126. § (1) Az állomány I. besorolási osztályba tartozó, miniszteri rendeletben meghatározott vezetői beosztást betöltő tagja vezetői illetménypótlékra jogosult, amelynek mértéke
a) a IX. és a X. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 50%-a,
b) a VIII. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 35%-a,
c) a VII. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 30%-a,
d) a VI. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 20%-a,
e) az V. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 16%-a,
f) a IV. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 14%-a,
g) a III. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 12%-a,
h) a II. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 10%-a,
i) az I. besorolási kategóriában a beosztási illetmény 5%-a.
(2) Az (1) bekezdés szerinti vezető helyettese a vezetőnél eggyel alacsonyabb mértékű vezetői illetménypótlékra jogosult.
127. § (1) Idegennyelv-tudási pótlékra jogosult az állomány tagja, ha olyan szolgálati beosztást tölt be, amelyben az idegen nyelv használata szükséges, feltéve, hogy az nem a szolgálati beosztásából fakadó alapfeladata.
(2) Az idegen-nyelv tudását államilag elismert nyelvvizsgával, a hatályos NATO szabványnak megfelelő, a STANAG 6001 követelményrendszer szerinti eredményt igazoló bizonyítvánnyal, vagy azzal egyenértékű okirattal kell igazolni. A képzés szempontjából államilag elismert nyelvvizsga nélkül is komplex felsőfokú (C1) nyelvvizsgának minősül a külföldön szerzett felsőfokú végzettség vagy az azt kiegészítő szakosító továbbképzésen, vagy a vezetőképzésen szerzett végzettség, ha a képzés időtartama az 1 évet meghaladta. A STANAG 6001 követelményrendszer szerinti nyelvvizsga esetén a 3333 vagy annál magasabb szint komplex felsőfokú (C1) nyelvvizsgának, a 3333-nál alacsonyabb, de legalább 2222 szint a komplex középfokú (B2) nyelvvizsgának, a 2222-nél alacsonyabb, de legalább 1111 szint pedig a komplex alapfokú (B1) nyelvvizsgának felel meg.
(3) A pótlék mértéke nyelvvizsgánként
a) komplex felsőfokú (C1) nyelvvizsga esetén az illetményalap 50%-a,
b) komplex középfokú (B2) nyelvvizsga esetén az illetményalap 30%-a,
c) komplex alapfokú (B1) nyelvvizsga esetén az illetményalap 10%-a.
(4) Az (1) bekezdéstől eltérően angol-, francia- vagy német nyelvek tekintetében a pótlék alanyi jogon jár. A miniszter további olyan nyelveket is meghatározhat, amelyek után kiemelt idegennyelv-tudási pótlék folyósítható. A (3) bekezdéstől eltérően a pótlék mértéke
a) komplex felsőfokú (C1) nyelvvizsga esetében az illetményalap 100%-a,
b) komplex középfokú (B2) nyelvvizsga esetében az illetményalap 60%-a,
c) komplex alapfokú (B1) nyelvvizsga esetében az illetményalap 15%-a.
(5) Ha az állomány tagja az idegen nyelvből „A” vagy „B” típusú nyelvvizsgával rendelkezik, a (3) és a (4) bekezdés szerinti mérték 50%-ának megfelelő összegben jogosult az idegennyelv-tudási pótlékra. Ha az állomány tagja ugyanazon idegen nyelvből azonos típusú, de különböző fokú, vagy ugyanazon nyelvből különböző típusú és fokú nyelvvizsgával rendelkezik, csak a magasabb összegű idegennyelv-tudási pótlékra jogosult.
128. § (1) Egyéb illetménypótlékok az illetményalap %-ában meghatározva:
a) a repülési pótlék havi mértéke a repülőhajózó hadrafoghatóságától, beosztásától és a repült géptípustól függően 67–300%,
b) a repülőgép berepülési pótlék gépenként 23–31%,
c) az ejtőernyős ugrási pótlék az ugrások számától és bonyolultságától függően ugrásonként 4,2–34%,
d) az ejtőernyő beugrási pótlék az ernyő típusától függően ernyőnként 23–31%,
e) a tűzszerész pótlék óránként 4,7–15%,
f) a búvárpótlék óránként 2,6–3,5%,
g) a készenléti pótlék óránként 0,05–0,26%,
h) az ügyeleti pótlék óránként 0,16–0,31%,
i) a gyakorlati pótlék naponként 7,4%,
j) az orvosi ügyeleti pótlék óránként 0,45–4,5%,
k) a terepfelmérői pótlék naponta 4,2–8,4%,
l) az egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban szolgálatot teljesítők pótléka havonta 45%,
m) az osztályba-sorolási pótlék havonta 6,3–12,6%,
n) a repülőműszakiak mester-kiegészítő pótléka havonta 10–13,8%,
o) a repülő és helikopter műszaki üzemben tartó pótlék havonta 20%,
p) a különleges igénybevételi pótlék havonta 50–100%,
q) az oktatói pótlék az oktatói fokozattól függően havonta 26–260%,
r) a gépjárművezetői pótlék havonta 13%,
s) a kórházban, krónikus egészségügyi és rehabilitációs intézetben három műszakban foglalkoztatott orvos, egészségügyi tiszt, altiszt, tisztes, közkatona délutáni, vagy éjszakai pótlékának óránkénti mértéke a délutáni műszakban 0,5–0,75%, az éjszakai műszakban pedig 1,0–1,5%,
t) az egészségügyi tiszt, altiszt, tisztes és közkatona munkahelyi pótléka havonta 15–80%,
u) a díszelgési pótlék havonta 50–150%,
v) a zenekari pótlék havonta 50%,
w) az atom-, biológiai-, vegyi katasztrófavédelmi pótlék óránként 1,2–2,5%.
(2) Az (1) bekezdésben hónapokra megállapított illetménypótlékok alapjául szolgáló körülmények közötti alkalomszerű szolgálatteljesítés elismerésére irányuló eseti illetménypótlékok az illetményalap %-ában meghatározva a következők:
a) az egészségkárosító veszélynek kitett beosztásban szolgálatot teljesítők eseti pótléka naponta 2,1%,
b) az eseti díszelgési pótlék naponta 1,6%.
(3) A 46. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendelkezési állomány tagja havonta a beosztási illetmény 50%-ának megfelelő szövetségesi együttműködési pótlékra jogosult.
(4) A munkáltatói jogkört gyakorló a miniszter által meghatározott rendben munkaköri pótlékot állapíthat meg. Az állomány tagja részére legfeljebb a beosztási illetménye 30%-ának megfelelő összeg fizethető munkaköri pótlékként. Amennyiben az állomány tagja számára a 123. § (3) bekezdés szerinti eltérítést is megállapítottak, akkor a munkaköri pótlék és az eltérítés együttes összege nem haladhatja meg a beosztási illetmény 50%-ának megfelelő összeget.
129. § (1) Az illetményt a hivatalos magyar pénznemben kell megállapítani, és havonta utólag, a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig kell kifizetni, vagy az állomány tagja megbízása alapján a fizetési számlájára átutalni. Az illetmény fizetési számlára történő átutalása, és a pénzforgalmi számláról történő készpénzkifizetés az állomány tagjának többletköltséggel nem járhat. Az illetmény fizetési számláról történő felvételével összefüggő költségek megtérítéséhez a Honvédség hozzájárulhat.
(2) Az illetményt utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni nem lehet.
(3) Az illetményt az állomány tagjának kell kifizetni, kivéve, ha erre mást felhatalmaz, bírósági vagy más hatósági határozat ebben korlátozza. Ha a szolgálati viszony a kifizetés előtt megszűnt, az illetményt a Honvédség köteles az esedékesség napján az állomány tagja által megadott címre elküldeni. Az elküldés költségei a Honvédséget terhelik.
(4) Az illetmény késedelmes kifizetése esetén – ha az a Honvédség hibájából következik be – a polgári jog szerinti mindenkori késedelmi kamat jár.
(5) Az állomány tagja részére a kifizetett illetményről részletes, írásbeli elszámolást kell adni, amelyből mind a kiszámítás helyessége, mind a levonások jogcíme és összege ellenőrizhető.
130. § (1) Az illetményből levonásnak – a levonásmentes illetményrészig – csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy az állomány tagjának hozzájárulása alapján van helye. A Honvédség az előlegnyújtásból eredő követelését – a levonásmentes illetményrészig – az állomány tagja illetményéből levonhatja. Az illetménnyel szemben beszámításnak nincs helye. A levonásmentes illetményrész nem engedményezhető.
