a) a mérlegelési szempontokat, amennyiben a kiutasítási döntés meghozatalakor mérlegelésnek van helye,
b) a beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát,
c) annak az államnak a megnevezését, ahová a kiutasítás végrehajtása történik,
d) az Európai Unió tagállamai és a schengeni államok – e törvényben meghatározott esetben Magyarország – területéről történő önkéntes távozás teljesítésének határidejét,
e) az arcképmás készítésének, valamint az ujjnyomat rögzítésének tűrésére vonatkozó kötelezettség előírását, valamint
f) az önkéntes távozással elrendelt kiutasítás esetén a figyelmeztetést arra, hogy ha a harmadik országbeli állampolgár a kiutasításnak önként nem tesz eleget, az idegenrendészeti hatóság kitoloncolja.
(2) A kiutasítást elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a határozatot közigazgatási perben nyolc napon belül lehet megtámadni. A bíróság a keresetlevélről – a keresetlevél bírósághoz érkezésétől számított – tizenöt napon belül dönt. Ha a felperes idegenrendészeti őrizetben van, a bíróság a tárgyalás napján a tárgyaláson jelen lévő feleknek és érdekelteknek az ítélet írásba foglalt rendelkező részének kiadmányát átadja és elektronikus úton is közli az eljáró idegenrendészeti hatósággal. A bíróság három munkanapon belül az ítéletet írásba foglalja, és elektronikus úton közli az idegenrendészeti hatósággal. A bíróság határozata ellen további perorvoslatnak helye nincs. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá az érdemi elbírálásra, a határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani.
(3) A (2) bekezdéstől eltérően a 98. § (4) bekezdése szerinti kiutasítást elrendelő határozat ellen indított közigazgatási perben tárgyalás tartása nem kérhető. A bíróság a keresetlevélről – a keresetlevél bírósághoz érkezésétől számított – nyolc napon belül, tárgyaláson kívül dönt, és ítéletét három napon belül közli a peres felekkel.
102. § (1) A visszairányítás, illetve a kiutasítás nem rendelhető el és nem hajtható végre olyan ország területére, amely az érintett tekintetében nem minősül biztonságos származási vagy biztonságos harmadik országnak, így különösen, ahol a harmadik országbeli állampolgár faji, vallási, nemzeti hovatartozása, egy meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai véleménye miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, illetve a kiutasított harmadik országbeli állampolgár az Alaptörvény XIV. cikk (3) bekezdésében meghatározott magatartásnak lenne kitéve (non-refoulement).
(2) Ha a harmadik országbeli állampolgár menekültügyi eljárás alatt áll, a visszairányítás, illetve a kiutasítás nem rendelhető el és nem hajtható végre, ha a harmadik országbeli állampolgár törvényben meghatározottak szerint jogosult Magyarország területén való tartózkodásra.
(3) A harmadik országbeli állampolgár a menedékjogról szóló törvényben meghatározott időtartamban áll menekültügyi eljárás hatálya alatt.
103. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a non-refoulement követelményét a visszairányítás, illetve a kiutasítás elrendelésével és végrehajtásával kapcsolatos eljárásában köteles vizsgálni.
(2) A bíróság által elrendelt kiutasítás végrehajtásának tilalmát a menekültügyi hatóság jogszabály szerinti véleménye alapján a büntetés-végrehajtási bíró állapítja meg.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben a kiutasított ugyanazon ítélet végrehajtása kapcsán egy alkalommal közvetlenül kérelemmel fordulhat a büntetés-végrehajtási bíróhoz a kiutasítási akadály megállapítása érdekében. Ha a kiutasított a büntetés-végrehajtási bíróhoz címzett kérelmét az idegenrendészeti hatósághoz nyújtja be, azt – az idegenrendészeti hatóság véleményével kiegészítve – haladéktalanul meg kell küldeni az idegenrendészeti hatóság székhelye szerint illetékes ügyészség útján a büntetés-végrehajtási bírónak.
(4) A büntetés-végrehajtási bíró eljárásának a kiutasítás végrehajtására halasztó hatálya van.
(5) Ha a büntetés-végrehajtási bíró a non-refoulement követelményére tekintettel a kiutasítás végrehajthatóságának kizártságát állapította meg, és a menekültügyi hatóság külön jogszabály szerinti véleménye alapján a visszaküldés tilalma adott ország tekintetében a továbbiakban nem áll fenn, vagy a kiutasítás végrehajtásának célországa módosításra kerül, az eljáró idegenrendészeti hatóság a székhelye szerint illetékes ügyészség útján kezdeményezi a kiutasítás végrehajthatósága kizártságának felülvizsgálatát.
104. § Ha nincs olyan biztonságos ország, amely az érintett harmadik országbeli állampolgárt befogadja, a visszairányítás végrehajtásának vagy a kiutasítás végrehajtásának tilalma esetén a menekültügyi hatóság a harmadik országbeli állampolgárt befogadottként ismeri el, és a 70. § (1) bekezdés b) pontja alapján intézkedik a humanitárius tartózkodási engedély kiadásáról.
105. § Ha a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedélyének vagy tartózkodásra jogosító egyéb engedélyének meghosszabbítása vagy kiadása folyamatban van, az idegenrendészeti hatóság az eljárás végleges befejezéséig eltekinthet a kiutasítás elrendelésétől, kivéve, ha a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély kérelmet azt követően terjeszt elő ismételten, hogy korábbi kérelmét az idegenrendészeti hatóság elutasította.
106. § (1) A Magyarországon tartósan tartózkodó és az e törvény szerinti családtaggal rendelkező harmadik országbeli állampolgár idegenrendészeti kiutasítását elrendelő határozat meghozatala előtt az idegenrendészeti hatóság a következő szempontokat mérlegeli:
a) a harmadik országbeli állampolgár kora, családi körülményei, kiutasításának lehetséges következményei a Magyarországon tartózkodó családtagjaira nézve;
b) a harmadik országbeli állampolgár kötődése Magyarországhoz, illetve származási országához fűződő kapcsolatainak hiánya.
(2) Az a harmadik országbeli állampolgár, aki
a) huzamos tartózkodási jogosultsággal tartózkodik Magyarország területén, vagy
b) huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező harmadik országbeli állampolgárral házassági vagy családi életközösségben él, és tartózkodási engedéllyel rendelkezik,
csak az (1) bekezdésben foglalt szempontok mérlegelésével utasítható ki, akkor, ha további tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot vagy a közrendet súlyosan veszélyezteti.
(3) Az (1) bekezdés szerinti mérlegelési szempontokat kérelmének végleges elbírálásáig a menekültügyi hatóságtól menekültkénti elismerését kérő, a menekültként elismert, illetve ideiglenes vagy kiegészítő védelemben részesített harmadik országbeli állampolgár jogszabályban meghatározott közvetlen családtagja esetében is alkalmazni kell.
107. § Az Európai Unió tagállama és a más schengeni állam által kiadott, annak területén tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár csak akkor utasítható ki, ha
a) az idegenrendészeti hatóság írásbeli felszólítása ellenére Magyarország területét haladéktalanul nem hagyta el, vagy
b) Magyarország területén történő tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyezteti.
108. § (1) Az emberkereskedelem áldozatává vált harmadik országbeli állampolgárt a számára biztosított gondolkodási idő alatt csak akkor lehet kiutasítani, ha Magyarország területén történő tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot vagy a közrendet veszélyezteti.
(2) Az a tizennyolcadik életévet be nem töltött harmadik országbeli állampolgár, aki jogszabály vagy szokás alapján felügyeletéért felelős nagykorú személy kísérete nélkül lépett Magyarország területére, vagy a belépést követően maradt felügyelet nélkül, mindaddig, amíg ilyen személy felügyelete alá nem kerül (kísérő nélküli kiskorú), csak akkor utasítható ki, ha a származási államában vagy más befogadó államban a család egyesítése, illetve az állami vagy egyéb intézményi gondoskodás megfelelően biztosított.
109. § (1) Idegenrendészeti kiutasítás nem alkalmazható olyan bűncselekmény elkövetése miatt, amelynek elbírálása során az eljáró bíróság büntetésként nem rendelt el kiutasítást a harmadik országbeli állampolgárral szemben.
(2) A harmadik országbeli állampolgár ugyanazon jogsértés elkövetése miatt azonos jogi és ténybeli alapon nem utasítható ki, amennyiben korábban elrendelt kiutasítás hatálya alatt áll, de annak végrehajtására még nem került sor. Ez esetben a korábban elrendelt kiutasítás végrehajtására kell haladéktalanul intézkedni.
(3) A 98. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően az idegenrendészeti hatóság nem utasítja ki azt a jogszerűtlenül tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt, aki a menedékjog iránti kérelmét a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 71/A. § (1) bekezdés b) pontja vagy IX/A. Fejezete szerint nyújtotta be.
(4) Az idegenrendészeti hatóság nem utasítja ki azt a jogszerűtlenül tartózkodó harmadik országbeli állampolgárt, akit az Európai Unió vagy a schengeni térség más tagállama 2009. január 13-át megelőzően kötött kétoldalú visszafogadási egyezmény vagy más megállapodás alapján visszafogad. A visszaadásról az idegenrendészeti hatóság végzéssel dönt, amely ellen végrehajtási kifogásnak van helye. A visszaadás végrehajtására a kitoloncolás szabályait kell alkalmazni.
110. § A kiutasítás teljesítése történhet
a) a kiutasított önkéntes távozásával, vagy
b) kiutasítás hatósági kísérettel történő végrehajtásával (a továbbiakban: kitoloncolás).
111. § (1) Ha a harmadik országbeli állampolgár vállalja az Európai Unió tagállamai és más schengeni államok területének önkéntes elhagyását, amennyiben e törvény kivételt nem tesz, az idegenrendészeti hatóság a kiutasítási határozatban vagy a kiutasítás végrehajtására hozott végzésben (a továbbiakban együtt: kiutasítási döntés) az önkéntes távozásra határidőt állapít meg.
(2) Ha az idegenrendészeti hatóság a kiutasítási döntésben a kiutasítás kitoloncolással történő végrehajtásáról rendelkezik, az önkéntes távozásra határnapot nem határoz meg.
(3) Az önkéntes távozásra nyitva álló határidőt úgy kell meghatározni, hogy az a kiutasítási döntés véglegessé válásától számított legalább hetedik, legfeljebb harmincadik napra essen. A kiutasítási döntésben rögzített határidő nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az érintett a kiutasítási döntésben foglaltaknak előbb tegyen eleget.
(4) Ha a kiutasított személyes körülményei – így különösen a Magyarország területén történő tartózkodás megelőző hosszú időtartama, amely a kiutazásra történő felkészüléshez szükséges időt a szokásosnál hosszabbá teszi, vagy családi és társadalmi kötelékek – indokolják, az idegenrendészeti hatóság – kérelemre vagy hivatalból – az önkéntes távozásra nyitva álló határidőt legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja. Ha a kiutasított harmadik országbeli állampolgár szülői felügyelete alatt álló gyermek, tanuló és köznevelési intézményben vagy szakképző intézményben folytat tanulmányokat, az idegenrendészeti hatóság – kérelemre vagy hivatalból – az önkéntes távozásra nyitva álló határidőt legfeljebb a folyamatban lévő tanulmányi félév végéig meghosszabbíthatja. Az önkéntes távozásra nyitva álló határidő meghosszabbítása tárgyában hozott végzés ellen végrehajtási kifogás előterjesztésének van helye.
