(3) Az Efo. tv. 2. § 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában:)
„7. idénymunka: az Mt. 90. § c) pontjában meghatározott feltételeknek megfelelő munka. Mezőgazdasági idénymunka esetén az év adott időszakához vagy időpontjához kötődőnek kell tekinteni az olyan munkavégzést is, amely az előállított növény vagy állat biológiai sajátossága miatt végezhető el kizárólag abban az időszakban vagy időpontban.”
(4) Az Efo. tv. 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött munkaviszony a munkáltató 11. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettségének teljesítésével keletkezik. A jogszabály alapján nem elektronikus úton bevallásra kötelezett munkáltató és a munkavállaló megállapodása alapján az egyszerűsített foglalkoztatás céljából munkaviszonyt az e törvény Melléklete szerinti szerződés megkötésével is lehet létesíteni, a 11. §-ban szereplő bejelentési kötelezettség teljesítése mellett. A munkaszerződést ekkor a munka megkezdéséig írásba kell foglalni úgy, hogy a munkavégzés napjának végéig elegendő kitölteni a munkáltató és a munkavállaló megnevezésén kívüli egyéb azonosító adatait.”
(5) Hatályát veszti az Efo. tv.
a) 3. § (2) és (3) bekezdése,
b) 4. § (2)–(4) bekezdése.
72. § A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény
a) 15. § (2) bekezdés c) pontjában az „a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény” szövegrész helyébe az „a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény”,
b) 17/H. § (7) bekezdésében az „a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 125. §-ának (5) bekezdésében” szövegrész helyébe az „az Mt. 102. § (5) bekezdésében”
szöveg lép.
73. § Az Állami Számvevőszékről szóló 2011. évi LXVI. törvény
a) 8. § (1) bekezdésében a „Munka Törvénykönyve” szövegrész helyébe a „munka törvénykönyvéről szóló törvény”,
b) 8. § (3) bekezdésében az „a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény” szövegrész helyébe az „a munka törvénykönyvéről szóló törvény”
szöveg lép.
74. § (1) A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 1. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) Közfoglalkoztatási jogviszony kormányrendeletben meghatározott feltételek mellett közhasznú kölcsönzés céljára is létesíthető.”
(2) A Kftv. 1. § (4) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Közfoglalkoztatottként az a természetes személy foglalkoztatható, aki:)
„a) a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet, kivéve azt, aki 16. életévét nem töltötte be, valamint”
(3) A Kftv. 2. §-a a következő (2a) és (2b) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A közfoglalkoztatási jogviszony tartamát naptárilag vagy más alkalmas módon meg kell határozni.
(2b) A közfoglalkoztatási jogviszony tekintetében próbaidő nem köthető ki.”
(4) A Kftv. 2. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A közfoglalkoztató köteles a közfoglalkoztatott részére fizetés nélküli szabadságot engedélyezni, ha a közfoglalkoztatott a közfoglalkoztatási jogviszony időtartama alatt, az 1. § (3) bekezdése hatálya alá nem tartozó munkáltatónál, legfeljebb 90 nap időtartamú határozott idejű munkaviszonyt létesít. A fizetés nélküli szabadság engedélyezésének feltétele, hogy a közfoglalkoztatott a határozott idejű munkaviszonyról szóló munkaszerződést a közfoglalkoztatónak bemutatja. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a közfoglalkoztató a közfoglalkoztatott számára közfoglalkoztatási jogviszony keretében a munkavégzéshez kapcsolódóan a képzés lehetőségét is biztosítja.”
(5) A Kftv. 2. §-a a következő (4a)–(4e) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) A közfoglalkoztatottat megillető szabadság mértéke naptári évenként 20 munkanap.
(4b) A közfoglalkoztatott részére, ha a jogviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a (4a) bekezdésben meghatározott szabadság arányos része jár.
(4c) A közfoglalkoztatottat szabadsága tartamára a közfoglalkoztatási bér, illetve közfoglalkoztatási garantált bér, betegszabadsága tartamára a közfoglalkoztatási bér, illetve közfoglalkoztatási garantált bér 70%-a illeti meg.
(4d) Teljesítménybérezés esetén a közfoglalkoztatottat
a) a szabadság tartamára a megelőző 4 hónap közfoglalkoztatási, illetve közfoglalkoztatási garantált bér átlaga,
b) a betegszabadság tartamára a megelőző 4 hónap közfoglalkoztatási, illetve közfoglalkoztatási garantált bér átlagának 70%-a
illeti meg. Amennyiben a megelőző közfoglalkoztatás időtartama kevesebb 4 hónapnál, abban az esetben a (4c) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.
(4e) Részmunkaidős foglalkoztatás estén a közfoglalkoztatottat a szabadsága és a betegszabadsága tartamára a (4c) bekezdésben meghatározott bér időarányos része, teljesítménybérezés esetében a (4d) bekezdésben meghatározott bér időarányos része illeti meg.”
(6) A Kftv. 2. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A közfoglalkoztatási jogviszony esetén:
a) az Mt.
aa) rendelkezésre állásra,
ab) ügyeletre,
ac) készenlétre,
ad) állásidőre,
ae) előlegnyújtásra,
af) megszakítás nélküli munkarendre,
ag) rendkívüli munkaidőre,
ah) csoportos létszámcsökkentésre,
ai) végkielégítésre,
aj) szabadság kiadására,
ak) távolléti díj számítására,
al) kötelező legkisebb munkabérre, garantált bérminimumra,
am) munkavállalói biztosítékra,
an) munkakör megosztásra,
ao) több munkáltató által létesített munkaviszonyra,
ap) távmunkavégzésre,
aq) bedolgozói munkaviszonyra,
ar) egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára,
as) vezető állású munkavállalóra, valamint
at) cselekvőképtelen munkavállalóra
vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók,
b) az Mt. VI., IX., XVII. és XVIII. fejezete nem alkalmazható,
c) az Mt. 49. § (2) bekezdése nem alkalmazható,
d) az Mt. 55. § (1) bekezdés h) pontja nem alkalmazható,
e) az Mt. 64. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a közfoglalkoztató a közfoglalkoztatási jogviszony megszüntetését köteles bejelenteni az illetékes munkaügyi központnak,
f) az Mt. 70. §-a nem alkalmazható,
g) az Mt. 79. § (2) bekezdése nem alkalmazható,
h) az Mt. 81. §-a, 82. § (3) és (4) bekezdése, továbbá 83. §-a és 84. §-a nem alkalmazható,
i) az Mt. munkaidő beosztásra vonatkozó 50. alcímének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy közfoglalkoztatási jogviszonyban kötetlen munkarend nem alkalmazható,
j) az Mt. 101. § (1) bekezdés f)–h) pontja nem alkalmazható, azzal, hogy vasárnapra rendes munkaidő társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás nyújtásához e napon szükséges munkavégzés esetén közfoglalkoztatott számára is beosztható,
k) az Mt. alapbér megállapítására vonatkozó 65. alcímének rendelkezései a 138. § (1)–(5) bekezdés kivételével nem alkalmazhatók,
l) az Mt. bérpótlékokra vonatkozó 66. alcímének szabadidőre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók,
m) az Mt. 146. § (1) és (2) bekezdése nem alkalmazható,
n) az Mt. munkabér védelmére vonatkozó 70. alcímének rendelkezései a 158–164. § kivételével nem alkalmazhatók,
o) az Mt. 169. § (2) bekezdése nem alkalmazható,
p) az Mt. 214. § (2) bekezdése nem alkalmazható,
q) az Mt. 215. §-a nem alkalmazható,
r) az Mt. 216. § (4) bekezdése nem alkalmazható, továbbá
s) az Mt. 220. §-a nem alkalmazható.”