(2) A jogalap nélkül kifizetett illetmény 60 napon belül írásbeli felszólítással vagy fizetési meghagyással az állomány tagjától visszakövetelhető. Elévülési időn belül visszakövetelhető a jogalap nélkül felvett illetmény, ha annak jogtalanságáról az állomány tagja tudott vagy tudnia kellett volna.
(3) A Honvédség az állomány tagjának szolgálati viszonyával összefüggő egyéb tartozásának, továbbá az illetményen túl minden egyéb, jogalap nélkül kifizetett pénzbeli juttatásának megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással vagy fizetési meghagyással elévülési időn belül érvényesítheti.
(4) Az állomány tagja a 122. § (1) bekezdése szerinti illetményre vonatkozó igényéről előre nem mondhat le, és a levonásmentes illetményrészét nem ruházhatja át.
(5) Az illetményből való levonásra, a fizetési felszólítás, vagy a fizetési meghagyás végrehajtására – a jogerőre emelkedést követően – a bírósági végrehajtás szabályai az irányadóak.
131. § (1) Az állomány 46. § (1) bekezdés n) vagy o) pontja szerinti rendelkezési állományban lévő, szolgálati beosztásából felfüggesztett, előzetes letartóztatásban lévő, ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, valamint a Btk. 132. § (1) bekezdése szerint szabadságvesztés büntetését töltő tagjának távolléti díj jár, amelynek legfeljebb 50%-át a munkáltatói jogkört gyakorló visszatartja. A munkáltatói jogkört gyakorló a távolléti díj 50%-ot meghaladó mértékű visszatartásáról is rendelkezhet, ha az állomány tagjának előzetes letartóztatását a bíróság meghosszabbítja, az állomány tagjával szemben vádemelésre kerül sor, az állomány tagja vezető beosztást tölt be, vagy ha az állomány tagjának a távolléti díj visszatartását megalapozó magatartása ismétlődő jellegű, vagy az a szolgálati beosztásával közvetlenül összefügg.
(2) A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálatra méltatlanság megállapítását megalapozó, a szolgálati viszony megszüntetését vagy a lefokozást kimondó bírói ítélet kihirdetésétől, vagy fegyelmi határozat kézbesítésétől azok jogerőre emelkedéséig.
(3) A (2) bekezdés alkalmazása esetén is az állomány tagjának havonta a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének megfelelő mértékű távolléti díjat folyósítani kell.
(4) A visszatartott távolléti díjat kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi, a méltatlansági vagy a büntetőeljárást a fegyelmi, vagy a büntetőjogi felelősség, valamint a méltatlanság megállapítása nélkül szüntetik meg, illetve a tábornok szolgálati viszonya nem szűnik meg.
(5) Az állomány jogellenesen távollévő tagja a távollét időtartamára illetményre nem jogosult, és a távollét időtartamát a szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni.
132. § (1) A hivatásos állomány tagja jubileumi jutalomra jogosult, melynek mértéke
a) 25 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 2 havi,
b) 30 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 3 havi,
c) 35 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 5 havi,
d) 40 és azt követő minden 5 év szolgálati viszonyban töltött idő esetén 7 havi
távolléti díjnak megfelelő összeg.
(2) A jubileumi jutalom az arra jogosító szolgálati viszonyban töltött idő elérésének napján esedékes.
(3) A hivatásos állomány tagjának nyugdíjazásakor ki kell fizetni
a) a szolgálati viszony megszűnése évében esedékessé váló jubileumi jutalmat,
b) a 30 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 1 év vagy ennél kevesebb van hátra,
c) a 35 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra,
d) a 40 év és az azt követő minden 5 év szolgálati viszonyban töltött idő után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év vagy ennél kevesebb van hátra.
(4) Ha a szolgálati viszony a hivatásos állomány tagjának halála miatt szűnt meg, a jubileumi jutalmat özvegyének, élettársának, ennek hiányában az örökösnek kell kifizetni.
133. § (1) Az állomány tagja a belföldi szolgálati kiküldetése esetén az illetményalap 1 munkanapra eső összegének 25%-ában megállapított napidíjra jogosult. Ha a kiküldetésben töltött idő a 8 órát nem érte el, a napidíj fele jár, ha a 4 órát nem érte el, napidíj nem jár.
(2) A napidíj kiszámításánál havonta 21 munkanapot kell figyelembe venni. A napidíjat 10 forintra kerekítve kell megállapítani.
134. § (1) Egyszeri juttatásra jogosult az a repülőhajózó vagy ejtőernyős hivatásos katona
a) akit neki fel nem róható egészségi okból vagy a szolgálat érdekében földi beosztásba helyeztek, valamint
b) akinek szolgálati viszonya a 62. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja, vagy egészségi alkalmatlanság miatt szűnt meg.
(2) Az egyszeri juttatás összegét a beosztás és osztályba-sorolási kötelezettség fennállása esetén, az osztályos fokozat figyelembevételével – a repülőhajózó, illetve ejtőernyős beosztásokban eltöltött minden év után – az illetményalap 25–75%-ában kell megállapítani.
(3) Amennyiben a hivatásos katonát ismételten repülőhajózó vagy ejtőernyős beosztásba helyezik, és ezt követően újból bekövetkezik az (1) bekezdés szerinti feltétel valamelyike, ismét jogosulttá válik egyszeri juttatásra, azonban ez esetben a juttatás kiszámításánál az újbóli beosztásba helyezése óta eltöltött idő vehető figyelembe.
(4) Az egyszeri juttatást az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetben a földi beosztásba helyezés, az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben pedig a szolgálati viszony megszűnésének napján kell kifizetni.
135. § (1) Az állomány tagjának miniszteri rendeletben meghatározottak szerint meg kell téríteni
a) a szolgálati érdekből történő áthelyezéssel vagy vezényléssel kapcsolatos költségeit,
b) a szolgálati feladat ellátásával összefüggésben váratlanul felmerült költségeit,
c) a szabadságról, a munkaszüneti és a pihenőnapról történő visszarendeléssel összefüggő költséget, és
d) a munkába járás helyközi utazási költségeit.
(2) A munkába járáshoz, valamint a szolgálatteljesítéshez szükséges és igazolt helyi közösségi közlekedési költség miniszteri rendeletben meghatározottak szerint részben vagy egészben megtéríthető.
136. § (1) Az állomány tagját a természetbeni ellátás keretében térítésmentesen el kell látni a Honvédség feladatainak megfelelő fegyverzettel, felszereléssel, ruházattal és miniszteri rendeletben meghatározott esetben élelmezéssel.
(2) Az egyenruházati ellátmány fajtáit, mértékét, az igénybevételük rendjét, a szolgálati viszony megszűnéséhez, megszüntetéséhez kapcsolódó pénzbeli megváltásra, továbbá az állomány egyenruha viselésére nem kötelezett tagjának polgári ruházati cikkek vásárlására vonatkozó szabályokat miniszteri rendelet határozza meg.
137. § (1) A Honvédség – különösen a 25. § (1) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítésének elősegítése érdekében – lakhatás-támogatási rendszert működtet.
(2) A lakhatás támogatása
a) a miniszter által vezetett minisztérium rendelkezése alatt lévő lakások juttatásával,
b) a miniszter által vezetett minisztérium rendelkezése alatt lévő helyőrségi szálló-férőhelyek juttatásával,
c) a miniszter által vezetett minisztérium rendelkezése alatt álló, karba nem helyezett állapotban juttatott lakás részleges felújításához nyújtott hozzájárulással,
d) a miniszter által vezetett minisztérium vagyonkezelésében lévő lakás elidegenítése esetén a honvédségi szolgálati idő elismerésével,
e) a miniszter által vezetett minisztérium rendelkezési jogától függetlenül a lakás fenntartási költségeihez való, a rászorultság mértékéhez igazodó hozzájárulással,
f) a miniszter által vezetett minisztérium vagyonkezelésébe nem tartozó lakások bérletéhez és lízingjéhez nyújtható pénzbeli támogatással, és
g) a magántulajdonú lakás építéséhez, vásárlásához, valamint a pénzintézeti lakáscélú kölcsön kiváltásához nyújtható visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatással,
valósul meg. A legénységi állomány tagja, továbbá az állomány próbaidős tagja kizárólag laktanyai elhelyezésre vagy helyőrségi szálló férőhely juttatására jogosult.
(3) A lakhatási támogatások formáját és mértékét, az igényjogosultság feltételeit, a miniszter által vezetett minisztérium által bérbe adott lakások és szállóférőhelyek bérleti díját miniszteri rendelet a szolgálati viszony jellegére, az állománycsoportra, a rendfokozati csoportra, a szolgálati beosztásra, valamint a szociális és családi körülményekre tekintettel differenciáltan határozhatja meg.
