(2) Az OEP az E. Alapból finanszírozott egészségügyi szolgáltatók részére – amennyiben a tárgyévet megelőző évre vonatkozó évre 13. havi illetményt január hónapban fizetik ki – kérelemre a tárgyév január hónapjában előleget folyósíthat. Az előleget az OEP a tárgyév február 1-jétől öthavi egyenlő részletben vonja le az esedékes finanszírozási összegből.
(3) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet 2. cím, 3. alcím, 1. jogcím-csoport, 12. Felmentés, végkielégítés jogcím előirányzata az E. Alapból finanszírozott költségvetési rend szerint gazdálkodó egészségügyi intézményeknél a tárgyévben megvalósuló létszámcsökkenésekkel összefüggő, a Kormány rendeletében meghatározott feltételek szerinti egyszeri személyi kifizetések részbeni, illetőleg teljes fedezetére szolgál.
71. § A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet 2. cím, 3. alcím, 2. és 4–5. jogcím-csoport előirányzatai tartalmazzák a gyógyfürdő, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz racionális rendelésére ösztönző forrást is.
72. § A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet 2. cím, 3. alcím, 5. Gyógyászati segédeszköz támogatás jogcímcsoport előirányzat tartalmazza az OEP által a járóbeteg-szakellátás részére beszerzett gyógyászati segédeszközök kiadásait is.
73. § (1) Az irányított betegellátás szervezésére az OEP 2001. január 1-jétől kezdve legfeljebb 500 ezer főre köthet finanszírozási szerződést az arra vállalkozó egészségügyi szervezőkkel (a továbbiakban: szervező). A szervező által ellátott lakosságszámnak meg kell haladnia a 40 ezer főt. Az irányított betegellátásban 2000–2001. években folyamatosan résztvevő szervezők számára a kötelezően ellátandó lakosságszám elérésének határideje 2001. december 31.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott keret feltöltése érdekében az OEP pályázatot ír ki a költségvetési törvény elfogadását követő 2 hónapon belül. A pályázati elbírálás során a nagyobb kockázatközösség megteremtése érdekében előnyben részesül az a pályázó, aki területi integritással az ellátottak számát 40 ezer fölé emeli. A pályázat nyerteseivel az OEP két évre szóló szerződést köt.
(3) A szervező – a finanszírozás keretében – a természetbeni ellátások előirányzatának az érintett lakosság, kor, nem és a Kormány rendeletében meghatározott egyéb szempontok alapján számított arányos részére jogosult.
(4) Az irányított betegellátással összefüggő egészségmegőrző és egészségfejlesztő, valamint betegségmegelőző tevékenységek kiadásaira a szervezőket a finanszírozási szerződés kezdetétől számított két éven át az érintett lakosság számának megfelelően évente 500 forint/fő illeti meg.
(5) Az irányított betegellátással összefüggő szervezési feladatok ellátására a szervezőket a szerződéskötéstől számított egy éven át az érintett lakosság számának megfelelően 500 forint/fő szervezési költség illeti meg.
(6) A prevenciós kiadásokra és szervezési feladatokra kapott pénzösszeg kiutalásának, felhasználásának és ellenőrzésének részletes szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.
74. § (1) A LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet 2. cím, 1. alcím, 4. jogcím-csoport, 1. Méltányossági alapon megállapításra kerülő nyugellátás jogcím előirányzat különös méltánylást érdemlő körülmények esetén (ideértve az E. Alapból finanszírozott nyugellátásokat is) nyugellátás megállapítására használható fel.
(2) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet 2. cím, 2. Egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai alcím előirányzat összegéből, az adott előirányzat terhére különös méltánylást érdemlő körülmények esetén táppénz megállapítására 2001-ben 45,0 millió forintot, 2002-ben 48,0 millió forintot, terhességi-gyermekágyi segély megállapítására 2001-ben 2,0 millió forintot, 2002-ben 2,0 millió forintot és gyermekgondozási díj ellátás megállapítására 2001-ben 9,0 millió forintot, 2002-ben 10,0 millió forintot, egyszeri szociális segélyekre 2001-ben 372,0 millió forintot, 2002-ben 387,0 millió forintot, a 2. cím, 3. Természetbeni ellátások alcím előirányzat összegéből, az adott előirányzat terhére különös méltánylást érdemlő körülmények esetén gyógyító-megelőző ellátásra 2001-ben 135,0 millió forintot, 2002-ben 140,0 millió forintot, gyógyszertámogatásra 2001-ben 600,0 millió forintot, 2002-ben 615,0 millió forintot, gyógyászati-segédeszköz támogatásra 2001-ben 240,0 millió forintot, 2002-ben 252,0 millió forintot használhat fel.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott előirányzat teljesítését a nyugellátások tényleges felmerülési helyének megfelelően kell elszámolni. A (2) bekezdésben meghatározott, az E. Alapból méltányossági alapon megállapításra kerülő kifizetések teljesítését a tényleges felmerülési helyüknek megfelelően kell elszámolni.
75. § (1) A LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet 3. Vagyongazdálkodás cím és LXXII. Egészségbiztosítási fejezet 3. Vagyongazdálkodás cím kiadásait – a Postabank garanciális kötelezettségek teljesítése kivételével – a vagyongazdálkodással kapcsolatos bevételek fedezik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítésén túl, a vagyongazdálkodással kapcsolatos bevételeket az ellátások fedezetére kell fordítani.
(3) Az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási bevételek előirányzatának teljesítését a bevételek tényleges teljesítésének megfelelő jogcím-csoporton kell elszámolni.
76. § (1) A LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet 5. cím, 1. Központi hivatali szerv és igazgatási szervei alcím előirányzat informatikai fejlesztésekre 2001-ben 2101,9 millió forintot (ezen belül dologi kiadásokra 30,0 millió forintot, felhalmozási kiadásokra 2071,9 millió forintot), 2002-ben 1150,7 millió forintot (ezen belül személyi juttatásokra 269,2 millió forintot, munkaadókat terhelő járulékokra 80,8 millió forintot, dologi kiadásokra 375,0 millió forintot, felhalmozási kiadásokra 425,7 millió forintot), a Tbj. 47. § (4) bekezdésében meghatározott feladatok végrehajtására 2001-ben és 2002-ben 270,0 millió forintot tartalmaz.
(2) A LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet 5. cím, 1. alcím 2. előirányzat-csoport 1. Intézményi beruházási kiadások kiemelt előirányzat tartalmazza a Fiumei úti ingatlan rekonstrukciójának kiadásait 2001-ben 500,0 millió forint, 2002-ben 1500,0 millió forint összegben.
(3) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet 5. cím, 1. Központi hivatali szerv és intézményei alcím előirányzat informatikai fejlesztésekre 2001-ben 1320,0 millió forintot (ezen belül dologi kiadásokra 499,0 millió forintot, felhalmozási kiadásokra 821,0 millió forintot), 2002-ben 1526,0 millió forintot (ezen belül dologi kiadásokra 675,0 millió forintot, felhalmozási kiadásokra 851,0 millió forintot) tartalmaz.
(4) A LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet az 5. cím, 1. alcím, 1. előirányzat-csoport, 3. Dologi kiadások kiemelt előirányzatból a 2001. és a 2002. évben is 250,0 millió forintot a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Fiumei úti ingatlanból történő kiköltözésével és új ingatlanban való elhelyezésével összefüggő kiadások fedezetére használhat fel.
(5) A világbanki kölcsönnel összefüggő tőketörlesztésre és kamatkiadásra a LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet 5. cím, 1. Központi hivatali szerv és igazgatási szervei alcím előirányzata 2001-ben 420,0 millió forintot, 2002-ben 430,0 millió forintot, a LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet 5. cím, 1. Központi hivatali szerv és intézményei alcím előirányzata 2001-ben 810,0 millió forintot, 2002-ben 800,0 millió forintot tartalmaz.
(6) A LXXI. Nyugdíjbiztosítási Alap fejezet és a LXXII. Egészségbiztosítási Alap fejezet 5. cím, 3. alcím, 10. Illetménygazdálkodás elkülönített előirányzata jogcímcsoport tartalmazza az adott költségvetési évben megvalósuló létszámcsökkenésekkel összefüggő egyszeri, a Kormány rendeletében meghatározott feltételek szerinti, továbbá a köztisztviselők illetményhelyzetének javítására szolgáló, valamint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) felemeléséből adódó kifizetések részbeni, illetőleg teljes fedezetét.
77. § (1) A 67. § a) pontjában meghatározott előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül teljesülő bevételekből az 1. cím, 1. Munkáltatói nyugdíjbiztosítási és munkáltatói egészségbiztosítási járulék alcím, az 1. cím, 2. Biztosítotti nyugdíjbiztosítási járulék alcím – kivéve a magánnyugdíjpénztárak átutalásait – és 2. Biztosítotti egészségbiztosítási járulék alcím, az 1. cím, 3. alcím, 1. Baleseti járulék jogcím-csoport, az 1. cím, 4. Egészségügyi hozzájárulás alcím és az 1. cím, 5. Késedelmi pótlék, bírság alcím előirányzatoknak az E. Alap, illetve az Ny. Alap bevételei vonatkozásában külön-külön számított 101%-os teljesülése esetén az E. Alap 1043,6 millió forintot, az Ny. Alap 1297,2 millió forintot a 2. cím, 4. alcím, 4. jogcím-csoport, 2. Postaköltségek és egyéb kiadások jogcím előirányzat terhére pénzeszközátadással az APEH rendelkezésére bocsát a járulékbevételek beszedésével kapcsolatos személyi állomány 2001. és 2002. évi személyi juttatásainak 1760,0 millió forint és járulékainak 580,8 millió forint összegű fedezetére a pénzügyminiszter által előírt feltételek teljesítése esetén. Az APEH XXII. Pénzügyminisztérium fejezet 5. cím, 1. előirányzat-csoport, 1. Személyi juttatások kiemelt előirányzata legfeljebb 1760,0 millió forinttal, a 2. Munkaadókat terhelő járulékok kiemelt előirányzata legfeljebb 580,0 millió forinttal túlléphető.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben felsorolt bevételek előírt teljesítése a kincstári adatszolgáltatás alapján a tárgyév november 25-éig eléri a 89%-os mértéket, a pénzeszköz átadást 100%-os mértékben teljesíteni kell. Az APEH a rendelkezésére bocsátott összeg felhasználásáról az éves beszámoló keretében külön elszámol.
78. § Az adózás rendjéről szóló – módosított – 1990. évi XCI. törvény 35. §-ának (1) bekezdése a következő második mondattal egészül ki:
„A munkáltató a kifizetést követően a kiadott bizonylaton feltünteti az adóelőleg megállapításakor figyelembe vett családi adókedvezmény összegét.”
79. § A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(Munkaadó járulék)
„40. § (1) A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, továbbá a személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás – kivéve a reprezentáció címén nyújtott természetbeni juttatást –, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25%-a után 3% munkaadói járulékot köteles fizetni.”
80. § (1) A Magyar Nemzeti Bankról szóló – módosított – 1991. évi LX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 18. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az MNB vezeti az Államadósság Kezelő Központ Részvénytársaság pénzforgalmi számláját.”
(2) Az MNB tv. 19. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az MNB a központi költségvetésnek hitelt nem nyújthat, állampapírt közvetlenül az államtól nem vásárolhat.”
(3) Az MNB tv. 82. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben említett kamatmérték kiszámítása szempontjából az MNB devizatartozásaként az MNB-nek azt az évet két évvel megelőző éves mérlege adatait kell figyelembe venni, amelyre a kamatfizetési kötelezettség vonatkozik. Amennyiben a mérleg adatai még nem állnak rendelkezésre, úgy az MNB prognózisát kell figyelembe venni.”
81. § (1) A közalkalmazottak jogállásáról szóló – módosított – 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 56. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A közalkalmazottat)
„b) az „E”, „F”, „G”, „H”, „I”, „J” fizetési osztályban és a 79/C. §-ban említett munkakör betöltése esetén évi huszonegy munkanap”
(alapszabadság illeti meg.)
(2) A Kjt. 69. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„69. § Az e törvényben megállapított feltételek mellett a közalkalmazott a 70–75. § szerinti illetménypótlékra jogosult. A 70–75. § szerinti illetménypótlék számításának alapja (a továbbiakban: pótlékalap) a 2001. évben havi 15 900 forint, a 2002. évben 17 100 forint.”
(3) A Kjt. a következő 79/B–79/D. §-sal egészül ki:
„79/B. § A felsőoktatási intézményben – e törvény 4. számú mellékletében meghatározott – oktatói, valamint a központi költségvetési szervnél (ideértve a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó, költségvetési rendben gazdálkodó intézményt is) tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottak előmeneteli és illetményrendszerére e törvény 61., 63., 66., 71., 74. és 75. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók. A 62., 64. és 65. §-ban foglaltak csak e törvény 57. § (1) bekezdése tekintetében alkalmazhatók.
