60. § Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény V. Fejezete a következő 35. §-sal egészül ki:
„35. § E törvény az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”
61. § (1) Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 21. § i) és j) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor:)
„i) a kártérítési, illetve a fegyelmi felelősség érvényesítése során,
j) a munkavállalók szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását és a gyermek gondozására fordítható idő növelését elősegítő apasági szabadság, szülői szabadság és a gyermek gondozása céljából a gyermek hároméves koráig igénybe vehető fizetés nélküli szabadság kérelmezésével, vagy igénybevételével összefüggésben, valamint”
(2) Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 21. §-a a következő k) ponttal egészül ki:
(Az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következő rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor:)
„k) a gondozói munkaidő-kedvezmény kérelmezésével vagy igénybevételével összefüggésben.”
62. § Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 65. § i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ez a törvény a következő irányelveknek való megfelelést szolgálja)
„i) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelv,”
63. § A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény 26. § (1) bekezdés c) pontjában az „a munkanélküli-ellátások” szövegrész helyébe az „az álláskeresési ellátás” szöveg lép.
64. § A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 15. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Egy helyi önkormányzat legfeljebb hat, egy nemzetiségi önkormányzat vagy közhasznú jogállású szervezet legfeljebb három szociális szövetkezetben tarthat fenn egyidejűleg tagsági jogviszonyt.”
65. § A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény a következő 108/D. §-sal egészül ki:
„108/D. § A szociális szövetkezet az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXXIV. törvényben megállapított rendelkezésnek 2023. július 1-jéig köteles megfelelni, és az ahhoz szükséges alapszabály-módosítást elvégezni.”
66. § Az 1 és 2 forintos címletű érmék bevonása következtében szükséges kerekítés szabályairól a társadalombiztosítási és szociális ellátások megállapítása során, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló 2008. évi IV. törvény 1. § (1) bekezdés f) pontjában az „álláskeresési segély” szövegrész helyébe a „nyugdíj előtti álláskeresési segély” szöveg lép.
67. § Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 17. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A kiterjesztés feltétele, hogy a kollektív szerződést aláíró munkáltatói érdekképviseletekben tag munkáltatók együttesen az ágazatban munkaviszonyban állók többségét foglalkoztassák, valamint a kiterjesztést megkötő szakszervezetek között legyen legalább egy, a 12. § (2) bekezdés a) pontja szerint reprezentatívnak minősülő érdekképviselet. Ezek a rendelkezések irányadóak akkor is, ha a kiterjeszteni kért kollektív szerződést nem ÁPB-ben kötötték.”
68. § (1) Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 22. § (11) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ÁRMB tagjának tagsági jogviszonya megszűnik:)
„a) a tagsági jogviszonyt tanúsító miniszteri okiratban megjelölt időpontot követő 5 év elteltével,”
(2) Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény 22. § (11) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ÁRMB tagjának tagsági jogviszonya megszűnik:)
„e) ha a tag az ÁRMB tagsági jogviszonyból eredő kötelezettségeit az ÁRMB elnökének ismételt felhívását követően sem teljesíti,”
69. § Az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről szóló 2009. évi LXXIV. törvény
a) 9. § (1) bekezdésében a „létrehozását 6 hónapon belül nem kérték” szövegrész helyébe a „létrehozása iránti eljárás nincs folyamatban” szöveg,
b) 9. § (2) bekezdésében a „miniszter hivatalos lapjában” szövegrész helyébe a „Magyar Közlöny mellékletét képező Hivatalos Értesítőben” szöveg,
c) 9. § (6) bekezdésében az „a miniszter hivatalos lapjának soron következő számában végzésben” szövegrész helyébe az „az ÁPB létrejötte esetén az ÁRMB érdemi határozatával együtt a Magyar Közlöny mellékletét képező Hivatalos Értesítőben” szöveg,
d) 18. § (3) bekezdésében a „Magyar Közlönyben” szövegrész helyébe a „Magyar Közlöny mellékletét képező Hivatalos Értesítőben” szöveg,
e) 21. § (7) bekezdésében a „miniszter hivatalos lapjában” szövegrész helyébe a „Magyar Közlöny mellékletét képező Hivatalos Értesítőben” szöveg,
f) 22. § (4) bekezdésében a „jelölés és a választás határidejét és időpontját” szövegrész helyébe a „jelöltállítás határidejét, a választás időpontját” szöveg és az „ÁRMB három” szövegrész helyébe az „ÁPBT három” szöveg
lép.
70. § A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 3. § (1) bekezdés b) pontjában a „munkanélküli” szövegrész helyébe az „álláskereső” szöveg lép.
71. § A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 55. § (3a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3a) Az apa gyermeke születése esetén legkésőbb a gyermeke születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig tíz munkanap szabadságra (a továbbiakban: apasági szabadság) jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni. Az apasági szabadságra a bíró akkor is jogosult, ha a gyermeke halva születik, vagy meghal.”
72. § (1) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 168/A. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(A bírót az illetménye illeti meg a következő távollétek idejére is:)
„g) öt munkanapig terjedő tartamban az apasági szabadság esetében.”
(2) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 168/A. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A bíró az apasági szabadság hatodik munkanapjától az illetmény negyven százalékára jogosult.
(6) A bírót az Mt. 118/A. §-a alapján kiadott szülői szabadság tartamára az illetmény tíz százaléka illeti meg, amelyet csökkenteni kell az erre az időszakra a bírónak megfizetett, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bekezdése vagy 42/E. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozási díj, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozást segítő ellátás összegével.”
73. § A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 222. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az Mt.
a) 29. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy a távolléti díj helyett átlagilletményt kell megfizetni,
b) 46. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy nem terheli a munkáltatót tájékoztatási kötelezettség olyan munkafeltételről, amelyet a beosztási okirat tartalmaz,
c) 115. § (2) bekezdésének f) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy munkában töltött időnek az Mt. 115. § (1) bekezdés alkalmazásában a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés a)–m) pontjában meghatározott tartama minősül,
d) 123. § (6) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szabadság esedékességének évét követő kiadása az alap- és pótszabadság egyötödére vonatkozik,
e) 135. § (1) bekezdését, valamint 165. § (1) bekezdés e)–g) pontját azzal az eltéréssel kell megfelelően alkalmazni, hogy az abban foglaltaktól a felek megállapodása nem térhet el,
f) 229. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy felmondás alatt a lemondást kell érteni,
g) 232–234. §-át az üzemi tanácsra vonatkozó rendelkezések kivételével megfelelően alkalmazni kell.”
