, híradástechnika; – Egészségipar; – Gyógyszeripar; – Turizmus; – Mezőgazdaság, élelmiszeripar, élelmiszer-feldolgozás; – Építő- és építőanyag ipar; | ||
– Logisztika; – Gépipar (pl.: az orvosi berendezések és eszközök gyártása), szerszámgyártás; – Vegyipar. Ezen ágazatok fejlesztésére területi szemléletű ágazati iparstratégiákat kell készíteni. A környezetipar és az IKT szektor – melyek több ágazathoz is kapcsolódnak – szintén nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségűek, így ennél fogva kitörési pontként kezelendők. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– A gazdasági szerkezeten belül a kiemelt nemzetgazdasági ágak, így az élelmiszeripar, az energetika, a biotechnológia, az egészségipar, a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés kiemelt hangsúlyt kap. – A hazai kkv-k minél nagyobb részarányt tudjanak lefedni az ide települő multinacionális nagyvállalatok beszállítói hálózatából. – A foglalkoztatottság bővítése azon gazdasági ágazatokban, amelyekben nagy tömegeknek munka biztosítható, mint pl. a járműipar, az elektronika, a textilipar, a logisztika, a turizmus, az építőipar vagy a mezőgazdaság. – A munkaerő fejlesztése: megfelelő szakképzési kurzusok bevezetése, a duális képzés továbbfejlesztése, tehetséggondozás, valamint a nyelvi képzés kiemelt fejlesztése. – Az ipari szereplők K+F+I tevékenységének támogatása. – Exportorientált tevékenységek fejlesztése, vállalkozások exporttevékenységének ösztönzése. – Területi mobilitási stratégia kidolgozása. – Zöld gazdaságfejlesztés: az ipari technológiai fejlesztéseknél az energia-, víz és anyagtakarékos, kisebb szállítási igényű, hulladékhasznosítást segítő megoldások támogatása. | ||
Területi prioritások | ||
– Ipari válságtérségek fejlesztése. – Az egykori telephely jellegű üzemeiket elvesztő városok újraiparosítása. |
3.2.1.4 Autó- és járműipar
Az egyes ágazatok globális piaci dinamikája, a technológiai trendek és a komparatív előnyök figyelembe vételével, illetve a magyar gazdaság legfontosabb mutatói alapján a járműipar a tudásalapú, nagy hozzáadott értékű ágazatok közé tartozik. A közúti járműipar Magyarország számára alapvető fejlesztési irány: kiemelt szerepe van az ipari bruttó kibocsátásban, a kivitelben, a foglalkoztatásban, a beruházásokban, valamint a K+F kiadásokban. | Nagy hozzáadott értékű ágazat, hazai kitörési pont | |
A közúti járműipar hazai súlya európai összehasonlításban is jelentős, komoly beszállítói kör kapcsolódik hozzá, azonban a gazdasági világválság erősen rányomja bélyegét a szektorra, a következő években – az elektromos járművek szektorát kivéve – nem várható fellendülés az ágazatban. A járműipar további szegmensei, mint az autóbusz-, haszongépjármű-, speciális jármű-, repülőgépgyártás, illetve a speciális felépítmények gyártásában nagy fejlődési potenciál azonosítható, ezek szintén kiemelt jelentőséggel bírnak a hazai gazdaságban. | Jelentős beszállítói kör | |
A járműiparban tapasztalt főbb nehézségek közé tartoznak: a munkabérek magas közterhei és a bonyolult adórendszer; a munkaerő képzettsége elégtelen; menedzsment kompetenciák hiányosságai; képzett és | A szektor kibontakozását | |
szabad munkaerő hiánya; alacsony munkaerőmobilitási hajlandóság; K+F hiánya; a korlátos termelési volumenű szereplők miatt alacsony magyar beszállítói arány. | számos nehézség hátráltatja | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Az egyetemek és az ipari szféra közti kapcsolat erősítése, amely által fejleszthető az ipari igényeknek megfelelő járműipari K+F+I és szakemberképzés alakulhat ki. – A közép- és felsőfokú műszaki szakképzés összekötése céges képzéssel, a valódi igényeket kielégítő képzés érdekében. – A beszállítói kör K+F tevékenységének, illetve klaszterprogramoknak a támogatása. – A beruházás-ösztönzés az adminisztrációs, adózási és ipari parki könnyítések, foglalkoztatás kereteinek rugalmasabbá tételével. – A járműipar szempontjából releváns logisztikai fejlesztések gyorsítása. – A hazai fejlesztésű járműgyártás ösztönzése, támogatása. – A kiemelt járműipari központok támogatása, további fejlesztések elősegítése. – Az elektromos járművek fejlesztésének támogatása. | ||
Területi prioritások – A járműipari központok és térségeik támogatása, kapcsolódó infrastruktúrák javítása |
3.2.1.5 Elektronikai iparágak, híradástechnika
Az elektronikai gyártóipar Magyarország legjelentősebb, legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező szektora. 1995 után kezdett el igazán fejlődni hazánkban, 2000 utánra pedig Magyarország regionális elektronikai termelőközponttá vált. Az ágazat hozzájárulása a GDP-hez hasonló nagyságrendű, mint a mezőgazdaságé, vagy a járműiparé. | Az elektronikai ipar a magyar termelő szféra egyik húzóágazata | |
Sajnálatos módon az iparág magas importtartalommal dolgozik, elég kicsiny a hazai hozzáadott értéke, alacsony (terméktől függően 5–10%-os) a magyar beszállítói részarány. Jelentős a betanított munka aránya, kevés az iparági K+F. Jelentősebb kutató-fejlesztő tevékenységet csak néhány cégnél végeznek: pl. Ericsson, Bosch. | Az alágazat hazai beszállítói és K+F értékhányada alacsony | |
Az utóbbi években megfigyelhető volt, hogy a folyamatosan növekvő magyarországi bérköltségek miatt a nagy élőmunka igényű, de alacsony hozzáadott értékű termelés fokozatosan az ország keleti részébe költözött, majd ebbe az irányba el is hagyta az országot. Nem egy esetben Kínában hozták létre az új telephelyet. A legutóbbi világgazdasági válság azonban újabb tendenciákat is hozott magával, megmutatva a távol-keleti termelés-kihelyezés veszélyeit, hátrányait. Ez esélyt adhat arra, hogy a nemzetközi cégek az újabb beruházásokat, termelésbővítéseket ismét Magyarországon eszközöljék. Mindezek mellett megállapítható az is, hogy a végtermékek végső konfigurációja általában nem a távol-keleti térségben történik, hanem egy, a célállomáshoz (a termék végső piacához, a fogyasztóhoz) közeli intermodális logisztikai központban, mely tendencia komoly lehetőségeket rejt magában hazánk számára is. | Van esély az iparági telephelyek megtartására | |
Horvátország, Románia és Szlovénia, tengeri kikötőinek fokozottabb bekapcsolása a logisztikai láncolatba – például Hamburghoz képest – jelentősen lerövidítheti a termékek szállítási idejét, ezáltal is fokozva hazánk versenyképességét. Az elektronikai iparágak esetében az ipari alkatrészek szállításában és az üzleti célú utazások kapcsán a légi közlekedésnek is komoly szerepe van. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok – Az iparág további bővülése érdekében az eddigi alacsonyabb szintű munkavégzés fokozatos fölváltása a nagyobb hozzáadott értéket jelentő tevékenységekkel. – A meglévő iparági vállalkozások, telephelyek megtartása érdekében fejleszteni kell a K+F tevékenységet. Nagyobb számú és jobban képzett mérnöki állományra, szakmunkásokra van szükség. – Az iparági K+F tevékenység fokozottabb támogatása pl. az adórendszeren keresztül. Ennek eszköze lehet egyrészt a K+F tevékenységek adóösztönzésével kapcsolatosan tervezett általános egyszerűsítés és korszerűsítés, másrészt a pályázati rendszer elemein belül a kutatóhelyekkel való együttműködések támogatása. – A hazai elektronikai ipar esetében szükséges az egyes termékek végső konfigurálásához kapcsolódó iparági sajátosságok kihasználására létrehozott szolgáltatások fejlesztése. | ||
Területi prioritások – Az iparági gócpontok stratégiai fejlesztése, barnamezős beruházások támogatása, versenyképességük fokozása. |
3.2.1.6 Turizmus
A világturizmus változására ható megatrendek: a fejlett világ demográfiai összetételének eltolódása az idősebb korosztály irányába, a folyamatosan modernizálódó kommunikációs technológiák terjedése, a szabadidő lerövidülése és ezzel összefüggésben a szolgáltatások azonnaliságának igénye, illetve az éghajlatváltozás hatása a globális turisztikai keresletre. A desztinációk között egyre fokozódik a verseny, a turizmuson túli, egyéb makrogazdasági externáliák jelentősége nő. | Változó trendek a turizmusban | |
A turizmus hazánkban hagyományosan a nemzetgazdaság kiemelten fontos ágazata. A hazai turizmus gyengeségének főbb okai a nemzetközileg versenyképes vonzerők kis száma, illetve az egy turistára jutó bevételeink alacsony szintje. Mindezeket csak tovább fokozta a 2008 óta tartó gazdasági válság, bár 2011 óta kedvező irányú változások látszanak. Budapesten és néhány gyógyhelyen kívül jelenleg csupán a Balaton sorolható a nemzetközileg versenyképes attrakcióink közé. A magyarországi épített örökségállomány színvonalát, értékeit tekintve európai, nemzetközi rangú, azonban helyzete, állapota, tudományos igényű helyreállításainak hiányosságai, valamint a nagyközönségnek jelenleg bemutatható állapotú objektumok csekély volta miatt nem tudja betölteni jelentős szerepét a turizmusban. A művelődéstörténetileg hiteles bemutatások terén is jelentős fejlesztések szükségesek. | Kevés nemzetközileg versenyképes vonzerő – számos potenciális turisztikai adottság | |
Különösen az egészség-, az egészségügyi-, az öko-, az aktív-, a kerékpáros-, a kulturális-, és a falusi turizmus területén kínálkoznak fejlődési lehetőségek, ami nem csak a turizmus területi szétterítését, hanem a természeti és kulturális értékekben gazdag vidéki térségek fejlődését is jelentősen előmozdíthatja. Hozzájárulhat mindehhez a hivatás-, a konferencia- és a rendezvényturizmus (Meetings, Incentives, Conferences&Exhibitions: MICE) is. | ||
Az országban továbbra is fennáll az erős területi koncentráció a vendégérkezések és – elsősorban a minőségi – szálláshely-kapacitások terén. A koncentrációt a már létrejött, és természetszerűleg a létező attrakciókhoz kötődő TDM-szervezetek elhelyezkedése is tükrözi. A szálláshelystruktúra összetétele a belső arány-megoszlást tekintve az utóbbi évtizedben kismértékben változott, némi elmozdulással a magasabb illetve speciális kategóriájú férőhelyek aránynövekedése felé. | ||
A 2007–2013 között megvalósult/megvalósuló állami turizmusfejlesztés minimális kivételekkel csak Európai Uniós forrásokból tud(ott) megvalósulni. A támogatások elsődlegesen az attrakciók, a | A turizmus- fejlesztésre költhető | |
szálláshelyek, és a szervezeti rendszer fejlesztését célozták. Az attrakciófejlesztés pályázóinak körét 70–80%-ban önkormányzatok (vagy cégeik) tették ki, és ez magában hordozza annak a veszélyét, hogy nem teljesen megalapozott, presztízs jellegű, környezetükbe nemigen integrálódó beruházások megvalósítására igényelnek forrást. Igazán jelentős attrakció nem, vagy csak nagyon kis számban valósult meg. Tekintve az alacsony kapacitás-kihasználtságot és számos mutató gyenge alakulását, általánosságban véve megfontolandó minden új szálláshely létrejöttének támogatása. | források végesek | |
A TDM-szervezetek fejlesztése tekintetében a legnagyobb gond a tartósan stabil működés kereteit rendező jogszabályi háttér, és az ezen alapuló biztos finanszírozási háttér hiánya, így pályázati segítséggel sem építhető ki összefüggő és hatékony turisztikai intézményrendszer. | TDM jogszabályok hiánya | |
Fejlesztéspolitikai feladatok – Az attrakciófejlesztés során a ténylegesen új, innovatív, kreatív megoldások, a helyi gazdaság élénkítéséhez való fokozottabb hozzájárulás, a területi különbségek és koncentráció mérséklésének preferálása. – Tematikus termékfejlesztés, terméktervek, tematikus utak és termékláncok, kiemelt programok, komplex turisztikai termék- és szolgáltatáscsomagok (egészségturizmus, kulturális-, vallási és örökségturizmus, aktív turizmus és altípusai, hivatásturizmus, ökoturizmus), klaszterek fejlesztése. – Az épített örökség erőforrásként való használata a turizmusban, a művelődéstörténetileg hitelesen helyreállított és bemutatott objektumok számának erőteljes növelése. – Az alkony- és szabadidő-gazdaság fejlesztése. – Rugalmasan igénybe vehető turisztikai szolgáltatások dinamikus fejlesztése. – A belföldi turizmus további erősítése a hazai üdülési támogatások rendszerének kiterjesztésével, bővítésével, népszerűsítésével. – A közlekedéspolitikával összhangban a nagytérségi elérhetőség fejlesztése, a turisztikai kiszolgáló infrastruktúra és a szolgáltatás minőségének fejlesztése. – A fogyatékos személyek számára a turisztikai szolgáltatások, attrakciók akadálymentes, egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása. – Fenntartható térhasználati alapelvek érvényesítése. – A vonzerők-szolgáltatások-infrastruktúra termék elemek térségileg összehangolt fejlesztése. – A teljes TDM rendszer tényleges felállásának elősegítése; pontos jogi, törvényi szabályozásának megteremtése, nemzeti-regionális-térségi-helyi szintű kiépítése. – Számolni kell azzal is, hogy a turizmus fejlesztése nem kizárólag gazdaságfejlesztési eszköz, hanem multiplikatív hatásrendszeréből eredően egyéb társadalmi hatásokkal rendelkezik, amelyek kihasználását elő kell segíteni. Ide tartozik a kulturális hatás, hiszen a fogadóhelyen élőkben tudatosul saját kultúrájuk és hagyományuk értéke, továbbá a turizmus dinamizálja a kulturális kínálat bővítését és a helyi kulturális élet fejlődését. Ide tartozik továbbá a demográfiai hatás is, hiszen a turizmus fejlődésével megélénkül a desztinációk munkaerőigénye, és végül itt említhető a lakossági, területi identitásra gyakorolt pozitív hatása. | ||
Területi prioritások | ||
Speciális térségi célok megvalósítása az ország térségtípusai szerint differenciáltan: – A területi szemlélet erősítése a turisztikai kínálat tervezésénél minden területi szinten; területi alapon meghatározott preferenciák kidolgozása és érvényesítése. | ||
– Specifikus térségi és helyi márkaépítési tevékenység erősítése (pl. világörökségi és várományos helyszíneken). – Budapest fürdővárosi arculatának, nemzetközi kulturális központ szerepének, a hivatásturizmusnak és nemzetközi versenyképességének a további erősítése. – A balatoni, Velencei-tavi szezon kiterjesztése, háttértelepülési integráció, alrégiók különböző arculatú pozícionálása a sokszínűség ernyője alatt. – Táji és természeti értékekben gazdag térségek-értékek hozzáférhetővé tétele, a tájidentitás és a térség-specifikus jelleg erősítése. – A vidéki térségekben a falusi, aktív (lovas) és ökoturizmus ösztönzése a megfelelő helyi adottságok mentén. – A kulturális örökségben gazdag térségekben és a nemzetiségek által lakott térségeinkben a hagyományokra, egyedi kulturális értékekre alapozott örökségturizmus támogatása. A műemlékek, műemlék együttesek értékeinek kibontakoztatásának, bemutathatóvá tételének támogatása, kulturális turisztikai tengelyek meghatározása. – Határmenti térségekben határon átnyúló, közös térségi turisztikai termékfejlesztés, határon átnyúló turisztikai útvonalak meghatározása. – Duna- és Tisza-térség vízi-, öko-, vadászturizmus típusainak fejlesztése. |
3.2.1.7 Építő- és építőanyag-ipar
Az építőipari tevékenység az ingatlan- és infrastruktúra-fejlesztés igényeinek kielégítéséből, intézményi és kereskedelmi építmények, lakások építéséből, valamint a meglévő épületállomány felújításából, korszerűsítéséből áll össze. Az építőipar Európa-szerte súlyosan szenved a válságtól. Az egyes országokban a dinamika differenciált, de Magyarország a legnagyobb visszaesést tükröző országok között szerepel. Nincs a nemzetgazdaság egészét átfogó, irányító építőipari ágazati terv, fejlesztési koncepció, amelyek mentén a befektetők nagyobb biztonsággal tudnának projektekre vállalkozni. | Ágazati koncepció hiánya | |
A magyar építőipari vállalkozások általánosságban alultőkésítettek, eszközellátottságuk alacsony, innovációra nincs likvid tőkéjük. A kivitelezők, de a megrendelők minőségtudata sem elégséges. További probléma a foglalkoztatás magas adóterhek miatti drágasága, jelentős a feketemunka aránya. A magyar építőipar kapacitása arányos a hasonló méretű európai országokéval, de a teljesítményt jóval több vállalkozás bonyolítja le. Nagyon sok az egy-egy ügyletre létrejött projektcég, túldimenzionált a vállalati struktúra és a vállalkozói létszám, a túlburjánzó alvállalkozói rendszer következménye a szektort mérgező tartozási lánc kialakulása. A vállalkozás- és menedzsment ismeretek hiányosak, a szakmai együttműködési kompetenciák kialakulatlansága is ennek tudható be. Az építőipari szakképzés sem mennyiségi sem minőségi szempontból nem elégíti ki az igényeket. | Alultőkésített vállalkozások | |
Az ingatlanok építése túlnyomórészt magánberuházásoktól függ, a privát cégek megrendelése azonban rendkívül alacsony. Napjainkban a hazai iparágat főleg az állam látja el munkával, ezt jellemzően uniós forrásokból fedezi, melyek 30–40%-a építőipari beruházásként realizálódik. Az elmúlt évek jelentősebb méretű építőipari megrendelései elsősorban a multinacionális cégeket hozták helyzetbe. A külföldi tulajdon aránya az építőanyag-gyártásban szintén nagyon magas, ami erősen befolyásolja a szektornak nyújtott támogatások felhasználását. A tenderek főképp a vállalási árat tekintették meghatározónak, már-már károsan befolyásoló mértékben. | Az uniós forrású állami megrendelések aránya magas Multinacionális cégek dominanciája | |