79/C. § (1) A felsőoktatási intézményben létesíthető oktatói munkakörök besorolási feltételeit a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény figyelembevételével a miniszter határozza meg.
(2) Tudományos kutatói munkakörként kutatóprofesszor, tudományos tanácsadó, tudományos főmunkatárs, tudományos munkatárs, tudományos segédmunkatárs munkakör létesíthető. A tudományos munkakörbe történő besorolás feltételeit a miniszter határozza meg.
79/D. § A felsőoktatási intézményben oktatói munkakört, valamint a tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottak garantált illetményét e törvény 4. számú melléklete szerint kell meghatározni az egyetemi tanári munkakör garantált illetményének költségvetési törvényben rögzített összege százalékos arányában. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 10/A. §-a alapján Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesülő közalkalmazottak esetén ezt a rendelkezést az ösztöndíj megszűnését követő hónap első napjától kell alkalmazni.”
(4) A Kjt. 83/B. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkáltató a közalkalmazottról az e törvény 5. számú mellékletében meghatározott adatkörre kiterjedő nyilvántartást vezet (a továbbiakban: közalkalmazotti alapnyilvántartás). Az 5. számú mellékletben nem szereplő körben – törvény eltérő rendelkezésének hiányában adatszerzés nem végezhető, ilyen adatot nyilvántartani nem lehet.”
(5) A Kjt. 93. §-a a következő (4)–(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottnak a 66. § alapján megállapított illetményét akkor is meg kell emelni a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény 87. §-ának (10) bekezdése alapján járó összeggel, ha az ott megjelölt határidő eltelt. Ha közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály valamely juttatás számítási alapjául a közalkalmazott illetményét határozza meg, a juttatás mértékének megállapítása során – az átlagkereset, a távolléti díj és a tizenharmadik havi illetmény, továbbá a túlóra díja kivételével – az e bekezdés alapján megállapított illetményrészt figyelmen kívül kell hagyni.
(5) A felsőoktatási intézményben oktatói munkakört, valamint a tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottak 79/C. § szerinti besorolását legkésőbb 2001. január 31-ig el kell végezni, valamint a 79/D. §, illetve a 4. számú melléklet szerinti illetményét – 2001. január 1. napjára visszamenőleg – legkésőbb 2001. január 31-éig meg kell állapítani.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott illetmény nem lehet kevesebb a közalkalmazott 2000. december 31-én érvényes illetményének, címpótlékának, idegennyelv-tudási pótlékának, valamint a 75. § rendelkezése alapján meghatározott oktatói, illetve tudományos kutatói pótlékának együttes összegénél.”
(6) A Kjt. 1. számú mellékletének helyébe e törvény 16. számú melléklete lép.
(7) A Kjt. 3. számú mellékletének helyébe e törvény 17. számú melléklete lép.
(8) A Kjt. 4. számú melléklettel egészül ki az e törvény 18. számú melléklete szerint, egyidejűleg a Kjt. jelenlegi 4. számú mellékletének megjelölése 5. számú mellékletre módosul.
82. § (1) Az államháztartásról szóló – módosított – 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 13/A. §-ának (1)–(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az államháztartás alrendszerei részére juttatott az Európai Unióból származó források (a továbbiakban: EU források), adományok, segélyek elkülönített elszámolás mellett és kizárólag arra a célra használhatók fel, amelyre az adományozó juttatta.
(2) Az államháztartás alrendszereiből finanszírozott vagy támogatott szervezetek, illetve magánszemélyek számára számadási kötelezettséget kell előírni a részükre céljelleggel – nem szociális ellátásként – juttatott összegek rendeltetésszerű felhasználásáról. A finanszírozó ellenőrizni köteles a felhasználást és a számadást. Amennyiben a finanszírozott vagy támogatott szervezet, illetve magánszemély az előírt számadási kötelezettségének határidőre nem tesz eleget, e kötelezettségének teljesítéséig a további finanszírozást, támogatást fel kell függeszteni.”
(2) Az Áht. 13/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (8) bekezdés (9) bekezdésre változik, egyidejűleg a (8) bekezdésben a hivatkozás (4)–(8) bekezdésre változik:
„(8) A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője az európai közösségi támogatásból megvalósuló program kedvezményezettjével kötött szerződésben biztosítja, hogy a (2) bekezdésben írt feltételek teljesítésének elmaradása esetén a kedvezményezett haladéktalanul köteles a fejezetnek visszafizetnie a nem rendeltetésének és célnak megfelelően felhasznált közpénzeket, európai közösségi támogatást, központi költségvetési juttatást és fejezeti kezelésű célelőirányzati juttatást. A rendeltetés- és célellenesen felhasznált összegek adók módjára behajtandók.”
(3) Az Áht. 18/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az államháztartás alrendszerei költségvetése végrehajtásának pénzügyi lebonyolítása e törvényben meghatározott feladatait
a) a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: Kincstár)
b) és az Államadósság Kezelő Központ Részvénytársaság látja el.”
(4) Az Áht. 18/B. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Kincstár az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatásokon kívül a Magyar Állam nevében gondoskodik a finanszírozás, a készpénzgazdálkodás, a kincstári egységes számla napi likviditásáról, az állam által vállalt kezességek és nyújtott hitelek, az állam nemzetközi pénzügyi elszámolásainak, a többéves kihatással járó pénzügyi kötelezettségvállalásainak, az állam követeléseinek nyilvántartása, a kötelezettségek teljesítése, illetve a követelések érvényesítése jogszabályban meghatározott feladatainak ellátásáról. A Kincstár a központi költségvetés nevében a központi költségvetés terhére, annak forrásaiból – a költségvetési törvényben meghatározott mértékben, célra és feltétellel – megelőlegezési, likviditási hitelt nyújthat az Egészségbiztosítási Alapnak, a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, az elkülönített állami pénzalapoknak, valamint a helyi önkormányzatoknak, továbbá a költségvetési törvényben adott felhatalmazás szerinti megállapodásban meghatározott mértékben, célra és feltételekkel, tárgyévi lejárattal (visszatérítési kötelezettséggel) a megyei és regionális fejlesztési tanácsoknak. A kincstári egységes számlára inkasszó (azonnali beszedési megbízás) nem nyújtható be, illetve a kincstári egységes számlára benyújtott inkasszó nem teljesíthető.”
(5) Az Áht. 18/C. §-ának (14) bekezdésében a 13/A. § (8) bekezdésre való hivatkozás helyébe 13/A. § (9) bekezdésre való hivatkozás lép.
(6) Az Áht. a következő 18/F. §-sal egészül ki:
„18/F. § (1) Az Államadósság Kezelő Központ Részvénytársaság (a továbbiakban: ÁKK Rt.) egyszemélyes részvénytársaság. Az ÁKK Rt. részvényei névre szólók és forgalomképtelenek.
(2) Az ÁKK Rt. alapítója a pénzügyminiszter.
(3) Az ÁKK Rt. alapítására és működésére – e törvény eltérő rendelkezései kivételével – a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(4) Az ÁKK Rt. működése során az alapítói jogokat a pénzügyminiszter gyakorolja azzal az eltéréssel, hogy az igazgatóság jogkörét nem vonhatja el.
(5) A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvényben meghatározott állami vezetők az ÁKK Rt. igazgatóságában és felügyelő bizottságában tisztséget viselhetnek.”
(7) Az Áht. a következő 18/G. §-sal egészül ki:
„18/G. § (1) Az ÁKK Rt. vagyonával a vonatkozó jogszabályok, alapítói határozatok, valamint az igazgatósági határozatok keretein belül önállóan gazdálkodik.
(2) Az ÁKK Rt. bevételei:
a) az államadósság kezeléssel összefüggésben az éves költségvetési törvényben megjelölt díj. Az adott évi díj mértéke az adott évet kettővel megelőző költségvetési évre vonatkozó zárszámadási törvény szerinti bruttó adósságállomány 0,12 ezreléke,
b) a saját vagyon hasznosításából származó bevételek,
c) egyéb saját bevételek.
(3) Az ÁKK Rt. bevételeit a következő célokra fordítja:
a) saját működési és beruházási kiadásaira,
b) jogszabályban megállapított fizetési kötelezettségeire,
c) egyéb fizetési kötelezettségeire.
(4) Az államadósság kezeléséhez kapcsolódó kamatokat, jutalékokat, díjakat, egyéb költségeket az ÁKK Rt. a költségvetési törvény mindenkori, államadósságra vonatkozó fejezetének terhére számolja el és fizeti ki.
(5) Az ÁKK Rt. a jogok és kötelezettségek tekintetében a Magyar Államkincstár Államadósság Kezelő Központ általános jogutódja.”
(8) Az Áht. a következő 23/A. §-sal egészül ki:
„23/A. § (1) A Kormány és az Európai Unió Bizottsága által jóváhagyott éves, illetőleg több évre szóló szakmai programok – PHARE Program, ISPA Program, SAPARD Program –, és a programokhoz kapcsolódó Többéves Pénzügyi Megállapodások és Éves Pénzügyi Megállapodások egy évnél hosszabb távú kötelezettségvállalást jelentenek a Kormány részére, ami egyben a fejezetek számára is a mindenkori fejezeti költségvetési előirányzatokon belüli kötelezettségvállalással jár.
(2) Az aláírt Többéves Pénzügyi Együttműködési Megállapodásokban, Éves Pénzügyi Megállapodásokban, illetve az egyes projektekre vonatkozó Pénzügyi Megállapodásokban vállalt kötelezettségek figyelembevételével kell éves szinten megtervezni a vállalt társfinanszírozás összegét, amelynek alapja minden esetben az Európai Unió Bizottsága és a Kormány által jóváhagyott programban vagy a projektben előirányzott nemzeti finanszírozás. A költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv köteles a program benyújtásakor megjelölt finanszírozási eszközt az adott időszaki fejezeti költségvetések kialakítása során megtervezni és a mindenkori fejezeti költségvetési kiadási főösszeg keretén belül biztosítani.
(3) Amennyiben a Kormány célelőirányzatból történő finanszírozásra vállalt kötelezettségét, akkor a fejezet a megfelelő célelőirányzatból köteles elkülöníteni és külön költségvetési soron megtervezni és megjeleníteni az éves társfinanszírozás előirányzatát.
(4) A program végrehajtásáért felelős fejezet – amennyiben önkormányzat a program kedvezményezettje vagy megvalósítója – köteles az önkormányzattal szerződést kötni a több évet átfogó kötelezettségvállalásra és az elvállalt társfinanszírozási összeg éves önkormányzati részének biztosítása érdekében.”
(9) Az Áht. III. fejezetének címe helyébe a következő cím lép:
„AZ ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉSSEL KAPCSOLATOS HATÁSKÖRI ÉS ELJÁRÁSI SZABÁLYOK”
(10) Az Áht. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, illetve a külön jogszabályban arra feljogosított szerv a költségvetési törvény elfogadását követően – kormányrendeletben meghatározottak szerint – megállapítja a felügyelete alá tartozó fejezetbe sorolt központi költségvetési szervek és feladatok költségvetési előirányzatait (kincstári költségvetés) és meghatározza a felügyelete alá tartozó központi költségvetési szerv elemi költségvetésének elkészítéséhez szükséges további keretszámokat, szempontokat.”
(11) Az Áht. 52. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárvezetője a költségvetésről szóló törvény kihirdetését követően – a kormányrendeletben meghatározottak szerint – kincstári költségvetést készít a felügyelete alá tartozó költségvetési szervekre és az Alapokra vonatkozóan és meghatározza a hivatali szerv és az igazgatási szervei működési költségvetése, valamint az általuk kezelt Alapok részletes előirányzatai (elemi költségvetés) elkészítéséhez szükséges további keretszámokat.”
(12) Az Áht. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A helyi önkormányzat a költségvetési év végét követően)
„b) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 92/A. § (1) és (2) bekezdése szerint könyvvizsgálatra kötelezett helyi önkormányzatok kötelesek a külön kormányrendeletben meghatározott tartalmú, egyszerűsített – a helyi önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó – éves pénzforgalmi jelentést, könyvviteli mérleget, pénzmaradvány-kimutatást, eredménykimutatást könyvvizsgálóval hitelesíttetni, és a könyvvizsgálatról szóló jelentést minden év június 30-áig az Állami Számvevőszéknek megküldeni;”
(13) Az Áht. 85. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„85. § Az államháztartás alrendszerét képező társadalombiztosítás irányítását, működését, hatásköri és eljárási szabályait, bevételeinek és kiadásainak körét, gazdálkodását, vagyonát, a központi költségvetéssel és az államháztartás többi alrendszerével való kapcsolatát e törvény és külön törvények szabályozzák.”
