(6) A mulasztás esetére megállapított következmények alkalmazásának helye van akkor is, ha
a) az idézést az alperesnek a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratkézbesítés), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13-i 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján kellett kézbesíteni, de a kézbesítés megtörténtéről kézbesítési igazolás nem érkezett vissza, feltéve, hogy a rendelet 19. cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek fennállnak, vagy
b) az idézést a 2005. évi XXXVI. törvénnyel kihirdetett, a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, Hágában, 1965. november 15. napján kelt Egyezmény alapján kellett kézbesíteni, de a kézbesítés megtörténtéről kézbesítési igazolás nem érkezett vissza, feltéve, hogy az Egyezmény 15. cikk második bekezdésében foglalt feltételek fennállnak.
228. § [Az idézés szabályszerűségének utólagos megállapítása és jogkövetkezményei]
(1) Ha a tárgyalás határnapjáig az idézésre vonatkozó kézbesítési bizonyítvány (a továbbiakban: tértivevény) nem érkezik vissza, ezért nem állapítható meg, hogy a fél részéről a tárgyalást elmulasztottnak kell-e tekinteni, a bíróság a tárgyalást megtarthatja – a jelen lévő fél kérelmére megtartja –, ha annak egyéb törvényes akadálya nincs.
(2) Ha a bíróság a tárgyalást megtartotta és a visszaérkezett tértivevény alapján az idézés
a) nem szabályszerű, a tárgyalást a szükséges keretben meg kell ismételni; az új tárgyalás eredményéhez képest a tárgyalás alapján hozott határozat hatályban tartása vagy teljes, illetve részbeni hatályon kívül helyezése kérdésében is határozni kell,
b) szabályszerű, a mulasztásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(3) Ha a (2) bekezdés b) pontja esetén a bíróság a tárgyalást berekesztette, a bíróság csak a határozata kihirdetését tűzi ki, amelyről a feleket értesíti. A határozat kihirdetésének nem akadálya, ha az értesítés kézbesítése nincs igazolva.
(4) Ha a bíróság a tárgyalást nem tartja meg, azt elhalasztja és a tárgyalás határnapját nyomban újra kitűzi, arra a feleket idézi. Ha a visszaérkezett tértivevény alapján a jogi képviselő idézése szabályszerű volt, a bíróság alkalmazza a mulasztás esetére irányadó rendelkezéseket.
229. § [A tárgyalás elhalasztása tárgyalás megtartása nélkül]
(1) A bíróság a feleknek a kitűzött határnap előtt legkésőbb három nappal előterjesztett, indokolt közös kérelmére a tárgyalást elhalasztja. Később előterjesztett közös kérelemre a tárgyalás kivételesen fontos okból halasztható el.
(2) A bíróság a kitűzött tárgyalást hivatalból – a tárgyalást megelőzően vagy a tárgyaláson – a tárgyalás megtartása nélkül csak fontos vagy a bíróság érdekkörében felmerült okból, az ok megjelölésével halaszthatja el.
(3) A tárgyalás elhalasztása esetén a bíróság az új tárgyalási határnap kitűzéséről egyidejűleg intézkedik és az elhalasztott tárgyalásra idézetteket – ha erre mód van – előzetesen értesíti.
230. § [A fél személyes meghallgatása]
(1) A bíróság – ha ez a per eldöntéséhez, illetve a tényállás megállapításhoz szükséges – az eljárás bármely szakaszában hivatalból elrendelheti a természetes személy fél, illetve törvényes képviselője, valamint a nem természetes személy fél törvényes képviselője személyes meghallgatását.
(2) A fél meghallgatásakor a bíróság a fél személyi adatait a személyazonosításra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg. Ha a személyazonosság tekintetében kétsége merül fel, a bíróság a fél által
a) a személyazonosságának és lakcímének igazolása érdekében rendelkezésre bocsátott adatai nyilvántartási adatokkal való egyezőségéről, és
b) a személyazonosságának igazolására alkalmas, bemutatott hatósági igazolványának és tartózkodásra jogosító okmányának a nyilvántartási adatokkal való egyezőségéről, valamint érvényességéről
elektronikus úton vagy az adatbázisok közvetlen elérésével is meggyőződhet.
(3) A felet a meghallgatása előtt figyelmeztetni kell az igazmondási kötelezettségére, valamint annak megsértése következményeire.
(4) A perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező tizennegyedik életévét betöltött kiskorú felet, továbbá a tizennegyedik életévét be nem töltött, de ítélőképessége birtokában lévő kiskorú felet a bíróság szükség esetén – kizárólag ténykérdésekre vonatkozóan – meghallgathatja.
(5) A (4) bekezdés szerinti meghallgatás előtt a kiskorú felet a (3) bekezdésben foglaltakról a korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon tájékoztatja.
231. § [A tárgyalás nyilvánossága]
(1) A bíróság – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el és a tárgyaláson hozott ítéletét nyilvánosan hirdeti ki.
(2) A bíróság hivatalból vagy a fél indokolt kérelmére az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről a nyilvánosságot kizárja, ha az minősített adat védelmében, üzleti titok vagy törvényben meghatározott más titok megőrzése, a közerkölcs védelmében, kiskorú védelmében vagy a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt. A bíróság a tárgyalásnak a tanúmeghallgatással érintett részéről a nyilvánosságot különösen indokolt esetben akkor is kizárhatja, ha a tanú adatainak zártan kezelését rendelte el és a zárt tárgyaláson történő meghallgatása a tanú, illetve hozzátartozója életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges.
(3) A bíróság a nyilvánosságot kizáró végzését köteles indokolni.
232. § [Felvételkészítés a tárgyaláson]
(1) A nyilvános tárgyalásról a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény szerinti médiatartalom-szolgáltató, a nyilvánosság tájékoztatása érdekében a (2)–(5) bekezdésben meghatározott feltételekkel, a bíróság által meghatározott módon kép- és hangfelvételt készíthet.
(2) A bíróság felhívása esetén a felvétel készítője köteles hitelt érdemlő módon igazolni, hogy médiatartalom-szolgáltató érdekében eljáró személy. Ha ez nem igazolható, illetve nem ellenőrizhető, a bíróság a felvétel készítését megtiltja.
(3) A bíróság tagjairól, a jegyzőkönyvvezetőről és az ügyészről, valamint törvény eltérő rendelkezése hiányában az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, illetve jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó, e feladatkörében eljáró személyről hozzájárulása nélkül készíthető kép- és hangfelvétel.
(4) Az ügyész kivételével a felekről és más perbeli személyekről, ezek képviselőiről, továbbá a tanúról, szakértőről, és szemletárgy birtokosáról csak kifejezett hozzájárulásuk esetén készíthető kép- és hangfelvétel, valamint a természetes személy fél teljes neve csak hozzájárulásával tüntethető fel médiatartalomban. Szükség esetén a bíróság e személyeket a hozzájárulásról nyilatkoztatja; ennek megtörténtét, valamint a nyilatkozat tartalmát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
(5) Az e §-ban foglaltak betartásáról és a (4) bekezdésben említett személyek személyiségi jogainak védelméről a tárgyaláson az elnök a rendfenntartás keretében gondoskodik.
233. § [Alaki pervezetés]
(1) E törvény keretei között az elnök határozza meg a tárgyaláson és tárgyaláson kívül teljesítendő perbeli cselekményeket, azok sorrendjét, idejét, és gondoskodik a rend fenntartásáról.
(2) A tárgyalást az elnök vezeti. Az elnök hallgatja meg a feleket és más személyeket, akikhez kérdéseket az eljáró tanács tagjai is intézhetnek, valamint a felek és képviselőik kérdéseket indítványozhatnak.
(3) Az elnök a felek és képviselőik kérelmére engedélyezi, hogy a meghallgatott személyhez közvetlenül intézhessenek kérdéseket. A kérdés megengedhetősége felől az elnök határoz. Az elnök ügyel arra, hogy a tárgyalás ne terjedjen ki az üggyel összefüggésben nem álló körülményekre és az ügyre nem tartozó, úgyszintén a meghallgatott személy befolyásolására alkalmas kérdés feltevését, illetve az arra történő feleletet megtiltja. Ha az elnök erre vonatkozó intézkedése – figyelmeztetés ellenére – nem vezet eredményre, a féltől, illetve képviselőjétől a szót megvonja.
234. § [A rendfenntartás általános rendelkezései]
(1) A tárgyalás és a tárgyaláson kívüli perbeli cselekmények rendjének fenntartásáról, méltóságának megőrzéséről az elnök gondoskodik.
(2) A tárgyalás rendjének fenntartására, méltóságának megőrzésére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell a 236. § (1) bekezdésében meghatározott személyek által a bírósághoz előterjesztett beadványok tartalmára is.
(3) Büntető vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a bíróság értesíti az illetékes hatóságot, ha pedig letartóztatásnak is helye van, intézkedik az elkövető őrizetbe vétele iránt, és ezzel egyidejűleg feljelentést tesz.
(4) A tárgyalóterembe – a rendőrség és a büntetés-végrehajtási testület szolgálati feladatot ellátó tagjain kívül – fegyverrel vagy rendbontásra alkalmas eszközzel senki nem léphet be.
235. § [A rendfenntartás hallgatóságot érintő intézkedései]
(1) Az elnök a tárgyalás szabályszerű lefolytatása, méltóságának és biztonságának megőrzése érdekében, helyszűke esetén meghatározhatja a hallgatóság létszámát.
(2) Az elnök rendreutasítja a hallgatóság azon tagjait, akik a tárgyalás rendjét megzavarják. Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén, úgyszintén, ha a hallgatóság tagjának az állapota vagy megjelenése sérti a tárgyalás méltóságát, őt az elnök a tárgyalásról kiutasítja, illetve kivezetteti.
236. § [A rendfenntartás feleket és egyéb perbeli személyeket érintő intézkedései]
(1) A felet, a képviselőt, más perbeli személyt, a tanút, a szakértőt és a szemletárgy birtokosát, ha a tárgyalás rendjét, az eljárás menetét megzavarja, vagy a bíróságot, más felet vagy képviselőt, egyéb perbeli személyt, tanút, szakértőt, szemletárgy birtokosát sértő magatartást tanúsít, az elnök rendreutasítja. Ismételt vagy súlyosabb cselekmény esetén, valamint ha az állapotuk vagy megjelenésük a tárgyalás vagy a bíróság méltóságát sérti, őket a bíróság pénzbírsággal sújtja.
(2) A bíróság az (1) bekezdésben említett személyeket az ismételt vagy súlyosabb cselekmény esetén – akár a pénzbírság kiszabásával egyidejűleg, akár anélkül vagy azt követően – a tárgyalásról kiutasíthatja, illetve kivezettetheti. Kiutasításnak, illetve kivezettetésnek van helye akkor is, ha az (1) bekezdésben említett személyek állapota vagy a megjelenése a pénzbírság kiszabását követő folytatólagos tárgyalások bármelyikén sérti a tárgyalás méltóságát. A kiutasítás hatálya az elrendelésétől kezdve – a bíróság rendelkezésétől függően – az adott tárgyalási határnapra, annak egy részére, vagy az egész eljárásra terjed ki.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kiskorú fél, kiskorú érdekelt vagy kiskorú tanú vonatkozásában azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a) a rendreutasítás módjának igazodnia kell a kiskorú korához és érettségéhez,
b) a tizennegyedik életévét betöltött kiskorúval szemben – ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén – a pénzbírság kiszabását az elnök különösen indokolt esetben alkalmazza.
