b) ha a foglalkoztatást kizáró és a 84. § (1)–(4) bekezdése alapján vizsgálandó követelményeknek való megfelelést a kormánytisztviselő a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvánnyal nem tudja igazolni vagy a foglalkoztatást kizáró ok egyéb módon a munkáltatói jogkör gyakorlójának a tudomására jut.
(8) A kormányzati szolgálati jogviszonynak a (6) bekezdésben meghatározott okból történő megszüntetése esetén a kormánytisztviselőt felmentési idő és végkielégítés nem illeti meg. A megszüntetés okát és jogkövetkezményeit közölni kell a kormánytisztviselővel.
(9) A (2) bekezdés d) pontjában meghatározott egészségügyi okból bekövetkező alkalmatlanság esetén a kormánytisztviselő akkor menthető fel, ha
a) az álláshelyen nincs az egészségi állapotának megfelelő feladat,
b) végzettségének, képzettségének, szakképesítésének és egészségi állapotának megfelelő üres álláshely nincs, vagy másik álláshelyen történő foglalkoztatásához nem járul hozzá.
(10) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdésében foglalt feltétel megállapításához szükséges jogosultsági időt a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatával kell igazolni.
(11) Ha a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonyának megszüntetését követő 30 napon belül újabb kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít, kormányzati szolgálati jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.
108. § [A feladatok hatékonyabb ellátásának biztosítása]
(1) Amennyiben a kormánytisztviselő által betöltött álláshelyre meghatározott feladatokban olyan változás következik be, amelynek hatékony ellátására a kormánytisztviselő iskolai végzettsége, szakképzettsége, szakképesítése, szakmai tapasztalata nem megfelelő, a kormányzati igazgatási szerv az álláshelyet más kormánytisztviselővel betöltetheti. A változás a kormányzati igazgatási szerv érdekkörében felmerülő ok lehet. A kormányzati igazgatási szerv érdekkörében felmerülő oknak minősül különösen, ha az a kormányzati igazgatási szerv feladatellátásának jogszabályi változásával függ össze.
(2) A kormányzati igazgatási szerv köteles felajánlani annak lehetőségét, hogy a kormánytisztviselő a feladatok ellátásához szükséges iskolai végzettséget, szakképzettséget, szakképesítést az iskolai végzettség, szakképzettség, szakképesítés megszerzéséhez az oktatási intézmény által biztosított határidőn belül megszerezze.
(3) A kormánytisztviselő jogviszonyát a 107. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt okból megszüntetni kizárólag abban az esetben lehet, ha a foglalkoztató kormányzati igazgatási szervnél a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének, szakmai tapasztalatának megfelelő, betölthető álláshely nincs, vagy az így felajánlott álláshelyet a kormánytisztviselő nem fogadja el.
(4) A felajánlandó álláshely meglétéről, annak hiányáról, illetve az álláshely el nem fogadásának következményeiről a kormányzati igazgatási szerv köteles írásban tájékoztatni a kormánytisztviselőt.
(5) A felmentés indokolásának tartalmaznia kell, hogy
a) mi a kormányzati igazgatási szerv érdekkörében felmerülő (1) bekezdés szerinti ok, és
b) mi az a további követelmény, amely az álláshely betöltéséhez szükséges, azonban a kormánytisztviselő azzal nem rendelkezik.
(6) A 107. § (1) bekezdés d) pontja alapján történő felmentés nem alkalmazható, ha
a) az adott iskolai végzettség, szakképzettség, szakképesítés oktatási intézmény által biztosított határidőn belül történő megszerzésére a kormánytisztviselő kötelezettséget vállal, vagy
b) a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének, szakmai tapasztalatának megfelelő, betölthető álláshelyet a kormánytisztviselő elfogadja.
109. § [Az érdemtelenség]
(1) Az érdemtelenség indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve a munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.
(2) Érdemtelenségnek minősül, ha a kormánytisztviselő
a) a munkahelyén kívül olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az őt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv jó hírnevét vagy a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, vagy
b) a feladatait nem az alappal elvárható szakmai elhivatottsággal végzi és emiatt nem várható el, hogy a jogviszonyát fenntartsák.
(3) Az érdemtelenség jogcímén történő felmentés jogát a kormányzati igazgatási szerv
a) az ennek alapjául szolgáló ok tudomásszerzésétől számított harminc napon belül, legfeljebb azonban az annak bekövetkezését követő egy éven belül;
b) bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolhatja.
(4) Az érdemtelenség megállapítására vonatkozó döntés meghozatala előtt a kormánytisztviselőnek lehetőséget kell adni a döntés alapjául szolgáló körülmények megismerésére és arra, hogy az arról való tájékoztatástól számított tizenöt napon belül védekezését előadhassa, bizonyítékait előterjeszthesse, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően az a kormányzati igazgatási szervtől nem várható el.
110. § [A tájékoztatási kötelezettség]
(1) A kormányzati igazgatási szerv legkésőbb a felmentés közlésekor írásban tájékoztatja az állami foglalkoztatási szervet és a kormányzati személyügyi igazgatásra kijelölt szervet a felmentéssel érintett kormánytisztviselők személyes adatairól, végzettségéről, szakképzettségéről, szakképesítéséről és az illetményéről.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt tájékoztatási kötelezettség feltétele, hogy a felmentésre a 107. § (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott okból kerüljön sor és a felmentéssel érintett kormánytisztviselők létszáma harminc napon belül
a) húsz főnél kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább öt fő;
b) húsz fő vagy annál több, de száz főnél kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább tíz fő;
c) száz fő vagy annál több, de háromszáz főnél kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább a kormánytisztviselők 10%-a;
d) háromszáz fő vagy annál több kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább harminc fő.
(3) A (2) bekezdés alkalmazása során a kormányzati szolgálati jogviszonyban és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell számítani.
111. § [A felmentési idő]
(1) A felmentési idő két hónap.
(2) A felmentési idő a felmentési okmányban megjelölt napon kezdődik. A felmentési idő legkorábban a felmentés közlését követő napon kezdődhet.
(3) Határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetése esetén a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a kormányzati szolgálati jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.
(4) A kormánytisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra illetményre jogosult. Az összeférhetetlenségi szabályok nem alkalmazhatóak a munkavégzési kötelezettség alól mentesített kormánytisztviselővel szemben. A munkavégzés alól a kormánytisztviselőt a kérésének megfelelően – legfeljebb két részletben – kell mentesíteni.
(5) A kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó illetményre havonta egyenlő részletekben jogosult.
(6) A kifizetett illetményt visszakövetelni nem lehet, ha a kormánytisztviselőt a munkavégzés alól végleg mentesítették és az illetmény fizetését kizáró körülmény a kormánytisztviselőnek a munkavégzés alóli mentesítése után következett be.
(7) Ha a kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt bármely költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít,
a) ezt a tényt foglalkoztatójának haladéktalanul köteles írásban bejelenteni,
b) a felmentési időből hátralevő idő tekintetében illetményre nem jogosult.
(8) A kormánytisztviselőt felmentési idő nem illeti meg a 107. § (2) bekezdés a) pontja szerinti érdemtelenség és a 107. § (6) bekezdése szerinti foglalkoztatást kizáró ok jogcímén történt felmentése esetén.
112. § [A végkielégítés]
(1) A kormánytisztviselőt felmentése és a kormányzati igazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése esetén – a (10) bekezdésben foglalt kivétellel – végkielégítés illeti meg.
(2) A végkielégítés összege, ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább
a) három év: egyhavi,
b) öt év: kéthavi,
c) nyolc év: háromhavi,
d) tíz év: négyhavi,
e) tizenhárom év: öthavi,
f) tizenhat év: hathavi,
g) húsz év: nyolchavi,
– a felmentési idő kezdetekor vagy a kormányzati igazgatási szerv jogutód nélküli megszűnésekor irányadó – illetményének megfelelő összeg.
(3) A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a kormánytisztviselőt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.
(4) A végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni.
(5) A 85. § (2) bekezdése szerint határozott időre létesített kormányzati szolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén a végkielégítés összegének meghatározásánál a kinevezés és a felmentés közötti időtartamot kell figyelembe venni.