(14) Az Áht. 86/B. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetése címekre, alcímekre, jogcím-csoportokra, jogcímekre, előirányzat-csoportokra és kiemelt előirányzatokra tagozódik. Címet alkotnak a szabályozási szempontból összetartozó előirányzatok. Címként jelennek meg a működési bevételek és kiadások, ezen belül alcímet alkotnak a központi hivatali szervek, az igazgatási szervek és a központi kezelésű előirányzatok. A költségvetési törvényben szereplő címek címrendet képeznek. A címrend év közbeni megváltoztatása az Országgyűlés kizárólagos hatásköre.”
(15) Az Áht. 86/F. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„86/F. § (1) A társadalombiztosítási költségvetési szervekre az e törvény központi költségvetési szervekre vonatkozó rendelkezései az irányadók.
(2) A 24. § (2) bekezdésének a)–c) pontjait, (3)–(8) bekezdését és a 93. §-t a következő eltérésekkel kell alkalmazni:
a) a fejezet felügyeletét ellátó szerv hatáskörében az egészségbiztosítás központi hivatali szerve esetében az egészségügyi miniszter, a nyugdíjbiztosítás központi hivatali szerve esetében a pénzügyminiszter, az igazgatási szervek tekintetében a társadalombiztosítás központi hivatali szervének vezetője jár el,
b) a 24. § (2) és (7) bekezdésében meghatározott címeken alcímeket kell érteni; a 24. § (7) bekezdésének második mondatában foglalt rendelkezés nem alkalmazható,
c) fejezeti kezelésű előirányzatokon a „központi kezelésű előirányzatok”-at kell érteni.”
(16) Az Áht. 86/I. §-ának (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak járulék-, hozzájárulás- és egyéb követelései fejében gazdasági társaságban való érdekeltséget megtestesítő részvényt vagy üzletrészt, továbbá egyéb vagyont elfogadni csak abban az esetben és mértékben lehet, ha a pénzbeli teljesítés nem vagy csak részben lehetséges.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vagyont az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (a továbbiakban: APEH) a legrövidebb időn belül a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (a továbbiakban: KVI) részére készpénzes értékesítésre, vagy – az értékesítésig – további hasznosításra át kell adni. A KVI az átvett vagyont kezeli, gondoskodik arról, hogy az ellenérték az Alapok Kincstárnál vezetett számláira befolyjon. Az elszámolásnál a bruttó elszámolás elvét kell érvényesíteni.”
(17) Az Áht. 86/I. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az alapok kezelői, a KVI és az APEH közötti megállapodásban kell az (1) bekezdés szerinti vagyon átadás-átvételének, értékesítésének, valamint nyilvántartásának szabályait részletesen rögzíteni.”
(18) Az Áht. 93. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A költségvetési szerv a jóváhagyott bevételi előirányzatain felül többletbevételét a tényleges többletnek, illetve szerződés esetén az abban meghatározott mértéknek megfelelő összegű, fejezeti hatáskörű előirányzat-módosítás után használhatja fel.”
(19) Az Áht. 94. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az (1) és (3) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a központi költségvetésben megtervezett fejezeti kezelésű előirányzatokra, ha azok rendeltetése államháztartáson kívüli szervezetek közvetlenül szervezetre címzett, a költségvetésben külön-külön vagy összevontan szereplő támogatása, illetve közfeladat ellátása e szervezetek közreműködése útján.”
(20) Az Áht. 99. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Pénzeszközeit a helyi önkormányzati költségvetési szerv és a helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv – a képviselő-testület döntése alapján – a helyi önkormányzat, illetve a helyi kisebbségi önkormányzat által meghatározott belföldi banknál nyitott bankszámlán, vagy a helyi önkormányzat költségvetési elszámolási számlájához kapcsolódó alszámlán, az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv az országos kisebbségi önkormányzat által meghatározott belföldi banknál nyitott bankszámlán kezeli, más banknál bankszámlát nem nyithat.”
(21) Az Áht. 102. §-a (12) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kincstár a következő év január 5-éig esedékes járandóságok fedezetének biztosítása érdekében december 20-át követően a következő évi előirányzatok terhére megelőlegezi)
„d) a társadalombiztosítási igazgatási szervek által folyósított terhességi-gyermekágyi segély, táppénz, gyermekgondozási díj, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 6. §-ában meghatározott ellátások, valamint nem a Nyugdíjbiztosítási Alapból finanszírozott, de a Nyugdíjbiztosítási Alap igazgatási szervei által megállapított, illetve folyósított ellátások kiadásait, valamint”
(22) Az Áht. 102. §-a a következő (14) bekezdéssel egészül ki:
„(14) Az államháztartás alrendszereibe tartozó költségvetési szervek a személyi juttatásokat és egyéb kifizetéseket terhelő, illetve azokkal összefüggésben felmerülő és az állami adóhatóság felé teljesítendő kötelezettségüket – a helyi önkormányzat, valamint a felügyelete alá tartozó költségvetési szerv a rá vonatkozó külön jogszabályok figyelembevételével – minden hónap 20-ig – teljesítik.”
(23) Az Áht. 113/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„113/A. § (1) A pénzügyminiszter az ÁKK Rt. útján
a) az éves költségvetési törvény alapján közreműködik a központi költségvetés fizetőképességének fenntartásában;
b) gondoskodik a központi költségvetést terhelő adósság és hiány finanszírozásáról, az államadósság kezeléséről és az azzal való gazdálkodásról;
c) nyilvántartja a központi költségvetést terhelő államadósságot.
(2) E feladatkörében az ÁKK Rt.
a) elkészíti a központi költségvetés éves és középtávú finanszírozási tervét, kidolgozza az államadósság finanszírozási stratégiáját;
b) a költségvetési törvény keretében szervezi az állampapír-kibocsátásokat, hitelfelvételeket és hitelátvállalásokat;
c) gondoskodik az államadósság terheinek kifizetéséről;
d) szervezi a másodlagos állampapírpiacot;
e) a másodlagos állampapírpiacon értékpapír-műveleteket végez, állampapírokat ad el és vásárol, valamint az államadósság kezelése körében az árfolyam- és kamatkockázat csökkentése érdekében azonnali és határidős, valamint fedezeti ügyleteket köt, továbbá értékpapír- és letétkezelési feladatokat lát el;
f) elemzi az állami adósságszolgálat és állampapírpiac folyamatait;
g) tájékoztat az államadósság alakulásáról és az állampapírpiac folyamatairól.
(3) Az ÁKK Rt. és a Kincstár az állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tekintetében értékpapír-bizományosi, értékpapír-kereskedelmi, értékpapír forgalomba hozatalát szervező és ehhez kapcsolódó szolgáltatási, értékpapír-letétkezelési és értékpapír-számlavezetési, továbbá ügyfélszámla-vezetési tevékenységet végezhet. Az ÁKK Rt. és a Kincstár e tevékenységeire az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
(24) Az Áht. 118. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„118. § A helyi önkormányzatok költségvetésének előterjesztésekor, illetőleg a zárszámadáskor a képviselő-testület részére tájékoztatásul be kell mutatni az adott helyi önkormányzat összes bevételét, kiadását, finanszírozását és pénzeszközének változását és – a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott tartalommal – a 116. § 4., 6., 8., valamint szöveges indokolással együtt a 9. és 10. pontja szerinti mérlegeket.”
(25) Az Áht. 121. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A költségvetési ellenőrzésért felelős, Kormány által kijelölt állami szerv feladat- és hatáskörében eljáró ellenőr az ellenőrzött szervnél államtitkot, szolgálati titkot, üzleti titkot tartalmazó iratokba és más dokumentumokba is betekinthet, azokról másolatot, kivonatot kérhet, a jogszabályokban meghatározott adatvédelmi előírások betartásával.”
(26) Az Áht. a következő 122/A. §-sal egészül ki:
„122/A. § Az EU programok végrehajtásáért felelős fejezet kötelessége a kedvezményezettekkel kötött szerződésben kikötni azt a feltételt, hogy a kedvezményezett köteles az ellenőrzés érdekében az Európai Unió Bizottsága, a Kincstár és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal képviselőit ellenőrzési munkájukban a helyszínen is a megfelelő dokumentumok, számlák, a program megvalósítását igazoló anyagok rendelkezésre bocsátásával segíteni.”
A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosítása
83. § (1) A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló – módosított – 1992. évi LXXXIX. törvény (a továbbiakban: Cct.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az önkormányzatok címzett támogatást igényelhetnek:
a) a céltámogatási körben nem támogatható vízgazdálkodási, regionális hulladékégető létesítésére vonatkozó, egészségügyi fekvőbeteg-ellátási célú, szociális, közoktatási és kulturális önkormányzati térségi, vagy jogszabály által elfogadott országos, illetve törvényben meghatározott fővárosi, megyei szakmai fejlesztési programba foglalt önkormányzati feladatok ellátását szolgáló, kiemelt fontosságú, 200 millió forint feletti beruházási összköltségű önkormányzati beruházások megvalósítására, továbbá
b) szennyvízelvezetést és -tisztítást, valamint térségi szilárdhulladék kezelő rendszer létesítését szolgáló 1 milliárd forint feletti összköltségű beruházások megvalósítására. E beruházások esetében a központi támogatás maximális mértéke – a 6. §-ban foglaltak figyelembevételével – megegyezik a 2. számú mellékletben meghatározott mértékkel. A szennyvíz beruházások esetében a céltámogatási igénykielégítés külön jogszabályban megállapított sorrendjét kell figyelembe venni. A címzett támogatásokról szóló döntés során előnyben kell részesíteni azon beruházásokat, amelyekre EU támogatás (ISPA, PHARE) iránti igényt nyújtottak be és azzal az érintett szakminisztérium egyetért, illetve amelyek EU támogatási igényéről kedvező döntés született. A címzett támogatás lehívása csak akkor kezdhető meg, amikor az EU támogatás jóváhagyásáról az önkormányzat hivatalosan értesült. Amennyiben az önkormányzat EU támogatási igénye elutasításra került, úgy erről az önkormányzat haladéktalanul értesíti a Belügyminisztériumot, aki intézkedik a jóváhagyott címzett támogatási előirányzat elvonásáról. Az elvonással felszabaduló előirányzat a címzett és céltámogatás adott évi előirányzatát növeli.”
(2) A Cct. 1. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A helyi önkormányzat által benyújtott címzett támogatási igénybejelentést a törvényjavaslatnak az Országgyűléshez történő benyújtása előtt – a rendelkezésre álló előirányzat mértékétől függően, valamint a szakmai követelményeknek megfelelően – a Belügyminisztérium és a szakminisztérium kezdeményezésére az önkormányzat módosítja.”
(3) A Cct. 1/A. §-ának (3) bekezdésében a „környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter” helyébe a „földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter” lép.
(4) A Cct. 1/A. §-ának (4) és (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(4) A megyei területfejlesztési tanácsok, továbbá a Fővárosi Közgyűlés a terület-, illetve városfejlesztési koncepciók figyelembevételével, saját hatáskörben kialakított feltételrendszer szerint, pályázati rendszer keretében döntenek az (1) bekezdésben meghatározott támogatásnak helyi önkormányzatok részére történő odaítéléséről, valamint az alábbi célokra történő felhasználásáról:
a) a helyi önkormányzatok feladatkörébe tartozó, önkormányzati tulajdonra vonatkozó felhalmozási kiadások támogatása; felhalmozási támogatás a címzett és céltámogatással folyamatban lévő beruházásokra is nyújtható;
b) a helyi önkormányzatok előre nem látható természeti vagy más károkból adódó – vis maior – többletkiadásainak részbeni vagy teljes támogatása.
(5) Katasztrófahelyzet esetén a katasztrófa sújtotta megyékben a megyei területfejlesztési tanács, és a Fővárosi Közgyűlés a (4) bekezdés b) pontja szerinti, még rendelkezésre álló támogatási keretét köteles a katasztrófahelyzet enyhítésére fordítani. Amennyiben e kötelezettségének nem tesz eleget, az egyéb célra történő döntések támogatásának folyósítását a katasztrófahelyzet idejére a belügyminiszter felfüggesztheti.”
(5) A Cct. 3. §-ának (7) bekezdésében a „törvényi” szó helyébe a „jogszabályi” szó lép és az említett benyújtási határidő „január 30”-ról „január 15”-re módosul.
(6) A Cct. 4. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„4. § (1) Céltámogatás az e törvény mellékleteiben meghatározott céloknak és feltételeknek megfelelő, 1 milliárd forint, illetve az 1 milliárd forint alatti beruházási összköltségű önkormányzati beruházások megvalósításához igényelhető.
(2) Céltámogatás nyújtása a szakminisztériumok által kidolgozott, évenként felülvizsgált fajlagos költségek alapján történik, kivéve a működő kórházak és szakrendelők orvosi gép-műszer beszerzéseit.”