(7) A Kftv. 2. § az alábbi (6) bekezdéssel egészül ki:
„(6) Közfoglalkoztatási jogviszony esetén az Mt. 53. §-a nem alkalmazható.”
(8) A Kftv. 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a közfoglalkoztatási bér és a közfoglalkoztatási garantált bér mértékét, valamint a közhasznú kölcsönzés feltételeit rendeletben állapítsa meg.”
(9) A Kftv. 55. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„55. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény 2–18. §-át a közfoglalkoztatási jogviszony tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.”
75. § (1) A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Hvt.) 37. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A készenlét fokozása érdekében, a Honvédség szállítóeszközei, műszaki munkagépei, rendszeresített harcjárművei és fegyverzete a honvédelemért felelős miniszter engedélyével, a Honvéd Vezérkar főnöke és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (a továbbiakban: KNBSZ) főigazgatója által meghatározottak szerint kerülnek biztosításra a KNBSZ számára.”
(2) A Hvt. 63. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Katonai jelképek: a Honvédség főparancsnokának lobogója, a csapatzászló, a zászlószalag, a hadilobogó, az árbocszalag, a történelmi zászlósor és a felségjel.”
(3) A Hvt. 63. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A Honvédség főparancsnokának lobogója a köztársasági elnök által használt címert a csapatzászló elemeivel ötvözi.”
(4) A Hvt. 81. § (2) bekezdés o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a honvédelemért felelős miniszter, hogy rendeletben szabályozza)
„o) a katonai jelképek tartalmi elemeit, leírását, az adományozásukra és használatukra vonatkozó szabályokat.”
76. § A megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLIV. törvény
a) 13. § (5) bekezdésében az „a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 86/B–86/E. §-ait” szövegrész helyébe az „a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 36–40. §-át”,
b) 14. § (5) bekezdés b) pont bb) alpontjában az „a Munka Törvénykönyve” szövegrész helyébe az „a munka törvénykönyvéről szóló törvény”
szöveg lép.
77. § Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 454. §-a az alábbi (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) Több munkáltatóval létesített munkaviszony (Mt. 195. §) esetén kifizető az adózás rendjéről szóló törvény szerint meghatározott munkáltató.”
78. § (1) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 76. § (9) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az OBH elnöke egyéb feladatkörében)
„b) ha a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény szerint a cím adományozásáról az OBT dönt, „címzetes törvényszéki bíró”, „címzetes táblabíró”, „címzetes kúriai bíró”, „kúriai tanácsos” cím adományozását, igazságügyi alkalmazott esetén főtanácsosi, tanácsosi cím adományozását, valamint kitüntetés, díj, oklevél vagy plakett adományozását kezdeményezi az OBT-nél, továbbá ha a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény cím adományozására az OBH elnökét jogosítja fel, dönt a „címzetes törvényszéki bíró”, „címzetes táblabíró”, „címzetes kúriai bíró”, „kúriai tanácsos” cím adományozásáról,”
(2) Hatályát veszti a Bszi.
a) 151. § (1) bekezdés a) pontjában a „,továbbá – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – felmentése” szövegrész,
b) 151. § (2) bekezdése.
79. § (1) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) 23. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásában kiemelkedő elméleti jogi jártasságú jogász az egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora vagy az a személy, aki legalább húszévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal rendelkezik; e jogi szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell eltölteni, amely betöltésének feltétele a jogász végzettség.”
(2) A Bjt. 33. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a bírót a pályázati felhívásban meghirdetett álláshelynek megfelelő szolgálati hely szerinti bíróságra kell beosztani.”
(3) A Bjt. 55. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a bíró kérésére – rendkívül indokolt esetben – fizetés nélküli szabadságot engedélyezhet, azonban annak teljes időtartama az 1 évet nem haladhatja meg.”
(4) A Bjt. 55. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (5)–(7) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A szabadság kiadásának az időpontját – a bíró előzetes meghallgatása után – a munkáltatói jogkör gyakorlója határozza meg. A szabadságok kiadására a bíróságokon szabadságolási tervet kell készíteni.
(5) A rendes szabadság egynegyedét – a bírói szolgálati viszony első 3 hónapját kivéve – a bíró kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A bírónak az erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legalább 15 nappal be kell jelentenie, kivételes méltányolást érdemlő körülmény esetén ettől el lehet tekinteni.
(6) Ha a bíró a szolgálati viszonya megszűnéséig több napot volt szabadságon, mint amennyi a bíróságnál töltött időre megilletné, a különbözet idejére kifizetett illetményt, illetve e törvény alapján időarányosan járó juttatások megfelelő részét köteles visszafizetni. A túlfizetés nem követelhető vissza, ha a szolgálati viszony a bíró halála, nyugdíjazása alapján szűnt meg.
(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a bíró kérésére – rendkívül indokolt esetben – fizetés nélküli szabadságot engedélyezhet, azonban annak teljes időtartama az 1 évet nem haladhatja meg.”
(5) A Bjt. 72. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2a) Ha a vizsgálatot a kollégiumvezető végzi, és személye megegyezik a (2) bekezdés c) pontja szerinti kollégiumvezetővel, a (2) bekezdés c) pont szerinti véleményt a vizsgálat irataihoz csatolja.
(3) A bíró beosztási helye és szakterülete szerint illetékes kollégiumvezető – nem értve ez alatt a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium vezetőjét – vagy az általa kijelölt bíró a vizsgálat kezdeményezőjének, továbbá a kúriai bíró kivételével a bíró beosztása szerint illetékes fellebbviteli (felülvizsgálati ügyekben eljáró) bíróság kollégiumvezetőjének, a járásbírósági bíró esetén az ítélőtábla, közigazgatási és munkaügyi bírósági bíró, valamint a törvényszéken közigazgatási és munkaügyi ügyeket tárgyaló bíró esetén a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium vezetőjének előzetesen megküldi a vizsgálati jelentést és az értékelés tervezetét.”
(6) A Bjt. 93. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára a bíró az átlagilletményére jogosult.”
(7) A Bjt. 94. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára a bíró az átlagilletményére jogosult.”
(8) A Bjt. 143. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni)
„c) az átlagilletmény, a távolléti díj és a rokkantsági nyugdíj, rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás”
(különbözetének a megtérítése iránti igényt.)
(9) A Bjt. 143. § (3) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel]
„c) a rokkantsági nyugállományba, rokkantsági ellátásba vagy rehabilitációs ellátásba helyezés időpontjától”
(kezdődik)
(10) A Bjt. 145. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Ha a szolgálati jogvita alapján a bírót tisztségébe vissza kell helyezni, meg kell téríteni a szolgálati viszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben felmerült kárát, a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok szerint.”
(11) A Bjt. 186. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„186. § (1) Ha a bírót a szolgálati helyétől eltérő más településen működő olyan bíróságra rendelik ki, ahonnan a szolgálati helyére naponta nem tud visszautazni, a kirendelésen töltött munkanapokra – a közlekedési és a szállásköltség megtérítésén túl – élelmezési költségátalányként kirendelési díjra jogosult.
(2) A kirendelési díjat – az (5) bekezdésben foglalt kivétellel – a 187. § (1) és (3) bekezdésében foglaltak alapján kell megállapítani. Ha a kirendelésre a 32. § (1) bekezdése alapján kerül sor, a bíró a díj 150 százalékára jogosult.
(3) Nem számolható el kirendelési díj azokra a munkanapokra, amikor a bíró belföldi kiküldetési díjra jogosult, továbbá ha az élelmezést a kirendelés helyén természetben biztosítják.