(6) A (3) és (4) bekezdés alkalmazása szempontjából kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül
a) a jogelőd foglalkoztatónál – ideértve jogviszonyváltás esetén az átadó munkáltatónál –,
b) a költségvetési szervnél kormányzati szolgálati, állami szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, szerződéses vagy hivatásos katonai szolgálati viszonyban, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban, illetve a költségvetési szervnél munkaviszonyban,
c) átminősítés esetén a hivatásos szolgálati vagy katonai szolgálati viszonyban,
d) a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) szerinti szervnél munkaviszonyban
eltöltött idő is. A b) és d) pont azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a kormánytisztviselő nem jogosult végkielégítésre azon időtartam vonatkozásában, amely alapján korábbi jogviszonyának megszűnésekor vagy megszüntetésekor végkielégítésben részesült.
(7) A (6) bekezdésben meghatározottak kivételével a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony folyamatosan fennálljon a jogviszony megszüntetéséig.
(8) A végkielégítés összegének a felére jogosult a kormánytisztviselő, ha felmentésére azért került sor, mert a 107. § (9) bekezdés b) pontja szerinti másik álláshelyen történő foglalkoztatásához nem járult hozzá, kivéve, ha a hozzájárulását alapos indokkal tagadta meg, így különösen, ha
a) a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetménye 80%-ánál,
b) a korábbi határozatlan idejű alkalmazás helyett határozott idejűt ajánlanak fel,
c) az új álláshely és a lakóhely között – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje naponta a három órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő kormánytisztviselő esetében a két órát meghaladja.
(9) A végkielégítést a felmentési idő utolsó napján kell kifizetni.
(10) Végkielégítésre nem jogosult a kormánytisztviselő, ha
a) legkésőbb a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül;
b) a 107. § (2) bekezdés a) pontja szerinti érdemtelenség, a 107. § (2) bekezdés b) pontja szerinti nem megfelelő munkavégzés, a 107. § (6) bekezdése szerinti foglalkoztatást kizáró ok jogcímén vagy a 166. § (5) bekezdése alapján a kormánytisztviselőt kérelmére mentették fel.
(11) Ha a kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt bármely költségvetési szervvel vagy költségvetési szerv legalább többségi befolyása alatt álló bármely gazdálkodó szervezettel teljes vagy részmunkaidős jogviszonyt létesít, végkielégítésre nem jogosult, azonban új jogviszonyában a végkielégítés alapjául szolgáló időszak számítása során a felmentéssel megszüntetett jogviszony alapján végkielégítésre jogosító idejét számításba kell venni.
(12) Ha a kormánytisztviselő a jogviszony megszűnését vagy megszüntetését követő 30 napon belül újabb kormányzati szolgálati jogviszonyt létesít,
a) amennyiben végkielégítés illeti meg, egyhavi végkielégítésre jogosult, és a részére kifizetett végkielégítés összegének az egyhavi mértéken felüli részét az új jogviszony létesítésétől számított 30 napon belül a korábban őt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv részére köteles visszafizetni,
b) új jogviszonyában a végkielégítés alapjául szolgáló időszak számítása során a korábbi jogviszony alapján végkielégítésre jogosító idejét három év jogviszonyban töltött idővel csökkentett mértékben figyelembe kell venni.
113. § [A felmentési védelem]
(1) A kormányzati igazgatási szerv felmentéssel nem szüntetheti meg a jogviszonyt
a) a várandósság,
b) a szülési szabadság,
c) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, illetve – a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is – a gyermek hároméves koráig terjedő időszak,
d) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
e) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés,
f) a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap, valamint
g) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság
időtartama alatt.
(2) Az (1) bekezdés szerinti védelem alkalmazása szempontjából a felmentés közlésének időpontja az irányadó.
(3) Az (1) bekezdés a) és f) pontjában meghatározott körülményre a kormánytisztviselő csak akkor hivatkozhat, ha erről a kormányzati igazgatási szervet tájékoztatta. A felmentés közlését követő kormánytisztviselői tájékoztatás esetén a kormányzati igazgatási szerv a felmentést a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnéséig, de legfeljebb a tájékoztatást követő 15 napon belül írásban visszavonhatja.
(4) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti védelem a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül azt a szülőt illeti meg, aki a fizetés nélküli szabadságot utoljára igénybe vette.
(5) Betegség miatti keresőképtelenség esetén a felmentési idő legkorábban a keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év lejártát követő napon kezdődik.
(6) Az (5) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a kormánytisztviselő jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ha a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül.
(7) Az (1) és (5) bekezdésben meghatározott védelem nem vonatkozik a kormánytisztviselő jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetésére, ha a felmentést a 107. § (2) bekezdés e) vagy g) pontjában foglaltak szerint a kormánytisztviselő kérelmezi.
(8) Felmentési védelem nem illeti meg a kormánytisztviselőt a 107. § (2) bekezdés a) pontja szerinti érdemtelenség és a 107. § (6) bekezdése szerinti foglalkoztatást kizáró ok jogcímén történt felmentése esetén.
114. § [A jogviszonyváltás]
(1) Ha jogszabály rendelkezése folytán a kormányzati igazgatási szerv egésze vagy egy része (szervezeti egysége, anyagi és nem anyagi erőforrásainak vagy feladat- és hatáskörének meghatározott csoportja) az e törvény hatálya alól egy, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervhez kerül, a kormányzati igazgatási szerv érintett szervezete, illetve tevékenysége keretében foglalkoztatott kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya – a (3), (4) és (9) bekezdésben foglalt kivétellel – a jogállásváltozás időpontjában közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át és az általa betöltött álláshely a központi álláshely-állományba kerül.
(2) A jogviszony átalakulásáról az érintetteket az átvevő munkáltató az átalakulást követő harminc napon belül tájékoztatja.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem alakul át a kormánytisztviselő jogviszonya, ha az átvevő munkáltató a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény rendelkezései alapján nem létesíthet közalkalmazotti jogviszonyt az átadással érintett kormánytisztviselővel, ebben az esetben a kormányzati szolgálati jogviszony a törvény erejénél fogva az átadás időpontjában megszűnik. A jogviszony megszűnéséről a kormánytisztviselőt az átadás napjával írásban értesíteni kell. A jogviszony megszűnése esetén a kormánytisztviselő számára a 112. § alkalmazásával megállapított végkielégítést kell megfizetni.
(4) A (3) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, ha az átadással érintett kormánytisztviselővel szemben a közalkalmazottakra vonatkozó szabályozás alapján összeférhetetlenség áll fenn, kivéve, ha az összeférhetetlenséget kiváltó ok megszüntethető, és ennek érdekében a kormánytisztviselő az átalakulást követő 30 napon belül intézkedik, és ezt igazolja.
(5) A jogviszony közalkalmazotti jogviszonnyá történő átalakulását követő negyvenöt napon belül a kormánytisztviselőt a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint be kell sorolni, és illetményét meg kell állapítani.
(6) Határozatlan időtartamú kormányzati szolgálati jogviszony – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – határozatlan időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át. Teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén a jogviszony teljes munkaidős közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át.
(7) Az átalakult jogviszony esetén a kormánytisztviselőnek az átalakulással érintett e törvény hatálya alá tartozó kormányzati igazgatási szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyként elismert idejét úgy kell tekinteni, mintha azt az átvevő szervnél töltötte volna el.
(8) A kormányzati szolgálati jogviszonyban álló vezető jogviszonyának átalakulását követően – a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály figyelembevételével – kell a vezetői munkakör szintjét és megnevezését megállapítani.
(9) Ha a jogviszony átalakulása időpontjában közszolgálati jogvita fegyelmi felelősségre vonás tekintetében folyik, a kereset elbírálása során
a) a fegyelmi elbocsátás szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a kormánytisztviselő jogviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá,
b) a rendkívüli felmondás szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a kormánytisztviselő jogviszonya munkajogviszonnyá,
c) a hivatalvesztés fegyelmi büntetés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a kormánytisztviselő jogviszonya közszolgálati jogviszonnyá
alakul át.
