167. § Az ügyfél vagy annak meghatalmazott képviselője az idegenrendészeti hatóság döntésének végrehajtása során kizárólag azokba az iratokba tekinthet be, amelyek megismerése a végrehajtás sikerességét nem akadályozza.
168. § (1) A kérelemre induló idegenrendészeti eljárásokban – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kérelmet az arra jogosult, jogszabályban meghatározott formanyomtatványon, e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben szabályozott támogató dokumentumok egyidejű benyújtása mellett személyesen – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a kérelem tárgyában döntésre jogosult idegenrendészeti hatóságnál terjesztheti elő.
(2) A személyes megjelenési kötelezettség teljesítésétől az eljáró idegenrendészeti hatóság eltekinthet, ha a kérelmező a megjelenésre egészségi állapota miatt képtelen.
(3) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a korlátozottan cselekvőképes vagy a cselekvőképtelen kiskorú kérelmező helyett a kérelmet a kérelmező törvényes képviselője nyújtja be. Amennyiben a kiskorú ügyfél a kérelem benyújtásakor a hatodik életévét betöltötte, a kérelem benyújtásakor meg kell jelennie. A kiskorú idegenrendészeti hatóság előtti személyes megjelenéséről törvényes képviselője gondoskodik.
(4) A beruházás megvalósítása céljából kiállított munkavállalási célú, a vállalaton belüli áthelyezés célú, a kutatás célú tartózkodási engedély, a vendégmunkás-tartózkodási engedély, a Nemzeti Kártya, az EU Kék Kártya, valamint a Vállalati Kártya esetében, és – amennyiben e törvény lehetővé teszi, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodására tekintettel további tartózkodási jogcím legyen alapítható – a harmadik országbeli állampolgárral együtt kérelmező családtag esetén a tartózkodási engedély kiadására és meghosszabbítására irányuló kérelem foglalkoztató vagy fogadó szervezet útján is előterjeszthető, ha ehhez az ügyfél egyoldalú írásbeli nyilatkozattal hozzájárul és
a) a harmadik országbeli állampolgár még nem utazott be Magyarország területére vagy
b) a harmadik országbeli állampolgár Magyarországon jogszerűen tartózkodik, és e törvény a Magyarországon tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmének belföldi benyújtását lehetővé teszi.
(5) A harmadik országbeli állampolgár (4) bekezdés szerinti hozzájárulására tekintettel az idegenrendészeti hatóság a foglalkoztató vagy fogadó szervezet részére a hiánypótlást, valamint a kérelem tárgyában hozott döntést megküldi.
(6) Jogszabályban meghatározott feltételek teljesítése céljából a (4) bekezdésben meghatározott esetben is köteles az ügyfél az eljáró idegenrendészeti hatóság előtt a hatóság felhívására személyesen megjelenni.
(7) Az (1)–(3) bekezdésben meghatározott kérelmet – a (8) bekezdésben foglalt kivétellel – a harmadik országbeli állampolgár az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen elektronikus regisztrálást követően elektronikus úton is előterjesztheti.
(8) Az (1)–(3) bekezdésben meghatározott kérelmet a harmadik országbeli állampolgár nem terjesztheti elő az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen
a) a külképviseleten előterjesztett kérelmek esetében, vagy
b) ha e törvény a Magyarországon tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmének belföldi benyújtását nem teszi lehetővé.
(9) Kizárólag elektronikus úton terjeszthető elő – elektronikus regisztrálást követően az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen –
a) a nemzeti tartózkodási kártya és az EU tartózkodási kártya kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem,
b) a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelem,
c) a tartózkodásra jogosító engedély cseréje, illetve pótlása iránti kérelem, valamint
d) a hatósági bizonyítvány iránti kérelem.
(10) Ha a (7) bekezdés szerinti kérelemre induló eljárásban a harmadik országbeli állampolgár meghatalmazottja jogi képviselő vagy jogi személy, a kérelmet kizárólag az idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felületen elektronikus regisztrálást követően lehet benyújtani.
(11) A kézbesített kérelem akkor minősül az idegenrendészeti hatósághoz érkezettnek, ha a harmadik országbeli állampolgár vagy meghatalmazott képviselője
a) a kérelem díját lerótta, amennyiben az eljárás díjköteles, és
b) a harmadik országbeli állampolgárnak a 141. § (2) bekezdésének megfelelően – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – az arcképmása, valamint az ujjnyomata rögzítése és az aláírásminta megadása legkésőbb a visszaigazolás megküldésétől számított 15. napon megtörtént.
(12) Nem minősül a kézbesített kérelem az idegenrendészeti hatósághoz érkezettnek, ha a kérelmet előterjesztő a díjfizetési vagy a személyes megjelenési kötelezettségének a (11) bekezdés b) pontja szerinti határidőn belül nem tesz eleget.
(13) A (4) bekezdésben meghatározott kérelmet a foglalkoztató vagy fogadó szervezet elektronikus azonosítást követően kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő.
(14) A (13) bekezdés szerinti kérelem nem minősül az idegenrendészeti hatósághoz érkezettnek, ha
a) a kérelmet nem a (4) bekezdésben foglaltak szerinti foglalkoztató vagy fogadó szervezet terjesztette elő,
b) a kérelem nem tartalmazza az ügyfél arcképét, vagy
c) a kérelem díja nem került megfizetésre, amennyiben az eljárás díjköteles.
(15) A kézbesített kérelem a (14) bekezdésben foglaltak teljesítése esetén az idegenrendészeti hatósághoz érkezett kérelemnek minősül. Erről a tényről az idegenrendészeti hatóság tájékoztatást küld.
(16) Az idegenrendészeti hatósághoz meg nem érkezettnek minősülő kérelmeket az idegenrendészeti hatóság a visszaigazolást követő 16. napon törli, amiről idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felület útján tájékoztatja az ügyfelet.
(17) A HATODIK Rész szerinti, kérelemre induló idegenrendészeti eljárásokban a kérelmet az arra jogosult személyesen, az eljárás lefolytatására jogosult idegenrendészeti hatóság előtt írásban, illetve szokásos tartózkodási helye szerinti külképviseleten terjesztheti elő.
169. § (1) Ha a kérelem a jogszabályban foglalt követelményeknek
a) nem felel meg, vagy
b) megfelel, de a tényállás tisztázása során felmerült új adatra tekintettel az szükséges,
az eljáró idegenrendészeti hatóság legfeljebb negyvenöt napos határidővel, a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt.
(2) Az eljáró idegenrendészeti hatóság az ügyfél kérelmére a hiánypótlási felhívás teljesítési határidejét egy alkalommal – amennyiben az adott ügyfajtára megállapított objektív határidő lehetővé teszi – legfeljebb huszonegy nappal meghosszabbíthatja. A meghosszabbított hiánypótlási határidő sem haladhatja meg az (1) bekezdésben meghatározott határidőt.
(3) A hiánypótlási felhívás teljesítési határidejének meghosszabbítását engedélyező vagy azt megtagadó végzés ellen önálló fellebbezésnek helye nincs, az az idegenrendészeti eljárásban hozott döntésben támadható meg.
(4) Az ügyfél vagy meghatalmazott képviselője, továbbá törvényben meghatározott esetben a foglalkoztató a részére közölt hiánypótlási felhívásnak idegenrendészeti ügyindítási elektronikus felület útján is eleget tehet. Az elektronikus úton benyújtott hiánypótlást az idegenrendészeti hatósághoz történő beérkezését követő munkanapon kell az idegenrendészeti hatósághoz érkezettnek tekinteni.
(5) Az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével nem kérhető az ügyféltől olyan adat, amely nyilvános, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak tartalmaznia kell.
170. § Az idegenrendészeti hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nyolc napon belül elutasítja, ha
a) az idegenrendészeti hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye,
b) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, illetve a kérelem teljesítésének nincs jogalapja,
c) jogszabály a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem elkésett, vagy a kérelem idő előtti,
d) az idegenrendészeti hatóság a kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be,
e) a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik, vagy
f) a kérelem belföldi benyújtását e törvény nem teszi lehetővé.
171. § (1) Az idegenrendészeti hatóság az eljárást megszünteti, ha
a) az ügyfél az idegenrendészeti hatóság felhívására nem nyilatkozik vagy az idegenrendészeti hatóság által kért iratokat határidőben nem csatolta, és ennek hiányában a kérelem nem bírálható el,
b) a kérelmező az idegenrendészeti hatóság értesítése vagy felhívása ellenére nem jelent meg az idegenrendészeti hatóság előtt és távolmaradását előzetesen, vagy amint az őt megjelenésében akadályozó körülmény elhárult, alapos okkal nem mentette ki és ezzel a tényállás tisztázását akadályozta,
c) az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ (a továbbiakban: előkérdés), amely bíróság vagy más szerv hatáskörébe tartozik, és az ügyfél az idegenrendészeti hatóságnak az eljárás megindítására vonatkozó felhívásának nem tesz eleget,
d) az eljárás okafogyottá vált,
e) az eljárás kérelemre indult és az ügyfél kérelmét visszavonta,
f) az ügyfél nem tesz eleget a tolmácsolási, fordítási, szakértői költségelőlegezési kötelezettségének,
g) a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, és az ügyfél a fizetési kötelezettségének az idegenrendészeti hatóság erre irányuló felhívása ellenére az erre tűzött határidő alatt nem tesz eleget,
h) hivatalból indult idegenrendészeti eljárásban a tényállás a határozat meghozatalához szükséges mértékben nem volt tisztázható, és további eljárási cselekménytől sem várható eredmény,
i) a hivatalból indult idegenrendészeti eljárás jogsértést nem tárt fel,
j) a 163. §-ban vagy a 178. § (4) bekezdésében foglaltak miatt az eljárás megszüntetésének van helye,
k) érdemi vizsgálat nélküli elutasításnak lett volna helye, annak oka azonban az eljárás megindítását követően jutott az idegenrendészeti hatóság tudomására.