(5) Az önkéntes távozásra nem kell határidőt meghatározni, vagy az idegenrendészeti hatóság az önkéntes távozás határidejét a kiutasítási döntés közlésétől számított hetedik napnál korábbi napra is meghatározhatja, ha a harmadik országbeli állampolgár
a) tartózkodási jogosultsága megszűnésének oka az, hogy a harmadik országbeli állampolgár kiutasítás, beutazási és tartózkodási tilalom, illetve SIS figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll,
b) tartózkodási engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelme azért került elutasításra, illetve tartózkodási engedélye azért került visszavonásra, mert tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot, valótlan tényt közölt, vagy a tartózkodási cél vonatkozásában az eljáró hatóságot megtévesztette, vagy a családi kapcsolatot a családi együttélés céljára szolgáló tartózkodási engedély kiadása érdekében hozta létre,
c) az önkéntes távozást kifejezetten megtagadja, vagy más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasítási döntésnek nem fog eleget tenni, vagy
d) magyarországi tartózkodása veszélyezteti a nemzetbiztonságot, a közrendet vagy a közbiztonságot.
(6) A (4) és (5) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során a különleges bánásmódot igénylő személyek vonatkozásában a helyzetükből fakadó sajátos szükségleteikre tekintettel kell lenni.
112. § Az önkéntes távozásra nyitva álló határidő megjelölésével az idegenrendészeti hatóság haladéktalanul intézkedik a kiutasításra vonatkozó SIS figyelmeztető jelzés rendszerben való rögzítésére. A távozásra nyitva álló határidő meghosszabbításának tényét a kiutasításra vonatkozó SIS figyelmeztető jelzésben rögzíteni kell. A kiutasításra vonatkozó SIS figyelmeztető jelzésben rögzíteni kell a kiutasítás végrehajtása felfüggesztésének tényét is.
113. § (1) A visszairányítást, illetve a kiutasítást elrendelő bírósági, idegenrendészeti, vagy menekültügyi hatósági döntést, valamint az Európai Unió tagállama vagy más schengeni állam által elrendelt kiutasítást kitoloncolással kell végrehajtani, ha a harmadik országbeli állampolgár
a) kiutazásának ellenőrzése nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség érvényesítése, illetve a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy a közrend védelme érdekében szükséges, vagy
b) a kiutasítási döntésben meghatározott határnapig távozási kötelezettségének nem tett eleget.
(2) A személyi szabadság korlátozása a kitoloncolás foganatosítása során a kitoloncolást elrendelő hatósági döntésen alapszik.
(3) A kitoloncolásról az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozatban, illetve a bírói kiutasítás végrehajtását elrendelő végzésben kell rendelkezni, egyéb esetben külön határozattal vagy végzéssel kell elrendelni. Az Európai Unió tagállama vagy más schengeni állam által elrendelt kiutasítást, valamint a menekültügyi hatóság által elrendelt kiutasítást követően az (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetben az idegenrendészeti hatóság a kitoloncolást önálló határozattal rendeli el.
(4) A kitoloncolást elrendelő önálló határozat vagy végzés ellen a harmadik országbeli állampolgár végrehajtási kifogást terjeszthet elő.
(5) A kitoloncolást elrendelő határozatot vagy végzést az idegenrendészeti hatóság – hivatalból – módosítja a kitoloncolás foganatosítási módja tekintetében, amennyiben azt a kitoloncolás végrehajtása során bekövetkezett változások, így különösen a harmadik országbeli állampolgár magatartása, vagy egyéb, a kitoloncolás foganatosítási módját befolyásoló tények indokolják. A módosító határozat vagy végzés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(6) Amennyiben az idegenrendészeti hatóság a döntésében a kiutasítás végrehajtásának célországát az ügyfélnek felróható magatartása miatt módosítja, így különösen akkor, ha a harmadik országbeli állampolgár állampolgársága vonatkozásában valótlan tényeket közöl a hatósággal, vagy azt egyéb, a kiutasítás végrehajtásának célországát befolyásoló tények indokolják, a módosító határozat vagy végzés ellen végrehajtási kifogásnak van helye.
(7) Az idegenrendészeti hatóság a 2003/110/EK tanácsi irányelv rendelkezéseinek alkalmazására köteles állam által elrendelt kiutasítás végrehajtásában közreműködhet.
(8) A kitoloncolást félbe kell szakítani, ha
a) a kitoloncolt célországba történő beutazása meghiúsult,
b) az a kitoloncolt sürgős orvosi beavatkozást igénylő állapota miatt nem hajtható végre,
c) a jogszabályban meghatározottak szerint a kitoloncolás végrehajtásának más állam (a továbbiakban: felkért állam) területén történő biztosítása esetén a légi átszállításhoz a felkért állam nem járult hozzá, vagy visszavonta hozzájárulását,
d) a kitoloncolt engedély nélkül lépett be a felkért állam területére az átszállítás folyamán.
(9) A kitoloncolás foganatosítását az ügyész a rá vonatkozó szabályok szerint felügyeli, amelynek keretében ellátja az (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendelet 50. cikk (3) bekezdése szerinti feladatot.
(10) E § rendelkezéseit a különleges bánásmódot igénylő személyek vonatkozásában a helyzetükből fakadó sajátos szükségleteik figyelembevételével kell alkalmazni.
114. § A harmadik országbeli állampolgár kitoloncolásának nem akadálya a folyamatban lévő büntetőeljárás vagy szabálysértési eljárás. A kitoloncolás foganatosítható, kivéve, ha a büntetőügyben eljáró bíró vagy – a vádemelést megelőzően – az ügyész tájékoztatása szerint
a) a büntetőeljárás a kiutasított harmadik országbeli állampolgár terhelt távollétében nem folytatható le,
b) külföldre utazási korlátozás elrendelésére került sor a harmadik országbeli állampolgár terhelttel szemben, vagy
c) ha a harmadik országbeli állampolgár terhelt a büntetőeljárásban elrendelt személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt áll.
115. § (1) A kiutasítást elsősorban a személyeknek az államhatáron történő átadás-átvételéről, hatósági kísérettel történő átszállításának, illetve átutazásának engedélyezéséről szóló nemzetközi szerződés (visszafogadási egyezmény) rendelkezései alapján kell végrehajtani.
(2) A kiutasítás, valamint a visszaadás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgár úti okmányát elveheti, amellyel szemben külön jogorvoslatnak nincs helye.
(3) A kiutasítás végrehajtását a kiutasítás feltételeinek biztosításáig, így különösen az úti okmány, vízum, menetjegy beszerzéséig fel lehet függeszteni. A felfüggesztést elrendelő végzés ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(4) A nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtását megelőzően elrendelt kiutasítás végrehajtását az idegenrendészeti hatóság jogszabály alapján folytatott menekültügyi eljárás befejezéséig felfüggeszti, ha a harmadik országbeli állampolgár törvényben meghatározottak szerint jogosult Magyarország területén való tartózkodásra. A felfüggesztést elrendelő végzés ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(5) Az idegenrendészeti kiutasítás végrehajtásának nem akadálya, hogy a harmadik országbeli állampolgár az ország területére történő beutazás érdekében hamis, hamisított vagy más nevére szóló közokiratot használt fel. Ilyen esetben a büntetőeljárás megindítását csak akkor kell kezdeményezni, ha az idegenrendészeti kiutasítást nem rendelik el.
116. § (1) Ha a harmadik országbeli állampolgár huzamos tartózkodási jogállást igazoló EU tartózkodási engedéllyel rendelkezik, a kiutasítás elrendeléséről szóló határozat meghozatala előtt az idegenrendészeti hatóság a központi idegenrendészeti nyilvántartásban tárolt személyazonosító adatok feltüntetésével megkeresi a huzamos tartózkodási jogállást igazoló EU tartózkodási engedélyt kiállító tagállamot annak ellenőrzése érdekében, hogy a menekültkénti elismerés vagy kiegészítő védelem továbbra is fennáll-e. Ha a menekültkénti elismerés vagy kiegészítő védelem fennáll, az Európai Unió tagállama vagy más schengeni állam által kiadott huzamos tartózkodói jogállást igazoló EU tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárt az idegenrendészeti hatóság Magyarország területéről azon államba utasítja ki, amelyben a menekültkénti elismerés vagy kiegészítő védelem fennáll.
(2) Ha az EK letelepedési engedéllyel vagy EU tartózkodási kártyával rendelkező, a magyar menekültügyi hatóság vagy bíróság által menekültként elismert vagy kiegészítő védelemben részesített harmadik országbeli állampolgárt az Európai Unió tagállama vagy más schengeni állam kiutasítja, és a menedékjog vagy a kiegészítő védelem fennáll, a menekültként elismert vagy kiegészítő védelemben részesített harmadik országbeli állampolgárt vagy családtagját Magyarország területére vissza kell fogadni.
(3) Ha az EK letelepedési engedéllyel vagy EU tartózkodási kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgárt vagy családtagját az Európai Unió valamely tagállama vagy más schengeni állam kiutasítja, abban az esetben is vissza kell fogadni Magyarország területére, ha az EK letelepedési engedély vagy az EU tartózkodási kártya érvényességi ideje lejárt.
(4) Az Európai Unió tagállama vagy más schengeni állam által kiadott, a tagállam területén tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárt az idegenrendészeti hatóság Magyarország területéről azon államba utasítja ki, amelynek területére a tartózkodási engedélye érvényes.
(5) Az Európai Unió valamely tagállama vagy más schengeni állam által kiállított EU Kék Kártyával vagy vállalaton belüli áthelyezés céljából kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárt és családtagját azon államba kell kiutasítani, amely az EU Kék Kártyát vagy a vállalaton belüli áthelyezés célú, illetve családi együttélés biztosítása célú tartózkodási engedélyt kiadta, még abban az esetben is, ha az EU Kék Kártya vagy a vállalaton belüli áthelyezés, vagy családi együttélés biztosítása célú tartózkodási engedély érvényességi ideje a magyarországi tartózkodás alatt lejárt.
(6) Amennyiben az EU Kék Kártyával vagy vállalaton belüli áthelyezés célú tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárt vagy családtagját, vagy a kutatói rövid távú vagy hosszú távú mobilitást gyakorló harmadik országbeli állampolgárt vagy családtagját az Európai Unió valamely tagállama vagy más schengeni állam kiutasítja, abban az esetben is lehetővé kell tenni a visszatérését Magyarország területére, ha az EU Kék Kártya vagy a vállalaton belüli áthelyezési célú vagy a kutatási célú és a családi együttélés biztosítása céljából kiadott tartózkodási engedély érvényességi ideje lejárt. A visszafogadást követően a harmadik országbeli állampolgárra, valamint a családtagjára a 226. § (1) bekezdésében, a 230. § (2) bekezdésében, illetve a 231. §-ban, valamint a 232. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
(7) Ha az idegenrendészeti hatóság a 106. § (3) bekezdésében vagy a 108. § (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott okokból a harmadik országbeli állampolgár kiutasításától eltekint, és a harmadik országbeli állampolgár nem rendelkezik a tartózkodás törvényi feltételeivel, az idegenrendészeti hatóság humanitárius tartózkodási engedéllyel látja el.
117. § (1) A kiutasítás és az Európai Unió tagállama vagy más schengeni állam részére történő visszaadás végrehajtásának költségeit a harmadik országbeli állampolgár viseli.
(2) Az (1) bekezdés szerinti költségeinek biztosítása és a (4) bekezdésben meghatározott kötelezettség teljesítése érdekében különösen a harmadik országbeli állampolgár birtokában lévő menetjegyet vagy – ha az anyagi fedezet másként nem biztosítható, – a menetjegy megvásárlásához, valamint az úti okmány beszerzéséhez szükséges pénzösszeget az eljáró idegenrendészeti hatóság zár alá veheti. A 128. § (7) bekezdésében, valamint a 135. § (5) bekezdés e) pontjában meghatározott, a harmadik országbeli állampolgárt terhelő költségek biztosítása és a kötelezettség teljesítése érdekében – ha az anyagi fedezet másként nem biztosítható, – a harmadik országbeli állampolgár birtokában lévő, a 128. § (7) bekezdésében, illetve a 135. § (5) bekezdés e) pontjában meghatározott költségeknek megfelelő pénzösszeget az eljáró idegenrendészeti hatóság zár alá veheti. A zár alá vételről rendelkező végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.