(7) A Cct. a következő 6. §-sal egészül ki:
„6. § A céltámogatás maximális mértékét e törvény melléklete határozza meg. Amennyiben az önkormányzat a beruházás megvalósításához más állami támogatásban, illetőleg EU támogatásban is részesült, úgy – az EU támogatásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában – a beruházás összköltségének legalább 15%-át az önkormányzat(ok)nak a saját költségvetése terhére (tényleges saját forrás), illetőleg lakossági hozzájárulásból kell biztosítani. A területfejlesztés külön kormányrendeletben meghatározott kedvezményezett térségeiben, vagy a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott településeken a saját erő mértéke 10%.”
(8) A Cct. 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Települési önkormányzatok közös beruházása esetén a céltámogatás az e törvényben meghatározott mérték 10% ponttal emelt összege.”
(9) A Cct. 8. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az éves költségvetés nem ad fedezetet valamennyi, a feltételeknek megfelelően benyújtott új igényre, akkor az éves céltámogatási lehetőség a következők szerint oszlik meg az egyes támogatási célok között: a térségi szilárd hulladékkezelő rendszer építésére 15%, a működő kórházak és szakrendelők gép-műszer beszerzéseire 15%, a pincerendszerek és természetes partfalak veszély-elhárítási munkálataira 15%, a szennyvízelvezetés és -tisztítás céljaira együttesen 55%. A térségi szilárdhulladék kezelő rendszer építésére, a működő kórházak és szakrendelők gép-műszer beszerzéseire, illetve a pincerendszerek és természetes partfalak veszélyelhárítási munkálataira felhasználható előirányzat maradványa a szennyvízelvezetés és -tisztítás céljaira használható fel. Az egyes céloknál a további igénykielégítési sorrendet e törvény mellékletei határozzák meg.”
(10) A Cct. 8. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az önkormányzatok által az indítás évében igényelhető céltámogatás nem lehet kevesebb az összes támogatás 30%-ánál. Az indítás évét követő évben a céltámogatás összege nem lehet több az összes támogatás 50%-ánál.”
(11) A Cct. 9. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és ezzel egyidejűleg (3)–(4) bekezdéssel egészül ki:
„(2) A tárgyév június 30-áig lemondással, visszafizetéssel és elvonással felszabaduló címzett és céltámogatás, valamint az előző év december 31-éig a működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatására és a céljellegű decentralizált támogatás éves költségvetési törvényben meghatározott vis maior tartalékára fel nem használt összeg az egyes címzett támogatással folyamatban lévő beruházások – e törvény 3. § (7) bekezdése szerinti – többletköltségeire, a tárgyévi előirányzatból ki nem elégíthető, de a feltételeknek megfelelő – a szennyvízelvezetés és -tisztítás céljaira benyújtott – céltámogatási igények kielégítésére fordítható. A tárgyév június 30-áig felszabaduló összegnek a címzett támogatással folyamatban lévő beruházásokra, illetve az igénykielégítési sorrendben következő céltámogatási igények kielégítésére történő megosztásáról a Kormány dönt.
(3) A szennyvízelvezetés és -tisztítás céljaira benyújtott, az igénykielégítési sorrendben következő céltámogatási igények kielégítéséről a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium kiegészítő jegyzéket tesz közzé az alábbi feltételek szerint:
a) ha a címzett és céltámogatási igények kielégítése során a következő év terhelése a tárgyév címzett és céltámogatási előirányzatának 90%-át nem haladja meg, akkor a felszabaduló és elosztásra kerülő összeg a kiegészítő jegyzékben feltüntetett beruházások első évi ütemére nyújt fedezetet,
b) ha a címzett és céltámogatási igények kielégítése során a következő év terhelése a tárgyév címzett és céltámogatási előirányzatának 90%-át meghaladja, úgy kiegészítő jegyzék közzétételére oly módon kerülhet sor, hogy a következő év terhelése nem haladhatja meg a tárgyévi előirányzat 100%-át. Ez esetben a kiegészítő jegyzékben feltüntetett beruházások évenkénti céltámogatásainak teljes fedezete a felszabaduló és elosztásra kerülő összeg,
c) a kiegészítő jegyzék közzétételét követően a tárgyévben ki nem elégített igények érvényüket veszítik.
(4) A tárgyév július 1-jétől lemondással, a 14. § (7) és (9) bekezdése szerinti elvonással, valamint a 14. § (8) bekezdése, a 16. § (2)–(3) bekezdése és a 19. § (1) bekezdése szerint, továbbá az Állami Számvevőszék vizsgálata miatt visszafizetéssel felszabaduló, illetve a visszafizetett összeggel azonos – maradványt növelő – előirányzat szükség szerint felhasználható a működésképtelenné vált helyi önkormányzatok kiegészítő támogatására, valamint a céljellegű decentralizált támogatás éves költségvetési törvényben meghatározott vis maior tartalékra. Ez utóbbi szabályt kell alkalmazni a céltámogatás kiegészítő jegyzékében fel nem osztott összegre.”
(12) A Cct. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Címzett és céltámogatás (a továbbiakban: központi támogatás) a cél szerinti alapfunkció ellátását szolgáló műszaki-pénzügyi-gazdasági szempontból előkészített, a településrendezési tervekkel összhangban lévő önkormányzati feladat hatékony ellátásához szükséges beruházáshoz igényelhető.”
(13) A Cct. 10. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) a) A központi támogatással megvalósuló beruházásokhoz az egyéb állami, valamint decentralizált állami pénzforrásból, az állami célelőirányzatokból (a továbbiakban: egyéb állami támogatás) is pályázható támogatás. A céltámogatási igény benyújtásához csatolni kell az egyéb állami támogatások rendelkezésre bocsátásáról szóló ígérvényeket, valamint hitelfelvételi szándék esetén, a hitelintézet hitelfedezeti igazolását.
b) Hitelfelvételi szándék esetén az önkormányzat a hitelintézethez benyújtandó hitelfedezeti igazolás iránti kérelméhez köteles csatolni a képviselő-testület döntését arról, hogy a kérelem legalább a hitelfelvétel évére és az azt követő két évre vonatkozóan megfelel a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 88. §-ában foglaltaknak.
c) A központi támogatással megvalósuló beruházások az EU támogatások (PHARE, ISPA, SAPARD) társfinanszírozásában is figyelembe vehetők.”
(14) A Cct. 10. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Amennyiben az önkormányzat a beruházás megvalósítása során a kivitelezést végző szervezettel kötött szerződés alapján – közterület-használati díj, földterület-, épület-, irodatechnikai berendezés-, felvonulási terület bérlet, adás-vétel stb. jogcímen –, vagy alvállalkozói munkavégzés alapján bevételhez jut, úgy az e bevétel összegére jutó arányos központi támogatást vissza kell fizetnie a központi költségvetésbe.”
(15) A Cct. 11. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A kivitelezést – a 12/A. §-ban, valamint a 21/B. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével – a támogatási jogosultság kihirdetésétől számított tizenkét hónapon belül meg kell kezdeni.”
(16) A Cct. a következő 11/A. §-sal egészül ki:
„11/A. § (1) Amennyiben az önkormányzat címzett vagy céltámogatásban részesül, köteles megfelelő képesítéssel rendelkező műszaki ellenőrt biztosítani e törvény 23. §-a g) pontjának 1. alpontja szerinti 1%-os lebonyolítási díj terhére.
(2) Az önkormányzat központi támogatásra akkor jogosult, ha az igénylés szabályszerűségének és a támogatás rendeltetésszerű felhasználásának jogszabályban meghatározott szervek által történő ellenőrzéséhez hozzájárul.”
(17) A Cct. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A jóváhagyott és az adott évben fel nem használt központi támogatást az önkormányzat a következő évben, illetőleg – a 12/A. §-ban, a 14. § (10) bekezdésében, valamint a 21/B. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével – a beruházás tervezett befejezését követő év végéig használhatja fel.”
(18) A Cct. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § A központi támogatást igénybe vevő önkormányzatnak a címzett és céltámogatás előirányzatának felhasználásáról a befejezést követő hat hónapon belül – a finanszírozó pénzintézet és a TÁKISZ bevonásával – el kell számolnia. Az elszámolással egyidejűleg a fel nem használt előirányzatról le kell mondania.”
(19) A Cct. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) Ha az önkormányzat ugyanazon műszaki tartalmú beruházáshoz címzett és céltámogatásban is részesül, az egyik támogatásra való jogosultságát elveszíti és választása szerint az egyik támogatásról haladéktalanul le kell mondania. Az önkormányzat a központi támogatásra való jogosultságot elveszíti, ha
a) a közbeszerzési eljárás során az önkormányzat a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes műszaki leírásban eltér a központi támogatás alapját képező jogerős, érvényes hatósági (építésre jogosító) engedély és az ahhoz tartozó tervdokumentáció tartalmától,
b) a támogatásra jogosultság kihirdetésétől számított tizenkét hónapon belül – a 21/B. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével – nem kezdi meg a kivitelezést,
c) a központi támogatás a beruházás tervezett befejezését követő év végéig – a 21/B. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével – nem használta fel.”
(20) A Cct. 14. §-a az alábbi (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Szennyvízelvezetési és -tisztítási beruházás esetében az üzemeltetési engedélyezési eljárás során, de legkésőbb az üzembe helyezést követő egy év múlva a kérelmezőnek a Belügyminisztérium részére – az engedélyező hatóság igazolása alapján – bizonylatolni kell a 60%-os bekötési arány meglétét. E feltétel teljesítésének hiányában a céltámogatás alapját képező vízjogi létesítési engedélyben szereplő bekötő vezetékek hosszára igénybe vett központi támogatásnak a hiányzó bekötésekre eső részét haladéktalanul vissza kell fizetni a központi költségvetésbe.”
(21) A Cct. 14. §-ának (5) bekezdése az alábbi c) ponttal egészül ki:
(Ha az önkormányzat)
„c) a (2) bekezdésben szereplő határidőre a szennyvízelvezetési és -tisztítási beruházás esetében a 60%-os bekötési arány meglétét nem tudja igazolni,”
(akkor a jogtalanul felhasznált központi támogatásról haladéktalanul le kell mondania.)
(22) A Cct. 14. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A lemondásról és felhasználás esetén ezzel egyidejűleg a visszafizetésről – a képviselő-testületi határozatok és az átutalási megbízás másolatának megküldésével – a döntést és a visszafizetést követő nyolc munkanapon belül értesíteni kell a TÁKISZ útján a Belügyminisztériumot. A jelzett határidő elmulasztása esetén a vissza nem fizetett összeg után az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 64. §-ának (6) bekezdése szerinti – a felhasználási kötöttséggel járó állami támogatásokra vonatkozó – kamatot kell fizetni a központi költségvetés javára.”
(23) A Cct. 14. §-ának (8) bekezdésében az „éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű” szövegrész helyébe az „Áht. szerinti” szövegrész lép.
(24) A Cct. 16. §-ának (2) bekezdésében az „éves költségvetési törvényben” szövegrész helyébe az „Áht.-ben meghatározott” szövegrész lép.
(25) A Cct. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„19. § (1) A központi támogatást az önkormányzatnak vissza kell fizetnie az állami költségvetésbe, ha a támogatás igénybevételével keletkezett vagyont – kivéve a víziközmű-beruházások üzemeltetői vagyonrészét – a beruházás időtartama alatt, vagy az azt követő tíz éven belül nem helyi önkormányzat részére elidegeníti – ide nem értve a (2) bekezdésben foglaltakat –, megterheli, illetve az igénybejelentésben megjelölt beruházási céltól eltérően hasznosítja, kivéve, ha az igénybejelentésben megjelölt beruházási cél eredeti funkciója az önkormányzati feladatellátás ésszerűsítése miatt megszűnik, vagy megszűnt, de a létesítmény más, a támogatás címzettje számára előírt kötelező feladat ellátását szolgálja.
(2) Amennyiben az önkormányzat az igénybejelentést megelőző tíz évben értékesítette a kötelező feladat ellátását szolgáló vagyonát, úgy ugyanazon feladattal összefüggésben e törvény szerinti támogatásban csak akkor részesülhet, amennyiben az elidegenítést műszaki vagy szakmai okok tették szükségessé, és az elidegenítésből befolyt vételárat, vagy annak megfelelő összeget az önkormányzat saját forrásként biztosítja az ugyanazon kötelező önkormányzati feladat ellátására létesítendő beruházás során.
(3) A központi támogatással megvalósult létesítmény – amelyet az önkormányzat tárgyi eszközként aktivált csak olyan gazdasági társaság vagy közhasznú társaság tulajdonába kerülhet, amelyet kizárólag az érintett önkormányzat, illetőleg önkormányzatok, vagy kizárólag önkormányzatok és az állam, vagy az önkormányzat és a kizárólagosan a tulajdonában lévő gazdasági társaság alapítottak, és a beruházás befejezésének évét követő tíz évig a gazdasági vagy közhasznú társaságnak többségi tulajdonosa(i) az alapító(k).