(4) A fél, illetve jogi vagy nem jogi képviselőjének kiutasítása esetén a bíróság a tárgyalást elhalasztja, kivéve, ha a kiutasított fél vagy jogi képviselője a tárgyalás megtartását kéri. Ha a kiutasítás az egész eljárásra kiterjed, a bíróság a felet felhívja, hogy a tárgyalásra képviseletéről a kitűzött határidő alatt gondoskodjék. A felhívás eredménytelensége esetén a féllel szemben a mulasztás következményeit kell alkalmazni. Tanú vagy szakértő kiutasítása esetén a 272–274. § rendelkezései irányadók.
237. § [Anyagi pervezetés]
(1) Ha a fél perfelvételi nyilatkozata – e § alkalmazásában ideértve a keresetlevélben feltüntetett nyilatkozatokat is – hiányos, nem kellően részletezett vagy ellentmondó, a bíróság közrehat abban, hogy a fél a perfelvételi nyilatkozatát teljeskörűen előadja, illetve annak hibáit kijavítsa.
(2) Ha a perfelvételi nyilatkozat nem terjed ki valamely lényeges tény vonatkozásában a bizonyításra vagy a felek között vita van abban, hogy valamely tény bizonyítása mely felet terheli, a bíróság az (1) bekezdésben foglaltakon túl tájékoztatja a feleket a bizonyíték rendelkezésre bocsátása, illetve a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, valamint a bizonyítás esetleges sikertelenségének következményéről is.
(3) A bíróság hozzájárul a jogvita kereteinek tisztázásához azzal, hogy a felek tudomására hozza, ha
a) az általuk hivatkozott jogszabályi rendelkezést eltérően értelmezi,
b) a rendelkezésre álló adatok alapján olyan tényt észlel, amelyet hivatalból kell figyelembe venni, vagy
c) jogszabály szerint a kérelemhez nincs kötve,
és lehetőséget biztosít a feleknek nyilatkozataik megtételére.
(4) A bíróság az (1)–(3) bekezdésben meghatározott esetekben az ügy körülményeitől függően a félhez intézett kérdéssel, nyilatkozattételre felhívással, illetve tájékoztatással járul hozzá ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék.
(5) A bíróság a felek kérelmének és jogállításának korlátain belül gyakorolja az anyagi pervezetést, amelyet a felek perbeli cselekményeik megtételekor szabadon felhasználhatnak.
238. § [Egyezségi kísérlet a perben és tájékoztatás a közvetítői eljárásról]
(1) A bíróság a per bármely szakaszában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék.
(2) A bíróság – ha annak sikerére esély mutatkozik, különösen, ha a felek bármelyike kéri – tájékoztatja a feleket a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről, feltételeiről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól. Ha a felek a közvetítői eljárás során megállapodást kötnek, azt a szünetelés időtartamán belül a bírósághoz egyezségként történő jóváhagyás végett benyújthatják. Ebben az esetben a bíróság az eljárást folytatja és a 239. § (1) bekezdése szerint jár el.
239. § [Az egyezség és jóváhagyása]
(1) Ha az egyezség – ideértve a 238. § (2) bekezdésében meghatározott megállapodást is – megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadja, és az eljárást folytatja.
(2) Az egyezséget jóváhagyó vagy azt megtagadó végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A jóváhagyó végzés elleni fellebbezésnek az egyezség végrehajtására, a megtagadó végzés elleni fellebbezésnek pedig az eljárás folytatására nincs halasztó hatálya.
(3) A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek.
240. § [Az eljárás hivatalból történő megszüntetése]
(1) A bíróság az eljárást – annak bármely szakaszában – hivatalból megszünteti, ha
a) a keresetlevelet már a 176. § (1) bekezdés a)–i) pontja és a 176. § (2) bekezdés a)–c) pontja alapján vissza kellett volna utasítani,
b) magyar bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg, ugyanakkor a joghatóság az alperes perbe bocsátkozásával megalapozható, de
ba) az alperes írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő vagy
bb) az alperes a bíróság joghatóságának hiányát kifogásolja,
c) magyar bíróság joghatósága egyetlen joghatósági ok alapján sem állapítható meg és a bíróság joghatóságát az alperes perbe bocsátkozása sem alapozhatja meg,
d) a fél törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt a kitűzött határidő alatt sem pótolták,
e) megállapítja, hogy a per más – az e törvény hatálya alá tartozó – ügyben eljáró bíróság hatáskörébe vagy kizárólagos illetékességébe tartozik, kivéve, ha
ea) a hatáskör a per tárgyának értékétől függ és az alperes hatásköri kifogás nélkül írásbeli ellenkérelmet már előterjesztett, vagy
eb) az illetékesség a felek alávetésén alapul és az alperes illetékességi kifogás nélkül írásbeli ellenkérelmet már előterjesztett,
f) a fél meghal vagy megszűnik, feltéve, hogy a jogviszony természete a jogutódlást kizárja,
g) a perfelvételi, illetve a folytatólagos perfelvételi tárgyalást a felek elmulasztották vagy a jelen lévő fél a tárgyalás megtartását nem kéri,
h) a felperes a bíróság felhívása ellenére – ideértve a 73. § (1) bekezdése szerinti esetet is – a hiányzó vagy megszűnt jogi képviseletének pótlásáról a bíróság által megállapított határidő alatt nem gondoskodik, vagy
i) megállapítja, hogy az ügy közigazgatási ügyben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik.
(2) Az (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alkalmazása során nem tekinthető írásbeli ellenkérelemnek a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás. Az alperes az (1) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti joghatósági kifogását legkésőbb az írásbeli ellenkérelmében, az érdemi védekezéssel egyidejűleg terjesztheti elő.
(3) Az (1) bekezdés e) és i) pontja esetén a bíróság az eljárás megszüntetésével egyidejűleg elrendeli az ügy iratainak áttételét a keresetlevél áttételére vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával, kivéve, ha a közigazgatási ügyben eljáró bíróságnál az ügy már folyamatban van és az a saját hatáskörét megállapította.
(4) Az (1) bekezdés h) pontja esetén, ha a felperes a bíróság felhívásában meghatározott határidőn belül pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő, a kérelem elbírálásáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani a jogi képviseletről történő gondoskodásra nyitva álló határidőt.
(5) A félnek az (1) bekezdés szerinti vagy törvény más rendelkezése alapján hivatalbóli megszüntetési okra hivatkozással előterjesztett, az eljárás megszüntetésére irányuló kérelmét elutasító végzést a bíróság legkésőbb az ítéletében indokolja.
(6) Az eljárást az (1) bekezdés vagy törvény más rendelkezése alapján hivatalból megszüntető végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
241. § [Az eljárás kérelemre történő megszüntetése]
(1) A bíróság az eljárást – a kereset közlését megelőzően is, annak bármely szakaszában – kérelemre megszünteti, ha
a) a felperes a teljes keresetétől elállt,
b) a felek ezt közösen kérték,
c) a megszűnt félnek nincs jogutódja, és bármelyik fél az eljárás megszüntetését kérte, vagy
d) a bíróság a felperest perköltség-biztosíték adására kötelezte, de a felperes a kitűzött határidő alatt biztosítékot nem adott és az alperes a biztosíték adása iránti kérelemben az eljárás megszüntetését is kérte.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja esetén a felperes az alperes írásbeli ellenkérelmének előterjesztéséig az alperes hozzájárulása nélkül, ezt követően – a (3) bekezdésben említett eset kivételével – csak az alperes hozzájárulásával állhat el. Az írásban bejelentett elálláshoz a hozzájáruló nyilatkozatot egyidejűleg csatolni kell. Ennek elmulasztása esetén a bíróság az alperest nyilatkozattételre hívja fel és figyelmezteti, hogy ha a felhívásra az abban megadott határidőn belül nem nyilatkozik, a felperes kérelmének megfelelően az eljárást megszünteti.
(3) Az eljárás elállás miatti megszüntetése esetén nincs szükség az alperes hozzájárulására, ha az elállásra azért került sor, mert az alperes a követelést az eljárás megindítását követően teljesítette.
(4) Az eljárást az (1) bekezdés alapján vagy törvény más rendelkezése alapján megszüntető végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Az eljárás megszüntetésére irányuló kérelmet az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetben elutasító végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
242. § [Az eljárás részbeni megszüntetése]
(1) Ha az eljárás hivatalból vagy kérelemre történő megszüntetésének oka csak a kereset vagy viszontkereset, illetve csak valamelyik fél vonatkozásában áll fenn, a bíróság az eljárást a kereset vagy viszontkereset, illetve a megszüntetési okkal érintett fél tekintetében részben szünteti meg.
(2) Ha a felperes az érdemi tárgyalási szakban a keresetétől kizárólag a kereseti kérelme valamely önállóan elbírálható része tekintetében áll el, a bíróság az eljárást csak e rész tekintetében szünteti meg.
(3) Az eljárás részbeni megszüntetése esetén az eljárás megszüntetésére irányadó szabályokat kell alkalmazni.
243. § [A keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások és a perindítás joghatásainak fenntartása]
(1) Az eljárásnak a 240. § (1) bekezdés a) és d) pontja, valamint a 241. § (1) bekezdés d) pontja szerinti megszüntetése esetén a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások, valamint a perindítás joghatásai fennmaradnak, ha a felperes a megszüntető határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül a keresetlevelet szabályszerűen – a már megfelelően becsatolt mellékletek kivételével – újra előterjeszti vagy igényét egyéb úton szabályszerűen érvényesíti. A megszüntető végzés jogerőre emelkedése előtt előterjesztett keresetlevélre a 178. § (2) bekezdésének rendelkezése irányadó.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
244. § [Jogi képviselővel történő eljárás választása és áttérés a jogi képviselő nélküli eljárásra]
(1) Ha a fél járásbíróság hatáskörébe tartozó perben jogi képviselő közreműködését veszi igénybe, azt a jogi képviselővel történő eljárás választásának kell tekinteni és ennek időpontjától az eljárás jogerős befejezéséig – kivéve a (2) bekezdésben meghatározott esetet – a jogi képviseletet köteles fenntartani. Ha a fél a jogi képviselővel történő eljárást választotta, rá a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel a kötelező jogi képviselet szabályait, valamint a XI–XIV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezet szerinti eltérések nélkül kell alkalmazni akkor is, ha a jogi képviselete megszűnik.