Az építőipar által felhasznált ásványi anyagok (kő, kavics, homok, agyag) rendelkezésre állnak az ország területén. A 750 működő bányaüzemben átlagosan ötezren dolgoznak, a kapcsolódó szervizben, szállítmányozásban foglalkoztatottak száma kb. háromezer. A nem fém ásványi termékek hozzáadott érték növekedése 2000 óta a válságig a GDP növekedési ütem kétszerese volt, az „egyéb építőanyag-ipar” növekedése ugyancsak meghaladta a GDP-ét. A válság óta azonban az építőanyag-ipar szinte valamennyi | Hatalmas visszaesés a hazai építőanyag- iparban, erős importkitettség | |
alágazatában kétszámjegyű volt a visszaesés mértéke. Az export valamelyest javított a keresleten, importunk azonban többszöröse az exportnak. Számos esetben jelent problémát az ásványi nyersanyag-termelés során a környezet- és természetvédelmi szempontok figyelmen kívül hagyása. A környezetbarát építési technológiák alkalmazása alacsony szintű. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok – A nemzetgazdaság egészét átfogó, irányító építőipar ágazati terv közép- és hosszútávra szóló fejlesztési koncepciójának elkészítése, melyben szintetizálódnak a regionális fejlesztési elképzelések. – Versenyképes, nyereséges, tőkeerős, az elvárások teljesítésére motivált és szabálykövető építésgazdaság kialakítása. – Az erkölcsi hozzáállás és a szakmai morál alapjainak helyreállítása; a jogalkotó, jogalkalmazó és végrehajtó szervezetek által a tisztességes vállalkozói környezet biztosítása, jogbiztonság. – Az építési folyamat szereplői, feladatainak, felelősségének felülvizsgálata, tanácsadó mérnöki feladatok megerősítése. – Szükséges az építőiparral kapcsolatos szakképzések teljes felülvizsgálata. – Szakmai segédletek kidolgoztatása, szakmai előadások, képzések és továbbképzések megtartása. – A minőség védelmében a közbeszerzési döntések során a törvényi előírásokkal összhangban az „összességében legjobb” bírálati módszer preferenciájának elősegítése. – A lánctartozás visszaszorítása, a kapcsolódó feltételrendszer kidolgozása. – Az energia-takarékossági célú lakóépület-felújítások prioritása. – A 2012. július 31-i Uniós Közleményben kinyilatkoztatott célokból eredő feladatok konkretizálása az épületek energiateljesítményére és karbonszegény kibocsátására vonatkozóan. – Az állami intézményrendszer infrastruktúrájának és az örökségállománynak védelme és karbantartása. A kulturális örökség fenntartásából, üzemeltetéséből, felújításából és hasznosításából fakadó feladatok támogatása. – Az ágazati terv igazodjon a közlekedésfejlesztési elképzelésekhez, a multimodális regionális csomópontokhoz és a térszerkezeti koncepciókhoz. – Az állam aktívabb szerepvállalása – az ágazati terv készítésén túlmenően – közvetlen építőipari megrendelések formájában (költségvetéstől függően). – Szükséges az uniós tenderek lebonyolítási gyakorlatának felülvizsgálata. Az önrész biztosítására külön alap létrehozása, az építésügyi előírások deregulációjának elősegítése. – A hazánkban gyártott, magyar érdekeltségű építőanyag ipari termékeket tudatosan kell az épületekbe betervezni, erre a tervezőket ambicionálni kell. – A magyar építőanyag-gyártás kultúrájának megtartása, versenyképességének és technikai hátterének javításával. – Szabályozó eszközökkel is elő kell segíteni a magyar vállalkozók sikerét a befektetők kivitelezési munkáinak elnyeréséhez. – A magyar cégek előnyben részesítése az állami beruházásoknál az Európai Uniós és a magyar törvényekkel összhangban. – A belső, helyi erőforrások (építőanyagok) használatának felkutatása és alkalmazása. – A környezetbarát építkezési technológiák és (az épületek teljes életciklusát tekintve) fenntartható építési technológiák ösztönzése, közegészségügyi feltételek figyelembevétele. | ||
– Figyelembe kell venni a térségi fenntarthatósági, gazdaságossági, környezet- és természetvédelmi kritériumokat. Új bányaüzemek létesítésekor javasolt egy térségi fenntarthatósági kritériumrendszer szerint területi hatásvizsgálatot végezni. Az építőanyag-ipari erőforrások bányászata, és alkalmazása nem járhat a vizek állapotának veszélyeztetésével. – A klímaváltozás hatását is kiemelten figyelembe vevő alternatív építőanyagok, építési módok kifejlesztése, a hagyományos építőanyagok felhasználásának támogatása, alacsony össz-energiafogyasztású épületek kifejlesztésének, építésének kiemelt támogatása. – A használt építőanyagok újrahasznosítási feltételrendszerének és előírásainak kidolgozása. – A költség-optimalizált intézkedések érdekében szükséges a helyettesítő új építést a korszerűsítés-felújítás fogalomkörébe vonni, hiszen esetenként nem a felújítás, hanem a helyettesítő új építés a gazdaságos és tartós minőséget hozó megoldás. | ||
Területi prioritások | ||
– Az ágazati tervben jelenjen meg az országos decentralizációs törekvés, amelyben Budapesttel szemben alternatívát nyújtanak a vidéki városok. Ezeken a helyeken a befektetők számára vonzó befektetési és fejlesztési környezetet szükséges kínálni. – A szabályozók térségi szintű, differenciált kezelése, illetve a városrégió szintű tervezés és fejlesztési programok bevezetése, megfelelő alkalmazása. – A lakásépítés területi kontrollja, a túlzott beépítettség megakadályozása, az infrastrukturális beruházásokkal való összhang megteremtése. |
3.2.1.8 Logisztika
A logisztika az elmúlt évtizedben a globális gazdaság legfontosabb összetevői közé került, s minden előrejelzés szerint további dinamikus fejlődés előtt áll. A teljes logisztikai piac a globális GDP 13,8 százalékát adja, a fejlett országok logisztikai ágazata általában a GDP 10–17 százaléka között mozog. Az Európai Unió logisztikai teljesítménye a teljes össztermékének 13,3 százalékát teszi ki, az Egyesült Államoké pedig a GDP 9,5 százalékát. Megbízható adat Magyarországra vonatkozóan nincs, de a legfrissebb becslések szerint 6–7 százalék körül alakul. | A logisztika hazai szinten húzóágazattá válik | |
Széleskörű egyetértés van abban, hogy a következő évtized első számú húzóágazata az erősen interszektorális logisztika lesz, amely egyben a magyar gazdaság számára az egyik legfontosabb kitörési pont lehet. | ||
A jelenlegi magyarországi helyzet a tranzit jellegre utal, ugyanakkor célszerű lenne megerősíteni az ország földrajzi helyzetéből adódó lehetőségek kihasználását, mivel ez tudja helyzetbe hozni a logisztikai ágazatot, ide értve a közlekedést is. Az országon csak áthaladó áruáram – a káros környezeti és társadalmi hatásai mellett – kevesebb hasznot és kisebb piaci potenciált eredményez, mint az árufolyamot megállító tevékenységek – lokális gyártás, ide vonzott elosztási tevékenységek gócpontjai -előtérbe állítása. | Az átmenő áruforgalom határainkon belüli megállítása alapvető érdekünk | |
Meg kell tehát teremteni a logisztika „soft” kultúrájának, azaz a magasabb hozzáadott értéket biztosító tevékenységek beillesztésének feltételeit a stratégia működési feltételeinek sorába. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok – A társadalmi terhek minimalizálása mellett szükséges a teherviselés kiterjesztése minden közlekedési alágazatra. | ||
– Fontos feladat a 2012. július 1-jén hatályba lépett 2012. évi XLI. törvény a személyszállítási szolgáltatásokról érvényre juttatása. A törvény az 1370/2007EK rendelet figyelembevételével részletesen szabályozza a közösségi szolgáltatók kiválasztását, így megteremti az alapját a közösségi közlekedési közszolgáltatási szerződések pályáztatási úton történő megkötésének, mely a vasút és a közúti rá-, elhordás keretein belül teremti meg a jövő fenntartható közösségi közlekedését. – El kell készíteni egy átfogó közlekedéspolitikai stratégiát is – tényleges tartalommal és költségvetési támogatással – az egyes közlekedési ágazatokkal kapcsolatos fejlesztési, szabályozási feladatok pontos meghatározásával. – A stratégiába integrálni kell az Európai Duna Makro-regionális Stratégia eredményeit, fejlesztési mozgásterét, illetve Záhony, mint egy európai léptékű logisztikai elosztó központ, átrakóbázis fejlesztési programját. – Lényeges cél a határ menti térségekben a logisztikai szolgáltatások közös fejlesztése, a meglévő adottságok jobb kihasználása. – A közlekedésfejlesztés kiszélesítése a városi logisztikai és az agrárlogisztikai szempontokkal. – Fenntartható szállítás, a tranzitgazdaság fenntarthatóság követelményeire tekintettel lévő fejlesztése. – Kiemelten kell támogatni a logisztikai területen foglalkoztatható szakemberek képzését. – A hazai logisztikai szolgáltató központok rendszerének (intermodális-, regionális-, helyi-, vállalati logisztikai szolgáltató központok) átfogó stratégia mentén való továbbfejlesztésének támogatása, minősítési rendszerek bevezetése. – A RO–LA rendszerek újraindítása, átfogó (infrastruktúrán és szervezési-szabályozási feladatokon alapuló) fejlesztése. – Az országos törzshálózati vonalakon jelenleg meglevő sebességkorlátozások (lassú jelek) folyamatos, tervezett felszámolása szükséges. – A TEN–T hálózaton a tengelyterhelés 225 kN-ra történő emelése, az ütemes menetrend színvonalas működéséhez szükséges fejlesztések (kétvágányosítás, központi forgalomirányítási rendszerek létesítése) megvalósítása szükséges. – A gördülőállomány korszerűsítésének támogatása (pl. kifordítható vasúti kocsik beszerzése), a vonalak villamosítása (energiafelhasználás csökkentése), a vasúti közlekedésbiztonság emelését célzó fejlesztések) megvalósítása. – Szükséges végigvinni a Duna hajózhatóságának koncepcionális vizsgálatát. – Fontos szempont az új ipari, logisztikai telephelyek létesítése esetén, hogy azok csak a legszükségesebb esetben járjanak a jó minőségű mezőgazdasági területek művelésből történő kivonásával és a beépített területek növekedésével. | ||
Területi prioritások – A logisztikai szolgáltató központok hálózatának kiépítése, a kapcsolódó infrastruktúra javítása, az intermodalitás elősegítése. – A folyami hajózás logisztikai alkalmazásának kiszélesítése, a meglevő kikötők fejlesztése, megkezdett fejlesztések továbbvitele. – Vasúti-közúti-vizi-úti kapcsolatok fejlesztése. |
3.2.1.9 Gépipar, szerszámgyártás
A hazai ipari termelés legjelentősebb területe a gépipar, amelynek termelése a feldolgozóiparnak hozzávetőleg a felét adja. A nemzetközi tendenciák elmúlt 10 évének áttekintése alapján elmondható, hogy az Európai Uniós tagországok gépiparát azonos hatások érték. A 2001-es recesszió és a 2008-as pénzügyi válság között az EU gépiparában konjunktúra volt, a legtöbb piacon viszonylag egyenletes | Az ország gépiparának teljesítménye az európai trendeknek | |
növekedéssel. Magyarország az ágazat kibocsátási volumenét tekintve az EU-n belül a középmezőnyben helyezkedik el. A magyar gépipar az EU gépiparának mintegy 0,9–1 százalékát teszi ki. Gépiparunkat a környező országokéhoz viszonyítva megállapíthatjuk, hogy a növekedés a térség országai tekintetében többé-kevésbé egyenletes pályán mozog, vagyis a gazdasági válság egységesen negatívan hatott minden piaci szereplőre. | megfelelően változik | |
A gépipar minden szempontból tradicionális üzletágnak számít, amely komoly nehézségeket is okoz az ágazat szereplőinek: az üzleti sikerek több tízéves gyártói és fejlesztői tapasztalatot feltételeznek magas beruházási költségek és lassú növekedési dinamika mellett. A magyar tulajdonú piaci szereplők túlnyomó többségére a krónikus tőkeszegénység, kapacitáshiány és a fejlesztések halogatása jellemző. Viszonylag kevés gépgyártó rendelkezik stabil piaci pozíciókkal, így nem tudnak kellő figyelmet fordítani a túlélés kulcsát jelentő K+F tevékenységre, pályázatokra. Magyar kkv-k nem tudnak élni a nem hazai elosztású, közvetlen EU-s fejlesztési, együttműködési, K+F forrásokkal, nem létezik kormányzati érdekérvényesítő szolgálat az EU-s források koordinálói, döntéshozói felé. | A tőkeszegénység a magyar gépipar és hazai vállalkozásai kibontakozásának legfőbb akadálya | |
Fejlesztéspolitikai feladatok – A hazai technológiai projektek összefogása, értékesítése érdekében szükséges professzionális pénzügyi, kereskedelmi és mérnöki tapasztalatokkal rendelkező magyar integrátor cég alapítása. – Fontos a gépipar célzott támogatása a meglévő kiemelt területeken: mezőgazdasági gépgyártás, célgép-gyártás, élelmiszeripari-, csomagolóipari gépgyártás, hűtéstechnika, energetikai gépek stb. Valamennyi gépipari háttér fejlesztése kapcsán különösen a kezdeti fázisban megfontolandó a magyarországi gyártók hazai piacának védelme „EU konform” adminisztratív eszközök biztosításával. A gépipari fejlesztések fontos láncszemei az egy-egy ágazat mentén témára/tevékenységre koncentrált ágazati fejlesztésnek. Ebből a szempontból a klaszterek, mint komplex területi és ágazati szerveződési formák szerepe kiemelt. A megfelelő gépipari háttér fejlesztésének a többi ágazattal való szoros együttműködésre, koordinációra kell épülnie. – Konkrét üzlethez, gépipari megbízásokhoz kötött fejlesztések segítésére is ki kell alakítani támogatási rendszereket. | ||
Területi prioritások – A gépipari centrumok, ipari parkok, támogatása, a K+F+I tevékenységek támogatása, különösen a hátrányos helyzetű, perifériális térségekben. – A gépipar, szerszámgyártás megtelepedésének támogatása, különösen a hátrányos helyzetű térségekben. – A más iparágakhoz való kapcsolódások elősegítése, a beszállítói kapcsolatok javítása. |
3.2.1.10 Vegyipar
A vegyipar a modern gazdaság minden ágazatának működéséhez hozzájárul, a mezőgazdaság, az építőipar, a textilipar, a gépjárműgyártás, az elektronika, az egészségügy alapvető ellátója, fejlődésük része. A magyar vegyipar szorosan integrálódott a nemzetközi, lényegében az európai gazdaságba. Nyersanyag és energia szükségleteit illetően erősen importfüggő, ezeket főként kelet-európai forrásokból szerezzük be. A vegyipari anyagok és termékek árucseréjében mind export, mind import tekintetében döntő részben az uniós országok a partnereink. Európa vegyipara folyamatosan veszít pozíciójából a | Importfüggő iparág, európai beágyazódottság | |
világgazdaságban. A 10 évvel ezelőtti egy harmadról részesedése körülbelül egy negyedre csökkent. A válságból való kilábalást mutatja, hogy 2010-ben a világ vegyipari termelésének értéke (gyógyszeripar nélkül) 9,3%-kal nőtt, és ismét elérte a világválság előtti szintet. A megelőző két év csökkenése után különösen 2010 első féléve hozott kiemelkedő növekedést. | ||
A magyar vegyipar 2005–2010 között a hazai ipar teljesítményének 8,8–9,5 százalékát adta. A 2010. év a magyar vegyipar számára a válságból történő elmozdulás jeleit mutatta. Az exportra termelő cégek, amelyek a válság időszakát is könnyebben vészelték át, 2011-ben a belföldre termelőknél gyorsabban közelítik meg a válság előtti értékesítési szinteket. A vegyipar kevésbé a létszámigényes, mint inkább a munkaerőigényes ágazatok közé tartozik, azonban az ágazat 2010-ben az iparban dolgozók 11%-át, mintegy 74 ezer főt foglalkoztatott. Az átlagkeresetek a nemzetgazdasági átlagot jelentősen, mintegy 30%-kal meghaladták, ami jórészt a foglalkoztatott szellemi dolgozók magas arányának köszönhető | Exportképes vegyipari cégeink könnyebben lendültek túl a válságon | |
A vegyipar globális helyzetét jellemzi, hogy a fejlett technológiák jó része kevés számú szereplő kezében összpontosul, mivel a vegyipari beruházások nagyon tőke igényesek. A hosszú távú, biztos perspektíva fontos tényezője a döntéseknek, ezért egy támogató, stabil keretfeltételeket teremtő állami gazdaságpolitika szerepe meghatározó a vállalkozások döntéseiben. A nagyvállalatokhoz képest a kis- és középvállalkozások esetenként komoly versenyhátrányba kerülhetnek, mivel a szabályozási kérdésekben nem történik különbségtétel a vállalkozások nagyságára és a teherbíró képességére figyelemmel. | A világos, perspektívát adó állami gazdaság- politika hiánya hátráltathatja a tőke intenzív új vegyipari beruházásokat | |
Fejlesztéspolitikai feladatok – A jogalkotási folyamatokban a kis- és középvállalkozások sajátosságainak az eddigieknél hangsúlyosabb figyelembe vétele, szükség esetén a nagyvállalati és külső konkurenciával szembeni védelem biztosítása. – A nemzetközi összehasonlításban kedvező, a konkurenciánál nem drágább energiaárak közvetlenül elősegítenék a hazai vegyipar versenyképességét. – A vállalati innováció, a K+F tevékenységek állami támogatásokon keresztül történő megerősítése, ezen belül a konkrét projektek költségeiben való állami közreműködés lehetőségének megteremtése, ami hatékonyabb lehet, mint az általános, differenciálatlan hozzájárulás az innováció költségeihez. – A vegyipari alapanyagok hazai feldolgozásának támogatása. | ||