(4) A hősi halottá nyilvánított részére nyújtott kamatmentes kölcsönből fennálló tartozást a miniszter kérelemre elengedheti. A kérelmet a túlélő házastársa, élettársa, örököse miniszteri rendeletben meghatározott eljárási rendben, a hősi halottá nyilvánítástól számított 1 éves jogvesztő határidőn belül terjesztheti elő.
(5) A (2) bekezdés g) pontja szerinti támogatás forrása
a) a miniszter által vezetett minisztérium rendelkezése alatt lévő lakások és nem lakáscélú helyiségek elidegenítéséből származó bevétel,
b) a lakáscélú munkáltatói kölcsönök törlesztéséből származó bevétel, valamint
c) az e célra rendelt fejezeti kezelésű támogatás.
(6) Az (5) bekezdés a) pontja szerinti, a miniszter által vezetett minisztériumot megillető bevétel a Honvédség technikai modernizációjára és infrastrukturális fejlesztéseire is felhasználható.
138. § (1) Az állomány tagja a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott hitelintézetnél – önerő biztosítása nélkül, amennyiben a Kormány által rendeletben meghatározott feltételeknek megfelel – magántulajdonú lakás építéséhez vagy vásárlásához kedvezményes kamatozású, forint alapú lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződés megkötését kezdeményezheti.
(2) Ha a hivatásos állomány tagja által lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt állami kamattámogatású kölcsön összege meghaladja e lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát, a különbözetre az állam készfizető kezességet vállal. A hivatásos állomány tagja az állami kezességvállalást – az erre az állammal szerződésben kötelezettséget vállaló – hitelintézeten keresztül veheti igénybe.
(3) Az állam készfizető kezességet a (2) bekezdésben foglaltakon túl a hivatásos állomány azon tagjánál vállalhat
a) akinek a szolgálati viszonyban töltött ideje meghaladta a 3 évet,
b) akivel szemben nem folyik fegyelmi eljárás,
c) akivel szemben nem folyik – a magánindítvány vagy pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárás kivételével – büntetőeljárás,
d) akinek nincs folyamatban a hivatásos szolgálati viszonyának megszűnése vagy megszüntetése,
e) aki a (2) bekezdés szerinti kezességvállalással biztosított hitelrészt a hitelintézetnek kiegyenlítette, illetve a vele közös háztartásban élő házastársa vagy élettársa – az igénylés időpontjában – az állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem kötelezett.
(4) A hitelszerződéssel összefüggésben a hivatásos állomány tagját terhelő bejelentési kötelezettséget, a (3) bekezdés szerinti feltételek igazolásának rendjét, a kezességvállalási díjfizetési kötelezettséget, annak feltételeit és mértékét, a kezességvállalásból eredő helytállási kötelezettség teljesítésének módját a Kormány rendeletben határozza meg.
139. § (1) A miniszter „Hősi halottá” nyilváníthatja az állomány elhunyt tagját, ha az életét a szolgálati kötelezettség teljesítése során, vagy azzal összefüggésben feláldozza.
(2) A miniszter, és a Honvéd Vezérkar főnöke az állomány elhunyt tagját a „Magyar Honvédség halottjává” nyilváníthatja szolgálati viszonyának fennállása alatt a honvédelem érdekében kifejtett kimagasló érdemeire figyelemmel.
(3) A munkáltatói jogkört gyakorló az állomány azon elhunyt tagját, akit az (1) vagy a (2) bekezdés alapján nem minősítettek, a „Katonai szolgálat halottjává” nyilváníthatja.
(4) A kegyelet hivatalos kifejezéseként az elhunytat a minősítéstől függően a végtisztesség megadásaként katonai tiszteletadással, és – az intézkedésre jogosult közeli hozzátartozó kérésének megfelelően – egyházi vagy polgári szertartással kell eltemetni.
(5) A kegyeleti minősítés szempontjait és feltételeit, a (4) bekezdés szerinti katonai temetés feltételeit, és a Honvédség által a kegyeleti gondoskodás keretében nyújtott költségtérítéseket, igénybevételük módját és feltételeit miniszteri rendelet határozza meg.
140. § (1) Humánszolgálati vagy szociális gondoskodás keretében, visszatérítendő, vagy vissza nem térítendő, pénzbeli, természetbeni, vagy személyes gondoskodást nyújtó, szociális, jóléti és kulturális támogatások, juttatások (a továbbiakban együtt: juttatások) biztosíthatók. Miniszteri rendelet az állomány tagjának közeli hozzátartozója támogatását is előírhatja.
(2) Az (1) bekezdés szerint juttatásnak minősül különösen
a) a családalapítási támogatás,
b) az illetményelőleg,
c) a szociális támogatás, ezen belül a parancsnoki segély, az iskolakezdési támogatás, a nevelési segély, a házastársi jövedelem-kiegészítés, a születési támogatás,
d) az étkezési hozzájárulás,
e) az utazási kedvezmény,
f) a prevenciós ellátások,
g) a foglalkoztatást elősegítő támogatások,
h) az üdülési támogatás,
i) a tanulmányi ösztöndíj, a képzési, a továbbképzési, az átképzési támogatás,
j) a személyes gondoskodást is nyújtó intézményben történő elhelyezés,
k) a családsegítő szolgáltatások, és
l) a sport- és a kulturális szolgáltatások.
(3) A juttatásokra jogosultak körét, formáját, mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait miniszteri rendelet állapítja meg.
(4) Az állomány tagja – kiemelkedő munkateljesítménye alapján – üdülési támogatásban részesíthető. Az üdülési támogatás összege magában foglalja az állomány tagjával közös háztartásban élő házastársa, élettársa, valamint eltartott gyermeke üdülésének támogatását is.
(5) A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szerinti célfeladat végrehajtásában a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényben és a végrehajtására kiadott rendeletben foglalt feltételekkel és korlátozásokkal az állomány tagja is részt vehet, és a kormánytisztviselőkkel azonos feltételek szerint a célfeladat eredményes végrehajtásáért céljuttatásra jogosult.
141. § (1) Az állomány tagjának szolgálati viszonyából származó pénzbeli juttatása az általa meghatározott fizetési számlájára történő átutalással, ennek hiányában pénzforgalmi számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján történik. Egyes nem rendszeres juttatások pénztárból történő kifizetésére miniszteri rendeletben meghatározott módon kerülhet sor.
(2) A szolgálati viszony alapján nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a szolgálatteljesítési idő mértékével összefügg.
142. § (1) Az állomány tagja a kötelező egészségbiztosításról szóló törvény szerinti baleseti ellátásra szolgálati kötelmekkel összefüggő baleseti sérülése vagy szolgálati eredetű betegsége következtében jogosult.
(2) Az állomány tagja balesetének, betegségének vagy az ezek miatt bekövetkezett halálának szolgálati kötelmekkel való összefüggését hivatalból kell vizsgálni. A balesetnek és a betegségnek a szolgálati kötelmekkel való összefüggéséről a miniszter által rendeletben kijelölt honvédségi szervezet, a miniszteri rendelet szerinti eljárásban, minősítő határozatban dönt.
(3) A minősítő határozatot az állomány tagjával, halála esetén közeli hozzátartozójával közölni kell.
(4) A baleseti járadék megállapításáról első fokon a miniszter által rendeletben kijelölt honvédségi szervezet indokolt határozatban dönt. A baleseti járadékra való jogosultság vizsgálatának szabályait miniszteri rendelet határozza meg.
143. § (1) Kiegészítő rokkantsági támogatásra jogosult az a megváltozott munkaképességű személy, akinek egészségi állapota a 30%-ot nem éri el, feltéve, hogy
a) a hivatásos állomány tagjaként a katonai szolgálatra alkalmatlanná vált,
b) legalább 15 év tényleges szolgálati viszonyban töltött idővel rendelkezik,
c) az egészségi állapotának kialakulása túlnyomórészt szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset vagy szolgálati eredetű megbetegedés következménye, és
d) részére rokkantsági ellátás került megállapításra.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kiegészítő rokkantsági támogatás mértéke a rokkantsági ellátás alapjául szolgáló havi átlagjövedelem 10%-ának megfelelő összeg.
(3) Kiegészítő hozzátartozói támogatás illeti meg a hozzátartozói nyugellátásra jogosultat, ha az állomány tagjának halálát szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset vagy szolgálati eredetű foglalkozási megbetegedés okozta.
(4) A kiegészítő hozzátartozói támogatás mértéke a Tny. tv. alapján megállapított hozzátartozói nyugellátás 25%-ának megfelelő összeg.
(5) A (4) bekezdéstől eltérően a hősi halott hozzátartozója a Tny. tv. alapján megállapított hozzátartozói nyugellátás 50%-ának megfelelő összegű kiegészítő hozzátartozói támogatásra jogosult.
