3.39. CIKK
Fellebbviteli Bíróság
1. Egy állandó Fellebbviteli Bíróság kerül létrehozásra, amely elbírálja a Bíróság által hozott ítéletek ellen benyújtott fellebbezéseket.
2. A Fellebbviteli Bíróságnak hat tagból kell állnia, akik közül kettő az Unió valamely tagállamának állampolgára, kettő tag Vietnám állampolgára, kettő tag pedig harmadik ország állampolgára.
3. A 4.1. cikk (Bizottság) (5) bekezdésének a) pontja értelmében a bizottság e megállapodás hatálybalépésének időpontjában kinevezi a Fellebbviteli Bíróság hat tagját.
4. A bizottság dönthet a Fellebbviteli Bíróság tagjai számának a három többszörösével történő növeléséről vagy csökkentéséről. A további tagokat a (2) és (3) bekezdésben leírtak szerint nevezik ki.
5. A Fellebbviteli Bíróság tagjait négyéves, egyszer megújítható időtartamra nevezik ki. Ugyanakkor a közvetlenül az e megállapodás hatálybalépését követően kinevezett hat személy közül három, sorsolás útján megállapított személyt hatéves időtartamra kell kinevezni. A megüresedő helyeket az üresedések sorrendjében töltik be. Ha valakit olyan személy helyére jelölnek, aki nem töltötte ki a szolgálati idejét, az elődje szolgálati idejének végéig marad hivatalban.
6. A Fellebbviteli Bíróság élére elnököt és alelnököt kell, akiket kétéves időtartamra, sorsolás útján választanak ki harmadik országok állampolgárai közül. Tisztségüket rotációs alapon töltik be, melynek sorrendjét a bizottság elnökei – vagy meghatalmazottaik – által elvégzett sorshúzással határozzák meg. Az elnököt akadályoztatása esetén az elnökhelyettes helyettesíti.
7. A Fellebbviteli Bíróság tagjai csak olyan személyek lehetnek, akik a nemzetközi közjog terén igazolt szakismerettel, és a legmagasabb szintű bírói hivatalokra való kinevezéshez az adott országban szükséges képesítéssel rendelkeznek, vagy elismert szaktudású jogi szakemberek. Kívánatos, hogy szakértelemmel rendelkezzenek a nemzetközi beruházási jog, a nemzetközi kereskedelmi jog és a nemzetközi beruházásokkal vagy nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban felmerült viták rendezése területén.
8. A Fellebbviteli Bíróság három tagból álló tanácsban tárgyalja a fellebbviteli ügyeket: egyikük az Unió egy tagállamának állampolgára, egyikük Vietnám állampolgára és egyikük pedig valamely harmadik ország állampolgára. A Fellebbviteli Bíróság tanácsának elnöki tisztségét valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező tagnak kell betöltenie.
9. A Fellebbviteli Bíróság elnöke minden esetben rotációs alapon kinevezi a Fellebbviteli Bíróságnak a fellebbezést tárgyaló tanácsát alkotó tagjait, biztosítva, hogy a tanács összetétele véletlenszerű legyen és ne legyen előre kiszámítható, ugyanakkor egyenlő esélyt biztosítson valamennyi tagnak tisztsége gyakorlására. A Fellebbviteli Bíróság valamely tanácsában eljáró személy hivatali ideje lejártakor – a Fellebbviteli Bíróság elnökének engedélyével – továbbra is részt vehet a tanács munkájában az adott tanács eljárásainak lezártáig, és kizárólag e célból folytatódónak tekintendő fellebbviteli bírósági tagsága is.
10. A Fellebbviteli Bíróság megállapítja saját munkarendjét. A munkarendnek összeegyeztethetőnek kell lennie e szakasszal és a 13. mellékletben (A Fellebbviteli Bíróság munkarendje) előírt utasításokkal. A Fellebbviteli Bíróság elnöke a Fellebbviteli Bíróság többi tagjával egyeztetve kidolgozza a munkarend tervezetét, és e megállapodás hatálybalépésétől számított egy éven belül előterjeszti a munkarend tervezetét a bizottságnak. A munkarend tervezetét a bizottság fogadja el. Amennyiben a bizottság az előterjesztéstől számított három hónapon belül nem fogadja el a munkarend tervezetét, a Fellebbviteli Bíróság elnöke a Felek által kifejtett álláspontok figyelembevételével elvégzi a munkarend tervezetének szükséges felülvizsgálatát. Ezt követően a Fellebbviteli Bíróság elnöke előterjeszti a munkarend felülvizsgált tervezetét a bizottságnak. A munkarend felülvizsgált tervezetét elfogadottnak kell tekinteni, kivéve, ha a bizottság úgy határoz, hogy a tervezet előterjesztésének időpontjától számított három hónapon belül elutasítja a munkarend felülvizsgált tervezetét.
11. Amennyiben olyan eljárási kérdés merül fel, amely nem tartozik e szakasz hatálya alá, úgy a Fellebbviteli Bíróság megfelelő tanácsa a bizottság által elfogadott kiegészítő szabályok vagy a (10) bekezdés alapján elfogadott munkarend révén olyan megfelelő eljárást fogadhat el, amely összeegyeztethető az említett rendelkezésekkel.
12. A Fellebbviteli Bíróság egy tanácsa minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy konszenzussal hozza határozatait. Amennyiben nem születik konszenzussal határozat, a Fellebbviteli Bíróság valamely tanácsának a határozatait valamennyi tagjának szavazattöbbségével kell meghoznia. A Fellebbviteli Bíróság egyéni tagjai által megfogalmazott véleményeknek névtelennek kell maradniuk.
13. A Fellebbviteli Bíróság tagjainak mindenkor és rövid határidővel rendelkezésre kell állniuk, és figyelemmel kell kísérniük az e megállapodás szerinti egyéb vitarendezési tevékenységeket.
14. A Fellebbviteli Bíróság tagjait a bizottság határozatával meghatározandó havi rendelkezésre állási díj illeti meg. Ezen túlmenően a Fellebbviteli Bíróság elnöke és adott esetben alelnöke a (16) bekezdés szerint meghatározott díjjal egyenértékű napidíjban részesül a Fellebbviteli Bíróság elnöki funkcióinak az e szakasz értelmében történő betöltését szolgáló munkavégzés minden egyes napjáért.
15. A (14) bekezdésben említett rendelkezésre állási díjat és napidíjat a két Félnek kell fizetnie fejlettségi szintjüket figyelembe véve, az ICSID titkársága által kezelt számlára történő befizetés útján. Amennyiben az egyik Fél elmulasztja a rendelkezésre állási díjak vagy a napidíjak megfizetését, a másik Fél dönthet úgy, hogy megfizeti helyette a díjakat. Minden ilyen hátralékot a megfelelő mértékű kamattal együtt kell megfizetni.
16. E megállapodás hatálybalépésekor a bizottságnak határozatot kell elfogadnia a Fellebbviteli Bíróság tanácsában részt vevő tagok egyéb díjainak és kiadásainak összegéről. Az ilyen díjakat és kiadásokat a Fellebbviteli Bíróság a 3.53. cikk (Előzetes ítélet) (4) bekezdésével összhangban a jogvitát folytató felek között osztja el.
17. A bizottság határozat útján rendszeres fizetéssé alakíthatja a rendelkezésre állási díjat, a napidíjat és a többi díjat és kiadást. Ilyen esetben a Fellebbviteli Bíróság tagjai teljes munkaidőben szolgálnak, és nem folytathatnak semmilyen – akár kereső, akár ingyenesen végzett – tevékenységet, kivéve, ha a Fellebbviteli Bíróság elnöke kivételesen mentességeket biztosít ezalól. A bizottság határozza meg javadalmazásukat és a kapcsolódó szervezeti kérdéseket.
18. A Fellebbviteli Bíróság titkárságának szerepét az ICSID titkársága tölti be, amely a Fellebbviteli Bíróság munkáját megfelelően segíti. E segítség költségeit a Fellebbviteli Bíróság a 3.53. cikk (Előzetes ítélet) (4) bekezdésének megfelelően a jogvitát folytató felek között osztja el.
3.40. CIKK
Etikai rendelkezések
1. A Bíróság és a Fellebbviteli Bíróság tagjait olyan személyek közül választják, akik függetlenségéhez nem fér kétség. A tagok nem állnak kapcsolatban egyetlen kormánnyal sem. Nem fogadhatnak el utasításokat semmilyen kormánytól vagy szervezettől a vitához kapcsolódó ügyek tekintetében. Nem vehetnek részt olyan vita elbírálásában, amely közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséget eredményezne. Emellett a tagok megfelelnek a 11. melléklet (A Bíróság tagjai, a Fellebbviteli Bíróság tagjai és a közvetítők magatartási kódexe) rendelkezéseinek. Ezenkívül kinevezésüktől kezdve nem járhatnak el jogi képviselőként vagy valamely Fél által kinevezett szakértőként vagy tanúként semmilyen folyamatban lévő vagy új, e megállapodás vagy bármely más megállapodás, illetőleg belső jogszabályok és egyéb rendelkezések hatálya alá tartozó beruházásvédelemmel kapcsolatos vitában.
2. Ha valamely jogvitát folytató fél úgy véli, hogy egy taggal kapcsolatban összeférhetetlenség merül fel, úgy ennek megfelelően a szóban forgó tagnak a kinevezésére vonatkozó kifogásolásról szóló értesítést nyújthat be a Bíróság elnöke vagy a Fellebbviteli Bíróság elnöke részére. Az ilyen kifogásolásról szóló értesítést a jogvitát folytató félnek a Bíróság vagy a Fellebbviteli Bíróság tanácsának összetételéről való értesítésétől számított 15 napon belül, vagy attól a naptól számított 15 napon belül kell megküldenie, amelyen tudomást szerzett a releváns tényekről, ha nem volt elvárható, hogy e tényekről tudomása legyen a tanács összeállításakor. A kifogásolásról szóló értesítésnek tartalmaznia kell az annak alapjául szolgáló indokokat.
3. Amennyiben a kifogásolt tag a kifogásról szóló értesítés napjától számított 15 napon belül úgy dönt, hogy nem mond le a tanácsban betöltött tisztségéről, a Bíróság elnöke vagy a Fellebbviteli Bíróság elnöke a jogvitát folytató felek meghallgatását, valamint azt követően, hogy az említett tagnak lehetőséget biztosít észrevételei közlésére, a kifogásról szóló értesítés napjától számított 45 napon belül határozatot hoz, és az említett határozatról haladéktalanul értesíti a jogvitát folytató feleket és a tanács többi tagját.
4. A Bíróság elnökének valamely tanácshoz történő kinevezése elleni kifogásolásról a Fellebbviteli Bíróság elnöke hoz döntést és fordítva.
5. A Fellebbviteli Bíróság elnökének indokolással ellátott ajánlását követően vagy közös kezdeményezésük alapján a Felek a bizottság határozata útján dönthetnek úgy, hogy leváltják a Bíróság vagy a Fellebbviteli Bíróság egy tagját, amennyiben annak magatartása nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségeknek, és összeegyeztethetetlen azzal, hogy az érintett személy továbbra is a Bíróság vagy a Fellebbviteli Bíróság tagja legyen. Amennyiben felmerül, hogy a Fellebbviteli Bíróság elnöke ilyen magatartást tanúsít, a Bíróság elnökének kell az indokolással ellátott ajánlást benyújtania. A 3.38. cikk (Bíróság) (2) bekezdése és a 3.39. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (3) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó az e bekezdés szerinti üres álláshelyek betöltésére vonatkozóan.
