1. Aggteleki bioszféra-rezervátum | 20,2 | 1,2 | 1979 | |
2. Fertő-tavi bioszféra-rezervátum | 12,6 | 4,1 | 1979 | |
3. Hortobágyi bioszféra-rezervátum | 55,1 | 5,1 | 1979 | |
4. Kiskunsági bioszféra-rezervátum | 12,5 | 2,3 | 1979 | |
5. Pilisi bioszféra-rezervátum | 25,2 | 9,8 | 1980 | |
6. Mura-Dráva-Duna határon átnyúló bioszféra-rezervátum | 57,4 | 30,6 | 2012 | |
ÖSSZESEN | 183,7 | 49,6 |
Fő cselekvési irányok:
− A magyar-horvát együttműködés kiteljesítése a közös bioszféra-rezervátum működtetésében. A kétoldalú magyar kezdeményezés ötoldalúvá minősítésének segítése, a vezető országként való szerepünk és aktivitásunk megőrzése.
− Az első-generációs bioszféra-rezervátumaink korszerűsítése az UNESCO Tudományos Testületének benyújtott új zonációs és kezelési szempontoknak megfelelően és a bioszféra-rezervátum cím megőrzése.
− A bioszféra-rezervátum „ember és bioszféra” együttélésének további erősítése a különböző akciók, társadalmi elismertség tekintetében.
3.5.4. Geoparkok
Helyzetkép:
Az UNESCO Földtudományi Tagozata 1997-ben hirdette meg geopark programját, ezt követően 2000-ben létrejött az Európai Geopark Hálózat (a továbbiakban: EGN), amelynek célja a földtudományi változatosság (geodiverzitás) védelme, földtudományi örökségünk népszerűsítése és bemutatása, továbbá a geoturizmus fejlesztése. Fontos szempont, hogy mindez a helyi közösségekkel partnerségben történjen.
Hazánkban két, az EGN és Globális Geopark Hálózat (a továbbiakban: GGN) által elismert geoparkot találhatunk (14. táblázat).
14. táblázat – Geoparkok Magyarországon
Megnevezés | Elfogadás éve | |
Novohrad – Nógrád Geopark (határon átnyúló) | 2010 | |
Bakony-Balaton Geopark | 2012 |
A geoparkok – bár sem területileg, sem szervezetileg nem minősülnek hivatalos természetvédelmi kategóriának – fontos szerepet játszanak a hazai földtudományi természetvédelemben.
Fő cselekvési irányok:
− A geopark cím és ezáltal az európai (EGN) valamint nemzetközi (GGN) tagság fenntartása, a geopark szervezetek és a működési területével érintett nemzeti park igazgatóságok kapcsolatának, együttműködésének szükség szerinti erősítése.
3.5.5. Világörökségi területek
Helyzetkép:
A világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvény (továbbiakban: Vötv.) a hazai világörökségi területek természetvédelmi érintettsége esetén (átfedés védett természeti területtel vagy Natura 2000 területtel) a nemzeti park igazgatóságok számára feladatokat határoz meg. E törvényből következően vagy a nemzeti parki igazgatóság minősül világörökségi gondnokságnak, vagy kötelező együttműködniük táj- és természetvédelmi kérdésekben a világörökségi gondnokságokkal. Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága Világörökség Albizottságában a táj- és természetvédelmi szakterület minisztériumi delegáltakkal és az érintett nemzeti park igazgatóságok delegáltjaival képviselteti magát. A magyarországi 8 világörökségi terület közül 5 terület táj- és természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőséggel bír (15. táblázat).
A világörökség várományos területek Vötv. által előírt felülvizsgálata során a természetvédelmi szakterület által korábban természeti kategóriában jelölt Budai termálkarszt barlangrendszerei és Ipolytarnóci ősélőhely esetében a világörökség várományos státusz fenntartását Magyarország javasolta.
Fő cselekvési irányok:
− A világörökségi címek megtartása, a kötelező együttműködések sikeres megvalósítása.
− Együttműködés a kulturális örökségvédelmi szakterülettel a természeti kategóriában jelölt világörökségi várományos területek esetében a világörökségi cím elérése érdekében.
15. táblázat – Világörökségi területek Magyarországon
Megnevezés | Világörökségi listára való felvétel időpontja | Jelleg | |
1. Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed, az Andrássy út és történelmi környezete | 1987 | kulturális | |
2. Hollókő ófalu és táji környezete* | 1987 | kulturális | |
3. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai* | 1995 | természeti | |
4. Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete | 1996 | kulturális | |
5. Hortobágyi Nemzeti Park – Puszta* | 1999 | kulturális – kultúrtáj | |
6. Pécsi ókeresztény sírkamrák | 2000 | kulturális | |
7. Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj* | 2001 | kulturális – kultúrtáj | |
8. A tokaji történelmi borvidék* | 2002 | kulturális – kultúrtáj | |
* Táj- és természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőséggel bíró világörökségi területek |
3.5.6. Csillagoségbolt-parkok
Helyzetkép:
Az International Dark Sky Association (Nemzetközi Sötét Égbolt Szövetség, továbbiakban: IDA) alapította a „nemzetközi csillagoségbolt-park” (International Dark Sky Park) címet 2006-ban. A hálózat létrehozásának elsődleges célja az éjszakai égbolt látványának megőrzése a jövő nemzedékek számára. További fontos cél, hogy felhívják a figyelmet a fényszennyezés élővilágra, valamint tájképre gyakorolt nem kívánatos hatásaira. A címre olyan területek pályázhatnak, ahol elenyésző az éjszakai fényszennyezés és megőrizhetők a természetes adottságok.
A két hazai csillagoségbolt-parkot a 16. táblázat mutatja be.
16. táblázat – Csillagoségbolt parkok Magyarországon
Név | Alapítás éve | Fenntartó szervezet | |
Zselici Csillagoségbolt-park | 2009 | Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, Magyar Csillagászati Egyesület | |
Hortobágyi Csillagoségbolt-park | 2011 | Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság |
Fő cselekvési irányok:
− A fényszennyezés elleni védelem hatékony és összehangolt tevékenységeire, a szemléletformálásra szakmai testület felállítása.
− A természetvédelmi és nem természetvédelmi témájú jogi vonatkozású szabályozásba (pl. természetvédelmi kezelési tervek) indokolt integrálni a fényszennyezésre, fényterhelésre vonatkozó előírásokat.
− Újabb, az IDA által elfogadott csillagoségbolt-helyszínek (Csillagos égbolt közösségek, parkok vagy rezervátumok) kialakítása.
3.6. Natúrparkok
Helyzetkép:
A natúrpark a természeti értékek fenntartásán alapuló, a helyi önkormányzatok, civil szervezetek és a lakosság összefogása, együttműködése eredményeként létrejövő területfejlesztési együttműködés, amely az ökoturizmus fejlesztésén, a helyi nevezetességek, természeti értékek, a népi kultúra, hagyományok bemutatásán keresztül hozzájárul a természet és a táj értékeinek megőrzéséhez, a munkahelyteremtéshez és a lakosság életminőségének javításához. A natúrpark név használata a Tvt. 29/A. §-a alapján a természetvédelemért felelős miniszter hozzájárulásához kötött. A név használatának nem feltétele, hogy az adott terület természetvédelmi oltalom alatt álljon.
Jelenleg az országban 8, a miniszter által elismert natúrpark működik (17. táblázat). A natúrparkok jelenleg hazánk területének 3,9%-ra terjednek ki.
17. táblázat – Natúrparkok Magyarországon
Miniszter által elismert Natúrparkok | Alapítás éve | Területe (ha) | |
Vértesi Natúrpark | 2005 | 35 838 | |
Írottkő Natúrpark | 2006 | 20 119 | |
Sokoró-Pannontáj Natúrpark | 2006 | 62 670 | |
Cserhát Natúrpark | 2009 | 38 260 | |
Szatmár-Beregi Natúrpark | 2010 | 103 802 | |
Hét Patak Gyöngye Natúrpark | 2011 | 10 177 | |
Gerecse Natúrpark | 2013 | 79 611 | |
Koppánymente Natúrpark | 2014 | 16 421 |
A névhasználati címmel rendelkező natúrparkokon túl további 13 natúrparki kezdeményezés ismert, amelyek a következők: Bakonyalja Natúrpark, Ipolymente-Börzsöny Natúrpark, Budakörnyéki Natúrpark, Dél-Heves Natúrpark, Kerka-Mente Natúrpark, Körösök Völgye Natúrpark, Nagyberek Natúrpark, Nagykanizsa Natúrpark, Nagy-Milic Natúrpark, Őrség- Vendvidék Natúrpark, Pinkamenti Natúrpark, Ráckevei Kis-Duna Natúrpark, Soproni- Hegység Natúrpark.
Fő cselekvési irányok:
− Natúrpark koncepció megalkotása – a natúrparkok jövőjének, természetvédelemben és vidékfejlesztésben játszott szerepüknek a meghatározása.
− Részletszabályokat tartalmazó jogi norma megalkotása és hatályba léptetése a natúrpark létesítésének feltételrendszeréről (amely a nemzetközi gyakorlatban kialakult és elfogadott feltételeken alapul), a név adományozásának, visszavonásának módjáról, működése ellenőrzéséről.
3.7. Természetvédelmi oltalom alatt álló fajok köre
Helyzetkép:
2012-ben, illetve 2013-ban jelent meg a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet módosítása [100/2012. (IX. 28.) és 83/2013. (IX. 25.) VM rendeletek szerint]. A módosítás egyik fontos alapját a 2012 év februárjában a természetvédelmi és a vadgazdálkodási ágazat állami és civil képviselői által aláírt megállapodás adta. A módosítás másik fő pillérét – a Horvátország uniós csatlakozásából fakadó kötelezettségeken túlmenően – a védelemben részesülő fajok listájának az uniós természetvédelmi irányelveknek való teljes körű megfeleltetése, valamint a fajok aktuális veszélyeztetettségi helyzete és az új tudományos (részben rendszertani) eredmények alapján történő felülvizsgálata adta. A revízió eredményeként 2009−2013 között a védett és fokozottan védett növényfajok száma összesen 13-mal, a gombáké és zuzmóké 32-vel, az állatfajoké 173-mal nőtt, amíg a fokozottan védett fajok száma pedig 49-cel emelkedett (18. táblázat).
Fő cselekvési irányok:
− A veszélyeztetett, vagy más szempontból védelemre érdemes fajok természetvédelmi helyzetének folyamatos nyomon követése, és szükség esetén védetté nyilvánítása.
− A fajokról szerzett ismeretek bővítése.
18. táblázat – Védett és fokozottan védett fajok számának alakulása Magyarországon
2009 | 2013 | ||||
Megnevezés | védett fajok száma | ebből fokozottan védett | védett fajok száma | ebből fokozottan védett | |
Gombák | 35 | – | 58 | – | |
Zuzmók | 8 | – | 17 | – | |
Növények | |||||
mohák | 79 | – | 77 | – | |
harasztok | 45 | 2 | 44 | 7 | |
nyitvatermők | 1 | 1 | 1 | 1 | |
zárvatermők | 595 | 68 | 611 | 79 | |
Növények összesen | 720 | 71 | 733 | 87 | |
Állatok | |||||
gerinctelenek | 513 | 32 | 692 | 57 | |
gerincesek | 482 | 105 | 476 | 129 | |
körszájúak | 2 | 2 | 3 | 3 | |
halak | 31 | 5 | 31 | 7 | |
kétéltűek | 18 | – | 18 | 1 | |
hüllők | 15 | 3 | 15 | 5 | |
madarak | 361 | 81 | 352 | 95 | |
emlősök | 55 | 14 | 57 | 18 | |
Állatok összesen | 995 | 137 | 1168 | 186 | |
Hangyabolyok | 6 | – | 6 | – |
3.8. A tájszerkezet, tájjelleg, tájpotenciál védelme, az egyedi tájértékek megőrzése
Helyzetkép:
A tájvédelem feladata a tájkarakter (tájjelleg) értékes elemeinek, a természeti adottságokkal összhangban lévő, hagyományos tájszerkezet, a táj teljesítőképessége (potenciálja) és kedvező esztétikai adottságainak megőrzése és ezáltal a táji sokféleség (tájdiverzitás) megőrzése. A tájvédelem állami feladatai a jelenlegi jogi környezetben nagyobbrészt a tájak természetes és természetközeli állapotát, a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek védelmére terjednek ki, ezekre a részterületekre korlátozódnak.
