51. § Az áfa-törvény 26/A. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Közösségen belülről történő termékbeszerzéshez fizetett előleg esetén az adó alapja az átadott, átutalt előleg összege.”
52. § (1) Az áfa-törvény 29/A. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól:)
„a) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban nyilvántartásba vett adóalany vagy a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldről igazoltan más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák vagy egyéb módon juttatják el. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített termékértékesítésekre – kivéve az új közlekedési eszköz értékesítését –, valamint arra a termékértékesítésre, amelyet olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak. A termék más tagállamba történő elfuvarozásának, eljuttatásának ténye különösen fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlő módon igazolható.”
(2) Az áfa-törvény 29/A. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
(Mentes az adó alól:)
„f) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérő tagállamban, mint fogadó államban ilyenként elismert diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai (a továbbiakban: diplomáciai képviselet) számára teljesítenek, amennyiben a terméket értékesítő rendelkezik külön jogszabály szerinti igazolással arról, hogy a terméket diplomáciai képviselet részére értékesítették, valamint hitelt érdemlően (különösen fuvarozási okmányokkal) képes azt bizonyítani, hogy a terméket belföldről más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére elfuvarozták vagy egyéb módon eljuttatták.”
53. § Az áfa-törvény 29/D. §-ának (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[(2) Mentes az adó alól a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:]
„e) az a) pontban meghatározott adóalany nem lehet belföldön nyilvántartásba vett adóalany.”
54. § Az áfa-törvény 31. §-a a következő (8)–(10) bekezdésekkel egészül ki:
„(8) Mentes az adó alól a földgázelosztó hálózaton keresztül történő gázimport, illetve a villamosenergia-import.
(9) Mentes az adó alól azon termék importja, melyet az import közvetlen következményeként adóraktárba tárolnak be.
(10) Mentes az adó alól azon termék importja, melynek belföldön történő értékesítése adómentes.”
55. § (1) Az áfa-törvény 32. §-ának (1) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja:]
„e) azt az adóösszeget, amelyet a Közösségen belülről történő termékbeszerzés, illetve az ahhoz kapcsolódó előleg után, a 14. § (2) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7) bekezdése alapján, illetve a 29/D. § (2) bekezdése szerinti ügylet esetén a 40. § (8) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg;”
(2) Az áfa-törvény 32. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Amennyiben az adóalany részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége céljára szerezte be a terméket, illetve vette igénybe a szolgáltatást (ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is), akkor a 38. § szabályai szerint élhet adólevonási jogával. Csoportos adóalanyiság esetén a csoport tagjának a csoporton belülre nyújtott szolgáltatása a tárgyi adómentes szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá, és a 38. § tekintetében a nyújtott szolgáltatás adó nélküli forgalmi értékével kell tárgyi adómentes bevételként számításba venni.”
56. § (1) Az áfa-törvény 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást]
„b) teljes egészében az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységi körön kívüli célra használja fel, hasznosítja, ide nem értve azt az esetet, ha a terméket és a szolgáltatást a 7. § (3) bekezdésében vagy a 9. §-ban meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja;”
(2) Az áfa-törvény 33. §-a (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„h) parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése, kivéve a 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű gépjárművel (ideértve az autóbuszt is) történő parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése,”
(3) Az áfa-törvény 33. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Helyi és távolsági távbeszélő-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) igénybevétele esetén az előzetesen felszámított adó 50 százaléka nem vonható le. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 50 százalékát továbbértékesítési céllal, vagy a 8. § (4) bekezdése szerint számlázza tovább.”
57. § Az áfa-törvény 40. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Adófizetésre kötelezett az is, aki (amely) közösségi adószámot használ a Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés esetében, függetlenül attól, hogy beszerzése a 7/A. § alapján annak minősül-e, kivéve azt az esetet, ha a Közösségen belülről történő termékbeszerzés a 29/C. § értelmében adómentes lenne.”
58. § Az áfa-törvény 44. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha az adóalany adó fizetésére nem kötelezett, a számlában, egyszerűsített számlában nem tüntethet fel áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket és a (2) bekezdés szerinti százalékértéket. Ha az adóalany által teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a 14. §, 15. §, 15/A. § szerint nem belföldre esik, a számlán, egyszerűsített számlán az „áfa-törvény területi hatályán kívüli” kifejezést kell feltüntetni, ezen túl a 40. § (2) és (7)–(8) bekezdésének megfelelő esetekben, ha az adó fizetésére a terméket beszerző, szolgáltatást saját nevében megrendelő másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany kötelezett, erre a tényre utalni kell.”
59. § (1) Az áfa-törvény 46. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az adót]
„a) termékimport tekintetében nem adóalany személy, szervezet, belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany, valamint alanyi adómentes adóalany, mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, továbbá kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végző adóalany esetén a vámhatóság határozattal állapítja meg, egyéb adóalany (ideértve a 66/A. § szerinti közvetett vámjogi képviselőt is) önadózással rendezi;”
(2) Az áfa-törvény 46. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
[(2) Az adót]
„e) jogellenesen szabad forgalomba bocsátott nem közösségi áru esetén a vámhatóság határozattal állapítja meg.”
60. § Az áfa-törvény a következő címmel és a 46/A. §-sal egészül ki:
„Vevői készlettel kapcsolatos nyilvántartás
46/A. § Az az adóalany, aki (amely) a 7. § (2) bekezdés c) pont 7. alpontja szerint másik tagállamban fenntartott vevői készlet céljából továbbít terméket, köteles a másik tagállamban fenntartott vevői készletéről vevői készletenként folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni az alábbi bontásban:
a) nyitókészlet;
b) a vevői készlet növelése céljából beraktározott termék;
c) a vevői készletből belföldre visszafuvarozott termék;
d) a vevői készletből értékesített termék;
e) másik vevői készlet növelése céljából átfuvarozott termék;
f) megsemmisült, hiányzó termék;
g) zárókészlet.”
61. § Az áfa-törvény 48. §-a (4) bekezdésének bb) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:]
„bb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen időszakban fizetendő adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének időpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések – ide nem értve a 6. § (2) bekezdés d) pontja szerinti beszerzés – adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta; vagy”
62. § Az áfa-törvény 48. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) A negatív elszámolandó adót – legfeljebb annak összegéig – csökkenteni kell azon beszerzésekre – ide nem értve 6. § (2) bekezdés d) pontja szerinti beszerzésre – jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, a 40. § (2) és (7)–(9) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minősül a kedvezményezett részére történő, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból finanszíroznak, valamint ha az ellenértékből kizárólag szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. Megfizetettnek minősül továbbá az a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, melynek vonatkozásában a visszaigénylési kérelmet benyújtó adóalany – a termékértékesítést végző, illetve a szolgáltatást nyújtó adóalannyal szembeni – tartozása megszűnik. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthető részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe.”
63. § Az áfa-törvény 56. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„56. § (1) Ha a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít, az 58. § szerinti kompenzációs felár érvényesítése érdekében köteles aláírásával hitelesített írásos nyilatkozatban a következő adatokat megadni a terméket átvevőnek/szolgáltatást igénybe vevőnek (a továbbiakban: átvevő):
a) az adóalany neve;
b) az adóalany címe;
c) az adóalany adóigazgatási azonosító száma.
(2) Az (1) bekezdésben említett átvevő a részére teljesített termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról bizonylatot bocsát ki, amelyet a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany köteles a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatként megőrizni.”
64. § Az áfa-törvény 58. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany által e tevékenysége körében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az átvevő adóalany köteles részére a felvásárlási áron felül, de az ellenérték részeként kompenzációs felárat is fizetni. A kompenzációs felár százalékos mértékét a 4. számú melléklet I. és II. része tartalmazza.”
65. § Az áfa-törvény 59. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az átvevő adóalany adólevonási joga a kompenzációs felárat tartalmazó ellenérték teljes vagy részbeni kifizetésének időpontjában, vagy – ha a felvásárlás, illetve a szolgáltatásnyújtás később történik – a felvásárlás napján, illetve a szolgáltatásnyújtás teljesítésének időpontjában keletkezik. A részbeni kifizetés után az átvevő adóalany olyan összegben érvényesíthet levonási jogot, amilyen összeget a részkifizetésből a kompenzációs felár képvisel. Kifizetésnek minősül bármely olyan elszámolás, amely a felvásárló tartozását csökkenti.”
66. § Az áfa-törvény 66. §-ának (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az árrés az utazási iroda választásától függően adómegállapítási időszakra is számítható. Az adó-megállapítási időszak árrése az utas felé kiszámlázott összes termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint az utazási iroda által saját nevében az utas javára beszerzett – és a bevallás benyújtásáig beérkezett számlákban szereplő – termékek és szolgáltatások adóval növelt ellenértékének különbözete, de legfeljebb nulla.”
67. § Az áfa-törvény 66/A. §-a (5) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(5) Az (1) bekezdés szerinti számla lehet bármilyen, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat (irat), amely legalább a következő adatokat tartalmazza:]
„g) a vámteher és az import áfa összege;”
68. § Az áfa-törvény 66/I. §-a (1) bekezdésének 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) E fejezet alkalmazásában:]
„3. beraktározó: a beraktározandó terméket értékesítő adóalany, Közösségen belülről történő termékbeszerzés esetén a beraktározandó terméket beszerző adóalany;”
69. § Az áfa-törvény 66/J. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A 12. § szerinti, a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá:
a) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket áfa-raktárba raktározzák be;
b) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a termék változatlanul áfa-raktárban marad;
c) az áfa-raktárban történő raktározás.”
70. § Az áfa-törvény 70/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„70/A. § Ez a törvény az adózás rendjéről szóló törvénnyel együttesen összeegyeztethető szabályozást tartalmaz az Európai Közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK (hatodik) irányelvvel és 2005. január 1. napjáig hatályba lépett valamennyi módosításával.”
71. § Az áfa-törvény 4. számú melléklete e törvény 8. számú melléklete szerint módosul.
72. § A fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Fát.) 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Nem vehető igénybe fogyasztói árkiegészítés a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek által vásárolt jegyek, bérletek és a hatósági áras különjárati autóbusz-forgalom után. A nevelési-oktatási intézmények saját tanulóik részére történő vásárlásainál az alábbi esetekben vehető igénybe az árkiegészítés:
a) a hatósági áras különjárati autóbusz-forgalom után;
b) ha az adott településen vagy a településhez tartozó külterületi lakott helyen alapfokú tanintézet nem működik, akkor a körzetileg illetékes oktatási intézmény telephelye és a diák lakóhelye közötti útvonalra szóló bérlet után a tanulmányi időszakban (szeptember–június hónapokban).”