(10) E § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, ha a kormánytisztviselő jogviszonya közszolgálati, hivatásos szolgálati vagy katonai szolgálati jogviszonnyá, honvédelmi alkalmazotti jogviszonnyá, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonnyá alakul át.
115. § [Eljárás a jogviszony megszűnése, megszüntetése esetén]
(1) A kormánytisztviselő jogviszonya megszüntetésekor, illetve megszűnésekor a feladataival kapcsolatos iratait köteles átadni és a kormányzati igazgatási szervvel elszámolni. Az átadás-átvétel és az elszámolás feltételeit a kormányzati igazgatási szerv köteles biztosítani.
(2) A jogviszony megszüntetésekor vagy megszűnésekor az utolsó munkában töltött napon, de legkésőbb tizenöt napon belül a kormánytisztviselő illetményét és egyéb járandóságait – a szabadságmegváltás kivételével – részére ki kell fizetni, valamint ki kell adni a jogviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.
116. § [A jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei]
(1) Ha a Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság megállapítja, hogy a kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a kormánytisztviselő abban az esetben kérheti az eredeti álláshelyén történő továbbfoglalkoztatását, ha
a) a megszüntetés a joggal való visszaélés tilalmába, illetve felmentési védelembe ütközik, vagy a kormányzati igazgatási szerv megszegi a felmentési korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket,
b) a kormányzati igazgatási szerv a választott szakszervezeti tisztségviselő, illetve a munkavédelmi képviselőnek (munkavédelmi bizottság tagjainak) kormányzati szolgálati jogviszonyát a 172. § (10) bekezdésébe, vagy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 76. § (3) bekezdésébe ütköző módon szüntette meg,
c) hivatalvesztés fegyelmi büntetés esetén a fegyelmi felelősség nem áll fenn vagy a büntetés nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával,
d) a jogviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, vagy
e) a kormánytisztviselő a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, vagy az erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.
(2) A kormányzati igazgatási szerv kérelmére a Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság mellőzi a kormánytisztviselő eredeti álláshelyen történő továbbfoglalkoztatását feltéve, ha a kormánytisztviselő továbbfoglalkoztatása a kormányzati igazgatási szervtől nem várható el.
(3) Az (1) bekezdésben foglalt esetben meg kell téríteni a kormánytisztviselő elmaradt illetményét (egyéb járandóságait), továbbá a jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben felmerült kárát is. Nem kell megtéríteni az illetménynek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. A kellő gondosság elmulasztásának különösen azt kell tekinteni, ha a kormánytisztviselő az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése érdekében, nem köt álláskeresési megállapodást, illetve az e szerv által felajánlott – a foglalkoztatás elősegítéséről szóló jogszabályban foglalt feltételekre tekintettel – megfelelő munkahelyet elutasítja, továbbá maga nem keres aktívan munkahelyet. A Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság a kellő gondosság elmulasztásának az elmaradt illetmény, egyéb járandóságok, illetve a kormánytisztviselői kár megtérítésével kapcsolatos következményét az eset összes körülményének mérlegelése alapján állapítja meg.
(4) Ha a kormányzati szolgálati jogviszony (1) bekezdésben foglalt módon történő jogellenes megszüntetése esetén a kormánytisztviselő az eredeti álláshelyen történő továbbfoglalkoztatását nem kéri vagy a Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság mellőzi azt, a kormányzati szolgálati jogviszony a jogellenességet megállapító döntőbizottsági határozat véglegessé válásának vagy a bíróság ítélete jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ekkor a (3) bekezdésben foglaltakon felül a Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság a kormányzati igazgatási szervet – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a kormánytisztviselő legalább két-, legfeljebb tizenkét havi illetményének megfelelő átalánykártérítés megfizetésére kötelezi.
(5) Ha a kormányzati szolgálati jogviszonyt nem az (1) bekezdésben foglalt módon szüntették meg jogellenesen, a kormányzati szolgálati jogviszony a megszüntetésről szóló jognyilatkozat szerinti időpontban megszűnik, de a kormánytisztviselő részére – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelése alapján – legalább két-, legfeljebb huszonnégy havi illetményének megfelelő átalánykártérítést kell fizetni.
(6) A Közszolgálati Döntőbizottság vagy a bíróság a kártérítés mértékének megítélésekor figyelembe veszi, hogy a kormánytisztviselő mennyiben tett eleget a (3) bekezdésben foglalt kötelezettségének (kárenyhítés).
(7) A kormánytisztviselő, ha a kormányzati szolgálati jogviszonyát nem az e törvényben előírtak szerint szünteti meg, köteles a kormányzati igazgatási szerv számára a lemondási időre járó illetményének megfelelő összeget megfizetni.
(8) Ha a kormánytisztviselő a határozott időtartamú kormányzati szolgálati jogviszonyát szünteti meg jogellenesen, a (7) bekezdésben meghatározottakat megfelelően kell alkalmazni. Ha azonban a határozott időből még hátralévő időtartam rövidebb két hónapnál, a kormányzati igazgatási szerv csak a hátralévő időre járó illetmény megfizetését követelheti.
(9) A kormányzati igazgatási szerv jogosult a (7) és (8) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladó kárának érvényesítésére is. Ezek együttesen nem haladhatják meg a kormánytisztviselő tizenkét havi illetményének összegét.
(10) A kormányzati igazgatási szerv a (7)–(9) bekezdés alapján keletkezett igényeinek érvényesítésére a kormánytisztviselő által okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok az irányadók.
117. § [Elhelyezkedési korlátozás és újraalkalmazási korlátozás]
(1) A Kormány meghatározza azokat az ágazatokat és az ágazatokon belül azokat az álláshelyeket, amelyek esetében a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnését vagy megszüntetését követően az ágazati tevékenységet főtevékenységként végző gazdasági társaságnál nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt (a továbbiakban: elhelyezkedési korlátozás).
(2) Az (1) bekezdés szerinti korlátozás időtartama a kormányzati szolgálati jogviszonyban eltöltött időnek megfelelő idő, de legfeljebb két év.
(3) A kormányzati szolgálati jogviszony időtartama alatt megszerzett információk a (2) bekezdésben foglalt határidőn túl sem használhatók fel üzleti célra.
(4) Az (1)–(3) bekezdés megsértésével kötött szerződésre a Ptk. vagy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) semmisségre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(5) Az elhelyezkedési korlátozás az illetmény megállapítása során figyelembe vehető.
(6) Amennyiben a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a 107. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint kerül megszüntetésre, a jogviszony megszűnésétől számított három évig kormányzati szolgálati jogviszonyt nem létesíthet.
(7) Ha a kormányzati szolgálati jogviszony jogellenesen került megszüntetésre, a kormánytisztviselőnek a hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselőével azonos fizetett ellenérték jár.
(8) Ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a 107. § (1) bekezdés a)–d) és f) pontjában foglaltak szerint kerül megszüntetésre, újabb kormányzati szolgálati jogviszonyt a jogviszony megszűnésétől számított három évig csak a Kormány engedélyével létesíthet.
118. § [A munkaidő, a munkarend, a munkaidőkeret]
(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkavégzés rendjét, a munkaidő-beosztás szabályait a kormányzati igazgatási szerv által ellátott feladatok és a feladat ellátására létesített álláshely jellegéhez, valamint a feladatok mennyiségéhez és határidejéhez igazodóan alakítja ki (munkarend).
(2) A munkaidő heti negyven óra, a napi munkaidő nyolc óra (általános teljes napi munkaidő), amelynek keretei között a munkáltatói jogkör gyakorlója meghatározhatja a munkavégzés kezdő és befejező időpontját (általános munkarend).
(3) A kinevezés a (2) bekezdésben foglalt munkaidőnél rövidebb napi munkaidőt is megállapíthat azzal, hogy ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell (részmunkaidő).
(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkaidőt munkaidőkeretben is meghatározhatja.
(5) A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.
(6) A munkaidő (3) bekezdés szerinti meghatározásakor a távollét tartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az erre eső napokat a kormánytisztviselőre irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.
(7) A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét.