74. § (1) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény a következő 232/V. §-sal egészül ki:
„232/V. § (1) E törvénynek az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXXIV. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) megállapított rendelkezéseit – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell.
(2) Az Mt. 46. §-ában foglalt kiegészítő tájékoztatást a Módtv. hatálybalépésekor fennálló jogviszony esetén a Módtv. hatálybalépését követő három hónapon belül a bíró írásban kérheti a munkáltatótól.
(3) A (2) bekezdés szerinti tájékoztatást a munkáltató a kérelem közlésétől számított 30 napon belül köteles megadni.
(4) A munkáltató, ha a bíró gyermeke 2022. augusztus 2. és 2023. június 30. között tölti be a harmadik életévét, a szülői szabadságot – a bíró kérésének megfelelő időpontban – legkésőbb 2023. június 30-ig terjedő időszakban adja ki.”
(2) A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény a következő 232/W. §-sal egészül ki:
„232/W. § A bíró a 2022. augusztus 2. és december 31. között született vagy örökbefogadott gyermeke után a Módtv. hatálybalépésétől számított két hónapon belül jogosult az apasági szabadságot igénybe venni, ha a Módtv. hatálybalépése előtt
a) az 55. § (3a) bekezdése szerinti apai pótszabadságot nem vette igénybe, vagy
b) az 55. § (3a) bekezdése szerinti apai pótszabadságot igénybe vette, annak és a Módtv. szerinti apasági szabadság különbözetének megfelelő munkanapok tartamára.”
75. § A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 233. § e) és f) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(E törvény)
„e) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és a tanácsi irányelvnek,
f) az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és a tanácsi irányelvnek,”
(való megfelelést szolgálja.)
76. § A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény
a) 222. § (1) bekezdésében az „51. § (2) és (5) bekezdését” szövegrész helyébe az „51. § (2) bekezdés a) pontját és (5) bekezdését” szöveg, az „55. § (1) és (3) bekezdését” szövegrész helyébe az „55. § (1)–(4) bekezdését, 61. § (4) bekezdés c) és d) pontját, valamint (5) és (6) bekezdését, 64. § (3) és (4) bekezdését” szöveg, a „113. § (5) bekezdését” szövegrész helyébe a „113. §-át” szöveg, a „115. § (2) bekezdését” szövegrész helyébe a „115. § (2) bekezdés a)–e) pontját” szöveg, a „118. § (1)–(3) bekezdését,” szövegrész helyébe a „118. § (1)–(3) bekezdését, 118/A. §-át,” szöveg, a „123. § (1)–(4) bekezdését, (5) bekezdés a) és b) pontját,” szövegrész helyébe a „123. § (1)–(4) bekezdését, (5) bekezdés a) és c) pontját, (5a) bekezdését,” szöveg és a „294. § (1) bekezdés c), d), g) és i) pontját” szövegrész helyébe a „294. § (1) bekezdés c), d), g), h), i), m) és n) pontját” szöveg,
b) 237. § (1) bekezdésében a „232/L–232/U. §-a” szövegrész helyébe a „232/L–232/U. §-a, 232/W. §-a” szöveg
lép.
77. § A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 79. § (3a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3a) Az apa gyermeke születése esetén legkésőbb a gyermeke születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig tíz munkanap szabadságra (a továbbiakban: apasági szabadság) jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni. Az apasági szabadságra az ügyészségi alkalmazott akkor is jogosult, ha a gyermeke halva születik, vagy meghal.”
78. § (1) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 153. § (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Nem alkalmazhatók az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény következő rendelkezései:)
„a) a munkaviszonyra vonatkozó szabályok közül: a 34. § (3) bekezdése, a 43. §, a 45. § (5) bekezdése, a 46. § (1) bekezdés l) pontja, a 48. §, az 54. § (1), (2) és (4) bekezdése, 55. § (5) bekezdése, az 56. §, a 61. § (1), (3) bekezdése, valamint (4) bekezdés a)–c) pontja, a 63. és a 64. § (1) és (2) bekezdése, a 65. § (1), (2) bekezdése, a 66. és 67. §, a 69. §, a 70. § (1), (3) bekezdése, a 77–79. §, a 81–83. §, a 84. § (1), (2) bekezdése, a 92. § (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése, a 95. §, a 110. § (2) bekezdése, a 117. §, a 136. § (3) bekezdése, a 139. § (2) és (3) bekezdése, a 144. §, a 146. § (1)–(5) bekezdése, a 147–152. §, a 156. § (2)–(4) bekezdése, a 179. § (1) és (2) bekezdése, a 192. § (2)–(5) bekezdése, a 194–211. §, a XVI. és XVII. fejezet, a 228. §;”
(2) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 153. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
a) 53. §-át csak a kinevezéstől eltérő munkakörben való foglalkoztatásra kell alkalmazni, továbbá a nem ügyész ügyészségi alkalmazottak esetén azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy annak időtartama a naptári évben – eltérő megállapodás hiányában – a hat hónapot nem haladhatja meg;
b) 86. § (3) bekezdésének a) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaközi szünet munkaidőnek minősül;
c) 115. § (2) bekezdésének f) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy munkában töltött időnek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 115. § (1) bekezdés alkalmazásában a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés a)–m) pontjában meghatározott tartama minősül;
d) 123. § (6) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szabadság esedékességének évét követő kiadása a szabadság egyötödére vonatkozik;
e) 243. § (3) bekezdését, 246. § (1) bekezdését és 248. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munka törvénykönyve 237. § (1) bekezdésében meghatározott szám alatt az alkalmazotti tanács tagjainak e törvényben meghatározott számát kell érteni;
f) 260. § (3) bekezdését és 273. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munka törvénykönyve 53. §-a szerinti intézkedés alatt az ügyészségi alkalmazott hozzájárulása nélküli kirendelést és a tizenöt napot elérő kiküldetést kell érteni;
g) 273. § (3) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy önállónak minősülő telephely alatt a főügyészséget az alárendelt járási ügyészségekkel együtt, a fellebbviteli főügyészséget, az OKRI-t, a Legfőbb Ügyészséget kell érteni;
h) 287. § (1) bekezdés e) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 81. § (2) bekezdésében meghatározottak alatt az 52. § (4) bekezdésében meghatározottakat kell érteni;
i) 287. § (2) bekezdés b) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az azonnali hatályú felmondás alatt rendkívüli lemondást kell érteni.”