(2) Az ügyfél az (1) bekezdés b) pontjában foglalt kimentésre az idézés napját követő napon vagy az őt megjelenésében akadályozó körülmény elhárulását követő napon jogosult. A kimentésnek a személyes megjelenésre kötelezés napját követő öt nap elteltével nincs helye.
172. § (1) Az idegenrendészeti hatóság az eljárást felfüggeszti, ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el.
(2) Az eljárást az idegenrendészeti hatóság akkor is felfüggeszti, ha az ügyben külföldi szervet kell megkeresni.
(3) Az eljárás felfüggesztése iránti kérelmet az ügyfél vagy képviselője nem terjeszthet elő.
(4) Az eljárás felfüggesztése alatt minden határidő nyugszik, az eljárás felfüggesztésének megszüntetésekor a határidők folytatódnak. A felfüggesztés időtartama a törvényben az egyes eljárásokra meghatározott objektív határidőt nem haladhatja meg.
(5) A felfüggesztés időtartama alatt megtett valamennyi eljárási cselekmény hatálytalan, kivéve azokat, amelyek a felfüggesztési ok megszüntetésére irányulnak.
(6) Az eljárást felfüggesztő végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
(7) Ha a bíróság vagy más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt az idegenrendészeti hatóság megfelelő határidő tűzése mellett felhívja.
173. § (1) Az ügyintézési határidő törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában az idegenrendészeti eljárásban 21 nap. Az ügyintézési határidő a kérelemnek a hatósághoz érkezését követő munkanapon kezdődik.
(2) Hivatalból induló eljárás esetén az ügyintézési határidő az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik.
(3) Az ügyintézési határidőbe nem számít bele
a) az idegenrendészeti hatóság kizárására irányuló eljárásban az eljáró idegenrendészeti hatóság kijelölésének időtartama,
b) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig, vagy a felhívásban szereplő határidő eredménytelen elteltéig terjedő idő,
c) az eljárás felfüggesztésének időtartama,
d) e törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a szakhatósági eljárás időtartama,
e) az idézés időtartama,
f) az idegenrendészeti hatóság működését legalább egy teljes napra ellehetetlenítő üzemzavar vagy más elháríthatatlan esemény időtartama,
g) a szakértői vélemény elkészítésének időtartama,
h) az előállítási vagy visszatartási időben küldött megkeresés kivételével a hatósági megkeresés vagy a döntés postára adásának napjától annak kézbesítéséig terjedő időtartam, valamint a hirdetményi közlés időtartama,
i) a tényállás tisztázása érdekében más szerv vagy szervezeti egység megkeresése esetén az ellenőrzés lefolytatása iránti kérelem megküldésének napjától az ellenőrzés eredményéről történő tájékoztatásnak az idegenrendészeti hatóság részére történő megérkezéséig tartó időtartam.
(4) A fellebbezés elbírálására jogosult idegenrendészeti hatóság és a felügyeleti szerv eljárása esetén, valamint a megismételt eljárásban az ügyintézési határidő az ügy összes iratának az eljárásra jogosult hatósághoz érkezését követő napon kezdődik. Az idegenrendészeti hatóság a felügyeleti szerv erre irányuló felhívására köteles az iratokat felterjeszteni.
(5) Az eljáró idegenrendészeti hatóság vezetője az ügyintézési határidőt indokolt esetben, egy ízben legfeljebb huszonegy nappal meghosszabbíthatja. Erről a kérelemre indult eljárás esetén az ügyfelet értesíteni kell.
174. § Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen az idegenrendészeti hatóságnál a munka szünetel, a határidő – ideértve az ügyintézési határidőt is – a következő munkanapon jár le.
175. § (1) Az igazolási kérelemről az az idegenrendészeti hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A jogorvoslatra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az elsőfokú döntést hozó idegenrendészeti hatóság bírálja el.
(2) Az igazolási kérelmet – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő öt napon belül, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni.
(3) Ha az idegenrendészeti hatóság megtartotta az ügyfelek értesítésére és a határozat közlésére vonatkozó szabályokat, a fellebbezési határidő elmulasztása esetén nincs helye igazolási kérelemnek arra való hivatkozással, hogy az értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján történt.
(4) Az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, az igazolási kérelem elutasítása a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében kifogásolható.
(5) Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, erről külön végzést nem hoz.
176. § (1) Idézésnek sürgős esetben rövid úton – távbeszélőn, illetve elektronikus levél vagy külön kézbesítő útján – is helye van. Az idézésnek ezt a módját az iratokban fel kell tüntetni.
(2) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorút az idegenrendészeti hatóság a törvényes képviselője útján idézi azzal a felhívással, hogy a megjelenéséről gondoskodjék. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú idézéséről akkor is külön értesíti az idegenrendészeti hatóság a törvényes képviselőt, ha őt is ugyanazon napra idézte.
(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorúval szemben az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 60. § (1) és (2) bekezdésében meghatározottak nem alkalmazhatók, azonban ha a tanúként idézett tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg vagy engedély nélkül eltávozott, és a törvényes képviselője nem igazolja, hogy vétlen a kiskorú meg nem jelenésében, illetve eltávozásában, a törvényes képviselő eljárási bírsággal sújtható.
177. § (1) Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, az idegenrendészeti hatóság az ügyfelet nyilatkozattételre hívhatja fel. Az ügyfél nyilatkozatát mind szóban, mind írásban megteheti. Ha az ügyfél nyilatkozatát szóban teszi, arról az eljáró idegenrendészeti hatóság jegyzőkönyvet vesz fel. Ha a jegyzőkönyv felvételére objektív okból nem kerülhet sor, az idegenrendészeti hatóság feljegyzést készít az ügyfél szóbeli nyilatkozatáról.
(2) Ha az ügyfél vagy képviselője más tudomása ellenére az idegenrendészeti ügy szempontjából jelentős adatot valótlanul állít vagy elhallgat, illetve, ha a kötelező adatszolgáltatás körében adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – eljárási bírsággal sújtható.
(3) Az idegenrendészeti hatóság eljárása során figyelmezteti az ügyfelet jogaira, kötelességeire és a hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú bizonyíték szolgáltatásának jogkövetkezményeire.
178. § (1) A Kormány az e törvényben szabályozott eljárásokban, egyes kérdések megítélésére az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben szakhatóságot jelöl ki.
(2) Az eljáró idegenrendészeti hatóság a szakhatóság megkeresésével egyidejűleg a szakhatóság tudomására hoz minden olyan tényt vagy körülményt, amely a szakhatósági állásfoglalás tartalmát befolyásolhatja. Ha ilyen tény vagy körülmény a szakhatóság megkeresését követően jut az eljáró idegenrendészeti hatóság tudomására, erről a szakhatóságot haladéktalanul tájékoztatja.
(3) Ha e törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a szakhatósági eljárás ügyintézési határideje 15 nap. A szakhatóság vezetője az ügyintézési határidőt indokolt esetben egyszer 15 nappal meghosszabbíthatja, erről az eljáró idegenrendészeti hatóságot értesíteni kell. A szakhatósági eljárás időtartamába nem számít bele a 169. § szerinti hiánypótlás időtartama, ha a hiánypótlás olyan tényre, vagy körülményre vonatkozik, amelynek hiányában megalapozott szakhatósági állásfoglalás nem adható ki.
(4) A (3) bekezdés szerinti hiánypótlásról a szakhatóság az idegenrendészeti hatóságot haladéktalanul értesíti. Ha az ügyfél a kérelemre indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tesz eleget, a szakhatóság a hiánypótlás elmulasztásáról értesíti a hatóságot, amely – ha az eljárás hivatalbóli folytatásának nincs helye – az eljárást megszünteti.
(5) Ha a szakhatósági eljárásra megállapított határidőn belül a szakhatóság az állásfoglalást nem közli az eljáró idegenrendészeti hatósággal, a szakhatósági hozzájárulást – ha törvény vagy kormányrendelet ettől eltérően nem rendelkezik – megadottnak kell tekinteni.
179. § (1) Ha a szakhatósági állásfoglalás megküldését követően a harmadik országbeli állampolgárra vonatkozóan a szakhatóság érdekkörében olyan adat merül fel, amely a korábbi szakhatósági hozzájárulás visszavonását indokolja, a szakhatóság új szakhatósági állásfoglalását az eljáró idegenrendészeti hatóságnak haladéktalanul megküldi.
(2) Ha a szakhatóság utóbb észleli, hogy állásfoglalása jogszabályt sért, állásfoglalását az idegenrendészeti hatóság határozatának vagy eljárást megszüntető végzésének véglegessé válásáig egy ízben módosíthatja.
(3) Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye, illetve ha a kérelem benyújtását követő nyolc napon belül az eljáró idegenrendészeti hatóság megállapítja, hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el kell utasítani.