(3) Ha a kiutazási kötelezettség azért nem teljesíthető, mert a harmadik országbeli állampolgár nem rendelkezik megfelelő anyagi fedezettel, a kiutaztatás költségét az eljáró idegenrendészeti hatóság megelőlegezi.
(4) A (3) bekezdés szerint megelőlegezett költséget – törvény eltérő rendelkezése hiányában – köteles megtéríteni:
a) a kiutasított vagy visszaadással érintett harmadik országbeli állampolgár;
b) a munkáltató, ha a kiutasítást a 98. § (1) bekezdés c) pontja vagy a 98. § (4) bekezdése alapján rendelték el;
c) a kutató szervezet, ha a beutazásra kutatási célból került sor, és a kiutasítást a 98. § (1) bekezdés b) pontja alapján rendelték el;
d) a fogadó szervezet, ha a beutazásra gyakornoki tevékenység folytatása céljából került sor, és a kiutasítást a 98. § (1) bekezdés b) pontja alapján rendelték el.
(5) A kutatószervezet és a fogadó szervezet (4) bekezdés szerinti felelőssége a fogadási megállapodás megszűnését követő hat hónapig áll fenn.
(6) Ha a kutató tartózkodási joga álláskeresés vagy vállalkozásindítás céljából meghosszabbításra kerül, a kutatószervezet (5) bekezdés szerinti felelőssége csak az álláskeresési vagy vállalkozásindítási célra kiállított tartózkodási engedély kezdő időpontjáig áll fenn.
118. § (1) Ha a harmadik országbeli állampolgár kiutasítására irányuló idegenrendészeti eljárás során arra utaló tény merül fel, hogy a dublini rendeletek alkalmazásának feltételei állnak fenn, az idegenrendészeti hatóság kezdeményezi a menekültügyi hatóságnál, hogy a dublini eljárást folytassa le, és annak befejezéséig az idegenrendészeti eljárást felfüggeszti.
(2) Az (1) bekezdés szerinti eljárást felfüggesztő végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.
119. § (1) Ha a dublini rendeletek alapján valamely a dublini rendeleteket alkalmazó állam a kérelmező visszavételére köteles, a menekültügyi hatóság a harmadik országbeli állampolgár visszaadásáról végzéssel dönt. A végzés ellen közigazgatási pernek van helye.
(2) A visszaadásról rendelkező végzést megtámadó keresetlevelet három munkanapon belül kell benyújtani.
(3) A menekültügyi hatóság a keresetlevelet az ügy irataival és védiratával együtt három munkanapon belül megküldi a bíróságnak.
(4) A bíróság a keresetlevélről – a keresetlevél bírósághoz érkezésétől számított – nyolc napon belül dönt. A bíróság eljárást befejező határozatával szemben perorvoslatnak nincs helye.
(5) A közigazgatási perben a keresetlevél benyújtásának, valamint az átadásról rendelkező végzés végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelemnek nincs halasztó hatálya a végzés végrehajtására.
120. § (1) Ha a dublini eljárás a harmadik országbeli állampolgár visszaadásával zárul, az idegenrendészeti eljárást a visszaadás időpontjában meg kell szüntetni.
(2) Az eljárást megszüntető végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.
121. § (1) A beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló harmadik országbeli állampolgár csak az elrendelő hatóság külön engedélyével utazhat be Magyarország területére.
(2) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelhető
a) önállóan, vagy
b) kiutasításhoz kapcsolódóan.
(3) A beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát években kell meghatározni, és legfeljebb öt évre kell elrendelni. A beutazási és tartózkodási tilalom legfeljebb tíz évre rendelhető el, ha a harmadik országbeli állampolgár tartózkodása Magyarország területén a nemzetbiztonságot, a közrendet, vagy a közbiztonságot súlyosan veszélyeztetné. A bíróság által elrendelt kiutasítás a bíróság határozatában meghatározott időtartamra szól.
122. § (1) Az idegenrendészeti hatóság önálló beutazási és tartózkodási tilalmat rendel el azzal az ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodó harmadik országbeli állampolgárral szemben,
a) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésére Magyarország nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt,
b) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítéséről az Európai Unió Tanácsa döntött,
c) akinek a beutazása és a tartózkodása a nemzetbiztonságot, a közbiztonságot vagy a közrendet sérti vagy veszélyezteti,
d) aki a magyar állam által számára megtérítési kötelezettséggel megelőlegezett költséget nem térítette vissza,
e) aki a kiszabott helyszíni bírságot, szabálysértési bírságot az előírt határidőig nem fizette meg, illetve annak végrehajtására nincs lehetőség, vagy
f) aki az uniós vámjog végrehajtásáról szóló törvény szerinti, jogerősen kiszabott vámigazgatási bírságot nem fizette meg, illetve annak végrehajtására nincs lehetőség.
(2) Az idegenrendészeti hatóság a tartózkodási engedély érvénytelenné válása vagy visszavonása esetén az (1) bekezdés c) pontja alapján önálló beutazási és tartózkodási tilalmat rendelhet el a vendégmunkással szemben.
(3) Az (1) bekezdés c) pontja szerinti ok fennállása esetén a harmadik országbeli állampolgárral szemben az önálló beutazási és tartózkodási tilalmat az idegenrendészeti hatóság
a) saját hatáskörben eljárva, vagy
b) a törvényben meghatározott érdek védelmével kapcsolatos feladata ellátása céljából, saját feladatkörében, kormányrendeletben meghatározott rendvédelmi szerv beutazási és tartózkodási tilalom időtartamára is vonatkozó – e tekintetben az idegenrendészeti hatóságot kötő – javaslata alapján
rendeli el.
(4) Az (1) bekezdés a) és b) pontja alapján elrendelt önálló beutazási és tartózkodási tilalom időtartama az elrendelés alapjául szolgáló kötelezettséghez igazodik. Az (1) bekezdés d)–f) pontja, a (2) bekezdés, valamint a (3) bekezdés a) pontja alapján elrendelt önálló beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az elrendelő idegenrendészeti hatóság határozza meg, amely legfeljebb öt évre rendelhető el, és alkalmanként legfeljebb további öt évvel meghosszabbítható. Ha a (3) bekezdés b) pontja szerinti javaslatban foglalt beutazási és tartózkodási tilalom három évnél hosszabb érvényességi időtartamot ír elő, az önálló beutazási és tartózkodási tilalmat az ahhoz tartozó SIS figyelmeztető jelzéssel együtt öt éven belül felül kell vizsgálni. Az önálló beutazási és tartózkodási tilalmat haladéktalanul törölni kell, ha az elrendelésének oka megszűnt.
(5) Az önálló beutazási és tartózkodási tilalommal szemben fellebbezésnek nincs helye. Az (1) bekezdés a) és b) pontja, valamint a (2) bekezdés alapján elrendelt önálló beutazási és tartózkodási tilalommal szemben jogorvoslatnak nincs helye.
123. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítással együtt – ha e törvény másként nem rendelkezik – beutazási és tartózkodási tilalmat kell elrendelni, ha az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgár kitoloncolását rendelte el.
(2) Az idegenrendészeti hatóság az idegenrendészeti kiutasítás vagy a menekültügyi hatóság által elrendelt kiutasítás esetén beutazási és tartózkodási tilalmat rendelhet el a jogsértés jellegére és súlyára, a harmadik országbeli állampolgár személyes körülményeire, ismételt beutazásának és tartózkodásának a nemzetbiztonságra, a közrendre, vagy a közbiztonságra jelentett veszélyére figyelemmel.
(3) A kiutasítás mellett elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az Európai Unió tagállamai és a schengeni államok területének elhagyásának napjától, Magyarország területéről történő kiutasítás elrendelése esetén Magyarország elhagyásának napjától, vagy ha ez nem ismert, az erre meghatározott határnaptól kell számítani.
124. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a beutazási és tartózkodási tilalmat önálló határozattal rendeli el, ha
a) a harmadik országbeli állampolgár kitoloncolására azért kerül sor, mert a kiutasítási döntésben meghatározottak szerint a távozásra nyitva álló határidőn belül Magyarország vagy az Európai Unió tagállamai és a más schengeni államok területét önként nem hagyta el, vagy
b) a menekültügyi hatóság által hozott kiutasítási határozatot az idegenrendészeti hatóság kitoloncolással rendelte el végrehajtani.
(2) A beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő önálló határozat ellen a harmadik országbeli állampolgár fellebbezést terjeszthet elő. A határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A fellebbezés a határozat közlésétől számított huszonnégy órán belül az elrendelő idegenrendészeti hatóságnál terjeszthető elő. Az idegenrendészeti hatóság a fellebbezést az ügy irataival együtt haladéktalanul megküldi a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságnak, amely a fellebbezést nyolc napon belül bírálja el.
125. § A véglegessé vált kiutasítást, valamint a beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát az útlevélbe be kell jegyezni.
A bejegyzéstől
a) el kell tekinteni, ha a harmadik országbeli állampolgár az Európai Unió más tagállama vagy más schengeni állam által kiadott érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, vagy
b) el lehet tekinteni, ha a külföldi vállalja az önkéntes távozást vagy önkéntes hazatérési program keretében tesz eleget a kiutasításnak.
126. § (1) A beutazási és tartózkodási tilalmat az idegenrendészeti hatóság – hivatalból vagy kérelemre – visszavonhatja, vagy időtartamát csökkentheti, ha
a) a harmadik országbeli állampolgárral szemben a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére az önkéntes távozás lehetőségét biztosító kiutasítással együtt került sor, és a harmadik országbeli állampolgár bizonyítani tudja, hogy a kiutasítási határozatnak teljes mértékben eleget tett, vagy
b) további fenntartása az elrendelésére okot adó körülmények jelentős megváltozására figyelemmel nem indokolt.
(2) A 98. § (1) bekezdés d) pontjától eltérő jogalapon elrendelt idegenrendészeti kiutasítást, valamint a beutazási és tartózkodási tilalmat az idegenrendészeti hatóság a kiutasítás végrehajtása előtt – hivatalból – visszavonhatja, ha
a) a kiutasítás végrehajtására a harmadik országbeli állampolgárnak nem felróható okból a kiutasítás végrehajthatóvá válásától számított huszonnégy hónapig nem került sor, vagy
b) az elrendelést követően az érintett egészségügyi vagy életkörülményeiben a harmadik országbeli állampolgár által igazolt jelentős változás állt be.
(3) Az idegenrendészeti kiutasítást, valamint az ezzel összefüggésben elrendelt beutazási és tartózkodási tilalmat az idegenrendészeti hatóság visszavonja, ha
a) a kiutasított a kiutasítás elrendelését követően a magyar hatóságok döntése alapján befogadottként vagy menekültként került elismerésre, illetve ideiglenes vagy kiegészítő védelemben részesült, vagy
b) a nemzetbiztonsági, közrendi, vagy közbiztonsági veszély a kormányrendeletben meghatározott rendvédelmi szerv tájékoztatása szerint már nem áll fenn.
(4) Az (1) és (2) bekezdés alapján hozott döntéssel szemben fellebbezésnek nincs helye.