3.41. CIKK
Multilaterális vitarendezési mechanizmusok
A Felek tárgyalásokat kezdenek egy multilaterális beruházási bíróságot létrehozó nemzetközi megállapodásról, amely az e megállapodás szerinti jogvitákra alkalmazandó többoldalú fellebbviteli mechanizmussal együttesen vagy attól elkülönülten működne. Következésképpen a Felek megállapodhatnak abban, hogy nem alkalmazzák e szakasz vonatkozó részeit. A bizottság határozatot fogadhat el, amelyben meghatározza a szükséges átmeneti intézkedéseket.
AZ ELJÁRÁS LEFOLYTATÁSA
3.42. CIKK
Alkalmazandó jog és értelmezési szabályok
1. A Bíróságnak és a Fellebbviteli Bíróságnak kell határoznia arról, hogy a kereset tárgyát képező intézkedések megsértették-e a 2. fejezet (Beruházásvédelem) rendelkezéseit, ahogy azt a felperes állítja.
2. Határozatai meghozatalakor a Bíróság és a Fellebbviteli Bíróság a 2. fejezet (Beruházásvédelem) rendelkezéseit és adott esetben e megállapodás egyéb rendelkezéseit, valamint a Felek között alkalmazandó egyéb nemzetközi jogi szabályokat vagy elveket alkalmazza, és tényszerűen figyelembe veszi a jogvitát folytató fél bármely vonatkozó belső jogát.
3. Az egyértelműség érdekében a Bíróságot és a Fellebbviteli Bíróságot köti a belső jognak a vonatkozó belső jog értelmezésére hatáskörrel rendelkező bíróságok vagy hatóságok által történő értelmezése, a vonatkozó belső jognak a Bíróság és a Fellebbviteli Bíróság általi értelmezése pedig nem kötelező egyik Fél bíróságaira vagy hatóságaira nézve sem. A Bíróságnak és a Fellebbviteli Bíróságnak nincs joghatósága arra, hogy megállapítsa egy, e megállapodást állítólagosan sértő intézkedésnek a jogvitát folytató fél belső jogszabályai és rendelkezései szerinti jogszerűségét.
4. A Bíróság és a Fellebbviteli Bíróság a nemzetközi közjog bevett értelmezési szabályaival összhangban értelmezi e megállapodást, az 1969. május 23-án Bécsben megkötött, a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezményben kodifikált szabályoknak megfelelően.
5. Amennyiben az értelmezés tekintetében komoly, e szakasz tárgyát érintő aggályok merülnek fel, a bizottság határozhat e megállapodás rendelkezéseinek értelmezéséről. Az ilyen értelmezés kötelező erejű a Bíróságra és a Fellebbviteli Bíróságra nézve. A bizottság dönthet arról, hogy valamely értelmezés egy meghatározott időponttól kezdve kötelező erejű.
3.43. CIKK
Kijátszásellenes mechanizmus
Az egyértelműség érdekében a Bíróságnak meg kell állapítania saját joghatóságának hiányát, amennyiben a jogvita ténylegesen vagy a valószínűség nagy foka miatt előre látható volt már abban az időszakban, amikor a felperes tulajdonjogot szerzett vagy megszerezte az irányítást a jogvita tárgyát képező beruházás fölött, és a Bíróság a tényállás alapján úgy dönt, hogy a beruházás tulajdonjogának, illetve az a feletti irányításnak a megszerzése a felperes részéről azzal a céllal történt, hogy e szakasz alapján keresetet nyújtson be. A joghatóság hiányának ilyen körülmények közötti megállapításának lehetősége nem érinti azokat a joghatósággal kapcsolatos egyéb kifogásokat, amelyeket a Bíróság vizsgálhat.
3.44. CIKK
Előzetes kifogások
1. Az alperes legkésőbb 30 nappal a Bíróság tanácsának a 3.38. cikk (7) bekezdése szerinti létrehozását követően és mindenképpen a Bíróság tanácsának első ülése előtt, illetve 30 nappal azt követően, hogy az alperes tudomást szerzett azokról a tényekről, amelyekre a kifogás épül, kifogást nyújthat be azzal kapcsolatban, hogy a kereset nyilvánvalóan nélkülöz minden jogalapot.
2. Az alperes a lehető legpontosabban megindokolja a kifogást.
3. A Bíróság lehetőséget biztosít a jogvitát folytató felek számára a kifogással kapcsolatos észrevételeik megtételére, majd a bírósági tanács első ülésén vagy azt követően haladéktalanul határozatot vagy előzetes ítéletet hoz a kifogással kapcsolatosan, megjelölve annak indokait. Amennyiben a kifogás a bírósági tanács első ülését követően érkezik, a Bíróság a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kifogás benyújtását követő 120 napon belül határozatot vagy előzetes ítéletet hoz. A határozat meghozatalakor a Bíróság vélelmezi, hogy az állítólagos tények igazak, és figyelembe veheti a vitában nem szereplő egyéb releváns tényeket is.
4. A Bíróság határozata nem érinti a jogvitát folytató fél azon jogát, hogy a 3.45. cikk (Jogilag megalapozatlan keresetek) szerint vagy az eljárás folyamán a kereset megalapozottságával kapcsolatban kifogással éljen, továbbá nem érinti a Bíróság arra vonatkozó hatáskörét sem, hogy előkérdésként más kifogásokat tárgyaljon. Az egyértelműség érdekében az ilyen kifogás magában foglalhatja azt a kifogást is, hogy a jogvita vagy bármely kiegészítő kereset nem a Bíróság joghatóságába tartozik, vagy más okból nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.
3.45. CIKK
Jogilag megalapozatlan keresetek
1. A Bíróság arra vonatkozó hatáskörének sérelme nélkül, hogy más kifogásokat kezeljen előkérdésként, például olyan kifogást, miszerint a jogvita vagy bármely kiegészítő kereset nem a Bíróság joghatóságába tartozik, vagy más okból nem tartozik a Bíróság hatáskörébe, illetőleg az alperes arra vonatkozó jogának sérelme nélkül, hogy bármely megfelelő időpontban ilyen kifogásokat terjesszen elő, a Bíróság előzetes kérdésként hoz határozatot az alperes bármely kifogásával kapcsolatban, illetőleg határozatot hoz az alperes bármely arra irányuló kifogását illetően, miszerint valamely, e szakasz szerint előterjesztett kereset vagy annak bármely része jogi okokból nem vezethet a 3.53. cikk (Előzetes ítélet) alapján a felperes javára hozott ítélethez, még abban az esetben sem, ha az állított tények igaznak bizonyultak. A Bíróság mérlegelhet a jogvitához nem tartozó bármely lényeges tényt is.
2. Az (1) bekezdés szerinti kifogást a Bírósághoz kell benyújtani a Bíróság tanácsának létrehozását követően a lehető leghamarabb, de legkésőbb abban az időpontban, amelyet a Bíróság az alperes számára a válaszirat vagy ellenkérelem előterjesztése céljára meghatározott, illetőleg a kereset módosulása esetén abban az időpontban, ameddig az alperesnek a módosított keresetre válaszolnia kell. Nem nyújtható be ez a kifogás, ameddig függőben vannak a 3.44. cikk (Előzetes kifogások) szerinti eljárások, kivéve, ha a Bíróság az eset körülményeinek értékelését követően engedélyezi az e cikk szerinti kifogás benyújtását.
3. Az (1) bekezdés szerinti kifogás kézhezvételét követően a Bíróság – amennyiben nem tekinti a kifogást nyilvánvalóan megalapozatlannak – felfüggeszti az ügy érdemi vizsgálatát, ütemtervet állít fel a kifogás vizsgálatára, amely összhangban áll az egyéb előkérdések vizsgálatára vonatkozó, általa már meghatározott esetleges ütemtervvel, és indoklással ellátott határozatot vagy ítéletet hoz a kifogás vonatkozásában.
3.46. CIKK
Az eljárások átláthatósága
1. Az UNCITRAL átláthatósági szabályai alkalmazandók az e szakasz szerinti vitákra, a (2)–(8) bekezdésre is figyelemmel.
2. A 3.30. cikk (Konzultációk) szerinti konzultáció iránti kérelem, a 3.32. cikk (Kereset benyújtására irányuló szándéknyilatkozat) (1) bekezdése szerinti szándéknyilatkozat, a 3.32. cikk (Kereset benyújtására irányuló szándéknyilatkozat) (2) bekezdése szerinti meghatározás, a 3.40. cikk (Etikai rendelkezések) szerinti kifogást tartalmazó értesítés és az e kifogásra vonatkozó határozat, valamint a 3.59. cikk (Egyesítés) szerinti egyesítésre irányuló kérelem bekerül az UNCITRAL átláthatósági szabályai 3. cikkének (1) bekezdésében említett dokumentumok jegyzékébe.
3. Az UNCITRAL átláthatósági szabályainak 7. cikkére figyelemmel a Bíróság saját kezdeményezésére vagy bármely személy kérésére és a jogvitát folytató felekkel folytatott konzultációt követően határozhat arról, hogy rendelkezésre bocsátja-e és milyen módon az UNCITRAL átláthatósági szabályainak 3. cikke (1) és (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó, a Bírósághoz benyújtott vagy általa kibocsátott egyéb dokumentumokat. Ez bizonyítékokat is magában foglalhat, ha az alperes hozzájárulását adja.
4. Az UNCITRAL átláthatósági szabályainak 2. cikkétől eltérve az Unió vagy Vietnám – az esettől függően – az e cikk (2) bekezdése szerinti vonatkozó dokumentumok kézhezvételét követően haladéktalanul továbbítja ezeket a dokumentumokat a jogvitát nem folytató Félnek, és nyilvánosan hozzáférhetővé teszi azokat, amennyiben bizalmas vagy védett információk merülnek fel.
5. A (2), (3) és (4) bekezdésben említett dokumentumokat nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az UNCITRAL átláthatósági szabályaiban említett adattárnak való megküldés útján, vagy más módon.
6. Az e megállapodás hatálybalépését követő legkésőbb három éven belül a bizottságnak felül kell vizsgálnia a (3) bekezdés működését. Bármelyik Fél kérésére a bizottság a 4.1. cikk (Bizottság) (5) bekezdésének c) pontja alapján határozatot fogadhat el arról, hogy az e cikk (3) bekezdése helyett az UNCITRAL átláthatósági szabályai 3. cikkének (3) bekezdését kell alkalmazni.
7. A bizalmas vagy védett információnak nyilvánított információk megjelölésével kapcsolatos kifogásról szóló, a Bíróság által hozott határozatra is figyelemmel, sem a jogvitát folytató felek, sem a Bíróság nem fedhet fel semmilyen védett információt a jogvitát nem folytató Fél vagy a nyilvánosság számára, amennyiben az információt átadó jogvitát folytató fél azt egyértelműen védett információként jelöli meg.
8. Az egyik jogvitát folytató fél az eljárással kapcsolatban álló más személyekkel – köztük tanúkkal és szakértőkkel – megoszthatja az ilyen nem szerkesztett dokumentumokat, amennyiben azt a jelen szakasz alapján folytatott eljárás során szükségesnek ítéli. Ugyanakkor a jogvitát folytató fél gondoskodik arról, hogy az ilyen személyek védjék a szóban forgó dokumentumokban szereplő bizalmas és védett információkat.