73. § A Fát. a következő 6/A. §-sal egészül ki:
„6/A. § Amennyiben a hatósági áras különjárati autóbusz-szolgáltatás, illetve a menetrend szerinti közforgalmú vasúti vagy távolsági autóbusz-közlekedésben megvalósuló személyszállítási szolgáltatás esetében a fogyasztói árkiegészítés alapjának a díjemelésből származó növekedése az egyes kedvezményezetti kategóriákban, éves átlagban meghaladná a tárgyévre vonatkozó – a tárgyévet megelőző évben meghirdetett – költségvetési irányelvben meghatározott infláció (fogyasztói árindex) mértékét, úgy a fogyasztói árkiegészítés alapja legfeljebb a tárgyévi költségvetési irányelvben meghatározott inflációval növelt, általános forgalmi adót is tartalmazó, tárgyévet megelőző évi menetjegy, bérlet ára, illetve a különjárati autóbusz díja. A fogyasztói árkiegészítés alapjának növekedési mértéke és a költségvetési irányelvben meghatározott infláció mértéke közötti különbözetből származó árkiegészítés elmaradást az árhatóság téríti meg a szolgáltatónak.”
74. § A Fát. 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A gazdasági és közlekedési miniszter – az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóktól kapott, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó, törtév esetén éves szintre átszámított adatai alapján – határozza meg a helyi tömegközlekedésben, valamint a komp- és révközlekedésben az ingyenes utazások után az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóknak járó fogyasztói árkiegészítés éves összegét, amelyet évente a következő évi költségvetési irányelvekben szereplő fogyasztói árindexszel valorizál. Havonta rendelkezik – külön jogszabály alapján – a szolgáltatóként megállapított, az éves összegek 1/12-ed részének kiutalásáról.”
75. § A Fát. 9. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Felhatalmazást kap a gazdasági és közlekedési miniszter arra, hogy rendeletben szabályozza a helyi tömegközlekedésben, valamint a komp- és révközlekedésben ingyenesen igénybe vett szolgáltatások után az árkiegészítésre jogosult szolgáltatóknak járó fogyasztói árkiegészítés kiutalásának rendjét.”
76. § A Fát. melléklete e törvény 9. számú melléklete szerint módosul.
77. § A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Rega-tv.) 1. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) E törvény rendelkezései alapján regisztrációs adót (a továbbiakban: adó) kell fizetni a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) forgalomba helyezendő személygépkocsi és lakóautó (a továbbiakban: személygépkocsi), valamint motorkerékpár (a továbbiakban a személygépkocsi és a motorkerékpár együtt: gépjármű) után.”
78. § (1) A Rega-tv. 2. §-ának 1–3. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(E törvény alkalmazásában)
„1. forgalomba helyezés: a gépjármű
a) belföldön első ízben történő nyilvántartásba vétele és a forgalmi engedélybe történő bejegyzése,
b) átalakítás esetében az átalakítás tényének nyilvántartásba vétele és a forgalmi engedélybe történő bejegyzése,
c) a 12. §-ban meghatározott mentesség megszűnése esetén az ismételt forgalomba helyezés;
2. átalakítás: a közúti gépjármű olyan műszaki megváltoztatása, amelynek eredményeként az e törvény hatálya alá nem tartozó gépjárműből személygépkocsi vagy motorkerékpár jön létre, illetőleg a személygépkocsi vagy a motorkerékpár más adókategóriába kerül;
3. személygépkocsi: a Kereskedelmi Vámtarifának az adózás rendjéről szóló törvényben (a továbbiakban: Art.) szereplő időpont szerinti állapota alapján a 8703 vámtarifaszám alá tartozó jármű, ide nem értve a mentőautót;”
(2) A Rega-tv. 2. §-ának 6. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„6. nyilvántartásba vétel: a gépjármű közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény szerinti jármű nyilvántartásba vétele;”
(3) A Rega-tv. 2. §-a a következő 10–12. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„10. motorkerékpár: a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet alapján motorkerékpárnak vagy segédmotoros kerékpárnak minősülő gépjármű;
11. Közösségen belüli beszerzés: a gépjármű másik tagállamból történő behozatala, vagy egyéb módon történő bejuttatása;
12. importáló: az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) szerinti importáló.”
79. § A Rega-tv. 3. §-a előtti cím, valamint a 3. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Adókötelezettség
3. § (1) Adókötelezettséget keletkeztet
a) a gépjárműnek az áfa-törvény hatálya alá tartozó értékesítése,
b) a gépjármű importálása,
c) a gépjármű Közösségen belüli beszerzése,
d) a gépjármű átalakítása,
feltéve, hogy annak következményeként a gépjárművet forgalomba helyezik.
(2) Adófizetési kötelezettséget keletkeztet a forgalomba helyezés, ha arra nem az (1) bekezdésben meghatározott tényállások alapján kerül sor.
(3) Adófizetési kötelezettséget keletkeztet a forgalomba helyezés akkor, ha az a)–c) pontokban lévő tényállás és a forgalomba helyezés egymástól időben elválik, de ugyanannál a személynél merül fel.”
80. § A Rega-tv. 4. §-a előtti cím, valamint a 4. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adó alanya
4. § (1) Ha a forgalomba helyezés az áfa-törvény hatálya alá tartozó értékesítés közvetlen következményeként valósul meg, az adó alanya a gépjárművet értékesítő személy.
(2) Ha a forgalomba helyezés a gépjármű importjának közvetlen következményeként valósul meg, az adó alanya az importáló.
(3) Ha a forgalomba helyezés Közösségen belüli beszerzés közvetlen következményeként valósul meg, az adó alanya
a) új gépjárműnél az általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) fizetésére kötelezett személy,
b) új gépjárműnek nem minősülő gépjárműnél
ba) az áfa fizetésére kötelezett személy, amennyiben az áfafizetési kötelezettség belföldön keletkezik,
bb) egyéb esetben a gépjármű első belföldi tulajdonosa.
(4) Ha a forgalomba helyezésre átalakítás miatt kerül sor, az adó alanya a gépjármű tulajdonosa.
(5) Ha a forgalomba helyezésre a 3. § (2) bekezdése alapján kerül sor, az adó alanya az a személy, akinek nevére a forgalomba helyezést kezdeményezik.
(6) Közös tulajdon esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában minősülnek adóalanyoknak. Az adó megfizetéséért a tulajdonostársak egyetemlegesen felelnek.
(7) Ha az adóalany székhelye, állandó telephelye vagy lakóhelye, illetve szokásos tartózkodási helye külföldön van, az adó alanya köteles az adókötelezettség teljesítése érdekében belföldön lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező, az Art.-ban meghatározott pénzügyi képviselőt meghatalmazni (a továbbiakban: képviselő). A képviselő az adókötelezettség teljesítéséért az adóalannyal egyetemlegesen felelős.”
81. § A Rega-tv. 6. §-a előtti cím, valamint a 6. § helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az adófizetési kötelezettség keletkezése
6. § (1) Az adófizetési kötelezettség
a) a 3. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti esetben az áfa-törvény szerinti teljesítés időpontjában, de ha az adóigazolás kiváltása ezt megelőzi, akkor az adóigazolás kiváltásának időpontjában,
b) a 3. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti esetben a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat közlésének napján,
c) Közösségen belüli beszerzés esetén
ca) az áfa-törvény hatálya alá tartozó Közösségen belülről történő termékbeszerzés (ide nem értve az áfa-törvény 7/C. § szerinti esetet) utáni áfafizetési kötelezettség keletkezésének,
cb) egyéb esetben a belföldre történő behozatalnak, de legkésőbb a forgalomba helyezésnek az időpontjában,
d) a gépjármű átalakítása esetén az átalakítás napján,
e) a 3. § (2) bekezdése szerinti esetben legkésőbb a forgalomba helyezés időpontjában
keletkezik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően muzeális jellegű személygépkocsi esetén az adófizetési kötelezettség a forgalomba helyezés műszaki alkalmasságának megállapítása napján keletkezik.”
82. § (1) A Rega-tv. 8. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adó összegét a gépjárművek egyes kategóriájában e törvény melléklete határozza meg. A 4. § (3) bekezdés bb) pontja szerinti esetben az adó összege a mellékletben meghatározott összegek 1,25-szöröse.”
(2) A Rega-tv. 8. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Wankel-motoros személygépkocsi esetén a mellékletben szereplő besoroláshoz szükséges műszaki tulajdonságot a gépjármű műszaki adatlapján szereplő kamratérfogatának kétszeresével kell megállapítani.”
83. § (1) A Rega-tv. 9. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az adót az adóhatóság állapítja meg (kivetéses adózás).”
(2) A Rega-tv. 9. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Import esetén az adót az adóhatóság a vámeljárás során állapítja meg.”
84. § A Rega-tv. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„10. § (1) Az e törvény szerinti adó beletartozik:
a) a 4. § (1) bekezdése szerinti értékesítés után fizetendő áfa alapjába;
b) a 4. § (2) bekezdése szerinti import esetében az import áfa alapjába;
c) a 4. § (3) bekezdésének a) és ba) pontja szerinti beszerzés esetén a beszerzés után fizetendő áfa alapjába.
(2) A fizetendő áfa alapjába az e törvény szerinti adó akkor is beletartozik, ha az adókötelezettség az adóigazolás kiváltásakor keletkezik.”
85. § (1) A Rega-tv. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adóigazolást az adó alanyának kell kiadni, amelyet a továbbiakban együtt kell kezelni azzal a gépjárművel, amelyre az adóigazolás szól.”
(2) A Rega-tv. 11. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 4. § (6) bekezdése esetében az adóigazolás csak akkor adható ki, ha a tulajdonostársak a gépjárművet terhelő adókötelezettségüknek maradéktalanul eleget tettek.”