Területi prioritások – A vegyipari centrumok támogatása, jelentős vegyipari támogatása a vidéki népesség, a magasan képzett lakosság megtartása érdekében. |
3.2.1.11 Kereskedelem
Belkereskedelem, kiskereskedelem | ||
A kiskereskedelemnek a nemzetgazdaság egészében elfoglalt súlyát jellemzi, hogy a működő gazdasági szervezetek számának közel 13%-át, a foglalkoztatottak létszámának közel 12%-át, az értékesítési árbevételnek 10%-át, a hozzáadott értéknek több mint 5%-át adta 2009-ben. Az utóbbi évek kiskereskedelmi hozzáadott értéke elmarad a válság előtti időkétől, a kereskedelem egészében 16%-os, a nemzetgazdaságban átlagosan 8%-os csökkenést regisztráltak 2009-ben. Mind a regisztrált, mind a működő kiskereskedelmi vállalkozások száma folyamatosan csökken az ezredforduló óta. A jövedelmezőségi mutatókban élesen megmutatkozott a válság hatása, ugyanakkor az ágazat tovább növelte beruházásait. Az utóbbi évekre jellemző tendencia, hogy egyre nagyobb tért nyer az elektronikus kereskedelem. | Az ágazatban a világválság hatásaként visszaesés tapasztalható | |
Fejlesztéspolitikai feladatok – A kereskedelem koncentrációjának csökkentése. – A kisvállalkozások verseny-hátrányának csökkentése, a helyi kiskereskedelem, a helyi piacok erősítése. – Belföldi piacok védelme és a helyi gazdaságfejlesztés segítése, helyi kereskedelmi rendszerek ösztönzése, erősítése. – A hazai fogyasztóvédelem hatáskörének kiszélesítése, a piaci versenyképesség megvalósítása érdekében. – Szükséges a helyi termékek, a magyar termékek mikroszintű kereskedelmének, piacra jutásának támogatása, vagyis meg kell teremteni annak a jogi lehetőségét, hogy a legnagyobb beszerzők, az önkormányzati és kormányzati szereplők, illetve a gazdasági társaságok a közvetlen környezetükből vásárolhassanak. – Vissza kell állítani a kereskedelemben forgalomba hozható áruk szigorúbb minőségellenőrzését, forgalomba hozatali engedélyeztetését. – Törekedni szükséges a méltányos vagy becsületes kereskedelem feltételeinek megteremtésére. | ||
Területi prioritások – Az ellátatlan települések számának csökkentése. – A településközpontok kiürült üzlethálózatának újraélesztése. – A kialakult koncentráció mérséklése, közvetett eszközökkel, szabályozással, támogatáspolitikával, a kereskedelem sokszínűségének megőrzése mellett. – A hálózatok, társulások és a franchise rendszerek kihasználása kisméretű boltok számára. – A helyi termelői piacok népszerűsítése, a helyi termékek piacra jutásának segítése nemcsak a helyi piacokon, hanem a térség boltjaiban, üzletláncaiban is. – A kereskedelmi kkv-k versenyhelyzetének javítása oktatással, marketinggel és támogatáspolitikával. – A hagyományos településközpontok kereskedelmi arculatának megőrzése, fejlesztése. – A kereskedelmi kultúra és technika fejlesztése, az ehhez szükséges források megteremtése. – A foglalkoztatás különböző formáinak alkalmazása a kereskedelemben, mint hatékonyság-, és foglalkoztatás növelő tényező. – A turizmus bevásárló jellegének kihasználása a forgalom növelése érdekében. – Terjeszkedési, együttműködési lehetőségek kihasználása a határok mentén és a Kárpát-medencei térségben. – A fogyasztóvédelem és a piacfelügyelet eszköztárának felhasználása a versenyben, és a tisztességes kereskedelem érdekében. – Egyszerű, átlátható és betartható szabályozás. – Promóciós lehetőségek megteremtése és kihasználása a kereskedelem fejlődése és a kereskedelemfejlesztési stratégia megvalósítása érdekében. | ||
Külkereskedelem – külgazdaság | ||
Magyarországon az áruexport GDP-hez mért aránya meghaladja a 60%-ot, azonban mind térszerkezet, mind termékszerkezet, mind az exportáló vállalatok mérete szerint igen koncentrált. Kivitelünk meghatározó része az EU tagállamokba irányul. Vállalatméret szerinti bontásban a magyar kivitel négyötöde a nagyvállalkozásokhoz köthető, míg a magyar többségi tulajdonú kkv-k súlya igen csekély. A magyar külkereskedelem termékszerkezetét tekintve is koncentrált, döntő többségét a gépek | Nagyvállalkozások túlsúlya | |
és szállítóeszközök forgalma teszi ki. Magyarországon a szolgáltatás-külkereskedelem nagysága az áru-külkereskedelemhez viszonyítva mindössze 22%, a világátlag 26%-ot tesz ki. | ||
Exportunk egyik legdinamikusabban növekvő felvevőpiaca az újonnan csatlakozott EU-tagországok, részarányuk teljes kivitelünkben már meghaladja a 20%-ot, behozatalunkban pedig a 15%-ot. A válság hatásait legkevésbé megszenvedő ázsiai országokba irányul exportunk több mint 6%-a, onnan származik importunk több mint 18%-a. A külföldi közvetlen tőkebefektetések esetében is nagy a koncentráció, 2010-ben az SCV-nélküli tőke háromnegyede az EU tagállamaiból érkezett, elsősorban Németországból. A magyarországi cégek tőkekihelyezését tekintve régiós pozíciónk erős, ugyanakkor a kihelyezett tőke néhány nagy cég tranzakciójához köthető, elsősorban a Kárpát-medence országaiban. | A legfontosabb export-relációk közé az EU tagállamok tartoznak | |
Fejlesztéspolitikai feladatok – A gazdaság vertikális integrációjának növelése, így az export-import egyensúlyának megteremtése, a külkereskedelmi mérleg javítása, a nagyobb hazai hozzáadott értéket előállító ágazatok külgazdasági súlyának növelése. – Az európai, közép-európai gazdaságba integrálódó termelő-szolgáltató tevékenységek fejlesztése, erősítése. – A befektetés-ösztönzési rendszer új eszközeinek bevezetése. – A külföldi tőkebeáramlás és tőkekihelyezés elősegítése. – A kkv-k exportpotenciáljának fejlesztése, nemzetközi jelenlétük növelése. – A külpiacok bővítése, illetve a keleti nyitás révén adódó lehetőségek kiaknázása. – Törekedni szükséges arra, hogy Magyarország az Európai Unió EU-n kívülre irányuló kereskedelmének kapujává váljon. – Törekedni szükséges a méltányos vagy becsületes kereskedelem feltételeinek megteremtésére. A szabályozási rendszer alapelvei és az ellenőrzés, a fogyasztóvédelem irányelvei érvényesüljenek. | ||
Területi prioritások – A külkereskedelem jelenlegi erős földrajzi koncentrációjának csökkentése: a gyorsabban növekvő piacok irányába való súlyponteltolódás elősegítése a magyar kivitelben, erőteljes keleti nyitás, erős „rácsatlakozás” a nagy nyugat-európai exportőrökre, a Visegrádi országokba irányuló kivitel fokozása. – A Kárpát-medencei külpiacok aktívabb elérésének támogatása érdekében a Kárpát-medencei Gazdasági Övezet megteremtése, természetes nagytérségi gazdasági szinergiák kiaknázása. – A külkereskedelmi tevékenység országon belüli széleskörű elérhetőségének támogatása érdekében témaorientált területi tájékoztatási rendszerek kidolgozása. |
3.2.1.12 Kkv-k, befektetés ösztönzés
A magyar gazdaság nyitottsága közismert, és az is, hogy igen nagyszámú kkv tevékenykedik mind a termelő, mind a szolgáltató szférában. A rendszerváltás után kialakult gazdasági struktúrát azonban az jellemzi, hogy 2010-ben a tőkeerős, versenyképes technológiákkal és termékekkel rendelkező multinacionális cégek adták a magyar export 82,9%-át. A hazai tulajdonú cégek exportja jelentette a fennmaradó 17,1%-ot, de ebből a kis- és középvállalkozások exportja csupán 7,5%-ot tett ki. Jól látható tehát, hogy a kkv-k elsősorban a belső piacra termelnek, ami rendkívüli növekedési lehetőségeket nem rejt magában, viszont stabil és kiszámítható munkaigényt támasztanak (a foglalkoztatottak 70%-át adják). | A kkv-k alacsony részesedése a teljes magyar exportból | |
A foglalkoztatás növelése érdekében fontos a kkv-k támogatása direkt és indirekt módon egyaránt. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra is, hogy miközben a kkv-k a nemzetgazdaságban a legnagyobb foglalkoztatók, a hazai hozzáadott értékből csak 56%-kal, az exportból pedig mindössze 22%-kal részesednek. Kiegyensúlyozott támogatásukhoz jó eszköz lehet a vertikális integrációjuk ösztönzése, feltételeinek kialakítása (ipari klaszterek, hálózatok kiépítése). | Direkt és indirekt támogatási formákra van szükség | |
A gazdaság egyik kiemelt ágazata lehet a szolgáltató szektor, azon belül is növekszik a jelentősége a tudásintenzív üzleti (KIBS) és informatikai szolgáltatásoknak. Napjaink egyre jelentősebb folyamata az egyes szolgáltató tevékenységek más országokba történő kiszervezése és kihelyezése. Ez a befektetési lehetőség több olyan térségnek is új befektetési lehetőségeket kínálhat, amelyek a hagyományos és olcsó munkaerőre (rutinjellegű bérmunkára) építő ipari befektetések vonzása terén már nem versenyképesek. Ezen befektetések (ún. Shared Service Centres és outsourcing-típusú projektek) komoly lehetőségeket kínálnak a hagyományos tőkebefektetési irányoktól és ágazatoktól alig érintett, pénztőkével gyengébben, ugyanakkor humántőkével jobban ellátott városok számára. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok – A kkv-szektor tudás-intenzitásának, innovációs képességének növelése. – Egyablakos vállalkozói ügyfélkapcsolati pontok kialakítása. – A kisvállalkozói tőkejuttatási programok visszaállítása a tőkéhez és kedvezményes hitelfeltételekhez jutás érdekében. – A vállalati körbetartozás mérséklése a vállalkozók közötti garanciákat biztosító intézmények megerősítésével. – Az uniós források elosztási rendszerének megreformálása. – Belföldi piacok védelme a versenyfelügyelet és a fogyasztóvédelem kiterjedt alkalmazásával a hazai kkv-k piaci térnyerése érdekében. – Az állami szabályozás eszközeinek hatékonyabb alkalmazása a hazai beszállítók védelme, a kartell-jellegű, erőfölényen alapuló piaci helyzetek kiküszöbölése érdekében. – Hálózatosodás, szövetkezés ösztönzése a szigetszerűen működő kisvállalkozói szektorban. – Helyi gazdaság, erősítése, fejlesztése. – A vállalkozóvá válás támogatása, vállalkozásfejlesztési szolgáltatások, oktatás, képzés, informális és nonformális tanulási formák biztosítása. – Kisvállalkozói parkok létrehozásának támogatása. – Az ipari parkokban és a vállalkozási zónákban befektetőbarát, professzionális menedzsment szolgáltatások biztosítása. | ||
– Ingyenes céges, piaci- és termékinformációs rendszerek kialakítása. – A külföldi befektetőkkel való partnerség fenntartása-fokozása mellett lényeges szempont az új-, és az újra-befektetések ösztönzésének fontossága, a beszállítói kapcsolatok fejlesztése. – Támogatáspolitikai, adópolitikai és egyéb eszközökkel ösztönözni kell a hazai tulajdonú vállalatok beszállítói lehetőségeinek bővülését. – A külgazdasági kapcsolatok, és ezen belül a hazai és helyi gazdaságba ágyazódó külföldi tőkebefektetések ösztönzése. – Programok és intézkedések kidolgozása, melyek révén cél: | ||
– elősegíteni a magyar gazdaság exportteljesítményének növekedését, a földrajzi diverzifikációt, új ágazatok külgazdasági súlyának növelését, a kkv-k exportképességét, – hozzájárulni a kivitel szerkezetének kiegyensúlyozottabbá válásához, – elősegíteni a hazai tulajdonú vállalkozások nemzetközi piacokon való szerepének növekedését, – elősegíteni a külső egyensúly tartós megvalósítását, a felhalmozódott külső adósság biztonságos finanszírozása feltételeinek megteremtését, – ösztönözni a külföldi befektetők magyarországi beruházásait. | ||
Területi prioritások – A térben (településhálózatban, városrégióban, munkaerő-piaci vonzáskörzetekben) való gondolkodás, a területi szemlélet alapfeltétel a beruházások tervezése és a kkv támogatások összehangolása során. – Az állami beruházás-ösztönzés során előnyben kell részesíteni a társadalmigazdasági szempontból elmaradott térségeket és a fejletlenebb régiókat, de hangsúlyt kell helyezni a fejlesztési pólusokba irányuló tőkebefektetések ösztönzésére és azok gazdasági térszervező szerepének erősítésére. – Az agrár-térségek, a magas arányú roma népességű térségek, tanyás-, egyéb elmaradott térségek felzárkóztatásának egyik legfőbb esélyét a helyi tudatos kezdeményezések és a foglalkoztatást biztosító vállalkozások támogatása, ösztönzése képezi. – A városi és vidéki területek partnerségének szellemében (a város és térsége szintjén) közös beruházási stratégiákra van szükség. – A határon átnyúló (akár a Kárpát-medencére kitekintő) együttműködések támogatása során kiemelten fontos az infrastrukturális fejlesztések és beruházásösztönzés területi összehangolása, koordinálása. – A befektetés-ösztönzési rendszer finomhangolásának része a beruházások elmaradottabb térségek irányába (ország keleti és déli részei felé) történő terelése. |
3.2.1.13 Közlekedéspolitika
A közlekedési infrastruktúra fejlődése elérhetőbbé teszi a munkahelyeket és az oktatási szolgáltatásokat, javítja a munkaerő mobilitását, hozzájárul a foglalkoztatás bővítéséhez. A közlekedési hálózat fejlesztése megteremti a lehetőségét annak, hogy a területi fejlődésbeli különbségek belátható időn belül jelentősen mérséklődjenek. A mobilizáció mennyiségi növekedése mellett az elvárások differenciáltabbak lettek, általában nő a kényelem, a biztonság, a gyorsaság iránti igény. | ||
A közlekedési alágazatok egymáshoz viszonyított arányát tekintve a közúti és a légi közlekedés volumene továbbra is növekedett, a vasúti és a vízi közlekedés részaránya csökkent. Az áruszállításban a közút dominál, teljesítményének növekedése gyorsabb a vasúténál, bár a vasút teljesítménye is növekszik. A közúti közlekedés – elsősorban az autópályák és autóutak – fejlesztése Magyarországon kiemelt szempont volt a rendszerváltást követő időszakban. Budapest gazdasági és társadalmi súlyából következően az ország térszerkezetét alakító közlekedési hálózat főváros központú jellege továbbra is megmaradt, a sugárirányú gyorsforgalmi pályák többsége nem érte még el az országhatárt. A közúti áruszállítás térnyerése – különösen az EU kibővítése kapcsán megszűnő adminisztratív korlátozások – miatt a nemzetközi tehertranzit forgalom oly mértékben és ütemben növekedett, amire a hazai közúthálózat és településszerkezet korántsem volt felkészülve; a közlekedési szakterületen belül a településeket keresztező tranzitvonalak jelentik a legnagyobb társadalmi problémát; ebben az értelemben az ország átjárhatósága a legtöbb tranzitirányban nem biztosított. Fontos társadalmi problémát jelent továbbá az úthálózat helyenként és időszakonként tapasztalható telítettsége, zsúfoltsága, illetve több település esetében az elkerülő útszakaszok hiánya, az alsóbbrendű úthálózat minőségromlása. A nagyvárosok közlekedési problémái – | Sugaras, korszerűtlen szerkezetű és minőségileg kifogásolható úthálózati elemek. | |
torlódások, parkolási gondok, légszennyezés – a motorizációban fejlettebb országokat idézik, a perifériás területek nehéz megközelíthetősége azonban a fejletlenebb országokkal mutat hasonlóságokat. A közúti közlekedési infrastruktúra fejlesztése számos esetben az élőhelyek feldarabolását, az ökológiai hálózat sérülését okozta. | ||
Magyarország vasúthálózattal való ellátottsága európai szinten kimagasló, a vonalak minőségét tekintve azonban elmaradunk az uniós átlagtól (kétvágányú szakaszok, villamosított vonalak aránya). A pályaállapot miatt a fő- és mellékvonali hálózat sebességkorlátozásokkal terhelt. A hazai belvízi hajózás teljesítménye az uniós átlag alatti értékkel rendelkezik, a gazdasági válság és a Duna időszakos hajózhatósági problémái a meglévő részesedés további gyorsuló csökkenését eredményezték. A hajózás teljesítményét a kevésbé kiépített helyeken jelentősen befolyásolják a természeti tényezők okozta korlátozások. | Térségi közlekedési problémák | |
Az állandósult forráshiány ellenére a sokszor nem hatékony beruházások és pazarló megoldások megvalósítása, a versenyképtelen rendszerek fenntartása és a fenntartásra rendelkezésre álló források hiánya miatt bekövetkező állapotromlás kezelése jelenik meg a fejlesztésekben, ugyanakkor a nem motorizált közlekedési formák aránya és infrastruktúrája nem megfelelő. A közútfejlesztés és felújítás finanszírozási feltételei a közeljövőre nézve összességében romlanak, az EU a támogatási intenzitás csökkentését tervezi, a vasúti közlekedés támogatását részesíti előnyben, ezért keresni kell a hazai forrásokat a közúthálózat helyzetének javítására. A magyar kormányzatban is növekszik a vasúti és az intermodális fejlesztési célok prioritása, azonban az autópálya-fejlesztések körében egyes nyomvonalak megvalósítása elengedhetetlen. Az autópálya-építés olcsóbb alternatívájaként egyes nyomvonalakon gyorsforgalmi utak megvalósítása indokolt. | Állandósult forráshiány – pazarló megoldások | |
Az Európai Unió és Magyarország kiemelt stratégiája a közlekedésbiztonság javítása, amelynek érdekében Magyarország az elmúlt időszakban számos erőfeszítést tett, kidolgozta 2020-ig szóló programját, és az eredményekért rangos nemzetközi elismerésre is szert tett. | Jelentős lépések a közlekedésbiztonság érdekében | |