3.47. CIKK
Ideiglenes határozatok
A Bíróság ideiglenes védelmi intézkedéseket rendelhet el az egyik jogvitát folytató fél jogainak megőrzése vagy annak biztosítása érdekében, hogy a Bíróság joghatósága teljes mértékben érvényesüljön, ideértve az egyik jogvitát folytató fél birtokában vagy ellenőrzése alatt álló bizonyíték megőrzésére vagy a Bíróság joghatóságának védelmére irányuló végzést is. A Bíróság nem rendelheti el az eszközök lefoglalását, és nem akadályozhatja meg az állítólagosan jogsértő elbánás alkalmazását. E bekezdés alkalmazásában a végzés magában foglalja az ajánlást is.
3.48. CIKK
A költségek fedezete
1. Az egyértelműség érdekében a Bíróság kérés esetén elrendelheti a felperes számára, hogy a költségek egésze vagy egy része tekintetében fedezetet biztosítson, ha megalapozott a gyanúja annak, hogy a felperes nem lesz képes betartani a felperessel szemben felmerült költségekről szóló esetleges határozatot.
2. Amennyiben a költségek fedezetét a Bíróság határozatától számított 30 napon belül vagy a Bíróság által meghatározott bármely más határidőn belül nem biztosítják teljes egészében, arról a Bíróságnak tájékoztatnia kell a jogvitát folytató Feleket. A Bíróság elrendelheti az eljárás felfüggesztését vagy megszüntetését.
3.49. CIKK
Az eljárás megszűnése
Amennyiben a felperes az e szakasz szerinti kereset benyújtását követően nem tesz semmilyen lépést az eljárás során 180 egymást követő napon vagy a jogvitát folytató felek által esetlegesen megállapított más időszakon keresztül, úgy kell tekinteni, hogy a felperes visszavonta keresetét és eláll az eljárástól. A Bíróság az alperes kérelmére és a jogvitát folytató felek értesítését követően végzés formájában tudomásul veszi az eljárás megszüntetését, és rendelkezik a költségek felszámításáról. A végzés kibocsátását követően a Bíróság nem jogosult eljárni. A felperes ezt követően nem nyújthat be követelést ugyanarra a kérdésre vonatkozóan.
3.50. CIKK
Az eljárások nyelve
1. A jogvitát folytató feleknek megegyezésre kell jutniuk az eljárás során használt nyelvet illetően.
2. Amennyiben a jogvitát folytató felek az (1) bekezdés alapján nem jutottak megállapodásra a bírósági tanács 3.38. cikk (Bíróság) (7) bekezdése szerinti létrehozásának időpontjától számított 30 napon belül, a Bíróságnak kell meghatároznia az eljárás során használt nyelvet. A Bíróság a jogvitát folytató felekkel folytatott konzultációt követően határozza meg az eljárás nyelvét az eljárás gazdasági hatékonyságának biztosítása és annak biztosítása mellett, hogy ez a meghatározás ne rójon szükségtelen terhet a jogvitát folytató felek és a Bíróság forrásaira.
3.51. CIKK
A jogvitát nem folytató Fél
1. Az alperes az a) és b) pontban említett bármely dokumentum kézhezvételétől számított 30 napon belül, vagy a bizalmas vagy védett információkkal kapcsolatos bármely vita lezárultát követően haladéktalanul a jogvitát nem folytató Fél rendelkezésére bocsátja a következőket:
(a) a 3.30. cikkben (Konzultációk) említett konzultációra vonatkozó kérelem, a 3.32. cikk (Kereset benyújtására irányuló szándéknyilatkozat) (1) bekezdése szerinti szándéknyilatkozat, a 3.32. cikk (Kereset benyújtására irányuló szándéknyilatkozat) (2) bekezdése szerinti meghatározás, valamint a 3.33. cikkben (Kereset benyújtása) említett kereset; valamint
(b) kérésre, a 3.46. cikknek (Az eljárások átláthatósága) megfelelően a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tett dokumentumok.
2. A jogvitát nem folytató Fél jogosult részt venni az e szakasz szerint tartott meghallgatásokon, és e megállapodás értelmezésével kapcsolatban szóbeli észrevételeket tehet.
3.52. CIKK
Szakértői jelentések
A jogvitát folytató felek kérelmére vagy a jogvitát folytató felekkel folytatott konzultációt követően a Bíróság saját kezdeményezésére kijelölhet egy vagy több szakértőt, hogy az írásban tegyen jelentést számára az adott jogvitát folytató fél által az eljárás során felvetett, a környezettel, egészséggel, biztonsággal vagy egyéb kérdésekkel kapcsolatos tényszerű kérdésekről.
3.53. CIKK
Előzetes ítélet
1. Amennyiben a Bíróság megállapítja, hogy a vitatott intézkedés sérti a 2. fejezet (Beruházásvédelem) bármely rendelkezését, a Bíróság a felperes keresete alapján és a jogvitát folytató felek meghallgatását követően, külön-külön vagy együttesen csak a következőket ítélheti meg:
(a) pénzbeli kártérítés, az adott esetben alkalmazandó kamatokkal; valamint
(b) a vagyon visszaszolgáltatása, amely esetben az ítéletnek rendelkeznie kell arról, hogy az alperes a visszaszolgáltatás helyett pénzbeli kártérítést és az adott esetben alkalmazandó kamatot fizethet, melyet a 2. fejezet (Beruházásvédelem) vonatkozó rendelkezéseivel összhangban határoznak meg.
Amennyiben a keresetet helyben alapított vállalkozás nevében nyújtották be, az e bekezdés szerinti valamennyi ítélet rendelkezik arról, hogy:
(a) a pénzbeli kártérítést és az adott esetben alkalmazandó kamatot a helyben alapított vállalkozás részére kell megfizetni; valamint
(b) a visszaszolgáltatás a helyben alapított vállalkozás részére történik. A Bíróság nem rendelheti el az érintett elbánás hatályon kívül helyezését.
2. A pénzbeli kártérítés összege nem lehet magasabb, mint a felperes vagy adott esetben a helyben alapított vállalkozása által a 2. fejezet (Beruházásvédelem) bármely rendelkezésének megsértése következtében elszenvedett veszteség mértéke, csökkentve az érintett Fél által már teljesített előzetes kártérítés vagy kártalanítás összegével. Az egyértelműség érdekében, ha egy beruházó saját nevében nyújtja be a keresetet, a beruházó csak olyan veszteséget vagy kárt fizettethet vissza, amelyet a szóban forgó beruházó érintett beruházásával kapcsolatban okoztak.
3. A Bíróság nem ítélhet meg büntető jellegű kártérítést.
4. A Bíróságnak rendelkeznie kell arról, hogy az eljárás költségeit a jogvitát folytató vesztes fél viseli. Kivételes körülmények esetén – és amennyiben az ügy körülményei alapján indokoltnak ítéli – a Bíróság feloszthatja a költségeket a jogvitát folytató felek között. Az egyéb indokolt költségeket, ideértve a jogi képviselet és tanácsadás észszerű költségeit, a jogvitát folytató vesztes fél viseli, kivéve, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a költségek ilyen megosztása nem indokolt az eset körülményeire tekintettel. Amennyiben a keresetnek csak részben adtak helyt, a költségeket ki kell igazítani annak megfelelően, hogy mekkora számban vagy terjedelemben ítélték meg a kereset megítélt részeit. A Fellebbviteli Bíróság e cikkel összhangban kezeli a költségeket.
5. A bizottság elfogadhat a díjakkal kapcsolatban kiegészítő szabályokat annak érdekében, hogy meghatározza a jogi képviselet és tanácsadás azon maximális költségeit, amelyeket a jogvitát folytató vesztes felek bizonyos kategóriáinak viselnie kell. Az ilyen kiegészítő szabályoknak figyelembe kell venniük azon felperes pénzügyi forrásait, aki/amely természetes személy, illetve kis- vagy középvállalkozás. A bizottság törekszik arra, hogy e kiegészítő szabályokat legkésőbb e megállapodás hatálybalépését követő egy éven belül elfogadja.
6. A Bíróság a kereset benyújtásának időpontjától számított 18 hónapon belül előzetes ítéletet bocsát ki. Amennyiben e határidő nem tartható be, a Bíróság e célból határozatot fogad el, amely meghatározza az ilyen késedelem okait.
3.54. CIKK
Fellebbviteli eljárás
1. A jogvitát folytató felek bármelyike fellebbezést nyújthat be egy előzetes ítélet ellen annak meghozatalától számított 90 napon belül a Fellebbviteli Bírósághoz. A fellebbezés indokai a következők:
(a) a Bíróság tévedett az alkalmazandó jogszabályok értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban;
(b) a Bíróság nyilvánvalóan tévedett a tények mérlegelésében, ideértve a vonatkozó belső jogszabályok mérlegelését is; vagy
(c) az ICSID-egyezmény 52. cikkében szereplő indokok, amennyiben azok nem tartoznak az a) vagy a b) pont hatálya alá.
2. A Fellebbviteli Bíróság elutasítja a fellebbezést, amennyiben úgy találja, hogy a fellebbezés megalapozatlan. A fellebbezést gyorsított eljárásban is elutasíthatja, amennyiben egyértelmű, hogy a fellebbezés nyilvánvalóan megalapozatlan.
3. Amennyiben a Fellebbviteli Bíróság úgy ítéli meg, hogy a fellebbezés kellően megalapozott, úgy a Fellebbviteli Bíróság határozata teljes mértékben vagy részben módosítja vagy visszavonja az előzetes ítéletben foglalt jogi ténymegállapításokat és következtetéseket. Határozatának pontosan részleteznie kell, hogy hogyan módosította vagy vonta vissza a Bíróság vonatkozó ténymegállapításait és következtetéseit.
4. Amennyiben a Bíróság által megállapított tények ezt lehetővé teszik, a Fellebbviteli Bíróság saját jogi ténymegállapításait és az említett tényekre vonatkozó következtetéseit alkalmazza, valamint végső határozatot hoz. Amennyiben ez nem lehetséges, az ügyet visszautalja a Bírósághoz.
5. Általános szabály, hogy a fellebbviteli eljárás nem haladhatja meg a jogvitát folytató fél fellebbezési szándékának hivatalos bejelentésétől a Fellebbviteli Bíróság határozata kiadásának időpontjáig számított 180 napot. Amennyiben a Fellebbviteli Bíróság úgy ítéli meg, hogy határozatát nem tudja 180 napon belül meghozni, úgy írásban tájékoztatja a jogvitát folytató feleket a késedelem okairól, valamint arról a becsült időtartamról, amely alatt határozatát módjában áll kibocsátani. Amennyiben rendkívüli körülmények ezt nem indokolják, az eljárás semmiképpen nem haladhatja meg a 270 napot.
6. A fellebbezést benyújtó, jogvitát folytató félnek fedezetet kell biztosítania, beleértve a fellebbviteli eljárás költségeit, valamint a Fellebbviteli Bíróság által az ügy körülményeire tekintettel meghatározott észszerű összeget.
7. A 3.37. cikk (Harmadik fél általi finanszírozás), a 3.46. cikk (Az eljárások átláthatósága), a 3.47. cikk (Ideiglenes határozatok), a 3.49. cikk (Az eljárás megszűnése), a 3.51. cikk (A jogvitát nem folytató fél), a 3.53. cikk (Előzetes ítélet) és a 3.56. cikk (Kártalanítás vagy egyéb kártérítés) értelemszerűen alkalmazandó a fellebbviteli eljárásra.