86. § A Rega-tv. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § Az adót nem kell megfizetni
a) a Magyarországon működő diplomáciai és konzuli képviseletek, valamint nemzetközi szervezetek s ezek nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tagjai és családtagjaik DT betűjelű rendszámmal ellátandó gépjárművének forgalomba helyezése esetén;
b) az a) pontban említett képviseletek, szervezetek igazgatási, műszaki és kisegítő személyzetének nem magyar állampolgárságú tagjai és családtagjaik CK betűjelű rendszámmal ellátandó gépjárművének forgalomba helyezése esetén;
c) külföldre szállítási céllal belföldön vásárolt gépjármű kivitelére, illetve érvényes forgalmi engedély nélkül Magyarországon tartózkodó gépjármű reexportjára, vagy Magyarországon elvesztett, illetve megrongálódott vagy érvénytelen külföldi rendszámtábla ideiglenes pótlására Z betűjelű rendszámmal ellátandó gépjármű forgalomba helyezése esetén;
d) CD betűjelű rendszámmal ellátandó, az a)–b) pontban meghatározott olyan gépjármű forgalomba helyezése esetén, amelynek magyar forgalmi engedélyét és rendszámtábláját az ország területének végleges elhagyása miatt beszolgáltatják, valamint külföldi hatóság által kiadott forgalmi engedélye és rendszámtáblája nincs; valamint
e) ha az importáló nem kéri a gépjármű forgalomba helyezését. Amennyiben az adómentesen behozott gépjárművet utóbb mégis forgalomba helyezik, az e törvény szerinti adót meg kell fizetni.”
87. § A Rega-tv. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„13. § (1) Az adóhatóság visszafizeti a forgalomba helyezés előtt megfizetett adót, amennyiben a gépjárművet belföldi forgalomba hozatal nélkül végleges rendeltetéssel belföldről kiszállítják vagy kiviszik.
(2) A kiszállítás/kivitel tényét
a) a Közösség területén kívülre történő kiszállítás, kivitel esetén a kiléptetést igazoló okmánnyal,
b) egyéb esetben
ba) saját fuvareszközzel történő kiszállításnál belső elszámolással,
bb) fuvareszköz igénybevétele nélküli kivitelnél a Z betűjelű rendszám visszajuttatásával,
bc) harmadik személy közreműködésével történő kiszállításnál nemzetközi fuvarlevéllel
kell igazolni.
(3) A megfizetett adót az adóhatóság visszafizeti, ha
a) az adó megfizetését követően, de még forgalomba helyezés előtt az adó alanya igazolja, hogy a gépjármű műszaki állapota miatt forgalomba helyezésre alkalmatlanná vált;
b) az adó alanya igazolja, hogy a gépjármű forgalomba helyezése annak ellopása, elrablása (eltulajdonítása) vagy megsemmisülése miatt lehetetlenné vált;
c) ha a gépjármű forgalomba helyezése adómentes.
(4) Az (1)–(3) bekezdésekben meghatározott esetekben az adó visszatérítésének feltétele a gépjármű adóigazolásának visszaszolgáltatása.
(5) Ha utóbb az (1)–(4) bekezdésekben meghatározott esetekben a gépjárművet mégis forgalomba helyezik, újból adókötelezettség keletkezik.”
88. § A Rega-tv. melléklete helyébe e törvény 10. számú melléklete lép.
89. § A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Nkat.) 5. §-a a következő (5)–(6) bekezdésekkel egészül ki:
„(5) Az (1) bekezdésben meghatározott járulékalap megállapítása során az árbevételt csökkenti azon – e törvény szerint járulékköteles – terméknek az értékesítéséből származó bevétel, amely a vevőnél az áfa-törvény 29–29/A. § szerinti – változatlan formában történő – értékesítéssel másik tagállamba vagy harmadik ország területére kerül.
(6) Az (1) bekezdés szerinti járulékalapot csökkenti a kulturális járulék fizetésére kötelezett által végzett járulékköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében beszerzett járulékköteles termékek, igénybe vett szolgáltatások számlával igazolt, általános forgalmi adó nélküli beszerzési ára.”
90. § A Nkat. 9/A. §-ának 4. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„4. importáló: az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (3) bekezdésében meghatározott természetes személy, jogi személy vagy a Ptk. 685. § c) pontja szerinti gazdálkodó szervezet, Közösségen belüli beszerzés esetén pedig a forgalmazó.”
91. § A Nkat. melléklete e törvény 11. számú melléklete szerint módosul.
92. § (1) A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 7. §-a 1. pontjának g) és j) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép és kiegészül a következő m) ponttal:
[E törvény alkalmazásában
1. jövedéki termék belföldi előállítása: a belföldön bármilyen alapanyag, termék felhasználásával, bármilyen eljárással végzett termelési, feldolgozási, kiszerelési (palackozási) tevékenység, amelynek eredményeként jövedéki termék jön létre, kivéve:]
„g) az üzemanyagoknak a fuvarozás során vagy az üzemanyagtöltő állomáson, vagy a jövedéki engedélyes kereskedő, illetve a végfelhasználó telephelyén a lefejtéskor bekövetkező keveredését, ha azt a vámhatóságnak haladéktalanul bejelentették, illetve csővezetékes szállítás esetén az egymás után szállított ásványolajok keveredését;”
„j) az ETBE [11. § (1) bekezdés e) pont] előállításához beszerzett 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék kőolajfinomító adóraktárban történő denaturálását;”
„m) hígító, oldószer célra gyártott egyéb ellenőrzött ásványolaj előállítását nem jövedéki termék és/vagy egyéb ásványolaj és/vagy megfigyelt termék komponensekből, összekeveréssel.”
(2) A Jöt. 7. §-a 9. pontjának a) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[E törvény alkalmazásában
9. vámtarifaszám: a Tanács 2658/87/EGK rendeletének]
„a) az ásványolaj, valamint a 11. § (1) bekezdés e) pontjában és az 50. § (4) bekezdés d)–f) pontjában említett termékek, továbbá a 68. § (1) bekezdés b) pontjában említett aromák esetében a Bizottság 2031/2001/EGK rendeletével módosított, 2002. január 1-jén hatályos,”
(1. számú mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúrával megegyező tartalmú, külön PM rendeletben kihirdetett áruazonosító számok. A nyolc számjegynél kevesebb számjeggyel megadott vámtarifaszám esetén annak valamennyi alszámos bontása is ideértendő;)
(3) A Jöt. 7. §-ának 37. pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő 37/A. ponttal:
(E törvény alkalmazásában)
„37. bioetanol: az igazoltan kizárólag mezőgazdasági eredetű, a Közösségben előállított alapanyagból gyártott, 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermékből az ETBE-t előállító üzemben a külön jogszabály szerint denaturált 2207 20 00 vámtarifaszám alá tartozó alkoholtermék;
37/A. biodízel: a kizárólag növényi olajból észterezéssel előállított, a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó termék;”
(4) A Jöt. 7. §-a kiegészül a következő 43–44. ponttal:
(E törvény alkalmazásában)
„43. pénzügyi biztosíték: a belföldi székhelyű hitelintézet által nyújtott bankgarancia, a külföldi székhelyű hitelintézet által nyújtott, belföldi székhelyű hitelintézet által felülgarantált bankgarancia, az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által adott garancia és a biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény;
44. háztartás: az egy lakásban életvitelszerűen együtt élő, ott bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező természetes személyek közössége.”
93. § A Jöt. 9. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Adómentes a 918/83/EGK Tanácsi rendelet 31., 46. és 112. cikke, illetve a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény szerinti mértéken belül vámmentesen, nem kereskedelmi jellegű áruként harmadik országból behozott jövedéki termék.”
94. § A Jöt. 11. §-a (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) A jövedéki termék adófelfüggesztéssel szállítható]
„e) – amennyiben 2207 10 00 vámtarifaszámú, legalább 99 térfogatszázalék alkoholtartalmú víztelenített alkoholtermék a szállított termék – az alkoholtermék adóraktárból a kőolaj-finomító adóraktárba a 2909 19 00 vámtarifaszám alá tartozó etil-tercier-butil-éter (a továbbiakban: ETBE) előállítása céljára;”
95. § A Jöt. 15. §-a (2) bekezdésének a)–b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Adófizetési kötelezettség keletkezik, ha]
„a) az adóraktáron kívül jogellenesen előállított vagy a harmadik országból, tagállamból belföldre jogellenesen behozott, átvett jövedéki terméket megszerzik, birtokolják, szállítják, felhasználják vagy forgalomba hozzák, kivéve azt az esetet, ha a jövedéki termékkel egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemély bizonyítja, hogy az adott helyzetben a körülményekből egyértelműen következtethetett a jövedéki termék megszerzésének jogszerűségére;
b) az 52. § (1) bekezdés i) pontja szerinti és az 52. § (2) bekezdése alá tartozó ásványolajat üzemanyagként, üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként, vagy tüzelő-, fűtőanyagként, továbbá a fűtőolajat üzemanyagként kínálják, értékesítik vagy használják fel;”
96. § A Jöt. 17. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) Az adó fizetésére kötelezett]
„f) a 15. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az ásványolajterméket üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasználó, kínáló, értékesítő személy, illetve az ásványolajterméket üzemanyagok adalékaként, hígítóanyagaként bekeverő vagy kínáló, értékesítő jövedéki engedélyes vagy nem jövedéki engedélyes kereskedő;”
97. § A Jöt. 18. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A mentesített szervezet jogosult – a külön jogszabályban foglalt feltételek mellett – más tagállam adóraktárából közösségi adó-felfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termék fogadására. A mentesített szervezet a feladó adóraktár engedélyesének megküldi a 21. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, a vámhatóság ellenjegyzését pecsétlenyomattal tartalmazó adómentességi igazolást, és a jövedéki termék átvételét a TKO [20. § (1) bekezdés] visszaküldendő példányán igazolja.”
98. § A Jöt. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A szállítási jövedéki biztosíték nyújtása a 38. § szerinti jövedéki biztosíték – a dohánygyártmányok esetében a 98. § (6) bekezdés szerint a halasztott fizetési kötelezettség biztosítékaként figyelembe veendő jövedéki biztosíték – összegéig teljesítettnek tekinthető, az – a kiszállított jövedéki termék adótartalmának mértékéig – szállítási jövedéki biztosítéknak minősül, amennyiben megfelel az (1) bekezdésben foglalt feltételnek és – pénzügyi biztosítékban nyújtott jövedéki biztosíték esetén – a pénzügyi biztosíték a jövedéki termék kiszállítását követően legalább még 180 napig érvényes. Szállítási jövedéki biztosítékot akkor kell külön teljesíteni, ha a kiszállított, de a 21. § (1) bekezdése szerint [figyelembe véve e § (6) bekezdésének rendelkezését is] még vissza nem igazolt jövedéki termékekre számított adó összege a kiszállításra kerülő jövedéki termékekre számított adó összegével együtt meghaladja a 38. § szerint nyújtott jövedéki biztosíték összegét. Az adóraktár-engedélyes által nyújtandó szállítási biztosíték összege a dohánygyártmányok és az alkoholtermékek esetében legfeljebb 600 millió forint, az ásványolajtermékek esetében legfeljebb 3 milliárd forint.”