(4) Az a bíró, aki tisztségét a 33. §-ban foglaltakra tekintettel kiírt pályázat alapján tölti be rendelkezésre állási pótlékra jogosult. A pótlék összege a bírói illetményalap összegének 20 százaléka.
(5) Ha a tisztségét a 33. §-ban foglaltakra tekintettel kiírt pályázat alapján betöltő bíró az (1) bekezdés szerinti feltételek szerint kerül kirendelésre, a rendelkezésre állási pótlék mellett jogosult kirendelési díjra, amit a 187. § (1) és (3) bekezdésében foglaltak alapján kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy kirendelési díjként a bírói illetményalap egy munkanapra eső részének a 10 százaléka állapítható meg.”
(12) A Bjt. a következő 189/A. §-sal egészül ki:
„189/A. § (1) Ha a bírónak átlagilletményt kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (a továbbiakban: irányadó időszak) kifizetett illetmény és jutalom (a továbbiakban e §-ban együtt: javadalmazás) időarányosan számított átlaga jár.
(2) Az (1) bekezdés szerinti átlagszámításnál az esedékességtől eltérő időben kifizetett javadalmazást az esedékesség napján teljesített kifizetésnek kell tekinteni.
(3) Az átlagilletmény számításánál az illetményt az átlagilletmény esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni.
(4) Az átlagilletmény-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett javadalmazások szolgálnak.
(5) Ha a bíró szolgálati viszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, az átlagilletmény számításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett javadalmazást kell figyelembe venni.
(6) Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó javadalmazásnak, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti munkavégzés alapján járó javadalmazásnak csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső – a (8) bekezdés szerinti osztószám figyelembevételével számított – (időarányos) részét kell az átlagszámításnál a kifizetett javadalmazás összegébe beszámítani.
(7) Ha a bíró szolgálati viszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagilletményének a távolléti díjával azonos összeg tekintendő.
(8) Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagilletményt úgy kell kiszámítani, hogy a bíró irányadó időszaki javadalmazásának együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint az illetménnyel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával (a továbbiakban együtt: osztószám).
(9) Az a naptári negyedév – az (5) bekezdés szerinti naptári negyedév(ek) hiányában az a naptári hónap –, amelyben a bírónak kifizetett javadalmazáshoz osztószám nem tartozik, az irányadó időszak meghatározásánál nem vehető figyelembe.
(10) Ha e törvény a fizetési kötelezettség megállapításánál havi átlagilletmény alkalmazását írja elő, akkor egy havi átlagilletményen a bíró egy napi átlagilletményének a huszonkétszerese értendő. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a havi átlagilletmény kiszámításánál a (8) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott egy órára járó átlagilletmény összege szorzandó 174-gyel, részmunkaidő esetén ennek időarányos részével.”
(13) A Bjt. 222. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„222. § (1) A bírák szolgálati viszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 6. §-át, 7. §-át, 9. §-át, 10. § (2) és (4) bekezdését, 12. §-át, 20. § (3) bekezdését, 22. § (1) és (3)–(6) bekezdését, 23. §-át, 24. § (1) bekezdés első mondatának első fordulatát és második mondatát, valamint (3) és (4) bekezdését, 25. §-át, 27. és 28. §-át, 29. § (1) és (3)–(5) bekezdését, 45. § (4) bekezdését, 51. § (2) és (5) bekezdését, 55. § (1) bekezdését, 65. § (3) bekezdését, 70. § (4) bekezdését, 80. §-át, 93. § (2)–(4) bekezdését, 102. § (1) és (5) bekezdését, 103. §-át, 104. § (1) bekezdését, 134. § (1)–(3) bekezdését, 146. § (1) és (2) bekezdését, (3) bekezdés a)–c) és e) pontját, valamint (4) bekezdését, 154–156. §-át, 157. § (1) bekezdését, 160–164. §-át, 231. §-át, 270. §-át, 271. §-át, 272. § (2)–(9) bekezdését, 274. § (1) bekezdésének első fordulatát, valamint (2)–(5) bekezdését, 275. §-át, 286. §-át, 287. § (4) bekezdését, 294. § (1) bekezdés g) pontját és (2) bekezdését, valamint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 130. § (2) bekezdését, 132. § (2) bekezdését, 133. §-át, 134. § (1)–(3) bekezdését, (4) bekezdésének első mondatát, továbbá (5)–(11) bekezdését, 135–140/A. §-át, 151/A. § (1) és (2), valamint (5) és (6) bekezdését, megfelelően alkalmazni kell.
(2) Az Mt.
a) 29. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy a távolléti díj helyett átlagilletményt kell megfizetni,
b) 135. § (1) bekezdését, valamint 165. § (1) bekezdés e)–g) pontját azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy az abban foglaltaktól a felek megállapodása nem térhet el,
c) 229. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy felmondás alatt a lemondást kell érteni,
d) 232–234. §-át az üzemi tanácsra vonatkozó rendelkezések kivételével megfelelően alkalmazni kell.”
(14) A Bjt. 222. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„222. § (1) A bírák szolgálati viszonyára az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az Mt. 6. §-át, 7. §-át, 9. §-át, 10. § (2) és (4) bekezdését, 12. §-át, 20. § (3) bekezdését, 22. § (1) és (3)–(6) bekezdését, 23. §-át, 24. § (1) bekezdés első mondatának első fordulatát és második mondatát, valamint (3) és (4) bekezdését, 25. §-át, 27. és 28. §-át, 29. § (1) és (3)–(5) bekezdését, 45. § (4) bekezdését, 51. § (2) és (5) bekezdését, 55. § (1) bekezdését, 65. § (3) bekezdését, 70. § (4) bekezdését, 80. §-át, 93. § (2)–(4) bekezdését, 102. § (1) és (5) bekezdését, 103. §-át, 104. § (1) bekezdését, 115. § (2) bekezdését, 118. §-át, 120–121. §-át, 122. § (3)–(5) bekezdését, 123. § (1)–(4) bekezdését, (5) bekezdés a) és b) pontját, valamint (7) bekezdését, 124–131. §-át, 133. § (1) és (2) bekezdését, 134. § (1)–(3) bekezdését, 146. § (1) és (2) bekezdését, (3) bekezdés a)–c) és e) pontját, valamint (4) bekezdését, 148. §-át, 149. § (1) bekezdését, 152. §-át, 154–156. §-át, 157. § (1) bekezdését, 160–164. §-át, 231. §-át, 270. §-át, 271. §-át, 272. § (2)–(9) bekezdését, 274. § (1) bekezdésének első fordulatát, valamint (2)–(5) bekezdését, 275. §-át, 286. §-át, 287. § (4) bekezdését, 294. § (1) bekezdés g) pontját és (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(2) Az Mt.
a) 29. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy a távolléti díj helyett átlagilletményt kell megfizetni,
b) 123. § (6) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szabadság esedékességének évét követő kiadása az e törvényben megállapított alapszabadságra vonatkozik,
c) 135. § (1) bekezdését, valamint 165. § (1) bekezdés e)–g) pontját azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy az abban foglaltaktól a felek megállapodása nem térhet el,
d) 229. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy felmondás alatt a lemondást kell érteni,
e) 232–234. §-át az üzemi tanácsra vonatkozó rendelkezések kivételével megfelelően alkalmazni kell.”
(15) A Bjt. 227. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a bíró az átlagilletmény számítás alapjául szolgáló időszakban a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény alapján külön juttatásban részesült, annak összegét az átlagilletmény számítása során figyelembe kell venni.”