(4) Az igénybejelentésben megjelölt beruházási cél eredeti funkciójának megszűnése esetén a létesítmény más kötelező feladatra irányuló hasznosítása érdekében a támogatás címzettje január 15-éig nyújthat be kérelmet a Belügyminisztériumhoz. A kérelmekről egyedi mérlegelés alapján dönt az Országgyűlés, az új címzett támogatásokról szóló törvényben.
(5) A központi támogatással megvalósult beruházást az önkormányzat kizárólagos tulajdonában lévő teher-, per- és igénymentes ingatlanon lehet megvalósítani.”
(26) A Cct. 20. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Egészségügyi beruházás esetén az Egészségügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium megállapodik az Egészségbiztosítási Alap kezelőjével a működtetés finanszírozásának vállalásáról.”
(27) A Cct. 23. §-ának c), valamint g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a t), u) pontokkal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában:)
„c) Saját forrás: a támogatást igénylő önkormányzat és a társult önkormányzatok éves költségvetésében a támogatott beruházás megvalósítására jóváhagyott előirányzata (tényleges saját forrás), továbbá saját forrásként vehetők figyelembe az egyéb állami és nemzetközi forrásokból származó, dokumentumokkal igazolt támogatások, továbbá a lakossági hozzájárulás.”
„g) Beruházási költség: az m) pont szerinti beruházás fogalmához, valamint az alapfunkcióhoz közvetlenül kapcsolódó költségek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint. A központi támogatás szempontjából nem vehető figyelembe
1. a beruházás lebonyolítását, megvalósítását segítő jogi, gazdasági tevékenység (a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatási Jegyzék SZJ 74.1 szerinti besorolás) díjából a beruházási összköltség 1%-át meghaladó része,
2. fővállalkozótól, alvállalkozótól, valamint a leendő üzemeltetőtől felvett kölcsön összege után megállapított kamatnak a felvétel napján érvényes jegybanki alapkamatot meghaladó része.”
„t) Szennyvízközmű beruházás: szennyvíztisztító telep és szennyvízcsatorna hálózat együttes megvalósítása.
u) Regionális hulladék égetőmű: kizárólag települési szilárd hulladék ártalmatlanítására szolgáló égetőmű, melynek megvalósítására címzett támogatás akkor igényelhető, ha az égetőmű szolgáltatását igénybe vevő települések állandó népessége meghaladja a 300 000 főt.”
(28) A Cct. kiegészül az e törvény 14. számú melléklete szerinti 5. számú melléklettel.
84. § (1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetéséről szóló – módosított 1992. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: AT.) 2. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az Alapok e törvény rendelkezéseinek keretei között önállóan gazdálkodnak. Ennek során)
„c) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről, illetve a költségvetés végrehajtásáról a Magyar Köztársaság költségvetéséről, illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény rendelkezik.”
(2) Az AT. 3. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 86/I. §-ának rendelkezéseit a (6) bekezdésében említett – nem az Ny. Alapból finanszírozott, de a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított – ellátásokkal összefüggésben keletkezett követelésekre (tartozásokra) is alkalmazni kell azzal, hogy az Ny. Alap kezelője köteles a kiadásokkal, illetőleg a vagyonértékesítésből, hasznosításból származó – a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által átutalt – bevétellel a felügyeleti szerv felé elszámolni.”
(3) Az AT. 5. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjai helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az Egészségbiztosítási Alap)
„b) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segélyt, a táppénzt, a betegséggel kapcsolatos egyéb segélyeket, a kártérítési járadékot, a baleseti járadékot és a gyermekgondozási díjat,
c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelőző ellátásokat, a gyógyfürdő-szolgáltatást, az anyatej-ellátást, a gyógyszer és a gyógyászati segédeszköz támogatást, az utazási költségtérítést, továbbá a nemzetközi egyezményekből eredő és külföldön történő ellátásokat,”
(kiadásainak fedezetére szolgál.)
(4) Az AT. 5. §-a (3) bekezdésének g) pontja a következő új 4. ponttal egészül ki, a jelenlegi 4. pont egyidejűleg 5. pontra változik:
(az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve)
„4. a nemzetközi egyezményekből eredő ellátások megtérítésének összegét;”
(5) Az AT. 5. §-a (3) bekezdésének g) 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve)
„4. egyéb, a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben meghatározott további bevételeket;”
(6) Az AT. 10. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A költségvetési szervek és a központi kezelésű előirányzatokat terhelik az ügyvitelben kifizetett személyi juttatások, a munkaadókat terhelő járulékok, a dologi kiadások, az egyéb működési célú támogatások és kiadások, a kamatfizetések, intézményi beruházási kiadások, felújítás és egyéb intézményi felhalmozási kiadások, a kölcsönök, továbbá törvényben meghatározott egyéb kiadások.”
(7) Az AT. 11. §-a (1) bekezdése bevezető mondatának helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről és annak végrehajtásáról szóló törvénynek tartalmaznia kell:”
85. § (1) A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló – módosított – 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 4. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„k) aktív korú: a 18. életévet betöltött, de a reá irányadó nyugdíjkorhatárt, illetőleg a 62. életévet be nem töltött személy,”
(2) Az Szt. 92/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„92/C. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény egyházi fenntartója a 92/B. § (1) bekezdésének a), e)– f) pontjaiban, nem állami fenntartója a 92/B. § (1) bekezdésének a), e), f) és h) pontjaiban meghatározott feladatokon túl
a) gondoskodik az intézmény szervezeti és működési szabályzatának, szakmai programjának, szakosított ellátást nyújtó intézmény esetében házirendjének elkészítéséről,
b) biztosítja az intézmény gazdálkodásának és működésének törvényességét.
(2) A bentlakásos szociális intézmény egyházi és nem állami fenntartója az intézmény működőképességének biztosítására – a (3) bekezdésben meghatározott fenntartót kivéve – tartalékalapot képez.
(3) Nem kell tartalékalapot képeznie annak az egyházi és nem állami fenntartónak, illetve ezek jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységeinek, amelyek a tárgyévet megelőző évben – ide nem értve a normatív állami hozzájárulást, valamint a fejlesztési beruházási célra kapott támogatást – az éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű támogatásban részesültek. A tartalékalap-képzés alól mentesülő fenntartó írásban garanciát vállal az intézmény működőképességének biztosítására. E bekezdés tekintetében az egyes egyházak jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egységeit egyházanként egy fenntartónak kell tekintetni.
(4) A tartalékalap-képzésre kötelezett fenntartó az éves normatív állami hozzájárulás 10 százalékát kitevő összeget köteles a tartalékalapba helyezni.
(5) Ha a bentlakást nyújtó egyházi és nem állami fenntartású intézmény ellenőrzése során megállapításra kerül, hogy az intézmény fenntartója nem tesz eleget az intézmény működésére vonatkozó jogszabályi követelményeknek az intézmény működési engedélyét kiadó megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal intézkedik a normatív állami hozzájárulás visszatartása iránt. A visszatartás mértéke, ha a nem állami és egyházi fenntartó:
a) a tartalékalap-képzési kötelezettségét elmulasztja az éves normatív támogatás 10 százaléka,
b) az egyszeri hozzájárulásnak az Szt. 117/B. §-ában meghatározott mértékű elkülönítésére, felhasználására vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az éves normatív állami hozzájárulás 10 százaléka,
c) az intézmény alapfeladataiban történő változást – mely új működési engedélyeztetési eljárást tesz szükségessé – nem jelzi a működést engedélyező hatóság felé, az éves normatív állami hozzájárulás 8 százaléka,
d) nem biztosítja a kötelező gyógyszerkészletet vagy gyógyászati segédeszközt, az éves normatív állami hozzájárulás 8 százaléka.
(6) Amennyiben a működést engedélyező hatóság több – az (5) bekezdésben megjelölt – jogszabálysértő körülményt észlel, a normatív állami hozzájárulás visszatartásának mértéke legfeljebb az éves normatív állami hozzájárulás 15 százaléka.
(7) A visszatartott normatív állami hozzájárulás akkor illeti meg az egyházi és a nem állami fenntartót, ha a visszatartásra okot adó körülményt megszünteti.”
(3) Az Szt. a következő 139/A. §-sal egészül ki:
„139/A. § A 2000. június 30-án működési engedéllyel vagy ideiglenes működési engedéllyel rendelkező a 92/C. § szerint tartalékképzésre kötelezett intézmény fenntartója
a) 2001. március 31-ig az intézmény tárgyévi normatív állami hozzájárulásának 6 százalékát,
b) 2002. március 31-ig az intézmény tárgyévi normatív állami hozzájárulásának 8 százalékát,
c) 2003. március 31-ig az intézmény tárgyévi normatív állami hozzájárulásának 10 százalékát
kitevő összeget köteles a tartalékalapba helyezni.”
86. § (1) A bányászatról szóló – módosított – 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 2. §-ának a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § E törvény hatálya alá tartozó tevékenységeket az emberi élet, az egészség, a környezet, a termőföld és a tulajdon védelmének, valamint az ásvány- és geotermikus energiavagyon gazdálkodási követelmények érvényesülésének biztosításával szabad végezni.”
(2) A Bt. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A Magyar Geológiai Szolgálat vezeti az állami ásványi nyersanyag és geotermikus energiavagyon nyilvántartást, amelyre a jogosult kérelmére, külön jogszabályban meghatározott díjazásért, igazolást ad ki.”
(3) A Bt. 49. §-ának 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvényben használt egyes kifejezések a következőket tartalmazzák:)
„16. Kivett helyek”, ahol bányászati tevékenységet csak a bányafelügyeletnek az illetékes hatósággal egyetértésben kiadott engedélyében meghatározott feltételek mellett szabad folytatni. Kivett helynek minősül többek között a belterület, a külterület beépítésre szánt része, közlekedési célt szolgáló terület, üzemi terület, temető, vízfolyás vagy állóvíz medre, függőpálya vagy vezeték alatt, illetve fölött lévő területe és biztonsági, védő övezete, vízi létesítmény, ivóvíz, ásvány-, gyógyvíz, bármely forrás és kijelölt védőterülete, védőerdő, gyógy- és üdülőhely védőövezete, a védett természeti terület, a műemléki, illetve régészeti védettség alatt álló ingatlan, továbbá a honvédelmi létesítmények területe, valamint a külfejtés vonatkozásában a termőföld.”
(4) A Bt. 49. §-a kiegészül a következő 27. ponttal:
(E törvényben használt egyes kifejezések a következőket tartalmazzák:)
„27. Termőföld: e törvény alkalmazásában a település külterületén elhelyezkedő földrészlet, amelyet a ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert művelési ágban tartanak nyilván és az 1–4. minőségi osztályba tartozik.”
87. § A szakképzésről szóló – módosított – 1993. évi LXXVI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke – függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától – 2001-ben a minimálbér legalább hét százaléka, 2002-ben a minimálbér hat százaléka. A pénzbeli juttatás évfolyamonkénti összegét a tanulószerződésben kell meghatározni.”
88. § (1) A közoktatásról szóló – módosított – 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 19. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Azt, akit munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban pedagógus munkakörben foglalkoztatnak, megilleti az a jog, hogy – jogszabályban meghatározottak szerint – évenként az éves költségvetési törvényben normatív, kötött felhasználású támogatásként megállapított összegnek megfelelő hozzájárulást vegyen igénybe szakirodalom (könyv, tankönyv, jegyzet, folyóirat, elektronikus ismerethordozók stb.) vásárlásához, illetve a könyvtári beiratkozáshoz.”
(2) A Kt. 27. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az, aki nem fejezte be az általános iskola nyolcadik évfolyamát és elmúlt tizenhat éves, nappali rendszerű iskolai oktatás keretében egy-két éves felzárkóztató oktatásban vehet részt, a szakiskola kilencedik-tizedik évfolyamán. A felzárkóztató oktatás eredményes befejezése után a tanuló a szakiskola első szakképzési évfolyamába léphet. A felzárkóztató oktatást jogszabályban meghatározottak szerint kell szervezni.”
(3) A Kt. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön, attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították. A különleges gondozást – a gyermek, tanuló életkorától és állapotától függően, a 35. § (2) bekezdésében meghatározott szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint – a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani. A korai fejlesztés és gondozás megvalósítható otthoni ellátás, bölcsődei gondozás, fogyatékosok ápoló, gondozó otthonában nyújtott gondozás, gyermekotthonban nyújtott gondozás, gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás keretében biztosított fejlesztés és gondozás, konduktív pedagógiai ellátás keretében.”
(4) A Kt. 124. §-ának (23)–(24) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és (25) bekezdéssel egészül ki:
„(23) A 118. §-a (4) bekezdésének első mondatában foglaltak a 2001–2002. költségvetési évekre nem vonatkoznak.