99. § A Jöt. 21. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az adóraktár-engedélyes véglegesen mentesül a közösségi adó-felfüggesztési eljárásban más tagállamba kiszállított vagy más tagállam(ok)on keresztül harmadik országba kivitt jövedéki termékre felfüggesztett adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége alól, ha]
„b) a mentesített szervezet megküldte a 31/96/EK Bizottsági rendelet szerinti, az adómentes felhasználási jogosultságot igazoló, a fogadó tagállam szabályai szerint kitöltött adómentességi igazolást, és a TKO visszaküldött példányán az átvételt visszaigazolta;”
100. § A Jöt. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A vámhatóság olyan személynek engedélyezi nem bejegyzett kereskedőként a jövedéki termék más tagállamból közösségi adó-felfüggesztési eljárásban történő eseti beszerzését, aki megfelel a 35. § (1) bekezdés b)–c) pontjában foglaltaknak, továbbá – a (8) bekezdésben foglalt eltéréssel – a beszerzésre kerülő, a kérelemben megjelölt jövedéki termék beszerzésre kerülő mennyiségére számított adónak megfelelő összegben előzetesen jövedéki biztosítékot nyújt.”
101. § (1) A Jöt. 25. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A bejegyzett/nem bejegyzett kereskedőnek a más tagállamból közösségi adó-felfüggesztési eljárásban szállított jövedéki termék fogadásával adókötelezettsége keletkezik, és egyidejűleg – az (5)–(6) bekezdésben foglalt eltéréssel – beáll az adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége.”
(2) A Jöt. 25. §-a kiegészül a következő új (6)–(7) bekezdéssel, egyidejűleg a jelenlegi (6) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:
„(6) Amennyiben a bejegyzett kereskedő más tagállamból kizárólag adómentes felhasználó részére, az adómentes felhasználó üzemébe való közvetlen szállítással szerez be ásványolajat, és a TKO-n feltüntetett rendeltetési hely egy adómentes felhasználó üzeme, a jövedéki termék fogadásával az (1) bekezdés szerint belföldön keletkezett adókötelezettség a bejegyzett kereskedő helyett az adómentes felhasználót terheli a jövedéki terméknek az adómentes felhasználó üzemébe történő betárolásával. A vámhatóság a TKO visszaküldendő 3. példányának ellenjegyzését csak abban az esetben teljesíti, ha az adómentes felhasználó a betárolást külön jogszabályban foglaltak szerint külön igazolja.
(7) A (6) bekezdés szerinti bejegyzett kereskedőnek nem kell az adóbevallást benyújtania, a szállítási nyilvántartása havi zárását adómentes felhasználónkénti részletezésben kell elkészítenie és benyújtania.”
102. § A Jöt. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Amennyiben a más tagállamban szabadforgalomba bocsátott jövedéki terméket az (1) bekezdésben nem említett esetben hoznak be belföldre – nem értve ide a 29. § és a 31. § szerinti, valamint az (1) bekezdésben kivételként említett eseteket –, az adókötelezettség azáltal keletkezik, hogy a jövedéki terméket belföldön birtokba veszik vagy felhasználják, kivéve a járművek üzemanyagtartályában és kiegészítő üzemanyagtartályában található üzemanyagok behozatalát. Az adóalany az a személy, aki a jövedéki terméket birtokba vette vagy felhasználta.”
103. § A Jöt. 28. §-a (1) bekezdésének felvezető mondatrésze és a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„Belföldön szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék más tagállamba, nem magáncélú beszerzés céljára történő kiszállítása esetén a jövedéki termék után belföldön megfizetett adó visszaigényelhető (adóraktárból történő kiszállítás esetén visszaigényelhető vagy levonható), ha
a) a jövedéki termék feladását megelőzően az adóvisszaigénylésre kérelmet nyújtanak be, és – kivéve, ha adóraktár adózatlan készletéből történik a kiszállítás – igazolják a jövedéki termék adózott beszerzését;”
104. § A Jöt. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„33. § A tagállamok illetékes hatóságaival folytatott, jövedéki adóval kapcsolatos adóügyi együttműködési eljárásban az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) V. fejezetének, valamint az Európai Közösség tagállamai közötti adóbehajtási jogsegély részletes szabályairól szóló külön jogszabálynak a rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.”
105. § A Jöt. 38. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A jövedéki biztosíték készpénz vagy a 7. § 43. pontja szerinti pénzügyi biztosíték lehet. A készpénzben nyújtott jövedéki biztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. Pénzügyi biztosítékként a visszavonhatatlan vagy a kizárólag olyan visszavonható pénzügyi biztosíték fogadható el, amely a visszavonás lehetőségét a vámhatóság jóváhagyásához is köti. A vámhatóság a pénzügyi biztosíték visszavonását akkor hagyja jóvá, ha az adóraktár-engedélyesnek nincs adótartozása. A pénzügyi biztosíték érvényességének lejártát legalább 60 nappal megelőzően az érvényesség lejártának napját követő naptól érvényes újabb pénzügyi biztosítékot kell a vámhatósághoz benyújtani, hogy a 35. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekinthető legyen.”
106. § A Jöt. 40. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az adóraktár engedélyese az adóraktárában tárolt adózott jövedéki terméket – kivéve az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti, valamint a 2901 10 vámtarifaszámú cseppfolyósított szénhidrogént – az adózatlan jövedéki terméktől elkülönítve köteles tárolni és a nyilvántartásaiban kimutatni.”
107. § A Jöt. 50. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő f) ponttal:
[(4) E törvény alkalmazásában megfigyelt terméknek az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű,]
„a) 2709 00 10 vámtarifaszám alatti termék, kivéve a stabilizálatlan (50 °C-on 0,7 barnál nagyobb gőznyomású) gazolint,”
„f) a 3824 90 99 vámtarifaszám alá tartozó biodízel”
(minősül.)
108. § (1) A Jöt. 52. §-a (1) bekezdésének a)–b), d) és i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Az adó mértéke – a (2)–(3) bekezdésben foglalt eltéréssel –:]
„a) a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma legfeljebb 10 ppm, 103 500 Ft/ezer liter,
b) a 2710 11 31, a 2710 11 51 és a 2710 11 59 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre, továbbá a 2710 11 31, a 2710 11 41, a 2710 11 45 és a 2710 11 49 vámtarifaszámú ólmozatlan benzinre, ha annak kéntartalma 10 ppm-nél nagyobb, 111 800 Ft/ezer liter,”
„d) a 2710 19 41 vámtarifaszám alatti, legfeljebb 10 ppm kéntartalmú, üzemanyag célra értékesített vagy importált gázolajra és a 2710 19 41, a 2710 19 45, a 2710 19 49 vámtarifaszám alatti, tüzelő-, fűtőanyag célra értékesített vagy importált gázolajra 85 000 Ft/ezer liter, a 2710 19 41, a 2710 19 45 és a 2710 19 49 vámtarifaszám alatti, 10 ppm-nél nagyobb kéntartalmú, üzemanyag célra értékesített vagy importált gázolajra 90 000 Ft/ezer liter,”
„i) a 2707 10, a 2707 20, a 2707 30, a 2707 50, a 2710 11 11, a 2710 11 15, a 2710 11 21, a 2710 11 25, a 2710 11 70, a 2710 11 90, a 2710 19 11, a 2710 19 15, a 2710 19 25, a 2710 19 29, a 2710 19 31, a 2710 19 35, a 2710 19 51, a 2710 19 55, a 2901 10, a 2902 20 00, a 2902 30 00, a 2902 41 00, a 2902 42 00, a 2902 43 00 és a 2902 44 00 vámtarifaszám alá tartozó, valamint a 2710 19 41, a 2710 19 45, a 2710 19 49 vámtarifaszámú, nem üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként értékesített, beszerzett vagy importált ellenőrzött ásványolajra (a továbbiakban: egyéb ellenőrzött ásványolaj) az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-, fűtőanyagkénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-, fűtőanyagkénti kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak megfelelő, az a)–f) pontban megjelölt ásványolaj adója.”
(2) A Jöt. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó mértéke – figyelemmel a (3) bekezdés rendelkezésére is – az 50. § szerinti, de az (1) bekezdésben nem említett ásványolaj esetében az üzemanyagkénti vagy a tüzelő-, fűtőanyagkénti kínálásnak, értékesítésnek vagy felhasználásnak megfelelően a hozzá legközelebb álló, az (1) bekezdés a)–d), f)–g) pontjában megjelölt ásványolaj adója, illetve az üzemanyagok adalékakénti, hígítóanyagkénti kínálás, értékesítés vagy felhasználás esetén annak az üzemanyagnak az adója, amelyhez adalékként, hígítóanyagként bekeverik vagy kínálják, értékesítik.”
109. § A Jöt. 53. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Adómentes célú felhasználásnak minősül]
„b) a 2707 50 vámtarifaszámú tüzelőanyagként értékesített egyéb ellenőrzött ásványolaj, a 2710 19 41, a 2710 19 45 és a 2710 19 49 vámtarifaszámú gázolaj, a 2710 19 61 vámtarifaszámú fűtőolaj, a 3824 90 99 vámtarifaszámú biodízel, továbbá – amennyiben a felhasználó teljesíteni tudja a környezetvédelmi jogszabályokban foglalt, a füstgáz kéntartalmára vonatkozó kibocsátási határértékeket, és azt a környezetvédelmi hatóság igazolja – a 2710 19 63, a 2710 19 65 és a 2710 19 69 vámtarifaszámú fűtőolaj erőműben villamos energia előállításához, vagy erőműben vagy távhőtermelő létesítményben kapcsolt hő- és villamos energia előállításához történő felhasználása;”
110. § A Jöt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57. § (1) A kőolaj-finomító adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja az 52. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott motorbenzinben lévő, kizárólag bioetanol alapon gyártott ETBE mennyiségére a (2) bekezdés szerint jutó adót.
