ab) az adóévben adott, a 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok alapján meghatározott bevétel után a (4) bekezdés szerinti mértékkel számított adóból a (9) bekezdésben meghatározott létszámmal számolva 5000 forint/fő érték 44 százalékát;

b) a társadalmi szervezet, köztestület, egyházi jogi személy, alapítvány (ideértve a közalapítványt is) kifizető esetén a reprezentáció és 10 ezer forint egyedi értéket meg nem haladó üzleti ajándékok alapján meghatározott bevétel után a (4) bekezdés szerinti mértékkel számított adóból a közhasznú, illetve cél szerinti tevékenysége érdekében felmerült, az adóévre vonatkozó beszámolóban kimutatott összes ráfordítás 10 százalékának 44 százalékát, de legfeljebb az adóévre elszámolt éves összes bevétele 10 százalékának 44 százalékát.”

(3) Az Szja tv. 69. §-a (10) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E § alkalmazásában)

„e) üzleti ajándék: a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék (ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány), ide nem értve az értékpapírt.”

33. § Az Szja tv. 70. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„70. § (1) Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető tulajdonában lévő, vagy általa bármely más jogcímen használt személygépkocsi (a cégautó) magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem. Magáncélú használat, ha bármely körülmény vagy dokumentum (így különösen a tárolás helye, illetve az irányadó belső szabályzat, szerződés, útnyilvántartás) alapján megállapítható, hogy a cégautót magánszemély(ek) – akár állandó, akár eseti jelleggel, a cégautó egyéb használatától függetlenül – személyes célra (is) használja (használják), vagy használhatja (használhatják).

(2) Az (1) bekezdésben említett jövedelem után az adó (a cégautó-adó) fizetésére az a kifizető köteles, aki (amely) a magánszemély(ek) számára a magáncélú használatot biztosítja (lehetővé teszi) azzal, hogy a cégautó-adó fizetésére kötelezettnek a személygépkocsi tulajdonosát – ha a tulajdonos és az üzembentartó (üzemeltető) személye eltér, akkor üzemben tartóját (üzemeltetőjét) – kell tekinteni, kivéve, ha okirattal bizonyítja, hogy a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólag más személy jogosult (ez utóbbi esetben a személygépkocsi használatának átengedésére kizárólagosan jogosult más kifizető köteles a cégautó-adót megfizetni).

(3) A cégautó-adó havonta fizetendő mértéke a következő:

A személygépkocsi beszerzési ára	A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1–4. évben (Ft)	A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években (Ft)
1–500 000	6 000	3 000
500 001–1 000 000	8 000	4 000
1 000 001–2 000 000	12 000	6 000
2 000 001–3 000 000	20 000	10 000
3 000 001–4 000 000	26 000	13 000
4 000 001–5 000 000	32 000	16 000
5 000 000 felett	42 000	21 000

(4) Ha a cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizető a személygépkocsit üzletszerűen kölcsönző, bérbeadó kifizetőtől (más személytől) nem a teljes naptári hónapra szerezte meg a cégautó használatának jogát, akkor a cégautó-adó havonta fizetendő mértéke – a (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a (3) bekezdés szerint megállapított adótétel egyharmincad részének és a használat alapjául szolgáló jogviszony (így különösen bérlet) fennállása napjai számának szorzata, ha ez alatt az időszak alatt a kifizető – bármely rövid időtartamra – magáncélú használatot biztosított (tett lehetővé).

(5) A személygépkocsi beszerzési ára:

a) a személygépkocsinak az üzembe helyezése időpontjára a számvitelről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően megállapított bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke, egyéni vállalkozó által üzembe helyezett személygépkocsi esetében a személygépkocsinak az üzembe helyezése időpontjára e törvény rendelkezései szerint megállapított beruházási költsége;

b) a személygépkocsinak a magáncélú használat első napjára megállapított szokásos piaci értéke, ha a cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizető bármely okból nem ismeri a személygépkocsi a) pont szerinti beszerzési árát.

Ha a cégautó-adó fizetésére nem az a kifizető (más személy) kötelezett, aki (amely) a cégautót a magáncélú használatot megelőzően üzembe helyezte, akkor e kifizető (más személy nyilatkozhat a cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizetőnek a cégautó beszerzési áráról. A cégautó szokásos piaci értékét a cégautónak megfelelő személygépkocsi forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás – a cégautó beszerzésének időpontját figyelembe vevő, a valóságnak megfelelő – írásba foglalt nyilatkozata alapján is meg lehet állapítani.

(6) A cégautó beszerzésének éve a tulajdonjog megszerzésének éve, ha azonban a cégautó-adó megfizetésére nem a tulajdonos kötelezett, akkor az adófizetés alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének (így különösen a bérleti szerződés, a lízingszerződés megkötésének) az éve.

(7) A cégautó-adót a kifizető havonta megállapítja, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezései szerint megfizeti, illetve bevallja. Az adókötelezettség tekintetében minden olyan hónap, amelyben a kifizető – bármely rövid időtartamra – magáncélú használatot biztosított (tett lehetővé), egész hónapnak számít. A cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizető személyében bekövetkezett változás esetén az új kifizetőt a változás hónapját követő hónaptól terheli a cégautó-adóval összefüggő minden adókötelezettség.

(8) A cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel, hogy a cégautó-adót részére a magánszemély megtéríti, de e megállapodás a kifizetőt nem mentesíti a cégautó-adóval összefüggő adókötelezettségei (így különösen adómegállapítási, -fizetési és -bevallási kötelezettsége) teljesítése alól.

(9) Nem kell a cégautó-adót megfizetni azon cégautó után,

a) amelyet a megkülönböztető és figyelmeztető jelzést adó készülékek felszerelésének és használatának szabályairól szóló miniszteri rendelet előírásainak megfelelően megkülönböztető jelzést adó készülékkel vagy figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel, valamint amelyet egyház, egyházi karitatív szervezet kizárólag alapfeladata(i) ellátásához üzemeltet;

b) amelyet postai szolgáltatás (SZJ 64.11.1), közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá, amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint, amelyet társas vállalkozás taxi rendszerű személyszállítás vagy gyakorlati gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltet;

c) amelyet a betegségmegelőző vagy gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott, hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, egyesület, köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló egészségügyi miniszteri és pénzügyminiszteri együttes rendeletben meghatározott célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemély(ek) rendszeres szállítására üzemeltet, ha működési szabályzatából, gazdálkodásából – az összes körülmény figyelembevételével – egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett cél érdekében történik;

d) amelyet kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által – az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló kormányrendelet alapján – finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek;

e) amelyet a kifizető ellenérték fejében adott a magánszemély használatába, feltéve, hogy a használat díjának (például a bérleti díjnak, a lízingdíjnak) a havi mértéke eléri a cégautó-adó havi mértékét és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit az adott hónapban kizárólag a személygépkocsit használó magánszemély viseli;

f) amelyet átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet;

g) amelyet vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, kivéve azon időszakot, amelyre vonatkozóan az értékcsökkenési leírást, a bérleti díjat költségként számolja el.

(10) A kifizető – a (9) bekezdés a)–d) pontjaiban foglaltaktól eltérően – köteles megállapítani, megfizetni és bevallani a cégautó-adót azon cégautó után, amelyet nem kizárólag a hivatkozott pontokban említett alapfeladat(ok) ellátására használnak, hanem bármely körülmény vagy dokumentum alapján megállapítható a személyes használat is. Az adó megfizetése alól a (9) bekezdés a)–d) pontja alapján mentesülő kifizető köteles a cégautónak az alapfeladat(ok)hoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló minden dokumentumot (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni, ellenkező esetben azt kell feltételezni, hogy a cégautó-adó megfizetése alól az említett rendelkezések alapján nem mentesült.

(11) Ha a kifizető a cégautót a hónap egyetlen napján sem üzemeltette és ez a tény a körülmények alapján egyértelműen megállapítható, akkor e személygépkocsi után az adott hónapra nem köteles a cégautó-adót megállapítani, megfizetni és bevallani. Az említett körülménynek kell tekinteni különösen a cégautó tartalékban tartását és üzemképtelenségét mindaddig, amíg a cégautó forgalomba nem került.

(12) Nem keletkezik cégautó-adó-fizetési kötelezettség az olyan magáncélú használat alapján, amelynél a magánszemély az egyébként a cégautó-adó fizetésére kötelezett kifizetőnek térítést fizetett, feltéve, hogy e térítés legalább a magáncélú használat során futott kilométernek megfelelően

a) az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján e törvény rendelkezései szerint megállapított, vagy

b) a számlák alapján meghatározott

üzemanyagköltség és az általános személygépkocsi normaköltség figyelembevételével kiszámított összeg; az üzemanyagköltség megtérítettnek tekintendő akkor is, ha a magáncélú használatra jutó üzemanyagra fordított kiadást kizárólag a magánszemély viseli.”

34. § Az Szja tv. 72. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„72. § (1) Kamatkedvezményből származó jövedelem a kifizető magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével – ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal – kiszámított kamatnak az a része, amely meghaladja az e követelés révén a kifizetőt megillető kamatot (kamatkedvezmény). A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére – ha a követelés értékpapír-kölcsönzésből származik, akkor az értékpapírnak a szerződés megkötésének napjára megállapított szokásos piaci értékére – vetítve kell kiszámítani.

(2) A kamatkedvezményből származó jövedelem utáni adó mértéke a kamatkedvezmény 44 százaléka. Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára – ha a követelés az adóévben megszűnt, akkor a megszűnés napjára – megállapítja, valamint a kifizető által levont jövedelemadó megfizetésére és bevallására irányadó rendelkezések szerint megfizeti, illetve bevallja. Az osztalékelőleg kifizetésének adóévére az osztalékadó-előleg alapján keletkező kamatkedvezményből származó jövedelmet a kifizető a beszámoló elfogadásának napján állapítja meg, egyebekben az előző rendelkezések szerint jár el.

(3) A magánszemély által nem önálló tevékenységére tekintettel, vagy egyébként a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben megszerzett kamatkedvezmény – az (1)–(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül. Ha a kamatkülönbözet alapjául szolgáló követelés az adóév utolsó napján fennáll, akkor a bevétel megszerzésének időpontja az adóév utolsó napja, egyébként a követelés megszűnésének napja.

(4) A jövedelem megállapításánál – az (1)–(3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – nem kell figyelembe venni a következő jogcímeken és a következő feltételekkel fennálló követelések utáni kamatkedvezményt:

a) követelések áruszállításból és szolgáltatásból (vevők);

b) jegyzett, de még be nem fizetett tőke;

c) kizárólag a kifizető tevékenységével összefüggésben, a tevékenységet szolgáló eszköz megszerzése, szolgáltatás igénybevétele érdekében adott előleg;

d) az osztalékelőlegnek az a része, amely a kifizetését követő első beszámoló elfogadásával osztalékká vált;

e) az adó, az adóelőleg, a járulék megállapításával (elszámolásával) összefüggésben keletkezett követelés; e rendelkezés nem alkalmazható a munkáltató, a bér kifizetője, a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság által megfizetett, de le nem vont adóelőleg miatt keletkezett követelésnek arra a részére, amelynek beszámítására az adóelőleg megfizetésének hónapját követő hatodik hónap elteltével nem került sor;

f) lakás célú hitel, ha azt a munkáltató munkavállalójának vagy helyi önkormányzat a magánszemélynek hitelintézet útján, annak igazolása alapján olyan lakása építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez vagy bármely említett célra hitelintézettől felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakás célú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott, méltányolható lakásigény mértékét; lakáskorszerűsítés a lakás célú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott korszerűsítés;

g) olyan munkabérelőleg, amelynek folyósítása legfeljebb hat havi visszafizetési kötelezettség mellett, legfeljebb a folyósítás napján érvényes minimálbér havi összegének ötszörösét meg nem haladó értékben történik, azzal, hogy ha a munkáltató az általa az előzőek szerint folyósított munkabérelőleg visszafizetése előtt újabb munkabérelőleget folyósít, arra ez a rendelkezés nem alkalmazható;

h) a fegyveres erők és rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagja részére jogszabály alapján folyósított családalapítási támogatás, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogszabály alapján folyósított toborzópénz és családalapítási támogatás;

i) az állami tulajdon megvásárlásához hitelintézet útján nyújtott hitel;

j) olyan, a jogszabályban meghatározott feltételek mellett nyújtott hitel, kölcsön esetén, amelynél a felszámítható kamat mértékét jogszabály határozza meg (ideértve különösen a Diákhitel Központ által nyújtott hallgatói hitelt);

k) üzletpolitikai célból, nyilvánosan meghirdetett, mindenki által azonos feltételek mellett igénybe vehető áruvásárlási kölcsön;

l) pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás üzletszerű nyújtására jogosult kifizető e tevékenysége keretében nyilvánosan meghirdetett feltételek mellett nyújtott hitel (ide nem értve a belső hitelt) esetében.”