A települési területek terjeszkedése az NTA–III tervezési időszakában nem állt meg. A települések környezeti állapotát és a helyi éghajlati körülményeket befolyásoló, biológiailag aktív felületek csökkenése tovább folytatódott, és ezzel összefüggésben a biológiailag inaktív felületek kedvezőtlen aránya nem javult. Az NTA–III tervezési időszakában a természetvédelem és tájvédelem feladata kibővült a fényszennyezés csökkentésével és a csillagos égbolt látványának megőrzésével, azonban a csillagos égbolt láthatósága – a csillagoségbolt-parkokhoz kapcsolódó beavatkozási területekről eltekintve – tovább csökkent.
A tájkarakter és a tájpotenciál védelme jelenleg a területrendezési és településrendezési eszközök szabályozási előírásain, valamint egyedi hatósági eljárásokban, a tájvédelmi szakhatósági állásfoglaláson keresztül érvényesíthető. A jogi környezet adta hiátusok mentén bőven volt példa spontán, sokszor az ökológiai szempontokat mellőző befektető szándék vezérelte tájalakításra, amelyet a fenti folyamatok miatt vissza kell szorítani. A befektetői oldalról érkező kezdeményezésnek a településrendezési, területrendezési dokumentumban – véleményezésen keresztül – irányt kell mutatni és az adott befektetésre alkalmas területekre kell terelni. Ezt szakmailag átlátható módon alapozná meg a tájak tájkarakter alapú osztályozási rendszere, és az az alapján készülő országos tájleltár, amely a tájvédelem régen tervbe vett célkitűzése, de eddig nem készült el. Az országos tájleltárban egyúttal nyomon követhető lenne a táji sokféleség változása is.
A táji örökség fontos összetevői az egyedi tájértékek. Az egyedi tájértékek felmérésének módját a MSZ 20381:2009 Természetvédelem. Egyedi tájérték kataszterezése című szabvány rögzíti.
Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásba vétele a nemzeti park igazgatóságok feladata, ugyanakkor a településrendezési terveknek tartalmaznia kell a tervezési területen található egyedi tájértékek felsorolását.
A központi nyilvántartás 901 település teljes közigazgatási területének egyedi tájérték felmérését tartalmazza, így országos szinten számolva a feldolgozottsági szint 28,5% (19. táblázat). A 901 település közül 356 település felmérésére az NTA–III tervezési időszakában került sor. A felméréseknek nagy lendületet adott a TájÉrték KAtaszter (TÉKA) program, amelynek keretében megtörtént 486 település felmérésének felülvizsgálata, valamint 210 település egyedi tájérték felmérése. A nyilvántartásban 2013 tavaszán összesen 20 920 egyedi tájérték részletes leírása szerepelt.
A MSZ 20381:2009 szabványban szereplő adatlap tartalmi elemei alapján 2011-ben elkészült a Természetvédelmi Információs Rendszer egyedi tájérték modulja, amely 2012-től már a felvett táji érték védettségi szintjére és státuszára vonatkozó adatokat is tartalmazza. Az elvégzett elemzések szerint a felmért tájértékek közel 10%-a rossz állapotban van, közel 50%-a veszélyeztetett. A rossz állapot leggyakoribb oka az ápolás, karbantartás elmaradása.
19. táblázat – Az egyeditájérték-kataszterezés keretében felvételezett települések száma (2014. október 1-i állapot)
Nemzeti park igazgatóság | Összes település száma (db) | Katasz- terezett települések száma (db) | A felmért települések száma az összes település százalékában (%) | |
Aggteleki NPI | 242 | 234 | 96,7 | |
Balaton-felvidéki NPI | 544 | 66 | 12,1 | |
Bükki NPI | 365 | 152 | 41,6 | |
Duna–Dráva NPI | 593 | 88 | 14,8 | |
Duna–Ipoly NPI | 394 | 82 | 20,8 | |
Fertő–Hanság NPI | 176 | 96 | 54,5 | |
Hortobágyi NPI | 390 | 89 | 22,8 | |
Kiskunsági NPI | 142 | 47 | 33 | |
Körös–Maros NPI | 106 | 40 | 37,7 | |
Őrségi NPI | 221 | 49 | 22,1 | |
ÖSSZESEN | 3173 | 943 | 29,7 |
Fő cselekvési irányok:
− Az egyedi tájérték kataszterezés eredményeinek a településrendezési tervezési folyamatokba történő integrálása a természetvédelmi jogszabályok és a MSZ 20381:2009 szabvány felülvizsgálata, annak összhangba hozása az elektronikus nyilvántartással.
− Az egyedi tájértékek településenkénti és egyes tájérték-fajták szerint történő felmérése, a helyi közösségek intenzívebb bevonásával.
− A TIR egyedi tájérték moduljának aktualizálása.
− A fényszennyezéstől mentes csillagos égbolt láthatóságának megőrzése, javítása.
− További irányok a 8.7 fejezetben.
A 3. fejezetben szereplő intézkedések indikátorai:
− A természetvédelmi oltalom alatt álló területek és értékek száma.
− A természetvédelmi beavatkozással, élőhely-rekonstrukcióval érintett területek száma.
− A természetvédelmi tartalmú jogi jellegek közhiteles ingatlan-nyilvántartásba történő feljegyzésének aránya.
− Az elkészült fenntartási tervek száma.
− A közösségi jelentőségű fajok természetvédelmi helyzetének aktuális értékelése alapján kedvező, javuló, illetve ismeretlen természetvédelmi helyzetű, fajok aránya.
− Jogi jelleg feljegyzések és törlések százalékos aránya a teljes körű feljegyzéshez képest.
− Natura 2000 területeken a gyep művelési ágú földterületek arányának változása.
− Natura 2000 kompenzációban részesülő földterületek kiterjedése (ha), illetve a kifizetések növekedése (művelési áganként).
− A nemzetközi minősítésű területeknél e minősítések, címek megőrzése, a nemzetközi minősítésű területek arányának változása.
− Az egyedi tájértékek száma.
− További indikátorok tájvédelmi kérdésekben a 8.7 fejezetben.
4.1. Természetvédelmi célú vagyonkezelés
Helyzetkép:
A természetvédelmi célú vagyonkezelés elsődleges célja állami tulajdonban álló földrészleteken természetvédelmi közcélok megvalósítása, az élő és élettelen természeti értékek megóvása, a tájképi, kultúrtörténeti értékek megőrzése, a természeti vagyon állagának és értékének megőrzése, védelme, továbbá értékének fenntartható módon való növelése. A nemzeti park igazgatóságok (továbbiakban: igazgatóságok) vagyonkezelésében lévő védett és védelemre tervezett természeti területek kiterjedése 2013. december 31-i állapot szerint 294 212,7 hektár, amelynek 61%-a gyep, 10%-a szántó, 29%-a pedig egyéb művelési ágú terület (20. táblázat).
Az igazgatóságok a vagyonkezelésükben lévő területeknek közel 53%-án, 155 979,4 hektáron, jelenleg is haszonbérleti szerződések útján, gazdálkodók bevonásával végzik a természetvédelmi kezelést. A természetvédelmi célú vagyonkezelési tevékenység, természetvédelmi kezelés megvalósításában kulcsszereppel bír az igazgatóságok vagyonkezelésében lévő védett őshonos és veszélyeztetett állatfajtákból (magyar szürke marha, magyar tarka, magyar bivaly, cikta, cigája stb.) álló állatállomány, amely a gyepterületek megfelelő állatsűrűséggel és állatfajjal/fajtával történő legeltetését biztosítja. Az igazgatóságok vagyonkezelésében lévő állatállomány egyedszáma folyamatos, de csökkenő mértékű növekedést mutat, mára meghaladja a 10 ezret.
A természetvédelmi érdekek érvényesítése leghatékonyabban a vagyonkezelői jogok gyakorlása útján valósítható meg, amelynek értelmében továbbra is célként fogalmazódik meg az igazgatóságok vagyonkezelésében álló védett természeti területek növelése.
Az igazgatóságok természetvédelmi kezelési feladatainak ellátásához szükséges fenntartható, környezetbarát eszközpark és infrastrukturális háttér kialakítása, fejlesztése, az állattartás körülményeinek javítása szintén feladatként jelentkezik. Az igazgatóságok saját kezelésben tartott földterületeinek természetvédelmi fenntartását szolgáló állatlétszám kialakítása, fenntartása alapvető a területek kedvező természeti állapotának megőrzése érdekében. Az igazgatóságoknak a természetközeli gazdálkodás példaértékű gyakorlati megvalósításával, a jelenleg is betöltött szerepüket tovább erősítve, mintagazdaságként kell megjelenniük a térség szereplői előtt, a pillanatnyi gazdasági haszon megszerzése soha nem mehet az ökológiai célok rovására.
Az igazgatóságok 2007-ben elfogadott 10 éves hosszú távú természetvédelmi vagyonkezelési terveinek lejáratával gondoskodni kell a kitűzött célok teljesülésének áttekintéséről és új tervek kidolgozásával az igazgatóságok vagyonkezelésében lévő valamennyi terület esetében az elérni kívánt célállapotot meghatározva, fel kell mérni az annak eléréséhez szükséges tevékenységeket, rögzíteni kell azok ütemezését.
Az igazgatóságok vagyonkezelési nyilvántartásának vezetését és a vagyonkezelési adatszolgáltatást a TIR vagyonkezelési moduljának alkalmazásával végzik, amelynek fejlesztése folyamatos feladat.
20. táblázat – A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő védett és védelemre tervezett természeti területek kiterjedése (2013. december 31. állapot szerint)
Nemzeti park igazgatóság | Terület (hektár) | |
Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság | 13 143,4 | |
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság | 13 286,5 | |
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság | 30 664,5 | |
Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság | 18 114,7 | |
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság | 15 292,9 | |
Fertő-Hansági Nemzeti Park Igazgatóság | 12 266,3 | |
Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság | 101 859,0 | |
Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság | 53 105,1 | |
Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság | 32 745,9 | |
Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság | 3 734,4 | |
ÖSSZESEN | 294 212,7 |
Fő cselekvési irányok:
− Az igazgatóságok vagyonkezelésében álló védett természeti területek növelése, a vagyonkezelt terület nagyságával arányos nagyságú személyi állomány és fenntartható, környezetbarát infrastruktúra biztosítása.
− Az igazgatóságok saját kezelésben tartott földterületeinek természetvédelmi fenntartását szolgáló állatlétszám kialakítása, fenntartása.
− Az igazgatóság saját kezelésben tartott földterületeinek fenntartását szolgáló, nem az állatállomány legeltetésével/takarmányozásával összefüggő, de többségében a vagyonkezelés eszközeivel végzendő munkák beépítése a természetvédelmi vagyonkezelési tervekbe (cserjeirtás, kaszálás, szárzúzás, invazív fajok egyéb úton való visszaszorítása stb.).
− Az igazgatóságok 10 éves hosszú távú természetvédelmi vagyonkezelési terveinek aktualizálása.
Indikátorok:
− A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő védett és védelemre tervezett természeti területek kiterjedése.
− A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő területek ökológiai állapotában és védett fajainak állományaiban elért javulás/növekedés mértéke.