(2) A visszaigényelhető vagy levonható adó – az 57/B. §-ban foglaltak figyelembevételével – a szabadforgalomba bocsátott motorbenzin mennyiségében igazoltan kimutatott, de legfeljebb 15 százalék ETBE-tartalom literben kifejezett mennyisége 47 századrészének és az 52. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adómértéknek a szorzataként számított összeg.
(3) Az adó-visszaigénylési vagy -levonási jogosultságot a motorbenzinben lévő ETBE bioetanol tartalma mezőgazdasági eredetének és a motorbenzin ETBE tartalmának külön jogszabály szerinti igazolásával kell dokumentálni, alátámasztani.”
111. § A Jöt. kiegészül a következő 57/A. §-sal:
„57/A. § (1) A kőolaj-finomító adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló visszaigényelheti vagy fizetendő adójából levonhatja az 52. § (1) bekezdés d) pontjában megjelölt, szabadforgalomba bocsátott gázolajban lévő biodízel mennyiségére a (2) bekezdés szerint jutó adót.
(2) A visszaigényelhető vagy levonható adó – az 57/B. §-ban foglaltak figyelembevételével – a szabadforgalomba bocsátott gázolaj mennyiségében igazoltan kimutatott, de legfeljebb 5 százalék biodízel mennyiségének és az 52. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott alacsonyabb adómértéknek a szorzataként számított összeg.
(3) Az adó-visszaigénylési vagy -levonási jogosultságot a gázolaj biodízel tartalmának külön jogszabály szerinti igazolásával kell dokumentálni, alátámasztani.”
112. § A Jöt. kiegészül a következő 57/B. §-sal:
„57/B. § (1) Az 57–57/A. § szerint adó-visszaigénylésre vagy -levonásra jogosult naptári évenként legfeljebb az általa a naptári évben szabadforgalomba bocsátott vagy szabadforgalomba bocsátással importált összes motorbenzin, illetve gázolaj mennyiségének 2005. évben 2 százalékára, azt követően évente 0,25 százalékértékkel növelt százalékára jutó adó összegéig élhet adó-visszaigénylési, -levonási jogával.
(2) Az adó-visszaigénylés vagy -levonás joga a motorbenzin, illetve gázolaj szabadforgalomba bocsátása napjától, az importáló esetében az importált termékre a vámhatóság által kivetett adó megfizetésének napjától nyílik meg, és negyedévenként, a tárgynegyedévet követő hó 20. napjától érvényesíthető, legfeljebb a tárgynegyedévben szabadforgalomba bocsátott vagy importált összes motorbenzin, illetve gázolaj mennyiségének (1) bekezdésében meghatározott részére jutó adó összegéig.
(3) Amennyiben a negyedévenként visszaigényelt (levont) adó összege kisebb, mint a naptári évben az (1) bekezdés rendelkezése szerint visszaigényelhető (levonható) adó összege, a különbözetet az utolsó negyedévre benyújtott adóbevallásban (adó-visszaigénylési kérelemben) lehet figyelembe venni.”
113. § A Jöt. kiegészül a következő 57/C. §-sal:
„57/C. § Az 57–57/B. § szerinti adókedvezmény (adólevonás, -visszaigénylés) utoljára 2010. évre vehető igénybe, kivéve, ha annak ezen időpontig való fenntartása valamely uniós jogi aktussal ellentétbe kerülne.”
114. § (1) A Jöt. 58. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[58. § (1) Ásványolaj-adóraktári engedély]
„g) a biodízelt előállító üzemre (a továbbiakban: biodízel-adóraktár);”
(adható.)
(2) A Jöt. 58. §-a (4) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a bekezdés kiegészül a következő g) ponttal:
[(4) Az ásványolaj-adóraktárra adóraktári engedély akkor adható, ha adóraktáranként]
„d) az ásványolaj-tárolóban – kivéve a kizárólag az 52. § (1) bekezdés f) pontja szerinti és a 2901 10 vámtarifaszámú cseppfolyósított szénhidrogént vasúti tartálykocsiban tároló adóraktárt, amennyiben a vasúti tartálykocsi feltöltése az Országos Mérésügyi Hivatal által hitelesített vágánymérleg alkalmazásával történik – legalább 10 000 m3,”
„g) a biodízel-adóraktárban legalább 180 m3”
[a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel – talajjal egybeépített vagy talajhoz rögzített, az illetékes – hatóság által engedélyezett és – a cseppfolyósítottgáz-töltő és a kőszén eredetű benzol és homológjainak kőszénkokszolás keretében történő előállítását végző egyéb ásványolajgyártó-adóraktár kivételével – hitelesített tárolótartály áll rendelkezésre. A terméktávvezetékre a kőolaj-finomító, a finomítói ásványolajraktár, a repülőtéri adóraktár, a jövedéki engedélyes telephely között kiépített, talajhoz rögzített, föld feletti és/vagy föld alatti vonalvezetésű, ásványolaj szállítására alkalmas, külön szabályozott elszámolású csővezetékrendszer esetén adható adóraktári engedély.]
(3) A Jöt. 58. §-ának (5) bekezdése kiegészül a következő h) ponttal:
[(5) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként]
„h) a biodízel-adóraktár esetén – az 52. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott alacsonyabb adómérték figyelembevételével – legalább 25 millió forint”
(értékben kell nyújtani.
A terméktávvezeték adóraktárra nem kell külön jövedéki biztosítékot nyújtani, ha az oda betároló adóraktár engedélyese azonos a terméktávvezeték adóraktár engedélyesével. Ebben az esetben a betároló adóraktárra nyújtott jövedéki biztosíték szolgál a terméktávvezeték jövedéki biztosítékaként is. Egyéb terméktávvezeték adóraktár esetében a jövedéki biztosíték 50 millió forint.)
(4) A Jöt. 58. §-ának (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) Az adóraktár-engedélyes az 52. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti cseppfolyósított szénhidrogén egyéb motorikus célú, tartályos értékesítését csak abban az esetben végezheti üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetője, valamint az üzemi motorikusgáztöltő-állomás üzemeltetőjével egy telephelyen [103. § (2) bekezdés 5. pont] működő, annak e termék tárolására szolgáló tartályát szerződés alapján használó személy (a továbbiakban együtt: üzemeltető) részére, amennyiben az üzemeltető e tevékenységét a vámhatósághoz bejelentette és az üzemeltetőt a vámhatóság a bejelentés napján nyilvántartásba vette. Az üzemeltetőnek a cseppfolyósított szénhidrogén beszerzéséről, felhasználásáról a külön jogszabály szerinti nyilvántartást kell vezetnie.”
115. § (1) A Jöt. 59. §-a (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az e § szerinti felhasználói engedéllyel megengedett
a) az egyéb ellenőrzött ásványolaj kiszerelése, a 7. § 1. pontjának m) alpontja szerinti előállítása, továbbá felhasználása, kivéve a 7. § 1. pontjának c) alpontja szerinti felhasználást, az 52. § (1) bekezdés szerinti ásványolaj előállításához történő, adóraktári engedéllyel végzett felhasználást, kiszerelést, valamint a (2) bekezdés szerinti felhasználást;
b) a megfigyelt termék (kivéve: biodízel) előállítása (ideértve, ha a gyártási tevékenység során melléktermékként keletkezik), kivéve az 58. § (1) bekezdés a)–b), h) és a 72. § (1) bekezdés i) pontja szerinti adóraktári engedéllyel, illetve a 68. § (1) bekezdés d) pontja szerinti keretengedéllyel végzett előállítást;
c) a megfigyelt termék felhasználása, kiszerelése, kivéve a (2) bekezdés szerinti felhasználást, valamint a biodízelnek kőolaj-finomító adóraktárban gázolajba történő bekeverését.
A felhasználás célja nem lehet az 52. § (1) bekezdésében megjelölt ásványolajtermék belföldi előállítása vagy az egyéb ellenőrzött ásványolaj és a megfigyelt termék üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként történő felhasználása.”
(2) A Jöt. 59. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő a) ponttal és a jelenlegi a)–b) pont jelölése b)–c) jelölésre változik:
[(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdés rendelkezése]
„a) a felhasználási célnak megfelelő adóval terhelten beszerzett egyéb ellenőrzött ásványolaj és megfigyelt termék felhasználására,”
[A nyilvántartásba vett felhasználó évente (első ízben a vámhatósághoz nyilvántartásba vétel céljából történő bejelentkezése alkalmával) köteles megadni az éves szinten felhasználni tervezett mennyiséget, amelynek megfelelően a vámhatóság – hitelesített nyomtatványon – kiadja a tárgyévre jóváhagyott, felhasználói engedély nélkül beszerezhető keretet. A nyilvántartásba vett felhasználó a beszerzett, felhasznált mennyiségről nyilvántartást vezet.]
(3) A Jöt. 59. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A jövedéki biztosítékot az éves szinten várhatóan beszerzésre kerülő ásványolaj és megfigyelt termék, illetve – az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék előállítása esetén – az alkoholtermék egyhavi átlagos beszerzésének mennyisége és az 52. § (1) bekezdésének a) pontja – az 50. § (4) bekezdés e) pontja szerinti megfigyelt termék, illetve az alkoholtermék esetében a 64. § (2) bekezdése – szerinti adómérték alapján számított összeg erejéig, de legfeljebb 60 millió forint összegben kell nyújtani. A megbízható felhasználói engedélyes esetében a jövedéki biztosíték összege – kérelem alapján – felére csökkenthető, amely további 50%-kal mérsékelhető, amennyiben a megbízható felhasználói engedélyes legalább 5 éve az e törvény szerinti engedéllyel folytatja az (1) bekezdésben megjelölt tevékenységet.”
(4) A Jöt. 59. §-a kiegészül a következő (13) bekezdéssel:
„(13) A (6) bekezdésben meghatározott jövedékibiztosíték-nyújtási kötelezettség alól mentesül az Áht. alapján kincstári finanszírozás körébe tartozó gazdálkodó szerv.”