35. § (1) Az Szja tv. 77/A. §-ának (2) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(2) Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély

a) az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett;

b) az értékpapírt (kivéve a bemutatóra szóló részvényt) társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerezte;

c) az értékpapírt átalakuló társas vállalkozás tagjaként, részvényeseként, üzletrész-tulajdonosaként a társas vállalkozás jogutódjában szerezte;

d) az értékpapírt dolgozói üzletrészként, dolgozói részvényként a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerezte;

e) a névre szóló részvényt átváltoztatható kötvény átalakításával szerezte;

f) a kárpótlási jegyet az állami tulajdon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgy, részvény, üzletrész megvásárlására használja fel; ilyenkor a kárpótlási jegy felhasználásával megszerzett eszköz megszerzésére fordított érték meghatározásánál az eredeti jogosult magánszemélynél vagy – ha a kárpótlási jegy a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél a kárpótlási jegy kamattal növelt értékét, míg más magánszemélynél a kárpótlási jegy megszerzésére fordított értéket is figyelembe kell venni; az említett más magánszemély által a kárpótlási jegy felhasználásával megszerzett értékpapír tőzsdei ügyletben történő visszterhes átruházása esetén a megszerzett bevétel azon részének adókötelezettségére, amely nem haladja meg az értékpapír megszerzésére felhasznált kárpótlási jegy kamattal növelt értékét, – az átruházás jogcímét alapul véve, a kamatból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések helyett – az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vagy az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket, míg a bevétel fennmaradó részének adókötelezettségére a kamatból származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.”

„(4) A belföldi székhelyű társas vállalkozás (átalakulása esetén jogutódja) – a kifizetői adatszolgáltatásra előírt határidőig – jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelését, átalakulását vagy az általa kibocsátott átváltoztatható kötvény átalakítását követően magánszemélyenként adatot szolgáltat az adóhatóság részére az említett jogügylet révén kibocsátott (megemelt névértékű) összes értékpapírról, továbbá az így kibocsátott (megemelt névértékű) értékpapír átruházásáról, bevonásáról, átalakításáról és kicseréléséről. A magánszemély az említett jogügylet révén megszerzett (megemelt névértékű) összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; az értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték – és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás – alapulvételével, annak megfelelően határozza meg. E rendelkezések a bemutatóra szóló részvényre nem vonatkoznak.”

(2) Az Szja tv. 77/A. §-ának (5)–(7) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(5) Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetén – akkor is, ha erre átalakulás, jogutód nélküli megszűnés keretében kerül sor – munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek) minősül a magánszemély által az említett jogügylet révén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezmény révén megszerzett dolgozói üzletrész, dolgozói részvény esetében az említett különbözet a munkavállalónál és – ha az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül. Nem minősül bevételnek azonban az említett különbözet, amennyiben a bevont dolgozói üzletrész, dolgozói részvény helyett a magánszemély a társas vállalkozás átalakulása révén újonnan kibocsátott dolgozói üzletrészt, dolgozói részvényt szerez; ilyenkor az új értékpapír megszerzésére fordított értéket az eredeti értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték – és az esetleg teljesített vagyoni hozzájárulás – alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni.

(6) Az (1) és (5) bekezdés alkalmazásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költséget az árfolyamnyereségből származó jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy ha a dolgozói üzletrész, dolgozói részvény hagyaték tárgyát képezte, az eredeti szerző örökösénél a szerzési érték azonos az eredeti szerzőnél alkalmazható szerzési értékkel. Dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása esetén az eredeti szerzőnél és – amennyiben az értékpapír a hagyaték tárgyát képezte – örökösénél az értékpapír megszerzésére fordított érték részét képezi a névérték azon részének 50 százaléka is, amely rész a jegyzett tőkének a saját tőke terhére történő felemeléséből származik, azzal, hogy ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az említett rész

a) az értékpapír megszerzésekor jövedelemnek minősült,

b) az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezményként illette meg a magánszemélyt,

és ezért egyébként e törvény szerint a szerzési érték része.

(7) Kedvezményezett részesedéscsere esetében a megszerzett társaság magánszemély tagjánál, részvényesénél a jogügylet alapján keletkező bevételből a jövedelmet az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani. A jövedelemnek

a) az a része, amely nem haladja meg a jogügylet alapján megszerzett pénzösszeget, árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül; a külföldi pénznemben megszerzett pénzösszeget a bevétel forintra történő átszámítására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával kell forintra átszámítani;

b) az a) pont alá nem tartozó része – a magánszemély választása alapján – az ügylet időpontjában adómentes, vagy szintén árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül.”

(3) Az Szja tv. 77/A. §-a (8) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

„b) a magánszemély a kedvezményezett részesedéscsere révén megszerzett összes értékpapírjáról elkülönített nyilvántartást vezet; ekkor az értékpapír megszerzésére fordított érték a kedvezményezett részesedéscsere keretében átruházott értékpapír(ok) megszerzésére fordított érték és a (7) bekezdés a) pont szerinti összeg együttesen.”

36. § (1) Az Szja tv. 77/C. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő c) ponttal egészül ki:

(Nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha)

„b) a program szervezője vagy a kibocsátó az értékpapírt a közvetlen átadás (birtokba adás) helyett az elismert program nyilvántartásáról rendelkező határozatban megjelölt, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónál, vagy – ha a kibocsátó külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet – a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországában működő, a külföldi jog szerinti befektetési szolgáltatónál (a továbbiakban: külföldi befektetési szolgáltató) a magánszemély javára egyedi letétbe helyezte, vagy

c) a magánszemély a program keretében kizárólag értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jogot szerez és e jog gyakorlására csak a jog alapításának évét követő második év letelte után jogosult.”

(2) Az Szja tv. 77/C. §-a (8) bekezdésének felvezető rendelkezése, valamint a), b) és i) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(8) A magánszemély által megszerzett, munkaviszonyból származó jövedelemnek (a magánszemély halála esetén az örököse által megszerzett egyéb jövedelemnek) minősül:

a) a magánszemély és a program szervezője közötti munkaviszony megszűnése esetén az értékpapírnak a munkaviszony megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejűleg a program szervezője (jogutódja) és a magánszemély között vezető tisztségviselői jogviszony vagy új munkaviszony jön létre, vagy az egyébként fennálló vezető tisztségviselői jogviszony fennmarad, valamint kivéve, ha a jogviszony megszűnésének oka a magánszemély halála, nyugdíjba vonulása vagy csoportos létszámleépítés,

b) a magánszemély és a program szervezője közötti vezető tisztségviselői jogviszony megszűnése esetén az értékpapírnak a jogviszony megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, kivéve, ha ezzel egyidejűleg a program szervezője (jogutódja) és a magánszemély között munkaviszony vagy új vezető tisztségviselői jogviszony jön létre, vagy az egyébként fennálló munkaviszony fennmarad, valamint kivéve, ha a jogviszony megszűnésének oka a magánszemély halála,”

„i) az értékpapírnak a magánszemély – halála esetén az örököse – javára egyedi letétként történő őrzése megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét, ha az őrzés a c)–h) pontban nem említett okból szűnt meg, kivéve, ha a letétkezelő az értékpapírt a jogosult rendelkezése alapján más, a tőkepiacról szóló törvény szerinti befektetési szolgáltatónak vagy – ha a kibocsátó külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet és a letétkezelő külföldi befektetési szolgáltató – külföldi befektetési szolgáltatónak a kedvezményezett magánszemély javára egyedi letétbe történő elhelyezés céljából adja át,”

(3) Az Szja tv. 77/C. §-ának (10) és (18) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(10) A magánszemély által megszerzett, a (8)–(9) bekezdés szerint meghatározott jövedelemmel összefüggő adókötelezettségeket a program szervezője a munkáltatóra irányadó rendelkezések szerint teljesíti, ha a jövedelem megszerzését követő napon a magánszeméllyel munkaviszonyban áll, egyéb esetben a kifizetőre (ide nem értve a bér kifizetőjét) irányadó rendelkezések szerint jár el.”

„(18) Ha a magánszemély által elismert program keretében megszerzett, az adóévben letétbe helyezett összes értékpapírnak a letétbe helyezés időpontjára – vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása révén megszerzett értékpapír esetében a jog alapításának a napjára – megállapított együttes – ha a magánszemély az értékpapírt nem ingyenesen szerzi, akkor az értékpapír megszerzésére fordított értékkel csökkentett – szokásos piaci értéke meghaladja az 500 ezer forintot, az adózó az (1)–(17) bekezdésben foglaltakat csak azokra az értékpapírokra alkalmazza, amelyeknek – a letétbe helyezés sorrendjében összesített együttes (csökkentett) szokásos piaci értéke nem haladja meg az említett összeget. A magánszemély által elismert program keretében megszerzett többi értékpapírra a 77/A. § rendelkezései az irányadók. Ha a magánszemély az adóévben több elismert program keretében szerez értékpapírt, az említett összeghatár eléréséről haladéktalanul köteles tájékoztatni valamennyi program szervezőjét.”

(4) Az Szja tv. 77/C. §-ának (23) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(23) A Pénzügyminisztériumnak a program nyilvántartásba vételét elutasító, valamint a programnak a nyilvántartásból való törléséről rendelkező határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. Ha a Pénzügyminisztérium a kérelmet az elintézési határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni. A Pénzügyminisztérium a program nyilvántartásba vételéről és a nyilvántartásból való törléséről rendelkező jogerős határozatát, valamint a kérelem egy eredeti példányát az APEH elnöke útján megküldi a program szervezője illetékes adóhatóságának.”

37. § Az Szja tv. 78/A. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A mezőgazdasági kistermelő az egyszerűsített bevallási nyilatkozatot a (4) és (5) bekezdésben szabályozott feltételek fennállása esetén önadózás esetén adóbevallásában, egyébként az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatának, vagy az adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása érdekében tett nyilatkozatának kiegészítéseként teheti meg.”

38. § Az Szja tv. a következő 83/A. §-sal egészül ki:

„83/A. § (1) A magánszemély befektetési adóhitelét 2007. április 20-ig visszafizeti. Az állami adóhatóság a magánszemély visszafizetendő adóhitelét – a (4) bekezdés előírásai szerint – 2004. május 31-ig megállapítja, és 2004. március 20-i határidővel a magánszemély e célra nyitott adószámláján kötelezettségként előírja azzal, hogy a kötelezettséggel összefüggésben 2007. április 20-ig késedelmi pótlék nem számítható fel. Az állami adóhatóság a magánszemélyt az előírt kötelezettségről 2004. június 30-ig határozatban értesíti.

(2) Az (1) bekezdésben előírt határidőt megelőzően történő visszafizetés esetén – ha a magánszemélynek a befizetés időpontjában nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott, végrehajtható köztartozása – a magánszemélyt az a)–c) pontokban meghatározott kedvezmények (visszafizetési kedvezmény) illetik meg:

a) amennyiben a magánszemély a 2003-as adóévre befektetési adóhitelt nem vesz (nem vehet) igénybe, az általa 2004. október 31-ig a külön beszedési-számlára megfizetett összeg 81,82 százalékát, de legfeljebb a befizetést megelőzően fennálló visszafizetési kötelezettség 45 százalékát az állami adóhatóság a visszafizetési kötelezettséget csökkentő tételként írja jóvá;

b) a magánszemély által 2004. március 20.–2005. június 30. közötti időszakban – ide nem értve az a) pontnak megfelelő esetet – a külön beszedési-számlára megfizetett összeg 25 százalékát, de legfeljebb a befizetést megelőzően fennálló visszafizetési kötelezettség 20 százalékát az állami adóhatóság a visszafizetési kötelezettséget csökkentő tételként írja jóvá;

c) a magánszemély által 2005. július 1.–2006. június 30. közötti időszakban a külön beszedési-számlára megfizetett összeg 5,26 százalékát, de legfeljebb a befizetést megelőzően fennálló visszafizetési kötelezettség 5 százalékát az állami adóhatóság a visszafizetési kötelezettséget csökkentő tételként írja jóvá.

(3) Amennyiben az állami adóhatóság a (2) bekezdés a)–c) pontjai alapján csökkenti a magánszemély visszafizetési kötelezettségét, az egyes időszakok záró napját követő 30 napon belül határozatban értesíti a magánszemélyt a még fennálló visszafizetési kötelezettségről, illetve az esetleges túlfizetésről.

(4) A befektetési adóhitel-állomány megállapítása során először meg kell határozni a befektetési adóhitel 2002-ben fennálló alapját, majd 2003-ra nulla összegű befektetésállomány figyelembevételével ki kell számítani a visszafizetendő adóhitelt, amely összeget növel a befektetésállomány 2003. évi növekménye után érvényesített adóhitel, illetve csökkent a befektetésállomány 2003. évi tényleges csökkenése miatt visszafizetendő adóhitel.

(5) Magánszemély halála esetén – annak halálakor együtt élt házastársa, vagy örököse bejelentése, vagy bíróság, államigazgatási szerv jelzése (adatszolgáltatása) alapján – az állami adóhatóság a még meg nem fizetett visszafizetendő adóhitelt határozattal törli.

(6) Ha az ország területét külföldi letelepedés céljából elhagyni kívánó magánszemély kéri az adóhatóságtól adójának megállapítását, a még vissza nem fizetett adóhitelt az adót megállapító határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül kell megfizetni. Az adóhatóság a külön adószámlán nyilvántartott visszafizetési kötelezettség határidejét megfelelően módosítja, és az adót megállapító határozatában felhívja a magánszemély figyelmét a még vissza nem fizetett adóhitel összegére és a megfizetési határidő módosulására.

(7) Az (1)–(4) bekezdésben foglaltak értelmezésénél a 43. § és a 8. számú melléklet 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell figyelembe venni. A téves számlára befizetett összeg visszafizetési kedvezményre jogosító befizetésként történő figyelembevételére, vagy egyéb módon az e §-ban meghatározott szabályoktól eltérés engedélyezésére nincs lehetőség.”

39. § Az Szja tv. 1., 3., 5., 6., 10., 11. és 13. számú melléklete e törvény 1–7. számú melléklete szerint módosul.