(4) A szakhatóság állásfoglalása a szakkérdés tekintetében kötelező az eljáró idegenrendészeti hatóságra nézve.
(5) Az eljáró idegenrendészeti hatóság, ha a szakhatósági közreműködés feltételei fennállnak, a harmadik országbeli állampolgár – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a központi idegenrendészeti nyilvántartásban kezelt adatait továbbítja a szakhatóság részére. A szakhatóság a kérelemhez csatolt okiratokba betekinthet, illetve azokról másolatot készíthet.
(6) A szakhatóság jogszabály erre irányuló felhatalmazása alapján a kérelmezőt meghallgathatja.
(7) A szakhatóságra a hatóságra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
(8) A szakhatósági állásfoglalás
a) tartalmazza a szakhatóság megnevezését,
b) rendelkező része tartalmazza a szakhatósági hozzájárulást, az egyedi szakhatósági előírást, feltételt vagy a hozzájárulás megtagadását.
(9) A szakhatóság döntése az eljárást befejező döntés elleni jogorvoslat keretében támadható meg.
180. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására.
(2) A külföldön kiállított közokirat, illetve a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy egyéb közhitelességgel felruházott személy által hitelesített magánokirat – ha törvényből, nemzetközi szerződésből, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik – a magyar törvény szerinti bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel látta el. A magyar külképviseleti hatóság általi diplomáciai felülhitelesítéstől az idegenrendészeti hatóság jogszabályban meghatározott esetben eltekinthet. A nem magyar nyelven kiállított okirat – ha törvény másként nem rendelkezik – csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el.
181. § (1) Az idegenrendészeti ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható.
(2) A tanúként idézett személy – az e törvényben meghatározott kivétellel – köteles tanúvallomást tenni.
(3) Az idegenrendészeti eljárásban a tanúvallomás megtagadható, ha
a) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, vagy
b) a tanú diplomáciai mentességben részesülő személy.
(4) Cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyt az idegenrendészeti eljárásban csak akkor lehet tanúként meghallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható.
(5) Aki szellemi, valamint egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni a tanúvallomás megtagadásának jelentőségét, tanúként az idegenrendészeti eljárásban csak akkor hallgatható meg, ha vallomást kíván tenni és a törvényes képviselője ehhez hozzájárul.
(6) Az idegenrendészeti eljárásban a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes tanú meghallgatásánál a törvényes képviselője jelen lehet.
(7) Ha a tanú és a törvényes képviselő között érdekellentét van, a gyámhatóság eseti gondnokot vagy eseti gyámot rendel ki.
(8) Az idegenrendészeti eljárásban nem használható fel bizonyítékként az Ákr. 66. § (2) bekezdés megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a (3) bekezdésben meghatározott jogára.
(9) Ha a tanú – a cselekvőképtelen tanú kivételével – a tanúvallomás-tételi kötelezettségének a következményekre való figyelmeztetés ellenére nem tesz eleget, az idegenrendészeti hatóság eljárási bírsággal sújthatja.
182. § Az idegenrendészeti hatóság engedélyezheti, hogy a tanú a meghallgatását követően vagy helyette írásban tegyen tanúvallomást. Ebben az esetben a tanú a vallomását saját kezűleg leírja és aláírja, vagy a tanúnak a más módon leírt vallomását bíró vagy közjegyző hitelesíti. Cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes tanú esetén a törvényes képviselő, érdekellentét esetén az eseti gondnok vagy eseti gyám is aláírja az írásbeli tanúvallomást. Az írásbeli tanúvallomás megtétele nem zárja ki, hogy a tanút meghallgatása céljából az idegenrendészeti hatóság idézze.
183. § (1) Az idegenrendészeti hatóság költséghatékonysági és egyszerűsítési szempontok alapján, az ügyfél beleegyezése esetén, bármely harmadik személy tolmácskénti eljárását lehetővé teheti, amennyiben az érintett kétséget kizáróan az ügyféllel közös nyelvet is beszél.
(2) Ha annak feltételei adottak, és költséghatékonysági vagy biztonsági szempontok indokolják, zártcélú távközlő hálózat útján is meghallgatható a harmadik országbeli állampolgár, amennyiben a meghallgatás helyszíne, a meghallgatott személy vagy a tolmács tartózkodási helye között az összeköttetés közvetlenségét a mozgóképet és a hangot egyidejűleg továbbító készülék biztosítja.
(3) Ha a meghallgatás zártcélú távközlő hálózat útján történik, a harmadik országbeli állampolgár jogi képviselője a meghallgatás helyszínén lehet jelen.
(4) A meghallgatás kezdetén az idegenrendészeti hatóság megállapítja az eljáró tolmács személyazonosságát. Az eljáró idegenrendészeti hatóság felhívja a tolmácsot, hogy nyilatkozzon arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, képes-e elfogultság nélkül eljárni.
184. § Az e törvényben meghatározott esetekben a kötelezettség felróható módon történő megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye. Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője egyébként rosszhiszeműen jár el, az idegenrendészeti eljárás lefolytatását akadályozza, a hatóság eljárási bírsággal sújthatja.
185. § Kép- és hangfelvétel rögzítése esetén az ügyfél kérelmére az idegenrendészeti hatóság a kép- és hangfelvételről készített, az Ákr. 78. § (2) bekezdésének megfelelő feljegyzést ad ki.
186. § (1) Ha törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását e törvény eltérő rendelkezése hiányában,
a) helyette
aa) törvényes képviselője,
ab) a Magyarországon 90 napot meghaladó tartózkodási jogosultsággal rendelkező házastársa,
ac) eltartott felmenő esetén a Magyarországon 90 napot meghaladó tartózkodási jogosultsággal rendelkező nagykorú gyermeke vagy
ad) az ügyfél, illetve törvényes képviselője, házastársa vagy eltartott felmenő esetén nagykorú gyermeke által meghatalmazott személy, továbbá
b) az ügyfél és meghatalmazott képviselője együtt
is eljárhat.
(2) A kilencven napot nem meghaladó magyarországi tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelem ügyében, valamint a HATODIK Rész szerinti eljárásokban kizárólag az ügyfél vagy az általa adott meghatalmazás alapján eljáró meghatalmazott járhat el.
(3) Az idegenrendészeti eljárásban a jogi képviselet alatt a jogszabályban meghatározott ügyvédi tevékenységet, jogi képviselő alatt a jogszabályban meghatározott ügyvédi tevékenység folytatására jogosultat kell érteni.
(4) Ha az ügyfél idegenrendészeti őrizetben tartózkodik, a képviseletet csak jogi képviselő láthatja el.
(5) Ha az ügyfél nem személyesen jár el, az idegenrendészeti hatóság az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálja. A meghatalmazott a képviseleti jogosultságát e törvényben meghatározott módon köteles igazolni.
(6) Ha a meghatalmazott jogi képviselő az eljárás során akadályoztatva van, helyettesítéséről gondoskodni köteles. A meghatalmazott jogi képviselő akadályoztatására hivatkozással sem a hiánypótlási határidő meghosszabbítását nem lehet kérni, sem pedig igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. Az idegenrendészeti hatóság az ezen az alapon előterjesztett kérelmet végzéssel öt napon belül elutasítja.
187. § (1) A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A meghatalmazást a meghatalmazónak és a képviselőnek saját kezű aláírásával, elektronikus ügyintézés esetén a dokumentumhitelesítés szabályai szerint kell hitelesítenie. Az idegenrendészeti eljárás során valamennyi ügyre kiterjedő, általános meghatalmazás nem adható, a meghatalmazásnak mindig meghatározott eljárásra kell szólnia.
(2) Idegenrendészeti hatóság előtti eljárás során távazonosítás útján kiállításra kerülő meghatalmazás a képviseleti jogosultság igazolására nem használható fel.
(3) Ha a meghatalmazás a rendelkezési nyilvántartásban szerepel, erre az ügyfélnek, illetve az eljáró képviselőnek az eljárás során hivatkoznia kell.
(4) A képviselő köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az első kapcsolatfelvétel alkalmával az iratokhoz csatolni.
(5) A harmadik országbeli állampolgár által adott, belföldön kelt meghatalmazáshoz csatolni szükséges a meghatalmazás keltezésekor a harmadik országbeli állampolgár magyarországi tartózkodását igazoló dokumentumot.
(6) A külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni, és ha e törvényből, nemzetközi szerződésből, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik, a magánokiraton az ügyfél aláírásának, kézjegyének valódiságát a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság konzuli tanúsítványával kell igazolni, közokirat esetén a felülhitelesítés szabályainak megfelelően diplomáciai felülhitelesítéssel kell ellátni. A nem magyar nyelven kiállított meghatalmazás csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el.
(7) A meghatalmazás a teljes idegenrendészeti eljárásra vagy egyes eljárási cselekményekre szólhat.
(8) A teljes idegenrendészeti eljárásra szóló meghatalmazás kiterjed az idegenrendészeti eljárással, valamint a közigazgatási perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre.
(9) A meghatalmazásnak visszavonás, felmondás vagy az ügyfél halála folytán való megszűnése a hatósággal szemben a hatóságnak való bejelentéstől hatályos.