− A nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő állatállomány egyedszáma.
4.2. Őrzés
Helyzetkép
A Természetvédelmi Őrszolgálat kiemelt feladata a mintegy 850 ezer hektár országos jelentőségű védett természeti terület, több mint 1,2 millió hektár védett természeti területen kívül levő Natura 2000 terület, az ex lege védett természeti területek, valamint mintegy 1900 védett növény- és állatfaj őrzése, megóvása, károsításának megelőzése, továbbá 45 ezer külterületen nyilvántartott régészeti lelőhely őrzése, károsításának megelőzése (21. táblázat).
A nemzeti park igazgatóságok szervezetében jelenleg összesen 245 fő egyenruhával és szolgálati maroklőfegyverrel ellátott, megfelelő hatósági jogosultságokkal rendelkező állami természetvédelmi őr dolgozik. Egy fő természetvédelmi őrre így átlagosan 372 km2 működési terület, azon belül pedig 3400 hektár országos jelentőségű védett természeti terület és 4600 hektár országos jelentőségű védett természeti területen kívüli Natura 2000 terület, továbbá 180 régészeti lelőhely jut. Egy fő természetvédelmi őr tehát mintegy 8 000 hektáron lát el konkrét őrzési feladatokat.
21. táblázat – A nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi őrszolgálati adatai (2013. március)
Nemzeti park igazgatóság | Működési terület (ha) | Védett természeti terület (ha)* | Natura 2000 terület (ha) | Természet- védelmi őri létszám (fő) | 1 főre eső működési terület (ha/fő) | 1 főre eső védett természeti terület (ha/fő) | 1 főre eső Natura 2000 terület (ha/fő) | |
Aggteleki | 433 739 | 54 455 | 181 303 | 16 | 27 109 | 3 403 | 11 331 | |
Balaton-felvidéki | 1 003 400 | 74 021 | 252 193 | 21 | 47 781 | 3 525 | 12 009 | |
Bükki | 893 761 | 124 234 | 255 799 | 34 | 26 287 | 3 654 | 7 524 | |
Duna-Dráva | 1 284 100 | 97 273 | 202 449 | 32 | 40 128 | 3 040 | 6 327 | |
Duna-Ipoly | 1 353 600 | 124 508 | 267 608 | 35 | 38 674 | 3 557 | 7 646 | |
Fertő-Hanság | 408 700 | 47 191 | 88 206 | 13 | 31 438 | 3 630 | 6 785 | |
Hortobágyi | 1 776 300 | 144 128 | 358 809 | 40 | 44 408 | 3 603 | 8 970 | |
Kiskunsági | 1 004 300 | 82 038 | 168 142 | 26 | 38 627 | 3 155 | 6 467 | |
Körös-Maros | 801 200 | 51 410 | 146 952 | 19 | 42 168 | 2 706 | 7 734 | |
Őrségi | 343 900 | 48 882 | 73 505 | 9 | 38 211 | 5 431 | 8 167 | |
ÖSSZESEN /átlag | 9 303 000 | 848 140 | 1 994 966 | 245 | 37 971 | 3 462 | 8 143 | |
* az „ex lege” védett természeti területek nélkül |
A régészeti lelőhelyek és leletek hatósági őrzése 2005 óta a Természetvédelmi Őrszolgálat jogszabályban előírt kötelessége. Ez jelentős többletfeladatot jelent. Forrás hiányában az elmúlt években nem alakult ki országosan jó gyakorlat a feladat ellátására, ezért szükséges a megfelelő pénzügyi és személyi feltételek biztosítása régészeti örökségünk védelme érdekében.
A Természetvédelmi Őrszolgálatra háruló feladatok folyamatosan növekednek, míg a létszámuk állandó és a munkáltató igazgatóságok költségvetési támogatása is folyamatosan csökken. Szembe kell nézni a természetvédelmi őrzés új kihívásaival is, ilyen például a védett természeti területeket érintő illegális hulladéklerakás, a gyújtogatás, a védett állatok mérgezése, a védett növények engedély nélküli gyűjtése, az illegális terepmotorozás, quadozás, az engedély nélküli fakitermelések. Rendkívüli kötelezettséget jelent a Natura 2000 területek megóvása is, amiről számot kell adnia hazánkban az Európai Unió felé. A jelenlegi helyzet szerint a természetvédelmi kezelési és egyéb feladatok ellátása, valamint az igazgatóságok feladatköreinek szinte teljes terepi megvalósítása jellemzi a természetvédelmi őrszolgálat tevékenységét.
2013. január 1-én az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységével kapcsolatos jogi szabályozás változása alapjaiban változtatta meg a természetvédelmi őrök hatósági feladatellátását is, amelyet célszerű lesz a természetvédelmi őrzés és természetvédelmi kezelési tevékenység összefüggésében újra áttekinteni.
Az állampolgárok önkéntesen, díjazás nélkül polgári természetőrként segíthetik a természetvédelmi őrök munkáját. A természeti értékek megőrzése csak akkor lehet sikeres, ha abban a társadalom a mainál nagyobb mértékben vesz részt. A polgári természetőrök létszáma jelenleg 700 fő. A Természetvédelmi Őrszolgálat alacsony létszáma limitálja az érdemben felügyelhető és feladattal ellátható polgári természetőrök számát. A természetvédelmi őrök létszámbővítése lehetővé tenné még több polgári természetőr bevonását az állami természetvédelmi feladatellátásba.
Az Őrszolgálat létszámát 2015–2020 között meg kell duplázni, hogy az arányban álljon a megnövekedett feladatokkal, mert csak így lehet biztosítani hazánk természeti értékeinek megóvását, az uniós tagságból adódó feladatok elvégzését.
Fő cselekvési irányok:
− A természetvédelmi örök létszámának emelése legalább 200 fővel.
− Az örökségvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek is indokolják a pénzügyi és személyi feltételek javítását.
− A természetvédelmi őrzés feladataival arányos tárgyi feltételek (kiemelt területek, valamint folyamatos őrzést igénylő objektumok kamerával való fölszerelése, a szükséges wifi eszközök telepítésével) biztosítása.
Indikátorok:
− A Természetvédelmi Őrszolgálati létszáma.
− Egy hektár védett természeti területre jutó természetvédelmi őr, egy hektár Natura 2000 területre jutó természetvédelmi őr.
− A Természetvédelmi Őrszolgálat által használt technikai eszközök száma és átlagéletkora.
4.3. Védettségi szint helyreállítása
Helyzetkép:
Az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) számú határozata nyomán, 1995. november 25-én lépett hatályba a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Vszt.). 2013 végéig a Vszt. hatálya alá tartozó, a volt szövetkezetek földhasználati jogával érintett mintegy 250 000 hektár védett és védelemre tervezett természeti területből kb. 150 000 hektár került állami tulajdonba. A védettségi szint helyreállításának előrehaladása az állami tulajdonba vételhez szükséges költségvetési források rendelkezésre állásától és a nemzeti park igazgatóságok e feladatra fordítható kapacitásaitól függ.
Az NTA–III megvalósulási időszaka alatt az alábbi költségvetési források álltak rendelkezésre a Vszt. végrehajtására:
22. táblázat – Költségvetési források a Vszt. végrehajtására
Év | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | |
Forrás* (m Ft) | 52,0 | 28,8 | 467,8 | 1 144,2 | 1 394,2 | |
* az éves költségvetési törvények és a Vszt. végrehajtására költségvetési átcsoportosításokat tartalmazó Korm. határozatok adatai alapján |
A 22. táblázat alapján jól látható, hogy 2011 óta minden korábbinál nagyobb költségvetési összegek állnak a nemzeti park igazgatóságok rendelkezésére a Vszt. végrehajtására. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az NTA–III végrehajtási idejének a végére újabb, több mint 5000 hektár védett természeti terület kerülhet állami tulajdonba és nemzeti park igazgatósági vagyonkezelésbe. A földvásárlásokkal egyidejűleg az arra jogosult személyek megkapják a számukra járó teljes pénzbeli kártalanítást, így a tulajdonjoghoz fűződő alapjog esetleges sérelme sem állhat fenn.
A Vszt. végrehajtása a törvényi kötelezettségen túl az egyetlen hatékony eszköz a színlelt, esetleg illegálisnak minősülő földhasználati és birtoklási viszonyok, az ún. „zsebszerződések” felszámolására is.
Az állami tulajdonba kerülő, a Vszt. hatálya alá tartozó területek egy része tartós használati, haszonbérleti jogviszony keretében a helyben lakó, ténylegesen gazdálkodási tevékenységet folytató magánszemélyekhez kerül, elősegítve ezzel az állattartó helyi gazdálkodók földhöz jutását.
Fő cselekvési irányok:
− A Vszt. 2015. december 31-i végrehajtási határidejének meghosszabbítása.
− A végrehajtáshoz szükséges költségvetési források ütemezet biztosítása.
− A kártalanítás alternatív módozatainak vizsgálata és szükség szerinti alkalmazása.
− A jogosulti körbe tartozó személyek kártalanításának elsődlegessége.
Indikátorok:
− Az állami tulajdonba kerülő területek kiterjedése.
− A rendelkezésre álló költségvetési források nagysága.
− A termőföld-árak változása (tekintettel a 2014. évi földpiaci liberalizációra is).
4.4. Erdők vagyonkezelése
Helyzetkép:
Az erdők fenntartására, védelmére vonatkozó természetvédelmi irányelvek átfogóan a tervezési-ellenőrzési rendszeren (természetvédelmi kezelési tervek, körzeti erdőtervek és a kapcsolódó hatósági rendszer), valamint a gazdálkodók támogatásán keresztül valósíthatók meg.
Az erdőgazdálkodásban széles körben vehetők igénybe támogatások az Európai Unió társfinanszírozásával és nemzeti keretből, például erdő-környezetvédelmi intézkedések (kilenc célprogrammal), valamint a Natura 2000 erdőterületeken történő erdőgazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás.
Az NTA–III időszaka alatt fontos természetvédelmi jogcímek kerültek bevezetésre: az erdőtelepítéssel, a Natura 2000 területeken lévő erdők kompenzációs támogatásaival, valamint az önkéntesen vállalható erdő-környezetvédelmi kifizetésekkel kapcsolatban. E jogcímek kifizetései megtörténtek, illetve most is folyamatban vannak.
A nemzeti park igazgatóságok számára különleges kezelési, gazdálkodási feladatot jelent az igazgatóságok vagyonkezelésében lévő állami erdőterületek kezelése, fenntartása. A tervidőszak alatt a nemzeti park igazgatóságok által vagyonkezelt erdő művelési ágban lévő területek nagysága mintegy 33 000 hektárról több mint 40 000 hektárra változott.
E természetvédelmi célú erdőkezelés a nem védett erdőkben folytatható erdőgazdálkodási tevékenységgel szemben egy olyan erdőmegőrzési, erdőkezelési feladatot jelent, amelynek elsődleges célja a vagyonkezelésben lévő erdők biológiai sokféleségének megőrzése és gyarapítása, a természetvédelem szempontjainak érvényesítése. Ehhez a tevékenységhez a hagyományos erdőgazdálkodás egyes eljárásai (pl. fakitermelés) csak eszközök, és nem célok. Természetesen a fakitermelés elvégzése és az esetlegesen keletkező eredmény visszaforgatása a természetvédelmi tevékenységek támogatására is fontos kiegészítő célkitűzés.
Természetvédelmi szakmai cél a folyamatos erdőborítással járó erdőkezelési technológiák üzemi méretekben történő megvalósításának bevezetése, minta jellegű bemutatása. A vágásos üzemmódban kezelt területek csökkenése és a faanyagtermelést nem szolgáló és átalakító üzemmódban kezelt terület növekedése a tervidőszakban természetvédelmi szempontból kedvező irányt mutat (6. ábra).