(2) Ha a fél a jogi képviselővel történő eljárást választotta, egy alkalommal áttérhet a jogi képviselő nélküli eljárásra. Az áttérés a fél bejelentésétől kezdve hatályos. A félnek a jogi képviselővel történő eljárás választására és az áttérésre vonatkozó perbeli cselekménye a fél jogutódjával szemben nem hatályos.
(3) Ha a fél a jogi képviselővel történő eljárást választotta, a perben jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédjelöltet és a jogi előadót is.
(4) A bíróság az (1)–(3) bekezdésben foglaltakról a felet, illetve jogutódját a hozzá intézett első intézkedése alkalmával tájékoztatja.
245. § [Az elsőfokú eljárás szabályainak alkalmazására utaló szabály]
Ha e törvény másként nem rendelkezik, a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben jogi képviselő nélkül eljáró félre a XI–XIV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
246. § [Beadványok benyújtása]
(1) A félnek jogszabályban meghatározott, erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjesztenie
a) a keresetlevelet,
b) a viszontkereset-levelet, valamint a beszámítást tartalmazó iratot, és
c) az írásbeli ellenkérelmet.
(2) A felperes a keresetet a lakóhelye, székhelye, munkahelye szerinti vagy a perre illetékes járásbíróságon, a bíróság elnöke által jogszabályban foglaltak szerint erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben szóban is előadhatja, melyet a bíróság az erre rendszeresített nyomtatványon rögzít. Ha a keresetet nem a perre illetékes bíróság rögzítette, azt – a kereset előadása időpontjának feltüntetésével – az illetékes bírósághoz haladéktalanul megküldi. A keresetlevél beadása időpontjának a kereset szóbeli előadásának időpontját kell tekintetni.
(3) A fél a viszontkeresetet, a beszámítást és az ellenkérelmet tartalmazó nyilatkozatot a perben eljáró bíróságon a (2) bekezdésben meghatározott módon szóban is előadhatja, melyet a bíróság az arra rendszeresített nyomtatványon rögzít.
(4) A (2) és (3) bekezdésben meghatározott esetekben a felet perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről a szükséges tájékoztatással is el kell látni és az esetleges hiányok pótlására nyomban fel kell hívni; ha a fél a hiányok pótlását felhívás ellenére elmulasztja, a keresetet, illetve a nyilatkozatot hiányos tartalmával kell a nyomtatványon rögzíteni. A szóbeli előadásról külön jegyzőkönyvet nem kell készíteni, kivéve, ha hiánypótlásra történő felhívásra került sor és a hiányok pótlását a fél elmulasztotta.
(5) A fél a folyamatban lévő perben a (2) és (3) bekezdésben meghatározottakon kívüli egyéb kérelmet, nyilatkozatot is előterjeszthet szóban a perben eljáró bíróságon a (2) bekezdésben meghatározott módon, amelyet jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(6) A bíróság a felet válaszirat, viszontválasz vagy előkészítő irat előterjesztésére csak akkor hívja fel, ha az a félnek vagy jogi képviselőnek nem minősülő képviselőjének (a továbbiakban: nem jogi képviselő) nem okoz különösebb nehézséget.
247. § [A beadványok tartalma]
(1) A félnek a keresetlevélben, viszontkereset-levélben, beszámítást tartalmazó iratban, illetve az írásbeli ellenkérelemben az e törvény szerint kötelező tartalmi elemek közül nem kell feltüntetni a jogalapot, a jogi érvelést és jogszabályhelyet.
(2) A félnek az érvényesíteni kívánt jogot, illetve az anyagi jogi kifogást úgy kell megjelölni, hogy a jogalap beazonosítható legyen.
248. § [A beadványok hiányosságai]
(1) A bíróság – a mulasztás következményére történő figyelmeztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel a felperest, ha a keresetlevelet nem a jogszabály szerinti nyomtatványon terjeszti elő, illetve a 176. § (1) bekezdés j) vagy k) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának lenne helye, kivéve a 247. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi elemek hiányának esetét. Ha a felperes a hiányokat nem pótolta, a bíróság a keresetlevelet visszautasítja; e végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
(2) A bíróság a kereset közlésekor – a mulasztás következményére történő figyelmeztetés mellett – tájékoztatja az alperest, hogy az írásbeli ellenkérelmet, viszontkereset-levelet és beszámítást tartalmazó iratot jogszabály szerinti formanyomtatványon kell előterjeszteni. A bíróság az e bekezdésben meghatározott beadványt visszautasítja, ha azt az alperes nem a jogszabály szerinti formanyomtatványon terjeszti elő; e végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
(3) A bíróság – a mulasztás következményére történő figyelmeztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel a felet, ha viszontkereset-levél, illetve beszámítást tartalmazó irat visszautasításának lenne helye a 176. § (1) bekezdés j) vagy k) pontjában foglalt valamely ok fennállása miatt, kivéve a 247. § (1) bekezdésében meghatározott tartalmi elemek hiányát. Ha a fél a hiányokat nem pótolja, a bíróság a viszontkereset-levelet, illetve beszámítást tartalmazó iratot visszautasítja; e végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
249. § [A felek jelenléte a tárgyaláson]
(1) Ha a perfelvételi tárgyaláson a szabályszerűen idézett fél képviseletében megjelent nem jogi képviselő a perbeli képviseleti jogát nem igazolja vagy az nem szabályszerű, a bíróság megfelelő határidő tűzésével felhívja a megjelent személyt a képviseleti jog szabályszerű igazolására és a felet a megjelent személy eljárását jóváhagyó nyilatkozat csatolására. Ha a képviselőként megjelent személy a felet törvény értelmében nem képviselheti, a bíróság a felet megfelelő határidő tűzésével felhívja, hogy a perben személyesen vagy törvénynek megfelelő meghatalmazott útján járjon el és nyilatkozzon, hogy a megjelent személy eljárását jóváhagyja-e.
(2) Az (1) bekezdés szerinti esetben a bíróság a tárgyalást megtarthatja, a jelen lévő fél kérelmére megtartja.
(3) Ha az (1) bekezdésben említett igazolást vagy nyilatkozatot a megadott határidőben nem csatolták, a fél képviseletében megjelent személy által teljesített valamennyi perbeli cselekmény hatálytalan és a mulasztásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a bíróság a tárgyalást berekesztette, a bíróság csak a határozata kihirdetését tűzi ki, amelyről a feleket értesíti. A határozat kihirdetésének nem akadálya, ha az értesítés kézbesítése nincs igazolva.
250. § [A keresetváltoztatás és ellenkérelem-változtatás iránti kérelem]
A fél a kereset-, viszontkereset-, beszámítás-változtatás, illetve a keresettel, viszontkeresettel, beszámítással szembeni ellenkérelem-változtatás iránti kérelmet tárgyaláson szóban is előadhatja.
251. § [Utólagos bizonyítás]
A 220. § (6) bekezdésének a hiánypótlásra és igazolásra vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható.
252. § [Rendfenntartás]
A fél nem jogi képviselőjének kiutasítása esetén a tárgyalás megtartását a nem jogi képviselő is kérheti. Ha a bíróság a felet vagy nem jogi képviselőjét az egész eljárásra kiterjedően kiutasítja, felhívja a felet, hogy új képviselőről gondoskodjon vagy a tárgyaláson személyesen jelenjen meg. A jogi képviselő egész eljárásra kiterjedő kiutasítása esetén, a bíróság az új képviselőről való gondoskodásra történő felhívás mellett – feltéve, hogy ennek törvényes feltétele fennáll – arra is felhívja a felet, hogy jelentse be, ha a jogi képviselő nélküli eljárásra történő áttérés lehetőségével kíván élni.
253. § [Anyagi pervezetés]
Az anyagi pervezetés szabályait azzal a kiegészítéssel kell alkalmazni, hogy a bíróság
a) elrendelheti a fél személyes meghallgatását a jogvita kereteinek meghatározásához, így különösen a fél tényállításai, jogállításai és kérelme, ellenkérelme, valamint bizonyítási lehetőségei tisztázása érdekében, és
b) a felet a bizonyításra szoruló tények vonatkozásában az e törvény szerinti bizonyítási lehetőségek, bizonyítási eszközök és ezek feltételei tekintetében – szükség esetén – tájékoztatással látja el.
254. § [A keresetlevél visszautasítása és az eljárás megszüntetése a fizetési meghagyásos eljárás mellőzése miatt]
(1) Csak a közjegyző hatáskörébe tartozó, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvényben (a továbbiakban: Fmhtv.) szabályozott fizetési meghagyásos eljárásban érvényesíthető – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kizárólag pénz fizetésére irányuló olyan lejárt követelés, amelynek pertárgyértéke a hárommillió forintot nem haladja meg.
(2) Ha a felperes a keresetével kizárólag olyan követelést érvényesít, amelyet az Fmhtv. alapján csak fizetési meghagyásos eljárás útján lehet érvényesíteni, a bíróság a keresetlevél visszautasításával egyidejűleg tájékoztatja őt a fizetési meghagyásos eljárás megindításának lehetőségéről és módjáról.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben a fizetési meghagyásos eljárás mellőzése miatt az eljárás hivatalból történő megszüntetésének nincs helye, ha az alperes ennek kifogásolása nélkül írásbeli ellenkérelmet terjesztett elő.
(4) A perindítás előtti egyezségi kísérlet esetén és a 255. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben az (1) bekezdésben említett kizáró rendelkezés és pertárgyértékre vonatkozó korlátozás nem alkalmazható és a keresetlevél 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján történő visszautasításának nincs helye.
(5) Az (1) bekezdés nem zárja ki, hogy a fél igényét a kis értékű követelések európai eljárásnak bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 861/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott eljárásban vagy választottbírósági eljárásban érvényesítse.
255. § [A fizetési meghagyásos eljárással indult per]
(1) A fizetési meghagyásos eljárás a kötelezett által előterjesztett ellentmondás folytán – az ellentmondással érintett részben – perré alakul át.
(2) A fizetési meghagyásos eljárást az (1) bekezdésben meghatározott eseten kívül akkor is per követi, ha
a) a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet a közjegyző visszautasítja, vagy
b) a fizetési meghagyásos eljárást a közjegyző végzéssel megszünteti,
és ezt követően a jogosult a követelés érvényesítése iránt a bíróságnál pert indít.
(3) A fizetési meghagyásos eljárással összefüggésben indult perben az XI–XV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
256. § [A keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások és a perindítás joghatásai]
(1) A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél előterjesztésének.
(2) A fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a kereset közlésének.
(3) A 255. § (2) bekezdésében meghatározott esetekben a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének joghatásai – a 255. § (2) bekezdés b) pontja esetén a meghagyás kézbesítésének joghatása is – fennmaradnak, ha a jogosult a keresetlevelet a közjegyző visszautasító vagy megszüntető végzésének jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül, a visszautasító, illetve a megszüntető végzés csatolása mellett, a bírósághoz előterjeszti. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.