116. § A Jöt. 61. §-a (1) bekezdésének felvezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az 5 liternél/5 kilogrammnál nagyobb kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolajat és a megfigyelt terméket belföldön az adó megfizetése nélkül csak”
117. § A Jöt. 68. §-a (1) bekezdésének a)–b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Adómentes felhasználás az alkoholterméknek a felhasználása]
„a) a külön jogszabályban meghatározott hatóság által törzskönyvezett gyógyszerek és a galenusi készítmények, valamint a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények (a szájon át fogyasztható alkoholtartalmú termékek esetében 40 ml-t meg nem haladó összes napi fogyasztási dózisnak megfelelő összetételben előállított készítmények) külön jogszabály szerinti engedéllyel végzett ipari előállításához (beleértve e termékek gyártóberendezéseinek a technológiai előírásokban rögzített tisztítási eljárásához való felhasználást is), nem értve ide a 2207 vámtarifaszámú alkoholtermék és a víz keverékének előállítását, kiszerelését,
b) a 2209 vámtarifaszám alá tartozó ecet, az élelmiszerek, az 1,2 térfogatszázaléknál nem magasabb alkoholtartalmú italok aromáinak, illetve egyéb, a 1302 19 30, a 2106 90 20 és a 3302 vámtarifaszám alá tartozó aromák vagy – a c) pontban megjelölt csokoládék előállítása céljára – alkoholos gyümölcs gyártásához,”
118. § (1) A Jöt. 73. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az alkoholterméknek – kivéve az 5,5 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú, legfeljebb 0,33 literes kiszerelésű terméket –
a) a b)–c) pont alá nem tartozó szabadforgalomba bocsátása,
b) az importálása, feltéve, hogy az importáló nem adóraktárba szállítja be a terméket,
c) a más tagállamból való behozatalát követően belföldön való forgalomba hozatala
a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet.”
(2) A Jöt. 73. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A zárjegyet a Magyar Állam állíttatja elő és a vámhatóság bocsátja – elszámolási kötelezettség mellett – az adóraktár engedélyese, a bejegyzett/nem bejegyzett kereskedő és a 104. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló vagy közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő rendelkezésére. A zárjegyhez a zárjegy előállítási költségének a megfizetése ellenében lehet hozzájutni, a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő esetében továbbá akkor, ha a 27. § (4) bekezdés a) pontja szerinti jövedékibiztosíték-nyújtási kötelezettségét teljesítette.”
(3) A Jöt. 73. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A zárjeggyel az adóraktár engedélyese és a bejegyzett kereskedő háromhavonta, az importáló, a nem bejegyzett kereskedő vagy a közösségi kereskedelmi tevékenységet végző jövedéki engedélyes kereskedő az átvétel napját követő 60 napon belül köteles a vámhatóság felé elszámolni. Ha az importügylet vagy a más tagállamból való behozatal 60 napon belül nem bonyolódott le, az elszámolásra a vámhatóság legfeljebb 30 nap haladékot adhat.”
119. § A Jöt. 81. §-a kiegészül a következő (4) bekezdéssel:
„(4) Ha a szőlőtermelő az új termését részben vagy egészben a 80. § (3) bekezdésében meghatározott mennyiségen felüli szőlőbor előállítására kívánja felhasználni, a szüretet követő 8 napon belül, de legkésőbb a tárgyév november 30-áig egyszerűsített adóraktári vagy boradóraktári kérelmet kell a vámhatósághoz benyújtania. A vámhatóság a kérelem alapján az adóraktári engedélyt – amennyiben az annak megszerzéséhez előírt feltételek fennállnak – a feldolgozás megkezdésének kérelemben jelzett napjáig visszamenőleges hatállyal adja ki.”
120. § A Jöt. 86. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A borászati melléktermék a külön jogszabály szerint engedélyezett begyűjtőhelynek, alkoholtermék-adóraktárnak vagy más tagállamban e célból kijelölt helyre adható át vagy exportálható, illetve a külön jogszabályban meghatározott ellenőrzés melletti kivonása esetén, a kivonási eljárást gazdasági tevékenység keretében végzőknek is átadható.”
121. § A Jöt. 98. §-a kiegészül a következő (14) bekezdéssel:
„(14) A más tagállamból beszerzett dohánygyártmányra az adójegyet a bejegyzett kereskedőnek legkésőbb a dohánygyártmány fogadásának napján kell átvennie, és legkésőbb a dohánygyártmány fogadásának napját követő öt munkanapon belül kell felhelyeznie.”
122. § A Jöt. 99. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A vámhatósághoz visszaküldött adójegy 98. § (2) bekezdése szerinti értékével
a) a hibás, sérült, továbbá a vámhatóság felügyelete mellett megsemmisített, az adójegy igénylőjének tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt – ide nem értve a lopás esetét –, illetve jogszabályban meghatározott egyéb módon megsemmisült adójegyek esetében a tárgyhót követő hóban esedékes,
b) a sértetlen állapotú adójegy esetén az arra adott fizetési halasztás lejártának hónapjában vagy azt követően esedékes,
a 98. § (6) bekezdése szerint halasztott fizetési kötelezettség csökkenthető vagy annak értéke visszatéríthető a külön jogszabályban meghatározott feltételek mellett.”
123. § (1) A Jöt. 100. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő d) ponttal:
[(1) Adóraktári engedély]
„d) az egyedi fogyasztói csomagolású, adójegy nélküli, a 96. § (1) bekezdésének b)–c) pontja szerinti szivar és a 96. § (1) bekezdésének f)–g) pontja szerinti fogyasztási dohány önálló tárolását, raktározását végző raktárra (a továbbiakban: dohánytároló adóraktár)”
(adható.)
(2) A Jöt. 100. §-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(3) A jövedéki biztosítékot adóraktáranként – ide nem értve a (2) bekezdés szerinti adóraktárat –]
„a) a dohányüzem és a dohánytároló adóraktár esetén legalább 5 millió forint,”
(de adóraktáranként, illetve a több adóraktárral rendelkező engedélyes esetében engedélyesenként legfeljebb 200 millió forint értékben kell nyújtani.)
(3) A Jöt. 100. §-a kiegészül a következő új (4)–(5) bekezdéssel és egyidejűleg a jelenlegi (4) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:
„(4) Dohánytároló adóraktári engedély akkor adható, ha a raktár alapterülete legalább 100 m2. A dohánytároló adóraktárban az adójegy felhelyezése kézi úton történhet.
(5) Az üzemi dohánygyártmányraktárba nem saját előállítású dohánygyártmány legfeljebb az egy naptári év alatt előállított saját gyártású dohánygyártmány 25%-ának megfelelő mennyiségben tárolható be évente.”
124. § (1) A Jöt. 103. §-a (2) bekezdése 1. pontjának d)–e) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) E törvény alkalmazásában:
1. jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység:]
„d) a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék bértárolása, kivéve az üzemi motorikusgáztöltő-állomás tárolótartályának az üzemeltetővel egy telephelyen működő személy részére szerződés alapján végzett bértárolást;
e) jövedéki termék gazdasági tevékenység keretében, kereskedelmi vagy felhasználási céllal vagy egy közjogi intézmény céljaira más tagállamból, nem közösségi adófelfüggesztési eljárás keretében történő behozatala vagy gazdasági tevékenység keretében más tagállamba történő kivitele, nem értve ide a jövedéki termék adóraktár-engedélyes általi kivitelét, adóraktár-engedélyes vagy felhasználói engedélyes általi behozatalát, jövedéki terméknek jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek által történő, a 29. § (2) bekezdés alapján nem gazdasági célú beszerzésnek minősíthető behozatalát vagy ilyennek minősíthető kivitelét, továbbá a jövedéki termék csomagküldő kereskedelem keretében történő behozatalát, kivitelét (a továbbiakban: közösségi kereskedelmi tevékenység);”
(2) A Jöt. 103. §-a (2) bekezdése 3. pontjának felvezető mondata és c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
„3. export- és importtevékenység: az a tevékenység, amelynek során a személy jövedéki termék harmadik országból történő behozatalát vagy harmadik országba történő kivitelét gazdasági tevékenység keretében saját nevében végzi, kivéve”
„c) a jövedéki termék jogi személyek és jogi személyiség nélküli szervezetek által történő, a 29. § (2) bekezdés alapján nem gazdasági célú beszerzésnek minősíthető behozatalát vagy ilyennek minősíthető kivitelét,”
125. § A Jöt. 104. §-a (4) bekezdésének felvezető mondatrésze helyébe a következő rendelkezés lép:
„A jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységre (kivéve a nem saját számlára végzett közösségi kereskedelmi tevékenységet, illetve a jövedéki termék más tagállamba történő kivitelét) és a saját számlára végzett importtevékenységre szóló jövedéki engedély (2) bekezdésben foglaltakon túli feltétele, hogy a kérelmező”
126. § A Jöt. 105. §-a kiegészül a következő (5) bekezdéssel:
„(5) Az 52. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti, az egyéb motorikus célú felhasználása esetén előírt adómértékkel beszerzett cseppfolyósított szénhidrogén jövedéki engedélyes kereskedő által végzett tartályos értékesítésére az 58. § (11) bekezdésének rendelkezését kell értelemszerűen alkalmazni.”
127. § A Jöt. 108. §-a (1) bekezdésének első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Az exportáló és a közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató jövedéki engedélyes kereskedő zárjeggyel ellátott alkoholterméket, illetve – az áruminta kivételével – adójeggyel ellátott dohánygyártmányt nem exportálhat, illetve nem szállíthat ki más tagállamba, kivéve, ha a zárjegyet, az adójegyet felülragasztással érvényteleníti.”
128. § A Jöt. 110. §-a (13) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
„Nem vonatkozik ez a rendelkezés arra az esetre, ha az üzemanyagtöltő állomás tartályában kétféle üzemanyag véletlen keveredésével keletkezett ásványolajterméket, vagy a nem jövedéki engedélyes kereskedő saját hatáskörében kezdeményezett minőségvizsgálat keretében, akkreditált laboratórium által megállapított szabványon kívüli ásványolajat megsemmisítés céljából adóraktárba szállítanak (értékesítenek).”
129. § A Jöt. 111. §-a (4) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(4) A vámhatóság a felhasználói engedélyes és a nyilvántartásba vett felhasználó telephelyén a felhasználás jogszerűségének megállapítása céljából]
„f) az ellenőrzés céljából a készleten lévő termékből ellenszolgáltatás nélkül mintát vehet.”