Az erdők természetvédelmének speciális mintaterületei az erdőrezervátumok, amelyek a természetes vagy természetközeli állapotú erdei életközösség megóvását, a természetes folyamatok szabad érvényesülését, továbbá a hosszú távú erdőökológiai kutatások folytatását szolgáló erdőterületek [Tvt. 29. § (3) bekezdés]. Az 1990-es évek első felében 63 területet jelöltek ki erdőrezervátummá. A kijelölt területeket erdőrezervátummá nyilvánító miniszteri rendeletek 2000 óta jelennek meg, a 2009–2014 közötti időszakban egy terület, a Kőszegi- forrás erdőrezervátumot kijelölő, a Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet létesítéséről, valamint a Kőszegi-forrás erdőrezervátum létrehozásáról szóló 4/2009. (IV. 10.) KvVM rendelet jelent meg. Eddig összesen 55 területet nyilvánított erdőrezervátummá, 11 529 hektár összterülettel a természetvédelemért felelős miniszter, illetve állapított meg ezekre a területekre természetvédelmi kezelési előírásokat. Az erdőrezervátumok teljes területén belül azonban csak a magterületek mintegy 3600 hektárján érvényesülnek emberi beavatkozás nélkül a természetes folyamatok, ez tekinthető tehát nemzetközi értelemben is erdőrezervátumnak, amely a hazai teljes erdőterületnek alig 0,2%-a. A Magyar Nemzeti Erdőrezervátum Bizottság az erdőrezervátumok védőzónáinak erdőtervezési és kezelési kérdéseiben állásfoglalásokat ad ki, amelyeket a hatóságok és gazdálkodók figyelembe vesznek.
6. ábra – Az ország erdőterületének üzemmódonkénti megoszlása hektárban (csak erdőrészlet) (Forrás: NÉBIH Erdészeti Igazgatóság)
Fő cselekvési irányok:
− Olyan kezelési módok bevezetése, amelyek az eddigi módszereknél jobban segítik a természetvédelmi célok megvalósulását.
− A védett és Natura 2000 jelölő fajok közt szereplő elhalt faanyagot fogyasztó rovarfajok és odúlakó denevérfajok számára az erdőben hagyandó holt fa, illetve lábon álló száradó fák, továbbá idős, odvas fák fenntartása/fennhagyása.
− Az erdőszerkezet-átalakítások elvégzése az igazgatósági vagyonkezelésbe vett területeken.
− Az erdőgazdálkodás és a természetvédelmi kezelés közötti összhang megteremtése a védett természeti és Natura 2000 területeken végzett szakszerű erdőkezelés során.
− A bolygatás nélkül fenntartandó erdőterületek hálózatának kialakítása a saját vagyonkezelésben lévő területeken is.
− A természetvédelmi erdőgazdálkodás tervezési-, elszámolási rendszerére vonatkozó szabályozás kidolgozása és bevezetése a nemzeti park igazgatóságoknál.
− Az erdővédelmi járulék fizetési kötelezettség alóli felmentés megvalósítása a természetvédelmi célú élőhely rehabilitációk esetén legalább a védett természeti és Natura 2000 területeken.
− Az erdőgazdálkodási és természetvédelmi célkitűzések közelítése a minél kiterjedtebb nemzeti és európai uniós támogatási rendszerekkel.
− Az erdőrezervátummá kijelölt területek kihirdetésének lezárása.
Indikátorok:
− Magyarország erdőterületének változása.
− A szálaló, átalakító és faanyagtermelést nem szolgáló (folyamatos erdőborítást biztosító) üzemmódban kezelt erdők területe.
− Az erdőterület megoszlása elsődleges rendeltetés szerint.
− Erdők természetességi kategóriáinak megoszlása.
− A őshonos fafajok megoszlása a hazai erdőterületen.
− Az erdőkhöz kötődő, védett / Natura 2000 jelölő elhalt faanyagot fogyasztó rovarok mennyisége.
− Odúlakó denevérek állománya.
4.5. Vadgazdálkodás
Helyzetkép:
A nemzeti park igazgatóságok saját vadászatra jogosultsága alatt 21 vadászterület van összesen 155 000 hektár kiterjedésben.
Az országos szinten növekvő nagyvadállomány az erdő- és mezőgazdálkodásnak okozott igen jelentős gazdasági kár mellett a védett természeti területekben és értékekben is komoly kárt okoz, míg ezzel párhuzamosan az apróvadállomány mérete aggasztó mértékben csökken.
Az igazgatóságok vadászatra jogosultsága alá tartozó vadászterületek természetvédelmi célú különleges rendeltetésűek, ahol a rendeltetésnek megfelelően a védett természeti területek és értékek megóvása a feladat. A vadászterületeken a vadászat és a vadgazdálkodási tevékenység nem cél, hanem a természetvédelmi vagyonkezelés eszköze, ennek keretében minden beavatkozást a természetvédelmi céloknak és érdekeknek kell alárendelni. A vad csak a nem kívánatos tevékenységének (pl. természetvédelmi károk, erdő- és mezőgazdasági károk) megelőzése illetve mérséklése, állományának szükséges szabályozása céljából, továbbá állategészségügyi indokok alapján vadászható.
Az intenzív erdei vadgazdálkodás a védett természeti területeken és Natura 2000 területeken ellentétes azok rendeltetésével, így az – beleértve a vadaskertek létesítését is – e területeken nem kívánatos.
A jelölő élőhelyek védelme érdekében a Natura 2000 területeken is fokozott figyelmet kell szentelni a nagyvad vadászati hasznosításának. A vad az erdő része, ezért van szükség a terület eltartóképességét figyelembe vevő vadgazdálkodásra. Ennek hiányában az erdő természetes folyamatain (felújulás) alapuló erdőgazdálkodás akadályba ütközik. Hosszú távon olyan létszám fenntartása a kívánatos, amely mellett lehetővé válik az erdők természetes felújítása, vadkizáró kerítések alkalmazása nélkül. Ez csak országos szintű nagyvadlétszám- csökkentési program keretében érhető el, hiszen az igazgatóságok saját vadászatra jogosultsága alatt álló vadászterületeinek kiterjedése csak töredéke a haza nagyvadas vadászterületeknek, így azokon csak helyi szintű eredményt lehet elérni.
Fő cselekvési irányok:
− A nagyvadlétszámot a védett természeti területeken (elsősorban védett erdőkben) a területek vadeltartóképességéhez kell közelíteni (csökkentés).
− Szükséges a cserjésekkel, sűrűséggel határos gyepterületek növény- és állatvilágának (pl. rákosi vipera) védelme érdekében különösképpen a vaddisznó állomány drasztikus mértékű apasztása.
− Az apróvadállomány védelme érdekében a védett területeken mezei és vízi élőhely-fejlesztések támogatása.
Indikátorok:
− A nemzeti park igazgatóságok vadászatra jogosultság alatt álló területeinek kiterjedése.
− A nagyvadfajok állománya.
− A mezei nyúl, a fogoly, a nyári lúd hazai állománya az igazgatóságok saját vadászterületein.
4.6. Halgazdálkodás
Hazánk mintegy 90 halfajból álló halállománnyal büszkélkedhet, azonban az őshonos fajok aránya alig kétharmada ennek. Számos természetes és természetközeli vizünkben a halak jelentős hányadát adják nem őshonos, korábban haltermelési céllal behozott vagy behurcolt halfajok, amelyek között számos inváziós faj van. Sajnos ez az arány azokon a vizeken sem lényegesen jobb, amelyek esetében az államot megillető halgazdálkodási jogot a nemzeti park igazgatóságok vagy általuk felügyelt gazdálkodó szervezet gyakorolja. Az inváziós idegenhonos halfajok terjeszkedését igen nehéz megállítani, mivel szaporodásuk eredményes és hallárváik, ivadékaik a vízzel szinte minden víztérbe eljutnak, ott életteret foglalnak. Halaink egyik különösen veszélyeztetett csoportja a középhegységi patakok faunáját alkotó fajok (pl. Petényi-márna, fürge cselle, kövicsík), amelyeket hosszabb távon a változó klíma miatt időről időre fellépő jelentős vízhiány fenyeget leginkább. E hatást csak megfelelő élőhely-fejlesztésekkel, illetve vízutánpótlással lehet mérsékelni, adott esetben átgondolt visszatelepítési programokkal ellensúlyozni. Egy másik veszélyeztetett csoport, a mocsaras és a lápi élőhelyekre jellemző fajegyüttes védelméért is sokat lehet és kell tenni a nemzeti parki vagyonkezelésű területeken és érintett halgazdálkodási vízterületeken, hiszen az élőhelyek védelmével, a nem őshonos halfajok e vizekbe történő bejutásának megakadályozásával, egyes inváziós vízinövények visszaszorításával a veszélyeztetett fajok (pl. széles kárász, compó, lápi póc, réti csík) megmenthetők.
Jól látható folyamat, hogy természetes vizeinken jelenleg a halászati hasznosítás jelentősége csökken, miközben a horgászhasznosítás kerül egyre inkább előtérbe. Azonban a természetvédelmi célú kezeléssel a horgászhasznosítás az adott víz egyes részterületein nem mindig összeegyeztető, így ezekben az esetekben (pl. Fertő tó) szabályozottabb halgazdálkodási hasznosításnak is lehet létjogosultsága. Amennyiben a védelmi célokkal összeegyeztető a halállomány hasznosítása, akkor is elengedhetetlenek az olyan fejlesztések, amelyek a természetes szaporodás elősegítésével, illetve ha másképp nem megoldható, haltelepítéssel növelik a fogható halállományok méretét. Fontos feladat azonban a haltelepítéssel kihelyezett állományok szerkezetének megváltoztatása, a faji, illetve korosztályi összetétel optimalizálása. Nagyon fontos, hogy azokon a vizeken, ahol nemzeti park igazgatóság gyakorolja a halgazdálkodási jogot, az őshonos halfajok telepítése is csak olyan mértékig végezhető, amely összhangban van a természeti értékek fennmaradásával.
Fő cselekvési irányok:
− A vizek természetes halfaunájának, őshonos halállományának és a kívánatos halfaj-szerkezetének fenntartása élőhelyvédelemmel, élőhely rekonstrukcióval, indokolt esetben halfajok mesterséges szaporításával és kihelyezésével.
− A nemzeti park igazgatóságok vagy általuk felügyelt szervezet halgazdálkodási jogosultsága alatt álló területek esetében kíméleti területek kijelölése, indokolt esetben a különleges rendeltetésűvé nyilvánítása.
− A dombsági, középhegységi, illetve a lápi és mocsaras élőhelyek halállományának védelme érdekében a védett területeken élőhely-fejlesztések támogatása.
− A halállományok természetes szaporodásának elősegítése, halívóhelyek, halbölcsők létesítése, illetve rekonstrukciója, a halállományok telelésének elősegítése (vermelőhelyek védelme, lékelés).
− Haltelepítés esetén annak biztosítása, hogy a telepítési anyag természetes vagy természetközeli vizek esetében kizárólag őshonos faj egyedét tartalmazza. Az őshonos fajok (pl. ponty) esetében pedig telepítésre elsősorban azok természetes formáit (tiszai nyurgaponty, velencei-tavi vadponty, dunai vadponty, balatoni sudárponty) használják. Államilag ösztönözni szükséges ezeket a nemzeti kinccsé nyilvánított pontyfajták szaporítását a telepítéshez szükséges ivadék előállításának biztosításáért.
Indikátorok:
− A nemzeti park igazgatóságok halgazdálkodási jogosultsága alatt álló területeinek kiterjedése.
− A hegyvidéki patak-, illetve a mocsaras élőhely-rekonstrukciók száma.
− Haltelepítés esetén az őshonos formák aránya.
− Az idegenhonos, invazív halfajokból szelektíven kifogott mennyiségek.