(6) A kiegészítő hozzátartozói támogatás és az azzal kapcsolatos végrehajtási költségek forrását a központi költségvetés biztosítja.
144. § (1) A kiegészítő rokkantsági támogatásra és a kiegészítő hozzátartozói támogatásra (a továbbiakban együtt: kiegészítő támogatás) való jogosultságról a miniszter által kijelölt honvédségi szervezet hivatalból eljárva határozatban dönt, és a megállapított kiegészítő támogatást a nyugdíjfolyósító szerv folyósítja.
(2) A kiegészítő támogatás összegét a Tny. tv. 62. §-ában foglaltak szerint kell emelni.
145. § (1) Fegyelemsértést követ el az állomány tagja, ha a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségét szándékosan vagy gondatlanul megszegi.
(2) Nem fenyíthető az állomány tagja
a) parancsra végrehajtott cselekményéért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával fegyelemsértést követ el, és azt a parancsot adónak nem jelentette, vagy
b) ha vele szemben a Btk. 15. § b)–e) és g) pontja szerinti büntethetőséget kizáró ok áll fenn.
(3) A fegyelmi eljárás lefolytatásának rendjét, az abban részt vevő személyek jogait és kötelezettségeit, a fenyítés kiszabása során figyelembe veendő súlyosító és enyhítő körülményeket miniszteri rendelet határozza meg.
146. § (1) Nem indítható fegyelmi eljárás, ha
a) az állomány tagjával szemben fenyíthetőséget kizáró ok áll fenn,
b) az állomány tagjának szolgálati viszonya megszűnt,
c) az állomány tagja meghalt,
d) a fegyelemsértés elévült, vagy
e) a kötelezettségszegést már jogerősen elbírálták.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja alapján nem indítható fegyelmi eljárás, ha a fegyelemsértés elkövetése óta 1 év, vagy az arról való tudomásszerzéstől számított 30 nap eltelt.
(3) Az elévülés kezdő napja
a) a kötelezettségszegő magatartás elkövetésének a napja,
b) a kötelezettség elmulasztása, vagy nem teljesítése esetén az a nap, amikor a kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló határidő eltelt, vagy
c) jogellenes állapot fenntartásában megvalósuló kötelezettségszegés esetén az a nap, amikor a jogellenes állapot megszűnt.
147. § (1) A szolgálati rend és fegyelem védelme, az elkövető nevelése, valamint másoknak a fegyelemsértéstől történő visszatartása érdekében
a) feddés,
b) megrovás,
c) szigorú megrovás,
d) beosztási illetmény csökkentése,
e) kötelező várakozási idő meghosszabbítása,
f) szolgálati viszony megszüntetése, vagy
g) lefokozás
fenyítés szabható ki.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti csökkentés mértéke legfeljebb 20%, időtartama legfeljebb 1 év lehet.
(3) Az (1) bekezdés e) pontja szerinti meghosszabbítás időtartama 6 hónaptól 2 évig terjedhet.
148. § (1) Fegyelemsértés elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltatói jogkört gyakorló köteles a fegyelmi eljárást határozattal megindítani.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a fegyelmi eljárás elrendelése mellőzhető, ha a fegyelemsértés olyan csekély súlyú, hogy – figyelembe véve az elkövető magatartását, a szolgálati rendhez való viszonyát, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményeket – a figyelmeztetés is elégséges. A figyelmeztetést határozatba kell foglalni.
(3) Amennyiben a figyelmeztetés alkalmazását megalapozó körülmények a fegyelmi eljárás elrendelését követően állapíthatók meg, a (2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a fenyítés kiszabása mellőzhető.
(4) Az állomány tagja a közléstől számított 8 munkanapon belül kifogással élhet, ha a figyelmeztetést nem fogadja el. A kifogásról való tudomásszerzést követően a (2) bekezdés esetén a fegyelmi eljárást haladéktalanul meg kell indítani, a (3) bekezdés esetén a fegyelmi eljárást haladéktalanul folytatni kell.
(5) A (4) bekezdés szerinti kifogás benyújtására irányadó határidő jogvesztő.
149. § (1) A munkáltatói jogkört gyakorló a 147. § (1) bekezdés a)–c) pontja szerinti fenyítést fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül egyszerűsített eljárásban is kiszabhatja, amennyiben
a) a tényállás egyszerű megítélésű,
b) kisebb tárgyi súlyú,
c) a fegyelemsértést az állomány tagja írásban beismerte és
d) az állomány tagja a fegyelmi eljárás lefolytatásáról írásban lemond.
(2) A 148. § (1) bekezdést az egyszerűsített eljárás során is alkalmazni kell. Az egyszerűsített eljárás során a munkáltatói jogkört gyakorló vagy az általa kijelölt személy köteles az állomány tagját meghallgatni.
(3) A munkáltatói jogkört gyakorló a fenyítést a 154. § szerint szabja ki.
150. § (1) Egy fegyelmi eljárásban bírálható el
a) az állomány több tagja által együttesen, egy időben elkövetett kötelezettségszegés, ha azok tárgya azonos,
b) az állomány tagja által elkövetett további, a fegyelmi eljárás során felderített kötelezettségszegés,
c) az a fegyelemsértés, amely kapcsolódik a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló kötelezettségszegéshez vagy az eljárás alá vont személyhez.
(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetén a határozatokat személyenként kell meghozni.
151. § (1) A munkáltatói jogkört gyakorló a fegyelmi eljárást határozattal felfüggeszti, ha
a) az állomány tagja tartós távolléte, vagy egészségi állapota miatt önhibáján kívüli okból az eljárási cselekményben nem tud részt venni, illetve az eljárási jogait nem tudja gyakorolni,
b) a kötelezettségszegés elbírálása olyan előzetes kérdéstől függ, melynek eldöntése bíróság, más hatóság, honvédségi szervezet vagy szakértő hatáskörébe tartozik.
(2) Az eljárás felfüggesztése
a) az (1) bekezdés a) pontja esetén legfeljebb az akadály megszűnéséig,
b) az (1) bekezdés b) pontja esetén legfeljebb az eljárás jogerős befejezéséig vagy a szakvélemény elkészítéséig
tart. Az eljárás felfüggesztésének időtartama a fegyelmi eljárás lefolytatására miniszteri rendeletben előírt határidőbe nem számít be.
152. § (1) A munkáltatói jogkört gyakorló az állomány tagját szolgálati beosztásából határozattal felfüggeszti, ha a fegyelemsértés súlya vagy jellege miatt a szolgálattól való távol tartása indokolt. E körülmények fennállása esetén a szolgálati beosztásból felfüggesztés szabályai alkalmazhatók a rendelkezési állomány tagjával szemben is.
(2) Az állomány szolgálati beosztásból felfüggesztett tagja
a) szolgálati beosztásával járó jogait nem gyakorolhatja,
b) szolgálati fegyverét és a szolgálati okmányait köteles leadni,
c) honvédségi szervezet területére csak a munkáltatói jogkört gyakorló engedélyével léphet be,
d) egyenruháját nem viselheti, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a felfüggesztés alapjául szolgáló fegyelemsértésre tekintettel annak viselését írásban megtiltotta,
e) távolléti díjra a 131. § szerint jogosult, és
f) egészségügyi szabadságra nem jogosult.
(3) A szolgálati beosztásból történő felfüggesztés
a) legfeljebb az első fokú határozat kihirdetéséig,
b) a 147. § (1) bekezdés f) vagy g) pontja szerinti fenyítés kiszabása esetén az eljárás jogerős befejezéséig
tart. A szolgálati beosztásból való felfüggesztést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha annak indokai megszűntek.
(4) A (3) bekezdés a) pontja esetén a felfüggesztés legfeljebb az eljárás jogerős befejezéséig meghosszabbítható.
153. § A fegyelmi eljárást határozattal meg kell szüntetni, ha
a) annak tartama alatt az állomány tagjának szolgálati viszonya megszűnik,
b) a kötelezettségszegés nem fegyelemsértés,
c) a kötelezettségszegést nem az állomány eljárás alá vont tagja követte el,
d) a fegyelmi eljárás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a kötelezettségszegést az állomány eljárás alá vont tagja követte el,
e) a 146. § (1) bekezdés a), c)–e) pontjában meghatározott ok áll fenn,
f) a munkáltatói jogkört gyakorló figyelmeztetést alkalmaz, és a kifogás benyújtására nyitva álló határidő eredménytelenül eltelt, vagy
g) a 151. § (1) bekezdés b) pontja kivételével, ha az ügyben bíróság előtt vagy más hatóságnál eljárás indult.