(8) A munka jellegétől függően a munkáltatói jogkör gyakorlója meghatározhatja a teljes munkaidőből kötelezően a munkahelyen töltendő idő tartamát, továbbá az ezen időtartam alatti munkavégzés egyes sajátos szabályait.
119. § [A munkaidő-beosztás egyes szabályai]
(1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) – a munkavégzés rendjének megszervezésével kapcsolatos általános előírások figyelembevételével – a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.
(2) A kormánytisztviselőre a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás eseteiben a munkavégzés helye szerinti munkarend az irányadó.
(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.
(4) A kormánytisztviselő munkaidő-beosztását a munkáltatói jogkör gyakorlója az általános munkarendtől eltérően is megállapíthatja.
(5) A kormánytisztviselő beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet.
(6) A kormánytisztviselő beosztás szerinti
a) napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra,
b) heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra
lehet.
(7) A munkaidő nem haladhatja meg
a) a (6) bekezdés a) pontja szerinti esetben a munkaidőkeret, ennek hiányában, heti átlagban a napi nyolc órát, és
b) a (6) bekezdés b) pontja szerinti esetben a munkaidőkeret, ennek hiányában, havi átlagban a heti negyven órát.
(8) A kormánytisztviselő beosztás szerinti munkaidejébe a meghatározott rendkívüli munkaidő tartamát is bele kell számítani.
(9) A kormánytisztviselő beosztás szerinti napi munkaidejébe az ügyelet, valamint a készenlét teljes tartamát bele kell számítani, ha a munkavégzés tartama nem mérhető.
(10) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni.
(11) A munkáltatói jogkör gyakorlója – a felek megállapodása alapján – a napi munkaidőt két részletben is beoszthatja (osztott napi munkaidő), amelyek között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani.
120. § [A munkaszüneti napokra vonatkozó rendelkezések]
(1) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26.
(2) Munkaszüneti napra rendes munkaidő
a) a rendeltetése folytán e napon is működő kormányzati igazgatási szervnél,
b) az idényjellegű tevékenység keretében,
c) társadalmi közszükségletet kielégítő vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,
d) külföldön történő munkavégzés során
foglalkoztatott kormánytisztviselő számára osztható be.
(3) A kormányzati igazgatási szerv akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha a tevékenység igénybevételére
a) a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy
b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor.
(4) A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében.
(5) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által évenként kiadott, az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását szabályozó rendeletet a kormánytisztviselőkre is alkalmazni kell.
121. § [A munkaközi szünet és a pihenőidő]
(1) Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a kormánytisztviselő részére a munkaidőn túl – a munkavégzés megszakításával – napi harminc perc, valamint minden további három óra munkavégzés után a kormánytisztviselő részére legalább húsz perc munkaközi szünetet kell egybefüggően biztosítani.
(2) A kormánytisztviselőnek a munkaközi szünetet úgy kell igénybe vennie, hogy – szükség szerint a munkaközi szünet megszakításával is – vezetője rendelkezésére tudjon állni. A vezető rendelkezése miatt megszakított munkaközi szünet munkaidőnek minősül, amire a megszakítás idejével megegyező mértékű munkaközi szünetet kell biztosítani a megszakításra okot adó körülmény megszűnését követően azonnal.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásakor a beosztás szerinti napi munkaidőbe a rendkívüli munkavégzésre fordított idő tartamát be kell számítani.
(4) A kormánytisztviselő részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.
(5) A kormánytisztviselőt a készenlétet követően, ha munkát nem végzett, nem illeti meg pihenőidő.
(6) A kormánytisztviselőt hetenként két egymást követő pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie (heti pihenőnap).
122. § [A rendkívüli munkaidő]
(1) Rendkívüli esetben a kormánytisztviselő a beosztás szerinti munkaidején felül is köteles munkát végezni.
(2) Rendkívüli munkaidő
a) a munkaidő-beosztástól eltérő munkaidő,
b) a munkaidőkereten felüli munkaidő,
c) az ügyelet tartama, továbbá
d) a készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig – ha a kormánytisztviselőnek több helyen kell munkát végeznie, az első munkavégzési helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés befejezéséig – terjedő időtartam.
(3) Nem minősül rendkívüli munkaidőnek, ha a kormánytisztviselő az engedélyezett távollét idejét a munkáltatói jogkör gyakorlójával történt megállapodás alapján ledolgozza.
(4) A rendkívüli munkaidőt a kormánytisztviselő kérése esetén írásban kell elrendelni. Az ilyen munkavégzés elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.
(5) Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében.
(6) Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő
a) a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható kormánytisztviselő számára, vagy
b) az (5) bekezdésben meghatározott esetben
rendelhető el.
(7) A rendkívüli munkaidő elrendelése nem veszélyeztetheti a kormánytisztviselő testi épségét, egészségét, továbbá nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.
(8) Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kettőszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.
(9) A (8) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha
a) a kormányzati szolgálati jogviszony év közben kezdődött,
b) határozott időre, illetve
c) részmunkaidőre jött létre.
123. § [Az ügyelet és a készenlét]
(1) Rendkívüli esetben a kormánytisztviselő a beosztás szerinti munkaidején felül is köteles meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre rendelkezésre állni.
(2) Négy órát meghaladó időtartamú rendelkezésre állás
a) a társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás folyamatos biztosítása, továbbá
b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, valamint az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése, illetve elhárítása
érdekében rendelhető el.
(3) A kormánytisztviselő a rendelkezésre állás tartama alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni és a hivatali szervezet vezetőjének utasítása szerint munkát végezni.
(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő számára meghatározhatja a rendelkezésre állás helyét (ügyelet), egyébként a tartózkodási helyét a kormánytisztviselő határozza meg oly módon, hogy a hivatali szervezet vezetőjének utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon (készenlét).
(5) A rendelkezésre állás elrendelésére a 122. § (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.
(6) A rendelkezésre állás időtartamát legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni kell. Ettől a munkáltatói jogkör gyakorlója – különösen indokolt esetben – eltérhet. Az eltérés során az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel kell lenni.
(7) Az ügyelet időtartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát, amelybe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes, és elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.
(8) A készenlét havi időtartama a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni.
(9) Készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) időtartama alatt csak a kormánytisztviselő hozzájárulásával rendelhető el, ha az elrendelést megelőző százhatvannyolc órás időszakban a kormánytisztviselő a heti pihenőnapján készenlétet teljesített.
124. § [A rendkívüli munkaidő, az ügyelet, a készenlét, valamint a munkaszüneti napi rendes munkaidőben történő munkavégzés ellenértéke]
(1) A kormánytisztviselőt rendkívüli munkaidő teljesítése esetén annak időtartamával azonos mértékű szabadidő illeti meg.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően a kormánytisztviselőnek
a) a heti pihenőnapon teljesített rendkívüli munkaidő ellenértékeként a teljesített munkaidő kétszeresének,
b) a munkaszüneti napon teljesített rendkívüli munkaidő ellenértékeként a teljesített munkaidő háromszorosának
megfelelő mértékű szabadidő jár.
(3) A kormánytisztviselőt a napi munkaidőn túl teljesített ügyeletért, készenlétért legfeljebb annak időtartamával megegyező mértékű szabadidő illeti meg. Ha az ügyeletre, készenlétre a kormánytisztviselő heti pihenőnapján, illetve munkaszüneti napon kerül sor, részére a (2) bekezdés szerinti szabadidő jár.
(4) A rendszeresen rendkívüli munkaidőt teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi huszonöt munkanap szabadidő-átalány állapítható meg.
(5) A vezetői álláshelyet betöltő kormánytisztviselő részére akkor jár a rendkívüli munkaidőért szabadidő, illetve szabadidő-átalány, ha ezt a közszolgálati szabályzat megállapítja.
(6) Munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésre kötelezett kormánytisztviselőt a teljesített munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő illeti meg.
(7) A szabadidőt a rendkívüli munkaidő, illetve a (6) bekezdés szerinti munkaidő teljesítését követően legkésőbb harminc napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, meg kell váltani. A megváltás mértéke a kormánytisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre járó arányos összege.