4.7. Élőhelyek megőrzése
4.7.1. Élőhelyek helyreállítása
Helyzetkép:
A társadalom folyamatosan növekvő terület-, energia- és anyagigénye miatt a természeti környezet és az élő rendszerek egyre súlyosabb terheléseknek vannak kitéve. A legfőbb veszélyeztető tényező az élőhelyek csökkenése, feldarabolódása, pusztulása, a környezetszennyezés, a nem megfelelő földhasználatból fakadó túlhasznosítás, az özönfajok terjedése és az éghajlatváltozás. A biológiai sokféleség megőrzéséhez, elemeinek fenntartható használatához kapcsolódóan kiemelten fontos az élőhelyek védelme, természetvédelmi helyzetük megőrzése, javítása és helyreállítása. Erre hazánk a nemzetközi egyezmények részes feleként is kötelezettséget vállalt.
Az előző időszakban a kiemelt jelentőségű vizes élőhelyek helyreállítása mellett megkezdődött a Kárpát-medence egyedi értékeit és társulásait őrző élőhelyek leromlásának megállítása, a korábbi állapot visszaállítása. A 2007−2013 közötti időszak európai uniós forrásainak (ERFA, LIFE) felhasználásával a Natura 2000 területeink mintegy 5%-át, illetve országos jelentőségű védett természeti területeinknek mintegy 10%-át érintően (kb. 102 000 ha) történtek élőhely-rekonstrukciós és élőhely-fejlesztési beavatkozások.
Emellett sor került számos kiemelt fontosságú állat- és növényfaj (pl. túzok, rákosi vipera, tartós szegfű stb.) élőhelyének javítására is.
Az Európai Unió 2020-ig szóló biológiai sokféleség stratégiájának (EU BSS) 2. céljában előírta a tagállamok számára az ökológiai funkcióval bíró degradált ökoszisztémák legalább
15%-ának helyreállítását, rekonstrukcióját, illetve a meglévő és potenciális zöld infrastruktúra-elemek meghatározását és az ehhez szükséges szakmapolitikai és szabályozási keretek kialakítását.
Fő cselekvési irányok:
− Az élőhely-rehabilitációs és rekonstrukciós munkák (pl. visszagyepesítés, vizes élőhelyek helyreállítása) folytatása, folyamatos monitorozása, támogatása, a befejezett helyreállítások fenntartása, az elért állapot fenntartásának pénzügyi forrásai megteremtése.
− A jövőben a rehabilitációs és a rekonstrukciós feladatok esetében is kiemelt figyelmet kell fordítani az éghajlatváltozás élőhelyekre és életközösségekre, illetve egyes fajokra gyakorolt hatására, kiemelten a sérülékeny vízháztartású vizes és ártéri élőhelyek vízháztartásának helyreállítására, vízellátottságának javítására.
− Vizes élőhely-rekonstrukciók és rehabilitációk esetében a térségi vízgazdálkodás, vízvisszatartás megoldási lehetőségeinek előtérbe helyezése a talajvíztükör megemelésével, összhangban a klímaváltozás hatásainak lehetséges pufferelésére, a VKI szellemiségének a VGT-be való beültetésével és a szükséges földhasználati mód váltásokkal (bizonyos, mély fekvésű, rendszeresen belvízjárta területek feladása), szemben a korábban alkalmazott, gátakkal körül vett árasztásokkal.
− 2020-ig az ökológiai funkcióval bíró degradált ökoszisztémák legalább 15%-án összehangolt élőhelyrekonstrukciókat kell megvalósítani.
− A helyreállításhoz kapcsolódóan elő kell segíteni az egyes természeti értékek károsodásához vezető folyamatok megfékezését, többek között az inváziós fajok terjedését, a cserjésedési és eutrofizációs folyamatok gyors előrehaladását.
Indikátorok:
− Élőhely-rehabilitáció és rekonstrukció száma, területi kiterjedése (ha).
− Élőhely-rekonstrukciós fejlesztésekkel, a kezelési infrastruktúra fejlesztésével érintett Natura 2000 területek, illetve védett természeti területek kiterjedése (ha).
− 15% élőhelyrekonstrukció indikátorai (pl. rekonstruált terület, rehabilitált faj).
4.7.2. Ökoszisztéma szolgáltatások
Helyzetkép:
Az élővilág azon javainak és szolgáltatásainak állapota, amelyeket az ember élete során közvetlenül vagy közvetve felhasznál, létfontosságú az emberi egészség és jólét szempontjából. A természetvédelmi tevékenység a természeti adományok létéhez (az ún. ökoszisztéma javakhoz és ökoszisztéma szolgáltatásokhoz, ahogy azt a korábban, 1970-től használt „környezeti szolgáltatások” helyett 1981-től nevezték) és az ebből származó hasznokhoz juttatja az embereket. Az ökoszisztéma szolgáltatásokat minden állampolgár igénybe veszi, ezért közös érdekünk és felelősségünk azok fenntartása és finanszírozása. A Kárpát-medencei élettér és emberi közösségek fennmaradása szempontjából a természeti szolgáltatások vagy ökológiai szolgáltatások (és az általuk létrehozott természeti vagy ökoszisztéma javak) ugyanolyan fontosak, mint a technológiai szolgáltatások. Másképpen: a természeti vagy ökoszisztéma szolgáltatások azok a természeti adományok, javak és funkciók, amelyek hasznosak az emberi közösségeknek. Helyettesítésük pazarló és értelmetlen, sokszor sikertelen. Az ökoszisztéma szolgáltatások mesterségesen típusokba sorolhatók a megértés és a megelőzés-fejlesztés szabályozása érdekében. A típusok: tér- és közeg-fenntartó (a többi szolgáltatás-típus folyamatait támogató) szolgáltatások; termelő-ellátó (nyersanyag ellátó, élelmiszer ellátó, vízellátó stb.) szolgáltatások; szabályozó (éghajlatot, betegségeket, vízjárást, hulladékokat szabályozó) szolgáltatások; kulturális-információs szolgáltatások (például a szemléletformáló kiadványok, honlapok, portálok hozzáférhetőségét mindenki számára biztosító könyvtári szolgáltatások, felüdülésre alkalmas erdő). A valóságban azonban komplex, a biológiai sokféleség és az élettelen természeti környezet év-százezredes összhangján alapuló élőhelyi rendszereinek bizonyítható, mérhető nyereségei az ökoszisztéma szolgáltatások. Megmaradásuk, működőképességük érdekében elővigyázatosan kell bánnunk természeti tőkénkkel, és meg kell őriznünk a még meglévő biológiai sokféleséget. A biológiai sokféleség – a természetvédelmi foglalkoztatás és az ökoturizmus közvetlenül mérhető gazdasági előnyein túl – további gazdasági előnyökkel jár, mert összehasonlíthatók az ökoszisztéma szolgáltatások leépülésének várható veszteségei a megőrzést szolgáló hatékony intézkedések költségeivel. Az NTA–III tervidőszak alatt kitűzött cél, amely szerint tudatosítani szükséges azt, hogy a természetvédelmi tevékenység megvalósulása természeti adományokhoz juttatja az állampolgárokat, nem valósult meg maradéktalanul.
Fő cselekvési irányok:
− A hazai ökoszisztémák és szolgáltatásaik térképezése, értékelése, kutatása és megismertetése.
− Az ökoszisztémák helyreállításával kapcsolatos stratégiai keret meghatározása.
− A környezet állapotát illetve az ökoszisztéma szolgáltatások számára nem kívánatos tevékenységek fenntarthatóságának felülvizsgálata, környezetbarát technológiák kidolgozása és használata.
Indikátorok:
− Ökoszisztémák és azok szolgáltatásainak térképe, állapotjellemzői, becsült értékük.
− Ökoszisztéma szolgáltatások ismertetésével foglalkozó média megjelenések.
− Helyreállított ökoszisztémák indikátorai (pl. rekonstruált terület, rehabilitált faj, megőrzött biodiverzitás).
4.7.3. Zöld Infrastruktúra
Helyzetkép:
A zöld infrastruktúra a biológiai sokféleség megőrzéséhez kapcsolódó új koncepció, amely a természetes és természetközeli élőhelyek létező vagy megtervezendő elemeinek hálózatával az ökológiai és tájökológiai kapcsolatok működőképességének fenntartására, illetve kialakítására törekszik. Ez a megközelítés természetszerűen túllép a védett természeti területek hálózatán vagy az ökológiai hálózaton is. A zöld infrastruktúra a vidéki és települési környezetben – például belterületi zöldfelületek formájában – egyaránt jelen van.
Az Európai Unió biológiai sokféleség stratégiájának (EU BSS) 2. céljában előírja a meglévő és potenciális zöld infrastruktúra-elemek meghatározását és az ehhez szükséges szakmapolitikai és szabályozási keretek kialakítását.
A meglévő területi kategóriákból kiindulva a hazai zöld infrastruktúra gerincét a védett természeti területeket és Natura 2000 területeket is magában foglaló, az ország területének több mint 36%-át lefedő országos ökológiai hálózat (lásd 6.6 fejezet) képezheti, de azon messze túlmutat.
A zöld infrastruktúra hálózat fontos része kell, hogy legyen a települési környezetben a funkcionálisan jól működő, biológiailag aktív, magas ökológiai értékű zöldfelületi rendszer, amely a biodiverzitás mellett a települési életminőség javítása szempontjából is fontos tényező.
Fő cselekvési irányok:
− A zöld infrastruktúra koncepció tudományos megalapozása.
− A hazai zöld infrastruktúra elemeit (kül- és belterületi) tartalmazó leíró és térbeli adatbázis elkészítése, a sürgős beavatkozást igénylő célterületek azonosítása.
− A természetvédelem látókörébe tartozó, ökológiailag fontos tájképi elemek (erdőként nem nyilvántartott fasorok, facsoportok, arborétumok, parkok és egyéb fás zöldfelületek, sövények, cserjések és szegélyek, mezsgyék) kölcsönös megfeleltetés esetében előírt további megőrzésére megfelelő konstrukció kidolgozása.
− A meglévő és potenciális zöld infrastruktúra-elemek fejlesztése, a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklése és az alkalmazkodás elősegítése, a természetes és természetközeli területek közötti átjárhatóság javítása.
Indikátorok:
− A hazai zöld infrastruktúra adatbázis elemeinek száma (db), a felmért területek kiterjedése (ha).
− A zöld infrastruktúra koncepcióhoz kapcsolódóan elvégzett beavatkozások száma és területi kiterjedése (ha).
4.8. Idegenhonos özönfajok elleni védekezés
Helyzetkép:
A természetes előfordulási területükön kívülre szándékos betelepítéssel vagy véletlen behurcolással bekerült inváziós idegenhonos ún. özönfajok egyre fokozódó térhódítását a biológiai sokféleséget veszélyeztető legfőbb tényezők között tartják számon. Az özönfajokban rejlő veszélyeket felismerve több hazai és nemzetközi jogszabály, stratégia tűzi ki célul a biodiverzitás megőrzés, gazdasági kármérséklés, vagy egészségügyi prevenció érdekében az inváziós, tájidegen, özönfajok visszaszorítását, eltávolítását, illetve terjedésének megelőzését. Az özönfajok elleni védekezés terén átfogó célokat és rendelkezéseket összesítő első európai stratégiát a Berni Egyezmény keretében fogadták el 2003-ban, amely 2008-ban magyarul is megjelent a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) gondozásában.