Fejlesztéspolitikai feladatok – A vasúti közlekedés javítása érdekében alapvető prioritás a vasúti fő- és mellékvonal-hálózat, valamint a regionális mellékvonalak és kiszolgáló létesítményeik korszerűsítése, egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása, megfelelő fenntartása. Kiemelt cél 2020-ra a TEN–T törzshálózat teherszállítási korridorokhoz kapcsolódó vonalain a hagyományos vasúti infrastruktúra átjárhatósági műszaki előírások szerinti fejlesztése a határokig. A vasúti személyi közlekedésben a kitűzött cél az átlagsebesség növelése, a nagyobb városok közötti összeköttetések kiépítése, minden megyeszékhely becsatolása a villamosított vasúthálózatba, valamint a vasúti szolgáltatás színvonalának emelése. – A vasúti áruszállítás részarányának és teljesítményének növeléséhez a szállítási idők csökkentése mellett a kombinált közlekedési módok speciális feltételeinek megteremtése a fő feladat. – Szükséges a vasúti pályaudvarok rekonstrukciója, a parkolási lehetőségek fejlesztése, a helyi közösségi közlekedés elérhetőségének biztosítása. – Fontos feladat a pénzügyileg önfenntartó közlekedési rendszer kialakítása. – A közúti közlekedés tekintetében a TEN–T hálózat hazai 50%-os kiépítettségét figyelembe véve gyorsforgalmi utak építése, illetve a gyorsforgalmúvá fejleszthető utak újabb ütemeinek tervezése-kivitelezése szükséges. – A TEN–T hiányzó közúthálózati elemeinek, köztük az országhatárokig tartó hiányzó elemek megvalósítása. – Meg kell kezdeni a főváros körüli M0 gyorsforgalmi út hiányzó szakaszainak építését. – A gyorsforgalmi úthálózati elemmel fel nem tárt, ilyennel nem rendelkező térségek, megyék mielőbbi | ||
bekapcsolása a hálózatba. – Törekedni szükséges a Budapest központú sugaras közúthálózat haránt irányú fejlesztésére. – A közúthálózat átlagos burkolat-állapotának javítása érdekében 2020-ig mintegy 2400 km-t meghaladó 115 kN teherbírású útmegerősítés és főútfejlesztés szükséges. – Térségi jelentőségi mellékúthálózatok fejlesztése. – Az ország agglomerációiban az elővárosi közlekedési rendszerek, a funkcionálisan összetartozó térségeiben integrált közlekedési rendszerek fejlesztése. – Intermodális csomópontok létrehozása. – A nemzetgazdaság érdekeit maximálisan támogató, a mobilitási igényekhez igazodó, közép- és hosszútávon önfenntartó légi közlekedési rendszer kialakítása. – Légi áruszállításhoz kapcsolódó közútfejlesztés. – A vízi közlekedés előnyeinek kihasználásához szükséges az elavult járműpark korszerűsítése, a hazai kikötőhálózat EU-normáknak megfelelő kialakítása, a kompok, révek fejlesztése, a teherhajózáshoz kapcsolódó logisztikai központok kedvező közúti és vasúti kapcsolatainak kiépítése. – További dunai hidak építése. – A helyi és helyközi közösségi közlekedés összehangolása, korszerűsítése, fejlesztése a környezetbarát és az alágazatok együttműködése (a járműpark, kiszolgáló létesítmények és az utastájékoztatás) révén kombinált közlekedési módok előtérbe helyezésével. – Szükséges a közösségi közlekedés akadálymentesítése, az egyenlő esélyű hozzáférés biztosításának elvének érvényre juttatása. – A kerékpáros közlekedés részarányának növelése a nagyvárosokban a jelenlegi 2–3%-ról 10%-ra, a kis- és közepes településeken pedig 30%-ra; mintegy 2000 km kerékpárút megépítésével, valamint a kerékpározás népszerűsítésével és az úthálózat kerékpáros-barát fejlesztésével. – A környezetbarát, energiatakarékos közlekedés, az elektromos mobilitás térnyerésének elősegítése a hozzá kapcsolódó kiszolgáló infrastruktúra kiépítésének támogatásával, népszerűsítésével és a városi közösségi közlekedési tervek megújításával. Az útkarbantartás környezetbarát megoldásainak preferálása. – Az egészségügyi ellátó intézmények, a köz- és felsőoktatási intézmények, a közgyűjtemények valamint a kutatóintézetek, a munkahelyek és a közigazgatási egységek közösségi és kerékpáros közlekedéssel való megközelítésének javítása. – Kishatárforgalom szélesítése, kishatár-átkelők számának gyarapítása a határon átnyúló kapcsolatok erősítése, a munkaerő mobilitásának elősegítése érdekében. | ||
Területi prioritások | ||
A területi felzárkóztatás elősegítése, a területi versenyképesség, valamint az életminőség egyenlőtlenségeinek mérséklése érdekében a különböző térségi szinteken eltérő fejlesztésekre van szükség az elérhetőség javítása mellett. | ||
– A nagytérségi elérhetőség javítása érdekében fontos a transzverzális irányú úthálózat fejlesztése a dunántúli és az alföldi régiók, illetve az ország északi és déli részei között. – Megyei, térségi szinten legfontosabb a megyeszékhelyek, illetve mikrotérségi központok elérhetőségének javítása, a szükséges elkerülő és tehermentesítő utak megépítése. – Települési szinten időszerű, hogy a zsáktelepülések (ahol indokolt) még hiányzó hálózati kapcsolatait megteremtő – összekötő útjai megépüljenek. – Célszerű felülvizsgálni az országban meglévő több tízezer kilométernyi földút-hálózat szerepét, melyek kedvező átjárhatóságot és megközelíthetőséget biztosíthatnának a vidék települései között. – A közlekedéspolitika célkitűzései közé kell emelni a leromlott fő- és mellékúthálózat fokozott rekonstrukcióját, mivel ez szinte az egész országot érinti és az elérhetőség meghatározó tényezője. A közelmúltban átadott autópálya útszakaszokra történő rácsatlakozás fejlesztése kiemelt feladat. – A közösségi közlekedés fejlesztése, korszerűsítése elengedhetetlen a leszakadt térségek felzárkóztatása, az életminőség egyenlőtlenségeinek mérséklése, az esélyegyenlőség megteremtése szempontjából. | ||
– A közösségi közlekedést szolgáltató vállalatok és a MÁV csoport szerkezeti korszerűsítése, párhuzamosságok felszámolása – Kedvezmény és tarifarendszer átalakítása – Kötöttpályás és autóbuszos személyszállítás menetrendi összehangolása, racionalizálása, párhuzamosságok felszámolása – A lehetőségek figyelembevételével a kötöttpályás személyszállítás előnyben részesítése, közút rá és elhordási szerepének erősítése – A közlekedési módok közötti zökkenőmentes váltás biztosítása (intermodális csomópontok, P+R és B+R parkolók, ütemes menetrend) – A közösségi közlekedési rendszer egészében az átlagsebességek növelése – Az elavult eszközpark igényeknek és költségvetési helyzetének megfelelő megújítása, különös tekintettel a környezetkímélő megoldások és az akadálymentesítés biztosítására – Az elektronikus jegyrendszer bevezetése. |
3.2.1.14 Vagyongazdálkodás
Az 1989-es állami vagyonnak forgalmi értéken kb. egytizede van még a Magyar Állam tulajdonában. A gazdasági társaságoknak is körülbelül a tizede maradt állami, illetve önkormányzati tulajdonban. Az új vagyontörvény ezt hivatott védeni, méghozzá úgy, hogy nemcsak taxatíve felsorolja, hogy melyek azok a szigorúan védett vagyontárgyak, amelyekhez most már nem lehet kétharmados parlamenti többség nélkül hozzányúlni, de az is pontosan meghatározásra került, hogy milyen módon lehet őket hasznosítani. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– A transzparencia elvét szem előtt tartó nyilvános és kereshető, egységes és hiteles vagyonnyilvántartás kialakítása. – Az állam és az önkormányzatok kizárólagos tulajdonát képező, a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon, illetve a korlátozottan forgalomképes vagyoni körbe tartozó vagyonelemek felhasználásának, kezelésének világos rendezése. – Az állami tulajdon növelése a közüzemi szolgáltatások terén – a lakosság eladósodásának csökkentésével a belföldi kereslet és a foglalkoztatás növelése. – A munkavállalói tulajdon térnyerésének ösztönzése, ezzel a lakosság tőkeértékeltsége növelhető. A magántőke csak indokolt, az állam számára is előnyös konstrukció és kockázatmegosztás esetén legyen bevonható a kormány beruházásaiba. | ||
Területi prioritások – Állami vagyon hasznosítása a vidéki térségek, hátrányos helyzetű térségek felemelkedése szolgálatában, a foglalkoztatás növelése érdekében. – Állami vagyon hasznosítása szociális céllal, tulajdonosváltás nélkül. |
3.2.2 Az egészség- és gyógyszeripar szakpolitikai feladatai
3.2.2.1 Egészségipar
Az egészségipar az ország gazdag termál- és gyógyvízkészletének, geotermikus adottságainak hasznosítására alapozva az egészség megőrzését és helyreállítását, az egészségtudatos életmódot szolgáló termelő és szolgáltató iparágakat kapcsolja egy rendszerbe. Az egészségipar jelentőségét növeli, hogy innovatív és kutatásigényes területei vannak, jelentős, még részben kihasználatlan külpiaci lehetőségekkel, és igen komoly, tovább bővíthető munkaerőbázissal rendelkezik. Az egészségipar fejlesztése az egészségügyi ellátórendszer működtetését is segítheti. Az egészségipar iránt a fizetőképes keresletet a külföldi és a hazai kereslet egyaránt biztosíthatja. | Adottságaink komoly egészségipari potenciált jelentenek | |
Az egészségiparhoz az ország megfelelő adottságokkal, létező és ismert hagyományokkal rendelkezik. Piaca növekvő, folyamatosan felértékelődő, az emberi élettartam növekedése az életminőség javítása iránti igény növekedésével is jár, amelyben az egészség kulcsszempontot képez, és amely bővülő fizetőképes keresletet biztosíthat. Az egészségipar pozitív képpel, pozitív attitűddel pozícionálja az országot, emellett eredményei a lakosság egészségi állapotát is javítják, a gazdaság teljesítőképességét pedig növelik. | Az egészségipar számos járulékos hozadékkal segíti az ország fejlődését | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Természeti gyógytényezőkre és orvosi szolgáltatásokra épülő egészségturizmus fejlesztése. – Az egészségturizmushoz kapcsolódó minőségi (komplex) turisztikai kínálatfejlesztés. – Az egészségturizmust generáló, koordináló turisztikai intézményrendszer fejlesztése. Gyógyhelyi TDM szervezetek fejlesztése. – Geotermikus energia egészségipari hasznosítása, ennek keretében a termál-, gyógy- és ásványvizek komplex hasznosítása. A vízkitermelés további növelése helyett térségileg koordinált minőségi fejlesztésekre, korszerűsítésekre van szükség. Ásványvíz- és gyógyvízpalackozás. – Balneológiai kutatások, mint a bizonyítékon alapuló orvoslásra építő egészségturisztikai és egészségügyi szolgáltatások hátterének fejlesztése. – Szépségipar, kozmetikumok megújítása, bővítése. – Egészségipari innováció a gyógyszeriparban, az orvosi műszergyártásban, a biotechnológiában, a nanotechnológiában, a balneológiában. – A termál-egészségipar háttérágazataiként az egészségiparhoz kapcsolódó oktatás, a specializált építőipar, az egészségipari klaszterek megteremtése, bővítése. – Az egészségiparhoz kapcsolódó iskolarendszerű képzések és továbbképzések támogatása és megújítása, fejlesztése. – A szabadidős, rekreációs és sportgazdaság fejlesztése. – Már meglévő, magas színvonalú, tudás- és technológiaigényes termékek és szolgáltatások piacképesebbé tétele. – Magyar egészségipari know-how központok létrehozása. – Hazai és nemzetközi egészségügyi adatvagyonok elemzési és adatbányászati célú hasznosítása. | ||
Területi prioritások | ||
– Természeti gyógytényezőkkel bíró, tradicionális gyógyhelyek fejlesztése. – A gyógytényezők, a gyógy- és termálvízkészlet helyi hasznosításának elősegítése. |
3.2.2.2 Gyógyszeripar, biotechnológia
Magyarországon a gyógyszeripar, a biotechnológia és az orvosi berendezések és eszközök gyártása a kiemelt, jó növekedési képességgel rendelkező, nagy hozzáadott értékű ágazatok közé tartozik. A gyógyszeripar egészére jellemző a magas K+F költés. Mivel az ágazatban világszinten hatalmas a verseny, a vállalatok a K+F ráfordításaik növelésével, illetve magasan tartásával tudnak sikert elérni. Ezzel szemben a fajlagos K+F ráfordítás tekintetében Magyarország messze elmarad az európai átlagtól. Az iparág erősen export-orientált, termelésének háromnegyedét külpiacokon értékesíti. | Az ágazat K+F ráfordításának növelése szükséges | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Biotechnológiai beruházások magyarországi megvalósításának elősegítése aktív országmarketinggel és befektetés ösztönző programokkal. – Az élettudományi és biotechnológia oktatás súlyának és színvonalának növelése. – Élettudományi, gyógyszer- és biotechnológiai kutatási programok támogatása, a K+F ráfordítások hatékonyságának növelése, a kutatóhelyek nemzetközi súlyának erősítése. – A gyógyszer- és biotechnológiai K+F munkaerő utánpótlásának biztosítása, tehetséggondozás, a külföldön dolgozó szakemberek Magyarországra vonzása, a klinikai kutatóhelyek fejlesztése, megfelelő hasznosítása. – A gyógyszerfogyasztók egészségtudatosságának növelése, illetve a gyógyszerbiztonság növelése. – Gyártási tevékenységek munkaerő utánpótlásának biztosítása. – Az ágazat specifikus szabályozási környezet újragondolása. | ||
Területi prioritások | ||
– A gyógyszeripari központok fejlesztése, az egyetemi kutatóintézetek támogatása, az egyetemek és a gyógyszeripar együttműködésének elősegítése. – A biotechnológiai fejlesztések és a területi adottságok összekapcsolása. |
3.2.3 A vidéki Magyarország, az egészséges élelmiszertermelés és -ellátás megvalósításának szakpolitikai feladatai
3.2.3.1 Agrárgazdaság
Magyarországon az elmúlt húsz évben az agrárgazdaság mély válságba került, s bár az agrárium még most is jelentős szerepet tölt be a nemzetgazdaságban, súlya folyamatosan csökken, sok problémával küzd. A gazdatársadalom átlagéletkora egyre magasabb, mára minden harmadik mezőgazdasági foglalkoztatott 50 évesnél idősebb, miközben a 30 évesnél fiatalabbak aránya alig éri el a 15%-ot. Nem elégséges mértékű a termelői összefogás, nagy a kisgazdaságok kiszolgáltatottsága. | Az agrárgazdaság válsága | |
A növekvő import ellenére mezőgazdasági termékeink külkereskedelmi egyenlege pozitív, ugyanakkor egyre kisebb az exportált agrár- és élelmiszeripari termékek hozzáadott értéke. 2010-ben az agrár-külkereskedelem pozitív egyenlegének 74%-át az alapanyagok, 19%-át pedig a késztermékek biztosították. Az európai és a hazai földárak között – minőségtől függően – öt-ötvenszeres különbség van. Ezen különbségekből adódóan, a spekulációs célú földvásárlások és illegális szerződések komoly veszélyt jelentenek a birtok- és üzemszerkezetre, hazánk földvagyonára, szuverenitására. | Alacsony földárak | |
Agroökológiai adottságaink változatos termékszerkezetet tesznek lehetővé, ennek ellenére a mezőgazdaság termelési szerkezete a két főágazat – a növénytermesztés és az állattenyésztés – tekintetében | Ágazati egyensúlytalanság | |
az utóbbi rovására megbomlott. A vegyes gazdaságok arányának csökkenésével a kivonulók szinte teljes egészében az állattenyésztéssel hagytak fel. Eközben az agrárium harmadik fő területe, a kertészeti termelés mezőgazdasági kibocsátáson belüli részesedése is jelentősen csökkent, s a jól gépesíthető szántóföldi növénytermesztés arányának növekedésével párhuzamosan csökken a mezőgazdaság élőmunka-igénye. | kialakulása | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– A termőföldvagyon védelme, a hazai földtulajdon szerzés és használat elősegítése az uniós szabályozással összhangban lévő eszközökkel. – Az állam kezelésében lévő nemzeti földvagyon nemzetstratégiai célokat, közérdeket szolgáló felhasználása. A fiatalok gazdálkodóvá válásának, a helyben lakó gazdálkodók földhöz jutásának segítése, demográfiai földprogram végrehajtása. – A termőföld más célú hasznosításának korlátozása, a felhagyott területek újrahasznosítása. – Zöldmezős beruházásra és erdőtelepítésre csak a gyengébb minőségű termőföldeken kerülhet sor. – A földügyi adatbázisok egységesítése, aktualizálása. – A természeti erőforrásokat és a biodiverzitást megőrző, a termőhelyi adottságokra építő területhasználat, termelési szerkezet és agrotechnika. – A klímaváltozás hatásait csökkentő és magasabb hozzáadott érték termelését segíteni képes mezőgazdasági vízgazdálkodás kialakítása. Elsősorban a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő víz- és energiatakarékos öntözőtelepek és rendszerek építése és értéknövelő felújítása támogatandó. – Magasabb hozzáadott értéket előállító és nagyobb foglalkoztatást biztosító ágazatokra és gazdálkodási formákra épülő termelési szerkezet kialakítása. – A növénytermesztés és az állattenyésztés egyensúlyának helyreállítása. – Kertészetek korszerűsítése, támogatása különös tekintettel a fenntartható fejlődés elvére. – A fenntarthatóság követelményeit teljesítő, a foglalkoztatást biztosító gazdálkodási formák, családi gazdaságok és társulásaik segítése. A középbirtokok szerepének a megerősítése, átlátható üzemszerkezeti szabályozás, a tulajdonlás és a földhasználat közelítésének ösztönzése. – A több lábon álló és az ökológiai gazdálkodás erősítése, a GMO-mentes mezőgazdaság fenntartása. | ||