3.55. CIKK
Jogerős ítélet
1. Az e szakasz alapján kiadott előzetes ítélet jogerőre emelkedik, ha egyik jogvitát folytató fél sem fellebbezett a 3.54. cikk (Fellebbviteli eljárás) (1) bekezdése értelmében az előzetes ítélet ellen.
2. Amennyiben az előzetes ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be, és a Fellebbviteli Bíróság elutasította a 3.54. cikk (Fellebbviteli eljárás) (2) bekezdése szerinti fellebbezést, az előzetes ítélet a fellebbezés Fellebbviteli Bíróság általi elutasításának napján emelkedik jogerőre.
3. Amennyiben az előzetes ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be, és a Fellebbviteli Bíróság jogerős határozatot hozott, a Fellebbviteli Bíróság által módosított vagy visszavont előzetes ítélet a Fellebbviteli Bíróság jogerős határozata kiadásának napján emelkedik jogerőre.
4. Amennyiben az előzetes ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be, és a Fellebbviteli Bíróság módosította vagy visszavonta az előzetes ítélet jogi ténymegállapításait és következtetéseit, továbbá az ügyet visszautalta a Bírósághoz, a Bíróságnak – adott esetben a jogvitát folytató felek meghallgatását követően – felül kell vizsgálnia előzetes ítéletét a Fellebbviteli Bíróság ténymegállapításainak és következtetéseinek bevonása érdekében. A Bíróságot a Fellebbviteli Bíróság ténymegállapításai kötik. A Bíróságnak törekednie kell arra, hogy a Fellebbviteli Bíróság határozatának kézhezvételétől számított 90 napon belül meghozza felülvizsgált ítéletét. A felülvizsgált előzetes ítélet a meghozatalát követő 90 nappal emelkedik jogerőre.
5. E szakasz alkalmazásában a „jogerős ítélet” kifejezés magában foglalja a Fellebbviteli Bíróságnak a 3.54. cikk (Fellebbviteli eljárás) (4) bekezdése értelmében vett jogerős határozatát.
3.56. CIKK
Kártalanítás vagy egyéb kártérítés
A Bíróság védekezésként, viszontkeresetként, beszámításként vagy hasonló keresetként nem tehet olyan kijelentést, miszerint az e szakasz alapján kezdeményezett jogvitában a felperes által megtéríttetni kívánt kár egészének vagy egy részének a megtérítésére vagy a kártérítésre biztosítási vagy garanciaszerződés alapján került vagy kerül sor.
3.57. CIKK
A jogerős ítéletek érvényesítése
1. Az e szakasz alapján kiadott jogerős ítéletek:
(a) kötelező erejűek a jogvitát folytató felek között és a konkrét ügyet illetően; valamint
(b) nem képezhetik fellebbezés, felülvizsgálat, felmentés, hatályon kívül helyezés vagy egyéb jogorvoslat tárgyát.
2. A Felek kötelező erejű ítéletként elismerik az e szakasz szerint hozott jogerős ítéletet, és területükön valamely bíróságuk által hozott jogerős ítélet végrehajtásával azonos módon biztosítják a pénzbírsággal járó kötelezettség teljesítését.
3. Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve a (4) bekezdésben említett időszak során a Vietnámmal, mint alperessel szemben folytatott jogvita tekintetében a jogerős ítélet elismerését és érvényesítését az 1958. évi New York-i Egyezmény alapján kell lefolytatni. Ebben az időszakban e cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 3.36. cikk (Hozzájárulás) (3) bekezdésének b) pontja nem alkalmazandó azokra a jogvitákra, amelyekben Vietnám az alperes.
4. A jogerős ítélet tekintetében, amennyiben Vietnám az alperes, az (1) bekezdés b) pontja és a (2) bekezdés alkalmazandó az e megállapodás hatálybalépésének időpontját követő ötéves időszak után, vagy a bizottság által meghatározott hosszabb időszak után, ha azt a körülmények indokolják.
5. Az ítélet végrehajtására azon terület joga szerinti hatályos végrehajtási szabályok vonatkoznak, ahol az ítélet végrehajtandó.
6. Az egyértelműség érdekében a 4.18. cikk (A közvetlen hatás hiánya) nem akadályozza meg az e szakasz szerint hozott ítéletek elismerését, végrehajtását és érvényesítését.
7. Az e szakasz szerint hozott jogerős ítélet az 1958. évi New York-i egyezmény 1. cikkének értelmében vett, kereskedelmi jogviszonyból vagy ügyletből eredő jogvitával kapcsolatos választottbírósági ítéletnek minősül.
8. Az egyértelműség érdekében és az (1) bekezdés b) pontja alapján: ha egy keresetet a 3.33. cikk (Kereset benyújtása) (2) bekezdésének a) pontja alapján nyújtottak be vitarendezés céljából, az e szakasz szerint meghozott jogerős ítélet az ICSID-egyezmény IV. fejezetének 6. szakasza szerint meghozott ítéletnek minősül.
3.58. CIKK
A Felek szerepe
1. A Felek nem biztosítanak diplomáciai védelmet vagy nem érvényesítenek nemzetközi jogi keresetet az e szakasz szerint benyújtott jogvita vonatkozásában, kivéve, ha a másik Fél nem tett eleget és nem felel meg az ilyen jogvitában hozott ítéletben foglalt előírásoknak. Azok az informális diplomáciai jegyzékváltások, amelyek egyedüli célja a jogvita rendezésének előmozdítása, nem tartoznak a diplomáciai védelem e bekezdésben meghatározott fogalma alá.
2. Az (1) bekezdés nem zárja ki az A. szakasz (A Felek közötti viták rendezése) szerinti vitarendezés lehetőségét egy általános alkalmazású intézkedés tekintetében, amennyiben a szóban forgó intézkedés állítólag megsértette a megállapodást, és amelyre vonatkozóan a 3.33. cikk (Kereset benyújtása) szerinti konkrét beruházás tekintetében jogvitát kezdeményeztek. Ez nem érinti a 3.51. cikket (A jogvitát nem folytató Fél) vagy az UNCITRAL átláthatósági szabályainak 5. cikkét.
3.59. CIKK
Egyesítés
1. Abban az esetben, ha az e szakasz alapján benyújtott két vagy több kereset azonos eseményekből és körülményekből eredő, közös jogi vagy ténybeli kérdést vet fel, az alperes kérelmet nyújthat be a Bíróság elnökéhez az ilyen keresetek vagy azok egy részének egyesítésére. A kérelemben szerepelniük kell az alábbiaknak:
(a) a keresetek egyesítésének elrendelését kérelmező, jogvitát folytató felek neve és címe;
(b) a kérelem tárgyát képező egyesítés hatálya; valamint
(c) a kérelem indokolása.
Az alperesnek a kérelmet az alperes által egyesíteni kívánt minden kereset valamennyi felperese részére be kell nyújtania.
2. Ha az egyesítendő keresetek által érintett valamennyi jogvitát folytató fél egyetért a keresetek egyesítésével, a jogvitát folytató feleknek közös kérelmet kell benyújtaniuk az (1) bekezdés alapján a Bíróság elnökéhez. A Bíróság elnöke az ilyen közös kérelem kézhezvételét követően a 3.38. cikk (Bíróság) értelmében létrehozza a Bíróság új tanácsát (a továbbiakban: egyesítést végző tanács), amely az egyesítésre irányuló közös kérelem tárgyát képező keresetek egésze vagy egy része tekintetében joghatósággal rendelkezik.
3. Amennyiben a (2) bekezdésben említett jogvitát folytató felek az (1) bekezdésben említett egyesítésre irányuló kérelem utolsó felperes általi kézhezvételétől számított 30 napon belül nem jutottak megállapodásra az egyesítést illetően, a Bíróság elnöke a 3.38. cikk (Bíróság) értelmében egyesítést végző tanácsot hoz létre. Az egyesítést végző tanács vállalja a joghatóságot a keresetek egésze vagy egy része felett, ha a jogvitát folytató felek álláspontjának mérlegelését követően úgy határoz, hogy ez szolgálja a lehető legeredményesebben a keresetek tisztességes és hatékony rendezését, beleértve az ítéletek következetességének szempontját is.
4. Az egyesítést végző tanács a 3.33. cikk (Kereset benyújtása) (2) bekezdésében említett felperesek megegyezésével választott vitarendezési szabályok alapján folytatja eljárásait.
5. Amennyiben a felperesek az egyesítésre irányuló kérelem utolsó felperes általi kézhezvételétől számított 30 napon belül nem jutottak megállapodásra a vitarendezési szabályokról, az egyesítést végző tanács az UNCITRAL választottbírósági szabályai szerint folytatja le eljárásait.
6. A 3.38. cikk (Bíróság) alapján létrehozott Bíróság tanácsai azon keresetek vagy azok részei tekintetében átengedik a joghatóságot, amelyek felett az egyesítést végző tanács joghatósággal rendelkezik, és az ilyen tanácsok eljárásait szükség szerint felfüggesztik vagy elnapolják. Az egyesítést végző tanácsnak azon keresetek részeire vonatkozóan hozott ítélete, amelyek felett joghatóságot vállalt, annak a 3.55. cikk (Jogerős ítélet) értelmében vett jogerőre emelkedésének napjától kezdődően kötelező erejű a keresetek fennmaradó része felett joghatóságot vállaló tanácsokra nézve.
7. A felperes visszavonhatja az egyesített eljárásban tárgyalt keresetét vagy annak egy részét az e cikk szerinti vitarendezési eljárásból; a keresetet vagy annak érintett részét azonban nem lehet ezt követően a 3.33. cikk (Kereset benyújtása) szerint ismét eljárásra utalni.
8. Az alperes kérésére az egyesítést végző tanács a (3) és (6) bekezdésben foglaltakkal azonos alapon és ugyanolyan joghatással határozhat arról, hogy joghatóságot vállal-e az (1) bekezdés hatálya alá tartozó, az egyesítési eljárás megindítását követően benyújtott kereset egészére vagy egy részére vonatkozóan.
9. Az egyesítést végző tanács a felperes kérésére megfelelő intézkedéseket hozhat annak érdekében, hogy megőrizze a felperessel kapcsolatos védett információk bizalmas jellegét a többi felperessel szemben. Ezen intézkedések között szerepelhetnek például a következők: a többi felperes számára a védett információkat tartalmazó dokumentumok esetében csak a szerkesztett változat álljon rendelkezésre, valamint hogy a tárgyalás egyes részeit a nyilvánosság kizárásával folytassák.
1. A Felek létrehoznak egy bizottságot, amely egyrészről az Uniós Fél, másrészről Vietnám képviselőiből áll.
2. A bizottság évente egyszer ülésezik, kivéve, ha arról a bizottság másként nem határoz, vagy bármelyik Fél kérésére sürgős esetekben. A Felek eltérő megállapodása hiányában a bizottság üléseit felváltva az Unióban és Vietnámban tartják. A bizottság társelnöki tisztét a vietnámi tervezési és beruházási miniszter és az Európai Bizottság kereskedelemért felelős tagja – vagy meghatalmazottaik – látják el. A bizottság dönt az ülésezési rendjéről és meghatározza napirendjét.
