Időállapot: közlönyállapot (2015.VI.17.)

27/2015. (VI. 17.) OGY határozat - a 2015−2020 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról 6/7. oldal

− A 2014–2020 pénzügyi időszakban a Natura 2000 fenntartási tervek elkészítését szolgáló támogatási jogcím biztosítása, az igénybevétel szabályainak kidolgozása.

− Az elkészült fenntartási tervek alapján Natura 2000 specifikus támogatási programok kidolgozása.

Indikátorok:

− Natura 2000 fenntartási tervvel rendelkező területek aránya.

− A fenntartási tervekre alapozott intézkedések száma.

6.4. Országos Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv

Helyzetkép:

A Natura 2000 területek megőrzésével kapcsolatos tagállami feladatok finanszírozásának jogi kereteit az élőhelyvédelmi irányelv 8. cikke határozza meg, egyrészt elismerve a Natura 2000 uniós társfinanszírozásának létjogosultságát, másrészt rögzítve a társfinanszírozás biztosításának feltételeit és menetét. A irányelv nevezett szakasza alapján 2014-től a Natura 2000 finanszírozás egyik központi elemeként az Európai Bizottság tagállami szintű Natura 2000 priorizált intézkedési tervek (Prioritised Action Framework, PAF) alkalmazását irányozza elő. Ez a többéves tervezést segítő szakmai dokumentum rögzíti a Natura 2000 területek megőrzésével, valamint az uniós természetvédelmi irányelvek hatálya alá tartozó fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetének javításával kapcsolatos tagállami prioritásokat és stratégiai célkitűzéseket, meghatározza a szükséges beavatkozásokat, továbbá azonosítja az előirányzott feladatokhoz illeszkedő uniós finanszírozási eszközöket.

Magyarország első országos Natura 2000 priorizált intézkedési terve 2013 áprilisában készült el, és a 2014–2020 időszakra szól (3. melléklet). A terv a közösségi jelentőségű fajok és élőhely-típusok természetvédelmi helyzetével kapcsolatos aktuális információk alapján 9 stratégiai célkitűzést fogalmaz meg. A PAF összefoglalója az NTA 3. számú mellékletében, a részletes intézkedések, fajlisták, élőhelyek a http://www.termeszetvedelem.hu/natura–2000- finanszirozas–2014–2020 holnapon érhetők el.

Fő cselekvési irányok:

− Az Országos Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv megvalósításához szükséges pénzügyi háttér megteremtése, és az abban foglalt intézkedések végrehajtása, elsősorban a 2014–2020 időszak európai uniós fejlesztési forrásainak felhasználásával.

− Az Országos Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv kétévenkénti szakmai felülvizsgálata és aktualizálása a 2007–2013 évek során megvalósított fejlesztések eredményei és a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek aktuális természetvédelmi helyzetének ismeretében.

Indikátorok:

− Élőhely-fejlesztési és fajmegőrzési intézkedések által érintett Natura 2000 területek kiterjedése.

− A megfelelő kezelési infrastruktúrával rendelkező állami tulajdonú és nemzeti park igazgatósági vagyonkezelésű Natura 2000 területek kiterjedése.

− Natura 2000 kifizetésekben részesülő területek (külön erdő, gyep és halastó) kiterjedése.

− Az „ismeretlen” természetvédelmi helyzetű közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek aránya.

− A „kedvező” természetvédelmi helyzetű közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek aránya.

− Natura 2000 fenntartási tervvel rendelkező területek aránya.

6.5. Területrendezési tervek és településrendezési eszközök

Helyzetkép:

A természet- és tájvédelmi érdekek érvényesítése a terület- és településrendezés során az országos ökológiai hálózat és a tájvédelmi jelentőségű övezetek megfelelő lehatárolásával és szabályozásával, a szerkezeti elemek és egyéb terület-felhasználási egységek kijelöléséből adódó természet- és tájvédelmi konfliktusok kezelésével, a szakági alátámasztó munkarészek megfelelő alkalmazásával, valamint a védelmi jellegű szabályozási előírások, illetve ajánlások nem védelmi jellegű területekre történő integrálásával valósul meg. Az övezeti szabályok hatékony alkalmazásával számos természeti és táji érték védelme biztosítható, a védett természeti területen és a nem védett tájakon egyaránt.

A területi és települési tervek lehetővé teszik, hogy a természetvédelmi és tájvédelmi szempontból homogénnek tekinthető területekre a település- és területrendezési jogrendszerbe illeszkedő terület-felhasználási szabályok születhessenek.

A tervezésben a természetvédelmi államigazgatási szervek adatszolgáltatóként és véleményezőként vesznek részt.

Fő cselekvési irányok:

− A területrendezési tervek felülvizsgálata során az övezetek megújítása.

− A területi és települési tervekbe területhasználati alkalmassági alapú értékelési tervfázis beépítése a komplex tájpotenciál megőrzése érdekében.

− A településrendezés és területrendezés során a tájkaraktert, az ökológiai adottságokat és a védettség célját megalapozott szakmai tartalommal bemutató vizsgálati anyag készítése, tájkarakter alapú tájosztályozási rendszeren alapuló tájkarakter-védelem megvalósítása, a kedvező tájszerkezet kialakítását, a tájkarakter kedvező paramétereinek és a tájpotenciál komplex védelmét szolgáló övezeti szabályok alkotása, tájkarakter egységekre vonatkozó minőségi célkitűzésekből következő területhasználati követelmények meghatározása.

− A tájbaillesztést alátámasztó látványterv műszaki és tartalmi követelményeinek szabványban rögzítése.

Indikátorok:

− A tájkarakter elemek védelmét biztosító felülvizsgált településrendezési tervek száma.

− Adatszolgáltatások, adategyeztetések száma.

6.6. Nemzeti Ökológiai Hálózat

Helyzetkép:

Az ökológiai hálózat célja a biológiai sokféleség és a biológiai kapcsolatok fenntartása, helyreállítása, amely kiterjed mind az élőlények, mind állományaik, mind pedig életközösségeik megóvására, valamint az ökológiai rendszert képező területek működőképességének, természetes dinamikájának biztosítására. Az ökológiai hálózatot a természetes és természetközeli területek és a köztük kapcsolatot teremtő ökológiai folyosók, valamint a körülöttük a hatások mérséklését biztosító védőterületek egységes, összefüggő rendszere alkotja (9. ábra). A hálózat csaknem teljes egészében magába foglalja a védett természeti területeket és Natura 2000 területeket, valamint az érzékeny természeti területek és természeti területek egy részét.

Az Országos Területrendezési Terv (továbbiakban: OTrT) igazodva a páneurópai ökológiai hálózat rendszeréhez és figyelembe véve az élőhelyek ökológiai funkcionalitását, magterület, ökológiai folyosó és pufferterület övezetbe lett sorolva 2008-ban. Az egyes övezetek tekintetében az OTrT terület-felhasználási szabályokat fogalmaz, amelyek biztosítják az ökológiai hálózat funkciójának fenntartását. Az országos ökológiai hálózat kiterjedése 3 390 600 hektár, amely az ország területének 36%-a.

9. ábra – Az országos ökológiai hálózat Magyarországon (2013. május)

Az Európai Unió BSS 2020-ig külön célként fogalmazza meg az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása és helyreállítása érdekében a zöld infrastruktúra létrehozását és területrendezésbe történő beemelését. A nemzeti (országos) ökológiai hálózat e rendszernek a gerincét alkotja.

Fő cselekvési irányok:

− Az ökológiai hálózat fenntartásának biztosítása a területrendezési tervekbe integrált természetvédelmi szempontok megadásával. Az OTrT törvényben, a kiemelt térségek, illetve a megyék területrendezési terveiben az ökológiai hálózat védelmének biztosítása és erősítése.

− Az ökológiai hálózat funkcionalitásának fenntartása és fejlesztése a zöld infrastruktúra elemek létrehozásával és hálózatba történő integrálásával.

− Az ökológiai hálózat felmérése az aktuális állapot és a fejlesztési irányok meghatározása érdekében.

− A zöld infrastruktúra elemek kialakításával a hálózat koherenciájának javítása.

Indikátorok:

− Az ökológiai hálózat területeinek kiterjedése.

− Az új zöld infrastruktúra fejlesztését szolgáló intézkedések száma.

6.7. Körzeti erdőtervek

Helyzetkép:

A körzeti erdőtervek elsősorban az erdőgazdálkodás tervszerűségét hivatottak meghatározni, nem elsősorban a természetvédelmi tervezésre irányulnak, de az erdők tekintetében olyan alapvető terveknek tekinthetők, amelyek a természetvédelmi vonatkozások beépítése nélkül nem adhatók ki. Egy védett természeti terület első természetvédelmi kezelési terve és az aktuálisan érvényes körzeti erdőterv hatálya összhangjának megteremtését segíti a 3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet záró rendelkezései között szereplő, a természetvédelmi kezelési terv erdőkre vonatkozó tartalmának hatályba lépésére vonatkozó, technikai jellegű előírás.

A nem védett Natura 2000 erdőterületekre vonatkozó természetvédelmi kezelői iránymutatások is megjelennek az adott évi erdőterv rendeletben, valamint a körzeti erdőtervezés előzetes jegyzőkönyveiben. A 2011 és 2012 években a körzeti erdőtervezés Natura 2000 szempontú szakpolitikai megalapozása megvalósult. A természetvédelmi szempontok erdőtervekbe való beépítése, illetve a Natura 2000 területekre vonatkozó előírások minél pontosabb megfogalmazása a cél a következő tervezési időszakokra is.

A Natura 2000 erdőterületek védelme, illetve a körültekintő erdőtervezés megalapozása érdekében két útmutató is elkészült „Szakmai háttéranyag a hazai Natura 2000 területek kijelölésének alapjául szolgáló erdei élőhelytípusok kezelési irányelveinek meghatározásához”, illetve „A körzeti erdőterv Natura 2000 hatásbecslési dokumentáció elővizsgálati szakaszának elkészítéséről” címmel.

Fő cselekvési irányok:

− A védett erdőkben minden egyéb szempontot a természetvédelmi érdekeknek kell alárendelni. A védett természeti területen álló erdők kezelésének természetvédelmi célkitűzései, irányelvei a körzeti erdőtervekben megfelelő hangsúllyal kell, hogy szerepeljenek. Ártéri területeken adott esetben a vízkárelhárítási rendeltetést is figyelembe kell venni.

− Védett természeti területek esetében a területre vonatkozó természetvédelmi kezelési tervek prioritásának és az abban foglalt előírások átültetése valamint a miniszter által felkért szakértői testületek irányelveinek figyelembe vétele a körzeti erdőtervekbe.

− Védett természeti területen lévő erdőkben folyamatos erdőborítást biztosító üzemmód alkalmazása.

− Kiemelt feladat az erdős nemzeti parkok natúr zónáinak kijelölése és ezzel együtt a bolygatatlan erdőfoltok megfelelő arányának kialakítása a védett természeti területek egyes erdőtípusaiban.

− A Natura 2000 területen álló erdők kezelése során a kijelölés alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, helyreállítása, fejlesztése.

Indikátor:

− A természetvédelmi célok megvalósulását elősegítő erdőgazdálkodással érintett területek aránya.

6.8. Barlangok kezelési tervei

Helyzetkép:

A megkülönböztetett védelmet igénylő és fokozottan védett barlangokra (összesen 405 db) – a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998 (V. 6.) KTM rendeletben foglaltaknak megfelelően – részletes állapotfelvételt és kezelési tervet kell készíteni. 2013 júniusáig 50 fokozottan védett, illetve megkülönböztetett védelmet igénylő barlang egyedi kezelési terve készült el és került jóváhagyásra.

Cselekvési irányok:

− El kell végezni 309 barlang állapotfelvételének elkészítését illetve felülvizsgálatát.

− El kell készíteni, illetve felül kell vizsgálni 356 barlangkezelési tervet.

Indikátor:

− Elkészült barlang kezelési tervek száma.

7. Társadalmi kapcsolatok, szemléletformálás, bemutatás

7.1. Tudásbázis, szakmai kapcsolatok

Helyzetkép:

A természetvédelem sikere és jövője a lakosság környezeti tudatosságától és értékrendjétől, felelősségétől függ. Pusztán jogszabályokkal nem lehet megfelelő eredményt elérni. Amíg az emberek nem érzik sajátjuknak természeti kincseinket, örökségünket, addig nem fogják azt értékelni, óvni. A természetvédelem szerencsére sokféle ember és közösség számára vonzó. A természetvédők (laikus és szakértő önkéntesek, kutatók, állami alkalmazottak stb.) tevékenysége szorosan és mind szorosabban összefonódik. A természetvédelmi igazgatás kiemelten kezeli az együttműködéseket a hazai tudományos és társadalmi szervezetekkel. A szakmai háttérbázissal is rendelkező, természetvédelmi célú társadalmi szervezetekkel való együttműködés fenntartása fontos, a rendszeres fórumok és a célzott egyeztetések továbbra is szükségesek. Sikeresek a továbbképzések, a konferenciák keretében történő konzultációk is. A természetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezetek, szakmai csoportok hagyományosan jelentős szerepet játszanak a természeti értékek megőrzésében, bemutatásában, az ismeretterjesztésben, valamint a környezetvédelmi és természetvédelmi nevelésben.

A Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Országos Szövetsége tagkertjei tudományos közgyűjtemények a hazai biodiverzitás kiemelkedő bemutató és oktató bázisai. A több mint húszezer taxon megőrzését végző élő múzeumok programjaikkal jelentős oktató-nevelő munkát és értékmegőrzést végeznek.