130. § (1) A Jöt. 114. §-a (2) bekezdésének e), h) és j)–k) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
[(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni]
„e) azt a más tagállamból az e törvény rendelkezéseinek megsértésével behozott, átvett jövedéki terméket, amely után e törvény rendelkezései szerint nem fizették meg az adót,”
„h) a 15. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ásványolajat, kivéve, ha az ásványolajra az adó kivetését kérték;”
„j) azt az alkoholterméket, amelyből a teljes denaturáláshoz felhasznált anyagokat részben vagy egészben kivonták, vagy olyan anyagot adtak hozzá, amely a teljesen denaturált alkohol hatását ízre vagy szagra megváltoztatta, vagy azt a teljesen vagy részlegesen denaturált alkoholterméket, amelyet az e törvény hatálya alá tartozó adóköteles ital előállításához használtak fel, illetve amelyet az előbbiek szerint az élvezeti célra szolgáló termékben hoztak forgalomba, értékesítettek vagy tartanak birtokban;
k) azt a motorbenzint és gázolajat, amelyre az 57–57/B. § rendelkezéseinek megsértésével jogosulatlan adólevonást vagy adó-visszaigénylést érvényesítenek [a továbbiakban az a)–k) pontban megjelölt termék: adózás alól elvont termék].”
(2) A Jöt. 114. §-ának (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(4) A jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és más gazdálkodó szervezet [a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény 685. § c) pont], amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap ötszörösének, kereskedelmi mennyiség esetében tízszeresének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles. A jövedéki bírság legkisebb összege 100 ezer forint. Nem vethető ki jövedéki bírság a külön jogszabály szerint nyilvántartásba vett mezőgazdasági felhasználóra, ha az általa felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszatérítését a vámhatóság kiutalás előtt ellenőrizte.”
(3) A Jöt. 114. §-a kiegészül a következő (6) bekezdéssel:
„(6) A jövedéki ellenőrzés során feltárt olyan, az (1) bekezdésben meghatározott jövedéki törvénysértés esetén, ahol az adózás alól elvont termék után számított jövedéki adó összege a 10 ezer forintot nem haladja meg, a jövedéki ellenőrzést végző gyorsított eljárás keretében a helyszínen jövedéki bírságot szabhat ki és szedhet be és a lefoglalt adózás alól elvont terméket elkobozza, amennyiben a termék birtokosa, szállítója a törvénysértés tényét elismeri, továbbá a jogkövetkezményekről szóló tájékoztatást tudomásul veszi és jogorvoslati jogáról lemond. A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a jövedéki bírság legkisebb összege 1000, legmagasabb összege 20 ezer forint. Amennyiben a gyorsított eljárás feltételei nem állnak fenn, úgy az ellenőrzést végző az általános szabályok szerint jár el.”
131. § A Jöt. 117. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Amennyiben a nem jövedéki engedélyes kereskedő az üzemanyagtöltő állomáson nem alkalmazza a jogszabályban előírt pénztárgépet vagy a 106. § (8) bekezdésében, illetve a 110. § (13) bekezdésében foglalt rendelkezést megsérti (nem értve ide, ha a nem jövedéki engedélyes kereskedő saját hatáskörében, akkreditált laboratóriumi vizsgálattal tárta fel a szabványon kívüliséget), az üzemanyagtöltő állomást az első jogsértés alkalmával 30, a második és további jogsértés alkalmával 60 napra be kell zárni.”
132. § A Jöt. 119. §-ának (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Amennyiben a lefoglalt termék azonosítása (fajtája, minősége) a vámhatóság részéről kétséget kizáróan nem állapítható meg, azt szakértői vizsgálattal kell tisztázni.”
133. § A Jöt. 120. §-a (7) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(7) Az elkobzott termékek, zárjegyek és eszközök közül]
„a) az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény hatálya alá tartozó terméket, a cukorcefrét és az abból előállított terméket, továbbá a külön jogszabályban meghatározott eljárástól eltérően előállított vagy kezelt bort, valamint a dohánygyártmányt meg kell semmisíteni;”
134. § A Jöt. 126. §-a kiegészül a következő (4)–(5) bekezdéssel:
„(4) A Jöt. rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvény hatálybalépését megelőzően keletkezett adó-visszaigénylési jogosultság esetén.
(5) Az e törvény hatálybalépését megelőzően a szeszfőzde által a bérfőzető részére a 35/1997. (XI. 26.) PM rendelet szerint kiállított származási igazolványok a kiállításuktól számított 15 évig érvényesek.”
135. § A Jöt. 129. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő n)–o) ponttal:
(Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy rendeletben határozza meg)
„n) a bioetanol és a biodízel utáni adólevonási, adó-visszaigénylési jogosultság igazolásának, elszámolásának részletes szabályait;
o) a jövedéki bírság 114. § (6) bekezdésében meghatározott gyorsított eljárásban történő kiszabásának és beszedésének részletes szabályait.”
136. § A Jöt. 132. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„132. § A külön jogszabály szerint gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményként nyilvántartásba vett 2208 vámtarifaszámú termék 2008. december 31-ig nem tekintendő az e törvény hatálya alá tartozó jövedéki terméknek.”
137. § (1) Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Etv.) 2. §-ának 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„2. földgáz: a 2711 11 00 és a 2711 21 00 vámtarifaszám alá tartozó termék, nem értve ide a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 52. § (1) bekezdés g) pontja alá tartozó sűrített gáz halmazállapotú szénhidrogént (a továbbiakban a földgáz és a villamos energia együtt: energia);”
(2) Az Etv. 2. §-ának 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„7. lakossági fogyasztó: az a fogyasztó, aki külön jogszabály alapján lakossági (háztartási) árszabás, illetve díjszabás alapján vesz igénybe szolgáltatást;”
(3) Az Etv. 2. §-ának 16. pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és a § kiegészül az alábbi 17–21. pontokkal:
(E törvény alkalmazásában)
„16. hálózati engedélyes: a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény, illetve a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény szerint rendszerirányítási, szállítási, tárolási, átviteli vagy elosztási tevékenységet végző személy;
17. párnagázkészlet: az a gázmennyiség, amelyet a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvényben meghatározott föld alatti gáztároló megfelelő működéséhez állandóan biztosítani kell a tárolóréteg(ek)ben;
18. végfogyasztó: közüzemi, feljogosított, illetve lakossági fogyasztónak nem minősülő energiafogyasztó, nem értve ide a közüzemi szolgáltatót, az energiakereskedőt és a hálózati engedélyest;
19. elektrolitikus folyamat: minden olyan folyamat, amelynél elektromos energia felhasználása mellett oxidáció és redukció megy végbe az elektrolitoldal és az elektródok érintkezési felületén;
20. kémiai redukció: olyan elektronfelvétellel járó folyamat, amelynek eredményeként a redukáló anyag oxidációs száma csökken, azaz csökken a pozitív, nő a negatív töltések száma;
21. kohászati folyamat: nyersvasgyártás, kokszgyártás, acélgyártás, alumíniumgyártás, színesfémgyártás, vas-, acél-, alumínium- és színesfémöntés, érczsugorítás, zsugorítmánygyártás, meleghengerlés, hideghengerlés, lemezfeldolgozás, melegsajtolás, kovácsolás, bevonatolás, kokszgáztisztítás, üvegolvasztás.”
138. § (1) Az Etv. 3. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és a bekezdés kiegészül a következő h) ponttal:
[(1) Adót kell fizetni, ha]
„f) jogi személy, jogi személyiség nélküli egyéb szervezet vagy gazdasági tevékenységet folytató természetes személy (a továbbiakban együtt: személy) saját felhasználásra termel energiát, kivéve, ha a termelt villamos energiát megújuló energiából állítja elő, vagy a termelt energia felhasználása a 6. § (1) bekezdésében megjelölt célra történik, vagy a termelt villamos energiát adóval terhelt energia felhasználásával és 50 megawatt alatti teljesítményű erőműben állítja elő, feltéve, hogy nem él a 6. § (1) bekezdés b) és f) pontja szerinti adó-visszaigénylési jogosultságával;”
„h) a végfogyasztó az a)–g) pontban nem említett esetben energiaadóval nem terhelt energiát vásárol.”
(2) Az Etv. 3. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az adó alanya az (1) bekezdés a) pontja esetében a közüzemi szolgáltató, az (1) bekezdés b) pontja esetében az energiakereskedő, az (1) bekezdés c)–e) pontja esetében a feljogosított fogyasztó, az (1) bekezdés f) pontja esetében az előállító, az (1) bekezdés g) pontja esetében a közüzemi szolgáltató, az energiakereskedő vagy a hálózati engedélyes, az (1) bekezdés h) pontja esetében a végfogyasztó (a továbbiakban együtt: adóalany).”
139. § Az Etv. 5. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adófizetési kötelezettség)
„a) a 3. § (1) bekezdés a)–c) és h) pontja esetében az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti teljesítés időpontjában, az ellenérték, illetve a részkifizetések alapjául szolgáló mennyiségre,”
(keletkezik.)
140. § (1) Az Etv. 6. §-ának (1) bekezdése kiegészül az alábbi g) ponttal:
[(1) Az adónak az önadózás keretében megállapított fizetendő adóból történő levonására (visszaigénylésére), illetve a megfizetett adónak a 7. § (1) bekezdésében megjelölt adóhatóságtól történő visszaigénylésére jogosult]
„g) az a személy, aki a párnagázkészlet szinten tartására földgázt tárol be a föld alatti gáztárolóba.”
(2) Az Etv. 6. §-a kiegészül az alábbi (6) bekezdéssel:
„(6) Az (5) bekezdés a) pontja szerinti számlaként olyan számla is elfogadható, amelyet az e törvény szerint adózottan beszerzett energia tekintetében közüzemi fogyasztó vagy feljogosított fogyasztó állított ki, és amelyhez a közüzemi vagy a feljogosított fogyasztó csatolta az általa továbbértékesített energia adóalanytól történt beszerzéséről kiállított számla másolatát.”
141. § Az Etv. 7. §-ának (5)–(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Az adóalany az 5. § szerint keltezett adófizetési kötelezettsége és a 6. § szerinti adó-visszaigénylési jogosultsága különbözeteként megállapított nettó adót havonta, a tárgyhó első napjától a tárgyhó utolsó napjáig terjedő adómegállapítási időszakra, a tárgyhót követő hó 20. napjáig köteles bevallani és megfizetni, illetve jogosult visszaigényelni.