127. § (1) Az idegenrendészeti hatóság külföldre utazási korlátozást rendel el azzal a harmadik országbeli állampolgárral szemben, akinek úti okmánya visszatartása érdekében a bíróság, illetve az ügyészség az idegenrendészeti hatóságot a külföldre utazásról szóló törvény alapján értesítette.
(2) Az (1) bekezdés szerinti értesítés alapján az idegenrendészeti hatóság a külföldre utazási korlátozást elrendelő határozatában a harmadik országbeli állampolgár úti okmányát visszatartja.
(3) A határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(4) Az idegenrendészeti hatóság a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság külföldre utazási korlátozás feloldása érdekében megküldött értesítése alapján, vagy ha egyéb módon a tudomására jut, hogy a harmadik országbeli állampolgár már nem áll a külföldre utazásról szóló törvény szerinti külföldre utazási korlátozás hatálya alatt, a külföldre utazási korlátozást haladéktalanul törli és a harmadik országbeli állampolgár visszatartott úti okmányát visszaadja.
128. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgár kijelölt helyen való tartózkodását rendelheti el, ha
a) a harmadik országbeli állampolgár visszairányítását vagy kiutasítását Magyarország nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettsége miatt nem lehet elrendelni, illetve végrehajtani;
b) kiskorú, és vele szemben őrizet elrendelésének lenne helye;
c) vele szemben őrizet elrendelésének lenne helye, és vele együtt Magyarország területén tartózkodó kiskorú gyermeke az őrizet elrendelése esetén felügyelet nélkül maradna;
d) az őrizet határideje letelt, de az őrizet elrendelésére alapul szolgáló ok továbbra is fennáll;
e) a harmadik országbeli állampolgár humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezik;
f) a harmadik országbeli állampolgár kiutasítás hatálya alatt áll, és a megélhetéséhez szükséges anyagi és lakhatási feltételekkel nem rendelkezik;
g) vele szemben az 132. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja alapján idegenrendészeti őrizet elrendelésének lenne helye, és az őrizet rá nézve – különös tekintettel egészségi állapotára, életkorára – aránytalanul súlyos hátránnyal járna;
h) a harmadik országbeli állampolgárral szemben idegenrendészeti eljárás van folyamatban.
(2) A határozat rendelkező részében meg kell határozni:
a) a kötelező tartózkodási helyet;
b) a tartózkodás magatartási szabályait;
c) ha a tartózkodási hely nem közösségi szállás vagy befogadó állomás, a hatóság előtti időszakonkénti megjelenésre való kötelezést.
(3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott magatartási szabályok meghatározása során rendelkezni kell arról is, hogy a kijelölt tartózkodási helyet elrendelő határozatban meghatározott vármegye közigazgatási területét a harmadik országbeli állampolgár nem hagyhatja el, kivéve, ha a 70. § (1) bekezdés b) vagy e) pontja alapján kiállított humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkezik, vagy a külföldi kérelmére azt az idegenrendészeti hatóság engedélyezte.
(4) Az idegenrendészeti hatóság hivatalból módosíthatja a magatartási szabályokat, ha mérlegelése szerint a harmadik országbeli állampolgár magatartása a továbbiakban nem veszélyezteti az idegenrendészeti eljárás sikeres lefolytatását, vagy egyéb okból más magatartási szabályok meghatározása indokolt.
(5) A kötelező tartózkodási helyet közösségi szálláson vagy befogadó állomáson lehet kijelölni, ha a harmadik országbeli állampolgár magát eltartani nem képes, megfelelő lakással, anyagi fedezettel vagy jövedelemmel, illetve tartásra kötelezhető hozzátartozóval nem rendelkezik.
(6) Tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben kötelező tartózkodási helyet tranzitzónában is ki lehet jelölni.
(7) A közösségi szálláson, a befogadó állomáson, vagy a tranzitzónában történő tartózkodással összefüggésben felmerülő költségeket – a humanitárius célú tartózkodási engedéllyel rendelkező, illetve a menekültügyi hatóság vagy bíróság által nemzetközi vagy kiegészítő védelemben részesített harmadik országbeli állampolgár kivételével – a harmadik országbeli állampolgár viseli.
(8) A kijelölt helyen történő tartózkodás elrendelésére irányuló eljárás felfüggesztését a harmadik országbeli állampolgár nem kérheti.
(9) A kijelölt helyen történő tartózkodást elrendelő határozat ellen a harmadik országbeli állampolgár – jogorvoslatként, törvénysértésre hivatkozással – a kijelölt tartózkodási hely szerint illetékes járásbíróság előtt kifogással élhet, a kérelemnek nincs halasztó hatálya a határozat végrehajtására. A kifogásra a 138. § és a 140. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a kifogás a kijelölt helyen történő tartózkodásra vonatkozó kötelezettség hatálya alatt bármikor előterjeszthető.
(10) A kifogást a bíróság nyolc napon belül bírálja el.
(11) Az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgár kijelölt helyen való tartózkodását határozattal megszünteti, ha
a) a harmadik országbeli állampolgár engedély nélkül ismeretlen helyre távozott és egy hónapon belül nem tér vissza,
b) a kijelölt helyen való tartózkodás elrendelésének oka megszűnt.
(12) A kijelölt helyen történő tartózkodást megszüntető határozat ellen a harmadik országbeli állampolgár a (9) és a (10) bekezdésben foglaltak szerint élhet jogorvoslattal, azzal az eltéréssel, hogy a kifogást a megszüntető határozat közlését követő 8 napon belül lehet előterjeszteni.
129. § (1) Ha a közösségi szálláson vagy befogadó állomáson történő kötelező tartózkodás elrendelésétől számítva két hónap eltelt, de a kijelölt helyen való tartózkodás elrendelésének feltételei fennállnak, a harmadik országbeli állampolgár számára más tartózkodási helyet kell kijelölni.
(2) Az e törvény szerinti különleges bánásmódot igénylő személy esetében az idegenrendészeti hatóság hivatalból, méltányossági alapon – különösen az érintett egészségügyi állapotára tekintettel – engedélyezheti a közösségi szálláson tartózkodás időtartamának meghosszabbítását, ha a harmadik országbeli állampolgár elhelyezésére jogszabályban meghatározottak szerint nincs mód.
(3) Ha a harmadik országbeli állampolgár a közösségi szállást vagy a befogadó állomást az erre irányuló felszólítást követően nem hagyja el, az idegenrendészeti hatóság öt napon belül elrendeli a kötelezettség végrehajtását. A végrehajtási eljárást megindító végzés ellen a harmadik országbeli állampolgár – jogorvoslatként, törvénysértésre hivatkozással – végrehajtási kifogással élhet. A közösségi szállás vagy a befogadó állomás elhagyását az idegenrendészeti hatóság a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki.
130. § (1) Az a harmadik országbeli állampolgár, akinek az idegenrendészeti hatóság a kötelező tartózkodását közösségi szálláson, befogadó állomáson vagy meghatározott vármegye közigazgatási területén jelölte ki, jogosult a törvényben meghatározott közfoglalkoztatási jogviszony keretében munkát végezni kivéve, ha
a) a (2) bekezdésben foglaltak szerinti foglalkoztatási jogviszonyból,
b) a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatására vonatkozó szabályok szerinti foglalkoztatási jogviszonyból, vagy
c) egyéb, e törvény szerinti jogszerű tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezik.
(2) Az a harmadik országbeli állampolgár, akinek kijelölt helyen való tartózkodását az idegenrendészeti hatóság a 128. § (1) bekezdés e) pontja alapján rendelte el, az elrendelő idegenrendészeti hatóság hozzájárulásával a magyarországi munkavállalásra vonatkozó szabályok szerint jogosult arra, hogy munkát végezzen.
(3) A harmadik országbeli állampolgár az (1) bekezdésben meghatározott jogviszonyból származó jövedelméből köteles a 128. § (7) bekezdésben meghatározott megtérítési kötelezettségének eleget tenni.
131. § (1) Az e törvény szerinti őrizet
a) az idegenrendészeti őrizet, és
b) a kiutasítást előkészítő őrizet.
(2) Nem rendelhető el kiutasítást előkészítő őrizet vagy idegenrendészeti őrizet (a továbbiakban együtt: őrizet) kizárólag azon az alapon, hogy a harmadik országbeli állampolgár menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő.
(3) A 16. életévét be nem töltött harmadik országbeli állampolgárral szemben – a (4) bekezdésben meghatározott eset kivételével – nem rendelhető el őrizet.
(4) A 16. életévét be nem töltött gyermekkel rendelkező családdal, valamint a 16. életévét betöltött kiskorúval szemben, a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődlegesen figyelembe véve, őrizet csak végső intézkedésként legfeljebb harminc napra rendelhető el, ha az idegenrendészeti hatóság megállapítja, hogy az őrizet elrendelésének célja a 115. § (2) bekezdésében vagy a 128. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával nem biztosítható.
(5) Ha a korábban őrizet hatálya alatt állt harmadik országbeli állampolgárral szemben új ténybeli alapon idegenrendészeti kiutasítás kerül elrendelésre, az utóbbi biztosítására elrendelt őrizet időtartamába nem számít bele a korábbi eljárás során elrendelt őrizet időtartama.
(6) Az őrizetet azonnal meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka megszűnt.
(7) A harmadik országbeli állampolgár az őrizet elrendelésére irányuló eljárás felfüggesztését nem kérheti.
(8) Az idegenrendészeti hatóság a jogszabály szerinti értesítés alapján az őrizet helyét megváltoztató határozatot hoz. A határozatot a közléssel egyidejűleg végre kell hajtani.
(9) Az őrizetet elrendelő és az őrizet helyét megváltoztató határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
132. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a kitoloncolás végrehajtásának biztosítása érdekében idegenrendészeti őrizetbe veheti azt a harmadik országbeli állampolgárt, aki
a) a hatóság elől elrejtőzött, vagy a kitoloncolás végrehajtását más módon akadályozza,
b) a távozást megtagadja, vagy más alapos ok miatt feltehető, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja, illetve szökésének veszélye áll fenn,
c) a kötelező tartózkodásra kijelölt helyen előírt magatartási szabályokat súlyosan vagy ismételten megsértette,
d) a számára előírt hatóság előtti megjelenési kötelezettséget felszólításra sem teljesítette, és ezzel akadályozza az idegenrendészeti eljárás lefolytatását, vagy
e) szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés-büntetésből szabadult.
(2) Az idegenrendészeti őrizetnek az (1) bekezdés a), illetve b) pontja alapján történő elrendelése előtt az idegenrendészeti hatóság mérlegeli, hogy a kitoloncolás végrehajtása a 115. § (2) bekezdésében vagy a 128. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásával biztosítható-e.
(3) Az idegenrendészeti őrizetet határozattal kell elrendelni, és azt a közléssel egyidejűleg végre kell hajtani.
(4) Az idegenrendészeti őrizet legfeljebb hetvenkét órára rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes járásbíróság a harmadik országbeli állampolgár kitoloncolásáig, alkalmanként legfeljebb hatvan nappal meghosszabbíthat.
(5) Az idegenrendészeti őrizet hat hónap elteltével további, legfeljebb hat hónappal – a (4) bekezdésben foglaltak szerint – meghosszabbítható, ha a kiutasítás végrehajtása minden szükséges intézkedés megtétele ellenére azért tart tovább hat hónapnál, mert
a) az érintett harmadik országbeli állampolgár nem működik együtt az idegenrendészeti hatósággal, vagy
b) a kitoloncoláshoz szükséges okmányok beszerzése a harmadik országbeli állampolgár származási országának, vagy az őt visszafogadási egyezmény alapján visszafogadni vagy egyébként befogadni köteles állam hatóságainak eljárása miatt elhúzódik.