– Az erdők egészségi állapotának megőrzése, az erdőtelepítések ütemének növelése a Nemzeti Erdőprogramban meghatározott 27%-os erdősültség érdekében, elsősorban az őshonos, illetve az adott erdészeti tájba illeszkedő fajok alkalmazásával. Őshonos fafajokból álló természetes vagy a természeteshez közel álló erdőtársulások megőrzése, területüknek a termőhelyi tényezők függvényében történő növelése. – Az erdők környezeti, gazdasági és szociális szolgáltatásainak hosszú távon való biztosítása többcélú, tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodással. A fenntartható gazdálkodáshoz fűződő társadalmi érdekek és a tulajdonosi, illetve a gazdálkodói érdekek közötti összhang megteremtése. – Halgazdálkodás támogatása, a halgazdálkodásra épülő feldolgozás erősítése. – A klímaváltozás hatásainak mérséklése az öntözés fejlesztésével és terjesztésével, víztározóink öntözési célú hasznosításával, illetve a szárazságot, vagy más extrém időjárási körülményeket jobban viselő fajtaállomány alkalmazásával. – Határon átnyúló kapcsolatok erősítése, közös helyi termékrendszerek, határon átnyúló agrár-klaszterek kialakítására irányuló törekvések támogatása, különös tekintettel a határok által szétválasztott kultúrtájakra. | ||
Területi prioritások | ||
– Táji adottságokhoz igazodó termelési szerkezet és gazdálkodási rendszerek erősítése, tájközpontok létesítése. |
3.2.3.2 Élelmiszergazdaság, élelmiszeripar
A hagyományosan exportra is termelő magyar élelmiszeripar, és ezáltal közvetve a magyar mezőgazdaság is, a spontán privatizáció, majd a piaci liberalizáció következtében mind belföldön, mind külföldön nagymérvű piacvesztést szenvedett el, ami uniós csatlakozásunk után csak súlyosbodott. Már alapvető élelmiszerekből is részben importáló országgá váltunk. A kiemelkedően magas áfa-szintből fakadó versenyhátrány ellehetetleníti hazai agrárgazdaságunkat és élelmiszeriparunkat. | Jelentős piacvesztés | |
Magyarországon az eddigi stratégiák az alapanyag-termelés fejlesztésére koncentráltak, az élelmiszeripar folyamatos és minőségi alapanyag-ellátására a termelők nem voltak képesek, az élelmiszeripar tőkeereje alacsony maradt, technológiai előrelépés nem volt, ezért az import szabadon szerzett piacot. Az élelmiszeriparon belül a foglalkoztatás 2002–2009 között 25%-kal csökkent, de az ágazat nemzetgazdaságon belüli részesedése a GDP és a beruházások területén is visszaesett. Az élelmiszer ágazatban alacsony az együttműködési készség mind horizontálisan, mind vertikálisan. Alapvető érdek a teljes élelmiszerlánc (alapanyag-feldolgozás-végtermék) újraélesztése, kiépítése, helyzetének stabilizálása, életképességének, versenyképességének növelése. | Jelentősen csökkenő foglalkoztatás | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Jó minőségű, egészséges és biztonságos élelmiszerek előállítása. Az élelmiszerbiztonság magas szintű megteremtése és fenntarthatósága. – Hagyományos magyar termékek népszerűsítése (pl. makói hagyma, kalocsai paprika). – Az élelmiszerlánc lerövidítése, élelmiszer-önellátás, a belső piacok visszaszerzése, a fogyasztói tudatosság növelése. – Az élelmiszer-előállítás és -kereskedelem irányának megváltoztatása a helyi-regionális-országos ellátás, export rangsor alapján haladva. – A termékek hozzáadott értékének és exportjuknak növelése. – A feldolgozóipari kapacitások megőrzése, bővítése. A helyi feldolgozás erősítése, kisebb léptékű (családi) speciális feldolgozó kapacitások létrehozásának támogatása. – A hazai ellátásból fedezhető élelmiszer import visszaszorítása. – Törekedni szükséges a fenntartható fogyasztásra és termelésre: támogatni kell olyan szemléletformáló programok indítását, amelyek a nem fenntartható termelési és fogyasztási szerkezet, megoldások helyett felkeltik az új paradigmák iránt a lakosság érdeklődését. Növelni kell a fenntartható fogyasztási szokások elterjedtségét, erősíteni a fogyasztók tudatosságát. – Támogatni szükséges az élelmiszer-önrendelkezés helyi szintű megvalósulását. | ||
Területi prioritások | ||
– Földrajzi eredetvédelem, táji, helyi minősítési és védjegy rendszerek. |
3.2.4 A kreatív tudásalapú társadalom, piacképes készségek, K+F+I elérésének szakpolitikai feladatai
3.2.4.1 Infokommunikációs technológiák (IKT)
Az infokommunikációs technológiák (IKT) szektorának meghatározó szerepét jelzi, hogy a 2000–2010 közötti időszakban ez az iparág adta a hazai gazdasági növekedés csaknem 25%-át. Az IKT szektor szerepe túlmutat önmagán, gazdasági, állam- és közigazgatási, valamint társadalmi szinten is kiemelt hatása van a termelékenységre, versenyképességre, az innovációra, az esélyegyenlőségre és az életminőségre. | IKT szektor kiemelt jelentőségű, komoly multiplikátor hatása van | |
Az IKT világpiac folyamatos növekedést mutat, az európai IKT piac évi közel 3%-os növekedési ütemmel fejlődött az elmúlt években. A kelet-közép-európai régióban az IKT és távközlési piacok méretét, az egy főre jutó költés GDP-hez viszonyított arányát tekintve Magyarország tartja régiós második-harmadik helyét, de pozíciója a régió többi országához képest a hazai piac mérsékelt növekedése következtében romlott. A gazdasági válság miatt az IKT szektorban általában véve stagnálás volt tapasztalható. | Az ágazat folyamatos fejlődése | |
Az IKT szektor gyors változásaihoz képest a képzési rendszerek mind a felsőoktatás, mind a szakképzés esetében lassabban reagálnak az IKT szektor elvárásaira. A magyar munkaerő-piacon minőségi és mennyiségi informatikai szakemberhiány mutatkozik. Az IKT szektor gyors technológiai változása és a piaci visszaesés miatt állásukat elvesztő IT-szakemberek nehezen tudnak visszakerülni korábbi állásukba: a szaktudás elavulási ciklusa rövid, 9–12 hónap. | IKT gyors fejlődése megköveteli az oktatás-képzés gyors változásait | |
Az IKT szektor K+F+I teljesítménye összességében elmarad a régióbeli versenytársaktól, de egyes területeken messze kiugró eredményekkel és mutatókkal rendelkezik, nem csak a régiós, hanem európai összehasonlításban is (pl. kutatási hálózati infrastruktúra, szuperszámítástechnika és erre alapozott komplex rendszerek, hálózatelemzés, adatbiztonság és adatmentés, térinformatika, 3D és játékfejlesztés). Gyenge a vállalatok közti együttműködési hajlandóság, a klaszterekben ritkán vannak jelen tudásintenzív szervezetek. A szektort nagymértékben befolyásoló kockázati tőkebefektetés volumene és az aktív informális befektetők aránya alacsony. | ||
Hazánk mind a lakossági, mind pedig a kkv internet-hozzáférés, -használat és felhasználói ismeretek terén érzékelhető lemaradásban van az uniós átlaghoz képest. Mindez – bár csekély mértékben – igaz az e-kereskedelmi, e-közigazgatási penetrációra is. A digitális írástudatlanság felszámolása fontos, hiszen a digitális világban való jártasság versenyképesebb munkaerőt, igényesebb fogyasztót jelent, amelynek eredményeként a nemzetközi vállalkozások számára Magyarország újra vonzóvá válhat. Az IKT eszközök és megoldások vállalaton belüli használatában is jelentős a lemaradás. Alacsony azon vállalkozások száma, amelyek belső, illetve külső hálózatokkal rendelkeznek. | A digitális írástudás szintje hazánkban még mindig alacsony | |
Az IKT pozitív hatása az életminőség javítása, a tudás szélesítése, a különböző fejlettségű és gazdasági erejű földrajzi területek polgárai közötti társadalmi esélyegyenlőség megteremtéséhez való hozzájárulás, illetve az attól való elzártságból adódó „digitális szakadék” felszámolása. Az állam felelőssége tehát, hogy a „digitális ökoszisztéma” ne billenjen ki tartósan az egyensúlyi állapotból: legyen elég felhasználó, épüljön ki a szükséges infrastruktúra, legyen elérhető sok hasznos és felhasználóbarát szolgáltatás és legyen erős, a gazdaság más területeinek fejlődését is katalizáló infokommunikációs szektor. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Kapcsolatrendszerek erősítése, építése (egyetem-kutatóintézet-ipar), klaszterek, platformok működésének támogatása; | ||
– Az IKT eszközökhöz és megoldásokhoz való hozzáférés bővítése az oktatás támogatása érdekében és az alkalmazások használat-orientált megjelenésének támogatása; – Az IKT szakemberhiány mérséklése a felsőoktatási képzések, átképzések, továbbképzések vonzóvá tételével, a kibocsátás mennyiségi és minőségi növelésével; – A kkv-k IKT használatának ösztönzése, támogatása, IKT eszközökhöz és megoldásokhoz való hozzáférési lehetőségek bővítése; – A kkv-k fejlesztése az e-kereskedelem terén (online beszerzés és kereskedelem); – A digitális infrastruktúra fejlesztése (új generációs hozzáférési hálózatok [NGA]); – Szabad szoftverek bevezetése a központi közigazgatásban és a helyi önkormányzatokban; – Állami e-szolgáltatások, e-közigazgatás fejlesztése: a vállalkozások és a lakosság számára a gyors, egyszerű és költséghatékony elektronikus ügyintézés feltételeinek megteremtése; – A digitális írástudatlanság felszámolása a lakosság körében, különös tekintettel a legnagyobb lemaradásban levők körében (az idősek, hátrányos helyzetűek, kistelepülésen élők és alacsony végzettségűek körében) a digitális jártasság fejlesztése kulturális intézmények, önkormányzati fenntartású közösségi internet hozzáférési terek, pl. eMagyarország Pontok bevonásával. Fontos a másodlagos digitális írástudás elterjesztése, azaz az internet előnyeinek tudatos kihasználásának ösztönzése, a távmunka és a digitális közmunka fejlesztése. | ||
Területi prioritások | ||
– IKT-hoz kapcsolódó infrastruktúra és tudás tekintetében egyenlő esélyeket kell biztosítani az ország egész területén, ehhez szükséges az IKT térbeli terjedését korlátozó tényezők semlegesítése; – A fejlesztési pólusok, tudásközpontok és térben koncentrálódó vállalati együttműködések (ipari parkok, klaszterek) esetében az IKT ellátottság folyamatos javítása, az IKT alkalmazások fejlesztése hangsúlyozandó; – A területi felzárkóztatást elősegítve az elmaradott térségekben, egyes speciális adottságú térségtípusok esetében és a kisebb népességszámú településeknél kiemelt prioritás az IKT-hoz kapcsolódó infrastruktúrák, közösségi hozzáférési pontok és a digitális írástudás fejlesztése; – A területirányításhoz kapcsolódó informatikai rendszerekben be kell vezetni a térinformatikai alkalmazásokat, a különböző ágazati igazgatási adatok, környezeti, társadalmi, gazdasági statisztikai adatok egységes, területi alapú integrációját; – A határon átnyúló IKT alapú együttműködések ösztönzése, javítása. |
3.2.4.2 Kutatás + fejlesztés + innováció (K+F+I)
A 2009. évi európai innovációs index (EIS) alapján Magyarország a mérsékelt innovátorok csoportjába tartozik, innovációs teljesítménye jóval az EU27 átlaga alatt van, de növekedésének üteme meghaladja azt. Magyarországon az innovációt megalapozó kutatás-fejlesztési ráfordítások mértéke 2001 óta a GDP 1%-át alulról közelítette, azt egyértelműen csak 2009-től haladja meg (2011-ben 1,14%). Az EU átlaga 1,9%. Nem javultak az innovációs jelzőszámok, lemaradás tapasztalható a szabadalmaztatás, a műszaki szakemberek képzése és a vállalati innováció terén. Hazánkban a vállalkozások nagy részének mindennapi tevékenységében az innováció nem játszik még olyan szerepet, mint az EU-tagállamok többségében. Magyarország az átlagnál viszonylag jobb teljesítményt nyújt a gazdasági hatások indikátorcsoportban, gyengébbet az innovátorok, a finanszírozás és támogatás, illetve a szellemi tulajdon hasznosítása indikátorcsoportban. Az OECD országokban a legtöbb doktori fokozatot műszaki és természettudományos szakterületen adják ki. Hazánk ebben a tekintetben is messze elmarad a műszaki fejlődést fontosnak tartó országoktól. | Hazánk K+F teljesítménye alacsony | |
Nemzetközi összehasonlításban a hazai innovációs rendszer egyes elemei fejletlenek és/vagy rossz hatékonyságúak, másrészt a kapcsolatuk és az együttműködésük intenzitása, minősége elégtelen. Jelentős problémát okoz a kutatói kivándorlás mind az akadémiai szféra, mind a vállalati szféra szempontjából. Emiatt szükséges kialakítani a megfelelő ösztönzőket, amelyekkel a folyamat megfordítható (pl. kutatói életpálya népszerűsítése, kutatási feltételek javítása, a kutatói bérezés legalább az európai átlagot elérő szintre emelése, illetve azt ezt akadályozó szabályozások megszüntetése). | ||
Mindezek mellett a régióbeli versenytársakhoz képest kimagaslóan jó a kutatóintézetek minősége (mind az akadémiai és felsőoktatási intézetek, mind a vállalati kutatóhelyek) és a rendelkezésre álló mérnökök és tudósok száma, valamint az egymillió lakosra jutó szabadalmak és egyéb védett szellemi termékek száma. A legtöbb kutató a felsőoktatási (17 332 fő), a vállalkozási (12 220 fő) és az akadémiai (6148 fő) kutatóhelyeken dolgozott, ez az a kutatóbázis, amely nélkül a K+F+I rendszer működtetése elképzelhetetlen. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Összehangolt K+F+I stratégia kialakítása. Egységes és megújított K+F+I támogatási rendszer kialakítása a felsőoktatási intézmények és az akadémiai kutatóhelyek által folytatott alapkutatások stabil finanszírozásának megteremtésével és a közvetlen piaci hasznosítást célzó innováció kiemelt támogatásával. A támogatási rendszerhez szükséges szervezetfejlesztések támogatása a felsőoktatási intézmények és az alapkutatást végző kutatóhelyek esetében; – Magyarország K+F+I ráfordítása folyamatos növekedéssel az évtized közepére a GDP 1,5%-a legyen, az évtized végére közelítse meg a 2%-ot; – Az összesített innovációs mutató alapján mért teljesítmény érje el az EU-átlagot, a következő ciklusban érje el az EU-országok felső harmadát; – A magasabb szellemi hozzáadott értéket biztosító munkahelyek létrehozása, bővítése; – A hazai kkv-k innovációs törekvéseinek támogatása; – A K+F+I infrastruktúra, a szakterületi adatbázisok elérésének megerősítése és összehangoltabb kihasználása. Az EU tagországaiban létrehozott külön nemzeti tudomány- és technológiapolitikai elemző intézmény („TéT obszervatórium”) továbbfejlesztése, regionális kiterjesztése. A közfinanszírozású K+F+I támogatások nyilvántartásának megteremtése. Ösztönző K+F+I jogszabályi és adópolitikai környezet kialakítása; – A hazai vállalatok innovációs potenciáljának feltérképezése és mérhetővé tétele; – A kutatói utánpótlást biztosító támogatási- és tehetséggondozó rendszerek kialakítása; – Az oktatást és kutatást támogató adatbázisok fejlesztése és építése; – Az innovációs folyamatokat támogató szervezetrendszer megerősítése; – Kiemelten szükséges kezelni az európai kompetencia központok (pl. CERN, ESA, EMBO, ELI, ITER, ESS), valamint a kutatóegyetemi szövetségekhez (pl. LERU) való csatlakozást; – A fizetős tudományos tartalmakhoz való tartós hozzáférés biztosításának javítása, valamint a tudományos publikációk nyitott hozzáférésének (open access) megteremtése; | ||
– A kutatási célú hálózati alapinfrastruktúra és a szuperszámítástechnikai (HPC) kapacitás folyamatos megújítása. | ||
Területi prioritások | ||
– Az európai kutatási infrastruktúrához való illeszkedés és a nemzetközi kutatási együttműködésekben történő részvétel országos érdek, amely lehetőleg területileg is diverzifikált, és a fővároson kívül más településeket is bekapcsol; – Az innovációs politikának kiemelten kell kezelnie Budapestet és agglomerációját, annak nemzetközi szerepe és országosan kiemelkedő K+F és innovációs potenciálja miatt; – Az innováció térségileg hatékony regionális dimenziójának erősítése az együttműködések és a hálózatosodás (pólusok, klaszterek, felsőoktatás) ösztönzésével; – Törekedni kell az egyközpontúság oldására, a hazai K+F+I szektor területi diverzifikációjára (kiemelten a Nyugat-Dunántúl, illetve az Észak-Magyarországi Régió megerősítésére). Területi alapú innovációs stratégiák kialakítására és megvalósítására van szükség; – Az országos tehetséggondozási rendszer a K+F+I területi szakember-utánpótlásának és fejlődésének kulcsfontosságú eszköze. |
3.2.4.3 Kreatív ipar
A kreatív ipart jellemzően az alábbi szektorok alapján határozzák meg: elektronikus és nyomtatott sajtó, reklám- és hirdetési ipar, film és videó, szoftverkészítés és digitális játékfejlesztés, építészet, könyvkiadás, zene, előadó-művészet, képzőművészet, iparművészet, népművészet, formatervezés és divattervezés, művészeti és antik piac, kézművesség. A tudásintenzív társadalmakban a kreatív gazdaság az egyik legmeghatározóbb versenyképességi tényező, ami jelentősen hozzá tud járulni a nemzeti össztermékhez is. Fontos versenyképességi potenciál lehet, hogy a kelet-középeurópai régióban még nem alakult ki a kreatív gazdaság centruma, van lehetőség tehát arra, hogy Magyarország ebben központi szerepet töltsön be. | Magyarország, a kreatív ipar központjává válhat | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– A tőkebeáramlás, kockázati tőkéhez való hozzájutás segítése; – A kreatív szektort segítő inkubátorházak és tanácsadás létrehozása, valamint az innovatív termékek, eljárások, technológiák, szolgáltatások támogatása; – A képzés, az ipar, a szolgáltatások, a kutatás és a menedzsment összekapcsolása kreatív együttműködések keretében. Kreatív klaszterek kialakítása, meglévő ernyőszervezetek és természetes klaszterek fejlesztése, nemzetközi szintre emelése; – Az innovációt és a kreatív ipart megalapozó készségek és kompetenciák fejlesztése, tehetséggondozás; – Már létező mikro- és kisvállalkozásoknak, kreatív cégek szolgáltatásainak és termékeinek, nemzetközi aktivitásának támogatása; – Tudástér, nyilvános információs portál kialakítása; – A filmipar, mint a kreatív gazdaság egyik kulcsiparágának további támogatása; – Kreatív Expo, regionális jelentőségű események támogatása; – A kulturális intézmények szerepének erősítése a kreatív ipar – kulturális ipar területén. | ||