125. § [A távmunka]
(1) A távmunka a foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv székhelyétől, illetve a munkavégzés rendes helyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel (a továbbiakban együtt: számítástechnikai eszköz) végeznek, és eredményét elektronikusan továbbítják, ide nem értve az otthoni munkavégzést.
(2) A távmunka megállapodás alapján, a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghatározott helyen végezhető.
(3) Eltérő megállapodás hiányában a munkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges eszközöket a munkáltatói jogkör gyakorlója biztosítja.
(4) A távmunkavégzésre vonatkozó részletszabályokat a Kormány rendeletében állapítja meg, amelynek alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója a speciális feltételeket és szabályokat szabályzatban rögzíti.
(5) A munkáltatói jogkör gyakorlója előírhatja, hogy az általa biztosított számítástechnikai vagy elektronikus eszközt a kormánytisztviselő kizárólag a munkavégzéshez használhatja.
(6) A munkáltatói jogkör gyakorlója a távmunkát végző kormánytisztviselőnek minden olyan tájékoztatást köteles megadni, amelyet más kormánytisztviselőnek biztosít.
(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója tájékoztatja a kormánytisztviselőt
a) a munkáltatói jogkör gyakorlója általi ellenőrzés szabályairól,
b) a számítástechnikai vagy elektronikus eszköz használata korlátozásának szabályairól.
(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg az ellenőrzés módját és a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak bejelentése és megkezdése közötti legrövidebb tartamot. Az ellenőrzés nem jelenthet a kormánytisztviselő, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.
126. § [Az otthoni munkavégzés]
(1) A kormánytisztviselő és a munkáltatói jogkör gyakorlójának megállapodása esetén a kormánytisztviselő a munkáját a munkavégzés rendes helyétől eltérően a lakó-, illetve tartózkodási helyén, saját eszközeivel is végezheti.
(2) Az otthoni munkavégzésre abban az esetben kerülhet sor, ha az elvégzendő munka jellege ezt lehetővé teszi, továbbá ha az otthoni munkavégzés elrendelése vagy lehetővé tétele nem jár a kormányzati igazgatási szerv vagy a kormánytisztviselő számára aránytalan sérelemmel.
(3) Az otthoni munkavégzésre irányuló megállapodásban rögzíteni kell az otthoni munkavégzés idejét, az egyedileg elvégzendő feladatokat, továbbá a kapcsolattartás és az elvégzett munka leadásának módját és időpontját.
(4) Az otthoni munkavégzés részletes szabályait a Kormány rendeletben, továbbá ennek keretei között a munkáltatói jogkör gyakorlója a közszolgálati szabályzatban állapítja meg.
127. § [Az egyes kormánytisztviselői csoportokra vonatkozó különös rendelkezések]
(1) A munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályokat a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben
a) egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak a kormánytisztviselő hozzájárulása esetén alkalmazható,
b) a heti pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók be,
c) rendkívüli munkaidő vagy készenlét nem rendelhető el.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a kormánytisztviselő beosztás szerinti napi munkaideje éjszakai munkavégzés során a nyolc órát nem haladhatja meg.
128. § [A szabadság]
(1) A kormánytisztviselőnek a munkában töltött idő alapján minden naptári évben 20 munkanap alapszabadság jár és az alapszabadságon felül évente a (3)–(8) bekezdésben és a 155. §-ban meghatározott pótszabadságot jogosult igénybe venni (a továbbiakban együtt: szabadság).
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl szabadság jár a következő időszakok alapján:
a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időtartama,
b) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja,
c) a hozzátartozó ápolása miatt kapott harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság idejének tartama,
d) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó időtartama,
e) a 93. § (2) bekezdés a), b), h) és j) pontjában meghatározott esetek, valamint
f) minden olyan munkában nem töltött idő, amelyre a kormánytisztviselő illetményre jogosult.
(3) A minisztérium kormánytisztviselője az (1) bekezdés szerinti alapszabadságán felül az általa betöltött álláshely besorolásától függően évente:
a) kormánytanácsos besorolásnál három munkanap,
b) vezető-kormánytanácsos besorolásnál öt munkanap,
c) kormány-főtanácsos besorolásnál hét munkanap,
d) vezető-kormányfőtanácsos besorolásnál kilenc munkanap
pótszabadságot vehet igénybe.
(4) A kormányzati főhivatal és a központi hivatal kormánytisztviselője az (1) bekezdés szerinti alapszabadságán felül az általa betöltött álláshely besorolásától függően évente:
a) hivatali tanácsos besorolásnál három munkanap,
b) vezető-hivatalitanácsos besorolásnál öt munkanap,
c) hivatali főtanácsos I. besorolásnál hét munkanap,
d) hivatali főtanácsos II. besorolásnál nyolc munkanap,
e) vezető-hivatalifőtanácsos besorolásnál kilenc munkanap
pótszabadságot vehet igénybe.
(5) A szakmai vezetői álláshelyet betöltő kormánytisztviselő a (3) bekezdésben szereplő pótszabadság helyett vezetői pótszabadságot vehet igénybe, amelynek mértéke évente:
a) osztályvezetőnél öt munkanap,
b) főosztályvezetőnél tíz munkanap.
(6) Ha a föld alatt állandó jelleggel, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó kormánytisztviselő naponta legalább három órán keresztül tevékenységét ionizáló sugárzásnak kitett munkakörülmények között végzi, évenként öt munkanap pótszabadságot, ha pedig a kormánytisztviselő ilyen munkahelyen legalább öt évet eltöltött, évenként tíz munkanap pótszabadságot vehet igénybe.
(7) A sugárártalomnak kitett munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül a (6) bekezdésben meghatározott pótszabadság illeti meg azt a kormánytisztviselőt is, akit rendszeres kettős egészségi ártalomnak kitett munkahelyen foglalkoztatnak, feltéve, hogy az egyik egészségi ártalom sugárártalom.
(8) A kormánytisztviselő, ha
a) a rehabilitációs hatóság vagy jogelődjei által végzett hatályos minősítés alapján
aa) az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
ab) legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány alapján,
ac) a munkaképesség-csökkenése legalább 50 százalékos mértékű,
b) a komplex minősítés alól jogszabály rendelkezése alapján mentesül, rokkantsági ellátás folyósításának időtartama alatt (megváltozott munkaképességű személy),
c) fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy
d) vakok személyi járadékára jogosult,
évenként öt munkanap pótszabadságot vehet igénybe.
129. § [A szabadság kiadása]
(1) A szabadságot az esedékességének évében kell kiadni és kivenni.
(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója
a) szolgálati érdek esetén az alapszabadságot az esedékesség évét követő év márciusának utolsó napjáig adja ki,
b) a pótszabadságot – az a) pontra és a (6) bekezdésben foglaltakra tekintettel – az esedékesség évét követő év júniusának utolsó napjáig adhatja ki és a kormánytisztviselő eddig az időpontig veheti igénybe,
ha az esedékesség éve eltelt.
(3) A (2) bekezdés szerinti határidőt követően a szabadság nem adható ki és nem vehető igénybe.
(4) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szolgálati érdeknek minősül különösen, ha az alapszabadság kiadása miatt
a) a szervezet alapfeladatainak folyamatos ellátása, vagy
b) az előre nem tervezhető, rendkívüli feladatok határidőre történő ellátása
nem biztosítható.
(5) A szabadság felével a kormánytisztviselő rendelkezik.
(6) A pótszabadság – a 155. § (4)–(6) bekezdése szerinti pótszabadság kivételével – abban az esetben adható ki és vehető igénybe, ha az alapszabadság már kiadásra került.
(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselőt – a (3) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – megfelelő időn belül tájékoztatja a még igénybe nem vett szabadság mértékéről és az igénybevétel lehetőségének határidejéről.
(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő már megkezdett szabadságát kivételesen fontos érdekből megszakíthatja. Ebben az esetben a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetve a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. A kormánytisztviselőnek a megszakítással összefüggésben felmerült kárát, illetve költségeit a kormányzati igazgatási szerv köteles megtéríteni.
(9) A szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.
(10) A kormánytisztviselő részére a szabadság arányos része jár, ha a kormányzati szolgálati jogviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg.