257. § [A keresetet tartalmazó irat]
(1) A felperes a közjegyzőnek az Fmhtv. 37. § (3) bekezdése szerinti felhívása kézbesítésétől számított tizenöt napon belül köteles az eljárási illetéket kiegészíteni és keresetét a keresetlevélre, valamint mellékleteire vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő tartalmú iratban előterjeszteni a közjegyző felhívásában megjelölt bíróságon. Az irat bevezető részében utalni kell – a közjegyzői ügyszám feltüntetése mellett – a per fizetési meghagyásos eljárási előzményére, és az irathoz mellékelni kell a közjegyző felhívásának másolatát.
(2) Ha a per járásbíróság hatáskörébe tartozik és a felperes jogi képviselő nélkül jár el, a keresetet tartalmazó iratot jogszabályban meghatározott, erre rendszeresített nyomtatványon kell előterjeszteni; az iratra a 247. §-ban foglaltakat alkalmazni kell. A felperes a keresetet a közjegyző felhívásában szereplő járásbíróságon, a bíróság elnöke által jogszabályban foglaltak szerint erre a célra meghatározott ügyfélfogadási időben szóban is előadhatja, amelyet a bíróság az erre rendszeresített nyomtatványon rögzít. A beadványra a 246. § (4) bekezdését alkalmazni kell.
258. § [A bíróság intézkedései a fizetési meghagyásos eljárás perré alakulását követően]
(1) Ha a közjegyző valamely okból nem az Fmhtv. 37. § (3) bekezdése szerinti felhívásában szereplő bíróságnak küldte meg a fizetési meghagyásos eljárás iratanyagát (a továbbiakban: közjegyzői iratanyag), a bíróság azt – az áttétel szabályainak mellőzésével – haladéktalanul megküldi a felhívás szerinti bíróságnak.
(2) Ha a felperes a keresetet tartalmazó iratot nem a közjegyző felhívásában megjelölt bíróságon nyújtja be, a bíróság azt – az áttétel szabályainak mellőzésével – haladéktalanul megküldi a közjegyző felhívása szerinti bíróságnak és erről a felperest értesíti. A keresetet tartalmazó iratot akkor kell előterjesztettnek tekinteni, amikor az a közjegyző felhívása szerinti bíróságra megérkezett.
(3) Ha a közjegyző felhívásában megjelölt bíróság azt állapítja meg, hogy a per más bíróság hatáskörébe, illetve illetékességébe tartozik, az eljárást megszünteti és elrendeli az ügy áttételét; ez irányadó akkor is, ha a felperes a közjegyző felhívásában megjelölt határidőben és bíróságon keresetet tartalmazó iratot nem nyújtott be.
(4) Ha a felperes a keresetet tartalmazó irathoz nem csatolta a közjegyző felhívását, és a közjegyző felhívásában szereplő bíróság egyébként nem állapítható meg, továbbá a bírósághoz közjegyzői iratanyag sem érkezett, a bíróság a keresetet tartalmazó iratot visszautasítja. Jogi képviselő nélkül eljáró fél esetén ennek csak akkor van helye, ha a bíróság nyolc napos határidővel – a mulasztás következményre történő figyelmeztetés mellett – felhívta a felet a közjegyzői felhívás becsatolására, és az eredménytelenül eltelt. A végzés ellen a felperes külön fellebbezéssel élhet. Ha utóbb a közjegyző felhívásában szereplő bíróság megállapíthatóvá válik, a bíróság a visszautasító végzést megváltoztatja és megteszi a szükséges intézkedéseket.
(5) A perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság visszautasítja az ellentmondást és az eljárást megszünteti, ha a közjegyző az Fmhtv. 36. § (5) bekezdésében foglalt intézkedést elmulasztotta. A végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. A bíróság jogerős végzéséhez a közjegyző kötve van. A bíróság a jogerős végzése megküldésével egyidejűleg felhívja a közjegyzőt a fizetési meghagyás jogerejével kapcsolatos intézkedések megtételére.
(6) Ha a perre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság azt állapítja meg, hogy a közjegyző hatáskörébe tartozó – a perré alakulás tényét érintő – kérelmet a közjegyző nem bírált el, felhívja a közjegyzőt a kérelem elbírálására és ezzel egyidejűleg a kérelem jogerős elbírálásáig az eljárást felfüggeszti.
259. § [Az eljárás megszüntetése]
(1) A bíróság – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – hiánypótlási felhívás mellőzésével az eljárást megszünteti, ha a felperes a közjegyző felhívásának kézbesítésétől számított tizenöt napon belül
a) nem teljesíti illetékfizetési kötelezettségét, illetve a keresetet tartalmazó iratot a közjegyző felhívásában megjelölt bíróságon nem terjeszti elő, vagy
b) csak részben teljesíti illetékfizetési kötelezettségét, illetve a keresetet tartalmazó iratban nem tünteti fel annak kötelező tartalmi elemeit, illetve nem csatolja annak kötelező mellékleteit, kivéve, ha a hiányzó elem – ide nem értve a képviselő képviseleti jogának igazolását – a közjegyzői iratanyagból megállapítható.
(2) Ha a felperes a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben jogi képviselő nélkül jár el, az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben, valamint ha a keresetet tartalmazó iratot nem jogszabály szerinti nyomtatványon terjeszti elő, az eljárás megszüntetésének csak akkor van helye, ha a bíróság tizenöt napos határidővel – a mulasztás következményére történő figyelmeztetés mellett – a felperest hiánypótlásra felhívta és az eredménytelenül eltelt.
(3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
260. § [Az iratok kézbesítése]
A bíróság a 258. és 259. §-ban említett értesítéseit és határozatait a felek számára akkor is a fizetési meghagyásban, illetve ellentmondásban, vagy a keresetet tartalmazó iratban feltüntetett képviselő számára kézbesíti, ha a képviselő képviseleti joga nincs igazolva. Ha a feltüntetett képviselő neve vagy kézbesítési címe hiányos, az iratot a fél számára kell kézbesíteni.
261. § [Perköltség és költségkedvezmények]
(1) A 255. § (1) bekezdésében, valamint – a 256. § (3) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén – a 255. § (2) bekezdésében meghatározott perben a fizetési meghagyásos eljárás díja és a fizetési meghagyásos eljárásban szükségképpen felmerült másolati díj (e §-ban a továbbiakban együtt: díj) a perköltség részét képezi.
(2) A közjegyzőnek a felet költségkedvezményben részesítő jogerős végzése a peres eljárásra is hatályos.
(3) Ha a közjegyző a felet a fizetési meghagyásos eljárás során költségkedvezményben részesítette, a díj megfizetéséről és viseléséről a 255. § (1) bekezdésében foglalt esetben a bíróság az eljárást befejező határozatában határoz és kötelezi a felet a költségkedvezmény folytán meg nem fizetett díjnak (e §-ban a továbbiakban: meg nem fizetett díj) a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: MOKK) részére történő megfizetésére. Ha az eljárás szünetelés folytán megszűnt, a bíróság a meg nem fizetett díjról külön végzésben határoz, és a felperest kötelezi annak a MOKK részére történő megfizetésére; e végzés ellen külön fellebbezésnek van helye.
(4) A bíróság a meg nem fizetett díj tárgyában hozott határozatát a MOKK-nak is kézbesíti. A meg nem fizetett díj tárgyában hozott határozat ellen a MOKK fellebbezéssel élhet. Ha a bíróság elmulasztotta a meg nem fizetett díjról történő rendelkezést, a MOKK a határozat jogerőre emelkedésétől számított öt éven belül kérheti a határozat kiegészítését.
(5) A díj tekintetében igénybe vehető kedvezményre az Fmhtv.-t, valamint a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályt, a peres eljárás során igénybe vehető további kedvezményekre e törvényt, valamint az e törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályt kell alkalmazni. Ha a fél a per során költségkedvezményben részesül, ez a díj megfizetése alól őt nem mentesíti.
262. § [A perré alakult eljárásban a kereset közlésére és a bírósági meghagyásra vonatkozó egyéb szabályok]
(1) Ha a 258. és a 259. §-ban foglalt intézkedések megtételére nincs szükség és a felperes a 257. § szerinti kötelezettségeit teljesítette, az eljárást a 179. § alkalmazásával a kereset közlésére vonatkozó szabályok szerint kell folytatni azzal az eltéréssel, hogy a keresetlevél alatt a felperes keresetet tartalmazó iratát kell érteni. A 179. §-ban foglaltak alapján az alperesnek kézbesítendő iratokra a 260. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A 181. §-ban meghatározott esetekben a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás nem akadálya a bírósági meghagyás kibocsátásának.
263. § [A tényállás szabad megállapításának elve]
(1) A bíróság a perben – törvény eltérő rendelkezése hiányában – alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint minden bizonyítékot, amely a tényállás megállapítására alkalmas.
(2) A bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás – a 264. §-ban foglaltak kivételével – nem köti.
264. § [Más hatóság határozatához kötöttség]
(1) Ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményeiről polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
(2) A közigazgatási ügyben eljáró bíróság közigazgatási tevékenység jogszerűségének kérdésében hozott jogerős döntése az e törvény hatálya alá tartozó ügyben eljáró bíróságot köti.
265. § [Bizonyítási érdek és bizonyítási szükséghelyzet]
(1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el (a továbbiakban: bizonyítási érdek), továbbá a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli.
(2) A fél bizonyítási szükséghelyzetben van, ha valószínűsíti, hogy
a) a bizonyítási indítványához nélkülözhetetlen adatokkal kizárólag az ellenérdekű fél rendelkezik, és igazolja, hogy az ezek megszerzéséhez szükséges intézkedéseket megtette,
b) a tényállítás bizonyítása számára nem lehetséges, de az ellenérdekű féltől elvárható az állított tények fenn nem állásának a bizonyítása, vagy
c) a bizonyítás sikerességét az ellenérdekű fél neki felróhatóan hiúsította meg,
és az ellenérdekű fél nem valószínűsíti az a)–c) pontban foglaltak ellenkezőjét.
(3) Bizonyítási szükséghelyzet fennállása esetén a szükséghelyzetben lévő fél által bizonyítandó tényt a bíróság valósnak fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel.
266. § [Bizonyítás nélkül megállapítható tények]
(1) A bíróság az ellenérdekű fél által beismert, a felek által egyezően előadott, az ellenfél által bírói felhívás ellenére nem vitatott vagy e törvény értelmében nem vitatottnak tekintendő tényállítást valósnak fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel.
(2) A bíróság az általa köztudomásúnak tekintett és az olyan tényeket, amelyekről hivatalos tudomása van, akkor is figyelembe veszi, ha azokra a felek nem hivatkoztak.
(3) A bíróság a törvényes vélelmeket – ideértve a jogszabály szerint az ellenkező bizonyításáig valósnak tekintendő körülményeket – hivatalból veszi figyelembe.
(4) A bíróság tájékoztatja a feleket a (2) és (3) bekezdés alapján hivatalból figyelembe vett tényekről. A (2) és (3) bekezdésben foglalt esetekben – törvény eltérő rendelkezése hiányában – ellenbizonyításnak van helye.