154. § (1) A munkáltatói jogkört gyakorló a 147. § (1) bekezdése szerinti fenyítést határozatban szabja ki.
(2) A fenyítést úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a fegyelemsértés súlyához és jellegéhez, a honvédségi szervezet fegyelmére gyakorolt hatásához, továbbá a miniszteri rendeletben meghatározott egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez. Ha a munkáltatói jogkört gyakorló a 147. § (1) bekezdés d) vagy e) pontja szerinti fenyítést szab ki, annak mértékét a 155. § figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.
(3) Ugyanazon fegyelemsértés esetén egymás mellett több fenyítés nem szabható ki.
(4) A 150. § (1) bekezdés b) pontja esetén csak egy fenyítés szabható ki.
(5) A fenyítés kiszabásáról szóló jogerős határozatot miniszteri rendeletben meghatározott módon ki kell hirdetni.
155. § (1) A munkáltatói jogkört gyakorló 147. § (1) bekezdés d) vagy e) pontja szerinti fenyítés végrehajtását legfeljebb 1 év próbaidőre határozatban felfüggesztheti, ha alaposan feltehető, hogy a fenyítés a célját ezúton is eléri.
(2) Ha a próbaidő eredményesen telt el, a fenyítettet úgy kell tekinteni, mintha fenyítésben nem részesült volna. Ha a próbaidő alatt az állomány tagja újabb kötelezettségszegést követ el, vele szemben a felfüggesztett fenyítést is végre kell hajtani.
(3) A (2) bekezdés nem alkalmazható akkor, ha az újabb fegyelmi eljárás a 147. § (1) bekezdés f) vagy g) pontja szerinti fenyítés kiszabásával zárult.
156. § (1) A fenyítés hatálya az az időtartam, amely alatt az állomány fenyített tagja a jogszabályban meghatározott joghátrányokat viseli. Az állomány fenyített tagja
a) magasabb rendfokozatba nem nevezhető ki, nem léptethető elő,
b) magasabb beosztásba nem nevezhető ki,
c) elismerésben, pénzjutalomban nem részesíthető,
d) a 42. § (2) bekezdés c) pontja szerint nem vezényelhető,
e) miniszteri rendelet a 140. § (2) bekezdés g) illetve k) pontja szerinti juttatásokra való jogosultságát korlátozhatja vagy kizárhatja, és
f) miniszteri rendelet a 42. § (2) bekezdés f) pontja szerinti vezénylését és annak meghosszabbítását a külföldi szolgálat jellegére tekintettel kizárhatja.
(2) Az állomány tagja fenyítés hatálya alatt áll a fenyítés végrehajtásának befejezéséig, és azt követően
a) feddés esetén 2 hónapig,
b) megrovás esetén 4 hónapig,
c) szigorú megrovás vagy beosztási illetmény csökkentése esetén 8 hónapig,
d) kötelező várakozási idő meghosszabbítása esetén 1 évig,
e) szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás esetén 5 évig.
(3) Az állomány tagja fenyítés hatálya alatt áll a 155. § szerinti felfüggesztés időtartama alatt is.
(4) Az állomány fenyített tagja mentesül a fenyítés hatálya alól, ha a (2) vagy (3) bekezdés szerinti időtartam eltelt.
(5) A (2) bekezdés a)–d) pontja és a (3) bekezdés szerinti időtartam eltelte előtt a munkáltatói jogkör gyakorlójó mentesítheti az állomány fenyített tagját, ha a fenyítés jogerős kiszabását követően átlagon felüli teljesítményt nyújtott, vagy példamutató magatartást tanúsított, feltéve, hogy a (2) bekezdés a)–d) pontja vagy a (3) bekezdés szerinti időtartamnak legalább a fele eltelt. A mentesítés tényét határozatba kell foglalni.
(6) A 147. § (1) bekezdés f) vagy g) pontja szerinti fenyítés esetén a (2) bekezdés e) pontja szerinti időtartam letelte előtt a mentesítés kizárt.
157. § (1) Ha a munkáltatói jogkört gyakorló a fegyelmi eljárás során megállapítja, hogy az eljárás alapjául szolgáló kötelezettségszegés bűncselekmény, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló törvény (a továbbiakban: Szabálysértési tv.) szerint fegyelmi eljárásban el nem bírálható szabálysértés vagy szabályszegés megállapítására alkalmas, köteles feljelentést tenni.
(2) A fegyelmi eljárás keretében elbírálható szabálysértés, vagy bűncselekmény esetén, ha az állomány tagjának szolgálati viszonya a fegyelmi eljárás jogerős befejezése előtt megszűnt, de az elévülés még nem következett be, az ügyet haladéktalanul át kell tenni az elbírálásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz.
158. § Ha az állomány tagjával szemben az általa szolgálati helyen, vagy szolgálattal összefüggésben elkövetett, a közúti közlekedésről szóló törvény hatálya alá tartozó, közigazgatási bírsággal sújtandó közúti közlekedési szabályszegés miatt pénzbírság kerül kiszabásra, az állomány tagja köteles erről a munkáltatói jogkört gyakorlónak jelentést tenni.
159. § (1) A fegyelmi eljárásban elbírálható szabálysértésekre a fegyelmi eljárás szabályait a (2)–(6) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Nem fenyíthető az állomány tagja a Btk. 15. § f) pontja esetén sem.
(3) Az elévülés időtartamát a Szabálysértési tv. határozza meg.
(4) Fenyítésként határozatban pénzbírság is kiszabható. A pénzbírság mértéke nem haladhatja meg a Szabálysértési tv.-ben meghatározott legmagasabb összeget. A pénzbírság végrehajtása legfeljebb 1 év próbaidőre felfüggeszthető. A pénzbírság végrehajtásáig, és azt követő 1 év időtartamban az állomány tagja fenyítés hatálya alatt áll.
(5) Ha a rendelkezésre álló adatok alapján a tényállás és a felelősség kétséget kizáróan megállapítható, vagy az állomány tagja a szabálysértést beismerte, a 149. § szerinti egyszerűsített eljárás szabályai alkalmazhatóak azzal, hogy fenyítésként a (4) bekezdés szerinti fenyítés szabható ki.
(6) Nem alkalmazható a 146. § (2) és (3) bekezdése.
160. § (1) Ha a katonai vétség miatt a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a büntetés célja fenyítéssel is elérhető, a fegyelmi eljárást a (2)–(4) bekezdés szerinti eltérésekkel kell lefolytatni.
(2) Bűncselekményt megvalósító fegyelemsértés esetén nem indítható eljárás, ha az a Btk. szerint elévült, vagy ha az állomány tagjának büntetőeljárásba gyanúsítottkénti bevonásáról történő munkáltatói tudomásszerzést követően 3 hónap eltelt.
(3) Fenyítésként határozatban a 147. § (1) bekezdés szerinti fenyítés vagy pénzbüntetés szabható ki. A pénzbüntetés legalacsonyabb összege ötezer forint, legmagasabb összege kétszázezer forint. A pénzbüntetés végrehajtása legfeljebb 1 év próbaidőre felfüggeszthető. A pénzbüntetés végrehajtásáig, és azt követő 1 év időtartamban az állomány tagja fenyítés hatálya alatt áll.
(4) Nem alkalmazható a 146. § (2) és (3) bekezdése, a 148. § (2)–(5) bekezdése, a 149. §, továbbá a 153. § f) pontja.
161. § (1) A munkáltatói jogkört gyakorló az állomány tagját szolgálati beosztásából határozattal felfüggeszti, ha az állomány tagja ellen büntetőeljárás indul, és a terhére rótt bűncselekmény a Honvédség tekintélyét, működésébe vetett közbizalmat súlyosan sérti vagy veszélyezteti, vagy a szolgálattól való távol tartása indokolt.
(2) A szolgálati beosztásból történő felfüggesztés legfeljebb az első fokú bírósági határozat kihirdetéséig, a Btk. 135. §-a szerinti katonai büntetés kiszabása esetén az eljárás jogerős befejezéséig tart.
(3) Az állomány szolgálati beosztásból felfüggesztett tagjára a 152. § (2) bekezdését alkalmazni kell.
162. § (1) A katonai szolgálatra méltatlan az,
a) akit jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, kivéve, ha a Btk. 132. § (1) bekezdése szerint szabadságvesztés büntetését tölti,
b) akit a bíróság jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, és előzetesen nem mentesített a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, vagy
c) aki magatartásával a Honvédség iránti közbizalom fenntartását súlyosan veszélyezteti, és emiatt nem várható el, hogy a Honvédség a szolgálati viszonyát fenntartsa.