(6) Az idegenrendészeti őrizetet meg kell szüntetni, ha
a) a kiutasítás végrehajtásának feltételei biztosítottak,
b) nyilvánvalóvá válik, hogy a kiutasítást nem lehet végrehajtani,
c) az őrizet elrendelésétől számítva hat hónap – vagy az (5) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén tizenkét hónap – eltelt,
d) a harmadik országbeli állampolgár nemzetközi védelem iránti kérelme alapján a törvényben meghatározottak szerint jogosult a Magyarország területén való tartózkodásra,
e) a harmadik országbeli állampolgár menekültügyi őrizet hatálya alá kerül, vagy
f) a harmadik országbeli állampolgár rendelkezésre állását az idegenrendészeti hatóság óvadék letételével biztosítottnak látja, és óvadék letételét rendeli el.
(7) Az (1) bekezdés b) pontja alapján elrendelt idegenrendészeti őrizetet az idegenrendészeti hatóság hivatalból megszüntetheti, ha a harmadik országbeli állampolgár körülményeiben beállt jelentős változás okán a továbbiakban nem feltételezhető, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja, illetve szökésének veszélye áll fenn.
(8) A (6) bekezdés c) pontjának alkalmazásában az őrizet időtartamába a kiutasítást előkészítő őrizet időtartama beleszámítandó. A menekültügyi őrizet időtartama az idegenrendészeti őrizet és a kiutasítást előkészítő őrizet időtartamába nem számít bele.
(9) Az idegenrendészeti őrizet (6) bekezdés b), c), illetve f) pontja, valamint a (7) bekezdés alapján történő megszüntetése esetén az őrizetet elrendelő idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgár számára kijelölt helyen való tartózkodást rendel el.
(10) Amennyiben az idegenrendészeti őrizet megszüntetésére a kiutasítás foganatosítása nélkül kerül sor, az idegenrendészeti hatóság rögzíti a rendszerben a kiutasításra vonatkozó SIS figyelmeztető jelzést.
133. § (1) Az idegenrendészeti hatóság az idegenrendészeti eljárás lefolytatása érdekében kiutasítást előkészítő őrizetbe veheti azt a harmadik országbeli állampolgárt, akinek
a) személyazonossága nem tisztázott,
b) tartózkodása jogszerűsége nem tisztázott, vagy
c) kétoldalú visszafogadási egyezmény alapján az Európai Unió tagállama vagy más schengeni állam részére történő visszaadása folyamatban van.
(2) A kiutasítást előkészítő őrizetet határozattal kell elrendelni, és azt a közléssel egyidejűleg végre kell hajtani.
(3) A kiutasítást előkészítő őrizet hetvenkét órára rendelhető el, amelyet az őrizet helye szerint illetékes járásbíróság a harmadik országbeli állampolgár személyazonosságának vagy tartózkodása jogszerűségének tisztázásáig, de legfeljebb harminc napig meghosszabbíthat.
134. § (1) Az őrizetben lévő harmadik országbeli állampolgárt jogairól és kötelezettségeiről anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven tájékoztatni kell.
(2) Az őrizetet elrendelő hatóság a harmadik országbeli állampolgár kérelmére, vagy ha kétoldalú konzuli egyezmény ezt kötelezővé teszi, az idegenrendészeti őrizetbe vételről vagy a kijelölt helyen való tartózkodás kötelezettségéről, illetve az őrizet időtartamának meghosszabbításáról köteles késedelem nélkül közvetlenül értesíteni a harmadik országbeli állampolgár magyarországi konzuli vagy diplomáciai képviseletét ellátó szervet.
(3) Az őrizetbe vételt elrendelő hatóságnak ideiglenes intézkedésként haladéktalanul gondoskodnia kell az őrizetbe vett harmadik országbeli állampolgár felügyelet nélkül maradt vagy eltartott családtagja elhelyezéséről, illetve őrizetlenül hagyott értéktárgyainak biztonságba helyezéséről.
135. § (1) Az őrizetet az idegenrendészeti hatóság az erre a célra kijelölt helyen foganatosítja.
(2) Az őrizet végrehajtása során a házastársak kivételével a férfiakat a nőktől, a kiskorú gyermekkel rendelkező családokat, valamint a 18 év alattiakat – a magánélet megfelelő védelmének biztosításával – a többi őrizetestől el kell különíteni.
(3) Az őrizetben lévő harmadik országbeli állampolgár jogosult
a) elhelyezésre, élelmezésre, saját ruházat viselésére – szükség esetén az évszaknak megfelelő ruházatra –, valamint jogszabályban meghatározott egészségügyi ellátásra;
b) képviselőjével, illetve a konzuli képviselete tagjával ellenőrzés nélküli, valamint hozzátartozójával ellenőrzés melletti kapcsolattartásra;
c) jogszabályban meghatározottak szerint csomag átvételére és küldésére, levelezés folytatására és látogató fogadására;
d) az élelmezésének saját költségén történő kiegészítésére;
e) vallásának gyakorlására, ideértve a vallási előírásoknak megfelelő étkezést is;
f) a rendelkezésre álló közművelődési lehetőségek igénybevételére;
g) kifogás, kérés, panasz, közérdekű bejelentés, visszaélés-bejelentés megtételére;
h) napi legalább egy óra időtartamú szabad levegőn tartózkodásra.
(4) A (3) bekezdésben foglaltakon túl a kiskorú őrizetes jogosult szabadidős tevékenységek végzésére, beleértve a korának megfelelő játék- és rekreációs tevékenységeket, a 16. életévét be nem töltött kiskorú őrizetes részére pedig az őrizet időtartamának függvényében biztosítani kell a korának megfelelő oktatást.
(5) Az őrizetben lévő harmadik országbeli állampolgár köteles
a) az őrizet végrehajtására szolgáló létesítmény rendjét megtartani, az ezzel összefüggő utasításoknak eleget tenni;
b) olyan magatartást tanúsítani, amely a többi őrizetben lévő személy jogait nem sérti, nyugalmát nem zavarja;
c) az általa használt helyiségek tisztán tartásában díjazás nélkül közreműködni;
d) a személyét érintő vizsgálatoknak magát alávetni, a ruházat átvizsgálását és a birtokban nem tartható személyes tárgyak elvételét tűrni;
e) a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel a tartására és ellátására fordított költséget és az általa szándékosan okozott kárt megtéríteni.
(6) A (5) bekezdés d) pontja szerinti, az őrizetben lévő személyt érintő vizsgálatba beleértendő az őrizetben lévő jogszabályban meghatározott kitoloncolás feltételei körébe tartozó, a kiutasítás célországába történő beutazásához, illetve a tranzitországokon történő átutazásához szükséges egészségügyi vizsgálata is. Ezek a vizsgálatok kikényszeríthetőek, és a harmadik országbeli állampolgárt nem illeti meg az ellátás visszautasításának joga.
(7) A harmadik országbeli állampolgárnak a tartására és ellátására fordított költséget nem kell megtérítenie, ha a menekültügyi hatóság vagy bíróság nemzetközi vagy kiegészítő védelemben részesítette, vagy befogadotti jogállást szerzett.
136. § (1) A 135. § (1) bekezdésben és a 139. § (1) bekezdésében foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a kiutasítandó harmadik országbeli állampolgárok kivételesen nagy száma előre nem látott súlyos terhet ró az őrzött szállások kapacitására, illetve az idegenrendészeti hatóságra.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a kivételes helyzet fennállása idejére az idegenrendészeti hatóság az őrizet hét napon túli meghosszabbítását az elrendeléstől számított öt napon belül indítványozhatja a járásbíróságnál.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az idegenrendészeti hatóság az őrizetet a 135. § (1) bekezdésben foglaltaktól eltérő helyen foganatosíthatja.
137. § (1) Az idegenrendészeti hatóság hivatalból vizsgálja, hogy az idegenrendészeti őrizetben lévő harmadik országbeli állampolgár esetében fennállnak-e az idegenrendészeti óvadék letételének feltételei. A harmadik országbeli állampolgár óvadék letételének engedélyezését nem kérheti. Ha a kiutasított, kitoloncolására váró harmadik országbeli állampolgárnak a kiutasítás végrehajtására irányuló eljárásban való rendelkezésre állása és a kitoloncolás eredményessége az idegenrendészeti hatóság mérlegelése alapján idegenrendészeti óvadék letételével biztosítható, erről az idegenrendészeti hatóság tájékoztatja a harmadik országbeli állampolgárt, és nyilatkoztatja, hogy az óvadék jogszabályban meghatározottak szerinti letételét vállalja-e. Ha a harmadik országbeli állampolgár az óvadék letételét jogszabályban meghatározottak szerint vállalja, az idegenrendészeti hatóság az óvadék letételéről határozatot hoz.
(2) Az idegenrendészeti hatóság – a kitoloncolás megszervezéséig – az eljárás bármely szakaszában engedélyezheti az idegenrendészeti óvadék letételét.
(3) Az idegenrendészeti hatóság (1) bekezdés szerinti határozatával szemben nincs helye jogorvoslatnak.
(4) Az idegenrendészeti óvadék letételét követően az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgár számára kötelező tartózkodási helyet jelöl ki, valamint tájékoztatja a rendelkezésre állással kapcsolatos kötelezettségeiről, amelyek megsértése esetén az idegenrendészeti óvadékot a harmadik országbeli állampolgár nem követelheti vissza.
(5) Ha a harmadik országbeli állampolgár eleget tesz rendelkezésre állási kötelezettségének, az idegenrendészeti óvadék átutalási költséggel csökkentett összegét – amennyiben a kiutasítás végrehajtásának költségeit, a tartására és ellátására fordított összeget, valamint az általa szándékosan okozott kárt a kiutasított nem térítette meg, annak levonása után – a harmadik országbeli állampolgár részére vissza kell adni.
(6) Ha az idegenrendészeti óvadékot a kiutasított harmadik országbeli állampolgár nem követelheti vissza, vagy az óvadék – önhibájából eredően – a részére történő visszaszolgáltatásra tett kísérletet követő egy év elteltével nem adható vissza, annak összege a magyar államra száll.
138. § (1) Az őrizetbe vett harmadik országbeli állampolgár – a határozat végrehajtására halasztó hatállyal nem bíró – kifogással élhet, amennyiben az idegenrendészeti hatóság a 134–136. §-ban meghatározott kötelezettségét elmulasztotta.
(2) A kifogást az őrizet végrehajtásának helye szerint illetékes járásbíróság bírálja el.
(3) A bíróság döntése alapján az elmulasztott intézkedést pótolni kell, illetve a jogsértő állapotot meg kell szüntetni.
(4) A bíróság a kifogást nyolc napon belül bírálja el.
(5) A bíróság a kifogás elbírálása tárgyában hozott döntésével nem szüntetheti meg az őrizetet.
139. § (1) Az idegenrendészeti hatóság az őrizet 72 órán túli meghosszabbítását az elrendelésétől számított 24 órán belül indítványozhatja az őrizet meghosszabbítására jogosult járásbíróságnál.
(2) A bíróság az idegenrendészeti őrizetet alkalmanként legfeljebb hatvan nappal hosszabbíthatja meg. Az idegenrendészeti őrizet további hatvan nappal történő meghosszabbítását az idegenrendészeti hatóság indítványozhatja a bíróságnál úgy, hogy az indítvány a meghosszabbítás esedékességének napját megelőző nyolc munkanapon belül a bírósághoz megérkezzen.
(3) Az idegenrendészeti hatóság az indítványát megindokolja.
140. § (1) A bíróság a kifogás elbírálásával, valamint az őrizet meghosszabbításával kapcsolatos eljárásában egyesbíróként jár el, és végzéssel határoz.