267. § [A bizonyítás módjai]
A bizonyítás történhet különösen tanúbizonyítás, szakértői bizonyítás, okirati bizonyítás és szemle útján. A bíróság bármilyen olyan egyéb bizonyítást is foganatosíthat, amely a perben jelentős tények megállapítására alkalmas, ha ez a jogvita eldöntése szempontjából célszerűnek mutatkozik, kivéve, ha a bizonyításfelvétel adott módja a közrendbe ütközik.
268. § [A bizonyítás eszközei]
(1) A bizonyítási eszköznek alkalmasnak kell lennie arra, hogy igénybevételével a bíróság a perben jelentős tények megállapításához felhasználható, a mérlegelés során figyelembe vehető bizonyítékhoz juthasson.
(2) Bizonyítási eszközként különösen tanú, szakértő, okirat, képfelvétel, hangfelvétel, kép- és hangfelvétel, valamint egyéb tárgyi bizonyítási eszköz vehető igénybe.
(3) Nem használható fel a bizonyítási eszköz, ha azt törvény
a) kizárja, vagy
b) feltételhez köti, kivéve, ha a feltétel fennállása megállapítható.
269. § [Jogsértő bizonyítási eszközök]
(1) Jogsértő és a perben nem használható fel az a bizonyítási eszköz, illetve annak elkülöníthető része,
a) amelyet az élethez és testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy erre irányuló fenyegetéssel szereztek meg, illetve állítottak elő,
b) amely egyéb jogsértő módon keletkezett,
c) amelyet jogsértő módon szereztek meg, vagy
d) amelynek a bíróság elé terjesztése személyiségi jogot sértene.
(2) A bizonyítási eszköz nyilvánvalóan jogsértő, ha ez a rendelkezésre álló bizonyítékok és adatok alapján tényként egyértelműen megállapítható. A bizonyítási eszköz nyilvánvalóan jogsértő voltát a bíróság hivatalból veszi figyelembe és erről a feleket tájékoztatja.
(3) Ha a bizonyítási eszköz nem nyilvánvalóan jogsértő, annak jogsértő voltát a bizonyítási eszközt előterjesztő fél ellenfele haladéktalanul köteles bejelenteni. A perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően a fél akkor hivatkozhat a bizonyítási eszköz jogsértő voltára, ha arról önhibáján kívül utóbb szerzett tudomást és a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül azt bejelenti.
(4) A jogsértő bizonyítási eszközt a bíróság – az (1) bekezdés a) pontja szerinti esetet kivéve – kivételesen
a) a jogsérelem sajátosságát és mértékét,
b) a jogsérelemmel érintett jogi érdeket,
c) a jogsértő bizonyíték tényállás felderítésére gyakorolt hatását,
d) a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok súlyát, és
e) az eset összes körülményeit
mérlegelve figyelembe veheti.
(5) Ha a jogsértő bizonyítási eszköz nem használható fel és a perben jelentős tényt a bizonyító fél más módon bizonyítani nem képes, a bíróság a bizonyítási szükséghelyzet szabályait alkalmazhatja.
(6) A jogsértő bizonyítási eszközre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a bizonyításban közreműködő személy tényállításán, szakvéleményén, vallomásán vagy egyéb nyilatkozatán alapuló bizonyítékra is.
270. § [Más eljárásban felvett bizonyítás eredményének felhasználása]
(1) A bíróság felhasználhatja a más eljárásban beszerzett bizonyítékot – ideértve a fél más eljárásban tett tényállítását is –, kivéve, ha a bizonyítás felvételének a módja, az eljárás sajátosságait leszámítva, e törvény rendelkezéseibe ütközik.
(2) A bizonyíték felhasználhatóságának akadályát a bíróság kérelemre vizsgálja, kivéve, ha az nyilvánvaló. Ha valamelyik fél a más eljárásban beszerzett bizonyíték felhasználhatóságának akadályát állítja, a bizonyítás e tekintetben őt terheli.
(3) A más eljárásban felvett bizonyítás eredményét a bíróság a tárgyaláson a szükséges terjedelemben ismerteti, és arra a felek észrevételeket tehetnek. Ha a felhasználni kívánt bizonyíték bármely jelen lévő fél előtt korábban nem volt ismert, a jelen lévő fél kérelmére a bíróság azt részletesebben is ismerteti.
271. § [A közreműködők kötelessége és jogai]
A tanú, a kirendelt szakértő, az okirat, illetve a szemletárgy birtokosa, és mindazok, akiknek a bizonyításban történő részvételét a bíróság szükségesnek tartja (a továbbiakban együtt: közreműködők), kötelesek közreműködni a bizonyítás felvételében. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, kérelemre a közreműködők jogosultak a közreműködésükkel összefüggésben felmerült költségeik megtérítésére, és – ha a közreműködés a hivatásuk gyakorlásával valósul meg – megfelelő díjazásra. A költség, illetve a díj meghatározása tárgyában hozott végzéssel szemben az érintett közreműködő és a felek külön fellebbezéssel élhetnek; a fellebbezésnek – a fellebbezéssel nem érintett részben – a kifizetésre halasztó hatálya nincs.
272. § [A közreműködőkkel szemben alkalmazható kényszerítő eszközök]
(1) A bíróság azt a közreműködőt, aki kötelezettségét megszegi anélkül, hogy azt – az ok valószínűsítése mellett – alapos okkal előzetesen kimentette volna,
a) az okozott költségek megtérítésére kötelezi,
b) pénzbírsággal sújthatja,
c) elrendelheti az elővezetését,
d) csökkentheti a díját,
e) értesítheti a mulasztásról elöljáróját, vezetőjét, munkáltatóját.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt kényszerítő eszközöket a bíróság együttesen is alkalmazhatja.
(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorúval szemben kényszerítő eszközök nem alkalmazhatók, helyette a törvényes képviselőjével szemben alkalmazható az (1) bekezdés a) és b) pontja.
273. § [Utólagos kimentés]
Ha a közreműködő a kötelezettsége megszegését a kényszerítő eszköz alkalmazása után – az ok valószínűsítése mellett – alapos okkal kimenti vagy kötelezettségét teljesíti, a bíróság az intézkedést elrendelő végzést hatályon kívül helyezi.
274. § [Perorvoslat]
A kényszerítő eszközt alkalmazó, illetve a kényszerítő eszközt alkalmazó végzés hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmet elutasító végzés ellen az érintett közreműködő külön fellebbezéssel élhet. Az elővezetést elrendelő határozat fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajtható.
275. § [A bizonyítás indítványozása és a bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátása]
(1) A bizonyítási indítványban a fél köteles megjelölni a bizonyítani kívánt tényt, a bizonyítási eszközt, a bizonyítási módot, és köteles röviden megindokolni azok bizonyításra való alkalmasságát.
(2) Az okirat és a tárgyi bizonyítási eszköz rendelkezésre bocsátásakor a fél köteles megjelölni a bizonyítani kívánt tényt és köteles röviden megindokolni a bizonyításra való alkalmasságát.
276. § [A bizonyítás elrendelése vagy mellőzése]
(1) A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el.
(2) A bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi.
(3) A bíróság a fél által előterjesztett bizonyítási indítványhoz, a bizonyítás felvétele tárgyában hozott határozatához nincs kötve.
(4) A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését, ha
a) a bizonyítási indítványt a fél nem e törvényben foglaltaknak megfelelően terjeszti elő, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik,
b) a bizonyítással járó költségek előlegezésére kötelezett fél – felhívás ellenére – az előlegezési kötelezettségét nem teljesítette.
(5) A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen.
277. § [A bizonyításfelvétel helye]
(1) A bíróság csak a saját illetékességi területén vagy a székhelyén teljesítendő bírói cselekményeket foganatosíthatja közvetlenül, más bíróság területén csak akkor járhat el, ha
a) ez a területének határán foganatosítandó cselekmény befejezése végett szükséges, vagy
b) a cselekmény közvetlen foganatosítását a sürgősség, kiskorú érdeke vagy más fontos érdek indokolja.
(2) Ha a bíróság az illetékességi területén kívül jár el, erről értesíti az illetékes járásbíróságot, amely megkeresésre a bizonyításfelvétel során segédkezik.
(3) A bizonyítási eljárást a bíróság rendszerint tárgyaláson folytatja le. Ha annak e törvényben meghatározott feltételei fennállnak, a bizonyításfelvétel történhet elektronikus hírközlő hálózat igénybevételével.
(4) Ha a bizonyításfelvétel tárgyaláson történő lefolytatása jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel járna, a bizonyításfelvétel történhet kiküldött bíró vagy megkeresett bíróság útján is.
278. § [A bizonyításfelvétel módja és a felek által gyakorolható jogosultságok]
(1) A bíróság a felek bizonyítási indítványainak keretei között szabadon állapítja meg a bizonyítás felvételének módját, eszközeit, az egyes bizonyítási cselekmények körét és sorrendjét.
(2) A bizonyítás felvétele során a közreműködőket – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a bíróság nyilatkoztatja. A bíróság tagjai a közreműködőkhöz és a felekhez a ténybeli nyilatkozataik valós tartalmának tisztázása, a közreműködő szavahihetőségének és illetéktelen befolyástól való mentességének ellenőrzése, a tudomásszerzés körülményeinek, illetve az okirat vagy más bizonyítási eszköz hitelességét érintő körülményeknek a feltárása érdekében kérdéseket intézhetnek.
(3) A felek a bizonyításfelvételnél jelen lehetnek, azzal kapcsolatban észrevételeket és indítványokat tehetnek, a bíróság számára további kérdések feltételét indítványozhatják. A bíróság engedélyezheti, hogy egyes kérdéseket a fél közvetlenül tegyen fel a közreműködőnek.
(4) Ha e törvény szerint a fél a bizonyítás felvétele során indítvány megtételére jogosult, az indítvány az érdemi tárgyalási szakban is előterjeszthető. A 276. § (4) és (5) bekezdésében meghatározott ok fennállása esetén, továbbá ha a fél az indítvány előterjesztésével alapos ok nélkül késlekedik, a bíróság az indítvány teljesítését mellőzi.
279. § [A bizonyítás eredményének mérlegelése]
(1) A bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg.
(2) Ha a per során a félnek és képviselőjének tényállításai eltérőek, ezt a bíróság akként értékeli, mintha magának a félnek a tényállításai lennének eltérők.
(3) A bíróság a kártérítés vagy egyéb tartozás összegét, ha az a szakértői vélemény vagy más bizonyíték alapján nem állapítható meg, a per összes körülményeinek mérlegelésével belátása szerint határozza meg.
280. § [Az elektronikus hírközlő hálózat útján történő meghallgatás]
Ha a bizonyításfelvétel során a fél és más perbeli személy, a tanú, valamint a szakértő meghallgatása szükséges, a bíróság a XLVII. Fejezet rendelkezései szerint a meghallgatást elektronikus hírközlő hálózat útján is foganatosíthatja.
281. § [Bizonyításfelvétel kiküldött bíró útján]
(1) Kiküldött bíróként – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a bíróság eljáró tanácsának elnöke, egy vagy több tagja, továbbá az eljáró bíróság egy vagy több bírája, bírósági titkára járhat el.