II. Fejezet

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosítása

40. § A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Külföldi illetőségű adózó a külföldi személy, ha belföldi telephelyen végez vállalkozási tevékenységet (a továbbiakban: külföldi vállalkozó).”

41. § A Tao. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A külföldi vállalkozó adókötelezettsége a belföldi telephelyen végzett vállalkozási tevékenységből származó jövedelmére, a külföldi illetőségű osztalékban részesülő adókötelezettsége a belföldről származó osztalékra terjed ki (korlátozott adókötelezettség).”

42. § (1) A Tao. 4. §-ának 2., 10., 11. és 22. pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(E törvény alkalmazásában)

„2. adózó: a 2. § (2) és (3) bekezdésében megnevezett belföldi és külföldi személy, a 2. § (4) bekezdésében meghatározottak kivételével;”

„10. célszervezet: a Pénzügyminisztérium által a teljes adóévre ilyennek kijelölt gazdasági társaság, szövetkezet (a lakásszövetkezet kivételével) és egyes jogi személyek vállalata;

11. ellenőrzött külföldi társaság: az a külföldi személy, illetve más államban lévő telephelye, amelyben az adózó vagy kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik, és amelynek székhelye, telephelye olyan államban van, ahol jövedelmére jogszabály nem ír elő társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre fizetendő, a társasági adónak megfelelő adó és az adózás előtti eredménynek megfelelő összeg százalékban kifejezett hányadosa nem éri el a 19. § (1) bekezdésében előírt mérték kétharmadát; nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a külföldi személy a székhelye, telephelye szerinti államban valódi gazdasági jelenléttel bír; valódi gazdasági jelenléttel akkor bír a külföldi személy, ha az adott államban saját eszközeivel, foglalkoztatottaival fő tevékenységként jövedelem elérése érdekében termék-előállítást végez vagy szolgáltatást nyújt; a valódi gazdasági jelenlétet az adózó köteles bizonyítani, ha a székhely, telephely szerinti állammal a Magyar Köztársaságnak nincs egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;”

„22. jövedelemszerzés helye: vállalkozási tevékenységből származó jövedelem esetében az a hely, ahol a jövedelmet szerző telephelye található; ha azonban a vállalkozási tevékenységet nem telephelyen végzik, akkor az a hely, ahol a vállalkozási tevékenységet végző belföldi illetőséggel bír, osztalék esetében pedig az a hely, ahol az osztalékot fizető (juttató) személy belföldi illetőséggel bír, illetve belföld, ha az osztalékot külföldi vállalkozó belföldi telephelye fizeti (juttatja);”

(2) A Tao. 4. §-ának 23/a) pontja a következő c) alponttal egészül ki:

[E törvény alkalmazásában

23/a) kedvezményezett átalakulás: az olyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválást és a részleges átalakulást is), amelyben jogelődként és jogutódként is csak társaság (32/a) pont) vesz részt, ha]

„c) az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába, részvényesébe olvad be;”

(3) A Tao. 4. §-ának 23/b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában

„23/b) kedvezményezett eszközátruházás: az a jogügylet, amelynek alapján egy társaság (az átruházó társaság) – megszűnése nélkül – legalább egy önálló szervezeti egységét átruházza egy másik társaságra (az átvevő társaságra) annak jegyzett tőkéjét megtestesítő részesedés ellenében; önálló szervezeti egység: egy társaság olyan részlegének összes eszköze és kötelezettsége (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), amely részleg szervezeti szempontból független, a hozzá tartozó vagyonnal működni képes egységet képez;”

(4) A Tao. 4. §-a a következő 24. ponttal egészül ki:

(E törvény alkalmazásában)

„24. kis- és középvállalkozás: a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényben ilyenként meghatározott vállalkozás (kivéve a bemutatóra szóló részvényt kibocsátó részvénytársaságot), ideértve az említett törvényben előírt feltételeknek megfelelő ügyvédi irodát, végrehajtói irodát, szabadalmi ügyvivői irodát és magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközösségét is azzal, hogy kisvállalkozásnak minősül az említett törvény szerinti mikrovállalkozás is;”

43. § (1) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

„b) a kettős könyvvitelt vezető adózónál a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalék (kivéve a Diákhitel Központ Részvénytársaság által kormányrendeletben előírt feltételeknek megfelelően képzett céltartalék) felhasználása miatt az adóévben bevételként elszámolt összeg,”

(2) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

„c) a bányászatról szóló törvényben és a villamos energiáról szóló törvényben előírt, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg, továbbá – legfeljebb a befejezett felújításhoz a célállomány típusától függően az agrárgazdasági célok költségvetési támogatásáról szóló jogszabály szerint igénybe vehető támogatás mértékéig – erdőgazdálkodónál az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére az adóévben képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg,”

(3) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti.)

„i) az iskolai rendszerű szakképzésben közreműködő adózónál tanulónként minden megkezdett hónap után havonta az érvényes minimálbér 20 százaléka, ha az adózó a szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzését jogszabályban meghatározott tanulószerződés alapján végzi, illetve 12 százaléka, ha az iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján végzi,”

(4) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

„k) a kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján az adóévben elszámolt ráfordítást meghaladóan kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján elszámolt bevétel 50 százaléka a gazdasági társaságnál, a szövetkezetnél és a külföldi vállalkozónál (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot), figyelemmel a (14) és (16) bekezdésben foglaltakra; e rendelkezést az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak minősülő adózó nem alkalmazza,”

(5) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének n) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

„n) a követelés bekerülési értékéből az a rész (de legfeljebb az adóévben, vagy az adóévet megelőző bármely adóévben a követelésből értékvesztésként, behajthatatlan követelésként leírt összeg), amelyről a mérlegkészítés napjáig a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. §-a (4) bekezdése 10. pontjának a)–e) alpontja megfelelő alkalmazásával megállapítható, hogy behajthatatlanná vált, valamint az adóévet megelőző bármely adóévben az adózás előtti eredmény növeléseként elszámolt, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. §-a (4) bekezdése 10. pontjának f)–g) alpontja szerinti behajthatatlan követelés teljesítése, beszámítása következtében az adóévben bevételként elszámolt összeg, továbbá a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, valamint a követelés átruházásakor az átruházás révén a követelés könyv szerinti értékét meghaladóan elszámolt bevétel, de legfeljebb a korábban elszámolt értékvesztésnek az adóalap megállapításánál behajthatatlanság miatt érvényesített összeggel csökkentett része; e rendelkezést hitelintézet a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre, befektetési vállalkozás a befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre nem alkalmazza,”

(6) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének t) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

„t) a (17) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel, az alapkutatás, az alkalmazott kutatás vagy a kísérleti fejlesztés közvetlen költsége (ide nem értve a belföldi illetőségű adózótól, külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéni vállalkozótól igénybe vett kutatási és kísérleti fejlesztési szolgáltatás ellenértéke alapján elszámolt költséget) a felmerülése adóévében, vagy – az adózó választása szerint, ha a költséget kísérleti fejlesztés aktivált értékeként (szellemi termékként) állományba veszi – az értékcsökkenés elszámolásának adóévében legfeljebb az elszámolt értékcsökkenés összegéig; az adózó nem csökkentheti az adózás előtti eredményt az említett költségből (ráfordításból) a fejlesztés céljára vagy a tevékenység költségei (ráfordításai) ellentételezésére a mérlegkészítés napjáig az adóhatóságtól igényelt, vagy az adóévben – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott, pénzügyileg rendezett támogatás, juttatás összegével, illetve – ha él a választási lehetőséggel – a támogatás, juttatás alapján az adóévi adózás előtti eredménye javára elszámolt bevétellel,”

(7) A Tao. 7. §-ának (1) bekezdése a következő x) ponttal egészül ki:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

„x) az adózó által a helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint megállapított helyi iparűzési adó alapján adóévi ráfordításként elszámolt összeg 25 százaléka, de legfeljebb az adózás előtti nyereség összege, feltéve, hogy az adózónak az adóév utolsó napján nincs köztartozása,”

(8) A Tao. 7. §-a (1) bekezdésének zs) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt csökkenti:)

„zs) az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónál – ha igénybe kívánja venni a kedvezményt – a korábban még használatba nem vett ingatlan, valamint a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, továbbá az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értéke, valamint az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szellemi termék bekerülési értéke, figyelemmel a (11)–(12) bekezdésben foglaltakra.”

(9) A Tao. 7. §-ának (11)–(12) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) Az (1) bekezdés zs) pontjában foglaltakat az adózó

a) abban az adóévben alkalmazhatja, amely adóév egészében valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag magánszemély (ideértve az MRP-t is) volt,

b) nem alkalmazhatja az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékére, az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetés-változtatás, átalakítás értékére, valamint a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szellemi termék bekerülési értékére, ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szellemi termékre az adózó alkalmazta az (1) bekezdés zs) pontjának előírását, valamint a szállítási tevékenységet végző adózó a nemzetközi szállítási tevékenységhez használt tárgyi eszközre, illetve, ha az adózó a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt.

(12) Az (1) bekezdés zs) pontja szerinti összeg nem haladhatja meg az adózás előtti eredményt, és nem lehet több 30 millió forintnál. Ennek az összegnek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”

(10) A Tao. 7. §-a a következő (17) bekezdéssel egészül ki:

„(17) A felsőoktatási intézmény és a Magyar Tudományos Akadémia által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő területen működő, és ott alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést végző adózó – a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózó kivételével – az (1) bekezdés t) pontjában foglaltak alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát, legfeljebb 50 millió forintot vehet figyelembe, amelynek a 19. § (1) bekezdése szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”

44. § (1) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt növeli:)

„a) kettős könyvvitelt vezető adózónál a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg (kivéve a Diákhitel Központ Részvénytársaság által kormányrendeletben előírt feltételeknek megfelelően képzett céltartalék, céltartalékot növelő összeg) következtében az adóévben elszámolt ráfordítás,”

(2) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt növeli:)

„k) a kapcsolt vállalkozástól kapott (járó) kamat alapján az adóévben elszámolt bevételt meghaladóan kapcsolt vállalkozásnak fizetett (fizetendő) kamat alapján elszámolt ráfordítás 50 százaléka a gazdasági társaságnál, a szövetkezetnél és a külföldi vállalkozónál (kivéve a biztosítót, a pénzügyi intézményt, a befektetési vállalkozást és a kockázati tőketársaságot), figyelemmel a 7. § (16) bekezdésében foglaltakra; e rendelkezést az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak minősülő adózó nem alkalmazza,”

(3) A Tao. 8. §-a (1) bekezdésének u) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózás előtti eredményt növeli:)

„u) azon beruházás, szellemi termék bekerülési értékéből az adózás előtti eredmény csökkentéseként a 7. § (1) bekezdés zs) pontja alapján elszámolt összeg (egyéni cég jogutódjánál ideértve az egyéni vállalkozóként igénybe vett kisvállalkozói kedvezményt is) kétszerese,

ua) amely beruházást, szellemi terméket az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig nem helyez üzembe, illetve nem vesz használatba, az említett negyedik adóévről készített bevallásban, kivéve, ha az üzembe helyezés, a használatbavétel elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el,

ub) amely beruházást az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig az egyéb berendezések, felszerelések, járművek között helyez üzembe, az üzembe helyezés adóévéről készített bevallásban,

uc) amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig üzemkörön kívüli ingatlanként is használ, vagy az egyéb berendezések, felszerelések, járművek közé, a forgóeszközök közé sorol át, illetve amely szellemi terméket az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig a forgóeszközök közé sorol át, az említett első használat, illetve az átsorolás adóévéről készített bevallásban, kivéve, ha a forgóeszközök közé történő átsorolás az eszköz elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódásának következménye,

ud) amely beruházást, szellemi terméket, vagy amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig elidegenít (természetbeni juttatásként átad, értékesít, apportál, térítés nélkül átad, valamint pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszközt a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt visszaad), az elidegenítés adóévéről készített bevallásban

azzal, hogy az e pontban foglaltakat a jótállási időn belül cserére visszaadott tárgyi eszköz, szellemi termék után elszámolt összegre nem kell alkalmazni, de a jótállási időn belül cserébe kapott eszköz esetén az ua)–ud) alpont szerinti határidőt a cserére visszaadott eszköz üzembe helyezésétől, használatbavételétől kell számítani.”

45. § A Tao. 10. §-a a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Az iskolaszövetkezet az adóalapot az (1)–(8) bekezdés megfelelő alkalmazásával állapítja meg azzal, hogy az adózottan és adómenetesen képződött eredménytartalék meghatározásakor adózottan képződött eredménytartaléknak kell tekinteni a 2004. évi nyitómérlegben szereplő eredménytartalékot.”

46. § (1) A Tao. 16. §-a (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózó átalakulásakor)

„d) a jogelődnél, kiválás és részleges átalakulás esetén a jogutódnál első adóévében, az adózás előtti eredményt módosítja a végleges vagyonmérlegében kimutatott összevont átértékelési különbözetnek a követelések leértékelésével és a céltartalék felértékelésével növelt, valamint a céltartalék leértékelésével csökkentett összege, figyelemmel a (9)–(11) bekezdésben foglaltakra;”

(2) A Tao. 16. §-a (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózó átalakulásakor)

„h) a jogutód a bányászatról szóló törvényben, a villamos energiáról szóló törvényben előírt, továbbá a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott környezetvédelmi kötelezettség fedezetére, valamint az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényben meghatározott erdőfelújítási kötelezettség fedezetére a végleges vagyonmérlegében kimutatott céltartalék átértékelési különbözetével az átalakulást követően úgy módosítja az adózás előtti eredményt, ahogyan jogelődje módosította volna, ha az átalakulás nem történt volna meg;”

(3) A Tao. 16. §-ának (9)–(14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) Kedvezményezett átalakulás esetén a jogelőd, kiválás és részleges átalakulás esetén a jogutód – a (2) bekezdés d) pontjában foglaltaktól függetlenül – a (10) bekezdésben meghatározott feltételekkel nem köteles adózás előtti eredményét módosítani.