(24) A könyvtáros tanárok (tanítók) alkalmazására vonatkozó rendelkezések 2003. szeptember 1-jétől kötelezőek. Ha a közoktatási intézményekben a vezető beosztásban foglalkoztatottak száma eggyel kevesebb, mint amennyit az e törvény 1. számú mellékletének Harmadik része meghatároz, e megbízás kiadása 2003. szeptember 1-jéig nem kötelező. Ha az iskolában, kollégiumban a szabadidő-szervező munkakör nincs betöltve, e munkakör betöltése 2003. szeptember 1-jéig nem kötelező. A 2001/2002. és a 2002/2003. tanévben az e törvény 52. §-ának (7) bekezdése alapján kiszámított időkeret nyolcvan százalékának biztosítása kötelező az általános iskolákban és a szakiskolák kilencedik-tizedik évfolyamán, illetve kilencven százalékának biztosítása kötelező a középiskolák kilencedik-tizenharmadik évfolyamán.
(25) A kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozásokra, valamint a tanulókkal való közvetlen foglalkozásra fordított kötelező órák száma a 2001/2002. tanévben azokban a pedagógus munkakörökben sem nő, amelyekben a kötelező órák száma megemelkedett. Az óraszámemelés a helyi tantervek bevezetésével és a minőségbiztosítás rendszerének kiépítésével kapcsolatos többletfeladatok végrehajtásával teljesül. A 2002/2003. tanévtől kezdődően pedig minden, az óraszámemeléssel érintett pedagógus kötelező órájából az első-negyedik évfolyamon heti egy órát a tanulókkal való egyéni foglalkozásra, felzárkóztatásra, tehetséggondozásra, az ötödik-tizenkettedik évfolyamon heti egy órát a tanulókkal való egyéni foglalkozásra, felzárkóztatásra, tehetséggondozásra, heti egy órát pedig – a szakkör kivételével – az 53. § (2) bekezdés b)–d) pontjában felsorolt nem kötelező tanórai foglalkozás megtartására kell fordítani.”
(5) A Kt. 1. számú melléklet Első rész „A nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak” cím, a „További foglalkoztatás a nevelési-oktatási intézményekben” címet megelőzően a következő bekezdéssel egészül ki:
„A gyermek- és ifjúságvédelmi felelős és a szabadidő-szervező pótszabadságának, valamint juttatásainak meghatározására a pedagógus munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”
(6) A Kt. 1. számú melléklete Harmadik rész „A VEZETŐK ÉS A BEOSZTOTT PEDAGÓGUSOK KÖTELEZŐ ÓRASZÁMA” cím „B) PEDAGÓGUS ÉS SZAKVIZSGÁZOTT PEDAGÓGUS MUNKAKÖRÖK” alcím helyébe e törvény 13. számú melléklete lép.”
(7) A Kt. 1. számú melléklet Harmadik rész II/6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„6. A pedagógus kötelező óráját az óvodában a gyermekekkel való közvetlen, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozásra, az iskolában, és a kollégiumban a tanulókkal való közvetlen foglalkozásra, a kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozásra, kollégiumi foglalkozásra, napközis és tanulószobai foglalkozásra kell fordítani. A gyakorlati oktatásvezető és a gyakorlati oktatásvezető-helyettes a kötelező órája keretében ellátja a tanulók gyakorlati és elméleti képzését, a gyakorlati képzést szervezőknél folyó gyakorlati képzés ellenőrzését. A tanulókkal való közvetlen foglalkozás körébe tartozik az osztály közösségi programjainak és a tanulókkal való egyéni törődés feladatainak [52. § (7) bekezdés] megtartása, azoknak a szakköröknek, érdeklődési köröknek, önképző köröknek, tanulmányi, szakmai és kulturális versenyeknek, házi bajnokságoknak, iskolák közötti versenyeknek, továbbá más tanórán kívüli foglalkozásoknak [53. § (2) bekezdés b)–d) pontja] megtartása, amelyeket az iskolai nem kötelező tanórai foglalkozás időkeretének terhére szerveznek, valamint az iskola pedagógiai programjában rögzített, a tanítási órák keretében meg nem valósítható osztály- vagy csoportfoglalkozások [53. § (2) bekezdés e) pontja] megtartása, kollégiumban a szabadidő eltöltését szolgáló és az egyéni törődést biztosító foglalkozások [53. § (7) bekezdés] megtartása.”
89. § (1) A felsőoktatásról szóló – módosított – 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Feot.) 10/A. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
„10/A. § (1) E törvény alapján pályázati rendszerben
a) Széchenyi István ösztöndíjban részesíthetők pályázat alapján – 3 éves időtartamra – azon tudományos vagy ezzel egyenértékű művészeti fokozattal rendelkező személyek, akik felsőoktatási intézményben egyetemi docensi, főiskolai tanári munkakörben foglalkoztatottak, továbbá akik felsőoktatási intézményben kutatói (tudományos főmunkatársi) kinevezéssel rendelkeznek, beleértve a felsőoktatási intézményben működő MTA kutatócsoport kutatóit is.
b) Békésy György Posztdoktori Ösztöndíjban részesíthetők pályázat alapján – 3 éves időtartamra – önálló munkatervre alapozott kutatás-fejlesztési vagy alkotóművészeti tevékenység folytatására a felsőoktatási intézményben azon tudományos, vagy azzal egyenértékű művészeti fokozatot szerzett személyek, akik felsőoktatási intézményben határozott idejű oktatói kinevezéssel rendelkeznek és egyetemi, főiskolai tanársegédi, adjunktusi, főiskolai docensi munkakörben foglalkoztatottak, továbbá akik felsőoktatási intézményben kutatói (tudományos, segédmunkatársi és tudományos munkatársi) kinevezéssel rendelkeznek, beleértve a felsőoktatási intézményben működő MTA kutatócsoport kutatóit is, illetve akik felsőoktatási intézménnyel munkaviszonyban nem állnak és vállalják az ösztöndíj folyósítására vonatkozó munkajogi feltételeket.
(2) Mindkét ösztöndíj személyi jövedelemadó köteles, de nem képezik a társadalombiztosítási járulék alapját, mértéküket évente a költségvetési törvény határozza meg.
(3) A két ösztöndíjat kuratórium ítéli oda, melynek tagjait az oktatási miniszter 3 évre kéri fel.
(4) Az ösztöndíjban részesíthetők számát – mindkét ösztöndíj esetében – a Kormány állapítja meg.
(5) Az ösztöndíjak odaítélésének részletes rendjét, az ösztöndíjra jogosultak körét, és a pályázat feltételeit miniszteri rendeletekben kell megállapítani.”
(2) A Feot. 83. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § jelenlegi (2)–(10) bekezdésének megjelölése (3)–(11) bekezdésre változik:
„(2) A felsőoktatási intézmény – jelen törvényben és a kormányrendeletben meghatározott kivétellel – köteles a jelentkezők számára felvételi vizsgát tartani.”
(3) A Feot. 83. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A felsőoktatási intézmény a felvételi eljárás keretei között a felvételt az (1)–(2) bekezdésben meghatározott feltételeken túl – külön jogszabályokban meghatározott módon – további követelményhez, különösen az érettségi minősítéséhez, a középiskolai tanulmányok, illetve középiskolai tanulmányi versenyek, továbbá az e törvény szerinti akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés során elért eredményekhez, alkalmassági vizsgálatokhoz, munkaviszonyhoz, meghatározott munkakör betöltéséhez, meghatározott időtartamú szakmai gyakorlathoz, végzettséghez kötheti. A felsőoktatási intézmény a felvételi vizsgakövetelményeket legalább két évvel, az egyéb feltételeket legalább egy évvel a bevezetésük előtt nyilvánosságra hozza. A költségtérítéses képzésre jelentkezők részére – a felvételi eljárás keretei között – a felvételi vizsga követelményeinek meghatározása a felsőoktatási intézmény hatásköre.”
(4) A Feot. 83. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) A felvételi vizsga és a felvételi eljárás általános szabályait és a felsőoktatási intézmények ezzel kapcsolatos feladatait a Felsőoktatási Tudományos Tanács állásfoglalása alapján a Kormány rendeletben állapítja meg. A felvételi vizsgák megszervezése és lebonyolítása – a rendeletben meghatározottak szerint – a felsőoktatási intézmények feladata. A kormányrendelet meghatározza azokat a minőségi követelményeket, amelyeket mind az államilag finanszírozott hallgatói létszámkeretre, mind a költségtérítéses képzésre történő felvétel esetében teljesíteni kell, továbbá a külföldi állampolgárok magyar felsőoktatási intézménybe történő felvételi eljárásának általános szabályait. A hitéleti képzés tekintetében a kormányrendelet nem tartalmazhat előírást.”
90. § (1) A Magyar Export-Import Bank Részvénytársaságról és a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaságról szóló – módosított – 1994. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 1. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:
„(2) Az Eximbank és a Mehib Rt. állami tulajdonú egyszemélyes részvénytársaságok.”
(2) Az Etv. 3. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A Mehib Rt. által vállalt, a (6) bekezdés szerinti összes belföldi hitelbiztosítási kötelezettségvállalás állománya az év egyetlen napján sem haladhatja meg az exportirányú külkereskedelmi szerződések alapján fennálló összes export-hitelbiztosítási kötelezettségvállalás állományát.”
(3) Az Etv. 8/A. §-ának (1) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Az Eximbank és a Mehib Rt. a követelés behajtása során az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108/A. §-ában foglaltak figyelembevételével köteles eljárni.”
(4) Az Etv. 14. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Eximbank és a Mehib Rt. ügyvezető szerve az igazgatóság, amely az igazgatóság elnökéből, a vezérigazgatóból és a további igazgatósági tagokból áll. Az igazgatóságok tagjait – a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a pénzügyminiszter, a gazdasági miniszter, valamint a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter véleményének figyelembevételével – a külügyminiszter jelöli ki.”
(5) Az Etv. 15. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„15. § Az Eximbank és a Mehib Rt. ügyvezetésének és ügyvitelének ellenőrzését a felügyelő bizottság végzi. Ezen felügyelő bizottságok tagjait – a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a pénzügyminiszter, valamint a gazdasági miniszter véleményének figyelembevételével – a külügyminiszter jelöli ki.”
(6) Az Etv. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az Eximbank és a Mehib Rt. igazgatóságának elnökét, a felügyelő bizottság tagjai közül annak elnökét, továbbá a vezérigazgatót – a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a pénzügyminiszter és a gazdasági miniszter véleményének figyelembevételével a külügyminiszter javaslatára – a miniszterelnök nevezi ki határozatlan időre és menti fel.”
91. § (1) A Bérgarancia Alapról szóló – az 1995. évi CXXIV. és az 1997. évi CXX. törvénnyel módosított – 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bt.) 7. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A felszámoló a támogatási igény meghatározása során a támogatásra jogosult gazdálkodó szervezetnek a jogosultakkal szemben, a bérfizetési napon fennálló bértartozását, de legfeljebb jogosultanként a tárgyévet megelőző második év – Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének négyszeresét veheti figyelembe.”
(2) A Bt. 2. számú mellékletében a „Megjegyzés” című szövegrész második francia bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„– a 4. oszlopban nevenként a tárgyévet megelőző második év – Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének négyszeresénél nagyobb összeg nem szerepelhet!”
92. § (1) Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló – módosított – 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 81/C. §-a a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az alapilletmény nem lehet kevesebb, mint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összege.”
(2) Az Üsztv. 90/A. §-a a következő rendelkezéssel egészül ki:
„Az alapilletmény és az alapilletmény jellegű pótlékok együttes összege nem lehet kevesebb, mint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összege.”
93. § (1) Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló – módosított – 1995. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Priv.tv.) 1. §-a (9) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) Az ÁPV Rt. a kormány felhatalmazása alapján állami tulajdonosi joggyakorló szervvel annak rendelkezése alatt álló – az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 109/A. § szerinti – vagyon értékesítésére és az értékesítésig történő kezelésére szerződést köthet. Az értékesítés módjára a kincstári vagyonra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
(2) A Priv.tv. 7. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A tartós állami tulajdonban maradó társaságokat – az állami tulajdonosi részesedés mértékének és az állami tagsági (részvényesi) jogokat gyakorló állami szervezet, illetve miniszter feltüntetésével – e törvény melléklete sorolja fel. A (3) bekezdésben meghatározott állami tulajdonrészen túlmenően állami részesedés privatizációja ütemének és mértékének meghatározása e törvény mellékletében megjelölt miniszter, a privatizáció végrehajtása pedig – e törvény rendelkezéseinek alkalmazásával – az ÁPV Rt. feladata, amelyet a miniszterrel egyetértésben lát el.”
(3) A Priv.tv. 7. §-a a következő (11) bekezdéssel egészül ki:
„(11) Amennyiben a 7. § (4) bekezdésének hatálya alá tartozó gazdasági társaság a tartós állami tulajdoni körből jogszabályi változás folytán kikerül, a gazdasági társaság felett a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja.”