(2) A bizonyításfelvétel kiküldött bíró útján történő foganatosítását elrendelő végzésben meg kell jelölni
a) a kiküldött bírót,
b) a bizonyításfelvétel időpontját,
c) a meghallgatandó személy nevét, címét, perbeli szerepét vagy a szemle helyszínét,
d) a bizonyítandó tényeket, és azokat a kérdéseket, amelyekre a meghallgatott személyt nyilatkoztatni kell,
e) azt az okiratot vagy tárgyi bizonyítási eszközt, amelyet a közreműködő a meghallgatás helyszínén köteles felmutatni.
(3) A bíróság a végzésben elrendelheti, hogy
a) a kiküldött bíró útján történő bizonyításfelvételre meghatározott helyszínen vagy az érintett személy tartózkodási helyén kerüljön sor,
b) a kiküldött bíró készítsen képfelvételt, hangfelvételt, illetve kép- és hangfelvételt a bizonyítási cselekményről.
(4) A bíróság a meghallgatandó személyt és a feleket a bizonyításfelvétel kitűzött határnapjára megidézi.
(5) A kiküldött bíró a bizonyítási cselekményről jegyzőkönyvet vesz fel.
282. § [Megkeresett bíróság útján történő bizonyításfelvétel elrendelése]
(1) A bíróság azt a járásbíróságot keresi meg, amelynek területén a meghallgatandó személyek laknak, illetve, amelynek területén a bizonyítás a legcélszerűbben foganatosítható. Az eljáró bíróság székhelyén működő járásbíróságot a bizonyítás lefolytatása végett megkeresni nem lehet.
(2) A bizonyításfelvétel megkeresett bíróság útján történő foganatosítását elrendelő végzésben meg kell jelölni a megkeresett bíróságot és a 281. § (2) bekezdés c)–e) pontjában foglaltakat, továbbá a bíróság elrendelheti a 281. § (3) bekezdésében foglaltakat. A megkeresett bírósággal az elnök közli azokat a kérdéseket, amelyeket a bizonyítás során tisztázni kell és azokat az adatokat, amelyek a bizonyítás lefolytatásához szükségesek, így különösen az eljárásban résztvevők, továbbá a képviselőik nevét és egyéb szükséges azonosító adatait, a költségek előlegezésére vonatkozó adatokat, a szükséghez képest az ügy vázlatos leírását és a bizonyítandó tényállást, valamint azt is, ha az eljárásban résztvevők valamelyike költségkedvezményben részesül.
(3) A megkeresett bírósághoz meg kell küldeni azokat az iratokat is, amelyek a megkeresés elintézéséhez szükségesek.
283. § [A megkeresett bíróság eljárása]
(1) A megkeresett bíróság a bizonyítás lefolytatására határnapot tűz ki, és arra a meghallgatni kért személyeket idézi, a feleket pedig a határnapról értesíti.
(2) A megkeresett bíróságon a bizonyítást egyesbíró vagy bírósági titkár folytatja le. A megkeresett bíróság – ha e törvény másként nem rendelkezik – a megkereső bíróság jogait gyakorolja.
(3) Ha a megkeresés teljesítésére egészben vagy részben más bíróság illetékes, erről a megkeresett bíróság haladéktalanul értesíti a megkereső bíróságot.
(4) A megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül teljesíti. Ha a megkeresett bíróság a megkeresést tizenöt napon belül nem intézte el, az elintézés akadályát a megkereső bírósággal közli.
(5) A megkeresett bíróság a bizonyításról jegyzőkönyvet vesz fel, amelyben mind a megkereső, mind a megkeresett bíróságot fel kell tüntetni. A jegyzőkönyvet az iratokkal együtt nyolc napon belül meg kell küldeni a megkereső bíróságnak.
284. § [A tanúbizonyítási indítvány]
(1) A tanúbizonyítási indítványban be kell jelenteni a tanú nevét és idézhető címét.
(2) Ha a megidézni kért tanú kiskorú, be kell jelenteni az életkorát, törvényes képviselője nevét és idézhető címét is.
(3) Ha a perben a bírót vagy más hivatalos személyt tanúként a hivatali működése vagy azzal összefüggő ok miatt kérik megidézni, az idézési címe a szolgálati helye szerinti bíróság vagy a hivatal címe. Ha a bíró vagy más hivatalos személy szolgálati viszonya a per alatt megszűnik, az idézésre az általános szabályok az irányadók.
285. § [A tanú adatainak zártan kezelése a tanúbizonyítási indítvány megtétele során]
(1) A tanú nevén kívül a tanú egyéb adatait külön lapon kell bejelenteni, kivéve, ha a tanú az adatainak feltüntetéséhez előzetesen hozzájárult, vagy ha az adatokat valamennyi peres fél ismeri, vagy azok valamely közhiteles nyilvántartásból bárki számára megismerhetők.
(2) A hozzájárulásról vagy az adat ismertségéről az indítványozó félnek a tanúbizonyítási indítványban nyilatkoznia kell.
(3) Különösen indokolt esetben a tanúbizonyítási indítványban elegendő a tanú neve helyett egyéb megjelölést alkalmazni; az így megjelölt tanú nevét is a külön lapon kell bejelenteni.
(4) A külön lapot a bíróság az iratok között elkülönítve, zártan kezeli, annak tartalmát csak a bíróság, a jegyzőkönyvvezető, illetve a leíró és az ügyész jogosult megismerni. A bíróság biztosítja, hogy az adatokat bejelentő fél és az ügyész kivételével a felek és egyéb perbeli személyek számára a tanú személyi adatai az eljárás egyéb adataiból se válhassanak megismerhetővé.
(5) Ha a fél az (1)–(3) bekezdésben írt szabályok megszegésével terjeszti elő tanúbizonyítási indítványát, és a tanú az erről történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül ezt kifogásolja, a bíróság az adat bejelentőjét pénzbírsággal sújtja. Az adatbejelentéstől számított hat hónap eltelte után ezzel kapcsolatos kifogást előterjeszteni nem lehet. Ha a kifogás elkésett, azt a bíróság hivatalból elutasítja, a kifogást elutasító határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.
286. § [Az ellenérdekű fél kötelezése a tanú adatainak bejelentésére]
A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet is kötelezheti a tanú nevének és idézhető címének a bejelentésére, ha a bizonyító fél valószínűsíti, hogy az általa nem ismert tanút az ellenfél ismeri vagy ismernie kell. Ebben az esetben az adatok zártan történő kezelését a tanú hozzájárulásának hiányában csak akkor lehet megszüntetni, ha a bizonyító fél időközben egyéb úton megismerte a tanú személyi adatait.
287. § [A tanú idézése]
(1) A tanút az elnök idézi meg. Az idézésben megjelölhetők azok a körülmények is, amelyekre a tanú meghallgatása irányul, és a tanú felhívható arra, hogy meghatározott feljegyzéseit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával.
(2) A tanút az idézésben tájékoztatni kell adatainak kezelési módjáról, az adatkezeléssel kapcsolatos jogairól, továbbá arról, hogy a megjelenésével kapcsolatos költségek megtérítésére mennyiben tarthat igényt.
(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanút törvényes képviselője útján idézi a bíróság azzal a felhívással, hogy a tanú megjelenéséről gondoskodjék. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú tanú idézéséről a bíróság a törvényes képviselőjét értesíti.
(4) Ha a tanú a bejelentett adatok téves volta miatt nem volt megidézhető, a bíróságnak a tanú ismételt megidézése előtt meg kell vizsgálnia, hogy a téves bejelentés nem a per elhúzását célozta-e.
288. § [A törvényes képviselő meghallgatása]
A fél törvényes képviselőjét tanúként meghallgatni nem lehet, kivéve, ha az általa képviselt természetes személy fél a perben perbeli cselekvőképességgel rendelkezik.
289. § [Tanúzási képtelenség]
(1) Nem hallgatható meg tanúként, aki
a) védőként járt el, olyan kérdésről, amiről védőként szerzett tudomást,
b) a titoktartás alól felmentést nem kapott, olyan kérdésről, amely minősített adatnak minősül.
(2) A titoktartási kötelezettség az annak alapjául szolgáló jogviszony megszűnése után is fennmarad.
(3) Azt, hogy a titoktartás alól való felmentésre az egyes esetekben mely hatóság vagy szerv illetékes, jogszabály határozza meg.
(4) Azokat a kérdéseket, amelyekre a felmentést kérik, a felmentésre irányuló megkeresésben meg kell jelölni.
(5) E § rendelkezései ellenére meghallgatott tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.
290. § [A tanúvallomás megtagadása]
(1) A tanúvallomást megtagadhatja:
a) a felek bármelyikének hozzátartozója,
b) az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az azzal kapcsolatos kérdésben,
c) aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve, ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette,
d) az üzleti titok megtartására köteles személy az olyan kérdésben, amely tekintetében a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve, ha a tanúvallomással érintett adatok a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok megismerhetőségére vonatkozó törvény rendelkezései alapján nem minősülnek üzleti titoknak, vagy ha a per tárgyát annak eldöntése képezi, hogy az érintett adatok közérdekű, illetve közérdekből nyilvános adatnak minősülnek-e,
e) a jogvitával érintett ügyben lefolytatott közvetítői eljárásban eljárt közvetítő, szakértő,
f) a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, az azzal kapcsolatos kérdésben.
(2) Ha a tanú több pertárs közül nem valamennyinek hozzátartozója, a tanúságtételt a többiekre nézve csak akkor tagadhatja meg, ha a vallomás nem különíthető el.
(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontja alapján a tanúságtétel nem tagadható meg, ha
a) a tanú a kérdéses jogviszonyban a felek valamelyikének jogelődje,
b) a kérdés olyan jogügyletre vonatkozik, amelynél
ba) a tanú mint valamelyik fél képviselője vagy mint ügyleti tanú maga is közreműködött, vagy
bb) valamelyik fél a tanúnak képviselője volt, vagy
c) a kérdés a tanú családtagjának származására, házasságára, életben létére, halálára, kiskorú családtagját érintő szülői felügyelet gyakorlásának rendezésére, harmadik személynél történő elhelyezésére, kiadására vagy családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik.
(4) Az (1) bekezdés c)–f) pontjában foglalt mentesség az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad. Az (1) bekezdés c) és d) pontjában foglalt kötelezettség megszűnik, ha a titok nem természetes személy jogosultja megszűnt jogutód nélkül.
(5) Az (1) bekezdés a), valamint c)–f) pontja esetén a tanút mentességére meghallgatása előtt, illetve mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát a jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
(6) Ha a tanút az e §-ban meghatározott esetekben a mentességére történő alapos hivatkozása ellenére vallomásra kötelezik, vagy az (5) bekezdésben foglalt rendelkezést nem tartják meg, a tanú vallomása bizonyítékként nem vehető figyelembe.