(16) A Bjt. 230. § (3) bekezdése a következő mondattal egészül ki:
„Ha az e bekezdés hatálya alá tartozó bíró jogosulttá válik az öregségi nyugdíjra, 2012. december 31. napjáig – kérelmére – felmenthető.”
(17) A Bjt.
a) 49. § (3) bekezdés b) pontjában a „Munka Törvénykönyve” szövegrész helyébe a „Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény”,
b) 174. § (2) bekezdésének nyitó szövegében az „OBT” szövegrész helyébe az „OBH elnöke”,
c) 183. § (2) bekezdésében az „átlagkeresetre” szövegrész helyébe az „átlagilletményre”,
d) 214. § (1) bekezdésében a „havi átlagkeresetét” szövegrész helyébe az „egy hónapra járó távolléti díja összegét”
szöveg lép.
(18) A Bjt. 49. § (3) bekezdés b) pontjában a „Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 134. § (3) bekezdés b) pontja” szövegrész helyébe a „munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 123. § (3) bekezdése” szöveg lép.
(19) Hatályát veszti Bjt. 91. §-a.
80. § (1) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Üjt.) 3. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[Ügyészségi alkalmazottak tanácsa (a továbbiakban: alkalmazotti tanács) működik]
„c) a főügyészségeken, az alárendelt járási és járási szintű (a továbbiakban együtt: járási) ügyészségekre is kiterjedő hatáskörrel;”
(2) Az Üjt. 4. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az egyetértés hiánya miatt a felek között vita merül fel, akkor a munka törvénykönyvének a kollektív munkaügyi vitára vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.”
(3) Az Üjt. 4. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (1)–(4) bekezdésben foglaltakat sértő intézkedés érvénytelenségének megállapítása iránt az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az intézkedés megtételét követő hatvan napon belül a munka törvénykönyvének a munkajogi igény érvényesítésére vonatkozó szabályai szerint bírósághoz fordulhat. A keresetnek az intézkedés végrehajtására halasztó hatálya van.”
(4) Az Üjt. 5. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben az alkalmazotti tanácsra (Országos Tanácsra) a munka törvénykönyvének az üzemi tanácsra (központi üzemi tanácsra) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
(5) Az Üjt. 27. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az ügyészt a szolgálati helyétől eltérő más településen működő olyan ügyészségre rendelik ki, ahonnan naponta nem tud szolgálati helyére visszautazni, a kirendelésben töltött munkanapokra – a közlekedési és szállás költségmegtérítésén túl – élelmezési költségátalányként az 57. § (4)–(7) bekezdése szerint számított összegű napidíj illeti meg. Ha az ügyészt más főügyészség illetékességi területére, továbbá a fellebbviteli főügyészség ügyészét más szolgálati helyre rendelik ki, a napidíj 150%-ára jogosult.”
(6) Az Üjt. 36. § (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát a legfőbb ügyész felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha)
„f) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. § (2a) bekezdésében foglalt öregségi nyugdíjjogosultság feltételeivel legkésőbb a felmentési idő leteltekor rendelkező ügyész felmentését e jogcímre hivatkozással maga kéri.”
(7) Az Üjt. 36. § (6) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A Tny. 18. § (2a) bekezdésében foglalt öregségi nyugdíjra jogosult ügyészt, ha az (1) bekezdés f) pontja alapján felmentését kezdeményezi, a legfőbb ügyész köteles a társadalombiztosítási ellátás igénybe vétele érdekében – az ügyészi tanács véleményének kikérése nélkül – felmenteni. E jogcímen az ügyész kezdeményezésére csak egy alkalommal kötelező a felmentés.
(7) A Tny. 18. § (2a) bekezdésében foglalt öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságát az ügyésznek kell igazolnia.”
(8) Az Üjt. 43. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„43. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató az ügyészségi szolgálati viszonyt jogellenesen szüntette meg, az ügyész abban az esetben kérheti az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, ha
a) a megszüntetés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, felmentési korlátozásba vagy tilalomba ütközik, vagy
b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselő, az alkalmazotti tanács vagy az ügyészi tanács elnökének szolgálati viszonyát a munka törvénykönyve 260. § (3) bekezdésébe, illetve 273. § (1) bekezdésébe ütköző módon szüntette meg, vagy
c) a fegyelmi felelősség nem áll fenn, vagy annak megállapítása esetén a hivatalvesztés fegyelmi büntetés nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával, vagy
d) a jogviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, vagy
e) az ügyész a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.
(2) A munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi az ügyész eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha az ügyész továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el. Ilyennek minősül különösen, ha
a) az ügyész munkaköre megszűnt,
b) az ügyészi szervnél létszámcsökkentést hajtanak végre az ítélet jogerőssé válásakor.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt esetben meg kell téríteni az ügyész elmaradt illetményét (egyéb járandóságait), továbbá a jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben felmerült kárát is. Nem kell megtéríteni az illetménynek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült.
(4) Ha az ügyészségi szolgálati viszony (1) bekezdésben foglalt módon történő jogellenes megszüntetése esetén az ügyész az eredeti munkakörébe való visszahelyezést nem kéri vagy a bíróság mellőzi az ügyész eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, az ügyészségi szolgálati viszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ilyen esetben a bíróság a munkáltatót a (3) bekezdésben foglaltakon felül – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – az ügyész legalább két-, legfeljebb tizenkét havi illetményének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.
(5) Ha az ügyészségi szolgálati viszonyt nem az (1) bekezdésben foglalt módon szüntették meg jogellenesen, az ügyészségi szolgálati viszony a megszüntetésről szóló jognyilatkozat szerinti időpontban megszűnik, de az ügyész részére – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelése alapján – legalább két, legfeljebb huszonnégy havi illetményének megfelelő átalány kártérítést kell fizetni.
(6) Amennyiben az ügyészségi szolgálati viszonyt az ügyész valamely, az ügyészségi szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó szabály megszegésével szünteti meg, ezt úgy kell elbírálni, mintha az ügyészségi szolgálati viszonya hivatalvesztés fegyelmi büntetés folytán szűnt volna meg, valamint köteles a munkáltató számára a rá irányadó lemondási időre – határozott időre szóló ügyészségi szolgálati viszony esetén legfeljebb a hátralévő időre – járó, de legfeljebb kéthavi illetményének megfelelő összeget megfizetni. A munkáltató jogosult az ezt meghaladó kárának érvényesítésére is. Ezek együttesen nem haladhatják meg az ügyész tizenkét havi illetményének összegét.”
(9) Az Üjt. 55. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A részmunkaidő kikötése)
„b) ha az ügyésznek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 123. § (3) bekezdése alapján ki kell adni a szabadságát, akkor a szabadság leteltét követő naptól”
(hatályos)
(10) Az Üjt. 57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„57. § (1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a szokásos szolgálati hely szerinti településen kívüli munkavégzésre kötelezheti az ügyészt (kiküldetés). Ennek feltétele, hogy az ügyész a kiküldetés időtartama alatt is a munkáltató irányítása és utasítása alapján végezze a munkát. A kiküldetésnél az ügyész méltányos érdekeit figyelembe kell venni.
(2) A kiküldetés alapján történő munkavégzés időtartama nem haladhatja meg – a munkáltatói jogkör gyakorlója és az ügyész eltérő megállapodása hiányában – naptári évenként a negyvennégy munkanapot, az ügyészségi nyomozás központi és területi szervezeti egységében szolgálatot teljesítő ügyész esetében pedig a százhúsz munkanapot. Ha a kiküldetés a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni.
(3) Kiküldetés esetén megfelelően alkalmazni kell a 27. § (3) bekezdésében foglaltakat.