(11) A szabadságot – a (13) és (22) bekezdést kivéve – pénzben megváltani nem lehet, és a szabadság nem halmozódhat.
(12) A szabadság megváltásával kapcsolatos kormánytisztviselői igény elévülése a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnésének napján kezdődik.
(13) A kormányzati szolgálati jogviszony megszűnése és megszüntetése esetén, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az arányos szabadságot nem adta ki, az arányos szabadságot (ha a kormánytisztviselőnek van fennmaradó szabadsága) a jogviszony megszűnését követő 40. napon kell megváltani.
(14) Annak a kormánytisztviselőnek, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.
(15) A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a kormánytisztviselő két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.
(16) Ha a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a kormányzati igazgatási szervnél töltött időre megilletné, a különbözetre kifizetett illetményt köteles visszafizetni.
(17) Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a kormányzati szolgálati jogviszony a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősülése, halála, az általa betöltött álláshely központosított álláshelyállományba kerülése, vagy a kormányzati igazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg.
(18) Ha a kormánytisztviselő az esedékesség évében a részére járó szabadságnál több szabadságban részesült, a kormánytisztviselő a következő évben arányosan kevesebb szabadságra jogosult.
(19) A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
(20) Ha a szabadság mértékét érintő változásra év közben kerül sor, akkor a kormánytisztviselő számára az alapszabadság arányos része jár, illetve a pótszabadság arányos része vehető igénybe.
(21) A kormánytisztviselőnek a szabadság kivételére vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Ha a kormánytisztviselőt érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetve családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, a kormánytisztviselő erről haladéktalanul értesíti a munkáltatói jogkör gyakorlóját. Ebben az esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója a szabadságot a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. A kormánytisztviselő a hivatali szervezet vezetőjének felszólítása esetén a körülmény fennállását a munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.
(22) Ha a kormánytisztviselő a gyermek ápolása, gondozása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot nem kapta meg, azt a felek megállapodása alapján pénzben is meg lehet váltani a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság megszűnését követően.
130. § [A betegszabadság]
(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő számára a betegség miatti igazolt keresőképtelenség időtartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a várandósság miatti keresőképtelenség időtartamára.
(3) Év közben kezdődő kormányzati szolgálati jogviszony esetén a kormánytisztviselő a betegszabadság arányos részére jogosult.
(4) A betegszabadság kiadásánál a 129. §-ban foglalt rendelkezéseket kell azzal az eltéréssel alkalmazni, hogy ha a kormánytisztviselő a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési kötelezettsége alól, ezt a napot munkanapként kell figyelembe venni.
(5) A betegszabadság tekintetében a 129. § (19) bekezdése megfelelően irányadó.
131. § [A fizetés nélküli szabadság]
(1) A kormánytisztviselőnek fizetés nélküli szabadság jár a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés időtartamára.
(2) A kormánytisztviselőnek fizetés nélküli szabadság jár a külszolgálat időtartamára, ha házastársa vagy élettársa külszolgálatot teljesít.
(3) A kormánytisztviselőnek fizetés nélküli szabadság engedélyezhető a nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység időtartamára.
(4) A kormánytisztviselő a fizetés nélküli szabadság igénybevételét legalább tizenöt nappal korábban köteles írásban bejelenteni.
(5) A fizetés nélküli szabadság a kormánytisztviselő által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg.
(6) A (4) és (5) bekezdés határidőre vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni a (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadságra.
132. § [A kormányzati igazgatási szünet]
(1) A Kormány a kormányzati igazgatási szervekre vonatkozóan rendeletben állapíthatja meg azt az időszakot (kormányzati igazgatási szünet), amely alatt lehetőség szerint ki kell adni az esedékessége évére járó szabadság azon részét, amellyel a munkáltatói jogkör gyakorlója rendelkezik.
(2) A kormányzati igazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője a Kormány által megállapított kormányzati igazgatási szünet időtartamán belül, az egyes szervezeti egységek esetében eltérő időszakban, illetve időtartamban határozhatja meg a szabadság kiadását.
(3) A munkáltató jogkör gyakorlója a kormányzati igazgatási szünet alatt a szabadságot úgy adja ki, hogy biztosítja a zavartalan ügymenetet, valamint a lakossági ügyfélszolgálattal rendelkező szervek esetében a folyamatos feladatellátást.
133. § [A munka- és a pihenőidő nyilvántartása]
(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles nyilvántartani
a) a rendes és rendkívüli munkaidő,
b) a készenlét,
c) a szabadság, valamint
d) az egyéb munkaidő-kedvezmények
időtartamát.
(2) A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.
(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója – a kormánytisztviselők igényének megismerése után – a tárgyévben február végéig éves szabadságolási tervet (a továbbiakban: szabadságolási terv) készíthet a szabadságok tárgyévi ütemezéséről, s arról a kormánytisztviselőket tájékoztatja.
134. § [Az illetmény]
(1) A kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya alapján havonta az 1. melléklet szerinti illetményre jogosult, amelyet a munkáltatói jogkör gyakorlója állapít meg az álláshelyhez tartozó besorolás szerinti sávon belül. Az illetményt száz forintra kerekítve kell megállapítani. A kerekítés nem minősül munkáltatói intézkedésen alapuló, az általánostól eltérő illetménymegállapításnak.
(2) Az illetmény összegének legalább a garantált bérminimum összegét el kell érnie.
(3) A garantált bérminimum összegét és hatályát a Kormány állapítja meg.
(4) Havi illetmény esetén az egy órára járó illetmény meghatározása során a havi illetmény összegét osztani kell
a) általános teljes napi munkaidő esetén: 174 órával,
b) általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén: 174 óra időarányos részével.
(5) A kormánytisztviselő megállapított illetménye az adott naptári évben a teljesítményértékelése alapján módosítható.
135. § [Díjazás munkavégzés hiányában]
(1) A kormánytisztviselőt, ha a kormányzati igazgatási szerv működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állásidő) illetmény illeti meg.
(2) A kormánytisztviselőt, ha a 93. § (2) bekezdés j) vagy l) pontja alapján mentesül a munkavégzés alól, a kiesett munkaidőre a munkáltatói jogkör gyakorlójával történt megállapodásuk szerint illeti meg díjazás.
(3) A kormánytisztviselőt illetmény illeti meg
a) a szabadság időtartamára,
b) a 93. § (2) bekezdés c)–g) és i) pontjában meghatározott esetekben,
c) ha e törvény munkavégzés nélkül illetmény fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő,
d) a munkaszüneti nap miatt kiesett időre.
(4) A betegszabadság tartamára az illetmény 70%-a jár.
136. § [Az illetmény védelme]
(1) Az illetményt – külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a magyar törvényes pénznemben kell megállapítani és kifizetni.
(2) Az illetményt utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni nem lehet.
137. § [Az illetmény kifizetésének szabályai]
(1) A kormánytisztviselőt az e törvény alapján megillető illetmény kifizetése a kormánytisztviselő által választott fizetési számlára történő átutalással, fizetési számla hiányában pénzforgalmi számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján történik.
(2) A fizetési számlához kapcsolódóan a kormánytisztviselő részére legfeljebb havonta a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékű bankszámla-hozzájárulás adható.
(3) A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv viseli az illetmény fizetési számlára történő átutalásának vagy készpénzben történő kifizetésének a költségét.
(4) A kormánytisztviselő részére járó illetményt havonta utólag, egy alkalommal kell elszámolni és kifizetni. Ha a jogviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, az illetményt a jogviszony végén kell elszámolni és kifizetni.
(5) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő illetményét a 134. § (4) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával számolja el és fizeti ki.
(6) Az illetményt a tárgyhónapot követő ötödik napig ki kell fizetni.
(7) Az illetmény bankszámlára utalással történő kifizetése esetén, a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szervnek úgy kell eljárnia, hogy a kormánytisztviselő illetményével a bérfizetési napon rendelkezhessen.
(8) Az illetményt a kormánytisztviselő részére kell kifizetni, kivéve, ha erre mást felhatalmaz, vagy bírósági vagy más hatósági határozat ebben korlátozza.
