„a) az általa forgalomba hozott üzemanyag és más, közlekedésben felhasznált energiatermék tekintetében a forgalomba hozott teljes mennyiségről, valamint”
80. § A megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXVII. törvény 11. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv, a mezőgazdasági igazgatási szerv, az erdészeti hatóság, az állami adó- és vámhatóság, a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal a biomassza, a köztes termék, a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók, valamint a biomasszából előállított tüzelőanyagok fenntartható módon történt előállítását igazoló dokumentumok nyilvántartásához, a dokumentumban szereplő adatok és a nyomon követhetőség ellenőrzéséhez, valamint fenntarthatósági bizonyítvány kiállításához az általuk kezelt adatbázisokból egymásnak adatot szolgáltatnak.”
81. § A megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXVII. törvény 13. § (1) bekezdése a következő n) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg)
„n) a személyes adatok kivételével az erdei biomassza, fásszárú biomassza, erdészeti és faipari maradványok előállítására, forgalmazására, feldolgozására és felhasználására vonatkozó kötelezően nyilvántartandó adatokat.”
82. § A megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXVII. törvény
a) 11. § (1a) bekezdésében a „bioüzemanyagok, valamint” szövegrész helyébe a „bioüzemanyagok, a biomasszából előállított tüzelőanyagok, valamint” szöveg,
b) 11. § (2) bekezdésében a „bio-energiahordozók” szövegrész helyébe a „bio-energiahordozók, valamint a biomasszából előállított tüzelőanyagok” szöveg,
c) 11. § (4) bekezdésében a „MePaR” szövegrész helyébe a „MePAR” szöveg és a „MePaR-böngésző” szövegrész helyébe a „MePAR-böngésző” szöveg,
d) 15. § b) pontjában az „irányelvnek” szövegrész helyébe az „irányelvnek,” szöveg
lép.
83. § Hatályát veszti a megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXVII. törvény
a) 7. § (2) bekezdésében az „A bírság összege az azt kiszabó hatóság bevételét képezi.” szövegrész,
b) 7. § (5) bekezdésében az „A bírság összege az azt kiszabó hatóság bevételét képezi.” szövegrész,
c) 9. § (5) bekezdésében az „A bírság összege az azt kiszabó hatóság bevételét képezi.” szövegrész,
d) 10. § (5) bekezdésében az „A bírság összege az energiapolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium bevételét képezi, amelyet az üvegházhatású gázok hazai kibocsátásának csökkentését célzó, közlekedési ágazatot érintő tevékenységek, intézkedések támogatására kell fordítani.” szövegrész.
84. § A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 90. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás 2023. június 30. napjáig történő igénybevételéért az ingatlanhasználót terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségeinek végrehajtására az e törvénynek az egyes energetikai és közlekedési tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXXVI. törvénnyel hatályon kívül helyezett 52. §-ában foglaltakat kell alkalmazni.”
85. § A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 92/G. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyes energetikai és közszolgáltatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi LXVIII. törvény hatálybalépésétől 2023. június 30. napjáig a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási feladatok ellátásába bevont hulladékgazdálkodási vagyonelem átruházásához, a vagyonelemek birtoklását, hasznosítását, használatát, a hasznai szedését, valamint az azzal való rendelkezést érintő szerződéses jogviszony létesítéséhez, megszüntetéséhez és módosításához a miniszter előzetes jóváhagyása szükséges.”
86. § A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 93. § (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény)
„m) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek”
(való megfelelést szolgálja.)
87. § Hatályát veszti a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 52. §-a.
88. § Az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény 1. § (4) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
[Nem terjed ki a törvény hatálya az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok (a továbbiakban: EGT-megállapodásban részes államok) területén található repülőtérről induló vagy oda érkező légi járatok üzemeltetésére, a következő esetekben]
„m) az Egyesült Királyságban található repülőterekről induló és az EGT területén található repülőterekre érkező járatok.”
89. § Az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény 42. § (2) bekezdése a következő t) ponttal egészül ki:
(E törvény – a végrehajtására a 39. §-ban foglalt felhatalmazások alapján kiadott jogszabályokkal együtt –)
„t) a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az Egyesült Királyságból érkező járatoknak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből való kizárása tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. június 17-i (EU) 2021/1416 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet”
(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.)
90. § Az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény
a) 1. § (4) bekezdés j) pontjában az „l) pont” szövegrész helyébe az „l) és m) pont” szöveg,
b) 1. § (4) bekezdés k) pontjában az „l) pont” szövegrész helyébe az „l) és m) pont” szöveg
lép.
91. § A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény 5/H. § (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1a) A figyelmeztetés közigazgatási szankció nem alkalmazható a következő esetekben:
a) engedélyköteles tevékenység engedély nélküli végzése, vagy engedély nélkül történő megszüntetése,
b) ha a jogsértés az energetikai ellátásbiztonságot sérti vagy veszélyezteti,
c) a jogszabálysértés vagy annak következményei helyreállítására nincs lehetőség,
d) az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Ehat. Tv.) 15. § (1) bekezdése szerinti energiamegtakarítási és 15/E. § (1) bekezdése szerinti járulékfizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén,
e) az energiamegtakarításnak az Ehat. Tv. 15/D. § (7) bekezdése szerinti nem megfelelő megállapítása esetén.”
92. § A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény I. Fejezete a következő alcímmel egészül ki:
„3/C. A hitelesített energiamegtakarítások nyilvántartása
5/J. § Ezen alcím és a 21/A. § alkalmazásában:
a) energiamegtakarítás: az az energiamennyiség, amellyel az Ehat. Tv. 15. § (1) bekezdése szerinti energiamegtakarítási kötelezettség teljesítését szolgáló energiahatékonyság-javító intézkedés vagy beruházás végrehajtása után a mért vagy becsült fogyasztás az intézkedést vagy beruházást megelőző fogyasztáshoz képest csökkent,
b) energiamegtakarítás jogosultja: az energiahatékonyságról szóló törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet szerint addicionálisnak minősülő hozzájárulás nyújtását megállapító írásbeli megállapodásban az energiamegtakarítás jogosultjaként megjelölt személy, ilyen megállapodás hiányában pedig az a személy, aki az energiahatékonyság-javító intézkedés vagy beruházás végrehajtásához az addicionálisnak minősülő hozzájárulást kifejtette.”
93. § A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény 3/C. alcíme a következő 5/K. és 5/L. §-sal egészül ki:
„5/K. § (1) A Hivatal online felületen – a hitelesített energiamegtakarítások nyilvántartásában – tartja nyilván az energiamegtakarításnak, valamint az energiamegtakarítás jogosultjának a Hivatal elnökének rendeletében meghatározott – személyes adatnak nem minősülő – adatait. Ezen adatokat az energiamegtakarítás Ehat. Tv. 15/A. § (4) bekezdés szerinti hitelesítését ellátó energetikai auditáló szervezet az energiamegtakarítás hitelesítését követően haladéktalanul felvezeti a Hivatal online felületén.
(2) A hitelesített energiamegtakarítás jogosultjának személyében bekövetkező változást az átruházó köteles haladéktalanul bejelenteni az (1) bekezdés szerinti online felületen. A hitelesített energiamegtakarítás átruházásához a jogosult személyében bekövetkezett változásnak a nyilvántartásba való bejegyzése szükséges, az átruházás az (1) bekezdés szerinti online felületen történő bejelentéssel válik hatályossá.
(3) A hitelesítést ellátó energetikai auditáló szervezet az energiamegtakarítás természetes személy jogosultjának – a személyes adatai közül – kizárólag a nevét és lakcím adatát rögzíti a hitelesített energiamegtakarítások nyilvántartásában.
(4) A (3) bekezdés szerinti személyes adatot a Hivatal az Ehat. Tv. 15. § (1) bekezdése szerinti energiamegtakarítási kötelezettség teljesítése, a hitelesített energiamegtakarítással mint vagyoni értékű joggal való kereskedelem biztonsága, valamint ellenőrzési feladatainak ellátása céljából az Ehat. Tv. 12. §-ában meghatározott kötelezettségi időszak lejártát követő 5. év végéig kezeli.
5/L. § A hitelesített energiamegtakarítások nyilvántartásában szereplő, egy adott évre elszámolható energiamegtakarítás adatait, ideértve a hitelesített energiamegtakarítás természetes személy jogosultjának nevét és címét a Hivatal a következő év március 31-ig az energiahatékonysági tájékoztató honlapján elérhetővé teszi.”
94. § A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló 2013. évi XXII. törvény 8. alcíme a következő 21/A. §-sal egészül ki:
„21/A. § Felhatalmazást kap a Hivatal elnöke, hogy a hitelesített energiamegtakarításról, valamint az energiamegtakarítás jogosultjáról vezetett nyilvántartás – személyes adatnak nem minősülő – adattartalmát rendeletben állapítsa meg.”
95. § A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 2013. évi XXIII. törvény 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„12. § A Szövetség központi készletező szervezet, amelynek feladata a biztonsági kőolajkészlet megvásárlása, tárolása és értékesítése, az ehhez szükséges tárolók létesítése, működtetése és fejlesztése, valamint a földgáz biztonsági készletezéséről szóló 2006. évi XXVI. törvényben (a továbbiakban: Fbkt.) meghatározott feladatok teljesítése, továbbá közreműködik a motorhajtóanyagok minőségi követelményeiről szóló miniszteri rendeletben meghatározott, a motorhajtóanyagok minőségi adatairól szóló jelentés elkészítésében.”
96. § A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 2013. évi XXIII. törvény 13. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Szövetség e törvény alapján létrehozott jogi személy, működését saját bevételeiből fedezi, a bevételeket a készletezési költségek fedezésére, kőolaj-, kőolajtermék-, villamosenergia-tároló vásárlására, létesítésére, fejlesztésére, a tároló társaságokban való tulajdonszerzésre és hiteleinek törlesztésére, a Szövetség működésére, a motorhajtóanyagok minőségi követelményeiről szóló miniszteri rendeletben meghatározott, a motorhajtóanyagok minőségi adatairól szóló jelentés elkészítésében való közreműködésre, valamint az Fbkt.-ban meghatározott feladatai teljesítésére fordíthatja. A Szövetség nem alanya a társasági adónak. A Szövetség a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló törvény szerinti egyéb szervezetnek minősül.”
97. § A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 2013. évi XXIII. törvény 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„16. § A Szövetség az e törvényben és az Fbkt.-ben előírt tevékenységein kívül, csak az azokkal összefüggő – a Szövetség Alapszabályában (a továbbiakban: alapszabály) meghatározott – tevékenységek gyakorlására jogosult.”
98. § A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 2013. évi XXIII. törvény 17. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az alapszabály tartalmazza
1. a Szövetség székhelyét,
2. a Szövetség szervezeti felépítését és működését,
3. a tagsági viszony létrejöttének és megszűnésének részletes szabályait,
4. a Szövetség tagjainak e törvényben nem szabályozott jogait és kötelezettségeit, továbbá e kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezményét,
5. a Szövetség gazdálkodási rendjének részletes szabályait,
6. a felszabadított biztonsági kőolaj- és földgázkészlet értékesítésének rendjét,
7. a Szövetség tagjai által a Szövetségnek fizetendő tagi hozzájárulás megfizetésének részletszabályait,
8. a kőolaj- és kőolajtermék-készletezés rendszerének részletes szabályait, különösen
a) a készlet azonosításának, számbavételének módszereit, nyilvántartásának rendjét,
b) a készletállomány összetételére vonatkozó termékszerkezet-összetételi arányok, valamint a mennyiségi és minőségi paraméterek meghatározásának módját,
c) a készlet vagy annak része tulajdonjoga megállapíthatóságának és bírósági végrehajtás alóli mentességének biztosítása érdekében alkalmazandó jelölés módját,
9. a kőolaj- és kőolajtermék-készletek minőségének megőrzése céljából történő kőolaj és kőolajtermék cserélésének gyakoriságát, módját és rendszerét, a normatív veszteségre vonatkozó előírásokat,
10. a tag és a Szövetség közötti elektronikus kapcsolattartás szabályait, valamint az üzemszüneti rendelkezéseket,
11. a földgázkészletezés rendszerének részletes szabályait,
12. a Szövetség adatszolgáltatási kötelezettségét, valamint
13. amit e törvény és az Fbkt. alapján az alapszabályban szükséges szabályozni.”
99. § A behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 2013. évi XXIII. törvény 42. § (6) bekezdésében a „g)” szövegrész helyébe a „7.” szöveg lép.
100. § A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 159. §-a a következő 10. ponttal egészül ki:
(E törvény)
„10. a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek”
(való megfelelést szolgálja.)
101. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény a következő alcímmel egészül ki:
„A járművezetők kiküldetésére vonatkozó rendelkezések
18/N. § Ezen alcím alkalmazásában:
1. kétoldalú áruszállítási művelet: az áruknak fuvarozási szerződés alapján történő mozgatása, ahol a felrakodás vagy a lerakodás a fuvarozást végző gazdálkodó szervezet székhelye szerinti tagállamban, vagy harmadik országban van;
2. kétoldalú személyszállítási művelet: személyek autóbusszal végzett szállítása különjárat vagy menetrend szerinti járat keretében, ahol
a) az utas felvétele vagy az utas letétele a szállítást végző gazdálkodó szervezet székhelye szerinti vagy harmadik országban történik, vagy
b) az utas felvétele és letétele a székhely szerinti tagállamban történik, miután az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól és az 561/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. október 21-i 1073/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti helyi kirándulást tettek a szállítást végző gazdálkodó szervezet székhelyén kívüli tagállamban vagy harmadik országban;
3. tranzit áru- és személyszállítási művelet: a jármű másik tagállam területén áru be- vagy kirakodása, utasok felvétele vagy letétele nélkül halad át;
4. gazdálkodó szervezet: más tagállam gazdálkodó szervezete.