(10) A (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a jogutód társasági szerződése (alapító okirata) tartalmazza a (11) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy a jogelőd (kiválás, részleges átalakulás esetén a jogutód) a választását – a végleges vagyonmérleget és a végleges vagyonleltárt, valamint a jogutód társasági szerződésének egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve – az átalakulás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.

(11) A jogutód az átalakulást követően a jogelődtől átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a céltartalékot és a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve, adóalapját – az adózás előtti eredmény módosítása révén – úgy határozza meg, mintha az átalakulás nem történt volna meg. A jogutód az átértékelt eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti a jogelődnél az átalakulás napjára kimutatott bekerülési értéket, könyv szerinti értéket, számított nyilvántartási értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átalakulást követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.

(12) Kedvezményezett eszközátruházás esetén az átruházó társaság – választása szerint, az átvevő társasággal írásban kötött szerződés alapján, a (13) bekezdésben meghatározott feltételekkel – adózás előtti eredményét csökkenti az önálló szervezeti egység átruházása alapján elszámolt bevételnek az átadott eszközök könyv szerinti értékét meghaladó részével, illetve növeli az átadott eszközök könyv szerinti értékének az elszámolt bevételt meghaladó részével.

(13) A (12) bekezdésben foglaltak alkalmazásának feltétele, hogy a kedvezményezett eszközátruházás alapjául szolgáló írásbeli szerződés tételesen tartalmazza az átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is), és azoknak az átadás napjára az átruházó társaságnál kimutatott bekerülési értékét és könyv szerinti értékét, valamint a (14) bekezdésben foglaltak alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást, továbbá, hogy az átruházó társaság e választását – a szerződés egy eredeti példányát vagy közokiratba foglalt másolatát mellékelve – a kedvezményezett eszközátruházás adóévéről szóló bevallásában bejelenti az adóhatóságnak.

(14) Az átvevő társaság az eszközátruházást követően az átruházó társaságtól átvett eszközöket és kötelezettségeket (ideértve a passzív időbeli elhatárolást is) figyelembe véve adóalapját – az adózás előtti eredmény módosítása révén – úgy határozza meg, mintha az eszközátruházás nem történt volna meg. Az átvevő társaság az átvett eszközöket és kötelezettségeket elkülönítve tartja nyilván, és e nyilvántartásban feltünteti az átruházó társaságnál az átadás napjára kimutatott bekerülési értéket és könyv szerinti értéket, valamint az eszköz, a kötelezettség alapján általa az átvételt követően az adózás előtti eredmény módosításaként elszámolt összeget is.”

47. § (1) A Tao. 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Amennyiben az adóalap bármely adóévben negatív, ezzel az összeggel az adózó a következő adóévekben – a (3)–(9) bekezdésekben foglaltakat figyelembe véve – döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét (a továbbiakban: elhatárolt veszteség).”

(2) A Tao. 17. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az elhatárolt veszteség legfeljebb olyan összegben vehető figyelembe az adózás előtti eredmény csökkentéseként, hogy az adóalap ne váljon negatívvá. Az elhatárolt veszteségek levonásánál a korábbi adóévekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.”

(3) A Tao. 17. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) A hitelintézet az (1) bekezdésben foglaltakat nem alkalmazhatja.”

(4) A Tao. 17. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Átalakulás és kedvezményezett eszközátruházás esetén az adóhatóságnak az adózó kérelmére adott engedélyével az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza

a) a jogutód a jogelődnél keletkezett és az adózás előtti eredmény csökkentéseként még el nem számolt elhatárolt veszteségre,

b) kedvezményezett eszközátruházás esetén az átvevő társaság az átruházó társaságnál keletkezett, az önálló szervezeti egységnek betudható elhatárolt veszteségre, amellyel az átruházó társaság a saját elhatárolt veszteségét köteles csökkenteni

azzal, hogy a kérelmet átalakulás esetén az adózó legfőbb szervének az átalakulásról első alkalommal hozott határozata napjától, de legkésőbb az átalakulás cégbírósági bejegyzését követő 30 napon belül, illetve kedvezményezett eszközátruházás esetén az előszerződés napjától, de legkésőbb a szerződéskötés napját követő 30 napon belül kell benyújtani, e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha az átalakulás, illetve a kedvezményezett eszközátruházás nem ütközik az adózás rendjéről szóló törvénynek a jogok rendeltetésszerű gyakorlására vonatkozó előírásába. Ha az adóhatóság a kérelmet az eljárásra előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni.”

(5) A Tao. 17. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) Az adókötelezettség keletkezésének évét követő negyedik adóévben (átalakulással létrejött adózónál a jogelőd adókötelezettsége keletkezésének évét és az azt követő adóéveit is figyelembe véve) és az azt követő adóévekben keletkezett negatív adóalapra, ha

a) az adóévben az árbevétel nem éri el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes értékének 50 százalékát, vagy

b) az adózó adóalapja a megelőző két adóévben is negatív volt

az (1) bekezdés rendelkezése csak az adóhatóság engedélye alapján alkalmazható. Az engedély iránti kérelmet az adóévre vonatkozó bevallás, önellenőrzés esetén az önellenőrzési lap benyújtásával egyidejűleg, ellenőrzés esetén a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül, felügyeleti intézkedés vagy az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése esetén az eljárás jogerős befejezését követő 15 napon belül kell benyújtani; e határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. Az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha megállapítható, hogy az előbbiek elháríthatatlan külső ok miatt következtek be, vagy ha az adózó a negatív adóalap elkerülése, mérséklése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható. Ha az adóhatóság a kérelmet az eljárásra előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni.”

48. § (1) A Tao. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Az (1)–(2) és (4) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmaznia az adóév utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózónak a közös beszerzés és értékesítés érdekében létrehozott olyan kapcsolt vállalkozással – a versenyhátrány megszüntetése céljából – kötött tartós szerződésre, amely kapcsolt vállalkozásban a kis- és középvállalkozások szavazati joga együttesen meghaladja az 50 százalékot.”

(2) A Tao. 18. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet és külföldi vállalkozó a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket.”

49. § A Tao. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„19. § (1) A társasági adó a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a pozitív adóalap 16 százaléka.

(2) A külföldön tevékenységet végző esetében a társasági adó a pozitív adóalap 4 százaléka.”

50. § (1) A Tao. 22/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) megkötése adóévének utolsó napján kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó a 2000. december 31-ét követően megkötött hitelszerződés alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett, és kizárólag e célra felhasznált hitel (ideértve a felhasznált hitel visszafizetésére igazoltan felvett más hitel) kamata után adókedvezményt vehet igénybe.”

(2) A Tao. 22/A. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az e § alapján igénybe vett adókedvezmény adóévenként nem haladhatja meg a 6 millió forintot. Az adózó által igénybe vett adókedvezmény összege az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.”

(3) A Tao. 22/A. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az (1)–(5) bekezdésben foglaltakat a szállítási tevékenységet végző adózó a nemzetközi szállítási tevékenységhez használt tárgyi eszközre, illetve a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt adózó nem alkalmazhatja.”

51. § A Tao. 22/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„22/B. § (1) Az adózó a Pénzügyminisztérium határozata alapján adókedvezményt vehet igénybe a fejlesztési program keretében megvalósított,

a) jelenértéken legalább 3 milliárd forint értékű beruházás,

b) a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén üzembe helyezett és üzemeltetett beruházás, valamint az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló, a felsőoktatási intézmény vagy a Magyar Tudományos Akadémia által alapított kutatóintézet (kutatóhely) kezelésében lévő területen üzembe helyezett és üzemeltetett beruházás esetén, jelenértéken legalább 1 milliárd forint értékű beruházás,

c) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, korábban már használatba vett, állati eredetű élelmiszert előállító létesítmény jogszabályban meghatározott élelmiszer-higiéniai feltételeinek megteremtését szolgáló beruházás,

d) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű önálló környezetvédelmi beruházás,

e) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű szélessávú internetszolgáltatást szolgáló beruházás,

f) jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, kizárólag film- és videogyártást szolgáló beruházás,

g) munkahelyteremtést szolgáló beruházás

üzembe helyezése és azt követő ötéves – az érvényes, jogerős engedélyben foglaltak szerinti – üzemeltetése esetén, feltéve, hogy a beruházás új létesítmény létrehozatalát, meglévő létesítmény bővítését vagy – az alapkutatást, alkalmazott kutatást vagy kísérleti fejlesztést szolgáló beruházást kivéve – az előállított termék, a nyújtott szolgáltatás, illetve a termelési, szolgáltatási folyamat alapvető változását eredményezi.

(2) Az adókedvezmény engedélyezésének és igénybevételének további feltétele, hogy a beruházás értékéből

a) legalább 30 százalékot képviseljen a korábban még használatba nem vett beruházás értéke;

b) legfeljebb 20 százalék lehet a felújítás értéke, kivéve, ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti.

(3) Környezetvédelmi beruházást is tartalmazó fejlesztési program esetén (ideértve az önálló környezetvédelmi beruházást is) az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy a környezeti elemek védelme, valamint a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelem érdekében jogszabályban vagy hatósági határozatban megállapított hatályos határértéket a tényleges kibocsátási mutató a beruházás üzembe helyezését követő öt évben ne haladja meg.

(4) Az adózó az adókedvezményt a 2002. december 31. után megkezdett, a fejlesztési program keretében megvalósított beruházás üzembe helyezését követő adóévben – vagy az adózó kérelmére a beruházás üzembe helyezésének adóévében – és az azt követő kilenc adóévben veheti igénybe azzal, hogy e rendelkezések alkalmazásában a földterület, a telek, a telkesítés, valamint az említett ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak az átvétele nem minősül a beruházás megkezdésének.

(5) Az adózó által a fejlesztési programhoz a határozat alapján igénybe vett adókedvezmény, valamint a visszafizetési kötelezettség nélkül kapott, pénzügyileg rendezett vagy egyéb formában igénybe vett, a kormányrendeletben meghatározott más államháztartási támogatás összege jelenértéken nem haladhatja meg a fejlesztési programra vonatkozóan a határozatban meghatározott, de legfeljebb jelenértéken a ténylegesen felmerült

a) beruházási érték, költség, ráfordítás együttes összegére vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított értéket az (1) bekezdés a)–f) pontja szerinti,

b) az újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók személyi jellegű ráfordítására vetített, a kormányrendeletben meghatározott aránnyal számított értéket az (1) bekezdés g) pontja szerinti munkahelyteremtést szolgáló

beruházás esetén.

(6) Az (1) bekezdés a)–b) pontja szerinti beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az adókedvezmény első igénybevételének adóévét követő négy adóévben

a) az adózó által foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma legalább 100 fővel – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 50 fővel – meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát, vagy

b) az adózónál elszámolt, évesített bérköltség legalább az adóév első napján érvényes minimálbér adóévre számított összegének hatszázszorosával – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább háromszázszorosával – meghaladja a beruházás megkezdését megelőző adóév évesített bérköltségét, vagy

c) az adózónál keletkezett szállítói kötelezettségek bekerülési értékéből a kötelezettség alapjául szolgáló szerződés megkötésekor, de legkorábban a határozatban az adókedvezmény igénybevételére meghatározott első adóévben a kis- és középvállalkozásnak minősülő személyekkel szembeni kötelezettségek bekerülési értéke meghaladja a 30 százalékot.

(7) Mezőgazdasági, erdészeti, halászati tevékenységet, továbbá mezőgazdasági termékek feldolgozását és forgalmazását szolgáló, az (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti beruházás esetén az adókedvezmény engedélyezésének és igénybevételének további feltétele, hogy a beruházás feleljen meg a Tanács 1257/1999/EK, valamint a Tanács 1263/1999/EK rendeletében foglalt feltételeknek.

(8) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti önálló környezetvédelmi beruházás esetén az adókedvezmény engedélyezésének további feltétele, hogy az adózó adókötelezettsége a kérelem benyújtása évét megelőző ötödik évben vagy korábban kezdődött. Önálló környezetvédelmi beruházás az a beruházás, amely kizárólag a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 1. §-a (2) bekezdésének a)–c) pontja szerinti célt szolgál.

(9) Kizárólag film- és videogyártást szolgáló beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az adózó a beruházás üzembe helyezését követő öt évben az üzembe helyezett tárgyi eszköz igénybevételével nem állít elő olyan filmet, amelyet a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 5/B. §-a alapján az V. kategóriába kellene sorolni.

(10) Az (1) bekezdés g) pontja szerinti munkahelyteremtést szolgáló beruházás esetén az adókedvezmény igénybevételének további feltétele, hogy az adókedvezmény első igénybevételének adóévét követő harmadik adóévben és az azt követő négy adóévben

a) a fejlesztési program keretében újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók legalább 20 százalékát pályakezdőként felvett munkavállalók adják azzal, hogy pályakezdőnek minősül az a természetes személy, aki a középfokú nevelési-oktatási, vagy a felsőoktatási intézménnyel nappali képzés keretében fennálló jogviszonya, illetve a tanulói jogviszonya tankötelezettség címén való megszűnését követő egy naptári éven belül első alkalommal létesít munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt, valamint

b) a foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma a beruházás megkezdését megelőző adóévben foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát legalább 300 fővel – ha az adózó a beruházást a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő települési önkormányzat közigazgatási területén helyezi üzembe és üzemelteti, legalább 150 fővel – haladja meg.