(2) Ha a bíróság a kifogást vagy az indítványt elutasította, ugyanazon alapon újabb kifogás vagy indítvány előterjesztésének nincs helye.
(3) A bírósági eljárás során a harmadik országbeli állampolgárt csak jogi képviselő képviselheti.
(4) A bíróság a harmadik országbeli állampolgár számára ügygondnokot rendel ki, ha a harmadik országbeli állampolgár a magyar nyelvet nem ismeri és képviseletéről meghatalmazott útján nem tud gondoskodni.
(5) Az őrizet első alkalommal történő meghosszabbításakor minden esetben, a kifogással és az őrizet további meghosszabbításával kapcsolatos eljárásban az őrizetbe vett kérelmére személyes meghallgatást kell tartani.
(6) A meghallgatást a harmadik országbeli állampolgár jogi képviselője távollétében is meg lehet tartani.
(7) A meghallgatást az őrizet helyén, vagy elektronikus hírközlő hálózat igénybevételével kell megtartani, amennyiben annak feltételei az őrizet helyén adottak.
(8) A meghallgatást a bíróság mellőzheti, ha a harmadik országbeli állampolgár a megjelenésre fekvőbeteg-gyógyintézetben történő ápolása miatt képtelen, vagy ha a kifogás vagy az indítvány nem a jogosulttól származik.
(9) A meghallgatáson a harmadik országbeli állampolgár, illetve az idegenrendészeti hatóság a bizonyítékait írásban előterjesztheti vagy szóban előadhatja. A jelenlevőknek módot kell adni arra, hogy a bizonyítékokat megismerjék. Ha a harmadik országbeli állampolgár vagy az indítványozó idegenrendészeti hatóság képviselője nem jelent meg, de az észrevételét írásban benyújtotta, azt a bíróság ismerteti.
(10) A bíróság határozatát az érintett harmadik országbeli állampolgárral és az idegenrendészeti hatósággal kell közölni. Ha a harmadik országbeli állampolgárnak meghatalmazott jogi képviselője van, vagy számára ügygondnokot jelöltek ki, a határozatot vele is közölni kell. A meghallgatáson hozott határozatot kihirdetés útján kell közölni, és azt az írásba foglalást követően nyomban kézbesíteni is kell. A meghallgatáson kívül hozott határozatot a bíróság az érintett harmadik országbeli állampolgárral az őrizetet elrendelő idegenrendészeti hatóság útján közli.
(11) A bíróság határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(12) A bírósági eljárás tárgyi költségmentes.
141. § (1) A többszöri eljárás megakadályozása, valamint a személyazonosság megállapítása céljából a kiutasítást előkészítő őrizetet, a visszafogadási egyezmény alapján történő visszaadást elrendelő, az idegenrendészeti kiutasítást, a kijelölt helyen való tartózkodást, valamint az idegenrendészeti őrizetet elrendelő, illetve a bírósági kiutasítást végrehajtó hatóság rögzíti a harmadik országbeli állampolgár arcképmását, valamint ujjnyomatát.
(2) A kishatárforgalmi engedély, a tartózkodási engedély, az ideiglenes tartózkodási kártya, a nemzeti tartózkodási kártya és az EU tartózkodási kártya kérelmezésekor, a 70. § (1) bekezdés a), b) és d)–f) pontja szerinti humanitárius tartózkodási engedély kiadásakor, valamint a bevándorlási és letelepedési engedély, a nemzeti letelepedési engedély, az EK letelepedési engedély, valamint az ideiglenes tartózkodási kártya, a nemzeti tartózkodási kártya, az EU tartózkodási kártya okmány cseréje és pótlása esetén az idegenrendészeti hatóság az (EU) 2017/1954 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján jár el.
(3) A harmadik országbeli állampolgár az arcképmása, valamint az ujjnyomata rögzítését tűrni köteles.
142. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a körözését rendelheti el annak az ismeretlen helyen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárnak, aki
a) az e részben meghatározott idegenrendészeti eljárás alatt áll;
b) az őrizetből megszökött vagy az idegenrendészeti eljárásban számára elrendelt kötelező tartózkodási helyet az előírt magatartási szabályok megszegésével elhagyta;
c) a véglegessé vált kiutasítás végrehajtásának nem tett eleget.
(2) A körözést elrendelő határozattal szemben jogorvoslatnak nincs helye.
(3) A körözést vissza kell vonni, ha a körözés fenntartásától eredmény nem várható, vagy ha elrendelésének oka megszűnt.
143. § (1) A fuvarozó bármely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli szervezet, aki vagy amely hivatásszerűen foglalkozik személyszállítással.
(2) A harmadik országbeli állampolgárt légi vagy vízi úton, illetve menetrend szerint közlekedő járattal közúton Magyarország területére, illetve területén át más célállamba szállító fuvarozónak a szállítást megelőzően meg kell bizonyosodnia arról, hogy a harmadik országbeli állampolgár rendelkezik-e a beutazáshoz vagy átutazáshoz érvényes úti okmánnyal, illetve kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízummal.
(3) A harmadik országbeli állampolgárt légi vagy vízi úton, illetve közúton szállító fuvarozó köteles elvégezni az (EU) 2017/2226 európai parlamenti és tanácsi rendelet 13. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzést.
(4) A harmadik országbeli állampolgárt szállító légi fuvarozók, tengeri fuvarozók és a szárazföldön távolsági busszal csoportokat szállító nemzetközi fuvarozást végző fuvarozók kötelesek elvégezni az (EU) 2018/1240 európai parlamenti és tanácsi rendelet 45. cikk szerint előírt ellenőrzést.
(5) A harmadik országbeli állampolgárt légi vagy vízi úton, illetve közúton vagy vasúton szállító fuvarozó köteles gondoskodni a haladéktalan visszaszállításról abba az országba, ahonnan harmadik országbeli állampolgár utasát hozta, vagy amely köteles őt befogadni, ha
a) az általa szállított utas Magyarország területére történő beléptetését törvényben meghatározott valamely feltétel hiánya miatt tagadták meg;
b) az általa szállított átutazó utast más célállamba történő beléptetésének megtagadása miatt Magyarország területére visszairányították; vagy
c) a más célállamba történő szállítást vállaló fuvarozó megtagadja az általa szállított utasnak a járműre történő felvételét.
(6) Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásával összefüggésben felmerülő költségeket a fuvarozó viseli.
(7) Ha a fuvarozó vitatja a visszaszállítási, illetve költségviselési kötelezettsége fennállását, az idegenrendészeti hatóság a visszaszállítási kötelezettség teljesítésére és a költségviselésre határozattal kötelezi.
(8) A (2) bekezdés szerinti kötelezettségét nem teljesítő fuvarozót – jogszabályban meghatározott – közrendvédelmi bírsággal kell sújtani.
(9) A közrendvédelmi bírság megfizetésének kötelezettsége alól a fuvarozó akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a (2) bekezdésben foglalt ellenőrzési kötelezettségének a tőle elvárható gondossággal eleget tett.
144. § (1) A légifuvarozót a határforgalmat ellenőrző hatóság kezdeményezésére az idegenrendészeti hatóság a jogszabályban meghatározott közrendvédelmi bírsággal sújtja, ha a légifuvarozó – a légiközlekedésről szóló törvényben meghatározott kötelezettségét megszegve – nem szolgáltat adatot azokról az utasokról, akiket nem az Európai Unió valamely tagállamának vagy valamely schengeni állam területéről szállít Magyarország területére.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a légifuvarozó hiányos adatokat vagy – az elvárható gondosság tanúsítása hiányában – valótlan adatot továbbít.
145. § (1) A munkáltató vagy a fogadó szervezet legkésőbb a harmadik országbeli állampolgár munkába lépésének napján köteles meggyőződni arról, hogy a harmadik országbeli állampolgár érvényes, a munkáltatónál vagy a fogadó szervezetnél munkavégzésre jogosító tartózkodási engedéllyel rendelkezik-e.
(2) A munkáltató vagy a fogadó szervezet a harmadik országbeli állampolgár által bemutatott, (1) bekezdés szerinti tartózkodási engedély másolatát a foglalkoztatás időtartama alatt köteles megőrizni.
(3) A munkáltató vagy a fogadó szervezet a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatásának megkezdését az alábbi határidők mellett köteles bejelenteni az idegenrendészeti hatóságnak:
a) ha a munkáltató vagy a fogadó szervezet kérelmezte a munkavégzésre jogosító tartózkodási engedélyt, a harmadik országbeli állampolgár részére kiállított munkavégzésre jogosító tartózkodási engedély átvételét követő öt napon belül;
b) ha a munkáltató vagy a fogadó szervezet kérelmezte a munkavégzésre jogosító tartózkodási engedélyt, azonban a harmadik országbeli állampolgár az átvétel időpontját követően – az előzetes megállapodásban kikötött várható munkakezdési időponthoz képest észszerű időn belül – utazik be Magyarországra, a beutazás napját követő öt napon belül;
c) az a) és b) pontba nem tartozó esetben a harmadik országbeli állampolgár részére kiállított munkavégzésre jogosító tartózkodási engedély átvételét követő öt napon belül,
d) a tanulmányi célú tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok esetén a munkavégzés megkezdését követő öt napon belül.
(4) A munkáltató vagy a fogadó szervezet az alábbi határidők mellett köteles bejelenteni az idegenrendészeti hatóságnak, ha a harmadik országbeli állampolgár az engedélyezett munkáját nem kezdi meg,
a) amennyiben a munkáltató vagy a fogadó szervezet kérelmezte a munkavégzésre jogosító tartózkodási engedélyt, és a munkáltató vagy a fogadó szervezet tudomást szerez arról, hogy a harmadik országbeli állampolgár nem kezdi meg a munkavégzést a munkáltatónál vagy fogadó szervezetnél, haladéktalanul, de legkésőbb az erről való tudomásszerzést követő 5 napon belül;
b) amennyiben nem a munkáltató vagy a fogadó szervezet kérelmezte a munkavégzésre jogosító tartózkodási engedélyt, azonban tudomást szerez arról, hogy a harmadik országbeli állampolgár a munkaviszony létesítése céljából kötött előzetes megállapodásban kikötött várható munkakezdési időponthoz képest észszerű időn belül nem kezdi meg a munkáját a munkáltatónál vagy fogadó szervezetnél, haladéktalanul, de legkésőbb a munkaszerződésben előzetesen meghatározott, tervezett munkakezdési időpontot követő öt napon belül.
(5) A munkáltató vagy a fogadó szervezet a bejelentés alapjául szolgáló tény vagy körülmény beálltától számított 5 napon belül köteles bejelenteni az idegenrendészeti hatóságnak, hogy a munkavégzés a munkavégzésre jogosító tartózkodási engedély érvényességi idején belül megszűnik.
(6) A munkáltató vagy a fogadó szervezet a (3)–(5) bekezdésben meghatározott bejelentést a következő adatok közlésével köteles teljesíteni:
a) munkáltató vagy fogadó szervezet adatai (név, cím, székhely, telephely, gazdálkodási forma, cégjegyzékszám),
b) harmadik országbeli állampolgár munkavállaló vagy vállalaton belül áthelyezett természetes személyazonosító adatai,
c) harmadik országbeli állampolgár munkavállaló vagy vállalaton belül áthelyezett tartózkodásra jogosító engedélyének száma,
d) munkakör,
e) a tényleges munkavégzés vagy vállalaton belül áthelyezés megkezdésének vagy meg nem kezdésének, vagy a munkavállalási engedély, vagy az összevont engedély érvényességi idején belül történő megszűnésének időpontja.
(7) Az idegenrendészeti hatóság az (1)–(5) bekezdésben meghatározott kötelezettséget elmulasztó munkáltatót vagy fogadó szervezetet a foglalkoztatott harmadik országbeli állampolgárok számával arányos mértékű – jogszabályban meghatározott – közrendvédelmi bírsággal sújtja.