18/O. § (1) Magyarország területén díj ellenében végzett közúti árutovábbítást és autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítást végző gazdálkodó szervezet által foglalkoztatott külföldi járművezető – a (2)–(6) bekezdésben foglalt kivétellel – kiküldött munkavállalónak minősül, ha a gazdálkodó szervezet a járművezetőt Magyarország területére saját nevében és irányítása alatt küldi ki, a gazdálkodó szervezet és a szolgáltatás Magyarországon működő címzettje között létrejött szerződés alapján, feltéve, hogy a gazdálkodó szervezet és a járművezető a kiküldetés idején munkaviszonyban áll egymással.
(2) A tranzit áru- és személyszállítási műveletet és a kétoldalú áru- és személyszállítási műveletet, valamint az üresjáratot végrehajtó külföldi járművezető nem tekinthető kiküldött munkavállalónak.
(3) Nem tekinthető kiküldött munkavállalónak a kétoldalú áruszállítási műveletet végrehajtó külföldi járművezető, ha
a) egy berakodási és kirakodási
b) egy berakodási vagy
c) egy kirakodási
tevékenységet is elvégez azokban a tagállamokban vagy EGT-n kívüli országban, amelyeken áthalad, feltéve, hogy a járművezető nem ugyanabban a tagállamban rakodja be és ki az árukat.
(4) Ha a fuvarozást végző gazdálkodó szervezet székhelye szerinti államból kiinduló olyan kétoldalú áruszállítási műveletet – amely során nem került sor a (3) bekezdés szerinti további tevékenységre – a gazdálkodó szervezet székhelye szerinti állam területére irányuló kétoldalú áruszállítási művelet követ, a (3) bekezdésben a további tevékenységek tekintetében meghatározott mentességet a (3) bekezdésben említett feltételek mellett legfeljebb két további berakodási és kirakodási vagy két berakodási vagy két kirakodási műveletre kell alkalmazni.
(5) Nem tekinthető kiküldött munkavállalónak a kétoldalú személyszállítási műveletet végrehajtó külföldi járművezető, ha egy alkalommal utasokat vesz fel és tesz le, vagy vesz fel vagy tesz le azon tagállamokban vagy EGT-n kívüli országban, amelyeken áthalad, amennyiben a járművezető nem kínál személyszállítási szolgáltatásokat az útja során érintett tagállamban található két helyszín között. Ez a rendelkezés a visszaútra is megfelelően alkalmazandó.
(6) Nem tekinthető kiküldött munkavállalónak a külföldi járművezető, ha kombinált szállítási műveletek részét képező kezdeti vagy végső közúti szállítást végez, ha a szóban forgó közúti szakasz maga is kétoldalú szállítási műveletekből áll.
(7) A nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-ei 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (a továbbiakban: 1072/2009/EK rendelet), az 1073/2009/EK rendeletben és kettő vagy többoldalú nemzetközi egyezmény alapján meghatározott kabotázsműveleteket végző külföldi járművezető kiküldött munkavállalónak minősül.
18/P. § (1) Magyarország területén díj ellenében végzett közúti árutovábbítást és autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítást végző gazdálkodó szervezet legkésőbb a járművezető kiküldetésének kezdetekor a belső piaci információs rendszer hazai működéséről és az abban való részvételnek a szabályairól, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti bejelentési kötelezettség teljesítéséről szóló kormányrendeletben meghatározott belső piaci információs rendszerhez (a továbbiakban: IMI-rendszer) kapcsolódó nyilvános felületen elérhető többnyelvű formanyomtatvány útján kiküldetési nyilatkozatot nyújt be, és gondoskodik annak naprakészen tartásáról.
(2) A kiküldetési nyilatkozat tartalmazza:
a) a közúti fuvarozó nevét, közösségi engedélyének számát,
b) a díj ellenében végzett közúti árutovábbítást és autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítást végző gazdálkodó szervezet székhelye szerinti tagállamban lévő szakmai irányító vagy más kapcsolattartó(k) elérhetőségeit,
c) a járművezető nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, tartózkodási helyének címét és vezetői engedélyének számát,
d) a járművezető munkaszerződésének kezdőnapját és a munkaszerződésre alkalmazandó jogot,
e) a kiküldetés tervezett kezdő és végdátumát,
f) a gépjármű rendszámát, valamint
g) azt, hogy a végzett szállítási szolgáltatás árufuvarozásnak, személyszállításnak, nemzetközi fuvarozásnak vagy kabotázsműveletnek minősül.
(3) Magyarország területén díj ellenében végzett közúti árutovábbítást és autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítást végző gazdálkodó szervezet nyomtatott vagy elektronikus formában a járművezető rendelkezésére bocsátja, valamint a járművezető magánál tartja és az ellenőrzés során kérésre bemutatja az IMI-rendszeren keresztül benyújtott kiküldetési nyilatkozat egy példányát.
(4) Magyarország területén díj ellenében végzett közúti árutovábbítást és autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítást végző gazdálkodó szervezet a kiküldetés időtartamának végét követően az ellenőrzést végző hatóság közvetlen megkeresésére, a megkeresést követő 56 napon belül az IMI-rendszerhez kapcsolódó nyilvános felületen benyújtja
a) a fuvarlevél másodpéldányát,
b) a menetíró készülékben rögzített adatokat és azon tagállamok betűjelét, amelyekben a járművezető a nemzetközi közúti szállítási műveletek vagy kabotázsműveletek végzésekor tartózkodott,
c) a kiküldött járművezetőnek a kiküldetés időtartamára vonatkozó díjazásával kapcsolatos dokumentumokat,
d) a munkaszerződést vagy az azzal egyenértékű okiratot,
e) a járművezető munkájára vonatkozó munkaidő-nyilvántartó lapokat és
f) a kifizetést igazoló dokumentumokat.
(5) Ha a díj ellenében végzett közúti árutovábbítást és autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítást végző gazdálkodó szervezet a kért dokumentumokat nem nyújtja be a meghatározott határidőn belül, az ellenőrzést végző hatóság az IMI-rendszeren keresztül megkeresi a gazdálkodó szervezet székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát. Megkeresés esetén a gazdálkodó szervezet székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága hozzáférhet a kiküldetési nyilatkozathoz és a gazdálkodó szervezet által az IMI-rendszer nyilvános felületén benyújtott más információkhoz.
(6) A díj ellenében végzett közúti árutovábbítást és autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítást végző gazdálkodó szervezet székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságának megkeresésére a kért dokumentumot és információt a megkeresés napjától számított 25 munkanapon belül az IMI-rendszeren keresztül kell rendelkezésre bocsátani.
(7) A közúti ellenőrzés során a járművezető annak megállapítása érdekében, hogy a járművezető kiküldött munkavállalónak minősül-e, a (4) bekezdés a) és b) pontja szerinti dokumentum bemutatására kötelezhető.
18/Q. § Magyarország területén díj ellenében végzett közúti árutovábbítást és autóbusszal díj ellenében végzett személyszállítást végző gazdálkodó szervezet biztosítja, hogy az általa foglalkoztatott járművezetők a kiküldetéssel összefüggő jogaikat és kötelességeiket illetően ismeretekkel rendelkezzenek.
18/R. § A kiküldetés véget ér, amikor a járművezető egy nemzetközi áru- vagy személyszállítás végrehajtása során elhagyja a fogadó tagállamot. Az Mt. 295. § (8) bekezdésétől eltérően Magyarország területén nemzetközi áru- vagy személyszállítást végrehajtó külföldi járművezetőnek a kiküldetési időtartama nem vonható össze az ugyanazon járművezetőnek vagy az általa helyettesített más külföldi járművezetőnek az ilyen nemzetközi műveletek keretében eltöltött korábbi kiküldetési időtartamaival. Ez a rendelkezés megfelelően irányadó a tizenkét hónapot meghaladó kiküldetés esetén is az ugyanazon járművezető kiküldetési időtartama vonatkozásában.”
102. § (1) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 18/O. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(3) Nem tekinthető kiküldött munkavállalónak a kétoldalú áruszállítási műveletet végrehajtó külföldi járművezető, ha
a) egy berakodási és kirakodási,
b) egy berakodási vagy
c) egy kirakodási
tevékenységet is elvégez azokban a tagállamokban vagy EGT-n kívüli országban, amelyeken áthalad, feltéve, hogy a járművezető nem ugyanabban a tagállamban rakodja be és ki az árukat, és a jármű fel van szerelve a tachográfokra vonatkozó uniós rendelet 8–10. cikke szerinti intelligens menetíró készülékkel.
(4) Ha a fuvarozást végző gazdálkodó szervezet székhelye szerinti államból kiinduló olyan kétoldalú áruszállítási műveletet, amely során nem került sor a (3) bekezdés szerinti további tevékenységre a gazdálkodó szervezet székhelye szerinti állam területére irányuló kétoldalú áruszállítási művelet követ, a (3) bekezdésben a további tevékenységek tekintetében meghatározott mentességet a (3) bekezdésben említett feltételek teljesülése esetén legfeljebb két további berakodási és kirakodási vagy két berakodási vagy két kirakodási műveletre kell alkalmazni, ha a jármű fel van szerelve a tachográfokra vonatkozó uniós rendelet 8., 9. és 10. cikkében előírtak szerinti intelligens menetíró készülékkel.”
(2) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 18/O. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Nem tekinthető kiküldött munkavállalónak a kétoldalú személyszállítási műveletet végrehajtó külföldi járművezető, ha egy alkalommal utasokat vesz fel, vagy tesz le azon tagállamban vagy EGT-n kívüli országban, amelyen áthalad, amennyiben a járművezető nem kínál személyszállítási szolgáltatásokat az útja során érintett tagállamban található két helyszín között, és ha a jármű fel van szerelve a tachográfokra vonatkozó uniós rendelet 8–10. cikke szerinti intelligens menetíró készülékkel. Ez a rendelkezés a visszaútra is alkalmazandó.”
103. § (1) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. § (1) bekezdése a következő q) ponttal egészül ki:
(Az e törvényben, valamint külön jogszabályban és közösségi jogi aktusban)
„q) a külföldi járművezető által végzett közúti szállítás kiküldetési előírásaira”
(vonatkozó rendelkezések megsértői bírság fizetésére kötelezhetők.)
(2) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 20. § (11) bekezdés b) pontja a következő bd) alponttal egészül ki:
[Magyarország területén magyar vagy külföldi rendszámú közúti jármű közlekedésére, valamint a közúti járművel végzett áru-, illetve személyszállítási tevékenységre vonatkozó az (1) bekezdés szerinti rendelkezések megtartását
nemzetközi forgalomban közlekedő jármű esetén]
„bd) az (1) bekezdés q) pontja tekintetében a közlekedési hatóság, a rendőrség, a vámhatóság,”
[jogosult együtt vagy önállóan ellenőrizni. A közúti forgalomban közlekedő járműnek az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott ellenőrzésébe a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság is bevonható.]
104. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 22. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Belföldi üzemben tartás céljából olyan típusú jármű gyártható vagy hozható be külföldről, amelyre a közlekedési hatóság típusjóváhagyás keretében típusvizsgálat alapján típusbizonyítványt, valamint a külföldön kiadott típusjóváhagyó okmány honosításával általános forgalomba helyezési engedélyt adott ki. Egyedi jármű vagy járműsorozat behozatala esetén a közlekedési hatóság a típusvizsgálattól és a típusbizonyítvány kiadásától eltekinthet.”
105. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 23. §-a a következő (4a) és (4b) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) A (4) bekezdés szerinti eljárásokban a járműforgalmazó a közlekedési hatóság által kiadott engedély alapján a közúti közlekedésre vonatkozó közigazgatási hatósági ügyekben alkalmazandó kiegészítő eljárási szabályokról szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint, tanúsítóként a tényállás tisztázásában közreműködik.
(4b) A közlekedési hatóság a (4a) bekezdésben meghatározott engedélyköteles tevékenységet engedély nélkül vagy az engedélyben foglaltaktól eltérő módon végzőt 100 000 forinttól 1 000 000 forintig terjedő bírság fizetésére kötelezheti. A bírság ismételten kiszabható. A bírság kiszabása mellett a közlekedési hatóság a járműforgalmazó tevékenységét – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetekben – felfüggesztheti, az engedélyt visszavonhatja, valamint törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetben a járműforgalmazót a tevékenység végzésétől eltilthatja.”
106. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 27. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) Az (5) bekezdés szerinti engedély adattartalmát a közlekedési hatóság elektronikus adatkapcsolaton keresztül küldi meg a közlekedési nyilvántartó szerv részére.”
107. § (1) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az országos közutak építtetője – a (11) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az országos közúthálózat fejlesztési és építtetői feladatainak ellátásáért felelős gazdasági társaság vagy szerv (a továbbiakban: közútfejlesztési gazdasági társaság). A Kormány közútfejlesztési gazdasági társaságként
a) állami tulajdonban álló gazdasági társaságot,
b) a nemzeti vagyonról szóló törvény szerinti vagyonkezelői jog jogosultját, vagy
c) a nemzeti vagyonról szóló törvény szerinti kizárólagos gazdasági tevékenységhez kapcsolódó működtetési jog jogosultját
jelöli ki. Az út 33. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kezelője a (11) bekezdésben foglaltak figyelembevételével építtetőnek minősül a miniszter rendelete alapján – önkormányzati tulajdonú helyi közút esetében az érintett önkormányzat egyetértése esetén –, valamint jogszabály szerinti felújítási, karbantartási és fejlesztési feladatok ellátása tekintetében. A közút kezelője a feladatok finanszírozására a forrást biztosító szervezettel szerződést köt. A vízi létesítmény építtetője a vízgazdálkodási beruházás részeként megvalósuló közúti felújítás, karbantartás, valamint fejlesztés tekintetében is – ha rendelkezik a közútkezelő hozzájárulásával és országos közút esetén a vagyonkezelő hozzájárulásával – építtetőnek minősül.”
(2) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29. § (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1a) Az építtető – a (11) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – az állam javára és nevében jár el.”
(3) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29. § (1b) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1b) Az állam tulajdonába és ellenérték nélkül – ha törvény vagy az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a közútfejlesztési gazdasági társaság vagyonkezelésébe kerül
a) az országos közút fejlesztéséhez szükséges megvásárolt, kisajátított vagy az építtető által más jogcímen a magyar állam javára megszerzett földrészlet;
b) – ha a közútfejlesztési gazdasági társaság vagy a közút 33. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti kezelője építtetői feladatai ellátása során a helyi közút építtetőjeként jár el – a helyi közút létesítésének céljára megvásárolt, kisajátított vagy az építtető által más jogcímen az állam tulajdonába megszerzett földrészlet.”
(4) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az építtető – a (11) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – felelős az építési munkák előkészítéséért. Ennek keretében teljeskörűen elkészítteti a szükséges műszaki terveket (így különösen az engedélyezési tervet vagy a kiviteli tervet), tanulmányokat, ügyfélként részt vesz a hatósági és egyéb igazgatási eljárásokban, saját nevére megszerzi az építési engedélyeket, elvégzi vagy elvégezteti a munkaterület előkészítését (beleértve különösen a területszerzést, megelőző régészeti feltárást, közmű kiváltást) és fejlesztést, továbbá lefolytatja a közbeszerzési eljárásokat. Az építtető építési szerződéseket köt a megvalósításra, gondoskodik az építési műszaki ellenőri tevékenység ellátásáról, lebonyolítja a műszaki átadás-átvételt. Az építtetőre a gyorsforgalmi utak közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló jogszabály rendelkezései is irányadóak.”
108. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29. § (4a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4a) Ha a közútfejlesztési gazdasági társaság helyi közút építése során lát el építtetői feladatot a helyi önkormányzat tulajdonában álló ingatlanon, a forgalomba helyezett vagy ideiglenesen forgalomba helyezett helyi közút, és az azon létrehozott, vagy megszerzett és azzal egybeépített eszközök az ingatlantulajdonos helyi önkormányzat tulajdonaként jönnek létre. A közútfejlesztési gazdasági társaság az e bekezdés szerinti eszközöket a végleges vagy ennek hiányában az ideiglenes forgalomba helyezést követően, ingyenesen, könyv szerinti értéken adja át a helyi önkormányzat részére, amely köteles azokat átvenni. A közútfejlesztési gazdasági társaság a forgalomba helyezést követő 6 hónapon belül elszámolási kimutatást készít annak céljából, hogy az e bekezdés szerinti eszközöket a forgalomba helyezés napján nyilvántartott könyv szerinti értéken a könyveiből kivezesse és az érintett helyi önkormányzat könyveiben azokat nyilvántartásba vegye.”
109. § (1) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29. § (4c) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4c) Az országos közutak építtetője által létrehozott, megszerzett azon eszközök vonatkozásában, amelyek felett a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az útdíjszolgáltatási gazdasági társaság gyakorolja, a vagyonelemek ingyenes, könyv szerinti értéken történő számviteli átadását – elszámolási kimutatással – az út forgalomba helyezését követően az országos közutak építtetője és az útdíjszolgáltatási gazdasági társaság egymás között közvetlenül, az MNV Zrt. közreműködése nélkül végzi.”
(2) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29. § (4g) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4g) A közútfejlesztési gazdasági társaság, illetve a közútkezelő gazdasági társaság a (4f) bekezdés szerinti eszközöket a végleges vagy ennek hiányában az ideiglenes forgalomba helyezést követően, ingyenesen, könyv szerinti értéken adja át a területi önkormányzat részére. A közútfejlesztési gazdasági társaság, illetve a közútkezelő gazdasági társaság a forgalomba helyezést követő 6 hónapon belül elszámolási kimutatást készít annak céljából, hogy a (4f) bekezdés szerinti eszközöket a forgalomba helyezés napján nyilvántartott könyv szerinti értéken a könyveiből kivezesse és az érintett területi önkormányzat könyveiben azokat nyilvántartásba vegye.”
110. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 32. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A kisajátítási terv elkészítéséről, felülvizsgálatáról, záradékolásáról, valamint a kisajátítással kapcsolatos értékkülönbözet megfizetésének egyes kérdéseiről szóló kormányrendeletben meghatározott telekalakítás ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetésének nem akadálya, ha az összevonandó és az ingatlan-nyilvántartásban útként nyilvántartott ingatlanoknak az (1) bekezdés szerinti minősítése és a tulajdoni viszonya nincs összhangban.”
111. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 32. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az állami tulajdonban lévő országos közutak vagyonkezelője – a 29. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével – az országos közúthálózat vagyonkezelési feladatainak ellátásáért felelős gazdasági társaság vagy szerv (a továbbiakban: a közútkezelő gazdasági társaság), amelyet a Kormány az e törvény végrehajtására kiadott rendeletében jelöl ki. A közútkezelő gazdasági társaság vagyonkezelői feladatokat – ideértve a vagyonkezelésében álló vagyonelemek hasznosítását is – állami feladatként, közfeladatként látja el.”
112. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 32/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32/A. § (1) A közúti hírközlő hálózat vagyonkezelője a Kormány rendeletében kijelölt, a közúti hírközlő hálózat vagyonkezelési feladatait ellátó állami tulajdonú gazdasági társaság (a továbbiakban: hálózatkezelő gazdasági társaság). A vagyonkezelői jog létesítése ingyenes, azzal, hogy a hálózatkezelő gazdasági társaság az MNV Zrt.-vel, mint tulajdonosi joggyakorlóval megkötendő vagyonkezelési szerződésben foglaltak szerint vagyonkezelési díj megfizetésére köteles. A hálózatkezelő gazdasági társaság által fizetendő vagyonkezelési díj a (6) bekezdés szerinti hasznosításból származó bevétel öt százaléka.
(2) A hálózatkezelő gazdasági társaság jogosult és köteles az (1) bekezdés szerinti közúti hírközlő hálózatokra vonatkozó hálózatfejlesztési koncepciók kidolgozására és megvalósítására, ide értve a kapcsolódó engedélyeztetési eljárások lefolytatását is, valamint a közúti hírközlő hálózatokhoz kapcsolódó karbantartási és fenntartási feladatok ellátására, melynek során a 33. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti közút kezelője, valamint az útdíjszolgáltatási gazdasági társaság és a közútkezelő gazdasági társaság előzetes hozzájárulásával saját hatáskörben jogosult eljárni valamennyi, az (1) bekezdés szerinti közúti hírközlő hálózattal érintett állami tulajdonú ingatlan vonatkozásában.
(3) A hasznosítás során a hálózatkezelő gazdasági társaság a (4) és (5) bekezdésben foglaltak szerint köteles eljárni.
(4) Az (1) bekezdés szerinti közúti hírközlő hálózatok szabad kapacitásai elsősorban a kormányzati célú hálózatok igényeinek kiszolgálására használhatóak azzal, hogy ez a használat a közúti hírközlő hálózatok útüzemeltetési, valamint az elektronikus útdíjszedési és díj ellenőrzési létesítmények működtetését, üzemeltetését támogató hálózati alapszolgáltatások megszakítás-mentes és a hálózathasználati szerződésben rögzített minőségi feltételekkel történő nyújtását nem veszélyeztetheti.
(5) Az (1) bekezdés szerinti közúti hírközlő hálózatok alapfunkciójának teljes körű ellátását a hálózatkezelő gazdasági társaság biztosítani köteles. Ennek keretében teljes önköltség alapú hozzáférést köteles biztosítani a 33. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti közút kezelője, az útdíjszolgáltatási gazdasági társaság, a közútkezelő gazdasági társaság és a kormányzati célú hírközlési szolgáltató részére.
(6) A (4) és (5) bekezdés szerinti hasznosítás mellett fennmaradó szabad kapacitás a hírközlési piacon történő értékesítés körében az állami vagyonnal való gazdálkodás szabályai szerint hasznosítható. A szabad kapacitásért fizetett ellenérték nem lehet alacsonyabb a mindenkori piaci árnál.
(7) A (6) bekezdés szerinti hasznosításból származó nyereséget a hálózatkezelő gazdasági társaság a (4) bekezdés szerinti hálózati alapszolgáltatások ellátására, valamint az állami tulajdonú közúti hírközlő hálózat fejlesztésére köteles fordítani.
(8) Az országos közutak építtetője által létrehozott közúti hírközlő hálózatok körébe tartozó vagyonelemek vonatkozásában az országos közutak építtetőjének vagyonkezelői joga a műszaki átadás napján megszűnik, és ezen vagyonelemek e törvény erejénél fogva, az (1)–(7) bekezdésben foglaltak szerint ingyenesen, könyv szerinti értéken a hálózatkezelő gazdasági társaság vagyonkezelésébe kerülnek. Ezen vagyonelemek számviteli átadását az országos közutak építtetője és a hálózatkezelő gazdasági társaság egymás között közvetlenül, a tulajdonosi joggyakorló közreműködése nélkül végzi. A közútfejlesztési gazdasági társaság a vagyonkezelői jogának megszűnését követő hat hónapon belül elszámolási kimutatást készít annak céljából, hogy az érintett eszközöket a megszűnés napján nyilvántartott könyv szerinti értéken a könyveiből kivezesse és a hálózatkezelő gazdasági társaság könyveiben azokat nyilvántartásba vegye.”
113. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény a következő 32/B. §-sal egészül ki:
„32/B. § (1) A nemzeti vagyonról szóló törvény szerinti kizárólagos gazdasági tevékenységhez kapcsolódó működtetési jog gyakorlásához szükséges állami tulajdonú ingatlanok és egyéb eszközök, amelyek tekintetében az építtetői feladatok ellátására közútfejlesztési gazdasági társaságként állami tulajdonú gazdasági társaság került kijelölésre, a végleges vagy ennek hiányában az ideiglenes forgalomba helyezés napján ingyenesen, e törvény erejénél fogva a kizárólagos gazdasági tevékenység gyakorlására jogosult személy vagy szervezet működtetésébe kerülnek, és ettől az időponttól a kizárólagos gazdasági tevékenység gyakorlására jogosult személyt vagy szervezetet a nemzeti vagyonról szóló törvény szerinti kizárólagos gazdasági tevékenységhez kapcsolódó működtetési jog illeti meg. Az állami vagyon átadása során az államot az állami vagyon vagyonkezelője képviseli.
(2) A nemzeti vagyonról szóló törvény szerinti kizárólagos gazdasági tevékenységhez kapcsolódó működtetési jog gyakorlásához szükséges azon útszakaszok esetén, amelyek tekintetében az építtetői feladatok ellátására közútfejlesztő gazdasági társaságként a nemzeti vagyonról szóló törvény szerinti kizárólagos gazdasági tevékenységhez kapcsolódó működtetési jog jogosultja került kijelölésre, az útszakasz fejlesztéséhez szükséges, magyar állam nevében történő ingatlantulajdon-szerzés a Kormány által rendeletben kijelölt, állami tulajdonú gazdasági társaság feladata. A fejlesztés érdekében megvásárolt, kisajátított vagy más jogcímen megszerzett földrészlet az állam tulajdonába és a kijelölt állami tulajdonú gazdasági társaság vagyonkezelésébe kerül. A kizárólagos gazdasági tevékenységhez kapcsolódó működtetési jog létrejöttének napjával a földrészlettel kapcsolatos valamennyi jogviszonyba – a tulajdonjog állam javára történő megszerzésével kapcsolatos jogviszonyok kivételével – a kizárólagos gazdasági tevékenységhez kapcsolódó működtetési jog jogosultja lép.”
114. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33/A. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) Az (1) bekezdésben meghatározott díjak beszedésének feladatait, a használati díjak megfizetéséhez kapcsolódó, jogszabályban meghatározott korrekciós szolgáltatásokat, szolgáltatás jellegű feladatokat, valamint a díjellenőrzési létesítmények üzemeltetését, működtetését az útdíjszolgáltatási gazdasági társaság látja el. E feladatai ellátása tekintetében az útdíjszolgáltatási gazdasági társaság jogosult a közúti közlekedési nyilvántartás adataihoz a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvényben foglaltak szerint hozzáférni. Ennek végrehajtása érdekében az útdíjszolgáltatási gazdasági társaság által nyújtott szolgáltatások biztosítására vonatkozó szerződés megkötésével kapcsolatos feladatokat a miniszter látja el.”
115. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 36. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Közcélú hálózat építése céljából a közterület (1) bekezdés szerinti felbontása a november 15. és március 15. közötti időszakban is engedélyezhető, amennyiben a közművezeték üzemeltetője vállalja, hogy olyan műszaki-technológiai megoldás szerint jár el, amellyel az érintett közterület végleges helyreállítása a közúti közlekedés biztonságát nem veszélyeztetve, az időjárási körülményekhez igazodva szakszerűen, a vonatkozó útügyi műszaki előírásokban foglaltaknak megfelelve elvégezhető, és a közművezeték üzemeltető az egyes nyomvonal jellegű építményszerkezetek kötelező alkalmassági idejéről szóló miniszteri rendelet szerinti alkalmassági időtartamra jótállást vállal az elvégzett munkákra.”
116. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 47/C. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„47/C. § (1) A kizárólagos gazdasági tevékenység gyakorlására jogosult személy vagy szervezet kezelésében álló közúti hírközlő hálózatok és a 32/A. § (8) bekezdésben foglaltak kivételével a közúti hírközlő hálózatokat az azok vagyonkezelését ellátó szervezetek kötelesek ingyenesen átadni a hálózatkezelő gazdasági társaság részére. Ezen közúti hírközlő hálózatok e törvény erejénél fogva, az átadás-átvétel napján a hálózatkezelő gazdasági társaság vagyonkezelésébe kerülnek. A vagyonkezelés részletes szabályait – különös tekintettel a vagyonkezelési díj megfizetésének módjára – a tulajdonosi joggyakorlóval megkötendő vagyonkezelési szerződésben kell rögzíteni.
(2) A közúti hírközlő hálózatok számviteli átadását – elszámolási kimutatással – a korábbi vagyonkezelő és a hálózatkezelő gazdasági társaság egymás között közvetlenül, a tulajdonosi joggyakorló közreműködése nélkül elvégzi.
(3) Az adott közúti hírközlő hálózati szakasz a hálózatkezelő gazdasági társaság vagyonkezelésébe kerülésétől a hálózatkezelő gazdasági társaság és a 33. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti közútkezelő, továbbá az útdíjszolgáltatási gazdasági társaság közötti hálózathasználati szerződés létrejöttéig a közúti hírközlő hálózatot 2016. május 1-jét megelőzően üzemeltető szervezet jogosult a hálózatkezelő gazdasági társaság költségére és szakfelügyelete mellett a 32/A. § (4) bekezdésben meghatározott alapszolgáltatások megszakítás-mentes biztosítása érdekében a szükséges karbantartást, javítást elvégezni. Az így felmerült költségeket a hálózatkezelő gazdasági társaság a 32/A. § (5) bekezdés szerinti költségalapú hozzáférés biztosítása során elszámolhatja.”
117. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. § (3) bekezdés a) pontja a következő 51–56. alponttal egészül ki:
[Felhatalmazást kap
a Kormány, hogy]
„51. az országos közúthálózat fejlesztési és építtetői feladatainak ellátásáért felelős közútfejlesztési gazdasági társaság vagy szerv kijelölésére, valamint feladat- és hatáskörére irányadó szabályokat,
52. az országos közúthálózat vagyonkezelési feladatainak ellátásáért felelős közútkezelő gazdasági társaság vagy szerv kijelölésére, valamint feladat- és hatáskörére irányadó szabályokat,
53. a nemzeti vagyonról szóló törvény szerinti kizárólagos gazdasági tevékenységhez kapcsolódó működtetési jog gyakorlásához szükséges, a magyar állam nevében történő ingatlantulajdon-szerzés során eljáró állami tulajdonú gazdasági társaságot,
54. a járművezetői vizsgabiztosok, a műszaki vizsgabiztosok, a szakoktatók és az iskolavezetők, valamint az utánképzési foglalkozásvezetők képzését és továbbképzését ellátó állami tulajdonú gazdasági társaságot,
55. az országos közutak meghatározott időtartamban történő használatáért felszámított díjak (pótdíjak) beszedésének feladatait, a használati díjak megfizetéséhez kapcsolódó, jogszabályban meghatározott korrekciós szolgáltatásokat, szolgáltatás jellegű feladatokat, valamint a díjellenőrzési létesítmények üzemeltetését, működtetését ellátó útdíjszolgáltatási gazdasági társaságot,
56. a közúti hírközlő hálózat vagyonkezelési feladatait ellátó hálózatkezelő gazdasági társaságot”
[rendeletben állapítsa meg.]
118. § (1) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. § (3) bekezdés o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Felhatalmazást kap)
„o) a közlekedésrendészetért felelős miniszter, hogy a 21/B. § (3) bekezdésében említett, a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítése során alkalmazandó formanyomtatványt,”
(rendeletben állapítsa meg.)
(2) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. § (3) bekezdése a következő q) és r) ponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap)
„q) a miniszter, hogy a 21/B. § (3) bekezdésében említett, az útdíjfizetés elmulasztásával kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjének elősegítése során alkalmazandó formanyomtatványt,
r) a közlekedésrendészetért felelős miniszter, valamint a honvédelemért felelős miniszter, hogy a feladat- és hatáskörébe tartozó tevékenységhez kapcsolódó, továbbá a járműre szerelt, önjáró, vagy vontatott, valamint emelő-, rakodó gépek, az egyes technológiai műveletekben részfeladatokat ellátó, stabil kivitelezésű – telepített – gépsorok részét képező gépeket működtető gépkezelők képzésére és vizsgáztatására vonatkozó szabályokat”
(rendeletben állapítsa meg.)
(3) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 48. §-a a következő (3a) bekezdéssel egészül ki:
„(3a) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a közúti szállítást végző egyes járművek személyzete vezetési és pihenőidejének, valamint az utazó munkavállalók, a kabotázstevékenység és a közúti szállítás kiküldetési előírásai megtartásának ellenőrzésére vonatkozó szabályokat rendeletben állapítsa meg.”
119. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 49. § (2) bekezdése a következő k)–m) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„k) az Unión belüli elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságáról és az útdíjfizetés elmulasztásával kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló, 2019. március 19-i (EU) 2019/520 európai parlamenti és tanácsi irányelv 24. cikke,
l) a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályoknak a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv tekintetében való meghatározásáról, a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1057 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke,
m) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv.”
120. § A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény
a) 18. § (1) bekezdésében a „KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft.” szövegrész helyébe a „Kormány rendeletében kijelölt állami tulajdonú gazdasági társaság” szöveg,
b) 20. § (1a) bekezdésében az „l), és n)” szövegrész helyébe az „l), n) és q)” szöveg,
c) 20. § (4) bekezdésében az „l), n)–p)” szövegrész helyébe az „l), n)–q)” szöveg,
d) 20. § (4a) bekezdésében a „vagy p)” szövegrész helyébe a „, p) vagy q)” szöveg és az „a)–b) pontjában” szövegrész helyébe az „a)–b) és q) pontjában” szöveg,
e) 20. § (11) bekezdés záró szövegrészében a „c) és d)” szövegrész helyébe a „c), d) és q)” szöveg,
f) 20. § (11) bekezdés g) pontjában a „Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: NÚSZ Zrt.)” szövegrész helyébe a „Kormány rendeletében kijelölt, útdíjszolgáltatási tevékenységet ellátó állami tulajdonú gazdasági társaság (a továbbiakban: útdíjszolgáltatási gazdasági társaság)” szöveg,
g) 21/B. § (2) bekezdésében az „e) és f)” szövegrész helyébe az „e), f) és h)” szöveg,
h) 21/K. § (2a) bekezdésében, 33/B. § (8) bekezdésében a „NÚSZ Zrt.” szövegrész helyébe az „útdíjszolgáltatási gazdasági társaság” szöveg,
i) 23. § (4) bekezdésében az „eltekint” szövegrész helyébe a „jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén eltekinthet” szöveg,
j) 29. § (1d), (1f), (3), (3e), (4b), (4f) és (4h) bekezdésében, 33/A. § (5) bekezdésében a „NIF Zrt.” szövegrész helyébe a „közútfejlesztési gazdasági társaság” szöveg,
k) 29. § (3) bekezdésében az „a 32/A. § (8) bekezdésében” szövegrész helyébe az „a 32/A. § (8) bekezdésében, valamint 32/B. §-ban” szöveg,
l) 29. § (4f) és (4h) bekezdésében, 29/G. § (1)–(2) bekezdésében a „Magyar Közút Nonprofit Zrt.” szövegrész helyébe a „közútkezelő gazdasági társaság” szöveg,
m) 29. § (14) és (14a) bekezdésében a „NÚSZ Zrt.” szövegrész helyébe a „közútfejlesztési gazdasági társaság” szöveg,
n) 48. § (3) bekezdés a) pont 10. alpontjában az „engedélyezésének részletes eljárási szabályait, a típusvizsgálóval kötendő hatósági szerződés tartalmát” szövegrész helyébe az „és a járműforgalmazó tényállás tisztázásában történő közreműködése engedélyezésének részletes eljárási szabályait” szöveg
lép.
121. § Hatályát veszti a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 46/H. §-a.
122. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 3. § (2b) bekezdése a következő q) ponttal egészül ki:
(Az ügyintézési határidő 90 nap a következő közigazgatási hatósági eljárásokban:)
„q) a légiközlekedési szakszemélyzet repülőorvosi minősítésének másodlagos felülvizsgálati eljárása.”
123. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 5. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A magyar légtér – a pilóta nélküli játék légijármű és a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 136. §-a szerinti jogi személy pilóta nélküli légijárműve kivételével – pilóta nélküli légijárművel végrehajtott UAS-művelethez lakott terület felett eseti légtér kijelölése esetén vehető igénybe.”
124. § (1) A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 17. § (4) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A pilóta nélküli légijármű-rendszerek nyilvántartása – a pilóta nélküli légijármű-rendszerek jogszerű használatának ellenőrzése érdekében – tartalmazza)
„e) a pilóta nélküli légijármű típusát, altípusát – a saját építésű pilóta nélküli légijárművek kivételével – a sorozatszámát, valamint”
(2) A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 17. §-a a következő (19) bekezdéssel egészül ki:
„(19) A nyilvántartásba vett pilóta nélküli légijárművön az üzembentartó nyilvántartási száma mellett jól látható módon fel kell tüntetni az eszköz nyilvántartási jelét is.”
125. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény „Az engedély” alcíme a következő 23/C. §-sal egészül ki:
„23/C. § (1) A légiközlekedési hatóság a gazdasági célú légiközlekedési tevékenység végzésére vagy a légiközlekedéssel összefüggő tevékenység végzésére engedélyt kérelemre annak a vállalkozási tevékenységet – ide nem értve a léginavigációs szolgáltatást – folytató természetes-, vagy jogi személynek adja ki, amely igazolja a megfelelő pénzügyi teljesítőképességét.
(2) E § alkalmazásában a pénzügyi teljesítőképesség abban az esetben tekinthető igazoltnak, ha a vállalkozási tevékenységet folytató természetes-, vagy jogi személy, vagy egyéb szervezet,
a) az adózás rendjéről szóló törvény szerint köztartozásmentes adózónak minősül, és
aa) ezt harminc napnál nem régebben kiállított közokirattal igazolja, vagy
ab) szerepel a köztartozásmentes adózói adatbázisban, valamint
b) rendelkezik a légiközlekedési kötelező felelősségbiztosításról szóló kormányrendeletben előírt biztosító által nyújtott felelősségbiztosítással.
(3) Ha a légiközlekedési hatóság azt állapítja meg, hogy a pénzügyi teljesítőképesség a (2) bekezdésben foglaltak szerint nem igazolt, akkor az (1) bekezdés szerinti engedélyeket visszavonja.”
126. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 32. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A képzőszervezet a képzés megkezdése előtt legalább tíz munkanappal, írásban bejelenti az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szervnek közbiztonsági, nemzetbiztonsági és terrorfenyegetettségi érdek vizsgálata céljából
a) a légijármű és a repülőeszköz személyzet, valamint a repülésüzemi tiszt képzéséről, vizsgáztatásáról, engedélyeiről és a képzésükben részt vevő képző szervezetek engedélyezéséről szóló 53/2016. (XII. 16.) NFM rendelet 22. §-ában meghatározott, valamint
b) az 1178/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet I. melléklete A–J alrészében meghatározott elméleti és gyakorlati képzésen való részvételt.”
127. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 61. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A nemzeti felügyeleti hatóság (a továbbiakban: felügyeleti hatóság) az 550/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikk (2) bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelően a részéről felmerült költségeket jogosult érvényesíteni a magyar légtér igénybevételéért fizetendő díjban, az azzal összefüggő költségalap részeként. A költségek fedezésére megállapított összeg mértéke megegyezik a mindenkori, az (EU) 2019/317 bizottsági végrehajtási rendelet 29. cikke alapján kihirdetett, a magyar légtér igénybevételéért fizetendő díjban figyelembe vett nominális – a Bizottság által elfogadott teljesítménytervben, ennek hiányában a benyújtott teljesítményterv tervezetben nevesített – felügyeleti költségeknek a nemzeti felügyeleti hatóságra vonatkozó értékével. A költségátalánnyal a légiforgalmi irányító szolgálat ellátására kijelölt szerv által ellátott valamennyi olyan tevékenységével kapcsolatos felügyeleti díj, amelynek a megfizetésére e szerv a 66/C. § (1) bekezdése alapján kötelezett, megfizetettnek tekintendő.”
128. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény 61/A. §-a a következő (10) és (11) bekezdéssel egészül ki:
„(10) A 923/2012/EU rendeletnek, a 139/2014/EU rendeletnek és az (EU) 2017/373 rendeletnek a légiforgalmi szolgáltatásra/a léginavigációs szolgálatokra, a légtérszerkezet kialakítására, az adatminőségre és a futópálya biztonságára vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 73/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2020. február 14-i (EU) 2020/469 bizottsági végrehajtási rendelet [a továbbiakban: (EU) 2020/469 bizottsági végrehajtási rendelet] III. Melléklet ATS.OR.400–ATS.OR.450 pontja alapján rögzített adatok az (EU) 2020/469 bizottsági végrehajtási rendeletben meghatározott célok mellett kutatás-fejlesztési és a légiközlekedési hatóság tevékenységével összefüggő célból, valamint a Társaság működésével összefüggő érdekből használhatók fel.
(11) Az (EU) 2020/469 bizottsági végrehajtási rendelet III. Melléklet ATS.OR.400–ATS.OR.450 pontja szerinti rendszerekben tárolt adat az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (2) bekezdés h) pontjára figyelemmel a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános. Ezen adatok megismerését – a légiközlekedési hatóság általi adatszolgáltatásra vonatkozó megkeresést ide nem értve – az adat megismeréséhez és a megismerhetőség kizárásához fűződő közérdek súlyának mérlegelésével a légiforgalmi szolgáltató vezetője engedélyezheti.”
129. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény „A légiforgalmi szolgálatoknál léginavigációs szolgáltatásokat nyújtó, valamint a léginavigációs szolgáltatások nyújtását közvetlenül támogató munkakörökben foglalkoztatott munkavállalókra, valamint ilyen munkakör betöltése érdekében képzésben részesülő személyekre vonatkozó rendelkezések” alcíme a következő 63/E. és 63/F. §-sal egészül ki:
„63/E. § (1) Az e törvény 61/A. § (2) bekezdésében meghatározott munkáltatónál a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 4. § (2) bekezdésében meghatározott még elégséges szolgáltatás mértéke a munkabeszüntetéssel érintett időszakra vetítve
a) a Budapest CTA légterében a Körzeti Irányítás (ACC) esetében – a légiforgalmi szolgáltatási (ATM) hálózati funkciók végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról és a 677/2011/EU bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2019. január 24-i 2019/123/EU bizottsági végrehajtási rendelet alapján – a kijelölt hálózatirányító (a továbbiakban: Network Manager) által az adott napon a sztrájkkal érintett időszakra megadott forgalmi igényhez rendelt szektorok kapacitásának 75%-a;
b) a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér (a továbbiakban: LHBP) Torony Irányítása esetében az LHBP-re rendelkezésre álló futópályához tartozó, a Network Manager felé előzetesen megadott érkező kapacitás 75%-a, továbbá az összes induló járat;
c) a Budapest Közelkörzeti Irányítás (APP) esetében a b) pontban meghatározott kapacitás, valamint a teljes átrepülő forgalom;
d) a Magyarország Kormánya és a Koszovói Nemzetközi Biztonsági Erő (KFOR) között a Koszovó felett kijelölt légtérben egyes léginavigációs szolgálatok nyújtásáról és egyéb kapcsolódó tevékenységek ellátásáról szóló Végrehajtási Megállapodás kihirdetéséről szóló 2013. évi CCXLVIII. törvény alapján nyújtott szolgáltatás esetében a Network Manager által az adott napon a sztrájkkal érintett időszakra megadott forgalmi igényhez rendelt szektorok kapacitásának 75%-a;
e) a Körzeti Repüléstájékoztatás (FIC) esetében a nemzetközi VFR repülések és a nem ellenőrzött légtérben végrehajtott IFR repülések kezelése, valamint a belföldi VFR repülések kezelése legalább napi 6 órában azzal, hogy a belföldi VFR repülések kötelező kezelésére vonatkozó időszakot a sztrájk alatt a munkáltató jogosult meghatározni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kapacitásértéknek megfelelően szolgáltatásban részesülő légijárművek számát tört szám esetén felfelé kerekítve kell meghatározni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatásokon túlmenően a munkabeszüntetés ideje alatt is teljes körűen kell biztosítani a kutató-mentő repülések, egészségügyi és mentőrepülések, az állami célú légiközlekedés, az állam- vagy kormányfőt szállító repülések, a tűzoltási célú repülések, a bajba jutott légijárművek, a humanitárius célú repülések, továbbá valamely humánjárvány megelőzését és következményeinek elhárítását biztosító légijárművek léginavigációs kiszolgálását.
(4) A léginavigációs szolgáltatást nyújtó munkavállalók az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatási mérték teljesülését saját munkakörükben kötelesek biztosítani.
(5) A még elégséges szolgáltatás mértékét a munkabeszüntetés szervezői és a munkáltató közös megállapodásukban az (1) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladóan is meghatározhatják.
(6) Az (1) bekezdésben meghatározott mértéket a munkabeszüntetés teljes ideje alatt óránkénti bontásban kell teljesíteni.
(7) A munkabeszüntetés szervezői a sztrájkot annak megkezdése előtt legalább 5 nappal kötelesek írásban bejelenteni a munkáltató részére.
(8) Azonos kollektív munkaügyi vitához tartozó munkabeszüntetés – a figyelmeztető sztrájkon túlmenően – legfeljebb három napig tarthat azzal, hogy a sztrájk időtartama legfeljebb napi hat óra lehet.
(9) Ha a munkabeszüntetésben résztvevők az (1)–(8) bekezdés szerinti szolgáltatás nyújtását akadályozzák vagy ellehetetlenítik, a munkáltató a munkabeszüntetés szervezőivel és résztvevőivel szemben kártérítési igénnyel élhet, továbbá jogosult a vele szemben harmadik fél által érvényesített kárigényeket rájuk továbbhárítani.
63/F. § (1) A 61/A. § (3) bekezdés j) pontja szerinti feladatot a polgári légiforgalmi irányító szolgálat az általa foglalkoztatott légiforgalmi irányító és körzeti repüléstájékoztató közreműködésével látja el.
(2) A légiforgalmi szolgálatok folyamatos fenntartása és a honvédelmi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges feladatokra való felkészülés érdekében az (1) bekezdésben meghatározott, a polgári légiforgalmi irányító szolgálat által foglalkoztatott léginavigációs szolgáltatásokat nyújtó munkavállaló – a polgári légiforgalmi irányító szolgálat utasításai szerint – a munkahelyi képzéssel és továbbképzéssel összefüggő feladatokat köteles ellátni, valamint – amennyiben annak egyéb, jogszabályban foglalt feltételei fennállnak – az e tevékenység ellátásához szükséges jogosultságok gyakorlására feljogosító szakszolgálati engedély fenntartásához szükséges feltételeket teljesíteni.”
130. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény a következő 72/B. §-sal egészül ki:
„72/B. § E törvény 61. §-ának az egyes energetikai és közlekedési tárgyú, valamint kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2021. évi CXXXVI. törvénnyel megállapított (5) bekezdését a 2022. január 1-jét követően felmerülő légtér-igénybevételi díjban figyelembe vett felügyeleti költségek kifizetésével összefüggésben kell alkalmazni.”
131. § A légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény KILENCEDIK Része a következő 80. §-sal egészül ki:
„80. § E törvény 61/A. § (3) bekezdés n) pontjának az egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló 2021. évi LX. törvény által történt hatályon kívül helyezésével összefüggésben, amennyiben a Társaság repülésmeteorológiai feladatai költségvetési szerv részére átadásra kerülnek, az átadással érintett munkavállalók foglalkoztatási jogviszonyára az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvénynek az állami feladat átvétele miatt bekövetkező jogállásváltozásra vonatkozó 11/F. § (1)–(11) bekezdéseit kell alkalmazni azzal, hogy az átadással érintettekre az átadónál hatályos kollektív szerződés a jogállásváltozás időpontját követően nem terjed ki.”
132. § Hatályát veszti a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény
a) 22. § (3) bekezdése,
b) 50/A. § (4) bekezdésében a „rendelkezések megszegőit figyelmezteti. A” szövegrész.
133. § A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A jármű nyilvántartásba vételét igazoló okmány és ideiglenes forgalomban tarthatóságát igazoló okmány tartalmazza a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló kormányrendeletben meghatározott adatokat.”
134. § A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 14. § (2) bekezdés e) pontja a következő ed) alponttal egészül ki:
(A nyilvántartót értesíti:
a közlekedési hatóság elektronikus úton)
„ed) a bontási átvételi igazolás adatairól,”
135. § A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 26. § (1a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1a) Az (1) bekezdés szerinti összekapcsolás során a nyilvántartó a 9. § (1) bekezdésében, a 9. § (2) bekezdés a) pontjában, a 9/D. § (1) bekezdésében, valamint a 9/D. § (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatokról, és az azokban bekövetkezett változásról – a 19. § (1) bekezdés l) pontjában foglaltak teljesítéséhez – elektronikus kommunikációs kapcsolaton keresztül értesíti a kötvénynyilvántartó szervet. A kötvénynyilvántartó szerv az értesítés alapján a változásról az adatigénylés teljesítése keretében tájékoztatja a biztosítót.”
136. § Hatályát veszti a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 13. § (2) bekezdése.
137. § (1) A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 26. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Úszólétesítményt a hajózási képesítésekről szóló miniszteri rendeletben és a hivatásos hajós képesítésekről szóló miniszteri rendeletben meghatározott képesítéssel rendelkező, egészségileg és a biztonságos munkavégzésre – kedvtelési célú hajó esetében vezetésre – alkalmas állapotban lévő személyzet működtethet.”
(2) A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 26. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A vizsgaközpont, valamint a hajózási hatóság a jogszabály által meghatározott feladat- és hatáskörét érintően biztosítja, hogy a hivatásos hajós képesítésekkel kapcsolatos kompetenciák megszerzésével és értékelésével kapcsolatos tevékenységet, valamint az uniós képesítő bizonyítvánnyal, a szolgálati könyvvel és a hajónaplóval kapcsolatos adminisztrációt 2037. január 17-ig, azt követően pedig legalább tízévente független szerv értékelje. A vizsgaközpont, valamint a hajózási hatóság az értékelések eredményeit dokumentálja és az érintett hatóságok tudomására hozza.”
138. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 26/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A hajózási képesítésekről szóló miniszteri rendeletben és a hivatásos hajós képesítésekről szóló miniszteri rendeletben meghatározott vizsgát – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a vizsgaközpont vizsgaszabályzata szerint kell lefolytatni. A vizsgáztatás során vizsgabiztosként csak olyan személy vehet részt, akinek a tevékenységét a hajózási hatóság engedélyezte, büntetlen előéletű, és nem áll vizsgabiztosi tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt.”
139. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 31/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„31/A. § Úszólétesítményen – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik – az úszómű kivételével tizenhatodik életévét be nem töltött személy – a felügyelet melletti hajózási gyakorlat megszerzése kivételével – munkát nem végezhet. Tizennyolcadik életévét be nem töltött személy úszólétesítményen éjszakai munkát kivételesen – kiképzési célból, havária vagy más úszólétesítmény mentése esetén – végezhet.”
140. § (1) A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 46. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A hajónaplóba folyamatosan be kell jegyezni:)
„c) a hajón szolgálatot teljesítő személyek nevét és a szolgálatváltások időpontját;”
(2) A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 46. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Hajónapló vezetésére kötelezett belvízi úszólétesítményen az (EU) 2020/182 bizottsági végrehajtási rendelet V. melléklete szerint kiállított hajónaplóba az (1) bekezdés f)–i) pontjaiban meghatározott adatokat nem kell bejegyezni. A menetrend szerint közlekedő személyhajón az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adatok hajónaplóba való bejegyzésénél elegendő a menetrendre utalni.”
(3) A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 46. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Hajónaplóként a hajózási hatóság által kiadott és hitelesített hajónapló használható. Az úszólétesítmény egy aktív hajónaplót alkalmazhat.”
141. § (1) A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 48. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Azt az egészségileg alkalmas személyt, aki az alap biztonsági kompetenciákat megszerezte és belvízi úszólétesítményen teljesít szolgálatot vagy szolgálatot kíván teljesíteni – kérelmére – a vizsgaközpont az EU 2020/182 bizottsági végrehajtási rendelet II. vagy IV. melléklete szerinti szolgálati könyvvel látja el. A hajós szolgálati könyv papír alapú vagy elektronikus formátumú. A vizsgaközpont az általa kiadott szolgálati könyvek adatait bejegyzi a hajózási hatóság nyilvántartásába.”
(2) A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 48. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Azt az egészségileg alkalmas személyt, aki az alap biztonsági kompetenciákat megszerezte és tengeren közlekedő úszólétesítményen teljesít szolgálatot, vagy szolgálatot kíván teljesíteni – kérelmére – a vizsgaközpont tengerész szolgálati könyvvel látja el.”
142. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 48/A. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:
„(8) A hajózási hatóság nyilvántartásából a Bizottság elektronikus adatbázisába a következő adatokat továbbítja:
a) a kiadott uniós hajónaplók esetében a vízi jármű nevét, az európai azonosító számot vagy az európai hajóazonosító számot (ENI), a hajónapló azonosító számát, a kiállítás dátumát és a kiállító hatóság elnevezését,
b) a kiadott uniós hajós szolgálati könyv esetében a tulajdonos nevét és azonosító számát, a szolgálati könyv azonosító számát, a kiállítás keltét és a kiállító hatóság elnevezését, vagy
c) a kiadott uniós képesítő bizonyítvány esetében a bizonyítványon feltüntetett adatokat, a kiállító hatóság elnevezését, valamint a bizonyítvány státuszát.”
143. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény VII/A. Fejezete a következő 48/D. §-sal egészül ki:
„48/D. § (1) A víziútban létesített vagy azt keresztező nyomvonalas létesítmények tulajdonosa, kezelője, valamint engedélyese az elektronikus hajózási térképen történő megjelenítéshez a hajózási hatóság részére megadja a hajózási szabad űrszelvény méreteit és a létesítmény elhelyezkedését leíró adatokat, amelyeket a hajózási hatóság átad az illetékes vízügyi igazgatási szerv részére.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt adatokban bekövetkező változást, a hajózási hatóság részére legkésőbb 15 napon belül be kell jelenteni.”
144. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény XI. Fejezete a következő 60/C. §-sal egészül ki:
„60/C. § (1) A magyar vízi utakon tartózkodó kereskedelmi hajót, a lobogójától függetlenül az eljáró hatóság a 60/A. § (1) bekezdése szerint kiszabott bírság esetén – a veszélyes áru szállítmány feltartóztatására vonatkozó előírások megtartásával – a bírság, illetőleg a pénzkövetelés biztosítás megfizetéséig az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvénynek a biztosítási intézkedésekre vonatkozó feltételei szerint feltartóztathatja.
(2) A hajó nem tartóztatható fel különösen abban az esetben, ha
a) a bírságfizetésre kötelezett (kötelezettek) székhelye, illetve lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarország területén van és a kötelezett rendelkezik az állami adóhatóság által kiadott adószámmal, illetve adóazonosító jellel, vagy
b) a bírságfizetési kötelezettség teljesítéséért pénzügyi intézmény kezességet, garanciát vállal vagy a kötelezettséget belföldön bejegyzett, adószámmal rendelkező gazdálkodó szervezet átvállalja és ezt a tényt a bírságfizetésre kötelezett az eljárás során hitelt érdemlően igazolja.
(3) A hajó részére a feltartóztatás idejére veszteglő helyet kell kijelölni, és a hajó okmányait – az átvételét igazoló elismervény egyidejű kiállítása és annak az úszólétesítmény vezetője részére történő átadása mellett – a feltartóztatás időtartamára el kell venni. A külföldi hatóság által kiadott okmányokat – ha azt a jogosult a feltartóztatás időtartamának lejáratát követő három napon belül nem veszi át – a kiállító hatósághoz kell megküldeni.
(4) Az úszólétesítmény vezetőjét angol, német vagy orosz nyelven írásban tájékoztatni kell a kiszabott bírságról, illetve a (3) bekezdés szerint kijelölt veszteglő helyről, továbbá a bírságolási eljárás lefolytatására, illetve a hatósági ellenőrzés során foganatosítható intézkedésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről.
(5) A hajó feltartóztatásából eredő kárért az eljáró hatóság felelősséggel nem tartozik.
(6) Ha az eljáró hatóság az ellenőrzés során megállapítja, hogy a hajózási tevékenységre engedéllyel rendelkezőnek 60/A. § szerinti közigazgatási bírság tartozása áll fenn, az (1)–(4) bekezdésekben foglaltak szerint kell eljárni.”
145. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 85. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A közforgalmú kikötő kikötőrendjét – annak jóváhagyását követően – a kikötő üzemben tartója a honlapján, míg a kikötőrend hajóforgalmat érintő részét a hajózási hatóság hajósoknak szóló hirdetményben teszi közzé.”
146. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 87. § 3. pont b) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában
csónak: a hajónak, kompnak, vízi sporteszköznek nem minősülő)
„b) szélerővel vagy gépi berendezéssel hajtott vízijármű, amelynek hossza a 7 métert, névleges vitorlafelülete a 10 m2-t nem éri el, vagy motorteljesítménye legfeljebb 14,7 kW, ide nem értve az építése, berendezése és felszerelése alapján vízen való közlekedésre nem szolgáló úszóeszközt;”
147. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 90. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„90. § Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a kedvtelési célú vízi járművekről és a motoros vízi sporteszközökről, valamint a 94/25/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. november 20-i 2013/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv;
b) a Közösség tagállamainak kikötőibe érkező vagy onnan induló személyhajókon utazó személyek nyilvántartásáról szóló 1998. június 18-i 98/41/EK tanácsi irányelve, 8. és 9. cikk;
c) az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló 1999. június 21-i 1999/63/EK tanácsi irányelv, az egyes foglalkoztatáspolitikai és egészségügyi tárgyú jogszabályokkal együtt;
d) a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 1993. november 23-i 93/104/EK tanácsi irányelv, az Mt.-vel együtt;
e) a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról szóló 2000. június 22-i 2000/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, az Mt.-vel együtt;
f) a közösségi belvízi közlekedésre vonatkozó harmonizált folyami információs szolgáltatásokról szóló 2005. szeptember 7-i 2005/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikk f) pontja, 9. cikk;
g) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról és a 82/714/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2006. december 12-i 2006/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24. cikk;
h) a légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatáról szóló 2005. évi CLXXXIV. törvénnyel együtt, a tengeri szállítási ágazatban bekövetkező balesetek kivizsgálására irányadó alapelvek megállapításáról, valamint az 1999/35/EK tanácsi és a 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, az I. és II. melléklet kivételével;
i) a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénnyel együtt;
j) a hajótulajdonosok tengeri biztosítási kárigényre vonatkozó biztosításáról szóló 2009. április 23-i 2009/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a tengeri hajók kötelező biztosításáról szóló kormányrendelettel együtt;
k) a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló 2008/106/EK irányelv módosításáról szóló 2012. november 21-i 2012/35/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv a hajózási képesítésekről és a hajózási egészségi alkalmasság feltételeiről és vizsgálati rendjéről szóló miniszteri rendeletekkel együtt;
l) a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló 2006/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv II. mellékletének módosításáról szóló 2013. október 11-i 2013/49/EU bizottsági irányelv;
m) a tengerészeti felszerelésekről és a 96/98/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. július 23-i 2014/90/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv;
n) az Európai Hajózási Szövetség (EBU), az Európai Hajósok Szervezete (ESO) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) által kötött, a munkaidő-szervezés egyes szempontjainak a belvízi hajózási ágazaton belüli szabályozásáról szóló európai megállapodás végrehajtásáról szóló, 2014. december 19-i 2014/112/EU tanácsi irányelv, az egyes foglalkoztatáspolitikai és egészségügyi tárgyú jogszabályokkal együtt;
o) a tengerészek képzésének minimumszintjéről szóló 2008/106/EK irányelv módosításáról és a tagállamok által kiállított tengerészképesítési bizonyítványok kölcsönös elismeréséről szóló 2005/45/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2019. június 20-i (EU) 2019/1159 európai parlamenti és tanácsi irányelv;
p) a belvízi hajózásban szükséges szakmai képesítések elismeréséről, valamint a 91/672/EGK és a 96/50/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2397 európai parlamenti és tanácsi irányelv;
q) az (EU) 2017/2397 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a kompetenciákra és a kapcsolódó ismeretekre és készségekre, a gyakorlati vizsgákra, a szimulátorok jóváhagyására és az egészségi alkalmasságra vonatkozó szabványok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2019. augusztus 2-i (EU) 2020/12 bizottsági felhatalmazáson alapuló irányelv.”
148. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 91. §-a a következő c) és d) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény)
„c) az (EU) 2017/2397 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az uniós képesítő bizonyítványok, szolgálati könyvek és hajónaplók adatbázisaira vonatkozó előírások tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2020. január 20-i (EU) 2020/473 bizottsági felhatalmazáson alapuló rendelet és
d) a belvízi hajózási szakmai képesítések tekintetében alkalmazott mintákról szóló, 2020. január 14-i (EU) 2020/182 bizottsági végrehajtási rendelet”
(végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg.)
149. § A víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény
a) 48/A. § (4) bekezdés b) pontjában a „képesítő” szövegrész helyébe a „képesítésekről szóló miniszteri rendelet és a hivatásos hajós képesítésekről szóló miniszteri rendelet szerinti hajózásiképesítő” szöveg,
b) 48/A. § (4a) bekezdésében a „rendeletben meghatározott” szövegrész helyébe a „rendeletben és a hivatásos hajós képesítésekről szóló miniszteri rendeletben meghatározott” szöveg
lép.
150. § Hatályát veszti a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény 4. § (6) bekezdése.
151. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 2. § 2. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„2. Vasúti pályákkal, vasúti létesítményekkel, vasúti pályahálózatokkal és azok létesítésével kapcsolatos fogalmak:
2.1. egyéb vasútvonal: az országos jelentőségű vasútvonalnak nem minősülő vasútvonal, beleértve az országos jelentőségű vasútvonalat és a saját célú vasúti pályahálózatot vagy iparvágányt összekötő vasúti pályát is;
2.2. elővárosi vasúti pályahálózat: elővárosi vasúti szolgáltatás végzéséhez szükséges vasúti pályahálózat;
2.3. fejlesztési közreműködő: a Kormány rendeletében kijelölt olyan közvetett vagy közvetlen állami tulajdonú gazdasági társaság vagy szerv, amely a vasúti pályahálózat létesítését, fejlesztését, felújítását végzi, és nem minősül pályahálózat-működtetőnek, valamint tevékenységének folytatásához nincs szüksége az e törvény szerinti vasútbiztonsági engedélyre;
2.4. gazdasági társaság: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szerinti gazdasági társaság;
2.5. GSM–R fejlesztő: a fejlesztési közreműködő, valamint olyan gazdasági társaság, amely a vasúti pályahálózat részét képező, fejlett információs és kommunikációs technológiára alapozott GSM–R rendszerhálózat létesítését végzi, és nem minősül pályahálózat-működtetőnek, valamint tevékenységének folytatásához nincs szüksége az e törvény szerinti vasútbiztonsági engedélyre;
2.6. hálózat: a pályahálózat-működtető igazgatása alatt álló teljes vasúti pályahálózat;
2.7. helyi vasúti pályahálózat: a helyi vasúti szolgáltatás végzéséhez szükséges vasúti pályahálózat;
2.8. iparvágány: a mezőgazdasági vagy ipari üzem és létesítmény, ipari park területén lévő nem állami tulajdonú vágány vagy vasútvonal, amely fő feladata a gazdasági tevékenységhez szükséges nyersanyag, félkész- és késztermék szállításához szükséges vasúti összeköttetés biztosítása;
2.9. karbantartó létesítmény: a vasúti közlekedési hatóság (a továbbiakban: közlekedési hatóság) által a vasúti járművek javítását, karbantartását végző szervezetek (karbantartó műhelyek) engedélyezéséről és nyilvántartásáról szóló rendelet szerint engedélyezett vasúti műhely;
2.10. kiszolgáló létesítmény: olyan létesítmény – a földterületet, épületet és berendezést is beleértve –, amelyet egészében vagy részben úgy alakítottak ki, hogy az lehetővé tegye a 2. melléklet 2–4. pontja szerinti szolgáltatás nyújtását;
2.10a. vasúti műszaki vizsgálati központ: olyan kiszolgáló létesítmény – a földterületet, vasúti tesztpályát, építményeket is beleértve –, amelyben vasúti gördülőállomány, vasúti pálya tartozékai és vasúti berendezések műszaki vizsgálatára, tesztelésére valamint az ezekhez tartozó kutatás-fejlesztési tevékenység végzésére, és ezen tevékenységekhez kapcsolódóan a 2. melléklet 4. pontja szerinti szolgáltatások nyújtására kerül sor;
2.11. közmű: az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet szerinti közmű;
2.12. különálló vasúti pályahálózat: olyan vasúti pályahálózat, amelyik
a) nincs fizikai összeköttetésben semmilyen másik vasúti pályahálózattal, vagy
b) fizikai összeköttetésben van más vasúti pályahálózattal, azonban az üzemszerű átjárhatóság nem áll fenn;
2.13. országos jelentőségű vasútvonalak: az országos törzshálózati vasúti pályák és az országos vasúti mellékvonalak;
2.14. országos törzshálózati vasúti pálya: a nemzeti vagyonról szóló törvényben, valamint a 4. mellékletben meghatározott vasúti pálya;
2.15. országos vasúti mellékvonal: az országos vasúti mellékvonalak felsorolásáról szóló kormányrendeletben meghatározott vasútvonal;
2.16. országos vasúti pályahálózat: az országos jelentőségű vasútvonalak és az egyéb vasútvonalak;
2.17. saját célú vasúti pályahálózat: az a nem állami tulajdonban levő vasúti pályahálózat, amelyet kizárólag a pályahálózat tulajdonosa használ saját áruszállítási műveletekre, továbbá az a pályahálózat, amely egynél több végfelhasználót szolgál vagy szolgálhat ki és nem minősül iparvágánynak;
2.18. stratégiai jelentőséggel nem bíró vasúti pályahálózat: olyan vasúti pálya vagy pályahálózat, amelyet a Bizottság az egységes európai vasúti térség létrehozásáról szóló, 2012. november 21-i 2012/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (4) bekezdése szerinti vasúti infrastruktúrának minősített;
2.19. tároló vágánycsoport: forgalombahozatali járműengedéllyel vagy üzembehelyezési engedéllyel rendelkező vasúti járművek két szerződés alapján történő járműmozgás közötti, legfeljebb egyéves időtartamra történő tárolására szolgáló vágányok;
2.20. térségi vasúti pályahálózat: térségi vasúti szolgáltatás végzéséhez szükséges vasúti pályahálózat;
2.21. vasúti pálya: az 1. melléklet 1–6. pontjában felsorolt vasúti pályahálózat elem, valamint a vasúti alépítmény és felépítmény, az utasforgalom és áruszállítás részére rendelkezésre álló útvonalak, beleértve az utasperonokat, rakodóterületeket, beleértve az útvonalba eső az utasok mozgását biztosító szállító, mozgató berendezéseket, mozgólépcsőket, mozgójárdákat, lifteket, gyalogos alul- és felüljárókat, a mozgáskorlátozottak emelésére szolgáló speciális berendezéseket, továbbá a vasúti kocsik rakodását, mozgatását, javítását célzó, a vágányra, vágányba vagy a vágány alá- vagy fölé épített különleges berendezések, különösen rakodó- és ürítőberendezések, ürítőhidak, ürítőgaratok, töltő- és lefejtő berendezések, fordítókorongok, tolópadok, a vasúti járművek javításához, karbantartásához szükséges és egyéb járműmozgató berendezések, vágányfékek, daruk, darupályák, emelőberendezések, járműmérlegek, kocsibuktatók, szállítógépek és berendezések, diagnosztikai és egyéb berendezések, és a mindezek elhelyezésére szolgáló földterületek; ahol
2.21.1. vasúti alépítmény: a vasúti felépítmény terhelését elviselő és a talaj felé közvetítő mérnöki létesítmény. Az alépítmény része minden olyan szerkezet, amely a vasúti terhelés viselésében részt vesz, így különösen: töltések, bevágások, nyílásokat áthidaló mérnöki szerkezetek (hidak, átereszek, közúti vagy gyalogos aluljárók), a vasút pálya védelmére épített mérnöki szerkezetek, (alagutak, támfalak, bélésfalak, kőomlás ellen védő műtárgyak), vízelvezetést szolgáló szerkezetek (árkok, szivárgók), valamint a pálya és a környezet védelmét szolgáló szerkezetek (kerítések, tűzvédelmi sávok, hófogó rácsok, zajárnyékoló falak, védelmi céllal telepített növényzet);
2.21.2. vasúti felépítmény: a vasúti vágány, amely magában foglalja valamennyi, a vasúti jármű kereke által közvetített terhelést viselő, illetve a jármű kerekének vezetését végző, azt elősegítő mérnöki szerkezetet, (beleértve a váltófűtő, sínkenő berendezéseket), valamint a vasúti ágyazat;
2.22. vasúti pálya tartozéka: az 1. melléklet 7–9. pontjában felsorolt azon vasúti pályahálózat-elem, valamint a vasúti biztosítóberendezések kültéri elemei, a váltóállító készülékek, jelzőberendezések, szigetelt sínillesztések, tengelyszámlálók, az elektronikus biztosítóberendezések hardverei és szoftverei, valamint a védelmi berendezések (siklasztó saruk, vágányzáró sorompók, váltózárak), forgalomirányító és jelzőberendezések, beleértve a nemzeti és a kölcsönös átjárhatóságot biztosító alrendszereket, valamint a működésükhöz szükséges rádiókommunikációs berendezéseket; a telematikai, utastájékoztató és távközlési rendszerek, rádióátviteli rendszerek és berendezéseik, a vontatási energiaellátás rendszerei, különösen vasúti felsővezeték, áramvezető sín, energiaelosztást végző berendezések, tartóoszlopok, áramátalakító berendezések, vasúti térvilágítási rendszerek, beleértve a munkahelyi, az utasforgalmi, és rakodási célú területek térvilágítási berendezéseit, a perontető, a biztosítóberendezések, hírközlési és telematikai rendszerek, térvilágítási berendezések, vasúti felsővezetéki rendszerek és berendezéseik, ezek jelátviteléhez, működtetéséhez, áramellátásához szükséges kábelek, vezetékek, berendezések, tisztító- és mosóberendezések, és a mindezek elhelyezésére szolgáló földterületek, melyek a vasúti pálya jogszabályban meghatározott védősávval megnövelt területén belül helyezkednek el;
2.23. vasúti pályahálózat: az 1. mellékletben felsorolt elemekből álló vasúti közlekedési hálózat;
2.24. vasúti üzemi létesítmény: az 1. melléklet 7–9. pontjában felsorolt azon vasúti pályahálózat-elem, valamint a vasúti biztosítóberendezések kültéri elemei, a váltóállító készülékek, jelzőberendezések, szigetelt sínillesztések, tengelyszámlálók, az elektronikus biztosítóberendezések hardverei és szoftverei, valamint a védelmi berendezések (siklasztó saruk, vágányzáró sorompók, váltózárak), forgalomirányító és jelzőberendezések, beleértve a nemzeti és a kölcsönös átjárhatóságot biztosító alrendszereket, valamint a működésükhöz szükséges rádiókommunikációs berendezéseket; a telematikai, utastájékoztató és távközlési rendszerek, rádióátviteli rendszerek és berendezéseik, a vontatási energiaellátás rendszerei, különösen vasúti felsővezeték, áramvezető sín, energiaelosztást végző berendezések, tartóoszlopok, áramátalakító berendezések, vasúti térvilágítási rendszerek, beleértve a munkahelyi, az utasforgalmi, és rakodási célú területek térvilágítási berendezéseit, a perontető, a biztosítóberendezések, hírközlési és telematikai rendszerek, térvilágítási berendezések, vasúti felsővezetéki rendszerek és berendezéseik, ezek jelátviteléhez, működtetéséhez, áramellátásához szükséges kábelek, vezetékek, berendezések, tisztító- és mosóberendezések, és a mindezek elhelyezésére szolgáló földterületek, melyek a vasúti pálya jogszabályban meghatározott védősávval megnövelt területén kívül helyezkednek el, valamint az 1. melléklet 10. pontjában meghatározott vasúti pályahálózat-elem, valamint a vasúti pályahálózat működtetéséhez, (ide értve a pályakapacitás-elosztás, díjbeszedés szükségleteit is) a vasúti üzem lebonyolításához, az utas- és áruforgalom biztosításához, a vasúti berendezések elhelyezéséhez szükséges épületek, építmények, mérnöki berendezések;
2.25. városi vasúti pályahálózat: városi vasúti szolgáltatás végzéséhez szükséges pályahálózat;
2.26. vasút-villamos pályahálózat: az országos vasúti pályahálózat, a helyi, a városi és az elővárosi vasúti pályahálózat azon részeinek összessége, amelyen a vasút-villamos közlekedik, vagy vasút-villamossal szolgáltatást kívánnak végezni;
2.27. a köz- és a magánszféra partnersége: közfeladatot ellátó szervek és a pályahálózat-működtetőjétől eltérő egy vagy több vállalkozás közötti, kötelező erejű megállapodás, amely alapján ezen vállalkozások részben vagy egészben kiépítik vagy finanszírozzák a vasúti infrastruktúrát, vagy megszerzik a pályahálózat-működtetői jogosultságokat egy előre meghatározott időtartamra;
2.28. vasúti telekalakítás: az érintett ingatlannak, illetve amennyiben indokolt a szomszédos ingatlannak vasúti pályaüzemeltetési és pályahálózat működtetési feladatok ellátásához igazodó mértékű területkialakítása és az ingatlan-nyilvántartásban önálló ingatlanként való feltüntetése érdekében történő bármely telekalakításra (telekmegosztás, telekegyesítés, telekcsoport újrafelosztás, telekhatár rendezés stb.) irányuló, e törvény szerint lefolytatandó eljárás;
2.28.1. érintett ingatlan: Magyarország területén található, országos jelentőségű vasútvonalak, valamint az elővárosi pályahálózatba tartozó és a kiemelt budapesti fejlesztésként megvalósuló városi pályahálózatba tartozó vasútvonalak vasúti pályáit és azok tartozékait hordozó, az ingatlan-nyilvántartás szerint részben vagy egészben az állam tulajdonában álló ingatlan;
2.28.2. szomszédos ingatlan: közvetlenül az érintett ingatlan telekhatára mellett fekvő ingatlan;
2.28.3. visszamaradó ingatlan: a vasúti telekalakítási eljárás következtében kialakuló – vasúti pályát és azok tartozékait nem hordozó –, az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre kerülő önálló ingatlan;
2.29. vasúti tesztpálya: vasúti gördülőállomány, vasúti pálya és tartozékai, valamint a vasúti berendezések műszaki vizsgálatára, tesztelésére létesített különálló vasúti pályahálózat;
2.30. kiemelt budapesti fejlesztés: a Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai támogatási programjáról szóló SA.50768 számú Európai Bizottsági határozattal összefüggő módosításáról szóló 2018. évi XLIX. törvény 1. § 3. pontja szerinti kiemelt budapesti fejlesztés;”
152. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 3/C. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vasúti pályahálózat fejlesztési stratégia (a továbbiakban: fejlesztési stratégia) kizárólag az országos jelentőségű vasútvonalakra terjed ki, legalább ötéves időtartamra készül és meghosszabbítható.”
153. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 11/D. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A koordináció kiterjed:
a) a pályahálózat-kapacitás karbantartására és fejlesztésére vonatkozó kérelmezői igényekre,
b) a vasúti pályahálózat működtetésére kötött szerződésekben foglalt felhasználó-központú teljesítménycélok, valamint az e szerződésben meghatározott teljesítményösztönzők tartalmára és végrehajtására,
c) a hálózati üzletszabályzat tartalmára és alkalmazására,
d) az intermodalitás és a kölcsönös átjárhatóság kérdéseire, és
e) minden olyan egyéb kérdésre, amely a vasúti pályahálózathoz való hozzáférésnek, a vasúti pályahálózat használatának feltételeire, illetve a pályahálózat-működtető szolgáltatásainak minőségére vonatkozik.”
154. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 14. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Azon kiszolgáló létesítményeken, amelyeken a pályahálózat-működtető alapszolgáltatást nyújt (minimális szolgáltatási csomag), a 2. melléklet 2. pontjában szereplő szolgáltatásokhoz való hozzáférést a pályahálózat-működtető biztosítja.”
155. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény VI. Fejezet címe helyébe a következő rendelkezés lép:
„VI. FEJEZET
VASÚTI SZOLGÁLTATÁSOKRA ALKALMAZHATÓ MENTESSÉGEK”
156. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény VI. Fejezete a következő 18. §-sal egészül ki:
„18. § (1) A 3/A. § c) pont, a 3/B. § (1) bekezdés, a 3/C. §, a 12. §, a 13. §, a 15. § (4) bekezdés, a 19. §, a 20. §, a 21. §, a 28. § (2) bekezdés a) pont, a 29/A. §, a 29/B. §, a 49. §, a 67. §, a 67/P–67/W. §, a 69. § 9., 11., 19. és 20. pont rendelkezéseit – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – nem kell alkalmazni arra a vállalkozó vasúti társaságra, amely városi, elővárosi vagy térségi vasúti szolgáltatásokat nyújt
a) különálló helyi és térségi vasúti pályahálózaton, valamint
b) városi vagy elővárosi vasúti szolgáltatások számára fenntartott vasúti pályahálózaton.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, ha a vállalkozó vasúti társaság olyan vállalkozás vagy jogi személy közvetlen vagy közvetett irányítása alatt áll, amely a városi, elővárosi vagy térségi szolgáltatásoktól eltérő vasúti szállítási szolgáltatásokat nyújt, arra alkalmazni kell a 19. és a 20. §-t. A vállalkozó vasúti társaság és azon vállalkozás vagy jogi személy közötti kapcsolatra tekintettel, amelynek a vállalkozó vasúti társaság a közvetlen vagy közvetett irányítása alatt áll, e vállalkozó vasúti társaságra a 21. §-t is alkalmazni kell.
(3) E törvény 6–9/E. §, valamint 69. § 1. pont rendelkezéseit nem kell alkalmazni:
a) a XIV/A. fejezetben meghatározott, kizárólag különálló helyi és térségi vasúti pályahálózaton személyszállítási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozó vasúti társaságra;
b) a XIV/A. fejezetben meghatározott, kizárólag városi és elővárosi személyszállítási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozó vasúti társaságra;
c) a XIV/A. fejezetben meghatározott, kizárólag térségi vasúti árufuvarozási szolgáltatást nyújtó vállalkozó vasúti társaságra; valamint
d) arra a vasúti társaságra, amely kizárólag iparvágányon, saját célú vasúti pályahálózaton végez árutovábbítást.