3. A bizottság:
(a) biztosítja e megállapodás megfelelő működését;
(b) felügyeli és elősegíti e megállapodás végrehajtását és alkalmazását, és előmozdítja általános célkitűzéseit;
(c) megvizsgálja az e megállapodással kapcsolatos olyan kérdéseket, amelyeket az egyik Fél utal elé;
(d) megvizsgálja a 3. fejezet (Vitarendezés) B. szakaszának (A beruházók és a Felek közötti vitarendezés) végrehajtása során esetlegesen felmerülő nehézségeket;
(e) mérlegeli a 3. fejezet (Vitarendezés) B. szakaszának (A beruházók és a Felek közötti vitarendezés) lehetséges továbbfejlesztését, különösen a más nemzetközi fórumokon szerzett tapasztalatok és fejlemények fényében;
(f) bármelyik Fél kérésére megvizsgálja a 3. fejezet (Vitarendezés) B. szakasza (A beruházók és a Felek közötti vitarendezés) szerinti jogvitára vonatkozó, kölcsönösen elfogadott megoldás végrehajtását;
(g) megvizsgálja a Bíróság vagy a Fellebbviteli Bíróság elnöke által a 3.38. cikk (Bíróság) (10) bekezdése és a 3.39. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (10) bekezdése alapján kidolgozott munkarend tervezetét;
(h) a 3. fejezet (Vitarendezés) sérelme nélkül megfelelő módokat keres az e megállapodás hatálya alá tartozó területeken felmerülő esetleges problémák megoldására, vagy az e megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos viták megoldására; valamint
(i) megvizsgál minden egyéb, e megállapodás hatálya alá tartozó területtel kapcsolatos kérdést.
4. A bizottság e megállapodás vonatkozó rendelkezéseivel összhangban:
(a) az e megállapodás hatálya alá tartozó kérdésekről tájékoztathatja az összes érdekelt felet, beleértve a magánszektort, a szociális partnereket és a civil társadalmi szervezeteket;
(b) mérlegelheti és javasolhatja a Feleknek e megállapodás módosítását vagy – az e megállapodásban konkrétan meghatározott esetekben – e megállapodás rendelkezéseinek határozattal történő módosítását;
(c) elfogadhatja e megállapodás rendelkezéseinek értelmezéseit, ideértve a 3.42. cikk (Alkalmazandó jog és értelmezési szabályok) (4) bekezdése szerinti, a Felekre és az e megállapodás alapján létrehozott valamennyi testületre nézve kötelező erejű rendelkezéseket is, ideértve a 3. fejezet (Vitarendezés) A. szakaszában (A Felek közötti viták rendezése) említett választottbírói testületeket és a 3. fejezet (Vitarendezés) B. szakasza (A beruházók és a Felek közötti vitarendezés) alapján létrehozott bíróságokat;
(d) határozatokat fogadhat el vagy ajánlásokat tehet az ebben a megállapodásban foglaltak szerint;
(e) elfogadhatja saját eljárási szabályzatát; és
(f) e megállapodással összhangban feladatkörének ellátása során egyéb intézkedéseket tehet.
5. A bizottság e megállapodás vonatkozó rendelkezéseivel összhangban és a Felek vonatkozó jogi követelményeinek és eljárásainak teljesítését követően:
(a) a 3.38. cikk (Bíróság) (2) bekezdése és a 3.39. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (3) bekezdése értelmében határozatokat fogadhat el a Bíróság és a Fellebbviteli Bíróság tagjainak kinevezéséről; a 3.38. cikk (Bíróság) (3) bekezdése és a 3.39. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (4) bekezdése szerint növelheti vagy csökkentheti a tagok létszámát; valamint a 3.40. cikk (Etikai rendelkezések) (5) bekezdése értelmében leválthatja a Bíróság vagy a Fellebbviteli Bíróság tagját;
(b) elfogadhatja és ezt követően módosíthatja a 3.33. cikk (Kereset benyújtása) (4) bekezdésében említett alkalmazandó vitarendezési szabályokat kiegészítő szabályokat; e szabályok és módosítások kötelező erejűek a Bíróságra és a Fellebbviteli Bíróságra nézve;
(c) olyan határozatot fogadhat el, amely előírja, hogy a 3.46. cikk (Az eljárások átláthatósága) (3) bekezdése helyett az UNCITRAL átláthatósági szabályainak 3. cikke (3) bekezdését kell alkalmazni;
(d) rögzítheti a 3.38. cikk (Bíróság) (14) bekezdésében és a 3.39. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (14) bekezdésében említett rendelkezésre állási díj összegét, valamint a Fellebbviteli Bíróság tanácsa tagjainak és a Bíróság és a Fellebbviteli Bíróság elnökének a 3.38. cikk (Bíróság) (14) és (16) bekezdése, valamint a 3.39. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (14) és (16) bekezdése szerinti egyéb díjait és kiadásait;
(e) rendszeres fizetéssé alakíthatja a Bíróság és a Fellebbviteli Bíróság tagjainak rendelkezésre állási díjazását és a többi díjat és kiadást a 3.38. cikk (Bíróság) (17) bekezdése és a 3.39. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (17) bekezdése szerint;
(f) a 3.38. cikk (Bíróság) (10) bekezdése és a 3.39. cikk (Fellebbviteli Bíróság) (10) bekezdése értelmében elfogadhatja vagy elutasíthatja a Bíróság vagy a Fellebbviteli Bíróság munkarendjének tervezetét;
(g) határozatot fogadhat el, amelyben meghatározza a 3.41. cikk (Multilaterális vitarendezési mechanizmusok) szerint szükséges átmeneti intézkedéseket; valamint
(h) a 3.53. cikk (Előzetes ítélet) (5) bekezdése szerint kiegészítő szabályokat fogadhat el a díjakkal kapcsolatban.
1. Az e megállapodásban foglalt célkitűzések elérése érdekében a bizottság döntési hatáskörrel rendelkezik az e megállapodásban meghatározott esetekben. Ezek a határozatok kötelező erejűek a Felekre nézve, akik megteszik az említett határozatok végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
2. A bizottság megfelelő ajánlásokat tehet a Feleknek.
3. A bizottság valamennyi határozatát és ajánlását kölcsönös megegyezéssel kell meghozni.
1. A Felek módosíthatják e megállapodást. Egy módosítás azt követően lép hatályba, hogy a Felek írásbeli jegyzéket cserélnek arról, hogy a 4.13. cikkben (Hatálybalépés) foglaltak szerint lezárták az alkalmazandó jogi eljárásaikat.
2. Az (1) bekezdéstől eltérve és amennyiben e megállapodás előírja, a Felek a bizottságban határozatot fogadhatnak el e megállapodás módosításáról. Ez nem érinti az egyes Felek alkalmazandó jogi eljárásainak befejezését.
1. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem érinti az Unió valamely tagállama és Vietnám között létrejött bármely adóügyi megállapodás alapján az Unióra vagy egyik tagállamára vagy Vietnámra háruló jogokat és kötelezettségeket. E megállapodás és valamely ilyen adóügyi megállapodás összeegyeztethetetlensége esetén az ilyen összeegyeztethetetlenség erejéig az adóügyi megállapodás élvez elsőbbséget.
2. E megállapodásban semmi sem értelmezhető úgy, hogy megakadályozná a Feleket abban, hogy a fiskális jogszabályaik megfelelő rendelkezéseinek alkalmazása során megkülönböztessék a különösen a lakóhelyük vagy a tőkeberuházásuk helye szerint eltérő helyzetben lévő adófizetőket.
3. E megállapodásban semmi sem értelmezhető úgy, mint amely megakadályozza az adók elkerülését és az adócsalást célzó intézkedések elfogadását vagy érvényesítését a kettős adóztatás elkerüléséről szóló vagy más adózási szabályozások, illetve belső fiskális szabályozás alapján.
1. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem tiltja a Felek számára intézkedések elfogadását vagy fenntartását olyan prudenciális okokból, mint például a következők:
(a) a beruházók, betétesek, kötvénytulajdonosok vagy olyan személyek védelme érdekében, akiknek valamely pénzügyi szolgáltató bizalmi kötelezettséggel tartozik; vagy
(b) a Fél pénzügyi rendszere integritásának és stabilitásának biztosítása érdekében.
2. Az (1) bekezdésben említett intézkedések nem jelenthetnek a céljuk elérése érdekében szükségesnél nagyobb terhet.
3. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az valamely Féltől megkívánja az egyéni ügyfelek ügyeivel és számláival kapcsolatos információk, illetve a közigazgatási intézmények birtokában lévő más bizalmas vagy tulajdonosi információk nyilvánosságra hozatalát.
Feltéve azon követelmény teljesülését, hogy ezeket az intézkedéseket nem a hasonló feltételeket alkalmazó országok önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetésének, illetve az érintett beruházás leplezett korlátozásának eszközeként alkalmazzák, a 2.3. cikk (Nemzeti elbánás) és a 2.4. cikk (Legnagyobb kedvezményes elbánás) egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely bármely Felet akadályozza az olyan intézkedések elfogadásában és végrehajtásában, amelyek:
(a) a közbiztonság vagy a közerkölcs védelméhez, illetve a közrend fenntartásához szükségesek;
(b) az emberi, állati vagy növényi élet vagy egészség védelméhez szükségesek;
(c) a kimerülő természeti erőforrások megőrzésével kapcsolatosak, amennyiben az ilyen intézkedéseket a szolgáltatások belföldi nyújtásának vagy fogyasztásának, és a hazai beruházók korlátozásával összefüggésben alkalmazzák;
(d) a művészeti, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelméhez szükségesek;
(e) a 2.3. cikkel (Nemzeti elbánás) és a 2.4. cikkel (Legnagyobb kedvezményes elbánás) nem összeegyeztethetetlen jogszabályok és egyéb rendelkezések betartásának biztosításához szükségesek, beleértve az alábbiakra vonatkozókat:
(i) félrevezető vagy csalárd gyakorlatok megakadályozása vagy a szerződések nem teljesítése hatásának kezelése;
(ii) az egyének személyiségi jogainak védelme a személyes adatok feldolgozása és terjesztése során, és az egyéni nyilvántartások és számlák titkosságának védelme; vagy
(iii) biztonság;
vagy
(f) a 2.3. cikk (Nemzeti elbánás) (1) bekezdésével összeegyeztethetetlen intézkedések, feltéve, hogy az eltérő bánásmód célja a másik Fél gazdasági tevékenységei vagy beruházói tekintetében a közvetlen adók méltányos vagy hatékony kivetésének vagy beszedésének biztosítása.
A 2. fejezet (Beruházásvédelem) egyetlen rendelkezése sem alkalmazandó az állami szerv által a monetáris politika vagy az árfolyam-politika végrehajtása során általánosan alkalmazott, megkülönböztetésmentes intézkedésekre. E cikk nem érinti a Felek 2.8. cikk (Átruházás) szerinti kötelezettségeit.
E megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezendő úgy, hogy az:
(a) a Felektől olyan információk kiadását követelné meg, amelyek nyilvánosságra hozatalát azok alapvető biztonsági érdekeikkel ellentétesnek tekintik;
(b) bármelyik Felet megakadályozza az általa alapvető biztonsági érdekei miatt szükségesnek tartott bármely intézkedés megtételében:
(i) fegyverek, lőszerek és hadianyagok gyártása vagy kereskedelme, valamint egyéb áruk és anyagok kereskedelme, továbbá azon gazdasági tevékenységek tekintetében, amelyeket közvetlenül vagy közvetve katonai létesítmények ellátása céljából végeznek;
(ii) azon szolgáltatásnyújtás tekintetében, amelyeket közvetlenül vagy közvetve katonai létesítmények ellátása céljából végeznek;
(iii) amely hasadó- és fuzionáló anyagokra, illetve ezek alapanyagaira vonatkozik; vagy
(iv) háború vagy más, a nemzetközi kapcsolatokat érintő vészhelyzet idején;
(c) megakadályozza az 1945. június 26-án San Francisco-ban kelt, az Egyesült Nemzetek Alapokmánya szerinti, a nemzetközi béke és biztonság fenntartását célzó kötelezettségei teljesítése során az egyik Fél által hozott intézkedések meghozatalát.