(11) A kormányrendelet az e törvényben foglaltakon kívüli feltételeket is megállapíthat, vagy rendelkezhet az adókedvezmény igénybevételének tilalmáról.

(12) Az adózó nem jogosult az (5) bekezdés szerinti adókedvezményre, és a már igénybe vett adókedvezmény jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősül, ha az e törvényben és a kormányrendeletben meghatározott bármely feltételt nem teljesíti. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha a feltétel teljesítését elháríthatatlan külső ok akadályozta meg.

(13) A fejlesztési program keretében megvalósított beruházáshoz kapcsolódóan fizetett kamat után az adózó nem veheti igénybe a kis- és középvállalkozások adókedvezményét.

(14) Az adózó az igénybe vett adókedvezményt, a fejlesztési programhoz igénybe vett más államháztartási támogatást, valamint a fejlesztési program keretében elszámolt beruházási értéket, költséget, ráfordítást, illetve az újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók személyi jellegű ráfordítását adóbevallásában fejlesztési programonként – a kormányrendeletben meghatározott részletezettséggel – feltünteti.

(15) Az adóhatóság a (14) bekezdés alapján rendelkezésére álló valamennyi adatról adózónként és fejlesztési programonként haladéktalanul tájékoztatja a Magyar Államkincstárat, amely a kapott adatok felhasználásával, megkeresésre – törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben előírt tájékoztatási kötelezettség teljesítése érdekében – a Pénzügyminisztérium részére adatot szolgáltat. A Magyar Államkincstár által a tájékoztatás révén megszerzett adatra az adózás rendjéről szóló törvénynek az adótitokra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(16) Az adókedvezményt a Pénzügyminisztérium – az illetékes minisztérium véleményét figyelembe véve – határozatban engedélyezi, ha a fejlesztési program és a kérelem megfelel az e törvényben és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott valamennyi feltételnek. A határozatot a benyújtását, hiánypótlási felhívás esetén a hiánypótlást követő 60 napon belül kell meghozni. A határidő egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal meghosszabbítható. Ha a Pénzügyminisztérium a kérelmet az eljárásra előírt határidőn belül nem utasítja el, a kérelemnek helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kell alkalmazni azzal, hogy az adózó e törvény és a kormányrendelet előírása szerint érvényesítheti az adókedvezményt.

(17) Mezőgazdasági, erdészeti, halászati tevékenységet, továbbá mezőgazdasági termékek feldolgozását és forgalmazását szolgáló, az (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti beruházás esetén az adókedvezmény iránti kérelem a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától nyújtható be.

(18) A pénzügyminiszter a naptári évet követő év január 31-éig a Pénzügyi Közlönyben közzéteszi azoknak az adózóknak a nevét, amelyek a naptári évben a fejlesztési adókedvezmény igénybevételére engedélyt kaptak.”

52. § A Tao. 23. §-ának (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A társasági adó mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt a 21. § (7), (10)–(11) bekezdése, a 22. § (6)–(7) bekezdése és a 29. § (5) bekezdés d) pontja alapján az adóévben 100 százalékos adókedvezményre jogosult adózó, valamint az az adózó, amely a 29. § (5) bekezdés b) pontja alapján jogosult adókedvezményre.

(2) Az (1) bekezdés szerint igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett adóból – legfeljebb annak 80 százalékáig – érvényesíthető a 22/B. § alapján fejlesztési adókedvezmény.

(3) Az (1)–(2) bekezdés szerint igénybe vett adókedvezménnyel csökkentett adóból – legfeljebb annak 70 százalékáig – érvényesíthető minden más adókedvezmény.”

53. § A Tao. 26. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(11) Nem kell az (1)–(10) bekezdés rendelkezéseit alkalmaznia az adózónak megszűnésekor, valamint, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be, továbbá az MRP-nek, a közhasznú társaságnak, a vízitársulatnak, az alapítványnak, a közalapítványnak, a társadalmi szervezetnek, a köztestületnek, az egyháznak, a lakásszövetkezetnek és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak.”

54. § A Tao. 29/D. §-ának (14) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(14) Az adózó a 18. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettséget az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet hatálybalépésének a napjától megkötött szerződésre köteles alkalmazni azzal, hogy ez a kötelezettsége a 2005-ben kezdődő adóévről szóló bevallás benyújtásakor és azt követően valamennyi, az adóévben hatályos szerződésre fennáll.”

55. § A Tao. a következő 29/E. §-sal egészül ki:

„29/E. § (1) Az adózó a 21. § (7), (10)–(11) bekezdésében, a 29. § (5) bekezdés d) pontjában és az 1999. évi CXXV. törvény 93. §-ában meghatározott adókedvezményt a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napját magában foglaló adóév és az azt követő adóévek adóalapja utáni adó megállapításánál az e §-ban meghatározott eltérésekkel veszi igénybe.

(2) Az adózó által a 2003-ban és azt követően kezdődő adóév(ek) adóalapja utáni adóból igénybe vett adókedvezmény és az említett időszakban megítélt más állami támogatás jelenértékének összege nem haladhatja meg a (3) bekezdés szerinti értéket. E rendelkezés alkalmazásában állami támogatás az adókedvezményre jogosító beruházásra vagy az ahhoz kapcsolódó – e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet szerint bejelentett más eszközre, költségre tekintettel az államháztartás alrendszere költségvetésének terhére kapott ingyenes vagy kedvezményes forrás, egyéb előny, ha az államháztartási bevételkiesést vagy kiadást jelent, kivéve a csekély összegű (de minimis) támogatást.

(3) A (2) bekezdés szerinti érték az 1997–2005. években használatba vett szabadalom, know-how, licenc, szoftver, alapítás, átszervezés aktivált értéke (a továbbiakban: elszámolható immateriális javak), tárgyi eszközök, illetve a 2005-ben elszámolt beruházás értéke, továbbá az 1997–2005. években a helyi önkormányzatok helyi közszolgáltatási feladatainak megvalósítására szolgáló, az adózó által megvalósított infrastrukturális beruházás, vagy az önkormányzatnak e célra végleges pénzeszközként átadott összeg (a továbbiakban: közhasznú infrastrukturális beruházás), valamint a kutatás és kísérleti fejlesztés, a képzési költség és a pénzügyi lízingnek nem minősülő lízing (bérlet) díja – a társaságiadó-kedvezményhez kapcsolódó bejelentendő adatokról szóló miniszteri rendelet szerint – bejelentett összegben, jelenértéken, de legfeljebb a ténylegesen elszámolt összegek jelenértéke (a továbbiakban: megállapított érték) alapján a következők szerint meghatározott szorzatok összege:

a) a közhasznú infrastrukturális beruházásra 1997–2002. közötti időszakra megállapított érték, átutalt összeg 100 százaléka;

b) a környezetvédelmi beruházásra, az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés célját szolgáló eszközre, valamint az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés költségére, a munkavállalók általános és speciális képzésének költségére az 1997–2005. közötti időszakra megállapított értéknek és a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről szóló kormányrendelet 2003. január 1-jén hatályos rendelkezései szerint meghatározott támogatási intenzitásnak a szorzata;

c) az immateriális javakra az 1997–2005. közötti időszakra megállapított érték (de legfeljebb a tárgyi eszközökre megállapított érték 25 százalékának)

ca) 75 százaléka – a (4) bekezdés szerinti adózók esetén 30 százaléka –, ha az adózó az adókedvezményre jogosító beruházást 1999. december 31-éig megkezdte,

cb) 50 százaléka – a (4) bekezdés szerinti adózók esetén 20 százaléka –, ha az adózó az adókedvezményre jogosító beruházást 1999. december 31-ét követően kezdte meg;

d) az a)–c) pontban nem említett eszközre, költségre, ráfordításra az 1997–2005. közötti időszakra megállapított érték

da) 75 százaléka – a (4) bekezdés szerinti adózók esetén 30 százaléka –, ha az adózó az adókedvezményre jogosító beruházást 1999. december 31-ig megkezdte,

db) 50 százaléka – a (4) bekezdés szerinti adózók esetén 20 százaléka –, ha az adózó az adókedvezményre jogosító beruházást 1999. december 31-ét követően kezdte meg.

(4) A (3) bekezdés c) és d) pontjában említett adózó az az adózó, amelynek árbevétele több mint 50 százalékban a nagyberuházási projektekhez nyújtott állami támogatásokra vonatkozó multiszektorális keretszabályról szóló C (2002) 315 (2002/C 70/04) bizottsági közlemény C. mellékletében meghatározott tevékenységből származik az adókedvezmény igénybevételének első adóévében.

(5) A (2)–(3) bekezdés szerinti jelenértéket a pénzügyminiszter által közzétett módszer és referenciaráta alapján kell kiszámítani.

(6) Az adózó a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napját magában foglaló adóév adóalapja után érvényesíthető adókedvezményt a következők szerint állapítja meg:

a) az (1)–(5) bekezdés rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva megállapítja, mekkora összegű adókedvezményt vehetne igénybe (a továbbiakban: számított adókedvezmény);

b) a hatálybalépést megelőző napok és az adóév napjainak hányadosa szerint meghatározza a számított adókedvezmény arányos részét, amelyet adókedvezményként vesz igénybe;

c) a b) pontban megállapított összegen felül adókedvezményként érvényesítheti az adóévre az (1)–(5) bekezdés alkalmazásával meghatározott összeget.

(7) Az adózó az (1)–(6) bekezdés rendelkezéseit nem alkalmazza, ha az Európai Bizottság álláspontja szerint az adókedvezmény igénybevétele nem érinti az Európai Unió más tagállamai és Magyarország közötti kereskedelmet. Az Európai Bizottság álláspontját az adózó kérelmére, a kérelemben bemutatott tények alapján, a Pénzügyminisztérium kéri ki.

(8) Az adókedvezményre jogosító beruházás megkezdésének napján – az Európai Közösségek Bizottsága 96/280/EGK számú, a kis- és középvállalkozásokról szóló ajánlása szerint – kis- és középvállalkozásnak minősülő adózó választása szerint akkor sem köteles az (1)–(6) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni, ha nem felel meg a (7) bekezdésben meghatározott feltételnek, feltéve, hogy e választását a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napját követő 45 napon belül bejelenti az adóhatóságnak. E határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye, és az adózó e bejelentését nem vonhatja vissza.

(9) Az az adózó, amely a (8) bekezdés szerinti választását bejelentette az adóhatósághoz, az adókedvezménnyel egyesülése esetén utoljára az átalakulás évét megelőző adóévben, ha többségi irányítást jelentő befolyással rendelkező tagjának (részvényesének) személye a bejelentést követően megváltozik, utoljára e változást megelőző adóévben élhet.

(10) Az adózó az (1)–(9) bekezdés rendelkezéseit nem köteles alkalmazni, feltéve, hogy e döntését a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napját követő 45 napon belül bejelenti az adóhatósághoz. E határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye. E bejelentés alapján a 21. § rendelkezései szerint igénybe vett adókedvezmény – a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződés IV. mellékletének versenypolitikáról szóló 3. fejezete 1/c) pontjában megállapított eljárás szerint – új támogatásnak minősül.

(11) A (3) bekezdésben meghatározott elszámolható immateriális javak, tárgyi eszközök, beruházások értékeként nem vehető figyelembe

a) annak az eszköznek a bekerülési értéke, amelyet az adózó az üzembe helyezés, a nyilvántartásba vétel időpontját követően öt éven belül (ha az eszköz elméleti hasznos élettartama az adózó által történő üzembe helyezést, nyilvántartásba vételt követően öt évnél rövidebb, akkor az elméleti hasznos élettartam alatt) értékesít,

b) a szinten tartást szolgáló eszköz értéke, vagy – az adózó választása szerint – a telephelyen első ízben megvalósított beruházás megkezdésének adóévét követő negyedik évtől az üzembe helyezett, nyilvántartásba vett immateriális jószág, beruházás értékének 20 százaléka,

c) a fejlesztési adókedvezmény alapjaként figyelembe vett vagy figyelembe venni tervezett immateriális jószág, tárgyi eszköz.

(12) A híradás-technikai fogyasztási cikkek gyártása, illetve a számítógép, készülék gyártása szakágazatba sorolt adózó a (3) bekezdés szerinti érték meghatározásakor, a (11) bekezdés a)–b) pontjában foglaltak figyelmen kívül hagyásával – választása szerint – az 1997–2005. évek utolsó napján kimutatott elszámolható immateriális javak, tárgyi eszközök, beruházások bekerülési értékének az előző év utolsó napján kimutatott bekerülési értékét meghaladó összegek összesített értékét – ha az említett időszakon belül, vagy 2006–2011. évek bármelyikében az említett eszközök együttes bekerülési értéke az előző évhez képest csökken, az azzal csökkentett összeget – veheti figyelembe.”

56. § A Tao. a következő 29/F. §-sal egészül ki:

„29/F. § (1) A 29. § (5) bekezdés c) pontja alapján adókedvezmény utoljára abban az adóévben vehető igénybe, amelynek utolsó napja 2004-ben van.

(2) A 2001–2003-ban kezdődő adóév utolsó napjáig keletkezett, és az adóalapnál még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint írható le.