A természetvédelmi szemléletformálásnak a társadalom minden szintjét el kell érnie: az óvodás kortól a felnőtt korig. A köznevelésnek ismert és bevált természetvédelmi céljai és eszközei, tanulási helyszínei a zöld óvodák, az ökoiskolák, az erdei óvoda, iskola programok, a szakkörök, a kirándulások, az intézmények körüli akciók, a közösségi szolgálat, és a különféle versenyek. Ezek finanszírozása egymástól nagyon különböző, és időben is változik. Az érzelmi kapcsolat, a hazai tájjal való ismerkedés és azonosulás azonban sokkal biztosabbá válhatna, ha a fiatalok számára több lehetőség nyílna a természetvédelmi akcióban, cselekedetben, szolgálatban, vagy egészséges természeti környezetben zajló versenyben, kutatómunkában való részvételre. A természetvédelmi szakképzést végző közép- és felsőfokú oktatási intézmények, de a köznevelés számára is a gyakorlati természetvédelmi ismeretek letéteményesei a nemzeti park igazgatóságok, ahol a – megfelelő képesítéssel (akár tudományos fokozattal) rendelkező – szakmai személyzet segíti az elmélyült tapasztalatszerzést és gyakorlati feladatellátást.

Fő cselekvési irányok:

− A nem nagy létszámú, de erre szakosodott társadalmi és tudományos szakértők minél gyakrabban cseréljenek eszmét egy-egy természetvédelmi kérdés, fejlesztés, probléma kapcsán.

− Szükséges évente 2–3 nagyobb rendezvény megtartása a természetvédelem kulcsszereplői számára (szükséges közigazgatáson belüli rendezvény is, szakmai konferencia is, valamint a szakmai és laikus közönség és a közigazgatás természetvédői számára egyszerre nyitott rendezvény is).

− A természetvédelmi céllal alakult társadalmi szervezetek feladatátvállalásának támogatása a természetvédő értékrend terjedése, és a helyi jelenlét, monitoring miatt továbbra is szükséges.

− A természetvédelmi, és ezen belül a 2015−2020-as időszakban a Natura 2000-rel kapcsolatos szemléletformálásnak a társadalom minden szintjét el kell érnie.

− Minden, nevelési-oktatási intézményben lévő gyermek és tanuló jusson el évente legalább egyszer szép természeti környezetbe itthon, és legalább minden második gyermek és tanuló vegyen részt 8–15 éves kora között legalább egyszer a szép természethez kapcsolódó munkában, akcióban vagy terepi élményt adó foglalkozáson.

− Ki kell egészíteni a köznevelési és szakképzési intézmények természeti környezetre vonatkozó tantervi anyagát a természetvédelmi alapismereteken túl a természeti értékek ismeretével.

− Fejleszteni kell a természetvédelmi szakmai képzési helyek kapcsolatát a nemzeti park igazgatóságokkal.

Indikátorok:

− Természetvédő társadalmi szervezetek önkénteseinek száma (a mutató a civil nyilvántartási törvény miatt folyamatosan elérhető lesz, a közhasznú civil szervezetek éves beszámolóira vonatkozó új szabályozása miatt).

− Természeti környezetben zajló, legalább egynapos természetvédelmi programon részt vevő gyermekek száma (köznevelésben részt vevő gyermekek körében).

− Szakmai közönség számára szervezett hazai természetvédelmi rendezvényen elért természetvédelmi szakértők száma (a közönség mérete).

− Természetvédelmi szakképzést sikeresen befejezők száma.

7.2. Bemutatás, szemléletformálás, ökoturisztika

Helyzetkép:

A nemzeti park igazgatóságok fenntartásában lévő, természeti értékek bemutatásához köthető létesítmény-típusokat a 10. ábra szemlélteti. A természeti értékekről szóló kiadványok, tanösvényvezető-füzetek, foglalkoztató füzetek a természeti értékek megismerését, a megszerzett tudás elmélyítését segítik elő.

10. ábra – Nemzeti park igazgatóságok ökoturisztikai létesítményei (2014. október)

2007-től minden év nyár elején kerül megrendezésre a Magyar Nemzeti Parkok Hete rendezvénye, amely a nyitóhétvégén ökoturisztikai szakmai konferenciával és nagyközönségi programokkal indul, majd a nemzeti park igazgatóságok egy héten keresztül ingyenes és kedvezményes programokkal várják a látogatókat. 2010-ben elkészült „Útikalauz a klímabarát turizmushoz” című tanulmány, 2012-ben pedig „A közös többlet kihasználása a hazai nemzeti parkok országos szintű együttműködésére építve” című koncepció, amely utóbbi eredményeként több ökoturisztikai program és tevékenység is fókuszba került. Ezek közé tartoznak az alábbiak:

− Minden nemzeti park igazgatóság meghatározta, a nemzeti park egy kiemelt értékéhez kapcsolódó új mottóját, amely elsőként a 2013. évi, „Vendégváró nemzeti parkok és vidéki élmények” című nemzeti parki leporellóban jelent meg.

− Új szakmai együttműködés kialakítására került sor ökoturisztikai, natúrparki és vidékfejlesztési témában a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézettel.

− A 2013. évre vonatkozó ökoturisztikai kiemelt rendezvényajánló összeállításában nagy hangsúly került a központilag koordinált közös rendezvényekre (pl. Utazás kiállítás 2013, Magyar Nemzeti Parkok Hete 2013, EUROPARC konferencia 2013), valamint a nemzeti park igazgatóságok közös, egy időben történő megjelenésére (pl. Föld Napja, Múzeumok éjszakája, Geotóp Nap).

− A nemzeti park igazgatóságok bemutató és látogató létesítményei ismertségének növelése, valamint programjaik szélesebb körű megismertetése érdekében 2013-tól szakmai együttműködést alakítottunk ki a www.falusiturizmus.hu weboldalt üzemeltető Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségével.

Az NTA–III tervezési időszakában megvalósuló ökoturisztikai fejlesztéseknek, a nemzeti park igazgatóságok ökoturisztikai, környezeti nevelési programjai változatosságának eredményeként a nemzeti park igazgatóságok regisztrált látogatószáma a tervezési időszak végére meghaladta a 2009. évi, válság előtti látogatószámot, s meghaladta az 1,4 millió főt (11. ábra).

11. ábra – A nemzeti park igazgatóságok regisztrált látogatószáma (2005--‐2013)

Megjegyzés: a diagram csak a nemzeti park igazgatóságok kezelésében álló bemutatóhelyeken belépőjegyet váltott és fizetős szolgáltatást igénybe vevő látogatókat, továbbá az igazgatóságok működtetésében lévő szálláshelyek vendégeit tartalmazza, a nem fizetős bemutatóhelyek látogatóit, az ingyenes szakvezetéses túrákat, valamint a védett természeti területeken túrázókat, kirándulókat nem.

Az NTA–III tervezési időszakában a nemzeti park igazgatóságokon átadott ökoturisztikai fejlesztéseket a 2. melléket mutatja be. A 10 nemzeti park igazgatóságban 40 új tanösvény létesült és 27 tanösvény felújítására kerül sor.

Fő cselekvési irányok:

− A társadalmi kapcsolatok fejlesztése, a helyi lakossággal és a látogatókkal interaktív kapcsolat kialakítása, a civil mozgalom segítése.

− Minden nemzeti parkban fő belépési pontjaiban (az ún. „kapukban”) látogatóközpont építése.

− Az új tanösvényeken az interaktivitás lehetőségének biztosítása, a bemutató jellegű tanösvények egy részének foglalkoztató tanösvénnyé való átalakítása, ugyanis a minőségi, élményszerű vezetés – akár alacsonyabb látogatószám mellett is – jobban hasznosul, maradandóbb élményt ad, mint a tömeges átrohanás a bemutató helyeken.

− Az erdei iskolák esetében további minőségi fejlesztés közös, minden nemzeti park igazgatóság erdei óvoda, iskola szolgáltatását tartalmazó kiadvány megjelentetése.

− A gyűjteményes kertek esetében további minőségi fejlesztés, ökoturisztikai együttműködések kialakítása.

− Kapcsolatfelvétel és hatékony együttműködés a működési területeken érintett turisztikai szereplőkkel: regionális marketing igazgatóságokkal, Turisztikai Desztináció Menedzsment szervezetekkel (TMD), turisztikai szolgáltatókkal és szálláshelyekkel.

− Közösségi portálokon való aktív részvétel. Nemzeti parki közösségi internetes oldalak létrehozása és fejlesztése, folyamatos frissítéssel és interaktivitással.

− Együttműködés az erős turisztikai fejlesztési potenciállal bíró, és a nemzeti parkok bemutatóhelyeivel számoló a „Bejárható Magyarország Program” továbbfejlesztésében.

− Hírlevél adatbázis növelése, valamint rendszeres, közvetlen hangú hírlevél szolgáltatás.

Indikátorok:

− A működő látogatóközpontok, tanösvények, minősített erdei óvodák, iskolák száma.

− Az ökoturisztikai, bemutatási szolgáltatási kínálat változása.

− Regisztrált látogatószám.

− A Natura 2000 rendszerrel kapcsolatosan évente tájékoztatást kapó (elért) emberek száma, lehetőség szerint korcsoport-bontásban (diák 8–15 éves kor között, fiatal 16–28 éves kor között, felnőtt) és lakóhely szerinti bontásban (nagyvárosi- megyeszékhelyi lakos, egyéb városi lakos, falusi lakos).

7.3. Honlapok, közösség portálok, társadalmi kapcsolatok

Helyzetkép:

A 2005-ben létesített www.termeszetvedelem.hu honlap elsődleges célja, hogy a magyar természetvédelemben rendelkezésre álló, és könnyen megosztható információt hozzáférhetővé tegye az érdeklődők számára. Ez a honlap, amelyet az FM szakmai természetvédelmi főoszályai üzemeltetnek, kizárólag tények, adatok, főbb szakmai hírek közlésére szolgál.

Önkéntesek természetvédelmi monitorozó munkába való bevonását valósítja meg a 2009 óta működő, rendkívül népszerű Vadonleső (www.vadonleso.hu) program, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium Természetmegőrzési Főosztálya gondoz. A hatósági munkát nagyban segíti a CITES-es állatfajokkal kapcsolatos jogszabályi kötelezettségek bemutatása (www.cites.hu). A nemzeti park igazgatóságok egyedi honlapjai – egy központi fejlesztést követően – 2005 márciusában készültek el. Fő céljuk a nemzeti parkok és a kezelésükben lévő védett természeti területek bemutatása, illetve aktuális információk biztosítása a folyamatosan növekvő számú látogatók számára. Az igazgatóságok központi honlapjai a www.magyarnemzetiparkok.hu címen érhetők el, ahol részletes információk találhatók az adott nemzeti park igazgatóság tevékenységéről, területi, természeti adottságairól, programjairól.

A társadalmi kapcsolatok sokrétűségét biztosítja az ökoturisztikai létesítmények bemutatását lehetővé tevő cikksorozat megjelentetése a szakmai folyóiratokban, az igazgatóságok központi rendezvényeken, kiállításokon való részvétele, valamint az együttműködés a működési területükkel érintett szervezetekkel, közintézményekkel, egyetemekkel.

Az oktatás-nevelés, szemléletformálás és a társadalmi kapcsolatok fenntartásának fontos eleme a település/megye/régió és az intézmény közötti kapcsolatfelvételt és szakmai együttműködést elősegítő interaktív környezeti tudáslánc térkép. Az igazgatóságok továbbra is lehetőséget biztosítanak az ökoiskolás, zöld óvodás gyermekek jeles napi, ingyenes nemzeti parki létesítmények látogatására, a természet megismerése céljából. Nagyon népszerű és az igazgatóságok lakossági kapcsolattartását szolgálja a facebook megjelenésük, amelyet hírek, rendezvények, programok, események publikálására használnak.

Az információk napra kész átadása kerül előtérbe a dinamikusan változó közösségi oldalakon és tartalom megosztó (fénykép, videó) oldalakon, ahol az egyes bejegyzések látogatottsága azonnal mérhető.

Fő cselekvési irányok:

− A meglévő honlapok fejlesztése (pl. interaktív, dinamikus tartalmak, kereshető térképes adatbázisok fejlesztése), bővítése (pl. Vadonleső programban szereplő fajok számában) arculati és tartalmi egységesítése, illetve folyamatos aktualizálása.

− A természet-, környezetismereti oktatás, nevelés, konzultáció, kutatás az erdei óvoda, iskola programok további bővítése, a nemzeti park igazgatóságok infrastrukturális hátterének fejlesztésével, igénybevételével.

− A civil kezdeményezések, pályázati részvételek, önrészek nagyobb központi támogatása.

− Zöld Program és Oktatócsomag bevezetése több korosztály számára.

Indikátorok:

− Az egyes honlapok látogatottsága.

− A Vadonleső programban beérkezett előfordulási adatok rekordjainak száma.

7.4. Kutatás-fejlesztés, oktatás

Helyzetkép:

A természetvédelem kutatási-oktatási feladatainak ellátásában jelentős szerepet játszanak az MTA intézményei, valamint a felsőoktatási kutatóhelyek, a természettudományi háttérrel rendelkező múzeumok (pl. Természettudományi Múzeum) valamint a gyűjteményes kertek. A 2015–2020 tervezési időszak természetvédelmi kihívásainak azonosításában a partnerek közös projekttervekkel kívánnak megfelelni. A tervek megvalósításában potenciális forrásként a norvég és svájci alap, valamint az európai uniós források (pl. FP7) alkalmasak arra, hogy a hazai biodiverzitás, ökosztisztéma szolgáltatás stb. tudományos kérdéseire fedezetet biztosítsanak a hazai társfinanszírozás mellett.

Az MTA Ökológiai Kutatóközpont végzi az MTA támogatásával megvalósuló „A magyarországi természetvédelem legfontosabb 25 kutatási kérdése a következő 5 évben” elnevezésű kutatást.