A 2.8. cikk (Átutalás) egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az megakadályozza azt, hogy valamelyik Fél méltányos és megkülönböztetésmentes módon, és nem a beruházások rejtett korlátozásának minősülő módon alkalmazza a következőkhöz kapcsolódó saját jogszabályait és egyéb rendelkezéseit:
(a) csőd, fizetésképtelenség, bankok helyreállítása és szanálása, a hitelezők jogainak védelme vagy a pénzügyi intézmények prudenciális felügyelete;
(b) pénzügyi eszközök kibocsátása, kezelése, vagy az azokkal folytatott kereskedelem;
(c) pénzügyi jelentés készítése vagy feljegyzés megőrzése az ügyletekről, ha ez a végrehajtás vagy a pénzügyi szabályozó hatóságok részére történő segítségnyújtás érdekében szükséges;
(d) bűncselekmények vagy vétségek, illetve megtévesztő vagy csalárd gyakorlatok;
(e) ítéletek végrehajtásának biztosítása bírósági végrehajtási eljárásokban; vagy
(f) szociális biztonság, állami nyugdíjbiztosítás vagy kötelező megtakarítási rendszerek.
Ha a tőkemozgások – kivételes körülmények között – súlyos nehézségeket okoznak vagy súlyos nehézségek okozásával fenyegetnek az Unió gazdasági és monetáris uniójának működésére, illetve Vietnám esetében a monetáris és árfolyam-politika működésére nézve, az érintett Fél legfeljebb egyéves időtartam során a szigorúan szükséges mértékben védintézkedéseket tehet az átutalásokra vonatkozóan.
1. Amennyiben valamelyik Félnek súlyos nehézségei támadnak a fizetési mérleggel és a külső finanszírozással kapcsolatban, illetve ennek veszélye fenyeget, úgy védintézkedéseket fogadhat el vagy tarthat fenn az átutalással kapcsolatban, amelyek:
(a) megkülönböztetéstől mentesek a hasonló helyzetben lévő harmadik országokkal összehasonlítva;
(b) nem lépik túl a fizetési mérleg vagy külső pénzügyi nehézségek orvoslásához szükséges mértéket;
(c) adott esetben összhangban állnak a Nemzetközi Valutaalap alapokmányának cikkeivel;
(d) kerülik a másik Fél kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi érdekeit érintő szükségtelen károkozást; valamint
(e) átmenetiek és azokat a helyzet javulásával fokozatosan felszámolják.
2. Az (1) bekezdésben említett intézkedéseket elfogadó vagy fenntartó Félnek haladéktalanul értesítenie kell azokról a másik Felet, és a lehető leghamarabb időbeli ütemezést kell benyújtania azok megszüntetésére.
3. Korlátozások (1) bekezdés szerinti elfogadása vagy fenntartása esetén haladéktalanul konzultációt kell tartani a bizottságban, kivéve, ha azokat más fórumokon tartják. A konzultációk megvizsgálják a fizetési mérleggel és a külső finanszírozással kapcsolatos, az adott intézkedéseket eredményező nehézséget, többek között az alábbi tényezők figyelembevételével:
(a) a nehézségek természete és mértéke;
(b) a külső gazdasági és kereskedelmi környezet; vagy
(c) a rendelkezésre álló alternatív korrekciós intézkedések.
A konzultáció során gondoskodnak arról, hogy a korlátozó intézkedések megfelelnek-e az (1) bekezdésnek. A Nemzetközi Valutaalap által rendelkezésre bocsátott valamennyi statisztikai és egyéb ténymegállapítást el kell fogadni, és a következtetéseknek figyelembe kell venniük a Nemzetközi Valutaalap által az érintett Fél fizetési mérlegéről és külső finanszírozási helyzetéről készített felméréseket.
1. E megállapodás egyik rendelkezése sem írja elő egyik Fél számára sem, hogy olyan bizalmas információkat bocsásson rendelkezésre, amelyek közlése gátolná a jogszabályok végrehajtását, vagy más módon ellentétben állna a közérdekkel, illetve amely egyes állami vállalatok vagy magánvállalkozások jogszerű kereskedelmi érdekeit sértené, kivéve, ha egy testület bizalmas információkat kér a 3. fejezet (Vitarendezés) A. szakasza (A Felek közötti viták rendezése) szerinti vitarendezési eljárásokban. Ilyen esetekben a testületnek biztosítania kell a bizalmas jelleg teljes körű oltalmát.
2. Ha egy Fél a jogszabályai vagy egyéb rendelkezései szerint bizalmasnak minősülő információt nyújt be a bizottsághoz, a másik Fél köteles az információt bizalmasan kezelni, kivéve, ha az információt benyújtó Fél arról másként rendelkezik.
1. Ezt a megállapodást a Feleknek a vonatkozó alkalmazandó jogi eljárásaiknak megfelelően jóvá kell hagyniuk.
2. Ez a megállapodás az attól a naptól számított második hónap első napján lép hatályba, amelyen a Felek az e megállapodás hatálybalépésével kapcsolatos, alkalmazandó jogi eljárásaik befejezéséről szóló értesítést egymásnak megküldték. A Felek megegyezhetnek egy másik időpontban is.
3. Az értesítéseket a (2) bekezdéssel összhangban meg kell küldeni az Európai Unió Tanácsa főtitkárának és Vietnám Külügyminisztériumának.
4. E megállapodás a Felek egyetértése esetén ideiglenesen alkalmazható. Ebben az esetben e megállapodást alkalmazni kell az azt követő hónap első napjától, amikor az Unió és Vietnám értesítették egymást az ideiglenes alkalmazás tekintetében alkalmazandó jogi eljárásaik befejezéséről. A Felek megegyezhetnek egy másik időpontban is.
5. Amennyiben e megállapodás bizonyos rendelkezései nem alkalmazhatók ideiglenesen, az a Fél, amelyik nem tudja vállalni az ilyen ideiglenes alkalmazást, értesíti a másik Felet arról, hogy mely rendelkezések nem alkalmazhatók ideiglenesen. A (4) bekezdéstől eltérve, amennyiben a másik Fél befejezte az ideiglenes alkalmazás tekintetében alkalmazandó jogi eljárásokat és a bizonyos rendelkezések ideiglenes alkalmazhatóságának kizárásáról szóló értesítéstől számított 10 napon belül nem emel kifogást az ideiglenes alkalmazás ellen, e megállapodás azon rendelkezéseit, amelyekre a fenti értesítés nem vonatkozott, az értesítést követő hónap első napjától ideiglenesen alkalmazni kell.
6. Az ideiglenes alkalmazást a másik Félhez intézett írásbeli értesítés útján bármelyik Fél felmondhatja. Az ilyen felmondás az értesítést követő második hónap első napján lép hatályba.
7. Ha ezt a megállapodást vagy annak bizonyos részeit ideiglenesen alkalmazzák, akkor az „e megállapodás hatálybalépése” kifejezést az ideiglenes alkalmazás időpontjára kell érteni. Az e megállapodás szerint létrehozott bizottság és más szervek e megállapodás ideiglenes alkalmazása során gyakorolhatják funkcióikat. Az e funkcióik gyakorlása során elfogadott határozatok csak akkor veszítik hatályukat, ha e megállapodás ideiglenes alkalmazása megszűnik, és e megállapodás nem lép hatályba.
1. E megállapodás határozatlan ideig érvényes.
2. Az Unió és Vietnám írásban értesítheti a másik Felet a megállapodás megszüntetésére irányuló szándékáról. A megállapodás megszüntetése az értesítést követő hatodik hónap utolsó napján lép hatályba.
Amennyiben e megállapodás a 4.14. cikk (Időtartam) szerint megszűnik, úgy az 1. fejezet (Célkitűzések és általános fogalommeghatározások), a 2.1. cikk (Hatály), a 2.2. cikk (Beruházási és szabályozási intézkedések és célkitűzések) rendelkezései és a 2.5. cikktől (A beruházások kezelése) a 2.9. cikkig (Jogátruházás) tartó rendelkezések, a 4. fejezet vonatkozó rendelkezései, valamint a 3. fejezet (Vitarendezés) B. szakaszának (A beruházók és a Felek közötti vitarendezés) rendelkezései a felmondás időpontjától számított további 15 évig továbbra is hatályban maradnak az e megállapodás megszűnése előtt eszközölt beruházások tekintetében, kivéve, ha a Felek ettől eltérően állapodnak meg. E cikk nem alkalmazandó, amennyiben e megállapodás ideiglenes alkalmazása megszűnik, és ez a megállapodás nem lép hatályba.
1. A Felek minden olyan általános vagy konkrét intézkedést meghoznak, amelyek e megállapodás szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez szükségesek. A Felek gondoskodnak az e megállapodásban rögzített célkitűzések megvalósításáról.
2. Amennyiben valamelyik Fél úgy ítéli meg, hogy a másik Fél súlyosan megsértette a partnerségi és együttműködési megállapodást, úgy a partnerségi és együttműködési megállapodás 57. cikkével összhangban megfelelő intézkedéseket hozhat e megállapodás tekintetében.
E megállapodás eltérő rendelkezésének hiányában mindegyik Fél biztosítja, hogy a valamely Fél által, bármilyen, az adott belső jogszabályokban foglaltaknak megfelelő kormányzati szinten szabályozási, igazgatási vagy más kormányzati hatáskörrel felruházott bármely személy, állami tulajdonú vállalkozás, különleges jogkörökkel és kiváltságokkal felruházott vállalkozás vagy kijelölt monopólium az említett hatáskör gyakorlása során a szóban forgó Fél e megállapodás szerinti kötelezettségeivel összhangban jár el.
E megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az jogokat vagy kötelezettségeket ruház a Felek között a nemzetközi közjog alapján létrehozott személyektől eltérő személyekre. Vietnám belső joga értelmében másképpen rendelkezhet.
E megállapodás mellékletei annak szerves részét képezik.
1. Eltérő rendelkezés hiányában e megállapodás nem hatálytalanítja vagy nem szünteti meg az egyrészről az Unió vagy tagállamai és másrészről Vietnám között korábban létrejött megállapodásokat.
2. Ez a megállapodás az egyrészről az Unió és tagállamai, másrészről Vietnám közötti átfogó kapcsolatok részét képezi, a partnerségi és együttműködési megállapodásban előírtak szerint, valamint a közös intézményi keret részét képezi.
3. E megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely kötelezné a Feleket arra, hogy az 1994. április 15-én Marrákesben kelt, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrákesi Egyezmény szerinti kötelezettségeikkel össze nem egyeztethető módon járjanak el.
4. E megállapodás hatálybalépésének időpontjában az Unió tagállamai és Vietnám közötti, a 6. mellékletben (A beruházási megállapodások jegyzéke) felsorolt megállapodások, ideértve az ezekből eredő jogokat és kötelezettségeket, megszűnnek és hatályukat vesztik, és helyükbe e megállapodás lép.