Területi prioritások – A térségekben és településeken a területükön létrejövő, kreatív civil és üzleti kezdeményezések saját arculatukba, kommunikációjukba, gazdasági programjaikba történő szerves beépülésének ösztönzése. A civil és a kreatív szektor szerves együttműködéséből jöhetnek létre az új típusú társadalmi márkák, amelyek a városi, térségi imázs kialakításában segédkeznek. Továbbá fontos az innovációt és a kreatív ipart megalapozó készségek és kompetenciák fejlesztése, a tehetséggondozás. |
A kölcsönös egymásra utaltságon alapuló, munkamegosztásra épülő klasszikus vidék-város kapcsolat napjainkra alapjaiban megváltozott. A városok mára már nem közvetlen vidéki környezetükből szerzik be a mezőgazdasági termékeket, hanem nagy távolságból érkező árukkal helyettesítik ezeket. A városi piacukat vesztett, termékeiket reális áron értékesíteni képtelen vidéki települések egyoldalú függőségbe, kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a környező városaikat ellátó rendszerekkel szemben. | ||
A falvak hagyományos – termelő – szerepköre egyre inkább visszaszorult, ezzel egyúttal gazdasági létalapjuk is jelentősen meggyengült. A szolgáltatások jelentős része tekintetében is romlik a helyzetük. A falusi porták kihasználatlanok a mezőgazdasági árutermelés, az önellátás szempontjából. A vidéki munkahelyek száma évek óta csökken, ezzel párhuzamosan a munkanélküliek, a szociális ellátásban részesítettek aránya folyamatosan növekszik. Vidéki térségeinkben 2009-re – főleg az ország keleti, észak-keleti és dél-dunántúli térségeiben – összefüggő zónákat alkottak a kiugróan magas munkanélküliséggel rendelkező térségek. A népesedési helyzet romló képet mutat, a vidéki térségek többségét elöregedés és a fiatalok elvándorlása sújtja. | Falvak termelő szerepköre visszaszorulóban | |
Magyarországon, így a vidéki térségekben is az egykor még hagyományosnak tekinthető helyi közösségek megbomlóban vannak. Az együttműködési készség általánosan alacsony, csökken a társadalmi-állampolgári részvétel, a helyi aktivitás. Mindezek mellett elmondható az is, hogy a vidéki térségek közösségfejlesztő erejének nem egyértelmű mérőszáma a bejegyzett egyesületek, civil szerveződések száma, mindazonáltal ezen szervezetek jelentős közösségformáló, hagyomány- és kultúraőrző szerepet tölthetnek be, közösségépítő, társadalomformáló tényezők, s nem utolsó sorban akár még az uniós források elosztásában is szerepet vállalhatnak, mint pl. LEADER Helyi Akciócsoportok. Egyes térségekben a falvak, tanyák kiürülése figyelhető meg, a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya rendkívül alacsony. A vidéki települések önkormányzatai akut működési és finanszírozási problémákkal küzdenek. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– A vidéki foglalkoztatás növelése. – A város-vidék kapcsolatok társadalmi konszenzuson alapuló, megújító helyreállítása. – A vidék gazdaságának több lábra állítása, a helyi, térségi gazdasági autonómia erősítése. Gazdaságfejlesztési műhelyek, szervezet- és kapcsolatrendszer kialakítása, erősítése. – A helyi termelés, feldolgozás és fogyasztás összehangolása, a gazdasági tevékenységek, tranzakciók térségen belül tartása. – A vidéki népesség egészségügyi ellátásának fejlesztése. – A vidéki települések, falvak közösségi szolgáltatásainak erősítése – A vidéki települések infrastrukturális fejlesztése, az elérhetőségük javítása. – A vidék kulturális és épített örökségének megőrzése, helyreállítása, fenntartható fejlesztése és a | ||
turizmusba való bekapcsolása. – A vidékfejlesztés szellemi, szemléleti, kulturális megalapozása, tudásátadás, tehetséggondozás. – A vidékfejlesztés képzési, szakmai bázisainak kialakítása, erősítése. – A helyi termelés, feldolgozás és értékesítés összehangolására ösztönző rendszer kidolgozása. Lényeges a helyben termelt áruk és szolgáltatások helyi értékesítési adóvonzatainak átgondolása, csökkentése, továbbá az adminisztrációs terhek mérséklése. – A helyi termelői piacok, térségi és országos értékesítési hálózatok megteremtésének ösztönzése. – A háztáji gazdálkodás során időszakosan megjelenő felesleg felvásárlását szolgáló hálózat kialakítása. – A civil szervezetek és az önkormányzatok kapcsolatainak erősítése, a feladatátvállalások ösztönzése. – A föld- és birtokpolitika rendezése. – A vidékfejlesztés és a területfejlesztés támogatási rendszerének összehangolása (hazai és EU-s források), hogy a lehetséges szinergiák egymást erősítsék. – A vidékfejlesztés és a turizmus (vidéki-, falusi-, tanyasi-, agro-, öko-, természetjáró-, lovas-, vadász-, vízi-, vízparti-, horgász-, kerékpáros-, kemping-, kulturális-, örökség-, rendezvény- stb. turizmus) kapcsolatainak erősítése. | ||
Területi prioritások | ||
– A helyi közösségek részvételén alapuló helyi vidékfejlesztési programok megvalósítása. – Speciális térségi vidékfejlesztési problémák kezelése, az elmaradott, perifériális vidéki térségek felzárkóztatása, a helyi erőforrásokra, értékekre épülő fejlesztések megvalósítása. Térségi vidékfejlesztési programok megvalósítása. – A foglalkoztatás növelése a periférikus vidéki térségekben. – A térben kiegyenlített fejlődés érdekében a vidéki központok megerősítése. – A foglalkoztatás, a megélhetés és a szállítási költségek minimalizálása céljából a helyi gazdaságra, a helyi piac ellátására fókuszálás, a helyi központok elérhetőségének biztosítása, javítása. – A közszolgáltatások és értékek elérhetővé tétele. – A Kárpát-medence magyarlakta vidéki térségei fejlődésének segítése. |
A jó egészség önmagában is jelentős egyéni és társadalmi érték, ugyanakkor egyéni és társadalmi erőforrás is. A lakosság jó egészsége a fenntartható gazdasági növekedés záloga. Öntudatos, magukért és utódaikért felelős, és azokért cselekvő polgárok lehetnek csak az aktív részesei és haszonélvezői a jövő sikeres Magyarországának. Ennek hátterét és lehetőségét az államnak kell megteremtenie, elsődleges felelősségét azonban az egyénnek kell viselnie. Mindezek alapjaként országos, össztársadalmi jelentőséggel bír az egészségvédelem és a betegségmegelőzés, a gyógyítás és a rehabilitáció. Lényeges szempont az egészségpolitikai irányok közötti helyes arány megtartása és a megelőzés megfelelő eszközeinek felépítése, fenntartása, fejlesztése. | Az egészségügy kulcsszerepe | |
A magyar egészségügyi rendszer központi teljesítményproblémája az erőforrásallokáció és az ezzel összefüggő jövedelemelosztás torzulásaiból eredő hatékonysági deficit, ami rontja a hozzáférés és az ellátás minőségét. Az elmúlt évek során a finanszírozás változásával egyidejűleg gyakran változtak a | Elérhetőségében és minőségében egyenetlen ellátói | |
gyógyszergyártókra, -kereskedőkre vonatkozó szabályok. A piaci szereplők számára a kaotikus viszonyok jelentették a legnagyobb problémát, míg a betegek gyógyszerterhei eközben drasztikusan emelkedtek az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében biztosított gyógyszertámogatások folyamatos csökkentése mellett. A belső hatékonysági problémák az intézményi szolgáltatókra ható rossz finanszírozási ösztönzőkre, az egymással ütköző tulajdonosi érdekekre, túlszabályozásra, elégtelen koordinációra vezethetők vissza. Elavult technológiák, pazarló ellátások, az egészségügyi kapacitásokat terhelő szociális ellátások, a népegészségügy háttérbe szorulása és az ellátórendszer kapcsolódási hiányosságai jellemzik a rendszert. | teljesítmény | |
Az ellátók és az igénybevevők közötti bizalmi tőke eróziója csak tovább súlyosbítja az ellátórendszer gyenge teljesítményét. A jelenlegi egészségügyi rendszer nem biztosítja, hogy ugyanazzal a betegséggel ugyanolyan színvonalú ellátást kapjon bárki, függetlenül attól, hogy hol lakik. Az egészségügy strukturális problémája, hogy a rendszeren belül nehezen meghatározhatók az egyes progresszivitási szintek és a szintekhez rendelt feladatok. Az alapellátás legfőbb gyengesége, hogy az elöregedő háziorvosi kar ideje jelentős részét adminisztrációval tölti, nincs mód és idő személyesebb kapcsolat kialakítására, valódi prevenciós feladatok elvégzésére. | Területi különbségek tapasztalhatók az ellátásban | |
2010-ben forrásjuttatásban részesült a fekvő- és járóbeteg-szakellátó intézmények nagy többsége a tömeges kórházcsőd megakadályozására, valamint kiemelt támogatásban részesült a sürgősségi és a háziorvosi ellátás. Megkezdődött a működőképességet és az átalakítást akadályozó szabályozási keretek fellazítása, illetve kiiktatatása (dereguláció), elindult a mélyreható szerkezeti átalakítást támogató szükséglettérkép és kapacitástervezési rendszer kiépítése. | ||
Az alacsony fizetések, a kiszámíthatatlanság és a szakmai perspektíva hiánya miatt fokozódó mértékű az orvosok és egészségügyi szakdolgozók elvándorlása, egyre komolyabb ellátási zavarok alakulnak ki. Az elvándorlás dinamikáját sikerült némiképp csökkenteni, de mérete továbbra is aggasztó. További kihívást jelentenek az alacsony bérek miatt kialakult különböző diszfunkcionális mechanizmusok, mint például a hálapénz rendszerének működése. | ||
A hazai egészségügy helyzete mellett kiemelt jelentőséggel bír az, hogy a magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, további problémát okoznak az egészségi állapot térségi és társadalmi egyenlőtlenségei is. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Állami felelősségvállalással az intézmények közötti együttműködést, a struktúraátalakítást és betegút-szervezést, valamint a hatékony gazdálkodást támogató intézményrendszer kialakítása. – Az egészségügyi dolgozók számára reális és kiszámítható perspektívát jelentő, homogén foglalkozási csoportokra kidolgozott életpályamodellek kialakítása, valamint a szakképzési rendszer átalakítása. – Az egészségügyi és a szociális ágazatban tervezett fejlesztések összehangolása, illetve a kompetenciáik tisztázása. – Az intézményrendszer fejlesztése, köztük a Budapesti Sürgősségi Központok az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Központ, az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ létrehozása, a sportegészségügy újjászervezése. – A fogyatékos emberek rehabilitációjának célorientált átszervezése, az aktivitást segítő segédeszköz-ellátás megszervezése. A fogyatékosság kialakulásának megelőzését célzó egészségügyi ellátások elterjesztése. A fokozott támogatási szükségletű csoportok (köztük súlyos-halmozottan fogyatékos, autista személyek) | ||
egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítása. – Az ágazati informatika új alapokra helyezése és rendszerszintű fejlesztések. – Az egészségügyi ellátórendszer népegészségügyi szempontokhoz való hatékony illesztése. Koncentrált fejlesztések a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos megbetegedések megelőzése és gyógyítása érdekében. – A prevenció megerősítése a betegségmegelőzésre összpontosító, egészségtudatos társadalmat építő, hatékony programok alapján. A népegészségügyi szűrések, programok hatékonyságának javítása, a Pilot jellegű szűrőprogramok (vastagbélszűrés, illetve a védőnői méhnyak-szűrés) országos kiterjesztésének támogatása. – Egészségügyi kapacitások fejlesztése a turizmusgazdasággal való összefüggés megteremtésével. Figyelemmel a gyógyturizmussal összeköthető épített örökségre és helyszínekre, a természetes gyógytényezőkre és hagyományra épülő egészségügyi szolgáltatások fejlesztése, a magyarországi egészségipar és egészségturizmus fejlesztése. A természetes gyógytényezőkre, maradékképesség fejlesztésén alapuló terápiákra és a klimatikus gyógyhelyi adottságokra alapozott rehabilitációs és kúra alapú szolgáltatások fejlesztése. – A gyógyszerbiztonság növelése. – A gyógyszertárak egészségügyi ellátói szerepének erősítése. – A befogadási rendszer transzparenciájának és rugalmasságának biztosítása. – A betegek jogainak hatékonyabb érvényesítése. – A primer prevenció elsődleges intézményrendszerének megerősítése. – Fiatalkorúak esetében jelentkező kábítószer-, alkohol- és dohányáruk fogyasztásának elkerülésére, mérséklésére irányuló preventív intézkedések. – Az egészség és a környezet szoros összefüggésének felismertetése és megjelenítése. Környezet- és egészségtudatosságra nevelés. – Az egészség szempontjainak érvényesítése az állami akciók/beavatkozások során az „egészséget minden szinten, minden szakpolitikában” elvnek megfelelően, kiemelten a közoktatásban, az agrárgazdaságban, az egészséges élelmiszertermelésben, a foglalkoztatásban, a környezetvédelemben, a K+F+I fejlesztésekben, az információs és kommunikációs technológiákhoz kapcsolódó fejlesztésekben, a gazdaságfejlesztésben (kkv-k), valamint az ipar horizontális és átfogó fejlesztése esetében. – A határon átnyúló betegellátáshoz, az egészségügyi problémák (járványok, mentés katasztrófahelyzetekben stb.) határon átnyúló összehangolt kezelése valamint a gyógy-idegenforgalomhoz kapcsolódó fejlesztések támogatása. – Egészségi hatásvizsgálatok bevezetése és alkalmazásának bővítése, a színtér alapú egészségfejlesztési programok elterjesztése, támogatása, a prevenciós kapacitások és programok fejlesztése, illetve a védőnői preventív tevékenységek bővítése. – Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlőségének megteremtése, fenntartása. | ||
Területi prioritások | ||
– Az egészségügyi és szociális szolgáltatások terén tapasztalható területi különbségek mérséklése, különös tekintettel a perifériák egészségügyi ellátásának fejlesztésére. – Az alapellátás speciális területi problémáinak felmérése, megoldása. – A különböző földrajzi területek egészségügyi szükségleteit, ellátási kapacitások forrásigényeit figyelembe vevő szükséglettérkép és kapacitástervezési rendszer kiépítése, folytatása kiemelt feladat. | ||
– A speciális erőforrásokat igénylő szakterületek centralizált, míg a beteg-közeli ellátások (pl. egynapos ellátás, járóbeteg-ellátás, házi betegápolás) decentralizált fejlesztésének elősegítése. – Az ellátórendszerek szervezésének tükröznie kell a településhálózati-vonzáskörzeti, valamint határmenti sajátosságokat, ügyelve arra, hogy a szolgáltatásokhoz való hozzáférés minden társadalmi csoport és terület számára biztosítva legyen. Város és térsége ellátásának megszervezése integrált megközelítést igényel, de javítani kell a kisebb településekről történő elérhetőséget is. – Az ellátórendszer és az egészségipar (pl. orvosi berendezések és eszközök gyártása, gyógynövényipar) komplex, egymásra épülő fejlesztésének tervezése során fontos olyan centrumok kialakítása, amelyek magas technológiai színvonalú szolgáltatásokat, korszerű diagnosztikai eljárásokat és ellátási formákat tehetnek elérhetővé Budapesten kívül is. |
3.5.1 Közoktatás
A fiatalok egyötöde funkcionális analfabétaként, több mint 23%-a középfokú végzettség vagy szakképzettség nélkül hagyja el iskoláit. A gyermekek között az iskoláskor kezdetén tapasztalható 2,5 évnyi fejlettségbeli különbséget ténylegesen csökkenteni képtelen, az anyagi és társadalmi megbecsülést tekintve általánosan frusztrált és elégedetlen pedagógus társadalom megújulási képessége folyamatosan romlik. A köznevelési intézményhálózat léptékét hozzá kell igazítani a tanulói létszámhoz. Az alapfokú oktatás minősége gátolja a diákok későbbi eredményességét, mert nem képes az alap tudásszint garantálására. A társadalom értékvesztettségén pedig akkor lehet változtatni, ha a nevelésre az eddigieknél jóval nagyobb figyelem összpontosul. | Az oktatási rendszert fenntarthatóvá kell tenni | |
Az új, 2011 decemberében elfogadott Köznevelési Törvény kimondja, hogy a köznevelés közszolgálat, amelynek általános kereteit és garanciáit az állam biztosítja. Egyik kiemelt célja a társadalmi leszakadás csökkentése az oktatás-nevelés eszközeivel, a másik a tehetséggondozás. A tehetségek folyamatos segítése, a piacérzékeny tehetségfejlesztés a nemzet egészének kiemelten fontos érdeke és feladata. Magyarország gazdasági kibontakozása a tudás- és képességigényes ágazatok fejlesztésével valósulhat meg. Ezen ágazatok fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy az adott tudás- és képességtartalomban kiemelkedő teljesítményre képes fiatalok, a tehetségek felszínre kerüljenek, tehetségük kibontakozhasson, hasznosulhasson. Fontos, hogy a tehetségek pályájukon kellő és folyamatos segítséget kapjanak, és így mindezek révén Magyarország képes legyen megtartani a legkiválóbb tehetségeit. A tehetségek segítése gazdasági, esélyjavító és társadalomépítési program kell, hogy legyen. A tehetségek segítése és fejlesztése az életpálya helyes irányba terelését és sikerességének segítését, az innováció és kreativitás ösztönzését és elterjedését, a gazdasági növekedést és versenyképességet, az esélyegyenlőtlenségek csökkentését, a magasabb társadalmi mobilitást, a hátrányos helyzet leküzdését és a kistérségek, valamint az egész társadalom kohézióját egyaránt szolgálja. Ez tehát potenciális kitörési pontot jelent Magyarország számára. | Tehetséggondozás, tehetségsegítés, fejlesztés | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Pedagógus életpálya-modell, új pedagógusképzési és továbbképzési rendszer kidolgozása, bevezetése a pedagógusok minősítési rendszerének kialakításával párhuzamosan; | ||