A stratégiában foglaltaknak megfelelően megkezdődött a hazai inváziós fajokra vonatkozó eddigi kutatási és kezelési tapasztalatok összegyűjtése, rendszerezése és ez alapján megtörtént az özönfajok hazai jegyzékének összeállítása. A természetvédelmi szempontból veszélyt jelentő özönfajok jegyzékén jelenleg 33 szárazföldi és 8 vízi növényfaj, valamint 35 állatfaj szerepel. A hazánkban még nem megtelepedett, de potenciálisan veszélyt jelentő fajok listája 19 fajt sorol fel. A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjainak keretében számos, inváziós fajokra vonatkozó adat gyűlik, például az élőhelytérképezéshez és társulás monitorozáshoz, vagy az állatközösségek vizsgálatához kötődően. A vizsgálatok alapján elmondható, hogy az inváziós fajok által benépesített élőhelyek kiterjedése nő, illetve új fajok megjelenése is igazolható. Különösen a felnyíló (pl. homoki gyep helyén álló túlgyérült erdő) erdőállományok esetében komoly erdőgazdálkodási feladatot jelent a bálványfa visszaszorítása.
A természetvédelmi kezelés keretében elsősorban a védett természeti területeket érintően, jelentős kiterjedésben történt inváziósnövény-irtás. Az évek során rengeteg gyakorlati módszertani tapasztalat gyűlt össze egyes fajok visszaszorítására, kiirtására vonatkozóan, amik a jövőben hatékonyabb beavatkozásokat tesznek lehetővé.
Az Európai Unió 2013. szeptember 9-én tette közzé „az idegenhonos özönfajok betelepedésének és elterjedésének a megelőzéséről és féken tartásáról” szóló rendelet tervezetét, amelyet a tagállamokkal folytatott részletes megvitatást követően a 2014. szeptember 29-én fogadtak el.
Az ismeretterjesztés és szemléletformálás jegyében elindult az „Özönfajok Magyarországon” című honlap, amelyen bárki tájékozódhat az idegenhonos, inváziós fajok okozta gondokról, a védekezés, megelőzés lehetőségeiről. 2011-ben hazánk tesztelő országként csatlakozott az Európai Környezetvédelmi Ügynökség NatureWatch kezdeményezéséhez, amely egy on-line használható adatgyűjtési program az özönfajok előfordulásának bejelentésére.
Fő cselekvési irányok:
− Az Európai Unió inváziós fajok elleni jogi aktusának kialakítása során a hazai érdekek képviselete, az elfogadott jogszabály végrehajtásához szükséges hazai jogi lépések megtétele, valamint a hazai inváziós stratégia kidolgozása. Ehhez kapcsoltan a jelenleg veszélyt jelentő fajok listájának folyamatos aktualizálása és a potenciális veszélyt jelentő fajok listájának bővítése.
− A potenciális veszélyt jelentő fajokra megelőzési akcióterv kidolgozása. E fajok esetében a lehetséges terjedési útvonalaik felderítése, és a korai észlelőrendszer kidolgozása.
− Gazdasági és kereskedelmi céllal az országba behozott nem őshonos fajok esetében az inváziós tulajdonságra vonatkozó kockázatelemzés módszertanának kidolgozása.
− A természetvédelmi szempontból kiemelt ökológiai kockázatot jelentő fajok esetében a védekezés folytatása, a kezelt területek kiterjedésének és a kezeléssel érintett fajok számának növelése, a kereskedelem nyomon követése és szükség szerinti korlátozása.
− Az inváziós fajokkal kapcsolatos ismeretterjesztés és szemléletformálás erősítése.
− Szoros ágazati együttműködés és intézményi háttér kialakítása országos szinten.
Indikátorok:
− A bizonyítottan potenciálisan veszélyt jelentő fajok száma.
− Inváziós fajokkal fertőzött területek aránya a védett természeti területeken.
− A kezelt terület kiterjedése (ha).
4.9. Fajok megőrzése, kezelése
Helyzetkép:
A védelem alatt álló fajok száma az elmúlt tervezési időszakban jelentős mértékben nőtt (2012-ben összesen 184-gyel). Az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke szerinti, 2007-ben illetve 2013-ban leadott jelentés alapján a közösségi jelentőségű fajok természetvédelmi helyzetében 137 faj esetében nem történt változás (a fajok 66%-a), 59 faj esetében javulás történt (a fajok 28%-a) és 12 faj természetvédelmi helyzete romlott (a fajoknak csupán 6%-a) (3. ábra).
A védett fajok állományainak megőrzését, javítását számos (elsősorban uniós pályázati forrásból megvalósuló) projekt segítette és segíti: a konkrét fajmegőrzést célzó tevékenységek (pl. szabadvezetékek madárbarát átalakítása, kétéltű- és hüllőátjárók kiépítése, egyes fajok ex situ szaporítása, majd kihelyezése) mellett az élőhely-rekonstrukciók és az élőhelyek kezelését szolgáló intézkedések, továbbá a kutatási és a monitorozást megalapozó projektek is ide sorolhatók.
Jelentős eredmény, hogy 2013-ban a hazai gyűjteményes kertek 335 védett edényes növényfajt tartanak fenn ex situ, amellyel nagyban hozzájárulnak a Biológiai Sokféleség Egyezmény szerves részét képező Növényvilág Megőrzési Világstratégiában kitűzött célok megvalósításához.
A leginkább veszélyeztetett fajok védelmét szolgáló ismereteket és fő feladatokat fajmegőrzési tervek foglalják össze. Jelenleg 20 növény- és 23 állatfajra készült el fajmegőrzési terv. Számos faj esetében a tervek végrehajtása is megkezdődött, de pénzügyi források hiánya gátolja a megvalósítást.
A szabadvezetékek madárbarát átalakításának 2020-ig történő elvégzését célzó Akadálymentes Égbolt megállapodás végrehajtását uniós pályázati forrásokból kezdtük meg. Számos vezetékszakasz átalakítása megtörtént, de a veszélyforrás teljes körű felszámolásához még az eddigieknél is jelentősebb erőfeszítésekre és anyagi forrásokra lesz szükség. Erősíteni kell továbbá az áramszolgáltató vállalatokkal folytatott együttműködést és fenn kell tartani a projektekben a társfinanszírozásukat. Az új, illetve átalakított vezetékszakaszok madárbarát kialakítását biztosítani kell, az ehhez szükséges típusterv kidolgozási folyamatokban is részt kell vennie a természetvédelemnek. Elkészült a „Környezetbarát 22 kV-os szabadvezeték hálózat” irányterve, amely alkalmas a hatósági munka támogatására.
A biodiverzitás megőrzése egyre inkább bizonyíték alapúvá válik Európában, és ezek a bizonyítékok kutatási eredményeket (is) jelentenek. Egyre fontosabb az adaptív management, azaz a kezelések folyamatos adaptálása a legfrissebb bizonyítékok alapján.
Fő cselekvési irányok:
− A kedvezőtlen természetvédelmi helyzetben lévő fajok helyzetének javítása, különös tekintettel az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv által védett fajokra, illetve a fokozottan védett fajokra.
− A kedvezőtlen természetvédelmi helyzetű fajok helyzetének javítása közvetlen
(infrastrukturális) fejlesztések révén.
− A megőrzéshez szükséges tudásbázis fejlesztése, a természetvédelmi helyzet hosszú távú nyomon követéséhez szükséges feltételek megteremtése (kutatás, monitorozás, etikai megközelítés).
− A természetvédelmi oltalom alatt nem álló területeken előforduló védett fajok oltalma érdekében a gyepterületek megőrzését támogató agrártámogatások fenntartása és fejlesztése.
− Az elfogadott fajmegőrzési tervekben meghatározott intézkedések végrehajtása, különösen veszélyeztetett fajokra fajmegőrzési tervek kidolgozása, szükség szerint több fajra vonatkozó tervek formájában.
− A szabadvezetékek madárbarát átalakításának lehető legnagyobb mértékben történő elvégzése.
− Az állatok vonulása szempontjából legveszélyesebb útszakaszokon a terelők és átjárók kiépítésének folytatása, a folyók hossz- és keresztirányú átjárhatóságának javítása és biztosítása.
− A fényszennyezés állatvilágra gyakorolt hatásának csökkentése.
− A rendőri szervekkel közös fellépés a vadon élő védett állat- és növényvilág elleni illegális cselekményekkel szemben, mint például az illegális mérgezés, a fészkelések szándékos tönkretétele, az illegális gyűjtés.
− A védett növényfajokkal kapcsolatos egységes jogalkalmazás feltételeinek megteremtése.
− A vizes élőhelyekhez kötődő madárvilág nyugalmát biztosító vadászati kíméleti területek rendszerének fenntartása, illetve szükség szerint erősítése.
− Őshonos fajaink megőrzését szolgáló kezdeményezések támogatása (pl. madárbarát kert, lepkebarát kert, lepkebarát szőlőművelés).
− A védett fajokkal kapcsolatos konfliktushelyzetek megoldását szolgáló intézkedések folytatása és erősítése (épületlakó denevér-, és madárfajok, vetési varjú stb.).
− Egyes védett, fokozottan védett vagy közösségi jelentőségű fajok megőrzése szempontjából kulcsfontosságú mikro-élőhelyek és refúgiumok (pl. mezsgyék, cserjesorok, fasorok) kiemelt oltalom alá helyezése, például a helyi szintű védelem biztosításával.
− Egyes közösségi jelentőségű fajok (pl. denevérek) megőrzése szempontjából kulcsfontosságú védett és ex lege védett természeti értékek (barlangok, mesterséges üregek és források) természeti állapotának javítása.
− Erdőterületen kívüli faállományok, fasorok, facsoportok, faegyedek arborétumok, parkok megőrzése, különös tekintettel az idősebb, odvas fákra (elhalt faanyagot fogyasztó fajok és denevérek érdekében).
Indikátorok:
− Végrehajtott fajmegőrzési terv által érintett fajok száma.
− A kedvező vagy javuló helyzetbe kerülő fajok aránya.
− Védelmi intézkedéssel támogatott fokozottan védett fajok száma.
− Az ismeretlen helyzetű fajok aránya.
4.10. Vízgazdálkodás
Helyzetkép:
A természetben élő fajok elterjedésének egyik kulcsfaktora a rendelkezésre álló víz: annak mennyisége, időbeli eloszlása és minősége. Főképpen síkvidéki élőhelyeinket és azok nemzetközileg is kiemelkedő természeti értékeit érintették kedvezőtlenül az elmúlt mintegy két évszázad természeti igényeket figyelembe nem vevő vízrendezési munkálatai. Bár a klímaváltozás kiváltó okairól vannak viták, magát a jelenséget általánosan elismeri a tudomány és a közvélemény. A rendelkezésre álló modellek alapján a Kárpát-medencében a csapadék mennyisége és időbeli eloszlása jelentősen – a jelenlegi természeti értékeink szempontjából kedvezőtlen irányban – módosulhat. Ez nem csak a vízigényes (például lápi), vagy speciális vízjáráshoz kötött (szikes) életközösségekre lehet hatással, hanem például az erdőfelújulások sikerességén keresztül a domb- és hegyvidéki területekre is.
Előzőek miatt kiemelt figyelmet kell fordítani a vízgazdálkodási kérdésekre és a vízmegőrzésre. A belvízvédelmi csatornarendszer nagy része védett és nem védett területek vízgazdálkodását alapvetően befolyásolja.
Fő cselekvési irányok:
− A belvízvédelmi csatornarendszer üzemeltetésének átfogó, rendszerszintű felülvizsgálata; szükség szerint a vízvisszatartás érdekében kisajátítások és műtárgyépítések elvégzésével.
− A szárazodásra hajlamos területeken a fokozott párologtató hatást okozó erdőtelepítések mértékének csökkentése.
− Időszerű azoknak a Natura 2000 támogatásoknak a felülvizsgálata, amelyek kikerültek a támogatottak köréből, továbbá azoknak az intézkedéseknek, amelyek közvetlenül, vagy közvetetten gátolják egyes jelölő fajok és/vagy társulások megőrzését, illetve a területi víz visszatartást (VGT új szempont).
− A vizes (VGT védett) Natura 2000 élőhelyeken történő víz visszatartás biztosítása – megfelelő célprogramok beépítésével és megnyitásával – a vidékfejlesztési program megfelelő alakításával.