(6) Az adó-visszaigénylésre jogosult, a 6. § (1) bekezdésben felsorolt személyek közül a nem adóalany személy az (5) bekezdésben meghatározott adómegállapítási időszakra a visszaigényelhető adót – a (7) bekezdésben foglalt eltéréssel – havonta, a tárgyhót követő hó 20. napjától igényelheti vissza, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) költségvetési támogatásokra vonatkozó szabályainak alkalmazásával.”
142. § A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 5. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A kérelemre indított eljárásban az árutovábbítás, a vámraktározás, a kiviteli ellenőrzés, a passzív feldolgozás, a vámszabadterületi betárolás, valamint a NATO okmánnyal történő vámeljárás esetén a vámhatóság a döntését igazolás (záradék) formájában az adott eljárásban előírt okmányon rögzíti.”
143. § (1) A Vtv. 43. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(1) Biztosítékot kell nyújtani a közösségi vámjogban előírtakon kívül – a közhivatalok és a (2) bekezdésben foglalt eset, továbbá a regisztrációs adó kivételével – a szabad forgalomba kerülés esetén felszámítható vám és nem közösségi adók és díjak összegének erejéig]
„a) az átmeneti megőrzés alatt lévő árura az (5) bekezdésben foglalt kivétellel,”
(2) A Vtv. 43. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Mentes a biztosítéknyújtási kötelezettség alól – a jövedéki termék kivételével – a vámhatóság által megbízhatónak minősített fuvarozó és szállítmányozó, továbbá az engedélyezett címzett, valamint a vámudvart üzemeltető vámügynöknek a rendszeres tevékenysége keretében telephelyére érkező átmeneti megőrzés alá vont áru.”
144. § (1) A Vtv. 45. §-ának (1)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vámbiztosíték – a készpénz letétbe helyezésén vagy a kezességvállaláson túl – az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:
a) hitelintézet által vállalt bankgarancia, vagy
b) banki fedezetigazolás, vagy
c) biztosítási szerződés alapján kiállított kötelezvény (a továbbiakban: biztosítói kötelezvény).
(2) A vámbiztosítékként elfogadható bankgarancia meghatározott összegre szól, melynek lejárata az okmányon megjelölt végső időpontot követő hatvan nap, kedvezményes elbánás igénye esetén a fizetett vám és nem közösségi adók és díjak különbözetének biztosítása esetén tíz hónap, a vámérték vizsgálatánál a vám és nem közösségi adók és díjak biztosítása esetén tizenkét hónap. A garanciát vállaló a lejáraton belül benyújtott és a garancia kezdő és végső időpontja között keletkezett fizetési kötelezettségekről szóló igénybejelentéseket fogadja el.
(3) Vámbiztosítékként azt az eredeti bankgaranciát kell elfogadni, amely tartalmazza:
a) a garanciát nyújtó hitelintézet megnevezését, bankszámlaszámát,
b) a megbízó nevét, címét, bankszámlaszámát és adószámát,
c) annak a tevékenységnek (célnak) a megnevezését, amelynek alkalmazásával kapcsolatban a garancianyilatkozatot kiadták,
d) a garancia összegét számmal és betűvel,
e) a kedvezményezett vámhatóság megnevezését,
f) a garanciavállaló feltétel nélküli kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy a kedvezményezett első írásbeli felszólítására – az alapjogviszony vizsgálata nélkül – a kézhezvételtől számított három banki munkanapon belül az igénybejelentésben megjelölt államháztartási számlára megfizeti megbízója lejárt tartozását. Az írásbeli felszólításnak, igénybejelentésnek tartalmaznia kell az ügyfél azonosító adatait – név, cím, adószám, a jogutódlással kapcsolatos adatok – a kiszabott tartozás összegét, az előírt és nem teljesített fizetési határidőt, a tevékenységi engedély típusát és a határozat számát,
g) külföldi hitelintézet által kibocsátott garancia esetében a jogvita felmerülésekor alkalmazandó joggal, illetve a joghatósággal kapcsolatos kikötést.”
(2) A Vtv. 45. §-ának (9) és (10) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A kezességvállaló mentesül a fizetési kötelezettség alól, amennyiben annak a vámeljárásnak a lezárásától számított 60 napon belül, amelyre a kezességi nyilatkozat biztosítékként szolgál, azt a vámhatóság nem érvényesíti.
(10) Amennyiben a hitelintézet és a vámhatóság között kötött megállapodásban a hitelintézet az ügyfél által a nála visszavonhatatlanul befizetett összegről valós idejű elektronikus lekérdezési lehetőséget biztosít a vámhatóság számára, a hitelintézet által a befizetésről kiállított bizonylat alapján a közölt vámot és nem közösségi adókat és díjakat biztosítottnak kell tekinteni, és az áru kiadható.”
145. § A Vtv. 52. §-ának (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) A vámkódex 223. Cikke alkalmazásában a vámot az adós a letétbe helyezett vámbiztosíték elszámolásával, banki átutalással vagy – kettőmillió forint összeg erejéig – készpénzben fizetheti meg.”
146. § A Vtv. 66. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„66. § A vámmentességi rendelet 112. Cikke alapján a magán- és kereskedelmi gépjárművek és motorkerékpárok szabványos tartályaiban vámmentesen vámkezelt üzemanyag a Magyar Köztársaság területén a vám és nem közösségi adók és díjak megfizetése nélkül nem idegeníthető el.”
147. § A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. §-ának c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:)
„c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa,”
148. § A Htv. 11. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges – az épületnek minősülő építmény esetén annak hasznos alapterületével, épületnek nem minősülő építmény esetén az általa lefedett földrészlettel egyező nagyságú – földrészlet.”
149. § A Htv. 19. §-ának d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Mentes az adó alól:)
„d) a 13. § d)–f) pontjában meghatározott építményekhez tartozó teleknek az a része, amely a 11. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket meghaladja,”
150. § A Htv. 32. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az adó alapja:)
„a) a 30. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti adókötelezettség esetén
1. a megkezdett vendégéjszakák száma, vagy
2. a megkezdett vendégéjszakára eső
a) szállásdíj, ennek hiányában
b) a szállásért bármilyen jogcímen (pl. üdülőhasználati jog) fizetendő ellenérték (pl. üzemeltetési költség).”
151. § A Htv. 34. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[A 30. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetendő adót:]
„d) az a)–c) pont alá nem tartozó bármely ingatlan (építmény, telek) üdülés céljára történő bérbeadása, ingyenes használatra átadása esetén az ingatlan bérbevevőjétől (használójától) az egész bérleti, használati időre egy összegben az ingatlan tulajdonosa vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult”
(szedi be.)
152. § A Htv. a 39/C. § után a következő alcímmel és 39/D. §-sal egészül ki:
„A foglalkoztatás növeléséhez kapcsolódó adóalap-mentesség
39/D. § (1) A 39. § (1) bekezdés szerinti adóalap csökkenthető az adóévi működés hónapjai alapján számított adóévi átlagos statisztikai állományi létszámnak az előző adóévi működés hónapjai alapján az előző adóévre számított átlagos statisztikai állományi létszámhoz képest bekövetkezett – főben kifejezett – növekménye után 1 millió forint/fő összeggel.
(2) Nem vehető igénybe az adóalap-mentesség azon létszámbővítéshez, amely állami támogatás igénybevételével jött létre. E bekezdés alkalmazásában állami támogatás a Munkaerőpiaci Alapból folyósított olyan támogatás, amelynek feltétele új munkahely létesítése.
(3) Az átlagos statisztikai állományi létszámot a Központi Statisztikai Hivatal Útmutató az intézményi munkaügyi statisztika kérdőíve kitöltéséhez c. kiadvány 1999. január 1. napján érvényes szabályai szerint kell – két tizedesjegy pontossággal – számítani. Az adóévi átlagos statisztikai állományi létszám számítása során figyelmen kívül kell hagyni azt, aki egyébként a statisztikai állományi létszámba tartozik, ám állományba kerülését közvetlenül megelőzően a vállalkozóval a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő vállalkozásnál tartozott az átlagos statisztikai állományi létszámba.
(4) Az adóévben jogelőd nélkül alakult vállalkozó – magánszemély vállalkozónál vállalkozónak az adóévet megelőző két adóév egyikében sem minősülő vállalkozó – esetén az előző adóévi statisztikai állományi létszámnak nulla főt kell tekinteni. Az adóévben átalakulással létrejött vállalkozó esetén az adóévet megelőző adóév statisztikai állományi létszámának a jogelőd vállalkozó statisztikai állományi létszámát kell tekinteni. Az adóévben szétválással (különválás, kiválás) létrejött vállalkozók esetén az adóévet megelőző adóév számított statisztikai állományi létszámának a jogelőd vállalkozó statisztikai állományi létszámának olyan arányával számított összegét kell tekinteni, amilyen arányt a szétválással létrejött vállalkozók végleges vagyonmérlegeiben külön-külön feltüntetett vagyonérték képvisel a szétválással létrejött vállalkozók végleges vagyonmérlegeiben szereplő együttes vagyonértékben. Az adóévben egyesüléssel (összeolvadás, beolvadás) létrejött vállalkozó esetén az adóévet megelőző év
statisztikai állományi létszámának az egyesülés előtt meglévő jogelőd vállalkozók együttes statisztikai állományi létszámát kell tekinteni.
(5) Az adóalap-mentesség az adóévet követően az adóévről szóló bevallásban vehető igénybe.
(6) Ha az adóévben a vállalkozó átlagos statisztikai állományi létszáma az előző adóév átlagos statisztikai állományi létszámához képest 5%-ot meghaladó mértékben csökken, akkor az adóévet megelőző adóévre igénybe vett adóalap-mentesség összegével a Htv. 39. §-ának (1) bekezdése szerinti adóalapot meg kell növelni.”
153. § A Htv. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha jogszabályi változás miatt az adó alapja vagy mértéke az adóévre módosul, továbbá ha a vállalkozó az adóévet megelőző évben az önkormányzat rendelete alapján adómentességet vagy adókedvezményt vett igénybe, de az adóévben az adómentesség vagy az adókedvezmény nem vagy nem teljes mértékben illeti meg, akkor az előleg összegét az adóalap, az adómérték, illetőleg a mentesség, kedvezmény megszűnése, a kedvezmény mértékének változása figyelembevételével kell megállapítani.”
154. § A Htv. 52. §-ának 7. pontja, 22. pontjának a)–c) és e) alpontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