Jelentős műhelymunka folyik a nemzeti park igazgatóságokon, az egyetemeken és kutatóintézetekben, illetve a gyűjteményes kertekben az alkalmazott természetvédelmi kutatások kapcsán mind módszertani kérdésekben, mind az adatok feldolgozása terén.

Fő cselekvési irányok:

− A tudományos megalapozottsággal rendelkező természetvédelmi beavatkozások

(élőhelyrekonstrukció, fajmegőrzési beavatkozás, stb.) növelése.

− A természetvédelmi szakember képzés, és továbbképzés minőségének javítása, a jelenleg jó gyakorlat beemelése a felsőoktatásba (kihelyezett tanszékek).

− A nemzeti parkokban folyó, alkalmazott természetvédelmi (gyakorlati) kutatások ösztönzése, erősítése.

− Korszerű ismeretek, adatok átadása a tudományos szereplők és a természetvédelmi közigazgatás és kezelők között.

− Közös szakmai platformok kialakítása a tudomány és a gyakorlat tapasztalatcseréjének biztosítására.

− Az európai uniós jogszabályok végrehajtását segítő kutatások kiemelt támogatása.

Indikátorok:

− Eredményes (támogatott) kutatási projektek száma.

− Természetvédelmi szakképzésben résztvevők száma.

8. Nemzetközi együttműködések

A fejezet indikátorai:

− Az aktív két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatok száma.

− A két- és többoldalú együttműködések keretében megvalósított közös szakmai feladatok száma.

− A nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésének aránya.

8.1. Európai Uniós politikák, stratégiák, kötelezettségek

Helyzetkép:

Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. A csatlakozás óta rengeteg tapasztalat gyűlt össze az uniós feladatok végrehajtásáról. A legnagyobb kihívást a természetvédelmi szakterület számára a természetvédelmi irányelvek, illetve közösségi rendeletek teljesítése, végrehajtása jelenti. Így például hazánknak folyamatosan részt kell vennie az EU természetvédelmi döntés-előkészítő és döntéshozó fórumainak munkájában, és érvényesítenie kell a magyar érdekeket. Különös hangsúlyt kapnak azok a fórumok, amelyeken a természetvédelmi ágazat jövőbeli irányait, például a természetvédelem következő uniós költségvetési időszakra tervezett finanszírozásának kérdéseit vitatják meg (Natura 2000 finanszírozás, LIFE+ politikai vita, Biodiverzitás stratégia stb.). Rendkívüli feladatot jelentett, de kiemelkedő sikerrel zárult 2011. első félévében hazánk európai uniós elnöksége a Tanácsban, amelynek során több nagyszabású uniós rendezvényt bonyolítottunk le. Szintén nagy tehertételt jelentett a Natura 2000 kijelölésről folytatott kétoldalú szeminárium az Európai Bizottság és Magyarország között, amelynek eredményeként Magyarország az elsők között (az „új” csatlakozó országok közül elsőként) zárta le a Natura 2000 hálózat kijelölésének folyamatát. A közeljövő legjelentősebb feladata lesz az új típusú, a Natura 2000 területek, jelölő értékek kezelésének tagországok közötti összehangolását célzó pannon biogeográfiai szemináriumban való részvétel, és a hazai Natura 2000 hálózat szempontjából leginkább megfelelő konklúziók kialakítása illetve végrehajtása.

Az Európai Bizottság az irányelvek átültetésével vagy végrehajtásával kapcsolatos panasztétel esetén Pilot-eljárás keretében feltett kérdésekkel, egyes esetekben kötelezettségszegési eljárás indításával vizsgálja. Bár az esetek egy részében a hazai jogorvoslati lehetőségek még nincsenek kimerítve, gyakran mégis eljárás indul, ami nagy erőfeszítést igényel mind a központi, mind az érintett területi szervek részéről.

Teljesíteni kell a különböző jelentéstételi kötelezettségeket (derogációs jelentések), illetve biztosítani kell az adatgyűjtést a hosszabb távú jelentési kötelezettségek végrehajtásához (az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv végrehajtásáról szóló hatévenkénti jelentések). Az Európai Bizottság részére megküldött Natura 2000 adatbázis rendszeres – a Bizottság útmutatása alapján legalább 6 évenkénti – aktualizálása szükséges.

Fő cselekvési irányok:

− Az új típusú, a Natura 2000 területek, jelölő értékek kezelésének tagországok közötti összehangolását célzó pannon biogeográfiai szeminárium konklúzióinak kialakítása és végrehajtása.

− Részvétel az EU komitológiai és tanácsi fórumainak munkájában, a magyar természetvédelmi érdekek képviselete.

− A Pilot-ügyek és kötelezettségszegési eljárások hazánk szempontjából kedvező lezárása.

− A szükséges jelentéstételi kötelezettségek határidőre, megfelelő szakmai tartalommal történő teljesítése az Európai Bizottságnak részére.

− Az európai uniós ügyekkel foglalkozó adminisztrációs személyzet kapacitás bővítése.

8.2. Ramsari Egyezmény

Helyzetkép:

A nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló Ramsari Egyezményt 1971-ben írták alá, Magyarország 1979-ben csatlakozott, majd az 1993. évi XLII. törvénnyel hirdette ki azt. Fontos eredmény, hogy egységes szerkezetben kihirdetésre került az összes ramsari terület a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe bejegyzett hazai védett vizek és vadvízterületek kihirdetéséről szóló 119/2011. (XII. 15.) VM rendelet megalkotásával.

A hazánkban jellemző természetes vizes élőhelytípusok zömének természetvédelmi helyzete azonban rossz. Egyik legfőbb veszélyeztető tényezőjük az emberi hatásokra visszavezethető vízhiány, illetve a természetes vízjárás megváltozása. Ezen élőhelytípusok a klímaváltozás hatásainak is jobban kitettek. Többek között az élőhelyi viszonyok megváltozásának következménye az idegenhonos inváziós fajok széles körű elterjedése és a szukcessziós folyamatok felgyorsulása.

A ramsari kommunikációs program keretében folytatni kell a vizes élőhelyek általános ismertségét, a ramsari területek helyi, regionális és országos ismertségét erősítő tevékenységeket, amiben kiemelkedő szerepe van a minden év február 2-án megrendezendő vizes élőhelyek világnapjának vagy a Tatai Vadlúd Sokadalom nevű rendezvénynek.

Fő cselekvési irányok:

− Nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeink egyezmény szellemében történő megőrzése, szükség szerinti fejlesztése, monitorozása és bölcs hasznosítása.

− Az Egyezmény céljainak társadalmi elfogadtatása érdekében a ramsari kommunikációs program folytatása.

8.3. Biológiai sokféleségről szóló egyezmény, Cartagena Jegyzőkönyv

8.3.1. Biológiai sokféleségről szóló egyezmény

Helyzetkép:

A biológiai sokféleségről szóló egyezményt (CBD) Magyarországon az 1995. évi LXXXI. törvény hirdette ki. A holisztikus szemléletet tükröző egyezmény fő célja a földi élet védelme, az egész élővilág sokszínűségének megőrzése. Ezt három célkitűzés megvalósításával kívánja elérni: a biológiai sokféleség megőrzésével, elemeinek fenntartható használatával, valamint a genetikai erőforrásokból származó hasznok igazságos elosztásával.

A biológiai sokféleség világszintű csökkenésének megállítása érdekében a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei 2010-ben elfogadták az elkövetkezendő évtizedre szóló Stratégiai Tervet, amellyel összhangban elkészült az Európai Unió 2010 utáni időszakra vonatkozó Biodiverzitás Stratégiája. Egy évtizedig tartó tárgyalások után történelmi eseménynek számított, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény 193 részes állama egyhangúan elfogadta a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyvet, hatálybalépéséhez 50 ratifikáció szükséges. A Jegyzőkönyvet a magyar EU elnökség ideje alatt hazánk, az EU és számos tagállama politikai elkötelezettségének jeléül aláírta, a ratifikáció előkészítése folyamatban van.

Az egyezmény fontos alappillére az egyre nagyobb mértékben csökkenő genetikai erőforrások védelme. Ez nemcsak a vadon élő növények, állatok sokszínűségét, tehát a klasszikus természetvédelmi feladatokat jelenti, hanem a mezőgazdasági biodiverzitás (agrobiodiverzitás) megőrzését is. Ennek érdekében 2013-ban a Földművelésügyi Minisztérium szakmai stratégiát dolgozott ki az élelmezési célú növényi genetikai erőforrások megőrzéséről.

Fő cselekvési irányok:

− Az egyezménnyel kapcsolatos nemzetközi döntéshozatalban az Európai Unió tagállamai közös álláspontot képviselnek, amelynek kialakításában, hazánk is aktívan részt vesz.

− A biológiai sokféleség védelmét szolgáló szempontokat a biológiai sokféleségről szóló egyezmény hazai végrehajtásának stratégiájában foglaltak szerint be kell építeni az érintett ágazatok döntéshozatalába, az ágazati stratégiákba és programokba.

− A nemzetközi és európai uniós célkitűzésekkel és vállalásokkal összhangban 2013-ban ki kell dolgozni hazánk 2020-ig szóló Nemzeti Biodiverzitás Stratégiáját.

− Az agrobiodiverzitás megőrzése érdekében meg kell kezdeni az élelmezési célú növényi genetikai erőforrások megőrzéséről szóló stratégia megvalósítását továbbá biztosítani kell a sok évtizedes tapasztalattal rendelkező génbankjaink közkincsként történő, megfelelő működtetését. A vadon élő növényeink természetes élőhelyen történő (in situ) megőrzésének kiegészítése érdekében fenn kell tartani a vadon élő növényeink génbankjaként működő Pannon Magbankot és az ex situ megőrzésben szerepet játszó botanikus kerteket.

− Az egyezmény harmadik célkitűzésének teljesítése érdekében elő kell segíteni a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről és a használatukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyv mielőbbi hatályba lépését. A biológiai sokféleség világnap (május 22.) jó lehetőséget nyújt az egyezmény széles körű megismertetésére, ezért e jeles naphoz kötődően évenkénti rendezvényekkel folytatni kell a lakosság tájékoztatását, szemléletformálását. Az egyezmény szélesebb körű megismertetését szolgáló honlapot (http://biodiv.hu) folyamatosan frissíteni kell.

8.3.2. Cartagena Jegyzőkönyv és géntechnológiával módosított szervezetek

Helyzetkép:

A Biológiai sokféleség egyezmény Cartagena Jegyzőkönyve a biológiai biztonságról szól és az élő, módosított szervezetek kereskedelmét szabályozza. Ennek keretében különös hangsúlyt fektet ezen szervezetek környezeti kockázataira, valamint a 2011-től az ilyen szervezetek társadalmi és gazdasági hatásaira is.

Magyarország csatlakozott a Jegyzőkönyvhöz, 2004-ben törvénnyel hirdette ki a szövegét. A végrehajtásról szóló rendelet 2008-ban született meg (a 2004. évi CIX. törvénnyel kihirdetett, a biológiai biztonságról szóló, Nairobiban, 2000. május 24-én aláírt Cartagena Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló 226/2008. (IX. 11.) Korm. rendelet).

A Cartagena Jegyzőkönyvhöz kapcsolódik az élő, módosított szervezetek határon átnyúló mozgásából eredő kártérítési és jogorvoslati szabályozásról szóló ún. Nagojai-Kuala Lumpur- i Kiegészítő Jegyzőkönyv. Ez az új nemzetközi jegyzőkönyv lehetővé teszi a csatlakozott országok illetékes hatóságai számára, hogy az élő, módosított szervezetek élővilágra gyakorolt nem kívánatos hatása esetében az ilyen termékek forgalmazóit felelősségre vonják, és megköveteljék tőlük a károk helyreállítását. A magyar EU elnökségi félév alatt hazánk kezdeményezése és aktív szerepvállalása következtében 2011. május 11-én Magyarország, az Európai Unió és az EU további 14 tagállama aláírta a megállapodást. A Kiegészítő Jegyzőkönyv akkor lép hatályba, ha a 40. részes fél is ratifikálja.

Fő cselekvési irányok:

− A Jegyzőkönyvről, aktuális eseményekről és döntésekről információs honlap ad tájékoztatást (http://gmo.kormany.hu). A lakosság széles körű szemléletformálását kampányok, előadássorozatok és pályázatok segítségével folytatjuk.

− A génmódosított szervezetekre vonatkozó szabályozást továbbra is megfelelő körültekintéssel, az elővigyázatosság elvét szem előtt tartva, alapos környezeti és egészségügyi hatásvizsgálatokat megkövetelve hajtjuk végre.

− Az Európai Unió általi ratifikációt követően minél előbb ratifikálni szükséges a Nagojai-Kuala Lumpur-i Kiegészítő Jegyzőkönyvet.

8.4. CITES

Helyzetkép:

A Washingtoni Egyezmény (CITES) célja azoknak a fajoknak a védelme, amelyeket elsősorban a nemzetközi kereskedelem veszélyeztet. Szigorú engedélyezési rendszerrel szabályozza a hatálya alá tartozó csaknem 35 000 állat- és növényfaj nemzetközi kereskedelmét, amelyeket a veszélyeztetettségük alapján három függelékbe sorol.

Az 1975-ben hatályba lépett egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott, előírásait a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 2003. évi XXXII. törvény hirdette ki. Az Európai Unió az egyezményt valamennyi tagállamban közvetlenül hatályos rendeletek útján hajtja végre. Az egyezmény és a vonatkozó EU rendeletek speciális hazai végrehajtási szabályairól kormányrendelet rendelkezik.