Indikátor:
− Vízgazdálkodási és természetvédelmi szempontból felülvizsgált területek kiterjedése, módosított vízjogi üzemeltetési engedélyek száma.
5.1. TIR és moduljai, funkciói
Helyzetkép:
A területi és központi államigazgatási szervek természetvédelmi tevékenységének szakmai és tudományos megalapozását jelentő élővilág-védelmi, biodiverzitás monitorozási, földtani, tájvédelmi, természetvédelmi terület- és vagyonkezelési, valamint további adatok a Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) adatbázisaiban gyűlnek össze. A szakrendszer az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) önálló részeként működik ESRI ArcGIS szerver térinformatikai környezetben és Microsoft SQL 2000 adatbázis alapon. A geoadatbázis környezetet az időközben bekövetkezett technológiai fejlődés miatt modernizálni szükséges (az adatbázis áttöltése az OKIR Oracle környezetére).
A TIR jelenlegi műszaki informatikai struktúrája az EU Átmeneti Támogatás program finanszírozásában valósult meg 2005−2007 között.
A rendszer moduláris felépítésű (7. ábra) működése során komplex információkat biztosít a természetvédelmi stratégiai tervezéshez, a hatósági tevékenységhez, hazai és nemzetközi jelentésekhez, a nyilvánosság igényeinek kiszolgálásához valamint a természetvédelmi kezelések, beavatkozások és egyéb külső hatások következményei értékeléséhez.
7. ábra – A Természetvédelmi Információs Rendszer legfontosabb moduljai
A TIR vezeti a természetvédelmi állami nyilvántartásokat (például: védett terület, védett természeti érték, természetvédelmi vagyonelemek, monitorozás). A rendszer moduljainak adatfeltöltése és napi használata nemzeti park igazgatóságonként eltérő mértékű a területen dolgozó szakemberek motiváltsága és térinformatikai felkészültsége függvényében. Az alapadat-hiány helyi, regionális szinten jelentősen nagyobb. A rendszer jelenleg több mint 4 millió adatot tart nyilván (23. táblázat).
Fő cselekvési irányok:
− A TIR rendszer adatfeltöltésével, illetve állandó adatkapcsolatainak biztosításával elérendő, hogy az állami nyilvántartások egymással összehangoltan működjenek, ezáltal növelve a nyilvántartások pontosságát, megbízhatóságát.
− Egyszerű, viszonylag olcsó eszközökön is futtatható (androidos telefon, tablet) adatbevivő modulok által szolgáltatott adatok fogadása a TIR-ben, illetve modulok és alkalmazások közzététele a könnyebb, gyorsabb kommunikáció érdekében.
− A környezeti nyilvántartások térinformatikai alapú összekapcsolása a Nemzeti
Környezeti Térinformatikai Rendszer létrehozásával.
− Meg kell teremteni a műszaki-technikai, jogi, közgazdasági lehetőségét annak, hogy a TIR szakrendszer külső adatkapcsolatai megbízhatóan, tervezhetően és hosszú távon ki tudják szolgálni a felhasználókat.
− Biztosítani kell a TIR szakrendszer egységes használatát az állami természetvédelmi szervezeteknél, valamint az adatgyűjtés feltételeit annak érdekében, hogy a rendszer felhasználói aktuális adatbázisokból tudják a döntés előkészítést, külső adatszolgáltatásokat elvégezni.
− A TIR közönségszolgálati moduljának fejlesztése az önkéntes közösségi, civil kezdeményezések, adatbázisok fogadása illetve az interaktivitás élményének fokozása érdekében (EU Eye on Earth kezdeményezés, vadonleső program, QR- kódos túravezetői és tanösvény vezetői alkalmazások, faj- illetve élőhely határozó).
23. táblázat – A Természetvédelmi Információs Rendszer adatkészlete (kivonat)
VM köz- pont | ANPI | BFNPI | BNPI | DDNPI | DINPI | FHNPI | HNPI | KMNPI | KNPI | ŐNPI | ||
Földrészletek | 235221 | 19108 | 88239 | 41713 | 20889 | 18699 | 17132 | 24168 | 19865 | 239485 | 40892 | |
Alrészletek | 285388 | 22978 | 103318 | 48124 | 28684 | 24576 | 19981 | 33699 | 23650 | 328352 | 45362 | |
Fajok előfordulásai | 143967 | 18159 | 34863 | 85390 | 6511 | 469 | 11522 | 87331 | 2134 | 48601 | 13080 | |
Helyi védett területek | 173 | 25 | 23 | 25 | 60 | 5476 | 148 | 68 | 56 | 23 | 3 | |
Lápok | 795 | 859 | 806 | 798 | 874 | 527 | 20 | 798 | 650 | 794 | 106 | |
Natura2000 | 540 | 545 | 522 | 522 | 525 | 8766 | 16 | 522 | 41 | 522 | 15 | |
Országos jelentőségű védett természeti területek törzskönyve | 477 | 329 | 320 | 333 | 373 | 13 | 20 | 329 | 19 | 325 | 15 | |
ÖSSZES védett objektum | 57386 | 35580 | 39214 | 34040 | 34195 | 34080 | 34102 | 34700 | 23629 | 33038 | 25633 |
Indikátor:
− Betöltött adatok, lekérdezések, adatszolgáltatások száma.
5.2. Természetvédelmi célú monitorozó programok
5.2.1. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer
Helyzetkép:
A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) a Földművelésügyi Minisztérium Természetmegőrzési Főosztály irányításával 1998-óta működő országos program, amelynek feladata a magyarországi biológiai sokféleség (biodiverzitás) állapotának és változásainak hosszú távú megfigyelése, állandó helyszíneken, egységesített módszerekkel. Az országos programok kidolgozását, összehangolását központi irányítás biztosítja, míg a helyi feladatokat a területi szervek (nemzeti park igazgatóságok) koordinálják.
Az elmúlt tervidőszakban az európai uniós elvárásokhoz igazodva jelentősen bővült a vizsgált taxonok és mintavételi helyek száma, új mintavételi módszertanok kerültek kidolgozásra. A meglévő módszertanok esetében azokat számos esetben pontosítottuk és továbbfejlesztettük szakértők és a nemzeti park igazgatóságok bevonásával. Az európai uniós jelentésekben kért módszertanok módszertanokat a program internetes oldalán elérhetővé tettük. A fenti munkák eredményeként a tervezési időszakban a vizsgált taxonok száma több tucattal, míg a mintavételi helyek száma százas nagyságrenddel nőtt. A közösségi jelentőségű fajok több, mint 80%-ára rendelkezésre áll mintavételi módszertan. A vizsgálatokat ugyanakkor forráshiány miatt nem minden esetben sikerült a mintavételi módszertanban előírt gyakorisággal elvégezni.
2009-től elindítottuk az NBmR-től különálló Vadonleső programot, amely az internetes adatgyűjtő felületen keresztül a társadalom széles rétegei számára lehetővé teszi, hogy a védett fajokra vonatkozó adatszolgáltatással bekapcsolódjanak a monitorozásba. A rendszer működése alatt a megfigyelhető fajok számát bővítettük, a 16 védett fajra vonatkozóan a program négy éves működése több mint 7400 megfigyelést regisztráltak az oldalon (8. ábra).
8. ábra – A vadonleső észlelések faji megoszlása (2015. február)
Fő cselekvési irányok:
− A monitorozó rendszer fenntartása, az adatgyűjtés, értékelés és adatszolgáltatás intézményi, szakmai és anyagi feltételeinek folyamatos biztosítása.
− Az európai uniós és nemzetközi jelentéstételi és monitorozási kötelezettségekhez igazodva a rendszer további bővítése, fejlesztése; a vizsgált taxonok és mintavételi helyek számának növelése.
− Az adatok TIR-be történő folyamatos betöltése a gyors és objektív hatósági munkavégzés, valamint az adat alapú döntés-előkészítés támogatására.
− A lakosság (önkéntesek) minél szélesebb rétegének bekapcsolására az adatgyűjtésbe, felkeltve az érdeklődést természetes környezetünk maradandó értékeire.
− Az NBmR eredményeinek bemutatása a hazai és nemzetközi nagyközönség számára.
− A Vadonleső program szélesítése decentralizálással, szakértők bevonásával, a jobb és hatékonyabb civil adatszolgáltatókkal fenntartott kapcsolat érdekében (bejövő adatszolgáltatás növelése érdekében).
Indikátorok:
− Működő mintavételi protokollok száma (db).
− Monitorozott komponensek száma (db).
− Az NBmR-ből származó rekordok száma a TIR-ben (db).
5.2.2. Egyéb monitorozó rendszerek
Helyzetkép:
2008-ig lezárult az erdőrezervátum standard felmérés módszertanának kidolgozása, egyeztetése és tesztelése. A 2005−2012 között 10 erdőrezervátumban, összesen több mint 500 hektár erdőrezervátum magterületen mintegy 2030 terepen állandósított mintavételi helyszínen történt felmérés (faállomány, holtfa, cserjeszint, újulati szint, aljnövényzet, részben pedig termőhely), elsősorban domb- és hegyvidéki erdőrezervátumokban, a természetes erdőciklus és erdőszerkezet minden változatát reprezentálva. 2012-ben elkezdődött a százezres rekordszámra becsült adatmennyiség központi adatbázisba történő bevitele és feldolgozása, az adatbázis továbbfejlesztése.
A Magas Természeti Értékű Területeken (továbbiakban: MTÉT) mindezidáig eseti jelleggel folyt a természetvédelmi célú agrár-környezetgazdálkodási programok biodiverzitásra gyakorolt hatásainak monitorozása. Évenkénti felmérésekre alapozottan, 2002 óta valósul meg célzott monitorozási tevékenység a Hevesi-sík Magas Természeti Értékű Területen. A monitorozás a túzok állományra, az élőhely-szerkezetre, valamint a túzok élőhely- használatára vonatkozó vizsgálatokra, továbbá táblaszintű transzekt felmérésekre (botanikai vizsgálatok, gerinctelen zoológiai felmérések) terjed ki. A Hevesi-sík MTÉT mellett, a rendelkezésre álló források függvényében, került sor további adatgyűjtésre az Észak-Cserehát, valamint az Őrség-Vendvidék MTÉT-eken. A programok természeti környezetre kifejtett hatásának vizsgálata a fentieken túlmutató, országos szintű, folyamatosan működtetett monitorozó rendszer felállítását kívánja meg.
A 2013. év során elkészített, 25 db MTÉT-re vonatkozó módszertan alapján a monitorozási tevékenység a jövőben a túzok, a parlagi sas, 6 lepkefaj és mintegy 27 további MTÉT célfaj állományváltozásának vizsgálatára, valamint a program zászlósfajaként, a túzok élőhely- használatára kiterjedően indulhat el.
Fő cselekvési irányok:
− Az erdőrezervátum monitorozás folytatása, a korábban felmért területek újbóli felvételezése, különös tekintettel a Natura 2000 hálózattal átfedő területeken.
− A monitorozási adatbázis továbbfejlesztése és harmonizálása más természetvédelmi adatbázisokkal.
− A jelenleg folyó monitorozó programok kibővítése annak érdekében, hogy hiteles képet tudjanak nyújtani a vidékfejlesztési program és a vízgyűjtő-gazdálkodási terv intézkedéseinek ökológiai, és különösen a Natura 2000 jelölő fajokra és társulásokra gyakorolt hatásairól.
− A természetvédelmi célú agrár-környezetvédelmi kifizetések hasznosulásának értékeléséhez a vidékfejlesztési támogatások hatékonyabb felhasználását elősegítő monitorozó rendszer működtetése a Magas Természeti Értékű Területeken.
− Az élőhelyfejlesztések, területkezelések és területhasználati módok országosan összehangolt természetvédelmi hatásmonitorozásának előkészítése.