(3) Az adózó a 29/D. § (3) bekezdésének előírása alapján bejelentett adatokat, a törvényi változásokra tekintettel, az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendeletben foglaltak szerint 2004. január 31-ig módosíthatja. E határidő elmulasztását követően igazolási kérelem nem terjeszthető elő.

(4) Az adózó az általa a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve vezető tisztségviselője, tevékenységében személyesen közreműködő tagja, és az említett személyek közeli hozzátartozója mint kedvezményezett javára 2003. december 31-ig megkötött biztosítás díjára a 3. számú melléklet B) fejezet 8. pontjának 2003. december 31-én hatályos rendelkezését alkalmazza.

(5) Az adózó a 2003-ban és az azt megelőzően kezdődő adóévekben hatályos 7. § (1) bekezdés zs) pontja alapján igénybe vett kedvezményre a 8. § (1) bekezdés u) pontjának 2003-ban hatályos előírásait alkalmazza.

(6) A 2003-ban vagy azt megelőzően kezdődő adóévben esedékes, de ezen adóév utolsó napja után kifizetett, jutatott kamat, jogdíj, előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díj után a külföldi szervezetet és a kifizetőt a 2003. december 31-én hatályos előírások szerint terheli társasági adókötelezettség.”

57. § A Tao. 30. §-a következő (9) bekezdéssel egészül ki:

„(9) A pénzügyminiszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a társasági adókedvezményhez kapcsolódóan bejelentett adatok módosításának feltételeit.”

58. § A Tao. 31. §-ának (1) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

(Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt, az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodással összhangban az Európai Közösség következő jogszabályaihoz való közelítést célozza:)

„c) a Tanács 03/49/EK irányelve a tagállamok kapcsolt vállalkozásai közötti kamat, jogdíj fizetések adóztatásának egységes rendszeréről.”

59. § A Tao. 1–3. számú melléklete e törvény 8–10. számú melléklete szerint módosul.

60. § Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 43. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„43. § (1) A Tao. 27. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

‘(3) A belföldi személy és a külföldi vállalkozó által a külföldi illetőségű osztalékban részesülő társaság részére fizetett (juttatott) osztalék mentes az osztalékadó alól, ha az osztalékban részesülő legalább két éven át folyamatosan, legalább 25 százalékos részesedéssel (részvény esetében névre szóló részvénnyel) rendelkezik a belföldi illetőségű társaság jegyzett tőkéjében. Abban az esetben, ha a legalább 25 százalékos részesedés nem áll fenn a kifizetéskor két éve folyamatosan, a kifizető akkor nem köteles levonni az osztalékadót, ha az adó megfizetéséért más személy kezességet vállal.’

III. Fejezet

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény módosítása

61. § (1) Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva tv.) 2. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Adóalany az a személy, amely (aki) megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek, valamint

a) az állami adóhatóságnak bejelenti, hogy az adóévben adókötelezettségeit e törvény rendelkezései szerint teljesíti, vagy

b) az állami adóhatóság e törvény külön rendelkezése alapján az adóévre adóalanyként tartja nyilván.”

(2) Az Eva tv. 2. §-a (3) bekezdésének a) és c) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben]

„a) a magánszemély egyéni vállalkozóként tevékenységét folyamatosan végezte, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság nem alakult át (ideértve különösen a kiválást és a beolvadást is), valamint a jogi személyben, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban (az öröklést kivéve) új tag nem szerzett (új tagok nem szereztek összesen) 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést;”

„c) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem volt kötelezett a különbözet szerinti adózásra, vagy az idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási szabályok alkalmazására, valamint nem választotta a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különleges rendelkezéseket;”

(3) Az Eva tv. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha

a) az adóévet megelőző második adóévben (üzleti évben) – ha előtársasági működésének kezdő napja az adóévet megelőző második naptári évben, utolsó napja az adóévet megelőző naptári évben volt, akkor előtársasági működése adóévében – éves szintre átszámított összes bevétele a 25 millió forintot nem haladta meg,

b) az adóévet megelőző adóévben (üzleti évben) ésszerűen várható éves szintre átszámított összes bevétele a 25 millió forintot nem haladja meg

azzal, hogy az a)–b) pont alkalmazásában

c) bevétel:

ca) nem adóalany egyéni vállalkozónál a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint meghatározott vállalkozói bevétel, növelve az – ahhoz kapcsolódóan az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásainak megfelelően áthárított – általános forgalmi adóval,

cb) nem adóalany jogi személynél, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnál a számvitelről szóló törvény előírásainak megfelelően az eredménykimutatásban kimutatott árbevétel, bevétel, vagy az eredménylevezetésben kimutatott adóköteles bevétel, növelve az – ahhoz kapcsolódóan az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásainak megfelelően áthárított – általános forgalmi adóval,

cc) adóalanynál az e törvény előírásainak megfelelően meghatározott, a 6. § (1) bekezdése és 20. § (1) bekezdése szerinti bevétel.”

(4) Az Eva tv. 2. §-a (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha]

„b) az adóévben nem folytat a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységet;”

(5) Az Eva tv. 2. §-a (5) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha]

„c) az adóévben nem folytat a vámjogszabályokban meghatározott közvetett képviselői tevékenységet;”

(6) Az Eva tv. 2. §-a (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg az (5) bekezdés a következő e) ponttal egészül ki:

[A (2) bekezdésben meghatározott személy az adóévben akkor lehet adóalany, ha]

„d) az adózás rendjéről szóló törvényben előírt közösségi adószámmal nem rendelkezik, és törvény sem írja elő számára a közösségi adószám használatát;

e) belföldi pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik.”

(7) Az Eva tv. 2. §-a (7) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A (2) bekezdésben meghatározott jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság az adóévben – a (3)–(5) bekezdésekben foglaltakon túl – akkor lehet adóalany, ha az adóévben]

„b) más jogi személyben, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban nem rendelkezik részesedéssel (kivéve, ha az szövetkezeti hitelintézet által kibocsátott részjegy vagy nyilvánosan működő részvénytársaság nyilvánosan forgalomba hozott részvénye),”

62. § (1) Az Eva tv. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adózó adóalanyisága megszűnik:)

„a) a naptári év utolsó napjával, ha a naptári évet követő adóévre bejelentette, hogy adókötelezettségeit nem e törvény rendelkezései szerint teljesíti, vagy e bejelentését jogszerűtlenül nem tette meg;”

(2) Az Eva tv. 3. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és egyidejűleg a bekezdés a következő i) ponttal egészül ki:

(Az adózó adóalanyisága megszűnik:)

„h) a részesedés megszerzésének napját megelőző nappal, ha a jogi személyben, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést szerez olyan magánszemély (összesen 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést szereznek olyan magánszemélyek), akivel (akikkel) a naptári évben korábban nem állt tagi jogviszonyban; az öröklés esetére e rendelkezést nem kell alkalmazni;

i) a közösségi adószám-megállapításának napját megelőző nappal, míg a törvény által előírt közösségi adószámhasználat esetén azzal a nappal, amely a kötelező adószám-megállapítás napját megelőzné.”

(3) Az Eva tv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az adóalanyiság nem szűnik meg, ha a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély adóalany tevékenységét cselekvőképességének elvesztését követően a nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Ha a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély adóalany tevékenységét halála után özvegye vagy örököse folytatja, az özvegy, illetve az örökös választhatja az e törvény szerinti adóalanyiságot, feltéve, hogy e szándékát három hónapon belül bejelenti az adóhatóságnak; ilyenkor a bejelentés jogszerűségének nem feltétele a 2. § (3) bekezdésének a) és e) pontjában, valamint a 2. § (4) bekezdésének a) pontjában foglaltaknak való megfelelés, de a bejelentésre egyebekben az e törvény szerinti bejelentésre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.”

63. § Az Eva tv. 5. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az eva alapjának megállapításakor az adóévben megszerzett összes bevételt növeli:)

„b) az adóévben az adóalany által az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint külföldről vagy külfölditől igénybe vett, de Magyarországon adóztatható szolgáltatás díja, a fizetendő összeg megállapításához szükséges okirat kézhezvételekor, vagy – ha ez korábban történik – a szolgáltatás ellenértékének megfizetésekor, a szolgáltatás nyújtójával szemben fennálló tartozás átvállalásakor, az adóalanyiság megszűnésekor.”

64. § (1) Az Eva tv. 6. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében a (2)–(8) bekezdés szerint meghatározott összeg, más adóalany esetében a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint elszámolt (a beszámoló eredménykimutatásában kimutatandó) árbevétel, bevétel.”

(2) Az Eva tv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany által vállalkozási (gazdasági) tevékenységével összefüggésben, vagy arra tekintettel bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított általános forgalmi adót is. Vagyoni érték különösen a pénz, a kereskedelmi utalvány, a dolog, az értékpapír, az igénybe vett szolgáltatás és a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, valamint az adóalany javára elengedett kötelezettség vagy átvállalt tartozás.”

(3) Az Eva tv. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül bevételnek:

a) az a vagyoni érték, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni (így különösen a kapott kölcsön, hitel, a tag vagyoni hozzájárulása);

b) az adózó által korábban átadott vagyoni érték az adóalany (ideértve a tevékenységét folytató özvegyet, örököst is) részére nem ellenértékként (ellenszolgáltatásként) történő visszaszolgáltatásakor (ideértve különösen a nyújtott kölcsön, hitel visszafizetett összegét és a visszatérített adót, valamint az adóalanyiság időszaka előtt megszerzett értékpapír átruházása révén megszerzett ellenértékből azt a részt, amely nem haladja meg az értékpapírnak az adóalanyiság első adóévét megelőző üzleti év utolsó napjára vonatkozóan a számvitelről szóló törvény rendelkezései szerint megállapított könyv szerinti értékét, de ide nem értve különösen a nyújtott kölcsönre, hitelre kapott kamatot);

c) az a vagyoni érték, amelynek a megszerzése alapjául szolgáló jogviszony keletkezésének napjára vonatkozóan megállapított szokásos piaci árát az adóalany köteles megfizetni; ha azonban az adóalany csak a szokásos piaci ár egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci árból a fizetési kötelezettséget meghaladó rész bevételnek minősül.”

(4) Az Eva tv. 6. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a jelenlegi (5)–(7) bekezdés számozása (6)–(8) bekezdésre módosul:

„(5) Kereskedelmi utalvány esetében a bevétel az az összeg, amely összegben az utalvány ellenérték kiegyenlítésére (kötelezettség csökkentésére) felhasználható. E rendelkezés értelemszerűen irányadó minden olyan jegy, bón, kupon és más hasonló tanúsítvány esetében is, amely több személy áruja vagy szolgáltatása ellenértékének kiegyenlítésére alkalmas.”

(5) Az Eva tv. 6. §-ának (7) bekezdése – amelynek számozása a (4) bekezdés szerint (8) bekezdésre változik – helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) Ha a bevételt külföldi fizetőeszközben fejezték ki, akkor az átszámításhoz a számla vagy az egyszerűsített számla kibocsátásának napján – más esetben a bevétel megszerzésének a napján – érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamot kell alkalmazni. Olyan külföldi fizetőeszköz esetében, amely nem szerepel a hivatalos devizaárfolyam-lapon, a bevétel forintra történő átszámításakor a Magyar Nemzeti Bank által az említett időpontra vonatkozóan közzétett, euróban megadott árfolyamot kell figyelembe venni.”

65. § (1) Az Eva tv. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) Igénybe vett szolgáltatás esetében a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelyen a szolgáltatás nyújtójának az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezései szerinti teljesítési időponttal adófizetési kötelezettsége keletkezik, vagy keletkezne (függetlenül attól, hogy a szolgáltatás nyújtója az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, vagy sem).”

(2) Az Eva tv. 7. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A bevétel megszerzésének időpontja – a (2)–(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a számla, egyszerűsített számla kibocsátásának napját követő 30. nap, ha az adóalany a bevételt a (2)–(6) bekezdés szerint eddig az időpontig még nem szerezte meg. Módosító számla vagy módosító egyszerűsített számla kibocsátása esetén a kibocsátás napján kell a bevételi nyilvántartást a módosítás összegével értelemszerűen módosítani.”

66. § Az Eva tv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„10. § (1) Az adóalanynak nem minősülő adózó az adóévet megelőző év decemberében, a hónap 20. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az állami adóhatóságnak, hogy az adóévben e törvény rendelkezései szerint teljesíti adókötelezettségeit azzal, hogy e bejelentését az adózó az említett időpontig írásban visszavonhatja. A bejelentésre, illetve a visszavonásra nyitva álló határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.

(2) Az adóalanynak nem minősülő adózó az (1) bekezdés szerinti bejelentést akkor teheti meg, ha már a bejelentés időpontjában megfelel az e törvényben meghatározott valamennyi feltételnek (ideértve az adóalanyiság adóévére meghatározott feltételeket is), valamint nincs állami adóhatóságnál, vámhatóságnál, önkormányzati adóhatóságnál, továbbá illetékhivatalnál nyilvántartott, végrehajtható köztartozása. E tényekről az adózó a bejelentésre rendszeresített nyomtatványon nyilatkozik.

(3) Az adóalany december 20-áig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon jelentheti be az állami adóhatóságnak, hogy a következő adóévben adókötelezettségeit már nem az adóalanyra vonatkozó rendelkezések szerint kívánja teljesíteni.

(4) Az adóalany köteles a (3) bekezdés szerinti bejelentést megtenni, ha december 20-án nem felel meg az e törvényben meghatározott bármely feltételnek, vagy állami adóhatóságnál, vámhatóságnál, önkormányzati adóhatóságnál, továbbá illetékhivatalnál nyilvántartott, végrehajtható köztartozása van.