291. § [A tanúzási képtelenség és a tanúvallomás megtagadásának előzetes bejelentése]
(1) Ha a tanú a 289. § (1) bekezdése értelmében nem hallgatható meg vagy a 290. § (1) bekezdése alapján nem kíván vallomást tenni, ezt a bíróságon a kitűzött határnap előtt is bejelentheti. A megtagadás okát a bejelentéssel egyidejűleg elő kell adni és egyben valószínűsíteni kell. A bíróság egyéb valószínűsítő adat hiányában a tanút a megtagadás okára nézve is meghallgathatja.
(2) Abban a kérdésben, hogy a tanúvallomás megtagadásának helye van-e, a meghallgatást foganatosító bíróság határoz. A határozathozatal előtt a jelen lévő feleket meg kell hallgatni. Ha a tanúmeghallgatást megkeresés útján foganatosítják, a megkereső bíróság a megkeresett bíróság határozatát – kérelemre – megváltoztathatja. A kérelemnek a tanú meghallgatására halasztó hatálya van.
(3) A vallomástételre kötelező határozat ellen a tanú külön fellebbezéssel élhet. A fellebbezésnek a tanú meghallgatására halasztó hatálya van. A vallomástételt nyilvánvalóan alaptalanul megtagadó tanút azonban a fellebbezést elbíráló bíróság pénzbírsággal sújthatja, a pert tárgyaló bíróság pedig az okozott költségek megfizetésére kötelezheti.
292. § [A tanú meghallgatására vonatkozó általános előírások]
(1) A megidézett, jelen lévő tanút a tárgyalási napon meg kell hallgatni. Ettől eltérni csak rendkívül indokolt esetben lehet.
(2) A tanú a tárgyaláson és a bizonyítási eljárásnál a meghallgatása előtt nem lehet jelen, és meghallgatása után csak a bíróság engedélyével távozhat el.
(3) A meghallgatás megkezdése előtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.
(4) A fogyatékossággal élő tanú meghallgatásának a fogyatékosságára tekintettel, az állapotának megfelelő módon kell megtörténnie. A fogyatékossággal élő tanú meghallgatása mellőzhető, ha az állapota miatt tőle értékelhető vallomás nem várható.
293. § [A tanú adatainak zártan kezelése a meghallgatás során és azt követően]
(1) A tanút a meghallgatása megkezdése előtt nyilatkoztatni kell arról, hogy kívánja-e a nevének kivételével – a 285. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a nevét is – a 284. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 294. § (1) bekezdésében meghatározott személyi adatainak zártan kezelését. Ha a tanú ezt kéri, a bíróság zártan kezeli azon adatait, amelyeket a tanút megidézni kérő fél ellenfele – az ügyészt ide nem értve – még nem ismerhetett meg.
(2) Ha a tanú a bíróság felhívására a személyi adatainak zártan kezelését nem kéri, illetve külön felhívás nélkül is úgy nyilatkozik, hogy személyi adatainak zártan kezelését nem kívánja, a bíróság a tanú személyi adatainak zártan kezelését megszünteti; ez korlátozódhat a tanú neve zártan kezelésének megszüntetésére.
(3) Ha az eljárás során a bíróság megállapítja, hogy a tanút megidézni kérő fél ellenfele – az ügyészt ide nem értve – a tanú személyi adatait ismeri, a bíróság a tanú személyi adatainak zártan kezelését megszünteti.(4) A tanú személyi adatainak zártan történő kezelése tárgyában a meghallgatást foganatosító bíróság a felek meghallgatása nélkül dönt, külön határozatot hoznia azonban nem kell, a jegyzőkönyvben elegendő az (1)–(3) bekezdésben foglaltak megtörténtét rögzíteni.
294. § [A tanú azonosítása és meghallgatása]
(1) A meghallgatás kezdetén a bíróság meggyőződik a tanú személyazonosságáról, és a nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét az adatkezelés módjának megfelelően a jegyzőkönyvben vagy külön lapon rögzíti. A tanú adatait akkor is rögzíteni kell, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult.
(2) Ha a bírót vagy más hivatalos személyt tanúként a hivatali működése vagy azzal összefüggő ok miatt hallgatja meg a bíróság, a meghallgatása előtt személyazonosságát a nevének, feladatkörének, munkakörének, esetleges vezetői megbízásának, a szolgálati helye szerinti bíróság vagy hivatal nevének és címének a rögzítése mellett kell megállapítani.
(3) A bíróság a tanú személyi adatait a személyazonosításra alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg. Ha a személyazonosság tekintetében kétsége merül fel, a tanú által
a) a személyazonosságának és lakcímének igazolása érdekében a rendelkezésére bocsátott adatai nyilvántartási adatokkal való egyezőségéről, és
b) a személyazonosságának igazolására alkalmas, bemutatott hatósági igazolványa és tartózkodásra jogosító okmánya nyilvántartási adatokkal való egyezőségéről, valamint érvényességéről
elektronikus úton vagy az adatbázisok közvetlen elérésével is meggyőződhet.
(4) A tanútól meg kell kérdezni, hogy a felekkel milyen viszonyban van, s ennek folytán vagy más okból nem elfogult-e. A tanúnak erre a kérdésre akkor is válaszolnia kell, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult. Ezután a vallomástételre köteles tanút a per eldöntése szempontjából lényeges tényekre nézve részletesen meg kell hallgatni, tisztázva azt is, hogy az általa előadottakról miként szerzett tudomást.
(5) A meghallgatás során mindvégig kiemelt figyelmet kell fordítani a tanú személyhez fűződő jogainak, így különösen emberi méltóságának védelmére. A bíróság a tanúval szemben tiszteletlen magatartást tanúsító vagy ilyen hangnemet használó személy részéről – a 236. §-ban meghatározott intézkedésen túlmenően – ismételt esetben további kérdések feltételét megtiltja vagy a közvetlen kérdezés jogát megvonja.
(6) Ha a tanú vallomása más tanúnak vagy a személyesen meghallgatott félnek az előadásával ellentétben áll, az ellentét tisztázását szükség esetén szembesítéssel kell megkísérelni.
295. § [A tanúhoz intézett kérdések]
Az elnök a tanú meghallgatását indítványozó fél kérelmére engedélyezheti, hogy a tanúhoz először a meghallgatást indítványozó fél intézzen közvetlenül kérdéseket, majd – az ellenérdekű fél ilyen tartalmú kérelme esetén – az ellenérdekű fél. Ez esetben a feleket követően az elnök, valamint a tanács többi tagja jogosult a tanúhoz kérdéseket intézni.
296. § [A tanú okirat-felmutatási kötelezettsége]
(1) A tanú a meghallgatásakor a birtokában lévő feljegyzést, okiratot, a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait, illetve azoknak a peres ügyre vonatkozó részét köteles a bíróság felhívására megtekintés végett bemutatni, kivéve, ha azt perben nem álló harmadik személy nevében tartja birtokában. A feljegyzés, az okirat, tárgyi bizonyíték bemutatására kötelező határozatra a 291. § (3) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell.
(2) A bíróság szükség esetén elrendelheti az okirat, feljegyzés másolatának, kivonatának az iratokhoz történő csatolását. Ha a tanú a másolatot, kivonatot csatolni nem tudja, annak elkészítéséről a bíróság gondoskodik.
297. § [A tanúvallomás rögzítése]
(1) A meghallgatás után a tanú előtt a jegyzőkönyvbe vett vallomását fel kell olvasni, kivéve, a (2) bekezdésben meghatározott esetet, a folyamatos felvétel készítésének esetét, továbbá, ha a felolvasást sem a tanú, sem a felek nem kívánják. A felolvasás megtörténtét vagy annak mellőzését a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
(2) Ha a bíróság a tanú vallomását a jegyzőkönyvi tartalmat összefoglaló hangfelvételre rögzíti, a felvétel megkezdését megelőzően a tanút figyelmeztetni kell, hogy a hangfelvételt kísérje figyelemmel. Tájékoztatni kell arról, hogy a felvétel közben, közvetlenül a kifogásolt rész elhangzását követően a visszahallgatás, kiigazítás vagy kiegészítés iránti igényét jelezheti. A hangfelvétel egészének visszahallgatása ebben az esetben nem kérhető.
(3) Ha a tanú a vallomás felolvasásakor vagy a hangfelvétel felvétele során a korábban előadott vallomását kiigazítja vagy kiegészíti, a kiigazítást vagy kiegészítést indokolt esetben jegyzőkönyvbe kell foglalni.
298. § [A kiskorú tanú meghallgatása]
(1) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút csak akkor lehet tanúként meghallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték másként nem pótolható.
(2) A kiskorú tanú meghallgatásánál a törvényes képviselője jelen lehet. A meghallgatáskor a figyelmeztetéseket és tájékoztatásokat a kiskorú tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell közölni. A meghallgatásnak megfelelő légkörben, a kiskorú számára érthető módon kell megtörténnie.
(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú meghallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire történő figyelmeztetés helyett az igazmondás követelményéről kell tájékoztatást adni a tanú korára és érettségére figyelemmel, számára érthető módon. A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú tanú esetén a személyi adatainak zártan kezeléséről, valamint a vallomástétel megtagadásáról a nyilatkozatot a törvényes képviselője teszi meg, valamint a vallomástételre kötelező határozat elleni fellebbezési jogot a törvényes képviselő gyakorolja.
(4) Ha a kiskorú tanú és a törvényes képviselője között érdekellentét van, a bíróság megkeresésére a gyámhatóság által kirendelt eseti gyám gyakorolja a (2) és (3) bekezdésben meghatározott jogokat.
299. § [Költségtérítés]
(1) A tanúnak igénye lehet a megjelenésével szükségképpen felmerült költségek megtérítésére. Erre a tanút meghallgatása után figyelmeztetni kell.
(2) A tanúnak járó költségtérítés számításáról és részletes szabályairól jogszabály rendelkezik.
(3) A meghatározott tanúdíjat a meghallgatást foganatosító bíróság az annak fedezésére letett összegből nyomban kiutalja. Ha a bíróság letétbe helyezést nem rendelt el, vagy a letett összeg nem elegendő, a meghatározott tanúdíj előlegezésére az e törvény alapján a költség előlegezésére köteles felet kell kötelezni.
(4) Ha a tanút a bíróság székhelyétől eltérő településről idézték meg, a bíróság az útiköltséget a tanú részére előlegként is kiutalhatja.
300. § [Szakértő alkalmazása]
(1) Szakértőt kell alkalmazni, ha a jogvita kereteinek a meghatározásához vagy a perben jelentős tény megállapításához, megítéléséhez különleges szakértelem szükséges.
(2) Szakértőként az igazságügyi szakértőkről szóló törvény szerinti szakértőt vagy az abban meghatározott eseti szakértőt lehet alkalmazni.
(3) Törvény eltérő rendelkezése hiányában szakértő a fél megbízása vagy kirendelés alapján, indítványra alkalmazható.
