(11) A kinevezés az (1) bekezdésben foglalt munkaidőnél rövidebb heti munkaidőt is megállapíthat, azzal hogy ebben az esetben az egyébként járó illetményt arányosan csökkenteni kell (részmunkaidő).
(12) A munkáltatói jogkör gyakorlója meghatározhatja a teljes munkaidőből kötelezően a munkahelyen töltendő idő tartamát, továbbá az ezen időtartam alatti munkavégzés egyes sajátos szabályait.
(13) Az alkalmazható munkarendeket és azok kereteit a NAV vezetője a foglalkoztatási szabályzatban határozza meg.
100. § [A munkaidő-beosztás szabályai]
(1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.
(2) A foglalkoztatottra a kinevezéstől eltérő foglalkoztatás eseteiben a munkavégzés helye szerinti munkarend az irányadó.
(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be.
(4) A munkaidő-beosztást legalább tizennégy nappal korábban, legalább egy hétre előre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A közölt munkaidő-beosztás a túlmunka elrendelésének kivételével csak indokolt szolgálati érdekből vagy méltányolható okból változtatható meg. A változtatásról a foglalkoztatottat a tervezett munkavégzés megkezdése előtt legalább 24 órával kell értesíteni. Az így közölt munkaidő-beosztás módosítása nem eredményez túlmunkát.
(5) A munkaidő-beosztás szerint munkaszüneti napon, valamint húsvét- vagy pünkösdvasárnapon rendes munkaidőben teljesített munkavégzésért a foglalkoztatottat a munkájáért járó illetményén felül távolléti díj is megilleti.
(6) Éjszakai munkavégzésre, valamint huszonnégy órás szolgálatra nem lehet beosztani
a) a nőt várandóssága megállapításától gyermekének egyéves koráig, továbbá
b) a gyermekét egyedül nevelő foglalkoztatottat gyermekének tízéves koráig, ha annak felügyeletét más nem tudja ellátni.
101. § [Egyenlőtlen munkaidő-beosztás]
(1) A munkaidő a munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. A napi munkaidő ilyen esetben sem lehet – a részmunkaidő kivételével – négy óránál rövidebb, és – a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett, az őr- és a készenléti jellegű munkaköröket, valamint a (2) bekezdésben foglaltakat kivéve – tizenkét óránál hosszabb.
(2) Az eligazítás, váltás, valamint a szolgálati felszerelések felvétele és leadása érdekében a napi tizenkét órás munkaidő legfeljebb harminc perccel meghosszabbítható az egy vagy többhavi munkaidőkeretben foglalkoztatottnál, ha a munkavégzést naponta azonos helyen két fő egymás utáni beosztásával rendelik el.
(3) Fokozottan veszélyes – nagyfrekvenciás és ionizáló sugárzásnak, mérgezés, vagy biológiai kóroki tényezők jelenléte miatt fertőzés veszélyének kitett, továbbá föld alatti létesítményekben, mesterséges és klimatikus viszonyok melletti – munkakörben az ilyen tevékenységre fordítható napi munkaidő egyenlőtlen munkaidő-beosztásnál sem haladhatja meg a hat órát.
(4) A foglalkoztatott beosztás szerinti napi vagy heti munkaideje az (1) és (2) bekezdésben meghatározott időtartamot legfeljebb egy órával meghaladhatja, ha a téli időszámítás kezdete a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik.
(5) A foglalkoztatott beosztás szerinti
a) napi munkaidejébe a 105. § (1) bekezdés a) pontjában,
b) heti munkaidejébe a 105. § (1) bekezdés a) és c) pontjában
meghatározott rendkívüli munkaidő időtartamát is be kell számítani.
(6) A foglalkoztatott beosztás szerinti napi munkaidejébe a készenlét teljes tartamát be kell számítani, ha a munkavégzés tartama nem mérhető.
(7) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a 99. § (2) bekezdésben foglalt, a heti munkaidő maximumára vonatkozó korlátozó rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni.
102. § [Munkaszüneti nap]
(1) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26.
(2) A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében.
(3) A foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által évenként kiadott, az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását szabályozó rendeletet a NAV foglalkoztatottaira is alkalmazni kell.
103. § [Munkaközi szünet]
(1) Ha a napi munkaidő a hat órát meghaladja, a foglalkoztatott részére a munkaidőn túl – a munkavégzés megszakításával – napi harminc perc munkaközi szünetet kell egybefüggően biztosítani. A tizenkét órát elérő munkaidő esetén negyvenöt perc, a huszonnégy órát elérő munkaidő esetén hatvan perc munkaközi szünetet kell biztosítani.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásakor a beosztás szerinti napi munkaidőbe a 105. § (1) bekezdés a) pontja szerinti rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani.
104. § [Pihenőidő]
(1) A foglalkoztatott részére napi munkája befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (a továbbiakban: napi pihenőidő) kell biztosítani.
(2) A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, az (1) bekezdésben meghatározott időtartamhoz képest egy órával kevesebb is lehet.
(3) A foglalkoztatottat hetenként két egymást követő pihenőnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie (heti pihenőnap). Munkaidőkeretben történő foglalkoztatás esetén hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló, megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. A munkaidőkeretben történő foglalkoztatás esetén havonta legalább heti egy pihenőnapot – vagy a heti pihenőidőt havonta legalább egy alkalommal – vasárnapra kell beosztani. A munkaidőkeret átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani.
(4) A (3) bekezdéstől eltérően a pihenőnap – a 101. § (3) bekezdése szerinti fokozottan veszélyes munkakört kivéve – a szolgálati elfoglaltság miatt havonta összevontan is kiadható.
(5) A foglalkoztatottat a készenlétet követően, ha munkát nem végzett, nem illeti meg pihenőidő.
105. § [Rendkívüli munkaidő, túlmunka]
(1) Rendkívüli munkaidő
a) a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőn felüli munkaidő,
b) a munkaidőkereten felüli munkaidő, továbbá
c) a készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig – ha az érintettnek több helyen kell munkát végeznie, az első helyre érkezéstől az utolsó helyen történő munkavégzés befejezéséig – terjedő időtartam.
(2) A foglalkoztatott rendkívüli esetben, valamint a szolgálat érdekében kötelezhető arra, hogy az (1) bekezdés szerinti időben munkát végezzen (a továbbiakban: túlmunka).
(3) Nem minősül túlmunkának, ha a foglalkoztatott az engedélyezett távollét idejét a munkáltatói jogkör gyakorlójával történt megállapodás alapján ledolgozza.
(4) A túlmunkát a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásban kell elrendelnie. A túlmunka elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a NAV vezetője határozza meg.
(5) Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként háromszáz óra túlmunka rendelhető el. Az elrendelhető túlmunka mértékét a NAV vezetője a NAV alaptevékenysége zavartalanságának biztosítása érdekében
a) a tisztviselők tekintetében legfeljebb 20%-kal növelheti,
b) a pénzügyőrök tekintetében a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikk b) pontjában meghatározott heti időtartamig növelheti azzal, hogy időkeret alkalmazása esetén a heti munkaidő és a túlmunka együttesen négyhavi átlagban nem haladhatja meg az irányelvben meghatározott heti időtartamot.
(6) Az (5) bekezdésben foglaltakat arányosan kell alkalmazni, ha a szolgálati jogviszony
a) év közben kezdődött,
b) határozott időre, illetve
c) részmunkaidőre jött létre.
(7) Az (5) bekezdés szerinti korlátozás nem alkalmazható, ha a túlmunka elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása, illetve következményeinek felszámolása érdekében szükséges.
(8) A túlmunka elrendelése nem veszélyeztetheti a tisztviselő testi épségét, egészségét, illetve nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.
(9) A NAV-nál ügyelet elrendelésére nem kerülhet sor. Ez a rendelkezés nem érinti a NAV-nál szervezett ügyeleti szolgálat ellátását, amely rendes munkaidőnek minősül.
106. § [Túlmunka ellentételezése]
(1) A foglalkoztatottat
a) évi 150 óráig terjedő túlmunka teljesítéséért szabadidő,
b) évi 150 órát meghaladó túlmunkáért – az érintettnek a túlmunka teljesítésekori illetményének a teljesített túlmunka idejére járó arányos összegének megfelelő – díjazás
illeti meg. A NAV vezetője a 150 órát meg nem haladó túlmunka teljesítésének díjazását is engedélyezheti, ha a szabadidő kiadása a NAV alaptevékenységének ellátását veszélyeztetné.
(2) A foglalkoztatottat túlmunka teljesítése esetén annak időtartamával azonos mértékű, heti pihenőnapon és munkaszüneti napon teljesített túlmunka esetén a munkaidő időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő, illetve díjazás illeti meg.
(3) Nem jogosult túlmunka teljesítése esetén szabadidőre, illetve díjazásra
a) az osztályvezető kivételével a vezetői munkakört betöltő foglalkoztatott,
b) a foglalkoztatott a NAV-on belüli szakmai értekezleten, konferencián történt részvétel, illetve a rendezvényre történő oda- és visszautazás, valamint az egészségügyi és ruházati ellátásával kapcsolatos oda- és visszautazás időtartamára.
(4) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a szabadidőt a túlmunka teljesítését követően legkésőbb hatvan napon belül kell kiadni, ha ez nem lehetséges, a hatvan nap elteltétől számított harminc napon belül meg kell váltani. A megváltás az érintettnek a túlmunka teljesítésekori illetményének a szabadidőre járó arányos összege.
(5) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a túlmunka elvégzésért járó díjazást legkésőbb a tárgyhónapot követő második hónapban kell kifizetni.
107. § [Készenlét]
(1) A foglalkoztatott rendkívüli esetben, valamint a szolgálat érdekében a beosztás szerinti munkaidején felül is köteles meghatározott ideig a munkavégzésre rendelkezésre állni. A készenlét alatt a tartózkodási helyét az érintett határozza meg oly módon, hogy a felettes utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre tudjon állni (a továbbiakban: készenlét).
(2) A foglalkoztatott a készenlét tartama alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni.
(3) A készenlétet a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásban kell elrendelnie. A készenlét elrendelésének, nyilvántartásának és elszámolásának rendjét a NAV vezetője határozza meg.
(4) A készenlét időtartamát legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni kell. Ettől a munkáltatói jogkör gyakorlója – különösen indokolt esetben – eltérhet. Az eltérés során az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel kell lenni.
(5) A készenlét havi időtartama csak az érintett beleegyezése esetén haladhatja meg a százhatvannyolc órát, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni.
(6) Ha az elrendelést megelőző százhatvannyolc órás időszakban az érintett a heti pihenőnapján készenlétet teljesített, a készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) időtartama alatt csak az érintett hozzájárulásával rendelhető el.
(7) A készenlét ellentételezésére a 152. §-t kell alkalmazni.
108. § [A foglalkoztatottat megillető szabadság]
A foglalkoztatott alap-, pót-, szülési és illetmény nélküli szabadságra, továbbá gyermek születése esetén járó pótszabadságra jogosult, emellett a tisztviselő betegszabadságra, a pénzügyőr egészségügyi szabadságra jogosult.
109. § [Szabadságra jogosító idő]
(1) A foglalkoztatottat minden naptári évben a munkában töltött idő alapján szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl szabadságra jogosító időnek minősül
a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés időtartama,
b) a szabadság időtartama,
c) a szülési szabadság időtartama,
d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság [123. §, 124. § (1) bekezdés a) pont] első hat hónapja,
e) a hozzátartozó ápolása miatt kapott, harminc napot meg nem haladó illetmény nélküli szabadság időtartama,
f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó időtartama,
g) a 85. § (1) bekezdés b)–e) és g)–k) pontjában meghatározott időtartam,
h) az állásból való felfüggesztés időtartama, ha a fegyelmi eljárást a 194. § b)–f) pontjában foglalt okból szüntették meg, illetve, a büntetőeljárás a bíróság jogerős vagy véglegessé vált, illetve az ügyészség vagy a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető határozatával, illetve felmentéssel zárult.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakon túl szabadságra jogosító időnek minősül továbbá a szoptató anya részére biztosított, a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra, ezt követően a kilencedik hónap végéig naponta egy óra időtartam, amely ikrek esetében – az előzőek figyelembevételével – az ikrek számához igazodik.
(4) A (3) bekezdés pénzügyőr esetében nem alkalmazható arra az időszakra, amire a 120. § (1) bekezdés a) pontja szerinti egészségügyi szabadságot vesz igénybe.
110. § [Alap- és pótszabadság]
(1) A NAV foglalkoztatottja alapszabadságának mértéke évente 25 munkanap.
(2) Az I. besorolási osztályba tartozó foglalkoztatott esetében a pótszabadság mértéke évente:
a) 2 évig terjedő jogviszonyban töltött idő után 3 munkanap,
b) 3–8 év jogviszonyban töltött idő után 5 munkanap,
c) 9–16 év jogviszonyban töltött idő után 7 munkanap,
d) 17–24 év jogviszonyban töltött idő után 9 munkanap,
e) 25–31 év jogviszonyban töltött idő után 11 munkanap,
f) 32–39 év jogviszonyban töltött idő után 12 munkanap,
g) 40 év és annál hosszabb jogviszonyban töltött idő után 13 munkanap.
(3) A II. besorolási osztályba tartozó foglalkoztatott esetében a pótszabadság mértéke évente:
a) 2–12 éves jogviszonyban töltött idő után 5 munkanap,
b) 13–28 éves jogviszonyban töltött idő után 8 munkanap,
c) 29 év és annál hosszabb jogviszonyban töltött idő után 10 munkanap.
(4) A (2)–(3) bekezdés alkalmazásában a foglalkoztatott jogviszonyban eltöltött idejét a 133. §-ban foglaltak alkalmazásával kell megállapítani.
(5) Figyelemmel a 116. § (3) bekezdésben foglaltakra is, a hosszabb tartamú pótszabadság az érintettnek abban az évben jár először, amelyben a (2)–(3) bekezdésben meghatározott időtartamú jogviszonyt betölti.
(6) A vezetői pótszabadság mértéke évente
a) az osztályvezető és a területi szerv főosztályvezető-helyettese esetében tizenkét munkanap,
b) az igazgatóhelyettes, a központi szerv főosztályvezető-helyettese és a területi szerv főosztályvezetője esetében tizenhárom munkanap,
c) az igazgató, a központi szerv főosztályvezetője és a Bűnügyi Főigazgatóság főigazgató-helyettese esetében tizennégy munkanap,
d) a szakfőigazgató, a Központi Irányítás főigazgató-helyettese és a Bűnügyi Főigazgatóság főigazgatója esetében tizenöt munkanap,
e) a Központi Irányítás főigazgatója esetében tizenhat munkanap.
111. § [Gyermekek után járó pótszabadság]
(1) A foglalkoztatottat a tizenhat évesnél fiatalabb
a) egy gyermeke után két munkanap,
b) két gyermeke után négy munkanap,
c) kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap
pótszabadság illeti meg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő.
(3) A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.
112. § [Fokozottan veszélyes munkavégzés, illetve egészségkárosodás esetén járó pótszabadság]
(1) A nagyfrekvenciás, illetve ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó, illetve mérgezésnek, valamint biológiai anyag feldolgozása közben fertőzés veszélyének kitett munkahelyen dolgozó foglalkoztatottat, ha naponta legalább három órán keresztül tevékenységét ionizáló sugárzásnak kitett munkakörülmények között illetve mérgezésnek, valamint biológiai anyag feldolgozása közben fertőzés veszélyének kitett munkakörülmények között végzi, évenként tíz munkanap pótszabadság illeti meg.
(2) A rehabilitációs szakértői szerv által megállapított legalább ötvenszázalékos mértékű egészségkárosodás esetén a foglalkoztatottnak évenként öt munkanap pótszabadság jár, illetve öt munkanap pótszabadság jár a fogyatékossági támogatásra vagy a vakok személyi járadékára jogosult foglalkoztatottnak.
113. § [Szabadság kiadásának általános szabályai]
(1) A szabadság engedélyezésére, illetve kiadására a munkáltatói jogkör gyakorlója vagy az általa kijelölt vezető jogosult.
(2) A szolgálati jogviszony első három hónapját kivéve az alap- és pótszabadság együttes időtartamának legalább 25%-át, de legalább tíz napot a foglalkoztatott által megjelölt időben és időtartamban kell kiadni úgy, hogy az a foglalkoztató NAV szerv működőképességét ne veszélyeztesse.
(3) A szabadságot kettőnél több részletben csak a foglalkoztatott kérésére lehet kiadni.
(4) Az (1) bekezdés szerinti vezető az általa meghatározott szabadság kezdő napját legalább hatvan nappal előbb köteles közölni a foglalkoztatottal. Ennek meghatározása során figyelemmel kell lennie arra, hogy a szabadság kiadása a foglalkoztató NAV szerv működőképességét ne veszélyeztesse.
(5) Indokolt esetben – figyelemmel a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeire is – a (4) bekezdésben meghatározott időtartamnál rövidebb idővel is közölhető a szabadság kezdő napja az érintettel.
(6) Az (1) bekezdés szerinti vezető előre nem látható, kivételesen fontos ok, körülmény miatt a foglalkoztatott a) részére a (4) bekezdés szerint meghatározott szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, b) már megkezdett szabadságát megszakíthatja.
(7) A foglalkoztatottnak a kiadás időpontjának módosításával vagy a szabadság megszakításával összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles megtéríteni. A szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetve a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.
(8) Nem rendelhető vissza a foglalkoztatott, ha a visszarendelés az alapjául szolgáló okkal, körülménnyel arányban nem álló jog- vagy érdeksérelmet okozna.
114. § [Szabadság kiadásának ideje]
(1) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni és kivenni.
(2) A 113. § (1) bekezdése szerinti vezető
a) szolgálati érdek esetén az alapszabadságot az esedékesség évét követő év márciusának utolsó napjáig adja ki,
b) a pótszabadságot – az a) pontra tekintettel – az esedékesség évét követő év júniusának utolsó napjáig adhatja ki és a foglalkoztatott eddig az időpontig veheti igénybe,
c) a szabadságot az esedékességet követő év júniusának utolsó napjáig adhatja ki, és a foglalkoztatott eddig az időpontig veheti igénybe, ha a szolgálati jogviszony október 1-jén vagy azt követően jött létre.
(3) Ha a foglalkoztatott táppénz, egészségügyi szabadság, szülési szabadság, vagy a gyermek, illetve az unoka gondozása, a hozzátartozó ápolása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság miatt nem tudja az esedékesség évében a szabadságát igénybe venni, az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül – az esedékesség évét követően is – igénybe veheti a szabadságot.
(4) A (2) és (3) bekezdés szerinti határidőt követően a szabadság nem adható ki és nem vehető igénybe, a szabadság nem halmozódhat.
(5) Az (1)–(4) bekezdés nem vonatkozik a 122. § szerinti pótszabadságra.
(6) A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szolgálati érdeknek minősül különösen
a) ha a szabadság kiadása miatt nem biztosítható a foglalkoztató NAV szerv alapfeladatainak folyamatos ellátása,
b) ha a szabadság kiadása miatt nem biztosítható az előre nem tervezhető, rendkívüli feladatok határidőre történő ellátása,
c) a NAV működési körében fellépő veszélyhelyzet (baleset, elemi csapás, súlyos kár).
(7) A tárgyévet követő hónap végéig a 113. § (1) bekezdés szerinti vezető megállapítja a foglalkoztatott tárgyévben igénybe vett, illetve ki nem adott szabadságának mértékét. A tárgyévben ki nem adott szabadságot a következő évben járó szabadság mértékéhez kell hozzászámítani. A 113. § (1) bekezdés szerinti vezető a foglalkoztatottat – a (4) bekezdésben foglaltakra figyelemmel – megfelelő időn belül tájékoztatja a még igénybe nem vett szabadság mértékéről és az igénybevétel lehetőségének határidejéről.
(8) A gyermek gondozása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság után az érintettnek az illetmény nélküli szabadság lejártáig terjedő időre járó szabadságát egybefüggően, az illetmény nélküli szabadság leteltét követő naptól kezdődően kell kiadni.
(9) A foglalkoztatott méltányos érdekére tekintettel a szabadság kiadása a (8) bekezdésben meghatározottól eltérően későbbi kezdőnappal is kiadható azzal, hogy legkésőbb az illetmény nélküli szabadság leteltétől számított hatvan napon belül meg kell kezdeni a szabadság letöltését.
115. § [Munkarend szerinti szabadság kiadása]
(1) A szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni.
(2) A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a foglalkoztatott két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.
(3) Annak a foglalkoztatottnak, akinek a munkaidő-beosztása nem biztosít hetenként két pihenőnapot, úgy kell számítani a szabadságát, hogy azonos naptári időszakra (hétre) mentesüljön a munkavégzés alól, mint az ötnapos munkahéttel dolgozók.
116. § [Szabadság arányosítása]
(1) A foglalkoztatott részére, ha a szolgálati jogviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a 110. §–112. § szerinti alap- és pótszabadság arányos része jár.
(2) A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.
(3) Ha a szabadság mértékét érintő változásra év közben kerül sor, akkor a foglalkoztatott számára a szabadság arányos része jár.
117. § [Szabadság megváltása]
(1) A szabadságot – a (2)–(5) bekezdésben foglalt kivétellel – megváltani nem lehet.
(2) A szolgálati jogviszony megszűnése, megszüntetése esetén, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója az arányos szabadságot nem adta ki, az arányos szabadságot (ha a foglalkoztatottnak van fennmaradó szabadsága) meg kell váltani.
(3) Az 57. § szerinti kirendelés, vezénylés esetén a kirendelés, vezénylés időtartama alatt a foglalkoztatott részére a kirendelés, vezénylés helye szerinti szervnél kell kiadni a szabadságot. Más kirendelés, vezénylés esetén a ki nem adott időarányos tárgyévi szabadság megváltását illetően úgy kell eljárni, mintha az érintett szolgálati jogviszonya megszűnt volna.
(4) Ha a foglalkoztatott a gyermek vagy az unoka gondozása, a hozzátartozó ápolása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság első hat hónapjára járó szabadságot nem kapta meg, azt a felek megállapodása alapján pénzben is meg lehet váltani a gyermek vagy az unoka gondozása, a hozzátartozó ápolása céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság megszűnését követően.
(5) Ha a foglalkoztatott a szolgálati jogviszonya megszűnéséig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a NAV-nál töltött időre megilletné, a foglalkoztatott a különbözetre kifizetett távolléti díjat köteles visszafizetni.
(6) Nem követelhető vissza a túlfizetés, ha a szolgálati jogviszony a foglalkoztatott nyugdíjasnak minősülése, vagy halála miatt szűnt meg.
(7) Ha a foglalkoztatott az esedékesség évében a részére járó szabadságnál több szabadságban részesült, akkor a következő évben arányosan kevesebb szabadságra jogosult.
(8) NAV-on belüli áthelyezés esetén a (2) és az (5) bekezdés nem alkalmazható. Az érintett részére a ki nem adott szabadságot annál a szervnél kell kiadni, amelyhez az érintettet áthelyezték.
(9) A 88. §-ban foglaltaktól eltérően a szabadság megváltásával kapcsolatos igény elévülése a szolgálati jogviszony megszűnésének napján kezdődik.
118. § [Betegszabadság]
(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a tisztviselő számára a betegség miatti keresőképtelenség időtartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a várandósság miatti keresőképtelenség időtartamára.
(3) Év közben kezdődő szolgálati jogviszony esetén a tisztviselő a betegszabadság arányos részére jogosult.
(4) A betegszabadság kiadásánál a 115. §-ban foglalt rendelkezéseket kell azzal az eltéréssel alkalmazni, hogy ha a tisztviselő a munkaszüneti nap miatt mentesülne a munkavégzési kötelezettsége alól, ezt a napot munkanapként kell figyelembe venni.
(5) A betegszabadság tekintetében a 116. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.
(6) A betegszabadság tartamára a távolléti díj 70%-a jár.
119. § [Egészségügyi szabadság]
(1) Egészségügyi szabadság jár a pénzügyőrnek, ha betegség, műtét vagy baleset miatti sérülés következtében a munkavégzésre képtelen, vagy a további munkavégzés egészségi állapotának rosszabbodását eredményezné, valamint ha a szolgálatképességének helyreállítása pihenést vagy gyógyüdülést igényel.
(2) Az egészségügyi szabadság az egészségi állapot helyreállásáig vagy a végső fogyatékosság kialakulásáig, de legfeljebb – a 120. §-ban foglaltak kivételével – egy évig jár.
(3) A munkaképtelenség igazolására, valamint az egészségügyi szabadság engedélyezésére vonatkozó szabályokat a miniszter állapítja meg.
(4) Ha az egészségügyi szabadságot nem szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy nem szolgálati eredetű betegség indokolja, annak időtartamára évente harminc naptári napig távolléti díjat vagy a (6) bekezdésben meghatározott térítést, a harmincegyedik naptári naptól a távolléti díj vagy a (6) bekezdésben meghatározott térítés 90%-át kell folyósítani.
(5) A pénzügyőrnek szolgálati kötelmekkel összefüggő balesete, sérülése vagy szolgálati eredetű betegsége miatt engedélyezett egészségügyi szabadság időtartamára – a (6) bekezdésben foglalt kivétellel – távolléti díj jár.
(6) A többhavi időkeretben szolgálatot teljesítők számára az egészségügyi szabadság idejére az utolsó négy naptári negyedévben kifizetett éjszakai pótlék összegének a távollét idejére számított időarányos átlagával növelt távolléti díjat kell térítésként folyósítani. Ha a pénzügyőrnek a szolgálati jogviszonya négy naptári negyedévnél rövidebb, a térítés megállapításakor a nála számításba vehető naptári negyedévek, negyedév hiányában az utolsó naptári hónapokra kifizetett éjszakai pótlék együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlagát kell figyelembe venni.
(7) Annak a pénzügyőrnek, akinek az állásból felfüggesztés időtartamára az illetményének a visszatartását elrendelték, az (1) bekezdés szerinti munkaképtelenné válása esetén a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.), valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) alapján jogosult ellátásra. Ennek idejét a (2) bekezdés szerinti egyéves határidőbe be kell számítani.
(8) Ha az egészségügyi szabadságon levő pénzügyőr a betegségét vagy sérülését szándékosan maga okozta, az egészségügyi szabadság időtartama alatt számára távolléti díj vagy térítés nem folyósítható; ha pedig az súlyos gondatlanságának következménye, a távolléti díj vagy térítés legfeljebb 50%-kal csökkenthető. Az egészségügyi szabadságra járó távolléti díjat vagy térítést meg lehet vonni a pénzügyőrtől, ha a gyógyulását neki felróhatóan késleltette, az orvos utasításainak felróhatóan nem tett eleget, vagy az elrendelt orvosi vizsgálaton elfogadható indok nélkül nem jelent meg.
120. § [Gyermekápolás céljából a pénzügyőrt megillető egészségügyi szabadság]
(1) Gyermekápolás céljából egészségügyi szabadság illeti meg
a) a pénzügyőr anyát, ha egyévesnél fiatalabb, kórházi ápolás alatt álló gyermekét szoptatja,
b) a pénzügyőr szülőt, ha beteg gyermekét ápolja, a gyermek egyéves koráig,
c) a pénzügyőr szülőt,
ca) ha az egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermekét ápolja évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át,
cb) ha háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermekét ápolja évenként és gyermekenként negyvenkét, egyedülálló esetén nyolcvannégy naptári napon át,
cc) ha hatévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermekét ápolja évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülálló esetén huszonnyolc naptári napon át,
d) a pénzügyőr szülőt a gyermek fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézményben történő kezelése esetén a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézményben történő tartózkodás címén
da) a gyermek egyéves koráig,
db) egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek esetén a c) pont ca) alpontjában meghatározott mértékben,
dc) háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek esetén a c) pont cb) alpontjában meghatározott mértékben,
dd) hatévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek esetén a c) pont cc) alpontjában meghatározott mértékben.
(2) A gyermek betegségére tekintettel az (1) bekezdésben foglaltakon túl az Ebtv. 50. § (3) bekezdésének megfelelő alkalmazásával méltányosságból egészségügyi szabadság állapítható meg a pénzügyőr szülő részére,
a) ha tizenkét éves, vagy annál idősebb, de tizennyolc évesnél fiatalabb beteg gyermekét otthon ápolja, vagy
b) tizenkét éves vagy annál idősebb, de tizennyolc évesnél fiatalabb gyermeke kórházi kezelésének időtartamára abban az esetben, ha a gyermeke mellett tartózkodik a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben.
121. § [Szülési szabadság]
(1) Az anya egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadságra jogosult azzal, hogy ebből két hetet köteles igénybe venni.
(2) A szülési szabadság annak a nőnek is jár, aki a gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette.
(3) A szülési szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen.
(4) A szülési szabadság igénybe nem vett részét, ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülést követő egy év elteltéig a gyermeknek az intézetből történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.
(5) A szülési szabadság időtartamát, a kifejezetten munkavégzéshez kapcsolódó jogosultságot kivéve, munkában töltött időnek kell tekinteni.
(6) A szülési szabadság megszűnik
a) a gyermek halva születése esetén, a szülést követő hatodik hét elteltével,
b) ha a gyermek meghal, a halált követő tizenötödik napon,
c) ha a gyermeket – a külön jogszabályban foglaltak szerint – ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermek elhelyezését követő napon,
azzal, hogy a szülési szabadság időtartama a szülést követően hat hétnél a b)–c) pont szerinti esetekben sem lehet rövidebb.
122. § [Gyermek születése esetén járó pótszabadság]
(1) Gyermeke születése esetén öt munkanap, ikergyermek születése esetén hét munkanap pótszabadság illeti meg az apát, melyet legkésőbb a születést követő második hónap végéig kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti pótszabadság abban az esetben is megilleti az apát, ha gyermeke halva születik, vagy meghal.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazása során apa alatt a szülői felügyeleti jogot gyakorló vér szerinti vagy örökbe fogadó apát kell érteni.
123. § [Illetmény nélküli szabadság a gyermek gondozására tekintettel]
(1) A foglalkoztatott – a gyermek gondozása céljából – a gyermek harmadik életéve betöltéséig illetmény nélküli szabadságra jogosult, amelyet a kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.
(2) A foglalkoztatott nem jogosult az (1) bekezdés, illetve a 124. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illetmény nélküli szabadságra a 121. § (6) bekezdés c) pontja szerinti esetben mindaddig, amíg a gyermek ideiglenes hatállyal másnál, illetve máshol van elhelyezve, illetve amíg átmeneti vagy tartós nevelésben van, továbbá amíg – harminc napot meghaladóan – bentlakásos szociális intézményben van.
(3) A foglalkoztatottnak unokája személyes gondozása érdekében illetmény nélküli szabadság jár a gyermekgondozási díj folyósításának időtartama alatt.
124. § [Illetmény nélküli szabadság kötelező és a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelése alapján kiadható esetkörei]
(1) A foglalkoztatottnak – a 123. §-ban foglaltakon túl – kérelmére illetmény nélküli szabadság jár
a) gyermeke személyes gondozása érdekében a gyermek legfeljebb tizedik életéve betöltéséig a gyermekgondozást segítő ellátás folyósításának időtartama alatt,
b) hozzátartozója tartós – előreláthatólag harminc napot meghaladó – személyes ápolása céljából, az ápolás idejére, de legfeljebb két évre,
c) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés időtartamára,
d) a külszolgálat időtartamára, ha házastársa vagy élettársa külszolgálatot teljesít,
e) nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység időtartamára.
(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti tartós ápolást és annak indokoltságát az ápolásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.
(3) A foglalkoztatott kérelmére a munkáltatói jogkör gyakorlója – mérlegelési jogkörében eljárva – illetmény nélküli szabadságot engedélyezhet méltányolható egyéni indokok alapján, így különösen:
a) nemzetközi szervezetek által kiírt pályázatok elnyerése esetén, ha az a foglalkoztató NAV szerv érdekével nem esik egybe,
b) magánerőből saját lakás építése esetén egy vagy több részletben, de legfeljebb összesen egy évig,
c) külföldön folytatandó idegen nyelvi képzés időtartamára.
125. § [Illetmény nélküli szabadság igénybevételének szabályai]
(1) Az illetmény nélküli szabadság igénybevételét legalább 15 nappal korábban írásban be kell jelenteni.
(2) Az illetmény nélküli szabadság a foglalkoztatott által megjelölt időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnik meg.
(3) Az (1) és (2) bekezdés határidőre vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni a 124. § (1) bekezdése c) pontja szerinti illetmény nélküli szabadságra.
126. § [A munka- és pihenőidő nyilvántartása]
(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles nyilvántartani
a) a rendes és rendkívüli munkaidő,
b) a készenlét,
c) a szabadság, valamint
d) az egyéb munkaidő-kedvezmények
időtartamát.
(2) A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás – a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.
127. § [Távmunka]
(1) A távmunka a foglalkoztató NAV szerv székhelyétől, illetve a munkavégzés kinevezési okiratban foglalt helyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel (a továbbiakban: számítástechnikai eszköz) végeznek, és eredményét elektronikusan továbbítják, ide nem értve az otthoni munkavégzést.
(2) A távmunka megállapodás alapján, a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghatározott helyen végezhető.
(3) Eltérő megállapodás hiányában a munkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges eszközöket a munkáltatói jogkör gyakorlója biztosítja.
(4) A távmunkavégzésre vonatkozó részletszabályokat a NAV vezetője határozza meg.
(5) A munkáltatói jogkör gyakorlója előírhatja, hogy az általa biztosított számítástechnikai vagy elektronikus eszközt a foglalkoztatott kizárólag a munkavégzéshez használhatja.
(6) A munkáltatói jogkör gyakorlója a távmunkát végző foglalkoztatottnak minden olyan tájékoztatást köteles megadni, amelyet más foglalkoztatottnak biztosít.
(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója tájékoztatja a foglalkoztatottat
a) a munkáltatói jogkör gyakorlója általi ellenőrzés szabályairól,
b) a számítástechnikai vagy elektronikus eszköz használata korlátozásának szabályairól.
(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg az ellenőrzés módját és a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak bejelentése és megkezdése közötti legrövidebb tartamot. Az ellenőrzés nem jelenthet a foglalkoztatottnak, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.
128. § [Otthoni munkavégzés]
(1) A foglalkoztatott és a munkáltatói jogkör gyakorlójának megállapodása esetén a foglalkoztatott a munkáját a munkavégzés kinevezési okiratban foglalt helyétől eltérően a lakó-, illetve tartózkodási helyén, a megállapodás szerint saját eszközeivel vagy a munkáltatói jogkör gyakorlója által biztosított eszközökkel is végezheti.
(2) Az otthoni munkavégzésre abban az esetben kerülhet sor, ha az elvégzendő munka jellege ezt lehetővé teszi, továbbá ha az otthoni munkavégzés elrendelése vagy lehetővé tétele nem jár a NAV vagy a foglalkoztatott számára aránytalan sérelemmel.
(3) Az otthoni munkavégzésre irányuló megállapodásban rögzíteni kell az otthoni munkavégzés idejét, az egyedileg elvégzendő feladatokat, továbbá a kapcsolattartás és az elvégzett munka leadásának módját és időpontját.
(4) Az otthoni munkavégzés részletes szabályait a NAV vezetője állapítja meg.
129. § [Munkakörök besorolása]
(1) A foglalkoztatottak által betölthető munkakörök
a) a vezetői munkakörök,
b) I. besorolási osztályba tartozó munkakörök,
c) II. besorolási osztályba tartozó munkakörök.
(2) A vezetői munkakörök besorolási kategóriáit a 4. melléklet tartalmazza.
(3) Az I. besorolási osztályba tartozó munkaköröket három, A, B és C jelölésű, a II. besorolási osztályba tartozó munkaköröket kettő, A és B jelölésű besorolási kategóriába lehet besorolni.
(4) Az egyes munkakörök besorolását a NAV vezetője – a munkakör tartalmának meghatározott módszertanon és eljárási rendben végrehajtott értékelése alapján – a foglalkoztatási szabályzatban állapítja meg.
(5) Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti munkakörök besorolási kategóriáihoz rendelt fizetési fokozatokat az 5. melléklet tartalmazza.
130. § [A besorolás általános szabályai]
(1) A tervezett munkakörbe történő kinevezés előtt a munkáltatói jogkör gyakorlója megvizsgálja, hogy az érintett rendelkezik-e a munkakör ellátásához szükséges, jogszabályban meghatározott iskolai végzettséggel, megfelel-e az alkalmassági és a munkakör betöltéséhez előírt egyéb követelményeknek, nem vezetői munkakörbe történő kinevezés esetén megállapítja a fizetési fokozat meghatározásához figyelembe vehető jogviszonyban töltött idejét, továbbá pénzügyőri státuszú foglalkoztatott esetében a rendfokozatot. Munkakörbe kinevezni – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – csak azt lehet, aki megfelel a munkakör betöltésére előírt feltételeknek és a munkakör besorolási osztályához rendelt követelményeknek.
(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója a munkakörbe kinevezéskor az (1) bekezdésben meghatározottak alapján besorolja az érintettet, megállapítja a nem vezetői munkakört betöltő foglalkoztatott fizetési fokozatát, valamint pénzügyőri státuszú foglalkoztatott esetében a rendfokozatát.
(3) A nem vezetői munkakört betöltő foglalkoztatottat az 5. mellékletben meghatározott fizetési fokozatba a 133. § szerinti jogviszonyban eltöltött ideje alapján kell besorolni.
131. § [A rendfokozat]
(1) A pénzügyőri státuszú foglalkoztatott rendfokozata szerint
a) tiszthelyettesi,
b) zászlósi,
c) tiszti,
d) főtiszti vagy
e) tábornoki
állománycsoportba (a továbbiakban: rendfokozati állománycsoport) tartozik.
(2) Az egyes rendfokozati állománycsoportba tartozó rendfokozatokat, és a rendfokozati várakozási időket a 7. melléklet tartalmazza.
(3) A pénzügyőri státuszú foglalkoztatottat a pénzügyőri státuszra való kinevezésekor, továbbá az első zászlósi, tiszti, főtiszti vagy tábornoki rendfokozatába kinevezik, a többi rendfokozatba előléptetik.
(4) Tiszti, főtiszti és tábornoki rendfokozat viselésére az I. besorolási osztályba tartozó, illetve vezetői munkakörre kinevezett pénzügyőri státuszú foglalkoztatott jogosult a 138. § (2) bekezdése kivételével.
(5) A pénzügyőri státuszú foglalkoztatott a rendfokozatát a pénzügyőri státuszra utaló jelzővel együtt használja mind szóban, mind írásban.
132. § [A tervszerű előmenetel]
(1) A foglalkoztatottnak a szolgálati pályán – a törvényben meghatározott feltételek mellett – belátható, tervszerű előmeneteli lehetőséget kell biztosítani a besorolási kategórián belüli fizetési fokozatban, a pénzügyőri státuszú foglalkoztatottak tekintetében rendfokozatban, továbbá a magasabb besorolású munkakör eléréséhez.
(2) Az előmenetel általános feltételei:
a) az előírt képzési és továbbképzési kötelezettség teljesítése,
b) az egészségi, pszichológiai és fizikai alkalmasság, ha az adott munkakörben az előírásra kerül,
c) a fizetési fokozatra, illetve rendfokozatra előírt várakozási idő kitöltése,
d) a magasabb besorolású munkakör ellátáshoz szükséges gyakorlati tapasztalat, valamint készségek és kompetenciák.
(3) A foglalkoztatott nem léphet magasabb fizetési fokozatba, illetve a pénzügyőri státuszú foglalkoztatott nem léptethető elő rendfokozatban a (2) bekezdésben meghatározott feltételek megléte esetén sem
a) a fizetési fokozatot, illetve a rendfokozatot érintő fegyelmi büntetés tartama alatt, vagy
b) ha ellene méltatlansági vagy fegyelmi eljárás van folyamatban.
(4) Ha a foglalkoztatottat a (3) bekezdés b) pontja miatt nem sorolták magasabb fizetési fokozatba, illetve nem léptették elő rendfokozatban, és az eljárás nem végződött a fizetési fokozatot vagy a rendfokozatot érintő fegyelmi büntetés kiszabásával vagy a szolgálati jogviszony megszüntetésével, a foglalkoztatott a fegyelmi, illetve a méltatlansági eljárás jogerős befejezésekor sorolható magasabb fizetési fokozatba, illetve léptethető elő rendfokozatban, a feltételek teljesítésének idejére visszamenőleges hatállyal.
133. § [Fizetési fokozatba történő besorolásnál figyelembe vehető jogviszonyok, fizetési fokozatban történő előmenetel]
(1) A fizetési fokozatba történő besorolásnál a munkaviszonyban, állami vezetői szolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati, állami szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban, bírói, igazságügyi alkalmazotti és ügyészségi szolgálati viszonyban, kedvezményes szorzó nélkül számított hivatásos (szerződéses) szolgálati jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, a Kttv. 47. §-ában, illetve a Kit. 88. §-ában meghatározott ösztöndíjas jogviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt kell alapul venni azzal, hogy a munkavégzési kötelezettséggel nem járó, megszakítás nélkül hat hónapot meghaladó időtartamból hat hónapot kell beszámítani. A sor- és tartalékos katonai, valamint a polgári szolgálat, a tizennégy éven aluli gyermek ápolására, gondozására, illetve a tartós külszolgálatot teljesítő dolgozó házastársa által igénybe vett illetmény nélküli szabadság teljes időtartamát figyelembe kell venni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1992. július 1-jét megelőzően munkaviszonyban töltött időként jogszabály alapján elismert időtartamból – tekintet nélkül arra, hogy annak ideje alatt munkavégzésre irányuló jogviszony fennállt-e vagy ilyen jogviszony fennállása esetén érvényesült-e munkavégzési kötelezettség – hat hónapot be kell számítani.
(3) E § alkalmazása során munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak tekintendő különösen a bedolgozói munkaviszony és a munkavégzési kötelezettséget magában foglaló szövetkezeti tagsági viszony, a szakcsoporti tagsági viszony, a vállalkozási és megbízási szerződésen alapuló, valamint a személyes közreműködéssel járó gazdasági és polgári jogi társasági vagy egyéni cég tagjaként végzett tevékenység, valamint az ügyvédi és az egyéni vállalkozói tevékenység.
(4) A foglalkoztatottat fizetési fokozatban előre kell sorolni, ha
a) a várakozási idő eltelt,
b) az előírt továbbképzési kötelezettségét teljesítette, és
c) a legutolsó teljesítményértékelés eredménye legalább jó.
(5) Ha az érintett a (4) bekezdésben meghatározott valamely feltételt nem teljesítette, magasabb fizetési fokozatba nem sorolható.
(6) Ha az (5) bekezdés alkalmazására a (4) bekezdés b) pontja szerinti feltétel nem teljesülése miatt került sor, az érintettet a feltétel teljesülését követő hónap első napjával előre kell sorolni.
(7) Ha az (5) bekezdés alkalmazására a (4) bekezdés c) pontja szerinti feltétel nem teljesülése miatt került sor, az érintettet a 94. § (1) bekezdése szerinti soron következő, legalább jó eredményű teljesítményértékelését követő hónap első napjával előre kell sorolni.
(8) Ha az érintett a (4) bekezdés b) és c) pontjában foglalt feltétel egyikét sem teljesítette, úgy az időben később teljesült feltétel tekintetében alkalmazható a (6), illetve a (7) bekezdés.
(9) A foglalkoztatott a 166. § d) pontja alkalmazásával eggyel magasabb fizetési fokozatba előre sorolható, ha az utolsó teljesítményértékelés eredménye kivételes.
134. § [Munkakörben történő előmenetel]
A magasabb besorolású munkakörbe – a munkáltatói jogkör gyakorlójának döntése alapján – a foglalkoztatott akkor nevezhető ki, ha rendelkezik annak ellátásához előírt képzettségi és alkalmassági feltételekkel, valamint az utolsó teljesítményértékelésének eredménye legalább jó.
135. § [Első rendfokozat megállapítása és a rendfokozatban való előmenetel általános szabályai]
(1) A pénzügyőri státuszú foglalkoztatott rendfokozat viselésére és rendfokozatban való előmenetelre – a 137. §–138. §-ban foglaltak kivételével – a tényleges szolgálati idő alapján jogosult.
(2) A 41. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel a szolgálati jogviszony létesítésekor a pénzügyőri státuszra kinevezett személy első rendfokozatát a tényleges szolgálati idő alapján kell megállapítani, annak a rendfokozatnak megfelelően, amilyen rendfokozatot a tényleges szolgálati idő alapján soron történő előmenetellel elért volna.
(3) Ha a pénzügyőri státuszra kinevezett személy már viselt pénzügyőri rendfokozatot, akkor az első rendfokozatát a régi rendfokozata szerint kell megállapítani, ha az magasabb, mint a (2) bekezdés alapján megállapított rendfokozat.
(4) Ha a II. besorolási osztályba tartozó munkakört betöltő pénzügyőri státuszú foglalkoztatott I. besorolási osztályba tartozó munkakörbe kerül kinevezésre, az első tiszti rendfokozatának megállapításakor a tiszthelyettesi és zászlósi rendfokozatban eltöltött tényleges szolgálati idejének az 50%-át kell figyelembe venni.
136. § [Rendfokozatban soron történő előmenetel]
(1) A 132. § (3)–(4) bekezdésben foglaltak figyelembevétele mellett a pénzügyőri státuszú foglalkoztatottat a soron következő, eggyel magasabb rendfokozatba kell előléptetni, ha
a) a meglévő rendfokozatára előírt várakozási időt kitöltötte, és
b) az előírt továbbképzési kötelezettségét teljesítette, és
c) a legutolsó teljesítményértékelés eredménye legalább jó.
(2) Ha a pénzügyőri státuszú foglalkoztatott meglévő rendfokozatára nincs előírt várakozási idő, a soron következő eggyel magasabb rendfokozatba a 137. §–138. §-ban foglaltak szerint léptethető elő.
137. § [Rendfokozatban történő soron kívüli előmenetel]
(1) A pénzügyőri státuszú foglalkoztatott a 166. § e) pontja szerinti elismerés adományozásával soron kívül eggyel magasabb rendfokozatba előléptethető, ha az utolsó teljesítményértékelés eredménye kivételes. Ha az érintett viselt rendfokozatához rendfokozati várakozási idő tartozik, így soron kívül akkor léptethető elő, ha a meglévő rendfokozatában eltöltendő várakozási időnek legalább a fele eltelt.
(2) A miniszter, valamint a NAV vezetője az (1) bekezdésében meghatározott feltételek nélkül is soron kívül eggyel magasabb rendfokozatba előléptetheti a pénzügyőri státuszú foglalkoztatottat, ha a szolgálat teljesítésében kimagasló helytállást tanúsított.
(3) A pénzügyőri státuszú foglalkoztatottat a soron következő rendfokozatba elő lehet léptetni vezetői munkakörbe kinevezésekor.
(4) Ha a pénzügyőri státuszú foglalkoztatottat az (1) vagy (3) bekezdés alapján soron kívül eggyel magasabb rendfokozatba előléptették, úgy az (1) vagy (3) bekezdés alkalmazásával akkor léptethető elő ismételten soron kívül eggyel magasabb rendfokozatba, ha a korábbi soron kívüli előléptetéstől számított öt év eltelt.
138. § [Rendfokozatban történő előmenetel speciális szabályai]
(1) A szolgálati jogviszony megszűnésével egyidejűleg eggyel magasabb rendfokozatba lehet kinevezni, előléptetni a pénzügyőri státuszú foglalkoztatottat, ha a nyugállományba helyezésére
a) a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár elérésével került sor, vagy
b) szolgálati kötelmekkel összefüggő egészségkárosodás miatt került sor, és nyugállományba helyezésekor legalább húsz év tényleges szolgálati idővel rendelkezett,
és szolgálati feladatait kiemelkedő eredményességgel látta el.
(2) Eggyel magasabb rendfokozatba kell előléptetni, kinevezni a hősi halottá nyilvánított, tiszti, főtiszti vagy tábornoki rendfokozati állománycsoportba tartozott személyt. Hadnagyi rendfokozatba kell kinevezni a hősi halottá nyilvánított, zászlósi vagy tiszthelyettesi rendfokozati állománycsoportba tartozott személyt.
139. § [Vezetői munkakörök]
(1) A NAV vezetői munkakörei:
a) főigazgató,
b) főigazgató-helyettes,
c) szakfőigazgató,
d) igazgató,
e) igazgatóhelyettes,
f) főosztályvezető,
g) főosztályvezető-helyettes és
h) osztályvezető.
(2) A vezetői munkakört betöltő személy felettese az általa vezetett szervezet, szerv, szervezeti egység állományába tartozó foglalkoztatottnak.
(3) A főosztályvezető helyettesítésére szervezeti egység vezetése nélkül a NAV vezetőjének engedélyével tölthető be főosztályvezető-helyettesi munkakör a főosztály által ellátott feladatok összetettségére, nagyságrendjére tekintettel.
140. § [Vezetői kinevezés képzettségi követelményei]
(1) Vezetői kinevezést csak jogszabályban meghatározott szakirányú felsőfokú iskolai végzettségű foglalkoztatott kaphat.
(2) A vezetői kinevezést követő egy éven belül a vezető köteles a munkáltatói jogkör gyakorlója által előírt vezetőképzésben részt venni. Ha képzési kötelezettségét e határidőn belül a foglalkoztatott számára felróható okból elmulasztja, a foglalkoztatottat a kinevezés módosításával a végzettségének megfelelő nem vezetői munkakörbe kell helyezni, ha ilyen munkakör nem biztosítható, a foglalkoztatott szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni. A képzési kötelezettség teljesítésére nyitva álló határidőbe nem számít bele a harminc napot meghaladó illetmény nélküli szabadság vagy keresőképtelenség, továbbá a harminc napot meghaladó kiküldetés időtartama.
(3) Nem köteles a (2) bekezdés szerinti vezetőképzésben részt venni az a vezetővé kinevezett foglalkoztatott, aki korábban ilyen képzésen már részt vett, és korábbi vezetői kinevezésének megszűnése és ismételt vezetői kinevezése között öt évnél kevesebb telt el.
141. § [Vezetői kinevezés időtartama]
(1) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői kinevezés határozatlan időre szól.
(2) Vezetői kinevezés helyettesítés céljából határozott időre is adható. A helyettesítés céljából adott határozott idejű vezetői kinevezés meghosszabbítható.
(3) A tartós külszolgálat időtartamára – az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – vezetői kinevezés határozott időre is adható.
142. § [Vezetői kinevezés módosítása, lemondás vezetői munkakörről]
(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a vezetőt indokolás és az érintett beleegyezése nélkül a kinevezés módosításával végzettségének megfelelő nem vezetői munkakörbe, vagy más vezetői munkakörbe helyezheti.
(2) Az érintettet a kinevezés módosításról szóló okirat közlésétől számított öt munkanapon belül írásban benyújtott kérelmére – a nyilatkozattételt követő naptól kezdődően – fel kell menteni. Az érintett felmentése esetén a kinevezésmódosítást megelőzően betöltött korábbi munkakörében megállapított illetményét kell alapul venni a felmentési időre járó távolléti díj, a végkielégítés összegének, valamint az egyéb járandóságok összegének meghatározásakor.
(3) Ha az (1) bekezdés alkalmazása során az ott meghatározott munkakör nem biztosítható, az érintett szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni.
(4) A vezető a vezetői munkaköréről bármikor, indokolás nélkül lemondhat. A vezetői munkakörről való lemondási idő harminc nap. A munkáltatói jogkör gyakorlója és a vezető rövidebb időben is megállapodhatnak.
(5) A vezetői munkakörről történő lemondás esetén a NAV adott szervénél – feltéve, hogy felajánlható munkakör rendelkezésre áll – az érintett részére a végzettségének megfelelő nem vezetői munkakört vagy alacsonyabb vezetői munkakört kell felajánlani. Az érintett részére – kérelmére – alacsonyabb vezetői munkakör helyett nem vezetői munkakört kell felajánlani. Az érintett a felajánlott munkakör elfogadásáról vagy elutasításáról a felajánlástól számított öt munkanapon belül írásban nyilatkozik.
(6) A szolgálati jogviszonyról történő lemondásnak kell tekinteni, ha az érintett nem fogadja el a vezetői munkakörről történő lemondást követően felajánlott (5) bekezdés szerinti munkakört. A jogviszonyról való lemondás következtében a – (4) bekezdés szerinti lemondási időt is magában foglaló – kéthavi lemondási idő a vezetői munkakörről történő lemondás időpontjától kezdődik. A vezetői munkakörről való (4) bekezdés szerinti lemondási időt követően az érintett mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, és a vezetői munkakörében megállapított illetményét kell alapul venni a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó illetmény, valamint az egyéb járandóságok összegének meghatározásakor.
(7) Ha felajánlható másik munkakör nincs, az érintettet – a (4) bekezdés szerinti vezetői munkakörről való lemondás időpontjától kezdődően – fel kell menteni. Ilyen esetben a (2) bekezdést megfelelően alkalmazni kell.
143. § [Alapilletmény megállapítása vezetői kinevezés módosításakor]
Ha a 142. § (1) vagy (5) bekezdésén alapuló kinevezés módosítása következtében a vezető
a) más vezetői munkakört tölt be, alapilletményét az új vezetői munkaköre szerint,
b) nem vezetői munkakört tölt be, alapilletményét a 130. § szerinti besorolása alapján
kell megállapítani.
144. § [Az illetmény]
(1) A foglalkoztatott jogviszonya alapján havonta illetményre jogosult. Az illetményt száz forintra kerekítve kell megállapítani. A kerekítés nem minősül munkáltatói intézkedésen alapuló, az általánostól eltérő illetménymegállapításnak.
(2) A foglalkoztatott illetménye a 145. § (1) bekezdése szerint megállapított alapilletményből, időpótlékból és – az e törvényben meghatározott feltételek esetén – munkaköri pótlékból, valamint egyéb illetménypótlékból áll.
(3) Az alapilletmény, az időpótlék és a munkaköri pótlék együttes összegének legalább a Kormány által meghatározott, garantált bérminimum összegét el kell érnie.
(4) Havi illetmény esetén az egy órára járó illetmény meghatározása során a havi illetmény összegét osztani kell
a) általános teljes napi munkaidő esetén: 174 órával,
b) általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén: 174 óra időarányos részével.
(5) A jogszabályban meghatározott felsőfokú iskolai végzettséget igénylő munkakört betöltő, szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező foglalkoztatottat az I., a felsőfokú iskolai végzettséget nem igénylő munkakört betöltő foglalkoztatottat a II. besorolási osztályba kell besorolni (a továbbiakban együtt: besorolási osztály).
145. § [Az alapilletmény]
(1) A foglalkoztatott alapilletményét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg a foglalkoztatott besorolása alapján megállapított fizetési fokozatához tartozó, az 5. mellékletben meghatározott, illetve a vezetői munkakör besorolási kategóriájához tartozó, a 6. mellékletben meghatározott sávon belül a munkakör alapján ellátott feladatok szempontjából jelentős tapasztalat, végzettség, egyéb képesítés, nyelvtudás, valamint a munkakör ellátásához kapcsolódó felelősség alapján. Vezetői munkakört betöltő foglalkoztatott esetén az alapilletmény megállapítása során figyelemmel kell lenni továbbá a vezető által ellátott feladatok nagyságrendjére, a vezetése alá tartozók számára, valamint a vezetői munkakör szervezeti hierarchiában betöltött helyére.
(2) A Kormány által rendeletben megjelölt országos illetékességű területi NAV szerv állományába tartozó foglalkoztatottak alapilletményét az 5–6. mellékletben meghatározott, a központi szervek tekintetében megállapított sávok alapulvételével kell megállapítani.
(3) A foglalkoztatott alapilletményének sávon belüli beállási szintjét (a sáv alsó értékétől való eltérés mértékét) a munkáltatói jogkör gyakorlója módosíthatja a foglalkoztatott alacsonyabb vagy magasabb munkakörbe helyezése, továbbá az alapilletmény megállapítása során az (1) bekezdés alapján figyelembe vett körülmények lényeges változása esetén. A fizetési fokozatban történő előmenetel, illetve a fizetési fokozatban történő visszavetés fegyelmi büntetés alkalmazása az alapilletmény beállási szintjét nem érinti, az alapilletményt a munkáltatói intézkedés szerinti új fizetési fokozatban úgy kell megállapítani, hogy annak beállási szintje megegyezzen a munkáltatói intézkedést megelőző fizetési fokozatban meghatározott alapilletmény beállási szintjével.
146. § [Az időpótlék]
(1) Az időpótlék a köz szolgálatában eltöltött, a (2) bekezdésben meghatározott jogviszonyban (e § alkalmazásában a továbbiakban: időpótlékra jogosító szolgálati jogviszony) eltöltött tizedik évtől kezdődően – az 1–2. besorolási kategóriába tartozó vezetői munkakört betöltő foglalkoztatott kivételével – a foglalkoztatottat megillető, az időpótlékra jogosító szolgálati jogviszonyban eltöltött további ötévenként növekvő mértékű illetményelem. Az időpótlék mértékét a 8. melléklet tartalmazza.
(2) E § alkalmazásában időpótlékra jogosító szolgálati jogviszonyban eltöltött időnek kell tekinteni:
a) a NAV-nál és jogelődeinél szolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati, hivatásos szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban és munkaviszonyban töltött időt,
b) más költségvetési szervnél kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, továbbá közalkalmazotti, rendvédelmi igazgatási alkalmazotti, honvédelmi alkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti szolgálati, bírói vagy ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időt, ha a NAV-nál fennálló szolgálati jogviszony e jogviszonyok valamelyikéből áthelyezéssel vagy közvetlen kinevezéssel jött létre.
(3) A (2) bekezdés b) pontja alkalmazásában közvetlen kinevezés, ha az érintett jogviszonya a NAV-nál a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott jogviszonyának megszűnését követő első munkanapon jön létre, valamint ha a jogviszony létesítésére a 39. § (3) bekezdése alkalmazásával került sor.
(4) E § alkalmazásában nem minősül időpótlékra jogosító szolgálati jogviszonyban eltöltött időnek az állásból történő felfüggesztésnek, a jogviszony szünetelésének, a letartóztatásnak, az előzetes kényszergyógykezelésnek, illetve az olyan bűnügyi felügyeletnek az időtartama, amelynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy meghatározott területet engedély nélkül nem hagyhat el, továbbá az illetmény nélküli szabadságnak a három évet meghaladó időtartama.
(5) A (3) bekezdés szempontjából állásból történő felfüggesztésnek kell tekinteni az 1996. évi XLIII. törvény rendelkezései alapján végrehajtott beosztásból felfüggesztést is.
147. § [A munkaköri pótlék]
(1) A munkaköri pótlék a miniszter által kiadott rendeletben meghatározott munkakört betöltő foglalkoztatottnak járó, a munkakör ellátásából adódó többletkötelezettségek vagy -terhelés, továbbá a munkakörrel járó többlet-igénybevétel és -terhelés ellentételezését szolgáló illetményelem. A munkaköri pótlék mértékét a miniszter rendelete a 8. melléklet szerinti sávok keretei között állapítja meg.
(2) A munkaköri pótlék mértékének megállapításánál
a) a feladatellátás sajátosságaiból adódó valós és rendszeresen jelentkező kockázatot, ideértve akár az életet, testi épséget, egészséget érintő kockázatot is,
b) a munkavégzés sajátos körülményeit,
c) pénzügyőrök tekintetében az a) és b) ponton túl a fegyverrel való szolgálatteljesítést, fegyverhasználattal vagy annak lehetőségével járó helyzetek gyakoriságát, továbbá a más kényszerítőeszközök alkalmazásának lehetőségével járó helyzetek gyakoriságát
kell figyelembe venni.
148. § [Illetményeltérítés]
(1) A NAV vezetőjének előzetes jóváhagyásával a munkáltatói jogkör gyakorlója át nem ruházható hatáskörében, illetve a Központi Irányításban a NAV vezetője által átruházott hatáskörben a munkáltatói jogkört gyakorló vezető a tárgyévet megelőző év teljesítményértékelése figyelembevételével a tárgyévre vonatkozóan a foglalkoztatott besorolása szerinti alapilletményét december 31-éig terjedő időszakra legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 30%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg. Az eltérítésről a munkáltatói jogkör gyakorlója minden év január 31-éig dönt.
(2) Az (1) bekezdés szerint megállapított eltérítés a tárgyévben akkor módosítható, ha a tárgyévben a foglalkoztatottat magasabb vagy alacsonyabb besorolású munkakörbe helyezik, illetve címadományozásra vagy annak visszavonására, vagy a foglalkoztatott II. besorolási osztályból I. besorolási osztályba történő átsorolására, illetve áthelyezésére vagy tartós külszolgálatra történő kirendelésére kerül sor. A módosítás eredményeként az alapilletmény nem lehet alacsonyabb, mint az e törvény alapján az eltérítés nélkül meghatározott összeg.
149. § [A személyi illetmény]
(1) A NAV vezetőjének előzetes jóváhagyásával a munkáltatói jogkör gyakorlója át nem ruházható hatáskörében, illetve a Központi Irányításban a NAV vezetője által átruházott hatáskörben munkáltatói jogkört gyakorló vezető a kimagasló teljesítményt nyújtó, és a szervezet működése szempontjából kiemelten fontos munkakört betöltő foglalkoztatottnak az e törvényben meghatározott illetményrendszerre vonatkozó szabályoktól eltérő, személyi illetményt állapíthat meg.
(2) A személyi illetményt egy összegben kell megállapítani és visszavonásig érvényes. A visszavonáshoz – ide nem értve a 187. § (4) bekezdés e) pontja szerinti esetet – a NAV vezetőjének előzetes jóváhagyása szükséges. A visszavonást követően a foglalkoztatottat az e törvényben meghatározott illetményrendszerre vonatkozó szabályok szerint, az általa betöltött munkakör alapján kell besorolni és illetményét megállapítani.
(3) A személyi illetményben részesülők illetményét évente – január 31-ig – felül kell vizsgálni.
(4) A személyi illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.
(5) Visszavonás nélkül is megszűnik a személyi illetmény, ha a foglalkoztatott besorolása szerinti illetményének összege eléri a személyi illetmény összegét. Ebben az esetben a foglalkoztatottat az általa betöltött munkakör alapján kell besorolni, és illetményét megállapítani.
(6) A személyi illetményben részesülő foglalkoztatottak száma nem haladhatja meg a NAV létszámának 5%-át.
150. § [Az éjszakai pótlék]
Éjszakai pótlékra az jogosult, aki a munkaidő beosztása alapján, illetve vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben 22.00 és 6.00 óra között végez munkát. Ha a munkaidő-beosztás szerinti munkavégzés legalább 50%-a 22.00 és 6.00 óra közé esik, a pótlék a munkaidő teljes időtartamára jár. Ha a hivatkozott mérték az 50%-ot nem éri el, úgy az éjszakai pótlék időarányosan jár. A pótlék mértékét a 8. melléklet állapítja meg.
151. § [Az egészségügyi pótlék]
(1) A foglalkoztatott egészségügyi pótlékra jogosult, ha a munkavégzésre munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy egészségének védelme csak olyan egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, amely az érintett számára fokozott megterhelést jelent. A pótlék mértékét a 8. melléklet tartalmazza.
(2) Az (1) bekezdés szerinti pótlékra jogosító munkaköröket a NAV vezetője határozza meg.
152. § [A készenléti pótlék]
(1) A foglalkoztatott a napi munkaidőn túl teljesített készenlét esetén a készenlét időtartamára készenléti pótlékra jogosult. A készenléti pótlék mértékét a 8. melléklet tartalmazza.
(2) A készenlét időtartama alatt munkavégzéssel töltött időtartamra az érintett nem jogosult az (1) bekezdés szerinti díjazásra, ezen időtartamra a túlmunkára vonatkozó rendelkezések szerint jogosult ellentételezésre.
(3) Az osztályvezető kivételével a vezetői munkakört betöltő foglalkoztatottat készenlét teljesítése esetén nem illeti meg szabadidő, illetve díjazás.
153. § [Az illetmény újramegállapítása]
Az illetményelemek – ide nem értve a 150. §–152. § szerinti illetménypótlékot – változása esetén, így különösen a fizetési fokozat változása során, alacsonyabb vagy magasabb besorolású munkakörbe kinevezés esetén a foglalkoztatott illetményét újra meg kell állapítani.
154. § [Az illetmény kifizetésének szabályai]
(1) A foglalkoztatottat az e törvény alapján megillető illetmény kifizetése az érintett által választott fizetési számlára történő átutalással, fizetési számla hiányában pénzforgalmi számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján történik. A foglalkoztatott egyidejűleg csak egy fizetési számlát jelölhet meg választott fizetési számlaként, illetve csak egy kézbesítési címre kérheti az illetmény kifizetését.
(2) A fizetési számlához kapcsolódóan a foglalkoztatott részére legfeljebb havonta a központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott mértékű bankszámla-hozzájárulás adható.
(3) A NAV viseli az illetmény fizetési számlára történő átutalásának vagy készpénzben történő kifizetésének a költségét.
(4) Az illetményt havonta utólag, egy alkalommal kell elszámolni és kifizetni. Ha a jogviszony egy hónapnál rövidebb ideig tart, az illetményt a jogviszony végén kell elszámolni és kifizetni.
(5) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója az érintett illetményét a 144. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával számolja el és fizeti ki.
(6) Az illetményt a tárgyhónapot követő ötödik napig (a továbbiakban: bérfizetési nap) ki kell fizetni.
(7) Az illetmény bankszámlára utalással történő kifizetése esetén a NAV-nak úgy kell eljárnia, hogy az érintett az illetményével a bérfizetési napon rendelkezhessen, készpénzkifizetés kézbesítése útján történő kifizetése esetén pedig úgy kell eljárnia, hogy legkésőbb ugyanezen napon megtörténjen a készpénz feladása.
(8) Az illetményt a foglalkoztatottnak kell kifizetni, kivéve, ha erre mást felhatalmaz, illetve ha őt bírósági vagy más hatósági határozat ebben korlátozza. A foglalkoztatott elhalálozása esetén az illetményt a jogerős hagyatékátadó végzésben vagy öröklési bizonyítványban megjelölt örökös részére kell kifizetni.
(9) Ha a bérfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, az illetmény bankszámlára utalással történő kifizetése esetén a NAV-nak úgy kell eljárnia, hogy az érintett az illetményével legkésőbb az ezt megelőző munkanapon rendelkezhessen, készpénzkifizetés kézbesítése útján történő kifizetése esetén pedig úgy kell eljárnia, hogy legkésőbb ugyanezen napon megtörténjen a készpénz feladása.
(10) A NAV-nak a jubileumi jutalom kifizetése iránt az arra való jogosultság megszerzésének a 163. § (1) bekezdésében meghatározott napján, ha pedig az heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, az azt követő első munkanapon kell intézkednie.
155. § [Késedelmi kamat]
A késedelem idejére a késedelembe esés időpontjától kezdve a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot kell fizetni. A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
156. § [Az illetmény pénzneme]
(1) Az illetményt – külföldön történő munkavégzés vagy jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – Magyarország hivatalos pénznemében kell megállapítani és kifizetni.
(2) Az illetményt utalvány vagy fizetőeszköz helyettesítésére szolgáló más formában kifizetni nem lehet.
157. § [Az elszámolás]
(1) A foglalkoztatott részére az illetményéről részletes írásbeli elszámolást kell adni. Az elszámolásnak olyannak kell lennie, hogy az érintett a kifizetés (és egyes elemeinek) jogcímét, a kiszámítás helyességét, valamint a levonások jogcímét és összegét ellenőrizni tudja.
(2) Ha az illetmény tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a foglalkoztatottat a tárgyhónapra vonatkozó illetményelszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi illetmény elszámolásakor tájékoztatni kell. Az illetménykülönbözetet a következő havi illetménnyel egyidejűleg ki kell fizetni. A munkáltatói jogkör gyakorlója a jogalap nélkül kifizetett illetményt az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja.
158. § [Levonás, pénzkövetelés érvényesítése]
(1) Az illetményből való levonásnak – a levonásmentes illetményrészig – jogszabály vagy végrehajtható határozat alapján van helye. A levonásmentes illetményrész a bírósági végrehajtásról szóló törvény alapján teljesíthető levonások után fennmaradó illetményrész.
(2) A NAV a követelését az érintett hozzájárulása alapján, illetve, ha az előlegnyújtásból ered – a levonásmentes illetményrészig – az illetményből levonhatja.
(3) Egyebekben az illetményből való levonásra a bírósági végrehajtási jogszabályok az irányadók.
(4) E §-t kell alkalmazni a szakszervezeti tagdíj levonására is.
(5) Az illetménnyel szemben beszámításnak nincs helye.
(6) A jogalap nélkül kifizetett illetmény hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha az érintettnek a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie vagy azt maga idézte elő. E bekezdés alkalmazásában a kifizetés napjának az számít, amikor a NAV számláját a kincstár megterhelte, készpénzkifizetés kézbesítése útján történő kifizetése esetén pedig az a nap, amikor a készpénz feladása megtörtént.
(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a foglalkoztatott szolgálati jogviszonnyal összefüggő tartozásainak megtérítésére irányuló igényét írásbeli felszólítással érvényesítheti.
(8) A foglalkoztatott az illetményére vonatkozó igényéről – az egyezséget kivéve – előre nem mondhat le.
(9) Engedményezésnek pénzkövetelés esetén van helye. A levonásmentes illetményrész nem engedményezhető.
(10) Tartozásátvállalásnak pénzkövetelés esetén van helye. Munkáltatói tartozást a foglalkoztatott nem vállalhat át.
(11) A foglalkoztatott és a munkáltatói jogkör gyakorlója megállapodása alapján pénztartozás után kamat köthető ki, feltéve, hogy annak mértéke nem haladja meg a Ptk. 6:47. § (2) bekezdése szerinti mértéket.
159. § [Az egyéb járandóság figyelembe vétele]
A 157. §, valamint a 158. § (5), (8) és (9) bekezdése szerinti illetményre vonatkozó szabályokat az egyéb járandóságra is, a 154. § (1), (3) és (8) bekezdése, a 156. §, valamint a 158. § (1)–(3) és (6) bekezdése szerinti illetményre vonatkozó szabályokat a pénzben kifizetendő egyéb járandóságra is alkalmazni kell.
160. § [Az illetménymegállapítás részletszabályai]
Az illetménymegállapítás rendjével kapcsolatos részletszabályokat a foglalkoztatási szabályzat állapítja meg.
161. § [A távolléti díj]
(1) E törvényben meghatározott esetekben a foglalkoztatottat illetmény helyett távolléti díj illeti meg.
(2) A távolléti díj az alapilletmény, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének az előírt időtartamra számított időarányos része.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában rendszeres illetménypótlék az időpótlék és a munkaköri pótlék.
162. § [Díjazás munkavégzés hiányában]
(1) A foglalkoztatottat, ha a foglalkoztató NAV szerv működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állásidő) távolléti díj illeti meg.
(2) A foglalkoztatottat távolléti díj illeti meg
a) a szabadság idejére,
b) ha e törvény munkavégzés nélkül illetmény fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő,
c) a munkaszüneti nap miatt kiesett időre, és
d) e törvényben meghatározott esetekben.
(3) Ha a foglalkoztatott
a) letartóztatásban van,
b) bíróság által a terhelt számára előírt terület, lakás, egyéb helyiség, intézmény, vagy ahhoz tartozó bekerített hely engedély nélküli el nem hagyására vonatkozó bűnügyi felügyelet alatt áll, vagy
c) előzetes kényszergyógykezelés alatt áll,
távolléti díjra jogosult, amelynek 50%-át vissza kell tartani úgy, hogy a folyósított összeg nem lehet kevesebb a mindenkori minimálbér összegénél.
(4) A (3) bekezdésben meghatározott okból visszatartott távolléti díjat annak kamataival együtt utólag ki kell fizetni, ha a büntetőeljárás felmentéssel zárul.
163. § [A jubileumi jutalom]
(1) A foglalkoztatott a szolgálati jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jubileumi jutalomra az érintett a (2) bekezdésben megjelölt szolgálati jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján szerez jogosultságot.
(2) A jubileumi jutalom mértéke:
a) huszonöt év szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén kéthavi,
b) harminc év szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén háromhavi,
c) harmincöt év szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén öthavi,
d) negyven és ezt követő minden öt év szolgálati jogviszonyban töltött idő esetén héthavi
távolléti díjnak megfelelő összeg.
(3) A foglalkoztatott nem jogosult jubileumi jutalomra, ha másik foglalkoztatási jogviszonyban azt már megkapta.
164. § [A jubileumi jutalomra jogosító idő]
A jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál
a) a NAV-nál szolgálati jogviszonyban, továbbá e törvény hatálybalépése előtt a NAV-nál, illetve jogelődeinél kormányzati szolgálati jogviszonyban, kormánytisztviselői jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, munkaviszonyban,
b) a Kttv., a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.), a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjv.), az állami tisztviselőkről szóló 2016. évi LII. törvény és a Kit. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közszolgálati, kormánytisztviselői, kormányzati szolgálati és állami szolgálati jogviszonyban,
c) a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban,
d) a hivatásos szolgálati jogviszonyban, hivatásos vagy szerződéses tiszti és altiszti katonai szolgálati viszonyban,
e) a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban,
f) a hivatásos nevelőszülői jogviszonyban és a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban,
g) a Kttv., a Ktv., Ktjv., a Kjt., illetve a Kit. hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban,
h) az állami vezetői szolgálati és politikai szolgálati jogviszonyban és
i) a rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban, továbbá
j) a 39. § szerinti jogviszony-létesítés esetén a két jogviszony között,
töltött időt kell figyelembe venni.
165. § [Szakmai címek]
(1) A NAV vezetője szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói címet adományozhat a (2) bekezdésben foglalt feltételekkel rendelkező foglalkoztatottnak. Az adományozható szakmai tanácsadói, illetve szakmai főtanácsadói címek számát a foglalkoztatási szabályzatban kell meghatározni. Az adományozható kétféle cím együttesen nem haladhatja meg a NAV felsőfokú iskolai végzettségű foglalkoztatotti létszámának 10%-át.
(2) Szakmai tanácsadói cím annak az I. besorolási osztályba tartozó, legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező foglalkoztatottnak, szakmai főtanácsadói cím pedig annak az I. besorolási osztályba tartozó, legalább tízéves szakmai gyakorlattal rendelkező foglalkoztatottnak adományozható, akinek a teljesítménye a címadományozást megelőző két évben kivételes fokozatú volt.
(3) A szakmai tanácsadó, illetve a szakmai főtanácsadó esetén az illetményt a főosztályvezető-helyettesi, illetve főosztályvezetői munkakört betöltőkre irányadó szabályok szerint kell megállapítani azzal, hogy a főosztályvezető-helyettesi, illetve főosztályvezetői munkakör besorolási kategóriájához rendelt sáv alsó és felső határaként a 6. mellékletben meghatározott sáv alsó és felső határának
a) területi szervnél a 80%-át,
b) központi szervnél a 75%-át
kell figyelembe venni.
(4) A szakmai tanácsadói, szakmai főtanácsadói címmel rendelkező foglalkoztatott a besorolása szerinti illetményre jogosult, ha az magasabb, mint a címe alapján számított illetménye.
(5) A szakmai tanácsadói vagy főtanácsadói címet vissza kell vonni, ha a foglalkoztatott teljesítménye két egymást követő évben átlagos vagy azt el nem érő. A szakmai tanácsadói vagy főtanácsadói cím visszavonása esetén a foglalkoztatott a címmel járó illetmény helyett a besorolása szerinti illetményére jogosult.
166. § [Elismerések]