Indikátorok:
− Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés MTÉT programok célfajai állományváltozásának nyomon követése vidékfejlesztési program hatásmonitorozása keretében; a monitorozással érintett célfajok száma.
− A agrár-környezetgazdálkodási intézkedés biodiverzitásra gyakorolt hatásának monitorozásába bevont MTÉT-ek száma.
− A felmért és dokumentált erdőrezervátum terület nagysága évente vagy tervezési ciklusonként.
− Natura 2000 erdőmonitorozáshoz szolgáltatott referencia felmérések száma.
− Az országos on-line erdőrezervátum adatbázis által szolgáltatott adatok száma, valamint a monitorozási jelentések száma.
5.3. Közhiteles barlangnyilvántartás
Helyzetkép:
A közhiteles Országos Barlangnyilvántartásban rögzítendő alapadatok, mellékletek és egyéb dokumentumok körét a 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet szabályozza. Bár a nyilvántartás felállítása a 2000-es évek derekán befejeződött, az új barlangok, barlangszakaszok megismerése, felfedezése révén közel sem tekinthető teljesnek.
Fő cselekvési irányok:
− A nyilvántartás közhitelességének teljesülése érdekében gondoskodni kell annak napra készen tartásáról. Az új barlangok, barlangszakaszok helyszíni adatfelvételeinek elkészítése (barlangtérkép, alapadat felvétel), mind a korábbi hiányok pótlása.
− A kiadásra kerülő hatósági engedélyeket, kutatási jelentéseket valamint beérkező pályamunkákat feldolgozást követően a nyilvántartásba integrálása és folyamatos aktualizálása.
− Az Országos Barlangnyilvántartásnak a 13/1998. (V. 6.) KTM rendeletben foglaltaknak megfelelően a természeti oltalom alá helyezett mesterséges üregekre történő kiterjesztése.
Indikátor:
− Az Országos Barlangnyilvántartás teljességének százalékos aránya.
6.1. Természetvédelmi és tájvédelmi célok integrálása más ágazatok terveibe/stratégiáiba
Helyzetkép:
A természetes élőhelyeink, a védett természeti területeink, természeti értékeink megőrzése az emberiség fennmaradásának feltétele. A különböző célú és jellegű területhasználatok e létfenntartó rendszerekre és folyamatokra jelentős hatást gyakorolnak. A területhasználat alakulása ezért kulcsfontosságú a természetvédelem minden szintjének fenntartásában.
A természet és táj védelmének szempontjait a településektől az országosig minden döntési szinten figyelembe kell venni, mert csak így épülhet be a társadalmi szervek, a vállalkozók és kamaráik, az önkormányzatok és szövetségeik programjába.
Természetvédelmi előírások érvényesítése számos ágazati jogszabályban szükséges. Az elmúlt NTA tervidőszak eredményeit az alábbi példák szemléltetik:
1. A természetes környezet megőrzésére szánt takarmánynövény-vetőmagkeverékek forgalmazása tekintetében bizonyos eltérések biztosításáról szóló, 2010. augusztus 30- i 2010/60/EU bizottsági irányelv átültetését szolgáló hazai jogszabályok kidolgozása megtörtént. 2011 évtől indulóan, minden évben a körzeti erdőtervezés Natura 2000 szempontú szakpolitikai megalapozása megvalósult, a tervezéshez útmutató készült. A Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás (új UMVP jogcím) jogszabály kialakításának szakmai megalapozását segítettük.
2. A halászati szakterületen az idegen és nem honos halfajoknak akvakultúrában való alkalmazásával kapcsolatos jogszabály módosításában, valamint a halgazdálkodásáról és a hal védelméről szóló új törvény kidolgozásában közreműködtünk.
3. A Budapest Agglomeráció Területrendezési tervéről szóló 2005. évi LXIV. törvény módosítása kapcsán 2010 és 2011 folyamán lehatároltuk e kiemelt térség ökológiai hálózatát. Az Országos területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény öt éves felülvizsgálatához elvégeztük a szakterületi feladatokat. Az Országos Területrendezési tervéről szóló törvény módosítása kapcsán 2012 és 2013 folyamán felülvizsgáltuk az ökológiai hálózat (9. ábra) és tájképvédelmi övezet lehatárolását és szabályozását (2. térképmelléklet).
Fő cselekvési irányok:
− A természet- és tájvédelmet közvetlenül vagy közvetve érintő stratégiák, tervek, programok kidolgozása és megvalósítása során a természeti és táji szempontok integrálása.
− Más ágazatok által előkészített jogszabályokba a természet- és tájvédelmi szempontok beépítése.
Indikátorok:
− Tájvédelmi, illetve természetvédelmi intézkedéseket tartalmazó tervek/stratégiák száma.
− A stratégiákban és tervekben a tájvédelmi illetve természetvédelmi célokat szolgáló intézkedések száma.
6.2. Az országos jelentőségű védett természeti területek természetvédelmi kezelési tervei
Helyzetkép:
A természetvédelmi kezelési tervek jogszabályi kihirdetése esetében a védetté nyilvánításokéhoz hasonló tendencia érvényesül. Ez egyrészt abból adódik, hogy védetté nyilvánítás csak természetvédelmi kezelési tervvel történhet (2001-ben hatályba lépett a vonatkozó végrehajtási rendelet), így a két tevékenység szorosan kötődik egymáshoz, másrészt a szakterület prioritásai és lehetőségei elsősorban a kis kiterjedésű gyepes területek esetében tették lehetővé a természetvédelmi kezelési tervek kihirdetését. Később, az NTA–II és NTA–III időszakában elmozdulás történt a nagyobb kiterjedésű, erdő borította védett természeti területek felé is. Az elmúlt tervezési időszakokban mind jogszabályi (2008), mind belső utasítások (2009) szintjén módosult a vonatkozó szabályrendszer. Összességében megállapítható, hogy jóval kevesebb védett természeti terület rendelkezik jogszabályban kihirdetett természetvédelmi kezelési tervvel, mint amennyi esetében rendelkezésre áll a kezelési terv dokumentáció (24. táblázat).
24. táblázat – Országos jelentőségű védett természeti területek természetvédelmi kezelési terveinek jogszabályi kihirdetése az első három NTA időszaka alatt
Nemzeti park | Tájvédelmi körzet** | Természet- védelmi terület | Összesen | Jogszabállyal kihirdetett kezelési tervvel rendelkező országos jelentőségű védett természeti területek aránya | Kezelési tervet megalapozó szakdokumen- tációval rendelkező védett természeti területek aránya | ||||||
db | ha | db | ha | db | ha | db | ha | ||||
NTA–I (1997-2002)* | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0% | 0% | |
NTA–II (2003-2008) | 0 | 0 | 4 | 31 966 | 41 | 4 209 | 45 | 36 175 | 4,4% | 55,8% | |
NTA–III (2009-2013) | 0 | 0 | 3 | 19 136 | 27 | 2 276 | 30 | 21 472 | 2,5% | 6,5% | |
ÖSSZESEN | 0 | 0 | 7 | 51 102 | 68 | 6 485 | 75 | 57 647 | 6,7% | 60,3% | |
* a Tvt. természetvédelmi kezelési tervekre vonatkozó végrehajtási rendelete 2001 decemberében jelent meg | |||||||||||
** részterületekkel együtt |
Fő cselekvési irányok:
− A természetvédelmi kezelési tevékenységek hatását nyomon követő és dokumentáló rendszer kiépítése a következő tervezési periódus kiindulásaként.
− A természetvédelmi kezelések adminisztratív nyilvántartási rendszereit, így a TIR- t is képessé kell tenni a bonyolultabban dokumentálható aktuális körülményekhez időben gyorsan alkalmazkodó adaptív kezelések nyilvántartására, ami az ország eltérő adottságú régióiban más-más típusú adaptív kezelések dokumentálását igényli.
− A már védett természeti területek körében a hazai nemzeti parkok természetvédelmi kezelési terveinek jogszabályi kihirdetése, amelyet a nemzeti parkok övezeti besorolásának kihirdetése várhatóan jelentős mértékben elő fog segíteni, illetve megfelelő stratégia alapot nyújt hozzá.
− Az ágazatok közötti egyeztetésre és kihirdetésre váró tervek jogszabályban történő megjelentetésének felgyorsítása.
− A kezelési tervek elkészítéséhez és a kötelező időszaki felülvizsgálatához alkalmas szervezetrendszer létrehozása (például az erdőtervezéshez hasonló rendszer kialakítása a nemzeti park igazgatóságok keretein belül).
Indikátorok:
− A kezelési terv dokumentációval rendelkező országos jelentőségű védett természeti területek száma és összterülete.
− A jogszabályban kihirdetett természetvédelmi kezelési tervvel rendelkező országos jelentőségű védett természeti területek száma és összterülete.
6.3. Natura 2000 területek fenntartási tervei
Helyzetkép:
A Natura 2000 fenntartási terv az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikk (1) bekezdésével összhangban, a területek kijelölésének alapjául szolgáló közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzését és fenntartását biztosító egyik eszköz. A Natura 2000 fenntartási tervek olyan stratégiai dokumentumnak tekinthetők, amelyek egységes szerkezetbe foglalva tartalmazzák a területek célkitűzéseihez illeszkedő, valamennyi szakterületet érintő fenntartási és fejlesztési javaslatot. A tervek hozzájárulnak ahhoz, hogy az adott Natura 2000 területtel érintett valamennyi terület- és földhasználó megismerje a terület természeti értékeit, a terület kijelölésének szempontrendszerét, a területek hosszú távú természetvédelmi célkitűzéseit és az ehhez illeszkedő gazdálkodási és területhasználati ajánlásokat. A fenntartási tervekben foglaltak a gazdálkodók részére kötelező érvényű előírásokat nem tartalmaznak, az azokban foglalt kezelési javaslatok, ajánlások alkalmazása különböző közvetett csatornákon keresztül valósul meg, amelyet például támogatási jogszabályok, erdőtervek rögzítenek vagy egyes pályázati konstrukciók tesznek lehetővé. A fenntartási tervekben megfogalmazott, a Natura 2000 terület adottságaihoz és a jelölő értékek igényeihez illeszkedő gazdálkodási előírások megalapozzák a Natura 2000 támogatási programok jövőbeli kidolgozását.
2013-ig összesen 40 Natura 2000 fenntartási terv készült el nagyrészt európai uniós pályázatok keretében (2006/18/176.02.01 sz. Átmeneti Támogatás pályázat, LIFE projektek), amelyek 41 Natura 2000 területet vagy területrészt érintenek. A 2007–2013 közötti pénzügyi ciklusban a Natura 2000 területek fenntartási terveinek elkészítésére lehetőség volt az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap forrásainak felhasználásával is. A Natura 2000 területek fenntartási terveinek készítéséhez nyújtandó támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 43/2012. (V. 3.) VM rendelet alapján 2015 májusáig 243 Natura 2000 területre, összesen mintegy 480 000 hektár kiterjedésben készül fenntartási terv. Így az 525 Natura 2000 területből 283 db területre készül összesen fenntartási terv, ami a kezdeti 7%-ról 54%-ra növelte a tervekkel rendelkező területek arányát.
Fő cselekvési irányok:
− Valamennyi olyan Natura 2000 területre készül fenntartási terv, ahol a területek természetvédelmi és gazdálkodási szempontú kezelési céljainak összehangolása ezt szükségessé teszi.
− Elsőbbséget kell adni a nem védett Natura 2000 területekre vonatkozó fenntartási tervek elkészítésének, annak érdekében, hogy a területhasználók minél előbb megismerjék, milyen kompenzációs és támogatási rendszerekhez csatlakozhatnak.
− A fenntartási tervekben foglaltakra alapozott kezelés megvalósítása, a tervekben megfogalmazott előírások és javaslatok érvényesítése az érintett szakterületi jogszabályokban, tervekben és a pályázati források felhasználásánál.