(2) A miniszter az (1) bekezdés a) és b) pontja esetén a méltatlanság megállapításától eltekinthet, ha a szabadságvesztés mértéke az 1 évet nem haladja meg, és a büntetőeljárásban megállapított tények alapján az állomány tagja által elkövetett cselekmény a Honvédség iránti közbizalom fenntartását nem veszélyezteti.
163. § (1) A 162. § (1) bekezdés c) pontja szerinti méltatlanság megállapítására a fegyelmi eljárás szabályait a (2)–(8) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A munkáltatói jogkört gyakorló
a) határozatban méltatlansági eljárást rendel el, ha a tudomására jutott tények alapján megalapozottan feltételezhető, hogy az állomány tagja által elkövetett cselekmény alkalmas lehet a 162. § (1) bekezdés c) pontján alapuló méltatlanság megállapítására, vagy
b) a tudomására jutott tények alapján külön eljárás nélkül állapítja meg a méltatlanságot, ha ehhez az állomány tagja írásban hozzájárul.
(3) Tettenérés vagy írásbeli beismerés esetén a 151. § (1) bekezdése nem alkalmazható. A méltatlansági eljárás felfüggesztéséről vagy az eljárás folytatásáról a méltatlansági bizottság üléséig a munkáltatói jogkört gyakorló, azt követően a méltatlansági bizottság dönt.
(4) Meg kell szüntetni a méltatlansági eljárást akkor is, ha az eljárás alapjául szolgáló cselekmény nem eredményezi a Honvédség működéséhez szükséges közbizalom súlyos veszélyeztetését.
(5) A méltatlanságot megállapító határozat ellen az állomány tagja fellebbezést nyújthat be. A méltatlansági eljárás során hozott jognyilatkozatok csak a méltatlanságot megállapító határozat ellen benyújtott fellebbezésben sérelmezhetők. A fellebbezés benyújtásának a szolgálati viszony megszűnésére nincs halasztó hatálya.
(6) Az (5) bekezdéstől eltérően a tábornok méltatlanságának megállapítására a 187. §-t kell alkalmazni.
(7) A méltatlanság megállapítása esetén az állomány tagja egyenruha-viselésre nem jogosult, rendfokozatát nem használhatja.
(8) Nem alkalmazható a 145. § (1) bekezdése, a 147–150. §, a 152. § (3) bekezdés b) pontja, és (4) bekezdése, a 153. § f) és g) pontja, továbbá a 154–156. § A 145. § (3) bekezdésének alkalmazása során miniszteri rendelet a méltatlansági eljárásra eltérő szabályokat állapíthat meg.
164. § (1) Ha az állomány tagja nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, a szolgálati viszonyából eredő kötelezettségének megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását, a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint az okozati összefüggést a Honvédségnek kell bizonyítania.
165. § (1) A kártérítés mértéke a károkozó 2 havi alapilletményét, vezetői pótlékra jogosító beosztásban lévő károkozó esetén 4 havi alapilletményét nem haladhatja meg.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a károkozó 4 havi, vezetői pótlékra jogosító beosztásban levő károkozó 6 havi alapilletménye erejéig felel, ha a kárt
a) a Honvédség gazdálkodására, személyügyi tevékenységére, az illetmény-besorolásra, az anyagi-technikai eszközök kezelésére vonatkozó szabályok megsértésével,
b) az ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével, vagy
c) hatósági jogkör gyakorlása során a jogszabályok megsértésével
okozta.
(3) A (2) bekezdés szerint felel a parancsot vagy az utasítást adó azért a kárért, amely a Hvt. 51. § (2) bekezdésével összefüggésben keletkezett.
(4) Az (1)–(3) bekezdéstől eltérően szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a károkozó a teljes kárt köteles megtéríteni.
(5) Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelyet a Honvédség vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a Honvédség kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
(6) A Honvédség vétkes magatartásának kell tekinteni különösen, ha a kár az állomány tagjának előzetes figyelemfelhívása ellenére a Hvt. 51. § (2) bekezdése szerinti parancs vagy utasítás végrehajtásából keletkezett.
166. § (1) Az állomány tagja vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel.
(2) Mentesül az állomány tagja a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a Honvédség a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.
(3) Az állomány tagját az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot jegyzék vagy elismervény alapján aláírásával igazoltan vette át. A dolognak az állomány több tagja részére megőrzés céljából történő átadásánál a jegyzéket vagy elismervényt valamennyi átvevőnek alá kell írnia. Az állomány tagja meghatalmazhatja az átvevőt, hogy a dolgot helyette és nevében átvegye.
(4) A pénztárost, a pénzkezelőt vagy az értékkezelőt a (3) bekezdés szerinti jegyzék vagy elismervény nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.
(5) Az (1) és a (3) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár bekövetkeztét és mértékét a Honvédségnek kell bizonyítania.
(6) Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, az állomány tagja mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.
167. § (1) Ha a kárt többen együttesen okozták, a kárért
a) vétkességük arányában,
b) ha az a) pont szerint nem állapítható meg, közrehatásuk arányában
c) ha az a) és a b) pont szerint nem állapítható meg, egyenlő arányban
felelnek.
(2) Ha a kárt többen szándékosan okozták, a felelősségük egyetemleges.
168. § (1) A károkozó köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a Honvédség azt alapos okból nem kívánja, köteles a Honvédség vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.
(2) Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a Honvédség vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a Honvédséget ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
(3) A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.
(4) A kár összegének meghatározásánál
a) a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást, és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét,
b) ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, vagy, ha nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat kell
– az avulásra is tekintettel – figyelembe venni.
169. § (1) A kártérítési felelősséget a munkáltatói jogkört gyakorló kártérítési eljárásban vagy egyszerűsített eljárásban kötelezvénnyel állapítja meg.
(2) Egyszerűsített eljárásnak akkor van helye, ha az állomány tagja a kár okozását, a kártérítés jogalapját és mértékét elismeri, és a kár nem haladja meg az illetményalap összegének háromszorosát. A kötelezvény kártérítési felelősséget jogerősen megállapító határozatnak minősül.
(3) A kártérítési eljárás és az egyszerűsített eljárás rendjét, a kártérítés utólagos mérsékelésére, végrehajtásának elhalasztására, és a részletfizetés engedélyezésére vonatkozó szabályokat miniszteri rendelet határozza meg.
170. § (1) Leírással kell rendezni
a) a tényleges kár és a kiszabott kártérítés összegének különbözetét,
b) a kárt, ha a kártérítési eljárás azért nem volt lefolytatható, mert a károkozó ismeretlen, vagy az eljárás lefolytatását miniszteri rendelet kizárja,
c) a kárt, ha a kártérítési eljárást a munkáltatói jogkört gyakorló a miniszteri rendelet
szerint megszüntette.
(2) A kiszabott és behajthatatlan kártérítési összeget törléssel kell rendezni.
(3) A kár leírására és a törlésére vonatkozó munkáltatói jogköröket miniszteri rendelet a vezetési szintektől és a kár összegétől függően differenciáltan szabályozza.
171. § (1) A leltárhiány a kezelésre szabályszerűen átadott és átvett anyagban, áruban (a továbbiakban: leltári készletben) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenéssel és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. Azon anyagok körét, amelyek után természetes mennyiségi csökkenés, kezeléssel járó veszteség nem számolható el, valamint a csökkenés és a veszteség alsó és felső határát a munkáltatói jogkört gyakorló határozza meg. Egy leltári időszakra a természetes mennyiségi csökkenés, és a kezeléssel járó veszteség változó mértékben is megállapítható. A leltárhiányért fennálló felelősségre a 164–170. §-t a (2)–(6) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az állomány tagja vétkességére való tekintet nélkül felel a leltárhiányért, ha
a) kinevezési okmánya szerint munkaköri feladata a leltári készlet kezelése,
b) kinevezési okmánya mellékletét képező munkaköri leírása tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét, valamint a leltári készletnek azt a körét, amelyért felelősséggel tartozik,
c) a leltári készlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént, és
d) a leltárhiányt leltározási szabályzatban meghatározott leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során állapítják meg.
(3) Leltárfelelősségi megállapodás köthető az állomány azon tagjával, akinek nem munkaköri feladata a leltári készlet kezelése. Az állomány leltárfelelősségi megállapodást kötött tagja vétkességére való tekintet nélkül felel a leltárhiányért, ha
a) a leltárfelelősségi megállapodás tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét, valamint a leltári készletnek azt a körét, amelyért felelősséggel tartozik, és
b) fennállnak a (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti körülmények.
(4) Az állomány tagja a teljes leltárhiányért felel, ha a leltári készletet állandóan egyedül kezeli. E körülményt a kinevezési okmány mellékletét képező munkaköri leírásban és a leltárfelelősségi megállapodásban rögzíteni kell.