– Az Új Nemzeti Alaptanterv fokozatos bevezetése 2015-ig, valamint Köznevelési Hídprogram működtetése; – A közoktatási ágazatirányítás és fenntartói rendszer hatékonyságának és eredményességének növelése; – Az egész életen át tartó tanulás kezdő szakaszának megerősítése, a köznevelés szakmai-tartalmi-módszertani-intézményi fejlesztése, az óvodai férőhelyek bővítése; – Az oktatás és képzés minőségének és hatékonyságának javítása az akkreditációs, ellenőrzési, minőségirányítási, mérés-értékelési és szaktanácsadási rendszer, a tehetségsegítő hálózatok erősítése, valamint a kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések révén; – A halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű gyermekek oktatását, nevelését elősegítő feltételek folyamatos javítása, az inkluzív nevelés, valamint az aktív állampolgárság és önkéntesség elterjesztése; – Egészséges, egészségtudatos életmódra nevelés, a mindennapos testnevelés bevezetése és az ehhez szükséges feltételek korszerűsítése, megteremtése. A tömegsport megvalósítása az oktatás-nevelés világában; – Nyelvoktatási stratégia elfogadása, bevezetése és végrehajtása, nemzetiségi nyelvhasználati jogok erősítése, az idegen nyelvi kompetenciák fejlesztése, a többnyelvűség segítése nemzetiségi környezetben; – Nagyobb hangsúly helyezése a matematikai, a természettudományos, a műszaki és informatikai kompetenciák fejlesztésére, a pénzügyi ismeretek oktatására; az iskola kapcsolatának erősítése a társadalmi, gazdasági környezettel, a helyi sajátosságok megismerésével, lényeges az identitás erősítése; – Iskolai tehetséggondozás, hosszú távú tehetségsegítő, -fejlesztő programok indítása, illetve folyamatosságuk biztosítása Magyarországon és a határon túli magyarság körében is; – Az egész életen át tartó tanulás támogatása, a tanulás tanulásának támogatása, pályaorientációs rendszer kiépítése, életpálya-építési kompetenciák fejlesztése, nem formális és informális oktatási lehetőségek bővítése és támogatása, valamint az oktatói és tanulói mobilitás támogatása; – A korai iskolaelhagyás csökkentése és a hátránykompenzáció fokozása; – A nemzetiségi nevelés, oktatás feltételrendszerének folyamatos javítása fejlesztése – A köznevelésben kutatási eredmények, módszerek megismerése, alkalmazása, amelyek komplex, integrált kezelési módok a leszakadó térségek, társadalmi rétegek integrációjának segítésében, ennek figyelembe vétele a térségi szereplők intézményfejlesztése, együttműködése során; – Szükséges az egyénre szabott, differenciált képességfejlesztést és az alapkészségek fejlesztését elősegítő tartalmi és módszertani megújulás kiterjesztése, az oktatási intézmények esélyteremtő, hátránykompenzáló szerepének megerősítése és a tanulók közötti korai szelekció visszaszorítása (minden intézményfenntartó esetében); – Szükséges a hozzáférhető oktatási szolgáltatások minőségében meglévő különbségek csökkentése, továbbá a roma tanulók szegregált oktatása elleni fellépés és az indokolatlan fogyatékossá minősítések visszaszorítása. | ||
Területi prioritások – A társadalmi és a területi különbségek mérséklése. – A területi különbségekből fakadó hátrányok kompenzálása és a korai iskolaelhagyás csökkentése érdekében az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása. – Az alapfokú oktatás ellátási problémái egyrészt az aprófalvas térségekben jelentkeznek, a csökkenő gyereklétszám miatt egyre nehezebb az óvodák, általános iskolák fenntartása. Ugyanakkor különösen a magas arányú roma népességgel jellemezhető vidékies térségekben a növekvő mennyiségi igény, illetve a gyermekek társadalmi integrációjával összefüggő szocializációs feladatok kielégítése jelent kihívást. – A térségek önmagukra találásának, fejlődési lehetőségeik felismerésének legjobb eszköze a helyi identitást és hagyományokat is erősítő térségi oktatás és tehetséggondozás. – A középiskolai ellátás hiányos kapacitásainak, infrastrukturális (különösen az infokommunikációs infrastruktúra) feltételeinek, a továbbtanulásra való felkészítés hatékonyságának javítása elsősorban a külső és belső perifériákon, illetve az elmaradott térségekben. |
3.5.2 Szakképzés és felnőttképzés
Az elmúlt évtizedek folyamatos szakképzési reformsorozata ellenére az iskolarendszer kibocsátása szerkezetében és mennyiségében is egyre távolabb került a munkaerő-piac szakemberigényétől, munkaerőhiányt és pályakezdőket sújtó munkanélküliséget eredményezve. | ||
A szakiskolák sikertelensége egyértelmű, minden ötödik gyerek szakképzettség megszerzése nélkül hagyja el a szakiskolát. A szakképzés neuralgikus pontja a szakmai vizsga, amelyet igen sok kritika ér. Az oktatás expanziójának következtében a szakmunkás életpálya jelentős presztízsveszteséget szenvedett. A kétkezi munka leértékelődött, egyes ágazatokban (építőipar, gépipar) szakmunkáshiány alakult ki, miközben egyre többen szereztek a munkaerő-piac által nem igényelt szakképesítést. Egyre inkább fokozódik a strukturális munkaerőhiány, a szakképzett, illetve speciális szakértelemmel rendelkezők elvándorlása, és ez egyre több ágazatban okoz problémát, és akadályozza meg a növekedést. | A szakmunkás életpálya presztízsvesztesége | |
A hatékonyabb feladatellátás érdekében térségi integrált szakképző központokba (TISZK) szerveződött iskolák esetén sokszor nem történt tényleges integráció, a TISZK rendszer létrehozása csak részben érte el eredeti célját, működése átláthatatlan és ellenőrizhetetlen. Megkerülhetetlen kérdés a TISZK hálózat teljes átalakítása. A felnőttképzés nem tudja a gazdasági igényeknek megfelelően korrigálni a szakképzési rendszer említett hiányosságait, a megvalósuló szakképzés minősége egyenetlen, a megszerzett szakmai tudás és gyakorlat bizonytalan. A képzések jelenlegi támogatási rendszere pedig nem feltétlenül ad elsőbbséget a gazdaság által igényelt szakmaszerkezetnek. | ||
A szakképzés mellett hasonlóan fontosak a felnőttképzés egyéb területei is, így a nemformális pedagógia módszertanára épülő képzések, másrészt az önművelésre, az önképzésre, a közös tanulási-tanítási folyamatokra épülő, a kulturális és közösségi művelődés intézményrendszere által életre hívott és támogatott szakkörök, tanulókörök, a népfőiskolák megerősödő mozgalma. | ||
A szakképzés szereplői önmagukban, a szakképzés rendszerén belül nem képesek a kétkezi szakmák presztízsének helyreállítására, ehhez minden érintett szereplő összehangolt együttműködése szükséges. Kiemelt szerepű – már az általános iskolai oktatás során – az értékorientált nevelés, a pályaorientáció, illetve fontos külső feltétel a gazdaság megerősödése. | ||
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– A szakképzési rendszer átláthatóságának és kontrollálhatóságának biztosítása, az adminisztrációs terhek csökkentése. A szakképesítések szakmai tartalmának és a képzési időknek rendszeres felülvizsgálata, a munkaerő-piac igényeinek és visszajelzéseinek felhasználásával; – A TISZK rendszer értékelése, a szükséges változtatások, átalakítások előkészítése, megkezdése; – Az iskolai rendszerű szakképzésben a duális képzés elterjesztése, a feltételrendszer biztosítása, a gyakorlati képzés hatékonyabbá tétele. Hatékony pályakövetési rendszer szolgáltasson adatokat a rendszer önfejlesztéséhez, a munkaerő-piaci igények kielégítéséhez; – Mindenki által hozzáférhető, hatékony pályaorientációs rendszer, amely elősegíti a munkaerő-piac és az egyén számára is megfelelő korai pályaválasztást, csökkentve a lemorzsolódást és a pályakezdők munkanélküliségét; – Az általános iskolákban a sikeres szakiskolai képzés elősegítése érdekében a közismereti tárgyak megfelelő színvonalú elsajátítása, a rászoruló tanulók esetében a HÍD programban való részvétel biztosítása; – Hatékony és rugalmas szakképzési rendszer, amely mind a kibocsátás szerkezetében, mind a képzések tartalmában és minőségében megfelel a munkaerő-piac igényeinek; – Az első iskolai rendszerű szakképzésben legyen hangsúly a szakmai kompetenciákon kívül az alap- és kulcskompetenciák fejlesztésén – ide értve legalább egy idegen nyelv ismeretét –, ezzel csökkentve a lemorzsolódást és a korai iskolaelhagyók számát, valamint megalapozva az életen át tartó tanulást, a szakmai és kulcskompetenciák további fejlesztését; – Változatos módszertani eszköztár használata és magas szakmai színvonal elérésének segítése a szakképzésben pedagógusként, oktatóként résztvevő valamennyi szakembernél; – A felnőttképzés rendszerszintű fejlesztése, minőségének és tartalmának javítása, amelynek fő célja, hogy a felnőttképzés jobban megfeleljen a munkaerő-piac valós követelményeinek, igényeinek, valamint, hogy a képzésből kikerülők az iskolai rendszerű szakképzéssel egyenértékű, a gazdaság igényeinek megfelelő, szakmai tudással, kompetenciákkal rendelkezzenek; – A megfelelő minőség biztosítása érdekében fontos olyan követelményrendszer kidolgozása és bevezetése, amelynek révén a minőségi oktatást biztosítani nem tudó intézmények élettere megszűnik; – A távoktatást szükséges hatékonyabbá tenni és kiterjeszteni, beépíteni az egész életen át tartó tanulási folyamatokba; – A szakképzési és felnőttképzési rendszeren belül olyan programokat kell indítani, amelyek támogatják a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyek képzését nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedésük érdekében; – Tehetségsegítő programokon keresztül a manuális tehetség megbecsülésének javítása; – A nem-formális pedagógia módszertanára épülő képzések, az önművelésre, az önképzésre, a közös tanulási-tanítási folyamatokra épülő, a kulturális és közösségi művelődés intézményrendszere által életre hívott és támogatott szakkörök, tanulókörök fejlesztése. A népfőiskolák, mint a felnőttképzés és a közösségi művelődés fontos alrendszerének fejlesztése, törvényi szabályozása szükséges; – Az ágazatonkénti hiányszakmák és a munkaerő-piacon való érvényesülést elősegítő nyelvi képzések integrált alkalmazásának elősegítése. | ||
Területi prioritások – A leszakadó térségek gondjait nagymértékben oldhatja népességük képzettségének helyi igényekhez illeszkedő átalakítása, színvonalának emelése. – A foglalkoztatási, a beruházási és a szakképzési fejlesztési programok területi összehangolása, időbeli koordinációja. |
3.5.3 Felsőoktatás
A gazdasági válságból adódó pénzügyi kényszerek a közpénzekkel való hatékonyabb gazdálkodásra intenek, és az állami szerepvállalás újragondolását igénylik. A felsőoktatás szerepe egy térség (ország, megye, régió) fejlődésében több szempontból értelmezhető, így különösen fontos az egyetemek térségi szerepe, elkötelezettsége és – az együttműködéseik által generált – szinergikus hatása. A felsőoktatási intézmények állandó, stabil térségi szereplők, ezért aktív szerepvállalásuk nemcsak az oktatás, a kutatás és az innováció színterén, de a gazdaság és társadalomfejlesztésben, a felzárkóztatásban is, illetve a térségi szereplőkkel való szorosabb hálózati, partneri együttműködésekben is kiemelkedő. | Az ágazat fenntartható finanszírozásának biztosítása | |
Az elmúlt két évtized felsőoktatási expanziójának mellékhatásai (pl. minőségi infláció, fenntarthatatlan finanszírozási rendszer, működési hatékonysági problémák) az állami támogatási rendszer új alapokra helyezését, a magánforrások felsőoktatásba történő növekvő bevonását teszik szükségessé. | ||
Az OECD felmérése alapján a felsőoktatási ágazat 2030-ig várható főbb nemzetközi tendenciái lesznek: – A hallgatói részvétel mennyiségi növekedése, ahol a nők lesznek többségben illetve a hallgatói összetétel változatosabbá válása (nemzetközi, idősebb, dolgozó, részidős hallgatók); – Az oktatói pálya nemzetközibbé válik, de döntően a nemzeti keretek adta struktúrában. Az egyre szakosodó képzés specifikusabb szakértelmet, speciális foglalkoztatási formákat kíván; – A K+F+I nemzetközivé válásával az elszigetelt kutatóközpontok helyett a minél szélesebb (minden régiót érintő) kiválósági hálózatok létrehozása lesz a jellemző; – A magán felsőoktatás térnyerése mellett a piaci típusú mechanizmusok válnak jellemzővé a felsőoktatás-irányításban a teljesítményalapú és versenyelvű finanszírozás által; – A felsőfokú végzettségűek részarányának növekedése együtt jár annak pozitív jóléti és gazdasági hatásaival, ám a kimaradó társadalmi csoportok komoly felzárkóztatási kihívást jelentenek. | A felsőoktatás nemzetközi és hazai tendenciái | |
A hazai felsőoktatásban az európai felsőoktatási térség részeként – néhány eltérő sajátossággal és tendenciával ugyan – a fenti trendek érvényesülnek. | ||
Magyarországon a következő 10 évben a jelenlegi beiskolázási szokások drasztikus változása várható, az intézmények számára reális célkitűzés a hallgatószám szinten tartása lehet: az alsóbb korosztályú csoportok aránya zsugorodni fog, a kiesést az egész életen át tartó tanulást (Life Long Learning) választó csoportok pótolhatják. Az elmúlt három évtizedben a külföldön tanuló diákok száma egyre gyorsuló ütemben növekedett és felsőoktatás-politikai célkitűzés a külföldi részképzésben résztvevő hallgatók szintjének szignifikáns emelése. A felsőfokú végzettség versenyelőnyt jelent a magyar munkaerő-piacon, ugyanakkor a diplomás munkanélküliség az elmúlt évtizedben háromszorosára nőtt. | A negatív demográfiai tendenciák a beiskolázásokra is kihatnak | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– Stratégia. A piaci igényekre és lehetőségekre tekintettel lévő, a társadalmi elvárásoknak megfelelő, | ||
és hosszú távon fenntartható, nemzetközi szinten is versenyképes felsőoktatási rendszer megteremtéséhez el kell készülnie a nemzeti felsőoktatás középtávú szakpolitikai stratégiájának; – Tervezés. Erősíteni szükséges a professzionális központi oktatáspolitikai tervezést, összehangolva a kormányzati ágazati és területi szintű tervezés céljaival. Ennek felelőse a Felsőoktatási Tervezési Testület, amely összefogja a felsőoktatás összes szereplőjét, és közreműködik az oktatáspolitika szakmai koordinációjában a felsőoktatási tervezési információs rendszerek segítségével; – Finanszírozás. Az állami forrásokat hatékonyabban elosztó, a teljesítményre, a fejlesztésre és a fejlődésre való képességre, valamint a versenyképességet erősítő logikára épülő finanszírozást kell bevezetni. Ehhez a hiteltípusú állami támogatások (diákhitelezés, fejlesztési alapok) becsatornázása válik szükségessé. Az önfinanszírozó felsőoktatási intézmények kialakítása érdekében biztosítani szükséges az intézmények számára a saját bevétellel való gazdálkodás lehetőségét (mind a képzési, mind a K+F+I területen) és az ennek megfelelő gazdasági-szervezeti forma kialakítását; – Szervezeti forma és szabályozás. A kutatási és felsőoktatási tevékenységek sajátosságait figyelembe vevő, a finanszírozásban a kutatási bevételeket autonóm módon kezelő, a pályázati és beszerzési rendszerekben hatékonyan részt venni képes szervezeti forma és kapcsolódó szabályozás kialakítása a kutatóintézetek és a felsőoktatási intézmények számára; – Oktatói és kutatói utánpótlás. Az oktatói és kutatói utánpótlást biztosító finanszírozási és bérezési rendszer kialakítása szükséges a rugalmas és teljesítményalapú javadalmazást akadályozó szabályozások megszüntetése mellett; – Intézményrendszer. Az állami felsőoktatási intézményrendszer és az általuk végzett oktatási, kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenységek hatásfokának növelése érdekében a tartósan együttműködő egyetemek, főiskolák szorosabb és világosabb feladatmegosztását, intézményi közösségeit, indokolt esetekben pedig szervezeti integrációját kell megteremteni. Az egyetemi pólusok kialakításánál a partnerségi és hálózati szinergiákat kell erősíteni; – Minőség. A felsőoktatás minőségi fejlesztése egyrészt a mindenkire kötelező minőségi követelmények betartatásán, másrészt a kiemelkedő teljesítményt nyújtó szereplők további ösztönző támogatásán alapszik. Ennek érdekében működtetni kell a nemzeti felsőoktatási kiválóság rendszerét, a felsőoktatási tehetséggondozási, valamint a folyamatos értékelést biztosító minőségirányítási rendszereket. A felsőoktatás minőségi fejlesztése érdekében fontos a felsőoktatási intézmények nemzetközi megjelenésének támogatása; – Az élethosszig tartó tanulás támogatása. Fontos az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kompetenciák megerősítése és a mobilitás növelése, a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatának támogatása, a felsőoktatás és a munkaerő-piac kapcsolatának javítása, a távoktatásban és az e-tanulásban rejlő lehetőségek kiaknázása, az oktatási és képzési szintek közötti átjárhatóság és átláthatóság növelése, illetve rugalmasabb tanulási utak kialakítása a felsőoktatás és a szakképzés között; – Esélyteremtés és gondozás. Mind a felsőoktatáshoz való hozzáféréshez, mind a diplomaszerzéshez vezető úton a szociális rászorultság és az egyéni teljesítmény szempontjainak kell meghatározniuk a felsőoktatás rendelkezésre álló eszközrendszerét. A hallgatói szolgáltatások – önálló tanulást segítő kapacitások, karrier- és életpálya-tanácsadás, sportszervezés – fejlesztésével kell javítani a tanulmányi előmenetelt, az elhelyezkedés sikerességét, valamint a mentális és fizikai felkészültséget; – A fogyatékos személyek felsőoktatási rendszerben történő képzése, diploma szerzése érdekében folyamatosan javítani szükséges azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek biztosítják a felsőoktatási tanulmányok sikeres befejezését. | ||