(4) A 3. §, a 3/A. § a)–c) pont, a 3/B. §, a 3/C. §, a 11. § (5) és (8) bekezdés, a 11/A–11/C. §, a 12. §, a 13. §, a 14. § (7) bekezdés, a 28. § (2) és (4) bekezdés, a 29. § (1)–(2), (4) és (5) bekezdés, a 29/A. §, a 31. § (2) bekezdés a) és b) pont, a 31. § (3) bekezdés, az 51/A. §, az 52–67/M. §, a 67/O. § (1)–(4) bekezdés, a 67/P–67/W. §, a 69. § 11–13., 15. és 17. pont rendelkezéseit nem kell alkalmazni:
a) a vasúti személyszállítási szolgáltatások számára fenntartott különálló helyi és térségi vasúti pályahálózatra;
b) a kizárólag városi és elővárosi vasúti személyszállítás számára fenntartott pályahálózatra;
c) a kizárólag egyetlen, az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó vállalkozó vasúti társaság által térségi vasúti árutovábbításra használt térségi pályahálózatra, amíg újabb kapacitásfoglalásra jogosult nem igényel kapacitást a vasúti pályahálózaton; valamint
d) az iparvágányra és a saját célú vasúti pályahálózatra.”
157. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 31. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(8) Az ÁME-vel érintetten megvalósuló és előrehaladott fejlesztési stádiumban lévő projektekről
a) a vasúti társaság,
b) a fejlesztési közreműködő, valamint
c) a GSM–R fejlesztő az ÁME hatálybalépését követő 30 napon belül írásban tájékoztatja a közlekedési hatóságot.”
158. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 44. § (3) és (3a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A fejlesztési közreműködő mint építtető az országos jelentőségű és egyéb vasútvonalakon, az elővárosi és városi pályahálózathoz tartozó vasútvonalakon, az azokhoz kapcsolódó ingatlanokon, valamint a vasútvonalak megállóhelyei megközelítésének fejlesztése és a ráhordás feltételeinek javítása érdekében létrehozott parkolók és kapcsolódó létesítmények, tekintetében központi költségvetési és uniós támogatásból beruházási (létesítés, felújítás és fejlesztés) feladatokat lát el az állam nevében és állami tulajdonon megvalósuló fejlesztés esetén az állam javára, amely fontos közérdekű és közcélú tevékenységnek minősül.
(3a) A fejlesztési közreműködő a beruházás előkészítéseként teljeskörűen elkészítteti a szükséges terveket, tanulmányokat. A fejlesztési közreműködő ügyfélként részt vesz a hatósági eljárásokban, saját nevére megszerzi vagy megszerezteti az építési engedélyeket, elvégzi vagy elvégezteti a munkaterület előkészítését (beleértve különösen a területszerzést, a régészeti feltárást és a közműkiváltást vagy -fejlesztést), továbbá lefolytatja a közbeszerzési eljárásokat. A fejlesztési közreműködő építési és egyéb szerződéseket köt a megvalósításra, gondoskodik az építés ideje alatt a műszaki ellenőri tevékenység ellátásáról, valamint lebonyolítja az átadás-átvételt. A fejlesztési közreműködőre mint építtetőre egyebekben az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény rendelkezései az irányadók.”
159. § (1) A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 44/A. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magyar állam tulajdonába és ingyenesen a fejlesztési közreműködő vagyonkezelésébe és a tulajdonosi joggyakorlóval fennálló, hatályos vagyonkezelési szerződése hatálya alá kerül a 44. § (3) bekezdés szerinti közérdekű és közcélú tevékenység folytatása érdekében megvásárolt, kisajátított vagy egyéb jogcímen a fejlesztési közreműködő által megszerzett földrészlet, ezeken a földterületeken létrehozott vagy megszerzett vasúti pályahálózat működéséhez szükséges eszközök, a vasútvonalak megállóhelyei megközelítésének fejlesztése és a ráhordás feltételeinek javítása érdekében létrehozott parkolók és kapcsolódó létesítmények. A fejlesztési közreműködő vagyonkezelésébe kerül továbbá a megvalósítást megelőzően állami tulajdonban álló ingatlan beruházással érintett területrésze az ingatlanon fennálló vagyonkezelési vagy haszonbérleti szerződés módosítását vagy megszüntetését, illetve ezen jogok ingatlan-nyilvántartásból vagy földhasználati nyilvántartásból történő törlését követően. A vagyonkezelői jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséről a fejlesztési közreműködő gondoskodik. A fejlesztési közreműködő a vagyonkezelői jog bejegyzésére vonatkozó ingatlanügyi hatósági határozatot annak kézhezvételét követően haladéktalanul megküldi a tulajdonosi joggyakorló részére.
(2) A fejlesztési közreműködő által végzett közérdekű és közcélú tevékenység alapján megszerzett, az állam tulajdonában álló egyes földterületek, valamint a fejlesztési közreműködő által ezen földterületeken létrehozott vagy megszerzett vasúti pályahálózat működéséhez szükséges eszközök az átadás-átvétel fordulónapján, e törvény erejénél fogva, a fejlesztési közreműködő által nyilvántartott könyv szerinti értéken, ellenérték nélkül, közvetlenül a vasúti pályahálózat vagyonkezelője vagyonkezelésébe kerülnek, a fejlesztési közreműködő vagyonkezelési jogának egyidejű megszűnése mellett. Az átadás-átvétel fordulónapjától számított hat hónapon belül a fejlesztési közreműködő elszámolási kimutatást készít annak céljából, hogy az érintett eszközöket az átadás-átvétel fordulónapján nyilvántartott könyv szerinti értéken a könyveiből kivezesse és jelen bekezdés szerinti új vagyonkezelő könyveiben azokat nyilvántartásba vegye.”
(2) A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 44/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A 44. § (3) bekezdése szerinti közérdekű és közcélú tevékenység folytatása során
a) a vasúti pályahálózat vagyonkezelője használatában álló állami vagyonon végzett,
b) a fejlesztési közreműködőn és a vasúti pályahálózat vagyonkezelőjén kívül más vagyonkezelésében álló állami vagyonon végzett,
c) nem állami tulajdonban álló ingatlanon végzett
vasúti pályahálózathoz kapcsolódó – állami tulajdont keletkeztető – értéknövelő beruházások, felújítások eredményeként létrejövő vasúti pályahálózat működtetéséhez szükséges eszközöket a fejlesztési közreműködő a vasúti pályahálózat vagyonkezelője részére ellenérték nélkül a fejlesztési közreműködő által nyilvántartott könyv szerinti értéken adja át. A fejlesztési közreműködő által ezen földterületeken létrehozott vagy megszerzett vasúti pályahálózat működéséhez szükséges eszközök az átadás-átvétel fordulónapján, e törvény erejénél fogva, ellenérték nélkül a fejlesztési közreműködő által nyilvántartott könyv szerinti értéken, közvetlenül a vasúti pályahálózat vagyonkezelője vagyonkezelésébe kerülnek.”
(3) A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 44/A. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A nem állami tulajdonban lévő ingatlanon, állami beruházás keretében, a tulajdonos érdekében végzett, nem vasúti pályahálózathoz kapcsolódó értéknövelő beruházások, felújítások átadás-átvételéről a tulajdonos köteles megállapodni a fejlesztési közreműködővel, a fejlesztési közreműködő értesítésének kézhezvételét követő 30 napon belül. A települési önkormányzatok és az állami tulajdonú víziközmű szolgáltató társaságok ingatlanain végzett beruházás esetén a tulajdonos részére történő átadás ellenérték nélkül, történik.”
(4) A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 44/A. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(7) Az állami tulajdonú, de a vasúti pályahálózat vagyonkezelőjétől eltérő vagyonkezelő vagyonkezelésében álló ingatlanon, állami beruházás keretében, a vagyonkezelő érdekében végzett, nem vasúti pályahálózathoz kapcsolódó értéknövelő beruházások, felújítások közvetlen átadás-átvételéről a vagyonkezelő köteles megállapodni a fejlesztési közreműködővel, a fejlesztési közreműködő értesítésének kézhezvételét követő 30 napon belül.”
(5) A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 44/A. § (13) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(13) A (10) és (12) bekezdés szerinti vagyonelemeknek az önkormányzat vagy a (10) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet részére történő ingyenes, könyv szerinti értéken történő számviteli átadásáról a fejlesztési közreműködő gondoskodik. A fejlesztési közreműködő az átadás-átvételt követő hat hónapon belül elszámolási kimutatást készít annak céljából, hogy a (10) és a (12) bekezdés szerinti eszközöket az átadás-átvétel fordulónapján nyilvántartott könyv szerinti értéken a könyveiből kivezesse és az érintett önkormányzat vagy a (10) bekezdés szerinti gazdálkodó szervezet a könyveiben azokat nyilvántartásba vegye.”
(6) A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 44/A. § (15) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(15) A fejlesztési közreműködő által végzett közérdekű és közcélú tevékenység során megszerzett, és az (1) bekezdés alapján vagyonkezelésében álló, vasúti pályahálózatnak nem minősülő ingatlanon a fejlesztési közreműködő vagyonkezelői joga megszűnik e törvény erejénél fogva az átadás-átvétel fordulónapján. Az építtető vagyonkezelői jogának megszűnését követően az ingatlant a tulajdonosi joggyakorló könyveiben, nyilvántartásában kell feltüntetni.”
(7) A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 44/A. §-a a következő (16) bekezdéssel egészül ki:
„(16) Kiemelt budapesti fejlesztésként megvalósuló városi pályahálózatba tartozó vasútvonalak létesítése, felújítása és fejlesztése előkészítése során a helyi önkormányzati tulajdonban álló ingatlanokon, az építtető vagy megbízottja az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározottak szerint az ingatlanra a tulajdonos előzetes tájékoztatása mellett beléphet, a beruházás előkészítéséhez szükséges munkákat elvégezheti. Az ingatlan tulajdonosa vagy használója ezen munkák végzését tűrni köteles, azok végzését nem akadályozhatja.”
160. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 46. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A Kormány által rendeletben kijelölt GSM–R fejlesztő a magyar állam és a GYSEV Zrt. tulajdonában álló vasúti pályahálózat részét képező GSM–R rendszerhálózat tekintetében központi költségvetési és európai uniós támogatásból építtetői, létesítési feladatokat láthat el a magyar állam javára eljárva. A GSM–R rendszerhálózat megvalósítása fontos közérdekű és közcélú tevékenység.”
161. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 67/T. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A vertikálisan integrált vállalkozásnak az általa működtetett, nyílt hozzáférésű vasúti pályahálózathoz történő hozzáférésére a 21. § (1) bekezdés b)–d) pontjában meghatározott tevékenységet végző szervezeti egységei, és a vasúti pályahálózat működtetését ellátó szervezeti egysége közötti – a VPSZ által kidolgozott – belső megállapodás alapján kerül sor.”
162. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 67/V. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A VPSZ a pályahálózat-működtető számára nyújtott szolgáltatások ellenértékeként az általa elosztott vasúti pályahálózat-kapacitás után – a 79/D. § (1) bekezdés b) pont bd), be) és bf) alpontjára is figyelemmel – kiszámlázott hálózat-hozzáférési díj, valamint az elszámolt belső hálózat-hozzáférési díj után a Vasúti Pályakapacitás-elosztó Szervezet és a vasúti pályahálózat-működtető közötti jogviszonyról szóló kormányrendeletben meghatározott összegű megbízási díjra jogosult a pályahálózat-működtetőtől. A pályahálózat-működtető és a VPSZ közötti jogviszonyra a Vasúti Pályakapacitás-elosztó Szervezet és a vasúti pályahálózat-működtető közötti jogviszonyról szóló kormányrendeletben foglaltakat kell alkalmazni.”
163. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 68/A. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) Kollektív szerződés vagy munkaszerződés a 68/A.–68/G. §-okban foglaltaktól a munkavállaló javára térhet el.”
164. § (1) A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 69. § 3. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A vasúti igazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozik:)
„3. nyilvántartás vezetése a működési engedélyekről, valamint a tudomásul vett bejelentésekkel rendelkező vasúti társaságokról és a bejelentett vasúti tevékenységekről,”
(2) A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 69. § 23. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A vasúti igazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozik:)
„23. vertikálisan integrált vállalkozás 67/T. § (1) bekezdése szerinti belső megállapodásában foglaltak ellenőrzése,”
165. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 79/A. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Nemzetközi menetvonallal kapcsolatos hozzáférési vagy díjképzési ügyekre vonatkozó panasz vagy hivatalból indult eljárás esetén, valamint a nemzetközi vasúti szállítási szolgáltatásokkal kapcsolatos piaci verseny ellenőrzése keretében a vasúti igazgatási szerv konzultációt folytat és együttműködik valamennyi olyan EGT-tagállam igazgatási szervezetével, amelyen a szóban forgó nemzetközi menetvonal keresztülhalad, valamint – adott esetben – a Bizottsággal, és
a) határozatának meghozatala előtt ezektől az igazgatási szervezetektől megkéri az összes szükséges információt, valamint
b) a más EGT-tagállam igazgatási szervének illetékességébe tartozó eljárás esetén – a panaszkezelés vagy vizsgálat céljából – az illetékes EGT-tagállam igazgatási szervének átadja a szükséges információkat.”
166. § A vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 80. § (1) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(közlekedési hatóság feladat- és hatáskörébe tartozik:)