(4) Az ügyészt hat órát meghaladó belföldi kiküldetés esetén – az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségek fedezésére – napidíjként az illetményalap egy munkanapra eső részének a húsz százaléka illeti meg. Ha a kiküldetésben töltött idő a hat órát nem haladja meg, de a négy órát eléri, a napidíj fele jár.
(5) Ha a munkáltató az ügyész részére az élelmezést biztosítja, vagy ha a szállásköltség az étkezés árát is tartalmazza, a napidíjat étkezésenként a következő mértékben kell csökkenteni:
a) reggeli esetében húsz százalékkal;
b) ebéd esetében ötven százalékkal;
c) vacsora esetében harminc százalékkal.
(6) Az ügyész belföldi napidíjának kiszámításánál havonta huszonegy munkanapot kell figyelembe venni. A napidíjat tíz forintra felkerekítve kell megállapítani.
(7) Az ügyész a belföldi kiküldetésnél vasúton történő utazásakor az első osztály igénybevételére jogosult. Az utazási és szállásköltségek a munkáltatót terhelik.”
(11) Az Üjt. 96. § (2) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló ügyész)
„d) az e törvényben meghatározott címet nem szerzi meg, illetve az részére nem adományozható.”
(12) Az Üjt. 103. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„103. § A munka törvénykönyve rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni
a) a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dologban bekövetkezett hiányért és a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kárért való felelősségre;
b) az együttesen okozott kárért való felelősségre;
c) a leltárhiányért fennálló felelősségre.”
(13) Az Üjt. 106. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyából keletkező, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlójának intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatti igényének érvényesítése érdekében bírósághoz fordulhat. A jogvitára az e törvényben meghatározott eltérésekkel a munka törvénykönyvének a munkajogi igény érvényesítésére vonatkozó szabályait kell alkalmazni.”
(14) Az Üjt. 109. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az alügyészek és az ügyészségi fogalmazók nem lehetnek tagjai pártnak és nem folytathatnak politikai tevékenységet.”
(15) Az Üjt. 133. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az írnok és a fizikai alkalmazott által teljesített ügyeletre és készenlétre az 56. §-ban foglaltakat, a rendkívüli munkavégzés elrendelésére, a munkaidő-beosztástól eltérő és a munkaidőkereten felül végzett rendkívüli munka ellenértékére pedig a munka törvénykönyve rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.”
(16) Az Üjt. 136. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A fizikai alkalmazott alapilletményét a felek közös megegyezésével a munka törvénykönyvének a munka díjazására irányadó szabályai szerint kell megállapítani.”
(17) Az Üjt. 153. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„153. § (1) Az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára az Alaptörvényben, az ügyészségéről szóló törvényben és az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a munka törvénykönyvét és törvényi felhatalmazás alapján kiadott egyéb rendelkezést is megfelelően alkalmazni kell a (2)–(6) bekezdésben foglalt rendelkezések figyelembevételével.
(2) Nem alkalmazhatók az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény következő rendelkezései:
a) a munkaviszonyra vonatkozó szabályok közül: a 34. § (3) bekezdése, a 43. §, a 45. § (5) bekezdése, a 46. § (1) bekezdés g) pontja, a 48. §, az 54. § (1), (2) és (4) bekezdése, 55. § (2) bekezdése, az 56. §, a 61. § (1), (3) bekezdése, a 63. és 64. §, a 65. § (1), (2) bekezdése, a 66. és 67. §, a 69. §, a 70. § (1), (3) bekezdése, a 77–79. §, a 81–83. §, a 84. § (1), (2) bekezdése, a 92. § (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése, a 95. §, a 110. § (2) bekezdése, a 117. §, a 139. § (2) bekezdése, a 144. §, a 179. § (1), (2) bekezdése, a 192. § (2)–(4) bekezdése, a 194–211. §, a XVI. és XVII. fejezet, a 228. §;
b) a munkaügyi kapcsolatok szabályai közül: a 236. § (1) bekezdése, a 237. §, a 250. § és 251. §, a 252. § g) pontja, a 260. § (1) és (2) bekezdése, a 262. § (3) és (4) bekezdése, a 263–266. §, a 268. § (1)–(3) bekezdése, a 269. §, a 272. § (1) bekezdése, a XXII. fejezet;
c) a záró rendelkezések közül: a 295–297. §.
(3) Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
a) 86. § (3) bekezdésének a) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaközi szünet munkaidőnek minősül;
b) 243. § (3) bekezdését, 246. § (1) bekezdését és 248. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munka törvénykönyve 237. § (1) bekezdésében meghatározott szám alatt az alkalmazotti tanács tagjainak e törvényben meghatározott számát kell érteni;
c) 260. § (3) bekezdését és 273. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munka törvénykönyve 53. §-a szerinti intézkedés alatt az ügyészségi alkalmazott hozzájárulása nélküli kirendelést és a tizenöt napot elérő kiküldetést kell érteni;
d) 273. § (3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy önállónak minősülő telephely alatt a főügyészséget az alárendelt járási ügyészségekkel együtt, a fellebbviteli főügyészséget, az OKRI-t, a Legfőbb Ügyészséget kell érteni;
e) 287. § (2) bekezdésének a) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az azonnali hatályú felmondás alatt rendkívüli lemondást kell érteni.
(4) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 140. §-át és 143. §-át csak az írnok és a fizikai alkalmazott, az 59. §-át és 145. §-át csak a fizikai alkalmazott esetében kell alkalmazni.
(5) Ahol a munka törvénykönyve
a) munkavállalót említ, ott ügyészt, alügyészt, ügyészségi fogalmazót, tisztviselőt, írnokot és fizikai alkalmazottat,
b) munkaszerződést (megállapodást) említ, ott kinevezést,
c) munkaviszonyt említ, ott ügyészségi szolgálati viszonyt,
d) munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, ott az ügyészségi szolgálati viszonyra alkalmazandó törvényt és az abban adott felhatalmazás alapján kiadott egyéb jogszabályt, továbbá a legfőbb ügyész által – az érdekelt munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel egyetértésben – az e törvényben kapott felhatalmazás alapján kiadott utasítást,
e) felmondást említ, ott felmondás alatt lemondást, illetve felmentést,
f) kivételesen fontos gazdasági érdeket említ, ott kivételesen fontos ügyészségi érdeket
kell érteni.
(6) Ahol e törvény a „nyugdíjasnak minősül”, „öregségi nyugdíjra jogosult”, „öregségi nyugdíjra való jogosultság” kifejezést használja, e fogalmak tekintetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 294. § (1) bekezdés g) pontját kell alkalmazni azzal, hogy a legfőbb ügyész helyettes és az ügyész esetében e fogalmakat a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyre kell alkalmazni. Nyugdíjasnak minősül az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, továbbá a tisztviselő, írnok, fizikai alkalmazott, valamint a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött ügyész abban az esetben is, ha felmentését a Tny. 18. § (2a) bekezdésére szerzett jogosultságára hivatkozással maga kéri.
(7) Nem alkalmazható az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 105. és 106. §-a.”