(5) Az állami adóhatóság az adóalanyt a (3)–(4) bekezdés szerinti bejelentés hiányában az adóévet követő adóévre is adóalanyként tartja nyilván.

(6) Az adózóra az adóévben nem lehet az adóalanyra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni, ha az (1) bekezdés szerinti bejelentést jogszerűen nem tehette volna meg, vagy a (4) bekezdés szerinti bejelentést jogszerűtlenül nem tette meg.”

67. § (1) Az Eva tv. 11. §-a (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A bevallás benyújtásának határideje:)

„b) a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az adóévet követő év május 31., ha azonban az adóalanyiság év közben szűnt meg, akkor az adóalanyiság megszűnését követő 150. nap.”

(2) Az Eva tv. 11. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az adóalany az adóév első három negyedévére negyedévenként az adóelőleget megállapítja, valamint az egyes negyedévekre megállapított adóelőleget az adóévre vonatkozó bevallásában bevallja.”

(3) Az Eva tv. 11. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, az állami adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerinti becsléssel állapítja meg az eva alapját és összegét az adóév első napjától a mulasztási bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésének napjáig terjedő időszakra vonatkozóan, ha az adózó adóalanyisága mulasztási bírság kiszabása miatt szűnt meg. A becslésre irányuló eljárást az adóhatóság a mulasztási bírságot megállapító határozat jogerőre emelkedésének napját követő 15 napon belül megindítja.”

68. § (1) Az Eva tv. 12. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az adóelőleg alapja a negyedévben elszámolt összes bevétel, értelemszerűen módosítva az 5. § (2), a 8. § (1)–(3) és (6) bekezdése alapján.”

(2) Az Eva tv. 12. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az adóalany az adóévre megállapított evát – az adóévben már megfizetett adóelőlegek beszámításával – a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti. Ha az adóévben már megfizetett adóelőlegek összege meghaladja az adóévre megállapított evát, a különbözetet az adóalany bevallásában, az igény (bevallás) beérkezésének napjától, de legkorábban a bevallás benyújtására előírt határidő napjától (esedékességtől) jogosult visszaigényelni.”

69. § (1) Az Eva tv. 13. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az adóalany az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységéről)

„a) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti teljesítési időpont feltüntetésével számlát,”

(2) Az Eva tv. 13. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A számlában, egyszerűsített számlában az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az adott termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra meghatározott adómértéknek megfelelő általános forgalmi adót kell áthárítani. Az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint az adólevonásra nem jogosító termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról kibocsátott bizonylaton az adóalany a „Mentes az adó alól” kifejezést tünteti fel.”

70. § Az Eva tv. 14. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„14. § (1) Ha a számla vagy az egyszerűsített számla kibocsátását követően az adóalany

a) az áthárított általános forgalmi adó összegét, az annak meghatározásához szükséges bármely tételt módosítja, vagy

b) az általános forgalmi adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani, vagy

c) a kibocsátott bizonylatot egyéb hiba miatt törli,

erről módosító számlát, illetve módosító egyszerűsített számlát bocsát ki.

(2) A módosító számla, a módosító egyszerűsített számla legalább a következőket tartalmazza:

a) a módosítás tényére utaló jelzést;

b) az eredeti számla, illetve az eredeti egyszerűsített számla azonosításához szükséges adatokat;

c) a módosításnak megfelelő új tételeket.”

71. § Az Eva tv. 15. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha a 13. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az adóalany egyszerűsített számlát vagy számlát nem bocsátott ki, akkor köteles – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásainak megfelelő nyugtát kibocsátani.”

72. § (1) Az Eva tv. 16. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az általános forgalmi adó alanya e törvény szerinti bejelentés alapján úgy minősül, mintha általános forgalmi adó-alanyisága a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási időszak utolsó napjával az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a jogutódlással történő megszűnésre vonatkozó szabályai szerint megszűnt volna, azzal, hogy

a) amennyiben a jogutódlással megszerzett vagyon egy részét az adózó az áfaalanyként történő megszűnéssel egyidejűleg kivonja bevételszerző tevékenysége alól, úgy arra az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a bevételszerző tevékenységből történő termékkivonásra vonatkozó szabályai szerinti általános forgalmi adó kötelezettségét teljesítenie kell;

b) amennyiben a jogutódlással megszerzett vagyon egy részét az adózó az e törvény szerinti adóalanyiságának időszaka alatt bármely időpontban kivonja a bevételszerző tevékenysége alól, úgy ezután az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység köréből történő termékkivonásra vonatkozó szabályai szerinti – e törvény szerinti adókötelezettségén túl – adófizetési kötelezettsége keletkezik; az adóalany az általános forgalmi adót az evabevallásában állapítja meg és vallja be, valamint az evabevallás benyújtására előírt határidőig megfizeti;

c) a bejelentés évében beszerzett tárgyi eszköz (ideértve az ingatlant is) és a bejelentés évében tárgyi eszközre fizetett előleg (ideértve az ingatlanra fizetett előleget is) tekintetében adófizetési kötelezettsége keletkezik; az adózó ezen általános forgalmi adóval összefüggő adókötelezettségeit a bejelentés napját tartalmazó adómegállapítási időszakról adott bevallásában – a megszűnésre mint termékértékesítésre tekintettel – az általános forgalmi adóról szóló törvénynek az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó előírásai szerint köteles teljesíteni (azzal, hogy ez esetben a tárgyi eszközre fizetett előleg a tárgyi eszköz beszerzésével egy tekintet alá esik);

d) ha a megszűnéshez kapcsolódó bevallásában meghatározott elszámolandó adó negatív, az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet teljesíti;

e) az alanyi adómentességben részesülő adózó mentesül az a)–d) pontban foglaltak alól.”

(2) Az Eva tv. 16. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Az általános forgalmi adó alanya az általános forgalmi adóról szóló törvénynek a természetes személy áfaalanyokra – az adólevonási jog keletkezése tekintetében – vonatkozó különös előírásait nem alkalmazhatja az adóalanyként lezárt adóévben beszerzett termék tekintetében.”

73. § Az Eva tv. a következő 16/A. §-sal és a § előtti címmel egészül ki:

„Szakképzési hozzájárulás

16/A. § (1) Az adóalany az általa munkaviszony keretében foglalkoztatott minden magánszemély (ide nem értve különösen a tevékenységében személyesen közreműködő tagját) után, a foglalkoztatás időszakának minden megkezdett hónapjára szakképzési hozzájárulás fizetésére köteles.

(2) A szakképzési hozzájárulás mértéke magánszemélyenként havonta a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér kétszeresének 1,5 százaléka.

(3) Ha az adóalany szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján, vagy a tanulóval kötött tanulószerződés alapján közreműködik szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzésében, akkor szakképzési hozzájárulás-fizetési kötelezettségének összegét csökkentheti tanulónként havonta a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér kétszeresének 1,5 százalékával, összesen legfeljebb a (2) bekezdés szerint meghatározott összeggel.

(4) Az adóalany a szakképzési hozzájárulást – a (2)–(3) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – negyedévenként (ideértve a negyedév első napjától az adóalanyiság megszűnésének napjáig terjedő időszakot is) megállapítja, valamint az egyes negyedévekre megállapított adóelőleget az adóévre vonatkozó eva bevallásában bevallja.

(5) Az adóalany a szakképzési hozzájárulást (kivéve az adóév utolsó negyedévére megállapított szakképzési hozzájárulást) a negyedévet követő hónap 12. napjáig, az adóév utolsó negyedévére megállapított szakképzési hozzájárulást az eva megfizetésére előírt határidőig megfizeti.”

74. § (1) Az Eva tv. 17. §-ának (1)–(5) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az egyéni vállalkozó esetében az e törvény szerinti adóalanyiság első adóévét megelőző adóév utolsó napján megszerzett vállalkozói bevételnek kell tekinteni minden olyan, őt egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel megillető ellenértéket, amelyről kiállított számla, egyszerűsített számla vagy számlát helyettesítő okmány szerinti teljesítési időpont megelőzi az e törvény szerinti adóalanyiság első adóévét.

(2) A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az e törvény szerinti adóalanyiság bejelentése adóévében a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésére vonatkozó előírásai szerint megállapítja a meglévő készletekkel kapcsolatos bevételét. E bevételt a továbbiakban mindaddig adóalapot nem érintő bevételként tartja nyilván, amíg adókötelezettségeit e törvény előírásai szerint teljesíti vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadózást alkalmaz.

(3) Az egyéni vállalkozó adóalanyt az adóévben nem terheli cégautó-adó, továbbá vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó, vagy átalányadó, valamint az adóalany az adóévre nem köteles a személyi jövedelemadóról bevallást benyújtani, ha arra a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint kizárólag egyéni vállalkozói jogállása miatt lenne kötelezett. E rendelkezések az adóalanyt nem mentesítik az őt egyébként kifizetőként, munkáltatóként terhelő adókötelezettségek teljesítése alól.

(4) Ha az egyéni vállalkozó adóalany az adóévben

a) egyidejűleg mezőgazdasági őstermelői tevékenységet is folytat, a mindkét tevékenységgel összefüggő költségeket a bevételek arányában meg kell osztania;

b) egyidejűleg mezőgazdasági kistermelői tevékenységet is folytat, akkor e tevékenysége tekintetében – feltéve, hogy arra jogosult – választhatja az átalányadózást.

(5) Az egyéni vállalkozó adóalany – a (3) bekezdésben foglaltaktól függetlenül – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/B. §-ának (11) és (14) bekezdését, vagy 13. számú mellékletének 14. pontját alkalmazza, ha az e törvény szerinti adóalanyiság bejelentésének adóévében vagy azt megelőzően igénybe vette a kisvállalkozói kedvezményt, illetve a kisvállalkozások adókedvezményét.”

(2) Az Eva tv. 17. §-ának (9)–(11) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(9) Az adóalanyiság időszaka alatt megszerzett nem anyagi jószág, tárgyi eszköz alapján az adózó az adóalanyiság megszűnése után a jövedelem meghatározásakor az értékcsökkenési leírást a más által kibocsátott bizonylaton feltüntetett értékre, mint beruházási költségre vetítve állapítja meg.

(10) A személyi jövedelemadó szempontjából költségként elszámoltnak kell tekinteni:

a) az adóalanyként lezárt adóévben teljesített valamennyi, egyébként a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségnek minősülő kiadást (juttatást);

b) az adóalanyiság megszűnésekor a (8) bekezdés szerinti vagyonleltárban kimutatott nem anyagi javak és tárgyi eszközök (ide nem értve az adóalanyiság időszaka alatt megszerzett nem anyagi javakat, tárgyi eszközöket) beruházási költségének az adóalanyiság keletkezését megelőző adóév utolsó napjára a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti nyilvántartásban kimutatott beruházási költséget meghaladó részét;

c) a nem anyagi javaknak és a tárgyi eszközöknek az adóalanyként lezárt adóévre a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint időarányosan jutó értékcsökkenési leírását (függetlenül megszerzésük időpontjától).

(11) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni a megelőző időszakból fennmaradt elhatárolt veszteség érvényesítésének időtartama tekintetében. Az adóalanyiságot megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az adóalanyiság időszakának minden adóévében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.”

75. § Az Eva tv. 18. §-ának (4)–(8) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek; továbbá a § a következő (5)–(6) és (8) bekezdésekkel egészül ki, és egyidejűleg a § jelenlegi (4)–(8) bekezdésének számozása (4)–(11) bekezdésre változik:

„(4) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalanyt, továbbá magánszemély tagját, volt tagját (örökösét) az adóévben nem terheli a cégautóadóval, valamint – a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany által juttatott bevétel alapján – az osztalék utáni személyi jövedelemadóval és a vállalkozásból kivont jövedelem utáni személyi jövedelemadóval összefüggésben adókötelezettség.

(5) A jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany által a tagja, volt tagja (örököse) részére tagi jogviszonyára tekintettel juttatott bevételt a tag, a volt tag (örököse) jövedelmének meghatározásakor nem kell figyelembe venni. E rendelkezés nem vonatkozik a tag személyes közreműködésének és a tag által teljesített mellékszolgáltatásnak a díjára, amelyet a személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazásában nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek kell tekinteni.

(6) A jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, ha olyan immateriális jószágot vagy tárgyi eszközt ad ingyenesen vagy kedvezményesen magánszemély részére, amely eszköz könyv szerinti értéke alapján az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentette, akkor az ezen juttatás könyv szerinti értékének megfelelő jövedelemre – a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezései szerint – a személyi jövedelemadót 44 százalékos mértékkel megállapítja, megfizeti és bevallja.

(7) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany – a (4)–(6) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a juttatás jogcímének megfelelően – a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek az osztalékból (osztalékelőlegből) származó jövedelemre vagy a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza, ha adóalanyisága időszaka alatt az adóalanyisága első üzleti évének nyitó adatai között kimutatott saját tőke terhére juttat bevételt tagja, volt tagja (örököse) részére. E rendelkezés alkalmazásában a saját tőke terhére juttatott bevétellel esik egy tekintet alá az adóalany által a jóváhagyott osztalék, részesedés, a jegyzett tőke leszállítása vagy a tagi jogviszony megszűnésére tekintettel tagjával, volt tagjával (örökösével) szemben az adóalanyisága első üzleti évének nyitó adatai között kimutatott kötelezettség is.