A CITES minisztériumokhoz telepített engedélyezési rendszerrel működik, amelyhez egyéb hatósági, nyilvántartási, ellenőrzési és koordinációs feladatok is társulnak. A Tanácsi rendeletben meghatározott import- és (re-)export engedélyeket, valamint a Közösségen belüli kereskedelemhez szükséges bizonylatokat, − egyes szárazföldi teknősök kivételével − a Földművelésügyi Minisztérium, mint Igazgatási Hatóság állítja ki.

A CITES hatálya alá tartozó élő állatokkal és a belőlük készült termékekkel, származékokkal folytatott kereskedelem mértéke az NTA–III időszakában a korábbi időszakhoz hasonlóan nem változott jelentős mértékben. Az európai uniós csatlakozással ugyan csökkent a kiállított (re-)export és importengedélyek száma, ugyanakkor nagymértékben nőtt a belső kereskedelemhez kiállított bizonylatok mennyisége. A kereskedelem szerkezete kapcsán csak kisebb változások figyelhetők meg.

Fő cselekvési irányok:

− Az európai uniós jogszabályok hatékony végrehajtása érdekében a belső vámhatárok csatlakozást követő megszűnése miatt szigorú belső ellenőrzésekre van szükség, amit a jövőben fokozni kell. E feladatok ellátásához megfelelő személyi és infrastrukturális háttér biztosítása szükséges.

− A jogalkotás terén feladat a közösségi jogalkotási folyamatokban való aktív részvétel az EU különböző fórumain.

− Feladat a hatóságok közötti információcsere és együttműködés biztosítása, az elektronikus nyilvántartás, honlap korszerűsítése.

− Az ellenőrzés területén kiemelkedő szerep jut a határellenőrzést végző hatóságoknak (NAV, állat- és növényegészségügyi hatóságok). Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az országon belüli ellenőrzésekre és a felderített jogsértések kivizsgálására, amelyekben a zöldhatóságoknak és a rendőrségnek van kiemelkedő szerepe.

− A rendeletek hatékony végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges az érintett hatóságok (zöldhatóságok, rendőrség, vámhatóság, állat- és növényegészségügyi hatóság) tisztviselőinek képzése, továbbképzése, amelyeket a VM szakemberei az elmúlt években rendszeresen megtartották, és ennek folytatása a jövőben is feladat.

− Magyarország 2013–2019 között ellátja az Európai Unió képviseletét a CITES Állandó Bizottságában. Az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket ebben az időszakban erre a feladatra is biztosítani kell.

8.5. Bonni Egyezmény

Helyzetkép:

A Bonni Egyezményhez (CMS) Magyarország 1986-ban csatlakozott a Bonnban, az 1979. évi június hó 23. napján kelt, a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 1986. évi 6. törvényerejű rendelettel. A vándorló fajok védelme érdekében a vándorlás és vonulás útvonalába eső országok megállapodásokat és egyetértési memorandumokat kötnek. Magyarország jelenleg két megállapodásnak, az Európai Denevérvédelmi Egyezmény (EUROBATS) és az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodásnak (AEWA) tagja. Ezen kívül csatlakoztunk négy védelmi memorandumhoz is. Ezek a vékonycsőrű póling, a közép-európai túzok – amely memorandum létrehozásában Magyarország vezető szerepet játszott – a csíkosfejű nádiposzáta, továbbá az afrikai-eurázsiai vándorló ragadozómadarak védelméről szóló egyetértési memorandumok. Hazánk az EUROBATS tanácsadó testületének négy munkacsoportjában vesz részt. E vállalásaink teljesítésének folytatása, az EUROBATS ülésekről kikerülő szakmai ajánlások, illetve az elfogadott határozatok hazai érvényesítése és gyakorlati megvalósítása további feladat.

Az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodáshoz (AEWA) hazánk 2002. december 17-én csatlakozott. A hazai végrehajtás során egyik legfontosabb feladatunk volt, hogy megszüntessük a vizes élőhelyeken az ólomsörét használatát 2005. augusztus 15-ig.

A EUROBATS határozatainak végrehajtásában egyik legfontosabb eredmény volt, hogy a különböző denevérkolóniák és élőhelyeik monitorozása bekerült a Nemzeti Biodiverzitás Monitoring Rendszerbe. Magyarország 2003-ban csatlakozott a csíkosfejű nádiposzáta védelméről szóló egyetértési memorandumhoz. A faj hazai költőállománya azonban a védelmi erőfeszítések ellenére folyamatos csökkenés után megszűnt, valószínűsíthetően klimatikus okok, illetve a telelőterületek pusztulásának következményeként.

2013-ban Magyarország rendezte a közép-európai túzokvédelmi memorandum részes feleinek találkozóját, amelynek során kibővült a memorandumban érintett országok köre, új akciótervet és új középtávú munkatervet (2013−2016) fogadtak el a résztvevők.

Az afrikai-eurázsiai vándorló ragadozómadarak védelmét szolgáló egyetértési memorandum végrehajtásában hazánknak kiemelkedő szerepe van több faj, így különösen a parlagi sas, a kerecsensólyom és a kék vércse nemzetközi szintű védelmében. A 2011-es magyar elnökség kiemelkedő eredménye volt a két utóbbi faj felvétele a CMS I. függelékére. A nemzetközi együttműködést különösen jól segítik a különböző műholdas nyomkövetési programok, amelyek alkalmazását a túzok esetében is növelni kell. Mint Közép-Európában messze a legnagyobb, ráadásul növekedő túzokállománnyal rendelkező ország, a túzokpopulációk védelme.

Fő cselekvési irányok:

− Az afrikai-eurázsiai vándorló ragadozómadarak fokozott védelme.

− A túzok fokozott védelme. Határ menti állományok esetében a szomszédos országokkal történő együttműködés fenntartása, javítása.

− Az AEWA által elfogadott fajvédelmi tervek hazánkra eső feladatainak végrehajtása, és a jelentős vízimadár-élőhelyek megőrzése. A vizes élőhelyeken az ólomsörét használati tilalmának fenntartása.

− Az EUROBATS határozatok hazai érvényesítése és gyakorlati megvalósítása.

8.6. Berni Egyezmény

Helyzetkép:

Az egyezmény fő célja az európai együttműködés biztosítása a régió veszélyeztetett állat- és növényfajainak és veszélyeztetett élőhelyeinek védelme érdekében. E nemzetközi megállapodás célkitűzéseinek gyakorlati megvalósítását az Európai Unióban a madár-, illetve az élőhelyvédelmi irányelv által előírt feladatok fedik le.

Az egyezmény tagállamai konkrét esetekre vonatkozó ajánlásokat is elfogadnak. Ezek közül eddig egy vonatkozott kifejezetten Magyarországra, a rákosi vipera védelmének szigorítását kérték a magyar természetvédelemtől. Ezért kutatási és védelmi program készült, amelyekhez két sikeres LIFE–Nature program is társult, továbbá 2013 augusztusában egy Veszprémben tartott világkonferencia zárt.

2011-ben, hazánk EU-elnöksége során, Budapesten szervezték azt a nemzetközi konferenciát, amely Budapest Deklaráció címmel nyilatkozatot és akciótervet fogadott el a szabadvezetékek mentén történő madárpusztulások felszámolása céljából. A Berni Egyezmény égisze alatt folyik a tevékenységek nemzetközi szintű összehangolása, a hazai végrehajtást az Akadálymentes Égbolt megállapodás keretében folyó együttműködés segíti.

Fő cselekvési irányok:

− A fajvédelmi tervek beépítése a hazai természetvédelmi munkába.

− A Budapest Deklaráció és az Akadálymentes Égbolt vállalásainak hazai végrehajtása.

− Az Egyezmény madármérgezések elleni fellépést sürgető 2011-es ajánlásával összhangban fel kell lépni az illegális mérgezéssel szemben, együttműködésben a rendőri szervekkel, a vadászati ágazattal és a civil szervezetekkel.

8.7. Európai Táj Egyezmény

Helyzetkép:

Az európai táji örökség megőrzését szolgálja az Európai Táj Egyezmény. Az Országgyűlés egyetértve az Európa Tanács azon felismerésével, hogy a tájak elengedhetetlen összetevői az emberek környezetének, kifejezik közös kulturális és természeti örökségük sokféleségét, és identitásuk alapját képezik, elfogadta a Firenzében, 2000. október 20-án kelt, az Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről szóló 2007. évi CXI. törvényt, s így 2008. február 1-jén hazánkban is hatályba lépett a tájegyezmény.

A tájegyezmény célja, hogy elősegítse a táj védelmét, kezelését és tervezését, valamint hogy hozzájáruljon a tájak vonatkozásában megvalósuló európai együttműködéshez. Hatálya a részes országok teljes területére vonatkozik, így érvényes a kiemelkedő, az átlagos vagy leromlott állapotú tájakra egyaránt.

A NTA–III tervezési időszakára tervezett feladatok közül az alábbi lépések valósultak meg, amelyek megalapozzák a további feladatok végrehajtását:

1. A tájegyezményből adódó feladatok végrehajtása érdekében a végrehajtásért felelős tárcák közreműködésével létrejött az Európai Táj Egyezmény Nemzeti Koordinációs Munkacsoport, amely 2012-től saját ügyrend szerint működik.

2. A tárcaközi munkacsoport a tájegyezmény végrehajtása érdekében öt évre szóló munkaprogramot fogadott el, és feladatait 2013. évtől éves intézkedési tervben rögzíti.

3. 2012-ben a vidékfejlesztésért felelős miniszter miniszteri utasítással létrehozta a Magyar Tájdíjat, amely az Európa Tanács Táj Díja pályázatának nemzeti szintű fordulójával összefüggésben kerül adományozásra. A díj először 2013-ban került átadásra.

Fő cselekvési irányok:

− A táj védelmét, kezelését és tervezését integráló Nemzeti Táj-politika és -stratégia megalkotása, a tájvédelmi szemlélet integrálása az ágazati politikákba.

− A tájegyezmény végrehajtásához szükséges hazai jogi szabályozási feladatok és intézkedések a tájegyezménnyel való összhang erősítése érdekében.

− A hazai tájak egységes értékelési szempontrendszerének kidolgozása, a tájak új, tájkarakter (tájjelleg) alapú osztályozása, a módszertan szabványosítása.

Indikátorok:

− A táj védelmét integráló stratégiák/koncepciók száma.

− Nyilvántartásba vett tájkarakter elemek száma.

− Tájkarakter alapú tájleltárba vett terület nagysága.

8.8. Kárpátok Egyezmény

Helyzetkép:

A Kárpátok ökorégióban található páratlan természeti értékek védelme és fenntartása, élőhelyeik fenntartható használata érdekében született meg a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló keretegyezmény (Carpathian Convention). Magyarországon a Kárpátok Egyezmény közvetlenül a Duna-Ipoly, a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területét érinti.

Az Egyezmény kiemelt feladata a lakosság életminőségének javítása, a természeti és a kulturális örökség megőrzése, a helyi gazdaság és közösségek erősítése. Több szakmai munkacsoport működik az Egyezményben meghatározott szakterületeken. Jellemző az állandó és aktív civil részvétel, együttműködés az EU-val és más nemzetközi szervezetekkel.

A konkrét kötelezettségeket jegyzőkönyvek tartalmazzák, amelyek az Egyezmény cikkelyeiben megjelenő témák alapján készülnek el. Ezek arra kötelezik a Részes Feleket, hogy szakpolitikákat és stratégiákat (akcióterveket) dolgozzanak ki és hajtsanak végre országuk területén.

Magyarország az Egyezményhez kapcsolódóan eddig az alábbi jegyzőkönyveket hirdette ki:

− a biológiai és táji sokféleség megőrzéséről és fenntartható használatáról szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 281/2009. (XII. 11.) Korm. rendelet;

− a fenntartható turizmusról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 171/2012. (VII. 26.) Korm. rendelet;

IV. Nemzeti Természetvédelmi Alapterv – 2015–2020

− a fenntartható erdőgazdálkodásról szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 195/2013. (VI. 12.) Korm. rendelet.

Fő cselekvési irányok:

− A szakterületi stratégiák kidolgozásában a magyar érdekek képviselete, a stratégia elfogadása és az abban megfogalmazott intézkedések hazai bevezetése.

− Aktív részvétel a Kárpátok Tagszervezeteinek együttműködésével megvalósuló szakmai programokban.

8.9. Egyéb nemzetközi kezdeményezések

8.9.1. Határ menti kétoldalú kapcsolatok

Helyzetkép:

Szlovákia és Magyarország között 1999-ben aláírt környezetvédelem és természetvédelem terén való együttműködésről szóló egyezmény alapján jött létre a Magyar-Szlovák Környezetvédelmi és Természetvédelmi Együttműködési Vegyesbizottság. A Vegyesbizottság keretein belül a Természet- és Tájvédelmi Munkacsoport évente ülésezik. A határ menti nemzeti park igazgatóságok kivétel nélkül élénk kapcsolatot ápolnak valamelyik szlovák partnerrel (közös projektek, rendezvények). A sok éves együttműködés folytatása a közös munkaprogramban lefektetett alábbi témákban várható: Natura 2000 kérdések, határon átnyúló projektek, az Aggteleki- és Szlovák-karszt világörökséggé nyilvánított barlangjainak védelme, nagyragadozók védelme, közös Ramsari területek kezelése.

Horvátország és Magyarország között hasonlóan szoros természetvédelmi kapcsolat alakult ki, a szlovák relációhoz hasonló szervezeti felépítéssel. A Vegyesbizottság égisze alatt működik a Természetvédelmi Albizottság, amely fő feladatának tekinti a Natura 2000 területek kérdéskörét, illetve a Mura-Dráva-Duna határon átnyúló bioszféra-rezervátum ügyét. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a Kopacki-rét Természeti Terület mintaszerű együttműködése számos sikeres projektben megtestesül.