(18) Az Üjt. 153. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
a) 53. §-át csak a kinevezéstől eltérő munkakörben való foglalkoztatásra kell alkalmazni,
b) 86. § (3) bekezdésének a) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaközi szünet munkaidőnek minősül;
c) 123. § (6) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szabadság esedékességének évét követő kiadása az e törvényben megállapított alapszabadságra vonatkozik;
d) 243. § (3) bekezdését, 246. § (1) bekezdését és 248. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munka törvénykönyve 237. § (1) bekezdésében meghatározott szám alatt az alkalmazotti tanács tagjainak e törvényben meghatározott számát kell érteni;
e) 260. § (3) bekezdését és 273. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munka törvénykönyve 53. §-a szerinti intézkedés alatt az ügyészségi alkalmazott hozzájárulása nélküli kirendelést és a tizenöt napot elérő kiküldetést kell érteni;
f) 273. § (3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy önállónak minősülő telephely alatt a főügyészséget az alárendelt járási ügyészségekkel együtt, a fellebbviteli főügyészséget, az OKRI-t, a Legfőbb Ügyészséget kell érteni;
g) 287. § (2) bekezdésének a) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az azonnali hatályú felmondás alatt rendkívüli lemondást kell érteni.”
(19) Az Üjt. a következő 155/A. §-sal egészül ki:
„155/A. § (1) Ha az ügyészségi alkalmazottnak átlagilletményt kell fizetni, részére az átlagszámítás alapjául szolgáló időszakra (a továbbiakban: irányadó időszak) kifizetett illetmény, jutalom, valamint rendkívüli munkavégzésért és más munkakörbe tartozó munka elvégzéséért járó díjazás (a továbbiakban e §-ban együtt: javadalmazás) időarányosan számított átlaga jár.
(2) Az (1) bekezdés szerinti átlagszámításnál az esedékességtől eltérő időben kifizetett javadalmazást az esedékesség napján teljesített kifizetésnek kell tekinteni.
(3) Az átlagilletmény számításánál az illetményt az átlagilletmény esedékessége időpontjában érvényes összegben kell figyelembe venni.
(4) Az átlagilletmény-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett javadalmazások szolgálnak.
(5) Ha az ügyészségi alkalmazott ügyészségi szolgálati viszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, az átlagilletmény számításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett javadalmazást kell figyelembe venni.
(6) Az irányadó időszakban kifizetett, de az irányadó időszakot meghaladó, meghatározott időtartamra járó javadalmazásnak, továbbá az irányadó időszakon kívüli időben kifizetett, de az irányadó időszak alatti munkavégzés alapján járó javadalmazásnak csak az átlagszámítás alapjául figyelembe vehető időszakra eső – a (8) bekezdés szerinti osztószám figyelembevételével számított – (időarányos) részét kell az átlagszámításnál a kifizetett javadalmazás összegébe beszámítani.
(7) Ha az ügyészségi alkalmazottnak az ügyészségi szolgálati viszonya egy naptári hónapnál rövidebb, átlagilletményének a távolléti díjával azonos összeg tekintendő.
(8) Az egy órára, illetve az egy munkanapra járó átlagilletményt úgy kell kiszámítani, hogy az ügyészségi alkalmazott irányadó időszaki javadalmazásának együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint az illetménnyel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok számával (együtt: osztószám).
(9) Az a naptári negyedév – az (5) bekezdés szerinti naptári negyedév(ek) hiányában az a naptári hónap –, amelyben az ügyészségi alkalmazottnak kifizetett javadalmazáshoz osztószám nem tartozik, az irányadó időszak meghatározásánál nem vehető figyelembe.
(10) Ha e törvény a fizetési kötelezettség megállapításánál havi átlagilletmény alkalmazását írja elő, akkor egy havi átlagilletményen az ügyészségi alkalmazott egy napi átlagilletményének a huszonkétszerese értendő. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a havi átlagilletmény kiszámításánál a (8) bekezdésben foglaltak szerint meghatározott egy órára járó átlagilletmény összege szorzandó 174-gyel, részmunkaidő, rövidebb teljes munkaidő, illetve készenléti jellegű munkakörben a napi nyolc vagy heti negyven órát meghaladó mérték esetén, ennek időarányos részével.”
(20) Az Üjt. 157. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„157. § Az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyával kapcsolatban a legfőbb ügyész – az érintett munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel egyetértésben – szabályokat állapíthat meg az olyan kérdésekben, amelyeket e törvény nem szabályoz, és a munka törvénykönyve szerint a kollektív szerződés keretébe tartozhatnak. Azokban az esetekben, ahol a munka törvénykönyve a kollektív szerződés keretébe tartozó kérdésben csak a munkavállaló javára enged eltérést, a legfőbb ügyész sem állapíthat meg az ügyészségi alkalmazottakra nézve hátrányosabb szabályokat.”
(21) Az Üjt. 166. §-a a következő d) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„d) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv.”
(22) Az Üjt.
a) 27. § (4) bekezdésében az „57. § (1)–(3) bekezdése” szövegrész helyébe az „57. § (4)–(7) bekezdése” szöveg,
b) 113. § (2) bekezdésében az „az 57. § (2)–(4) bekezdésének” szövegrész helyébe az „az 57. § (1)–(3), (5)–(7) bekezdésének”,
c) 134. § (2) bekezdésében az „az 57. § (2)–(4) bekezdésében” szövegrész helyébe az „az 57. § (1)–(3), (5)–(7) bekezdésében, gépjárművezető belföldi kiküldetésénél az 57. § (1), (5)–(7) bekezdésében”,
d) 64. § (5) bekezdésében a „36. § (1) bekezdésének a)–b) pontjában” szövegrész helyébe a „36. § (1) bekezdés a)–b) pontjában vagy a 47. § (5) bekezdésében”
szöveg lép.
(23) Hatályát veszti az Üjt. 36. § (1) bekezdésének d) pontja.
(24) Hatályát veszti az Üjt. 153. § (7) bekezdése.
81. § Esztergom Város Önkormányzata egyes intézményeinek átvételéről szóló 2011. évi CLXXXVI. törvény 12. § (5) bekezdés b) pont bb) alpontjában „a Munka Törvénykönyve” szövegrész helyébe „a munka törvénykönyvéről szóló törvény” szöveg lép.
82. § A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 36. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(4) Ha a nevelési-oktatási intézményt a honvédelemért, valamint a rendvédelemért felelős miniszter tartja fenn,
a) a szakközépiskola és a szakiskola a 12–13. §-ban foglaltaktól eltérő számú évfolyammal működhet,
b) a pedagógiai programban sajátos honvédelmi, rendvédelmi szempontok érvényesíthetőek, katonai szabályok és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény (a továbbiakban: Hszt.) szerinti szabályok és tevékenység írható elő,
c) az SZMSZ, házirend a pedagógusok, a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők és a tanulók számára a Magyar Honvédségben és a Hszt.-ben előírt viselkedési és megjelenési szabályokat, jogokat, kötelességeket, kiképzési tevékenységet írhat elő, továbbá ezek megsértése miatt fegyelmi eljárás kezdeményezhető,
d) a nevelő-oktató munka pedagógus munkakörben szolgálati viszonyban is ellátható,
e) a fenntartó pályáztatás és további eljárás nélkül is adhat intézményvezetői megbízást,
f) nem kell alkalmazni az osztály-, csoportlétszámokat meghatározó rendelkezéseket, a maximális létszámra vonatkozó rendelkezések kivételével,
g) a tanulói jogviszony és a kollégiumi tagsági viszony megszüntetésével kapcsolatosan – írásbeli megállapodásban – a törvény szabályaitól el lehet térni,
h) országos feladatot ellátó intézménynek minősül,
i) a 60. § (2) bekezdés b) pontja szerinti életkori határ a katonai szakképesítések esetén huszonnégy év.”