79. § (1) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 155/B. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Az ügyészségi alkalmazottat illetménye illeti meg a következő távollétek idejére is:)
„b) a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 54. § (3) bekezdésében és 55. § (1) bekezdés c)–g) és j) pontjában meghatározott esetben,”
(2) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 155/B. § (1) bekezdése a következő g) ponttal egészül ki:
(Az ügyészségi alkalmazottat illetménye illeti meg a következő távollétek idejére is:)
„g) öt munkanapig terjedő tartamban az apasági szabadság esetében.”
(3) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 155/B. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az ügyészségi alkalmazott az apasági szabadság hatodik munkanapjától az illetmény negyven százalékára jogosult.
(6) Az ügyészségi alkalmazottat a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 118/A. §-a alapján kiadott szülői szabadság tartamára az illetmény tíz százaléka illeti meg, amelyet csökkenteni kell az erre az időszakra az ügyészségi alkalmazottnak megfizetett, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bekezdése vagy 42/E. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozási díj, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozást segítő ellátás összegével.”
80. § (1) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény a következő 165/V. §-sal egészül ki:
„165/V. § (1) E törvénynek az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXXIV. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv2.) megállapított rendelkezéseit – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra is alkalmazni kell.
(2) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 46. §-ában foglalt kiegészítő tájékoztatást a Módtv2. hatálybalépésekor fennálló jogviszony esetén a Módtv2. hatálybalépését követő három hónapon belül az ügyészségi alkalmazott írásban kérheti a munkáltatótól.
(3) A (2) bekezdés szerinti tájékoztatást a munkáltató a kérelem közlésétől számított 30 napon belül köteles megadni.
(4) A munkáltató, ha az ügyészségi alkalmazott gyermeke 2022. augusztus 2. és 2023. június 30. között tölti be a harmadik életévét, a szülői szabadságot – az ügyészségi alkalmazott kérésének megfelelő időpontban – legkésőbb 2023. június 30-ig terjedő időszakban adja ki.”
(2) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény a következő 165/W. §-sal egészül ki:
„165/W. § Az ügyészségi alkalmazott a 2022. augusztus 2. és december 31. között született vagy örökbefogadott gyermeke után a Módtv2. hatálybalépésétől számított két hónapon belül jogosult az apasági szabadságot igénybe venni, ha a Módtv2. hatálybalépése előtt
a) a 79. § (3a) bekezdése szerinti apai pótszabadságot nem vette igénybe, vagy
b) a 79. § (3a) bekezdése szerinti apai pótszabadságot igénybe vette, annak és a Módtv2. szerinti apasági szabadság különbözetének megfelelő munkanapok tartamára.”
81. § (1) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 166. § a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„a) az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelv,”
(2) A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény 166. § f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„f) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és a tanácsi irányelv.”
82. § A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény
a) 150. § h) pontjában az „a 80.” szövegrész helyébe az „a 79. § (3a) bekezdését és a 80.” szöveg,
b) 159. § (1) bekezdésében a „165/U. §-a” szövegrész helyébe a „165/U. §-a, 165/W. §-a” szöveg
lép.
83. § A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 62. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Az Mt. 46. § (1) bekezdés j) pontja alkalmazásakor nem tartozik a munkáltató képzési politikája körébe a pedagógusok e törvény alapján kötelező továbbképzése.”
84. § A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 85/A. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(9) A fenntartói jog átszállásának napján a munkavállalót e törvény vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint be kell sorolni, és illetményét meg kell állapítani.”
85. § A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 100. §-a a következő f) ponttal egészül ki:
(Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:)
„f) az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikk (2) bekezdése és 6. cikk (1) bekezdése.”
86. § (1) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 6. §-a a következő 1a. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„1a. apa: a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) szerint szülői felügyelettel rendelkező
a) apai jogállású férfi vagy
b) örökbefogadó férfi;”
(2) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 6. § 7b. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„7b. gondozást végző közszolgálati tisztviselő: az a közszolgálati tisztviselő, aki a kezelőorvos által igazolt
a) súlyos egészségi okból, és
b) jelentős gondozásra vagy támogatásra szoruló hozzátartozójának vagy a közszolgálati tisztviselővel közös háztartásban élő személynek
személyes gondozást vagy támogatást nyújt;”
(3) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 6. §-a a következő 7c. ponttal egészül ki:
(E törvény alkalmazásában)
„7c. gyermek: a családok támogatásáról szóló törvény szerinti saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermek, ideértve, ha a különélő szülők a közös szülői felügyelet gyakorlásakor a gyermeket saját háztartásukban egymást felváltva, azonos időtartamban nevelik, gondozzák;”
87. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 10. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A joggal való visszaélés tilalmának megsértésére alapított igény érvényesítése esetén
a) az igény érvényesítője bizonyítja a tilalom megsértésének alapjául szolgáló tényt, körülményt és a hátrányt, valamint
b) a jog gyakorlója bizonyítja, hogy az igény érvényesítője által bizonyított tény, körülmény és a hátrány között okozati összefüggés nem áll fenn.”
88. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 43. § (1) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a kormánytisztviselő)
„f) kormányzati szolgálati jogviszonya kezdetének a napját és – határozott időre létesített kormányzati szolgálati jogviszony esetén a jogviszony 38. § (3) bekezdése figyelembevételével meghatározott – időtartamát.”
89. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 46. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony meghosszabbítása esetén azonos vagy hasonló munkakörben történő foglalkoztatás esetén újabb próbaidő nem köthető ki.
(6) A próbaidő leghosszabb tartamát legfeljebb tizenkét havi határozott időre létesített kormányzati szolgálati jogviszony esetén arányosan kell megállapítani.”
90. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 70. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkáltató felmentéssel nem szüntetheti meg a jogviszonyt
a) a várandósság,
b) a szülési szabadság,
c) az apasági szabadság [102. § (4) bekezdése],
d) a szülői szabadság,
e) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság [111. §, 113. § (1) bekezdés], illetve – a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is – a gyermek hároméves koráig terjedő,
f) a beteg gyermek ápolása címén fennálló keresőképtelenség,
g) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés,
h) a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap,
i) a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság,
j) az unoka gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, valamint
k) a 79. § m) és n) pontja szerinti mentesülés
időtartama alatt.”
91. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 74. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A munkáltató a (2) bekezdés szerint igazolást ad a kormánytisztviselő részére a kiadott apasági szabadság vagy szülői szabadság tartamáról, amiben feltünteti a korábbi munkáltató által kiadott apasági szabadság, vagy szülői szabadság tartamát is.”
92. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 79. §-a a következő n) ponttal egészül ki:
(A kormánytisztviselő mentesül a rendelkezésre állási, illetőleg munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól)
„n) súlyos egészségi okból gondozásra szoruló hozzátartozójának vagy a vele közös háztartásban élő személynek nyújtott személyes gondozása céljából évente legfeljebb öt munkanapra.”
93. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 79/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„79/A. § (1) A 79. § m) pontja szerinti esetben a kormánytisztviselőt a kérésének megfelelő időpontban – az örökbefogadást elősegítő szervezet által kiállított igazolás alapján, a kiállításától számított kilencven napon belül – kell mentesíteni a rendelkezésre állási, illetve munkavégzési kötelezettség teljesítése alól. Az igénybevételről a kormánytisztviselő legalább öt munkanappal korábban tájékoztatja a munkáltatót.
(2) A 79. § n) pontja szerinti esetben a kormánytisztviselőt a kérésének megfelelő időpontban – a gondozás indokoltságáról szóló igazolás bemutatását követően –, legfeljebb két részletben kell mentesíteni a rendelkezésre állási, illetve munkavégzési kötelezettség teljesítése alól. A gondozás indokoltságát a gondozásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.”
94. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 100. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl szabadság jár
a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
b) a szülési szabadság,
c) az apasági szabadság,
d) a szülői szabadság,
e) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság [111. §, 113. § (1) bekezdése] első hat hónapjának,
f) a hozzátartozó ápolása miatt kapott harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság,
g) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó időtartamára,
h) a 79. § a), b), h), j), m) és n) pontjában meghatározott esetekben, valamint
i) minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a kormánytisztviselő illetményre jogosult [144. § (3) bekezdése].”
95. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 102. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az apa gyermeke születése esetén legkésőbb a gyermek születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig tíz munkanap szabadságra (a továbbiakban: apasági szabadság) jogosult, amelyet a kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni. Az apasági szabadságra a kormánytisztviselő akkor is jogosult, ha a gyermek halva születik, vagy meghal.”
96. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény „Alap- és pótszabadság” alcíme a következő 102/A. §-sal egészül ki:
„102/A. § (1) A kormánytisztviselőt gyermeke hároméves koráig negyvennégy munkanap szülői szabadság illeti meg.
(2) A szülői szabadság igénybevételének feltétele, hogy a kormányzati szolgálati jogviszony az igénybevételkor egy éve fennálljon.”
97. § (1) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 103. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) A munkáltatói jogkör gyakorlója a szülői szabadságot – a (2) bekezdéstől eltérően – a kormánytisztviselő kérésének megfelelő időpontban adja ki. A kormánytisztviselőnek a szabadság kiadására vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. A munkáltatói jogkör gyakorlója az államigazgatási szerv működését közvetlenül és súlyosan érintő okból a szülői szabadság kiadását – a 102/A. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül – legfeljebb hatvan nappal elhalaszthatja. A halasztás indokát és a szabadság kiadásának javasolt időpontját a kormánytisztviselővel egyidejűleg írásban kell közölni.”
(2) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 103. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója a (6) bekezdés szerinti intézkedését köteles írásban indokolni.”
98. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 104. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szabadságot – az apasági szabadság és a szülői szabadság kivételével – az esedékességének évében kell kiadni.”
99. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 107. §-a a következő (2c) bekezdéssel egészül ki:
„(2c) A (2) és a (2a) bekezdésben foglaltaktól eltérően az apasági szabadságot és a szülői szabadságot a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnése esetén nem lehet megváltani.”
100. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 111. §-a a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A kormánytisztviselő – örökbefogadott gyermeke gondozása céljából – az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válásának időpontjától számított három évig, de legfeljebb a gyermek tankötelezetté válásának időpontjáig fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni.”
101. § (1) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 144. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A kormánytisztviselőt illetmény illeti meg
a) a szabadság tartamára,
b) az apasági szabadság első öt munkanapjára,
c) a 79. § c)–g), i) és m) pontjában meghatározott esetekben,
d) ha e törvény munkavégzés nélkül illetmény fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő,
e) a munkaszüneti nap miatt kiesett időre.”
(2) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 144. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Az illetmény 40%-a jár az apasági szabadság hatodik munkanapjától a tizedik munkanapjáig.
(6) Az illetmény 10%-a jár a szülői szabadság tartamára, amelyet csökkenteni kell az erre az időszakra a kormánytisztviselőnek megfizetett, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bekezdése vagy 42/E. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozási díj, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozást segítő ellátás összegével.”
102. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 259. § (1) bekezdés 12. pontja a következő d) alponttal egészül ki:
(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben
megállapítsa)
„d) az atipikus foglalkoztatási formára való áttérés közszolgálati tisztviselő általi kezdeményezésére és a kérelem elbírálására vonatkozó szabályokat;”
103. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 260/E. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„260/E. § (1) A területi közigazgatás működésével kapcsolatos egyes kérdésekről, valamint egyes törvényeknek az Alaptörvény tizenegyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2022. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) hatálybalépését megelőzően – a 253. § (1) bekezdése alapján – adományozott cím használatára a címzetes főjegyző a Módtv. hatálybalépését követően is jogosult azzal, hogy a cím használatára, a címre való jogosultság megszűnésére és a cím visszavonására a Módtv. hatálybalépését megelőző napon hatályos 253. § (3)–(10) bekezdését kell alkalmazni.
(2) E törvénynek az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXXIV. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv2.) megállapított 10. § (5) bekezdését a Módtv2. hatálybalépését követő igényérvényesítés esetén kell alkalmazni.