5. A 4.13. cikk (Hatálybalépés) (4) bekezdése szerinti ideiglenes alkalmazás esetén a 6. mellékletben (A beruházási megállapodások jegyzéke) felsorolt megállapodások rendelkezéseinek alkalmazását, csak úgy, mint az azokból eredő jogokat és kötelezettségeket fel kell függeszteni az ideiglenes alkalmazás kezdeti időpontjától kezdve. Abban az esetben, ha e megállapodás ideiglenes alkalmazása megszűnik, és ez a megállapodás nem lép hatályba, a felfüggesztést meg kell szüntetni, és a 6. mellékletben (A beruházási megállapodások jegyzéke) felsorolt megállapodások hatályosak.
6. A (4) és (5) bekezdéstől eltérve a 6. mellékletben (A beruházási megállapodások jegyzéke) szereplő megállapodás alapján keresetet lehet benyújtani az abban a megállapodásban meghatározott szabályoknak és eljárásoknak megfelelően, feltéve, hogy:
(a) az említett megállapodásnak a kereset alapját képező állítólagos megsértése a megállapodás alkalmazásának az (5) bekezdés szerinti felfüggesztését megelőzően történt, vagy ha a megállapodás alkalmazását az (5) bekezdés alapján nem függesztették fel, e megállapodás hatálybalépésének időpontját megelőzően; valamint
(b) legfeljebb három év telt el a megállapodás alkalmazása (5) bekezdés szerinti felfüggesztésének időpontjától vagy – ha nem került sor a megállapodás alkalmazásának az (5) bekezdés szerinti felfüggesztésére – e megállapodás hatálybalépésének napjától a kereset benyújtásának időpontjáig.
7. A (4) és (5) bekezdéstől eltérve, amennyiben e megállapodás ideiglenes alkalmazása megszűnik és e megállapodás nem lép hatályba, az e megállapodásban megállapított szabályoknak és eljárásoknak megfelelően keresetet lehet benyújtani, feltéve, hogy:
(a) a kereset e megállapodás olyan állítólagos megsértésből ered, amely e megállapodás ideiglenes alkalmazásának időszaka alatt következett be; valamint
(b) az ideiglenes alkalmazás megszűnésének időpontjától számított legfeljebb három év telt el a kereset benyújtásának időpontjáig.
8. Az egyértelműség érdekében nem nyújtható be kereset e megállapodás szerint és az abban megállapított szabályoknak és eljárásoknak megfelelően, amennyiben a kereset az e megállapodás hatálybalépésének időpontja előtt bekövetkezett állítólagos jogsértésből, vagy amennyiben e megállapodást ideiglenesen alkalmazzák, az ideiglenes alkalmazás időpontja előtt bekövetkezett állítólagos jogsértésből ered.
9. E cikk alkalmazásában az „e megállapodás hatálybalépése” fogalomnak a 4.13. cikk (Hatálybalépés) (7) bekezdése szerinti meghatározása nem alkalmazandó.
1. Az Unió értesíti Vietnámot minden, harmadik országok részéről az Unióhoz benyújtott csatlakozás iránti kérelemről.
2. Az Unió és az (1) bekezdésben említett harmadik ország között folyó tárgyalások során az Unió arra törekszik, hogy:
(a) Vietnám kérésére és a lehető legnagyobb mértékben információkkal szolgáljon az e megállapodás által érintett bármely kérdést illetően; valamint
(b) bármilyen Vietnám által felvetett problémát figyelembe vegyen.
3. Az Uniónak értesítenie kell Vietnámot az Unióhoz való bármely csatlakozási szerződés hatálybalépéséről.
4. A bizottság a harmadik ország Unióhoz való csatlakozása előtt kellő időben megvizsgálja a csatlakozás e megállapodásra esetlegesen gyakorolt hatásait.
5. Az Unió minden új tagállama az Unióhoz történő csatlakozásának időpontjától kezdődően – a csatlakozási okmányba erre a célra beiktatott záradék útján – csatlakozik ehhez a megállapodáshoz. Amennyiben az Unióhoz történő csatlakozás jogi aktusa nem rendelkezik az Unió tagjának e megállapodáshoz való automatikus csatlakozásáról, az érintett uniós tagállam azáltal csatlakozik ehhez a megállapodáshoz, hogy e megállapodáshoz való csatlakozási okmányát letétbe helyezi az Európai Unió Tanácsának főtitkáránál és Vietnám Külügyminisztériumában, illetve azok jogutódjainál. A Felek a bizottságban hozott döntéssel bevezethetnek szükséges kiigazításokat vagy átmeneti intézkedéseket.
E megállapodást alkalmazni kell:
(a) az Uniós Fél tekintetében azokon a területeken, amelyeken az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés alkalmazandó, az azokban a szerződésekben meghatározott feltételekkel; valamint
(b) Vietnám tekintetében annak területén.
E megállapodás alkalmazásában a „terület” fogalma kifejezetten ellenkező rendelkezés hiányában az (a) és a (b) ponttal összhangban értendő.
E megállapodás két-két eredeti példányban készült angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, horvát, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák, szlovén és vietnámi nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles.
FENTIEK HITELÉÜL a szabályszerű felhatalmazással rendelkező alulírottak ezt a megállapodást aláírták.
Kelt, 2019. június 26-án
A BELGA KIRÁLYSÁG,
A BOLGÁR KÖZTÁRSASÁG,
A CSEH KÖZTÁRSASÁG,
A DÁN KIRÁLYSÁG,
A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,
AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,
ÍRORSZÁG,
A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,
A SPANYOL KIRÁLYSÁG,
A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,
A HORVÁT KÖZTÁRSASÁG,
AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,
A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,
A LETT KÖZTÁRSASÁG,
A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,
A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,
MAGYARORSZÁG,
A MÁLTAI KÖZTÁRSASÁG,
A HOLLAND KIRÁLYSÁG,
AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,
A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG,
A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,
ROMÁNIA,
A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,
A FINN KÖZTÁRSASÁG,
A SVÉD KIRÁLYSÁG, és
NAGY–BRITANNIA ÉS ÉSZAK–ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA,
AZ EURÓPAI UNIÓ
A VIETNÁMI SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG
MELLÉKLETEK AZ EGYRÉSZRŐL AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS TAGÁLLAMAI, MÁSRÉSZRŐL A VIETNÁMI SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG KÖZÖTTI BERUHÁZÁSVÉDELMI MEGÁLLAPODÁSHOZ:
1. melléklet: Illetékes hatóságok
2. melléklet: Mentesség Vietnám részére a nemzeti elbánás alól
3. melléklet Egyetértés a beruházások kezeléséről
4. melléklet: Egyetértés a kisajátításról
5. melléklet: Államadósság
6. melléklet: A beruházási megállapodások jegyzéke
7. melléklet: Eljárási szabályzat
8. melléklet: A választottbírók és a közvetítők magatartási kódexe
9. melléklet: Közvetítői mechanizmus
10. melléklet: Közvetítői mechanizmus a beruházók és a Felek közötti vitarendezés esetén
11. melléklet: A Bíróság tagjai, a Fellebbviteli Bíróság tagjai és a közvetítők magatartási kódexe
12. melléklet: Párhuzamos eljárások
13. melléklet: A Fellebbviteli Bíróság munkarendje
Az Uniós Fél esetében a 2.2. cikk (Beruházási és szabályozási intézkedések és célkitűzések) (4) bekezdésében hivatkozott intézkedések elrendelésére felhatalmazással rendező illetékes hatóságok az Európai Bizottság, az Európai Unió Bírósága vagy – az állami támogatásokról szóló uniós jog alkalmazásakor – valamelyik tagállam közigazgatási szerve, hatósága, bírósága vagy törvényszéke. Vietnám esetében a 2.2. cikk (Beruházási és szabályozási intézkedések és célkitűzések) (4) bekezdésében hivatkozott intézkedések elrendelésére felhatalmazással rendező illetékes hatóságok Vietnám kormánya vagy Vietnám miniszterelnöke, egy közigazgatási szerv, hatóság vagy egy bíróság.
1. A következő ágazatok, alágazatok vagy tevékenységek terén Vietnám a 2.3. cikkel (Nemzeti elbánás) összhangban nem álló érintett beruházással kapcsolatban bármilyen intézkedést elfogadhat vagy fenntarthat, amennyiben az ilyen intézkedés nem ellentétes a szabadkereskedelmi megállapodás 8–B. mellékletében (Vietnám egyedi kötelezettségvállalásokról szóló jegyzéke) szereplő kötelezettségvállalásokkal:
(a) újságok és hírügynökségek, nyomdák, kiadók, rádiós és televíziós műsorszolgáltatás, bármilyen formában;
(b) kulturális termékek, köztük videofelvételek gyártása és forgalmazása;
(c) televíziós műsorok és filmalkotások gyártása, forgalmazása és vetítése;
(d) nyomozás és biztonság;
(e) geodézia és kartográfia;
(f) középfokú és alapfokú oktatási szolgáltatások;
(g) kőolaj és földgáz, ásványi és természeti erőforrások feltárása, kutatása és kitermelése;
(h) hidroelektromosság és nukleáris energia; villamosenergia-átvitel vagy -elosztás;
(i) kabotázs árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatás;
(j) halászat és akvakultúra;
(k) erdészet és vadászat;
(l) lottó, fogadás és szerencsejáték;
(m) bírósági adminisztrációs szolgáltatások, ideértve az állampolgársággal kapcsolatos szolgáltatásokat, de nem korlátozva ezekre;
(n) polgári jogi jogérvényesítés;
(o) katonai anyagok vagy felszerelések gyártása;
(p) folyami kikötők, tengeri kikötők és repülőterek működtetése és igazgatása; valamint
(q) támogatások.
2. Amennyiben Vietnám e megállapodás hatálybalépésének napja után ilyen intézkedést fogad el vagy tart fenn, az nem kötelezi az Uniós Fél beruházóját állampolgársága miatt arra, hogy eladja vagy más módon elidegenítse meglévő beruházását az intézkedés hatálybalépésekor.
A Felek megerősítik a 2.5. cikk (A beruházások kezelése) (6) bekezdésének alkalmazásáról szóló következő egyetértési megállapodásukat:
1. A 2.5. cikk (A beruházások kezelése) (6) bekezdésének a) pontjában szereplő feltételek ellenére, amennyiben egy Fél beruházójának olyan vitája támad a másik Féllel, amely a 3. fejezet (Vitarendezés) B. szakaszának (A beruházók és a Felek közötti viták rendezése) hatálya alá tartozik, és e másik Féllel írásbeli megállapodást kötött, mely megállapodás a jelen megállapodás hatálybalépésének napját megelőzően hatályba lépett, a beruházó a jelen mellékletben szereplő eljárásokkal és feltételekkel összhangban a 2.5. cikk (A beruházások kezelése) (6) bekezdése szerint járhat el.
2. A jelen megállapodás hatálybalépését megelőzően kötött és hatályba lépett olyan írásbeli megállapodásokról, amelyek teljesítik a jelen bekezdés feltételeit, e megállapodás hatálybalépésének napjától kezdve bejelentés tehető. Az ilyen megállapodásoknak:
(a) teljesíteniük kell a 2.5. cikk (A beruházások kezelése) (6) bekezdésének b)–d) pontjában szereplő valamennyi feltételt; valamint
(b) a következő Felek között kellett létrejönniük:
(i) vagy Vietnám és az Unió jelen melléklet (8) bekezdése szerinti tagállamainak beruházói, vagy azok érintett beruházásai között; illetve
(ii) az Unió jelen melléklet (8) bekezdése szerinti egyik tagállama és Vietnám beruházói, vagy azok érintett beruházásai között.