188. § (1) Az idegenrendészeti eljárásban az idegenrendészeti hatóság visszautasítja a képviselő eljárását, ha a képviselő
a) nyilvánvalóan nem alkalmas az idegenrendészeti eljárásban a képviselet ellátására,
b) képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja, vagy a csatolt meghatalmazás az e törvényben szabályozott követelményeknek nem felel meg és azt az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja, vagy
c) az idegenrendészeti eljárás során magatartásával a tényállás tisztázását akadályozza, illetve az idegenrendészeti eljárás indokolatlan elhúzására törekszik, az eljárás lefolytatását egyéb módon érdemben akadályozza.
(2) A képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas képviselőről. Amennyiben az ügyfél a hatóság felhívása ellenére a képviselet ellátására alkalmas képviselőről nem gondoskodik és ügyében személyesen sem jár el, az idegenrendészeti hatóság az idegenrendészeti eljárást megszüntetheti.
(3) Az idegenrendészeti hatóság a képviselő visszautasításáról végzésben dönt, amely ellen az (1) bekezdés a) és c) pontjában szabályozott esetekben önálló fellebbezésnek van helye. Az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben a végzés ellen önálló fellebbezésnek nincs helye, a végzés az idegenrendészeti hatóság határozatával vagy megszüntető végzésével együtt támadható meg.
(4) Ha az ügyfélnek képviselője van, és az ügyfél eltérően nem rendelkezik, az iratokat az idegenrendészeti hatóság – a személyes megjelenésre szóló idézés kivételével – a képviselő részére küldi meg. A személyes megjelenésre szóló idézésről a hatóság a képviselőt egyidejűleg értesíti.
189. § (1) Az idegenrendészeti hatóság – törvényben meghatározott kivétellel – az idegenrendészeti eljárás érdemében határozatot hoz, az idegenrendészeti eljárás során felmerült minden más kérdésben végzésben dönt.
(2) A vízumkérelmet az eljáró idegenrendészeti hatóság a vízum kiadásával teljesíti, vagy határozattal utasítja el.
(3) A tartózkodási engedély iránti kérelmet az eljáró idegenrendészeti hatóság a tartózkodási engedély okmány kiadásával teljesíti, vagy határozattal utasítja el.
(4) A nemzeti, ideiglenes, EU tartózkodási kártya iránti kérelmet az eljáró idegenrendészeti hatóság a huzamos tartózkodásra jogosító engedély okmány kiadásával teljesíti, vagy határozattal utasítja el.
(5) Az idegenrendészeti hatóság a döntést külön okiratban szövegezi meg, jegyzőkönyvbe foglalja, vagy az ügyiratra feljegyzi.
(6) A (2)–(5) bekezdésben szabályozott esetekben, ha az eljáró idegenrendészeti hatóság a vízum, tartózkodási engedély, nemzeti, ideiglenes, EU tartózkodási kártya iránti kérelemnek teljesen helyt ad, elegendő a döntés tényét az ügyiratra felvezetni. Ebben az esetben, ha az idegenrendészeti eljárásban szakhatóság is részt vett, az idegenrendészeti hatóság a döntéséről a szakhatóságot értesíti.
190. § (1) A döntés tartalmazza az eljáró idegenrendészeti hatóság, az ügyfél és az ügy azonosításához szükséges minden adatot, a rendelkező részt – a hatóság döntésével, a szakhatóság állásfoglalásával, a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatással és a felmerült eljárási költséggel –, továbbá a megállapított tényállásra, a bizonyítékokra, a szakhatósági állásfoglalás indokolására, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást.
(2) Az idegenrendészeti hatóság döntéseinek tartalmával kapcsolatban az egyes ügytípusok vonatkozásában törvény vagy kormányrendelet további részletszabályokat határozhat meg.
(3) Ha a határozat kötelezést tartalmaz, a teljesítésre határidőt vagy határnapot kell megállapítani.
(4) A visszairányítás tárgyában hozott döntés formai és tartalmi követelményeire a Schengeni határ-ellenőrzési kódexben, a vízumkérelem elutasítása, a vízum megsemmisítése és a vízum visszavonása tárgyában hozott döntés formai és tartalmi követelményeire a Vízumkódexben foglalt rendelkezések az irányadóak.
191. § (1) A határozatot az idegenrendészeti hatóság közli az ügyféllel, a képviselővel és az ügyben eljárt szakhatósággal. Amennyiben a döntés mind az ügyféllel, mind a képviselővel közlésre került, úgy a joghatások az előbb történt közlés napjával állnak be.
(2) Ha a döntés az ügyiratra kerül felvezetésre, az idegenrendészeti hatóság a döntéséről az ügyfelet, a képviselőt és a szakhatóságot tájékoztatja.
(3) A végzést az idegenrendészeti hatóság közli azzal, akire nézve az rendelkezést tartalmaz, és akinek a jogát vagy jogos érdekét érinti.
(4) Az idegenrendészeti eljárásban hozott döntéseket – az e törvényben foglalt eltérésekkel – kézbesítés útján kell közölni.
(5) A jelen levő ügyféllel – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – az anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven szóban is közölni kell
a) a határozatot;
b) a bíróságnak a határozat ügyében indult közigazgatási perben hozott határozatát;
c) az őrizet meghosszabbítása tárgyában meghallgatáson hozott vagy az őrizetet elrendelő idegenrendészeti hatóság útján közölt bírósági határozatot.
(6) A jelen lévő ügyféllel a kiutasítási döntést az idegenrendészeti hatóság a döntés rendelkező részének a kiutasított által értett nyelvre történő fordításának átadásával is közölheti. Ezen közlési mód az ügyfél által nem kérelmezhető.
(7) A szóbeli közlés tényét és időpontját jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(8) A másodfokon eljáró idegenrendészeti hatóság döntését az elsőfokú döntést hozó hatóság útján kézbesíti.
(9) Ha az ügyfél ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat és a végzés közlése hirdetményi úton, a döntés rendelkező részének az idegenrendészeti hatóság honlapján való közzétételével történik. Kézbesítési ügygondnok kirendelésének nincs helye.
(10) Az önálló beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő határozatot, valamint a közrendi, közbiztonsági, valamint nemzetbiztonsági érdek sérelmére tekintettel hozott kiutasítási, valamint beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő határozatot a közzététel napján közöltnek kell tekinteni.
(11) Ha külföldi cím esetén a postai kézbesítés nyomon követésére nincs lehetőség vagy az első kézbesítés sikertelen volt, a határozat és a végzés közlése a hirdetményi közlés szabályai szerint történik.
192. § (1) Nem természetes személy címzett, vagy az ügyfél meghatalmazott jogi képviselője csak akkor terjeszthet elő kifogást, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt.
(2) A nemzetgazdasági érdekből nemzeti letelepedési engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárt vagy családtagját érintő idegenrendészeti eljárások kivételével kézbesítési meghatalmazott az idegenrendészeti eljárásban nem járhat el. Kézbesítési meghatalmazottként a jogi képviselő jár el.
193. § (1) A hatósági bizonyítvány határozat.
(2) Az idegenrendészeti hatóság az ügyfél kérelmére – a felhasználás céljának feltüntetésével – idegenrendészeti státuszának igazolására hatósági bizonyítványt ad ki.
(3) Ha az ügyfél valótlan vagy olyan adat igazolását kéri, amellyel az idegenrendészeti hatóság nem rendelkezik, az idegenrendészeti hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja.
194. § (1) A hatósági igazolvány határozat.
(2) Az idegenrendészeti hatóság – jogszabályban meghatározott esetben és adattartalommal – az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki.
(3) Ha a hatósági igazolvány ellenőrzésére jogosult hatóság vagy hivatalos személy megállapítja, hogy a hatósági igazolvány vagy az abba tett bejegyzés hamis, illetve valótlan, a hatósági igazolványt átvételi elismervény kiállítása mellett a további eljárás céljából elveszi.
195. § (1) Az idegenrendészeti hatóság törvényekben meghatározott adatokról, törvényben meghatározottak szerint közhiteles hatósági nyilvántartást vezet.
(2) Az idegenrendészeti hatóság törvény szerint vezetett nyilvántartásaiba történt bejegyzés határozat.
(3) Az ellenkező bizonyításáig az idegenrendészeti hatóság törvény szerint vezetett nyilvántartásába bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy fennáll, és az idegenrendészeti hatóság törvény szerint vezetett nyilvántartásából törölt adatról vélelmezni kell, hogy nem áll fenn.
196. § (1) E törvény idegenrendészeti eljárásra vonatkozó rendelkezéseit az idegenrendészeti hatóság hatósági ellenőrzésére az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Az idegenrendészeti hatóság ellenőrzi az idegenrendészeti eljárásokban a jogszabályi feltételek fennállását, továbbá a harmadik országbeli állampolgárok számára a jogszabályokban meghatározottak szerint biztosított be- és kiutazás, valamint a tartózkodás jogának a gyakorlását.
(3) Az idegenrendészeti hatóság hatósági ellenőrzésének célja a jogszabályban előírt feltételek és kötelezettségek teljesítésének a vizsgálata, illetve, hogy az idegenrendészeti hatóság feltárja és bizonyítsa azokat a tényeket, körülményeket, adatokat, amelyek az idegenrendészeti hatóság előtt folyamatban lévő eljárás elbírálásához szükségesek, továbbá amelyek megalapozzák egy külön eljárás keretében a jogsértés és a joggal való visszaélés megállapítását.