Területi prioritások | ||
– Szükséges oldani a felsőoktatás Budapest-központúságát és ennek megfelelően megteremteni a konvergencia régiókban található intézmények célzott fejlesztését a ténylegesen betöltött társadalmi-gazdasági szerepüknek megfelelően. A területpolitika és a közlekedésfejlesztés keretében biztosítani szükséges az azonos felsőoktatási térséghez, zónához tartozó, együttműködő vagy integrált intézmények közötti közlekedési kapcsolatok javítását, valamint a felsőoktatási intézmények közösségi közlekedéssel és kerékpárutakkal való elérhetőségét. |
3.6.1 Szociálpolitika
A népesedési folyamatok nagyon kedvezőtlenek, visszafordításuk csak a családok megerősítésével, a gyermekvállalás feltételeinek javításával lehetséges. A magyar társadalom túlzottan megosztott, széttöredezett az iskolázottság, a foglalkoztatottság, a fogyasztás és az életmód szempontjából. Mindennek van egy erőteljes területi szegregáltsága és egyre erőteljesebb etnicizálódása is. | ||
Európai Uniós összevetésben hazánk – az összlakosság 31%-os szegénységi arányát tekintve – az ötödik legrosszabb mutatóval bír. A szegénység szempontjából különösen veszélyeztettettek és a szegények között felülreprezentáltak a gyerekek. A szegénység meghatározó okai a piacképes iskolai végzettség hiánya, az alacsony munkaerő-piaci státus, a magas gyerekszám, az etnikai státusz, a települési hierarchiában elfoglalt hely. A szegények 40%-a olyan tartós és mély szegénységben él, ahová a szociálpolitikai eszközrendszer adekvát módon nem ér el. | A lakosság jelentős része tartós mélyszegénységben él | |
Az alacsony foglalkoztatottság és munkaerő-piaci aktivitás miatt szükséges az atipikus munkavégzéshez rugalmasabban igazodó támogatási rendszer, befogadó munkahelyek létrehozása. Az állam szociális szerepvállalásának szükségességét meghatározza az alacsony képzettségűek munkaerő-piaci szerepvállalása. | ||
Az időskori biztonság sokak számára ingatag alapon áll – a saját jogon megfelelő összegű nyugdíjra nem jogosult, valamint szociális körülményeik, egészségi állapotuk miatt gondoskodást igénylő emberek helyzete különösen nehéz. A szociális és gyermekjóléti, gyermekvédelmi szolgáltatások nem egyenletesen hozzáférhetőek mindenki számára, a minőségi, rugalmas, emberközpontú és lakosság közeli szolgáltatások erősítése szükséges. | ||
A területi elkülönülés, szegregáció, gettósodás folyamatai nem enyhültek az utóbbi évtizedben. A hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció kiküszöbölése továbbra is fennálló feladat. A társadalmi nemekkel (főként a nőkkel szembeni) hagyományos szerepelvárás erőltetése helyett a választhatóságot szükséges biztosítani. | A szegregáció, és a diszkrimináció napjainkban is meghatározó problémák | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– A demográfiai kihívás kezelése, a munka és a magánélet összeegyeztetését célzó intézkedések támogatása, a tevékeny és egészséges időskor elősegítése. – Elsődleges cél a család, illetve a kis közösség erőforrásaira való támaszkodás, az állam csak ott lépjen be szolgáltatóként, ahol a közösség, a piac nem tud megoldást adni, de az állampolgár döntési szabadságát is erősíteni kell. – A felnőtteket és gyermekes családokat szükségleteik szerint erősítő, települési szinten egységes struktúrát alkotó szociálpolitikai szolgáltatások rendszerének létrehozása. | ||
– A gyermekek és fiatalok társadalmi integrációjának támogatása, esélyegyenlőségének javítása. – A fogyatékos személyek, megváltozott munkaképességű emberek, hátrányos helyzetű személyek társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának elősegítése, esélyegyenlőségének javítása. – Fenntartható, a társadalmi összetartozást elősegítő szociális biztonsági háló kialakítása. – A szociális védelmi rendszer pénzbeli, természetbeni és szolgáltatási ellátórendszerére vonatkozó új, átlátható, tervezhető és eredményorientált struktúrájának, szabályozási, finanszírozási és igazgatási kereteinek megteremtése. – A szociális terület ellátó- és szolgáltató rendszerének fejlesztése, infrastruktúrafejlesztése, hozzáférhetőségének javítása, az ellátórendszerek összehangolt költséghatékony fejlesztése, hiánypótló intézmények és szolgáltatások létrehozása. – Nagy létszámú, bentlakásos intézmények átalakítása, kitagolása, közösségi ellátások erősítése. – A fokozott támogatási szükségletű csoportok (pl. súlyos-halmozottan fogyatékos, autista személyek) szükségleteire reagáló közösségi szolgáltatási rendszer kialakítása, a meglévő szolgáltatások számukra való hozzáférhetőségének javítása, a társadalmi aktivitásukat elősegítő szolgáltatások fejlesztése. – Az önkormányzati hatáskörök telepítésének és az ellátások, szolgáltatások tartalmának, finanszírozásának a szükségletekből és a megoldandó problémákból kiinduló újragondolása. – Piaci és szektor semlegesség, egyenlő és teljesítményelvű finanszírozás, olcsóbban üzemeltethető szolgáltatások prioritása. – Pénzbeli támogatások rendszerének egyszerűsítése, a segélyek hatékonyságának növelése az egyén és a háztartások szükségleteihez jobban igazodva, a szociálpolitikai szolgáltatások szinergiájának erősítésével. – A segélyezési rendszer körültekintő átalakítása, az együttműködési feltételek méltányos kialakítása. Az ágazati különállások csökkentése, a határterületek erőforrásainak jobb kihasználása, a szociálpolitikán belül az evidencia alapú döntések hatásvizsgálati rendszerének kialakítása. – A szakmapolitika és az igazgatás fejlesztése kapcsán megújítandó: a szociális képzések és szakmai életpálya modelljei, a szakmai tartalomszabályozás és az ellenőrzési rendszerek, az uniós fejlesztéspolitikákhoz való kapcsolódás. – A karitatív, önkéntes tevékenység elősegítése, az önkéntesség szerepének erősítése. – A munkavállalói mobilitás ösztönzése. – A civil szervezetek, az egyházak szociális tevékenységeinek támogatása. – Országos tehetséggondozó rendszerben új életlehetőségeket kell adni a hátrányos helyzetű csoportok fiataljainak, helyi közösségeket teremteni, és erősíteni ezeknek a környezetet érő értékteremtő hatásait. | ||
Területi prioritások | ||
– A pénzbeli ellátásokhoz való hozzáférésben mutatkozó területi különbségek mérséklése, az esélyegyenlőség megteremtése az egyéb szociálpolitikai szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. |
3.6.2 Társadalmi felzárkózás
Ma Magyarország egyik legsúlyosabb kihívása a szegénységben élők, közöttük a roma népesség helyzetének fokozatos romlása, a társadalmi élet jelentős területeiről tapasztalható tömeges kizáródása. Ennek következménye a leszakadás, a kiszorulás az életlehetőségekből mind a tanulás, mind a foglalkoztatás, mind az egészségügyi szolgáltatások területén, valamint a perifériákon növekvő és újonnan kialakuló rossz lakhatási körülmények. | ||
Az átfogó ok – a háztartások/családok alacsony munkaerő-piaci aktivitása mellett – a szegénység szempontjából legmeghatározóbb társadalmi jellemzők: alacsony iskolai végzettség, a roma származás, a családok magas gyermekszáma, illetve a gyermekszegénység („a szegénység fiatal arca”: a szegények mintegy 30%-a a 0–17 éves korosztályba tartozik), a rurális lakókörnyezet (a szegények több mint fele községekben él). | A szegénységgel együtt járó társadalmi jellemzők | |
A területi koncentrálódás folyamata a társadalmi-gazdasági problémák koncentrálódását is jelenti. A leghátrányosabb helyzetű vidékeken egyszerre vannak jelen a súlyos munkanélküliségi, szociális, egészségügyi problémák. Folytatódik a leginkább elmaradott térségek kiürülése, amelyet az etnikai arányok átrendeződése kísér. | A társadalmi- gazdasági problémák területi koncentrációja | |
Oktatási rendszerünk nem képes megfelelő mértékben csökkenteni a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek családi környezetéből fakadó hátrányait. A roma népesség jelentős iskolai, képzettségi hátrányokkal jellemezhető, és bár tapasztalható a képzettségi szint emelkedése, ez kevés ahhoz, hogy ennek nyomán csökkenjenek a társadalmi különbségek. Az óvodai, oktatási, képzési, valamint kulturális szolgáltatásokhoz való hozzáférés jelentős területi és minőségbeli egyenlőtlenségekkel jellemezhető. Fontos a kulturális szolgáltatásokhoz és értékekhez való hozzáférés biztosítása, valamint a formális tanulást kiegészítő informális és nonformális foglalkozások. | ||
A magyar munkaerő-piaci helyzet legfontosabb jellemzője a tartósan alacsony munkaerő-piaci részvétel, ami a kirívóan alacsony foglalkoztatási szintnek, valamint az átlagosnál valamelyest magasabb munkanélküliségnek az eredője. A foglalkoztatottság növelése egyben a társadalmi felzárkózás kulcseleme. Az ezt célzó intézkedéseknek el kell érniük a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportokat is. | A foglalkoztatottság növelése meghatározó a társadalmi felzárkózás során | |
A halmozódó hátrányok felszámolásához az érintettek bevonására, összehangolt, a gazdaságra, a közlekedési viszonyokra, az oktatásra, kulturális intézményekre, az egészségügyre, a lakhatási feltételekre és a szociális szolgáltatásokra egyszerre kiterjedő intézkedésekre, komplex térségi fejlesztési programokra és antidiszkriminációs intézkedésekre van szükség, elsősorban az ország romák által sűrűn lakott falusi válságövezeteiben. | ||
A magyarországi lakásviszonyok jellemző problémái a közműdíj-, illetve lakáshitel-tartozások, a (szociális) bérlakások alacsony aránya/hiánya, valamint a rendkívül súlyos lakhatási problémák területi koncentrálódása, a lakókörnyezetet is meghatározó szegregáció. | Szegregáció és romló lakhatási környezet | |
Fejlesztéspolitikai feladatok | ||
– A főbb fejlesztéspolitikai feladatok esetében kiemelt jelentősége van a stratégiai tervezésnek, a szinergikusan egymásra épülő elemek közép- és hosszú távú programokba való szervezésének. Lényeges a megvalósítás során és után folyamatosan végzett monitoring és értékelés. – Tartósan munkanélküli aktív korúak munkaerő-piaci esélyeinek, foglalkoztathatóságának javítása komplex felzárkózási programok, támogató szolgáltatások és képzések révén. Ennek kiemelt része a képzettségi szint növelése, a digitális írástudatlanság csökkentése. | ||
– A szegénység ezen belül különösen a gyermekszegénység csökkentése. A szocializációs és szocio-kulturális hátrányok leküzdése. – A roma felzárkózás stratégia részeként törekedni szükséges a romák iskolázottsági és munkaerő-piaci hátrányainak csökkentésére; a roma tanulók szegregációjának csökkentésére, eltörlésére; célzott programok kialakítására a roma gyermekek fejlesztése, a szocializációs és szocio-kulturális hátrányok leküzdése érdekében. – A perifériák lemaradásának csökkentése, a területi hátrányokból származó társadalmi hátrányok mérséklése. A települések, térségek megtartó erejének fejlesztése, a településen belüli és a települések közötti különbségek mérséklése. A minőségi közszolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása és a mobilitási feltételek javítása. – A nemzeti, etnikai vagy egyéb kisebbségekkel, hátrányos helyzetű csoportokkal szembeni diszkrimináció csökkentése az intézményekben és a közösségekben. – Gyermek jól-lét: jó minőségű, életszakaszokon átívelő (kora gyermekkortól az ifjúkorig) esélyteremtő szolgáltatásokhoz való hozzáférés növelése, az integrált kistérségi gyermekprogramok támogatása, az ingyenes iskolai étkeztetésben részesülők körének bővítése, szakemberképzés, továbbképzés, kompetenciafejlesztés. – Oktatás-képzés: az óvodáztatás kiterjesztése, feltételeinek javítása, integráltságának fejlesztése, az oktatás hátránykompenzációs képességének erősítése, a minőségi oktatáshoz való hozzáférés esélyeinek kiegyenlítése. A piacképes szaktudás megszerzése a munkaerő-piacra történő sikeres belépés érdekében, a hátrányos helyzetű fiatalok közép- és felsőfokú oktatásba való eljutásának és bennmaradásának elősegítése. A kulturális szolgáltatásokhoz és a közművelődéshez való hozzáférés biztosítása, az értő olvasás képességének, az információs műveltség megszerzésének és alkalmazásának elősegítése az informális és a nem informális képzések könyvtári támogatásának fejlesztése. – Foglalkoztatás: a szak- és felnőttképzési rendszer fejlesztése, gazdaság- és vállalkozásfejlesztés a hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű emberek foglalkoztatása érdekében, a nagyobb aktivitást támogató segélyezési rendszer kialakítása és működtetése, közfoglalkoztatási programok aktiváló szerepének erősítése. – Egészségügy: egészségfejlesztés, egészségvédelem, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeinek csökkentése, szolgáltatói együttműködések erősítése, a csecsemő-, gyermek- és ifjúság-egészségügy fejlesztése. – Lakhatás: szükséges a lakáscélú szociálpolitikai támogatás rendszerének rugalmas átalakítása, a szociális lakhatás, a bérlakás programok támogatása, a szegregált telepek felszámolása, illetve az integrált lakókörnyezetbe költözést támogató programok, komplex szemléletű fejlesztő programok bevezetése- működtetése, „jelenlét típusú” közösségi munka szegregált telepeken, a szociális városrehabilitációs programok támogatása. – Bevonás, szemléletformálás, antidiszkrimináció: a civil szervezetek, az egyházak, valamint az érintettek aktiválása, kétirányú szemléletformálás (többség/közvélemény, média, intézmények, szervek), tervezhető és konfliktuskezelő komplex bűnmegelőzési és közbiztonsági rendszer megteremtése. – A szociális gazdaság fejlesztése. Helyi szociális gazdasági programok, szervezetek kialakításának ösztönzése, erősítése. – A tehetségek fejlesztésén keresztül növelni a társadalmi mobilitást. A Nemzeti Társadalmi Felzárkózás Stratégiában foglaltak érvényesítése valamennyi szakpolitikában, és a végrehajtásának nyomon követését lehetővé tevő átlátható monitoring rendszer kialakítása, illetve kiterjesztése a fogyatékos emberek társadalmi csoportjára is. | ||
. | ||
Területi prioritások | ||
– Horizontálisan érvényesítendő célkitűzés a periférikus területek lemaradásának csökkentése, a területi hátrányokból származó társadalmi hátrányok mérséklése. – Területileg, tartalmilag, időben, eszközrendszerben és erőforrásokban összehangolt, központilag koordinált, egymást kiegészítő fejlesztési programok együttesétől várható csak a hátrányos helyzetű csoportok, periférikus települések és térségek felzárkóztatása. – A romák társadalmi és gazdasági integrációját célzó intézkedéseket elsősorban területi és szociális szempontok (pl. hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség) – illetve ezek metszete – alapján kell meghatározni. – A társadalmi felzárkózás terén a kulturális intézmények és közösségi szolgáltató terek szerepének erősítése, valamint az informális és non-formális tanulási formák, a kulturális szolgáltatások hozzáférhetővé tétele. – Önfenntartó település-programok, helyi közösségek fejlesztése, befogadó, és megtartó erejük erősítése. |
3.6.3 Közfoglalkoztatás
Magyarország foglalkoztatási helyzetét az alacsony foglalkoztatási arány jellemzi. A munkavállalói korú népesség harmada gazdaságilag nem aktív, nem végez és nem is keres rendszeres jövedelmet biztosító munkát. A területi különbségek jelentősek: Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld és Dél-Dunántúl területén tartják nyilván az összes álláskereső 69%-át. A szociális rászorultság alapján pénzbeli ellátásban részesülők tekintetében ez az arány még rosszabb, 80%. | Alacsony foglalkoztatottság, jelentős területi különbségek |