Románia és Magyarország között 1997-ben aláírt környezetvédelmi együttműködési Egyezmény alapján 2004-ben megalakult a Magyar-Román Környezetvédelmi Vegyes Bizottság Természetvédelmi Szakértői Csoportja. Az együttműködés fő céljai a Natura 2000 hálózat működtetésével kapcsolatos feladatok, valamint a közös fajvédelmi és monitorozó tevékenység összehangolt végrehajtása. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság kiváló együttműködést folytat a határon átnyúló projektek kapcsán.

Szerbiával, déli szomszédunkkal a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság helyi szintű kapcsolatot tart fenn a Vajdasági Természetvédelmi Intézettel. Minisztériumi szinten kiemelt esemény volt 2013-ban a Körös-éri TK avató ünnepsége. A Mura-Dráva-Duna határon átnyúló bioszféra-rezervátum ötoldalúvá bővítésében Szerbia is partner, amelyet segítünk a nevezési dokumentáció kidolgozásában.

Ausztriával a kétoldalú kapcsolatok keretében kiemelkedő a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság és a Nationalpark Neusiedler See-Seewinkel által működtetett határon átnyúló nemzeti parkok közötti szoros szakmai együttműködése. A közös szakmai munka keretében a két nemzeti park igazgatóság együttesen valósít meg természetvédelmi projekteket, gondoskodik a határon átnyúló, természetvédelmi oltalom alatt álló területek megfelelő kezeléséről, őrzéséről és bemutatásáról. A közös nemzeti parki tanácsülések jellemzően mindkét ország részéről minisztériumi képviselők részvételével kerülnek megrendezésre.

Szlovéniával az élénk szakmai kapcsolat elsősorban az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság tevékenységéhez köthető. A közös projektek kapcsán jelentős eredményeket értek el a szlovén partnerekkel, például a fajmegőrzés és az ökoturizmus terén.

8.9.2. Egyéb kétoldalú kapcsolatok

Helyzetkép:

Türingia és Magyarország közötti kétoldalú kapcsolatok

1997-ben létrejött a Magyar-Türingiai Kormányközi Vegyes Bizottság, amelynek keretében együttműködés alakult ki a természetvédelem területén is. A természetvédelmi szakemberek közötti tapasztalatcsere 2003 júniusában kezdődött, és azóta is élő a kapcsolat. A magyar és a német szakértők a kölcsönös látogatások során számos hasznosítható tapasztalatot szereztek. A türing-magyar együttműködés a két fél által elfogadott munkaprogramnak megfelelően, a Natura 2000 hálózat működtetésére, inváziós fajok kezelésére, ökoturizmus és európai uniós pénzügyi források hozzáférése témakörökre terjed ki.

Szászország és Magyarország közötti kétoldalú kapcsolatok

2011 decemberében megújult a kölcsönös tapasztalatcserét célzó együttműködés a Szász Környezeti és Természeti Alapítvány és a Nemzeti Környezetvédelmi és Energia Központ Nonprofit Kft. között. A természetvédelem területén a Földművelésügyi Minisztérium a szakértői szintű együttműködés felelőse: ökoturizmus, inváziós fajok és természeti értékek megőrzését elősegítő agrár-területhasználat témakörökben.

Fő cselekvési irányok:

− Valamennyi kétoldalú együttműködés keretében a korábbi gyakorlatnak megfelelően a szakmai tapasztalatcsere folytatása minisztériumi és területi szinten egyaránt.

− Közös pályázatok kidolgozása és megvalósítása többek között a természetvédelmi kezelés, fajmegőrzés, bemutatás és kutatás területén.

9. Az NTA–IV keretében előirányzott feladatok finanszírozása

9.1. Természetvédelmi fejlesztések finanszírozása (EU források)

Helyzetkép:

A IV. Nemzeti Természetvédelmi Alapterv időszaka (2015−2020) közel egybeesik a következő európai uniós pénzügyi ciklus 2020-ig tartó időtávjával, így az annak keretében rendelkezésre álló természetvédelmi forrásokat, amennyire csak lehet, fel kell használni az alapterv keretében megfogalmazott szakmai feladatok finanszírozására. A 2007–2013 pénzügyi időszakhoz hasonlóan a 2014−2020 időszakban sem lesz egy különálló természetvédelmi alap, a fejlesztési igényeket a meglévő uniós alapok – különösen a vidékfejlesztési, kohéziós, halászati és LIFE alapok – keretében kell érvényesíteni. Az érintett alapok rendelet-tervezetei számos konkrét finanszírozási lehetőséget fogalmaznak meg, így – a tagállami szintű döntések függvényében – szinte bármelyik alap felhasználható lehet közvetlenül, vagy közvetetten természetvédelmi célokat szolgáló fejlesztések megvalósítására.

A finanszírozás integrált megközelítését erősítik a 2020-ig teljesítendő EU biológiai sokféleség stratégia célkitűzései is. A stratégia elfogadásával az Európai Bizottság és a tagállamok vállalták, hogy – többek között az európai uniós finanszírozási eszközök alkalmazásával – megteremtik a Natura 2000 területek megfelelő finanszírozási hátterét (1. cél 2. intézkedése), valamint hogy a Közös Agrárpolitika természetvédelmi célú kifizetései által érintett területek kiterjedését maximalizálják (3. célkitűzés A) Mezőgazdaság című alponja szerint).

A természetvédelmi célokat szolgáló fejlesztések már a 2007−2013 időszak pénzügyi keretének is fontos elemei voltak. A Környezet és Energia Operatív Program keretében mintegy 37,8 milliárd Ft állt rendelkezésre ilyen célokra, amely forrás döntő részét a nemzeti park igazgatóságok használták fel, többek között élőhely-fejlesztési projektek keretében. A 2014–2020 időszak tervezésével összefüggő kormány-döntések a természetvédelmi célú fejlesztések továbbvitelét szolgálják. A 2014–2020 időszak operatív programjainak indikatív prioritásait rögzítő, 2013 márciusában megjelent 1143/2013. (III. 21.) Korm. határozat értelmében a természetvédelmi fejlesztések a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) „Természetvédelmi és élővilágvédelmi fejlesztések (TÉF)” című 4. prioritástengelyében kapnak helyet összhangban az Országos Natura 2000 Priorizált Intézkedési Tervvel (3. melléklet).

A KEHOP fő célkitűzései:

A védett illetve közösségi jelentőségű természeti értékek és területek természetvédelmi helyzetének és állapotának javítása (pl. élőhely-fejlesztési és faj-megőrzési beavatkozások, a fajok szabad mozgását és az élőhelyek közötti ökológiai kapcsolatok biztosítását szolgáló infrastruktúra kialakítása, fejlesztése, vonalas létesítmények természetkárosító, tájromboló hatásának mérséklése, védett földtudományi értékek és területek, illetve a kunhalmok, földvárak és fülkés sziklák, valamint ezek természeti környezetének rekonstrukciója).

A természetvédelmi kezelés infrastrukturális feltételeinek javítása (a természetvédelmi kezelés eszközrendszerének fejlesztése, a fajok és élőhelyek, illetve az azokat veszélyeztető tényezők monitorozásához szükséges eszközpark fejlesztése, a természetvédelmi őrszolgálat eszköz-ellátottságának javítása).

A Natura 2000 hálózat és a közösségi jelentőségű fajok és élőhely-típusok ismertségének és társadalmi elfogadottságának javítása (a hazai Natura 2000 hálózat egységes szemléletben történő bemutatásához szükséges infrastrukturális háttér kialakítása, célzott szemléletformálási tevékenységek).

A fentiek mellett a természetvédelmi célokat szolgáló kifizetések megjelennek a készülő Vidékfejlesztési Program (VP) valamint a Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (MAHOP) tervezeteiben is.

A 2014–2020 időszakra szóló többéves pénzügyi keret egyetlen dedikáltan csak környezetvédelmi és klímapolitikai célokat támogató uniós finanszírozási eszköze a LIFE program. A 2007-ben indult LIFE+ program 2014-ig 18 magyar LIFE+ „Természet és Biodiverzitás” pályázat révén összesen közel 39,2 millió euró (300 Ft/EUR árfolyamon számítva mintegy 11,8 milliárd Ft) európai uniós pénzügyi támogatást eredményezett a magyarországi természetvédelem számára, részben élőhelyrekonstrukciós, illetve részben fajvédelmi projektek megvalósítását elősegítve (rákosi vipera, kerecsensólyom, parlagi sas, kék vércse, szalakóta). A 18 projekt egyike (Pannon magbank projekt) a LIFE+„Biodiverzitás” komponensbe tartozik, amelyre kevés példa van uniós szinten, míg a többi a LIFE+ „Természet” elemben nyert el támogatást. Továbbá 2014-ben első alkalommal hazai LIFE+ Információ és Kommunikáció projektek is kaptak támogatást.

A LIFE pályázati lehetőség a 2014−2020 európai uniós pénzügyi időszakban is kiemelt forrást fog jelenteni a természetvédelem számára. A LIFE forrásból továbbra is mind a nemzeti park igazgatóságok, mind egyéb állami és önkormányzati, valamint civil szervezetek részére fennáll a pályázati lehetőség. A 2014−2020 időszakra vonatkozó, a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról szóló uniós rendelet (1293/2013/EU) alapján ebben az időszakban a LIFE pénzügyi keret legalább 55%-át természetvédelemre kell fordítani uniós szinten. Új projekttípusra, ún. integrált projektekre is lehet pályázni a megújult LIFE program keretében. Az integrált projekt az eddigi ún. „hagyományos” projektektől jóval nagyobb volumenű projektet jelent egy adott stratégia, terv vagy program megvalósítása érdekében, más uniós vagy hazai pénzügyi források egyidejű felhasználásával.

Az NTA–IV végrehajtási időszaka alatt (2015−2020) is kiemelt prioritást kell kapniuk az európai uniós támogatásoknak, fejlesztési forrásoknak a természetvédelmi szakmai feladatok ellátása és a jelen stratégiában foglalt célkitűzések elérése érdekében. Az uniós pénzügyi források jelenleg tervezés alatt állnak, azok mértéke várhatóan a jelenlegi szinten marad.

Fő cselekvési irányok:

− Az érintett fejlesztési programok végrehajtása során a természetvédelmi célokat szolgáló fejlesztések hatékony és sikeres végrehajtása, illetve ezek folyamatos nyomon követése.

− A fejlesztésekhez illeszkedő intézményi feltételek megteremtése (pl. végrehajtás-, illetve pályázó-barát ügyrendek, megfelelő szakmai projekt-kiválasztási szempontok stb.).

− A Natura 2000 céljait hatékonyan szolgáló kifizetések fokozott megjelenítése a készülő Vidékfejlesztési Programban (VP) és a Magyar Halgazdálkodási Operatív Programban (MAHOP).

− A LIFE programot tekintve minél több sikeres projekt megvalósítása, e pénzügyi keret minél hatékonyabb kihasználása mind a hagyományos, mind az integrált projektek keretében.

− A LIFE integrált projektekre vonatkozóan legalább egy hazai LIFE integrált projekt kidolgozása és előkészítése.

Indikátorok:

− Élőhely-rekonstrukciós fejlesztések által érintett védett természeti területek, illetve Natura 2000 területek kiterjedése (ha).

− Natura 2000 területeken a gyep művelési ágú földterületek arányának változása.

− Az AKG-kifizetéssel és Natura 2000 kompenzációs kifizetéssel érintett Natura 2000 területek kiterjedése.

− Nyertes LIFE pályázatok száma.

9.2. A természetvédelem ágazati finanszírozása – hazai költségvetési források

Helyzetkép:

Az egyes évek költségvetési törvényeiben foglalt adatokat megvizsgálva az NTA–III megvalósulásának időszaka alatt, 2009-től kezdődően megfigyelhető, hogy a természetvédelmi igazgatási szervek költségvetési támogatása erős változatosságot mutatott. A 2013-ra kialakult helyzetről kijelenthető, hogy az elmúlt években a nemzeti park igazgatóságok számára a működésükhöz szükséges pénzeszköznek mindössze a 25%-át biztosítja az állami költségvetés. A fennmaradó 75%-ot tehát saját bevételeikből, kvázi piaci alapú működéssel kell előteremteniük. Az igazgatóságok saját bevételeinek jelentős hányada származik a vagyonkezelésükben álló területek egy részének haszonbérbe adásából. E tekintetben jelentős bevételkiesést okoz az NTA–IV megvalósulási időszakában az a tény, hogy az igazgatóságok a korábban alkalmazott, piaci viszonyoknak megfelelő haszonbérleti díjak helyett 2013-tól egységesen 1250 Ft/AK haszonbérleti díjért adhatják bérbe a területeiket. Ez a jellemzően alacsonyabb minőségi osztályba tartozó igazgatósági vagyonkezelésű termőföldek esetében drasztikus bevételkiesést jelent.

Az elmúlt évek ágazati költségvetési támogatásainak vizsgálati körébe be kell vonni azokat az ún. fejezeti kezelésű előirányzatokat is, amelyek a természetvédelmi szakmai feladatok ellátását szolgálják. Két ilyen fejezeti kezelésű előirányzat létezik, az egyik a „Természetvédelmi kártalanítás” elnevezésű. Ez egyrészt a védettségi szint helyreállítása érdekében szükséges területvásárlások és kisajátítások fedezetének biztosítására, másrészt a természetvédelmi hatóságok által természetvédelmi érdekből elrendelt gazdálkodási korlátozások nyomán bekövetkező egyes károk kompenzációjára szolgál. A másik ilyen előirányzat a „Természetvédelmi pályázatok támogatása” elnevezésű, amely a nemzeti park igazgatóságok és kivételesen más szervezetek természetvédelmi tartalmú pályázataihoz szükséges önrész biztosítására szolgál.