(4) Az idegenrendészeti hatóság hatósági ellenőrzésének eszközei:
a) adatszolgáltatás, iratbemutatás és egyéb tájékoztatás kérésével, nyilatkozat tételével megvalósuló ellenőrzés,
b) helyszíni ellenőrzés,
c) szakhatósági állásfoglalás, illetve vélemény kiállítására jogosult szerv megkeresése.
197. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a hatósági ellenőrzés célja érdekében a tartózkodási jogosultság alapjául szolgáló tényállás tisztázása során helyszíni ellenőrzés lefolytatására jogosult.
(2) A helyszíni ellenőrzés során az idegenrendészeti hatóság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az idegenrendészeti eljárás keretében a tényállás tisztázása érdekében, mely személyt, tevékenységet, magatartást, körülményt vizsgál.
(3) A helyszíni ellenőrzés során az idegenrendészeti hatóság jogosult különösen
a) a benyújtott nyilatkozatok valóságtartalmát,
b) a kérelemhez csatolt szerződések, iratok, dokumentumok valóságtartalmát,
c) külföldi munkavállaló munkavégzésének leendő és fennálló feltételeit, körülményeit,
d) külföldi munkavállaló jogszerű foglalkoztatásának a feltételeit,
e) vállalkozás működésével kapcsolatos körülményeket, feltételeket,
f) családi együttélés feltételeit, körülményeit,
g) lakhatás feltételeit, körülményeit,
h) megélhetés feltételeit
vizsgálni.
198. § (1) Ha a tényállás tisztázásához ingó, ingatlan (a továbbiakban együtt: ellenőrzés tárgya) megtekintése vagy személy megfigyelése szükséges, az idegenrendészeti hatóság helyszíni ellenőrzést rendelhet el. Az ellenőrzést az arra irányuló megkereséstől számított húsz napon belül le kell folytatni és annak eredményéről a megkeresőt tájékoztatni kell.
(2) Az ellenőrzés tárgyának birtokosát és az (1) bekezdésben meghatározott személyt – ha a helyszíni ellenőrzés eredményességét nem veszélyezteti – a helyszíni ellenőrzésről előzetesen – legalább három nappal a tervezett helyszíni ellenőrzést megelőzően – értesíteni kell.
(3) Amennyiben az ellenőrzés tárgyának birtokosa távol van – ha jelenléte nem szükségszerű – az nem akadálya a helyszíni ellenőrzés megtartásának.
(4) Ha az ellenőrzés tárgyának birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését nem rendelték el, a helyszíni ellenőrzésen az ügyfél jelen lehet.
199. § (1) A helyszíni ellenőrzés lefolytatására az idegenrendészeti hatóság jogosult.
(2) A helyszíni ellenőrzést napközben 8–20 óra között lehet lefolytatni, de indokolt esetben ettől az idegenrendészeti hatóság eltérhet.
(3) A helyszíni ellenőrzés megtartása során az ellenőrzés alá vont személy, illetve az ingó, ingatlan tulajdonosa, birtokosa köteles tűrni a vizsgálatot és köteles olyan magatartást tanúsítani, mely az ellenőrzés lefolytatását nem akadályozza.
(4) Magánszemély lakásában az idegenrendészeti hatóság akkor jogosult a helyszíni ellenőrzést lefolytatni, ha az ingatlan az ügyfél vagy hozzátartója volt, jelenlegi vagy jövőbeni lakóhelye, tartózkodási helye, szálláshelye vagy valószínűsíthető, hogy ott az ügyfél fellelhető.
(5) A helyszíni ellenőrzés során a hatóság eljáró tagja jogosult különösen
a) a vizsgált területre, építménybe és egyéb létesítménybe, üzleti, üzemi vagy az egyéb gazdasági tevékenység ellenőrzéséhez szükséges helyiségekbe belépni,
b) bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálni,
c) a helyszínről, ingó, ingatlanról, magánszemélyről, annak tevékenységéről, munkafolyamatokról fényképet vagy kép- és hangfelvételt készíteni,
d) felvilágosítást kérni, illetve
e) további egyéb bizonyítást lefolytatni.
(6) A helyszíni ellenőrzés megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási bírsággal sújtható.
200. § (1) Az idegenrendészeti hatóság e törvényben, valamit e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben előírt feladatainak teljesítése érdekében jogosult
a) a külföldit, vagy
b) egyéb magánszemélyt – amennyiben a körülmények arra utalnak, hogy a magánszemély kapcsolatban áll a külföldivel vagy annak magatartásával –
személyazonosságának igazolására felhívni.
(2) Az igazoltatott köteles a személyazonosító adatait hitelt érdemlően igazolni. A személyazonosság igazolására elsősorban a személyazonosító igazolvány, útlevél, tartózkodási jogot igazoló okmány szolgál. Külföldi személy kivételével elfogadható továbbá minden olyan okmány, amelyből az igazoltatott kiléte hitelt érdemlően megállapítható, illetve a hatóság más jelen lévő, ismert személyazonosságú személy közlését is elfogadhatja igazolásként.
(3) Amennyiben az igazoltatás során az idegenrendészeti hatóság azt állapítja meg, hogy a külföldi jogszerű magyarországi tartózkodását igazolni nem tudja, az idegenrendészeti hatóság az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv közreműködését veheti igénybe. Az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv kiszállásáig az érintettet az idegenrendészeti hatóság a helyszínen feltartóztathatja.
(4) Az igazoltatás csak a személyazonosság megállapításához szükséges ideig tarthat. Az igazoltatottal az igazoltatás során közölni kell annak okát.
(5) Ha az ügyfél, képviselője, illetve a tanú a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az illetékes idegenrendészeti hatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges.
201. § (1) A hatósági ellenőrzést végző személy, az ellenőrzés megkezdését megelőzően erre történő külön felhívás nélkül is köteles magát és az ellenőrzési jogosultságát a szolgálati igazolvánnyal igazolni.
(2) A hatósági ellenőrzést végző személy az ellenőrzés során köteles a tényeket, körülményeket, adatokat értékelni, hivatalból indult idegenrendészeti eljárás esetén az ügyfelet az ellenőrzés során tett megállapításairól tájékoztatni.
(3) Az elrendelt helyszíni ellenőrzés során az idegenrendészeti hatóság kötelezettsége, hogy a döntés meghozatalához szükséges mértékben a tényállást tisztázza és bizonyítsa, kivéve, ha törvény a bizonyítást az ügyfél kötelezettségévé teszi.
(4) Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az ügyfél, képviselője nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyv, feljegyzés, egyszerűsített jegyzőkönyv, más hatóság nyilvántartásából származó vagy nyilvánosan elérhető elektronikus adat, információ.
(5) Az idegenrendészeti hatóság a tényállás tisztázása során az ügyfél javára szolgáló tényeket is köteles feltárni.
202. § (1) Az ügyfél köteles az idegenrendészeti hatósággal az ellenőrzés során együttműködni, az ellenőrzés feltételeit a hatósági ellenőrzés alkalmával biztosítani.
(2) Az ügyfél jogosult
a) az ellenőrzést végző személyazonosságáról meggyőződni,
b) az ellenőrzési cselekményeknél jelen lenni,
c) megfelelő képviseletről gondoskodni.
(3) Az ügyfél (2) bekezdés c) pontja szerinti jogának gyakorlása a hatósági ellenőrzés eredményes és észszerű időn belüli lefolytatását nem veszélyeztetheti.
(4) Kérelemre indult idegenrendészeti eljárásban az ügyfélnek joga van a hatósági ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni.
(5) Hivatalból indult idegenrendészeti eljárás esetén az ügyfélnek joga van a hatósági ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a megállapításokkal kapcsolatban felvilágosítást kérni, azokra észrevételt tenni, a jegyzőkönyvet, feljegyzést megismerni, és a jegyzőkönyv, feljegyzés átadását, kézbesítését követően 3 napon belül észrevételt tenni.
203. § (1) A szóbeli kérelemről – ha azt nyomban nem teljesítik –, valamint a tényállás tisztázása érdekében lefolytatott eljárási cselekményről – amennyiben annak feltételei fennállnak – jegyzőkönyvet, más esetben feljegyzést kell készíteni.
(2) Amennyiben a hatósági ellenőrzés helyszínén
a) ügyfélként vagy tanúként meghallgatható személy nem tartózkodik, vagy
b) a jelenlévők ügyfélként vagy tanúként történő meghallgatása – a fennálló egyedi körülmények miatt – nem lehetséges, vagy
c) a helyszínen tartózkodó ügyfél vagy tanúként meghallgatandó által használt idegen nyelvet az ügyintéző nem beszéli, vagy tolmács biztosítása nem megoldható,
az eljáró idegenrendészeti hatósági személy a hatósági ellenőrzésről feljegyzést készít.
(3) Amennyiben jegyzőkönyv felvételének feltételei a helyszínen nem állnak fenn, legalább két hatósági személynek kell a vizsgált helyszínen jelen lennie, akik az utólag készített feljegyzésben foglaltakat igazolják.
(4) A feljegyzés tartalmazza készítésének helyét és idejét, az eljárási cselekmény helyszínén tartózkodó személyek azonosításához szükséges adatokat, nyilatkozataik lényegét, illetve a cselekmény lefolytatása során a tényállás tisztázásával összefüggő ténymegállapításokat. A jegyzőkönyv ezen túlmenően tartalmazza a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetést.