(3) A közszolgálati tisztviselő a 2022. augusztus 2. és 2022. december 31. között született vagy örökbefogadott gyermeke után a Módtv2. hatálybalépésétől számított két hónapon belül jogosult e törvénynek a Módtv2.-vel megállapított 102. § (4) bekezdése szerinti apasági szabadságot igénybe venni, ha a Módtv2. hatálybalépése előtt a 2022. december 30-án hatályos 102. § (4) bekezdése szerinti apai pótszabadságot nem vette igénybe.
(4) Ha a közszolgálati tisztviselő a 2022. december 30-án hatályos 102. § (4) bekezdése szerinti apai pótszabadságot igénybe vette, annak és a Módtv2.-vel megállapított 102. § (4) bekezdése szerinti apasági szabadság különbözetének megfelelő apasági szabadságot jogosult a (3) bekezdés szerint igénybe venni.
(5) Ha a közszolgálati tisztviselő gyermeke 2022. augusztus 2. és 2023. június 30. között tölti be a harmadik életévét, a munkáltató a szülői szabadságot – a közszolgálati tisztviselő kérésének megfelelő időpontban – legkésőbb 2023. június 30-ig adja ki.”
104. § (1) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 261. § b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény az Európai Unió következő uniós jogi aktusainak való megfelelést szolgálja:)
„b) az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1152 európai parlamenti és tanácsi irányelv,”
(2) A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 261. § f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény az Európai Unió következő uniós jogi aktusainak való megfelelést szolgálja:)
„f) a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és a tanácsi irányelv,”
105. § A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény
a) 11. § (4) bekezdés nyitó szövegrészében a „Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.)” szövegrész helyébe a „Ptk.” szöveg,
b) 47. § (5) bekezdés a) pontjában a „78–79. §-át” szövegrész helyébe a „78–79/A. §-át” szöveg, a „102. §-át” szövegrész helyébe a „102. és 102/A. §-át” szöveg és a „144. § (3) bekezdés a) és d) pontját,” szövegrész helyébe a „144. § (3) bekezdés a), b) és e) pontját – örökbefogadási célú és gondozói munkaidő-kedvezmény igénybevétele esetén a 144. § (3) bekezdés c) pontját –, 144. § (5) és (6) bekezdését,” szöveg,
c) 58. § (4) bekezdésében az „az átszállást követő harminc napon belül” szövegrész helyébe a „legkésőbb az átszállás napján” szöveg,
d) 70. § (3) bekezdésében az „a) és f) pontjában” szövegrész helyébe az „a) és h) pontjában” szöveg,
e) 70. § (4) bekezdésében a „c) pontja” szövegrész helyébe az „e) pontja” szöveg,
f) 103. § (6) bekezdésében a „szabadságát kivételesen” szövegrész helyébe a „szabadságát – az apasági szabadság és a szülői szabadság kivételével – kivételesen” szöveg,
g) 106. § (1) bekezdésében a „meg, a szabadság” szövegrész helyébe a „meg, – az apasági szabadság és a szülői szabadság kivételével – a szabadság” szöveg,
h) 225/L. § (1) bekezdésében az „a 79. §-t” szövegrész helyébe a „79. §-t és a 79/A. §-t” szöveg, a „100. § (2) bekezdését” szövegrész helyébe a „100. § (2) bekezdését, a 102. § (4) bekezdését, a 102/A. §-t, a 103. § (4a) bekezdését” szöveg, a „104. § (2), (6) és (7)” szövegrész helyébe a „104. § (1) és (2), valamint (6) és (7)” szöveg és a „144. § (3) bekezdés a) és b), valamint a d) pontját és (4) bekezdését” szövegrész helyébe a „144. § (3) bekezdés a)–c) és e) pontját, valamint (4) és (6) bekezdését” szöveg
lép.
106. § Hatályát veszti a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény
a) 193. § (3) bekezdésében a „nem köt álláskeresési megállapodást, illetve” szövegrész,
b) 259. § (1) bekezdés 18. pontja.
107. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 7. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A joggal való visszaélés tilalmának megsértésére alapított munkajogi igény érvényesítése esetén
a) az igény érvényesítője bizonyítja a tilalom megsértésének alapjául szolgáló tényt, körülményt és a hátrányt, és
b) a jog gyakorlója bizonyítja, hogy az igény érvényesítője által bizonyított tény, körülmény és a hátrány között okozati összefüggés nem áll fenn.”
108. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 25. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A határidőt – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – akkor kell megtartottnak tekinteni, ha a lejárat napjának végéig a jognyilatkozatot közlik vagy ezen időpontig az egyéb magatartás tanúsítása megtörténik. A 61. § (6) bekezdésében, a 64. § (4) bekezdésében és a 78. § (2) bekezdésében meghatározott tizenöt napos határidőt megtartottnak kell tekinteni abban az esetben is, ha a jognyilatkozatot legkésőbb a határidő utolsó napján postára adják.”
109. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 26. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„26. § (1) A munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a felek megállapodásában meghatározott, határidőnek nem minősülő időtartam számítására a 25. § (4)–(8) bekezdése nem alkalmazható, az ilyen időtartam számításánál a naptár az irányadó.
(2) Az (1) bekezdés szerinti időtartam alatt a jognyilatkozat érvényesen megtehető úgy is, ha legkésőbb az időtartam utolsó napján postára adják.”
110. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 38. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az átvevő munkáltató az átszállás napján a munkáltató azonosító adatainak közlésével írásban tájékoztatja a munkavállalót a munkáltató személyében bekövetkezett változásról, valamint a 46. § (1) bekezdésében meghatározott munkafeltételek változásáról.”
111. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 45. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) A munkaviszony – eltérő megállapodás hiányában – határozatlan időre jön létre.
(3) Eltérő megállapodás hiányában munkahelynek a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell tekinteni.”
112. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 46. és 47. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„46. § (1) A munkáltató legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított hét napon belül írásban tájékoztatja a munkavállalót
a) a munkáltatói jogkör gyakorlójáról,
b) a munkaviszony kezdetéről, tartamáról,
c) a munkahelyről,
d) a munkakörbe tartozó feladatokról,
e) a napi munkaidő tartamáról, a hét azon napjairól, amelyekre munkaidő osztható be, a beosztás szerinti napi munkaidő lehetséges kezdő és befejező időpontjáról, a rendkívüli munkaidő lehetséges tartamáról, a munkáltató tevékenységének sajátos jellegéről (90. §),
f) a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról,
g) az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásról,
h) a szabadságnapok számáról, számítási módjáról és kiadásának szabályairól,
i) a munkaviszony megszüntetésével összefüggő szabályokról, különösen a felmondási idő megállapításának szabályairól,
j) a munkáltató képzési politikájáról, a munkavállaló által igénybe vehető képzésre fordítható idő tartamáról,
k) a hatóság megnevezéséről, amely részére a munkáltató a munkaviszonnyal kapcsolatos közterhet megfizeti, valamint
l) arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e.
(2) Nem terheli a munkáltatót tájékoztatási kötelezettség olyan munkafeltételről, amelyben a felek írásban kifejezetten megállapodtak.
(3) Az (1) bekezdés e)–i) pontjában előírt tájékoztatás munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésére hivatkozással is megadható.
(4) Ha a munkaviszony hét nap eltelte előtt megszűnik, a munkáltató az (1) bekezdés szerinti kötelezettségét a 80. § (2) bekezdésében meghatározott időpontban teljesíti.
(5) A munkáltató az (1) bekezdésben, továbbá a 23. § (2) bekezdésében meghatározottak változásáról a munkavállalót legkésőbb a változás hatálybalépésének időpontjában írásban tájékoztatja. Nem terheli a munkáltatót tájékoztatási kötelezettség, ha a tájékoztatást a (3) bekezdés szerint adta meg.
(6) Nem terheli a munkáltatót tájékoztatási kötelezettség – az (1) bekezdés a) pontját és a 193. § szerinti foglalkoztatást kivéve –, ha a napi munkaidő a fél órát nem haladja meg.
47. § (1) A várhatóan tizenöt napot meghaladó külföldön történő munkavégzés esetén a munkavállalót – a 46. §-ban foglaltakon túlmenően – legkésőbb a külföldre való kiutazást megelőző hét nappal írásban tájékoztatni kell
a) a külföldi munkavégzés helyéről, tartamáról,
b) a pénzbeli és a természetbeni juttatásról,
c) a munkavégzés helyén irányadó díjazás, valamint az utazási, étkezési és lakhatási költségek megtérítésének szabályairól, feltételeiről,
d) a díjazás és egyéb juttatás pénzneméről,
e) a határon átnyúló szolgáltatásnyújtást végző munkáltató és az általa kiküldött munkavállaló jogaival és kötelezettségeivel összefüggő lényeges információt tartalmazó egységes nemzeti honlap elérhetőségéről, továbbá
f) a hazatérésre irányadó szabályokról.
(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában előírt tájékoztatás munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésére történő hivatkozással is megadható.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott munkafeltételek változásáról a munkáltató a 46. § (5) bekezdésében foglaltak szerint tájékoztatja a munkavállalót.”
113. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 48. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„48. § A munkaviszony kezdetének napja – eltérő megállapodás hiányában – a munkaszerződés megkötését követő nap.”
114. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 51. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(1) A munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni.
(2) A munkáltató köteles a munkavállaló részére
a) a munkaviszony teljesítésével felmerült szükséges és indokolt költséget megtéríteni,
b) a munkavégzéshez szükséges feltételeket – eltérő megállapodás hiányában – biztosítani.”
115. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 54. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„54. § (1) A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét, egészségét, vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(2) A munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(3) A munkavállaló – a rendelkezésre állási kötelezettség teljesítésének idejére vonatkozó utasítást kivéve – az utasítás megtagadása esetén is köteles rendelkezésre állni.
(4) A munkavállaló a munkáltató utasításától eltérhet, ha ezt a munkáltató károsodástól való megóvása feltétlenül megköveteli és a munkáltató értesítésére nincs mód. Az utasítástól való eltérésről a munkáltatót haladéktalanul tájékoztatni kell.”
116. § (1) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 55. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól)
„a) keresőképtelensége időtartamára, vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén annak időtartamára,”
(2) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 55. § (1) bekezdés k) és l) pontja helyébe a következő rendelkezések lépnek:
(A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól)
„k) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára,
l) a súlyos egészségi okból gondozásra szoruló hozzátartozójának, vagy a munkavállalóval közös háztartásban élő személynek nyújtott személyes gondozás céljából évente legfeljebb öt munkanapra, vagy”
(3) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 55. § (1) bekezdése a következő m) ponttal egészül ki:
(A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól)
„m) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott időre.”
(4) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 55. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„(2) Az (1) bekezdés j) pontja szerinti esetben a munkavállalót a kérésének megfelelő időpontban – az örökbefogadást elősegítő szervezet által kiállított igazolás alapján, a kiállításától számított kilencven napon belül – kell mentesíteni. Az igénybevételről a munkavállaló legalább öt munkanappal korábban tájékoztatja a munkáltatót.
(3) Az (1) bekezdés l) pontja szerinti mentesülést a jogosult kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell biztosítani. A súlyos egészségi ok fennállását és a gondozás indokoltságát a gondozásra szoruló személy kezelőorvosa igazolja.”
(5) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 55. §-a a következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:
„(4) Az (1) bekezdés j) és l) pontja szerinti esetben a 124. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(5) A munkáltató, ha a munkavállaló által elkövetett kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt indokolt, a vizsgálat lefolytatásához szükséges, de legfeljebb harminc napra mentesítheti a munkavállalót rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól.”
117. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 57. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(A felek megállapodása vagy kollektív szerződés)
„a) az 51. §-ban,”
(foglaltaktól nem térhet el.)
118. § (1) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 61. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkavállaló – a munkaviszony első hat hónapját kivéve – az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás alapján kérheti munkaszerződése módosítását.”
(2) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 61. §-a a következő (4)–(6) bekezdéssel egészül ki:
„(4) A munkavállaló gyermeke nyolcéves koráig vagy a gondozást végző munkavállaló – a munkaviszony első hat hónapját kivéve – kérheti
a) a munkavégzési helyének módosítását,
b) a munkarendjének módosítását,
c) távmunkavégzésben való foglalkoztatását, illetve
d) részmunkaidőben való foglalkoztatását.