(8) A közrendvédelmi bírság megfizetésének kötelezettsége alól a munkáltató vagy a fogadó szervezet akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az (1)–(5) bekezdésben foglalt ellenőrzési és bejelentési kötelezettségének eleget tett, kivéve, ha tudott, vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna arról, hogy az érvényes tartózkodási engedélyként vagy más, tartózkodásra jogosító engedélyként bemutatott okmány hamis volt.
(9) Ha a munkáltató vagy a fogadó szervezet
a) a 27. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségének,
b) a 29. § (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségének,
c) a 32. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségének,
d) a (4) bekezdésben meghatározott kötelezettségének, vagy
e) az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettségének
az egy naptári éven belül általa Magyarországra hozott vendégmunkások létszámának 30%-a esetében nem tesz eleget, a kötelezettségét megsértő munkáltató vagy a fogadó szervezet a 27. § (2) bekezdésében, a 29. § (2) bekezdésében, a 32. § (2) bekezdésében meghatározott bírság, vagy a közrendvédelmi bírság kiszabásának időpontjától számított kettő évig a meglévő vendégmunkás állományán túl további vendégmunkást nem alkalmazhat.
(10) A fővállalkozó és valamennyi közbenső alvállalkozó az alvállalkozó munkáltatóval vagy a fogadó szervezettel egyetemlegesen felel a közrendvédelmi bírság megfizetéséért akkor, ha tudott, vagy kellő gondosság mellett tudhatott volna arról, hogy az alvállalkozó munkáltató harmadik országbeli állampolgárt az e törvény szerinti tartózkodásra jogosító engedély nélkül foglalkoztat.
(11) A fogadó szervezet legkésőbb a munkába állást követő öt napon belül köteles bejelenteni, ha az Európai Unió tagállama által, vállalaton belüli áthelyezés céljából kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár vállalaton belüli áthelyezés céljából, kilencven napot meg nem haladó, tervezett időtartamig Magyarországon a fogadó szervezetnél végez munkát. A bejelentésnek tartalmaznia kell a harmadik országbeli állampolgár természetes személyazonosító adatait, a vállalaton belüli áthelyezés tervezett időtartamát és a fogadó szervezet vállalkozáscsoporthoz való tartozását.
(12) A munkáltató elektronikus azonosítását követően a (3)–(5) bekezdés, valamint a (11) bekezdés szerinti bejelentését az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen elektronikus úton teljesíti.
146. § (1) A fogadó szervezet az idegenrendészeti hatóságnak köteles előzetesen bejelenteni gyakornoki program működtetését, és a bejelentett adatokban bekövetkezett változásokat. A fogadó szervezet a bejelentést elektronikus azonosítást követően elektronikus úton terjeszti elő.
(2) Gyakornokokat fogadó szervezet lehet
a) a helyi önkormányzat;
b) a nemzetiségi önkormányzat jogszabályban meghatározott közfeladatai körében;
c) a költségvetési szerv az alaptevékenysége körében;
d) a magyarországi székhelyű egyházi jogi személy a hitéleti, a közcélú és a működésével összefüggő tevékenysége körében;
e) a Kormánnyal érvényes stratégiai partnerségi megállapodással rendelkező gazdasági társaság a stratégiai együttműködési megállapodásban meghatározott képzés vonatkozásában.
(3) A bejelentés tartalmazza
a) a fogadó szervezet nevét, székhelyét és adószámát;
b) a gyakornoki program kezdetét és végét, megnevezését;
c) a gyakornoki program tartalmát.
(4) Ha a fogadó szervezet
a) egyházi jogi személy, az idegenrendészeti hatóság a bevett egyházak nyilvántartásából beszerzi, illetve ellenőrzi a fogadó szervezet adatait, illetve nyilvántartásba nem vett belső egyházi jogi személy esetén a belső egyházi jogi személy adatait,
b) gazdasági társaság, az idegenrendészeti hatóság a cégnyilvántartásból elektronikus úton, közvetlen lekérdezéssel beszerzi a fogadó szervezet cégkivonatát.
(5) A bejelentett adatokról az idegenrendészeti hatóság a fogadó szervezetek nyilvánossága és a gyakornokok védelme érdekében nyilvántartást vezet. A nyilvántartásba vételről az idegenrendészeti hatóság a hiánytalan bejelentés beérkezésétől számított 15 napon belül tájékoztatja a fogadó szervezetet. A nyilvántartásban szereplő fogadó szervezet nevét az idegenrendészeti hatóság a honlapján közzéteszi.
(6) A fogadó szervezetek bejelentésére, az adatváltozás bejelentésére és a fogadó szervezetek nyilvántartásából történő törlésre irányuló eljárások költségmentesek.
(7) Az idegenrendészeti hatóság megtagadja a fogadó szervezet, illetve a gyakornoki program nyilvántartásba vételét, valamint törli a nyilvántartásból a fogadó szervezetet, illetve a gyakornoki programot, ha a bejelentés nem felel meg a (2) és (3) bekezdés szerinti feltételeknek vagy a gyakornok fogadása nem a (2) bekezdés e) pontja szerinti fogadó szervezet cégnyilvántartásban meghatározott tevékenysége keretében történik.
(8) A (7) bekezdésben foglaltak vizsgálata során az idegenrendészeti hatóság állásfoglalást kérhet a foglalkoztatás jellegével összefüggésben feladatot ellátó minisztériumoktól, valamint szakmai kamaráktól, továbbá a foglalkoztatás-felügyeleti hatóságtól és az állami foglalkoztatási szervtől. A megkeresett szerv az állásfoglalását 5 munkanapon belül megküldi az idegenrendészeti hatóságnak.
(9) Ha a bejelentési kötelezettségének a fogadó szervezet nem tesz eleget, az idegenrendészeti hatóság határozatban – a jogsértés súlyának figyelembevételével – törli a fogadó szervezetet a gyakornokot fogadó szervezetek nyilvántartásából és legfeljebb egy évre eltiltja gyakornok fogadásától.
147. § (1) A harmadik országbeli állampolgár a magyarországi szálláshelyét köteles a következő adatok közlésével az idegenrendészeti hatóságnak bejelenteni:
a) természetes személyazonosító adatok,
b) az úti okmány azonosító adatai,
c) a szálláshely címe,
d) a szálláshely igénybevételének kezdő és várható befejező időpontja, és
e) a vízum vagy tartózkodási engedély száma.
(2) A kereskedelmi szálláshelyen vagy jogi személy által fenntartott egyéb szálláshelyen megszálló harmadik országbeli állampolgárnak a turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló 2016. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Turizmus tv.) 6/B. alcímében meghatározott adatait a szállásadó a harmadik országbeli állampolgár szálláshelyre történő bejelentkezésekor a Turizmus tv.-ben meghatározott módon a Kormány által kijelölt tárhelyszolgáltató tárhelyén rögzíti.
(3) A (2) bekezdés szerint rögzített adatokat az idegenrendészeti hatóság a tárhelyszolgáltató útján a szálláshely-szolgáltatótól, informatikai alkalmazás útján veszi át és azokról a tartózkodás jogszerűségének nyomon követése érdekében nyilvántartást vezet.
(4) A harmadik országbeli állampolgár a szálláshelyét, illetve a szálláshelyének megváltozását az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen – elektronikus regisztrálást követően – elektronikus úton jelenti be.
148. § Az EU Kék Kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgár köteles bejelenteni az idegenrendészeti hatóságnak
a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszűnését a jogviszony megszűnésétől számított öt napon, valamint
b) az a) pont szerinti jogviszony megszűnését követően létesített újabb foglalkoztatásra irányuló jogviszony keletkezését a jogviszony létrejöttétől számított öt napon
belül.
149. § A Fehér Kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgár köteles a Magyarországon kívüli országban igazolt foglalkoztatásra irányuló jogviszonyának megszűnését, illetve vállalkozási tevékenységének befejezését a megszűnés, illetve a befejezés időpontjától számított öt napon belül bejelenteni az idegenrendészeti hatóságnak.
150. § (1) A harmadik országbeli állampolgár a meghatározott foglalkoztatóval történő foglalkoztatási jogviszony létesítésére irányuló szándékát köteles az idegenrendészeti hatóságnál bejelenteni,
a) ha a foglalkoztatására a korábbitól eltérő foglalkoztatónál vagy eltérő feltételekkel kerül sor, a korábbi munkaviszonya megszűnését vagy a munkavégzési feltételek megváltozását követően haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül, vagy
b) ha
ba) családi együttélés biztosítása céljából kiadott tartózkodási engedéllyel,
bb) EU Kék Kártyával,
bc) vendég-önfoglalkoztatás céljából kiadott tartózkodási engedéllyel,
bd) Magyar Kártyával,
be) a 70. § (1) bekezdés a), illetve e)–f) pontja alapján kiadott humanitárius célú tartózkodási engedéllyel,
bf) kutatás céljából kiadott tartózkodási engedéllyel,
bg) szezonális munkavállalás célú tartózkodási engedéllyel,
bh) vállalaton belüli áthelyezés célú tartózkodási engedéllyel, vagy
bi) hosszú távú mobilitási engedéllyel
rendelkezik, jogszabályban meghatározott előzetes megállapodás megkötését követően haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül.
(2) A harmadik országbeli állampolgár az (1) bekezdés szerinti bejelentésben foglalt feltételek melletti munkavégzést – amennyiben törvény másként nem rendelkezik – kizárólag a tartózkodási engedély meghosszabbításának engedélyezését követően – ha e törvény a tartózkodási engedély meghosszabbítását lehetővé teszi – kezdheti meg.
151. § Ha a kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízummal, száznyolcvan napon belül kilencven napot meghaladó tartózkodásra jogosító vízummal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkező, illetve a huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező harmadik országbeli állampolgárnak Magyarország területén harmadik országbeli állampolgár gyermeke születik, ennek tényét köteles a következő adatok közlésével bejelenteni az idegenrendészeti hatóság felé:
a) a gyermek természetes személyazonosító adatai,
b) a gyermek úti okmányának azonosító adatai, és
c) a gyermek szálláshelyének címe vagy lakcíme.
152. § (1) Az e törvényben meghatározott eljárások lefolytatása céljából az oktatási intézmény azokról a külföldi hallgatókról, akik a tanulmányaikat megkezdték, befejezték vagy megszakították, illetve akik a beiratkozási kötelezettségüknek nem tettek eleget, vagy akiknek a hallgatói jogviszonya megszűnt, e tények bekövetkeztétől számított nyolc munkanapon belül a következő adatok közlésével köteles tájékoztatni az oktatási intézmény székhelye szerint illetékes idegenrendészeti hatóságot:
a) az oktatási intézmény adatai (név, cím),
b) a harmadik országbeli állampolgár természetes személyazonosító adatai, tartózkodásra jogosító okmányának száma,
c) a hallgatói jogviszony típusa, keletkezésének, szünetelésének és megszűnésének időpontja és módja,
d) a hallgató által folytatott képzés megnevezése, finanszírozásának módja és munkarendje, megkezdett félévek, a hallgatói jogviszony szünetelésének ideje, a képzés befejezésének várható időpontja.
(2) Az oktatási intézmény az (1) bekezdés szerinti bejelentését elektronikus azonosítását követően elektronikus úton is megteheti.
153. § (1) A harmadik országbeli állampolgár köteles úti okmányának, valamint tartózkodásra jogosító engedélyének elvesztését, eltulajdonítását vagy megsemmisülését az idegenrendészeti hatóságnál haladéktalanul bejelenteni. A bejelentésről az idegenrendészeti hatóság igazolást állít ki.