(9) Ha a jogviszony a kifizetés előtt megszűnt, az illetményt a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv köteles az esedékesség napján a kormánytisztviselő által megadott címre elküldeni. Az elküldés költségei a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szervet terhelik.
(10) Az illetményt, ha az illetményfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, legkésőbb az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni.
(11) A késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot kell fizetni.
(12) A kormánytisztviselőnek járó vagy adható juttatások és támogatások pénzbeli kifizetésére e § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
138. § [Az elszámolás]
(1) A kormánytisztviselő részére illetményéről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy a kormánytisztviselő a kiszámítás helyességét, valamint az illetményből való levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja. Az írásbeli elszámolásnak tartalmaznia kell a rendkívüli munkavégzés jogcímén kifizetett díjazást is.
(2) Ha az illetmény tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a kormánytisztviselőt a tárgyhónapra vonatkozó illetmény-elszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi illetmény elszámolásakor tájékoztatni kell. Az illetménykülönbözetet a következő havi illetménnyel egyidejűleg ki kell fizetni. A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv a jogalap nélkül kifizetett illetményt az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja.
139. § [Az illetményre vonatkozó egyéb szabályok]
(1) Az illetményből való levonásnak – a levonásmentes illetményrészig – jogszabály, végrehajtható határozat alapján van helye.
(2) A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv a követelését a kormánytisztviselő hozzájárulása alapján, illetve, ha az előlegnyújtásból, vagy a kormányzati szolgálati jogviszony év közbeni megszűnése esetén a 147. § (1) bekezdése és a 159. § (1) bekezdése szerinti juttatás időarányos visszafizetési kötelezettségéből ered – a levonásmentes illetményrészig – az illetményből levonhatja.
(3) Tilos az olyan illetménylevonás, amely a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv, annak képviselője vagy közvetítő személy javára szolgál annak fejében, hogy a kormánytisztviselő jogviszonyt létesítsen, vagy azt megtartsa.
(4) Egyebekben az illetményből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az irányadók.
(5) Az e §-ban foglalt rendelkezések irányadók a szakszervezeti tagdíj levonására is.
(6) Az illetménnyel szemben beszámításnak nincs helye.
(7) A jogalap nélkül kifizetett illetmény hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha a kormánytisztviselőnek a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie vagy azt maga idézte elő.
(8) A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselő jogviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét fizetési felszólítással érvényesítheti.
(9) A kormánytisztviselő az illetményére vonatkozó igényéről – az egyezséget kivéve – előre nem mondhat le.
(10) Engedményezésnek pénzkövetelés esetén van helye. A levonásmentes illetményrész nem engedményezhető.
(11) Tartozásátvállalásnak pénzkövetelés esetén van helye. A kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv tartozását a kormánytisztviselő nem vállalhatja át.
140. § [A kamat]
A kormánytisztviselő és a kormánytisztviselőt foglalkoztató kormányzati igazgatási szerv közötti megállapodás alapján pénztartozás után kamat köthető ki, feltéve, hogy annak mértéke nem haladja meg a Ptk. 6:47. §-a szerinti mértéket.
141. § [Az érdemek elismerése]
(1) A kormánytisztviselő a következő érdemelismerésekben részesíthető:
a) írásbeli dicséret,
b) teljesítmény elismerés,
c) motivációs elismerés,
d) álláshelyi elismerés,
e) szolgálati elismerés.
(2) Az elismerésben részesítés feltételeit és az elismeréssel járó juttatás mértékét a Kormány rendeletben állapítja meg.
(3) Az elismerések elbírálásának és elszámolásának rendjét a kormányzati igazgatási szerv közszolgálati szabályzatában állapítja meg, és a személyi juttatások előirányzatának keretein belül biztosítja.
142. § [A teljesítmény elismerés]
A kormánytisztviselő hosszabb időn át tartó kimagasló teljesítményéért és feladatainak eredményes ellátásáért teljesítmény elismerésben részesíthető.
143. § [A motivációs elismerés]
A kormánytisztviselő valamely kompetenciájára, speciális képességére, ismeretére, tudására figyelemmel motivációs elismerésben részesíthető, amennyiben az adott álláshelyen történő munkavégzése a munkáltatói jogkör gyakorlójának kiemelt érdeke.
144. § [Az álláshelyi elismerés]
(1) A kormánytisztviselő szolgálati ideje alapján elismerésre jogosult, amelynek mértéke
a) öt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén háromhavi,
b) tíz év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén háromhavi,
c) tizenöt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén hathavi,
d) húsz év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén hathavi,
e) huszonöt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén kilenchavi,
f) harminc év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén kilenchavi,
g) harmincöt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén huszonnégyhavi, és ezt követő minden öt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén további öthavi
illetménynek megfelelő összeg.
(2) Az álláshelyi elismerésre jogosító idő megállapításánál az egy adott álláshelyen eltöltött időt kell figyelembe venni.
145. § [A szolgálati elismerés]
(1) A kormánytisztviselő szolgálati ideje alapján elismerésre jogosult, amelynek mértéke
a) huszonöt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén kéthavi,
b) harminc év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén háromhavi,
c) harmincöt év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén négyhavi,
d) negyven év kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén öthavi
illetménynek megfelelő összeg.
(2) A szolgálati elismerés az (1) bekezdés szerinti kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes.
(3) Az elismerésre jogosító idő megállapításánál
a) az e törvény, a Kttv., a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény és az állami tisztviselőkről szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, kormányzati szolgálati, közszolgálati, kormánytisztviselői és állami szolgálati jogviszonyban töltött időt,
b) a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt,
c) a hivatásos szolgálati jogviszony, a honvédelmi alkalmazotti jogviszony, a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony időtartamát,
d) a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban töltött időt,
e) a hivatásos nevelőszülői jogviszonyban és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban töltött időt,
f) az e törvény, a Kttv., a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban töltött időt,
g) a 104. § (10) bekezdése szerinti jogviszony-létesítés esetén a két jogviszony közötti időtartamot, és
h) az állami vezetői szolgálati jogviszonyban töltött időt
kell figyelembe venni.
(4) A kormánytisztviselő nem jogosult szolgálati elismerésre (jubileumi jutalom), ha másik foglalkoztatási jogviszonyban azt már megkapta, ugyancsak nem jogosult, amennyiben álláshelyi elismerésben részesült.
146. § [A céljuttatás]
(1) A kormánytisztviselő az általa végrehajtott többletfeladatokra figyelemmel rendkívüli céljuttatásban részesíthető.
(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója – ide nem értve a helyettesítést – rendkívüli, célhoz köthető feladatot állapíthat meg a kormánytisztviselő részére, amelynek teljesítése a feladatának ellátásából adódó munkaterhet jelentősen meghaladja.
(3) A célhoz köthető feladat eredményes végrehajtásáért a kormánytisztviselő illetményén felül írásban, a célhoz köthető feladat megállapításakor vagy teljesítésének igazolásakor céljuttatást határoz meg a megállapított személyi juttatások előirányzata terhére.
(4) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (2) bekezdésen túl célhoz köthető feladatot állapíthat meg más kormányzati igazgatási szervnél foglalkoztatott kormánytisztviselő részére, az érintett hivatali szervezet vezetőjének egyetértésével. A céljuttatást a célhoz köthető feladatot tűző munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg a kormánytisztviselő részére.
(5) A nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység célhoz köthető feladat teljesítésével is ellátható. Ellátásának időtartama a tárgyévben a hat hónapot nem haladhatja meg. A célhoz köthető feladat eredményes végrehajtásáért a céljuttatást a kormányzati igazgatási szerv vezetője előlegezi meg.
(6) A célhoz köthető feladat meghatározásánál a kormányzati igazgatási szerv, valamint a digitális megoldások exportjával és programjának fejlesztésével összefüggő feladatok koordinációját ellátó szervezet közötti megállapodáson alapul. A megállapodás tartalmazza különösen a nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység meghatározását, a végrehajtás szabályait, a kormánytisztviselő díjazását, költségtérítését és az elszámolás rendjét.
(7) Az (5) és (6) bekezdés alkalmazásakor az (1)–(4) bekezdést, valamint az ideiglenes külföldi kiküldetés szabályait nem kell alkalmazni.