3. Az (1) bekezdésben hivatkozott írásbeli megállapodások bejelentésének eljárása a következő:
(a) az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:
(i) a bejelentett írásbeli megállapodás részes felének minősülő beruházó neve, állampolgársága és címe, az említett beruházó érintett beruházásának jellege, valamint ha az írásbeli megállapodást az említett beruházó érintett beruházása kötötte, akkor a beruházás neve, címe és a cégbejegyzésének helye; valamint
(ii) az írásos megállapodás egy példánya, a megállapodás valamennyi instrumentumával együtt;
valamint
(b) az írásbeli megállapodásokat írásban kell bejelenteni a következő illetékes hatóságoknak:
(i) Vietnám esetében a Tervezési és Beruházási Minisztérium; valamint
(ii) az Uniós Fél esetében az Európai Bizottság.
4. A (2) és (3) bekezdésben hivatkozott bejelentések nem keletkeztetnek anyagi jogokat a bejelentett írásbeli megállapodás részes felének számító beruházó vagy annak beruházása számára.
5. A (3) bekezdés b) pontjában említett illetékes hatóságoknak össze kell állítaniuk a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően bejelentett írásbeli megállapodások listáját.
6. Amennyiben a bejelentett írásbeli megállapodások egyikével kapcsolatban vita merül fel, a vonatkozó illetékes hatóságnak ellenőriznie kell, hogy a megállapodás megfelel-e a 2.5. cikk (A beruházások kezelése) (6) bekezdésének b)–d) pontjában szereplő valamennyi feltételnek, illetve a jelen mellékletben szereplő eljárásnak.
7. A beruházó nem kérheti, hogy a 2.5. cikk (A beruházások kezelése) (6) bekezdése alkalmazandó legyen az írásbeli megállapodásra, amennyiben a jelen melléklet (6) bekezdése szerinti ellenőrzés arra a következtetésre jut, hogy nem teljesülnek az említett bekezdésben hivatkozott követelmények.
8. Az Uniónak a jelen melléklet (2) bekezdésének b) pontjában említett tagállamai a következők: Németország, Spanyolország, Hollandia, Ausztria, Románia és az Egyesült Királyság.
A Felek megerősítik, hogy a kisajátítás tekintetében egyetértenek a következőkben:
1. A 2.7. cikk (Kisajátítás) (1) bekezdésében említett kisajátítás lehet közvetlen vagy közvetett a következők szerint:
(a) közvetlen kisajátításra akkor kerül sor, ha egy beruházást államosítanak vagy más módon közvetlenül kisajátítják a tulajdonjog elvonásával vagy nyílt lefoglalással; valamint
(b) közvetett kisajátításra akkor kerül sor, ha valamelyik Fél intézkedésének vagy intézkedései sorozatának a közvetlen kisajátítással egyenértékű hatása van abban a tekintetben, hogy a beruházót a tulajdonjog elvonása vagy nyílt lefoglalás nélkül is megfosztja a beruházására vonatkozó alapvető tulajdonosi jogosítványoktól, beleértve a beruházása használatának és hasznai szedésének jogát, valamint az azzal való rendelkezés jogát.
2. Azt, hogy valamelyik Fél intézkedése vagy intézkedéseinek sorozata egy adott ténybeli helyzetben közvetett kisajátításnak minősül-e, eseti alapon történő, tényeken alapuló vizsgálatot tesz szükségessé, amely figyelembe veszi többek között a következőket:
(a) az intézkedés vagy az intézkedések sorozatának gazdasági hatása, noha az a tény, hogy valamelyik Fél intézkedései vagy intézkedéssorozata kedvezőtlen hatással van egy beruházás gazdasági értékére, önmagában véve nem bizonyítja, hogy ilyen kisajátításra került sor;
(b) a Fél intézkedésének vagy intézkedéssorozatának, illetve azok hatásának időtartama; valamint
(c) az intézkedés vagy intézkedéssorozat jellege, különösen annak tárgya, kontextusa és célja.
3. Az egyik Fél olyan megkülönböztetésmentes intézkedései vagy intézkedéssorozata, amelyek jogos közpolitikai célkitűzések védelmét hivatottak ellátni, nem minősülnek közvetett kisajátításnak, kivéve azon ritka körülmények fennállása esetén, amelyekben az ilyen intézkedés vagy intézkedéssorozat hatása annak céljához képest annyira súlyos, hogy az egyértelműen feleslegesnek tűnik.
1. Nem nyújtható be arra vonatkozó kereset, hogy valamelyik Fél adósságának átalakítása a 2. fejezet (Beruházásvédelem) szerinti valamely kötelezettség megszegésének minősül, illetve ha ilyen kérelmet már előterjesztettek, akkor az nem folytatható a 3. fejezet (Vitarendezés) B. szakasza (A beruházók és a Felek közötti viták rendezése) szerint, ha az adósságátalakítás az előterjesztés időpontjában megegyezéses adósságátalakítás, vagy az ilyen kérelem előterjesztését követően megegyezéses adósságátalakítássá alakul; e rendelkezés alól kivételt képeznek azonban az arra vonatkozó kérelmek, amelyek szerint az adósságátalakítás sérti a 2.3. cikket (Nemzeti elbánás) vagy a 2.4. cikket (Legnagyobb kedvezményes elbánás).
2. A 3. fejezet (Vitarendezés) B. szakaszának (A beruházók és a Felek közötti viták rendezése) 3.33. cikkétől (Kereset benyújtása) eltérően, valamint e melléklet (1) bekezdésére figyelemmel a beruházók nem nyújthatnak be keresetet a 3. fejezet (Vitarendezés) B. szakasza (A beruházók és a Felek közötti viták rendezése) szerint arra vonatkozóan, hogy az egyik Fél adósságátalakítása sérti a 2.3. cikket (Nemzeti elbánás) vagy a 2.4. cikket (Legnagyobb kedvezményes elbánás), vagy a 2. fejezet (Beruházásvédelem) szerinti bármelyik kötelezettséget, kivéve, ha 270 nap eltelt azóta, hogy az érdekelt fél konzultációra irányuló írásbeli kérelmet nyújtott be a 3.30. cikk szerint (Konzultációk).
3. E melléklet alkalmazásában:
(a) „megegyezéses adósságátalakítás”: valamelyik Fél adósságának átalakítása vagy átütemezése az alábbiak révén:
(i) az adósságinstrumentumok módosítása vagy kiegészítése ezek feltételei szerint, beleértve a rájuk irányadó jogot is; vagy
(ii) adósságcsere vagy más hasonló folyamat útján, melynek során az átalakítandó fennálló adósság teljes tőkeösszege – nem számítva ide az érintett Fél, illetve az annak tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló szervezetek adósságát – legalább 66%-ának jogosultjai beleegyeztek az ilyen adósságcserébe vagy más folyamatba;
valamint
(b) hitelviszonyt megtestesítő instrumentumra „irányadó jog”: egy országnak az adott hitelviszonyt megtestesítő instrumentumra alkalmazandó jogi vagy szabályozási kerete.
4. Az egyértelműség érdekében „egy Fél adóssága” az Uniós Fél esetében kiterjed az Unió egy tagállama kormányának adósságára, vagy az Unió egy tagállamában működő, központi, regionális vagy helyi szintű kormány adósságára.
| Megállapodások | Hatályvesztés időpontjára vonatkozó rendelkezések | ||
| 1. | A Vietnámi Szocialista Köztársaság és az Osztrák Köztársaság | ||
| közötti, a beruházások ösztönzéséről és védelméről szóló, | |||
| 1995. március 27-én aláírt megállapodás. | 11. cikk (3) bekezdés | ||
| 2. | A Belga–Luxemburgi Gazdasági Unió és | ||
| a Vietnámi Szocialista Köztársaság közötti, a beruházások ösztönzéséről | |||
| és kölcsönös védelméről szóló, 1991. január 24-én aláírt megállapodás. | 14. cikk (2) bekezdés | ||
| 3. | A Bolgár Köztársaság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások kölcsönös ösztönzéséről | |||
| és védelméről szóló, 1996. szeptember 19-én aláírt megállapodás. | 13. cikk (2) bekezdés | ||
| 4. | A Cseh Köztársaság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös | |||
| védelméről szóló, 1997. november 25-én aláírt, 2008. március 21-én | |||
| módosított megállapodás. | 10. cikk (3) bekezdés | ||
| 5. | A Dán Királyság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös | |||
| védelméről szóló, 1993. augusztus 25-én kötött megállapodás. | 16. cikk (2) bekezdés | ||
| 6. | Az Észt Köztársaság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és védelméről szóló, | |||
| 2009. szeptember 24-én aláírt, 2011. január 3-án módosított megállapodás. | 16. cikk (3) bekezdés | ||
| 7. | A Finn Köztársaság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és védelméről szóló, | |||
| 2008. február 21-én aláírt megállapodás. | 16. cikk (4) bekezdés | ||
| 8. | A Francia Köztársaság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös | |||
| védelméről szóló, 1992. május 26-án aláírt megállapodás. | 12. cikk | ||
| 9. | A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló, | |||
| 1993. április 3-án aláírt megállapodás. | 13. cikk (3) bekezdés | ||
| 10. | A Görög Köztársaság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös | |||
| védelméről szóló, 2008. október 13-án aláírt megállapodás. | 13. cikk (3) bekezdés | ||
| 11. | A Magyar Köztársaság és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló, | |||
| 1994. augusztus 26-án aláírt megállapodás. | 12. cikk (3) bekezdés | ||
| 12. | Az Olasz Köztársaság és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| közötti, a beruházások ösztönzéséről és védelméről szóló, | |||
| 1990. május 18-án aláírt megállapodás. | 14. cikk (2) bekezdés | ||
| 13. | A Lett Köztársaság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és védelméről | |||
| szóló, 1995. november 6-án aláírt megállapodás. | 13. cikk (4) bekezdés | ||
| 14. | A Litván Köztársaság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és védelméről szóló, | |||
| 1995. szeptember 27-én aláírt megállapodás. | 13. cikk (4) bekezdés | ||
| 15. | A Holland Királyság és a Vietnámi Szocialista Köztársaság közötti, | ||
| a beruházások bátorításáról és kölcsönös védelméről szóló, | |||
| 1994. március 10-én aláírt megállapodás. | 14. cikk (3) bekezdés | ||
| 16. | A Lengyel Köztársaság és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló, | |||
| 1994. augusztus 31-én aláírt megállapodás. | 12. cikk (3) bekezdés | ||
| 17. | Románia kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság kormánya | ||
| közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló, | |||
| 1994. szeptember 1-jén aláírt megállapodás. | 11. cikk (2) bekezdés | ||
| 18. | A Szlovák Köztársaság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös | |||
| védelméről szóló, 2009. december 17-én aláírt megállapodás. | 14. cikk (4) bekezdés | ||
| 19. | A Svéd Királyság kormánya és a Vietnámi Szocialista Köztársaság | ||
| kormánya közötti, a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös | |||
| védelméről szóló, 1993. szeptember 8-án aláírt megállapodás. | 11. cikk (3) bekezdés | ||
| 20. | A Spanyol Királyság és a Vietnámi Szocialista Köztársaság közötti, |