(2) Az elveszettnek hitt és az erről szóló bejelentés után megtalált úti okmányról az idegenrendészeti hatóságot haladéktalanul értesíteni kell.
(3) Az elveszett, eltulajdonított, megsemmisült vagy lejárt úti okmány helyett – ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik – a harmadik országbeli állampolgár köteles új úti okmányt beszerezni. A harmadik országbeli állampolgár az új úti okmány, valamint az (1) bekezdésben foglalt – a bejelentésről szóló – igazolás vagy a lejárt úti okmány birtokában hagyhatja el az ország területét.
(4) Az idegenrendészeti hatóságnak a külpolitikáért felelős miniszter útján gondoskodnia kell a talált úti okmányoknak a kiállítás helye szerint joghatósággal rendelkező állam külképviseletére történő eljuttatásáról.
154. § Magyarország külképviselete úti okmányt ad ki egyszeri utazásra annak a Magyarország által hontalanként elismert, vagy huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező harmadik országbeli állampolgárnak, akinek külföldön elveszett vagy megsemmisült úti okmánya külföldön nem, vagy csak aránytalan nehézségek árán pótolható, és emiatt Magyarország területére történő visszatérésére nincs lehetőség.
155. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a huzamos tartózkodási jogosultsággal rendelkező harmadik országbeli állampolgárt – kérelmére, külföldre utazás céljából – Magyarország területére visszatérésre jogosító úti okmánnyal láthatja el, ha származási országa érvényes úti okmányával nem rendelkezik, és az rajta kívül álló okból nem pótolható.
(2) Az úti okmány a kiállítástól számított egy évig érvényes.
156. § Az idegenrendészeti hatóság egyszeri utazásra jogosító úti okmányt adhat ki a harmadik országbeli állampolgár részére az állandó tartózkodási helye szerinti országba történő visszatéréséhez, ha elveszett vagy megsemmisült úti okmánya nem pótolható.
157. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a Magyarország területén tartózkodó hontalant – kérelmére, külföldre utazás céljából – az érvényesség idején belül Magyarország területére történő visszatérésre jogosító úti okmánnyal látja el.
(2) Az úti okmány a kiállítástól számított egy évig érvényes.
158. § Ha az idegenrendészeti hatóság által kiadott úti okmánnyal rendelkező harmadik országbeli állampolgár vagy a Magyarország területén élő hontalan úti okmánya visszatartása érdekében a bíróság, illetve az ügyészség az idegenrendészeti hatóságot a külföldre utazásról szóló törvény alapján értesítette, az idegenrendészeti hatóság az úti okmányt visszavonja.
159. § (1) Idegenrendészeti hatóság előtti eljárás során
a) felügyeleti szerv: ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, felügyeleti szervként az a hatóság jár el, amely a fellebbezés elbírálására jogosult vagy jogosult volna;
b) idegenrendészeti hatóság: az a szerv, szervezet vagy személy, amelyet (akit) kormányrendelet idegenrendészeti hatósági hatáskör gyakorlására jogosít fel vagy jogszabály idegenrendészeti hatósági hatáskör gyakorlására jelöl ki;
c) idegenrendészeti hatósági ügy:
ca) a külföldiek beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos valamennyi eljárás, amely során az idegenrendészeti hatóság döntésével az ügyfél jogát, kötelezettségét és jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti,
cb) az az eljárás, amely során az idegenrendészeti hatóság hatósági ellenőrzést végez,
cc) a hontalanság megállapítása iránti eljárás,
cd) a közrendvédelmi bírság kiszabásával kapcsolatos eljárás,
ce) a 27. § (2) bekezdése, a 29. § (2) bekezdése és a 32. § (2) bekezdése szerinti bírság kiszabásával kapcsolatos eljárás.
(2) Az idegenrendészeti hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el.
160. § (1) Ügyfél
a) az a természetes személy, aki beutazása és tartózkodása engedélyezését kéri az idegenrendészeti hatóságtól,
b) az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akire (amelyre) nézve az idegenrendészeti nyilvántartás adatot tartalmaz,
c) az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akit (amelyet) idegenrendészeti hatósági ellenőrzés alá vontak,
d) az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akinek (amelynek) jogát vagy kötelezettségét a beutazási és tartózkodási szabályokkal összefüggésben az idegenrendészeti hatóság megállapította,
e) az a természetes vagy jogi személy, egyéb szervezet, akivel (amellyel) szemben az idegenrendészeti hatóság döntését érvényesíti,
f) az a természetes személy, aki hontalanságának megállapítását kérte,
g) az a természetes személy, akinek a beutazási és tartózkodási szabályokkal, valamint a hontalanság megállapításával összefüggésben az idegenrendészeti hatóság által megállapított jogát vagy kötelezettségét felülvizsgálja az idegenrendészeti hatóság.
(2) A 90 napot nem meghaladó tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelem ügyében indult eljárásban ügyfél a vízumot kérelmező harmadik országbeli állampolgár.
161. § (1) Az idegenrendészeti eljárásokban – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – az ügyféli jogutódlás kizárt.
(2) A közrendvédelmi bírság esetében a bírság megfizetésének kötelezettsége a természetes személy kötelezett halála esetén annak a polgári jog szerinti jogutódját, a jogi személy kötelezett esetén annak a polgári jog szerinti jogutódját terhelik.
(3) Ha a végleges döntéssel megállapított kötelezettség tekintetében a kötelezett helyébe jogutód lép, számára – indokolt kérelmére új teljesítési határidő megállapításával – lehetőséget kell biztosítani a kötelezettség önkéntes teljesítésére.
(4) A jogutódlás, valamint az új teljesítési határidő megállapítása kérdésében hozott végzést az ügyféllel közölni kell. A jogutódlás tárgyában hozott és az új teljesítési határidő megállapítását megtagadó végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.
162. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű idegenrendészeti hatóságok közül az jár el, amelynek illetékességi területén az ügyfél lakóhelye, tartózkodási helye vagy szálláshelye, illetve a jogi személy székhelye található, vagy ahol a jogellenes magatartást elkövették.
(2) Ha az ügyfél lakóhelye, tartózkodási helye, vagy szálláshelye, illetve a jogi személy székhelye ismeretlen, az utolsó ismert lakóhelye tartózkodási helye vagy szálláshelye, illetve jogi személy esetén székhelye irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg, az idegenrendészeti ügyben jogszabályban meghatározott idegenrendészeti hatóság kizárólagos illetékességgel jár el.
163. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálja. Ha valamelyik hiányát észleli, és kétséget kizáróan megállapítható az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság, az ügyet átteszi, ennek hiányában az eljárást megszünteti vagy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Az idegenrendészeti hatóság az áttételről a megkeresőt az áttétellel egyidejűleg tájékoztatja, amennyiben az áttétel nem lehetséges, a megkeresőt erről tájékoztatja.
(2) Az idegenrendészeti hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén jár el.
164. § (1) A magyar nyelv ismeretének hiánya miatt az idegenrendészeti eljárásban hátrány senkit sem érhet. Az ügyfél az idegenrendészeti eljárásban szóban és írásban használhatja az anyanyelvét vagy az általa értett más nyelvet.
(2) A vízumeljárásban a fordítási és tolmácsolási költséget, továbbá a jeltolmácsolás költségét (a továbbiakban: az anyanyelv használatával kapcsolatos költség) a kérelmező viseli.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a kérelemre indult idegenrendészeti eljárásokban a döntés közlésével felmerülő fordítási és tolmácsolási költséget, továbbá a jeltolmácsolás költségét az eljáró idegenrendészeti hatóság viseli, az egyéb eljárási cselekmények elvégzésével felmerülő, az anyanyelv használatával kapcsolatos költséget a kérelmező viseli. Az idegenrendészeti hatóság a költségek viseléséről és előlegezéséről végzésben rendelkezik.
(4) A hivatalból indult idegenrendészeti eljárásokban – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – az anyanyelv használatával kapcsolatos költséget az eljáró idegenrendészeti hatóság viseli.
(5) A kifogás elbírálásával kapcsolatos, valamint az őrizet meghosszabbítására irányuló eljárásban tartott meghallgatáson felmerült tolmácsolás költségeit a bíróság viseli. A tolmács kirendeléséről a bíró gondoskodik.
(6) A hivatalból indult idegenrendészeti eljárás során – halaszthatatlan esetben – tolmácsot az eljáró idegenrendészeti hatóság kirendelő végzés hiányában is igénybe vehet az idegenrendészeti hatóság és a tolmács között létrejött szerződés alapján.
(7) A vízumeljárásban a döntés közlésével felmerülő anyanyelv használatával kapcsolatos költségeket az ügyfél viseli.
165. § Az előállítási vagy visszatartási időben elküldött megkeresésre a megkeresett szerv haladéktalanul, de legkésőbb a megkeresésben megjelölt előállítási vagy visszatartási idő lejártáig köteles válaszolni.
166. § (1) A 168. § (4) bekezdésében meghatározott esetben az eljáró idegenrendészeti hatóság az eljárás során a foglalkoztatóval is kapcsolatot tarthat, de a foglalkoztatónak küldött irat tartalmáról az ügyfelet értesíteni kell. Ha az eljáró idegenrendészeti hatóság nem a foglalkoztatóval tart kapcsolatot, az ügyfélnek küldött irat tartalmáról a foglalkoztatót értesíteni kell.
(2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában az idegenrendészeti hatóság az ügyféllel postai úton csak belföldi postai cím esetén tarthatja a kapcsolatot.
(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közrendvédelmi bírság kiszabásáról szóló határozatot, valamint a vízumeljárásban keletkezett iratot külföldi címre is lehet postázni.
(4) Azokban az eljárási cselekményekben, ahol az ügyfél személyes megjelenése kötelező, az ügyfél nem jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal.
(5) A hivatalból indult eljárásokban a kapcsolattartás módját az idegenrendészeti hatóság választja meg.
(6) Az idegenrendészeti hatóság elektronikus információs rendszert üzemeltet (a továbbiakban: idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felület). Az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen a regisztráció
a) elektronikus azonosítási szolgáltatás útján vagy
b) elektronikus úton, természetes személyazonosító adatok megadásával
történik.
(7) A (6) bekezdés b) pontja szerinti regisztráció esetében az ügyfél azonosítása a hatóság előtti első személyes megjelenéssel történik meg. Az általa addig benyújtott dokumentumokat akkor lehet hitelesnek tekinteni, ha azokat a személyes megjelenés során a magáénak ismeri el.
(8) A (6) bekezdés szerint regisztrált ügyfélnek vagy foglalkoztatónak a hatóság a részére kialakított és fenntartott, az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felület által biztosított kézbesítési tárhelyre küldi meg a küldeményét. Az elektronikus dokumentum kézbesítésére az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 14. §-ában és a 15. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy ha a rendszer azt igazolja vissza, hogy a küldeményt a címzett kétszeri értesítése ellenére nem vette át, az elektronikus dokumentumot kézbesítettnek kell tekinteni a második értesítés igazolásban feltüntetett időpontját követő ötödik munkanapon.
(9) Azon eljárási cselekmények esetében, ahol a személyes megjelenés nem kötelező, a természetes személy ügyfél az idegenrendészeti hatósággal a (6)–(8) bekezdésben és a Kormány rendeletében meghatározottak szerint is tarthatja elektronikus úton a kapcsolatot. A regisztrált ügyféllel a hatóság azokban az eljárási cselekményekben, ahol ezt e törvény lehetővé teszi, az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen keresztül tart kapcsolatot. Az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen történő kapcsolattartás során az ügyfél által elektronikusan alá nem írt dokumentum is elfogadható.