(5) A feljegyzést az eljáró két hatósági személy, a jegyzőkönyvet az eljáró ügyintéző és az eljárási cselekményen részt vevő személyek aláírják.
(6) Az idegenrendészeti hatóság egyes eljárási cselekményekről kép- és hangfelvételt készíthet. A rögzítés ilyen módja esetén az utólag készült feljegyzésben csak az eljárási cselekményen részt vevő személyek azonosításához szükséges adatokat, valamint az elkészítés helyét, idejét kell feltüntetni.
(7) A feljegyzést az ügyfél és az idegenrendészeti eljárás más résztvevője az eljárás során az iratokba való betekintéssel megismerheti.
204. § (1) A hivatalból indított idegenrendészeti eljárásokban a kérelemre indult idegenrendészeti eljárásokra vonatkozó rendelkezéseket az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) Amennyiben az idegenrendészeti hatóság törvényben szabályozott jogok vagy kötelezettségek megsértését észleli, az eljárás megindítására okot adó körülmény tudomására jutása esetén hivatalból idegenrendészeti eljárást indít.
(3) Az idegenrendészeti hatóság hivatalból indít idegenrendészeti eljárást abban az esetben is, ha
a) erre felügyeleti szerve utasította,
b) ezt egyébként jogszabály előírja.
(4) Ha az idegenrendészeti hatóság előtt jelen nem lévő ügyféllel szemben kerül sor hivatalból indított idegenrendészeti eljárás megindítására, az idegenrendészeti hatóság az ügyfelet az idegrendészeti hatóság előtt való megjelenésre idézi, melyben megjelöli annak okát. Az idézésre az e törvényben szabályozottak irányadóak.
(5) A (4) bekezdés szerinti idézés csak akkor mellőzhető, ha
a) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét,
b) az eljárás megindítása után a hatóság nyolc napon belül érdemben dönt, vagy az eljárást megszünteti,
c) az eljárás megindítására nemzetbiztonsági, közrendi, közbiztonsági okból kerül sor vagy
d) az ügyfél nem tartózkodik Magyarországon.
(6) Az idegenrendészeti hatóság előtt megjelent ügyfelet az idegenrendészeti hatóság tájékoztatja a vele szemben hivatalból megindult idegenrendészeti eljárás okairól, eljárási jogairól és kötelezettségeiről.
(7) A hivatalból indított eljárásban az ügyfél a hatóság erre irányuló felhívására köteles közölni az érdemi döntéshez szükséges adatokat. Törvény vagy kormányrendelet jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére. Az adatszolgáltatást az ügyfél akkor tagadhatja meg, ha arra a tanúvallomást megtagadhatná.
205. § (1) Ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna, vagy a zár alá vétel mellőzése a tényállás tisztázásának sikerét veszélyeztetné, az idegenrendészeti hatóság jogosult valamely dolog birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: zár alá vétel).
(2) A zár alá vételt elrendelő, valamint a zár alá vétel megszüntetése iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
206. § A zár alá vett dologban tárolt adatokhoz történő hozzáféréshez szakértő közreműködését veszi igénybe az idegenrendészeti hatóság. Amennyiben a tárolt adatok személyes adatot tartalmaznak, annak felhasználására és a tárolására az idegenrendészeti eljárásban történő személyazonosság megállapítása érdekében szükséges ideig és mértékig van lehetősége az idegenrendészeti hatóságnak. A zár alá vett dologban tárolt adatokat az idegenrendészeti hatóság és az igénybe vett szakértő nem törölheti, és köteles a dolgot rendeltetésszerűen az adatok kinyerése érdekében használni.
207. § (1) Ha a zár alá vett dolog hamis vagy hamisított irat vagy okmány, az az idegenrendészeti eljárás lezárulását követően sem adható ki.
(2) Az ügyféltől zár alá vett pénzt a vele szemben megállapított pénzfizetési kötelezettség biztosítására vissza lehet tartani.
(3) Amennyiben az ügyféltől zár alá vett pénz az ügyfél részére önhibájából eredően nem adható vissza, az ügyfél részére történő visszaszolgáltatásra tett kísérletet követő egy év elteltével a hátrahagyott összeggel az idegenrendészeti hatóság rendelkezik.
208. § A jogorvoslati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt eltéréssel kell alkalmazni.
209. § (1) Az idegenrendészeti hatóság határozata ellen, ha törvény másként nem rendelkezik, jogorvoslatnak van helye.
(2) Nincs helye jogorvoslatnak a tartózkodási engedély iránti eljárásokban az idegenrendészeti hatóság kérelemnek helyt adó döntésével szemben.
(3) Az idegenrendészeti hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt e törvény lehetővé teszi. Egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.
210. § (1) A fellebbezési kérelem benyújtására – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül van lehetőség – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az első fokon eljáró idegenrendészeti hatóságnál.
(2) A tartózkodási engedély, valamint a hallgatók vagy kutatók mobilitási tartózkodási engedély vagy mobilitási kutatási igazolás iránti kérelme tárgyában hozott döntéssel szemben a fellebbezést nyolc napon belül lehet előterjeszteni.
(3) A fellebbezésben nem lehet olyan új tényre hivatkozni, amelyről az ügyfélnek a döntés meghozatala előtt tudomása volt. A fellebbezést indokolni kell. Az idegenrendészeti hatóság nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.
(4) Önálló fellebbezésnek van helye
a) a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító,
b) e törvény eltérő rendelkezése hiányában az eljárást megszüntető,
c) az e törvényben meghatározott fizetési kötelezettséggel kapcsolatos,
d) az eljárási bírságot kiszabó,
e) a fellebbezési határidő elmulasztása miatt benyújtott igazolási kérelmet elutasító,
f) az iratbetekintési jog gyakorlására irányuló kérelem tárgyában hozott korlátozó vagy elutasító elsőfokú végzés
ellen.
(5) Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság a fellebbezést az ügy irataival együtt a fellebbezés beérkezésétől számított tíz napon – szakhatóság eljárása esetén tizenöt napon – belül terjeszti fel a másodfokú hatósághoz, kivéve, ha az idegenrendészeti hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavítja, kiegészíti, módosítja, visszavonja vagy a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, valamint ha a fellebbezést a felterjesztést megelőzően visszavonták. Az elsőfokú döntést hozó idegenrendészeti hatóság a felterjesztéssel egyidejűleg a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozik.
(6) Ha az ügyfél a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be, a határidő az ennek helyt adó döntés véglegessé válását követően kezdődik. Ha a fellebbezést a fellebbezés elbírálására jogosult idegenrendészeti hatóságnál nyújtották be, a felterjesztésre nyitva álló határidő a fellebbezésnek az elsőfokú döntést hozó idegenrendészeti hatósághoz érkezésével kezdődik.
(7) Az elsőfokú döntést hozó idegenrendészeti hatóság megküldi a fellebbezést a szakhatóságnak. Ha a fellebbezés nem érinti a szakhatóság állásfoglalását, az elsőfokú döntést hozó hatóság mellőzi a fellebbezés szakhatóságnak való megküldését. A szakhatóság az állásfoglalását a fellebbezés alapján módosíthatja vagy visszavonhatja.
(8) A határozattal szemben benyújtott fellebbezés elbírálási határideje huszonegy nap, a végzéssel szemben benyújtott fellebbezés elbírálási határideje nyolc nap.
(9) Ha az eljáró idegenrendészeti hatóság döntésével szemben fellebbezésnek van helye és
a) a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat,
b) az elsőfokú döntés meghozatalát követően új tény merül fel,
c) egyébként a tényállás további tisztázása szükséges vagy
d) az elsőfokú hatóság döntése jogszabályt sért,
a másodfokú döntést hozó idegenrendészeti hatóság a döntést megsemmisíti és az ügyben elsőfokú döntést hozó idegenrendészeti hatóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt.
(10) A másodfokon eljáró idegenrendészeti hatóság által hozott elsőfokú végzésekkel szemben nincs helye fellebbezésnek.
(11) Az elsőfokú döntést hozó idegenrendészeti hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja
a) az elkésett fellebbezést,
b) a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést,
c) az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést és
d) a (3) bekezdésben foglaltak megsértésével benyújtott fellebbezést.
(12) Ha az ügyfél a (13) bekezdés szerinti hiánypótlásra nyitva álló határidőben nyújt be kérelmet a fellebbezési eljárásban való költségmentessége iránt, azt az elsőfokú döntést hozó hatóság bírálja el.
(13) A fellebbezési kérelmet az elsőfokú döntést hozó hatóság abban az esetben is érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha az ügyfél a fellebbezési eljárásért fizetendő illeték- vagy díjfizetési kötelezettségének az elsőfokú hatóság erre irányuló felhívása ellenére az erre tűzött határidő alatt nem tesz eleget, és költségmentességben sem részesül.
211. § (1) Ha e törvény szerint végrehajtási kifogás előterjesztésének van helye, a végrehajtási kifogás a döntés közlését követő huszonnégy órán belül terjeszthető elő a döntést hozó elsőfokú idegenrendészeti hatóságnál.
(2) A végrehajtási kifogásnak a visszaadás végrehajtására, valamint a kitoloncolás foganatosítására nincs halasztó hatálya.