(5) A (4) bekezdés hiányában a kinevezés, illetve leltárfelelősségi megállapodás alapján leltári készletet kezelők a leltárhiányért alapilletményük arányában felelnek.
(6) A leltárhiánnyal összefüggő kártérítési igény érvényesítésére, valamint a leltárhiányért fennálló felelősség helyébe lépő általános szabályok szerinti kártérítési felelősség megállapítására irányadó határidőket miniszteri rendelet határozza meg.
172. § (1) A Honvédség vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel azért a kárért, amely az állomány tagjának a szolgálati viszonyával összefüggésben keletkezett.
(2) Mentesül a Honvédség a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
(3) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet az állomány tagjának vétkes magatartása idézett elő, vagy amely abból származott, hogy az állomány tagja a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
(4) A Honvédséggel szembeni kárigény érvényesítésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az állomány tagján túl károsultnak minősül az állomány tagját ért kár miatt kárigényt érvényesítő közeli hozzátartozó is.
(5) Az állomány tagjának kell bizonyítania, hogy a kár a szolgálati viszonnyal okozati összefüggésben keletkezett. A szolgálati viszony körébe tartoznak különösen a Honvédség feladatainak ellátásával összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgásából és működéséből eredő okok. Ha az állomány tagja a tevékenységét rendeltetésszerűen a szolgálati helyen kívül is ellátja, az e körben történt károsodásának okát működési körön belül esőnek kell tekinteni.
(6) A Honvédség az (1) bekezdés szerint felel az állomány tagja által a szolgálati helyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. A munkáltatói jogkört gyakorló előírhatja a szolgálati helyre bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz vagy a szolgálatteljesítéshez nem szükséges dolgok csak a munkáltatói jogkört gyakorló engedélyével vihetők be a honvédségi szervezethez. E szabályok megsértése esetén a Honvédség a bekövetkezett kárért csak szándékos károkozása esetén felel.
(7) A Honvédség az (1) bekezdés szerint felel a kárért,
a) ha az olyan betegség következménye, amely a szolgálat teljesítésével összefüggésben keletkezett, vagy a szolgálat sajátosságaival összefüggésben súlyosbodott, vagy
b) ha az olyan baleset következménye, amely a szolgálat teljesítésével összefüggésben következett be.
(8) A (7) bekezdéstől eltérően a Honvédség vétkessége esetén felel a kárért, ha
a) a (7) bekezdésen kívüli egyéb megbetegedés folytán keletkezett,
b) az igazgatási, a személyügyi, a szervezési és a belső szabályozási tevékenység következménye, vagy
c) az állomány tagjának nem kötelezően elrendelt sporttevékenységéből származik.
173. § (1) A Honvédség a 172. § (1) bekezdése szerint köteles megtéríteni az állomány tagjának
a) elmaradt jövedelmét,
b) dologi és nem vagyoni kárát, valamint
c) a sérelemmel, és ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának megállapításánál figyelembe kell venni
a) a szolgálati viszony körében az elmaradt illetményt és azon rendszeres juttatások pénzbeli értékét, amelyekre az állomány tagja a szolgálati viszony alapján az illetményén felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette,
b) a szolgálati viszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet,
c) azt a jövőbeni változást, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével előre számolni lehet.
(3) A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor irányadó fogyasztói ár alapján kell meghatározni. A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni. Ha a károsult dolog jellege lehetővé teszi, a Honvédség a kárt természetben téríti meg.
(4) Meg kell téríteni azt a kárt is, amelyet az állomány tagja a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárított el.
(5) Nem kell megtéríteni az olyan szolgáltatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak szolgálatteljesítés esetén járnak, így különösen az élelmezés, a munka- és védőruha-ellátás, továbbá a költségtérítés címén járó összeget.
174. § (1) A Honvédség köteles megtéríteni az állomány tagja közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát és indokolt költségeit is.
(2) Ha a károkozással összefüggésben az állomány tagja meghalt, eltartott hozzátartozója az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségleteinek a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja, figyelembe véve a tényleges, és az elvárhatóan elérhető jövedelmét is.
175. § (1) A kártérítés összegének kiszámításánál a kár összegéből le kell vonni
a) a társadalombiztosítás vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott ellátást, és
b) azt a pénzösszeget,
ba) amelyet a károsult a munkaereje hasznosításával megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna,
bb) amelyhez a károsult a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott,
bc) amelyhez a károsult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá, és
bd) amelyhez a károsult a Honvédség által, a javára megkötött biztosítás révén jut.
(2) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsult vagy a vele szemben tartásra jogosult közeli hozzátartozója tartását, vagy tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.
(3) Ha a kárnak vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a Honvédség olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.
176. § (1) Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni
a) az illetmény és a betegség idejére járó távolléti díj,
b) az illetmény és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint
c) az illetmény és a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rokkantsági ellátás vagy a rehabilitációs ellátás
különbözetének megtérítése iránti igényt.
(2) Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.
(3) Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel
a) a betegség idejére járó távolléti díj első fizetésének napjától,
b) attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás első ízben vezetett jövedelem-kiesésben megmutatkozó károsodásra,
c) a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a rokkantsági ellátás vagy a rehabilitációs ellátás folyósításának időpontjától kezdődik.
(4) Járadékigény 6 hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, és a Honvédség a 177. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. 3 évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.
177. § (1) A munkáltatói jogkört gyakorló a károkozásról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a károsultat felhívni kárigényének előterjesztésére. A munkáltatói jogkört gyakorló a kárigény bejelentésétől számított 15 napon belül írásban tájékoztatást nyújt a károsultnak az eljáró honvédségi szervezetről és az eljárás módjáról.
(2) A kártérítési eljárás rendjét, a kártérítésre irányuló igény elbírálására jogosult honvédségi szervezetet, a szolgálati betegségek körét a miniszter rendeletben határozza meg.
(3) Ha a kártérítés megállapítását követően a károsult körülményeiben lényeges változás következik be, a megállapított kártérítés módosítását a károsult vagy a miniszter által rendeletben kijelölt honvédségi szervezet is kezdeményezheti.
(4) A Honvédség az állomány kártérítésre jogosult tagjától, vagy annak közeli hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.
178. § A hadkötelezettség alapján teljesített szolgálattal összefüggő balesetekkel, a hadkötelezettség alapján teljesített szolgálattal összefüggésben kialakult, vagy súlyosbodott betegségekkel kapcsolatos kárigények elbírálása során a 13. §-t, a 172–177. §-t és a 182–186. §-t megfelelően alkalmazni kell.
179. § (1) Az állomány tagja a szolgálati viszonnyal összefüggő ügyekben írásban – szolgálati út betartásával – a munkáltatói jogkört gyakorlóhoz kérelmet terjeszthet elő.
(2) A munkáltatói jogkört gyakorló az (1) bekezdés alapján a kérelem kézhezvételét követő 30 napon belül intézkedni köteles, melyről a kérelmezőt 15 napon belül tájékoztatja.
180. § (1) Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az állomány tagja a munkáltatói jogkört gyakorló jognyilatkozatával szemben szolgálati panaszt terjeszthet elő.
(2) A szolgálati panasz a jognyilatkozat közlésétől számított 30 napon belül, de legfeljebb a meghozatalától számított 1 éves jogvesztő határidőn belül nyújtható be – a szolgálati út betartásával – a jognyilatkozatot hozó munkáltatói jogkört gyakorlóhoz. A jognyilatkozatot hozó munkáltatói jogkört gyakorló
a) ha a szolgálati panasznak helyt ad, azt a kézhezvételtől számított 30 napon belül, indokolással ellátva elbírálja,
b) ha a szolgálati panaszt megalapozatlannak tartja, azt a kézhezvételtől számított 30 napon belül az ügy összes iratával és az indokolással együtt felterjeszti a szolgálati panasz elbírálására jogosult munkáltatói jogkört gyakorlóhoz, és erről az állomány tagját írásban értesíti.
(3) Miniszteri rendelet eltérő rendelkezése hiányában a szolgálati panasz elbírálására jogosult munkáltatói jogkört gyakorló a szolgálati panaszt annak kézhezvételétől számított 30 napon belül indokolt határozatban bírálja el, és döntését az állomány tagjával írásban közli. A határidő indokolt esetben, egy alkalommal, 30 nappal meghosszabbítható.