Az alábbi táblázat 2009–2014 között mutatja az egyes természetvédelmi feladatokat ellátó állami szervek költségvetési támogatásaink változását, valamint a hivatkozott két fejezeti kezelésű előirányzat összegének változásait a vizsgált időszakban.

25. Táblázat – Természetvédelmi szakmai feladatok éves költségvetési törvényekben megállapított támogatása*

2009 2010 2011 2012 2013 2014***
Nemzeti park igazgatóságok 3 239,9 2 449,6 1 662,2 2 391,1 2 260 2 168,5
Természetvédelmi hatóságok** 6 384 5 269,9 3 19,5 3 521,6 3 624,9 3 606,9
Nemzeti Környezetügyi Intézet** 1 043,4 1 245 1 290,7
Természetvédelmi kártalanítás 52 28,8 17,8 94,2 2 094,2 1 594,2
Természetvédelmi pályázatok támogatása 577, 9 574,1 568,1 23,5 23,5 17,6
* Az egyes költségvetési évek során a Kormány egyedi döntéssel több esetben biztosított többlet-támogatást speciális természetvédelmi feladatokra (pl. a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény végrehajtására), valamint egyes években költségvetési zárolások is érintették a táblázatban foglalt előirányzatokat
** Környezetvédelmi és vízügyi szakági feladatokkal együttes költség
*** Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló 2013. évi CCXXX. törvényszerinti eredeti előirányzaton lévő összegek

A táblázatból kitűnik, hogy éves szinten összességében mintegy 7 milliárd Ft költségvetési támogatás áll rendelkezésre a természetvédelmi szakterületi feladatok ellátásához és az NTA–IV megvalósítása nem jár költségvetési többletigénnyel. Mindehhez az egyes szervek működése során hozzáadódnak az európai uniós forrásokból származó – fejlesztési – bevételek, amelyek a 2007–2013 közötti időszakban a 9.1. fejezetben leírtak alapján mintegy 50 milliárd Ft-ot tettek ki, jelenleg tervezés tárgyát képezik és várhatóan rendelkezésre állnak.

Mindezek alapján, figyelemmel a 9.1. fejezetben foglaltakra, továbbá arra, hogy az NTA–IV az NKP 4. melléklete, ezért az NKP 4. finanszírozása az NTA–IV feladat-arányos finanszírozását is magában foglalja, a jelenlegi becslések szerint az NTA–IV végrehajtása az éves hazai költségvetési igény szinten tartásával, és az uniós források bevonásával költségvetési többletigény nélkül megvalósítható.

Fő cselekvési irányok:

− Biztosítani kell a természetvédelmi feladatokat ellátó államigazgatási szervek finanszírozásának a feladataikkal arányos személyi és infrastrukturális feltételeit.

− A nemzeti park igazgatóságok számára megfelelő – folyamatos – kompenzációt kell nyújtani a haszonbérleti díjbevételeik drasztikus lecsökkentése miatt.

− A fejezeti kezelésű előirányzatokon olyan összegeknek kell rendelkezésre állnia, amely lehetővé teszi a védettségi szint helyreállításáról szóló törvény végrehajtását, valamint biztosítja valamennyi sikeres pályázathoz a szükséges önrészt.

Indikátorok:

− A természetvédelmi feladatokat ellátó államigazgatási szervek finanszírozási helyzetének évenkénti változása.

− A működéshez szükséges tényleges költségek és a költségvetési támogatás arányának évenkénti változása.

− A fejezeti kezelésű előirányzatokon rendelkezésre álló összegek évenkénti változása.

10. A természetvédelem jogi és intézményi háttere

10.1. Jogi szabályozás

10.1.1. A természetvédelmi szakágazatot érintő jogi háttér változásai

2012. január 1. napjától hatályos Magyarország Alaptörvénye, amely a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény helyébe lépett.

Az Alaptörvény P) valamint XX. és XXI. cikkei tartalmaznak a természetvédelemhez köthető alapvetést:

A P) cikk kimondja a természeti erőforrások védelmének, fenntartásának és a jövő nemzedékek számára való megőrzésének általános alkotmányos kötelességét.

A XX. cikk rögzíti, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Ennek a jognak az érvényesülését Magyarország többek között a genetikailag módosított szervezetektől mentes mezőgazdasággal, valamint a környezet védelmével teremti meg.

A XXI. cikk az alapjogok között nevesíti az egészséges környezethez való jogot, ezen túlmenően pedig alaptörvényi szintre emeli a környezetben okozott kár miatti helyreállítási kötelezettséget. Tartalmazza továbbá a Magyarország területére elhelyezési célú szennyező hulladék behozatalának tilalmát.

Az NTA–III előkészítése óta, kb. 2010-től számos egyszerűsítési törekvés határozta meg a jogalkotást. Ezek közül az „Egyszerű Állam Program” és a „Magyary Zoltán Egyszerűsítési Program”, a Vállalkozói adminisztratív terhek csökkentésére irányuló Program, a Nemzeti Referencia Stratégia Keret, stb. keretében – különféle célcsoportokat érintően – születtek bürokrácia-, illetve adminisztrációs teher-csökkentést célzó jogszabályok, amelyek között a természetvédelmet érintő joganyag felülvizsgálatára is sor került. Ennek eredményeként vált egyszerűbbé, közérthetőbbé egyebek mellett a környezeti hatásvizsgálati eljárás, az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás, a fás szárú növények védelméről szóló jogszabály, az ingatlan-nyilvántartási adatváltozások átvezetésével kapcsolatos eljárások, a telekalakítási eljárás is.

10.1.2. A természetvédelmi jogalkotás eredményei

Helyzetkép:

2009−2013 között – a meglévő jogszabályokon túl – a természetvédelmi törvényben biztosított felhatalmazás alapján 3 kormányrendelet, 5 miniszteri rendelet, illetve 28 db védetté nyilvánító, védett természeti területet bővítő, vagy kezelési tervet kihirdető miniszteri rendelet lépett hatályba. A tervezési időszak alatt több mint 60 módosítása jelent meg a fent jelzett, természetvédelmi tárgyú jogszabályoknak.

A természetvédelmi törvény alapján ma 11 kormányrendelet, több mint 30 miniszteri rendelet, illetve közel 300 védetté nyilvánító vagy kezelési tervet kihirdető miniszteri rendelet hatályos.

Az ágazati munkamegosztás keretében, a természeti értékek megőrzése érdekében több mint

600 jogszabályban találhatók természetvédelmi vonatkozású rendelkezések. A jövőbeni jogszabály-alkotási feladatok elsősorban a közösségi joganyagokban, útmutatókban foglalt kötelezettségek átvételéből fakadnak.

Fő cselekvési irányok:

− Az EU 2020-ig szóló Biodiverzitás Stratégiájának végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátása.

− A természetvédelmi szempontok integrálása a hazai jogszabályokba.

− A Tvt. egységes jogalkalmazásához szükséges további végrehajtó rendeletek megalkotása, hatósági tapasztalatok beépítése.

− A tervidőszak alatt megjelenő uniós jogszabályok átültetése (Inváziós rendelet).

− Nemzetközi egyezmények (CITES, CBD) függelékmódosításainak, jegyzőkönyveinek kihirdetése.

− A védett természeti területekre vonatkozó kezelési tervek valamennyi, egyedi jogszabállyal védetté nyilvánított területre való kidolgozása és miniszteri rendelettel való kihirdetése, illetve a zónarendszer 2014–2019 közötti időszakban való kialakítása.

− Az Európai Táj Egyezmény hazai végrehajtását szolgáló jogszabályi környezet kialakítása, továbbfejlesztése.

− A mesterséges üregek védetté nyilvánításáról rendelkező miniszteri rendelet megalkotása, illetve a mesterséges üregek felszíni védőövezetének meghatározása.

− A földtani alapszelvényekkel kapcsolatos, továbbá az ásványok, ősmaradványok lelőhelyeinek védelméről rendelkező jogszabály elkészítése.

Indikátorok:

− Az új/módosított jogszabályok száma.

− A deregulálásra kerülő jogszabályok, jogszabályhelyek száma.

10.2. Intézményrendszer

A kormányzati munkamegosztásban a természet védelme, mint nevesített feladat a Földművelésügyi Minisztériumhoz került át. Ennek értelmében a természet védelmét szolgáló tevékenység központi irányítása, összehangolása és ellenőrzése a földművelésügyi miniszter feladata.

A miniszter a jogszabályban meghatározott, a természet védelmével kapcsolatos szakigazgatási, hatósági és szakhatósági területi feladatait a nemzeti park igazgatóságokon valamint a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságokon keresztül valósítja meg.

A természeti értékek megóvásának eredményessége, az illető ország természetvédelmének sikere minden mást megelőzve – a természetvédelmi civil szervezetek érdemeinek elismerése mellett – elsősorban a hivatásos, állami természetvédelmi szervezettől függ.

Ugyanakkor a sikeres természetpolitika alapfeltétele, hogy a magas színvonalú természetvédelmet és a természeti értékek megóvását, fenntartását, fejlesztését egyre inkább be kell építeni hazánk más szakpolitikáiba, más tárcák felelősségi körébe tartozó tervekbe, intézkedésekbe.

A természetvédelmi intézmény-rendszer célja, hogy a társadalom (lakosság, döntéshozók, gazdálkodók, média, egyházak stb.) minden szereplőjéhez elérjen a természettudatos gondolkodás. Fontos, hogy az egyes ágazatokban, szakterületeken dolgozók tevékenységében integrált módon jelenjenek meg és kerüljenek figyelembevételre a környezeti, természeti szempontok.

A környezet-, természetvédelmi intézményrendszer az elmúlt időszakban átalakult. A változások egyik iránya, hogy az önálló Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2010. évben beolvadt a Vidékfejlesztési Minisztériumba (korábbi elnevezése Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium), majd 2014-ben a szaktárca újra Földművelésügyi Minisztérium néven működik. Ennek megfelelően a környezet-, természetvédelmi szakterület jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: FM) Környezetügyért, Agrárfejlesztésért és Hungarikumokért Felelős Államtitkársága keretében végzi tevékenységét.

A központi közigazgatásban 2010-től érvényesített azon törekvés eredményeként, amely a minisztériumi hatósági hatáskörök megszüntetését célozta, világosabbá vált a természetvédelmi feladatokat ellátó szervezetek „karaktere”, feladat-leosztása is. E törekvés „mellékhatásaként” nyilvánvaló lett az is, hogy a védett természeti területek és értékek országos nyilvántartásának a 13/1997. (V. 28.) KTM rendelet szerinti vezetése kulcsfontosságú szerepet tölt be a kormányzati szintű döntés-előkészítési folyamatokban.

A természet- és környezetvédelem ügyeinek hatékonyabb vitelét tovább segíti, hogy 2012. január 1-ei határidővel megalakult a Nemzeti Környezetügyi Intézet (a továbbiakban: NeKI) a tárca háttérintézményeként. A NeKI a környezetvédelem, természetvédelem szakterületeken tölt be feladatokat. Segít abban, hogy a Földművelésügyi Minisztériumban a szakpolitikai döntéseket tudományos megalapozottsággal hozzák. A NeKI tudás-alapú kormányzást hivatott támogatni a környezetügy – a környezetvédelem és a természetvédelem – területén, a fenntartható fejlődés alapelveire építve, integrált megközelítést alkalmazva, a szakterületek közötti kapcsolódásokat kihasználva annak érdekében, hogy ezek egymást erősítsék.

A jövőbeni célok közé tartozik, hogy a tárca háttérintézményének természetvédelmi

szakterületét tovább erősítsük, ennek első lépése, hogy az itt dolgozó szakértők létszámát növelni lehessen, amely az intézmény szakmai befolyásának, tudásbázisának az emelését, így a szakterület támogatottságát is növeli.

10.2.1. Nemzeti park igazgatóságok

Helyzetkép:

A Kormány az országos jelentőségű védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervként a nemzeti park igazgatóságot jelöli ki. A 10 nemzeti park igazgatóság működési területe lefedi az ország egész területét.

A közszférában általános létszámcsökkentés ebben az időszakban sem kerülte el a nemzeti park igazgatóságokat, míg az ellátandó feladatok mennyisége jelentős mértékben nőtt.

A korábbi szervezeti rendszerhez képest tovább tisztult a feladatkörök megosztása a felügyelőségek és a nemzeti park igazgatóságok között. A nemzeti park igazgatóságok jelentősebb feladatai közé tartozik a védett természeti területek, értékek és a Natura 2000 területek természetvédelmi kezelése, az állami tulajdonban lévő területek vagyonkezelése, bizonyos esetekben azok használatba, haszonbérbe adása, kutatási, monitorozási tevékenység végzése, a Természetvédelmi Őrszolgálat működtetése, természetvédelmi kezelési tervek, Natura 2000 fenntartási tervek előkészítése, tájvédelem, ökoturisztikai tevékenység, környezeti nevelés, védett természeti területek és értékek nyilvántartása, gyakorlati természetvédelmi feladatok (élőhely fenntartás, élőhely-rehabilitáció, fajvédelem, területrendezési tervi véleményezések) ellátása.

Ezen időszakban a természetvédelmi szakterület egyik kiemelkedő eseménye volt, hogy hazánk első nemzeti parkja, a Hortobágyi Nemzeti Park 2013-ban ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját.

Fő cselekvési irányok:

A nemzeti park igazgatósági szervezet további erősítése indokolt a jelentős európai uniós feladatok és a hazai természetvédelmi kezelési, kutatási, monitorozási, projekt-menedzselési stb. feladatok miatt. Lényeges ennek kapcsán az is, hogy a védettségi szint helyreállítására vonatkozó törvényi kötelezettség végrehajtása garanciális jelentőségű feladat, amelyhez nélkülözhetetlen a megfelelő mértékű költségvetési források és személyi feltételek biztosítása.