(4) A Priv.tv. 21. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti elkülönített nyilvántartás rendszerét évente az igazgatóság előterjesztése alapján – az Állami Számvevőszék előzetes véleményének kikérését követően – a pénzügyminiszter egyetértésével a privatizációért felelős miniszter hagyja jóvá.”
(5) A Priv. tv. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ÁPV Rt. a hozzárendelt vagyonból befolyó bevételeket a következő célokra fordíthatja)
„b) az ÁPV Rt.-t terhelő kezességből szavatossági, hitel-visszafizetési kötelezettségből, vagy más igényekből eredő, a tárgyévet terhelő kiadásokra;”
(6) A Priv.tv. 23. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ÁPV. Rt. kezességvállalását vagy szavatossági felelősséget – ide nem értve a Ptk. szerinti jog- és kellékszavatosságot – eredményező döntését megelőzően [(1) bekezdés b) pont] köteles a pénzügyminiszter egyetértését megszerezni, értékhatárra tekintet nélkül.”
(7) A Priv.tv. 24. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 23. §-ban foglalt bevételek terhére a központi költségvetés részére az ÁPV Rt. által fizetendő összeg előirányzott mértékéről az Országgyűlés a költségvetési törvényben rendelkezik. A költségvetési törvényben kell meghatározni továbbá az állam törvényben vállalt kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges vagyonátruházások mértékét, a kedvezményezettek körét, az ÁPV Rt. által történő hitelfelvétel, illetve kötvénykibocsátás felső határát.”
(8) A Priv.tv. 27. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ÁPV Rt. az értékesítést)
„c) befektetési alapokon és befektetési vállalkozásokon keresztül,”
(végzi.)
(9) A Priv.tv. 27. §-a (3) bekezdésének b), d) és e) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:
(Az 5. § szerinti vagyon az alábbi eljárásokkal értékesíthető)
„b) nyilvános árverés (a továbbiakban az a) és b) együtt: versenyeztetés),”
„d) nyilvános forgalomba hozatal [Épt. 3. § (2) bekezdés 38. pont],
e) zártkörű forgalomba hozatal [Épt. 3. § (2) bekezdés 52. pont],”
(10) A Priv.tv. 28. §-a (2) bekezdésének b)–c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mellőzni lehet a versenyeztetést:)
„b) a több befektetőnél történő tőkepiaci jellegű zártkörű forgalomba hozatal és tőzsdei értékesítésre adott megbízás;
c) állami tulajdonon belüli vagy privatizáció előkészítését, illetőleg a tartós állami tulajdon megszerzését vagy fenntartását biztosító részvény, üzletrész vagy ingatlan értékarányos cseréje esetén;”
(11) A Priv.tv. 28. §-a (2) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mellőzni lehet a versenyeztetést:)
„j) ha az ÁPV Rt. két esetben nyilvános versenyeztetési eljárást folytatott le, amely eredménytelenül zárult;”
(12) A Priv.tv. 28. §-ának (2) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
(Mellőzni lehet a versenyeztetést:)
„m) A 2183/1999. (VII. 23.) Korm. határozat alapján az ÁPV Rt.-hez kerülő ingó vagyoni elemek 1 millió forint egyedi átvételi értékhatár alatt az 1057/1996. (V. 31.) Korm. határozattal kiadott Versenyeztetési Szabályzat mellőzésével értékesíthetők. Azon haditechnikai eszközök és anyagok értékesítése, amelyek a 48/1991. (VII. 23.) Korm. rendelet hatálya alá tartoznak és a 2183/1999. (VII. 23.) Korm. határozat alapján kerülnek az ÁPV Rt.-hez, értékhatártól függetlenül az 1057/1996. (V. 31.) Korm. határozattal kiadott Versenyeztetési Szabályzat szerinti zártkörű pályázattal történik.”
(13) A Priv.tv. 31. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ÁPV Rt., illetve az általa megbízott vagyonértékesítő, a vagyon értékesítésére vonatkozó pályázati kiírás vagy meghirdetés előtt legalább 30 nappal köteles a gazdasági társaság munkavállalói érdek-képviseleti szerveit írásban tájékoztatni mindazon adatokról (körülményekről), amelyek a vagyon értékesítése várható következményeként
a) a munkavállalók foglalkoztatását, kereseti és bérviszonyait, szociális ellátását, munkafeltételeit, képzését érinthetik;
b) a munkavállalói tulajdonszerzés esetleges lehetőségeire vonatkoznak.”
(14) A Priv.tv. 34. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az emlékeztetőt csatolni kell a 3. § (2) bekezdésében meghatározott nyilvántartáshoz. Az emlékeztetőt bárki megtekintheti. Az (1) bekezdés alapján elkészített emlékeztetőt az ÁPV Rt. Igazgatósága köteles a privatizációs eljárás befejezését követően 90 napon belül egy eredeti példányban (az összes melléklettel együtt) az Országos Levéltárnál letétbe helyezni.”
(15) A Priv.tv. 36. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 25%+1 szavazatot el nem érő és a privatizációs portfólióba be nem vitt állami társasági részesedést az ÁPV Rt. vagyonarányosan a társaság többi tagja, illetve a társaság számára vételre felajánlhatja.”
(16) A Priv.tv. 73. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„73. § Az ÁPV Rt.-nek az e törvényen alapuló tulajdonosi joggyakorlása az állami tulajdonban lévő ingatlanok tekintetében magában foglalja az ingatlan-nyilvántartási törvényben meghatározott vagyonkezelői jogot is.”
(17) A Priv.tv. melléklete helyébe e törvény 12. számú melléklete lép.
94. § (1) A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló – az 1998. évi XC. és az 1999. évi XLIX. törvénnyel módosított – 1995. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Vszt.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A törvény hatálya alá tartozó és a törvény alapján már magántulajdonba került földterületeket – a (2)–(3) bekezdésben foglalt kivétellel – 2006. december 31-ig az állam javára – az irányadó jogszabályok szerint ki kell sajátítani.”
(2) A Vszt. 5. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kisajátítást a 4. § (1) bekezdésében foglaltak teljesítését megelőzően, legkésőbb azonban 2006. december 31-ig kell végrehajtani.”
95. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló – módosított – 1995. évi C. törvény 117. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Vámmentesek azok a kulturális javak, amelyeket a behozataltól számított 3 hónapon belül a Kulturális Örökség Igazgatósága védetté nyilvánít, kivéve a vámtarifa 97. árucsoportjába tartozó művészeti alkotásokat, amelyek vámmentességének nem feltétele a védetté nyilvánítás.”
96. § A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló – módosított – 1996. évi XLIII. törvény 99. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„99. § (1) A hivatásos állomány tagja havi illetményre jogosult. Az illetmény beosztási és rendfokozati illetményből, illetménykiegészítésből, valamint illetménypótlékból áll, melynek illetménypótlék nélküli együttes összege nem lehet kevesebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegénél.”
97. § A természet védelméről szóló – módosított – 1996. évi LIII. törvény 80. §-a (4) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ha a természetvédelmi bírságot)
„b) a jegyző szabta ki (80. § (2) bekezdés], akkor az önkormányzat környezetvédelmi alapja, vagy annak természetvédelmi célokat szolgáló részének (62. § (3) bekezdés] bevételi forrása. Ha a települési önkormányzat nem rendelkezik környezetvédelmi alappal, akkor a b) pontban foglalt bevétel is a központi költségvetés bevétele.”
98. § Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló – az 1997. évi CLI. törvénnyel módosított – 1996. évi CXI. törvény 3. §-a (3) bekezdésének 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„4. Kincstár: a Magyar Államkincstár és az Államadósság Kezelő Központ Rt.”
99. § (1) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 7. §-a (1) bekezdésének v) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)
„v) legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása esetén személyenként, havonta a megváltozott munkaképességű munkavállalónak kifizetett munkabér, de legfeljebb az érvényes minimálbér fele, feltéve, hogy az adózó által foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma az adóévben nem haladja meg a 20 főt,”
(2) A Tao. 20. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában adóalap a 13. § szerint megállapított adóalap, csökkentve a 8. § (1) bekezdésének n) pontja és a 13. § (1) bekezdésének b)–d) pontjai szerinti meghatározott összeggel, növelve az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján a 7. § (1) bekezdésének z) pontja és a 7. § (5) bekezdésének a) pontja szerint megállapított értékkel.”
100. § Az atomenergiáról szóló 1998. évi XXXIII. törvénnyel módosított 1996. évi CXVI. törvény 19/A. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A felügyeleti díj éves mértéke a névleges hőteljesítmény (MWth) és a számítási alap szorzata. A számítási alap 176 390 Ft/MWth/év.”
101. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló – módosított – 1997. évi LXVIII. törvény 96. §-a (1) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az igazságügyi alkalmazott illetménye alapilletményből, továbbá – ha a folyósítás e törvényben meghatározott feltételei fennállnak – pótlékokból tevődik össze. A vezetői pótlék, a beosztási pótlék és a címpótlék alapilletmény jellegű. Az alapilletmény és az alapilletmény jellegű pótlékok együttes összege nem lehet kevesebb, mint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összege.”
102. § (1) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 22. §-a (5) bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként – a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva – a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt és a (7)–(8) bekezdés alkalmazásánál e naptári napok is osztószámot képeznek.”
(2) A Tny. 38. §-ának (2) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:
„A tartozás összegét és azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, az illetékes állami adóhatóság igazolja, ennek hiányában a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó igazolása, nyilatkozata az irányadó. Amennyiben az állami adóhatóság vagy a társas vállalkozás, illetőleg az egyéni vállalkozó nem közli azt az időtartamot, amelyre a tartozás vonatkozik, akkor szolgálati időként a biztosítási jogviszony időtartamából annyi naptári nap nem vehető figyelembe, ahányszor a tartozás megfelel a nyugdíj megállapításának kezdő napját megelőző hónapban érvényes minimálbér harmincad része után számított nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék összegének. Ha az igény elbírálása után megállapításra kerül, hogy a társas vállalkozás vagy az egyéni vállalkozó igazolása, nyilatkozata nem felelt meg a tényeknek és ez által a nyugdíj magasabb mértékben (összegben) került megállapításra, akkor a 84–86. §-ok rendelkezései alapján az érintett köteles a jogalap nélkül megállapított és folyósított ellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére.”
(3) A Tny. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„66. § Ha az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő vagy a rokkant személy, továbbá az árva az e törvényben meghatározott jogosultsági feltételek meglétének hiánya miatt nyugellátásra nem jogosult, részére különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén – az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatójának javaslata alapján – a szociális és családügyi miniszter kivételesen nyugellátás megállapítását engedélyezheti. A megállapításra vonatkozó részletes szabályokat a Kormány rendeletben határozza meg.”
(4) A Tny. 79. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat beérkezését követő tizenöt napon belül postai úton vagy a jogosult kérelmére a nyugdíjfolyósító szervvel szerződéses kapcsolatban álló hitelintézet belföldön vezetett átutalási betétszámlájára (bankszámlájára), a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény szerinti – ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett – gyermekek árvaellátását a gyám (hivatalos gyám), eseti gondnok által megjelölt gyámhatósági fenntartásos betétre vagy folyószámlára történő átutalással teljesíti. A nyugellátást havonta kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt határozattal megállapították, a jogosultság megszűnésének (megszüntetésének) napjáig, de – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – legfeljebb a jogosult elhalálozásának napját magában foglaló naptári hónap utolsó napjáig.”
(5) A Tny. a következő 86/A. §-sal egészül ki:
„86/A. § Az, aki a jogosult halála esetén a kiutalt nyugellátást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni, ha erre őt írásban kötelezték.”
(6) A Tny. 89. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A fizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztása vagy késedelmes teljesítése esetén a kötelezett a Polgári Törvénykönyv 301. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján, az ott meghatározott mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni.”
(7) A Tny. 93. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben a fizetésre kötelezett munkáltató, egyéb szerv és személy a fizetésre kötelező határozat, illetőleg a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizetési kötelezettségét nem teljesíti, a határozatot hozó, illetőleg a fizetési meghagyást kibocsátó nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését
a) a bankszámlával rendelkező kötelezett esetében azonnali beszedési megbízással,
b) bankszámlával nem rendelkező kötelezett személy esetében munkabérből vagy egyéb rendszeres járandóságból, továbbá kifizetőtől járó kifizetésből történő letiltással érvényesíti.
(4) Ha a (3) bekezdésben meghatározott végrehajtási eljárás nem vezet, vagy előreláthatóan nem vezetne eredményre, a követelést a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv megkeresésére az állami adóhatóság területileg illetékes szerve ingó- és ingatlan-végrehajtással hajtja be.”