83. § (1) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„2. § Törvény eltérő rendelkezése hiányában a Köztársasági Elnöki Hivatal, az Országgyűlés Hivatala, az Alkotmánybíróság Hivatala, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az Állami Számvevőszék, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala, a Gazdasági Versenyhivatal, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága, a Magyar Művészeti Akadémia Titkársága, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Közbeszerzési Hatóság és az Országgyűlési Őrség köztisztviselőjének és közszolgálati ügykezelőjének közszolgálati jogviszonyára is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”
(2) A Kttv. 6. §-a a következő 7a., 7b., 15a. és 31a. ponttal egészül ki:
„7a. fogyatékos gyermek: az a gyermek, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerinti magasabb összegű családi pótlék került megállapításra;
7b. gyermek: a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek;”
„15a. kötelező orvosi vizsgálat: az az orvosi vizsgálat, amelyen a kormánytisztviselőnek jogszabály előírása alapján részt kell vennie, ideértve a várandós állapotra tekintettel előírt orvosi vizsgálatot is;”
„31a. szülő:
a) a vér szerinti és az örökbefogadó szülő, továbbá az együttélő házastárs,
b) az, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van,
c) a gyám,
d) a nevelőszülő és a helyettes szülő;”
(3) A Kttv. 8. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A közigazgatási szervnél a tárgyévben a munkaszerződéssel foglalkoztatott személyek aránya – ide nem értve a fizikai alkalmazottakat – együttesen nem haladhatja meg az engedélyezett létszám tíz százalékát. E mérték alól a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter indokolt esetben mentesítést adhat.”
(4) A Kttv. 8. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:
„(10) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, Magyarország diplomáciai és konzuli képviseletein, a nemzetközi szervezetek mellett működő állandó képviseleteken, valamint más állami képviseleteken ügyviteli feladat ellátására nem kizárólag kormányzati szolgálati, illetve közszolgálati jogviszony létesíthető.”
(5) A Kttv. 47. §-a a következő (5)–(6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az ösztöndíjas jogviszonyra
a) megfelelően alkalmazni kell e törvény 9. §-át, 10. § (1) és (3) bekezdését, 11. §-át, 12. § (1) bekezdését, 13. § (1) bekezdését, 14. §-át, 15. §-át, 18. §-át, 19–25. §-át, 38. § (1) bekezdését, 43. § (1) bekezdés d) és f) pontját, továbbá (2) és (5) bekezdését, 49. §-át, 58. §-át, 74–75. §-át, 76. § (1) bekezdését, 78–79. §-át, 89–90. §-át, 91. § (1) és (3) bekezdését, 92. § (1), (3) és (8) bekezdését, továbbá (2) bekezdés a) pontját, 93. §-át, 94. § (1) bekezdését, 95. § (1) és (4) bekezdését, 99. §-át, 100. § (2) bekezdését, 101. § (1) és (6)–(7) bekezdését, 102. §-át, 103. § (6) bekezdését, 104. § (1) bekezdését és (2) bekezdés a)–b) pontját, 105–107. §-át, 110–112. §-át, 113. § (1)–(2) bekezdését, 114. §-át, 115. § (1) bekezdés a) pontjából a rendes munkaidő nyilvántartására vonatkozó valamint a b) és c) pontjában foglalt szabályokat, 143. §-át, 144. § (3) bekezdését, 145–147. §-át, 149. §-át, 160–161. §-át, 163–175. §-át, 192. §-át, 238. §-át,
b) ahol e törvény illetményt említ, azon ösztöndíjat kell érteni.
(6) Az (1) bekezdésben meghatározott ösztöndíj a Kormány által rendeletben meghatározottak szerint kormánytisztviselő, közigazgatási szervnél foglalkoztatott munkavállaló részére is adható.”
(6) A Kttv. 87. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A 85. § (4) bekezdés c) pontját és (5) bekezdését a vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő esetében akkor is alkalmazni kell, ha a tisztségviselés, a tagság ellátása további jogviszony létesítésével jár.”
(7) A Kttv. 90. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkaidő (2) bekezdés szerinti meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az erre eső napokat a kormánytisztviselőre irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.”
(8) A Kttv. 152. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A nyugállományú kormánytisztviselő a szociális helyzetére figyelemmel, rászorultság alapján pénzbeli vagy természetbeni támogatásban részesíthető.”
(9) A Kttv. 190. § (11) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(11) A közszolgálati panaszt háromfős tanács bírálja el. Az ügy elbírálásában eljáró tanács tagjait és a tanács elnökét a Kormánytisztviselői Döntőbizottság elnöke jelöli ki. A tanács elnöke az lehet, aki egyetemi szintű végzettséggel és jogász szakképzettséggel rendelkezik.”
(10) A Kttv. 217. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a közigazgatási államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő a lemondásnak a miniszterelnök által történő kézhezvételétől számított három hónap, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő negyvenöt nap, ha e tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, a lemondási idő tizenöt nap. A lemondási idő időtartama alatt a közigazgatási államtitkár a munkavégzési kötelezettség alól mentesül.”
(11) A Kttv. 222. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a helyettes államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő a lemondásnak a miniszter, illetve a Miniszterelnökséget vezető államtitkár által történő kézhezvételétől számított három hónap, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő negyvenöt nap, ha e tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, a lemondási idő tizenöt nap. A lemondási idő időtartama alatt a helyettes államtitkár a munkavégzési kötelezettség alól mentesül.”
(12) A Kttv. 226. § (4) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(4) Az Országgyűlés Hivatala és az Országgyűlési Őrség szervezeti és működési szabályzata a 130. § (1)–(8) bekezdésben foglaltaktól eltérő szabályokat állapíthat meg.”
(13) A Kttv. 226. § (6) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(6) Az Országgyűlés Hivatalánál és az Országgyűlési Őrségnél a 142. § azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy az Országgyűlés Hivatalának vezetője és az Országgyűlési Őrség parancsnoka az Országgyűlés elnöke által meghatározott rendben állapíthat meg képzettségi, munkaköri pótlékot.”
(14) A Kttv. 227. §-a az alábbi (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) Az Országgyűlési Őrség köztisztviselői, ügykezelői és munkavállalói felett – a 2012. évi XXXVI. törvény 132. § (1) bekezdés c) pontja alapján – a munkáltatói jogokat a parancsnok gyakorolja.”
(15) A Kttv. 234. § (1) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:
„(1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságánál, a Magyar Művészeti Akadémia Titkárságánál, a Közbeszerzési Hatóságnál, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál, valamint az Országgyűlési Őrségnél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.”
(16) A Kttv. 259. § (1) bekezdés 6. pontja a következő e) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben
6. megállapítsa)
„e) a nyugállományú közszolgálati tisztviselők számára megállapítható juttatásokra”
(vonatkozó részletes szabályokat;)
(17) A Kttv. 259. § (1) bekezdés 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben)
„9. a Kormánytisztviselői Döntőbizottság szervezetére és eljárására, határozatára, működését támogató szervezetre, valamint a Kormánytisztviselői Döntőbizottság jogállására, juttatásaira, továbbá a Kormánytisztviselői Döntőbizottság tagjának összeférhetetlenségére vonatkozó részletes szabályokat megállapítsa;”
(18) A Kttv.
a) 6. § 14. pontjában a „fegyveres szervnél közalkalmazotti jogviszonyban” szövegrész helyébe a „fegyveres szervnél vagy a Honvédségnél közalkalmazotti jogviszonyban”,
b) 26. § (6) bekezdésében a „Köztisztviselői Érdekegyeztetői Fórumban” szövegrész helyébe a „Közszolgálati Érdekegyeztető Fórumban”,
c) 204. § (3) bekezdésében a „politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonya” szövegrész helyébe a „politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói kinevezése”,
d) 204. § (6) bekezdésében a „politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyban” szövegrész helyébe a „politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörben”,
e) 210. § (1) bekezdésében a „kormányzati ügykezelői jogviszonya” szövegrész helyébe a „kormányzati szolgálati jogviszonya”,
f) 214. § (4) bekezdésében a „100–101. §” szövegrész helyébe a „100. § (1) bekezdés, 101. §”,
g) 223. § (3) bekezdésében a „(2) bekezdés a)–d) pontja” szövegrész helyébe a „(2) bekezdés a)–b) pontja” szöveg,
h) 238. § (6) bekezdésében a „b)–j) pontjaiban” szövegrész helyébe a „b)–f) pontjaiban”
szöveg lép.