Csak a feladatokhoz igazodó létszámkeret biztosítása lehet a záloga az eredményes természetvédelmi ágazat működésének. Minden szakterületen további fejlődés szükséges, kiemelten azonban az őrzési, a monitorozási, kutatási, ökoturisztikai és környezeti nevelési tevékenységek tekintetében. A fejlődés elengedhetetlen feltétele a nemzeti park igazgatóságok költségvetési forrásainak a növelése a még hatékonyabb feladatellátás érdekében.

A kialakult és jól működő rendszert a jelenlegi formájában szükséges fenntartani. Meg kell teremteni annak a feltételét, hogy a nemzeti park igazgatóságok térségükben a munkahelyteremtés, illetve a vidék fejlesztésének központjává váljanak – ezt a célt szolgálhatja például a nemzeti parki termék védjegy használatával kapcsolatos ismeretek, szabályok terjesztése is.

Indikátorok:

− A jogszabályokban és alapító okiratokban előírt feladatok teljesítésének aránya.

− A megvalósuló szervezetfejlesztések, hatékonyságnövelő intézkedések aránya.

10.2.2. Környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságok

Helyzetkép:

A területi közigazgatás reformja keretében, a gyorsabb döntéshozatal, illetve hatékonyabb és átláthatóbb működést biztosító integrált szolgáltató centrumként működő hivatali struktúra kialakítása érdekében 2015. április 1-jétől a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek önálló főosztályként csatlakoztak a 19 kormányhivatalhoz. Megnevezésük: XY Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya.

Az átalakítás célja az eljárások gyorsítása, ami nem a 21 napos általános ügyintézési időtartam, hanem a bruttó ügyintézés időtartamának csökkenésével valósul meg. Az integráció nyomán megszűntek a kormányhivatali rendszeren belüli szakhatósági eljárások, egyebek mellett a szociális igazgatás, a munkaügy és a környezetvédelem területén.

A változások eredményeképp nőtt a kormányhivataloknál elintézhető ügyek száma. Az azokkal kapcsolatos kérelmek pedig leadhatóak a járási hivataloknál, a kormányhivataloknál, a kormányablakoknál és a települési ügysegédeknél is, aminek köszönhetően az ügyfelek egyes ügyeket, amiket addig csak a megyeszékhelyen intézhettek, a jövőben már a lakóhelyükhöz közel is elindíthatják.

A nemzeti park igazgatóságok adatszolgáltatóként, szakvéleményezőként, ügyfélként működnek közre a természetvédelmi hatósági, illetve szakhatósági feladatok ellátásában.

A természetvédelem és tájvédelem másodfokú hatósága (szakhatósága), illetve másodfokú eljárásban kirendelhető szakértője az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség (Budapest).

Fő cselekvési irányok:

− A kapacitásbővítéssel kell ösztönözni a pályázatokon, a projektekben történő részvételt.

Indikátorok:

− A jogszabályokban és alapító okiratokban előírt feladatok teljesítésének aránya.

1. térképmelléklet – Az országos jelentőségű védett természeti területek és Natura 2000 területek Magyarországon

2. térképmelléklet – Az országos területrendezési terv tájképvédelmi szempontból kiemelten kezelendő területei Magyarországon

1. melléklet – A természetvédelmi jogalkotás eredményei a 10. fejezethez

A természetvédelmi kezelést ellátó nemzeti park igazgatóságok mindennapi tevékenységét alapvetően érintették 2010-től az állami tulajdonra irányadó szabályozás területén bekövetkezett jelentős változások.

A Nemzeti Földalaprólszóló 2010. évi LXXXVII. törvénnyel, majd annak módosítása (2011. augusztus 1-jei hatályba lépéssel) megteremtette annak a lehetőségét, hogy a nemzeti park igazgatóságok ingyenesen kaphassák vagyonkezelésbe a Nemzeti Földalapba tartozó területeket, illetve az NFA pályáztatás nélkül köteles vagyonkezelésbe adni az igazgatóságok által megvásárolt/kisajátított területeket. Az Nfatv. végrehajtási rendeletei – elsősorban a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet részletesen szabályozza a termőföldnek minősülő földrészletek eladásával, haszonbérletével, vagyonkezelésével összefüggő előírásokat. Komoly előrelépésként értékelhető, hogy a hivatkozott Korm. rendelet értelmében a védett természeti területek, illetve Natura 2000 területek természeti állapotának megőrzését, javítását szolgáló előírásjegyzékek a Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozó valamennyi földterület vagyonkezelésbe, haszonbérbeadása esetén az erre vonatkozó szerződés elválaszthatatlan részét képezi.

A nemzeti park igazgatóságok mozgásterét növelte a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosítása, amellyel 2012. március 1-jétől a 49/C. § (1) bekezdése alapján nem a természetvédelemért felelős miniszter, hanem a nemzeti park igazgatóságok rendelkeznek törvényi elővásárlási joggal a felszámolási vagyonba tartozó védett természeti területek kapcsán.

A kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény módosítása révén 2013. július 1-jétől élőhely- rekonstrukciós célú beruházások esetén, védett természeti területeken kizárólag a nemzeti park igazgatóságok élhetnek a kisajátítás eszközével.

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény nagyban hozzájárul, hogy a környezet- és természetvédelmi érdekek az erdőgazdálkodás során nagyobb hangsúlyt kapjanak. Az Európai Unió Erdészeti Stratégiájában foglaltak végrehajtása és az erdészeti támogatások igénybevételének elősegítése a természetközeli erdőgazdálkodás előtérbe kerülését és az erdők természetességi állapotának javulását eredményező eszköz. Az új erdőtörvény számos, a természeti értékeket és a táj megőrzését célzó rendelkezést vezet be (pl. természetességi kategóriák bevezetése, a körzeti erdőtervek és a természetvédelmi kezelési tervek összhangjának megteremtése stb.)

A 2013. január 1-től hatályos, az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló 2012. évi CXX. törvény, valamint végrehajtási rendeletei alapjaiban változtatták meg a Természetvédelmi Őrszolgálat működésének szabályozását.

2012. április 15-én lépett hatályba a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény. A nemzeti park igazgatóságok szabálysértési hatósági jogköre megszűnt, a természetvédelmi őrök viszont helyszíni bírság kiszabására jogosultak. A közigazgatási eljárás hatálya alá tartozó igazgatási jellegű cselekmények a szabálysértési törvény hatálya alól kikerültek.

A területfejlesztési koncepció, a területfejlesztési program és a területrendezési terv tartalmi követelményeiről, valamint illeszkedésük, kidolgozásuk, egyeztetésük, elfogadásuk és közzétételük részletes szabályairól szóló 218/2009. (X. 6.) Korm. rendelet szabályrendszerébe további táji és természetvédelmi szempontok épültek be.

A 10.1.2. alpontban számszerűen bemutatott számos jogalkotási eredmény közül a 2009–2013 közötti időszak jelentős eredménye, hogy a Natura 2000 hálózat kijelölése lezárult, mivel

2011-ben az Európai Bizottság a 2011. október 5-én tartott második „Pannon Biogeográfiai Szeminárium”, alapján megállapította, hogy egyetlen élőhelytípus vagy faj esetében sincs szükség további Natura 2000 területek kijelölésére Magyarországon (A Natura 2000 területek kihirdetése a 14/2010. KvVM rendeletben valósult meg).

A Natura 2000 hálózat működtetését és fenntartását nagymértékben segíti, hogy megjelent a „Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 területek fenntartási terveinek készítéséhez nyújtandó támogatás igénybevételének részletes szabályairól” szóló 43/2012. (V. 3.) VM rendelet. Az intézkedés keretében 243 Natura 2000 területre készül fenntartási terv, mintegy 480 000 hektár kiterjedésben.

További előrelépés, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 41/2012. (IV. 27.) VM rendelet megalkotása. A rendelet alapján az ökológiai szempontból is fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység megvalósítása esetén vissza nem térítendő kompenzációs támogatást vehetnek igénybe azon erdőgazdálkodók, akik a Natura 2000 hálózatba tartozó erdőterületeken gazdálkodnak.

Kiemelkedő nemzetközi sikernek tekinthető, hogy a magyarországi vizes élőhelyek megőrzése és hosszú távú fenntartása érdekében a „Dél-balatoni halastavak és berkek” elnevezésű terület felvételre került a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe, azaz új ramsari területként került kihirdetésre. A ramsari diploma átadására a nemzetközi Ramsari Titkárság részéről a magyar uniós elnökség keretében, 2011. június 7–10. között megrendezett természetvédelmi igazgatók ülésén került sor. Ezt követően, egységes szerkezetben került kihirdetésre az összes (29 db). Ramsari terület a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékébe bejegyzett hazai védett vizek és vadvízterületek kihirdetéséről szóló 119/2011. (XII. 15.) VM rendelet megalkotásával.

Ugyancsak fontos eredmény a természetes környezet megőrzésére szánt takarmánynövény- vetőmagkeverék kereskedelmi célú begyűjtéséről és forgalmazásáról szóló 86/2012. (VIII. 15.) VM rendelet megalkotása. A természetes környezet megőrzésére szánt takarmánynövény- vetőmagkeverékek kereskedelmi célú begyűjtéséről, illetve forgalmazásáról még nem rendelkezett hazai jogszabály, ezért a 2010/60/EU irányelv átültetése több jogszabály módosításával és a fent hivatkozott miniszteri rendelet alkotásával valósult meg.

2012. évben jelent meg a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet módosítása [2012. október 1-i hatállyal, a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról szóló 100/2012. (IX. 28.) VM rendelet]. A módosítás egyik fontos alapját a 2012 év februárjában a Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállításon (FeHoVa) a természetvédelmi és a vadgazdálkodási ágazat állami és civil képviselői által aláírt megállapodás adta. A módosítás másik fő pillérét a védelemben részesülő növény- és állatfajok listájának az uniós természetvédelmi irányelveknek való teljes körű megfeleltetése, valamint a fajok aktuális veszélyeztetettségi helyzete és az új rendszertani és tudományos eredmények alapján történő felülvizsgálata adta.

2013-ban – Horvátország Európai Unióhoz történő csatlakozása kapcsán szükséges jogharmonizációs feladatok [az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet módosításáról szóló 337/2013. (IX. 25.) Korm. rendelet, az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet módosításáról szóló 84/2013. (IX. 25.) VM. rendelet] teljesítése mellett – a gomba- és zuzmófajok körének bővítésére is sor került [2013. október 10-i hatállyal, 83/2013. (IX. 25.) VM rendelet].

Megjelent a Vidékfejlesztési Értesítő 2012. évi I. számában az Európa Diplomás területek és az ex lege védett lápok és szikes tavak aktualizált jegyzéke VM közleményi formában. Tekintettel arra, hogy a jogi iránymutatások a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 47. §-a és 32. § (2) bekezdése, illetve a jogi iránymutatások felülvizsgálatával összefüggő kormányzati feladatokról szóló 1306/2010. (XII. 23.) Korm. határozat alapján 2012. január 1-jén hatályukat vesztették, illetve visszavontnak minősülnek, ezért szükségessé vált a volt környezetvédelmi és vízügyi miniszter által kiadott tájékoztatók felülvizsgálata, majd ennek eredményeként az ex lege láp, és szikes tó védettséggel aktuálisan érintett földrészletek helyrajzi számainak újbóli kihirdetése.

A jogalkotás mellett tárcánk az egyéb közjogi szervezetszabályozási eszközök megalkotására is kiemelt hangsúlyt fektetett az időszakban. 2011 májusában kiadásra került egy eljárásrend a természetvédelmi kártalanítási ügyekre vonatkozóan, továbbá az állami ingatlantulajdont eredményező, természetvédelmi célú nemzeti park igazgatósági jogügyletekről is.

A Natura 2000 erdőterületek védelme, illetve a körültekintő erdőtervezés megalapozása érdekében két útmutató is elkészült „Szakmai háttéranyag a hazai Natura 2000 területek kijelölésének alapjául szolgáló erdei élőhelytípusok kezelési irányelveinek meghatározásához”, illetve „A körzeti erdőterv Natura 2000 hatásbecslési dokumentáció elővizsgálati szakaszának elkészítéséről” címmel.

Az ex lege láp fogalom részletesebb értelmezéséhez segítséget nyújtó szakmai útmutató is ebben az időszakban készült el.

A fentiekben jelzettek alapján 2015 májusáig 243 Natura 2000 terület fenntartási terve készül el. Annak érdekében, hogy a tervek egyes fejezetei tartalmi szempontból minél egységesebbek legyenek, elkészítettük az „Útmutató a Natura 2000 fenntartási tervek készítéséhez” című segédanyagot is.

2009–2013. közötti időszak jelentős jogalkotási eredménye 28 db védetté nyilvánító, védett természeti területet bővítő, vagy kezelési tervet kihirdető miniszteri rendelet megalkotása.

Meg kell említeni az Európai Táj Egyezmény Nemzeti Koordinációs Munkacsoport létrehozásáról szóló 1189/2012. (VI. 11.) Korm. határozat –, illetve tájdíj alapításáról – a vidékfejlesztési miniszter által kitűzhető díjakkal kapcsolatos minisztériumi feladatokról szóló 14/2012. (VI. 25.) VM utasítás – rendelkező jogszabályokat. Jelentősen módosult a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló 297/2009. (XII. 21.) Korm. rendelet is.

A barlangok fokozottabb és hatékonyabb védelmének elérése, a nemzeti vagyonról szóló törvény egyes rendelkezéseire tekintettel módosult a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet. A megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról a 4/2012. (II. 24.) VM utasítás melléklete rendelkezett. A barlangok felszíni védőövezetének kijelöléséről szóló 16/2009. (X. 8.) KvVM rendelet 2009-ben kihirdette a külterületi barlangok felszíni védőövezeteit, majd a rendelet 2012-es módosításával [83/2012. (VIII. 2.) VM rendelet] ezek köre kiegészült a belterületi barlangok felszíni védőövezetével is.