301. § [Szakértő kizárása]
(1) Szakértőként nem járhat el,
a) akire a 12. § a)–c), e) vagy f) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn,
b) aki az ügyben mint bíró vett részt,
c) aki olyan gazdasági társaságnak vagy szolgáltatónak tagja, alkalmazottja, amely az ügyben szakértőként már korábban eljárt.
(2) Szakértőként nem lehet alkalmazni azt a gazdasági társaságot vagy szolgáltatót, amelynek tagjával vagy vezető tisztségviselőjével szemben a 12. § a)–c) vagy e) pontjában, illetve vezető tisztségviselőjével szemben a 12. § f) pontjában meghatározott kizáró ok és azt a szakértői intézményt, intézetet, testületet, szervet vagy szervezetet sem, amelynek vezetőjével, elnökével szemben a 12. § a)–c), e) vagy f) pontjában meghatározott kizáró ok áll fenn.
(3) A kizárási okot a bíróság hivatalból veszi figyelembe és azt a szakértő és a fél is köteles a bíróságnak haladéktalanul bejelenteni.
(4) A bíróság a kizárás tárgyában a felek meghallgatása után határoz. A perben kirendelt szakértő alkalmazása esetén a bíróság a határozata előtt a szakértőt meghallgatja.
302. § [A magánszakértői vélemény]
(1) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik a fél a megbízása alapján eljáró szakértő (a továbbiakban: magánszakértő) által készített szakvélemény (a továbbiakban: magánszakértői vélemény) benyújtását indítványozhatja.
(2) Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, a fél köteles a magánszakértői véleményt a bíróság felhívásában meghatározott határidőn belül benyújtani.
(3) A bizonyító fél ellenfele akkor jogosult magánszakértői vélemény benyújtását indítványozni, ha a bizonyító fél magánszakértői vélemény benyújtását indítványozza.
(4) Több bizonyító fél, illetve a bizonyító fél több ellenfele ugyanazon szakkérdés vonatkozásában csak egy magánszakértőt alkalmazhat.
(5) Kirendelt szakértő vagy más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásának az indítványozása esetén ugyanazon szakkérdés vonatkozásában már nincs helye magánszakértő alkalmazásának.
303. § [A magánszakértő perbeli jogai és kötelezettségei]
(1) A magánszakértő a perben jogosult
a) a feladata teljesítése érdekében a per irataiba betekinteni és azokról másolatot készíteni, és
b) a tárgyaláson vagy egyébként a bizonyításfelvételnél jelen lenni, ott a magánszakértői vélemény benyújtását követően a felekhez, az ellenfél magánszakértőjéhez és a közreműködőkhöz kérdések feltevését indítványozni.
(2) A magánszakértő a perben köteles
a) a megbízója ellenfelét értesíteni a megbízás tárgyáról, a vizsgálandó kérdések köréről, az általa kitűzött helyszíni szemléről és vizsgálatról,
b) lehetővé tenni, hogy az ellenfél a megbízás tárgyára vonatkozó nyilatkozatát, a vizsgálat tárgya szempontjából lényeges észrevételeit előterjessze,
c) a szakvéleményét az ellenfél vele közölt nyilatkozatát, észrevételeit is értékelő módon elkészíteni, és
d) a tárgyaláson vagy egyébként a bizonyításfelvételnél a bíróság, a felek, valamint az ellenfél magánszakértőjének a kérdéseire válaszolni.
304. § [A magánszakértői vélemény kiegészítése]
(1) A bíróság a magánszakértői véleményt a benyújtó fél ellenfele részére kézbesíti. A benyújtó fél ellenfele a magánszakértői véleményre vonatkozóan a magánszakértőhöz kérdéseket intézhet.
(2) A fél
a) az ellenfél magánszakértői véleményre vonatkozó kérdéseinek a megválaszolása,
b) az ellenfél magánszakértői véleményével szemben szakkérdésben fennálló ellentét indokainak az ismertetése,
c) a magánszakértői vélemény egyéb aggályosságának a kiküszöböléséhez szükséges felvilágosítás megadása, vagy
d) a magánszakértővel nem közölt, lényeges perbeli adatokra vonatkozó kérdések megválaszolása
érdekében az általa benyújtott magánszakértői vélemény írásbeli vagy szóbeli kiegészítését indítványozhatja.
(3) Ha a magánszakértői vélemények között a szakkérdésben ellentét áll fenn, bármelyik fél indítványozhatja, hogy a magánszakértők a magánszakértői véleményeket az ellentét indokainak az ismertetése vonatkozásában ugyanazon a tárgyaláson szóban egészítsék ki.
(4) Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, a fél köteles a bíróság felhívásában meghatározott határidőn belül a magánszakértői vélemény kiegészítését benyújtani vagy a magánszakértőjét a bíróság felhívásában megjelölt tárgyalásra előállítani.
(5) A bíróság a magánszakértő meghallgatása előtt megállapítja a magánszakértő személyazonosságát – igazságügyi szakértő esetén a magánszakértő nevének, szakértői igazolványa számának és elérhetőségi címének rögzítésével – továbbá azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, és hogy nem áll-e fenn vele szemben kizáró ok, valamint figyelmezteti a magánszakértőt a hamis szakvéleményadás jogkövetkezményére. A kérdések vonatkozásában a 308. § (2) bekezdését alkalmazni kell.
305. § [Új magánszakértő alkalmazása]
Magánszakértői vélemény benyújtását követően a fél új magánszakértőt a 302. § és a 304. §-ban foglalt szabályoknak megfelelően akkor alkalmazhat, ha
a) a bíróság a magánszakértőt a perből kizárta, vagy
b) a megbízott személy törvény értelmében igazságügyi szakértői tevékenységet nem végezhet vagy a szakkérdés megválaszolására törvény értelmében nem jogosult.
306. § [Más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazása]
(1) A bizonyító fél a más eljárásban kirendelt szakértőnek a szakkérdés tárgyában készített szakvéleménye felhasználását indítványozhatja.
(2) Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, a bizonyító fél köteles a szakvéleményt a bíróság felhívásában meghatározott határidőn belül benyújtani, vagy ha az célszerű, a bíróság intézkedik a szakvélemény beszerzése iránt.
(3) A felek a szakvéleményre vagy a szakértővel nem közölt, lényeges perbeli adatokra vonatkozóan kérdések feltevését és azt is indítványozhatják, hogy a szakértő a szakvélemény aggályossága kiküszöböléséhez szükséges felvilágosítást adja meg.
(4) Kirendelt szakértő vagy magánszakértő alkalmazásának az indítványozása esetén ugyanazon szakkérdés vonatkozásában már nincs helye más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásának.
307. § [A szakértő kirendelésének feltételei]
(1) A bíróság indítványra szakértőt rendel ki, ha az adott szakkérdés vonatkozásában
a) a bizonyító felek egyike sem indítványozza magánszakértő vagy más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazását,
b) valamennyi magánszakértői vélemény aggályos, vagy
c) a más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleménye aggályossága kiküszöböléséhez szükséges felvilágosítás megadása vagy a feltenni indítványozott kérdések megválaszolása érdekében szükséges.
(2) A szakértő kirendelésére irányuló indítványban fel kell tüntetni azokat a határozott kérdéseket, amelyeket a szakértőnek a szakvéleményében meg kell válaszolnia. A fél az indítványát a kirendelésig kiegészítheti. Ugyanezen időpontig az indítványozó fél ellenfele is jogosult kérdések feltevését indítványozni.
308. § [A szakértő kirendelése]
(1) A bíróság ugyanazon szakkérdésre rendszerint egy szakértőt rendel ki. A 307. § (1) bekezdés c) pontja esetén a korábban alkalmazott szakértőt, ha ez a szakértő személyében rejlő okból nem lehetséges, továbbá a kirendelés minden más esetében a felek által közösen megjelölt szakértőt kell kirendelni. Megállapodás hiányában a szakértő személyéről a bíróság dönt.
(2) A bíróság a felek által feltüntetett kérdésekkel érintett tényállítások tekintetében tehet fel a szakértőnek kérdést, és a kirendelésből mellőzi az ügyre, valamint a szakértő szakismereteinek a körébe nem tartozó kérdéseket.
(3) A bíróság a kirendelésben a szakértőt a szakvélemény írásbeli előterjesztésére vagy kiegészítésére hívja fel. Kivételesen, ha az célszerűnek látszik, a szakértőt a tárgyalásra idézi. A szakértő idézésének különösen akkor van helye, ha a jogvita kereteinek vagy a véleménynyilvánításhoz szükséges adatoknak a meghatározása a szakértő tárgyaláson való jelenlétét indokolja.
(4) Ha a szakértői munka várhatóan nagy költsége miatt ez szükséges, a bíróság a fél kérelmére a szakértőt a kirendelésben elsődlegesen arra hívja fel, hogy szakértői feladatáról és annak várható költségeiről készítsen munkatervet. A bíróság a szakértőt csak azt követően hívja fel a szakvélemény írásbeli előterjesztésére vagy idézi meg, ha a fél a munkaterv ismeretében, a bíróság felhívásában meghatározott határidőn belül úgy nyilatkozik, hogy kéri a szakértői munka elvégzését. Ha a fél a szakértői munka elvégzését határidőn belül nem kéri, úgy kell tekinteni, hogy a szakértő alkalmazására irányuló indítványát visszavonta.
309. § [A kirendelt szakértő kötelezettsége alóli mentessége]
A 289–291. § rendelkezéseit a kirendelt szakértőre is alkalmazni kell.
310. § [A kirendelt szakértő felmentése]
A bíróság a kirendelt szakértőt a kirendelés alól hivatalból felmenti, ha
a) a kirendelés alapján törvény értelmében nem jogosult eljárni, vagy az eljárását más fontos ok akadályozza,
b) a szakértő a szakkérdésről a 309. § alapján nem nyilváníthat véleményt, illetve a véleménynyilvánítást a bíróság határozata szerint alappal megtagadta,
c) a szakvélemény előterjesztése előtt a fél a szakértő alkalmazására irányuló indítványát visszavonta vagy a bíróság a szakértői bizonyítás elrendelését vagy lefolytatatását mellőzte, vagy
d) jogszabályban meghatározott egyéb ok áll fenn.
311. § [Más szakértő kirendelése]
(1) A bíróság – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – hivatalból más szakértőt rendel ki, ha a szakértőt a perből kizárta vagy a kirendelés alól felmentette.
(2) Ha a bíróság nem természetes személy nevében eljáró szakértőt zárt ki, más szakértőt csak akkor rendel ki, ha a kirendelést a nem természetes személy visszautasította.
(3) A 310. § c) pontja esetében nincs helye más szakértő kirendelésének.
312. § [A kirendelt szakértő jogai és a szakértői vizsgálat]
(1) A kirendelt szakértő a feladata teljesítése érdekében a tárgyaláson vagy egyébként a bizonyításfelvételnél jelen lehet, a felekhez és a közreműködőkhöz kérdések feltevését indítványozhatja.
(2) A bíróság elrendelheti, hogy a szakértő a véleményadáshoz szükséges vizsgálatot a bíróság és esetleg a felek távollétében teljesítse.