(3) A kitoloncolás végrehajtásának felfüggesztését a harmadik országbeli állampolgár a 113. § (4) bekezdés alapján előterjesztett végrehajtási kifogásban kérheti.
(4) Az (1) bekezdés szerint előterjesztett végrehajtási kifogást az elsőfokú idegenrendészeti hatóság – ha nem merül fel a (6) bekezdés alkalmazhatósága – egy napon belül megküldi a végrehajtási kifogás elbírálására jogosult hatóságnak, amely a végrehajtási kifogást nyolc napon belül bírálja el. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(5) Ha
a) a végrehajtási kifogás elbírálására jogosult hatóság döntésének meghozatalához nincs elég adat,
b) a végrehajtási kifogással támadott döntés meghozatalát követően új tény merül fel,
c) egyébként a tényállás további tisztázása szükséges vagy
d) a végrehajtási kifogással támadott döntést hozó hatóság döntése jogszabályt sért,
a végrehajtási kifogás elbírálására jogosult hatóság a döntést megsemmisíti és az ügyben a végrehajtási kifogással támadott döntést hozó idegenrendészeti hatóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt.
(6) A végrehajtási kifogást a támadott döntést hozó elsőfokú idegenrendészeti hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha
a) az elkésett,
b) nem a végrehajtási kifogás előterjesztésére jogosult által került előterjesztése,
c) az ügyfél a végrehajtási kifogásért törvény szerint fizetendő illetékfizetési kötelezettségének az elsőfokú hatóság erre irányuló felhívása ellenére az erre tűzött határidő alatt nem tesz eleget, és költségmentességben sem részesül.
212. § (1) Az idegenrendészeti eljárások ügyében indult közigazgatási perben – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a bíróság – a keresetlevél bírósághoz érkezésétől számított – hatvan napon belül dönt. Ha a keresetlevél csak a bíróság intézkedése alapján válik alkalmassá az érdemi elbírálásra, a határidő kezdő időpontját ettől az időponttól kell számítani.
(2) A hontalanság megállapítására irányuló eljárás kivételével az idegenrendészeti hatóság által hozott határozatot a bíróság nem változtathatja meg.
213. § (1) Ha az ügyfél az idegenrendészeti hatóság véglegessé vált döntésében foglalt kötelezésnek nem tett eleget, az végrehajtható. A végrehajtásról e törvény eltérő rendelkezése hiányában végzéssel kell rendelkezni.
(2) A végrehajtást elrendelő végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs.
(3) Az idegenrendészeti hatóság a végrehajtást hivatalból rendeli el.
214. § Az e törvény alapján elrendelt pénzfizetési kötelezettség végrehajtását – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – az állami adóhatóság foganatosítja.
215. § (1) A törvény vagy végrehajtási rendelet alapján meghatározott pénzfizetési kötelezettség – e törvény eltérő rendelkezése hiányában – a teljesítési határidő utolsó napjától számított három év elteltével évül el.
(2) Nem lehet végrehajtani az eljárási bírságot, ha az eljárási bírság kiszabásáról rendelkező döntés véglegessé válásától számítva egy év eltelt. Az elévülési időbe nem számít be az eljárási bírság megfizetésére adott halasztás vagy részletfizetés ideje.
(3) Az elévülést félbeszakítja a meg nem fizetett eljárási bírság végrehajtása iránt tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik.
(4) Az eljárási bírság kiszabásáról rendelkező határozat véglegessé válásától számított két év elteltével nincs helye végrehajtásnak.
(5) Az ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodó beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló harmadik országbeli állampolgárral szemben a magyar állam által megtérítési kötelezettséggel megelőlegezett költségek tekintetében elrendelt végzés végrehajtását az idegenrendészeti hatóság a beutazási és tartózkodási tilalom fennállásáig hivatalból felfüggeszti. A végrehajtás felfüggesztésének időtartama alatt az elévülés nyugszik.
216. § (1) Az idegenrendészeti hatóság által elrendelt egyéb – pénzfizetési kötelezésnek nem minősülő – kötelezés, az arról rendelkező döntés véglegessé válásától számított öt év elteltével évül el.
(2) A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja.
(3) Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztésének időtartama alatt.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól számított tíz év elteltével a határozat nem hajtható végre.
217. § A végrehajtást elrendelő hatóság a végrehajtást megszünteti, ha
a) a követelés elévült, és a végrehajtás megszüntetését a kötelezett kéri, vagy
b) a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható.
218. § (1) Eljárási költség mindaz a költség, ami az idegenrendészeti eljárás során felmerül.
(2) A kérelemre induló idegenrendészeti eljárások díját jogszabály határozza meg.
(3) Azon eljárási költséget, amelynek viselésére senki nem kötelezhető, az eljáró idegenrendészeti hatóság viseli.
(4) A bizonyítási eljárással járó költségeket – a (7) bekezdésben foglalt kivétellel – a bizonyítást indítványozó fél előlegezi.
(5) Az előlegezésről a hatóság a költségek felmerülésekor dönt, ha azonban a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmény ezt indokolttá teszi, a hatóság elrendelheti, hogy az ügyfél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a hatóságnál előzetesen helyezze letétbe.
(6) Az idegenrendészeti eljárások során, amennyiben jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díj nem került meghatározásra, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény rendelkezései szerint kell eljárni.
(7) Az idegenrendészeti hatóság által a vendégbefektetői tartózkodási engedély kiadására irányuló eljárásban kirendelt ingatlanforgalmi szakértő költségét a kérelmező előlegezi és viseli.
219. § A harmadik országbeli állampolgárnak a kiutasítással kapcsolatos idegenrendészeti eljárásokban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy saját költségén jogi segítséget vegyen igénybe, jogi képviselőt bízzon meg. A hatóság a jogi tanácsadáshoz – szükség esetén tolmács biztosítása útján – segítséget nyújt.
220. § (1) A harmadik országbeli állampolgár az idegenrendészeti kiutasítás elrendeléséről szóló határozat közigazgatási perben való megtámadásához – kérelem alapján – jogszabályban meghatározott ingyenes jogi segítségnyújtást vehet igénybe.
(2) Az idegenrendészeti hatóság a véglegessé vált kiutasítási határozat megtámadásához szükséges jogi segítségnyújtás iránti kérelmet haladéktalanul, a kiutasítási határozat egy példányával együtt elektronikus hírközlő eszköz (különösen elektronikus levél) útján továbbítja a jogi segítségnyújtó szolgálatnak.
221. § Az e törvény által szabályozott eljárások során az e törvényben meghatározott eltérésekkel alkalmazni kell az Ákr.
1. 1–6. §-át,
2. 15. §-át
3. 20. § (1) és (4) bekezdését,
4. 22. §-át,
5. 23. § (1)–(3) és (5) bekezdését,
6. 24–28. §-át
7. 33. és 34. §-át,
8. 52. § (1)–(3), valamint (5) és (6) bekezdését,
9. 53. § (1), (4) és (5) bekezdését,
10. 54. §-át,
11. 58–62. §-át,
12. 66. § (2) bekezdését,
13. 67. § (1)–(4) és (6) bekezdését,
14. 71–73. §-át,
15. 77. § (2) és (3) bekezdését,
16. 78. §-át,
17. 81. § (2) bekezdés a) pontját.
18. 82. §-át,
19. 84. §-át,
20. 85. § (5) bekezdését,
21. 86. §-át,
22. 88. § (2) bekezdését,
23. 90. és 91. §-át,
24. 108–110. §-át,
25. 113–115. §-át,
26. 120–123. §-át,
27. 131–136. §-át.
222. § A kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízumot a Vízumkódexben foglalt eljárások és feltételek szerint kell kiadni.
223. § (1) Az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter, a külpolitikáért felelős miniszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter, valamint a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter által – a közbiztonság és a nemzetbiztonság védelme, valamint a Vízumkódexben meghatározottak szerint a migrációs kockázatértékelés, a visszaélések és csalások megelőzése és kiszűrése érdekében – meghatározott esetekben a kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízum csak a központi vízumhatóság hozzájárulásával adható ki.
(2) A központi vízumhatóság a kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízum kiadásához való hozzájárulás megadása előtt köteles egyeztetni azon schengeni államok központi hatóságaival, amelyek az egyeztetést kérik.
(3) A kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelemnek helyt adó döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye.
(4) A kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízum iránti kérelem elutasítása, a vízum megsemmisítése, valamint a vízum visszavonása tárgyában hozott döntés ellen fellebbezésnek van helye.
(5) A fellebbezést elutasító döntéssel szemben közigazgatási pernek van helye.
(6) A fellebbezést elutasító döntés elleni keresetlevelet három napon belül kell benyújtani.
(7) A bíróság a keresetlevélről egyszerűsített perben, – a keresetlevél bírósághoz érkezésétől számított – nyolc napon belül dönt. Az eljárásra a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes. A bíróság határozata ellen perorvoslatnak nincs helye. Az illetékes idegenrendészeti hatóság a kérelmet az ügy irataival és védiratával együtt haladéktalanul megküldi a bíróságnak.
224. § (1) Más schengeni állam vízumkiadásra feljogosított diplomáciai vagy konzuli képviselete is kiadhat kilencven napot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra jogosító vízumot Magyarország nevében.
(2) A vízumkiadásra feljogosított magyar diplomáciai vagy konzuli képviselet más schengeni állam nevében is kiadhat vízumot.