Az elmúlt tervezési időszak egyik fontos eredménye a földjogi szabályozás átalakulására tekintettel a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi célú vagyonkezelési tevékenységének egységes szakmai alapelvek szerinti ellátásáról szóló 12/2012. (VI. 8.) VM utasítás megjelentetése.

Jelentős előrelépésnek értékelhető az őshonos halállományok és élőhelyük megóvását célzó halgazdálkodásáról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény megalkotása, valamint a végrehajtását szabályzó 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet.

2. melléklet – Az NTA–III tervidőszaka alatt épült ökoturisztikai létesítmények

Létesítés éve Fenntartó, üzemeltető nemzeti park igazgatóság Létesítmény neve Bemutatóhely típusa
2007 Bükki Ipolytarnóci Ősmaradványok TT Bemutatóhely látogatóközpont
2007 Fertő-Hanság Csapody István Természetiskola és Látogatóközpont oktató-és látogatóközpont
2007 Hortobágyi Hortobágyi Látogatóközpont és Kézművesudvar látogatóközpont
2007 Hortobágyi Természetrajzi kiállítás, Hortobágy kiállítás
2007 Hortobágyi Kézművesudvar kiállítás és bemutató
2007 Hortobágyi Szélmalmi Fogadóház, természetvédelmi kiállítás természetvédelmi kiállítás
2007 Hortobágyi „Fecskeház” erdei iskola erdei iskola
2007 Körös-Maros Réhelyi Látogatóközpont látogatóközpont
2007 Körös-Maros Bihari Madárvárta látogatóközpont
2008 Aggteleki Kessler Hubert Emlékház kiállítás és természetismereti foglalkoztató
2008 Aggteleki Hagyományok Háza kiállítás
2008 Duna-Dráva Fehér Gólya Múzeum kiállítás
2008 Duna-Dráva Szársomlyó, természetvédelmi bemutatás természetvédelmi bemutatás
2011 Aggteleki Látogatóközpont, Aggtelek látogatóközpont
2011 Aggteleki Művészetek Magtára természetművészeti központ, bemutatóhely
2011 Balaton-felvidéki Levendula Ház Látogatóközpont látogatóközpont
2011 Bükki Baglyaskő Vár Természetvédelmi Látogatóközpont látogatóközpont
2011 Duna-Dráva Szentborbási Oktatóközpont oktatóközpont
2011 Duna-Dráva Boki-Duna halászati bemutató halászati bemutatóhely
2011 Hortobágyi Pusztai Vadaspark vadaspark
2011 Hortobágyi Hortobágyhalastavi bemutatóterület kisvasúttal madártani, halászati bemutatóhely, amely kisvasúttal is látogatható, vonuláskutató állomás
2012 Balaton-felvidéki Pannon Csillagda Látogatóközpont látogatóközpont
2012 Duna-Dráva Nagyharsányi Szoborpark szobrászati bemutatóhely
2012 Duna-Ipoly Sashegyi Látogatóközpont látogatóközpont
2012 Fertő-Hanság Bemutató Majorság, Lászlómajor bemutatóhely

Felújított, korszerűsített létesítmények

Létesítés/Felújítás
éve
Létesítmény neve Bemutatóhely típusa Fenntartó, üzemeltető nemzeti park igazgatóság
1952 / 1976/
1990 / 2012
Alcsúti Arborétum TT arborétum Duna-Ipoly
1972 / 2008 /
2010–2012
Zirci Arborétum TT arborétum Balaton-felvidéki
1975 / 2012 Ság-hegyi Múzeum időszaki múzeum Őrségi
1976 / 2007 Körszín kézműves kiállítás és ajándékbolt Hortobágyi
1976 / 2011 Meggyes csárda múzeum Hortobágyi
1980 / 2011 Nyugati Fogadóház információs pont Hortobágyi
2002 / 2007 Mátraszőlősi Függő-kő, geológiai bemutatóhely geológiai bemutatóhely Bükki
2002 / 2007 Salgótarján, Eresztvényi Új-bánya, geológiai bemutatóhely geológiai bemutatóhely Bükki
2002 / 2007 Salgótarján, Eresztvényi Kis-bánya, geológiai bemutatóhely geológiai bemutatóhely Bükki
2002 / 2009 Erdőismereti Oktatóbázis és Kismeterségek Háza erdei iskola Balaton-felvidéki
2003 / 2009 Tihanyi Levendula Erdei Iskola erdei iskola Balaton-felvidéki
2004 / 2007 Sámsonházai Buda-hegyi tufabánya, geológiai bemutatóhely geológiai bemutatóhely Bükki
2004 / 2008 Dráva Kapu Bemutatóközpont bemutatóhely Duna-Dráva
2005 / 2011 Szalamandra Erdei Iskola erdei iskola Aggteleki
2008 / 2011 Erdők Háza, erdészeti, természetvédelmi kiállítás erdészeti, természetvédelmi kiállítás Balaton-felvidéki
2012 Látogatható barlangok világításának korszerűsítése látogatható barlang Aggteleki
2012 Látogatható barlangok világításának korszerűsítése látogatható barlang Bükki

3. melléklet – Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv (összefoglaló)

A Tanács 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről
és
Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve a vadon élő madarak védelméről

ORSZÁGOS NATURA 2000 PRIORIZÁLT INTÉZKEDÉSI TERV

A 2014–2020 EU többéves pénzügyi időszakra

MAGYARORSZÁG

összefoglaló

2013. szeptember 11.

1. Háttér

A Natura 2000 hálózat az Európai Unió két természetvédelmi irányelvén – a madárvédelmi (2009/147/EK) és az élőhelyvédelmi (43/92/EGK) irányelven – alapuló, az Európai Unióban kötelezően megőrzendő közösségi jelentőségű élőhely-típusok, állat- és növényfajok védelmére kijelölt területek hálózata, amelyet uniós csatlakozásunk feltételeként Magyarországon is ki kellett jelölni. A kijelölés bizottsági értékelése alapján elvégzett korrekciókat követően 2011 októberére az ország mintegy 21%-át lefedő Natura 2000 területek hazai kijelölése lezártnak tekinthető, a jelen állás szerint minden szempontból megfelel az uniós irányelvek és a mögöttük meghúzódó természetvédelmi célkitűzések követelményeknek. A Natura 2000 hálózat kijelölésének lezárását követően az előttünk álló években a hálózat fenntartására, illetve a közösségi jelentőségű fajok és élőhely-típusok megőrzésére, természetvédelmi helyzetének javítására helyeződik a hangsúly.

Ezt erősíti meg a 2011-ben elfogadott 2020-ig teljesítendő EU biológiai sokféleség stratégia, amelynek kiemelt célkitűzése „a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma szolgáltatások romlásának megállítása az Európai Unióban 2020-ig, valamint állapotuknak a lehetőségekhez mért szintű helyreállítása”. Az összesen 6 célt és 20 intézkedést meghatározó stratégia 1. célja a madárvédelmi irányelv és az élőhelyvédelmi irányelv teljes körű végrehajtása. Ennek értelmében az uniós természetvédelmi irányelvek hatálya alá tartozó valamennyi faj és élőhely természetvédelmi helyzetének romlását meg kell állítani, helyzetüket számottevő mértékben és az Európai Unió által meghatározott indikátorok szerint mérhető módon javítani szükséges annak érdekében, hogy 2020-ra:

A Natura 2000 területek megőrzésével kapcsolatos tagállami feladatok finanszírozásának jogi kereteit az élőhelyvédelmi irányelv 8. cikke határozza meg. Az irányelv nevezett szakasza egyrészt elismeri a Natura 2000 uniós társfinanszírozásának létjogosultságát, másrészt rögzíti a társfinanszírozás biztosításának feltételeit és menetét – így többek között tagállami szintű ún. „priorizált intézkedési tervek” kidolgozásának szükségességét. A hivatkozott cikkben rögzítettek gyakorlati megvalósítását célzó irányított intézkedés eddig nem volt. Ez az első alkalom, hogy az Európai Bizottság e cikkre hivatkozva intézkedési tervet vár el a tagországoktól.

2. Előzmények

Az 2014–2020 időszakra való felkészülés egyik fontos lépéseként, a többéves pénzügyi keretről (MFF) szóló javaslatával *  összhangban az Európai Bizottság 2011 decemberében megjelent munkaanyagában *  ismertette a Natura 2000-finanszírozással kapcsolatos elképzeléseit. A munkaanyag összefoglalja a jelenlegi időszak finanszírozásával kapcsolatos legfontosabb tapasztalatokat, a már megjelent bizottsági jogszabály-javaslatok alapján részletesen bemutatja a 2014–2020 időszakban várható lehetőségeket, továbbá rögzíti a hatékonyabb Natura 2000 finanszírozás kialakítását célzó főbb alapelveket.

A Bizottság javaslata értelmében a Natura 2000 területek uniós finanszírozása 2014−2020 időszakban döntően a jelen időszakot is meghatározó ún. „integrációs megközelítés” („mainstreaming”) szerint történik. Továbbra sem lesz egy külön erre célra elkülönített alap, a Natura 2000 területek megőrzése kapcsán felmerülő fejlesztési igényeket a meglévő uniós pénzügyi eszközök – EMVA, ETHA, ERFA, KA, ESZA, LIFE – keretében kell érvényesíteni.

A Natura 2000 finanszírozás egyik központi elemeként a Bizottság a tagállami szintű Natura 2000 priorizált intézkedési tervek (Prioritised Action Framework, PAF) alkalmazását irányozza elő a következő időszakban. Ez a többéves tervezést segítő, tagállami szinten kidolgozandó szakmai dokumentum rögzíti a Natura 2000 területek megőrzésével, valamint az uniós természetvédelmi irányelvek hatálya alá tartozó fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetének javításával kapcsolatos tagállami prioritásokat és stratégiai célkitűzéseket, meghatározza a szükséges beavatkozásokat, továbbá azonosítja az előirányzott feladatokhoz illeszkedő uniós finanszírozási eszközöket.

A priorizált intézkedési tervek gyakorlati alkalmazásával elérendő célok összefoglalóan az alábbiak:

– A fejlesztési igények szakmailag megalapozott pontos meghatározása, fontossági sorrendbe állítása;

– Az egyes eszközök konkrét hozzájárulásának átláthatóbbá tétele, az ezzel kapcsolatos döntések szakmai megalapozása;

– A Natura 2000 finanszírozás keretrendszerének kialakításával, illetve a források beavatkozási területek (ágazatok) közötti elosztásával kapcsolatos egyeztetések (a Bizottság és a tagállamok közötti, illetve a tagállamon belül) szakmai megalapozása;

– A Natura 2000 hálózat fenntartását, kezelését és fejlesztését támogató uniós, hazai és más pénzügyi eszközök közötti összhang erősítése;

– A program-szerű megközelítés révén lehetővé tenni több különböző pénzügyi eszköz koherens célrendszer szerint történő együttes alkalmazását (pl. valamely térség priorizált intézkedési tervének megvalósítása több uniós pénzügyi eszköz – pl. LIFE, ERFA, EMVA

– együttes alkalmazásával);

Az Európai Bizottság szolgálatainak a 2014–2020 időszakra vonatkozó Partnerségi Megállapodás és az operatív programok tekintetében megfogalmazott ajánlásai értelmében Magyarországnak meg kell teremtenie a Natura 2000 priorizált intézkedési terv megvalósításának finanszírozási hátterét a releváns uniós alapok felhasználásával, illetve biztosítania kell a teljes összhangot az intézkedési terv és az alapok felhasználása között.

3. A Natura 2000 priorizált intézkedési terv felépítése, általános követelmények

A priorizált intézkedési tervek szerkezetére vonatkozóan 2011 márciusában az Európai Bizottság részletes javaslatot tett. A tagállamok véleményei alapján véglegesített sablon és útmutató az Élőhelyvédelmi Bizottság 2012. április 29-i ülésén került elfogadásra, az Európai Bizottság kidolgozásra vonatkozó hivatalos felkérését a tagállamok ezt követően, 2012 májusában kapták meg. A Natura 2000 priorizált intézkedési terv sablon szerinti fejezet- struktúráját a 1. szövegdoboz foglalja össze.

A 2014−2020-as többéves pénzügyi időszakra való felkészülésünk szempontjából legfontosabb információkat a priorizált intézkedési terv F és G fejezeti tartalmazzák, amelyek rögzítik a 2014–2020 időszakra vonatkozó stratégiai célkitűzéseket és a célkitűzések elérését célzó intézkedéseket, továbbá azonosítja az egyes intézkedések megvalósítására alkalmazandó uniós pénzügyi eszközöket.

1. SZÖVEGDOBOZ: A Natura 2000 priorizált intézkedési tervek fő fejezetei:
A. Az érintett tagállam Natura 2000 hálózatának áttekintése
a. Az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő élőhelytípusok és a II. mellékeltében szereplő fajok, valamint a madárvédelmi irányelv I mellékletében szereplő és vándorló madárfajok rövid áttekintése
b. Natura 2000 területek száma és kiterjedése
c. Natura 2000 területek földhasználati kategóriák és főbb ökoszisztémák szerinti megoszlás
B. Az élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzete
a. A tagállamban előforduló fajok és élőhelytípusok összesített természetvédelmi helyzete a legutóbbi értékelés eredményei alapján
b. A természetvédelmi helyzet értékelése fajcsoportok és élőhely-kategóriák szerint c. A fajok és élőhelytípusok veszélyeztető tényezőinek áttekintése
C. A Natura 2000 területek megőrzése és kezelése érdekében alkalmazott jogi és adminisztratív intézkedések