(8) A (7) bekezdésben említett forrásokat és a források változását az adózó elkülönítetten tartja nyilván. E nyilvántartásban az adóalany az adóalanyiság időszaka alatt keletkezett mérleg szerinti veszteséget az adóalanyiság időszaka alatt keletkezett eredménytartalék terhére, ha az erre már nem nyújt fedezetet, akkor a korábban keletkezett eredménytartalék terhére számolja el. Ha az adóalany tagja, volt tagja (örököse) részére tagi jogviszonyára tekintettel juttat bevételt (ide nem értve a tag személyes közreműködésének és a tag által teljesített mellékszolgáltatásnak a díját) a külön nyilvántartott források megszűnéséig azt kell feltételezni, hogy az adóalany azt e források terhére juttatta. Az adóalanyiság időszaka előtt keletkezett eredménytartalékot csak akkor kell figyelembe venni, ha annak a tárgyévi adózott eredmény kiegészítéseként osztalékra, részesedésre történő igénybevételéről az adóalany döntött.

(9) A számvitelről szóló törvény hatálya alól kikerülő jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalany utolsó üzleti éve beszámolójának mérlegében kimutatott, tagi jogviszony megszűnésére tekintettel fennálló kötelezettség alapján a volt tagnak (örökösének) juttatott bevételre – az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérően – a személyi jövedelemadóról szóló törvénynek és az adózás rendjéről szóló törvénynek a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(10) Ha a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság adóalanyisága az adóévet követő üzleti évtől nem áll fenn, az adóév utolsó napján vele tagi jogviszonyban álló magánszemélynél az osztalékból származó jövedelem, a vállalkozásból kivont jövedelem, valamint az árfolyamnyereségből származó jövedelem meghatározásakor a (11) bekezdés szerint meghatározott összegből a magánszemélyre részesedése alapján arányosan jutó részt a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni.

(11) A (10) bekezdés alkalmazásakor a magánszemély adózott vagyonából a vállalkozásba befektetett összegnek kell tekinteni:

a) az adóalanyiság időszaka alatt keletkezett eredménytartalékot és mérleg szerinti eredményt, ha az adóalanyiság időszaka alatt az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a számvitelről szóló törvény előírásai szerint teljesítette;

b) az adóalanyiság utolsó adóévét követő üzleti év nyitó mérlegében kimutatott saját tőkét – levonva belőle a nyitó mérlegben kimutatott értékelési tartalékot és a (2) bekezdés szerint az osztalék utáni adót kiváltó adó alapját csökkentő tételként elszámolt értékének a természetbeni juttatásként ingyenesen vagy kedvezményesen magánszemély részére átadott immateriális jószág és tárgyi eszköz (6) bekezdés szerinti adóalapot képező könyv szerinti értékét meghaladó részét –, ha az adóalanyiság időszaka alatt az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit nem a számvitelről szóló törvény előírásai szerint teljesítette.”

76. § (1) Az Eva tv. 19. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (3)–(8) bekezdés számozása (4)–(9) bekezdésre változik:

„(3) Az adóalany a Tao. 22/A. §-ának (5) bekezdését alkalmazza, ha az e törvény szerinti adóalanyiság bejelentésének adóévében vagy azt megelőzően igénybe vette a kis- és középvállalkozások adókedvezményét.”

(2) Az Eva tv. 19. §-ának (3)–(5) bekezdése – amelynek számozása az (1) bekezdés szerint (4)–(6) bekezdésre változik – helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Az adóalanyiság időszaka alatt megszerzett immateriális jószág, tárgyi eszköz alapján az adózó az adóalanyiság megszűnése után a társasági adó alapjánál az értékcsökkenési leírást a más által kibocsátott bizonylaton feltüntetett bekerülési értékre vetítve állapítja meg.

(4) A társasági adó szempontjából költségként, ráfordításként elszámoltnak kell tekinteni:

a) az adóalanyként lezárt adóévben teljesített valamennyi, egyébként a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény alapján költségnek minősülő kiadást (juttatást);

b) az immateriális javaknak és tárgyi eszközöknek az adóalanyiság megszűnésekor a nyitó mérlegben kimutatott bekerülési értékének az adóalanyiság keletkezését megelőző adóév (üzleti év) beszámolójának mérlegében kimutatott bekerülési értékét meghaladó részét;

c) az immateriális javaknak és a tárgyi eszközöknek az adóalanyként lezárt adóévre a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint időarányosan jutó értékcsökkenési leírását (függetlenül megszerzésük időpontjától).

(5) Az adóalanyként lezárt adóévet figyelembe kell venni a megelőző időszakból fennmaradt elhatárolt veszteség érvényesítésének időtartama tekintetében. Az adóalanyiságot megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az adóalanyiság időszakának minden adóévében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.”

77. § Az Eva tv. 20. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany az adóalanyiság megszűnésének napjával, mint mérlegfordulónappal köteles – a számvitelről szóló törvény szerinti – beszámolót a mérlegfordulónapot követő 150. napon belül elkészíteni, valamint – ha egyébként a számvitelről szóló törvény szerint erre kötelezett – letétbe helyezni. Ez esetben a naptári év első napjától az adóalanyiság megszűnésének napjáig terjedő időszak a számvitelről szóló törvény alkalmazásában egy üzleti évnek minősül.”

78. § Az Eva tv. 21. §-a a következő (2)–(3) bekezdéssel egészül ki, és egyidejűleg a § jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre módosul:

„(2) Ahol e törvény valamely tevékenység folytatásáról rendelkezik, azon – a tevékenység tényleges végzésén túlmenően – az állami adóhatóságnál bejelentett tevékenységet is érteni kell.

(3) Ahol e törvény az általános forgalmi adóról szóló törvényre vagy az Áfa-törvényre történő hivatkozást tartalmaz, azon a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napját megelőző napig az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt, ezt követően az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt hatályon kívül helyező törvényt kell érteni.”

79. § (1) Az Eva tv. 22. §-ának (3)–(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek és a § a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5)–(6) bekezdés számozása (7)–(8) bekezdésre változik:

„(3) Az adóhatóság az adózó részére kiállított, az adóalanyiság adóévére vonatkozó jövedelemigazoláson azt a tényt tünteti fel, hogy az adózó az eva alanya volt. A magánszemély adóalany által megszerzett olyan bevétel (jövedelem) tekintetében, amely nem képezi az eva alapját, az adóhatóság az erre egyébként irányadó szabályok szerint állítja ki a jövedelemigazolást.

(4) Ha az adózó az adómegállapítási időszakot tartalmazó adóévre vonatkozó e törvény szerinti bejelentését [10. § (1) és (4) bekezdés] jogszerűen nem tehette volna meg, illetve jogszerűtlenül nem tette meg, akkor az állami adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerinti becsléssel állapítja meg az adónemenkénti adókötelezettséget

a) a bejelentés jogszerűtlenségére, illetve mulasztására vonatkozó nyilatkozat megtételének napjáig, vagy

b) a bejelentés jogszerűtlenségét, illetve mulasztását megállapító határozata jogerőre emelkedésének napjáig, ha az a) pont szerinti nyilatkozattétel nem történt meg.

Ha a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság az adómegállapítási időszakot tartalmazó adóévre vonatkozó bejelentését [10. § (1) bekezdés] jogszerűen nem tehette volna meg, akkor az a)–b) pontban foglalt határidőt követő 30 napon belül köteles a bejelentés adóévére vonatkozóan a társasági adóról és az osztalékadóról – a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény előírásainak megfelelő – adóbevallást benyújtani.

(5) Az adóhatóság a becslés során

a) teljes adómegállapítási időszakra (hónap, negyedév, adóév) az adó alapját és az adó összegét állapítja meg,

b) nem teljes adómegállapítási időszakra az adóalapot állapítja meg, amelyet az adózó az adómegállapítási időszakra vonatkozó adóbevallásában figyelembe vesz; az adóalap megállapítása nem keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot.

(6) A becslés során előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem lehet megállapítani.”

(2) Az Eva tv. 22. §-a a következő (9)–(10) bekezdéssel egészül ki:

„(9) Az adóalanyiságnak a 2004. évre történő választásakor a feltételeknek való megfelelést – a (10) bekezdésben meghatározott kivétellel – a 2. § (3)–(7) bekezdésének 2004. január 1-jén hatályos rendelkezései szerint kell meghatározni.

(10) Ha a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a 2003. évre történő bejelentéskor az új tag (új tagok) szavazati jogot biztosító részesedése tekintetében megfelelt a 2. § (3) bekezdés a) pontja 2003. január 1-jén hatályos rendelkezésében meghatározott feltételnek, a 2004. évre – az egyéb feltételeknek való megfelelés esetén – akkor is jogosult az adóalanyra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választani, ha e tekintetben nem felel meg az említett pont 2004. január 1-jén hatályos rendelkezésében foglalt feltételnek.”

80. § Az Eva tv. melléklete e törvény 11. számú melléklete szerint módosul.

MÁSODIK RÉSZ

AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓT ÉRINTŐ MÓDOSÍTÁSOK

IV. Fejezet

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosítása

81. § Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) a következő 4/A. §-sal egészül ki:

„4/A. § (1) Nem minősülnek adóalanynak a közhatalom gyakorlására jogosult szervek, így

a) a minisztériumok, a tárca nélküli miniszterek hivatali szervei, a központi költségvetésben önálló fejezettel rendelkező országos hatáskörű és egyéb szervek, továbbá más, fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott szervek – ideértve a Magyar Tudományos Akadémiát mint köztestületet is – és személyek, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek,

b) a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek,

c) az elkülönített állami pénzalapok és azok kezelői,

d) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a társadalombiztosítási költségvetési szervek,

e) az országos kisebbségi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek,

f) a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény hatálya alá tartozó jogi személyiségű területfejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik,

g) továbbá szervezeti formától függetlenül a közhatalom gyakorlására jogosult egyéb szervek, személyek,

a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenységük, valamint olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése tekintetében, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni.

(2) Közhatalom gyakorlásával végzett tevékenység: jogszabályi felhatalmazás alapján ellátott jogalkotási, végrehajtási, igazságszolgáltatási tevékenység, így a peres és nemperes eljárásként végzett tevékenység, az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenység, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény hatálya alá tartozó jogalkotási, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény hatálya alá tartozó hatósági eljárási, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény harmadik részében meghatározott eljárási illetékek és igazgatási, bírósági szolgáltatások díjának alapját képező tevékenységek.

(3) Nem minősülnek adóalanynak az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységet végző szervek, személyek akkor sem, ha gazdasági tevékenységükből – ideértve a 8. számú mellékletben felsorolt tevékenységeket is – származó bevételük jelentéktelen.

(4) Jelentéktelen az (1) bekezdésben meghatározott szervek, személyek gazdasági tevékenységből származó bevétele, ha az a tárgyévet megelőző évben nem haladta meg, valamint a tárgyévben várhatóan időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító, a 49. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti értékhatárt.

(5) A (4) bekezdés szerinti értékhatár megállapításakor az (1) bekezdésben meghatározott szervek, személyek 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységét – feltéve, hogy nem éltek a 30. § (2) bekezdés szerinti választás jogával – nem gazdasági tevékenységként végzett tevékenységnek kell tekinteni.

(6) Az (1) bekezdésben meghatározott, adóalanyiságát elvesztő szervezetet, személyt – az adóhatósághoz történő bejelentése alapján – úgy kell tekinteni, mint amely jogutód nélkül szűnt meg, azzal, hogy a 7. § (2) bekezdésének b) pontját, 20. § (4) bekezdésének b) pontját, valamint 39. §-át nem kell alkalmaznia. Az adófizetési kötelezettsége tekintetében – ha az elszámolandó adója pozitív – az elszámolandó adót jogosult legkésőbb a megszűnéshez kapcsolódó bevallás benyújtására előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig rendezni.

(7) Az adóalanynak minősülő szervezetnek, személynek a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenységét, valamint olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedését, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni – kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében – a 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységnek kell tekinteni.”

82. § Az áfa-törvény 5. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Nem minősül gazdasági tevékenységnek a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenység, valamint olyan vagyon, vagyoni értékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni.”

83. § Az áfa-törvény 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Termékexport: az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket legkésőbb a teljesítés hónapját követő harmadik hónap utolsó napjáig a vámhatóság – végleges rendeltetéssel – külföldre kilépteti. A termék használatára, hasznosítására – ide nem értve a kipróbálást és próbagyártást – az értékesítés és a kiléptetés közötti időszak alatt nem kerülhet sor.”

84. § Az áfa-törvény 28. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„28. § (1) A felszámítandó adó mértéke – a (2) és (3) bekezdésben, valamint a 29. §-ban meghatározott eltérésekkel – az adó alapjának 25 százaléka.

(2) Az 1. számú melléklet I. részében felsorolt termékeknél és szolgáltatásoknál a felszámítandó adó mértéke az adó alapjának 15 százaléka.

(3) Az 1. számú melléklet II. részében felsorolt termékeknél a felszámítandó adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka.

(4) Az adó felszámításakor az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában érvényes adómértéket kell alkalmazni.”

85. § Az áfa-törvény 30. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki:

„(2) Azt a 4. § (1)–(2) bekezdése szerinti adóalanyt, vagy azt a 4/A. § alá tartozó szervezetet, személyt, aki (amely) a 2. számú melléklet 10. pontja szerinti adómentes tevékenységet folytat, megilleti az általános szabályok szerinti adózás választásának joga. Az adóalany változásbejelentési kötelezettségét az adózás rendjéről szóló törvény szerint teljesíti.”