225. § A Magyarország területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedély iránti kérelme – ha törvény másként nem rendelkezik – abban az esetben engedélyezhető, ha eleget tesz a 17. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint c)–i) pontjában foglalt feltételeknek, és
a) – a c), e) és f) pontban foglalt kivétellel – az (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletében szereplő állam állampolgáraként vagy – amennyiben e törvény lehetővé teszi, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodására tekintettel további tartózkodási jogcím legyen alapítható – ilyen harmadik országbeli állampolgárral együtt, családtagként tartózkodik jogszerűen Magyarország területén,
b) a kilencven napot meghaladó tartózkodás célja kutatás,
c) a vendég-önfoglalkoztatás célú tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet
ca) az (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletében szereplő állam állampolgáraként első alkalommal nyújtja be, vagy
cb) az érvényes vendég-önfoglalkoztatás célú tartózkodási engedélye birtokában – amivel az e törvény által engedett, meghosszabbítással együtt számított maximális tartózkodási idő lejárna –, a tartózkodási engedély érvényességi idejének lejártát megelőzően legfeljebb negyven nappal nyújtja be,
d) a Magyarország területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár vendégbefektetői tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet nyújt be,
e) a foglalkoztatási célú tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet
ea) az (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletében szereplő állam állampolgáraként első alkalommal nyújtja be, vagy
eb) az érvényes foglalkoztatási célú tartózkodási engedélye birtokában – amivel az e törvény által engedett, meghosszabbítással együtt számított maximális tartózkodási idő lejárna –, a tartózkodási engedély érvényességi idejének lejártát megelőzően legfeljebb negyven nappal nyújtja be,
f) vendégmunkás-tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet
fa) az (EU) 2018/1806 európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletében szereplő állam állampolgáraként első alkalommal nyújtja be, vagy
fb) az érvényes vendégmunkás-tartózkodási engedély birtokában – amivel az e törvény által engedett, meghosszabbítással együtt számított maximális tartózkodási idő lejárna –, a tartózkodási engedély érvényességi idejének lejártát megelőzően legfeljebb negyven nappal nyújtja be,
g) a Magyarország területén jogszerűen tartózkodó vagy a 20. § (1) bekezdés k) pontja szerinti igazolással rendelkező harmadik országbeli állampolgár EU Kék Kártya iránti kérelmet nyújt be,
h) az Európai Unió tagállama által vállalaton belüli áthelyezés céljából kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár a vállalaton belüli áthelyezés céljából tartózkodási engedély (hosszú távú mobilitási engedély) kiadása iránti kérelmet, valamint az ilyen engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárral együtt Magyarországon jogszerűen tartózkodó családtag tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be, amennyiben az első tagállam által kiadott tartózkodási engedélye érvényes,
i) az érvényes álláskeresési vagy vállalkozásindítási célú tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár, aki Magyar Kártya, EU Kék kártya vagy vendég-önfoglalkoztatás célú tartózkodási engedély kiállítása iránti kérelmet nyújt be,
j) a Magyarországon jogszerűen az Európai Unió tagállama által kiállított munkavégzésre jogosító érvényes tartózkodási engedéllyel tartózkodó harmadik országbeli állampolgár kiküldetés célú tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be,
k) a Magyarországon jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár nemzeti érdekből tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be,
l) érvényes kutatási célú tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár kutatási tevékenységének befejezését követően álláskeresési vagy vállalkozásindítási célú tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be,
m) érvényes tanulmányi célú tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgár tanulmányainak sikeres befejezését követően álláskeresési vagy vállalkozásindítási célú tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be,
n) az Európai Unió tagállama által kiadott, érvényes tanulmányi célú tartózkodási engedéllyel rendelkező hallgató hallgatói mobilitási engedély iránti kérelmet, illetve értesítést nyújt be,
o) az Európai Unió más tagállama által kiadott, érvényes kutatási célú engedéllyel rendelkező kutató kutatói rövid és hosszú távú mobilitási engedély iránti kérelmet, illetve értesítést nyújt be,
p) az o) pont szerinti engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárral együtt Magyarországon jogszerűen tartózkodó, az Európai Unió más tagállama által kiadott, érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező családtag értesítést vagy tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be,
q) az Európai Unió tagállama által kiadott, érvényes EU Kék Kártyával rendelkező harmadik országbeli állampolgár EU Kék Kártya kiadása iránti kérelmet nyújt be,
r) a q) pont szerinti engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárral együtt Magyarországon jogszerűen tartózkodó, az Európai Unió más tagállama által kiadott, érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező családtag tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújt be.
226. § (1) A tartózkodási engedély kiadását vagy meghosszabbítását – ha e törvény másként nem rendelkezik – meg kell tagadni, illetve a kiadott tartózkodási engedélyt vissza kell vonni, ha a harmadik országbeli állampolgár
a) nem felel meg a 17. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint c)–i) pontjában foglalt valamely feltételnek,
b) a tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében az eljáró hatósággal hamis adatot, valótlan tényt közölt, vagy a tartózkodási cél vonatkozásában az eljáró hatóságot megtévesztette,
c) közegészséget veszélyeztető betegségben szenved, és nem veti alá magát kötelező és rendszeres egészségügyi ellátásnak, vagy Magyarország területén történő tartózkodása alatt az egészségügyre vonatkozó hatályos magyar jogszabályok előírásait nem tartja be,
d) a családi kapcsolatot a családi együttélés céljára szolgáló tartózkodási engedély kiadása érdekében hozta létre, vagy
e) részére kiállított tartózkodási engedéllyel az azonos állampolgárságú harmadik országbeli állampolgárok részére kiadott tartózkodási engedélyek száma meghaladná a Kormány által rendeletben meghatározott, adott évre vonatkozó felső határt.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, nemzetközi kötelezettség teljesítése céljából, halaszthatatlan humanitárius okból vagy nemzeti érdekből a SIS figyelmeztető jelzés hatálya alatt álló harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedélyt kaphat, illetve a részére kiadott tartózkodási engedélyt nem kell visszavonni.
227. § (1) A vendégbefektetői tartózkodási engedély kiadását, illetve a meghosszabbítását meg kell tagadni a 226. § (1) bekezdés b), c) és e) pontjában meghatározott eseteken túl akkor is, ha
a) a harmadik országbeli állampolgár nem teljesíti a 17. § (1) bekezdés a), c), d), f)–i) pontjában foglalt feltételeket,
b) a harmadik országbeli állampolgár a vendégbefektetői vízum kiadását követően úgy nyilatkozik, hogy a 16. § (2) bekezdés c) és e) pontja szerint vállalt befektetést nem valósítja meg, vagy a rendelkezésre álló adatok és tények alapján valószínűsíthető, hogy nem valósítja meg,
c) a 16. § (2) bekezdés c) és e) pontja szerint vállalt befektetés teljesítésére meghatározott 22. § (7) bekezdése szerinti határidő eredménytelenül telt el,
d) meghosszabbítás esetén a harmadik országbeli állampolgár nem teljesítette a 22. § (13) bekezdésében foglaltakat.
(2) A vendégbefektetői tartózkodási engedély kiadását az (1) bekezdésben foglaltakon túl meg kell tagadni akkor is, ha az idegenrendészeti hatóság által kirendelt ingatlanforgalmi szakértő által készített szakvélemény szerint a vételár és az ingatlan értéke között feltűnő értékaránytalanság áll fenn.
(3) A vendégbefektetői tartózkodási engedélyt vissza kell vonni
a) az (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott esetekben, vagy
b) ha a rendelkezésre álló adatok és tények alapján valószínűsíthető, hogy a 16. § (2) bekezdés c) és e) pontja szerint vállalt befektetés az e törvényben meghatározott időtartamban nem áll fenn.
228. § (1) Szezonális munkavállalás céljából a tartózkodási engedély kiadását meg kell tagadni a 226. § (1) bekezdés a)–c) és e) pontjában meghatározott eseteken túl akkor is, ha a harmadik országbeli állampolgár
a) a rendelkezésre álló adatok és tények alapján a tartózkodási engedély lejártakor az Európai Unió tagállamainak és a más schengeni államok területét valószínűsíthetően nem hagyja el, vagy
b) tizenkét hónapon belül hat hónapig már rendelkezett szezonális munkavállalás céljából kiadott tartózkodási engedéllyel.
(2) Szezonális munkavállalás céljából a tartózkodási engedély meghosszabbítását meg kell tagadni, illetve a kiadott szezonális munkavállalás célú tartózkodási engedélyt vissza kell vonni a 226. § (1) bekezdés a)–c) és e) pontjában meghatározott eseteken túl akkor is, ha a harmadik országbeli állampolgár a kérelem előterjesztését megelőző tizenkét hónapon belül hat hónapig már rendelkezett szezonális munkavállalás céljából kiadott tartózkodási engedéllyel.
(3) Szezonális munkavállalás céljából a tartózkodási engedély meghosszabbítását az idegenrendészeti hatóság megtagadhatja, illetve a kiadott szezonális munkavállalás célú tartózkodási engedélyt visszavonhatja az (2) bekezdésben meghatározott eseteken túl akkor is, ha a harmadik országbeli állampolgár a menekültügyi hatóságtól menekültkénti elismerését kérte, vagy a menekültügyi hatóságtól ideiglenes vagy kiegészítő védelmet kért.