(8) A Tny. 94. §-a és az előtte lévő cím szövege helyébe a következő rendelkezés lép:
„Tartozás mérséklése, elengedése, fizetési könnyítésének engedélyezése
94. § (1) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője a magánszemély kérelme alapján az őt terhelő – a nyugellátás visszafizetése, a megtérítés és annak a 89. § (5) bekezdése szerinti késedelmi kamata címén megállapított – tartozást (követelést), valamint a mulasztási bírságtartozást méltányosságból mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése a magánszemély és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
(2) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén, a foglalkoztató és egyéb szerv (a továbbiakban együtt: kötelezett) kérelmére, az őt terhelő mulasztási bírságtartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha a körülményekből megállapítható, hogy a kötelezett, illetve annak intézkedésre jogosult képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja, az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A mulasztási bírság mérséklésénél vagy elengedésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen a mulasztás keletkezésének körülményeit, annak súlyát, gyakoriságát. Nincs helye a mulasztási bírság mérséklésének vagy elengedésének, ha a mulasztás a kötelezett szándékos magatartásának a következménye.
(3) A foglalkoztatót és egyéb szervet terhelő megtérítés és annak a 89. § (5) bekezdése szerinti késedelmi kamata címén megállapított követelésre (tartozásra) – a kötelezett kérelme alapján – a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője fizetési halasztást vagy részletfizetést (a továbbiakban együtt fizetési könnyítés) engedélyezhet. A fizetési könnyítés abban az esetben engedélyezhető, ha a fizetési nehézség átmeneti jellegű, azaz a tartozás (követelés) későbbi megfizetése a körülményekből valószínűsíthető. A kérelem elbírálása és a feltételek meghatározása során figyelembe kell venni a fizetési nehézség kialakulásának okait és körülményeit. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője a fizetési könnyítést engedélyező határozatában a kedvezmény alkalmazását feltételhez is kötheti. A fizetési könnyítés érvényét veszti és a tartozás – annak járulékaival együtt – egy összegben esedékessé válik, ha a kötelezett a fizetési könnyítés engedélyezése során meghatározott feltételeket nem teljesíti.
(4) Az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően
a) a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vezetője jár el, ha a határozatot, fizetési meghagyást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság illetékes szakágazati egysége,
b) a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője jár el, ha a határozatot, fizetési meghagyást a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vagy a GYSEV Rt. Igazgatósága
hozta, illetőleg bocsátotta ki.
(5) A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv, valamint a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője a (3) bekezdés szerinti jogkörét csak a 93. § (3) bekezdésében meghatározott végrehajtási eljárás befejezéséig gyakorolhatja.”
(9) A Tny. 95. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vezetője – a vasutas biztosítottakat, illetőleg hozzátartozóikat illetően a MÁV Rt. Nyugdíj Igazgatóság vezetője – jár el)
„b) a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizetésére, illetőleg megtérítésére kötelezett és a nyugdíjbiztosítási ügyviteli feladatot ellátó szerv között, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek a biztosítási kötelezettség tárgyában hozott határozatával kapcsolatban felmerült vitás ügyekben.”
(10) A Tny. 97. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A foglalkoztató és egyéb szerv, valamint – a saját biztosításával összefüggő 1999. december 31-e utáni adatokról – a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti egyéni vállalkozó köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére legalább évenkénti rendszerességgel közölni (átadni) a nyugdíjjogosultsághoz, illetőleg a nyugdíj-megállapításhoz szükséges szolgálati idő, kereseti (jövedelmi) és egyéb adatokat. A Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti egyéni vállalkozó első alkalommal a 2000. évi szolgálati idő, jövedelmi és egyéb adatairól 2001. évben köteles az adatszolgáltatásra. Az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését – a Tbj. 47. §-a (1) bekezdésének rendelkezései alapján – a foglalkoztató és egyéb szerv a tárgyévet követő év március 31-ig, az egyéni vállalkozó a tárgyévet követő év április 30. napjáig teljesíti. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv ezek alapján köteles olyan nyilvántartási rendszert kiépíteni, illetőleg működtetni, amely a feladatkörébe tartozó ellátások megállapításához és folyósításához, továbbá jogszabályban előírt egyéb feladataik teljesítéséhez szükségesek.”
(11) A Tny. 97. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A nyugellátásban részesülő személy 15 napon belül köteles bejelenteni a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek minden olyan tényt, adatot, körülményt, amely a nyugellátásra jogosultságát vagy a nyugellátás folyósítását érinti. A 83. § (2) bekezdésben megjelölt személyek vagy a nyugellátás felvételére jogosított más személy a jogosult halálának tényét és annak időpontját 15 napon belül kötelesek bejelenteni az illetékes nyugdíjfolyósító szervnek.”
(12) A Tny. 97. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Ha a foglalkoztató és egyéb szerv vagy egyéni vállalkozó a (2) bekezdésben előírt adatszolgáltatási kötelezettségeinek teljesítését elmulasztja, akkor az adatok utólagos beszerzésével, feldolgozásával kapcsolatos költségeket köteles a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek megtéríteni. E követelés érvényesítésére a 93. §, a jogorvoslatra a 95. § (5) bekezdésének rendelkezései az irányadók.”
(13) A Tny. 101. §-a (1) bekezdésének d) és i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy)
„d) a 2003. január 1-je előtti korkedvezményre jogosító idő figyelembevételére vonatkozó szabályokat,
i) a visszafizetési és megtérítési kötelezettség teljesítésével, elmulasztásával, továbbá a követelés érvényesítésével, valamint a mérséklés, elengedés, fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos eljárási rendelkezéseket,”
(rendeletben határozza meg.)
(14) A Tny. 101. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Annak a személynek, akinek az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 1996. évi LIX. törvény 21. § (7) bekezdése alapján megállapított átmeneti járadékot, előnyugdíjat vagy korengedményes nyugdíjat folyósítanak vagy folyósítottak, az öregségi, illetőleg az özvegyi nyugdíja megállapításánál a jogosultra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár alatt – a Tny. rendelkezéseitől eltérően – az ott meghatározott életkor(oka)t kell érteni.”
103. § (1) Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: Eftv.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § (1) Az egyház a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 18. §-ának rendelkezései szerint saját bevételre tehet szert, gazdasági-vállalkozási tevékenységet folytathat. Az egyház belső szabályai szerint szedett egyház-fenntartói járulékról, gyűjtött adományokról az állami, önkormányzati és közigazgatási szervek adatokat nem kérhetnek, és nyilvántartást nem vezethetnek.
(2) Az egyház a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet rendelkezéseinek megfelelően, elkülönítetten köteles nyilvántartani gazdasági-vállalkozási tevékenységének bevételeit, költségeit és ráfordításait, továbbá – ha a közcélú adományról a személyi jövedelemadóról szóló törvény, illetve az adományról a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény rendelkezései szerinti kedvezmény igénybevételére jogosító igazolást állít ki – a kapott adományt (közcélú adományt) és annak felhasználását.
(3) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény szerinti adomány, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti közcélú adomány utáni kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás kiállítására – figyelemmel az (5) bekezdésben foglaltakra – az egyház, valamint a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 13. § (2) és (3) bekezdéseiben szereplő egyéb egyházi jogi személy jogosult, amely az alábbi feltételek közül legalább egynek megfelel:
a) a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 4/A. §-a szerint a tárgyévet megelőző második adóévben keletkezett jövedelmükből az adózók több mint 1%-a ajánlotta fel adójának 1%-át;
b) Magyarországon legalább 100 éve jelen van;
c) Magyarországon legalább 30 éve szervezett formában (elismert vallásfelekezetként, illetve egyházként) működik, amely határidő számításánál az 1948. január 1. és 1990. május 2. közötti időszakot figyelmen kívül kell hagyni.
(4) A (3) bekezdésben meghatározottaknak megfelelő egyházak körét a pénzügyminiszter és a nemzeti kulturális örökség minisztere a tárgyévet megelőző év december 15-ig tájékoztatóban teszik közzé a Magyar Közlönyben. A 2001. évre vonatkozó tájékoztatót 2001. január 31-ig kell közzétenni.
(5) Az egyház, egyéb egyházi jogi személy a gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenysége támogatása érdekében részére visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, térítés nélkül átadott eszköz vagy térítés nélkül nyújtott szolgáltatás alapján jogosult a (3) bekezdés szerinti igazolás kiadására.
(6) A (2) bekezdés szerinti adomány (közcélú adomány) összegét és annak felhasználásának adatait a személyes adatok védelmét biztosító jogszabályok, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságának szabályai szerint bárki megtekintheti és arról saját költségére másolatot készíthet.
(7) Az egyház esetében nem minősül gazdasági-vállalkozási tevékenységnek:
a) hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény működtetése, valamint az említett tevékenységek folytatása,
b) üdülő hasznosítása egyházi személy részére történő szolgáltatásnyújtás révén,
c) hitélethez szükséges kiadvány, kegytárgy előállítása, értékesítése,
d) egyházi célra használt ingatlan (ideértve annak tartozékait is) részleges hasznosítása,
e) temető fenntartása,
f) a kizárólag hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet szolgáló immateriális jószág, tárgyi eszköz és készlet értékesítése (ideértve a munkaruha megtérítését is),
g) hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet szolgáló eszköz nem nyereségszerzési célú hasznosítása.
(8) Az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező, jogi személynek minősülő szervezeti egysége (a továbbiakban: egyházi intézmény) esetében nem minősül gazdasági-vállalkozási tevékenységnek a (7) bekezdés szerinti tevékenységek, vagy – választása szerint – a következő tevékenységek végzése:
a) hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenység folytatása, és az ilyen tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő szolgáltatásnyújtás,
b) az államtól vagy önkormányzattól átvállalt közfeladat ellátása során létrehozott termék, jegyzet tankönyv, kiadvány tanulmány előállítása és értékesítése,
c) kulturális, nevelési-oktatási, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet végző egyházi intézmény alkalmazottainak étkeztetését is biztosító épület bérbeadása vendéglátó-ipari vállalkozás részére üzemeltetés céljából,
d) a kizárólag hitéleti, kulturális, nevelési-oktatási, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet szolgáló immateriális jószág, tárgyi eszköz és készlet értékesítése (ideértve a munkaruha megtérítését is),
e) hitéleti, nevelési-oktatási, kulturális, felsőoktatási, szociális és egészségügyi, sport, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet szolgáló eszköz nem nyereségszerzési célú hasznosítása.
(9) A (7)–(8) bekezdésben meghatározott tevékenység bevétele, különösen a szolgáltatás ellenértéke, díja, térítése, az említett tevékenységhez kapcsolódó kártalanítás, kártérítés, kötbér, bánatpénz, bírság és adóvisszatérítés, valamint az említett tevékenységhez visszafizetési kötelezettség nélkül kapott – pénzügyileg rendezett – támogatás, juttatás.
(10) Nem minősül a gazdasági-vállalkozási tevékenység bevételének a szabad pénzeszközök betétbe, értékpapírba elhelyezése után a hitelintézettől, az értékpapír kibocsátójától kapott kamatnak, illetve az állam által kibocsátott értékpapír hozamának olyan része, amelyet a gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenység bevétele az összes bevételben képvisel, a bevételt mindkét esetben e kamat és hozam nélkül kell számításba venni.”
(2) Az Eftv. 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény (Etv.) hatálya alá tartozó, az egyház által nem természetben visszakért, számára át nem adott, vagy az Etv. 2. § (4) bekezdése szerint nem rendezett egyházi ingatlanokra vonatkozó pénzbeli igény közös megegyezés esetében járadék forrásává alakítható, amely az egyház hitéleti és közcélú tevékenységének finanszírozására használható fel. A járadék folyósítása az igénylő egyház jogutód nélküli megszűnéséig tart.”
(3) Az Eftv. 3. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és a § jelenlegi (2) és (3) bekezdésének megjelölése (3) és (4) bekezdésre módosul:
„(2) A járadékalap és a kiegészítő járadék összege évente a forint devizakosárban mért átlagos leértékelésének költségvetésben alapul vett ütemével valorizálásra kerül. A valorizáció mértéke a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény elfogadását követően, az MNB által közzétett tényleges leértékelési ütem szerint helyesbítendő azzal, hogy amennyiben a tényleges leértékelési ütem a KSH által közzétett inflációnál alacsonyabb, akkor az utóbbit kell figyelembe venni.”
(4) Az Eftv. 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az (1) és (2) bekezdések alapján valamely egyháznak juttatott támogatás nem éri el az 1998. évi költségvetési törvény 18. számú mellékletében az egyházi alapintézmények működéséhez, felújításához és beruházásaihoz nyújtott hozzájárulás összegét, legalább annak mértékéig az 1999. évtől kezdődő négy egymást követő évben a központi költségvetés – első alkalommal 1999-ben – kiegészíti.”