(19) Hatályát veszti a Kttv.
a) 206. § (3) bekezdés a) pontjában az „a pályázatra [45. § (1) bekezdése] vonatkozó rendelkezést,” szövegrész,
b) 223. § (1) bekezdésében az „azzal, hogy, ha a helyettes államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, felmentési ideje tizenöt nap” szövegrész.
84. § A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2011. évi CCVIII. törvény 53. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„53. § (1) Az MNB alkalmazottaira – e törvényben szabályozott kivételekkel – az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Az Mt. 204. § (3) bekezdése, 205. §-a és 207. §-a az MNB-re, illetve alkalmazottaira nem alkalmazandó.”
85. § (1) Az Mt. 46. § (1) bekezdés e) pontja a következő szöveggel lép hatályba:
(A munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban tájékozatja a munkavállalót)
„e) a szabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának, valamint”
(2) Az Mt. 50. § (4) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(4) Kollektív szerződés rendelkezése alapján a próbaidő tartama legfeljebb hat hónap.”
(3) Az Mt. 53. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell.”
(4) Az Mt. 80. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) A munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.”
(5) Az Mt. 85. § (1) és (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(1) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés
a) a 63. § (1) bekezdésében,
b) a 64. §-ban,
c) a 82. § (1) bekezdésében
foglaltaktól nem térhet el.
(2) Kollektív szerződés
a) a 63. § (2)–(3) bekezdésében,
b) a 65–68. §-ban,
c) a 71–76. §-ban,
d) a 78. §-ban,
e) a 81. §-ban,
f) a 83. §-ban
foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.”
(6) Az Mt. 96. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) Kötetlen a munkarend, ha a munkáltató heti átlagban legalább a napi munkaidő fele beosztásának jogát – a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedi.”
(7) Az Mt. 99. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„99. § (1) A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.
(2) A munkavállaló beosztás szerinti
a) napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra,
b) heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra
lehet.
(3) A 92. § (2) bekezdése alapján foglalkoztatott munkavállaló esetén – a felek írásbeli megállapodása alapján – a munkavállaló beosztás szerinti
a) napi munkaideje legfeljebb huszonnégy óra,
b) heti munkaideje legfeljebb hetvenkét óra
lehet. A megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidő-keret elrendelése esetén a munkaidő-keret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja.
(4) A munkavállaló beosztás szerinti napi vagy heti munkaideje a (2)–(3) bekezdésben meghatározott tartamot legfeljebb egy órával meghaladhatja, ha a téli időszámítás kezdete a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik.
(5) A munkavállaló beosztás szerinti
a) napi munkaidejébe a 107. § a) pontban meghatározott,
b) heti munkaidejébe a 107. §-ban meghatározott
rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.
(6) A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaidejébe az ügyelet teljes tartamát be kell számítani, ha a munkavégzés tartama nem mérhető.
(7) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a (2) bekezdés b) pontját és a (3) bekezdés b) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni.
(8) A 102. § (5) bekezdése szerint meghatározott munkarendet alkalmazó munkáltatónál – munkaidőkeret hiányában – a szombaton történő munkavégzéssel érintett naptári héten a (2) bekezdés b) pont és a (3) bekezdés b) pont nem irányadó.”
(8) Az Mt. 101. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(1) Vasárnapra rendes munkaidő
a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
b) az idényjellegű,
c) a megszakítás nélküli,
d) a több műszakos tevékenység keretében,
e) a készenléti jellegű munkakörben,
f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,
g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,
h) külföldön történő munkavégzés során, valamint
i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál
foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.”
(9) Az Mt. 122. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) A munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ennek során a 121. § megfelelően irányadó. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.”
(10) Az Mt. 126. § (2) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség tartamára.”
(11) Az Mt. 134. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„134. § (1) A munkáltató nyilvántartja
a) a rendes és a rendkívüli munkaidő,
b) a készenlét,
c) a szabadság
tartamát.
(2) A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.
(3) Az (1) bekezdés a) pont szerinti nyilvántartás – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.
(4) A munkáltató nyilvántartja
a) a 92. § (2) bekezdés,
b) a 99. (3) bekezdés,
c) a 135. § (4) bekezdés
szerinti megállapodásokat.”
(12) Az Mt. 135. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„135. § (1) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés
a) a 122. § (5) bekezdésében,
b) a 127. § (1)–(2) és (4) bekezdésében,
c) a 134. §-ban
foglaltaktól nem térhet el.
(2) Kollektív szerződés
a) a 86–93. §-ban,
b) a 95. §-ban,
c) a 96. § (2)–(3) bekezdésében,
d) a 97. § (1) bekezdésében,
e) a 99. §-ban,
f) a 101–108. §-ban,
g) a 109. § (2) bekezdésében,
h) a 111. §-ban,
i) a 113–121. §-ban,
j) a 124–126. §-ban,
k) a 127. § (5) bekezdésében,
l) a 128–133. §-ban
foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.
(3) Kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.
(4) A felek írásbeli megállapodása a 99. § (2) bekezdésében foglaltaktól, kollektív szerződés a 101–109. §-ban foglaltaktól
a) a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő, repülőgépes műszaki, továbbá a légi utasok és járművek földi kiszolgálását végző, valamint a légi navigációs szolgáltatások biztosításában közreműködő vagy azt közvetlenül támogató,
b) a belföldi és nemzetközi közúti személyszállítás és árufuvarozás körében forgalmi utazó,
c) a közúti közlekedésben a menetrend szerinti helyi, valamint az ötven kilométert meg nem haladó útszakaszon végzett helyközi menetrend szerinti személyszállítást végző és a zavartalan közlekedést biztosító,
d) a vasúti személyszállítás, valamint a vasúti árufuvarozás körében utazó vagy a zavartalan közlekedést biztosító munkakörben,
e) a kikötőben
foglalkoztatott munkavállaló tekintetében eltérhet.
(5) A (4) bekezdés szerinti megállapodás feltétele, hogy
a) a beosztás szerinti munkaidő a 99. § (2) bekezdésben előírt tartamot legfeljebb tizenkét órával haladhatja meg,
b) a megállapodást a munkavállaló a naptári hónap utolsó napjára, munkaidőkeret elrendelése esetén a munkaidőkeret utolsó napjára tizenöt napos határidővel felmondhatja.
(6) Kollektív szerződés a (4) bekezdés szerint foglalkoztatott munkavállaló esetében osztott munkaidőt állapíthat meg.”
(13) Az Mt. 140. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(1) Vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett, a 101. § (1) bekezdés d)–e) és i) pontban meghatározott munkavállalót ötven százalék bérpótlék illeti meg.”
(14) Az Mt. 141. §-a a következő szöveggel lép hatályba:
„141. § (1) A munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén harminc százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.”
(15) Az Mt. 143. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
„(1) A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy – munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján – szabadidő jár
a) a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben,
b) a munkaidőkereten vagy
c) az elszámolási időszakon felül
végzett munka esetén.”
(16) Az Mt. 153. § (1) bekezdése a következő szöveggel lép hatályba:
