A foglalkoztatott az adott feladat kiemelkedő teljesítéséért, illetve feladatainak hosszabb időn át történő eredményes végzéséért a következő elismerésekben részesíthető:

a) pénzjutalommal járó dicséret,

b) pénz- és tárgyjutalom,

c) fizetési fokozatban eltöltendő várakozási időnek legalább egy, legfeljebb négy évvel történő csökkentése,

d) fizetési fokozatban egy fokozattal történő előresorolás,

e) eggyel magasabb rendfokozatba soron kívüli előléptetés,

f) Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló törvénnyel alapított kitüntetés, illetve a törvényben kapott felhatalmazás alapján alapított kitüntető cím, díj, oklevél, plakett vagy más elismerés.

167. § [A céljuttatás]

(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója – ide nem értve a helyettesítést – rendkívüli, célhoz köthető feladatot állapíthat meg a foglalkoztatott részére, amelynek teljesítése a munkakör ellátásából adódó általános munkaterhet jelentősen meghaladja (a továbbiakban: célfeladat). A munkáltatói jogkör gyakorlója a célfeladat eredményes végrehajtásáért – a foglalkoztatott illetményén felül, írásban, a célfeladat megállapításakor vagy teljesítésének igazolásakor – céljuttatást határoz meg a megállapított személyi juttatások előirányzatán belül.

(2) A NAV vezetője az (1) bekezdésben foglaltakon túl célfeladatot állapíthat meg – az érintett hivatali szervezet vezetőjének egyetértésével – más államigazgatási szervnél foglalkoztatott részére. A céljuttatást ebben az esetben a NAV vezetője állapítja meg.

(3) A nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység célfeladat teljesítésével is ellátható. A célfeladat ellátásának időtartama a tárgyévben a hat hónapot nem haladhatja meg. A célfeladat eredményes végrehajtásáért a céljuttatást a NAV előlegezi meg.

(4) A (3) bekezdés szerinti célfeladat meghatározása a NAV, valamint a digitális megoldások exportjával és programjának fejlesztésével összefüggő feladatok koordinációját ellátó szervezet közötti megállapodáson alapul. A megállapodás tartalmazza különösen a nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység meghatározását, a végrehajtással kapcsolatos szabályokat, a végrehajtásban részt vevő foglalkoztatott részére járó díjazást és költségtérítést, az elszámolás rendjét.

(5) A (3) és (4) bekezdés alkalmazásakor az (1) és (2) bekezdést és az 53. § (6) bekezdése szerinti kormányrendelet szabályait nem kell alkalmazni.

(6) A nemzetközi közigazgatási szakértői tevékenység tartalmát, típusát, és a célfeladattal kapcsolatos megállapodásra vonatkozó részletszabályokat a Kormány rendeletben állapítja meg.

168. § [Cafetéria]

(1) A NAV teljes személyi állománya cafetériajuttatásként – választása szerint – a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 71. § (1) bekezdésében felsorolt juttatásokra, legfeljebb az ott meghatározott mértékig és feltételekkel jogosult. A cafetériajuttatás éves összege biztosít fedezetet az egyes juttatásokhoz kapcsolódó, a juttatást teljesítő NAV-ot terhelő közterhek megfizetésére is.

(2) Nem jogosult cafetériajuttatásra a tartós külszolgálaton lévő, a nemzeti szakértői tevékenységet ellátó foglalkoztatott, továbbá a foglalkoztatott és a munkavállaló azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre, munkabérre nem jogosult, feltéve, hogy a távollét időtartama meghaladja a harminc napot. A harminc napot meghaladó távollét esetében a jogosultat a távollét első napjától kezdve nem illeti meg a juttatás. A távollétek időtartamát – a jogosultság szempontjából – nem lehet összeszámítani.

(3) Ha a jogviszony év közben keletkezik, a jogosult a keretösszeg időarányos részére jogosult. A keretösszeget ezer forintra kerekítve kell megállapítani. A jogosultsági idő számításakor az adott év naptári napjainak számát kell figyelembe venni.

(4) A (2) bekezdésben meghatározott esetben, illetve ha a jogosult szolgálati jogviszonya, illetve munkaviszonya a tárgyév közben szűnik meg, az időarányos részt meghaladó mértékben igénybe vett cafetériajuttatás értékét a (2) bekezdés szerinti távollét vége utáni első munkanapon, illetve a jogviszony megszűnésekor vissza kell fizetni, illetve – az érintett választása szerint, ha a juttatás természete ezt lehetővé teszi – vissza kell adni. Nem kell visszafizetni (visszaadni) a cafetériajuttatás értékét, ha a jogviszony a jogosult halála miatt szűnik meg.

(5) A NAV vezetője foglalkoztatási szabályzatban rendelkezik a cafetériajuttatás igénybevételének részletes szabályairól, elszámolásának rendjéről és visszatérítésének szabályairól.

169. § [Költségtérítés]

(1) Meg kell téríteni azokat a költségeket, amelyek

a) a szolgálati jogviszonyból fakadó feladat ellátásával kapcsolatban,

b) a szabadságról, a munkaszüneti és a pihenőnapról történő visszarendeléssel összefüggően,

c) az átrendeléssel, illetve a pénzügyőr szolgálati érdekből történő, 47. § (4) bekezdése szerinti áthelyezésével kapcsolatosan, valamint az átköltözés folytán

indokoltan merültek fel.

(2) A foglalkoztatott nem jogosult az (1) bekezdés c) pontja alapján költségtérítésre, ha a NAV olyan szervéhez kerül átrendelésre, áthelyezésre, amelynek székhelye ugyanazon a településen van, mint annak a NAV szervnek a székhelye, amelytől átrendelték, áthelyezték.

(3) Az (1) bekezdés alapján a foglalkoztatottat megillető költségtérítések fajtáit, mértékét, a költségtérítés feltételeit, elszámolásának rendjét a foglalkoztatási szabályzat állapítja meg.

170. § [Egyéb juttatások]

(1) A foglalkoztatott részére visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. Ilyen juttatás lehet különösen:

a) lakhatási támogatás,

b) lakásépítési és -vásárlási támogatás,

c) szociális támogatás,

d) illetményelőleg,

e) tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési, nyelvtanulási támogatás.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt juttatás mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a NAV vezetője foglalkoztatási szabályzatban állapítja meg.

171. § [Támogatás magántulajdonú lakás megszerzéséhez]

(1) A foglalkoztatott számára – a Kormány által meghatározott rendben – magántulajdonú lakás megszerzéséhez igénybe vett hitelintézeti kölcsönhöz támogatás nyújtható.

(2) A foglalkoztatott a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott hitelintézetnél – önerő biztosítása nélkül, ha a Kormány által rendeletben meghatározott feltételeknek megfelel – magántulajdonú lakás építéséhez vagy vásárlásához forintalapú lakáscélú kölcsönszerződés megkötését kezdeményezheti.

172. § [Készfizető kezesség lakás építéséhez, vásárlásához]

(1) Ha a foglalkoztatott által lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt állami kamattámogatású kölcsön összege meghaladja e lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének a hitelintézet által meghatározott legmagasabb arányát, a különbözetre az állam készfizető kezességet vállal. A foglalkoztatott az állami kezességvállalást – az erre az állammal szerződésben kötelezettséget vállaló – hitelintézeten keresztül veheti igénybe.

(2) Az állam készfizető kezességet az (1) bekezdésben foglalt esetben annál a foglalkoztatottnál vállalhat, aki:

a) határozatlan időre létesített szolgálati jogviszonyt,

b) legalább hároméves közigazgatási gyakorlattal rendelkezik, vagy szolgálati jogviszonyban töltött ideje meghaladta a három évet,

c) felmentési vagy lemondási idejét nem tölti, illetve akinek nincs folyamatban a szolgálati jogviszonyának megszüntetése,

d) ellen nem folyik fegyelmi eljárás,

e) nem áll – a magánvádas vagy a pótmagánvádas eljárás kivételével – büntetőeljárás hatálya alatt, és

f) az (1) bekezdés szerinti kezességvállalással biztosított hitelrészt a hitelintézetnek kiegyenlítette, illetve a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettárs – az igénylés időpontjában – állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem kötelezett.

(3) A kezességvállalás részletszabályait a Kormány rendeletben állapítja meg.

173. § [Kegyeleti juttatások]

(1) A NAV vezetője az elhunyt foglalkoztatottat – a közszolgálat teljesítése során szerzett érdemeire figyelemmel – a NAV saját halottjává nyilváníthatja.

(2) Ha a pénzügyőr a szolgálati kötelezettség teljesítése során az életét feláldozta, őt a miniszter hősi halottá nyilváníthatja.

(3) Az elhunyt foglalkoztatott temetési költségeihez a NAV az alábbiak szerint járulhat hozzá:

a) ha az érintettet a NAV saját halottjává, illetve a pénzügyőrt hősi halottá nyilvánították, a temetésének költségeit részben vagy egészben a NAV viseli,

b) az a) pontba nem tartozó esetben az elhunyt foglalkoztatott temetésének költségeit, illetve annak egy részét a hozzátartozó kérelmére, méltányosságból a NAV átvállalhatja.

(4) A kegyelet hivatalos kifejezéseként a (2) bekezdés szerinti elhunytat végtisztesség megadásaként az intézkedésre jogosult közeli hozzátartozó hozzájárulása esetén katonai tiszteletadással, vagy az intézkedésre jogosult közeli hozzátartozó kérésének megfelelően polgári szertartással vagy vallási közösség által végzett vallásos szertartással kell eltemetni.

(5) Az (1)–(4) bekezdés rendelkezéseit a NAV nyugállományú foglalkoztatottai tekintetében a foglalkoztatási szabályzatban meghatározottak szerint lehet alkalmazni.

(6) A temetési költségekhez való hozzájárulás megállapításának és kifizetésének eljárási rendjét a foglalkoztatási szabályzat állapítja meg.

174. § [Kiegészítő hozzátartozói támogatás]

(1) A hősi halott közeli hozzátartozója a Tny. alapján megállapított hozzátartozói nyugellátás 50%-ának megfelelő összegű kiegészítő hozzátartozói támogatásra jogosult, amelynek emeléséről a Tny. 62. §-a szerint kell intézkedni.

(2) A kiegészítő hozzátartozói támogatást a 173. § (2) bekezdése szerinti határozat alapján a nyugdíj-megállapító szerv állapítja meg, és a nyugdíjfolyósító szerv folyósítja.

(3) A kiegészítő hozzátartozói támogatás forrását a központi költségvetés biztosítja.

(4) Más jogszabályok – különösen az Szja tv. – alkalmazása során az e törvényben meghatározott eltéréssel a kiegészítő hozzátartozói támogatás hozzátartozói nyugellátásnak minősül.

175. § [Szociális gondoskodás]

(1) A NAV szociális gondoskodásának körébe tartozik

a) a NAV foglalkoztatottja és közeli hozzátartozója,

b) a nyugállományú foglalkoztatott, az egészségkárosodási ellátásra jogosult, valamint közeli hozzátartozóik,

c) az elhunyt foglalkoztatottnak és nyugállományú foglalkoztatottnak az özvegye, árvája, amíg ellátást folyósítanak számára, továbbá az özvegy akkor is, ha saját jogú nyugdíjat kap, valamint

d) akinek a szolgálati jogviszonya a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset, betegség miatt szűnt meg.

(2) A szociális gondoskodási körbe vonható a NAV volt foglalkoztatottja is, akinek a szolgálati jogviszonya neki fel nem róható okból szűnt meg, és a szolgálati jogviszony megszűnésekor legalább húsz éve állt a NAV, illetve jogelődei állományában és az egészségi állapota miatt szociális gondozásra szorul.

(3) A szociális gondoskodás keretében nyújtható ellátások formáját és mértékét, a jogosultság feltételeit a foglalkoztatási szabályzat állapítja meg.

176. § [Az egészségkárosodási keresetkiegészítés, egészségkárosodási járadék megállapításának feltételei]

(1) A korábban elért jövedelem kiesésének pótlása érdekében egészségkárosodási keresetkiegészítésre vagy egészségkárosodási járadékra (a továbbiakban együtt: egészségkárosodási ellátás) jogosult a pénzügyőr, valamint az a tisztviselő, aki helyszíni eljárási cselekményt munkaköréből adódóan ellát, vagy a NAV volt foglalkoztatottja, ha

a) az egészségi állapota miatt munkaköre ellátására alkalmatlanná vált, és

b) az egészségi alkalmatlanság a munkavégzéssel összefüggő balesetre vagy betegségre vezethető vissza, és a baleset vagy betegség ténylegesen a munkavégzés során érte, és

c) a baleset vagy betegség munkavégzéssel való összefüggését – tisztviselő esetén a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényben foglaltak szerint, pénzügyőr esetén a 235. § (2) és (3) bekezdése alapján – megállapították, és

d) a Tny. szerinti saját jogú nyugellátásra vagy a Knytv. szerinti szolgálati járandóságra nem jogosult, és

e) a (2) és (3) bekezdésben és a 177. § (6) bekezdésében meghatározott kizáró ok nem áll fenn, és

f) a 177. § (1)–(5) bekezdésében foglaltak alapján továbbfoglalkoztatására vagy a 178. § alapján a továbbfoglalkoztatási kötelezettség alóli mentesítésére kerül sor.

(2) Nem állapítható meg egészségkárosodási ellátás annak, aki egészségi alkalmatlansága bekövetkeztében vagy kialakulásában szándékosan vagy súlyosan gondatlanul közrehatott (a továbbiakban: közrehatás). A közrehatás megállapítását alapozza meg különösen, ha a baleset vagy a betegség az érintett

a) jogellenes magatartásával,

b) alkohol- vagy kábítószer-függőségével vagy ezek fogyasztásával,

c) önhibájából eredő ittas állapotával, kábítószer vagy bódító hatású anyag miatti tudatzavarával vagy belátási képességének csökkenésével,

d) vezetői engedély vagy más szükséges hatósági engedély nélküli, vagy ittas állapotban történt jármű vezetésével,

e) önkárosító magatartásával,

f) valamely foglalkozási szabályt szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegő magatartásával,

g) foglalkozási szabályhoz nem kötött munkavégzése során tanúsított súlyosan gondatlan magatartásával

összefüggésben következett be.

(3) Nem állapítható meg egészségkárosodási ellátás annak, aki egészségi alkalmatlansága megállapításának időpontjában nyugdíj előtti rendelkezési állományban van.

(4) A foglalkoztatott a 177. § (6) bekezdésében foglalt határidő végéig kérheti az egészségkárosodási ellátásra jogosultság megállapítása helyett a szolgálati jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését. E határidő elmulasztása jogvesztő. Ebben az esetben a felmentésre irányuló eljárásban a 71. §-t nem kell alkalmazni.

177. § [Más munkakör felajánlása]

(1) A 176. § (1) bekezdés a)–d) pontjában foglalt feltételek fennállása esetén a NAV köteles megvizsgálni, hogy a foglalkoztatott részére az egészségi állapotának megfelelő munkakör felajánlható-e. Ha a foglalkoztató NAV szervnél nincs megfelelő betöltetlen munkakör, úgy számára – a szerv vezetőjének hozzájárulásával – a NAV más szervénél is felajánlható az állapotának, végzettségének megfelelő másik munkakör.

(2) A foglalkoztatott részére olyan munkakör ajánlható fel, amely esetében az új munkavégzési hely eléréséhez szükséges idő a tartózkodási helytől – tömegközlekedés igénybevételével – nem haladja meg irányonként a másfél órát, tíz éven aluli gyermekét nevelő foglalkoztatott esetében az egy órát, kivéve, ha a foglalkoztatott – nyilatkozatával – vállalja a hosszabb utazási időt.

(3) A NAV-nak törekednie kell a foglalkoztatott részére képzettségének, végzettségének megfelelő munkakör felajánlására.

(4) Az egészségkárosodási keresetkiegészítésre jogosultság abban az esetben állapítható meg, ha az (1) bekezdésben meghatározott eljárás eredményeként a foglalkoztatott

a) a felajánlott munkavállalói munkakör elfogadására tekintettel munkaviszonyt létesít, vagy

b) szolgálati jogviszonya a felajánlott másik, egészségi állapotának megfelelő munkakörbe helyezésre tekintettel nem szűnik meg,

és az ennek megfelelően megállapított új illetménye vagy munkabére alacsonyabb az e törvény szerint megállapított korábbi illetményénél.

(5) A (4) bekezdés a) pontja alapján megállapított egészségkárosodási keresetkiegészítés esetén a 70. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt felmentés helyett a törvény erejénél fogva szűnik meg a foglalkoztatott szolgálati jogviszonya.

(6) A foglalkoztatott a felajánlott munkakör elfogadásáról vagy elutasításáról a felajánlástól számított öt munkanapon belül írásban nyilatkozik. Ha a foglalkoztatott öt munkanapon belül nem nyilatkozik, azt úgy kell tekinteni, mintha a felajánlott munkakört elutasította volna. Ha a foglalkoztatott az (1) bekezdés szerinti eljárásban felajánlott munkakört nem fogadja el, egészségkárosodási ellátásra nem jogosult, és a szolgálati jogviszonyát felmentéssel kell megszüntetni. Ebben az esetben a felmentésre irányuló eljárásban a 71. §-t nem kell alkalmazni.

(7) Az alkalmatlanság megállapításától kezdődően a foglalkoztatott mentesül a munkavégzési kötelezettség alól az eljárás során elfogadott munkakörbe helyezéséig, vagy ha erre nem kerül sor, az egészségkárosodási ellátásra jogosultság tárgyában hozott döntés meghozataláig.

(8) A (7) bekezdéstől eltérően a foglalkoztatott hozzájárulása esetén a foglalkoztatott az egészségi állapotának megfelelő munkakör ellátására átirányítható az eljárás során elfogadott munkakörbe helyezéséig, vagy ha erre nem kerül sor, az egészségkárosodási ellátásra jogosultság tárgyában hozott döntés meghozataláig.

178. § [Egészségkárosodási járadék]

(1) A 177. § szerinti továbbfoglalkoztatási kötelezettség alól a foglalkoztatott kérelme alapján a NAV vezetőjének előterjesztésére a miniszter adhat mentesítést, ha a foglalkoztatott egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50%-os vagy kisebb mértékű. Egészségkárosodási járadékra jogosultság abban az esetben állapítható meg, ha a miniszter a továbbfoglalkoztatási kötelezettség alól mentesítést ad.

(2) A miniszter a továbbfoglalkoztatási kötelezettség alóli mentesítés tárgyában harminc napon belül indokolt határozatban dönt. A miniszter a döntés során mérlegeli, hogy a NAV-nál meghatározható-e olyan munkakör, amelyet a foglalkoztatott egészségi állapota alapján elláthat, valamint azt, ha a foglalkoztatottól az egészségi állapota alapján már nem várható el a mindennapos rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség. A döntéssel szemben önálló jogorvoslatnak nincs helye, az az egészségkárosodási ellátásra jogosultság tárgyában hozott NAV vezetői döntés felülvizsgálata iránti keresettel vitatható.

(3) Az egészségkárosodási járadék megállapítása esetén a 70. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt felmentés helyett a törvény erejénél fogva szűnik meg a foglalkoztatott szolgálati jogviszonya.

179. § [Az egészségkárosodási ellátás megállapítása]

(1) Az egészségkárosodási ellátásra való jogosultságot és annak mértékét a NAV vezetője hivatalból állapítja meg.

(2) A NAV vezetője dönt

a) az egészségkárosodási járadékra jogosultság tárgyában a továbbfoglalkoztatás alóli mentesítés esetén,

b) az egészségkárosodási keresetkiegészítésre jogosultság tárgyában, ha – kérelem hiányában vagy a kérelem elutasítása miatt – a továbbfoglalkoztatás alóli mentesítésre nem került sor.

(3) Az egészségkárosodási keresetkiegészítésre jogosultság kezdőnapja a 177. § (4) bekezdése szerinti esetekben

a) a szolgálati jogviszony munkaviszony létesítésével egyidejűleg történő megszűnése esetén a munkaviszony létesítésének napja,

b) a másik munkakörbe helyezés esetén az a nap, amelytől kezdődően az új munkakört betölti a foglalkoztatott.

(4) Az egészségkárosodási járadékra jogosultság kezdőnapja a foglalkoztatott jogviszonyának a 178. § (3) bekezdése alapján történő megszűnését követő nap.

(5) Az egészségkárosodási ellátás mértékének megállapításához szükséges, az érintettet esetlegesen megillető baleseti járadék vagy baleseti táppénz (a továbbiakban együtt: baleseti ellátás), rokkantsági ellátás és rehabilitációs ellátás összegéről kérelmére a NAV vezetőjét az ellátást folyósító szerv tájékoztatja.

180. § [Az egészségkárosodási ellátásra való jogosultság időtartama]

(1) Az egészségkárosodási ellátásra való jogosultság az egészségkárosodás következő – az egészségi alkalmatlanság megállapítására irányuló eljárásban beszerzett, a rehabilitációs hatóság által megállapított – felülvizsgálati időpontjáig terjedő határozott időtartamra kerül megállapításra. A rehabilitációs hatóság felülvizsgálatának eredményétől függően a NAV vezetője az egészségkárosodási ellátásra való jogosultságot ezt követően minden esetben a rehabilitációs hatóság által meghatározott, az egészségkárosodás következő felülvizsgálatának időpontjáig terjedő időtartamra hosszabbítja meg.

(2) Ha az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően a rehabilitációs hatóság a baleseti ellátással, rehabilitációs ellátással vagy rokkantsági ellátással összefüggésben nem ír elő újabb kötelezettséget az egészségkárosodás felülvizsgálatára, abban az esetben az egészségkárosodási ellátásra való jogosultság öt év határozott időtartamra kerül megállapításra vagy meghosszabbításra.

(3) Az egészségkárosodási ellátásra való jogosultság meghosszabbításakor a NAV vezetője figyelembe veszi

a) a rehabilitációs hatóságnak a megtartott egészségi állapotra vonatkozó megállapítását, kivéve, ha a (2) bekezdésben foglaltak szerint újabb felülvizsgálati kötelezettséget a rehabilitációs hatóság már nem írt elő,

b) a munkavégzésre való alkalmasságot, valamint

c) azt, hogy az egészségkárosodási ellátás megszűnésének okai nem állnak-e fenn.

(4) Az egészségkárosodási ellátásra jogosultság meghosszabbítására több alkalommal is sor kerülhet, mindaddig, amíg a jogosult a Tny. szerinti saját jogú nyugellátásra jogosulttá válik.

(5) Az egészségkárosodási ellátással kapcsolatos jogvitára e törvénynek a szolgálati jogvitára vonatkozó szabályai irányadóak, abban az esetben is, ha az egészségkárosodási ellátásra jogosult szolgálati jogviszonya már megszűnt.

181. § [Felülvizsgálat kihatása az egészségkárosodási ellátásra]

(1) Ha a felülvizsgálat eredménye szerint a 177. § (4) bekezdése alapján egészségkárosodási keresetkiegészítésre jogosult komplex minősítése a 178. § (1) bekezdésében meghatározott értékre változott vagy az alá csökkent, a NAV vezetőjének előterjesztésére a miniszter felmentést adhat a továbbfoglalkoztatási kötelezettség alól. A NAV vezetője az érintett kérelmére vagy – az egészségkárosodási keresetkiegészítésre jogosult beleegyezésével – hivatalból tehet előterjesztést a miniszternél, a mentesítésre és jogkövetkezményeire egyebekben a 178. § (2)–(3) bekezdését kell alkalmazni.

(2) Ha a felülvizsgálat eredménye szerint az egészségkárosodási járadékra jogosult komplex minősítése a 178. § (1) bekezdésében meghatározott érték fölé emelkedett, a NAV köteles a jogosult továbbfoglalkoztatása érdekében a 177. §-ban foglalt eljárást lefolytatni és továbbfoglalkoztatása esetén az egészségkárosodási járadék helyett részére egészségkárosodási keresetkiegészítést megállapítani.

182. § [Az egészségkárosodási ellátás mértékének megállapítása]

(1) Az egészségkárosodási ellátás számítási alapja az egészségkárosodási ellátásban részesülőt az egészségi alkalmatlanság megállapítását közvetlenül megelőző egy hónapra a munkaköre alapján megillető távolléti díj 100%-ának megfelelő összegnek a részére megállapított baleseti ellátás, rehabilitációs ellátás és rokkantsági ellátás együttes összegével csökkentett összege.

(2) Az egészségkárosodási keresetkiegészítés mértéke az (1) bekezdésben meghatározott összeg és az új foglalkoztatási jogviszony létrejöttét vagy a másik munkakörbe helyezést követő, nem rendszeres pótlékok nélkül számított mindenkori illetmény vagy munkabér különbözete. Ha az új illetmény vagy munkabér összege változik, az egészségkárosodási keresetkiegészítés mértékét módosítani kell. Nem változik az egészségkárosodási keresetkiegészítés mértéke, ha az új foglalkoztatási jogviszony létrejöttét vagy a másik munkakörbe helyezést követően az egészségügyi szabadság szabályai szerint vagy keresőképtelenség miatt az illetmény vagy munkabér összege helyett a jogosult részére távolléti díj vagy táppénz kerül folyósításra.

(3) Az egészségkárosodási járadék mértéke az (1) bekezdésben meghatározott összeggel egyezik meg.

(4) Az egészségkárosodási ellátás (1)–(3) bekezdés szerinti mértékét módosítani kell, ha a jogosultat megillető baleseti ellátás, rehabilitációs ellátás vagy rokkantsági ellátás mértéke változik.

(5) Ha a NAV-nál általános illetményfejlesztésre kerül sor, az egészségkárosodási ellátás mértékét is emelni kell. Ebben az esetben az átlagos illetményemelkedés százalékos mértékével az (1) bekezdés szerinti távolléti díjat is meg kell emelni és az (1)–(3) bekezdés szerinti számításokat ismételten elvégezni.

(6) Ha a NAV-nál a 177. § (4) bekezdése szerint továbbfoglalkoztatott, egészségkárosodási keresetkiegészítésre jogosultnak a NAV-val fennálló foglalkoztatási jogviszonya a NAV érdekkörében felmerült okból vagy az egészségkárosodási keresetkiegészítésre jogosult egészségi állapotára tekintettel megszűnik, részére a továbbiakban egészségkárosodási keresetkiegészítés helyett egészségkárosodási járadék folyósítandó, amelynek mértékét az (1)–(3) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani. Ha a foglalkoztatási jogviszony a foglalkoztatottnak felróható okból szűnik meg, az egészségkárosodási keresetkiegészítésre jogosultsága megszűnik és egészségkárosodási járadékra sem válik jogosulttá.

(7) Az egészségkárosodási ellátás fedezetét a mindenkori központi költségvetés biztosítja.

183. § [Jogalap nélkül felvett egészségkárosodási ellátás visszakövetelése]

(1) Az egészségkárosodási ellátásban részesülő személy tizenöt napon belül köteles bejelenteni a NAV-nak minden olyan tényt, adatot, körülményt, amely az egészségkárosodási ellátásra jogosultságát vagy annak folyósítását érinti. Az egészségkárosodási ellátásban részesülő személy közeli hozzátartozója a jogosult halálának tényét és annak időpontját tizenöt napon belül köteles bejelenteni a NAV-nak.

(2) A NAV vezetője az egészségkárosodási ellátás összegének módosításáról, valamint a jogalap nélkül felvett egészségkárosodási ellátás visszafizettetéséről hivatalból dönt.

(3) A jogalap nélkül kifizetett egészségkárosodási ellátás hatvan napon belül az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint visszakövetelhető az egészségkárosodási ellátásban részesülő személytől. Az általános elévülési időn belül visszakövetelhető a jogalap nélkül felvett egészségkárosodási ellátás, ha annak alaptalanságáról az egészségkárosodási ellátásban részesülő személy tudott vagy tudnia kellett volna.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén az általános elévülési időn belül az örököstől visszakövetelhető a jogalap nélkül felvett egészségkárosodási ellátás.

184. § [Egészségkárosodási ellátásra való jogosultság megszűnése]

(1) Megszűnik az egészségkárosodási ellátásra való jogosultság

a) az egészségkárosodási ellátásra jogosult halálával,

b) ha az egészségkárosodási ellátásra jogosult saját jogú nyugellátásra válik jogosulttá,

c) ha az egészségkárosodási ellátásra jogosult lemond az egészségkárosodási ellátásról,

d) ha a NAV által továbbfoglalkoztatott jogosultnak felróható okból a foglalkoztatási jogviszonya megszűnik,

e) ha egészségjavulás eredményeként a jogosult egészségi állapota lehetővé teszi a szolgálati jogviszony ismételt létesítését és az érintett a részére felajánlott, képzettségének és végzettségének megfelelő munkakört nem fogadja el,

f) ha a rehabilitációs hatóság szakvéleménye szerint az egészségkárosodási ellátásra jogosult egészségi állapota eléri a 100%-ot,

g) ha az egészségkárosodási ellátásra jogosult neki felróható okból nem működik közre a felülvizsgálatban,

h) ha a határozott időtartamra megállapított egészségkárosodási ellátásra való jogosultság nem kerül meghosszabbításra,

i) ha a NAV volt foglalkoztatottja a 177. § (4) bekezdésébe nem tartozó foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesít,

j) ha az egészségkárosodási járadékra jogosulttal szemben a jogosultság időtartama alatt szándékos bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztést vagy elzárást szabott ki, vagy kényszergyógykezelést rendelt el.

(2) Az egészségkárosodási ellátásra jogosultat a NAV felhívhatja annak igazolására, hogy vele szemben az (1) bekezdés j) pontja szerinti megszűnési ok nem áll fenn. Az egészségkárosodási ellátás megszüntetésének van helye, ha a NAV másodszori felhívására a jogosult a kért igazolást nem csatolja.

(3) Az egészségkárosodási járadékra jogosultság akkor is megszűnik, ha a NAV-nál történő továbbfoglalkoztatásra tekintettel a jogosult részére egészségkárosodási keresetkiegészítést állapítanak meg. Az egészségkárosodási keresetkiegészítésre jogosultság akkor is megszűnik, ha a továbbfoglalkoztatási kötelezettség alól történő miniszteri mentesítésre tekintettel a jogosult részére egészségkárosodási járadékot állapítanak meg.

(4) Az egészségkárosodási ellátásra jogosult az egészségkárosodási ellátásra való jogosultságáról annak kezdőnapját követően írásban lemondhat. Lemondás esetén sem egészségkárosodási keresetkiegészítés, sem egészségkárosodási járadék újbóli megállapítása nem kérhető.

(5) Az (1) bekezdés d) pontjában foglaltaktól eltérően nem szűnik meg az egészségkárosodási ellátásra való jogosultság, ha az érintett ismételten szolgálati jogviszonyt létesít, azonban a megállapított illetménye kevesebb a 182. § (5) bekezdésére tekintettel az átlagos illetményemelkedés százalékos mértékével megemelt, 182. § (1) bekezdése szerinti távolléti díjnál. Ebben az esetben az egészségkárosodási járadékra való jogosultság a 182. §-ban foglalt számítási szabályok alkalmazásával megállapított mértékben továbbra is fennáll.

(6) Az (1) bekezdés i) pontjában foglaltaktól eltérően nem szűnik meg az egészségkárosodási ellátásra való jogosultsága annak az egészségkárosodási járadékra jogosultnak, aki a Kttv. 1. §-ában vagy 2. §-ában, a Kit. 2. §-ában felsorolt, vagy a Hszt. hatálya alá tartozó szervnél létesít foglalkoztatási jogviszonyt. Ebben az esetben az egészségkárosodási járadék helyett részére a 182. § (2) bekezdésében meghatározott mértékű egészségkárosodási keresetkiegészítést kell megállapítani. Az egészségkárosodási keresetkiegészítést a NAV folyósítja ezt követően is. Az egészségkárosodási ellátás mértékének megállapításához szükséges, az érintett illetményére vagy munkabérére vonatkozó adatokról a NAV vezetőjét kérelmére a foglalkoztató szerv vezetője tájékoztatja. Az illetmény vagy munkabér mértékének megváltozásáról az egészségkárosodási ellátásra jogosult köteles tájékoztatni a NAV vezetőjét.

185. § [Egészségkárosodási ellátással kapcsolatos adatkezelési szabályok]

(1) A NAV Központi Irányítása az egészségkárosodási ellátással kapcsolatos jogosultság elbírálása, valamint az egészségkárosodási ellátással kapcsolatos feladatok ellátása érdekében kezeli az egészségkárosodási ellátás megállapításához és folyósításához szükséges adatokat,

a) a jogosultság megállapítása esetén az egészségkárosodási ellátásra jogosultság megszűnését követő ötödik év december 31-ig,

b) ha a jogosultság megállapítására nem kerül sor, az erről hozott döntés elleni, a 215. § (3) bekezdése szerinti keresetindításra nyitva álló határidő leteltét követő kilencven napig, keresetindítás esetén a bíróság döntésének jogerőre emelkedéséig.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt időtartam lejártakor az iratokat a 221. § szerinti személyi anyagban kell elhelyezni és az ott meghatározott időtartamig kezelni.

(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult az egészségkárosodási ellátás megállapításához szükséges adatoknak a NAV Központi Irányításához történő továbbítására.

(4) Az egészségkárosodási ellátás megállapításakor, valamint megszűnésekor a NAV köteles ennek tényéről a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait folyósító szervet, valamint a baleseti ellátást folyósító szerveket tizenöt napon belül tájékoztatni.

XVII. FEJEZET

FEGYELMI FELELŐSSÉG

186. § [A fegyelmi felelősség]

Fegyelmi vétséget követ el a foglalkoztatott, ha a szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét vétkesen megszegi. A fegyelmi vétséget elkövető foglalkoztatottat fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni, kivéve, ha vele szemben méltatlansági eljárás indul.

187. § [A fegyelmi büntetés]

(1) A fegyelmi vétséget elkövető foglalkoztatottal szemben fegyelmi büntetés alkalmazható.

(2) A fegyelmi büntetést különösen a fegyelmi vétség tárgyi súlyának, a fegyelemre gyakorolt hatásának, az elkövető vétkességének, a személyi körülményeinek, valamint a munkájában a fegyelmi vétség elkövetése előtt tanúsított magatartásának mérlegelésével kell kiszabni.

(3) A (8)–(10) bekezdés kivételével ugyanazon fegyelmi vétségért több fegyelmi büntetés nem szabható ki, illetve ha több fegyelmi vétséget egy eljárásban bírálnak el, csak egy fegyelmi büntetés szabható ki.

(4) A fegyelmi vétséget elkövetővel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:

a) megrovás,

b) kizárólag pénzügyőri státuszú foglalkoztatott esetében eggyel alacsonyabb rendfokozatba hat hónaptól két évig történő visszavetés,

c) a fizetési fokozatban való előlépés várakozási idejének meghosszabbítása hat hónaptól két évig terjedő időre,

d) visszavetés egy fizetési fokozattal egy évtől két évig terjedő időre,

e) személyi illetménnyel rendelkező esetében a személyi illetmény visszavonása,

f) címtől való megfosztás,

g) kizárólag nem vezetői munkakört betöltő fegyelmi eljárás alá vont esetében eggyel alacsonyabb besorolású munkakörbe helyezés egy évtől két évig terjedő időre,

h) vezetői munkakörből nem vezetői munkakörbe helyezés,

i) hivatalvesztés.

(5) A fegyelmi büntetések (4) bekezdésben meghatározott sorrendje kifejezi a fegyelmi büntetés súlyosságát.

(6) A visszavetés egy fizetési fokozattal fegyelmi büntetéssel sújtottnak az új illetményét

a) a visszavetett fokozatban

aa) a 130. § szerinti besorolás alapján kell megállapítani, illetve

ab) ha az alapilletménye a fegyelmi büntetés jogerőre emelkedésekor a 148. § alapján megemelt volt, az aa) alpontnak megfelelően, az eltérítés nélkül, ha a 148. § alapján csökkentett volt, az aa) alpontnak megfelelően, de a tárgyév még hátralévő részére az eltérítéssel kell megállapítani;

b) a megállapított idő letelte után a 130. § szerinti besorolás alapján kell megállapítani.

(7) Az eggyel alacsonyabb besorolású munkakörbe helyezés fegyelmi büntetés alkalmazásakor az érintett eredeti munkakörét kell ideiglenesen, a büntetésnek megfelelő időtartamban – az állománytáblázat módosítása nélkül – egy besorolási kategóriával alacsonyabb besorolási kategóriájúnak minősíteni, és az érintett számára az ideiglenes besorolási kategóriának megfelelő illetményt kell folyósítani.

(8) Nem vezetői munkakört betöltő foglalkoztatott esetén a (4) bekezdés f) pontja szerinti fegyelmi büntetés mellett személyi illetménnyel rendelkező esetében a (4) bekezdés e) pontja szerinti fegyelmi büntetés is kiszabható, ha a körülmények alapján súlyosabb büntetés indokolt, de a (4) bekezdés i) pontja szerinti fegyelmi büntetés kiszabása nem indokolt.

(9) Vezető esetén a (4) bekezdés h) pontja szerinti fegyelmi büntetés mellett a (4) bekezdés f) pontja szerinti fegyelmi büntetés is kiszabható, ha a körülmények alapján súlyosabb büntetés indokolt, de a (4) bekezdés i) pontja szerinti fegyelmi büntetés kiszabása nem indokolt.

(10) Pénzügyőri munkakört betöltő foglalkoztatott esetén a (4) bekezdés c)–h) pontja szerinti fegyelmi büntetés mellett a (4) bekezdés b) pontja szerinti fegyelmi büntetés is kiszabható, ha a körülmények alapján súlyosabb büntetés indokolt, de a (4) bekezdés i) pontja szerinti fegyelmi büntetés kiszabása nem indokolt.

(11) A hivatalvesztés fegyelmi büntetés alkalmazásával a pénzügyőri státuszú foglalkoztatott elveszíti a rendfokozatát is.

(12) Ha a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabása is indokolatlan, a fegyelmi vétség megállapítása mellett a fegyelmi büntetés mellőzhető az eljárás valamennyi szakaszában.

188. § [A fegyelmi büntetés kizárása]

(1) A foglalkoztatottal szemben nem szabható ki fegyelmi büntetés, ha a fegyelmi vétséget felettese utasítására követte el. Ha azonban tudta, hogy a kapott utasítás teljesítésével fegyelmi vétséget követ el, és azt a 82. § (4) bekezdésében, illetve a 83. § (3) bekezdésében előírtak mellőzésével végrehajtotta, a felelősségét meg kell állapítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl nem szabható ki fegyelmi büntetés, ha a fegyelmi vétséget a foglalkoztatott

a) kóros elmeállapotban,

b) kényszer vagy fenyegetés hatása alatt,

c) tévedésből,

d) jogos védelmi helyzetben,

e) végszükségben

követte el. Az a)–e) pont szerinti kizáró okok értelmezésére a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

189. § [A fegyelmi büntetés hatálya]

(1) A fegyelmi büntetés hatálya az az időtartam, amely alatt a foglalkoztatott a jogszabályban meghatározott joghátrányokat viseli.

(2) A foglalkoztatott a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől a fegyelmi büntetés végrehajtásáig, továbbá az a)–f) pont szerinti ideig, illetve ha a fegyelmi büntetést a 195. § (3), illetve (5) bekezdése szerint a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése előtt végrehajtották, a végrehajtástól az a)–f) pont szerinti ideig:

a) a 187. § (4) bekezdés c) pontjában meghatározott büntetésnél a várakozási idő meghosszabbításának ideje alatt;

b) a 187. § (4) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott büntetésnél a visszavetés időtartamának elteltéig;

c) a 187. § (4) bekezdés e), f) és h) pontjában meghatározott büntetésnél két évig;

d) a 187. § (4) bekezdés g) pontjában meghatározott büntetésnél az alacsonyabb besorolású munkakörbe helyezés időtartamának elteltéig,

e) a 187. § (8)–(10) bekezdésében meghatározott büntetésnél két évig;

f) a 187. § (4) bekezdés i) pontjában meghatározott büntetésnél öt évig.

(3) Ha a szolgálati jogviszony hivatalvesztés miatt szűnt meg, a volt foglalkoztatottal nem létesíthető ismételt szolgálati jogviszony a hivatalvesztést követő öt évig.

190. § [A fegyelmi eljárás megindítása]

(1) Fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén – ide nem értve a méltatlanság miatti felmentést, valamint a hivatásetikai elvek megsértését – a fegyelmi jogkör gyakorlója – a 191. § szerinti esetet kivéve – köteles az eljárást megindítani. Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetve a fegyelmi vétség elkövetése óta három év eltelt.

(2) Ha a kötelezettségszegés miatt büntető- vagy szabálysértési eljárás indult és az anélkül fejeződött be, hogy megállapították volna a foglalkoztatott felelősségét, a három hónapos határidőt szabálysértési eljárásban az eljárás jogerős befejezéséről, illetve büntetőeljárásban a büntetőeljárásnak a bíróság jogerős ügydöntő határozatával vagy véglegessé vált nem ügydöntő végzésével történő befejezéséről, vagy az ügyészség vagy a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető határozata meghozataláról való NAV általi tudomásszerzést követő naptól, a hároméves határidőt szabálysértési eljárásban az eljárás jogerős befejezésétől, illetve büntetőeljárásban a büntetőeljárásnak a bíróság jogerős ügydöntő határozatával vagy véglegessé vált nem ügydöntő végzésével történő befejezésétől, vagy az ügyészség vagy a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható eljárást megszüntető határozata meghozatalától kell számítani.

(3) A hároméves határidő kezdő napja:

a) a kötelezettségszegő magatartás elkövetésének napja;

b) ha a fegyelmi vétséget valamely kötelezettség elmulasztása vagy nem teljesítése valósítja meg, az a nap, amikor a kötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló határidő eltelt;

c) ha a kötelezettségszegés valamely jogellenes állapot fenntartásában valósul meg, az a nap, amikor ez a jogellenes állapot megszűnik.

(4) Külföldön elkövetett kötelezettségszegés esetén – ha a külföldi munkavégzési helyen fegyelmi felelősségre vonásra nincs lehetőség – a határidőket a belföldre történő visszaérkezés után a munkáltatói jogkör gyakorlójánál történő jelentkezés, illetve ennek elmulasztása esetén a jelentkezés elmulasztása megállapításának időpontjától kell számítani.

191. § [Az egyszerűsített eljárás]

(1) A fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidőn belül a fegyelmi vétséget elkövető személyes meghallgatása alapján a fegyelmi jogkör gyakorlója – ha a tényállás megítélése egyszerű és a kötelezettségszegést az érintett a meghallgatásakor elismeri – fegyelmi eljárás megindítása, illetve vizsgálóbiztos kijelölése nélkül (egyszerűsített eljárásban) megrovás fegyelmi büntetést is kiszabhat, illetve – a fegyelmi vétség megállapítása mellett – a fegyelmi büntetést mellőzheti is, ha a legenyhébb fegyelmi büntetés kiszabása is indokolatlan.

(2) Az egyszerűsített eljárásban hozott határozat fegyelmi ügyben hozott határozatnak minősül, függetlenül attól, hogy a fegyelmi eljárás nem került megindításra.

192. § [Képviselet a fegyelmi eljárásban]

(1) A foglalkoztatott a fegyelmi eljárás megindításától jogi képviselőt vehet igénybe. A jogi képviselő mellett vagy helyett a foglalkoztatott kérelmére a NAV-nál működő foglalkoztatotti érdekképviseleti szervnek a részvételét, képviseleti jogának gyakorlását lehetővé kell tenni a fegyelmi eljárás során.

(2) Nem lehet képviselő, akit az ügyben tanúként vagy szakértőként hallgatnak meg, nem lehet jogi képviselő a NAV-nál alkalmazásban álló személy, nem lehet az (1) bekezdésben említett egyéb képviselő a fegyelmi eljárás alá vont felettese.

(3) Ha az eljárás alá vont egyidejűleg több képviselővel jár el, az eljárás alá vontat a képviselők bármelyike képviselheti. Ha a képviselők nyilatkozatai vagy cselekményei egymástól eltérnek, ezt úgy kell elbírálni, mintha magának az eljárás alá vontnak a nyilatkozatai vagy cselekményei lennének eltérőek.

193. § [Állásból felfüggesztés]

(1) A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás alá vont foglalkoztatottat legfeljebb a fegyelmi határozat közléséig az állásából felfüggesztheti, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná vagy a kötelezettségszegés súlya és jellege a munkahelytől való távoltartást indokolja. A hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel – az erről szóló határozat kihirdetésétől, illetve ennek hiányában a közlésétől kezdve, annak végrehajtásáig – a felfüggesztés együtt jár, erről a fegyelmi határozatban rendelkezni kell.

(2) Haladéktalanul meg kell szüntetni a felfüggesztést, ha annak indoka már nem áll fenn.

(3) Ha a foglalkoztatott tartósan nem tud munkavégzésre rendelkezésre állni, illetve munkavégzési kötelezettségét teljesíteni, az ok megszűnéséig nem lehet a foglalkoztatottat az állásából felfüggeszteni.

(4) A felfüggesztés idejére távolléti díj jár, ennek azonban 50%-át a felfüggesztés megszüntetéséig vissza kell tartani, kivéve, ha az így folyósítandó összeg nem érné el a mindenkori minimálbért. Ilyen esetben a visszatartást úgy kell alkalmazni, hogy a folyósított összeg nem lehet kevesebb a mindenkori minimálbér összegénél.

(5) A visszatartott összeget a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül ki kell fizetni, kivéve a hivatalvesztést kimondó határozat esetét. A visszatartott összeget a visszatartás időpontjától számított Ptk. szerinti kamatával növelten kell visszafizetni, ha az eljárást a 194. § b)–f) pontjában meghatározott okból szüntették meg.

(6) A teljes illetményt vissza kell tartani a hivatalvesztést kimondó fegyelmi határozat kihirdetésétől, illetve ennek hiányában a közlésétől kezdve, annak végrehajtásáig.

(7) Aki az állásából felfüggesztés hatálya alatt áll, a felfüggesztés napjától hatósági jogkörét, vezetői, felettesi jogait nem gyakorolhatja, szolgálati igazolványát, emellett a pénzügyőr a szolgálati jelvényét és fegyverét beszolgáltatni köteles, továbbá a munkavégzési helyére csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével léphet be.

194. § [A fegyelmi eljárás megszüntetése]

Meg kell szüntetni a fegyelmi eljárást, ha

a) annak tartama alatt az eljárás alá vont szolgálati jogviszonya megszűnt;

b) a fegyelmi eljárás megindítására – figyelemmel a 190. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakra – a 190. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott határidő után került sor;

c) a cselekmény nem fegyelmi vétség;

d) az eljárás alá vont a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte el, vagy annak elkövetése nem bizonyítható;

e) a fegyelmi vétséget nem az eljárás alá vont követte el;

f) a cselekményt fegyelmi eljárásban már elbírálták;

g) a 188. § szerinti felelősségre vonást kizáró ok áll fenn.

195. § [A fegyelmi büntetés végrehajtása]

(1) A fegyelmi határozat jogerős, ha

a) azt keresettel nem támadták meg, a kereset előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követő napon,

b) a keresetet visszavonták, a visszavonás napjával, vagy ha a per szünetelés folytán szűnt meg, a per megszűnésének napjával,

c) a bíróság a keresetlevelet jogerősen visszautasította, vagy a pert jogerősen megszüntette, vagy jogerős ítéletet hozott, a bíróság határozatának a jogerőre emelkedése napjával.

(2) A jogerős határozatot – a (3)–(6) bekezdés szerinti eltéréssel – a jogerőre emelkedésről való, NAV általi tudomásszerzést követő tizenöt napon belül végre kell hajtani.

(3) A fegyelmi határozat a jogerőre emelkedéséig – az (5) és (6) bekezdés kivételével – nem végrehajtható. Ha azonban a foglalkoztatott a határozat jogerőre emelkedése előtt a szolgálati jogviszonyát megszünteti, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik.

(4) Ha a szolgálati jogviszony a 187. § (4) bekezdés b)–h) pontjában, illetve 187. § (8)–(10) bekezdésében meghatározott jogerősen kiszabott fegyelmi büntetés végrehajtása előtt vagy annak végrehajtása közben megszűnik, a büntetést vagy annak hátralévő időtartamát államigazgatási szervnél, illetve a Hszt. szerinti rendvédelmi szervnél kell végrehajtani, feltéve, hogy a foglalkoztatott a büntetés végrehajthatóságától számított három éven belül kormányzati szolgálati jogviszonyt, illetve hivatásos szolgálati jogviszonyt létesít.

(5) A hivatalvesztés fegyelmi büntetést a fegyelmi határozatnak az eljárás alá vont személlyel, illetve ha képviselővel járt el, a képviselővel való szabályszerű közlést követő tizenöt napon belül végre kell hajtani.

(6) A fegyelmi eljárással összefüggő, a NAV-ot terhelő költségtérítési kötelezettség, illetve a 193. § (5) bekezdése szerinti, a visszatartott összeg kifizetésére vonatkozó kötelezettség szempontjából a fegyelmi határozatot az eljárás alá vont személlyel, illetve, ha képviselővel járt el, a képviselővel való szabályszerű közlés napjával kell jogerősnek tekinteni.

(7) Ha az eljárás alá vont jogi képviselő mellett egyidejűleg a NAV-nál működő foglalkoztatotti érdekképviseleti szerv képviselőjével járt el, az (5)–(6) bekezdés alkalmazásában a képviselővel való közlés időpontja tekintetében a korábbi közlés időpontja az irányadó.

XVIII. FEJEZET

MÉLTATLANSÁGI ELJÁRÁS

196. § [A méltatlansági eljárás]

(1) Hivatalára az a foglalkoztatott méltatlan, aki olyan magatartást tanúsít – akár a hivatali munkájával (munkavégzésével), akár a szolgálati jogviszonyából adódó kötelezettség megszegésével összefüggésben, akár munkahelyén kívül –, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött munkakör tekintélyét vagy a foglalkoztató NAV szerv tekintélyét, jó hírnevét, illetve a működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyeztesse, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a jogviszonyt fenntartsa.

(2) A méltatlansági eljárás célja annak megállapítása, hogy a tanúsított magatartás alkalmas-e arra, hogy az érintett által betöltött munkakör tekintélyét, illetve a NAV tekintélyét, jó hírnevét, a működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyeztesse.

(3) A méltatlansági eljárás az ugyanazon tényállás alapján indult büntetőeljárástól, illetve szabálysértési eljárástól függetlenül lefolytatható, azonban önmagában az a tény, hogy büntetőeljárás, illetve szabálysértési eljárás van folyamatban, nem alapozza meg a méltatlanság megállapítását.

(4) A méltatlansági eljárást a munkáltatói jogkör gyakorlója

a) az ennek alapjául szolgáló okról történő hitelt érdemlő tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül, legfeljebb azonban az annak bekövetkezését követő egy éven belül;

b) – ha a foglalkoztatott büntetőeljárás hatálya alá kerül – a büntethetőség elévüléséig

indíthatja meg.

(5) A méltatlansági eljárásra alkalmazni kell a 188. §-ban, a 192. §-ban, a 193. § (2)–(7) bekezdésében és a 194. §-ban foglaltakat. A 193. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a méltatlansági jogkör gyakorlója a méltatlansági eljárás alá vont foglalkoztatottat – legfeljebb – a szolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetésének végrehajtásáig az állásából felfüggesztheti, ha jelenléte a tényállás tisztázását gátolná vagy a cselekmény súlya és jellege a munkahelytől való távoltartást indokolja.

197. § [Méltatlanság megállapítása eljárás nélkül]

Ha a foglalkoztatott a 31. § (2) bekezdésében meghatározott bűncselekmény, vagy emberölés, kábítószer-kereskedelem, kábítószer-prekurzorral visszaélés, új pszichoaktív anyaggal visszaélés, emberi szabadság elleni bűncselekmény (Btk. XVIII. fejezet), nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmény (Btk. XIX. fejezet), közbiztonság elleni bűncselekmény (Btk. XXX. fejezet), köznyugalom elleni bűncselekmény (Btk. XXXII. fejezet), vagyon elleni erőszakos bűncselekmény (Btk. XXXV. fejezet), költségvetést károsító bűncselekmény (Btk. XXXIX. fejezet), pénzmosás, és gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmény (Btk. XLI. fejezet) miatt indult büntetőeljárás hatálya alatt áll és vele szemben távoltartás, bűnügyi felügyelet vagy letartóztatás kényszerintézkedést rendeltek el, a munkáltatói jogkör gyakorlója a méltatlanságot külön eljárás nélkül hozott határozatban is megállapíthatja. A jogkövetkezmény megállapítására a 198. § az irányadó.

198. § [A méltatlanság jogkövetkezményei]

(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a méltatlansági határozatban megállapítja a foglalkoztatott méltatlanságát, és külön intézkedésként a foglalkoztatott szolgálati jogviszonyát felmentéssel megszünteti. Ha a méltatlansági eljárás eredményeként a méltatlanság nem volt megállapítható, a munkáltatói jogkör gyakorlója a méltatlansági eljárást megszünteti.

(2) A méltatlanságot megállapító határozat jogerős

a) az eljárás alá vont személlyel való szabályszerű közlés napjával,

b) ha az eljárás alá vont képviselővel, vagy jogi képviselő mellett egyidejűleg a NAV-nál működő foglalkoztatotti érdekképviseleti szerv képviselőjével járt el, az eljárás alá vonttal, illetve képviselőjével, képviselőivel való közlés időpontjai közül a legkorábbi közléskor.

(3) A méltatlansági eljárást megszüntető határozat végrehajtására megfelelően alkalmazni kell a 195. § (6)–(7) bekezdésében foglaltakat.

(4) A méltatlansági határozattal szemben önálló jogorvoslatnak nincs helye, bíróság előtt a szolgálati jogviszony felmentéssel történő megszüntetése vitatható.

(5) Ha a méltatlanság nem állapítható meg, de a munkáltatói jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás lefolytatását indokoltnak tartja, a méltatlansági eljárás befejezését követő tizenöt napon belül fegyelmi eljárást indíthat, akkor is, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap már eltelt, de annak elkövetése óta három év még nem telt el. A hároméves határidő kezdő napjára a 190. § (3) bekezdése az irányadó.

199. § [A tábornokkal szembeni méltatlansági eljárás eltérő szabályai]

(1) Tábornokkal szemben a méltatlansági eljárás megindítására és lefolytatására – a NAV vezetőjének javaslatára – a miniszter jogosult.

(2) A tábornok elleni méltatlansági eljárás megindításával, illetve a 197. § alkalmazása esetén a méltatlanság eljárás nélkül történt megállapításával egyidejűleg a miniszter értesíti a köztársasági elnököt.

(3) A miniszter határozattal dönt a méltatlanság fennállásáról vagy hiányáról.

(4) Ha a méltatlanság nem állapítható meg, a miniszter a (3) bekezdés szerinti határozatával a méltatlansági eljárást egyúttal megszünteti, és erről a köztársasági elnököt haladéktalanul értesíti.

(5) Ha a méltatlanság megállapításra kerül, a miniszter a (3) bekezdés vagy a 197. § szerinti határozatával csak a méltatlanság fennállását állapítja meg.

(6) Az (5) bekezdés szerinti esetben a miniszter a 27. §-ban foglalt rendelkezések figyelembevételével öt munkanapon belül köteles a szolgálati jogviszony 70. § (2) bekezdés a) pontja szerinti felmentéssel történő megszüntetése érdekében intézkedni.

(7) Az (5) bekezdés szerinti döntéssel szemben önálló jogorvoslatnak nincs helye, a tábornok a (6) bekezdés szerinti intézkedésre vonatkozó előterjesztéssel szemben a 27. § szerint élhet jogorvoslattal.

XIX. FEJEZET

KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG

200. § [A foglalkoztatott kártérítési felelőssége]

(1) Ha a foglalkoztatott nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettség megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállását, a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint az okozati összefüggést a NAV-nak kell bizonyítania.

(3) A kártérítés mértéke – a (4), (5) és (6) bekezdés kivételével – nem haladhatja meg a foglalkoztatott egyhavi illetményét, illetve a tartósan külföldön foglalkoztatott egyhavi ellátmányát.

(4) A károkozó foglalkoztatott háromhavi illetménye (ellátmánya) erejéig felel, ha

a) a NAV gazdálkodására, az anyagi-technikai eszközök kezelésére vonatkozó szabályok súlyos megsértésével okozta a kárt,

b) az ellenőrzési kötelezettsége elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozta a kárt,

c) hatósági jogkörben eljárva a jogszabályok megsértésével okozta a kárt, vagy

d) a kár olyan – jogszabályba ütköző – utasítás teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított előzőleg a figyelmet felhívta.

(5) A (3)–(4) bekezdés alkalmazásában illetmény, ellátmány alatt a károkozónak a károkozás hónapja szerinti besorolása szerinti, teljes hónapra számított illetményének, ellátmányának az azt terhelő adókkal és járulékokkal csökkentett összegét kell érteni.

(6) Szándékos károkozás esetén a károkozó a teljes kárt köteles megtéríteni.

(7) Nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején a károkozó által nem volt előre látható, vagy amelyet a NAV vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a NAV kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

(8) A NAV vétkes magatartásának kell különösen tekinteni, ha a kár olyan jogszabálysértő utasítás foglalkoztatott általi teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított az utasítást adó figyelmét – a 82. § (4) bekezdésében, illetve a 83. § (3) bekezdésében meghatározott módon – előzőleg felhívta. Ilyen esetben a bekövetkező kárért az utasítást kiadó felel.

201. § [Vétkességtől független kártérítési felelősség]

(1) A foglalkoztatott vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel, illetve a bekövetkezett kár mértékéig felel az ilyen dolgok megrongálódása folytán keletkezett kárért.

(2) A foglalkoztatottat az (1) bekezdés szerinti teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot jegyzék vagy elismervény alapján aláírásával igazoltan vette át. A dolog több személy részére megőrzés céljából történő átadásánál a jegyzéket vagy elismervényt valamennyi átvevőnek alá kell írnia. Ilyenkor az érintett meghatalmazhatja az átvevőt, hogy a dolgot helyette és nevében átvegye.

(3) A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt a (2) bekezdés szerinti jegyzék vagy elismervény nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében.

(4) Mentesül a foglalkoztatott a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a NAV a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította.

(5) Ha a megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kár, a foglalkoztatott mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

(6) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek meglétét, a kár (hiány) bekövetkeztét és mértékét a NAV-nak kell bizonyítania.

202. § [Leltárhiány utáni kártérítési felelősség]

(1) Leltárhiány a raktárkezelésre szabályszerűen átadott és átvett vagyontárgyban (tárgyi eszköz és készlet, a továbbiakban: raktári leltárkészlet) ismeretlen okból keletkezett, a természetes mennyiségi csökkenéssel és a kezeléssel járó veszteség mértékét meghaladó hiány. A raktári leltárkészletek azon körét, amelyek után természetes mennyiségi csökkenés, kezeléssel járó veszteség nem számolható el, valamint a csökkenés és a veszteség alsó és felső határát a NAV vezetője határozza meg. Egy leltári időszakra a természetes mennyiségi csökkenés, illetve a kezeléssel járó veszteség változó mértékben is megállapítható.

(2) Az a foglalkoztatott, akinek a munkaköri leírásában rögzített munkaköri feladatai közé tartozik a részére szabályszerűen átadott és átvett raktári leltárkészlet raktárkezelése, a keletkezett leltárhiányért vétkességére való tekintet nélkül felel.

(3) A leltárhiány miatt való felelősséget csak abban az esetben lehet érvényesíteni, ha

a) a foglalkoztatott munkaköri leírása tartalmazza a leltárhiányért való felelősség megnevezését és mértékét;

b) a raktári leltárkészlet szabályszerű átadása és átvétele megtörtént;

c) a leltárhiányt a NAV által meghatározott leltározási rend szerint lebonyolított, a teljes leltári készletet érintő leltárfelvétel során állapítják meg.

(4) A leltárhiányért a (2) bekezdés szerinti okiratok alapján felelős személy, illetve személyek, valamint a raktári leltárkészletet kezelő más személy, illetve személyek a leltárhiányért illetményük arányában felelnek.

(5) Ha a leltárhiányért a (2) bekezdés szerinti okirat alapján felelős személy olyan munkakörben, illetve olyan munkahelyen dolgozik, ahol az átvett raktári leltárkészletet állandóan egyedül kezeli, a leltárhiány teljes összegéért felel.

(6) Leltározásnál az érintett személy, illetve akadályoztatása esetén képviselője jelenlétének a lehetőségét biztosítani kell. Ha az érintett a képviseletéről nem gondoskodik, akkor a munkáltatói jogkör gyakorlója e feladat ellátására szakmailag alkalmas, pártatlan képviselőt köteles kijelölni.

(7) Az érintett, illetve akadályoztatása esetén képviselője a leltárfelvétel során, illetve a leltárfelvétel után a leltározással kapcsolatban észrevételt tehet.

(8) A leltárhiányért fennálló felelősséget a leltárfelvétel befejezését követő hatvan napon belül el kell bírálni. Büntetőeljárás esetén e határidő a bíróság jogerős vagy véglegessé vált határozatáról, valamint az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság további jogorvoslattal nem támadható határozatáról való NAV általi tudomásszerzést követő nappal kezdődik. A határidő eltelte után a leltárhiányért a (2) bekezdés szerinti okirat alapján felelőst kártérítésre nem lehet kötelezni.

203. § [Kártérítés együttes károkozásnál]

(1) Ha a kárt többen együttesen okozták, úgy azt vétkességük arányában, ha ez nem állapítható meg, közrehatásuk arányában viselik. A kárt a foglalkoztatottak egyenlő arányban viselik, ha a vétkesség vagy a közrehatás arányát nem lehet megállapítani.

(2) A megőrzésre átadott dolgokban bekövetkezett hiány esetén – ide nem értve a 202. § szerinti leltárhiányt – a foglalkoztatottak illetményük arányában felelnek.

(3) Ha a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye.

204. § [A kártérítés mértéke, módja]

(1) Kártérítés címén a károkozó foglalkoztatott – a 200. § figyelembevételével – köteles megtéríteni

a) a NAV vagyonában beállott értékcsökkenést,

b) az elmaradt vagyoni előnyt, és

c) a NAV-ot ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket.

(2) A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.

(3) A vagyoni kár összegének meghatározásánál:

a) a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást – ideértve az üzemviteli költséget is – és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét;

b) ha a dolog megsemmisült vagy használhatatlanná vált, illetve, ha nincs meg, a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói árat

kell – az avulásra is tekintettel – figyelembe venni.

(4) Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely a megrongálódott dolog értékesítéséből, hasznosításából vagy biztosítási jogviszonyból eredően megtérült.

205. § [A kártérítési eljárás]

(1) A kártérítési felelősség megállapítására – a 191. § kivételével – a fegyelmi eljárásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a kártérítési eljárás megindítására az elévülésre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(2) Ha a tényállás megítélése egyszerű és a kár összege ismert a munkáltatói jogkör gyakorlója kártérítési eljárás megindítása nélkül (egyszerűsített eljárásban) – az adott károkozás meghatározása és a kártérítés összegének közlése mellett – értesítésben a károkozót fizetésre szólítja fel.

(3) Ha a foglalkoztatott szolgálati jogviszonya megszűnik vagy megszüntetésre kerül, a NAV a kártérítési felelősség megállapítása érdekében közvetlenül bírósághoz fordulhat. A leltárhiányért fennálló felelősség megállapítása érdekében ilyenkor a 202. § (8) bekezdésben meghatározott határidőn belül lehet bírósághoz fordulni.

206. § [Kártérítés alóli mentesítés]

(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója a kártérítést megállapító határozatban, illetve az érintett körülményeiben bekövetkezett lényeges változásra tekintettel – a kártérítés összegének megfizetéséig – utólag, az érintett kérelmére a foglalkoztatottat rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a kártérítés alól részben vagy egészben mentesítheti (méltányosság). Ennek során különösen a károkozó cselekménnyel összefüggő feladatvégrehajtás sürgősségét, valamint egyéb sajátos körülményeit, a kérelmező jövedelmi, vagyoni helyzetét, valamint egyéb körülményeit, a jogsértés súlyát, a károkozás mértékét, a kártérítés teljesítésének következményeit értékeli.

(2) Méltánylást érdemlő személyi körülményekre tekintettel a munkáltatói jogkör gyakorlója a kártérítést megállapító határozatban kérelemre a kártérítés levonását elhalaszthatja, illetve részletfizetést engedélyezhet (fizetési könnyítés).

(3) Ha a foglalkoztatott az esedékes részletet tizenöt napot meghaladóan sem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás egy összegben, a nem teljesített részlet esedékességétől számított, Ptk. szerinti kamattal növelten esedékessé válik, illetve a NAV a követelését a 158. § szerinti levonás útján érvényesítheti. Ugyanígy kell eljárni, ha a foglalkoztatott a fizetési halasztásra engedélyezett határidőt követően tizenöt napot meghaladóan sem teljesít.

207. § [A NAV kártérítési kötelezettsége]

(1) A NAV a foglalkoztatottnak a szolgálati jogviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel.

(2) Mentesül a NAV a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy

a) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, vagy

b) a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

(3) Ha a foglalkoztatott a tevékenységét rendeltetésszerűen a munkavégzési helyén kívül is ellátja, az e körben történt károsodásának okát ellenőrzési körön belül esőnek kell tekinteni, ide nem értve az otthoni munkavégzés során bekövetkezett kárt, kivéve, ha a kár a munkáltatói jogkör gyakorlója által az otthoni munkavégzéshez biztosított eszköz rendeltetésszerű használata során következett be.

(4) Nem kell megtéríteni

a) azt a kárt, amellyel kapcsolatban a NAV bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható,

b) a kárnak azt a részét, amelyet a károsult vétkes magatartása idézett elő, vagy amely abból származott, hogy a károsult a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

(5) A foglalkoztatottnak kell bizonyítania a kár bekövetkeztét és mértékét, valamint azt, hogy a károkozás a szolgálati jogviszonyával okozati összefüggésben következett be.

(6) A kár megtérítésére a 204. § (1)–(2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.

208. § [Munkahelyre bevitt dolgok utáni felelősség]

(1) A NAV-ot a 207. § szerint terheli a felelősség a foglalkoztatott munkahelyre bevitt dolgaiban bekövetkezett károkért.

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz vagy a munkavégzéshez nem szükséges dolgok csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével vihetők be. E szabályok megsértése esetén a NAV a bekövetkezett kárért csak szándékos károkozása esetén felel.

209. § [A kár összegének megállapítása]

(1) Szolgálati jogviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál az elmaradt illetményt, valamint azon rendszeres juttatások pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyekre a károsult a szolgálati jogviszony alapján az illetményén felül jogosult, feltéve, ha azokat a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette.

(2) A szolgálati jogviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett, és az összeférhetetlenségi szabályok figyelembe vételével elismerhető jövedelmet kell megtéríteni.

(3) Meg kell téríteni a dologi kárt, továbbá azt a kárt is, amelyet a foglalkoztatott a sérelemből eredő jelentős fogyatékossága ellenére, rendkívüli munkateljesítménnyel hárít el, továbbá a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit.

(4) Nem kell megtéríteni azon juttatások értékét, amelyek rendeltetésük szerint csak munkavégzés esetén járnak, továbbá a költségtérítés címén juttatható összeget.

(5) A természetbeni juttatások értékét, valamint a dologi kár összegét a kártérítés megállapításakor érvényes fogyasztói ár alapján kell meghatározni.

(6) A dologi kár összegét az avulás figyelembevételével kell kiszámítani. Ha a dologban okozott kár az érték csökkenése nélkül kijavítható, kárként a javítási költséget kell figyelembe venni.

(7) A NAV köteles megtéríteni a foglalkoztatott hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárát is.

(8) Ha a foglalkoztatott a károkozással összefüggésben meghal, az eltartott hozzátartozó a (7) bekezdésben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségletének – a tényleges vagy az elvárhatóan elérhető illetményét, jövedelmét is figyelembe véve – a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.

(9) Az egészségi alkalmatlanság kialakulásával összefüggésben a NAV kártérítési felelősségének megállapítása esetén a foglalkoztatottat, volt foglalkoztatottat megillető elmaradt jövedelem mértékének megállapításakor az egészségkárosodási ellátást is figyelembe kell venni.

210. § [Levonások kártérítésnél]

A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni

a) az elmaradt jövedelemre eső mindazon járulékot, amely a társadalombiztosítási szabályok szerint – mint jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék) – nem képez járulékalapot;

b) az állami egészségügyi és társadalombiztosítás keretében járó ellátás ellenértékét;

c) amit a foglalkoztatott megkeresett vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna;

d) amihez a foglalkoztatott (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott;

e) amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá;

f) azt a pénzösszeget, amely biztosítási jogviszony keretében megtérült.

211. § [Járadék, általános kártérítés]

(1) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsult vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását vagy tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.

(2) Ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a NAV olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.

212. § [Kártérítés módosítása]

(1) Amennyiben a kártérítés megállapítása után a körülményekben lényeges változás következik be, a megállapított kártérítés módosítását kérheti a károsult, a NAV, vagy felelősségbiztosítás alapján nyújtott kártérítés esetén a biztosító.

(2) A kártérítés módosításának alapjául szolgáló illetményváltozás mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni

a) az illetmény-összetevők mértékét befolyásoló jogszabályváltozás nyomán a NAV-nál a károsulttal azonos besorolású foglalkoztatottat megillető illetményváltozás mértékét,

b) a rendszeres illetménypótlékra való jogosultságot érintő jogszabályváltozás, illetve NAV szabályzat változása nyomán a NAV-nál a károsulttal azonos munkakört betöltő foglalkoztatottat megillető illetménypótlék változás mértékét,

c) a károsulttal azonos besorolású foglalkoztatottat a törvény szerinti előmenetel alapján megillető illetményváltozás mértékét,

d) a NAV-nál személyi illetményben részesülők tekintetében ténylegesen megvalósult átlagos éves illetményváltozás mértékét, ha a károsult a sérelem bekövetkezésekor személyi illetményben részesült.

(3) A NAV és a biztosító a szükséghez képest a foglalkoztatottól, illetve közeli hozzátartozójától, hozzátartozójától a munkavégzésből származó jövedelméről, jövedelmi viszonyairól évente igazolást kérhet.

(4) A (2) bekezdés szerinti változásokról a NAV a károsultat tizenöt napon belül értesíti.

213. § [A kárigény előterjesztése]

(1) A munkáltatói jogkör gyakorlója – átrendelés esetén annak a NAV szervnek a vezetője, amelynél a kár bekövetkezett – a károkozásról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül köteles a károsultat felhívni kárigénye előterjesztésére. A munkáltatói jogkör gyakorlója a kárigény bejelentésére tizenöt napon belül – indokai közlése mellett – írásban nyilatkozik.

(2) A foglalkoztatott írásban bejelentett sérelemdíj iránti igényére a munkáltatói jogkör gyakorlója tizenöt napon belül – indokai közlése mellett – írásban nyilatkozik.

214. § [Kártérítési igény elévülése]

(1) Az elévülés szempontjából önállónak kell tekinteni

a) az illetmény és a táppénz,

b) az illetmény, illetve a betegség idejére járó távolléti díj és a sérelem folytán csökkent kereset, valamint

c) az illetmény, illetve a betegség idejére járó távolléti díj és a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás

különbözetének megtérítése iránti igényt.

(2) Ha a sérelemmel összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.

(3) Az elévülési idő az (1) bekezdésben foglalt megkülönböztetéssel

a) a táppénz, illetve a betegség idejére járó távolléti díj első fizetésének napjától,

b) attól az időponttól, amikor a sérelem folytán bekövetkezett munkaképesség-csökkenés, egészségkárosodás első ízben vezetett jövedelemkiesésben megmutatkozó károsodásra,

c) a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás folyósításának időpontjától kezdődik.

(4) Járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetve a munkáltatói jogkör gyakorlója a 213. §-ban meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. Három évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető.

XX. FEJEZET

BÍRÓSÁGI JOGORVOSLAT

215. § [Bírósági jogorvoslat]

(1) A foglalkoztatott a szolgálati jogviszonyból származó igényének érvényesítése érdekében, ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a (3) és (4) bekezdésben meghatározott esetek kivételével az igény érvényesítésére vonatkozó elévülési időn belül – közvetlenül bírósághoz fordulhat.

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntése ellen a foglalkoztatott bírósághoz akkor fordulhat, ha e törvény megengedi.

(3) A keresetet a sérelmezett munkáltatói intézkedésről szóló irat közlésétől számított harminc napon belül lehet a bírósághoz benyújtani

a) a szolgálati jogviszony megszüntetésével;

b) a kinevezés egyoldalú módosításával;

c) az összeférhetetlenség megszüntetésére irányuló írásbeli felszólítással;

d) a teljesítményértékelés alapján hozott munkáltatói intézkedéssel;

e) a fizetési felszólítással kapcsolatos ügyben, kivéve, ha azt e törvény kizárja;

f) a fegyelmi ügyben hozott határozattal;

g) a kártérítési ügyben hozott határozattal;

h) a kártérítési felelősséget megállapító határozattal vagy önálló határozattal elbírált méltányossági, illetve fizetési könnyítési kérelem tárgyában hozott döntéssel;

i) az állásból való felfüggesztéssel;

j) a sérelemdíj megfizetése ügyében hozott határozattal;

k) az egészségkárosodási ellátásra jogosultság tárgyában hozott NAV vezetői döntéssel kapcsolatos ügyekben.

(4) Megállapodás megtámadása esetén a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének 21. § (9) bekezdése szerinti megállapításától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni.

(5) A (3) bekezdés b)–g) és j) pontjában foglalt esetekben a keresetlevél benyújtásának halasztó hatálya van, ide nem értve

a) ha a 195. § (3) bekezdése alapján a fegyelmi határozat azonnal végrehajthatóvá válik, és a 195. § (5)–(6) bekezdése szerinti esetet,

b) a (3) bekezdés b) pontja szerinti esetet akkor,

ba) ha az érintett munkavégzési helye megszűnése miatt kerül sor a 47. § (2) bekezdés f) pontja alkalmazására,

bb) ha a kinevezés egyoldalú módosítása a 47. § (2) bekezdés e) pontján, a 47. § (4) bekezdésén vagy a 142. § (1) bekezdésén alapul, illetve

bc) ha a kinevezési okirat szerinti szervezeti egységet érintő átszervezés miatt kerül sor a 47. § (2) bekezdés f) pont alkalmazására,

c) a (3) bekezdés d) pontja alapján megtámadott teljesítményértékelésen alapuló intézkedést, kivéve, ha az intézkedés a (3) bekezdés a) pontja szerinti esettel egyezik meg.

(6) Ha a teljesítményértékelésen alapuló munkáltatói intézkedés elleni perben hozott jogerős ítélet alapján az állapítható meg, hogy – az (5) bekezdés c) pontja alapján a bíróság jogerős döntése előtt is végrehajtható – teljesítményértékelésen alapuló intézkedésre nem kerülhetett volna sor, az eredeti állapotot – a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel – harminc napon belül helyre kell állítani.

(7) Ha a végrehajtott intézkedés miatt az érintettet jövedelemkiesés is érte, a különbözetet az intézkedés végrehajtásának időpontjától számítva, a Ptk. szerinti kamattal növelt összegben, tizenöt napon belül ki kell fizetni.

(8) Az érdekképviseleti szerv, valamint a NAV az e törvényből származó igényét – a NAV esetében kivéve, ha e törvény eltérően rendelkezik – bíróság előtt érvényesítheti.

216. § [Továbbfoglalkoztatás eredeti munkakörben]

(1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a foglalkoztatott szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a foglalkoztatott abban az esetben kérheti az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, ha

a) a megszüntetés a 6. § szerinti joggal való visszaélés tilalmába, illetve a 75. § szerinti felmentési védelembe ütközik, vagy a munkáltatói jogkör gyakorlója megszegi a felmentési korlátozásokra vonatkozó egyéb, a 62. § (4) bekezdésében vagy a 71. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, vagy

b) a munkáltatói jogkör gyakorlója a választott szakszervezeti tisztségviselő szolgálati jogviszonyát a 229. § (1) bekezdésébe ütköző módon szüntette meg, vagy

c) a foglalkoztatott jogviszonya hivatalvesztés fegyelmi büntetés kiszabása miatt szűnt meg, és a fegyelmi eljárást a 194. § alapján meg kellett volna szüntetni, vagy a hivatalvesztés fegyelmi büntetés nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával, vagy

d) a jogviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe ütközött, vagy

e) a foglalkoztatott a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.

(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója kérelmére a bíróság mellőzi a foglalkoztatott eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, hogy az érintett továbbfoglalkoztatása a NAV-tól nem várható el. Ilyennek minősül különösen, ha

a) a foglalkoztatott munkaköre megszűnt,

b) a munkakörét betöltötték,

c) a foglalkoztató NAV szervnél létszámcsökkentés van folyamatban az ítélet jogerőssé válásakor,

d) a foglalkoztató NAV szervnél nincs üres álláshely.

(3) Ha a felmentés azért jogellenes, mert e törvényben előírtnál rövidebb felmentési időt állapítottak meg, ez a felmentést nem teszi érvénytelenné, de ilyen esetben a szolgálati jogviszony a szabályos felmentés utolsó napjáig tart.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt esetben meg kell téríteni a foglalkoztatott elmaradt illetményét és egyéb járandóságait, továbbá a jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben felmerült kárát is. Nem kell megtéríteni az illetménynek, egyéb járandóságnak, illetve a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. A kellő gondosság elmulasztásának különösen azt kell tekinteni, ha az érintett az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése érdekében, nem köt álláskeresési megállapodást, illetve az e szerv által felajánlott – a foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvényben foglalt feltételekre tekintettel – megfelelő munkahelyet elutasítja, továbbá maga nem keres aktívan munkahelyet. A bíróság a kellő gondosság elmulasztásának az elmaradt illetmény, egyéb járandóságok, illetve az érintett felmerült kárának a megtérítésével kapcsolatos következményét az eset összes körülményének mérlegelése alapján állapítja meg.

(5) Ha a szolgálati jogviszony az (1) bekezdésben foglalt módon történő jogellenes megszüntetése esetén a foglalkoztatott az eredeti munkakörébe való visszahelyezést nem kéri vagy a bíróság mellőzi az érintett eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a szolgálati jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ekkor – a (4) bekezdésben foglaltakon felül – a bíróság a NAV-ot az eset összes körülményének, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével, a foglalkoztatott legalább két-, legfeljebb tizenkét havi illetményének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.

(6) Ha a szolgálati jogviszonyt nem az (1) bekezdésben foglalt módon szüntették meg jogellenesen, a szolgálati jogviszony – a (3) bekezdés kivételével – a megszüntetésről szóló jognyilatkozat szerinti időpontban megszűnik, de az érintett részére – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelése alapján – legalább két, legfeljebb huszonnégy havi illetményének megfelelő átalánykártérítést kell fizetni.

(7) A bíróság a kártérítés mértékének megítélésekor figyelembe veszi, hogy a foglalkoztatott mennyiben tett eleget a (4) bekezdésben foglalt kötelezettségének (kárenyhítés).

XXI. FEJEZET

ADATKEZELÉS

217. § [Személyes adatok kezelése]

(1) A foglalkoztató NAV szerv köteles a foglalkoztatottat tájékoztatni személyes adatainak kezeléséről. A foglalkoztató NAV szerv a foglalkoztatottra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak törvényben meghatározott esetben vagy a foglalkoztatott hozzájárulásával közölhet.

(2) A foglalkoztatott jogosult a róla nyilvántartott helytelen adat helyesbítését, a jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. Az adatkezelő köteles a helytelen adatot haladéktalanul helyesbíteni, illetve törölni.

(3) A szolgálati jogviszonyból származó kötelezettségek teljesítése céljából a NAV a foglalkoztatott személyes adatait – az adatszolgáltatás céljának megjelölésével, törvényben meghatározottak szerint – adatfeldolgozó számára átadhatja. Erről a foglalkoztatottat előzetesen tájékoztatni kell.

(4) A foglalkoztatottra vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra – hozzájárulása nélkül, személyazonosításra alkalmatlan módon – átadhatók.

(5) A foglalkoztatottak önéletrajza tartalmazza a 9. mellékletben meghatározott kötelező adatköröket, valamint az önéletrajzhoz csatolandó, az önéletrajzban foglaltakat igazoló mellékleteket, illetve tartalmazhat egyéb kiegészítő információkra vonatkozó adatokat.

(6) Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 111. §-a alapján tájékoztatást kap arról, hogy e törvény hatálya alatt állóval szemben büntetőeljárás indult, a tájékoztatás során tudomására jutott természetes személyazonosító adatot, valamint a közvádra üldözendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás megindításának tényéről szóló adatot a tájékoztatást követő tizenöt napig, ha a tájékoztatás alapján munkáltatói intézkedésre kerül sor, az intézkedés elleni keresetindításra nyitva álló határidő leteltét követő kilencven napig, keresetindítás esetén a bíróság döntésének jogerőre emelkedéséig jogosult kezelni. Ezt követően az adatokat törölni kell.

218. § [A személyügyi alapnyilvántartás]

(1) A NAV a foglalkoztatottról a 10. mellékletben meghatározott adatkörre kiterjedő nyilvántartást vezet (a továbbiakban: személyügyi alapnyilvántartás). A 10. mellékletben nem szereplő körben – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – adatszerzés nem végezhető, ilyen adatot nyilvántartani nem lehet.

(2) A személyügyi alapnyilvántartásban történő adatkezelés célja

a) a szolgálati jogviszonnyal összefüggő munkáltatói intézkedések és jognyilatkozatok előkészítésének és meghozatalának biztosítása,

b) a szolgálati jogviszonnyal összefüggő jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének biztosítása, továbbá

c) a közeli hozzátartozót megillető társadalombiztosítási, szociális és kegyeleti gondoskodás megállapításának és folyósításának biztosítása.

(3) A személyügyi alapnyilvántartásban szereplő személyes adatok védelméért, az adatkezelés jogszerűségéért, valamint a Kormányzati Személyügyi Döntéstámogató Rendszerről szóló törvényben előírt adatszolgáltatásokért – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a NAV vezetője felelős.

(4) Adatvédelmi szabályzatban (a továbbiakban: szabályzat) kell meghatározni az iratok, az adatok kezelésének adatvédelmi, adatbiztonsági szabályait, így különösen a foglalkoztatott saját adataival történő rendelkezési joga biztosításának, a harmadik személy részére történő adattovábbításnak, a betekintési jog gyakorlásának, valamint az adatkezelésben részt vevő foglalkoztatott felelősségének és az adatokhoz történő hozzáférése terjedelmének szabályait.

(5) A NAV személyügyi alapnyilvántartási rendszere törvény felhatalmazásának hiányában más adatrendszerrel nem kapcsolható össze.

(6) A nyilvántartható adatok számítógépes rendszerben is feldolgozhatók.

(7) A személyügyi alapnyilvántartásban a 10. mellékletben meghatározott személyes adat – a (8) bekezdésben meghatározott kivétellel – a szolgálati jogviszony fennállása alatt kezelhető.

(8) A szolgálati jogviszony bármely jogcímen történő megszűnését vagy megszüntetését követően a személyügyi alapnyilvántartásban az érintettre vonatkozó, a 10. mellékletben felsorolt személyes adatok kezelését 50 évig korlátozni kell. A korlátozás alá eső személyes adatokat csak az érintett – illetve halála esetén közeli hozzátartozója, illetve a halálakor vele együtt élt élettársa – ismerheti meg, valamint a törvényben erre feljogosított szervnek továbbítható megkeresés alapján. A korlátozás alá eső adatokkal – a szolgálati jogviszonyban állók nyilvántartásától elkülönített tároláson kívül – más művelet nem végezhető.

(9) A személyügyi alapnyilvántartásban a (8) bekezdés alapján tárolt adatokat az ott meghatározott határidő lejárta napján törölni kell.

(10) A Kormányzati Személyügyi Döntéstámogató Rendszerről szóló törvényben meghatározott döntéstámogatási feladatot a NAV a személyügyi alapnyilvántartás adatainak és azok változásainak, továbbá a NAV szervezeti adatainak a jogszabályban meghatározottak szerint a Kormányzati Személyügyi Döntéstámogató Rendszerbe történő feltöltésével hajtja végre.

(11) A foglalkoztatottnak a személyügyi alapnyilvántartás 10. mellékletben meghatározott, az illetményszámfejtéshez szükséges adatairól és az azokban bekövetkezett változásról a (10) bekezdés szerinti információs rendszer közvetlen adatszolgáltatást nyújt – a Kormány rendeletében meghatározott rendben – a kincstár által működtetett központosított illetményszámfejtés részére.

219. § [Betekintés a személyügyi alapnyilvántartásba]

(1) A személyügyi alapnyilvántartásba – eljárásában indokolt mértékig – jogosult betekinteni, illetve abból adatokat átvenni:

a) saját adatai tekintetében a foglalkoztatott,

b) a foglalkoztatott felettese,

c) a teljesítményértékelést végző vezető,

d) a törvényességi ellenőrzést végző vagy törvényességi felügyeletet gyakorló,

e) a fegyelmi eljárást lefolytató testület vagy személy,

f) feladatkörében eljárva a NAV biztonsági feladatokat ellátó szervezeti egységének munkatársa,

g) közszolgálati jogvita kapcsán az eljáró bíróság,

h) törvényben meghatározott célból, feladatkörükben eljárva a nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint büntetőeljárásban a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság,

i) törvényességi ellenőrzési feladatkörében eljárva az ügyész,

j) a személyes adatok kezelésével összefüggésben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke,

k) a személyzeti, munkaügyi és illetményszámfejtési feladatokat ellátó szerv e feladattal megbízott munkatársa feladatkörén belül, a 10. melléklet I/A., I/B., II., IV., V., VII., VIII. és X. pontjában foglalt adatkörökből a foglalkoztatott illetményének számfejtése, illetve annak ellenőrzése céljából,

l) a Kormányzati Személyügyi Döntéstámogatási Rendszer működtetésével összefüggésben a közszolgálati életpálya kidolgozásáért felelős miniszter,

m) az európai támogatásokat auditáló szerv,

n) a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv a vezetői munkakörbe kinevezés és a rendfokozatban történő soron kívüli előléptetést megelőző előzetes véleményalkotási eljárás keretében.

(2) A személyügyi központ – az adatfelhasználás dokumentálásával – jogszabályban meghatározott feladatai ellátása érdekében statisztikai adatfeldolgozást végezhet.

(3) A NAV a honvédségi adatkezelésről, az egyes honvédelmi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos katonai igazgatási feladatokról szóló 2013. évi XCVII. törvény 29. § c) pontja és 30. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak szerint adatot szolgáltat a Magyar Honvédség katonai igazgatási és központi adatfeldolgozó szerve részére a hadkötelesek nyilvántartásának vezetése céljából.

(4) A személyügyi alapnyilvántartás vezetéséhez az érintett személy köteles adatot szolgáltatni, és a változást nyolc napon belül bejelenteni a foglalkoztató NAV szervnek.

(5) Az (1) bekezdés n) pontja szerinti előzetes véleményalkotási eljárás alkalmazására kizárólag a munkáltatói jogkör gyakorlójának kezdeményezésére kerülhet sor.

220. § [Egyes közérdekből nyilvános adatok megismerésének korlátozása]

(1) A titkos információgyűjtést végrehajtó vagy leplezett eszközt alkalmazó állomány vonatkozásában az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 26. § (2) bekezdésében meghatározott adatok a keletkezésüktől kezdődően a szolgálati jogviszony megszűnését követő harminc évig a bűncselekmények üldözéséhez fűződő érdekből nem minősülnek nyilvánosnak. Ezen adatok megismerését a bűncselekmények üldözéséhez fűződő érdek mérlegelésével a miniszter engedélyezheti.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adat megismerésére irányuló igény – az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül – akkor engedélyezhető, ha az adat megismerése a NAV törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, valamint a bűncselekmények üldözéséhez fűződő érdekeket nem veszélyezteti.

XXII. FEJEZET

SZEMÉLYI ANYAG

221. § [A személyi anyag]

(1) A személyügyi alapnyilvántartás keretében a foglalkoztatottról személyi anyaggyűjtőt kell vezetni, amely tartalmazza a szolgálati jogviszony létesítésével kapcsolatos alapvető előkészítő, valamint a 10. mellékletben meghatározott adatokat tartalmazó iratokat, illetve azok másolatát, munkáltatói intézkedéseket, beleértve a szolgálati jogviszony megszűnését követően keletkezett iratokat is, valamint a személyi nyilvántartó adatlapot (a továbbiakban együtt: személyi anyag).

(2) A személyi anyagba való betekintésre a 219. § (1) bekezdése szerinti személyek jogosultak.

(3) A foglalkoztatott személyi anyagát az érintettet foglalkoztató NAV szerv állítja össze.