(8) A nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység tartalmát, típusát, a célhoz köthető feladattal kapcsolatos megállapodásra vonatkozó részletszabályokat a Kormány rendeletében állapítja meg.
147. § [A cafetéria-juttatás]
(1) A kormánytisztviselő béren kívüli juttatásként a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 71. § (1) bekezdésében felsorolt juttatásokra a költségvetési törvényben meghatározott mértékig a Kormány által meghatározott rendben jogosult (cafetéria-juttatás).
(2) A cafetéria-juttatás éves összege biztosít fedezetet az egyes juttatásokhoz kapcsolódó, a juttatást teljesítő kormányzati igazgatási szervet terhelő közterhek megfizetésére is.
(3) Nem jogosult cafetéria-juttatásra a tartós külszolgálaton lévő, a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló törvény szerinti külképviselet által foglalkoztatott munkavállaló és külképviselet által foglalkoztatott házastárs, a 103. § szerinti szakértői tevékenységet ellátó kormánytisztviselő, továbbá a kormánytisztviselő azon időtartam vonatkozásában, amely alatt illetményre nem jogosult, feltéve, hogy a távollét időtartama meghaladja a harminc napot. A harminc napot meghaladó távollét esetében a kormánytisztviselőt a távollét első napjától kezdve nem illeti meg a juttatás. A távollétek időtartamát – a jogosultság szempontjából – nem lehet összeszámítani.
(4) A hivatali szervezet vezetője a közszolgálati szabályzatban rendelkezik a cafetéria-juttatás igénybevételének részletes szabályairól, elszámolásának rendjéről és visszatérítésének szabályairól.
148. § [Egyéb juttatások, támogatások]
(1) A kormánytisztviselő részére további visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő juttatás biztosítható. Ilyen juttatás:
a) a lakhatási jellegű támogatások (lakásépítési és -vásárlási támogatás, bérleti díj hozzájárulás),
b) az egyéb szociális jellegű támogatás,
c) a tanulmányi jellegű támogatások,
d) a XX. Fejezetben felsorolt gyermeknevelési és családalapítási támogatások.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt juttatások mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.
(3) Az elhunyt kormánytisztviselőt a kormányzati igazgatási szerv vezetője a közszolgálat halottjává nyilváníthatja. Az elhunyt nyugalmazott kormánytisztviselő akkor nyilvánítható a közszolgálat halottjává, ha jogviszonyát nem büntetőeljárásban hozott bírói ítélet alapján vagy érdemtelenség jogcímén történő felmentéssel, vagy fegyelmi eljárás eredményeként szüntették meg. A közszolgálat halottjává nyilvánított személy temetési költségeit a kormányzati igazgatási szerv részben vagy egészben átvállalja.
149. § [A lakhatási jellegű juttatások, támogatások]
(1) A kormánytisztviselő részére lakhatási támogatások nyújthatók, amelyek különösen az alábbiak:
a) a minisztérium vagy a szerv kezelésében levő állami tulajdonú lakás biztosítása bérleti díj megfizetése ellenében (szolgálati lakás),
b) az önkormányzati vagy magántulajdonú lakás bérletéhez lakbértámogatás vagy albérletidíj-hozzájárulás,
c) lakhatás biztosításához szükséges lakás, ház vagy ingatlan megszerzésének anyagi támogatása kamatmentes kölcsönnel vagy vissza nem térítendő juttatással,
d) a lakásigény megoldásához egyszeri pénzbeli támogatás nyújtása,
e) szálló- vagy garzonelhelyezés,
f) a lakhatással kapcsolatos költségekhez való hozzájárulás,
g) a lakástulajdon megszerzéséhez nyújtott hitelintézeti kölcsön igénybevételének állami támogatása.
(2) Ha a kormánytisztviselő lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt állami kamattámogatású kölcsön összege meghaladja e lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát, a különbözetre az állam készfizető kezességet vállal. A kormánytisztviselő az állami kezességvállalást – az erre az állammal szerződésben kötelezettséget vállaló – hitelintézeten keresztül veheti igénybe.
(3) Az állam készfizető kezességet a (2) bekezdésben foglaltakon túl annál a kormánytisztviselőnél vállalhat, aki:
a) határozatlan időre létesített kormányzati szolgálati jogviszonyt,
b) legalább hároméves közigazgatási gyakorlattal rendelkezik,
c) felmentési vagy lemondási idejét nem tölti,
d) ellen nem folyik fegyelmi-, vagy büntetőeljárás és
e) a (2) bekezdés szerinti kezességvállalással biztosított hitelrészt a hitelintézetnek kiegyenlítette, illetve a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettársa – az igénylés időpontjában – állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem kötelezett.
(4) A (3) bekezdésben foglalt kezességvállalás részletszabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.
(5) A kormánytisztviselő számára – a Kormány által meghatározott rendben – magántulajdonú lakás megszerzéséhez igénybe vett hitelintézeti kölcsönhöz támogatás nyújtható.
(6) A kormánytisztviselő a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott hitelintézetnél – önerő biztosítása nélkül, amennyiben a Kormány által rendeletben meghatározott feltételeknek megfelel – magántulajdonú lakás építéséhez vagy vásárlásához forintalapú lakáscélú kölcsönszerződés megkötését kezdeményezheti.
150. § [Az egyéb szociális jellegű támogatás]
A kormánytisztviselő részére kérelmére – súlyos anyagi megterheléssel járó körülményeinek enyhítésére – a Kormány rendelete szerint támogatás adható.
151. § [A tanulmányi jellegű támogatások]
(1) A kormánytisztviselő számára szellemi fejlődéséhez, a munkájának minél magasabb színvonalon történő ellátásához szükséges ismertek megszerzéséhez, illetve bővítéséhez nyújtható támogatások:
a) ösztöndíj,
b) képzési, továbbképzési támogatás,
c) nyelvtanulási támogatás.
(2) Az ösztöndíj és a támogatások mértékét és igénybevételének módját a kormányzati igazgatási szerv közszolgálati szabályzata állapítja meg.
(3) A kormánytisztviselő és a kormányzati igazgatási szerv tanulmányi szerződést köthet. A tanulmányi szerződésben a kormányzati igazgatási szerv vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a kormánytisztviselő pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb öt éven – keresztül kormányzati szolgálati jogviszonyát lemondással nem szünteti meg. A tanulmányi szerződést írásba kell foglalni.
(4) Nem köthető tanulmányi szerződés
a) jogszabály vagy közszolgálati szabályzat alapján járó kedvezmények biztosítására, továbbá,
b) ha a tanulmányok elvégzésére a kormányzati igazgatási szerv kötelezte a kormánytisztviselőt.
(5) A tanulmányi szerződésben meg kell határozni a támogatás formáját és mértékét, továbbá – a támogatás mértékével arányosan – a kormánytisztviselő által a kormányzati igazgatási szervnél kötelezően kormányzati szolgálati jogviszonyban töltendő idő tartamát, amely öt évnél hosszabb nem lehet.
(6) Az adott kormányzati igazgatási szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyban töltendő idő tartamába – a tanulmányi szerződés ellenkező kikötése hiányában – nem számít be a kormányzati szolgálati jogviszony szünetelésének azon esete, amelyre a kormánytisztviselőt szabadság nem illeti meg.
(7) Amennyiben a kormányzati igazgatási szerv a támogatást nem biztosítja vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a kormánytisztviselő mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól.
(8) Ha a támogatásban részesülő kormánytisztviselő tanulmányait nem megfelelő eredménnyel folytatja, nem lép a szerződés szerinti időpontban az adott kormányzati igazgatási szervnél munkába, a meghatározott időtartamot nem tölti le, vagy egyéb lényeges szerződésszegést követ el, a kormányzati igazgatási szerv követelheti a ténylegesen nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését.
(9) Amennyiben a támogatásban részesülő a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét nem tölti le, megtérítési kötelezettsége ezzel arányos.
(10) A tanulmányi szerződést mindkét fél felmondhatja, ha körülményeiben olyan lényeges változás következett be, amely a tanulmányi szerződésből eredő kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné, vagy annak teljesítése aránytalan sérelemmel járna.