181. § (1) Ha a szolgálati panasz elbírálásához olyan adat szükséges, amely nem áll a Honvédség rendelkezésére, akkor a szolgálati panasz elbírálására jogosult munkáltatói jogkört gyakorló 15 napos határidő kitűzésével hiánypótlásra szólítja fel az állomány tagját. A határidő indokolt esetben, egy alkalommal, 15 nappal meghosszabbítható. A hiánypótlás időtartama az elintézési határidőbe nem számít bele. A szolgálati panaszt el kell utasítani, ha az állomány tagja annak meghosszabbítását nem kérte, és a hiánypótlásra nyitva álló határidő eredménytelenül telt el.
(2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a szolgálati panasz jogerős elbírálásáig a megtámadott jognyilatkozat nem hajtható végre.
(3) A szolgálati panasz jogának gyakorlása nem korlátozható, az állomány tagját a szolgálati panasz megalapozatlansága miatt hátrány nem érheti, kivéve, ha azzal szándékos fegyelemsértést, szabálysértést vagy bűncselekményt valósít meg. A szolgálati panaszra vonatkozó szabályok nem érintik a más jogszabályban meghatározott panaszjog gyakorlását.
182. § (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az állomány tagja az első fokú határozat ellen a közléstől számított 15 napon belül írásban fellebbezést nyújthat be. Fellebbezésnek kell tekinteni – elnevezésére tekintet nélkül – minden olyan beadványt, amelyben az állomány tagja a munkáltatói jogkört gyakorló határozatát sérelmezi, vagy annak megváltoztatását kéri, kivéve, ha kérelme a határozat érdemi rendelkezését nem érintő kijavításra vagy kiegészítésre irányul.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően
a) a fegyelmi eljárás során hozott első fokú határozat ellen a közléstől számított 8 napon belül nyújtható be fellebbezés,
b) az állomány tagja halálának a szolgálati kötelmekkel való összefüggése kérdésében hozott első fokú határozat ellen a közeli hozzátartozó nyújthat be fellebbezést.
(3) Nincs helye fellebbezésnek
a) a miniszter által hozott határozat ellen,
b) a fegyelmi eljárás során a 153. § f) pontja szerinti határozat ellen, ha a kifogás benyújtására nyitva álló határidő eredménytelenül eltelt.
(4) A fellebbezést a fellebbezés elbírálására jogosultnak címezve az első fokú határozatot hozó munkáltatói jogkört gyakorlóhoz kell benyújtani. A fellebbezés benyújtására nyitva álló határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha azt az állomány tagja határidőn belül nem a határozatot hozó munkáltatói jogkört gyakorlóhoz nyújtja be azzal, hogy a fellebbezést haladéktalanul át kell tenni a határozatot meghozóhoz.
183. § (1) A határozatot hozó munkáltatói jogkört gyakorló a határozatot
a) kérelemre a név-, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás esetén kijavítja, vagy kicseréli,
b) hivatalból vagy kérelemre kiegészíti, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott.
(2) A kijavítást és a kiegészítést a határozat eredeti példányára és kiadmányaira is fel kell jegyezni, és közölni kell az állomány tagjával.
184. § (1) A határozatot hozó munkáltatói jogkört gyakorló a fellebbezést 30 napon belül bírálja el. A határidő egy alkalommal 30 nappal meghosszabbítható.
(2) Az első fokú határozatot hozó a fellebbezés alapján
a) a fellebbezést az ügy irataival együtt felterjeszti a fellebbezés elbírálására jogosulthoz,
b) a határozatot módosítja, vagy
c) a határozatot visszavonja, és új határozatot hoz.
(3) A fellebbezés elbírálásáig az első fokú határozat nem hajtható végre.
(4) A (3) bekezdéstől eltérően a fellebbezésnek nincs halasztó hatálya a 152. § és a 163. § (5) bekezdés szerinti határozat végrehajtására.
185. § (1) A fellebbezés elbírálására jogosult
a) az első fokú határozatot helyben hagyja, és a fellebbezést elutasítja,
b) az első fokú határozatot megváltoztathatja,
c) az első fokú határozatot hatályon kívül helyezi, és az első fokú határozatot hozót új eljárás lefolytatására utasítja vagy
d) az első fokú határozatot hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti.
(2) Az (1) bekezdés c) pont szerinti másodfokú határozatnak tartalmaznia kell a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a megismételt eljárásra vonatkozó utasításokat.
(3) A fegyelmi eljárás során az (1) bekezdés b) pontja szerinti másodfokú határozatban a fenyítés mértéke nem súlyosbítható.
(4) A fellebbezés elbírálására jogosult a másodfokú határozat egy példányát megküldi az első fokú határozatot hozó munkáltatói jogkört gyakorlónak és az állomány eljárás alá vont tagjának.
186. § (1) Az állomány tagja 30 napos jogvesztő határidőn belül keresettel közvetlenül bírósághoz fordulhat, ha
a) a sérelmezett jognyilatkozattal összefüggésben a szolgálati panaszhoz vagy a fellebbezéshez való jogát kimerítette,
b) a sérelmezett jognyilatkozattal kapcsolatban szolgálati panaszát vagy fellebbezését az arra jogosult határidőn belül nem bírálta el,
c) a sérelmezett munkáltatói döntést a miniszter hozta, vagy
d) a Honvédség által kibocsátott fizetési felszólítást sérelmesnek tartja.
(2) Az állomány eljárás alá vont tagja a kereset benyújtását és annak visszavonását haladéktalanul köteles jelenteni a munkáltatói jogkört gyakorlónak.
(3) A Honvédség a kártérítési felelősség megállapítása érdekében közvetlenül bírósághoz fordulhat, ha az állomány tagjának szolgálati viszonya a kártérítési eljárás jogerős befejezése előtt megszűnik.
(4) Az (1) bekezdés alkalmazásában a per alpereseként – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – azt a honvédségi szervezetet kell megjelölni, amelyben az állomány keresetet előterjesztő tagja a jogvita alapját képező döntés vagy mulasztás időpontjában szolgálatát teljesítette.
187. § (1) A miniszter tábornokok szolgálati viszonyának megszűnésére, megszüntetésére, és a nyugállományú tábornok egyenruha-viselési és rendfokozat-használati méltatlanságának megállapítására vonatkozó előterjesztési javaslatát haladéktalanul közölni kell a tábornokkal.
(2) A tábornok az előterjesztési javaslattal szemben a kézbesítéstől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül bírósághoz fordulhat, melyet a miniszternek köteles írásban jelenteni. A kereset benyújtásától annak jogerős elbírálásáig a tábornokot rendelkezési állományba kell helyezni, és tartani.
(3) A kereset jogerős elbírálásáig az előterjesztési javaslat nem terjeszthető a köztársasági elnök elé.
188. § (1) A jognyilatkozat jogerős és végrehajtható, ha
a) az állomány tagja a jogorvoslati jogáról írásban lemond, a lemondás napján,
b) a jogorvoslat benyújtására nyitva álló határidő a jogorvoslat érvényesítése nélkül telt el, a határidő elteltét követő napon,
c) az állomány tagja a jogorvoslati kérelmét írásban visszavonta, a visszavonás napján, vagy
d) a bíróság a keresetet jogerősen elbírálta, a jogerő beállta napján.
(2) Az (1) bekezdés a)–c) pontja esetén a jogerőre emelkedett határozatot hozó a jogerőt és a határozat végrehajthatóságát a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja, amelyben feltünteti a jogerő és a végrehajthatóság napját.
189. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a Honvédség az állomány tagjának szolgálati viszonyát jogellenesen szüntette meg, a szolgálati viszony megszüntetéséről hozott határozatot az (5) vagy a (6) bekezdés szerint hatályon kívül helyezi, és a (2) vagy a (3) bekezdés szerint rendelkezik az eredeti szolgálati beosztásban történő továbbfoglalkoztatásról vagy mellőzi azt.
(2) Az állomány tagja abban az esetben kérheti az eredeti szolgálati beosztásban történő továbbfoglalkoztatását, ha
a) a megszüntetés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, a felmentési védelembe ütközik, vagy a Honvédség megszegi a felmentési korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket,
b) a Honvédség a választott szakszervezeti tisztségviselő szolgálati viszonyát a 29. § (1) bekezdésébe ütköző módon szüntette meg,
c) a fegyelmi felelősség nem áll fenn, vagy annak megállapítása esetén a lefokozás és a szolgálati viszony megszüntetése fegyelmi fenyítés nem áll arányban az elkövetett fegyelemsértés súlyával,
d) a méltatlanság nem áll fenn,
e) a szolgálati viszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, vagy
f) az állomány tagja a szolgálati viszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.
(3) A Honvédség kérelmére a bíróság mellőzi az állomány tagjának eredeti szolgálati beosztásba történő visszahelyezését, feltéve, ha a továbbfoglalkoztatás a Honvédségtől nem várható el, így különösen, ha
a) az állomány tagjának szolgálati beosztása megszűnt,