(5) A munkavállaló a (2) vagy (4) bekezdés szerinti kérelmét írásban indokolja, továbbá megjelöli a változtatás időpontját.
(6) A munkavállaló kérelmére a munkáltató tizenöt napon belül írásban nyilatkozik. A kérelem elutasítása esetén a munkáltató nyilatkozatát a 64. § (2) bekezdése szerint megindokolja. A kérelem jogellenes elutasítása vagy a nyilatkozat elmulasztása esetén a bíróság a munkáltató hozzájáruló nyilatkozatát pótolja.”
119. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 64. §-a a következő (3) és (4) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A munkáltató – a munkavállaló kérelmére – indokolási kötelesség hiányában is a (2) bekezdés szerint megindokolja a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatát, ha a munkavállaló hivatkozása szerint a munkaviszony megszüntetésére
a) az 55. § (1) bekezdés l) pontja szerinti munkaidő-kedvezmény,
b) az apasági szabadság,
c) a szülői szabadság,
d) a 128. § szerint a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadság igénybevétele, vagy
e) a 61. § (2) és (4) bekezdése szerinti kérelme
miatt került sor.
(4) A munkavállaló a (3) bekezdés szerinti jognyilatkozat indokolását annak közlésétől számított tizenöt napon belül írásban kérheti. A munkáltató az indokolást a kérelem kézhezvételétől számított tizenöt napon belül írásban közli.”
120. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 65. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt
a) a várandósság,
b) a szülési szabadság,
c) az apasági szabadság,
d) a szülői szabadság,
e) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §, 130. §),
f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés,
g) a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap, és
h) az 55. § (1) bekezdés l) pontja szerinti mentesülés
tartama alatt.”
121. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 80. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:
„(3) A munkáltató a (2) bekezdés szerint igazolást ad a munkavállaló részére a kiadott
a) apasági szabadság, vagy
b) szülői szabadság
tartamáról, amelyben feltünteti a korábbi munkáltató által kiadott apasági szabadság vagy szülői szabadság tartamát is.”
122. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 83. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha
a) a munkaviszony megszüntetése
aa) az egyenlő bánásmód követelményébe,
ab) a joggal való visszaélés tilalmába,
ac) a 65. § (3) bekezdésébe, vagy
ad) a 273. § (1) bekezdésébe ütközött,
b) a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt, vagy
c) a munkavállaló a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését vagy erre irányuló saját jognyilatkozatát sikerrel támadta meg.”
123. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 85. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Kollektív szerződés
a) a 61. §-ban,
b) a 63. § (2)–(3) bekezdésében,
c) a 65–68. §-ban,
d) a 71–76. §-ban,
e) a 78. §-ban,
f) a 81. §-ban,
g) a 83. §-ban
foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el.”
124. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 93. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A munkaidőkeret teljesítésének kezdő és befejező időpontját, valamint a teljesítendő munkaidő tartamát írásban meg kell határozni és közzé kell tenni.”
125. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 96. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg, és erről a 18. § szerint tájékoztatja a munkavállalót.”
126. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 104. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) Nem kell napi pihenőidőt beosztani, ha a munkáltató a munka befejezését közvetlenül követő napra munkaidőt nem oszt be, vagy rendkívüli munkaidőt nem rendel el.”
127. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 106. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén
a) a megszakítás nélküli,
b) a több műszakos,
c) az idényjellegű tevékenység
keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is beosztható. Ebben az esetben a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell beosztani.”
128. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 113. és 114. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„113. § (1) Rendkívüli munkaidő
a) a munkavállaló számára várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,
b) a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves koráig, vagy
c) a munkáltató által a munkakörre vagy a munkavállalóra megállapított egészségkárosító kockázat esetén
nem rendelhető el.
(2) Rendkívüli munkaidő a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves korától négyéves koráig – a 108. § (2) bekezdésében foglaltakat kivéve – csak hozzájárulásával rendelhető el.
(3) A munkaidő a 97. § (3) bekezdés b) és c) pontja szerint az (1) bekezdésben meghatározott munkavállaló számára nem osztható be.
(4) A munkaidő a 97. § (3) bekezdés a) pontja szerint az (1) bekezdésben meghatározott munkavállaló számára csak a munkavállaló írásbeli hozzájárulásával osztható be.
(5) Éjszakai munka
a) a munkavállaló számára várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig, vagy
b) a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves koráig
nem osztható be.
(6) Éjszakai munka
a) a nő számára gyermeke hároméves korától tízéves koráig, vagy
b) a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára gyermeke hároméves korától tízéves koráig
csak írásbeli hozzájárulásával osztható be.
(7) Éjszakai munka esetén a beosztás szerinti napi munkaidő a munkáltató által a munkakörre vagy a munkavállalóra megállapított egészségkárosító kockázat fennállásakor a nyolc órát nem haladhatja meg.
114. § (1) A fiatal munkavállaló napi munkaideje legfeljebb nyolc óra lehet.
(2) A tizenhat évesnél fiatalabb munkavállaló napi munkaideje legfeljebb hat óra lehet, kivéve azt a nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tizenötödik életévét betöltött tanulót, aki az iskolai szünet alatt munkát végez.
(3) A fiatal munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb nyolc, a (2) bekezdés szerinti munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb hat óra lehet.
(4) Több munkaviszony keretében történő foglalkoztatás esetén a beosztás szerinti napi munkaidőt össze kell számítani.
(5) A fiatal munkavállaló számára
a) rendkívüli munkaidő nem rendelhető el,
b) a munkaidő a 97. § (3) bekezdés b) és c) pontja szerint nem osztható be,
c) éjszakai munka nem osztható be,
d) legfeljebb egyheti munkaidőkeretet lehet elrendelni,
e) négy és fél órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén legalább harminc perc, hat órát meghaladó beosztás szerinti napi munkaidő esetén legalább negyvenöt perc munkaközi szünetet kell kiadni, és
f) legalább tizenkét óra napi pihenőidőt kell beosztani.”
129. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 115. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Munkában töltött időnek minősül az (1) bekezdés alkalmazásában
a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
b) a szabadság,
c) a szülési szabadság,
d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (128. §) első hat hónapjának,
e) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,
f) a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés a)–m) pontjában és (5) bekezdésében meghatározott tartama.”
130. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 118. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az apa gyermeke születése esetén legkésőbb a gyermeke születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig tíz munkanap szabadságra (a továbbiakban: apasági szabadság) jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni. Az apasági szabadságra a munkavállaló akkor is jogosult, ha a gyermeke halva születik, vagy meghal.”
131. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény a következő 118/A. §-sal egészül ki:
„118/A. § (1) A munkavállalót gyermeke hároméves koráig negyvennégy munkanap szülői szabadság illeti meg.
(2) A szülői szabadság igénybevételének feltétele, hogy a munkaviszony egy éve fennálljon.”
132. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 122. §-a a következő (4a) bekezdéssel egészül ki:
„(4a) A munkáltató a szülői szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban adja ki.”
133. § (1) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 123. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A szabadságot – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – az esedékességének évében kell kiadni.”
(2) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 123. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(5) A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén
a) a szabadság kiadását – az apasági szabadságot kivéve – legfeljebb hatvan nappal – elhalaszthatja,
b) a munkavállaló már megkezdett szabadságát – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – megszakíthatja,
c) kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.”
(3) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 123. §-a a következő (5a) bekezdéssel egészül ki:
„(5a) A munkáltató az (5) bekezdés szerinti intézkedését írásban indokolja, továbbá az (5) bekezdés a) pont szerinti esetben a kiadás általa javasolt időpontját egyidejűleg közli a munkavállalóval.”
134. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 125. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„125. § A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – meg kell váltani.”
135. § (1) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 135. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés
a) a 87. §-ban,
b) a 96. § (2) bekezdésében,
c) a 122. § (5) bekezdésében,
d) a 124. §-ban,
e) a 125. §-ban,
f) a 126. § (4) bekezdésében,
g) a 127. § (1), (2) és (4) bekezdésében,
h) a 134. §-ban
foglaltaktól nem térhet el.”
(2) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 135. §-a a következő (7) bekezdéssel egészül ki:
„(7) Kollektív szerződés rendelkezése alapján a 97. § (4) bekezdés szerint közölt munkaidő-beosztás a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetét megelőzően legfeljebb negyvennyolc órával módosítható.”
136. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 146. és 147. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:
„146. § (1) A munkavállalót távolléti díj illeti meg
a) a szabadság tartamára,
b) az 55. § (1) bekezdés c)–g) és j) pontjában meghatározott esetben,
c) az 55. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott esetben, ha tanúként hallgatják meg,
d) óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidő tartamára, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökken a teljesítendő munkaidő,
e) az 54. § (3) bekezdésben, az 55. § (5) bekezdésében meghatározott esetben, és
f) ha munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésre állás vagy munkavégzés nélkül munkabér fizetését annak mértéke meghatározása nélkül írja elő.
(2) Az (1) bekezdés d) pontjától eltérően, ha a munkavállaló a munkaszüneti napon keresőképtelen, részére a távolléti díj hetven százaléka jár. Nem illeti meg távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül, vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan.
(3) A munkavállaló a betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százalékára jogosult.
(4) A munkavállaló az apasági szabadság öt munkanapjára távolléti díjra, a hatodik munkanapjától a távolléti díj negyven százalékára jogosult.
(5) A munkavállaló a szülői szabadság tartamára a távolléti díj tíz százalékára jogosult, amelyet csökkenteni kell az erre az időszakra a munkavállalónak megfizetett, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bekezdése vagy 42/E. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozási díj, a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 20. § (1) bekezdése szerinti gyermekgondozást segítő ellátás összegével.
(6) A munkavállalót, ha a munkáltató hozzájárulása alapján mentesül a rendelkezésre állási kötelessége alól, a megállapodásuk szerint illeti meg díjazás.
147. § (1) A munkavállalót, ha a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének nem tesz eleget (állásidő) – az elháríthatatlan külső okot kivéve – alapbér illeti meg.
(2) A munkavállalót, ha a munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra jogosult, az (1) bekezdésben meghatározott díjazáson felül bérpótlék is megilleti.”
137. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 158. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkabért a munkavállaló által megjelölt fizetési számlára utalással kell megfizetni. A felek írásbeli megállapodása esetén a munkabért készpénzben kell megfizetni.”
138. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 180. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A megőrzésre átadott dologban megrongálódása folytán keletkezett kárért a munkavállaló a 179. § alapján felel azzal, hogy abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.”
139. § (1) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 192. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) A határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak munkáltatói jogos érdek fennállása esetén lehetséges. A megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására. A határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belül ismételt létesítése esetén azonos vagy hasonló munkakörben történő foglalkoztatás alkalmával próbaidő nem köthető ki.”
(2) A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 192. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) A legfeljebb tizenkét hónapra létesített munkaviszony esetén a próbaidő tartamát – a 45. § (5) bekezdése és az 50. § (4) bekezdése szerint meghatározott tartam figyelembevételével – arányosan kell megállapítani. Ennek során a 121. § (2) bekezdését kell alkalmazni.”
140. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 193. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A munkáltató a beosztás szerinti munkaidő kezdő és befejező időpontját legalább hetvenkét órával korábban közli a munkavállalóval.”
141. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 203. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A munkaviszonyra
a) a 49. § (2) bekezdésében,
b) az 53. §-ban,
c) az 56. §-ban,
d) az 59. §-ban,
e) a 61. §-ban,
f) a 81. §-ban,
g) a 91. §-ban,
h) a 92. § (2) bekezdésében,
i) a 97. § (4) és (5) bekezdésében,
j) a 101. §-ban,
k) a 122–124. §-ban,
l) a 126–133. §-ban,
m) a 192. § (4) bekezdésében, valamint
n) a 208–211. §-ban
foglaltak nem alkalmazhatók.”
142. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 205. §-a a következő (2a) bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A felmondási időre, valamint a végkielégítésre való jogosultság megállapításánál – az (1) bekezdéstől eltérően – a korábbi munkáltatónál munkaviszonyban töltött időt is figyelembe kell venni, ha
a) a jogviszony megszüntetésére közös megegyezéssel került sor,
b) a korábbi munkáltató a munkaviszony megszűnésekor köztulajdonban állónak minősült, és
c) a munkaviszony létesítésére közvetlenül a jogviszony megszüntetését követően került sor.”
143. § A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 209. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
